Felszólalás adatai

Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára a holnapi ülésünkön kerül sor.

Most soron következik a távközlési adóról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/7031. számon ismerhették meg képviselőtársaim. Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Cséfalvay Zoltán államtitkár úrnak, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkárának, a napirendi pont előadójának, 25 perces időkeretben.

Parancsoljon, államtitkár úr!

DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselők! 2010-ben a prognózisok azt mutatták, hogy a világgazdasági válság 2013-ra véget ér, és ezzel együtt a magyar gazdaság is tartósan magas növekedési pályára áll, a gazdasági többletteljesítmény pedig több költségvetési bevételt generál.

Ezért átmeneti időszakban keletkező költségvetési hiány csökkentésére ideiglenes intézkedésként válságadókat vezettünk be. A válságadók rendszere ugyanakkor szakított a korábbi évek gyakorlatával, hangsúlyozottan nem a lakosság vállára helyezte a konszolidáció terhét, hanem a teherviselésre fokozottan képes ágazatokra.

A válság azonban reményeink ellenére nem ér véget 2013-ban sem, ugyanakkor a válságadók, a kormány ígéretének megfelelően, 2013-ban megszűnnek. 2010-ben mindemellett megkezdtük az adórendszer többéves átalakítási programját. E program az élőmunkát, jövedelmet terhelő adók csökkentésében, és a forgalmi, fogyasztási adók növelésében ölt testet. 2013-tól pedig kiteljesedik, és minden magánszemélynél érvényesül az arányos egykulcsos jövedelemadó.

Tisztelt Országgyűlés! A kormány továbbra is elkötelezett a költségvetési hiánycél tartásában, és az adórendszer átalakításában. A 2012. évi költségvetési folyamatokból ugyanakkor az látható, hogy a hiánycél csak pótlólagos egyenlegjavító intézkedésekkel, részint a költségvetési kiadások csökkentésével, részint az adóbevételek növelésével érhető el.

Ezen költségvetési egyenlegjavító intézkedések egyik eleme egy új, a telefonbeszélgetésre és az üzenetküldésre vonatkozó forgalmi jellegű adó, a távközlési adó bevezetése 2012. július 1-jétől. Az adónem, jellegéből eredendően a fizetési kötelezettség, az indított telefonhívások időtartamához, illetve az elküldött üzenetek darabszámához kapcsolódik. Az adótényállások fogalmi rendszere alapvetően az elektronikus hírközlésről szóló törvény szabályaira épül, az adó alanya és fizetésre kötelezettje a távközlési szolgáltató.

A törvényjavaslat szerint az adó mértéke híváskezdeményezés esetén hívásonként 2 forint megkezdett percenként, üzenetküldés esetén a szolgáltatóval kötött szerződés alapján számított üzenet darabja után szintén 2 forint. Annak érdekében, hogy egy hívószámra vonatkozóan ne legyen rendkívül magas az adóteher, a törvényjavaslat adóplafont határoz meg, mégpedig attól függően eltérő összegben, hogy magánszemély vagy szervezet előfizetőről van szó. Magánszemély esetében havonta hívószámonként maximum 700 forintot, szervezet esetében pedig 2500 forintot kell fizetni a szolgáltatóknak.

A javaslat számos mentességet határoz meg. Így például mentes az adó alól a segélyhívás, az adománygyűjtő szám hívása, az ilyen hívásra indított SMS-küldése, továbbá magánszemély előfizető hívószámára indított hívás esetén havonta 10 percnyi beszélgetés.

(22.50)

Az adót a szolgáltatónak havonta, a hívások, küldött SMS-ek hónapját követő hónap 20. napjáig kell megállapítania, bevallania és megfizetnie az állami adóhatósághoz. A távközlési szolgáltatók felkészülésének érdekében azonban a 2012. július hónapról szóló bevallást az augusztusi bevallással egyidejűleg szeptember 20-ig kell benyújtani, és a júliusi adót is csak ekkor kell a szolgáltatónak megfizetni.

Megköszönve figyelmüket, kérem, tisztelt képviselő hölgyek és urak, hogy támogassák a beterjesztett törvényjavaslatot. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági álláspontok és a kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlásnak megfelelő 5-5 perces időkeretben.

Elsőként megadom a szót Dancsó József képviselő úrnak, a számvevőszéki és költségvetési bizottság előadójának.

Parancsoljon, képviselő úr!

DR. DANCSÓ JÓZSEF, a számvevőszéki és költségvetési bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A mai bizottsági ülésünkön tárgyaltuk a távközlési adóról szóló T/7031. számú törvényjavaslatot, és gyakorlatilag abból az aspektusból vizsgálta a bizottság többsége, hogy hogyan és mi módon tudjuk teljesíteni azokat a kötelezettségeket, amelyeket egyrészt az ország jól felfogott érdeke, másrészt pedig az Európai Unió elvárásai támasztanak velünk szemben. Nyilvánvalóan a legfontosabb e tekintetben az, hogy hogyan és mi módon tudunk megfelelni annak a hiánycélnak, amelyet az ország a konvergenciajelentésben megfogalmazott, azaz a 2,5 százalék alatti hiánycél biztosításának.

Nyilvánvalóan mindenki tisztában van azzal, hogy sosem szerencsés és jó dolog adók bevezetéséről, új adókról szólni, viszont azt is látnunk kell, hogy ahhoz, hogy teljesíteni tudjuk a vállalt célt, bevételekre is szükség van. Az egy nagyon fontos kritérium, és a bizottságunkban ezt megbeszéltük, hogy hogyan és mi módon tudunk megfelelni azoknak az elvárásoknak, amelyek alapján egy tartós, stabil és biztos hiánycélt tudunk előállítani. Ennek egyik fontos kérdése az, hogy mennyire egyszeri és mennyire folyamatos bevételről van szó. Az Európai Unió azt kifogásolta több intézkedésünk kapcsán, hogy ezek gyakorlatilag a strukturális hiányt nem érintik, nem számíthatóak bele, csupáncsak eredményszemlélet tekintetében alkalmazhatók. Gondolok itt az egyszeri, többek között a telekommunikációs cégeket érintő adónemre.

Gyakorlatilag ez a típusú adónem, amelyet államtitkár úr is ismertetett, illetve a törvényjavaslatban is benne van, már valóban a strukturális hiányt kezeli, a strukturális hiánycél tekintetében folyamatos bevételi forrást jelent a költségvetésnek. E vonatkozásban megfelel az Európai Unió elvárásának, és nem utolsósorban a magyar költségvetés helyzetét is hosszú évekre tudja stabilizálni. Miért fontos mindez? Nyilván nem önmagmában és öncélúan fontos, hanem azért fontos, mert e tekintetben egy stabil, a konvergenciaprogramnak megfelelő és a túlzottdeficit-eljárás alól kiszabaduló országban a kockázati felárak lényegesen kevesebbek lesznek, kisebbek lesznek azok a kamatterhek, amelyeket az államadósság után kell fizetni, és ebből kifolyólag jelentős mértékű enyhítése következhet a költségvetésnek. Hiszen, ha belegondolunk abba, hogy a durván 20 ezer milliárd forintos államadósságnál, ha mondjuk, 100 bázisponttal csökkennének azok a kamatok, amelyeket fizetnünk kell ez után az állomány után, az önmagában már 200 milliárd forintos megtakarítást jelentene a költségvetésnek, és ez bizony hatalmas mozgástér-növekedést tud okozni.

Ezért is tartottuk a bizottság többségi véleményénél nagyon fontosnak azt, hogy végre olyan típusú adó is az asztalunkra került, amely megfelel mindenféle ilyen típusú kritériumnak, és ezzel az adófajtával megítélésünk szerint nem rakunk kibírhatatlan terheket sem a szektor vállalataira, sem pedig a lakosságra. Hiszen gyakorlatilag egyfajta kivezetése történik meg a telekommunikációs cégeket sújtó adónemnek, egy sokkal tervezhetőbb, és sokkal jobban kezelhető adófajta kerül bevezetésre, és ahogy mondottam, a strukturális hiány tekintetében is ez mindenféle kritériumnak megfelel.

Mindezek alapján úgy ítéljük meg, hogy ez az adónem meg tudja valósítani azt az elvárást, amely ahhoz szükséges, hogy mind a konvergenciaprogramban szereplő kritériumok tekintetében, mind ebből kifolyólag a költségvetés bevételi oldalán azt fogja eredményezni, hogy azokat az elképzeléseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy hosszú távú, stabil gazdasági növekedést és hosszú távú, stabil költségvetés alapozzunk meg, ez a telekommunikációs adó adott esetben jól tudja szolgálni. Nyilvánvalóan minden olyan véleményt figyelembe kell venni, amely ezen problémakörre és egy-két problémára fölhívja a figyelmet, de összességében a bizottságunk úgy ítélte meg két ellenszavazat mellett, többségi véleménnyel, hogy abszolút támogathatónak tartotta ezt a törvényjavaslatot, és erre kérjük a képviselőtársakat is. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A bizottság kisebbségi véleményét Vágó Gábor képviselő úr ismerteti.

