Felszólalás adatai

Az előterjesztői expozé következik. Ha készen áll, államtitkár asszony, akkor Hegmanné Nemes Sára államtitkár asszonynak adom meg a szót, mintegy 20 perces időkeretben.

Öné a szó, államtitkár asszony.

HEGMANNÉ NEMES SÁRA nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Nemzeti Eszközkezelő működésének kereteit a 2012. január 1-jén hatályba lépett, a hitelszerződésből eredő kötelezettségeiknek eleget tenni nem tudó természetes személyek lakhatásáról szóló 2011. évi törvény szabályozta. Az eszközkezelő a törvény hatálybalépése után kezdte meg az érdemi munkáját, akkor még a 2014-ig 5 ezer ingatlan megvásárlása érdekében. Az eszközkezelő programjának kialakításakor ez az alacsonyabb, 5 ezres kör elérése volt a cél, ennek megfelelően került akkor az eszközkezelő szervezete kialakításra, a program feltételei, annak működési struktúrája.

Az eszközkezelőt a kormány a nehéz helyzetbe került, súlyosan eladósodott, korábban jelzáloghitelt felvevő hiteladósok megsegítésére az otthonvédelmi akcióterv keretében hozta létre. Az eszközkezelő működési kereteinek további bővítésére volt szükség, amely többcélú törvénymódosítást igényelt. A kormány a Bankszövetséggel is megállapodást kötött, továbbá vállalta, hogy a társaság számára további költségvetési forrást biztosít annak érdekében, hogy 2014-ig összesen 25 ezer bajba jutott jelzálogadós lakhatását oldja meg. E vállalásnak megfelelően 2012 nyarára bővültek a program keretei, idén pedig 33 milliárd forint áll az eszközkezelő rendelkezésére az ingatlanok megvásárlására. Tekintettel arra, hogy Nemzeti Eszközkezelő Zrt. új tevékenységet lát el, és méretét tekintve is jelentős adósmentési programot működtet, a bekerülés szociális feltételeit, valamint az ingatlanra és a hitelre vonatkozó kritériumokat körültekintően kell meghatároznunk.

Tisztelt Ház! Az önök előtt fekvő törvénymódosítási javaslattal a feltételek tovább bővültek, bővülhetnek, azaz előnyösebb helyzetet teremt az adósok számára. A hozzátartozó fogalmának bevezetésével lehetővé válik, hogy amennyiben a kormányrendeletben meghatározott szociális feltételeknek a házastárson, élettárson kívül a szülő vagy a gyermek felel meg, a bajba jutott család bekerülhet az eszközkezelő által nyújtott programba. A felajánlható ingatlanok forgalmi értéke Budapesten és a megyei jogú városokban 15 millió forintról 20 millió forintra emelkedik, egyéb településeken pedig 10 millió forintról 15 millióra. Tovább módosítjuk a hiteltartozásra vonatkozó feltételeket, azaz a 180 napos hiteltartozásból eredő késedelemnek 2012. január 1-je helyett 2013. január 1-jén kell fennállnia, beleértve az áthidaló kölcsönnel finanszírozott késedelmes tartozást is. Ennek értelmében azon adósok is bekerülhetnek a Nemzeti Eszközkezelő programjába, akik utolsó erőfeszítéseik árán a 2012-es évre halmozták fel féléves tartozásaikat. A visszavásárlási jog időtartama is növekszik, a jogosultság a jelenlegi 2 évről 5 évre emelkedik, a visszavásárlási vételár pedig egyszerűsödik, ugyanakkor igazságosabbá válik azzal, hogy abba beépül a NET által az ingatlanra költött beruházások és a bérlő helyett megfizetett kötelezettségek összege is.

Annak érdekében, hogy a Nemzeti Eszközkezelő ki tudja használni a rendelkezésére álló ingatlanvásárlási keretet, és minél több rászorult lakhatását megoldhassa, a jelen törvénymódosítási javaslatot készítettük elő, mely a tisztelt Országgyűlés előtt áll. Mindezek alapján kérem önöket, hogy a törvényjavaslatot megvitatni és a kormány jelzáloghitel-adósok lakhatásának megoldására irányuló törekvéseit az otthonteremtési akcióterv keretében támogatni szíveskedjenek. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük szépen az államtitkári expozét. Hozzáteszem a törvényhozás tekintélyének megóvása érdekében: ha a végrehajtó hatalom csúszása miatt az ülés megszakad, és vannak olyan képviselők, ahogyan most kaptam a jelzést, akik már nem tudják elmondani a hozzászólásukat, mert időrendben kicsúsztunk az eredeti tervezethez képest, akkor még egy helyi települési bélyeggyűjtő körben is elhangzik egy bocsánatkérés, ha valaki miatt megáll a munka. (Taps az ellenzék soraiban.)

De lépjünk tovább, hiszen az a dolgunk, hogy elvégezzük a törvényjavaslatok vitáját. Így megadom a szót Riz Leventének, a gazdasági és informatikai bizottság előadójának 5 perces időkeretben, hogy a bizottsági álláspontot képviselje.

RIZ LEVENTE, a gazdasági és informatikai bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Parlament! A gazdasági és informatikai bizottság megtárgyalta a T/10402. számú törvényjavaslatot, amely a Nemzeti Eszközkezelő programjában való részvételt szélesítené, bővítené a lehetőségeket. Magyarország egyik legsúlyosabb problémája továbbra is a devizahitelesek gondja, amely nagy társadalmi problémát jelent. A 2010 óta eltelt időszakban számos eszközzel igyekezett a kormány az ezzel a társadalmi problémával küzdő családoknak segíteni. Ilyen volt például a kilakoltatási moratórium bevezetése, ilyen volt a törlesztőrészletek időszakának meghosszabbítása, a törlesztések időleges mérséklése, a forintkölcsönné való átalakítás, ilyen az árfolyamgát rendszere, amelyet eddig az időpontig közel 133 ezren választottak, ilyen lehetőség volt a végtörlesztés, amelyet 170 ezer főnek volt lehetősége kihasználni, és ilyen a Nemzeti Eszközkezelő programja, amely olyan családoknak ad lehetőséget, akik más módon nem tudnak a hitellel megbirkózni, az ő esetükben az állam megvásárolja az ingatlant, és engedi visszabérelni a korábbi tulajdonosoknak.

Ennek a mostani törvénytervezetnek a fő célja az, hogy szélesítse azok körét, akik ezt az eszközkezelő-programot igényelhetik. Én magam is korábban, a XVII. kerület polgármestereként Rákosmentén számos fogadóórán tapasztaltam, hogy bizony nehéz bejutni ebbe a rendszerbe, a devizahitelesek elmondták, ezért most nagyon örülök személyesen is annak, hogy bővülhet azok köre, akik bekapcsolódhatnak ebbe a programba, a jogszabálytervezet ezt teszi lehetővé.

A gazdasági bizottság megtárgyalta az előterjesztést, és 21 igen szavazat, 3 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak találta, ezért javasolom a tisztelt Háznak, hogy támogassa azt. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük szépen. A többségi bizottsági álláspont ismertetését követi a kisebbségi vélemény elhangzása. Tukacs István képviselő úré a szó, ugyancsak 5 percben.

(11.30)

TUKACS ISTVÁN, a gazdasági és informatikai bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök úr, köszönöm a szót. A bizottság ülésén a tartózkodó véleményekkel kisebbségben maradt képviselők a következő kérdést tették fel először az előterjesztést képviselő kormányzati tisztségviselőnek: miért van az, hogy az előterjesztés indoklási része hivatkozik ugyan az ócsai lakóparkra, de valójában a szabályozási részben nem találjuk nyomát az ócsai lakópark ügyének? A kérdésre született ugyan válasz, amely kevéssé volt megnyugtató, különösen annak a fényében, hogy az ócsai lakópark építése és benépesítése totális csőd, nem beszélve a működtetés eléggé tisztázatlan körülményeiről.

A második dolog, amit a kisebbségben maradt képviselők nevében el kell hogy mondjak, hogy a mostani korrekciós jellegű, új javaslatok megszülethettek volna előbb is, hiszen a javítani vágyott passzusok az eredeti törvényben már az akkori általános vitában is kemény kritikát kaptak. Tehát úgy gondolom, hogy ha abban az időben a kormány, illetve az előterjesztést képviselők megszívlelik ezeket a javaslatokat, nagy valószínűséggel a korrekciók egy részére nem kellett volna sort keríteni.

A következő dolog, amit az előterjesztés kapcsán a kisebbségben maradt képviselők nevében el kell hogy mondjak, hogy természetesen az nagyon fontos, hogy működőképes legyen a törvény, nagyon fontos, hogy a hibák kerüljenek javításra. Ugyanakkor meg kell hogy mondjam, hogy az a helyzet, amikor a budapesti, illetve megyeszékhelyi, valamint más településeken felajánlott ingatlanok értékhatára változik, most valóban jelent egy bővülést, de maga ez a tétel is, mármint az értékhatárok, kemény vita tárgyát képezték az eredeti javaslatban, magyarul: nagy valószínűséggel itt is meg lehetett volna könnyíteni nagyon sok család helyzetét.

Szeretném azt is elmondani, hogy a kisebbségben maradt képviselők véleménye szerint ezzel a javításoknak nincs vége, szóval, nagy valószínűséggel az élet fog olyan helyzeteket produkálni az eszközkezelő ügyében, amelyeket újabb és újabb módosítások fognak majd követni. Ezért tehát azt gondolom, hogy a mostani vita nemcsak arról szól, hogy mit szándékozik a kormány tenni a javítgatás érdekében, mit szándékozik tenni tágabbra nyitott kapuk ügyében, hanem arról is szól, hogy a vitában felszólaló képviselők nagy valószínűséggel az egész eszközkezelő működésének ügyét is górcső alá veszik, nyilván azzal a szándékkal, hogy megakadályozzák azt, hogy a következő időszakban újabb korrigálásokra kerüljön sor.

Ezért tehát azt kell hogy mondjam, hogy miközben természetesen egyetlen, az eszközkezelő rendszerébe bekerülő honfitársunknak is nagy segítség az, hogy ez a rendszer működik, mégis itt nemcsak egy előterjesztés, egy elfogadott törvény korrigálásáról, hanem magáról a működésről is szó van, tehát hogy alkalmas-e az eszközkezelő arra, hogy valódi és széles körben elérhető segítséget nyújtson. Elnök úr, köszönöm a lehetőséget. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr. A fogyasztóvédelmi bizottság előadója következik: Spaller Endre képviselő úré a szó, ugyancsak öt percben.

SPALLER ENDRE, a fogyasztóvédelmi bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót. A fogyasztóvédelmi bizottság ülésén elhangzott, hogy nincs egyetlen megoldás a devizahitelesek problémájára, nincsen egy európai út, ekkora problémaköteggel még egyetlenegy ország sem találkozott, éppen ezért nincsenek olyan kipróbált megoldások, amiket csak másolni kellene, amikre azt tudnánk mondani, hogy na tessék, itt van előttünk, csak meg kell valósítani.

Éppen ezért a kormány nagyon sok eszközzel próbálja ezt a problémahalmazt lebontani. Pont tegnap beszéltünk az árfolyamgátról, annak a meghosszabbításáról, és tessék, ma már itt fekszik előttünk az eszközkezelőről szóló törvény. Hogy jó eszköz-e az eszközkezelő, ha fogalmazhatok így, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az a statisztika, ami arról szól, hogy hol igényelték, hol adtak az eszközkezelő kezelésébe lakásokat. Azt lehet látni, hogy azokban a megyékben, amelyek sajnos híresek arról, hogy ott a szociális feszültségek nagyobbak, mondanám Borsod-Abaúj-Zemplén megyét vagy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét, ott egyenként ezekben a megyékben annyi lakást ajánlottak fel, mint szinte az egész Dunántúlon, ahol ezek a szociális feszültségek kevésbé tapinthatóak, mint az egész Dunántúlon együttvéve. Tehát látszik az, hogy az eszközkezelő zömében valóban ott hat, ahol erre igazán szükség van. Éppen ezért nagyon jó, hogy a kormány bővíti azoknak a körét, akik be tudnak lépni ebbe a lehetőségbe. Ötmillió forinttal megemelkedik azon lakások értéke, amelyeket be lehet ide vinni, és több apróbb könnyítés is szerepel itt a törvények között.

Mivel új utakon járunk, ahogy ezt már említettem, kifejezetten jó, hogy a kormány időnként felülvizsgálja a törvényeket. Ez ügyben a bizottságban volt is egy polémia, az MSZP részéről hangzott el, hogy már eredetileg is indokolatlanul szűkre szabta - ha jól emlékszem, így fogalmazott a bizottság elnöke - azoknak a számát és keretét, akik beléphetnek ebbe a lehetőségbe. Ezt a többség úgy látta, hogy valahogyan el kellett indulni, kellett egy eredeti lehetőség, és nagyon jó az, hogy ezt az új rendszert, ezt az új eszközt a kormány felülvizsgálja, és amint lehetőség van, bővíti azoknak a körét, akik részt vehetnek benne.

Szintén elhangzott, hogy nem nagyon értik, hogy az ócsai lakópark hogy kerül ebbe a törvénybe, de a kormány képviselője válaszolt rá, hogy a definíciók, a fogalommagyarázatok révén bizony az ócsai lakópark is szerepel ebben a törvényben. A Jobbik elmondta a véleményét, hogy hitelfelvételkori értéken kellene átváltani ezeket a hiteleket, és ők úgy vélik, hogy ez mindent megoldana. Ezt a többség egy picit vitatta, illetve Szabó Zsolt képviselőtársunk az önkormányzatok szerepét emelte ki, amely szintén benne van ebben a törvényben.

Összességében a bizottság 13 igen szavazattal, 3 tartózkodás mellett elfogadásra javasolja ezt a törvényt.

Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság előadója, Talabér Márta képviselő asszony következik. Öné a szó.

TALABÉR MÁRTA, az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság előadója: Elnök Úr! A bizottságunk a 2013. március 25-i ülésén megtárgyalta a Nemzeti Eszközkezelővel kapcsolatos egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot, és azt egyhangúlag támogatta. A törvénymódosítás célja, hogy a Nemzeti Eszközkezelő Zrt. programjába bekerülés feltételei bővüljenek, ezáltal több hiteladós tudjon élni a lehetőséggel. A módosítással egyrészt felgyorsítható lenne a 2014-re kitűzött 25 ezres ingatlankeret betöltése, másrészt a bejutási rendszer igazságosabbá válna.

A főbb változások közül kettőt emelnék ki. A javaslat alapján az MNV Zrt. csak abban az esetben kezdeményezi bármely lakóingatlan ingyenes önkormányzati tulajdonba való áthelyezését, amennyiben a kezdeményezés időpontjáig az állam által addig megvásárolt ingatlanok összességét átvállalja az adott önkormányzat. A Nemzeti Eszközkezelő a zálogkötelezett számára a szerződés megkötésekor automatikus visszavásárlási jogot enged. Ez abban az esetben is fennáll, amennyiben az ingatlan önkormányzati tulajdonba kerül. A visszavásárlási jog megszűnik, ha az ingatlanra vonatkozó bérleti jog is megszűnik. A visszavásárlási jog gyakorlása csakis akkor léphet életbe, ha a bérlő minden kötelezettségét teljesítette. A hiteladós által visszavásárláskor fizetett összeg a központi költségvetést illeti meg.

A képviselőtársaimat pedig arra kérem, hogy támogassák a törvényjavaslatot. Köszönöm. ((Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Ebben a sorban a bizottsági álláspontok ismertetésében a végén megadom a szót Magyar Anna képviselő asszonynak, a számvevőszéki és költségvetési bizottság előadójának.

Öné a szó.

MAGYAR ANNA, a számvevőszéki és költségvetési bizottság előadója: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A számvevőszéki és költségvetési bizottság a tegnapi ülésén megtárgyalta a tervezetet, és egyhangúlag - a kormánypárti és ellenzéki szavazatokkal együtt - támogatta. Érdemi vitát nem érzékeltem. Úgy érzékeltem, hogy a tervezet céljaival a jelenlévők maximálisan egyetértenek. A kérdésekre kimerítő és elégséges válaszokat kaptak mind a kormánypárti, mind az ellenzéki képviselők.

(11.40)

Ezért is úgy vélem, hogy ez a tervezet minden szempontból a közvélemény elismerésére tarthat számot, és javaslom képviselőtársaimnak, hogy ez alapján szavazzák meg. Köszönöm. (Szórványos taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönjük szépen. A bizottsági álláspontokat követően a képviselői hozzászólásokra kerítünk sort. Elsőként megadom a lehetőséget Szabó Zsolt képviselő úrnak, Fidesz.

SZABÓ ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvénycsomaggal kapcsolatban az előterjesztő szándéka az, hogy minél nagyobb mértékben tudjon segíteni a bajba jutott lakáshiteleseken. Ne keverjük össze, ez nem csak devizahitelesekről szól, hiszen 2012 decemberére a devizahitelesek esetében 15 százalék, aki 90 napnál régebbi lejárt tartozással rendelkezik, míg a forinthiteleseknél ez 13 százalék arányt képvisel. Tehát mindenkin, aki lakásügyekben bajba került hitelekkel kapcsolatban, a kormány segíteni kíván.

Ha szabad, egy kis előzmény: közel kilenc éve, hogy megszűntek azok a kedvezmények, amelyek a lakáshoz jutást segítették elő. Magukat az embereket, a magyar állampolgárokat belekényszerítették egy olyan hitelfelvételbe, ami mindenkinek jó volt, kivéve azoknak, akik lakáshoz, házhoz jutottak. Ők vannak most bajban, nekik segíteni kell.

Elhangzott már itt az egyik előttem felszólaló képviselő szájából, hogy két megoldás is felmerült. Az egyik a devizahitelesekkel kapcsolatosan, hogy hassunk az árfolyammozgásokra. Úgy gondolom, hogy ez szabad piaci körülmények között nem megvalósítható, nem kezelhető dolog. Csupán egy dologra hadd utaljak, azokra az értékpapírokra, amelyek hirtelen 2008 és 2009 között elértéktelenedtek. Tehát ha ez így működne, mint ott az értékpapíroknál, nagy baj lenne a devizapiacon.

A másik, ami felvetődött, a felvételkori árhoz való visszalépés. Ez megint csak nem működik, tekintettel arra, hogy nagyon sok bírósági szakban, árverési szakban vagy egyáltalán teljes fizetésképtelenségi szakban lévő lakásügy van folyamatban, ahonnan jogszerűen kilépni, módosítani már nem lehet. Az a szándék, hogy próbáljuk a jogszabályokat úgy létrehozni, hogy segítsünk ezeknek a bajba jutott lakáshiteles családoknak, ez az egy szem járható út.

Hét elem született, a kormány hét tényezőt terjesztett a Ház elé, amiket mindannyian támogattunk, ezért most előre kérem a tisztelt képviselőtársaimat és a frakciókat, mindenki egyöntetűen, százszázalékosan támogassa a megoldásnak ezt a kiszélesítését is. Ugyanis három felelős van ezekért a bajba jutott hitelesekért. Az egyik az a kormány, amely engedte, hogy fel legyenek véve ezek a hitelek, és miután jogszerűen örökli a következő kormány ezeket a problémákat, tehát maga a kormány, nekünk kell megoldani. A másik az a hiteles, aki felvette, nyilván ez neki is pénzügyi terhet fog jelenteni, hogy ezt rendezze. A harmadik pedig a bankok, amelyek ezáltal - főleg a devizaalapú hiteleknél - extraprofitra tettek szert. Úgy gondolom, az a megoldás a jó, amin most járunk, hogy mindhárom felelős járuljon hozzá ehhez a körhöz.

Mivel jár ez? Erősítsük magát a Nemzeti Eszközkezelőt, erősítsük értékben, hiszen 5 millió forinttal megemeljük az adott területen az átveendő lakások és ingatlanok értékét; bővítsük a kört, szabjunk minél nagyobb lehetőséget minél tágabb körben, hogy a bajba jutott ingatlantulajdonosok ezt minél nagyobb mértékben tudják igénybe venni, ez is megtörténik; és magát a pénzintézetet próbáljuk meg rávenni arra. Hogyan, milyen módon? Ismerjük mindannyian a pénzintézeti kötelező céltartalékképzést. Ez azt jelenti, hogy a pénzintézetek azért félnek és attól tartanak, hogy ők veszteséget szenvednek el azáltal, hogy bármilyen ilyen jellegű jogszabályi kötelemnek eleget tesznek, és például jelentkeznek vagy nyilatkoznak a Nemzeti Eszközkezelőnél, hogy az ingatlant átadják. Nos, a jelzálogsorrendben egyértelműen le van írva, és a törvény melléklete tartalmazza, hogy 80 százalék értékben kerül kiegyenlítésre maga az az első jelzáloghelyi, aki általában - tudjuk - a pénzintézet, ezáltal az ő garanciája is megvan arra, hogy érdekelt legyen ezeknek az ügyleteknek a lefuttatásában.

Önkormányzati feladat bevonása; a legnagyobb potenciával mind szakmai, mind eszközkezelési potenciával az önkormányzatok rendelkeznek. Az a lehetőség, hogy most kiterjesztjük részükre ezeknek az ingatlanoknak az átvételét követően a kezelését, úgy gondolom, hogy egy pluszlehetőség. Egyrészt helyi szinten sokkal könnyebb a kezelés, karbantartás, kapcsolattartás, jobban ismerik azokat, akik ezekben az ingatlanokban laknak - és ez így van nálunk, Hatvanban is -, akik ebbe beléptek. A gondot azoknál a településeknél fogja jelenteni, ahol nincs külön ingatlankezeléssel foglalkozó terület, főleg a falvak esetében; arra is jó megoldást kell találni, nyilván az eszközkezelő feladata ez.

A másik a felújítás, karbantartás. Ne felejtsük el, ezek olyan ingatlanok, amelyek viszonylag alacsony értékűek. Az eddigi átlagos megvásárlási ár 3,2 millió forint, nyilván most emelkedni fog, hogy az értékhatárt megnöveltük. A karbantartás természetesen a használóé, aminek nem mindig tesz eleget, ezt tapasztalatból tudjuk. A felújítás viszont magáé a Nemzeti Eszközkezelőé, illetve gondolatom és javaslatom szerint opcionálisan lehet benne az önkormányzatnak része, hiszen ez az érték a visszavásárláskor megtérül.

Mi a pozitív ebben a törvénymódosításban? A jövőkép, amit a nagyon elkeseredett ingatlantulajdonosoknak, akik pénzügyi gondokkal küszködnek, felvázolunk. Mi ez a jövőkép? Visszavásárolhatod az ingatlanodat, benne maradhatsz, bérlőként 1,5 százalékos ingatlanérték-arányban, alacsony bérleti díjjal ezt használhatod, és ha pénzügyileg hat hónapot követően rendbe teszed a gazdálkodásodat, van módot, hogy visszavásárold. Ezzel egy pozitív jövőképet festünk azoknak az embereknek, akiknek jelen pillanatban egyébként nincs ilyen pozitív jövőképük.

Járulékok témaköre: nagyon érdekes, ahogy a különböző gáz- és elektromosáram-szolgáltatók hozzáállnak ehhez a kérdéskörhöz. Ők mindig ragaszkodnak, hogy órát csak akkor írnak át, ha nincs rajta tartozás. Jelen pillanatban ez a törvény megoldja a víz- és csatornadíjakkal kapcsolatos ilyen kötelezettséget, illetve már a korábbi módosítással a távhő kérdését, és miután a gáz- és villanyszolgáltatásnál nincs ilyen törvényi kötelem, ezért megoldja azt a kérdéskört is, hogy egy ingatlan átvételekor a magyar államot, tehát a Nemzeti Eszközkezelőt nem fogja ilyen díj terhelni. Azonban azt hadd mondjam el, hogy a visszavásárlás esetében az a három tényező, ami elszámolásra került, mind a fejlesztésre fordított összeg, mind az ezzel kapcsolatos kamat, ami, tudjuk, a jegybanki alapkamat, tehát a lehető legalacsonyabb ilyen jellegű kamat, mind pedig a tőkerész, már viselhető. Tehát ez is egy pozitív előrelépés, hogy ezt ilyen formában sikerült meghatározni.

A jelzálog és végrehajtás kapcsolata. A bankok jó helyzetben vannak, hiszen általában az első jelzáloghely az övék. Az, hogy most a rangsor pontosítva lett, és pontosítva lett az, hogy a különböző rangsori helyeken ki hány százalékban kap megtérülést, úgy gondolom, hogy ez is lehetővé teszi, hogy valamennyi résztvevő, aki az ingatlanon jelzáloggal rendelkezik, pozitívan álljon ehhez a törvényi módosításhoz, és azt betartva, minél nagyobb mértékben részt vegyen ebben.

Összességében azt lehet mondani, hogy azokkal a kiegészítő törvénymódosításokkal, ami az ingatlantörvény, az adózási jogszabályok, az egyéni jogszabályi kötelmek, amelyek az átírásokat és a kezeléseket nehezítették, azok megszűnnek, van lehetőség arra, hogy az eddigi felajánlott mintegy 1970 ingatlanon, lakáson kívül országosan minél több bajba jutott családnak legyen lehetősége.

Azzal kezdtem a bevezetőmet, hogy az a kérésem képviselőtársaimhoz, hogy ha igaz az, hogy segíteni kívánnak és elfogadják, akkor ezt száz százalékban szavazzák meg és támogassák, gyors döntésekre és gyors lépésekre van szükségünk. Megint tettünk egy nagy lépést előre, és kérem, hogy támogassák ezt, a parlamentben lévő valamennyi képviselőtársam és frakciótársam.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Következik az MSZP frakciójából Simon Gábor képviselő úr. Öné a szó.

SIMON GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Bizton állíthatjuk, hogy ez egy olyan ügy, amely ezt a kormányzati ciklust végig fogja kísérni, alkalmas arra, hogy egy-egy vitás szituációban a különböző álláspontok megjelenjenek, és alkalmas arra is, hogy ezen álláspontok ellentmondásossága is sokszor felszínre kerüljön.

(11.50)

Elkerülvén azt a csapdahelyzetet, hogy visszamenjünk a keletkezéshez, és az elmúlt éveket tételesen elkezdjük újra vita köré formálni, én csak 2012-ig lépnék vissza, amikor is a lakáscélú devizahitelesek minden korábbinál magasabb aránya, 15 százaléka halmozott fel 90 napnál régebbi tartozást. Ettől az aránytól egyébként a forintalapú hitelesek sem sokkal maradtak el, körükben 13 százalékos volt a 3 hónapon túli elmaradás. A bankok a törlesztési nehézségekkel küzdő hiteleseik számára különböző lehetőségeket ajánlottak. Ilyen volt a törlesztési időszak meghosszabbítása, a törlesztések időleges mérséklése vagy felfüggesztése, de ilyen volt az áthidaló hitel állami kezességvállalás mellett, illetve forintalapú kölcsönné átalakítása. 2012-ben több mint negyedével növekedett a bankok adósmentő programjait igénybe vevők száma, a terhek növekedésének mértéke és az érintett lakosság nagy aránya azonban nyilvánvalóvá tette azt is, hogy a bankok önmagukban ezt a helyzetet nem tudják megoldani, állami beavatkozásra van szükség.

Így került sor a Nemzeti Eszközkezelő Zrt. 2012 év elején való létrehozatalára, egyébként egy hosszas, vajúdó időszakot követően, és rajta keresztül arra a szándékra, hogy az állam megvásárolja azoknak az ingatlanait, akik már 2012. január 1-jén legalább féléves elmaradásban voltak a törlesztőrészletek kiegyenlítésével. Ahogy ezt a képviselőtársam az előbb említette, 1970 ingatlant ajánlottak fel megvásárlásra az eszközkezelőnek, ám ebből az év végéig csak 600-at vásárolt meg, a többi adásvétel folyamatban van. A legtöbb felajánlás, ha nézzük, a leginkább munkanélküliségtől sújtott megyékből érkezett, 80 százalék lakóház és nem társasházi lakás elsősorban. A felajánlott ingatlanok 13 százaléka érkezett megyei jogú városból és mindössze 4 százaléka Budapestről. Az eszközkezelő 2013-ban 33 milliárd forintot kapott a költségvetésből lakásvásárlásra, ebből az összegből 2014-ig legfeljebb 25 ezer lakás vásárolható meg. Ha visszaosztjuk, jelenleg 3,2 millió forint körüli összegbe kerülhet egy-egy megvásárolt lakás vagy annak az ellenértéke.

A korábbi javaslat illeszkedett a kormány által meghirdetett célkitűzésekbe, azonban 2010 tavaszán - merthogy innét indult a társaság felállításának igénye és ígérete - nagyon kevés családon lehetett ilyen módon segíteni. Ahogy azt Tukacs István képviselőtársam is mondta, mi már akkor jeleztük, amikor először terjesztették ide az Nemzeti Eszközkezelőről szóló jogszabályt, hogy több olyan érdemi felvetésünk van, amit szerettünk volna, ha önök befogadnának, végiggondolnának, és ezzel, ha úgy tetszik, módosítják, korrigálják a javaslatokat. Abszolút pozitív hozzáállásunk volt az előterjesztéshez. Sajnálatosan azt kell mondanom, hogy nem nagyon érintette meg önöket ezen javaslati kör, a felvetéseinket nem fogadták be. Én magam is többször elmondtam: a fogyasztóvédelmi bizottságban szinte konszenzus volt ebben a kérdésben, legalábbis ellenzéki oldalon, hogy indokolatlanul szűk az igénybe vevők köre. Szerettük volna, ha ezt a kört szélesítik. Ugyancsak jeleztük, hogy természetesen ez a megoldás, ez az eszköz sem jelent átfogó segítséget, és nehezményeztük már akkor is, hogy a háttértanulmányok és a különböző szakmai szervezetekkel való konzultációk hiányát érezzük az előterjesztésen.

