Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. BRENNER KOLOMAN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A mai napon már több felszólaló is hasonló témakörben itt szólt a Házban arról, hogy a Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézetei pénzeinek az átcsoportosítása, illetve az egyetemek kutatás-fejlesztési pénzeinek átcsoportosítása komoly aggályokat vet fel a magyar tudományos élet szabadsága vonatkozásában. Mivel megítélésünk szerint a kutatás nem elválasztható az egyetemektől sem, hiszen az egyetemek azok a helyek, ahol a kutatási eredmények azonnal hasznosulhatnak is az oktatásban, ezért az Óbudai Egyetem válságjeleire szeretném felhívni a tisztelt Ház, tisztelt képviselőtársaim figyelmét.Ez az egyetem már 2017-ben egy épület eladásából próbálta sanyarú sorsát egy kicsit jobbra fordítani, de nagy valószínűséggel ezt a pénzt fel kellett élnie, és nagyon sok válságjelet mutat a jelenlegi működése az intézménynek. Többek közt beszámolt róla a sajtó, hogy az óraadó tanároknak már január óta nincs szerződése, illetve nem fizetik ki az óratartásukat sem. Az egyetemnek van egy kancellárja, ezt a kancellári rendszert a Fidesz-kormány vezette be, pontosan azzal az indoklással, hogy az egyetemek gazdálkodására jobban ráhasson, és bizonyára sokkal jobban tudja a kancellár felügyelni az egyetem gazdálkodását, mint az akadémiai szféra vezetője, a rektor, ehhez képest az Óbudai Egyetem kancellárja, miután ilyen válságjeleket produkált az intézménye, gyorsan elhagyta a süllyedő hajót, és helyettes államtitkár lesz az új Innovációs Minisztériumban.

Ezt egy olyan példának tartom egyébként, ami egy sokkal összetettebb problémához vezet minket, és erről szeretnék tulajdonképpen itt a tisztelt Ház előtt is beszélni, hiszen a magyar felsőoktatásban, ha megnézzük a fejlődést 2010 óta, van egy olyan alapvető stratégiai, vagy nevezzük úgy, koncepcionális kérdés, amelyben gyakorlatilag a kormányzat 2-3 évente folyamatosan változtatta az álláspontját, mégpedig az, hogy milyen intézményi struktúrát akar a magyar állam fenntartani. Voltak, én még emlékszem rá, jó néhány évvel ezelőtt olyan elképzelések, amelyek szerint pólusegyetemeket kellett volna létrehozni, s bizonyos hatáskörön belül nem lett volna arra mód, hogy ugyanazt a szakot több intézményben is oktathassák például. Ezek után ezt a koncepciót elvetették, és elindultunk egy teljesen más irányba. Különböző hullámokban zajlottak olyan integrációs folyamatok, amelyek kapcsán egyébként maga az Óbudai Egyetem is kicsit furcsa körülmények között aztán létrejött.

Tehát azt látjuk az elmúlt években, most már majdnem 9 éve, hogy nincs egy olyan stratégiai koncepció végiggondolva, hogy a magyar felsőoktatás szerkezetét és az ahhoz juttatott költségvetési forrásokat hogy kell úgy összerakni, hogy mind az oktatás, mind a tudományos kutatás minősége megfelelő legyen, és természetesen azokat a szempontokat is figyelembe kell venni, mint hogy például a vidéki felsőoktatási intézményeknek természetesen egyéb szerepe is van a helyi értelmiség, illetve a helyi lakosság megtartása szempontjából.

Tehát itt én egy olyan válságtünetnek látom az Óbudai Egyetemnek ezt az ügyét, amely picit mutatja ezt a fajta koncepciótlanságot, amely most már hosszú évek óta a magyar felsőoktatás rendszerét szerintem sújtja, és azt gondolom, hogy erről nagyon komoly szakmai vitát, szakpolitikai vitát kellene folytatnunk, hiszen ez befolyásolja azt is, hogy az egyetemeknek juttatott, sajnos még mindig igen szűkös forrásokat hogyan hasznosítja aztán az egyetemi szféra. Azt is végig kell gondolnunk, hogy a radikálisan csökkenő hallgatói létszámhoz hogyan viszonyul ez a rendszer, hiszen mondjuk, 2005-ben még bőven 400 ezer felett volt a felsőoktatásban részt vevő hallgatók aránya, ez a 2017-es adat szerint 283 ezerre csökkent. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Tehát olyan koncepcionális, távlati terveket kellene szőni, amelyek ezt a kérdést hosszabb távon is megnyugtatóan rendezik. Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)