Parancsoljon!

VÁGÓ GÁBOR, a számvevőszéki és költségvetési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Két kisebbségi vélemény fogalmazódott meg, egyrészt Nyikos elnök úrtól, másrészt jómagamtól. A szocialisták elhagyták a termet, mielőtt még megfogalmazhatták volna a véleményüket. De elnök úr, Nyikos képviselőtársam arra tette a hangsúlyt a költségvetési bizottság vitájában, hogy nem lehet egy olyan adórendszert fönntartani, ahol nem az, hogy félévente, nem havonta, hanem már hetente változtatnak különféle adókat. Ez az adórendszerbeli bizonytalanság, amire itt Dancsó képviselőtársam is utalt, sok száz milliárd forintjába kerül a magyar adófizetőknek.

Ezt a bizonytalanságot, Selmeczi képviselőtársam, az okozza, hogy a gazdaságpolitika, a gazdasági kormányzás kiszámíthatatlan, és ezzel kapcsolatban pedig áll az a, pont a Dancsó képviselőtársam által szintúgy említett államadósság visszafizetésének terhe, amely folyamatosan növekvő kamatlábakat eredményez. Minél kiszámíthatatlanabb a gazdaságpolitika, minél többször változtatunk az adórendszeren, annál többet kell fizetni végül is a hitelezőinknek. Ez az egyik oldali érv, amit én már utána a bizottságban nem is hangoztattam többet. Nem azt mondom, hogy hetente, hanem most már naponta elhangzik, nemcsak tőlem, hanem majd' minden ellenzéki képviselőtársamtól és az üzleti szférától.

Viszont konkrétan a telefonadóval kapcsolatban nyilvánvaló, hogy az egész adórendszer-módosítás, amit itt csináltak a Széll Kálmán-terv 2.0-nak csúfolt megszorítási tervben, annak az az eredője, hogy ugyanazokat a szektorális adókat, amelyeket eddig kivetettek, próbálják valamilyen szinten normalizálni és állandósítani. Viszont a telefonadó kapcsán azért fölmerül egy-két kérdés, amelyre nem sikerült ott a helyettes államtitkár úrnak sem válaszolnia teljes mértékig kielégítően, ezért majd a vita során várnám Cséfalvay államtitkár úr reakcióit.

Vita alakult azzal kapcsolatban, hogy ráterhelik-e majd a telefonálókra a különböző telekommunikációs cégek ezeket az adókat. Az ellenzéki képviselőtársak, sajnos abból a példából okulva, amiket itt a szektorális adók jelentettek, arra következtetünk, hogy igenis ezt is a telefonálók, az egyszeri adófizetők fogják kifizetni. Másrészről fölmerült azért az is, hogy mi lesz azokkal a telefontársaságokon belüli hívásokkal, amelyek révén eddig különbözőféle flotta- vagy egyéb kedvezményekkel, vagy akár ingyenesen telefonálhattak egymás között. Ott is majd az "ingyen" most már 2 forintot fog jelenteni? És itt van a 2 forint kérdése. Most ez bruttó 2 forint vagy nettó 2 forint? Két forintot terhelünk a telefonáló adóalanyra, vagy pedig amit utána a cég végül is 2 forint 54 fillérként fog kiszámlázni? Ez egy kérdés marad továbbra is.

(23.00)

Ami nagyon nagy kérdés, egymillió okostelefon országában, hogy el fogják kerülni ezt az adót. Azért az már látszik, hogy a múlt hét szerdától ezen hét hétfőjéig már 12 milliárddal csökkent az az összeg, amit elvár a Nemzetgazdasági Minisztérium ebből az adóból.

Nem tudom, hogy ha itt folyamatosan megyünk előre a hetekben, akkor lehet, hogy már mire bevezetjük az adót, addigra lefogy ez nullára, hiszen mindenféle adóelkerülési utat-módot ki lehet erre találni, nem bonyolult dolog. Viszont úgy tűnik, hogy akinek nincsen okostelefonja, és nem tudja interneten megoldani a kommunikációt, na, annak kell főként fizetnie ezt az adót.

Azt gondolom összességében, hogy az európai uniós jogharmonizáció kapcsán is fölvetődnek kérdések, és ne adja az ég, hogy ebből büntetést kapjon Magyarország, hiszen itt annak... Jelzőkkel már nem is tudom illetni azt a húzást, amivel önök az átmeneti törvényekből átemelték az alkotmányba azt a kitételt, hogy a nemzetközi testületek büntetése után kötelező adót kivetnie a kormányzatnak, hiszen ebből az következik, a hibás telefonadó után majd egy következő adót kell kifizetni, hogy a telefonadóból következő büntetéseket kifizessék az állampolgárok. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Tehát úgy gondolom, hogy a költségvetési bizottság 2 fővel nem támogatta ezt a javaslatot. Köszönöm szépen. (Taps az LMP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A fogyasztóvédelmi bizottság előadója Mágori Józsefné képviselő asszony, parancsoljon!

MÁGORI JÓZSEFNÉ, a fogyasztóvédelmi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! A T/7031. számú távközlési adótörvényt megtárgyalta a fogyasztóvédelmi bizottság. A következő többségi vélemény alakult ki.

Egyetértünk azzal, hogy ha az adóbevételek nem elegendőek, akkor a kormány átstrukturálja az adót, és nem a munkát terhelő adókat növeli, hogy ne csak a bérből és fizetésből élők fizessenek, hanem egyetértünk azzal, hogy a fogyasztási, forgalmi típusú adók irányába mozduljon el a kormány. Egyetértünk azzal is, hogy széles réteget érintő, a rejtőzködő, nem adózó tömegeket is bevonja az adózásba. Egyetértünk azzal is, hogy ezzel az adóval is csökken az adóelkerülési lehetőség, amely egyébként Magyarországon jelentős mértékű.

Egyetértünk a mértékkel, amely magánembernek 700 forintban, vállalkozásnak 2500 forintban maximalizálta az adó mértékét. 14 millió telefonkészülék van Magyarországon, abból 12 millió magánemberek kezében van. Abból - ami nagyon érdekes - 9,5 millió mobil van a magyar lakosság kezében. Ha eddig ezt luxusnak tekintette valaki, akkor most rájön, hogy ez a mindennapok története, és ha a gyermekeket leszámítjuk, akkor nagyon sok embernek egy-két telefonja van. Ebből 400 milliárd forint lakossági befizetés van Magyarországon - telefonszámla -, és 150 milliárd vállalkozásoké.

Ez tehát egy olyan őrült nagy költési lehetőség Magyarországon, ami elsőbbséget élvez, úgy gondolom. Mert az ilyen elsőbbséget élvező és sokszor csak luxusnak használt dolgok után kell valóban adót fizetni.

Úgyhogy a fogyasztóvédelmi bizottság 12 igen szavazattal, 5 nem ellenében tárgyalásra alkalmasnak tartotta a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A gazdasági és informatikai bizottság előadója Márton Attila képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr!

MÁRTON ATTILA, a gazdasági és informatikai bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim!

A gazdasági és informatikai bizottság a mai ülésén tárgyalta meg a távközlési adóról szóló T/7031. számú törvényjavaslatot, és 18 igen szavazattal támogatta annak általános vitára való alkalmasságát.

A gazdasági bizottságban elég hosszú és komoly vita bontakozott ki a törvényjavaslat tárgyalása folytán. Talán ha röviden össze kellene foglalni, akkor azt lehetne mondani, hogy egy alapvető gazdaságfilozófiai vita és adófilozófiai vita volt az, amelyet a gazdasági bizottságban a törvény tárgyalása kapcsán lebonyolítottunk.

Azt nagy nehezen az ellenzéki képviselők is elismerték, hogy van egy súlyos örökség, amelyet tulajdonképpen most nekünk kell megoldani, hiszen az elmúlt 8 esztendő olyan örökséget hagyott ránk, amely pénzügyileg és gazdaságilag rettentő nehéz helyzetbe sodorta Magyarországot. Így aztán valamilyen módon kezelni kell azt a kötelezettségszegési eljárást is, amelyet egyébként az elmúlt 8 év kormányzásának eredményeképpen megindítottak Magyarország ellen, amikor is egyáltalán nem tudták tartani a 3 százalékos hiánycélt, és végre most próbáljuk helyretenni mindazokat a mulasztásokat, amelyeket az előző kormány vétett. Ezért szükséges tehát egy olyan adónak a kivetése, amely társadalmilag is arányos, és valóban az Európai Unió által is elvárt és megkövetelt adórendszer, leginkább fogyasztással és forgalommal arányos adórendszer, tehát semmiféle olyan különadóról nincs és nem is lehet szó, mint amelyet ellenzéki képviselőtársaim szóvá tettek a bizottsági ülésen. Ez tehát egy tisztán forgalomhoz kapcsolódó, forgalmi típusú adó.

