Felszólalás adatai

DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! “Lendületben az ország. Ma Magyarország a lehetőségek országa.ö - állítja a kormányprogramnak nevezett dokumentum. A lendület nagyon fontos dolog, de a lendület iránya úgyszintén. A lendület azonban veszélyes is lehet, hiszen azt írja a kormányprogram, hogy a kormányzati ciklus végéig hátralévő idő rövid az összes fontos program végrehajtásához. Aztán ígéretet tesz arra, hogy az új kormány részt vállal Magyarország következő tíz évének formálásában. Az, tisztelt Ház, nem zavarja Gyurcsány Ferencet, hogy 2002-ben a jóléti fordulat ígéretére kaptak bizalmat a választóktól. Másfél évvel a választások előtt miniszterelnök-jelöltként leírja, hogy az összes fontos program végrehajtására kevés az idő. Az emberek ezután jogosan teszik fel a kérdést, hogy akkor mit csináltak az elmúlt két évben. Ma Magyarországon az emberek egyre nehezebben élnek. Ki-ki a saját terhét cipeli: gyermeket nevelnek, küzdenek a munkahelyükön azért, hogy megfeleljenek. Hogy mit hoz a jövő? Erre ez a füzetecske sajnos nem ad nekik feleletet.

Milyen irányt ígértek a családoknak a 2002. évi kormányprogram készítői? A családi adókedvezmények megtartását; a lakhatási támogatás megtartását, sőt növelését; szociális bérlakások tízezreinek építését; a megindult kedvező folyamatok továbbvitelét és folytatását, emellett a leszakadók részére a korábbinál nagyobb támogatást.

Nézzük meg, hogy mi valósult meg ebből 2002 és 2004 között! A gyermekek után járó adókedvezményt az inflációval elértéktelenítették, hiszen értékét nem növelték, miközben az infláció növekedett. Az adókedvezményre nem jogosultak részére ígért kiegészítésről szó sem esik. A rendszeres gyermekvédelmi támogatás összegét csak az inflációt alig meghaladó mértékben, illetőleg módon növelték. A sokat emlegetett családipótlék-emelés azonban egyhavi hús árát sem teszi ki. A gyermekek utáni adókedvezmények elleni támadás érthetetlen. Az adókedvezménnyel az egy és két gyermeket nevelő családok döntő többsége tud élni, még azok is, akik rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesülnek.

Nézzünk erre egy példát! A szülők együtt havi 150 ezer forintot keresnek, az összes éves összevont adójuk a 300 ezer forintot is meghaladja, ami sokkal több, mint a két gyermekre jutó 96 ezer forintos adókedvezmény. Ez a család talán még a miniszterelnök-jelölt szerint sem tekinthető gazdagnak, hiszen az átlagos jövedelem alatti a keresetük. Ma mintegy 100-120 ezer olyan három vagy több gyermeket nevelő család van, amelyben a szülőknek nincs rendszeres jövedelmük, vagy nyugdíjasok, illetve csak nyugdíjszerű ellátást kapnak. Ezek azok a családok, amelyeket célzottan, a gyermekek nevelése érdekében segíteni kellene. Most, amikor lényegében egy költségvetési évről szól a kormányprogram, miért nem nevesítik ezt a problémát? Miért nem mondják ki a támogatás összegét? Hol van és mekkora az az összeg, amely ezeket a családokat fogja segíteni?

De nézzük tovább ezt a programot! Az otthonteremtő családokat a lakáshitelek kamatának emelésével, az adókedvezmények csökkentésével sújtották. A szociális bérlakásprogram leállt, a lakótelepek felújítására, energiatakarékossági programokra pedig nincs pénz. A lakások gáz- és villanyszámlái már megfizethetetlenek a családok számára. A távhőszolgáltatással sújtott lakótelepi lakásban élő idősek és családok közül egyre több adósodik el. Ma már több százezer családot fenyeget az adósság miatti kilakoltatás réme. Ki segít ezeken a családokon? Hol van ez a program? Felmérték egyáltalán a rászorultság mértékét?

De beszéljünk néhány gondolat erejéig a roma családok helyzetéről is! A telepeken lakó roma családok helyzete az elmúlt két évben semmit sem javult. Annak ellenére, hogy az Orbán-kormány felmérte a telepek állapotát, sem pénz, sem akarat nem volt az elmúlt két évben arra, hogy a helyzetükön javítsanak. Most ismét ígérnek. Kérdezem, hol van a költségvetésbe betervezett összeg, amelyre alapozva megindulhat végre a romák helyzetének a javítása. Hol vannak a tervek?

Mit ígér a mostani javaslat? A középosztályt azzal biztatják, hogy megnövekedhet az öngondoskodásuk mértéke. Nagyon szép dolog, ha büszkén vállalhatják, hogy fizethetnek. De miből? Fizethetnek és eladósodhatnak. Ez lenne a jövő?

Hol van az ingyenes utazás, amit ígértek a tanulóknak? Átadták az európai uniós tagállamok nyugdíjasainak, akik otthon ilyen kedvezményt ugyan nem kapnak, mert sem a hollandoknak, sem a belgáknak erre nincs pénzük. Mi azonban önként és dalolva adjuk át részükre a tanulóknak ígért ingyenes utazás lehetőségét. Hol vannak az ingyenes tankönyvek és hol van az ingyenes étkeztetés? Köszönő viszonyban sincsenek a tények a korábbi ígéretekkel!

Ezek után feltehető a kérdés, tisztelt Országgyűlés, hogy hány édesanya munkaviszonya lehet áldozata a közigazgatás, a közoktatás, a szociális ellátás területén történő elbocsátásoknak. Hány apa fog kényszervállalkozóvá válni? Erre várják az emberek a választ, tisztelt kormánypárti képviselők. 2002-ben azt ígérték, hogy a gyermekvállalás anyagi terheit csökkenteni fogják. A terhesség negyedik hónapjától a családi pótlékkal megegyező összegű új ellátást fognak nyújtani. Ez az ígéret sem teljesült. Miért hagyták ki az új programból? Milyen támogatást kívánnak adni a kismamáknak?

Végezetül engedjenek meg néhány gondolatot arról, hogy mit ígér a program az időseknek. Nyugodt időskor - mondja ez a kék füzet. Nyugodt időskort ígér akkor, amikor 1,2 millió nyugdíjas él a KSH által megállapított létminimum alatt? Becsapták az idős embereket, hiszen 2002 óta tartoznak az özvegyeknek, mintegy 250 ezer embernek, akik nem kaptak és e kormányprogram alapján nem is fognak kapni özvegyinyugdíj-emelést.

A nyugdíj nem adomány - hirdették, harsogták 2002-ben. Ezzel szemben elmaradt a nyugdíjak felzárkóztatásának megkezdése az európai uniós átlaghoz. Drámaian romlik az idősek helyzete. A nyugdíjas-infláció lassan eléri a 8 százalékot, az átlagnyugdíjas nyugdíjának 75 százalékát a létfenntartására kénytelen fordítani. Ebben az évben, tisztelt Országgyűlés, egyhavi nyugdíjat vesznek ki az időskorúak zsebéből. Az ötvennegyedik heti nyugdíjat nem építik be az alapnyugdíjba. A rokkantaknak azonban semmit sem ígér ez a kormányprogram.

Összegezve, tisztelt Ház, megállapíthatjuk, hogy az előttünk fekvő kormányprogram sajnos sem a családok, sem a nyugdíjasok, sem a rokkantak, sem az özvegyek életminőségét nem szolgálja.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)