Felszólalás adatai

DR. KÖKÉNY MIHÁLY egészségügyi, szociális és családügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Olyan nagyon nem vagyok meglepve, hogy az uniós csatlakozási ünnep után alig négy nappal meglehetős egyoldalúsággal és sötét színekkel ábrázolja a magyar egészségügy helyzetét. Én ezt tartom több mint furcsának, mert az ellentmondásokkal együtt értékeket viszünk az Európai Unióba. Nem felel meg a valóságnak, hogy a Medgyessy-kormány első két esztendejében nem foglalkozott az egészségüggyel, nem haladtak előre a dolgok.

A rendelkezésemre álló rövid időben természetesen nem tudok mindenről szólni, de azért azt - ha ön már azzal kezdte, hogy mi volt az örökség - nem feledhetjük el, hogy kaptunk egy teljesen kiüresedett gyógyszerkasszát, és a gyógyító-megelőző ellátás költségvetési hiányát is azonnal pótolni kellett, még 2002 közepén. Ha az örökül hagyott, a gyógyszergyártókkal az ön hivatali utódja által kötött megállapodást végrehajtjuk, akkor ma lényegesen magasabbak lennének a gyógyszerárak. Így is, mivel a tárgyalásaink több alkalommal nem vezettek eredményre, döntést kellett hozni arról, hogy kinek az oldalán állunk, és mert a kormány úgy gondolta, hogy a betegek és a nyugdíjasok oldalán áll, az árbefagyasztással egyidejűleg 15 százalékos térítésidíj-csökkentést is elrendelt. Ennek az ismeretében történnek most tárgyalások annak érdekében, hogy a gyógyszerpiaci rendtartásról őszre egy olyan törvény szülessen, amely az uniós normákkal is összhangban kiszámíthatóságot jelent a gyógyszerpiacon. De az az örökség, amiről a képviselő úr gyógyszerügyben beszélt, meglehetősen negatív volt, nagyon kusza viszonyokat örököltünk. Azt csak a rend kedvéért jegyzem meg, hogy az ön hivatali utóda, Mikola miniszter úr az árréseket inkább kurtította, befékezte. Tavaly ősszel a Medgyessy-kormány nagyon nehéz körülmények között nyúlt ehhez hozzá pozitív értelemben.

Egyébként emeltünk a szív- és érrendszeri gyógyszerek társadalombiztosítási támogatásán, van olyan csontritkulás elleni szer is, amely azóta már százszázalékos támogatásban részesül. De az kétségtelenül igaz, hogy a lakossági és társadalombiztosítási gyógyszerkiadások növekedését meg kellett állítani, mert ha így maradt volna, akkor sem az emberek, sem az adó- és járulékfizetők ezt nem tudnák finanszírozni, és nem jutna elég pénz a gyógyító egészségügy működtetésére sem.

Ön szóba hozta az orvosi túlmunka kérdését. A Medgyessy-kormány által javasolt törvényben - amit azóta elfogadott az Országgyűlés - az önkéntesen vállalt túlmunka díját 50 százalékkal emeltük, és a túlmunka a magyar munkajogban egészen egyedülálló módon a nyugdíjszerzés szempontjából május 1-jétől szolgálati időnek számít.

Ön valami rejtelmes pénzkivonó szerkezetről beszélt. Azt gondolom, hogy egy meg sem született kormányzati döntést kár bírálni, de hozzáteszem, hogy a tervezet alapjául szolgáló modellt az előző ciklusban az ön pártja is lelkesen támogatta. De miért baj az, ha arra törekszünk, hogy növekedjen az egészségben töltött éveink száma, hogy költséghatékonyabb és racionálisabb legyen az ellátás, hogy tisztább és átláthatóbb viszonyok legyenek?

(9.40)

Nem fogjuk megspórolni a szakmával és a politikával a vitákat a részletekről. De ne áltassuk magunkat: aki már most nemet mond, az bizony a jelenlegi kusza, torz érdekeltséget tartalmazó, elégedetlenségre okot adó ellátási viszonyok konzerválására szavaz.

Tehát arra kérem a képviselő urat, vegye észre a változásokat, vegye észre a pozitívumokat, és dolgozzunk együtt annak érdekében, hogy az ellentmondásokat, a zavarokat pedig csökkenteni tudjuk.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)