Az adófilozófiai vita alapvetően a bizottsági ülésen abból bontakozott ki, hogy különösen az MSZP által hozzászóló képviselőtársaink - beszéljünk nyíltan! - egyértelműen a munkajövedelmeket kívánták megadóztatni, és azt vetették a kormány és a kormányzati képviselők szemére, hogy miért nem olyan törvényjavaslatot terjesztenek be, amikor adóbevételekről van szó, amely a munkaterheket növelné.

Mi azt mondtuk, és ezt valljuk és állítjuk most is, hogy lehetőség szerint biztosítani kell az ország pénzügyi-gazdasági stabilitását, és egy olyan adórendszert kell biztosítani, amely valóban minél szélesebb rétegeket érint, így az adó mértéke is kellő mértékben alacsonyan tartható, legyen szó akár vállalkozásokról, legyen szó akár magánszemélyekről.

Ha már itt tartunk: többször elhangzott a bizottsági ülésen, hogy ennek az adónak az alanya a távközlési szolgáltató cég lesz, cégek lesznek. Itt ismét egy nagyon komoly vita bontakozott ki, ugyanis az ellenzéki képviselőtársaink azt állították, hogy márpedig ezt az adót egy az egyben rá fogják terhelni majd a fogyasztókra.

A helyzet az, tisztelt képviselőtársaim, és majd a vitában erre néhány számadatot is el fogok mondani - most az idő rövid -, hogy konkrét tényadatok lettek szembeállítva ezekkel az ellenzéki állításokkal, hogy hogyan alakultak az árindexek az elmúlt években. Érdekes módon a számsorból az látszik - és ez a bizottsági ülésen is többször elhangzott -, hogy akkor, amikor egyébként a különböző ágazati különadók megjelentek, érdekes módon az árindexek nem nőttek, hanem csökkentek az elmúlt évekhez képest, tehát arról a bizonyos nagy átterhelésről, amivel önök riogatják az embereket, egyáltalán nincs szó, és nem is volt szó az elmúlt években.

Ráadásul, ha még ez valóban így is lenne, hogy a cégek megpróbálnák átterhelni, abban ez esetben is a fogyasztói, illetve előfizetői szokásokat is figyelembe véve messze alatta maradnának azok az adók, amelyeket egy-egy előfizetőnek fizetni kellene a limitált, magánszemélyek esetében 700, a vállalkozások esetében pedig 2500 forintnak. Hiszen a hazai előfizetői szokások és beszélgetési szokások ennél lényegesen alacsonyabb átlagidőket mutatnak, tehát ennek - hangsúlyozom - még ha át lenne terhelve, akkor sem érné el még a felét sem az előfizetők által megfizetett adó.

Mindezen érvek mentén tehát a bizottság többsége 18 igen szavazattal az előttünk fekvő törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találta.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A kisebbségi véleményt Baja Ferenc képviselő úr foglalja össze, parancsoljon!

DR. BAJA FERENC, a gazdasági és informatikai bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök úr, köszönöm szépen a szót. Úgy tudom, hogy én vagyok az egyik, és másik képviselőtársammal megosztottam...

ELNÖK: Képviselő úr, a bizottság kisebbségi véleményét legyen szíves elmondani. Nem magyarázni kell! Köszönöm.

DR. BAJA FERENC, a gazdasági és informatikai bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Értettem, köszönöm, csak megosztva, mert van egy másik kisebbségi vélemény is, de megértettem, elnök úr . Csak jelezni szeretném ebből következően, hogy 2 és fél percet tudok beszélni, és ezen 2 és fél perc keretében...

ELNÖK: Képviselő úr, 5 percig öné a szó, parancsoljon!

DR. BAJA FERENC, a gazdasági és informatikai bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Megértettem. Köszönöm, elnök úr, 5 perc időkeretben összefoglalnám a bizottság kisebbségi véleményét.

A bizottságban valóban éles vita bontakozott ki, és el kell mondanom azt is, hogy a kormány az én megítélésem szerint több alkalommal is félretájékoztatja a parlamenti képviselőket.

(23.10)

Ma már azt látom, hogy nemcsak a szektor megfelelő képviselőit is. Nem tudom, talán képviselőtársaim érzékelték-e azt, a jelen lévő bizottsági képviselők, hogy a három magyar szolgáltató a bizottsági ülés után volt kénytelen kiadni azt a tájékoztatást, amely szerint elutasítja a jelenlegi tárgyalási módot. Ennek az az oka, hogy a kormány egy más típusú javaslatról tárgyalt az érintett szolgáltatókkal, azokkal is csak szűk körben, majd megváltoztatva az eredeti elképzelést, állított elő egy törvényjavaslatot.

Ezzel a törvényjavaslattal valóban az a helyzet, hogy lényegét tekintve az európai uniós joggal nem harmonizál. Felmerült ott a bizottságban egy vita ehhez kötődően - örülök, hogy látom a bizottsági elnökünket -, Málta került szóba, mint olyan ország, amelyben egy hasonló adójogszabályt a máltaiak bevezettek, és ehhez kötődően európai uniós egyeztetést folytattak. Az a helyzet, hogy Máltán nem ilyen adót vezettek be, hanem olyan adót, amit eredendően a kormány be akart vezetni, amelynek a lényege, hogy a lakosságra, illetve a vállalkozásokra terhelte volna ezt az adót. Nem ez történik ebben az adóban, amivel viszont az a helyzet, hogy ennek eredményeként ez az adó az Európai Unió távközlési irányelveivel ellentétes adó lesz Magyarországon. Ez azt jelenti - egyszer már ebben a Házban elmondtam -, hogy ennek eredményeként ezt az adót, mint ahogyan a különadót is, az Európai Bíróság elé fogják vinni, az Európai Bíróságon pedig Magyarországot el fogják ítélni, és ennek értelmében - igaza lesz Vágó Gábor képviselőtársamnak - ezt az adót a magyar polgároknak majd még egyszer, nagyjából a ciklus végén vagy a következő ciklusban vissza kell fizetni.

A kisebbségi vélemény tehát azt tartalmazta, hogy egyrészt egyetlen egy hatástanulmányt nem láttunk, márpedig hatástanulmányok alapján kellene egy ilyen törvényt elfogadni, a hatáselemzésekhez kötődően nem tudta bemutatni ezenkívül a tárca azt, hogy a Nemzeti Hírközlési Hatóság véleményezte volna a törvényt, és azt sem tudta bemutatni, hogy a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács tárgyalta volna ezt a javaslatot. Ezek kellékei az előterjesztésnek, sem a bizottsági tárgyaláson, sem pillanatnyilag a parlamenti tárgyaláson ezek a háttéranyagok nem állnak rendelkezésre. Tehát, elnök úr, nincsenek meg a jogi feltételei annak, hogy a Ház ezt a jogszabályt jelen formájában tárgyalja. Hatástanulmányok nélkül tárgyalunk egy olyan jogszabályról, amelyről egyébként a szakmai szervezetekkel sem így egyeztettek, és amely jogszabály a mi megítélésünk szerint, még egyszer mondom, az európai távközlési joggal ellentétes. Máltán nem ilyen szabályt vezettek be, nem ilyen adót. Jelen formájában ez az adó egyértelműen a szektort sújtó különadók folytatása. Emiatt nem támogatta a bizottságban a képviselők egy jelentős része ennek a parlamenti vitára való alkalmasságát.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Emlékeztetem képviselőtársaimat, hogy az Országgyűlés az előterjesztés általános vitájának 4 óra 20 perces időkeretben történő tárgyalásáról döntött, amelynek megoszlása a következő: a Fidesz képviselőcsoportjának 88 perc, az MSZP képviselőcsoportjának 47 perc, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjának 42 perc, a Jobbik képviselőcsoportjának 45 perc, az LMP képviselőcsoportjának 30 perc, míg a független képviselőknek pedig 8 perc áll rendelkezésükre.

Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor 20-20 perces időkeretben. Ezek közben kétperces felszólalásokra nincs lehetőség. Elsőként megadom a szót Rogán Antal képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon, képviselő úr!