Ahogy említettem, a Nemzeti Eszközkezelő társaság felállítása önmagában nem jelent végleges megoldást a bajbajutottaknak, ennek ellenére magunk is úgy gondoljuk, hogy ad segítséget a bajba jutott családoknak. De már akkor is elmondtuk, hogy a tervezett összeg nagysága komolytalannak tűnt, a későbbiek során pedig nem került érdemben felhasználásra. Támogatandó volt az a szándék, hogy a törvénymódosítás gyorsítani és zökkenőmentessé kívánja tenni a belépés folyamatát, és elfogadhatónak tartottuk azt is, hogy az állam 2014 végéig 25 ezer lakást vásároljon meg. Ennek akkor nem láttuk a költségvetési lábát, ezt egyébként akkor a vonatkozó javaslat sem rögzítette. Mi akkor konzekvensen a mostani magatartásunkat képviseltük, azt mondtuk, hogy egyetértünk a szándékkal, de számos oknál fogva tartózkodtunk az előterjesztés elfogadásakor.

Szerettük volna, ha ez a reménnyel kecsegtető elképzelés megvalósul, és nem járnak úgy a hiteladósok, mint ahogy, úgy látjuk, könnyen az ócsai lakópark esetében járhatnak. Az a nagy kommunikációs kampány keretében meghirdetett program most éppen ugyanis a vajúdás állapotában van, még nem lehet tudni, hogy ez sikersztori lesz vagy zsákutca. Jelen állapotában ott tartunk, ezek az elmúlt napok hírei, hogy új bérlői pályázatot kell kiírni, mert az ócsai szociális lakóparkban még erre a 80 lakásra sem tudtak megfelelő létszámban, megfelelő igénylőt szervezni az elmúlt hetek, hónapok folyamán. Mi akkor is, ezzel kapcsolatban is jeleztük a szakmai észrevételeinket és aggályainkat, de süket fülekre találtak ezek a felvetések.

A mostani módosítása a Nemzeti Eszközkezelő társaságnak támogatandó, amikor arról beszélünk, hogy a nehéz helyzetbe jutott lakáshitelesek korábbinál szélesebb köre számára legyen lehetőség a lakásuk felajánlására. Ezek az eszközkezelő által kerüljenek megvásárlásra, hogy így ebből a kilátástalannak tűnő helyzetből ki tudjanak lépni, vagy legalábbis átmenetileg egyfajta stabilabb helyzetbe tudjanak kerülni. Egyetértettünk azzal, amint azt említettem, hogy a bekerülés jogosultsági feltételeinek a bővítése megtörténjen, hogy a program felgyorsuljon, a 25 ezres ingatlankeret 2014-re feltöltődjön, és maga a rendszer is igazságosabbá váljon. Azonban újra meg kell jegyeznem, hogy ez a javaslat sem fogja teljeskörűen megoldani a devizahitelesek problémáját, hiszen még továbbra is van egy olyan jelentős devizahiteles társadalmi csoport - és úgy látom, ahogy megyünk előre a programokban, mindig ugyanoda jutunk vissza -, amelynek tagjai nem tudnak élni ezekkel a felkínált lehetőségekkel, számukra még hiányzik az a kormányzati megoldás, amely az ő problémájukat is kezelni volna képes. Például hiányoznak még olyan eszközök - erről még majd szeretnék szólni -, mint a magáncsőd intézménye; várjuk, most már nagyon régóta várjuk, hogy a kormányzati előterjesztés erre vonatkozóan megszülessen. Ha jól tudom, a szándékok szerint idén a Ház elé kerül, de tavaly is így voltunk ezzel, hogy tárgyalhatja a Ház, reméljük, hogy erre majd sor kerül.

Az elvekkel egyetértünk. Lényeges kérdésekben azonban, ahogy ezt a képviselőtársam is mondta, továbbra sem látjuk az alapos, végiggondolt jogalkotási folyamatot. Maga a javaslat, úgy véljük, a mostani előterjesztés egyfajta visszaigazolása a korábbi szakmai észrevételeinknek, részben ami az igazságtalan szabályozásra vonatkozott, részben pedig arra, hogy helyesebb lett volna egy átgondoltabb, szakmailag megalapozottabb előterjesztést tenni. Értem, hogy ez egy gördülő jogalkotás, ahol a Ház elé betett jogszabályokat menet közben egyszer-kétszer, sokszor módosítják, de talán néha igényesebb volna, ha még a Ház elé való bekerülése előtt történne meg ez a jogalkotói korrigáló munka. Látunk olyan pontokat, amelyeket többen már előttem észrevételeztek; például az ócsai szociális családiház-építési programra vonatkozó megjegyzés az általános érvelésben rendkívül részletesen van megemlítve, magába az előterjesztésbe pedig, bár ebben ellentmondásos érveket hallottunk különböző bizottságokban, fogalmi tisztázás kapcsán került végül is bele - ha minden igaz, magába a jogszabályba.

Ha Ócsáról beszélünk, egy mondatot még engedjenek meg, mert ez valahogy mégiscsak egyfajta leágazása a Nemzeti Eszközkezelőnek. Ha Ócsáról beszélünk, joggal tehető fel a kérdés, hogy hogy sikerült azt a bérlői pályázatot kiírni, ahol az egyik oldalon van körülbelül 170 ezer potenciális igénybevevő, a másik oldalon van 80 ingatlan, középen van körülbelül 580 jelentkező, és abból talán lesz 20, akit most ki fognak tudni választani.

(12.00)

Valahogy ezt a folyamatot majd pontosítani kellene, hogy hogy sikerült ezt a helyzetet előidézni, ezt a helyzetet legyártani.

Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Összegezve, néhány megjegyzést szeretnék mondani. A probléma súlyosságát mindannyian érezzük, és nagyon helyes, hogy a kormány gondolkodik és előkészít javaslatokat, bár ezen előkészítés folyamatában lenne nagyobb bátorsága abban, hogy esetleg ellenzéki szakmai észrevételeket is megfontol, de hát tudjuk, hogy ez a tévedhetetlenség időszaka, amikor nincs helye semmifajta kritikának, annak a befogadásának, nincs helye semmilyen, mástól érkezett szakmai javaslatnak. De mégis úgy gondolom, hogy érdemes volna egy kicsit néha körültekinteni, és figyelembe venni azon szakmai javaslatokat, amik esetleg nem a kormányzati műhelyekben, hanem az azon túl lévő világban képződnek, hiszen ma elmondhatjuk, hogy több még mindig a nem fizető hiteles, mint a fizető. 2012 végén - akkor rendelkezünk pontos adattal - 438 millió eurónyi devizaállománynál volt 90 napon túli tartozás - 438 millió eurónyi devizaállománynál!

Tehát látjuk, hogy a probléma a megoldások, az eszközök alkalmazásával még mindig nem tekinthető teljeskörűen megoldottnak. Ahogy említettem, még mindig nem látjuk, hogy a magáncsőd intézményének a jogi előterjesztése elkészült volna, itt lenne a Ház előtt, csak a hírét halljuk, hogy majd egyszer fogjuk tudni tárgyalni, pedig az az eszköz hozzájárulhatna ahhoz, hogy további devizahiteles családok problémáit lehessen megoldani.

Egyetértünk azzal, hogy az árfolyamgát mostani belépési határidejének a meghosszabbítása megtörténik, és várjuk, hogy hogy fogja a kormány azt a helyzetet kezelni, ami a bankok ellen elindított tömeges pereknek majdan az előálló következménye.

Magam, aki egyébként Budapest XVIII. kerületéért dolgozó képviselő vagyok, elmondhatom, hogy a devizahitelezés problémája nálunk is érintett, több ezer devizahiteles család vár arra, hogy az ő helyzetét is a kormányzati intézkedések javítsák. Ráadásul ezen családok zöme nem azok közé tartozik, akik az árfolyamgát vagy végtörlesztés révén már előbbre tudnának lépni, hanem azok, akik még várják, hogy az ő helyzetük is megoldhatóvá váljon.

Éppen ezért megismétlem azt, amit már korábban jeleztünk, hogy a javaslat tartalmával, irányával egyetértünk, a születés körülményeiben pedig látjuk azokat a problematikákat, amik visszatérő tendenciával jelentkeznek ezen előterjesztések esetében. Azt javasolnám az előterjesztőnek, hogy ha lenne ahhoz bátorságuk, hogy esetlegesen szakmai vagy ellenzéki szakmai észrevételeket is megfogadnának, akkor ez az előterjesztés sokkal korábban már ebben az állapotában tudná a devizahitelesek problémájának a megoldását segíteni.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Következik Varga Gábor, Fidesz.

VARGA GÁBOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A devizahitelt felvevők száma a 2003-2008 közötti időszakban nagymértékben megnövekedett. Az akkori szocialista kormány semmit sem tett annak érdekében, hogy mérsékeljék a felvehető devizahitelek számát. Minden állampolgár boldogan fordult a legkönnyebb pénzügyi lehetőséghez, az alacsony kamatozású, devizában kiszámított hitelhez. Akkoriban még nem sejtették, hogy milyen kockázatot vállaltak az akkori kormány felelőtlen politikájának köszönhetően, s mennyien és milyen veszélybe sodorták saját maguk és a családjuk életét.

Mire elérkezett a kormányváltás, már háztartások százezrei váltak teljesen kiszolgáltatottá a bankoknak. Ezen károk enyhítése érdekében az új kormány 2010-től kezdve folyamatosan azon dolgozott, hogy különböző mentőakciókat készítsen a bajba jutott devizahitelesek számára: otthonvédelmi akcióterv, kilakoltatási moratórium, árfolyamgát, végtörlesztés, és még lehetne sorolni azokat a programokat, törvényeket, amiket a devizahitelesek problémáinak megoldása érdekében hoztunk.

A fent említett programok egyik része volt a Nemzeti Eszközkezelő Zrt. társaság létrehozása is. A Nemzeti Eszközkezelő - más néven NET - több ezer háztartáson, devizahitelesen kíván segíteni azzal, hogy megvásárolja a hiteladós tulajdonában álló, jelzáloggal terhelt ingatlant, majd albérlőként tovább élhet a saját ingatlanában a hiteladós.

A NET kezdetben 5 ezer, majd 25 ezer ingatlan megvásárlását tűzte ki célként magának. Az eszközkezelő felállítása óta azonban megmutatkoztak olyan, kisebb-nagyobb technikai jellegű problémák, amelyeket kezelni szükséges. Ennek legfőbb célja az, hogy 2014-re el lehessen érni a kitűzött 25 ezres ingatlanállományi célt.

A törvényjavaslat elfogadásával jelentősen bővülhet azon háztartások köre, akik felajánlhatják ingatlanjaikat megvételre a NET számára, és ezáltal megmenekülnek az utcára kerüléstől. Fontos változás az is, hogy az eszközkezelővel kötött megvásárlásról szóló szerződés hatálybalépésével egyidejűleg egy visszavásárlási jog is kikötésre kerül, ami a korábbi ingatlantulajdonost illeti meg. A javaslat részletezi és pontosítja az eszközkezelővel kötendő felvásárlásra vonatkozó folyamatokat, valamint a visszavásárlási ár összetételét is.

A fogyasztóvédelmi bizottság tegnapi ülésén tárgyaltuk az általános vitára alkalmasságát a törvénytervezetnek. Sok fontos információ hangzott el a Nemzeti Eszközkezelővel és a devizahitelesek problémakörével kapcsolatban, de abban mind egyetértettünk, hogy az ügy megoldása nem tűr halasztást, hiszen családok tízezreiről van szó. A bizottság tagjaként és Fejér megye 6. választókerület képviselőjeként kiemelkedő jelentőségűnek tartom, hogy rendszeresen beszéljünk, konzultációkat tartsunk a probléma pillanatnyi állapotáról és a lehetséges megoldásokról, hiszen a szakma és a civilek véleményével tudunk teljes képet kapni a további lépések szükségességéről.

Tisztelt Ház! Bízom benne, hogy a törvény segíteni fog minden olyan devizahiteles háztartáson, amely még nem tudott élni egyik állami mentőakció adta kedvező lehetőségekkel sem, és remélem, hogy a tisztelt Ház és az Országgyűlés is támogatni fogja a törvényjavaslatot, hiszen a devizahitelesek problémájának megoldása közös ügyünk, azt gondolom.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti sorokból.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra érkezett bejelentkezés, méghozzá Varga László képviselő úr szeretne két percben hozzászólni.

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az utolsó mondata egy picit megnyugtatóbb volt fideszes képviselőtársamnak, Varga Gábornak, hiszen arról beszélt, de csak az utolsó mondatai között, hogy a megoldás a lényeg ebből a szempontból. Én is abban hiszek, hogy nagyon sokan nézhetnek most is minket, és nagyon sokan várják azokat a jogszabályokat, amelyek segíthetnek rajtuk, amelyek nehéz helyzetbe sodródott devizahiteleseken segíthetnek.

Azonban ha már kritizálta az előző kormány tevékenységét, akkor néhány mondatot mindenképpen el kell mondanom arról, hogy milyen környezetben alakult ki ez a helyzet. Egyrészt többször elmondtuk már, de akkor hangozzék el ebben a vitában is egy kétperces erejéig, hogy 2000 és 2001 az a két év, amikor kialakult az a jogszabályi környezet az első Fidesz-kormány idején, amely lehetővé tette a devizahitelezést Magyarországon. Az önök korábbi kormányának korábbi pénzügyminisztere, Járai Zsigmond volt a jegybank elnöke, aki olyan gazdasági környezetet teremtett akkoriban, több okból is, hogy a devizahitelezés egy nagyobb nagyságrendet jelentett akkor az országban.

Egyébként meg el kell mondanom azt, hogy pont ezekben a napokban-hetekben visszafelé mutogatni nem túl elegáns, és végképp nem az emberek érdekében való, hiszen ha nézik az árfolyamokat, itt a kormány gazdaságpolitikája okán egyre inkább elszabaduló árfolyamokat, akkor azt kell hogy mondjam, hogy a három évvel ezelőtti állapotok és a maiak nem összehasonlíthatók. 180-185 forint körül volt a svájci frank árfolyama akkoriban, 2010-ben a kormányváltás idején. Ma ez 250 forint nagyságrend. Jóval 300 forint fölött van az euróárfolyam is. És bizony el kell mondani, hogy a kormány mindennap a gazdaságpolitikájával befolyásolja azt, hogy a devizahiteleseknek mennyit kell (Az elnök csenget.) törlesztenie.

Tehát a politikájukon is kellene változtatni, és akkor valóban nem lenne ekkora a probléma. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiból.)

(12.10)

ELNÖK: Újabb kétperces, Józsa István képviselő úr, MSZP.

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Megható az az eltökéltség, amivel megpróbálják ezt a problémát nem kezelni, hanem visszanyomni az előző kormányzati időszakra. Azért mondom, hogy megható, mert mi ezt támogatjuk. Minden lépést támogatunk, ami a devizahitelesek helyzetén segít. De azt azért tisztázni kell, hogy a devizahitel-probléma alapvetően a forintárfolyam problémája. Ha erős lenne a forint, ha nem az lenne a kormányzat politikája, hogy tudatosan gyengíti a forintot 2010 óta, akkor nem lenne ilyen éles ez a probléma. Most lehet arra visszamutogatni, hogy 2003-2004-ben vált rendkívül népszerűvé a devizahitelezés. Valóban, jól kerestek az emberek.

Volt egy olyan jegybankelnök, Járai Zsigmond, aki mesterségesen erősítette a forintot, hogy gyengítse a gazdasági növekedést, és ennek eredményeként bíztak az emberek a jövőben. Úgy gondolták, hogy az erős forint tartós lesz, és tényleg nagyon sok ilyen hitel realizálásra került. Soha annyi autót nem vásároltak Magyarországon, új autót, se hitelre, sem amúgy, mint azokban az években - de azért, mert bíztak a jövőben. Nem gondoltak arra, hogy önök jönnek kormányra, és kétségessé válik a jövő (Márton Attila közbeszól.), hogy hogy lehet ezeket a hiteleket visszafizetni.

Tehát az, amit önök csinálnak, pótcselekvés. Mi támogatjuk, mert egy ilyen icipicit segít az embereknek, de az, hogy ilyen kétségbeejtő helyzetbe kerültek a devizahitelesek, az árfolyamprobléma. A forint árfolyamát kellene rendbe tenni, erre pedig önök makacsul nem hajlandók, pedig az lenne a probléma igazi megoldása.

Köszönöm. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Egész kétperces cunami árasztotta el a képernyőmet, úgyhogy innentől kezdve maradunk a vita ezen műfajánál. Szabó Zsolt képviselő úr, Fidesz!

SZABÓ ZSOLT (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Három tényezőt szeretnék megemlíteni. Az első: a mindenkori kormány felelőssége, hogy hogyan szabályozza a rendszert. 2004-2005-ben nem volt szabályozva a rendszer. Jó volt, hogy meggazdagodtak a bankok, jó volt, hogy rengeteg pénzügyi közvetítő jött létre, jó volt, hogy nem valós tartalmú, értékpapír formájú hitelek alakultak ki, ami mögött nem volt vagyon.

A másik, Józsa képviselő úrnak szeretném mondani: mennyire valós vagyon az, amit hitelből vesznek meg? Mennyire az enyém az a vagyon, amit hitelből veszek meg? Szerintem nem az, ez nem gyarapodás. Azt tudjuk, hogy hitelnél a tőkén felül a kamatokat meg a pénzügyi ráfordításokat ki kell termelni. Nem tudta a lakosság kitermelni. (Dr. Józsa István: Keveset kerestek.) Ez arra apellált, hogy a lakosság eladósodjon.

A harmadik dolog: minden gazdasági folyamat, az folyamat; nem lehet egy másodpercet kiragadni. Az, hogy a lakosságnál ennyi hitel van, higgyék el, kedves képviselőtársaim, nem most vették föl, hanem már régebben. Ezekkel a hitelekkel rendelkeznek. Most itt próbáljuk azt a mentőövet erősíteni, amivel tudunk nekik segíteni. (Dr. Józsa István: A forintot erősíthetnék.) Az nem biztos, hogy így van gazdaságilag, amit ön mond. Nyilván az lenne a legjobb, hogy mindenki helyett vállaljuk át a teljes hitelt. Nem megy! Mit kezdjünk azokkal az emberekkel, akik óvatosak voltak, és nem vettek föl hitelt? Azt kell megtenni, hogy közösen a bank felelősségét, a kormány felelősségét és a hitelfelvevő felelősségét, ezt a hármast kell erősítenünk. Ez az út a jó. A helyzet megvan, oldjuk meg, mentsük meg a bajba jutott ingatlanosokat. Mentsük meg! Köszönöm. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Göndör István képviselő úr, MSZP.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Majd egy hosszabb hozzászólásban is szeretném részletesen elemezni a kérdést, csak miután kormánypárti képviselőtársaim, akik a 2010-es választást követően ültek be a parlamenti patkóba, nagy valószínűséggel 2002 után még nem tudták, hogy egyszer itt fognak ülni, nekik ajánlom figyelmükbe, hogy Csabai Lászlóné néven keressék vissza a napirend előtti hozzászólásokat. Csabai Lászlóné, aki akkor a lakásügyekkel foglalkozott, itt, a parlamenti patkóban hívta föl az emberek figyelmét arra, hogy ne vegyenek föl devizahitelt, mert kockázata van.

De hadd vigyem egy másik irányba! Nagyon jó, amit most mondott Szabó Zsolt képviselő úr. Kellene, hogy egymással is beszéljenek, mert Varga képviselő úr kimondta, hogy egy rendkívül alacsony kamatú hitel volt, tehát még reklám sem kellett hozzá. De nagyon érdekes, amit ön mond. Igen, Varga Mihály mondta a pénzügyminiszteri meghallgatásakor, hogy a gazdaság számára is előnyös, gondolt az exportra, hogy gyenge legyen a forint. Csak a felelőtlen gazdaságpolitika, képviselő úr, hogy ami a gazdaságnak önök szerint jó, azt a magánember fizeti meg, úgy, ahogy Varga László elmondta. Gondolja végig: 180 forintról 250-re, mit jelentett ez a hiteleseknek? És állítom önnek, sok panaszos elmondta, amikor felvette, ő számolt bizonyos fokú ingadozással, de nem számoltak ekkorával.

És a harmadik kérdés, amiről önök nem hajlandók beszélni: mitől kerültek ezek az emberek kiszolgáltatott helyzetbe? A Fidesz hebehurgya, meggondolatlan adópolitikája miatt. Gondolják végig: a nettó keresetek csökkentek. Kevesebb pénzből kellene az árfolyam miatt megnövekedett hitelt kifizetni. Ezért nem tudják teljesíteni.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Tasó László képviselő úr következik, Fidesz.

TASÓ LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Országgyűlés! 2002-ben az MSZP úgy nyerte meg a választást, hogy azt ígérték, több pénzt adnak az önkormányzatoknak, több pénzt adnak az embereknek. (Dr. Józsa István: 50 százalékkal emeltük a béreket.) Azt mondták, hogy amit a Fidesz csinál, idézném Medgyessy Pétert, az egyébként jó és jó irány, de lehet ezt jobban csinálni. Az emberek ennek felültek, és bíztak benne, hogy valóban lehet jobban is csinálni. Önök megszüntették a támogatott lakáshiteleket. De utoljára még Csabai Lászlóné, akit egyébként az imént fölhozott Göndör úr, még fölvette a támogatott forintalapú hitelt. Ne felejtkezzünk el róla! Azután számos dologban, VIP-listákat alkotva próbálták kikerülni azt a problémát, amit okoztak az embereknek.

Behúzták az embereket a csőbe, pedig az emberek bíztak abban, hogy valóban, 2002 után is jobb lehet az életük. Átverték az embereket pofátlan, szemét módon. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van.) Aljas módon! És most, amikor segíteni szeretnénk, a forint árfolyamával kapcsolatosan hoznak föl érveket. (Dr. Józsa István közbeszól.) Hát gondolkozzunk már egy picit: az 1998-2002 utáni időszakot, az ottani körülményeket hogyan lehet összehasonlítani a mostani, 2012-es időszakkal? Hogy lehet egyáltalán egy lapon emlegetni, akár mint euróárfolyam, akár mint gazdasági környezet? Egészen másról van szó.

Mi most segíteni akarunk, mert más lehetőséget nem látunk. Három területen próbáltunk az emberek segítségére lenni, önök pedig ilyen dogmatikus, talán nem is tudok jobb szót rá, tényleg ilyen arcátlan mondatokkal próbálják árnyékolni azt, amit mi segítségként adunk az embereknek. Felháborító, komolyan mondom! Én már voltam, Göndör úr, 2002 után képviselő. Én hallgattam nagyon sok dolgot önöktől, de ilyen mértékű szemtelenséget nagyon ritkán.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban és a Jobbik frakciójában.)

ELNÖK: Varga Gábor képviselő úr következik, ugyancsak kétperces, Fidesz.

VARGA GÁBOR (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Elnézést kérek minden képviselőtársamtól, mert azt gondolom, hogy ezt a kétperces cunamit, ahogy elnök úr mondta, a felszólalásom generálta. Hadd idézzek ebből azért egy mondatot (Dr. Józsa István: Saját felszólalásából?), igen, saját felszólalásból. Tehát: "Az akkori szocialista kormány semmit sem tett annak érdekében, hogy mérsékelje a felvehető devizahitelek számát." (Dr. Józsa István: Olvasni kell?) Igen, azt gondolom, ez verte ki a biztosítékot. Hiszen ha a mai állapotokat nézzük, és látjuk azt, hogy mi mindent tett ez a kormány azért, hogy azt az ősbűnt, amit a szocialista kormányok elkövettek 2002 és 2010 között, és különösen igaz ez a 2003 és 2008 között a devizahitelesek számának ugrásszerű megnövekedését tekintve, azért azt figyelmükbe ajánlanám, hogy ez nem csak Magyarország-specifikus eset volt.

Szeretném azt önöknek megmutatni, hogy abban a pillanatban, ahogy Közép-Európában a devizahitelezés meglóduló folyamat volt 2003-ban, a cseh és a szlovák, illetve a lengyel kormány azonnal közbelépett, és próbálta a devizahitelesek számát törvényben szabályozni. Hiszen az adott hiteleken, illetve az összes kihelyezett hitelen belül 15 százalékos korlátot tettek be a folyamatba. Azt gondolom, ha önök ennyire előrelátóak lettek volna, mint ahogy egyébként Tukacs István úr mondta, hogy mennyivel előrelátóbbnak kellene nekünk lenni a Nemzeti Eszközkezelőnél, illetve más egyéb programoknál, és ha láttuk és megfogadnánk a mostani ellenzék bírálatait, illetve javaslatait, akkor nem lenne szükség a mostani korrekcióra.

(12.20)

Azt gondolom, azt is meg kellene nézni az országgyűlési naplóban, hogy vajon az akkori ellenzék milyen felelős magatartással próbálta, mondjuk, ezeket visszaszorítani, és próbálta azt mondani, hogy azért álljunk meg egy pillanatra, és nézzük meg, hogy vajon az a devizahitelezés tényleg ennyire jó-e az országnak. Tehát azt gondolom, hogy azért mielőtt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) ez az egész ennyire eszkalálódna, kicsit nagyobb nyugalomra és türelemre inteném önöket.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr, Jobbik.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Azt hiszem, hogy a szocialisták arcátlanságának tényleg már nincs határa. Azért azt állítani, hogy a kormányzat jelenlegi forinttal kapcsolatos politikája az ősbűn, és hogy a több százezer ember, aki tényleg kiszolgáltatott helyzetben bizonytalanul tölti napjait amiatt aggódva, hogy elveszti a lakását, és önöknek ehhez semmi köze nincs, legalábbis úgy állítják be, egyetlenegy szó nem hangzott el arról, hogy elnézést kérünk, nagyon felelőtlenek voltunk, amikor a forinthiteleket visszaszorítottuk. (Taps a Jobbik soraiban.) Itt van előttem - hát miből éltek az emberek jobban? Abból éltek, hogy önök eladósították az országot (Dr. Józsa István közbeszól. - Közbeszólások a kormánypártok és a Jobbik soraiban.), jelentős mértékben, majdnem megduplázták az államadósság terheit.

Itt van előttem a devizaeladósodást vizsgáló albizottság jelentése, amelynek alelnökeként magam is megkérdeztem Draskovics Tibor akkori pénzügyminisztert, hogy mondja már meg, hogy miért nem tűnt föl önnek az, hogy húszszorosára nőtt a devizahitelezés mértéke, nem látott-e ebben valami kockázatot. És cinikus válasz volt a válasz, egy teljesen semmitmondó, elkenő válasz. Ugyanezt teszik önök is. Itt írja a jelentés többek között azt, hogy a kormány felelőssége kőkeményen kimutatható, igenis a kiszorító hatáson keresztül, a költségvetési költekezésen keresztül közvetlenül járultak hozzá a forintforrások drágításához, negligálták a lakosság devizaalapú eladósodásának rendszerkockázatát, csapdába ejtették az egész társadalmat a bankokkal összefogva, a bankok profitjának biztosítása érdekében. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból: Így van!) Ahelyett, hogy a lakosság oldalára álltak volna, egy ilyen, egyébként hibás terméket... - amely mögött igazából nincs külföldi pénzmozgás, ezt is nagyon jól tudjuk, ezt is már rengeteg közgazdász bebizonyította, a jelentés is tartalmazza. Úgyhogy mindenkit arra kérek, aki ezt a vitát figyeli, ennek mentén figyelje a szocialisták álláspontját.

A kormánytól mi pedig első pillanattól kezdve azt kértük, és most is azt kérjük, hogy az igazi megoldást keresse meg, mégpedig forintalapúvá tenni valós tartalmuknak megfelelően ezeket a hitelügyleteket, mégpedig a megkötésükre visszaható hatállyal. Mindezek a megoldások, a Nemzeti Eszközkezelő és minden más (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) igazából csak félmegoldás, a bankok profitját teljes mértékben el kell vonni, és a lakosság mögé kell állni teljes egészében. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Márton Attila képviselő úr következik, Fidesz, kétperces.

MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azért kibontakozik az internacionalista összefogás. (Derültség a kormánypártok és a Jobbik soraiban.) Göndör és Józsa képviselő urak olyan szinten próbálják megmagyarázni mindazt, amit kívülről, Magyarországon kívülről is próbálnak ránk nyomni (Dr. Józsa István közbeszól.), hogy az valami hihetetlen.

Tisztelt Képviselőtársaim! Önök csak arról feledkeznek el, hogy önök 2002 után fölszámolták azt az államilag támogatott lakáshitelrendszert, amit az első Orbán-kormány kialakított és kidolgozott, és ezáltal hajszolták bele az embereket (Dr. Józsa István: Semmi hajsza nem volt.), ezáltal hajszolták bele, mert megszüntették a forintalapú hitellehetőséget, ezáltal hajszolták bele az embereket a devizahitelbe. (Dr. Józsa István közbeszól.)

