Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. HARANGOZÓ TAMÁS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az államtitkári expozé 15 percig tartott. Szeretném picit kijavítani a jobbikos képviselő asszonyt, hiszen ebből nem három percet beszélt államtitkár úr a törvényjavaslatról úgy általában egy picit, hanem kettő és felet, konkrétan. Én ezt direkt figyeltem, mert tíz perc után már nagyon-nagyon nehezen viselte az ember, hogy tök másról beszél az államtitkár, ezért az órára tekintve láttam, hogy 12 perc 30 másodperckor tért át a törvényjavaslatra, és 2 perc 30 másodpercet szánt erre.

(18.30)

Tudja, államtitkár úr, ez azért baj, mert egyrészt valószínűleg nem igazán emeli az Országgyűlés tekintélyét, ha egy kormánytag bejön ide, és egy saját törvényjavaslatáról képtelen egyenes mondatokat mondani. Talán segítene a nézőknek, az érintetteknek, meg akár a történelem írásának a jegyzőkönyveken keresztül, ha egy kormánytag megtisztelné ezt az intézményt annyival, hogy a 15 percben esetleg elmondja, hogy mit és miért csinál a tárca, mit és miért javasol, és miért kéri, hogy ezt az Országgyűlés támogassa.

De ennél talán súlyosabb érv az, hogy bár a tévéközvetítéseket már 2010-ben vagy 2011-ben lekapcsolták, mégis feltételezhető, hogy ilyen szakmapolitikai törvényeknél az érintetteket, katonák tízezreit vagy családtagjaikkal együtt százezreket érdekelhet az, hogy mi lesz az ő sorsuk, hogyan változik az életük. Ebben a törvényben bizony nem egy olyan szabály van, amely konkrétan a katonák életét, fizetését, munkaidejét és sok minden mást változtatni fog. Őket nem megtisztelni azzal, hogy a minisztérium nevében legalább nagy vonalakban elmondják, hogy miről is szól ez a törvény, szerintem nincs rendben. És mindenféle bírálat nélkül  tudom, hogy nem a jelenlegi levezető elnök volt  a levezető elnökök éberségére szeretnék apellálni, mert szerintem ez már a házszabályon túlmenően sincs rendben.

Az első 12 perc 30 másodpercben államtitkár úr egyébként hosszan méltatta és köszönetet mondott az állománynak, a rendvédelminek és a honvédelminek is  ez utóbbihoz szeretnék én is csatlakozni , és nemzeti ügyként jelölte meg a honvédelmi kérdést az államtitkár úr. Mi is köszönjük a munkájukat, de az a kérdésem, hogy önök ezzel a törvényjavaslattal hogyan köszönik meg a munkájukat, államtitkár úr. Ezzel a törvényjavaslattal, amellyel a túlszolgálatot egyetlenegy tollvonással mintegy egyharmadával, háromszázról négyszáz órára növelik  ahogy az már elhangzott, ez ötven napot jelent egy évben , hogy köszönik meg az ő szolgálatukat? Lehet szép szavakat mondani, de önök döntenek ezeknek az embereknek a sorsáról. Ha minden rendben van a honvédségnél, és ahogy miniszterelnök úr már elmondta, hogy hány tízezren dolgoznak és szolgálnak a honvédségnél, akkor miért kell négyszáz órára emelni törvényben?

Nem átmeneti jelleggel, nem a koronavírus-járványra hivatkozva, a mindent is eldöntő kormányzati felhatalmazással élve év végéig vagy a veszélyhelyzet elmúltáig emelik meg az elrendelhető túlórák számát, hanem innentől kezdve, köszönjük szépen, négyszáz óra. Ez jár a magyar katonának köszönetként a magyar kormánytól. Szerintem a köszönetet valahogy máshogy képzelik el az emberek, lehet, hogy inkább béremeléssel vagy túlóracsökkentéssel. Bizonyára fogalmi zavarok lehetnek itt.