ROGÁN ANTAL, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt jó estét kívánok a Ház minden egyes jelen lévő képviselőjének! Azt gondolom, amikor erről a törvényjavaslatról beszélünk, akkor - mivel sejtem, hogy ezt fogja tenni a legtöbb képviselőtársam, mivel ez történt alapvetően a bizottsági vitákban is - talán érdemesebb először egy szélesebb kitekintést adni abban az értelemben, hogy miért is van szükség ilyen típusú intézkedésekre. Ha ezt nézi az ember, akkor azt gondolom, elég egyértelmű, azért van rá szükség, mert ennek a kormánynak és az országnak is volt egy öröksége - és azért kicsit a kis számban jelen lévő, de azért még jelen lévő szocialista képviselőtársaimra nézek; 2002 és 2010 között az előző kormányok rendkívül jelentős adósságállományt halmoztak fel, ha egészen pontosak akarunk lenni, akkor nominális értelemben gyakorlatilag két és félszeresére növelték az ország adósságállományát. Ráadásul mindezt egy olyan szerkezetben hagyták örökül, hogy az adósságuk túlnyomó része vagy legalábbis a nagyobbik része pont a 2010 és a 2014 közötti időszakban jár le.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezzel párhuzamosan a 2004-es európai uniós csatlakozásunk óta az előző kormányok, tehát a Bajnai-Gyurcsány-kormányok gyakorlatilag egyetlen egy olyan ígéretet sem tartottak be, amely Magyarország európai uniós csatlakozásakor pont az okmányt aláíró Medgyessy-kabinet részéről megfogalmazódott, például a konvergenciakritériumokban foglalt adósságkritériumok, illetve költségvetési deficit tekintetében. Magyarország, illetve az akkori magyar kormányok és az akkori magyar parlament minden alkalommal megszegte a szabályokat. Ennek megfelelően szószegőnek voltunk minősítve az Európai Unióban. És ehhez még tegyük hozzá, hogy ezt még sikerült megtetézni egy nagyszerű vállalással az utolsó Bajnai-kormánynak, nevezetesen azzal, hogy 2009-ben további olyan vállalásokat tett - immár az új kormány kontójára -, amiket aztán ebben a formájában immár a mostani magyar kormánynak és a mostani magyar parlamentnek kell betartania. Még egyszer szeretném hangsúlyozni: olyasmit kell betartanunk, amit ők soha nem tartottak be 2004 és 2010 között egyetlenegy alkalommal sem, hiszen egyetlenegy alkalommal sem tudták nemhogy levinni 3 százalék alá a költségvetési deficitet, hanem az esetek többségében még megközelíteni sem, tisztelt képviselőtársaim. Mindezek után, azt gondolom, szocialista képviselőtársaimnak meglehetős óvatossággal kell viseltetni akkor, amikor arról beszélünk, hogy miért is van szükség ilyen típusú kormányzati intézkedésekre.

Joggal felvetődhet más ellenzéki frakciók részéről, hogy akkor miért nem rúgjuk fel a költségvetési deficitre vonatkozó számokat. Meg lehetne ezt tenni természetesen, csak ennek is megvannak a nemzetközi következményei, ha Magyarország előtt nem lett volna hat olyan év, amikor az ország, illetve az akkori kormányok ezt megtették, akkor minden valószínűség szerint sokkal könnyebb lenne arról beszélni, hogy ma költségvetési deficit tekintetében a mostani kabineteknek legyen mozgástere. Magyarország számára ez a mozgástér - pontosan az előző kabinetek bűnei, a szocialista kormányok hibái miatt - nem adatott meg. Az én meggyőződésem szerint éppen ezért ilyenkor azt kell mérlegelni, hogy milyen eszközökkel lehet betartani a költségvetési deficitre vonatkozó számokat. Választhatjuk azt az utat, amit az előző szocialista kabinetek jártak. Az az út nagyon egyszerű: egyik oldalról olyan adóintézkedéseket foglal magában, amelyek mind kivétel nélkül az átlagembereket sújtják. Az előző szocialista kormányok megtették, jelentősen megemelték a személyi jövedelemadót minden létező kategóriában, ráadásul még úgy emeltek adót, hogy az adóalapot is szélesítették. Gondoljunk csak vissza a most is meglévő olyan adózási rendszerre, ahol még a tb-járulék egy része is adóalapnak van tekintve. Ezt mind-mind az előző szocialista kormányok megtették, gyakorlatilag ezekkel az intézkedésekkel jelentős pénzösszegeket véve ki a legtöbb magyar család zsebéből.

Hozzá kell tenni, hogy természetesen van egy másik út is, amit ők szintén jártak ezzel párhuzamosan, nevezetesen azt, hogy lehet csökkenteni a közszolgálatban dolgozók bérét, és lehet csökkenteni a nyugdíjakat. Ezt is megtették az előző szocialista kormányok, gondoljunk csak vissza a Bajnai-kabinetre, amely eltörölte a tizenharmadik havi nyugdíjat, eltörölte a tizenharmadik havi bért a közszolgálati szektorban. Ráadásul ezenkívül még további adóemeléseket hajtott végre a személyi jövedelemadó területén.

A mi meggyőződésünk szerint mindez már csak azért sem vezet sehová, mert ha megnézzük azt az időszakot, akkor abból egyértelműen látszik, hogy ezekkel az intézkedésekkel sem sikerült a költségvetési hiányt leszorítani arra a mértékre, ami mondjuk a konvergenciakritériumok szerint kívánatos lenne.

Ehhez képest egy egészen másféle politikai célt tűzött ki maga elé az új kabinet: 2010-től kezdve mi azt mondtuk, hogy a magunk részéről arra fogunk törekedni, hogy tisztában vagyunk azzal, hogy mindenkinek kell valamilyen kis terhet vállalnia azért - és azt gondolom, ezzel az ország felelős polgárai is tisztában vannak -, hogy az előző évek örökségét le lehessen dolgozni. Csakhogy mi ezeket a terheket szeretnénk szétosztani. És ez a tehermegosztás megjelent adóintézkedések formájában is.

(23.20)

Tehermegosztási adók voltak a különadók, és a különadókat követően, azt gondolom, most, 2012 nyara előtt gyakorlatilag arról beszélünk, hogy a konvergenciaprogram teljesítésekor olyan tehermegosztási adókat dolgozunk ki, amelyeknek az a lényege, hogy itt az adóterhet a cégeknek, a korábban rendkívül nagy profitot bezsebelő cégeknek kell vállalniuk az egyszerű átlagpolgár helyett. Itt beszéljünk arról, hogy ebből a szempontból természetesen a kormány ezzel párhuzamosan mindent megtesz a költségvetési kiadások mérséklésére is, hiszen a tavalyi esztendőben is az ilyen típusú meghozott intézkedéseink közel fele költségvetési kiadáscsökkentés volt. Az új konvergenciaprogramot is, ha nézzük, körülbelül fele-fele arányban, sőt 50 százalék feletti arányban vannak egyébként a költségvetési kiadáscsökkentő intézkedések, és 50 százalék alatti arányban vannak egyébként a tehermegosztásra irányuló adóintézkedések.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, ezek közül az egyik a távközlési adó. A távközlési adó alanya, tehát az, akinek fizetnie kell az adót, nem az egyszerű átlagember, hanem a távközlési cégek. Én megértem, hogy pontosan emiatt nagyon sok érdeket is sértenek ezek az adóintézkedések. Úgy látom, ezek az érdekek egyébként visszaköszönnek itt a tisztelt Ház falai között; vannak olyan képviselőtársaink, akik kifejezetten a cégek érdekében szólalnak fel. Én ezt nem tartom helyes dolognak, már csak azért sem, mert azt gondolom, erre a típusú tehermegosztásra szükség van. Ne felejtsük el, a távközlési szektor egy jelentős része az előző években jelentős állami támogatásokat is kapott Magyarországon, többek között annak a segítségével építette ki infrastruktúrája egy tetemes részét. Meggyőződésem szerint bizonyos értelemben ezek az adóintézkedések csak azt szolgálják, hogy ennek egy része ténylegesen vissza is kerüljön az adófizetőkhöz.