Tisztelt Képviselőtársaim a szocialista padsorokban! Ugye, nem gondolják azt, hogy mondjuk, Írország pénzügyi problémájáért, Spanyolország pénzügyi problémájáért, az olasz pénzügyi válságért vagy Ciprus pénzügyi válságáért is az Orbán-kormány a felelős? (Dr. Józsa István: Nem. Mindenért a Gyurcsány-kormány felelős.) Ugyanis az a helyzet, tisztelt képviselőtársam, bármennyire is próbál hangoskodni, hogy ezek következményeként jutott el oda az európai pénzügyi befektetők jelentős része, hogy a svájci frankot mint egy menekülővalutát használták, és a svájci nemzeti bank kétségbeesett lépésével próbálták valamilyen módon a svájci frank árfolyamának felértékelődését meggátolni. Ugye, ezért nem az Orbán-kormány a hibás, amikor próbáljuk az embereket helyzetbe, lehetőségbe hozni, és kiszabadítani ebből a csapdából, amit - még egyszer mondom - 2002 után önök idéztek elő azzal, hogy felszámolták a forinthitelezés államilag támogatott rendszerét, és belehajszolták az embereket a devizahitelbe.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Józsa István képviselő úr, MSZP!

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt képviselő urak, főleg Márton Attila, mert ön ért hozzá, a többiek nem annyira. (Derültség és felzúdulás, közbeszólások a kormánypártok soraiban: Te aztán nagyon értesz hozzá.) Ne csináljanak már úgy, hogy a magyar lakosság problémája alapvetően nem az, hogy nem emelkednek a keresetek, lefele megy a gazdaság, csökken az ország gazdasági teljesítménye. Ha nőne, ha többet keresnének az emberek, nem úgy, mint az elmúlt évben, hogy 3,5 százalékot romlottak a reálkeresetek (Közbeszólások a kormánypártok soraiban.), ha erős lenne a forint, akkor nem lenne ilyen probléma.

Tehát amikor ön próbál belekeverni nemzetközi összefüggéseket, Svájc, euróárfolyam, pénzügyi válság, ebben mind van igazság, egy ilyen pici, de a fő probléma az, hogy Magyarország nem teljesít jobban. Önök 20 százalékot rontottak az euróhoz képest az ország fizetőeszközén. Rontottak az emberek keresetén. 10 százalékkal kevesebbet ér az emberek keresete, mint három évvel ezelőtt. Gondoljon bele, most mondják ezt, hogy bele lettek hajszolva az emberek a devizahitelbe. Így mentek föl a keresetek. (Kezével felfelé mutat. - Derültség, felzúdulás és szórványos taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.) Nézzék már meg a számokat, drágáim! Nézzék meg a számokat! Nem kell a kereseti mutatókat, hat év alatt 30 százalékkal nőtt az emberek reálkeresete. Abból ki tudták fizetni a forinthitelt, devizahitelt, mindenféle hitelt. (Zaj és közbekiáltások a kormánypártok és a Jobbik soraiból.)

Tehát ne tegyenek úgy, mintha azok a belső fogyasztási adatok, azok a reálkereseti adatok, amelyek nagyon pozitívak voltak 2003-2004-ben, csapdát jelentettek volna. Igen, az bizalmat jelentett a jövőre, most meg egy nagyon siralmas jelen van, amikor lefele megy a gazdaság, lefele megy az emberek keresete, ezért ilyen póteszközöket kell keresni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), amit természetesen mi is támogatunk, de nem oldja meg az alapvető problémát. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Ezt komolyan gondoltad, elmondani ezt?) Le is írom neked... (Derültség.)

ELNÖK: Megkérem a képviselő hölgyeket és urakat, hogy nyugodtan jelentkezzenek be. Itt vagyunk, egészen késő estig is tarthat a vita. A bekiabálások helyett hasznosabb, ha gombot nyomnak. (Dr. Józsa István a kormánypárti képviselők felé: Nem értetek a gazdasághoz. Ilyen picit sem.)

Tájékoztatom önöket, hogy körülbelül 12 kétperces hozzászólás van eddig most a képernyőmön. Elsőként Göndör Istváné a szó.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt képviselőtársaim és leginkább Tasó képviselő úr, amit elmondott. (Babák Mihály: Mire vagy büszke?) Képviselő úr, önnek is tudnia kell, hogy a Fidesz a 2002-es választásokra készülve helyezte el azt a bombát, azt a lakástámogatásirendszer-bombát a költségvetésben (Felzúdulás, közbeszólások a kormánypártok soraiból, köztük Ékes József: Jaj, István!), amit utána meg kellett változtatni. De azt is mondanám önnek, az a bomba ugyanazokról a gazdagokról és tehetősekről szólt, akikről szól az önök személyi jövedelemadó-rendszere és szól a mostani javaslat. Úgy, ahogy elmondta valamelyik képviselőjük, hogy pontos legyek, szó szerint Riz Levente; nagyon korrekt volt, azt mondta, elsősorban árfolyamgát, végtörlesztés, most az egyebek. Tessék már nekem megmondani: hány átlagkereset vagy az alatt kereső ember tudott bemenni az árfolyamgátba vagy a végtörlesztésbe? Ők azok, akik itt vannak. Ők azok, akikről beszélünk, hogy a nettókereset-csökkenés bekövetkezett. (Babák Mihály: Ez a ti bűnötök.)

A másik: beszélhetünk arról, amit Márton Attila mondott. Meg fogom tenni, és a következő kétpercesben elmondom, a Fidesznél nem került 100 milliárdba a támogatás, a szocialista kormány idején a lakásépítés támogatása ennek több mint két és félszerese. Ez tényszámból, a költségvetés zárszámadásából bizonyítható.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Tóth Gábor képviselő úr következik, Fidesz.

TÓTH GÁBOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Szeretném nagy tisztelettel mindannyiuknak itt elmondani, hogy ebben a vitában döntő többségében fordítva ülünk a lovon, ugyanis olyan dologról beszélünk, ami valójában ebben a történetben nem is létezett. Virtuális pénzekről beszélünk. Vissza kellene menni a fűzfához, ahogy faluhelyen mondják, és ott kellene alapvetően megnézni, hogy akkor, amikor a bankok elkezdték deviza alapon a hiteleiket, egyáltalán egyetlenegy svájci frank vagy egy darab euró volt-e a trezorjaikban. Ugyanis, ha nem, és virtuális pénz után kezdenek árfolyamveszteségeket, kamatos kamatokat számolni, azt úgy hívják, hogy csalás. No, márpedig minden egyes szerződés, ami csaláson alapszik, az semmis.

Talán innen kellene megközelítenünk, és nagy valószínűséggel könnyen megtörténhetne, hogy egy csomó ember, akik most kilakoltatás előtt állnak, már kifizették a hiteleiket. Tehát Gaudi képviselőtársamhoz csatlakoznék ebben a dologban, itt egy ősátverésről van az elmúlt húsz esztendőben szó, amit, még egyszer mondom, a gyökerénél kellene megnézni, hány banknak volt a trezorjában valuta, illetve hány banknak adott esetleg az anyabankja fedezetet.

(12.30)

Amennyiben az nem volt, akkor csaltak, és a csalás semmis szerződést eredményez. Másrészt annak, hogy ott tartanak a magyar emberek, ahol tartanak, az az oka, hogy átverik őket a szemétszállításnál, a víznél, a gáznál és mindennél. (Babák Mihály: Úgy van!) Ezért nem tudnak ezek a szerencsétlen családok fogyasztani.

Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Varga László képviselő úr következik, MSZP.

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Én olyan mederben szeretném a magam részéről tartani ezt a vitát, amely valóban az emberekről szól (Közbeszólások a Fidesz soraiból.), és látszik az, hogy a múlt héten kedden a délelőtti és a kora délutáni órákban nem igazán sikerült azokat az észrevételeket megfelelően megosztaniuk, amiket szerettek volna a rezsicsökkentésről szóló vita kapcsán. Ezért valószínűleg egy hasonló lendülettel szeretnék majd újra a politikájukat itt megjeleníteni, az emberek által láthatóvá tenni. Nyilván az önök fő feladata itt ma, amit kiadtak önöknek, az, hogy az előző kormányokra próbálják tolni ebben a tekintetben a felelősséget.

Én azt hiszem, hogy a devizahitelezés tekintetében valóban vannak olyan tanulságok, amelyek mindenki részére fontosak, és vannak olyan utak, amelyekre soha többé nem szabad ebben az országban lépni, sem adósnak, sem kormánynak, sem általában az embereknek és hitelintézeteknek sem. Ebben a kormányoknak vannak törekvései, és önöknek is ebben az előterjesztésében van egy csomó olyan törekvés, ami egyébként támogatható. El szeretném mondani, hogy már akkor is mondtuk például, hogy a 2012. január 1-jei, nagyon kőbe vésett határidő az eszközkezelőhöz fordulás tekintetében nem lesz jó. Hozzám is fordult Miskolcon olyan hiteladós, aki emiatt nem tudta igénybe venni az eszközkezelő szolgáltatásait, tehát ez a fajta szélesítés támogatható.

De arra meg határozottan szeretném felhívni a figyelmet, és ez ma az önök felelőssége, mert önök kormányoznak, hogy ma a 20-as, 30-as korosztálynak egy perspektívátlan élethelyzete van Magyarországon, ezért van egy nagyarányú elvándorlás, ezért nem jutnak megfelelően lakáshoz, ezért nem látnak előre néhány hónapnál tovább, és azt gondolom, hogy ebben a perspektívátlanságban igenis benne van ez a drasztikusan romló forintárfolyam, amely az euróhoz képest is romlott, amint Józsa képviselőtársam is elmondta. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Úgyhogy nem foghatják a svájci frankra ezt a problémát. Ezen kellene változtatni, erre most önöknek van lehetősége.

Köszönöm. (Dr. Józsa István tapsol.)

ELNÖK: Ékes József képviselő úr következik kétperces hozzászólásra, Fidesz.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Nem kívántam ebbe a vitába beszállni, de Simon Gábor képviselőtársam fogalmazott úgy, hogy ne menjünk vissza a keletkezéshez. Érdekes szituáció: a keletkezés ezek szerint az MSZP részéről 2012-től folyik.

De emlékezzünk vissza arra, hogy amikor 2008 szeptemberében Varga Mihály kérdezte meg Gyurcsány Ferencet a nemzetközi pénzügyi válsággal kapcsolatosan, mit mondott Gyurcsány Ferenc. (Dr. Józsa István: Decemberben?) Azt, hogy Magyarországra nem fog begyűrűzni. Józsa úr, tessen visszaemlékezni rá. (Dr. Józsa István: Melyik hónapot mondja?) Magyarországot elkerüli, Józsa úr, tessen visszaemlékezni rá. (Dr. Józsa István: Melyik hónapot mondja, Ékes úr?) Rá két hétre - és ezt Simor jegybankelnök is megerősítette a februári meghallgatásán - csődhelyzetbe került Magyarország, és ha akkor nem írták volna alá az IMF hitelszerződését, akkor Magyarország csődbe jutott volna, tehát próbáljunk meg erre konkrétan visszaemlékezni. És a távozásakor, március 3-án mit mondott Simor András? Azt, hogy egy dologban tartja magát nagyon hibásnak: hogy nem mindennap mondta el, nem figyelmeztette minden áldott nap arra az országot, a lakosságot, hogy a devizahitelezéssel óriási gondot fog magára vállalni maga az egyén és maga az állam is.

Ugye, Józsa úr? Tessék tisztába rakni a dolgot! Mit mondott Simon Gábor? Ne menjünk vissza a keletkezéshez. Mikor volt a keletkezés? 2004 (Dr. Józsa István: 2001!) és 2009 között. Mikor módosították a szerződéseket a bankok a devizahitelnél? 2009 végén és 2010 elején. Képviselőtársam, miről tetszik beszélni? Hány ezer milliárd banki hitel keletkezett? Megközelítőleg 7000 milliárd, Józsa úr, 2004 és 2010 között. 2010 után már nem vettek fel ilyen formájú hitelt, mert addigra mindenki rádöbbent arra, amire önök nem döbbentették rá az állampolgárokat, Simor Andrással együtt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy ebből óriási katasztrófa keletkezik. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Vágó Sebestyén képviselő úr kétpercese következik, Jobbik.

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Azért a jelenlegi és a volt kormánypárti képviselőknek ebben a nagy vitájában azt ne felejtsük el, amit már Gaudi-Nagy Tamás képviselőtársam is mondott, hogy a jelenlegi helyzet kialakulásában megkérdőjelezhetetlen a mindenkori kormány - a jelenlegit is beleértve - felelőssége.

Az előző kormány felelőssége az, hogy hagyta idáig eszkalálódni a helyzetet, vagyis az, hogy még a propagandájával is, illetve a háttérgépezetével is segítette a minél erősebb devizahitel-felvételt és annak az erősödését, a jelenlegi kormány felelőssége az, hogy a tényleges megoldások helyett folyamatosan csak a látszatmegoldásokat találjuk, beleértve akár az eszközkezelőt is egyébként. Leszögezném, hogy el fogjuk fogadni mi is a módosítást, mert ha egy emberen segít, akkor el kell fogadnunk, de nem ez a megoldás, ez látszatmegoldás. Látszatmegoldás az ócsai lakópark, látszatmegoldás volt az árfolyamgát, látszatmegoldás volt a végtörlesztés lehetősége.

Azért még Józsa képviselő úrnak elmondanám azt, hogy lehet, hogy 2003-ban, 2004-ben a mutatók, illetve a gazdasági elemzések azt mutatták, hogy a reálkeresetek emelkednek és az emberek jól keresnek, lehet, hogy ön, képviselő úr, akkor jól keresett, meg lehet, hogy a bankárok jól kerestek (Dr. Józsa István közbeszól.), de én mindig abban hiszek, amit a saját bőrömön tapasztalok, és én a közszféra dolgozójaként nem kerestem jól (Dr. Józsa István közbeszól.), és mégrengeteg sorstársam volt, aki nem keresett jól. (Dr. Józsa István: 50 százalék emelést kaptak!) Attól függetlenül nem kerestem jól, és nem engedhettem volna meg magamnak azt, hogy ha bemegyek a bankba, és az ügyintéző kisasszony felkínálja nekem, hogy van egy devizahitel ennyiért, és van egy forintalapú hitel tízezer forinttal több havi törlesztőrészletért, akkor nekem azt kellett volna mondanom, hogy nem tudom elfogadni a forinthitelt, csak a devizahitelt. Tehát innentől fogva felejtsük el ezeket a nagyon szép gazdasági kimutatásokat; igenis 2003-ban, 2004-ben többek között a közszféra dolgozói sem kerestek jól. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Márton Attila képviselő úr következik kétperces hozzászólásra.

MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Józsa képviselő úr, gondolom, ért a gazdaságtanhoz, köszönöm a megtisztelő...

Szeretnék egy internetes oldalt az ön figyelmébe ajánlani, csak úgy, az érdekesség kedvéért. (Felmutatja a laptopját.) Árfolyam: 2010. VI. hónaptól kezdődően, a svájci nemzeti bank árfolyamrögzítéséig közel 50 százalékkal változott az euró-svájci frank keresztárfolyama, magyarul: ennyit erősödött a grafikonok alapján a svájci frank az euróhoz képest.

Tisztelt Képviselő Úr! Ugye, nem gondolta - bár Gyurcsány Ferenc azt mondta, hogy a rossz dolog nem gyűrűzik be ide Magyarországra -, hogy ez nem fog ide begyűrűzni? Ennek a hatását is nyögjük, meg azt a terhet nyögik az emberek, amit önök a nyakukba varrtak, még egyszer mondom, azzal, hogy egyébként olcsónak hirdetett devizahitelbe belehajszolták a hitelfelvevőket.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Vágó Gábor képviselő úr következik kétperces hozzászólásra.

VÁGÓ GÁBOR (független): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Nagyon furcsa hallani ezt a vitát, hiszen számításaim szerint már hetedszer vagyunk itt a Ház előtt, amikor ismét azzal találkozunk, hogy a Fidesz és az MSZP egymásra mutogat, ahelyett, hogy a probléma megoldására fókuszálnánk.

Nem az a kérdés most, hogy kinek nagyobb a felelőssége, a Fidesznek vagy az MSZP-nek, hanem az a kérdés, hogy hogyan tudnánk ezt a problémát megoldani. (Közbeszólás a kormánypártok soraiból.) Inkább fókuszáljunk arra a vita következő szakaszában, hogy milyen megoldási javaslatok, próbálkozások voltak eddig a kormányzat részéről, azok miért nem voltak sikeresek, és milyen lehetőségek volnának a közeljövőben, hogy valóban lakhatást tudjunk biztosítani mindenki számára.

Egyértelmű az, hogy az árfolyamgátnak a kérdésköre nem kezeli egészében a problémát. Nem véletlenül kellett most itt kutyafuttában módosítani az árfolyamgátról szóló törvényt. Egyértelmű az, hogy a végtörlesztésnek a programja a legjobb anyagi helyzetben lévőkön tudott csak segíteni. Nem véletlenül a magánbanki ügyfeleknek a java része élt a végtörlesztés lehetőségével. Egyértelmű az, hogy az előttünk is itt lévő eszközkezelő működésképtelen. Ne vicceljünk már, 600 szerződést tudtak eddig megkötni?! (Közbeszólás az MSZP soraiból: Olyan sokat?) Ez töredéke a több százezer család problémájának, amire megoldást kellene találni. Ami a legnagyobb szégyen a kormányzat részéről: az ócskai lakópark. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból: Ócsai!) 600 ezer forint/négyzetméter áron építettek önök a devizahiteleseknek házat (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), miközben Láng képviselő úr épít ennyiért a hegyen? Teljes mértékben szégyenkezni kell, és azért is, mert nem a megoldásokra fókuszálnak, hanem csak egymással foglalkoznak.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a független képviselők soraiban.)

(12.40)

ELNÖK: Természetesen, csak nyelvbotlás volt, mert nem ócska (Vágó Gábor: De, de!), hanem Ócsa. Itt többen is felszisszentek a teremben. (Vágó Gábor: Direkt volt!) Freud megszólalt a hátsó sorból.

Lépjünk tovább, még mindig kétpercesek; Varga Gábor képviselő úr, Fidesz, kétperces.

VARGA GÁBOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Józsa István szavaira szeretnék reagálni. Egy családtörténetet mondanék el: '29-ben a dédnagyapám egy nagyon kis kölcsönt vett fel, tíz évig dolgozott három gyermeke azért, hogy vissza tudja fizetni a kölcsönt, és a családunkban ez egy ilyen szállóigévé vált, hogy kölcsönt, illetve hitelt nem veszünk fel. (Dr. Józsa István: Jól is jártak vele.) Ezt csak a későbbiekre mondanám, hogy ez miért is van. Ez a válasz önnek arra, hogy milyen meredeken emelkedtek a bérek; azért 2002 és 2010 között a minimálbér 52 ezer forintról 72-re tudott emelkedni, amikor nem volt válság, és hogyha valaki azt mondja, hogy ez egy szédületes emelkedés, akkor azért azt gondolom, hogy kikérhetjük magunknak, hiszen 2010 és a mostani időszak között, azt hiszem, 72-ről 98 ezerre emelkedett a minimálbér. (Dr. Józsa István: Bruttóban!) Ezt is tegyük félre!

Én azt gondolom, hogy - még egyszer szeretném akkor azt mondani - a szocialistáknál és önöknél van azért egy stílusbeli különbség. Az a gőg - bocsánat, elnézést Gőgös képviselőtársamtól -, amivel ön felállt, és amivel azt mondta, hogy itt ön szakértő, illetve még egy másik fideszes képviselőt megnevezett, alapvetően ez a devizahitelezéssel kapcsolatos dolog nem szakértői kérdés. Ugyanis a szakértői kormány, akik, önök 2002-ben kinevezték saját magukat, tették ezt meg Magyarországgal, és az alapvetően emberi tisztesség és hozzáállás kérdése, hogy vajon megengedhető volt-e abban a nyolc évben, amíg önök kormányoztak, hogy ilyen mélyre süllyesztették az országot, mind az embereket eladósítva, mind pedig az országot eladósítva, ez, alapvetően azt gondolom, inkább emberi hozzáállás kérdése. És azt gondolom, hogy ez a megnyilvánulás, amelyet ön tett, hogy ön ért hozzá, illetve a Szocialista Párt ért hozzá, ez a 2014-es választásokra nézve is már egy veszélyt rejteget magában, miközben önök megpróbálják előadni azt, hogy hitelesen és szakértően álltak hozzá.

Az önök szakértelme abban mutatkozott meg, amelyet 2002 és 2010 között műveltek evvel az országgal, és remélem, hogy erre 2014-ben mindenki emlékezni fog. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr kétpercese.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Egyetértek egyébként Vágó Gábor képviselőtársammal, hogy tényleg a jövőt szolgáló megoldásokról kellene a vita alapvetően folyjon, de azért tényleg nem lehet folyamatosan eltűrni, szó nélkül hagyni azt, hogy a múltat úgy állítják be, mintha tényleg ahhoz semmi közük nem lenne a szocialistáknak. Itt ismét csak idéznék a devizaeladósodást vizsgáló albizottság jelentéséből, a kormányfelelősségi oldalról, ugye 2002 és 2010 közötti időszakról van szó: "A jogszabályi környezet módosításának lehetősége fel sem merült, de még a veszélyekre figyelmeztető kommunikáció szintjén sem óvta a kormány a mind kockázatosabb körülményektől a lakosságot."

Tehát egy dolog az, hogy a gazdaságpolitikát próbálja nyilván a mindenkori kormányzat úgy alakítani, kivéve - úgy érzem - önöket, hogy az országnak felfelé íveljen a sorsa, és az életkörülmények javuljanak, de az, hogy az erre működtetett felügyeleti rendszer, az erre működtetett pénzügyminisztériumi rendszer és egyetlenegy, úgy van, az állam egyetlenegy szerve sem volt képes legalább egy olyan kampányt elindítani, mint ami Romániában vagy Lengyelországban megtörtént: a lakosság figyelmét nagy számban hívták fel hirdetményekkel arra, hogy a devizaadósság létesítése óriási kockázatot jelent.

És az igazi megoldás - egyetértek, örülök, hogy kormánypárti képviselő is visszajelzést adott nekem erről -, hogy egy csalással megkötött ügyletet, egy tisztességtelen, megtévesztéssel létrehozott ügyletet nem lehet érvényesnek tekinteni. Tehát a Bankszövetséggel kötött kormányzati tárgyalások és egyezkedések is igazából ezért állnak rossz talajon, és úgy, ahogy van, újra kéne nyitni ezt az egész fejezetet, és azt mondani, hogy nekik, a bankrendszernek teljes egészében el kell vinni a balhét, és azon politikusoknak, akik viszont ezt okozták, nekik is el kell vinni a balhét.

A megoldás pedig ismét csak az kell legyen, hogy nem toldozgatni-foldozgatni a rendelkezésre álló lehetőségeket, mint például az eszközkezelő, ami bővít ugyan, de nem igazi megoldás, hanem forintalapúvá tenni ezeket a hiteleket. Már így is lakosság döntő többségében többszörösét visszafizette annak, mint amit egyébként kellett volna a tisztességes profit érdekében. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Józsa István képviselő úr, kétperces!

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban a napirend tárgyához kapcsolódva próbáljuk meg a jövőt, a kibontakozást keresni. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Figyelünk!) Ez persze elég nehéz lesz, mert az önök három éve azt bizonyította, hogy tökéletesen alkalmatlanok arra, hogy az ország gazdasági növekedési pályára álljon, pedig hát a megoldás ez lenne. Ezen belül mi úgy gondoljuk, hogy az árfolyamgát - amiről szavazott reggel a parlament, mi is megszavaztuk, egyhangú döntés született - akkor jelent kibontakozást, ha a keresetek növekedni fognak.

Az elmúlt három évben sajnos nem növekedtek, hiába mondanak ilyen bruttó minimálbér-emelkedési adatokat, mert annak a nettó része az első két évben semmit nem nőtt, most 2013-ban, ha valóban 5,2 százalék marad az infláció, akkor havi 100-120 forint reálkereset-növekedést jelent a minimálbérben, mert 5,33 százalékot jelent nominálisan a minimálbér nettó emelkedése. Tehát az árfolyamgát jó, de csak akkor, hogyha a keresetek növekednek, és egy bizonyos idő után reális közelségbe kerül a törlesztés.

A másik, ami nem szerepel itt az előterjesztésben, mert ez az eszközkezelő-előterjesztés egy korábban biztató kísérlet torz és sikertelen megvalósulásának a toldozgatása, az egy szociális bérlakásprogram lenne. Csak Budapesten több mint 40 ezer üresen álló lakás van, van benne vegyesen használt, új, kicsi, nagy, mindenféle, plusz a devizahiteles lakások. Erre érdemi pénzt kellene szánni a kormánynak, érdemi szociális bérlakásprogramot kellene indítani.

ELNÖK: Mélyen tisztelt Babák Mihály képviselő úr következik.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Én úgy gondolom, hogy itt az imént Vágó úr arról beszélt, hogy ki a felelős, és mutogatás folyik. Mélyen tisztelt Vágó Képviselő Úr! Tisztelt Parlament! Nem az a kérdés, hogy ki a felelős. Az nyilvánvaló. Ha ön előtt nem evidencia, végtelenül sajnálom, de az egész ország tudja, mert bárhogyan maszatolják a felelősséget, mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, a volt kormánypártiak - ki kell mondani, hogy akár közvetlenül, akár közvetve, nyolc év alatt -, ők állították elő ezt a helyzetet. Ez evidencia, ezt tudja már mindenki, kérem, ne magyarázzák meg! Ezt nem lehet megmagyarázni.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az ország helyzete megegyezik az állampolgárok helyzetével. Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az ország helyzete nagyon siralmas és benne polgáraié is, azért, mert ugyanaz van, mint a polgárainál, el van adósodva az ország.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az államadósság iszonytatos, a kamatai fojtogatják az ország költségvetését, hiteltörlesztéssel küszködik az ország, és ezenkívül pedig túlzottdeficit-eljárás alatt vagyunk. Ezt az állapotot örököltük, és ebben vannak polgáraink is. Ők is hasonló módon eladósodtak, és bármit mutogatnak bárkire, ott vannak, azokban a padsorokban a felelősök. Közvetve vagy közvetlenül, személyesen vagy kormányzatilag, de felelősek. Nem az a kérdés, hogy ki a felelős, hanem az, hogy milyen megoldások vannak.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Hadd mondjam el önöknek, hogy általános megoldás nincs. A napirenden lévő egy lehetőség, egy szelete azon emberek segítésében, akiknek ellehetetlenültek a körülményeik. Ebben nyilvánvalóan nyitni kell a lehetőséget azért, hogy többen férhessenek hozzá. Én megtapasztaltam azt is a panasznapokon, amikor hozzám jöttek a hitelkárosultak, hogy nincs egyforma ügy. Mindenki más-más módon, szerteágazó módon, de katasztrofálisan eladósodott.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Gátat kell ennek az ügynek szabni, és mondhatnak itt önök mindenféle más megoldást. Miért nem tették annak idején, amikor tehették volna? Önöké a felelősség. (Dr. Józsa István: Erős volt a forint!)

Köszönöm, hogy szólhattam. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Varga László képviselő úr, MSZP!

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Hát valóban, nagyon sok minden kapcsán van ez a vita az országban, és nagyon sok minden kapcsán hallatszanak el ilyen kemény kijelentések, hogy "egyértelmű, odaát a felelősség". Így nehéz lesz közös platformokat találni.

Én egy olyan városból jöttem, Miskolcról, ahogy így éljük a közéletet a hétköznapokban is. Nincsenek ilyen módon közös ügyek, így nem lehet előrehaladni. Elmondtuk többször, hogy támogatjuk egyébként az előterjesztésben foglaltakat, bár részmegoldások és részint olyan megoldások, amelyeket korábbi előterjesztésekhez már elmondtunk, és javasoltunk.

(12.50)

Ez nem baj. Ha bármennyi emberen lehet segíteni ebben a tekintetben, aki devizahitel-csapdába került, segíteni is kell ezzel a támogatással. Szerintem nem kifejezetten csak politikai törés van ebben a dologban egyébként, mert azt meg ki kell jelenteni, hogy a 2008-as válság után sosem lesz már olyan a világ, mint előtte, és nem is szabad oda visszamenni. Tehát a pénzügyi folyamatok erősebb kontrollja kell, egy sokkal keményebben fogott hitelezési rendszer kell egyébként a világon mindenhol, ez nyilván igaz, hogy az államnak van szerepe abban, hogy támogatott lakáshiteleket nyújtson például a fiatal családosoknak, ez is igaz, de az is igaz, hogy úgysem teheti ezt meg még egyszer ez az állam, mint tette az önök idejében, hogy nyakló nélkül hihetetlen kamattámogatást kifizetve a magas jegybanki alapkamat idején 4-5 lakásra 20-30-40 millió forintokat osszon ki az állam, ezt sem teheti meg az állam még egyszer.

Megvannak a tanulságok ebben a tekintetben, és megvannak a lehetőségek egy aktuális kormány kezében arra, hogy kezelje tartalmilag is, tünetileg is a problémákat. Ezek tüneti, felszíni kezelések, de támogatjuk, ugyanakkor tartalmilag sok minden eszközzel lehetne kezelni, például azzal, hogy olyan (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) gazdaságpolitikát csinálnak, amely erősebb forintot eredményez, akkor pedig a törlesztőrészletek nem borulnának be ilyen arányban. Ebben a tekintetben ez az önök felelőssége.

Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Ferenczi Gábor képviselő úr, Jobbik, kétperces!

FERENCZI GÁBOR (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Az imént Ékes József képviselőtársunk egy történelmi áttekintésbe bocsátkozott az MSZP-s kormányzás kapcsán, és igaza van abban, hogy igen, az MSZP alatt adósodtak el az emberek a legnagyobb mértékben, akkor növekedett meg a devizahitelesek száma, elképesztő nagyságokat öltött akkor ezeknek a banki hiteleknek a nagysága, viszont azért egy nagyon fontos dolgot kifelejtett fideszes képviselőtársam a kronológiai összefoglalójából, mégpedig azt, hogy a Fidesz-KDNP-kormány ágyazott meg egyébként annak, még az előző Orbán-kormány idején, hogy az emberek olyan hiteleket vegyenek fel, amelyek mögött nincsen valós tartalom.

Az előző Orbán-kormány alatt hozták meg azt a döntést, hogy a bankok egyoldalúan módosíthatják a szerződéseket. De az MSZP-nek egyébként meg annyit mondanék, hogy nem szakad le a csillár, amikor önök arról beszélnek, hogy 2002-2010 között micsoda gazdasági fellendülés volt tapasztalható Magyarországon. Ha nem lenne MSZP, akkor én most nem lennék itt a Magyar Országgyűlésben, ugyanis nem kezdtem volna el politizálni, hogyha nem tapasztaltam volna meg egyszerű magyar állampolgárként az önök 8 éves kormányzását sok magyar honfitársammal együtt.

Mert mi is jut eszébe önökről az embereknek néhány nappal azután, hogy 4 éve volt Gyurcsány Ferenc lemondása? Az őszödi beszéd, a szociális népszavazás, hogy önök vizitdíjat, tandíjat akartak bevezetni, a kettészakadó népszavazás és sorolhatnám...

ELNÖK: Elnézést, képviselő úr, megkérem arra, hogy térjen vissza a tárgyra, a Nemzeti Eszközkezelőre, az ezzel kapcsolatos törvényjavaslatot tárgyaljuk.

FERENCZI GÁBOR (Jobbik): Szeretném elmondani, hogy ezek csak látszatintézkedések, amelyekhez egyébként, úgy gondolom, az MSZP-nek nincsen hitele hozzászólni. A Jobbik javaslata a devizahiteleseknek, azt gondolom, egyértelmű, kormányra kerülésünk esetén felvételkori árfolyamon kell (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) ezeket a hiteleket forintosítani... (Kikapcsolják a mikrofonját. - Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Általánosságban is és konkrétan is kérem a tisztelt képviselőket, térjenek vissza a törvényjavaslat vitájára. Vannak, akik ebben megpróbáltak kísérletet tenni az elmúlt körülbelül 10-15 kétperces felszólalásban, de miután látok további, nem tudom, mennyit, sokat, meg sem lehet hirtelen számolni, de ez is legalább 12 hozzászólás, ha elmegyünk egy egészen más politikai vitanap formájában megtartott parlamenti ülésre, akkor nem fogja tudni a konkrét törvényjavaslatot az Országgyűlés megtárgyalni.

Göndör István képviselő úré a szó, kétperces.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, tisztelt elnök úr, de valójában a kétperces az, hogy reagálhatunk az előttünk szóló képviselőkre. Azt gondolom, Vágó Gábor is, ha hülyeséget mond, akkor kérem, nézze meg. Az, amikor a Fidesz PR-okból, úgy, ahogyan Varga képviselő úr tette, hogy 72-ről 98 ezerre nőtt a minimálbér... - képviselő úr, a 72-ből több mint 60 ezret vittek haza, most önöknél a 98-ból 64-et! Tehát ez az, amiért azt mondtam a korábbiakban, hogy az elhibázott személyiadó-rendszerükből a minimálbéresek, az átlagkereset alattiak vesztettek. Gondolja el, amire olyan büszke, ez a plusz 4 ezer forint, ha csak összeadja a mögöttünk lévő inflációs időszakot, akkor a képlet még rosszabb, és igaz az, amit mondtam, hogy az emberek zsebében a kevesebb pénzből kellene a többletterhet kifizetni, és ez az, ami nekik semmiképpen nem működik! Gondolja végig: csak az adójóváírás 12 ezer, amit elvesztettek.

Egy másik fantasztikus PR-ötlet a rezsiköltség-csökkentés. (Zaj a kormánypártok soraiban.) A 12-ből 4 ezret fognak visszakapni havonta, még mindig 6 ezer mínuszban vannak. Tehát a fizetésképtelenséget önök idézték, önök állították elő, és most megpróbálják saját magukat megdicsérni! (Felzúdulás a kormánypártok soraiban.)

Márton Attila képviselő úrnak csak egyet mondanék, pont azért, mert ugyanez a PR, amikor megdöngeti a kormány a mellét, hogy a piacról tudja finanszírozni az államháztartást. Képviselő Úr! Ön is mondta korábban, Varga képviselő úr is és más kormánypárti képviselők is: az olcsóbb hitel! Vajon ki fogja megfizetni ennek a kötvénykibocsátásnak a kamatprémiumát? Mi, magyarok, együtt, képviselő úr! És kérem, vegyék figyelembe, amikor az olcsó kamatról beszélnek, hogy mennyi volt Járai Zsigmond idején a jegybanki alapkamat, amihez igazodott a többi bank kamata.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Kovács Tibor képviselő úr, MSZP, kétperces!

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Az elmúlt napok egyikén már javasoltam a Jobbik képviselőinek, hogy talán üljenek át a másik oldalra, onnan mégiscsak könnyebben lehet kritizálni egy ellenzéki pártot (Zaj a Jobbik soraiban. - Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Új ültetési rendet akarsz? Ez mivel függ össze?) Úgyis összenőnek azzal, amivel összetartoznak, a Fidesszel, úgyhogy nyugodtan üljenek át, és kritizáljanak! Gaudi-Nagy Tamás is nyugodtan átülhet a másik oldalra, és onnan kritizálhatja az MSZP előző időszakbeli működését. (Zaj, közbeszólás a kormánypártok soraiban: Zsenik vagytok! - Közbekiáltás a Jobbik soraiban. - Az elnök csenget.) Amikor a Fidesz első kormánya meghozta azt az intézkedését, azt az ominózus lakástámogatási rendszert, az az első évben a költségvetésnek 30 milliárdjába, a következő évben már a következő kormánynak, az MSZP-kormánynak 90 milliárdjába, majd rá egy évre ismételten 150 milliárd forintjába került volna, tehát nyilvánvalóan látható volt, hogy az a támogatási rendszer nem tartható fenn.

A devizahitel-konstrukciót nem a kormány találta ki, nehogy már rásüssék az előző kormányzatra, hogy ő találta ki! A bankok találták ki, kiváltására annak, ami köszönhető volt többek között az első Fidesz-kormány működésének, és ennek eredményeként számos fideszes vezető politikus, a frakcióvezetőjük volt az egyik vagy Kósa Lajos polgármester úr, aki a legnagyobb hitelt vette fel, devizahitelt, és őket segítette a kormány, amikor az első ilyen támogatási rendszerüket kidolgozta. Ők voltak azok, akik először ezt visszafizették. Most újabb-újabb ilyen enyhe toldozgatással-foldozgatással próbálnak azokon az embereken segíteni, akik egyébként a leginkább rászorultak lennének, de azokon most sem segítenek. Most is a devizaadósok 50 százaléka egyszerűen hozzá sem juthat (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) ahhoz a támogatáshoz, amit ezzel a törvényjavaslattal nyújtani akarnak.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Ékes József képviselő úr következik, Fidesz.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Az, hogy Kovács Tibor is megszólalt, szóval, hihetetlenül érdekes! Tessék visszalapozni, a 2008-2009-es parlamenti vitánál... (Dr. Józsa István: Az fenntarthatatlan volt!) Józsa úr, végighallgattam én is, legyen kedves, hallgasson ön is végig, próbálja meg! Intelligencia kérdése egyébként, nem más! Annak idején, 2008-2009-ben jómagam több alkalommal foglalkoztam a különböző bankok THM-nagyságrendjével. Ugye, visszaemlékezünk, amikor 250 és 460 százalékos volt a THM mértéke? Mennyi most, képviselőtársaim? A mindenkori alapkamat háromszorosa-négyszerese lett a THM. Képviselőtársam, miért nem tetszettek akkor ebben a kérdésben is lépni, határozott lépést megtenni?

Kovács Tibor képviselőtársam felsorolja, hogy az első évben önöknek került 90 milliárdba, majd utána 150 milliárdba került volna, ezért szüntették meg a lakástámogatást. Nem azért, amikor azzal indokolták, mert olyanok is vettek fel lakástámogatási hitelt, akik nem lettek volna rászorulva. Nem akarok nevet mondani, az önök padsoraiból is volt, sőt miniszter is volt, aki hitelt vett fel. Azért nem érdemes és nem szabad - képviselőtársam, felhívom a figyelmét, nem szabad - így viselkedni, ha nincs itt valaki, annak a nevét megpróbálják több alkalommal elmondani.

(13.00)

Ugyanúgy mi is el tudjuk mondani azokat a lépéseket, amelyeket az önök részéről akár a miniszter is tulajdonképpen megtett. Én erre szeretném felhívni a figyelmet, és tényleg maradjunk a tárgynál, mert ezek a lépések apró lépések, és ezek a lépések, nem azt mondom, hogy mindenkinek tudnak segíteni, mert egészen biztos, hogy nem, több alkalommal kell rajta változtatni... - addig, amíg akár a hazai és a nemzetközi bíróságok nem mondják ki azt, hogy a bankoknak az a viselkedése törvénytelen volt, nézzük meg a ciprusi helyzetet, a spanyol helyzetet (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), lehetne sorolni tovább.

Ebben kellene együttműködnünk és nem másban. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Tasó László képviselő úr következik kétpercessel, mi pedig helyet cserélünk Lezsák alelnök úrral. Kétperces!

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

TASÓ LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Igyekszem nem demagógabb lenni, mint a korábban szólók, de lehet, hogy vissza kell utalnom mégiscsak az elmúlt időszakra egy gondolat erejéig, hiszen láttam, amennyire megpróbáltak együttérzők lenni az emberekhez az MSZP padsoraiban. Hadd mondjam el, hogy ez mindenképpen álságos együttérzés, és nem is igazából hihető, hiszen önök, az SZDSZ és utódpártjai voltak a rendszerváltás nyertesei. Önök nyerték meg a rendszerváltást, amit elsikkasztottak, az önök csapatai, az önök holdudvara. Emlékezzünk vissza, 77 százalékát adták el a nemzeti vagyonnak az elmúlt 22 évben, pontosabban 20 évben.

Ne feledkezzünk el semmiképpen sem arról, hogy olyan pártok nem lehetnek együttérzők semmiképpen sem a valóságban az emberekkel, akiknek olyan miniszterelnökeik voltak, akik például becsületrendet kaptak a francia jegybank segítéséért egy másik országtól (Dr. Józsa István: Ezt hol olvastad, milyen indoklásban?), olyan miniszterelnökük, aki megtagadta a magyar embereket, olyan miniszterelnökük volt, aki szakértőként vitte csődbe az emberek tízezreit a gazdasági tevékenységei során, vagy éppenséggel olyan pénzügyminisztere volt, aki a nagyképűségétől nem látva úgy nevezte el az egyik cégét, hogy Mókus őrs például, emlékezzünk vissza az egyik pénzügyminiszterükre, vagy olyan volt, aki helikopterrel járt pénzügyminiszterként (Vágó Gábor: Ez kapcsolódik a témához?), vagy éppenséggel olyan pénzügyminiszterük volt, aki konkrétan azt tanította, hogy hogyan kell adót csalni, és még mellé olyan jegybankelnökük volt, aki maga volt az off-shore lovag, aki elfeledkezett 900 millió forintos off-shore cégéről Cipruson, és havonta 8,5 millió forintot keresett. (Dr. Józsa István: Hogy ráfizetett most!) Tehát önök ilyen csapattal soha nem álltak és soha nem fognak állni a magyar emberek mellett.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Nyolc kétperces látható a képernyőn egyelőre. Vágó Gábor független képviselő úr következik.

VÁGÓ GÁBOR (független): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Mielőtt remélhetőleg azért még a mai napon el tudom mondani az LMP koncepcióját a probléma megoldására vonatkozóan, szeretnék reagálni egy-két hozzászólásra.

Először is, tisztelt Babák úrnak, ha csak másodpercekre is megnyílt az igazmondó énje, hiszen kimondta azt, amit ma sok millió ember érez ebben az országban, hogy az ország helyzete nagyon siralmas. Én most nem akarok itt belemenni, hogy ki és hogyan juttatta el ide ezt az országot, nekünk az a feladatunk, hogy ezen a helyzeten változtassunk, és arra kérném a képviselőtársaimat, hogy a lakhatási krízis megoldására és a devizahiteles krízis megoldására fókuszáljunk a jövendő vitában.

Göndör képviselőtársam már-már Matolcsy-magasságokba emelkedett, amikor azt mondta, hogy a 12 ezerből 4 ezret fognak visszakapni rezsicsökkentéssel, és mindig 6 ezer mínuszban vannak. Ez a mondat némi két számjegyű és egy számjegyű összeadással, kivonással ellenőrizhető, képviselőtársam.

Viszont Józsa képviselőtársamnál ott van a megoldás, és az LMP is ugyanezt forszírozza, hogy hogyan lehetne egy közösségi bérlakásszektort megteremteni Magyarországon, ez volna a kulcs. Most nem akarok azzal jönni, hogy igen, az MSZP-nek volt rá nyolc éve, hogy ezt megtegye, mert most nem ez a kérdés, hanem az a kérdés, hogy milyen lépéseket lehet nekünk itt megtenni azért, hogy Magyarországon ne kelljen horribilis albérleti költségeket fizetni, egy fiatalnak legyen arra perspektívája, hogy neki valaha lesz lakása az országban, és hogyan lehetne azt megoldani, hogy akik most rettegnek attól, hogy elviszik a fedelet a fejük fölül, azoknak is megnyugtató, biztos lehetőséget tudjunk nyújtani. Amennyiben nem kétpercezik szét (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a vitát, akkor ezt hosszabban ki fogom fejteni.

Köszönöm szépen. (Taps a függetlenek és az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percben következik Kiss Sándor képviselő úr, Jobbik.

DR. KISS SÁNDOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Körülbelül fél órája hangzott el Tóth Gábor képviselő úr hozzászólása, kétpercese, erre szeretnék reagálni, és Babák képviselőtársam kétpercesére. Azt hiszem, Tóth Gábor felszólalása volt az, amely a legjobb irányba terelte volna a vitát, ugyanis ő kimondta azt, hogy nem is devizahitelekről van szó, hanem devizában elszámolt hitelekről. Tehát ő kifejtette a kétpercesében azt, hogy tulajdonképpen nem devizát adtak hitelbe, hanem csak deviza alapon számolják el, és hogy ez erkölcstelen.

Egyébként, ha megnézzük az előterjesztést, itt is van rá utalás az 5. oldalon, hogy jelzáloghitel-szerződésben meghatározott hitelösszeg forintban, deviza- vagy devizaalapú hitel esetében. Tehát úgy gondolom, arról kellene beszélnünk egyebek mellett, hogy a parlament miképpen tudná megoldani, hogy ez a csalás, ez a világra szóló csalás, amit elkövettek a magyar lakosság ellen... - és ebben ugyanolyan felelős a Fidesz is, mint az MSZP, tehát itt felesleges egymásra mutogatni, közös felelősségük van, hogy ebből hogyan tudnánk kivezetni a magyar lakosságot, ennek milyen jogi keretei lehetnének, mert az evidens, azt még a Fidesz sem vonja kétségbe, hogy ez a hitelezés, devizában elszámolt hitelezés bizony erkölcstelen és csalás. Úgy gondolom, hogy alapvetően erről kellene beszélnünk.

Az MSZP-s hozzászólásokból azt lehet látni, hogy ők bérlakást akarnak építeni, meg a forint árfolyamát kedvezőbb helyzetbe hozni, de nem önmagában azt kérdőjelezik meg, hogy ez a devizaalapú elszámolás erkölcstelen. Ezt kellene megoldanunk, hogy ez szűnjön meg, és abba az irányba terelni, hogy amennyi devizafedezet van e hitelek mögött, csak azt kelljen devizában vagy deviza alapon visszafizetni a hitelezőknek. Szerintem erről kellene vitatkoznunk.

Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettő percre Bodó Imre képviselő úr következik, Fidesz.

BODÓ IMRE (Fidesz): Elnök úr, köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Érdeklődve figyeltem a hozzászólásokat, és meg kell hogy mondjam őszintén, számomra mindig döbbenetes, amikor a szocialista képviselőtársaim olyan gondolatokat fogalmaznak meg, amelyek itt az elmúlt egy óra hosszában elhangzottak. Teljes egészében figyelmen kívül hagyják mindazt, ami '94 és '98 között történt ebben az országban, figyelmen kívül hagyják mindazt, ami 2002 és 2010 között történt ebben az országban. Ha megengedik, gyorsan, csak szálára szedve ezeket a gondolatokat: '94 és '98 között sikerült értékesíteni azokat a szolgáltatókat eszközarányos garantált nyereséggel, amelyek - versenyhelyzet nem lévén - gyakorlatilag az egész társadalmat a tönk szélére sodorták, beleértve a családokat is.

A bankok helyzetét tekintve pedig, a képviselőtársam előttem említette a bankokat, kérem szépen, ebben a Házban azért rögzítenünk kell azokat a tényeket, hogy Magyarországon a bankszektornak alig 6 százaléka van magyar tulajdonban, míg Franciaországban hajszálpontosan ennek a fordítottja van. Németországban is 16-84 százalék az arány, tehát onnantól kezdve, amikor a szocialisták hatalomra kerülnek, tisztelt képviselőtársaim, akkor nem lehet arról beszélni, amit Varga képviselőtársam mondott, hogy beszéljünk az emberekről. Vannak ebben a Házban, akik beszélnek az emberekről, és vannak, akik a külföldi szolgáltatókat, illetve a külföldi érdekeket próbálják kiszolgálni.

Arra kérem a tisztelt képviselőtársaimat, elsősorban a szocialista képviselőtársaimat, hogy bizonyos kérdésekben egyet kell értenünk, ezen bizonyos kérdések egyike és talán legfontosabbika, hogy minden egyes döntésünk előtt mindenekelőtt az országunk érdekét kellene szem előtt tartanunk. Abban az esetben Magyarország erős és stabil ország lehetne. Ha ellentétes időszak következik, amely jellemezte önöket, akkor sajnos az országunk továbbra is kiszolgáltatott és sérülékeny lesz.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettő percre következik Józsa István képviselő úr, MSZP.

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nagyon egyetértek Bodó képviselő úrral, mert valóban azt kell nézni, hogy mi az ország érdeke, és mi a felelős magatartás. Sajnos nagyon kézenfekvő, hogy felelős döntés-e az a miniszterelnök részéről, hogy azt a Matolcsy Györgyöt teszi jegybankelnöknek, aki a saját maga által vállalt tíz célból - én ott voltam 2010 májusában, amikor ezt a tíz célt megfogalmazta a gazdasági bizottság ülésén - kilencet nem teljesített.

(13.10)

Gyakorlatilag az új meghallgatáson Varga Mihály, amikor a saját céljait megfogalmazta, abban gyakorlatilag burkoltan benne volt, hogy ezek nem sikerültek, tehát nem sikerült kiszámítható gazdaságpolitikát folytatni, nem sikerült a bizalmat erősíteni, sőt sikerült eljátszani, és nincs növekedési pályán a gazdaság, hanem éppen visszaesési pályán van. Tehát én azt hiszem, hogy az a közös felelősség kell hogy hajtson bennünket, a kormányoldali képviselőket is, mindenkit, hogy egy ilyen ember, aki nem ért hozzá, az ne kerüljön bankelnöki székbe, mert az további kockázatokat hordoz. (Közbeszólások a Fidesz soraiból. - Kontur Pál: Ti nagyon értitek! Főleg te! - Az elnök csenget.)

Visszatérve a napirendre, az eszközkezelő kérdésére: ez az előterjesztés jó lehetne, csak kevés, sokkal kedvezőbb feltételek kellenének. Meg is van rá a pénz, igazából nem értjük, hogy miért tologatják, miért centizgetik. Az, hogy hatszáz lakást sikerült ezzel megmenteni, mutatja, hogy ez így kudarc, ami eddig ment az eszközkezelő területén, bátrabban kellene ezt a jogszabályt megfogalmazni, sokkal kedvezőbb feltételeket kellene teremteni, és legalább azt a pár milliárd forintot, ami erre van, célirányosan felhasználni, és legalább programot adni egy szociális bérlakásprogramra.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Két perc, Szél Bernadett független képviselő asszony.

DR. SZÉL BERNADETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Képviselőtársak! Alapvetően egyetértek azzal a vonallal, amit Vágó Gábor és Józsa képviselőtársam felvázolt, abban az értelemben, hogy nagyon fontos lenne végre az előremutató javaslatokról beszélni, illetve arról, hogy konkrétan ezt a törvényt hogyan lehet jobbá tenni.

Az előbbihez csatlakozva: az LMP régóta mondja, hogy egy olyan otthonteremtési programra van szükség, amely a közösségi bérlakások rendszerének a megteremtését hozza létre Magyarországon. Ezzel nemcsak az ingatlanpiacot tudnánk felélénkíteni, hanem az építőipart is, ami kulcsfontosságú ebben a helyzetben, ebben az országban.

Hosszú távon - többször mondtuk már - nem fog működni az a rendszer, ami az egyéni tulajdonra összpontosít, sokkal inkább a mindenki számára lakhatást nyújtó bérlakásrendszer az előrelépés. Ráadásul felhívom a figyelmünket arra, hogy itt Magyarország jelentős elmaradásban van, hiszen A Város Mindenkié csoport adatai szerint 3 százalék körüli az önkormányzati bérlakások aránya ebben az országban, szemben az uniós átlaggal, ami 30-35 százalék, és ráadásul sajnos annak a 3 százaléknak is a 6 százaléka üresen áll.

A másik, amire fel szeretném hívni a figyelmet, az az, hogy azzal is jelentős eredményt lehetne elérni, ha a rászorulókat a bankok hatékonyabban tájékoztatnák, méghozzá a Nemzeti Eszközkezelő nyújtotta lehetőségekről is, főleg azokra az adósokra gondolok, akiknek a bankok negyedévente kényszerértékesítési kvótájuk keretében kényszerértékesítik a lakásukat. Az LMP korábbi javaslata is az volt, hogy a bankok minden potenciális érintettet tájékoztassanak a NET-ről. A cél az, hogy az adós és a NET közvetlen kapcsolata révén tisztázódhasson az, hogy az adós jogosult-e a NET-re vagy sem.

Úgy gondoljuk, hogy a rászorultak különösen tájékozatlanok ezekben a kérdésekben, és közös felelősségünk az, hogy biztosítani kell azt, hogy mindenki egyenlően tájékoztatva legyen a lehetőségekről. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Egy gyors helyzetkép: három kétperces, két előre bejelentett felszólaló, a helyükről pedig hárman jelezték, hogy 15 perces időkeretben kívánnak még szólni.

Babák Mihály képviselő úrnak adom meg a szót két percben.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szeretném én is visszaterelni abba a mederbe, amely a törvényjavaslat tárgyalására inspirál minket, hogy keressük a lehetőségeket, mert közös bölcsességünk és felelősségünk az, hogy a rászorulókon és rászorultakon próbáljunk meg segíteni, és minél több embert sikerüljön hozzásegíteni a kilátástalan helyzetéből való kimenekülésben.

Nem látszatmegoldás a törvényjavaslat sem, bár itt voltak, akik ezt így aposztrofálták. És szeretném ismételten felhívni az önök figyelmét, hogy nincs általános megoldás, hiszen az eladósodottság, a földönfutóság, a kifosztottság nagyon sok állampolgárunknál megtapasztalható.

Azonkívül végképp meglepődtem, hogy Vágó képviselőtársam nem volt tisztában a helyzettel, mert ha ebben az országban élünk, azért csak látni kell azt, hogy az államadósság és az eladósodottság hatalmas, annak kamatait törleszteni kell, és ez sújtja a költségvetésünket. Hiteltörlesztést prognosztizáltak a szocialisták - IMF-hitel és uniós hitel -, amit törleszteni kell a költségvetésünknek. Túlzottdeficit-eljárás alatt vagyunk, és a gazdaságpolitikának nagyon sok eszközét pont a pénzhiány kivette. És Európa sem úgy működik, és nem úgy prosperál, ahogy azt szeretnénk és szükségünk lenne rá, különösen a gazdaságpolitika oldaláról.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Hozzátartozik még a kórképhez és a diagnózishoz, hogy földönfutóvá lett nagyon sok polgárunk, magyar állampolgár, hitelkárosult lett. És kifosztott országról van szó, mert nagyon helyesen emlegette a bérlakásokat, de feltenném azt a kérdést, hogy miért adták el a bérlakásokat, miért nem maradtak meg a rendszerváltást követően a bérlakások. Azt is kifosztották, mint ahogy az egész országot. Ebben kell nekünk ma bölcs, gyors, hathatós megoldásokat keresnünk. És kérek mindenkit arra, hogy e tekintetben alázattal próbáljon segítő kezet nyújtani az ország számára.

Köszönöm, hogy megtiszteltek figyelmükkel. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két perc, Vágó Sebestyén képviselő úr, Jobbik!

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Én Kovács Tibor felszólalására szeretnék reagálni. Igaz, hogy már nincs itt, de a jegyzőkönyvből majd vissza tudja olvasni a felszólalásomat. Csak azt üzenem neki innen azzal kapcsolatban, hogy ki hova üljön, hogy nyugodjon meg, eljön az az idő, amikor átülünk oda, de nem azért, mert besimulunk a Fidesz-frakcióba, hanem azért fogunk átülni oda, mert megnyerjük a választást, és mi fogunk kormányt alakítani. Tehát leszünk még azon az oldalon! (Közbeszólások a Jobbik soraiból.)

A másik pedig az, hogy üzenném innen neki még azt is, hogy szövegértelmezési problémái vannak, ugyanis a felszólalásainkban - az enyémre is célzott, illetve Gaudi-Nagy Tamás felszólalására is célzott - egyértelműen kijelentettük az összes elmúlt 12-14 évben regnáló kormány felelősségét. Tehát a jelenlegi kormány felelősségét is elmondtuk és kihangsúlyoztuk, tehát nem értem, miért gondolja azt, hogy nekünk odaát lenne a helyünk.

És ha már itt tartunk, akkor javaslom nekik én is azt, hogy üljenek már át végre máshová, szülessenek meg a felelősségre vonások, és végre alakítsák meg ők a börtönfrakciót egy másik helyen.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Két perc, Ékes József képviselő úr, Fidesz.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. És tényleg, ebben a műfajban ebben a formában utoljára kívánok szólni. Szél Bernadett képviselő asszony és Vágó képviselő úr is a bérlakás kérdését próbálja meg elmondani, hogy az egy hosszú távú folyamat, hogy Magyarországon a 6 százalékos bérlakásállomány meg tudjon változni, lehessen építeni. Ez egy nagyon hosszú folyamat. Ezek az emberek most vannak bajban, tehát most kell megoldást keresnünk arra, hogy valóban az okozott károk, bajok minél gyorsabban és minél szakszerűbben és minél több embert érintően legyenek megoldva.

Mindannyiunkat keresnek meg, engem most a hétvégén egy 73 éves hölgy, aki a saját gyermekén és unokáin segített azzal, hogy a saját lakását is megterheltette azzal a hitelállománnyal, amit a gyereke felvett, és sajnos ott tartanak, hogy a bank a kétéves moratórium után felmondta velük szemben a szerződést, holott tisztességgel, havonta 30 ezer forintjával fizették, és bíztak abban, hogy a bank meghosszabbítja a fizetési lehetőséget, és ameddig lehetséges, akkor ezzel az összeggel tudták volna fizetni a hátralékot.

De tényleg, most abban kell együttműködnünk, hogy a megoldást keressük, és a fennálló jelenlegi 700 ezer, mert körülbelül ennyi devizahiteles van még, akiken nem tudott a rendszer maga segíteni... - ezeknél találjunk olyan megoldásokat, amivel könnyíteni tudjuk a jelenlegi helyzetüket.

És fejezzük be ezt a vitát, mert ennek abszolút nincs értelme; higgyék el nekem, ettől az állampolgárok, akik a devizahitelt felvették, még ingerültebbé és még bizonytalanabbá válnak. Nem ez a megoldás, az a megoldás, hogy igenis keressük azokat a lépéseket, lehetőségeket, hogy ha nem is egyszerre mindenkinek, de lépésről lépésre tudjunk segíteni, bízva abban, hogy a nemzetközi bíróságok és hazai bíróságok is meghozzák majd azt a döntést, amely kedvezővé válik a devizahiteles állampolgárok számára. De addig is meg kell tennünk minden lépést annak érdekében, hogy a kört szűkítsük legalább, tehát a súlyos állapotban lévők körét szűkítsük legalább. (Szórványos taps a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Két percben Göndör István képviselő úr, MSZP!

(13.20)

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy korábban ígértem, konkrét számot mondok önöknek. 2000-ben a GDP mindössze 1 százalékát (Moraj a Fidesz padsoraiból. - Ékes József: Jaj, Istenem, be kellene ezt már fejezni!) költötték lakáshitel-állományra, 2003-ban (Babák Mihály: Nem unod még?) 7 százalékát.