Most végigmegyek azokon a pontokon, amik vannak a törvényben, ha már a kormány ezt elmulasztotta, mert hátha valakit érdekel, hogy mi is van a törvényjavaslatban. Az egyik nagyon nagy kérdés, hogy jelenleg a hivatásos állományba felvenni honvéd tisztjelöltet, honvéd altisztjelöltet, HM-rendeletben meghatározottak szerint szerződéses vagy önkéntes szolgálati jogviszonyban állókat, továbbá a HM alkalmazottait lehet, illetve rendvédelmi szervtől áthelyezett hivatásost. Az új javaslatuk szerint hivatásosként állományba lehet majd venni  idézem:  polgári életből jövő személyt. Pont. Ez a törvényben körülbelül ezzel a konkrétsággal és ezzel a széles körű kifejtéssel található meg.

Miről szól ez, államtitkár úr? Azt nyilván mindenki érti, hogy ha valaki a munkája, élete során a honvédelem területével érintkezett, érintkezik, akár még csak a minisztérium munkatársaként is, az jogot formálhat arra, hogy csatlakozzon a honvédséghez. De úgy általában ezt az egy mondatot berakni a törvénybe, és mindezt rögtön úgy, hogy altisztként vagy tisztként kezdheti a pályafutását, az minimum magyarázatra szorul.

A mi megítélésünk szerint ennek valamilyen részletét vagy garanciális szabályait illene belerakni a törvénybe, pontosan azért, amit a jobbikos vezérszónoktársam már szintén megemlített, hogy ez tényleg egy hivatás. Az emberek általában a felszerelésük, a csatlakozásuk után békeidőben a nyugdíjazásukig, akár az életük elvesztéséig, az életük végéig katonaként szolgálnak. Ebben a helyzetben azt látni, hogy aki végigküzdötte a tisztképzést, végigjárta a ranglétrát évtizedeken keresztül, majd azt látja, hogy valaki odajön és ezredesként vagy akár tábornokként egyik napról a másikra felszerel, és  bocsássa meg a kifejezést  akár osztja az észt a többi katonai vezetőnek, az nem hiszem, hogy egészséges. S még az indoklásban sem ejtenek egy szót sem róla, hogy ez miért kell.

Azt az egyet megértjük, amivel a rendvédelem is szenved, és gondolom, a honvédelem is szenved  pontosan tudjuk, hogy igen , hogy ma már vannak olyan speciális szaktudások, amit lehet, hogy nem tud a honvédség magából kitermelni, vagy nincs is rá idő és lehetőség; ez elsősorban az informatika területén szokott előfordulni. Na de hát akkor legalább ezt írjuk már bele, vagy valamit, és ne legyen az embernek olyan érzése, hogy esetleg megint barátok, haverok meg a Fanta is tábornok kíván lenni, és akkor a következő időszakban ezekkel fogunk majd szembesülni. Ezen egy mondat alapján gyakorlatilag bármi megtörténhet.

A következő pont, ami szerintünk kérdéses  illetve maradjunk annyiban, hogy nekünk nem tetszik, a kormánynak biztosan tetszik , hogy vezénylés, nem katonai oktatási intézményben történő szolgálatteljesítés esetén is szolgálatteljesítési időkeretet lehet alkalmazni. Itt legalább nem beszélnek mellé, itt az indoklásban is leírják, hogy ez azért van  s ezt talán mindenki érteni fogja , mert megnyílik az út a katonák részére a szombaton és vasárnap történő munkavégzésre, szolgálat teljesítésére, túlszolgálat elrendelése nélkül. Ez is biztos a köszönetnyilvánítás részeként került a törvényjavaslatba. Mi például ezt sem tudjuk támogatni, legalábbis indoklás nélkül biztos nem.