Tisztelt Képviselőtársaim! Akkor, amikor tehermegosztási adóról beszélünk, természetesen jogos kérdés, hogy ez a teher rákerül-e ebben a formában a tényleges adófizetőkre, rákerül-e az egyszerű magyar átlagemberekre. Azt kell mondanom önöknek, ezt természetesen kellő óvatossággal kell kezelni, de ugyanakkor oda kell figyelni ezekre az álláspontokra, amelyek azt mondják, hogy az ilyen típusú adókat át lehet hárítani a fogyasztókra. Valóban át lehet hárítani, ezt így, ebben a formában semmi nem tiltja meg, és joggal vitatkozhatnánk arról, hogy ez most hogyan fog megtörténni, és megtörténik-e, ha nem vívtuk volna már meg a különadók kapcsán ezt a vitát két esztendővel ezelőtt. És bár ma már többször volt alkalmam elmondani, még egyszer elmondanám: ha megnézi az ember az adatokat, akkor azt látjuk, hogy két esztendővel ezelőtt mi világossá tettük, hogy meggyőződésünk szerint a különadót sem fogják tudni a távközlési cégek áthárítani az átlagfogyasztóra, és azt gondolom, ez most sem fog sikerülni, mert ha megnézzük a számokat, akkor a számok ebből a szempontból magukért beszélnek. Ha megnézzük az elmúlt három esztendő, 2009, 2010, 2011 fogyasztói árindexét a távközlési területen, akkor meglepő módon azt láthatjuk, hogy bár 2011-ben volt különadó, ennek ellenére ebben az évben a legalacsonyabb a távközlési árindex. 2009-ben ez 1,5 százalék, 2010-ben 1,4 százalék, 2011-ben 0,9 százalék. Ebből az látszik, hogy ez nem volt sikeres - vagy ezek szerint lehetett olyan adó 2009-ben, 2010-ben, amiről nem tudunk, és azt áthárították a fogyasztókra? Az én meggyőződésem szerint nem ez történt. Az történt, hogy nemes egyszerűséggel a távközlési szektorban, úgy tűnik, az előző kormányok idején még arra is volt lehetőség, hogy olyan típusú áremelkedések bekövetkezzenek, amelyek lehet, hogy ebben a formában indokolatlanok. De most ne erről nyissunk vitát. Az egyértelműen látszik, hogyha 2011-ben a legalacsonyabb az előző három év átlagában az áremelkedés üteme a távközlési szektorban, akkor ezek szerint a különadókat nem hárították át.

Ehhez képest beszéljünk arról, hogy ha így nézzük, akkor ez a mostani fogyasztási típusú adóteher egyébként kisebb a távközlési cégek egészében, mint amit, mondjuk, különadó formájában kellett fizetni. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez nincs így a 2012. évben, amikor az még a különadókkal együtt van, de 2013-tól ez már egyértelműen igaz. Tehát 2013-tól ezek a cégek elvileg kisebb adóterhet viselnek, mint amit 2011-ben viseltek, amikor, ahogyan említettem, ennek az adónak az áthárítására végül is mégsem nyílt módjuk. Ez egyébként a többi adóról is elmondható, mert ha megnézzük az elmúlt öt év inflációs indexeit, akkor ebből meg azt láthatjuk, hogy egyébként a legalacsonyabb infláció Magyarországon éppen 2011-ben volt. 2007-ben 8 százalékos volt az infláció, 2008-ban 6,1 százalékos, 2009-ben 4,2 százalékos, 2010-ben 4,9 százalékos, és 2011-ben a legalacsonyabb, 3,9 százalékos. Ezek szerint ezek az áthárítások az árakban, legalábbis ebben a formában nem tükröződtek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt is hallottam a bizottsági üléseken, hogy nem helyes, hogy ilyen számokat mondok, elvégre a távközlési szektorban csökkenniük kellene az áraknak. Jó lenne, csak itt azért arra felhívnám a figyelmet, hogy erre nem került sor 2009-ben és 2010-ben sem. Baja Ferenc képviselő úr ezt elmondta a bizottsági ülésen is, csak ezek szerint pont abban az időszakban, amikor önök voltak kormányon, ezt a tendenciát különadók nélkül sem sikerült elérniük, mert semmilyen árcsökkenésről ezen a területen 2009-ben és 2010-ben nem lehetett beszélni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, innentől kezdve nyugodtan mondhatjuk azt, hogy van ezen a területen elegendő verseny, nincs olyan jelentős különbség ebben az adóteherben a különadóhoz képest, hogy itt az áthárítás komoly veszélyéről lehessen beszélni. Ennek ellenére akkor miért van nagyon sokszor az a típusú kiabálás, amit hallhatunk? Azt gondolom, talán leginkább azért, mert még egy nagyon komoly érdeket sért az a típusú adókivetés, amelyről most az előbbiekben beszéltünk. A különadónak az volt a sajátja, hogy a cég forgalmára lett kivetve, így ebben a formájában nem érintette érdemben a fogyasztást, nem segítette elő a verseny belső szerkezetének az alakulását, itt viszont most arról beszélünk, hogy ez egy fogyasztási típusú adó, amely a fogyasztást érinti, bár a cég viseli, és a fogyasztásnál a perc alapú fogyasztás számít az adó alapjának. Szeretném felhívni itt a figyelmet arra, hogy talán nem véletlen, hogy Magyarországon a távközlési cégek gyakorlatilag azt teszik, hogy a számlázási helyek túlnyomó többségénél nem alakítanak ki perc alapon összehasonlítható árazást. 12 millió számlázási helyből mindössze 2 millió olyan van, ahol tisztán perc alapú az árazás, 10 millió esetében pedig nem, ami egyébként pontosan azt a célt szolgálja, hogy az egyik csomagot ne lehessen összevetni a másikkal, az egyik árat a másikkal.

Tisztelt képviselőtársaim figyelmét felhívnám arra, hogy az Európai Unió Parlamentje, benne ott üldögélő magyar képviselőtársaink is öt éve folyamatosan elfogadnak minden évben olyan direktívákat az Unióban, amelyekben pont azt szorgalmazzák, hogy perc alapon összevethetők legyenek egymással az egyes távközlési cégek különféle alkalmazott tarifái. Ennek ellenére persze ezt nem teszi a legtöbb európai ország törvénykezési gyakorlata, ebben eddig mi sem jártunk élen. Most bizonyos értelemben egy kényszerítő erő lép be ezzel a területtel, és persze a cégek itt el fogják mondani, hogy milyen szörnyű, nekik át kell alakítaniuk az egész árazási rendszerüket, újra kell dolgozniuk a fogyasztókkal kötött szerződéseiket. Csak én azt gondolom, hogy ennek a végén legalább az nyilvánvalóvá válik, hogy össze lehet vetni egymással ezeket a különféle valódi ajánlatokat.

Meggyőződésem szerint ennek a tehernek az áthárítására - még egyszer hangsúlyoznám - ugyanúgy nem nagyon van érdemben módjuk a cégeknek, ahogyan nem volt a különadó esetén sem, korlátozott áthárítási lehetőségük van, és biztos vagyok benne, hogy ez ebben a formában nem fog megjelenni a fogyasztói árak túlnyomó többségében, és legkevésbé ott fogják áthárítani, ahol ebből a szempontból a legélesebb a verseny. Itt hívnám fel a figyelmüket arra, hogy egyébként a távközlés területén gyakorlatilag közel 60-70 százalékban alapvetően magánszemély típusú fogyasztók vannak, ezen a területen a legélesebb a verseny, éppen ezért itt a legkorlátosabb az áthárítás lehetősége magára a fogyasztóra, mert ebben az esetben a verseny következményeivel a versenytársnál egyébként számolni kell.

Tisztelt Képviselőtársaim! Éppen ezért az én meggyőződésem szerint általános vitára az ilyen típusú törvényjavaslat éppen azért alkalmas, mert szétosztja a terheket a magánszemély és az egyébként komoly profitot termelő cégek között, és alkalmas arra, hogy a költségvetés konszolidációját úgy hajtsa végre, hogy egyébként a magyar gazdaság szerkezetében nem okoz semmilyen súlyos torzítást, ugyanakkor akár még a versenyt is ösztönözheti, a másik oldalról pedig a terhek egy jó részét a cégen és sokkal kevésbé a fogyasztón tartja.

Tisztelt Képviselőtársaim! Viszont természetesen jogos a kérdés: alkalmas-e ez a törvényjavaslat, alkalmas-e az ilyen típusú adó arra, hogy kiállja az Európai Unió vagy Brüsszel próbáját? Most, azt gondolom, nemzetközi értelemben nincs mitől tartanunk. Ilyen típusú adót az Amerikai Egyesült Államok például évtizedek óta alkalmaz.