Amit Vágó Gábor a fejemre olvasott, valóban igaza van, mert a vita hevében arról beszéltem, hogy körülbelül 4000 forintot kapnak vissza havonta és buktak 12-t az adójóváírással, de sok minden mást is figyelembe kellene venni. (Babák Mihály: Hogy jön ez ide, mondd már meg!) Ezt a témát már nem akarom folytatni.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Két percben következik Ferenczi Gábor, a Jobbik képviselőcsoportjából.

FERENCZI GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Csak a jegyzőkönyv kedvéért szeretnék pontosítani. Nem olyan régen Tasó képviselő úr azt mondta, hogy az MSZP elcsalta, elsikkasztotta a rendszerváltást. Itt azért pontosítsunk! Az MSZP, a Fidesz, az SZDSZ és az MDF sikkasztotta és csalta el a rendszerváltást. Néhány számadattal hadd igazoljam, hogy bizony a gazdaságpolitikájukban nagy különbség nincs. 2009 tavaszán, Gyurcsány Ferenc kormányzása idején 309 forint volt az euró, 2012 januárjában pedig 322 forint volt.

A devizahiteleseknek az a legnagyobb problémája, hogy a bankok folyamatosan az árfolyam-különbözetet is kiszámlázzák a részükre, és főleg ez az oka annak, hogy nem tudják törleszteni, a havi törlesztőrészleteket nem tudják fizetni.

Amiben még önök megegyezhetnek egymással, hogy az MSZP és a Fidesz is jóban-rosszban együtt van a bankokkal. Az MSZP, aki magát baloldalinak állítja be, kit tart rászorulónak? Hát a bankokat! Hiszen az előző MSZP-kormány alatt is több száz millióval segítették őket, ahelyett, hogy a devizahiteleseket segítették volna.

Még egyszer hadd hangsúlyozzam, hogy az egyetlenegy valós megoldás a devizahitelesek érdekében az lenne, ha a felvételkori árfolyamon forintosítanánk ezeket a hiteleket, hiszen ahogyan ezt a jobbikos képviselőtársaim is már többször leszögezték a mai vitában is, a devizaalapú hitel az elmúlt száz év egyik legnagyobb csalása. Kérem, hogy ehhez a csaláshoz ne asszisztáljon a Magyar Országgyűlés. Olyan törvényt hozzunk, amely valóban segíti az embereket, nem csak látszatintézkedés!

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Két percben következik Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr, Jobbik.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Ismét arról szeretnék beszélni, hogy a megoldás mi lenne. Ékes József képviselőtársam említette, hogy várjuk meg a bíróságok döntéseit. Most ráadásul a Kúria nem merte felvállalni a döntést. A szerződés érvénytelensége tárgyában indították azt a fontos pert, amely egyértelműen tisztességtelenné nyilvánítaná azokat a kikötéseket, amelyek akár a devizamozgás nélküli árfolyam-változást, illetve kamatváltozást jóváírnák a bankok részére, az egyoldalú szerződésmódosításról nem is beszélve. Én azt mondom, hogy az államnak ennél sokkal több lehetősége van.

A jelenlegi polgári törvénykönyv és a jövőbeli polgári törvénykönyv, amelyet már elfogadott az Országgyűlés, lehetővé teszi, hogy már létező szerződéses jogviszonyokba az állam a polgárok érdekében, ha azt kellően meg tudja indokolni, be tudjon avatkozni. Ez pedig ez a helyzet! Tehát a jelenlegi, már megkötött, csalással, megtévesztéssel létrejött hitelszerződésekben igenis törvénymódosítással el kellene érni és el lehet érni törvényesen és alkotmányosan azt, hogy ezek a szerződések egyszer s mindenkorra kerüljenek ki ebből a hamis címkéből, amit úgy nevezünk, hogy devizaalapú szerződések. Ezek forintalapú szerződések, forintos alapra kell áttenni az összes ilyen szerződést, el kell számolni az eddigi fizetéseket úgy, mint ha forintalapú hitelről lett volna szó. Itt még mindig bőven van profitlehetősége a bankoknak, ha ezt a feltételrendszert fogadják el. És igazából nincs is más lehetőségük. A Magyar Országgyűlés szuverén módon ezt a döntést meghozhatja. Lehet, hogy ez nem fog tetszeni a szocialistáknak, lehet, hogy nem fog tetszeni az Európai Uniónak, lehet, hogy nagyon sok érintettnek meg a bankoknak, de ebben a Jobbik teljes mértékben szeretne síkraszállni, és ezt vállaljuk. Kérjük önöket, hogy legyenek ebben partnerek, és az igazi megoldást közösen, együtt, ebben a formában találjuk meg.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. További kétpercesek: Ékes József képviselő úr, Fidesz.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azzal kapcsolatban, amit Gaudi-Nagy Tamás is mond, vissza kell nyúlni oda, hogy a devizahiteleknél általában jelzálogként majdhogynem háromszoros értéket kellett bebiztosítani annak érdekében, hogy megkapja az "átverős" hitelt, fogalmazzunk így. De sokan azért nem tudnak szabadulni ettől a hitelállománytól, mert jelzáloggal terhelt még a nagymamának, nagypapának is az ingatlana. Tehát ha valamit legalább el lehetne adni belőle, akkor lehet, hogy a végtörlesztésnél is sokkal könnyebben vissza tudták volna fizetni. Csak egyszerűen nincs meg arra a megoldás, hogy adott esetben a jelzáloggal terhelt vagyon értékesítéséből tudnák csökkenteni a hitelt. Ezeket is változtatni kell mindenképpen.

Tehát röviden: tényleg, valóban irányokat próbáljunk keresni, és abba a rendszerbe ezek is tulajdonképpen bele tudnak illeni.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Két percben következik Szél Bernadett képviselő asszony, független.

DR. SZÉL BERNADETT (független): Köszönöm a szót. Ékes képviselőtársam által elmondottakra kell röviden reagálnom, mert olybá tüntette fel a Lehet Más a Politikát, mintha itt folyamatosan évek óta nem azon fáradoznánk, hogy ez a helyzet, ami most kialakult, ne alakulhasson ki.

Régóta kritizáltuk, hogy önök túl szűkre szabták a feltételeket. Most azt látjuk ebben a javaslatban, hogy most végre kibővítik. Ahogyan utánanéztem, a helyettes államtitkár a bizottsági ülésen úgy fogalmazott, hogy fokozatosan előrelépve lehet az ideális működést megvalósítani. Ez számomra azt jelenti, hogy a kormány kvázi előre tudhatta, hogy egy ilyen helyzet fog kialakulni. Magyarul a kormány mások kárán tanult. Ez nagyon szomorú, mert sok mindent láthattak volna előre, mi is láttunk sok mindent, ahogy zajlik.

Szeretnék Ékes képviselőtársam szavaira reagálni. Mi 2011 nyarán egy határozati javaslatot nyújtottunk be kifejezetten a devizaadósok érdekében. Azóta ebből számos elem előkerült itt a napirenden. Tehát jól látszik, hogy helytállóak voltak a javaslataink, és elkezdték azokat megvalósítani. Itt volt 2011 ősze, saját törvénymódosítási javaslatunk volt a nemzeti ingatlanalap létrehozásáról, 2012. év végén pedig a cserbenhagyottak érdekében nyújtottunk be egy törvénymódosítási javaslatot, ezzel 7000 embert tudtunk volna ettől a helyzettől megmenteni.

Tehát van annak előélete, hogy idáig eljutottunk. Az előző hozzászólásomban pedig egy nagyon konkrét javaslatot is mondtam arra vonatkozóan, hogy a bankok a tájékoztatással - magával a tájékoztatással - hogyan tudnának embereken segíteni. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Két percben Tasó László képviselő urat illeti a szó.

TASÓ LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ferenczi képviselő úr felvetésére szeretnék mindenképpen válaszolni. Azt legelőször is, hogy én megértem, hogy a Jobbik kommunikációja arról szól, hogy az MSZP-t és a Fideszt összetolja egy csomóba, megpróbál oldalra helyezkedni, és kívülről bírálni mind a kettőt. Úgy tudom, hogy ez egy szándékos magatartás, ez már régen világosan látszik. Az is, hogy a népszerű dolgok mellé odaállnak, de amikor tenni kell valamit, akkor visszahúzódnak.

A felelősségről viszont csak szólni kell. Valóban így van. A rendszerváltás utáni időszaknak megvannak a felelősei, maga a politika is felelőse a rendszerváltásnak. És nem mondanám semmiképpen sem azt, hogy egyenesen arányos ez a nemzeti vagyon értékesítésének arányaival, de mégiscsak kell szólni erről az arányról is újra. Az első kormány, az MDF-kormány 16 százalékát adta el a magyar állami vagyonnak, a következő, a Horn-Kuncze-kormány, aztán a következő MSZP-SZDSZ-kormányok a 77 százalékát, a Fidesz pedig a 7 százalékát. Valóban így van, van felelősségünk. Mindenkinek van felelőssége az elmúlt 22, lassan 23 évben. Arányosan nekünk is van, lehet, hogy nem 7 százalékos mértékben, de lényegesen kisebb arányban, mint minden más politikai pártnak volt.

Az pedig, hogy a Fidesz után bármilyen alkalommal vagy bármikor a Jobbik kormányozzon, azt nem tartom igazából reális elképzelésnek és lehetőségnek sem. Ha ez így lenne, akkor ez a gonoszság háza lenne, és nem az országé.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tizenöt perces időkeretben megadom a szót Vágó Sebestyén képviselő úrnak, Jobbik.

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Megpróbálok akkor visszatérni konkrétan a törvényjavaslathoz.

Már a vita során többször említésre kerültek bizonyos számok, illetve az egésznek a története, kezdve attól, amit Ferenczi Gábor képviselőtársam mondott, hogy tulajdonképpen az előző Orbán-kormány 2001-ben megágyazott a devizahitelek túlzott mértékű felvételének, mégpedig azzal, hogy törvényben deklarálta azt, hogy a bankok egyoldalúan módosíthatják a szerződést. Erre rátett egy lapáttal a 2002 és 2010 közötti MSZP-SZDSZ, aztán később MSZP-kormány, vagy ahogy a mai vita során már többször elhangzott, az úgynevezett szakértői kormány. E kormány - mondhatnánk úgy is - a politikáján, propagandáján keresztül, a médiáját felhasználva, illetve a bankokkal összekacsintva kihasználta azokat az embereket, akik jóhiszeműen bementek egy pénzintézetbe, és amikor feltették nekik a kérdést, hogy választhatnak forint-, illetve devizaalapú hitel között, akkor tulajdonképpen ez nem volt egy nagy választás.

(13.30)

Ez tulajdonképpen majdnem hogy az volt, hogy egy félrevezetés, egy kényszerpálya áldozatává váltak, ugyanis ott abban a pillanatban mérlegelniük kellett, és igenis az abban az időszakban alacsony keresettel rendelkezők, például a közszférában dolgozó pedagógus részéről nem volt kérdés az, hogy akár az 5, akár a 10 ezer forinttal olcsóbb havi törlesztésű hitelkonstrukciót fogja választani, megfejelve egyébként legtöbbször egy olyan banki ügyintézői válasszal, amire szerintem egyébként tréningek során a bankok vezetői föl is készítették a minden egyes pultnál ülő alkalmazottaikat. Ugyanis én is kerültem ebbe a helyzetbe, hitelfelvétel előtt azt a kérdést feltettem, körülbelül 2002-2003 környékén volt ez pont, hogy elképzelhető-e egy olyan állapot, amikor a devizahitel a deviza árfolyamának változása miatt elér egy olyan szintet, mint a forinthitel. Én akkor erre azt a konkrét választ kaptam, hogy ez fizikai lehetetlenség, mert ilyenre még nem volt példa, és ne is gondoljak arra, hogy ez előfordulhat.

Tehát mondhatjuk nyugodtan azt, hogy az emberek kényszerpályák, illetve félrevezetések áldozataivá váltak, amihez - mondjuk ki ismét, ma már a vita során többedszerre is - a 2002-2010 közötti kormány asszisztált, arról pedig, hogy a devizahitelesek nagy része a mai napra még válságosabb helyzetbe jutott, pedig egyértelműen elmondható, hogy a 2010 óta regnáló második Orbán-kormány működése és intézkedései is.

A vita során már többször elmondtam, illetve többször el is hangzott, hogy a látszatintézkedések helyett tényleges intézkedési csomagokra lett volna szükség, mert látszatintézkedés a Nemzeti Eszközkezelő is, de nem is azt mondanám, hogy látszatintézkedés, hanem ha orvosi hasonlattal akarnék élni, akkor inkább azt mondanám, hogy ez egyfajta tüneti kezelés, ami nem oldja meg a problémát. Ugyanígy elmondható ez az árfolyamgátra is, illetve ugyanez elmondható az egyösszegű végtörlesztés intézményre is.

Hogy mit kellett volna tenni? Ami már a mi padsorainkban egyébként évek óta már többször elhangzott, de a mai vita során is hallhattuk már, hogy igenis a felvételkori árfolyamon rögzített törlesztési lehetőséget kellett volna biztosítani a bajba került devizahitelesek számára. Ilyenkor persze felmerülhet az a kérdés, hogy de erre honnan lett volna költségvetési fedezet.

Elmondom, hogy honnan lett volna költségvetési fedezet. Ha a gazdagok, illetve a jobb keresetűek kiszolgálását szolgáló egykulcsos adó bevezetése helyett, illetve a magánnyugdíjpénztárak államosítása után ezt a pénzt nem erre a célra költötték volna, nem az egykulcsos adó bevezetésére költötték volna, és a már amúgy tőkével és jó keresettel rendelkező embereknek nyújtottak volna nagyobb segítséget, illetve tartottak volna náluk nagyobb jövedelmet, hanem ezt az összeget a devizahitelek felvételkori árfolyamon történő rögzítésére használták volna föl, akkor egy csapásra megoldódott volna a bajba került devizahitelesek nagy részének a problémája. Csak úgy látszik, hogy önök nem a megoldások felé szeretnének menni. Egyébként ez látszott akkor is, amikor a Nemzeti Eszközkezelőt létrehozó törvényről tárgyaltunk. A mi padsorainkból nagyon sokszor elhangzottak azok az érvek, hogy úgy szabta meg a feltételeit az előterjesztő a Nemzeti Eszközkezelő igénybevételének, hogy azt a bajbajutottak nagyon kis százaléka fogja igénybe venni.

Egy másik, egyébként szakmai probléma is volt ezzel, mármint hogy a saját szakmám, a szociálpolitika szempontjából vizsgált probléma is volt ezzel a javaslattal, ez pedig az volt, amit ma egyébként most ez a javaslat, a mostani módosító javaslat valamilyen szinten kiküszöböl, ez pedig az volt, hogy vagy a hitelt felvettnek, vagy a hitelt felvett személy élettársának vagy házastársának szociálisan rászoruló személynek kellett minősülnie. Ezzel nincs is semmi probléma, segítsünk azokon, akik szociálisan nehéz helyzetbe kerültek, csak nem mindegy, hogy ezeken az embereken milyen módon, illetve milyen formában segítünk.

Most gondoljunk bele egy átlag devizahitelt fölvett család helyzetébe, mondjuk, ahol apuka, anyuka és két kisgyerek van, két tanköteles korú kisgyermek van, akik iskolába is járnak, a házaspár közül az egyik fél szociálisan rászoruló személy. Tulajdonképpen akkor nekik nyújtunk egy olyan segítséget a Nemzeti Eszközkezelő segítségével, amit átmenetileg lehet, hogy igénybe fognak venni, de elképzelhető, hogy számukra ez a rendszer fenntarthatatlan. Tehát olyan embereknek nyújtunk olyanfajta segítséget, ami számukra elképzelhető, hogy már nem segítség.

Ezzel szemben olyan devizahitel-károsultakat az eredeti tervben kihagyott a törvényalkotó a pályázás, illetve az ezzel az intézménnyel élés lehetőségéből, akinél viszont ez csak egy kis kapaszkodó lett volna, hogy abból a pénzügyi és egzisztenciális válságból kikeveredjen, amibe egy átmeneti időszakban került. Persze, természetesen most ez így kibővítésre kerül, és a szociálisan rászorult személy nemcsak az élet- vagy a házastárs lehet, hanem az egy háztartásban élő hozzátartozó, aki szociálisan rászoruló személynek minősül. Ez valamilyen szinten egyébként már cizellálja ezt a kérdést, és lehet, hogy ennek következtében tényleg többen tudják igénybe venni a Nemzeti Eszközkezelőt.

Nézzük csak a Nemzeti Eszközkezelő történetét, és hogy miért is van szükség erre a változtatásra. Egyébként itt megjegyzem azt, hogy még mindig úgy gondoljuk, hogy ez nem kellő mértékű változtatás. Attól függetlenül, hogy nem a tényleges problémamegoldást jelenti a Nemzeti Eszközkezelő létrehozása, illetve a Nemzeti Eszközkezelő működésének a könnyítése, akkor is, ezen belül is még egyéb enyhítő lépésekkel gördülékenyebbé lehetne tenni a rendszert, és még jobban ki lehetne tágítani azoknak a körét, akik egyébként rászorulónak számítanak, akiken egyébként a legtökéletesebben segítene a Nemzeti Eszközkezelő, de még a módosítások után sem tudják igénybe venni annak szolgáltatásait.

De annak tükrében, hogy mi motiválta ezt a benyújtott módosító indítványt, azért egypár dolgot elmondanék. 2014-ig legfeljebb 25 ezer lakásban határozták meg a Nemzeti Eszközkezelő által felvásárolható lakások számát. Ennek tükrében a 2013-as évben a költségvetésben 33 milliárd forintot különítettek el erre a célra. Nézzük meg, hogy 2012-ben mi volt a helyzet: 2012-re időarányosan 8 ezer lakásvásárlást irányoztak elő. Ebből nyár végére összesen nyolc darab végrehajtott konstrukció született. Ezt a számot megpróbálták feltornázni, és év végére sikerült elérniük a 600-as számot. Egyébként az 1970 benyújtott pályázatból született ez az év végi 600-as szám. Jelenleg 1100 megvásárolt lakásnál tartunk, ami az eszközkezelő működését jelenti.

Úgyhogy joggal elmondható, hogy ténylegesen szükség van az ezt a lehetőséget igénybe vevők körének a bővítésére, de mint mondtam már, az elsődleges célréteg, akin a legtökéletesebben segítene ez az intézkedés, ennél még tágabb körben található, illetve azt mondom, hogy még ezen a sávon kijjebb található az, akinél a legtökéletesebben működhetne a Nemzeti Eszközkezelő rendszere.

Kénytelen vagyok én is párhuzamot vonni az ócsai lakásokkal, illetve az ócsai házakkal ennek a kérdésnek a tárgyalásakor, ugyanis a tegnapi nap bebizonyította azt, hogy szintén az ellenzéki javaslatok ellenére sikerült megint rossz konstrukciót létrehozniuk egy program megvalósítására. Most nem is beszélve arról, hogy az a 80 felépített lakás mennyibe került a költségvetésnek, nem beszélve arról, hogy annak a 80 felépített háznak, illetve a telkeknek az árából mennyi, nem ennyire nehezen megközelíthető településen lévő, akár nagyvárosok vagy közepes és kisvárosok belvárosában lévő használt, akár panellakásokat lehetett volna vásárolni, és ezzel sokkal szélesebb körben segíteni a devizahitel-károsultakon, erről nem is beszélve, csak nézzük a tényeket, amik tegnap kerültek napvilágra.

(A jegyzői székben Nyakó Istvánt Z. Kárpát Dániel váltja fel.)

Tegnap volt a napja annak, hogy a pályázatokat nyilvánosságra hozták. Nyilvánosságra hozták azt, hogy a 80 felépített házból 20-an voltak azok, akik megfelelő szintű pályázatot tudtak benyújtani ahhoz, hogy házat kapjanak, tehát 20-an voltak azok, akik a megállapított kritériumoknak megfeleltek.

(13.40)

Nem is arról van szó, hogy ne pályáztak volna elegen erre a lehetőségre, ugyanis 588 beérkezett pályázat volt, és az 588 beérkezett pályázatból lett ez 20-as eredmény. Persze, a hírekben már rögtön úgy jött le, hogy dolgoznak az újabb pályázat kiírásán, ami szélesebb körben lehetővé teszi majd az ócsai lakópark ingatlanjainak igénybevételét, de könyörgöm, tetszettek volna már megint előbb gondolkodni, és előbb jól átgondolni valamit, és utána létrehozni. Nem hiszem, hogy nem álltak a kormány rendelkezésére olyan tanulmányok, illetve olyan kimutatások, amelyek megfelelő mértékben megmutatták volna, hogy mekkora számú devizakárosultról van szó, akik esetleg igényelnék egy ilyen segítség nyújtását. Illetve azokon belül milyen kritériumoknak megfelelő emberek vannak, hogy százszázalékosan az első pillanattól egyébként ezt a félresikerült modellt... - zárójelben megjegyzem, visszatérve arra, hogy ebből hány belvárosi panel vagy egyéb tömblakás-ingatlant lehetett volna vásárolni, tehát még ezt is akár hatékonyabban működésbe lehetett volna hozni.

Egy ilyen mesterhasonlattal élve, amit nekem nagyon sokszor mondtak férfi rokonaim - amikor közösen valami gyakorlati munkát végeztünk, és ajánlom a kormány figyelmébe is, hogy ezt a szakemberi bölcsességet a továbbiakban, bármiféle intézkedést tesz, akár költségvetési hatékonysági szempontból vegye figyelembe -, ez a bölcs mondás pedig az, hogy kétszer mérj, egyszer vágj. Tehát először normálisan egy kritériumrendszert dolgozzunk ki, aztán vessük be a gyakorlatba, mert úgy lehet, hogy nem futunk bele efféle pofonokba, nem futunk felesleges köröket, és általunk kitalált, még ha kritizálható programokat is a nulladik perctől kezdve százszázalékosan el tudjuk indítani.

Úgyhogy kérem a kormány bölcs belátását, és mielőtt egyébként a végszavazása megtörténne ennek a törvénynek, olvassa át ismét a tanulmányokat, illetve a kimutatásokat, és még a törvény elfogadása előtt, kérem azt, hogy még jobban bővítse az ezen szolgáltatást igénybe vehetők körét.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Két percre megadom a szót Szilágyi György képviselő úrnak, Jobbik.

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A legnagyobb probléma az a törvénnyel, hogy pont a legnagyobb problémán nem változtat. Hiszen itt most elhangzott képviselőtársam részéről is, hogy a Nemzeti Eszközkezelőnél nézzük meg az előző évi teljesítményeket. Ezek ahhoz képest, amit önök szerettek volna elérni, elég lehangoló teljesítmények. Ez a 600 lakás elég lehangoló teljesítmény.

Mi ennek az oka? Nem az az oka ennek, hogy szűk volt az a kör, amelyik igénybe tudta venni, hanem az az oka, hogy a bankok nem voltak hajlandóak partnerként működni ebben a kérdésben, és lassították ezt az egész folyamatot. És pont ezt nem változtatja meg jelen pillanatban a törvény. Tehát lehet most sokkal nagyobb a merítési lehetőség, sokkal több ember veheti igénybe, ha a bankok továbbra sem hajlandóak ebben partnerként részt venni. És itt ez a probléma, hogy önöknek, a magyar kormánynak jelen pillanatban is, ezzel a törvénnyel párhuzamosan a bankok diktálnak. Ha holnapután úgy gondolják a magyar kereskedelmi bankok, hogy nem hajlandóak ebben a folyamatban részt venni, akkor megint elérhetünk oda, hogy majd 8-10 lakás lesz megvásárolható.

Tehát pont azon nem változtatunk, hogy Magyarországon a magyar kormánynak ne a kereskedelmi bankok diktáljanak. Egyszer végre már ezt kellene rendbe tenni. Mert ha ezt nem tesszük rendbe, akkor a bankok kénye-kedvének vannak kiszolgáltatva ugyanúgy az adósok is - és ki kell mondani, a magyar kormány is, mert ezzel a törvénnyel ezt nem rendezik. A bankok döntik el, hogy hány lakást lehet megvásárolni, a bankok döntik el, hogy kik azok, akik bekerülhetnek ebbe a körbe. Ez így véleményünk szerint nem jó. Tehát pont a probléma gyökerét nem oldották meg.

Radikális változásokat kellene ebben a kérdéskörben is eszközölni. Önök úgy gondolják, hogy apró lépésekkel kell megoldani, mi elmondtuk, hogy nagy lépésekkel kell megoldani. Ha apró lépésekben gondolkodnak, akkor is próbálják már meg kizárni azt a nagy szabadságharcban, hogy ne a bankok diktáljanak ma Magyarországon még mindig. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő felszólaló Vágó Gábor független képviselő úr.

VÁGÓ GÁBOR (független): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Végre, hogy itt a vita érdemi szakaszába léptünk, lehetőség volna arra, hogy bemutassuk azokat a lehetőségeket, amelyek felé mozdulással végre érdemben lehetne kezelni a problémát. Azért mondom azt, hogy talán érdemben lehetne kezelni a problémát, mert amikor körülbelül két és fél, három évvel ezelőtt először fölszólaltam ez ügyben a parlamentben, körülbelül fél évig a kormányzat a füle botját sem mozdította. Utána bejelentettek nagy dirrel-dúrral sebtiben egy otthonvédelmi mentőcsomagot, amelynek a részletei hibásak, mind-mind csupán álmegoldás, felületi kezelés. Kiválóan lehet kommunikálni, hogy megoldottuk a problémát, de valójában csak az történik, hogy szőnyeg alá söprik a bajt.

Mert ha megnézzük, hogy mit tettek le eddig az asztalra a tisztelt kormánypárti képviselők, itt van az árfolyamgát kérdésköre, amely már a szabályozás kezdetekor nyilvánvalóvá tette azt, hogy az árfolyamgát csak egy dologra jó, eltolni a problémát öt évvel későbbre. Lehet, hogy ez most sok családnak segít, és ebből a szempontból hasznos is, viszont a probléma gyökerét nem oldja meg. Ha megnézzük, hogy a végtörlesztéssel ki járt jól, nagyon egyszerűen kimutatható, hogy ugyanazok jártak jól, akik az egykulcsos adórendszerrel jól jártak. Azok jártak jól, akik esetleg magánbanki ügyfelek, akiknek volt likvid tőkéjük, több millió forint, és a végtörlesztéssel kapcsolatban ezzel a lehetőséggel élni is tudtak. Azok jártak jól, akiknek van mit a tejbe aprítani, akiknek amúgy sem lebegett a feje fölött Damoklész kardjaként a kilakoltatás veszélye.

Az ócsai adóstelep kapcsán csupán tényleg azt lehet elmondani, hogy ez a kormányzati alkalmatlanság mintapéldája. Az, hogy több mint 600 ezer forint/négyzetméter áron képesek egy faluszéli helyszínen fölhúzni házakat, miközben ugyanilyen négyzetméteráron az önök polgármesterei építtetnek a hegy tetején villákat úgy, hogy valójában ezekről az önök képviselői még elszámolni sem tudnak, az mélységesen elítélendő, és azt mutatja, hogy valójában önök nem a probléma megoldásában, hanem a probléma fenntartásában érdekeltek, tisztelt fideszes képviselőtársak. Mert az ócsai lakótelep talán még egy mintája lehetett volna annak, hogy milyen lehet a közösségi bérlakásszektor kialakítása akkor, amikor az állam beruház, építkezik. De ebből az jött ki, hogy az állam, ebben az esetben konkrétan a Fidesz által irányított magyar állam nem képes semmi másra, csak a korrupciós csatornákon keresztül különböző építőipari vállalatokba folyatni a pénzt. Az, hogy 20 családnak tudtak megoldást nyújtani az ócsai lakóteleppel, katasztrofális.

(Dr. Stágel Bence elfoglalja a jegyzői széket.)

De ha megnézzük konkrétan a Nemzeti Eszközkezelőről szóló törvényjavaslatot, ami itt van a Ház előtt, azt lehet elmondani, hogy ez egy jó elmozdulás. Azok a módosító javaslatok köszönnek vissza ebben a törvénytervezetben, amiket jómagam is beadtam még az első nemzeti eszközkezelős törvénytervezetkor. Most itt negyedszerre tárgyaljuk a Nemzeti Eszközkezelőről szóló törvényjavaslatot. Már akkor is, a legelső vitában is fölhívtuk arra a figyelmet, hogy ez így nem lesz jó, ez nagyon szűk, működésképtelenségre van ítélve a szervezet, ha ilyen szűk zubbonyt szabnak rá. És folyamatosan, ahelyett, hogy átgondolták volna azt, hogy igen, akkor működik fél évig ez a szervezet, utána levonjuk a következtetéseket, és átalakítjuk a szervezetet, háromhavonta idejön a tisztelt Ház elé, és folyamatosan a Nemzeti Eszközkezelővel kell foglalkozni úgy, hogy a Nemzeti Eszközkezelő érdemben nem is tud dolgozni.

Azok az adatok, amiket itt az infoszolg kapcsán kaptunk képviselőkként a Nemzeti Eszközkezelő működésével kapcsolatban, elszomorítóak. Azt mutatják, hogy december 31-ig töredékét sem sikerült a lakásoknak fölvásárolni, mint amennyi az előzetes tervben volt benne.

