Felszólalás adatai

KUZMA LÁSZLÓ, az oktatási és tudományos bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Ház! A kistérségi társulást elviekben életképes, fontos intézménynek tartjuk. Ezt megmutatta az Orbán-kormány politikája is, amely támogatta a helyi közigazgatási szint céljainak, feladatainak megoldása érdekében - magasabb szintű összefogással - az erőforrások egyesítését.

A társulás alkalmas arra, hogy megszüntesse a túlzott széttagoltságot azoknak a feladatoknak a megoldásában, amelyekre a települések együtt gyorsabban, hatékonyabban, jobb minőségben képesek. Ugyanakkor a kistérségi társulás még kellően érzékeny az egyes településeken lakók igényeire, a megoldások kidolgozásában a helyi sajátosságok, az azonosságok és a különbségek figyelembevételére. Nincs tehát bennünk elutasítás azzal a szándékkal szemben, hogy a kistérségi szint megerősödjön, hatékonyabb legyen.

Ugyanakkor a többcélú kistérségi társulások létrehozását célzó jelen törvényjavaslat és az ezzel összefüggő törvénymódosítási javaslatok alapjaiban eltérnek attól az iránytól, amelyet támogatni tudunk. Melyek ezek a kifogások? A törvényjavaslat, illetve a törvénymódosítások úgy tekinthetők, mint a közigazgatási reform terén javasolt kezdő lépések egy átmeneti időszak irányába. Ugyanakkor a kormány nem rajzolta fel ehhez a megcélzott közigazgatási szerkezetet, amelybe a többcélú kistérségi társulások kötelező létrehozása szervesen illeszkedik. Törvény hozná létre a többcélú kistérségi társulásokat, ugyanakkor kormányrendelet a kistérségeket. Amennyire előnye lehet egy kormányrendeletnek a rugalmasság, a kistérségek kialakításában legalább akkora, ha nem nagyobb gyengesége, sőt veszélye az, hogy nem biztosít kellő stabilitást a kistérségi társulások számára.

Pontosan kiket képvisel a társulás élén álló polgármesterek alkotta tanács? Már nem feltétlenül a helyi érdekeket, mert azok szélesebb összefogásban vagy megjelennek, vagy nem. A választói akarat tehát feloldódhat egy attól független testület határozataiban. Teljességgel hiányoznak az igen eltérő mértékű települések - köztük is külön megemlítendő a főváros - érdekérvényesítési lehetőségeinek ésszerű szabályai, korlátai. Ez egyben megfontolásra intheti a településeket is arra nézve, hogy milyen feladatokat vigyenek egyáltalán önként a kényszerű társulásba. Ad absurdum, ha a társulás csak az óvodáztatás és a háziorvosi ellátás közös megszervezésére vállalkozik, akkor a társulásnak akár több lehet a kára, a költsége, mint a haszna.

A mód, ahogy ez a törvény kezelni képes egy kierőszakolt társulás pénzügyi-vagyoni kérdéseit, megjósolhatóan számtalan nézeteltérés, jogvita forrása lesz. Ugyanakkor nem látszik, milyen mértékű lesz az állami szerepvállalás mértéke a többcélú kistérségi társulások működésében, hiszen a nemrégiben bevezetett megszorító intézkedések első mozdulattal éppen a kistérségi társulások forrásait kezdték megcsapolni. Annak szemléltetésére, hogy mennyi tisztázatlan kérdés van a törvényjavaslatban, említhetjük a jegyzővel kapcsolatos kinevezési-felmentési problémákat is.

Összegezve: az így szervezett társulás a legközelebbi történelmi rokonságot az erőszakos téeszesítéssel mutatja. A törvényjavaslat meg sem kísérel egy gondosan kirajzolt közigazgatási, jogi és pénzügyi konstrukciót feltálalni, vonzóvá tenni. Nem a valódi érdekazonosságok, kölcsönös előnyök mentén tervezi a megvalósítását, hanem csupasz, adminisztratív kényszerekkel. Beéri azzal, hogy szelet vet, nem törődve a keletkező viharral. Az ellenzéki képviselők ezért nem támogatták a törvényjavaslatot az oktatási bizottságban.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)