(23.30)

Az Amerikai Egyesült Államokban, igaz, hogy százalékos alapon kivetve, de gyakorlatilag ugyanilyen fogyasztási típusú adó van, az adó alanya ugyanúgy a cég egyébként, tehát a cégnek kell bevallania és fizetnie a fogyasztó után. Ott úgy néz ki, hogy 5,05 százalék egyébként az adó szövetségi kulcsa, erre jönnek rá az egyes tagállamok kulcsai, és ez a szóródás, attól függően, hogy melyik tagállam milyen kulcsot alkalmaz, 11-23 százalékig terjed az adó mértéke, ami egyébként a mi kétforintos mértékünkhöz képest - azt kell hogy mondjam - kifejezetten magas adótehernek számít az Amerikai Egyesült Államokban.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyanakkor az Európai Unión belül valóban a máltai példa létezik. Hangsúlyoznám, Máltában csak abban különbözik az adókivetés tőlünk, hogy az százalékos alapú, kivetve ugyanúgy a cégre van. Itt egyvalamiben lehet vitatkozni, tisztelt képviselőtársaim - az, amit én úgy látom, szeretnének elérni egyes ellenzéki képviselőtársaink -, a máltai törvényben ki van mondva az áthárítás lehetősége direkten, nálunk meg nincs. Úgy látom, hogy legtöbben azt szeretnék elérni, hogy ez szerepeljen a törvényben, de ez a cégek érdeke. Megtiltani ugyan nem tiltjuk, de másik oldalról viszont semmilyen formában direkten ezt nem is ösztönözzük. Azt gondolom, ez éppen azért van, hogy a cégek kétszer végiggondolják, hogy áthárítják-e ezt az adóterhet, újratárgyalják-e a fogyasztókkal kötött szerződéseiket, vagy az adóteher jó részét inkább ők vállalják fel, ahogy ez egyébként az elmúlt években is történt. Tehát ilyen típusú, a cégek érdekeit szolgáló módosító indítványok támogatását a Fidesz képviselőcsoportjától - és azt gondolom, hogy ettől a parlamenti többségtől -, kérem ellenzéki képviselőtársaimat, hogy ne várják.

Természetesen az igaz, hogy a távközlési cégek Máltán is megtámadták az Európai Bíróságon ezt az ominózus adót, de a brüsszeli Bizottság szűrőjét viszont kiállta, ebben a formában végigment, ebből látszik, hogy vannak olyan törvények, amelyeket egyébként a brüsszeli Bizottság a közösségi jogba nem ütközőnek talál, ennek ellenére az Európai Bíróság előtt vita zajlik róluk. Az, hogy ez most mekkora öröklött teher, amit aztán majd úgymond az utódok örökölnek, itt főleg szocialista képviselőtársaimtól nagyon erős önmérsékletet várnék el. Ezt a bizottsági ülésen is elmondtam: áfaügyben 250-270 milliárd forint közötti cechet örököltünk önöktől, amit egyébként annak ellenére, hogy tudvalévő volt, hogy ez a szabály nem jó, már régen zajlott az Európai Bíróság előtti eljárás abban az ügyben, a brüsszeli Bizottság is elkaszálta, ennek ellenére önök nem változtatták meg a szabályt, és ennek a kormánynak kellett a több mint 250 milliárdos cechet kifizetni. Tisztelettel szeretném megjegyezni, hogy ez, bárhonnan is nézem, jóval több, mint a kétszerese annak, amit távközlési adó formájában a távközlési cégeknek 2010-ben és 2011-ben be kellett fizetni. Úgyhogy, ha már örökségről beszélünk, akkor e téren sokkal nagyobb mértékletességet várnék el szocialista képviselőtársaimtól.

Az én meggyőződésem szerint, a máltai példából kiindulva, több nemzetközi példát is figyelembe véve, ez az adóteher reális, a nemzetközi gyakorlatban létező adó, az adókivetésnek ez a formája is létezik, tehát hogy a céget terhelik vele.

Itt legfeljebb egyvalamiben térünk el, hogy a százalékos helyett tételes adókivetés alkalmazunk. Azt gondolom, ez még bizonyos esetekben kedvezőbb is lehet a cégek számára, és meggyőződésem szerint ez sokkal jobb út, mint hogyha a nyugdíjakat vagy éppen a béreket kellene csökkenteni, vagy a személyi jövedelemadót jelentősen emelni Magyarországon. Ehelyett mi a tehermegosztásra tennénk javaslatot, mert azt gondoljuk, hogy az a típusú politika, amit előtte a szocialista kormányok folytattak ezen a területen, viszont nem vált be.

Még egyvalamiről szeretnék beszélni, tisztelt képviselőtársaim. A távközlési cégekkel zajlott le egyeztetés. Természetesen nem az a törvényjavaslat került beadásra, amit ők szerettek volna. Az ő javaslataik jó része arra irányult, hogy ne kelljen megbontaniuk a belső szerződési struktúrájukat, ne ilyen adókivetés legyen. Ők elfogadják azt is, hogy a cég fizessen adót, azt is elfogadják egyébként, hogy az adó nagysága nagyjából ennyi, csak ők azt szeretnék, hogy ezt az előfizetőkre ők tudják szétosztani egy általános mértékkel, ami az egyes előfizető számára sokkal kedvezőtlenebb lenne, mint hogyha ez a típusú adókivetés marad, ami a kétforintos percalapú. Ezért mi ezt a típusú érvüket - ami megint csak a cégek érdekét szolgálja és nem a fogyasztókét - nem fogjuk tudni támogatni itt, a parlamenti vitában sem.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az MSZP képviselőcsoportjának vezérszónoka Baja Ferenc képviselő úr. Parancsoljon!

DR. BAJA FERENC, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök úr, köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A vezérszónoklat előtt szeretnék reagálni Rogán képviselőtársam néhány megjegyzésére. Egyrészt nem szeretném, hogyha a Házban vagy egyáltalán a magyar demokráciában parlamenti képviselők vagy bizottsági elnökök és tagok egymásnak mértéket állítanának. Maradjon mindenki a saját mértéke szerint, elnök úr! Kikérjük magunknak azt, hogy ön azt a mértéket fölállítsa, hogy ebben a parlamentben mihez van joga bárkinek, parlamenti képviselőnek vagy bárki másnak! Ön elmondhatja a véleményét, mint ahogy én is, mértéket pedig nem állíthat.

A múltra vonatkozóan annyit mondanék, hogy kezd megkopni annak a fénye, amikor valaki az elmúlt nyolc évről beszél. Elnök úr, nyugodtan beszélhet most már arról a kettőről, amelyért önök felelnek, teljes felelősséggel, amelynek eredménye a teljes gazdasági kudarc és a kiszámíthatatlan adóztatás. Erről is érdemes majd szót váltani ebben a vitában, mert ennek eredményeként azt kell önöknek mondanom, hogy lehet, hogy itt a Házon belül még megáll, és mosolyognak azon, hogy az elmúlt nyolc évre hivatkoznak, de a helyzet az, hogy a magyar társadalom előtt ez már nem áll meg. A magyar társadalom pontosan tudja, hogy az elmúlt két esztendő rossz gazdaságpolitikája az oka annak, hogy egyáltalán önök ezeknek az adóknak a meghozatalára kényszerülnek.

Na most akkor, hogyha már egymással szemben támasztunk feltételeket, én nem szeretnék önnel szemben feltételt támasztani. Szeretnék általában a gazdasági bizottság elnökéről beszélni, akinek a dolga az, hogy a magyar gazdaság és a magyar informatika területén mondjon véleményt. Úgy látom, lehet, hogy a frakcióvezetési feladat és ez a gazdasági bizottsági elnöki feladat nem biztos, hogy a legjobb fölállás. Itt, ebben a Házban a gazdasági és az informatikai bizottság elnökének érdemes a gazdaság és az informatika szempontját figyelembe venni; a költségvetési bizottság az, ahol egyébként az adókat vagy a 3 százalékos adóhiányt figyelembe kell venni általában.

Én tehát kifejezetten, csak és kizárólag mint a gazdasági bizottság tagja és mint a Magyar Szocialista Párt azon képviselője, aki azért felel, hogy Magyarországon az informatika és a gazdaság területén egy modern gazdaság állhasson föl, ebből a szempontból kívánom elmondani a véleményemet az úgynevezett különadóról vagy telefonadóról. Azért nevezem ezt különadónak, mert tulajdonképpen ez az adó egyértelműen a különadó folytatása. Hozzáteszem, hogy az adórendszer és általában a gazdaság a modern társadalmakban a kiszámíthatóságon alapszik. Nos, kérem tisztelettel, anno, annak idején, amikor a magyar parlament törvényt alkotott róla, és bevezették a különadót a telekomszektorra, akkor próbáltam fölhívni a Magyar Szocialista Párt nevében a parlamenti képviselők figyelmét arra, hogy az a jogszabály az Európai Unió szabályrendszerével ellentétes. Ezt meg fogja a Bizottság kifogásolni, sőt az Európai Bíróság lényegében egy eljárás keretei között meg is fogja szüntetni, és ennek eredményeként a magyar államnak majd vissza kell fizetnie ezt a pénzt.

Akkor nagyjából ugyanebben a szellemben mondta a parlament többségi oldala, hogy ezt mi nagyon rosszul látjuk, ez az európai jogharmonizációnak teljesen megfelel, ezzel minden rendben van, és ezzel semmilyen gondja nem lesz senkinek. Most az a helyzet, hogy ott állunk, hogy bíróság előtt vagyunk, kötelezettségszegési eljárás van Magyarországgal szemben, miközben - ahogy képviselőtársam már mondta - a Fidesz-többség elfogadott egy olyan alkotmányt, amely szerint, hogyha mégis, a saját hibás döntése eredményeként a magyar kormánynak és a költségvetésnek fizetnie kellene, azt egy új adó keretei között a magyar állampolgárokra, az adófizetőkre háríthatja. Tehát a saját hibáját, a saját rossz döntését a magyar adófizetőkkel fizetteti meg, már abban az ügyben is, amelynél nyilvánvaló, hogy ez a helyzet.