(13.50)

Nem a pénz hiányzott, a szabályozás volt rossz, és ezért a rossz szabályozásért igenis, tisztelt fideszes képviselők, az önök vállát terheli a felelősség, mert a szabályozás javításáért mi, ellenzéki képviselők tucatnyi módosítót adtunk be. Akkor lesöpörték az asztalról, és most kaptak észbe, hogy hahó, mégiscsak igaza volt a Vágónak, nemcsak károgott, hanem valóban, érdemi javaslatokat tett az asztalra. (Tasó László: Senki nem mondta ezt. - Közbeszólás a Jobbik soraiból: Igaza volt Vágó Sebestyénnek.) Akár Vágó Sebestyénnek, akár Vágó Gábornak is. Nem arról van szó, hogy itt egyéni dicsőséget keresnék, hanem arról van szó, hogy jobbá szeretnék tenni egy törvényjavaslatot, és önök minden egyes áldott alkalommal lesöprik ezeket a jobbító szándékú módosító javaslatokat, majd utána észbe kapnak, hogy lehet, hogy annak volt némi ésszerűsége és racionalitása is.

A Nemzeti Eszközkezelő a jelen formájában még továbbra is alkalmatlan arra, hogy egy közösségi bérlakásszektor kialakításának legyen az alapja, az LMP ezért a mai nappal beadott egy határozati javaslatot, amely arról szól, hogy hozzuk létre a nemzeti ingatlanalapot. (Babák Mihály: LMP nincs már. - Az elnök csenget.) Köszönöm, elnök úr. A nemzeti ingatlanalap célja az, hogy mindenki számára biztosítható legyen a lakhatás Magyarországon. A nemzeti ingatlanalap célja az, hogy azokat az intézményeket és egyéneket vonja be a probléma megoldásába, akik nyakig benne vannak ebben a problémában. Így ugyanúgy részt vennének a nemzeti ingatlanalapban a bankok a követelésrészükkel, az adósok a követelésrészen felüli tulajdonrészükkel és az állam, egyrészt mint kedvezményes hitelgarancia-nyújtó, másrészt az önkormányzatokon keresztül a saját bérlakásállományával.

Amennyiben létrejönne egy ilyen nemzeti ingatlanalap, és sikerülne kialakítani azt a rendszert, amely rendszert lerombolták a rendszerváltás után, és amely mindenki számára biztosított lakhatást elérhető áron, s amely rendszer nem csupán Nyugat-Európában, de itt kelet-közép-európai szomszédainknál is oly sokszor jól működik, hogy az állam az ingatlanvagyonát bérbe adja az állampolgárainak, és elérhető áron adja bérbe. Amennyiben sikerül ezt a rendszert kialakítani, akkor meg tudnánk oldani egy csapásra nem csupán a devizahitelezés problémáját, hanem azt a problémát is, amely most minden egyes harmincon aluli fiatal vállát duplán nyomja, ez az egzisztenciális válság, az életkezdési lehetőségek oly csekély volta, hogy lakhatást tudjunk biztosítani a fiataloknak, de ugyanúgy lakhatást kell biztosítani a családoknak, lakhatást kell biztosítani az időseknek.

Egy nemzeti ingatlanalap kiváló lehetőség volna arra, hogy megélhetés mellett biztos lakhatása volna az embereknek, hiszen a lakhatási költségek nem csupán a rezsiköltségekből állnak. Ezért, amikor a Fidesz itt fenyeget a rezsidémonnal, és a rezsidémon ellen megvédi a magyar állampolgárokat, akkor félrenézi a problémát, mert valójában az albérleti költségek is teljes mértékben megfizethetetlenek egy egyszerű átlagbérből. Amennyiben létrejönne ez a nemzeti ingatlanalap, amely nem volna egy nagy ördöngösség, nem szükséges hozzá sok száz milliárd forint, csak egy erős kormányzati elhatározás szükséges abban az irányban, hogy tényleg nem hagy senkit sem az út szélén a kormány, tényleg mindenkinek biztosítani tudja a fedelet a feje fölött, és nem arról volna szó, hogy a kormányzat kegyből osztana ingatlanokat, hanem arról van szó, hogy összefogná azokat az érdekelteket, akik benne vannak a slamasztikában, és együtt húznánk ki egymást ebből a bajból. Ehhez képest, amit látunk, a kormányzat minden egyes lépése előtt a bankszektorral egyeztet, majd utána rájönnek, hogy ezek félmegoldásoknak is kevesek, majd utána megint egyeztet a bankszektorral, megint bejelentik, hogy ez lesz az utolsó lépés a devizahiteles-mentések körében, utána rájönnek, hogy még megint meg kell tenni egy lépést, és igazából ezekből a fél lépésekből helyben toporgás van.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Állampolgárok! Amennyiben a kormányzat nem egy nagy ívű problémamegoldásban érdekelt, hanem állandóan csak parciális érdekeknek, részérdekeknek akar megfelelni, akkor sosem sikerül ezt a hitelezési válságot, sosem sikerül ezt a lakhatási válságot megoldani. Ezért az LMP immáron többedszerre javasolja mind a kormánynak, mind más ellenzéki pártoknak, mind a magyar állampolgároknak a figyelmébe azt a javaslatát, amely a közösségi bérlakásszektor kialakításának az alapja lehet. Igen, ez egy hosszú távú munka. Én nem mondom azt, hogy egy csapásra megoldódik az a válság, amely éveken keresztül alakult ki, de amennyiben nem kezdjük el ezt a hosszú távú építkezést, hanem állandóan rövid távú félmegoldásokkal akarjuk csak a problémát megoldani, a probléma gyökere ott marad a mélyben, és ismét ki fog hajtani, mint a gaz.

Ezért mondom azt, hogy gondolják át még egyszer az egész devizahitelezési krízisre adott megoldásukat, és ne állandóan újravarrják az eszközkezelőt, az ócsai lehetőséget, az árfolyamgátat, pláne nem a végtörlesztést, merthogy ezt tapasztaljuk. Folyamatosan jönnek be a parlament elé újabb és újabb módosításokkal azok a félmegoldások, amelyek már eddig sem voltak megfelelőek. Ezért azt gondoljuk, hogy most van az a pont, amikor látványosan becsődölt a kormányzat megoldási csomagja a lakhatási és devizahitelezési válságra, most van az a pont, amikor meg tudunk állni egy pillanatra, és gondoljuk át újra az egészet. Itt érdemes volna nem csupán itt a parlamentben, hanem azokkal a bankhiteles szervezetekkel is tárgyalni, akik megmozdulásokat szerveznek, pertársaságokat szerveznek, hogy ők hogyan látják ennek a kérdésnek a megoldását. Én lakhatási albizottsági elnökként többször tettem erre kísérletet, a kormányzat sajnos süket füleket mutatott, semmilyen érdemi javaslatot nem vett át a megoldási csomagban, de még mindig van lehetőség. Azt gondolom, hogy sosem késő kialakítani egy közösségi bérlakásrendszer alapját, hiszen ez egy olyan megoldás lehetne, amely évtizedekre tudna szociális biztonságot nyújtani a magyar állampolgárok részére.

Köszönöm szépen. (Dr. Szél Bernadett tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettő percben megadom a szót Z. Kárpát Dániel jobbikos képviselő úrnak.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttem szóló független képviselőt legalább két ponton ki kell javítanom (Vágó Gábor: LMP-s. - Vágó Gábor felé:), független képviselőt legalább két ponton ki kell javítanom annak kapcsán, hogy a végtörlesztés bár a Jobbik szerint sem képezi a megoldás szerves gerincét, mégis egy olyan lehetőség volt, ami nemcsak azokon segített, akik jómódúak, a Rózsadombról szemlélik a magyar ugart, hanem bizony, tisztességes magyar családok megmaradásában is segített, de mi sem állítjuk azt, hogy ezzel szabadultak volna a hitelcsapdából. Azt mondjuk, hogy szabadultak a devizaalapú csapdából, viszont azt a kormányzatnak kellene felismernie, és sajnos nem ismerte fel az utóbbi időben sem, hogy sajnos nagyon sok volt devizahiteles, aki a végtörlesztéssel ebből kikerült, forinthiteles lett, az egész családja lenullázta magát, sőt a többi családtag is lenullázta magát. Tehát ezen emberek semmiféle tartalékkal nem rendelkeznek, kisemmizettek lettek ugyanúgy a bankrendszernek köszönhetően; itt a "köszönhetően" természetesen idézőjelben szerepel.

Egy nemzeti ingatlanalap koncepciója egyébként jó irányba tett lépés lenne, de úgy érzem, ez esetben is akkor járunk el helyesen, ha megjelöljük a forrásoldalt. Emellett én egy sokkal kiterjedtebb rendszerben gondolkodnék, nem véletlen, hogy a Jobbik nagyon régóta egy átfogó otthonteremtési és bérlakás-építési programot erőltet, amelynek értelmében csak hazai vállalkozók, jobbára csak hazai alapanyagokból építenének olyan bérlakásokat, amelyek szociális alapon lennének bérelhetőek, tehát nem piaci áron, hanem annak a feléért, harmadáért, és 6-8 éves futamidőt követően pedig ezek megvásárolhatók lennének. Ily módon egyébként az aggasztó kivándorlási trendek lassítása is lehetségessé válna, mindamellett, hogy az építőipar is feltámadna, és egy ilyen rendszerbe beforgatott minden magyar forint egy fél évtizeden belül garantáltan megtérülne amiatt, hogy a hazai gazdaságban cirkulálnának ezek az összegek. Érthetetlenül állunk tehát az előtt, hogy a kormányzat eszköztárában miért nem merült fel akár csak ötletként is ez a lehetőség. Remélem, hogy ezzel kapcsolatban megnyugtató választ kapok valakitől. (Taps a Jobbik soraiban.)

(14.00)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettő percben Vágó Gábor független képviselő urat illeti a szó.

(Z. Kárpát Dánielt a jegyzői székben Göndör István váltja fel.)

VÁGÓ GÁBOR (független): Köszönöm szépen. Z. Kárpát Dániel képviselőtársamnak azon felvetésére szeretnék reagálni, hogy bérlakás-építési programot képzel el a Jobbik.

Az LMP is azt gondolja, hogy volna értelme a nemzeti ingatlanalapnak is építkeznie, viszont azt látjuk, pont az ócskai (sic!) lakópark a leginkább ékes példája annak, hogy az állam jelen esetében képtelen egy bérlakás-építési programot még a minimális szinten is elvégezni. Horribilis árakon építkeznek, képtelenek megtölteni azokat az ingatlanokat, így minek elindítani egy széles körű bérlakás-építési programot, amikor csak a korrupcióra megy a pénz, amikor felhasználhatatlanok azok az ingatlanok, amikor olyan rendszert alakítanak ki, hogy alig lehet azt igénybe venni? Így nincs értelme bérlakásokat építeni nagy számban. Volna olyan rendszer, amiben valóban hatásos volna ez az építkezési ütem, de sajnos jelenleg, a fideszes kormányzat alatt ez inkább diszfunkcionális, ezt mutatta be az ócskai (sic!) lakópark.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a független képviselők soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percben Z. Kárpát Dániel jobbikos képviselő úr következik.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szeretném tisztázni, hogy nincsenek olyan hiú reményeim, hogy ez a kormányzat egy év alatt egy átfogó otthonteremtési koncepciót letesz az asztalra, aztán ennek megvalósításába is fog, de azért remélem, hogy a független képviselők, akik itt vannak, ha az LMP színeiben tartanak majd lakossági fórumot, akkor nem fognak ugyanezzel kiállni az emberek elé, hogy nincs szükség egy ilyen koncepcióra.

Az állam valóban tökéletlen, a korrupciós szint valóban nagyon magas, de nehogy már megforduljanak a szerepek! Most azért ne hozzunk létre egy kiváló, átfogó és mindenen segíteni képes gazdasági programot, mert alkalmatlanok a vezetők? Akkor alkalmas vezetők kellenek! Egy Jobbik-kormány egyik első feladata az lesz, hogy átfogó otthonteremtési és bérlakás-építési programot indít, jellemzően a magyar fiatalok és a még több gyermeket vállalni szándékozók számára, de minden magyar állampolgár számára. Hiszen látjuk azt, hogy jelenleg hiába van majdnem 400 ezer üres lakás a magyar piacon, ezek egy része annyira lelakott, hogy önkormányzati vagy állami tulajdonból kiemelhetetlen, egy másik részük pedig homályos, nem is feltétlenül Európából származó befektetői körök kezében és lakóparkokban található. Nyilvánvaló, hogy ide sem lehet magyar családokat beköltöztetni. Éppen ezért a Jobbik továbbra is azt erőlteti, hogy egy átfogó otthonteremtési és bérlakás-építési program keretein belül igenis hasznosítsuk az összes felépített lakást. A korrupciós faktor igen könnyen kiszűrhető ebből a rendszerből, hiszen állami felügyelet alatt csak minősített magyar vállalkozók, minősített magyar beszállítók, magyar kis- és középvállalkozók közreműködésével kerülhetne bármilyen kivitelezési folyamatra sor, és az ellenőrző rendszer is a magyar államé.

Ez az a rendszer, amibe nem kerülhetne papíron korrupció, és még egyszer mondom, minden belefektetett forint egy fél évtizeden belül megtérül, hiszen a hazai gazdaságban cirkulál, és végre az a helyzet állna elő, hogy a károsultak nem a jellemzően külföldi hátterű pénzintézeteknek törlesztenének, hanem a hazai piacon támasztanának megrendelést mindannyiunk megelégedésére. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. 15 perces időkeretben megadom a szót Nyikos László képviselő úrnak, Jobbik.

DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Először egy korrekciós megjegyzéssel kezdem. Magyar Anna képviselő asszony közben kiment, de ő jó néhány órával ezelőtt tájékoztatta az Országgyűlést arról, hogy a költségvetési bizottsági vitában egyhangúlag támogatták a törvényjavaslat elfogadását. Annyi korrekciós megjegyzést teszek, hogy az általános vitára bocsátását támogattuk egyhangúlag, legalábbis én, és azért, mert erről beszélni kell, és beszélünk itt már órák óta erről a problémáról, mert igen nagy a társadalmi jelentősége.

Én egy olyan kérdést szeretnék ezek után itt megfogalmazni, egy olyan problémát szeretnék körvonalazni, ami nem került eddig szóba, ez pedig az eszközkezelő intézménynek a jogállása, illetve a tevékenységének az ellenőrzése. A Nemzeti Eszközkezelőt a törvényhozó, a parlament a kormány javaslatára társasági formába sorolta be, és ebben az értelemben a gazdasági társaságokról szóló törvény alapján működik, és a tevékenységéről szóló pénzügyi beszámolót is a társasági törvénynek megfelelően - miután részvénytársaságról van szó - független könyvvizsgáló ellenőrzi, a könyvvezetését, a pénzügyi beszámoló korrektségét, a számviteli elvek betartását, a könyvvizsgálót pedig az állami tulajdonosi jogokat gyakorló Nemzeti Vagyonkezelő Részvénytársaság bízza meg. Ez, azt gondolom, rendben is van, ezt nincs okom firtatni, kommentálni, de megjegyzem, hogy nem vagyok abban biztos egyébként, hogy szerencsés volt társasági formába sorolni ennek az intézménynek a működését. Hiszen itt a vitában is elhangzott több félmondat keretében, a Jobbik-frakció részéről is, hogy ez a Nemzeti Eszközkezelő valójában nem egy klasszikusan profitorientált társaság, inkább egy nonprofit szervezethez hasonlít a tevékenysége, majd utalni fogok példákkal erre, ezért nem vagyok abban biztos, hogy szerencsés volt részvénytársasági formában létrehozni, de ezt a továbbiakban nem akarom érinteni, mert nem ez van napirenden.

Arról szeretnék érdemben beszélni, hogy miközben a Nemzeti Eszközkezelő Részvénytársaságnak az éves tevékenységéről szóló beszámolót könyvvizsgáló ellenőrzi - gondolom, a múlt évi tevékenységről majd megismerhetjük a könyvvizsgálói véleményt és a remélhetőleg hitelesítő záradékot, ami azt tanúsítja, hogy a könyvvezetés, beszámolókészítés rendben van -, ezenkívül azonban vannak olyan feladatai ennek az Eszközkezelőnek, amelyek kívül esnek a könyvvizsgálónak az ellenőrzési hatókörén.

A hatályos törvény megfogalmazza azokat a feladatokat, amelyeket ennek a szervezetnek el kell végeznie, és ezt a könyvvizsgáló nem ellenőrzi, ebből pedig az következik, hogy külső ellenőrzés tulajdonképpen nincs fölötte, tehát nem ismerjük meg hivatalos, autentikus forrásból azt, hogy ez az eszközkezelő hogyan tesz eleget azoknak a feladatoknak, amelyek miatt létrehozták.

A törvény felsorolja, hogy ennek vásárolnia kell, meg kell vennie azokat az ingatlanokat, amelyeket a bajba jutott honfitársaink jobb híján áruba bocsátanak, és itt rögtön felmerül a társasági formában való működés, hogy milyen áron veszi meg. Egy társaság, amely vállalkozásszerűen működik, profitorientáltan működik, igyekszik minél olcsóbban beszerezni és minél drágábban eladni - ez egyszerűen szólva a kapitalista gazdálkodás egyik alapgondolata. Nem biztos az, hogy a legkisebb vételár az, ami más szempontból, szociális szempontból, emberi oldalról a legjobb orientáló tényező. Elintézi az eszközkezelő az ingatlanbejegyzést a földhivatalnál, tehát bizonyos szolgáltatásokat végez, vagyonkezelést végez, miközben gyarapszik az állami vagyon a vásárlás révén, hasznosítja a vagyontárgyakat, és nem utolsósorban szolgáltatásokat nyújt az eszközkezelési rendszerbe bekerülő lakók, állampolgárok számára.

Ezeknek a feladatoknak az ellenőrzése, parlamenti vagy külső ellenőrzése, független megítélése megoldatlan ebben a törvényjavaslatban is, noha ezzel nem foglalkozik, tehát ilyen értelemben nem egészen fair, hogy ezt a módosító javaslatot bírálom, de az eredeti törvény sem foglalkozik ezzel a kérdéssel. Ugyanis egy olyan szál vagy egy olyan láncszem hiányzik ebből a láncolatból, hogy szükséges lenne az eszközkezelő tevékenységének a megítélésére egy objektív ellenőrző szervnek a megbízása, ez pedig az Állami Számvevőszék lehetne. Elvileg tulajdonképpen a tevékenységi körébe belefér, hiszen általános hatáskörű ellenőrző szervként definiálja a Számvevőszéket a hatályos törvény, ami mellesleg, zárójelben jegyzem meg, nem szerencsés, de erre se akarok leágazni, azonban ezt kevésnek tartom, hogy pusztán a Számvevőszék elnökének az ízlése vagy motivációja alapján történjék meg ennek a nagyon fontos szervezetnek a tevékenysége ellenőrzése.

(14.10)

Ezért én a magam részéről be fogok majd nyújtani egy határozati javaslattervezetet, aminek az a lényege, hogy az Országgyűlés bízza meg vagy kérje fel az Állami Számvevőszéket arra, hogy szíveskedjék ezt a nagyon fontos, társadalmilag rendkívül exponált helyzetben lévő új szervezetet megvizsgálni abból a szempontból, hogy a könyvvizsgálói hatókörbe tartozó kérdéseken túl a törvényhozó által előírt külön feladatok - tehát vásárlás, ingatlanbejegyzés, vagyonkezelés, hasznosítás, szolgáltatások nyújtása - hogyan teljesültek.

A számvevőszéki ellenőrzésnek az az aspektusa, ezt szakmai nyelven teljesítmény-ellenőrzésnek nevezik, ami többek között a gazdaságosságot jelenti, ami nem feltétlenül az olcsó beszerzést jelenti, hanem a racionális vásárlást, mint utaltam rá, és nem utolsósorban az eredményességét jelenti az egész tevékenységnek. Itt több utalás volt arra, hogy a jelenlegi helyzetben kudarcosnak mondható az ócsai lakótelepnek a története, hiszen a remélt, új otthonokból lényegesen kevesebb realizálódik, és más olyan gondok is vannak, ami az eredményes működést még nem támasztja alá.

Tehát én azt gondolom, hogy az Országgyűlésnek folyamatosan nagy figyelmet kell fordítania arra, hogy ennek a devizahiteles problémának a megoldása jó úton halad-e, ezt igazolja a mai vita az én számomra, ez a több órás, nagyon szenvedélyes vita. Ehhez pedig az kell, hogy az Állami Számvevőszék a maga szakmai módszereivel, eszközeivel megvizsgálja ennek az eszközkezelő szervezetnek a működését, és egy jelentést terjesszen a parlament elé, amelyben világosan és egyértelműen kimutatja a megállapításait arról, hogy gazdaságos, hatékony, eredményes működés valósult-e meg vagy nem. És ha nem, akkor ennek mik az okai, és mit kell tennie az eszközkezelőnek, az őt felügyelő Magyar Nemzeti Vagyonkezelő szervezetnek, végső fokon a minisztériumnak, hogy itt javuljon a helyzet.

A költségvetési bizottsági vitában nem tudott az ott lévő helyettes államtitkár úr egyértelmű választ adni arra, hogy itt valójában az ellenőrzést hogyan gondolja megvalósítani a kormány. Nagyjából azt mondta, hogy jól van az úgy, ahogy van. Hát nincs jó. Nincs jól azért, mert a társasági formában az igazgatótanács vagy a felügyelőbizottság vagy akár a társaságban meglévő belső ellenőrzés egy önellenőrzésnek fogható fel, az nem független. Nyilvánvaló - emberek vagyunk -, hogy egy igazgatótanács vagy egy felügyelőbizottság sem fog nagyon hamut szórni a fejére és megszaggatni ruháit, hogyha valami nem stimmel. Ezért van szükség független külső ellenőrzésre, és ezért nem elegendő pusztán a jelenlegi helyzetnek a tudomásul vétele, amelyben rábízzák, mint ahogy a társasági törvény rábízza a tulajdonosra a tulajdonosi ellenőrzést.

Ott rendben van, mert egy piacorientált vállalkozásnál, társaságban a profitorientáció és a vállalkozói motivációk elegendőek az ellenőrzésre. Itt nem elegendő, azt gondolom, hiszen mint mondtam, nem is vagyok abban biztos, hogy a társasági forma választása szerencsés volt, nem lett volna-e jobb esetleg helyette egy nonprofit szervezetet létrehozni abból a célból, hogy az itt felsorolt és még sorolható problémáknak a megoldására remény legyen, méghozzá hosszú távon.

Végül, elnök úr, egy megjegyzést szeretnék tenni, el szoktam mondani, és most is elmondom, hogy nem vagyok nyugodt azt illetően, hogy az az állami vagyongyarapodás vagy állami vagyonváltozás, ami ennek az eszközkezelőnek a tevékenysége révén jön létre, arról precíz, hiteles információkat fog kapni az Országgyűlés és mindenki, minden állampolgár, akit ez a téma érdekel. Azért nem vagyok ebben optimista, mert a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. képtelen immár harmadik éve összeállítani azt a vagyonnyilvántartást, azt az országleltárt, amire egyébként kormányhatározat is van, 2011. december 31-re írta elő a kormány ennek az összeállítását, ugye azóta eltelt most már több mint egy esztendő, és nincsenek információink arról, hogy ez a probléma, ennek a megoldása hogyan áll. Ezért aztán szkeptikus vagyok abban, hogy egy ilyen, e téren meglehetősen szerény teljesítményt nyújtó állami részvénytársaság képes lesz egy alárendelt Nemzeti Eszközkezelőnek a hasonló jellegű, hasonló természetű munkáját kellőképpen felügyelni.

Ezért is, összefoglalva a mondanivalóm lényegét, tehát nem elégedhetünk meg azzal, hogy pusztán a kormány különböző szervezetei vagy a társaságnak a belső szervezetei készítenek itt majd beszámolókat és tájékoztatókat. Szükség van egy tőlük független, külső ellenőrző szervnek a munkájára, és neki kell tájékoztatni az Országgyűlést és az ország lakosságát a tényleges helyzetről. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Staudt Gábor, jobbikos képviselő úrnak, 15 perces időkeretben történő felszólalásra.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor a Nemzeti Eszközkezelővel foglalkozunk és az erre vonatkozó javaslatokra próbálunk reagálni, nem lehet elmenni a mellett a folyamat mellett, ami idevezetett, és bár én nem szeretnék olyan messzire menni, amit itt a szocialista képviselőtársaim, illetve részben egyébként kormánypárti képviselőtársaim is megkezdtek, illetve amely vitát lefolytattak, hogy tulajdonképpen ki volt a felelős azért, hogy ezek a hitelek felvételre kerültek. Mert természetesen könnyen lehet azt mondani, hogy az, aki a hitelszerződést aláírja, de azért hozzáteszem, hogy a megfelelő állami garanciarendszeren keresztül az államnak a megfelelő szervei - és itt gondolok akár a Fogyasztóvédelmi Hatóságra vagy a PSZÁF-ra - megfelelően kellett volna hogy tájékoztassák az embereket, és nyilvánvalóan a kormányoknak is meg kell tenni azokat a lépéseket, hogy az állampolgáraik kiszolgáltatott helyzetbe ne juthassanak.

Egyébként annak idején, amikor még az MSZP-kormány alatt ezeknek a hiteleknek a nagyméretű elharapódzására vagy felvételére sor került, gyakran lehetett hallani, amikor esetleg a hitelt felvevők irányába kérdéseket fogalmaztak meg olyan rokonaik vagy ismerőseik, akik nem voltak benne biztosak, hogy esetleg egy devizahitel felvétele jó megoldást jelent, akkor az emberek sokszor hivatkoztak egymás közti beszélgetéseikben arra - ennek jómagam is többször fültanúja voltam -, hogy hát nem lehet ezzel probléma, hiszen, amit a bankok tömegesen ajánlanak, javasolnak az emberek felé, és amelyet a kormányzat ilyen formában és a kormányzat szervei, kontrollszervei eltűrnek, akkor ott nem lehet arról szó, hogy valamiféle bedőlés vagy előre nem látott nagymérvű földcsuszamlás következik be, hiszen akkor ezeket a hiteleket nem is lehetne hirdetni és a lakosság felé ezeket eladni.

Na most, ezek a vélekedések megdőltek, mert azt kell látnunk, hogy sem a szervek, sem a kormányzat nem tette a dolgát, leginkább itt az MSZP-kormányzatra gondolok, és nem figyelmeztette az embereket ezeknek a hiteleknek a veszélyeire. Ráadásul az is tény, hogy a forinthiteleknek a különböző kamatai az indokoltnál magasabbak voltak, és tulajdonképpen a devizahitelek felé terelték az állampolgárokat.

A konkrét probléma, és itt erről sok vita esett, már nagyon sok körben túl vagyunk ezen, de jogászként mégis, és ameddig ez szóba kerül, és amíg egy devizahiteles is lesz, akkor azért azt nyomatékosítani fogjuk, hogy az az átverés, és ennek a konkrét statisztikai adatai is fellelhetőek, ami a devizahitelezést illeti, tudniillik, hogy nem történt szó devizabehozatalról. Devizához kötött, árfolyamhoz kötött forinthitelezésről volt szó, és ez alapján meg kell nézni például a Nemzeti Bank statisztikáit, amelyben mindenféle devizabehozatal - és itt ebben nemcsak a lakossági devizahitelezést érthetjük - a töredéke annak az értéknek, amit a lakosság felé kihiteleztek a bankok, és devizahitelként állították be őket.

(14.20)

Az statisztikailag nem igaz, hogy devizát adtak el, mondjuk, svájci frankot vagy eurót kellett a bankoknak venniük azért, hogy azt az állampolgároknak odaadhassák hitel formájában. Ez egyfajta pilótajáték, átverés volt a bankok részéről. Ezt eddig még senki nem vizsgálta meg, pedig egyértelmű, a hivatalos statisztikák rendelkezésre állnak ezzel kapcsolatban. Egyébként azt sem vizsgálták meg, azon túl, ahogyan mondtam, ezeket az úgymond deviza pénznemeket vagy devizához kötötten, vagy egyfajta pilótajáték-szerűen árfolyamhoz kötötten kiadták az embereknek. Ha emlékeznek rá talán még a jelen lévő képviselők között is, akik esetleg a bankszektorban járatosabbak, amikor egy erősödés volt megfigyelhető, mert egy ilyen periódus is volt, amikor talán olyan 130-as tartományban mozgott a svájci frank, olyan 140 környékén volt, de még ennél erősebb is volt, ez egy erősödés volt ahhoz képest, hogy volt előtte 160-170 is, és sokan visszafizették a devizahitelüket, hiszen mondjuk, felvették 170 forinton, mondjuk ez 140-re erősödött, és tudtak fedezetet találni rá, visszafizették, a bankok részéről - ezt persze nem merték nyilvánosan mondani -, a bankszektorban hatalmas pánik tört ki, hogy mennyit buknak ők ezen, amiért most erősödött a forint, és sokan visszafizetik az egyébként gyengébb árfolyamon felvett devizahitelüket.