A következő pont, amit szeretnénk szóvá tenni mi is, hogy indoklás nélkül rendelkezési állományba helyezhessen katonai vezetőket, most már nemcsak a miniszter, hanem az állományilletékes parancsnok is. Nem tudom, ha esetleg a miniszter úr vagy esetleg az exminiszter úr emellett bármilyen épkézláb érvet el tudott volna mondani, ez még azok közé tartozik, amiről lehet, hogy meg lehetne minket győzni, de egyelőre még nem hallottunk ilyen érvet. Egyébként pedig bármilyen módon a vezetői megbízás indoklás nélkül való visszavonására és valaki karrierjének a derékba törésére való pluszjogosítvány a mi szívünkhöz továbbra sem áll közel.

Nagy kérdés az is  eddig sem értettük , hogy a KNBSZ-nél mit keresnek önkéntes tartalékosok. Ugye, ez a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat. Azért talán ez egy olyan speciális és zárt munka és intézmény, ahol fogalmilag nehezen képelhető el, hogy ott önkéntes tartalékosok mit és hogyan csinálnak. Ez a javaslat még kiterjeszti a heti szolgálati teljesítésüket, 60 órára maximálja. Jó lenne tudni, hogy milyen tapasztalatok alapján hozzák ezt a szabályt.

A közalkalmazottak kiradírozása a jogrendszerből itt is tetten érhető. Ez elvi szinten nyilvánvalóan nem támogatható. A jelen esetben annyival vannak előrébb ezek a munkavállalók, hogy nem simán a munka törvénykönyve alá sorolandók, hanem honvédelmi alkalmazottak lesznek, ami több felelősséggel is fog nekik járni, amit nem biztos, hogy akarnak, és valamilyen szinten több lehetőséggel is fog járni, mint azoknak, akiket egyszerűen csak kihajítanak az Mt. hatálya alá; láttuk, hogy a közgyűjteményi dolgozók esetében ezt egyszerűen így hajtották végre.

Abszolút támogatható a honvédelmi alkalmazottak esetében is az árvaellátás. Ha csak ezt tartalmazná a törvényjavaslat, akkor nagy örömmel megszavaznánk.

Szintén támogatható és üdvözlendő, hogy a magyar-amerikai védelmi együttműködésről szóló megállapodást törvényi szinten, a megfelelő helyén kezelve ebbe a javaslatba beleveszik.

Egy konkrét kérdésem is lenne. Az 57. § c) pontjának a javaslata kiveszi a törvényből, tehát hatályát veszti a törvényben az a rendelkezés, miszerint a honvédelmi alkalmazott a gyermeke harmadik életéve betöltéséig fizetés nélküli szabadságra jogosult, amelyet a honvédelmi alkalmazott kérésének megfelelő időpontban kell kiadni. Ha erre valaki tudna valamit mondani, mert az indoklásban egy szó sincs arról, hogy miért vezetik ki ezt a jogintézményt. Ez így ránézésre elvileg nyilván a munkavállalóknak, főleg az anyáknak segítséget adhatott volna. Nem látszik, hogy a helyére kerülne bármi is. Ezt vajon mi indokolja?

(18.40)

Összességében  picit visszatérve inkább az agrártárgyú törvények végén való hangulathoz , államtitkár úr, van a törvényjavaslatban néhány pont, amely támogatható, van néhány pont, amely szerintem az a kategória, amely elvi szinten nem vált ki ellenkezést, és hogyha a kormány vagy a honvédelmi vezetés úgy látja jónak, akkor csinálja úgy kategória, de van benne két, minimum két olyan pont, amely amíg benne van ebben a törvényjavaslatban, addig az részünkről nem támogatható: egyrészt, még egyszer mondom, mindenféle ellentételezés nélkül 30 százalékkal megnövelni a túlóra idejét, 300-ról 400 órára, és a jelen állapotában mindenféle megszorítás vagy indoklás nélkül a civileket tábornokká meg katonai vezetőkké kinevező javaslat.

Ez az a kettő, ami miatt erre a törvényjavaslatra nemmel fogunk szavazni, amennyiben ezeket nem veszik ki belőle. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik és az LMP soraiban.)