De továbbmegyek: azon túl, hogy ezt a hibát elkövették, nem elnézést kérnek, hogy bocsánat, rosszul láttuk egy évvel ezelőtt, hanem igen nagy hanggal közlik egy ugyanolyan adóról, hogy dehogyis, ez szintén nem lesz az európai jogszabályokkal ellentétes. Én pedig mondom, hogy hát dehogynem. Mint ahogyan tavaly megmondtuk, és sajnos igazunk lett, most is megmondjuk, és mondom, hogy sajnos igazunk lesz. Ez is ellentétes lesz az európai uniós szabályozással, és a magyar állampolgároknak, a telefonálóknak, a szolgáltatóknak ezt újra ki kell fizetniük. Az önök hibájából, az önök rossz döntése alapján.

(23.40)

Ezért tehát indokolt lenne ezt a törvényt egész egyszerűen visszavonni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Eszünkben nincs semmilyen szolgáltató érdekét képviselni, eszünkben nincs semmilyen módosító javaslatot benyújtani. Arra szeretnénk önöket megkérni, hogy álljanak el ennek a törvénynek az elfogadásától. Sőt, a magam részéről azt fogom javasolni a szocialista képviselőtársaimnak, javasoljuk, ha mégis úgy döntenek, hogy ezt bevezetik, hogy önök személyesen, egyenként, név szerinti szavazás keretei között döntsenek erről, és magyarázzák el majd az összes modernitás iránt elkötelezett, és szociálisan rászoruló embernek, hogy igen, az önök döntése alapján be kellett vezetni azt a telefonadót, amelyet majd meg fognak szüntetni, és amely egyébként bevezethetetlen Magyarországon, mert egy egyszerű sarc, egy egyszerű és világos költségvetési tételnek a rekvirálása.

Ilyen értelemben értem a pénzügyminisztériumot, értem a költségvetési tényezőket, egyáltalán nem értem sem a gazdasági minisztériumot, sem a gazdasági bizottságot, hogy miért járul ehhez hozzá. Értem én, hogy költségvetési hiátus van. Kérem tisztelettel, tessék szíves máshonnan előállítani ezt a költségvetési hiátust. Sok javaslatunk lehet, de általában nem indokolt. Az önök felelőssége, hogy honnan fizetik meg ezt az adót.

Hozzáteszem tehát még egyszer, hogy ennek az adónak a bevezetése teljességgel indokolatlan. Indokolatlan azért, mert az OECD felmérése szerint is világos, hogy Magyarországon a telekommunikációs költségek magasak, általában is magasak, az európai átlaghoz képest is magasak, a magyar jövedelmekhez képest pedig kiugróan magasak, márpedig ez a szektor jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy a magyar társadalom versenyképes vagy nem versenyképes. Ha tehát ezek az árak magasak, akkor itt nem illik túladóztatni. Hagyjuk ezeket a multinacionális szövegeket meg ezeket a demagógiákat! Magas árak mellett nem emelünk még szolgáltatási árakat, az ugyanis növekedni fog. Lehet azon vitatkozni, hogy kisebb vagy nagyobb mértékben fogják áthárítani, de mindenképp növekedni fog, egy olyan szektorban, ahol egyébként az európai átlaghoz képest - még egyszer mondom - magasak az árak.

Ráadásul torzító hatású, mert az ágazati különadót két területre fókuszálja most, két területre: a hang- és az SMS-szolgáltatások területére. Nem véletlenül egyébként. Magyarországon viszonylag sok SMS-t használnak az emberek. Most előre jelzem, ez majd el fog tűnni, ki fogják váltani az állampolgárok az SMS-használatot. Vannak olyan országok, ahol sokkal kevesebb SMS-t használnak. Majd ez technológiailag eltűnik, és ennek eredményeként az adó egy jó része sem fog befolyni. Nem akarok most a részletekbe menni, mert nincs annyi idő, de kétségtelen, hogy európai léptékkel magas telekommunikációs árak mellett történik egy jelentős túladóztatás.

Még Rogán képviselőtársam is elismerte azt, hogy ebben az esztendőben ráadásul ez duplán érinti az ágazat egészét. Még ebben az évben van különadó, és erre az évre még rájön a telefonadó. Ennyit a kiszámíthatóságról, vagy ha tetszik, a korrektségről. Hogyan lehet ilyen körülmények között kalkulálni?

Arról nem beszélve, hogy természetesen igaz, hogy a telekommunikációs szektor összes szereplőjének a szerződésrendszerét majd át kell írni, de erről majd később.

Miért nem lehet bevezetni a mi megítélésünk szerint ezt az adót? - második pontként. Ez az adó teljességgel előkészítetlen. Azt kell mondanom, hogy önmagában ennek a kommunikációja, a bevezetés mikéntje, a kiszivárogtatás, és az összes, ami a dolog körül történt, egészen szégyenletes. Még egyszer szeretném hangsúlyozni, ennek az adónak egyetlenegy érdemi szereplőjét látom a kormányon belül, akinek érdeke ennek az adónak a bevezetése, ez a költségvetésért felelős tárca. Értem az ő szándékait és irányait, de ettől függetlenül nem látjuk a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium, a gazdasági tárca, az összes többi tárca véleményét.

Nem látjuk egyébként azt a költségvetési módosítót sem, ami arról rendelkezne, hogy tulajdonképpen a közigazgatás egésze honnan fogja finanszírozni a különadót. Ezt szeretném megkérdezni. Szeretném megkérdezni azokat a fideszes önkormányzati vezetőket, polgármestereket, számoltak-e a saját költségvetésükben ezzel az összeggel. Jobb, ha számolnak. Ilyen értelem majd újabb pótköltségvetésre lesz szükség, mert itt egy jelentős tételről van szó.

Az én megítélésem szerint a kormányon belül is előkészítetlen. Továbbra is azt mondom, a nemzeti hírközlési hatóság szakmai véleményű számait nem látja senki, nem szólaltak meg ebben a vitában. Nem szólaltak meg a távközlés szereplői, több mint kétszáz szereplő egyáltalán nem lett megkérdezve, civil szereplők sem, nem lettek beavatva abba, hogy mi történik az elkövetkezendő időszakban körülöttük. Ráadásul az utolsó hetek egyértelműen mutatják, hogy maga a kormány is bizonytalan volt abban, hogy hogyan vezesse be ezt az adót.

Szeretném fölhívni a képviselőtársaim figyelmét, hogy volt már egy hasonló történet, ezt a kötelező biztosításnak nevezzük. A kötelező biztosítások átalakításánál a kormány tisztességesen és világosan azt mondta, hogy a következő plusz terhet maguknak a biztosítottaknak kell fizetniük. Ez egy világos beszéd. Itt úgy látom, hogy eltűnt a kormányból ez a típusú bátorság. A szándék az volt egyértelműen, hogy a telekommunikációs új adót az érintettekre, vagyis a fogyasztókra és a cégekre hárítsák át, majd az utolsó pillanatban ettől meghátráltak, és az adót magát a vállalkozásra vetették ki.

Azonban az a helyzet - ez is az előkészítetlenséget mutatja -, ennek az eredménye az, hogy ebben az értelemben a jelenlegi formájában ez a szabály az Európai Unió távközlési jogharmonizációjával ellentétes. Nem lenne ellentétes az európai távközlési joggal, ha az állampolgárokra és a vállalkozásokra forgalmiadó-alapúan lenne terhelve, de ez a helyzet nem áll fenn. Egy vegyes saláta született, amely adó szempontból nem áll meg a lábán. Ez is azt mutatja egyébként, hogy egy egyeztetés nélküli adó bevezetéséről van szó. Azt is értem, hogy nagyon sürgős, még 25-30 milliárd forintra szükség van az idén, és ehhez képest szeretnék ezt megoldani. De az a helyzet, hogy akármennyire is sürgős, jogilag normálisan és egyeztetetten kell adóbevételekhez jutni.

Még egyszer mondom, nem akarok itt azzal a demagógiával élni, hogy a negyedik mobilszolgáltató ezzel összefügg vagy nem, mennyibe kerül a negyedik mobilszolgáltató fölállítása, mennyit költöttek erre, ezekről itt nem beszélünk. Én magam sem akarok beszélni róla a jelen állapotban. Meglesz ennek a módja, amikor erről majd kérdezem a kormányt. Egyelőre csak azt gondolom, hogy jelen pillanatban előkészítetlen ennek a távközlési adónak a bevezetése.