Ez egyébként pont rámutat arra, ami egyébként a legnagyobb átverés a bankok szempontjából, hogy amikor ők jártak volna rosszul, és nem kellett volna rosszul járniuk, ha valóban ezek devizahitelek lettek volna, hiszen ők, hogyha devizában veszik fel, akkor tulajdonképpen nekik teljesen mindegy, hol áll az árfolyam, viszont mivel nem erről volt szó, nagy pánikhangulat tört ki a bankokban, és úgy gondolták, ezzel hatalmas veszteségeket érnek el. Egyébként nekik volt igazuk, mert amikor a másik irányban az emberek hátrányára kezdett el változni az árfolyam, akkor sem történt más, csak akkor a nyereség, a nagyon nagy és extra nyereség került a bankoknak megfizetésre.

Itt nem csak arról van szó, ezt színtisztán látni kell, hogy tudunk-e segíteni a devizahiteleseknek, vagy nem tudunk, vagy az állam lakóparképítéssel, az Eszközkezelővel vagy egyéb módon, állami garanciavállalással tud-e segíteni. Mert teszem azt, ha az állam minden árfolyam-különbözetet kifizetne - ez jelen pillanatban egy feltételezés -, akkor mi történne? Ezt a különbözetet az adófizetők pénzéből - hiszen az állam pénze az adófizetők pénze - odaadnánk ezeknek a bankoknak, és lehet, hogy az állampolgár úgy érezné, segítettünk neki, viszont az extraprofit és az extrahaszon a bankoknál maradna. Ezzel nemcsak az a probléma, hogy embereket tesznek utcára, ez a fő probléma; de ennél még nagyobb probléma az, hogy akik tudják fizetni ezeket a hiteleket, mert mondjuk, az 50 ezerről 100 ezer forintra rúgó törlesztőrészletet lehet, hogy még ki tudják fizetni, de ezt a különbözetet egyértelműen a fogyasztástól, a saját egyéb irányban elköltött forintjaiktól vonják meg, más szóval élve: a belső piacot és a belső gazdaságot megfosztjuk ezektől az összegektől, mert ezek az emberek kevesebbet fognak költeni szórakozásra, kultúrára, akár még az étkezésre is.

Ebben a körben a magyar gazdaság helyzete és az, hogy egyébként az Orbán-kormány sem tudott gazdasági fellendülést elérni, nagyban köszönhető annak, hogy ezek a szabad források, amelyek az embereknél megvannak, még azoknál is, akiknek nem dőlt be a hitelük, arra fordítódnak, hogy olyan módon kerüljenek kifizetésre a devizahitelezés kapcsán, amely egyértelműen tisztességtelen, és nem járna a bankoknak. Ez már nem az adott emberek problémája, hanem nemzetgazdasági szinten jelentkező probléma, és bizony, ha ez nem így lenne, a nyakamat teszem rá, hogy a GDP már rég a pozitív tartományban mozogna. Tehát elemi érdekünk, hogy a bankoknak erre a csalására felhívjuk a figyelmet, és a kormányzatnak is elemi érdeke legyen, hogy ezt tegye. Miért nem teszi? Azt nem tudom. Válaszolni, nyilván eddig sem válaszoltak rá érdemben, de mi ezt mindenképpen hangsúlyozni szeretnénk.

Az is egy jellemző példa, hogy sem a PSZÁF, sem a Fogyasztóvédelmi Hatóság nem lépett fel kellő szigorral, mintha a bankok esetében azzal állnánk szemben, hogy egyfajta szent tehénként senki nem vállalja fel, hogy kellően, kellő mértékben megbírságol egy bankot, mert azt ugye, senki nem gondolja komolyan, hogy olyan 5, 8, 10 millió forintos bírságok, amelyeket a nagy kereskedelmi bankokra néha kiszabnak, és egyfajta zászlóként vagy véres kardként végighordozzák a médiában, hogy lám-lám, a bankokat is kontroll alá szorítjuk, ez megkottyan ezeknek a bankoknak, amelyek napi szinten milliárdokat kasszíroznak az emberektől, tehát ez vicc. És számtalan olyan beadvány is történt, akár az alkotmányügyi bizottság előtt is voltak ilyen anyagok, és kaptunk ilyen anyagokat, hogy egy bizonyos problémában, a pénzügyi szektort érintő problémában a PSZÁF és a fogyasztóvédelem egymás közt pattogtatta a labdát. Az egyik azt mondta, hogy ez fogyasztóvédelmi kérdés, foglalkozzon vele a Fogyasztóvédelmi Hatóság, a Fogyasztóvédelmi Hatóság azt mondta, ez azért a pénzügyi szerveket érinti, tehát akkor a PSZÁF-hoz tartozik, és ennek a pattogtatásnak, hatáskör-elhárításnak az lett az eredménye, hogy tulajdonképpen senki nem foglalkozott azzal, hogy ezek a bankok érdemben mit tesznek.

Akkor még egy témára ki kell térnem, mert ahogyan azt említettem, ezeket az extraprofitokat, amelyeket persze a bankok - és nagyon fontos itt azt is megemlíteni - úgy állítanak be veszteségként, hogy ők, mondjuk, egy egyszerű példával direkt kisarkítom, hogyha 10 forint befektetésre ők már beterveztek 90 forint hasznot, és a következő évre vagy az év végére már úgy számolnak, hogy ez nekik be fog jönni a megfelelő trükközéseik alapján, és valaki azt mondja nekik, hogy most urambocsá!, csak 50 forint lesz a haszon, akkor erre azt fogják mondani, hát, mi elszenvedtünk egy hatalmas veszteséget, miközben arról kellene beszélniük, hogy a nyereségük még így is jóval nagyobb volt, mint ami tisztességesnek mondható.

Záró gondolatként ki kell térni arra is, amit egyébként most már a bíróságok is kezdenek kapizsgálni, hála egy-két elszánt ügyvédnek, jogászkollégának, akik a jogszabályok betartatására próbálják rábírni a bankokat - megjegyzem, ez az állami szerveknek is eminens feladatuk lenne -, elfelejtik azt, hogy már önmagában... - mert sokszor hivatkoznak arra, hogy az egyoldalú szerződésmódosítás a bankok részéről engedélyezett a különböző pénzügyi jogszabályokban. Ez igaz is. Egyébként hozzáteszem, ez is egy jogi vita kérdése lehet, hogy a bankoknak miért adunk olyan külön kedvezményeket, hogy amit két egyéb szerződő fél, két magánszemély közti szerződésben vagy két halandó cég közötti szerződésben nem engedünk meg, az egyoldalú szerződésmódosítást, azt a bankoknak miért engedjük meg, ez is egy érdekes jogi vita lehet, de a magyar jogszabályok bizonyos körben ezt megengedik. Ez így van. De nem engedik meg a tisztességtelen egyoldalú szerződésmódosítást.

Itt erre hívnám fel a figyelmet, hogy az egyoldalú szerződésmódosításoknál minden esetben a bíróságoknak, ha erre kereseti kérelemmel őket felhívják, vagy pert indítanak előttük, vizsgálniuk kell, hogy az adott szerződésmódosítás, az egyoldalú szerződésmódosítás tisztességesnek vagy tisztességtelennek minősül, mert hogyha tisztességtelen, akkor ezt félre kell tenni, és a szerződésnek ezen pontját tulajdonképpen érvénytelennek kell tekinteni. Márpedig nagyon könnyű belátni, hogy amíg például Svájcban a jegybanki alapkamat szinte nulla mértéket vett fel, vagy tizedes jegyekben határozható meg, addig ugyanezen időszakban Magyarországon az úgymond devizahitelnek mondott hiteleket alkalmazó bankoknál elindulnak felfelé a kamatlábak. Erre senki nem tudott magyarázatot adni eddig még bizonyos bírósági perekben, most már első fokon meghozott bírósági perekben sem tudtak a bankok, hogy mi indokolja azt, hogyha ők a saját logikájukat követve a svájci frankhoz és a svájci jegybankhoz idomulnak, akkor amíg ott a kamatlábak tulajdonképpen a nullára estek vissza, addig arra hivatkozással, hogy itt pénzügyi válság van, ezek a magyarországi kereskedelmi bankok elkezdték emelni a svájcifrank-hitelek kamatlábát.

(14.30)

Ez az, ami egyoldalú és tisztességtelen szerződésmódosítás, és ez az, amit nem lehetne megengedni. És higgyék el, már egyébként ez is, csak az, amit a kamatlábakkal csináltak a bankok, ha ezt államilag esetleg tömegesen olyan perekkel, amelyeket adott esetben állami szervek kezdeményeznek - megfelelően felhatalmazott kontrollszervek, közérdekű keresetekkel -, meg lehetett volna állapítani, hogy ezek bizony tisztességtelenek voltak, már a törlesztőrészletek nagyban visszaestek volna. Arról meg nem beszélve, hogy ha azt a csalást kimondattuk volna a bírósággal - úgy értem, hogy közérdekű kereset alapján a bíróságnak egyébként véleményem szerint nem lett volna más lehetősége, mint kimondja -, hiszen ha nem jött be annyi deviza az országba, akkor ezeket nem is lehetett kihitelezni, akkor bizony a felvételi árfolyamot vissza kellett volna a hatályos jogszabályok alapján állítani.

Elnök úr, egy perc hosszabbítást kérhetek esetleg? (Az elnök jelzésére:) Köszönöm szépen.

Tehát befejezve, ha ezeket a csalásokat és jogi visszaéléseket kiiktattuk volna a rendszerből, akkor megoldottuk volna az egész devizahitel-problémát. Persze ezzel valóban szembe kellett volna menni a bankokkal, de a magyar kormányzatnak ez a feladata, és ez az érdeke, hogy az emberek mellé álljon. Minden egyéb és minden más megoldás lehet, hogy bizonyos körén segít az adósoknak, de a bankoknak az extraprofitját - és azt is hangsúlyozni kell, hogy tisztességtelen extraprofitját - nem vonja el, és ami még ennél is fontosabb, ezeket a pénzeket nem vezeti vissza a gazdaságba, nem vezeti vissza a belső fogyasztásba, és amíg ez a helyzet fennáll, addig nem fog megvalósulni a gazdasági növekedés sem.

Úgyhogy erre kérem a kormányzatot, hogy a valódi megoldások irányába kezdjünk el haladni. Hogyha ehhez kell, akkor a jogi segítséget megadjuk, de szerintem a jogszabályok kinyitásával önök és az állami szervek sem tudnak más következtetésre jutni, mint amit itt most elmondtam. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettő percre szót kért Vágó Gábor, független képviselő úr.

VÁGÓ GÁBOR (független): Köszönöm szépen. Staudt képviselőtársam megpendítette azt a húrt, ami nagyon fontos és nélkülözhetetlen a devizahitelezési válság mint pénzügyi válságként való értelmezésében, és hogy valóban, én eddig csupán a lakhatási részről beszéltem, de azt gondolom, igenis beszélni kell arról is, hogy a devizahitel egy hibás termék volt, amelyet a bankok kiközvetítettek, s hogyan és miképpen lehetne ezt a pénzügyi részét szabályozni.

Egyrészt a PSZÁF tehetetlen ebben az ügyben jelenleg, vajmi keveset tesznek, másrészről az államnak itt az elinduló perek tömkelegének kapcsán tájékoztatási kötelezettsége volna. Nem szabad azért megengedni azt, hogy minden kétségbeesett devizahiteles belemenjen egy perbe úgy, hogy nem vizsgálta meg előtte pontosan a tényállást, és reménykedve abban, hogy hátha a per kivezeti, miközben esetlegesen nincsenek meg ezek a tényállások. Ezért hát azt gondolom, hogy itt a pénzügyi ombudsman intézménye kapcsán lehetőséget kellene nyújtani azoknak az állampolgároknak, devizahiteleseknek, akik valóban úgy gondolják, hogy az ő esetükben törvénysértést követett el a bank, hogy az eset kivizsgálására jogászi segítséget, jogi segítséget tudjon adni az állam. Azt hiszem, ez a legkevesebb, amit megtehetnek azok után, hogy hagyták eszkalálódni ezt a válságot.

Tehát itt a pénzügyi hitelezés kapcsán nem szabad azt figyelmen kívül hagyni, hogy hibás terméket dobtak piacra, nem szabad csak úgy mindenkit perre biztatni anélkül, hogy konkrétan a tényállást meg lehetett volna vizsgálni. Ezért azt gondolom, hogy az állam mint felvilágosító, jogi segítségnyújtó szerepben igenis részt tud venni ezen ügy fölgöngyölítésében.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. További kétpercesek: Staudt Gábor képviselő úr, Jobbik.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Egy kis kiegészítés, hogy ráadásul az árfolyamgátnál és a hasonló szerződésmódosításoknál - mit ad isten - aláírják az ügyfelek, aláírattatják velük, hogy a korábbi mindenféle szerződésmódosítást ők tisztességesnek és korrektnek fogadnak el, és a jövőben semmiféle pert nem indítanak ebben a tárgykörben.

Hát nagyon érdekes, hogy amikor a bankoknak lehetőségük van rá, ők viszont beleveszik ezt a szerződésekbe, és például az árfolyamgátnál is ez egy konkrét probléma volt, hogy akik ezt megkötötték, azok lemondtak arról, hogy ők peresíthetik a tisztességtelen egyoldalú szerződésmódosítást, hiszen ők saját nyilatkozatukkal ismerik el ezt tisztességesnek. És erre hivatalosan szintén nem hívta fel a kormányzat vagy egyik pénzügyi kontrollszerv sem az állampolgárok figyelmét. Megjegyzem halkan: lehet, hogy nem véletlenül.

Egyébként azt is el kell mondani, hogy ennek ellenére, hogy olyannyiszor az állampolgárok sajnos át lettek verve mindenki részéről - azt kell mondjam, tehát az előző kormányzatok részéről és a bankok részéről is -, mégis van, bármennyire is furcsa, egyfajta bizalom az állam irányába. Mert azt várják, hogy valamit tegyen az állam, és hogy valamiféle iránymutatást tegyen. Sokan úgy állnak hozzá, hogy azért nem peresítik ezeket a követeléseiket, mert ha jogilag támadható lenne, akkor már az állam vagy a kormányzat megtette volna akár azokat az intézkedéseket, amelyek egy közérdekű kereset irányába mutatnak. Nagyon fájó látni jogászként azt, hogy erre önöknek, a kormányzatnak vagy a megfelelő kontrollszerveknek jogilag lehetősége lenne, mégsem teszik, és sajnos ezzel cserbenhagyják az embereket, akik bíznak a kormányban.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő perc, Z. Kárpát Dániel képviselő úr, Jobbik.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szeretném tisztázni azt, hogy van olyan koncepció a palettán, amely jogsegélyt nyújthatna minden egyes egyedi ügyfél és család számára, csakhogy ez jelen pillanatban kicsit elvetélt formában van előttünk. Hiszen a KDNP családi csődvédelemnek nevezett koncepciója tartalmazhatna hasonló elemet, az a baj, hogy ők leginkább azt szeretnék, hogy egy kirendelt, csődbiztosnak nevezett - már az elnevezés is szerencsétlen - személy beleszóljon a családok költségvetésébe, tehát adott esetben megmondja a családfőnek, hogy mire költhet és mire nem, milyen számlát fizessen és milyet nem.

Ezzel szemben a Jobbik magáncsőd-konstrukciója egyértelműen arról szól - szólna, ha a kormányzat szűrőjén átmenne, de majd egy Jobbik-kormány ezt megvalósítja a maga idejében -, hogy a családok mellé kirendelt jogvégzett személy egyrészt nyújtson közvetítő szerepet a bankok irányába, tehát segítsen jogi képviseletet nyújtani ingyenesen a család számára. Segítsen abban is, hogy újratárgyalják adott esetben a hitelszerződést - futamidő-kitolással, olyan törlesztőrészlet megállapításával, ami még kigazdálkodható a család számára -, mindemellett pedig nagyon fontos, hogy segítsen a munkaerőpiacra való visszatérésben is úgy, hogy mondjuk, az állami átképzési programokkal vagy munkaerő-piaci trendekkel összeköti a családot, tehát átjárást hoz létre.

Addig is pedig az egyedi ügyfeleket ne hagyjuk cserben. A legnagyobb baj az ő esetükben jelen pillanatban pontosan az, hogy nagyon sokan több tízezer forinttal, százezer forinttal már azért lehúzzák őket, hogy asztalhoz üljenek velük. Tehát a legundorítóbb viselkedési forma a károsultak nyomorából hasznot húzni, de sajnálatos módon ezt többen még mindig elkövetik. Nyilvánvaló, hogy az ilyen, a bizalmunkkal visszaélő személyeket mindenáron el kell távolítani ezen emberek közeléből. Addig is nyilvánvaló, hogy a Jobbik mindenféle pertársaság, civil kezdeményezés mögé odaáll, alapfilozófiáját támogatja, ugyanakkor példának okáért az otthonvédelmi tanács által létrehozott és most is létrehozatal alatt álló szakértői hálózat, amely megyei lebontásban elérhető, igenis segítséget nyújthat minden károsult számára. A leginkább sajnálatos az, hogy az állami rendszer helyett kell hogy ez a rendszer segítséget nyújtson; na ez az, ami tarthatatlan, és ez az, ami vérlázító. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő hozzászóló 15 perces időkeretben Göndör István képviselő úr, Magyar Szocialista Párt.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Asszony! Hadd kezdjem azzal, amit Simon Gábor, elsőként felszólaló szocialista képviselő is elmondott, hogy számos tétel van, amivel egyetértünk ebben a törvényjavaslatban, és szeretném elmondani kormánypárti és ellenzéki képviselőtársaimnak is, hogy amikor bírálunk, kritizálunk, akkor az nem azt jelenti, hogy nem értünk egyet a javaslattal teljes egészében. De azt gondolom, hogy nem a mi feladatunk, hogy tételesen elmondjuk, mi az előnye, hanem a vitát az viszi előre, és az teszi minőségileg jobbá a törvényjavaslatot, ha a kritikáinkat fogalmazzuk meg, és próbáljuk a kormány figyelmét felhívni néhány dologra.

(14.40)

Éppen azért, mert a vitában ez így hangzott. Tehát megerősítem, azzal egyetértünk, hogy az eszközkezelő eddigi tapasztalatai alapján módosítanak, de teljesen természetesen megjegyezzük rögtön utána, hogy ezt lehetett volna jobban is csinálni, mert amikor kísérleteztek a tapasztalatszerzés során, akkor családokkal játszottak, az pedig nem szerencsés, vagy egyenesen elítélendő.

Szimpatikus számunkra az is, hogy szélesebb körre terjesztik ki a rendszert. Itt hivatkozom arra, amiről volt egy kemény kétperces vitánk, és amit azóta is több képviselő szóba hozott: a kormány gyakorlata meglehetősen igazságtalan volt, mert az árfolyamgátat vagy a végtörlesztést azok tudják igénybe venni, akik vagy saját maguk erejükből, vagy - ahogy elmondta már valamelyik ellenzéki képviselőtársam - a család összefogásából mobilizáltak tartalékokat. Ők továbbra is eladósodtak, de mégis volt valamilyen tartalékuk, hogy megszabaduljanak a devizahiteltől. Most viszont az a kör jön, amelynek esélye sem volt erre, és ők azok, akik a legnehezebb körülmények között élnek, akiknek napi megélhetési gondjaik annak. Tehát ők maradtak a sor végére.

Amikor az igazságtalanságról beszélek, rögtön meg kell említenem a visszavásárlás feltételeit is. Gondolják végig, azoknak az ingatlantulajdonosoknak, akik felhalmozták a tartozásukat elég hosszú időre, mennyi esélyük lesz arra, hogy öt éven belül visszavásárolják az ingatlanukat. Szinte a nullával egyenlő, sőt ami ott még szerepel, az a feltételeket szintén számukra teszi nehezebbé, viselhetetlenebbé, vállalhatatlanná. Egyetértünk azzal, hogy a kiszélesítés során megemelték az összeghatárt 5 millió forinttal, és azzal, hogy egyszerűsödött maga az eljárás.

Mi a Fidesz-kormány jogalkotási gyakorlatát szinte állandóan és folyamatosan bíráljuk. Talán emlékeznek képviselőtársaim arra, hogy milyen sokszor volt itt interpelláció, azonnali kérdés vagy kérdés formájában a Ház asztalán az eszközkezelő létrehozása, és hosszú ideig tartott a vajúdás, mire végre megszületett. S bárki bármit mondott vagy akart építeni, azt rögtön megpróbálták úgy beállítani, mintha az illető ellenezné az eszközkezelő létrehozását. Ha nincs érdemi vita, akkor nem nagyon tudjuk javítani a törvények minőségét.

Érdekesnek tartom, és beszélnem kell arról, hogy kormánypárti képviselőtársaim elég sokat beszéltek a felelősségről. Én most szeretném önöknek idézni, hogy 2000-ben az első Orbán-kormány a lakáshitelezés ösztönzésére két dolgot vezetett be, egyrészt a jelzáloglevéllel finanszírozott kamattámogatást, másrészt a kiegészítő kamattámogatást. Amikor kormánypárti képviselőtársaim fedezet nélküli értékpapírokról beszélnek, akkor egy kicsit vissza kellene nézni, de azt gondolom, hogy szándékosan nem akarnak.

Érdekes módon pozitív az - lehet, hogy most gondot okozok valamelyik tisztviselőnek, de azért az indoklásban csak megjelenik -, hogy Magyarországon 2008-ban volt egy pénzügyi válság. Ennek kapcsán el kell mondanom önöknek, hogy az első lépést a Bajnai-kormány tette, amikor az elbocsátások megkezdődtek a válság kezdetekor, mert az tapintható volt, hogy a nagyvállalati körben - nem a kis és közepeseknél, hanem a nagyvállalati körben - indult el az elbocsátás nagyon nagy létszámban, és akkor kellett segíteni azokon, akik a válság miatt elvesztették a munkájukat, jövedelem nélkül maradtak, hogy tudjanak törleszteni. Akkor még nem volt árfolyamprobléma, ezt több képviselőtársam is elmondta, és a kétpercesekben is elmondtuk.

Amikor árfolyamról és kamatról beszélek, kérem, gondolják végig, hogy amikor 2000-ben megszületett ez az új jogintézmény az Orbán-kormány alatt, utána 2001-ben alig több mint 3 ezer igényt nyújtottak be új lakás építésére. Ugyanez a szám 2003-ban 59 ezer darab, az építési engedélyek száma pedig 36 ezer darab. Tehát amikor azt állítottam, mondtam és bemutattam, hogy a költségvetésben hogy megnőtt a teher, az ebből fakad. A kamattámogatás a jegybanki kamathoz igazodott. Arról most nem beszélek, hogy ennek a mértéke évről évre hogy alakult, de roppant érdekes az, amit a külső szakértők is elismernek, hogy a jegybanki alapkamat valami érdekesség folytán 2003-ban hirtelen megugrott. Azt nem merném mondani és nem is mondom, hogy netán Járai Zsigmond jegybankelnök úr, korábbi pénzügyminiszter esetleg politikai megrendelésre emelte meg a jegybanki alapkamatot akkor, amikor 2003-ban a gazdaság éppen növekedési pályára állt és lassan, de elkezdett növekedni.

Még érdekesebb, ha a válságról beszélünk, hogy - s ez pozitív vonás, de ez mutatja - a probléma 2010 után tovább fokozódott, s nemcsak a válság miatt, hanem az árfolyam és a keresetek összefüggése miatt, amire még külön ki fogok térni. Ezért voltak olyanok, akik 2012-ben jutottak el odáig, hogy 180 napon túli tartozást halmoztak fel. Ez bizony két dolog; az egyik az árfolyam, amiről már beszéltünk, ezért hosszan nem mondom. A 180 forintos svájci frank most már 250 forint fölött tart, s azt gondolom, ez önmagáért beszél.

Sokkal nagyobb gond az, hogy a nettó kereset csökkent. A nettó kereset csökkent az Orbán-kormány idején, és ez a gazdaságpolitikájának és az adópolitikájának a következménye, s kifejezetten azok körében, akik átlagkeresettel vagy az alatti jövedelemmel bírnak, és vagy még, vagy már nem nevelnek gyereket. Tehát fiatalok és még nincs gyerekük, de már megoldották a lakásproblémájukat, vagy olyan felnőttek, ahol a gyerekek már kirepültek és önálló életet kezdtek, de a keresetük átlag alatti - ők egyértelműen vesztettek.

Képviselőtársam beszéltek a belső keresletről. Igen, a kereslet azzal is összefügg, hogy ez az összeg bizony hiányzik a piacról, ami direktben ott marad a költségvetésben. Nem véletlen, hogy az adóterhelés az elmúlt két évben több mint 2,5 százalékkal növekedett, még akkor is, ha néhány nappal ezelőtt Parragh kamarai elnök úr azt állította, hogy ez csökkent a kamara áldásos tevékenysége következtében.

Szeretném elmondani azt is, hogy amikor egy jogszabályt olvasunk, akkor én mindig nagyon elszomorodok azon, ha a magyar nyelv kérdésével problémája van az előterjesztőnek. Szeretném felhívni államtitkár asszony figyelmét arra, hogy a 15. §-ban van egy csodálatos szóösszetétel: hiteltérdemlőségének ellenőrzése.

(14.50)

A magyar nyelv gyönyörű színes, tehát lehet, hogy a jogosultság ellenőrzését akarta mondani, aki ezt megfogalmazta, de azt gondolom, hogy ezt mindenképpen ki is kell terjeszteni.

Ha arról beszélünk, hogy fogyasztóvédelem, és szóba hoztam már a visszavásárlási dolgot, ha ott beemeljük azt, hogy az eszközkezelőnek vagy az önkormányzatnak időközben a lakásra fordított kiadásait is meg kell téríteni a visszavásárló adósnak, akkor ebben az esetben azt gondolom, hogy ez minimális feltétel, hogy szerepeljen, hogy az igazolt költségek fedezetét lehet csak számon kérni vagy elkérni a majdani visszavásárló hitelestől.

Tehát összefoglalva: ami benne van, azt mi támogatjuk, de kevésnek tartjuk. Erősítem azt, amit Simon Gábor reggel, az ülésnap elején elmondott, mi kevésnek tartjuk, és azt gondoljuk, hogy a családokkal, a hitelesekkel nem lehet játszani, nem lehet kísérletezni. Tehát kutya kötelessége a kormánynak is és a parlamenti patkóban részt vevő pártoknak, hogy megpróbáljunk ebből egy olyan javaslatot csinálni, ami igazságosabb, és tényleg megoldást jelent a hitelesek számára.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr.

Tisztelt Országgyűlés! Több mint három és fél órája tart ez a napirend, többek kérésére öt perc technikai szünetet rendelek el.

(Szünet: 14.52-14.57 óráig)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk munkánkat. Két percre szót kért Pálffy István képviselő úr, Kereszténydemokrata Néppárt.

PÁLFFY ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Még itt a szünet és Göndör képviselőtársunk hozzászólása előtt beszélt Z. Kárpát Dániel képviselőtársam, és hogy semmi ne maradjon szó nélkül, ami így vagy úgy nem pontos, vagy nem egészen úgy van, ahogy ő azt itt hangoztatta, ezért kértem két percben röviden szót.

Ugyan nem szorosan a tárgyhoz, de eszközkezelő, lakások és családok ennek a vitának a tárgya, de hozzátartozik, hogy az a bizonyos csődvédelmi intézmény, amit említett, az nem ebben a szellemben készül, amivel, ha úgy tetszik, bennünket próbált itt megvádolni, hanem a következő módon. Nem csődgondnokról van szó, aki a családok fizetési lehetőségeit vagy kötelezettségeit megszabná, hanem egy úgynevezett családivagyon-felügyelőről, akinek éppen az a dolga, hogy ezt a vagyont felügyelje, hogy ne tudják elvinni a családoktól. Arra is tekintettel van természetesen, hogy milyenek a fizetési kötelezettségek.

Tehát a családivagyon-felügyelő egy olyan fizetésképtelenségi szakértő, aki a döntéseket szakmailag készíti elő. Tehát előkészíti, a közjegyző és majd a bíróság feladatait támogatja csak, nem hoz önálló döntéseket a család vagyoni helyzetével kapcsolatban. Azon kívül háromtagú stáb segíti majd a tervek szerint adminisztratív, szociálpolitikai és jogi, pénzügyi oldalon, tehát a családivagyon-felügyelő semmilyen értelemben a családok pénzügyi döntéseit nem fogja befolyásolni, sőt az ellen az eljárás ellen, ami az adósságrendezésben az egyezségi eljárás lesz a tervek szerint, kifogással lehet élni a családivagyon-felügyelő előkészítésével kapcsolatban. Úgyhogy ezeket kérem, hogy majd vegye tekintetbe. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két percre megadom a szót Z. Kárpát Dániel képviselő úrnak, Jobbik.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon örülnék, ha tudnánk a családi csődvédelem vagy magáncsőd - teljesen mindegy, hogy hogyan hívjuk - koncepciójáról vitatkozni, csak a helyzet az, hogy három éve ígérik ezt, és a Ház még mindig nem fogadta el, még mindig nem működik, még mindig nincs sehol. Tehát ez egy nagyon jól hangzó dolog, csak nagyon nehéz érdemben eszmecserét folytatni róla.

De ha már itt szóba került, hogy mennyire oszthatja be a KDNP elképzelései szerint a családi csődbiztos vagy csődgondnok a családi kasszát, akkor én simán beütöttem a legnépszerűbb keresőbe azt, hogy családi csődvédelem és mellé azt, hogy KDNP, számítván arra, hogy nyilván az önök egyik közleménye jön ki, itt éppen Bagdy Gábor kereszténydemokrata honatya, ha jól tudom, az ön kollégája nyilatkozik erről a kérdéskörről, pontosan idézek. "A részleteket még ki kell dolgozni, de a csődeljárás úgy működne, hogy a kilátástalan helyzetbe került adós elmegy az erre szakosodott hivatalba, ott családi csődgondnokot rendelnének ki hozzá, aki ellenőrizné pénzügyeit, beosztaná azt is, mire, mennyit költhet."

Elképzelhető, hogy nem helyes az idézet, bár nyilván akkor az MTI-vel ezt önöknek kell lefocizni, de az biztos, hogy sokkal könnyebb lenne a helyzetünk, ha egy itt előttünk fekvő előterjesztés általános vitája során arról vitatkozhatnánk, ami a papíron van. Még egyszer mondom: én nem vagyok ellendrukker, tehát én azt szeretném, hogy legyen családi csődvédelem, legyen magáncsőd, nem is nagyon érdekel, hogy hogyan hívjuk ezt, azt szeretném, hogy a családokat védje meg valaki a pénzügyi rendszer visszaéléseitől és különböző túlkapásaitól. De ha ez csak ígéret marad, és három év kevés volt a megvalósításához, akkor erősek a félelmeink a tekintetben, hogy ebből már csak a következő ciklusra lehet valami, és úgy érzem, hogy nincs még egy évük a hitelkárosultaknak arra, hogy várjanak erre a megoldásra. (Taps a Jobbik soraiban.)

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Szeretettel köszöntöm képviselőtársaimat, folytatjuk az ülést.

Kétpercessel folytatjuk, Pálffy István képviselő úr. Parancsoljon!

(15.00)

PÁLFFY ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Hogy mégis az eszközkezelővel kapcsolatos javaslat keretein belül maradjunk, de Z. Kárpát Dánielnek válaszolni tudjak, azért kértem a lehetőséget.

Elviekben egyetértve azzal természetesen, amit ön mond, azért hadd hangsúlyozzam még egyszer. Tehát korántsem mindegy, hogy hogyan hívjuk. Családi vagyonfelügyelő lesz az intézmény, illetve a személy neve, amit egy egész intézmény is, egy családi vagyonfelügyelő tanács és szolgálat is támogatni fog, ez jelöli ki majd ezeket a segítő személyeket. De a lényeg az, hogy az adós vagyoni és pénzügyeit és a szabályszerűségét csak ellenőrzi, tehát az adósságrendezési eljárás során csak ellenőrzi azt, hogy minden szabályszerűen történik, nem határozza meg azt, hogy mit tehet az adós a fönnmaradó pénzével, illetve behatárolják azokat a kereteket, amelyek után még mindig normális, az eddigiekhez hasonló életvitelre képes, és természetesen tudja fizetni azokat a törlesztőrészleteket, amelyek vagy az adósságrendezési eljárás során számára kötelezettek, vagy olyan korábbi tartásból, egyéb kártérítésből származnak, aminek a kötelezettségét továbbra is viselnie kell nyilván az adósnak.

Tehát a lényeget illetően mondom, ne aggódjon, a javaslat elkészült, gyakorlatilag olyan egyeztetési szinten van, hogy rövidesen bekerül a Ház elé, és módunk lesz nemcsak az eszközkezelő vitájában erről beszélni, hanem majd a magáncsőd intézményéről szóló általános vitában is ezeket a nézeteinket ütköztetni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Z. Kárpát Dániel képviselő úr, az Országgyűlés jegyzője, kettőpercesre.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Bocsánat, normál felszólalásra.

ELNÖK: Megjelent mind a kettő helyen. Akkor normál felszólalásra, parancsoljon!

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szigorúan maradva a tárgynál, mégis az általános vita kereteit kihasználva, szeretném felvázolni azokat a jobbító megoldási javaslatainkat, amelyek teljessé tehetik ezt az előterjesztést a Nemzeti Eszközkezelő kapcsán, amely ugyebár eddig nemhogy kiteljesedni nem tudott, de még alapfunkcióját sem látja el. Nem titkoltan arra szeretném provokálni államtitkár asszonyt, hogy érdemi válaszokkal lásson el bennünket, hiszen egy ilyen vita nem lenne szabad hogy arról szóljon, hogy kétperces csatát folytat egymással két ellenzéki párt, miközben a kormányzóerők képviselői, akik a szükséges információtömeg birtokában vannak, nagyon ritkán reagálnak, és csak, ha nem is törpe minoritású kérdéseknek tekinthető dolgokban, de mindenképp lényegi kérdésekben nem reagálnak a felvetéseinkre.

Hogy honnan indult az egész problémakör? Tudvalevő, hogy a devizahitelezés krízise, egyáltalán az első devizaalapú hitelkonstrukció az ezredforduló környékén jelent meg, amelyet aztán követett egy ősbűn, 2001-ben vált lehetővé a szerződések egyoldalú módosítása, azóta is megmagyarázhatatlan és megmagyarázatlan módon. Ugye, tudjuk, hogy kik voltak akkor kormányon, éppen ezért érthetetlen, hogy miért következhetett be az a lépés, amely gyakorlatilag kiszabadította a szellemet a palackból.

Az igazi katasztrófa pedig akkor következett be, amikor a magukat szocialistának nevezők kormányzatai egyrészt a támogatott forinthiteleket és a lakáscélú támogatás rendszerét részlegesen vagy teljesen kivezették, és teljesen mindegy, hogy ezt költségvetési indokokból vagy más okokból tették, ez minket nagyon nem érdekel, pontosan azért nem érdekel, mert az olyan befektetés, aminek az áldásai a magyar gazdaságban pörögnek, cirkulálnak, tehát nem azt mondom, hogy mindegy, hogy mennyibe kerül, de mindenképp szükségszerű és érdemes befektetésekről van szó.

Majd pedig elkövetkezett 2006-2007 időszaka, amikor meglepő, vérlázító, arcátlan és visszataszító módon az IMF és a Világbank szakértői, akiket nem lehet a magyarok szeretetével megvádolni, kiabáltak a leghangosabban arról, hogy baj lesz a devizahitelezésből. Mi történt eközben Magyarországon? Az akkori kormány csendben volt, éppen azzal volt elfoglalva, hogy kilövesse a tüntetők szemét, a jogosan utcára vonulók szemét.

Mit csináltak az akkori hivatalos szervek? A PSZÁF, bár halkan szólt, mégsem ért el a hangja semerre. A fogyasztóvédelem egész rendszere csendben volt. És az akkori ellenzék részéről sem találjuk sajnálatosan azokat a kemény határozati javaslatokat, módosító indítványokat, felszólalásokat és kiállásokat, amelyeket egyébként a Jobbik most tanúsít ellenzékben. Tehát bizonyítjuk azt, hogy igenis lehet ellenzékből tematizálni és lehet felhívni a közvélemény figyelmét egy ennyire fontos kérdésre.

Mi következett abban a két kormányzati ciklusban, főleg a másodikban, 2006-2007 magasságában? A kormány cinkos csendben nem vett tudomást a problémáról, pedig még a külföldi gyarmatosítók is szóltak, hogy ebből baj lehet, az ő gyarmatosítóik, eközben az ellenzék csendben volt, és előállt egy olyan helyzet, hogy felszaporodott a hitelállomány. 2000-2010 között a huszonegyszeresére növekedett a lakáshitel-állomány. És el kell mondanunk azt is, hogy nem állt meg ez a folyamat, 2010 óta megduplázódott a bukott hitelek állománya, 350-400 milliárd forintról van szó. Igaz, hogy ennek több mint fele forintalapú, de most már egy olyan súlyos krízisben vagyunk, ahol a forinthiteleseket is ide kell sorolni és a közműcégek áldozatait is ide kell sorolni. Ha összeadjuk az érintett áldozatok tömegét, egy milliós számot kapunk, és rögtön rájöhetnek arra, hogy miért nem működik a magyar gazdaság.

Azért nem működik a magyar gazdaság, mert zaklató, behajtó, végrehajtó cégek számára fizetünk, azok közvetítik ezeket az összegeket jellemzően külföldi hátterű bankoknak, pénzintézeteknek, és nem támaszt senki megrendelést a magyar kis- és középvállalkozónak.

Erre jött az a megoldásinak javasolt csomag, amiről az ócsai lakóparkra kitérve nem is kell beszélnünk, ez az állatorvosi lova, de mégiscsak a Nemzeti Eszközkezelő volt azon tétele, amelyet a legnehezebb helyzetben lévő adósoknak javasoltak.

Összességében azt ígérték, hogy ebben a kormányzati ciklusban 25 ezer ember ingatlanát, 25 ezer család ingatlanát mentheti meg ez a rendszer. Tavalyi évre, 2012-re mintegy 8000-et ígértek. Egy írásbeli kérdés által derült ki, hogy tavaly nyár végén a 8000-ből nyolc darab lakás átvétele valósult meg. Végül év végére ment föl ez az állomány először 600-ra, aztán 1100-ra, most pedig egy kicsit fölé. De látható, hogy arányaiban még mindig az egyhuszadát sem éri el a leszerződött, megmentett vagy megmenteni szándékozott ingatlanok száma annak, mint amennyit ígértek.

Azt is látni kell, hogy eközben a devizahitel-károsultak vagy devizaalapúhitel-károsultak négyötödének lényegében semmilyen megoldási csomag nem segített, pedig lenne egy átfogó megoldás, amiről a későbbiekben beszélnék, a felvételkori árfolyamon történő forintosítás, ami varázsszer lenne erre a problémára.

De a Nemzeti Eszközkezelőre kitérve, önmagában az az összeghatár, amit az első konstrukcióban meghúztak, lehetetlenné tette, hogy nagy tömegekben mentsenek lakásokat. Egyébként a parlamenti információs szolgálat kimutatásán is látszik, itt van egy térkép, gyönyörű szépen megmutatja, hogy példának okáért az az összeghatár, amit meghúztak, Budapesten és Pest megyében szinte lehetetlenné tette a lakások, ingatlanok megmentését. 187 leszerződött lakás található összesen a fővárosban és Pest megyében, eközben csak Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 288, aminek én nagyon örülök, tehát örülök, hogy a szabolcsi, beregi embereknek, legalább páruknak ez segítséget jelentett. De a számok azt mutatják, hogy a túl alacsonyan meghúzott összeghatár miatt nagyon sok országrészben, ahol az ingatlanárak magasak, nem annyira jók a házak, és nem villákban laknak az emberek, egész egyszerűen nem lehetett ezzel az eszközzel segíteni.

De van ám még egy nagyobb probléma. Hogy működik a Nemzeti Eszközkezelő? Továbbra is a kereskedelmi bank, tehát a vélhetően bűnelkövető kereskedelmi bank jelöli ki azt, hogy melyik ingatlanon és melyik családon segíthet a magyar állam. Tehát tessék elképzelni azt az ordenáré helyzetet, hogy Magyarország kormánya a bűnelkövető vagy vélhetően bűnelkövető kereskedelmi banktól kapja az engedélyt, hogy segítsen Magyarország polgárán! Vérlázító helyzetről van szó tehát.

(15.10)

Azt is látnunk kell, hogy ha a Nemzeti Eszközkezelő teljes mértékben be tudja tölteni a funkcióját, akkor sem tudja a hitelkárosultak nagyon széles tömegeit megsegíteni, hiszen itt egy több százezer embernek szóló ígéret volt az, hogy majd segítünk azoknak, akik az út szélén vannak, a legnehezebb helyzetben. Hát most szőnyegbombázták őket, és lerugdosták őket még az út mellől is az árokba, hiszen látható, hogy ezen emberek közül alig több mint 1-2 ezer embernek sikerült segíteni ezzel a konstrukcióval. A térkép mutatja, hogy az összeghatárok hibásak, olyan erőteljesen szűkítő kikötések voltak ennek a javaslatnak az első csomagjában, amelyek lehetetlenné tették, hogy ebből bármi jó kisüljön.

Bizottsági szinten pedig, a számvevőszéki és költségvetési bizottságban is elhangzott az, hogy a banki aktivitási ráta alacsony foka közrejátszott bizony abban, hogy nem sikerült az eszközkezelőnek kiteljesedni. Na most, ebben a csomagban és az előzőekben sincs semmiféle garancia arra, hogy azok a bankok, amelyekkel egyébként a kormányzat egyezkedik, és képviselőikkel a Bankszövetségen keresztül rendszeresen asztalhoz ül, bármit is erősítenének ezen hajlandóságukon. Én arra bátorítanám a kormányzatot, hogy végre üljön asztalhoz akikkel illene és akikkel kellene; ez pedig nem a Bankszövetség. A Bankszövetségnek kutya kötelessége lenne betartani Magyarország kormányának feltételeit, és nem alkudozni vele. Hát a bűnözőkkel alkudozunk? Elképesztő dolog!

A civilekkel kellene asztalhoz ülni, de nem azzal a pénzügyi biztossal kizárólagosan, aki mögül elfogyott a civilek bizalma. Tessék beszélgetni velük! Tessék megkérdezni az Otthonvédelmi Tanács tagjait! Kilenc szervezetet ölel fel ez a szervezet, kilenc jogvédő, kemény, markáns, radikális csapatot, akik, ha kell, a kilakoltatásoknál is megpróbálnak segíteni a károsultakon. Velük kellene asztalhoz ülni. A probléma az, hogy amikor idejöttek a parlamenthez, kormányzati képviselő nem állt velük szóba, egy jobbikos képviselőnek kellett átvenni a petíciójukat. Nagyon szívesen megtettük egyébként. A probléma az, hogy elsősorban mégis azokkal kellene tárgyalóasztalhoz ülniük, akik a törvényhozás során a legkönnyebb és a legegyszerűbb eszközökkel rendelkeznek arra nézve, hogy a problémáikat megoldják.

Az, hogy a visszavásárlási ablak 2-ről 5 évre növekszik, papíron olyan lehetőségeket kapnak az adósok, hogy egy nagyobb kifutásban vissza tudják vásárolni a saját elveszített ingatlanjukat, tipikusan az az eset, amit alapvetően támogatni kell. Hiszen biztos, hogy van pár tucat olyan honfitársunk Magyarországon, aki, mondjuk azért, mert az állam nem fizette ki lánctartozás folytán a cégét, emiatt nem tudott osztalékot kivenni, de majd ha az állam teljesíti az amúgy törvényes kötelezettségét, ki lehet venni az osztalékot, ki lehet fizetni a tartozást, akkor vissza lehet vásárolni a lakást. Segítsünk ezen a pár tucat emberen, én is azt mondom.

De rendszerszinten nem reális és nem életszerű az, hogy akár 2, akár 5 éven belül ezek az állampolgárok vissza tudják vásárolni azt, amiért adott esetben több generáción keresztül gürizött a családjuk. És azért nem tudják visszavásárolni, és ez a baj Ócsával, ez a baj az eszközkezelővel, és ez a baj az összes megoldásnak szánt javaslattal, hogy ettől még a károsult, akinek az életét a bank tönkretette, nem kap munkát, nem kap visszavezetést az előző, rendes életébe, nem kap újrakezdési lehetőséget. Sokszor mondják azt, hogy ha lenullázák a hitelét, az újrakezdési lehetőség. A fenéket az! Újrakezdési lehetőség az lenne, ha bankrendszer tételes elszámoltatásával ezek az emberek visszakapnák az elvett éveiket, visszakapnák az álmatlan éjszakáikat.

Megmondom hogyan: a hitelek felvételkori árfolyamon történő forintosításával vissza lehet terhelni a bankrendszerre mindent, az egyoldalú módosításokból eredő átkozott változtatásokat, a tranzakciós illeték, a különadók áthárítását. Mindent vissza lehetne ebben a rendszerben terhelni úgy, hogy adott esetben 30 százalékkal csökkenjen egy átlagos ügyféltartozás tömege. Igenis óriási és hatalmas eszköz ez a kezünkben. Azt mondják erre, mert nem tudnak önök mást mondani, azt mondják, hogy mi lenne akkor, megroppanna a bankrendszer, nem hiteleznének a bankok, mi történne a magyar gazdasággal. Jó reggelt szeretnék kívánni, most sem hiteleznek a magyar bankok, a magyar gazdaság, amennyire döcögősen működik, az nem a külföldi hátterű kereskedelmi bankoktól működik, hanem a magyar emberek kemény munkája folytán.

De ha az ember megvizsgálja, és nyilvános honlapokon, nyilvános adatok alapján megvizsgálhatja, hogy mekkora az összesített mérlegfőösszege a Magyarországon működő bankok hálózatának, akkor látjuk azt, hogy 20-30-szor annyi, mint amennyiből a teljes forintosítási procedúrát le lehetne folytatni. A felvételkori árfolyamon történő forintosításról beszélek, félreértés ne essék! Tehát 20-30-szor akkora tartaléktömeg is rendelkezésre állhat, mint amennyiből meg lehetne menteni azokat az állampolgárokat, akik helyett nem kell kifizetni semmit. Nem alamizsnát kérnek ezek az emberek, mi sem azt kérjük számukra.

Azt kérjük, hogy ezek az emberek csak annyit fizessenek, amennyi jár, amennyivel tartoznak. Azt kérjük, hogy a büntetőadóktól, kamatoktól kíméljék meg őket, az egyoldalú áthárításoktól is, hiszen undorító folyamatok játszódtak le Magyarországon. Ha növekedett egy bankfiók bérleti díja, az ebből származó növekményt is áthárították az ügyfelekre. Ezek minősített esetek. Látható volt az is, hogy egy átlagos devizahiteles devizaalapú konstrukciója esetében a törlesztőrészlet mintegy 30 százaléka olyan tételekből állt össze, amelyeknek semmi közük nem volt árfolyammozgásokhoz. De semmi! És ezek is növekedtek. Így fordulhatott elő, hogy amíg az árfolyam a másfélszeresére nőtt, a törlesztőrészletek összege kétszeresére átlagosan.

Tessék nekem megmagyarázni, hogy a másfeles árfolyamnövekményből a dupla növekedés hogy jöhet létre úgy, hogy a törlesztőrészlet 30 százalékának köze sincs ehhez az árfolyamhoz! Minősített csalás történt. Nem csak hibás termékről beszélünk; csalásról beszélünk. Azokkal a bűnözőkkel tetszenek asztalhoz ülni, akik ezt elkövették. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.) És igenis, ez elszámoltatásért kiált. Elszámoltatásért kiált! Mindemellett pedig nemcsak jóvátétel illeti meg ezeket az embereket, nemcsak a felvételkori árfolyamon történő forintosítás által egy rendbetétel, hanem akkor se szólhatna senki egy szót sem, ha kártérítésért is folyamodnának ezek a polgárok.

Éppen ezért összefoglalva, azt javasoljuk a kormányzatnak, hogy ezeket az általunk amúgy támogatott javaslatait nyissa meg mindenki számára, szűnjenek meg a szűkítő feltételek. A mindenki alatt természetesen mi a tisztességes, dolgozó vagy dolgozni kívánó állampolgárokat értjük, semmiképp nem az önkényes lakásfoglalókat és bűnözőket, nekik nem akarunk segíteni. De minden tisztességes állampolgárnak helyet kell találni ebben a rendszerben, máshogy nem működik. A nemzetgazdaság helyreállítása sem működik máshogy, hiszen a rózsadombi gazdagok sem fognak tudni működő gazdaságban prosperálni akkor, ha a lakosság nagy többsége külföldi hátterű intézeteknek törleszt, emiatt pedig nem működik a magyar gazdaság, és nem indulnak be egészséges cirkulációs folyamatok.

Tehát tételes elszámoltatást követelünk, azt, hogy nyissák meg ezeket a kapukat mindenki számára. Végül pedig azt, hogy ha tárgyalóasztalhoz ülnek, akkor ne ijedjenek meg azoktól a civilektől, akik lehet, hogy egy kicsit hangosabbak önöknél, lehet, hogy néha odamondanak csúnya dolgokat is. De ezt azért teszik, mert kétségbeesettek, és mert azt érzik, hogy senki nem áll mellettük. Azért szerveződnek Koppány csoportba, Otthonvédelmi Tanácsba, azért szerveződnek eggyé, mert úgy érzik, hogy máskülönben nem tudják megvédeni saját magukat. Viszont ők nem akarják odaadni az életüket csak azért, mert a banki praktikákkal, játszadozásokkal szemben senki nem tesz semmit.

Tehát az a kérésünk, hogy adják vissza ezeknek az embereknek az utóbbi elvett éveiket. Az álmatlan éjszakákat már nem lehet visszaadni, meg az elhunyt családtagokat sem, de igazságot lehet tenni. Jóvátételre számíthatnának. Elszámoltatást kellene lefolytatni, hiszen ez az egyetlen útja-módja annak, hogy ezek az emberek ne érezzék szimbólum erejével azt, hogy velük bármit meg lehet csinálni. Mert ha ebben a csalásban és ebben a kisemmizettségben ott lehet tartani őket, akkor azt fogják érezni, hogy bármit meg lehet velük tenni. Akkor majd a közműcég is megteheti, a végrehajtó is megteheti, az állam is megteheti. És akkor ezek az emberek elmennek Magyarországról.

Na, ez az, amit meg kell akadályoznunk bármi áron. Önöknél ott a felhatalmazás erre. Mi megosztjuk az ezzel kapcsolatos ötleteinket.

Az a kérésünk, felszólításunk és követelésünk, hogy tegyék végre, ne csak beszéljünk róla.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kérdezem képviselőtársaimat, kíván-e még valaki felszólalni. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok. Megkérdezem Hegmanné Nemes Sára államtitkár asszonyt, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. Kíván, megadom a szót. Parancsoljon, államtitkár asszony!

HEGMANNÉ NEMES SÁRA nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Közel négyórás vita kérdései alapján igyekeztem azt a lényeget kihámozni, ami tulajdonképpen a témáról szól, ami nem volt más, mint a kormány otthonvédelmi akcióterve egyik elemének, a Nemzeti Eszközkezelő néhány pontjának módosítása, annak érdekében, hogy jobbítsuk, gyorsítsuk és a devizaadósok számára elérhetővé tegyük a rendszert.

Elmondtuk korábban is, hogy mivel az Európai Unióban és Magyarországon sem volt ilyen típusú, devizaadósokat megmentő rendszer, ezért kezdetben óvatosan nyúltunk a törvénymódosításhoz, és a gyakorlati tapasztalatok megszerzése alapján tudtunk utána módosításokat kezdeményezni. Néhány képviselő úr elmondta, hogy milyen jól eltalálta azt, hogy még milyen módosításokat kellett volna tenni 2011-12-ben ebben a törvényben. Javaslom, hogy lottózzon, mert mi azért megvártuk azokat a statisztikai adatokat, amelyek a devizahitelesek adatairól szóltak, hiszen ezek az adatok egyébként banktitkok. Tehát korábban nem igazán férhettünk hozzá.

Nagyon sok tapasztalatot szereztünk, és ennek alapján történtek azok a módosítások, amelyek miatt például az összeghatárt felemeltük, vagy például a tapasztalatok mutatták azt, hogy a fővárosban és a megyei jogú városokban kevesebb devizaadós van, aki ilyen rendkívül nehéz helyzetbe került.

(15.20)

Viszont például a halmozottan hátrányos helyzetű térségekben, ahol nagy a munkanélküliség, ott 80 százalékos arányt mutatott a Nemzeti Eszközkezelő hatálya alá tartozható személyek száma. Nagyon fontos volt az is, és folyamatosan fontos a törvény és a törvénymódosítások során, hogy nem bankmentő csomagról beszélünk, hanem lakosságmegmentő csomagról, tehát a Bankszövetséggel tárgyalunk, hiszen nélkülük nem lehet a megállapodásokat megkötni, viszont az tény, hogy a bankok kivártak, és 2012 közepéig nagyon lassú volt a rendszer. Jelenleg most már felpörgött a rendszer, és kijavítanám a képviselő urak adatait, hiszen most már 1100 szerződést kötött a Nemzeti Eszközkezelő, és összesen eddig 3 ezer beadott igénylés van. Tehát az a terv, hogy 2013 második felére akár 10 ezer lakást is érinthet az eszközkezelő rendszere, ez megvalósíthatónak tűnik.

Minden erőnkkel azon vagyunk egyébként, hogy jobbítsuk a rendszert. Én magam hetente több levelet kapok devizaadósoktól, devizahitelesektől, és most szembesülünk vele, hogy milyen egyéni problémák és milyen speciális problémák vannak, hiszen nem tudhattuk azt, hogy adott esetben például a nyugdíjasok is, vagy például nemcsak házastársak, élettársak, hanem bármilyen hozzátartozó esetében ki kell hogy terjesszük ezt az eszközkezelő-rendszert. Azt azért elmondanám, hogy a Nemzeti Eszközkezelő rendszere csak egy eleme az otthonvédelmi akciótervnek, hiszen önök is tudják, hogy az árfolyamgát, amely a sokat emlegetett PSZÁF-javaslattal ki lett terjesztve határidőben is - a tisztelt Országgyűlés megszavazta május 31-ig ennek a határidejét, például a PSZÁF javaslatára -, szintén működő és jó rendszer.

Az ellenőrzés kapcsán a bizottságban is elhangzott, úgy tudom, a bizottságban elmondtuk, de megerősítem, hogy a Nemzeti Eszközkezelőnek van könyvvizsgálója, független könyvvizsgálója és felügyelőbizottsága is van, a független könyvvizsgáló cég az egyik nagy nemzetközi könyvvizsgáló cég. Úgy gondolom, hogy mind az államháztartásnak, mind a bankoknak megfelel ennek a könyvvizsgáló cégnek a személye, és az MNV Zrt. mint tulajdonos ellenőrzi a Nemzeti Eszközkezelőt, azt a Nemzeti Eszközkezelőt, akinek a lakásvásárlásra vonatkozó szabályozását külön kormányrendelet is szabályozza. Tehát nem lehet azt mondani, hogy bármilyen áron és bármilyen önálló gondolatok alapján tud az eszközkezelő lakást venni, hiszen egy zárt rendszerben és szabályozott rendszerben veszi meg a lakásokat.

Mi úgy gondoltuk, hogy ezek a jobbítások és kiterjesztések azért fontosak, hogy minél többen hozzáférjenek ehhez a rendszerhez, viszont, ahogy hangsúlyoztam, nem szeretnénk bankmentő csomagot ebből a csomagból létrehozni, hiszen itt elsősorban és minden esetben a lakosságot és a devizahiteleseket szeretnénk megmenteni. De azt is figyelembe kell venni, hogy van egy társadalmi igazságosság, tehát aki devizahitelt vett fel, az állam mindenképpen mögé áll, és igyekszik segíteni, hogy fedél nélkül ne maradjon, de nekik maguknak is tenni kell azért, hogy a helyzetükön változtassanak. Adott esetben tehát, ha van lehetősége, akkor tudja és vállalja a visszavásárlást; természetesen fizetnie kell a közműköltségeket, hiszen halkan mondom, hogy a Nemzeti Eszközkezelőnek nagyon komoly gondja van abból, hogy azok a devizaadósok, akik eladósodtak, és a bankok már elárverezik a lakást a fejük felől, már komoly rezsitartozást is felhalmoztak, amelyet szintén kezelni kell.

Ugyanez volt a célunk az ócsai lakópark esetében is, amelyről szintén említést tesz a törvény, de az ócsai lakópark esetében szintén ki kell javítanom a képviselő urat, aki azt mondta, hogy több mint 500 jelentkező volt, érdeklődő volt 500. Sajnos a rendszerben valóban 20 azon pályázók száma, akiket első körben eredményessé tudtunk nyilvánítani a Máltai Szeretetszolgálat segítségével, de egy újabb körös pályázat lesz, és én úgy gondolom, hogy azok az érdeklődők, akik megfelelnek ezeknek a feltételeknek, jelentkezni fognak. Tehát nem az 500-ból sikerült 20-at kiválasztani, hanem ennél jóval kevesebb volt az, aki végül is konkrétan beadta az ócsai lakóparkba az igénylését. Elég szigorú feltételek vannak itt is, többek között azért, hogy akik oda beköltöznek, vállalják a saját lakhatási feltételeiket, illetve vállalják azokat a szabályokat, amelyek a társadalmi igazságosság jegyében mindenkire vonatkoznak.

Köszönöm képviselő uraknak és hölgyeknek a javaslataikat, ígérem, hogy menni fogunk tovább ezen az úton. Tehát vélhetően lesz még módosítása a Nemzeti Eszközkezelőről szóló törvénynek, éppen amiatt, hogy a további jobbító javaslatokat figyelembe vegyük és meghallgassuk, hiszen, ahogy mondtam, egyetlenegy devizaadóst sem akarunk az utcán hagyni, fedél nélkül hagyni, ezért a Nemzetközi Eszközkezelő minden egyedi problémát kezelve nyilvántartást vezet annak érdekében, hogy a további módosításokat is meg tudjuk tenni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és magára a részletes vitára következő ülésünkön kerül sor.

Most következik a privatizációs szerződések környezetvédelmi és természetvédelmi előírásainak kormány általi felülvizsgálatáról szóló 55/2011. (VI.29.) OGY határozat alapján lefolytatott vizsgálat eredményeiről szóló jelentés, valamint az ennek elfogadásáról szóló, a gazdasági és informatikai bizottság által előterjesztett országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája a lezárásig. A jelentést J/9805. számon, a határozati javaslatot pedig H/10534. számon kapták kézhez és ismerhették meg képviselőtársaim.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Hegmanné Nemes Sára államtitkár asszonynak, a rendelkezésre álló időkeret 20 perc. Parancsoljon, államtitkár asszony!

Felszólalások:   21-43   44-181   181-222      Ülésnap adatai