Azon túl egyébként, hogy előkészítetlen, ahogy jeleztem, teljesen egyeztetés nélküli is. A távközlési szolgáltatók egy bizonyos körével történtek egyeztetések, ezek az egyeztetések sem felelnek meg azoknak a jogszabályi kereteknek, amely jogszabályi keretek a kormány számára előírják ilyen típusú ágazati egyeztetések végrehajtását. Ezekre az egyeztetésekre egyébként nem azért van szükség, merthogy ez valami demokratikus öncél, azért van szükség, mert ezen keresztül válik átláthatóvá és világossá egy nagyon jelentős piaci szektornak a saját maga szereplési és működtetési lehetősége.

A szakmai megalapozatlansága egyértelmű ennek a javaslatnak. Csak és kizárólag a költségvetés szempontjait veszi figyelembe, semmilyen más szempontot nem fogad el. Ennek eredményeként teljesen fölöslegesen vezeti be az időalapú számlázást, próbál ebben erőszakoskodni. Hozzáteszem, értem én, hogy másodpercalapú számlázást is szeretnének, ez is egy modell. Magyarországon sokkal inkább egy úgynevezett flat rate alapú modell felé lenne érdemes elmozdulni, ha már a szakmai érveket akarjuk érvényesíteni, egy olyan modellre, amelyben bizonyos értelemben egy átalányért nyugodtan beszélhet mindenki.

Magyarország egy roncstársadalom. Megkérdezem, képviselőtársaim: az utolsó lehetőséget, a szabad beszéd lehetőségét, az egymással történő ingyenes kommunikációs lehetőséget, föltétlenül ezt akarjuk elvenni a magyar emberektől?

(23.50)

Ez itt a legfontosabb cél? Ezért kell ma éjjel itt ülni? Ezért kell rohamtempóban elfogadni ezt a költségvetést, hogy nagymamák, cégek egymással, családok már ne beszélhessenek ingyen egymással, hanem csak per 2 forint hívásonként, és SMS-t se küldhessenek, csak akkor, ha tíz percen belül van, mert a miniszter úr nagymamája egy referenciaközeg? Komolyan gondoljuk ezt? Ez az önök társadalomképe Magyarországról a rendszerváltás után húsz évvel, hogy ez egy fölösleges kiadás? Hogy itt kell spórolni, a családok egymással történő beszélgetésében és a kommunikációban? Ez a legnagyobb pazarlás ma Magyarországon? És ezt komolyan gondolják? Nem egyebek? Nem lehetne máshol kereskedni? Ezzel kell bosszantani a magyar embereket a gazdasági válság közepén, hogy bármikor, amikor hozzányúl a telefonjához, az jusson eszébe, hogy ez neki még 2 forint, hogy a gyerekemmel, az unokámmal, a kollégámmal beszéljek?

Most hagyjuk az ingyenes csomagokat, amelyek cégek egész történetét teszik tönkre, és azt is hagyjuk, hogy az elmúlt időszakban - államtitkár úr biztos meg tudja erősíteni - komoly szolgáltatási portfolió lett Magyarországon abból, hogy nagyon komoly távközlési szolgáltatások vannak, amelyek kifejezetten más országok call-center szolgáltatásait adják, ilyen értelemben húzóágazattá is kezdett válni Magyarországon ez a terület. Ebből most mind-mind visszalépünk, szerintem fölöslegesen és értelmetlenül.

Azért is értelmetlenül, mert ez az adó 30-50 milliárd forintot fog jelenteni önöknek, de teljességgel összekeveri a szektor egész szabályozott mechanizmusát. Szó nincs arról, hogy ennek eredményeként majd a multinacionális cégek nem tudnak semmit se csinálni. Sőt, tisztelt hölgyeim és uraim, most tudnak majd csak igazán, hiszen olyan jogbizonytalanság állítódik elő, amikor az állampolgárok bármikor beperelhetik a szolgáltatót vagy kiléphetnek szolgáltatási kötelezettségeikből, hiszen az eddigi szerződéseknek adott esetben aránytalan, jelentős mértékű eltérését szenvedi meg egy fogyasztó, ha áthárítják a díjat.

Ez mit fog jelenteni? Egyáltalán nem biztos, hogy adott esetben a kétéves hűségszerződések működni fognak. Egyáltalán nem biztos, hogy a számlázási rendszerek kész lesznek. Ennek eredményeként a Nemzeti Hírközlési Hatóság hogyan fogja ellenőrizni ezt a piacot az új helyzetben? Egy egyébként is elég bonyolult szerződéses rendszerű piacról beszélünk. A távközlési szolgáltatók új csomagokkal úgy alakítják az életüket, ahogy akarják, önöknek semmilyen ellenőrzési lehetőségük nem lesz, és az ügyfeleknek semmilyen jogorvoslati lehetőségük nem lesz, mégpedig azért, mert egy exlex jogi állapotot állítanak elő ezzel a helyzettel. Ilyen értelemben teljességgel értelmetlen ez az új szabályozás.

Azt is mondanom kell önöknek, hogy abba a társadalomképbe, amelyben mi gondolkodunk, ez a szabályozás semmiképpen nem fér bele. Azt kell önöknek mondanom, hogy ezt az ágazatot nem hogy különadóval nem kellene terhelni, hanem a magyar gazdaság húzóágazatává kellene és lehetne tenni. Elmondtam már sajtótájékoztatón, itt is megemlítem: a kormánynak az a döntése, hogy Magyarországra hozta a CERN-t, amelyik egy európai 50 milliárdos forrású fejlesztést jelent állami támogatással, állami segítségnyújtással, példamutató és ezen a területen előremutató. Így lehetne munkahelyeket teremteni és egy modern magyar társadalmat fölépíteni. Leveszem a kalapom a miniszter asszony előtt, aki ezt elhozta Magyarországra a munkatársaival együtt. Ez egy komoly siker. De teljesen ellentétes azzal a folyamattal, amely ebben az adótörvényben viszont megjelenik, hogy azt a hálózatos tudást, amelyet föl akarunk építeni az egyik oldalon, amelynek van magyarországi tapasztalata, azt leromboljuk egy ilyen adótörvénnyel a másik oldalon. Ezt a típusú modernizációellenes és a társadalmi kommunikációt, a társadalmi együttműködést ilyen mértékben lebecsülő javaslatot ebből következően elfogadni nem tudunk.

Elnök úr, köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjának vezérszónoka Seszták Oszkár képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr!

SESZTÁK OSZKÁR, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A telefonadóról szól a mai vita, ugyanakkor viszont tágabb összefüggésben, tágabb kontextusban kell beszélni erről a kérdésről, hiszen valóban ez csak egy szelete egy olyan adócsomagnak, amely a tehermegosztási adók címén kivezeti az eddigi különadókat, és azt gondolom, hogy a következő évekre is stabilizálhatja az adórendszert, és így hozzájárulhat a konvergenciakritériumok teljesítéséhez is. Jogos elvárás egy adórendszerrel kapcsolatban a kiszámíthatóság, és azt gondolom, hogy ezekkel az adókkal a kormányzat és a parlamenti többség éppen a kiszámíthatóság irányába tesz lépéseket. A kiszámíthatóság egy olyan gazdasági környezetben, egy olyan európai környezetben, amely maga a kiszámíthatatlanság, és az előző évekből is hozhatnánk példákat arra, hogy milyen helyzetek elé állította az előző kormányokat és azok milyen válaszokat találtak ezekre a kihívásokra. Olyan válaszokat találtak ezekre a kihívásokra, amelyek keretében elvették az általuk juttatott korábbi 13. havi juttatásokat mind a nyugdíjban, mind pedig a közalkalmazotti bérekben, és további olyan előnyöket vettek el az emberektől, amelyeket nyilván nem jó szántukból, hanem a gazdasági szükségszerűség és törvényszerűség miatt voltak kénytelenek elvenni. És ha kiszámíthatóságról van szó, akkor erről is beszélnünk kell, hiszen nyilvánvalóan a gazdasági kényszer vitte rá az előző kormányzatokat is ezekre a lépésekre.

A mostani helyzetben is, amikor egy új adócsomag tárgyalását kezdjük el, beszélnünk kell arról, hogy milyen az öröksége az új, immár két éve hivatalban lévő kormánynak, és milyen külső körülmények vannak, amelyek a hiánycél tartása tekintetében ugyancsak kötelezettséget jelentenek a kormány számára. Ugyanakkor viszont ebben az adócsomagban is és a telefonadóban is látható az a fajta adófilozófiai váltás, amely az előző kormányzatoktól gyökeresen eltérően a fogyasztási típusú adók felé tereli az adóterhelést, és a munkát terhelő adókat lehetőség szerint nem emeli, sőt jelentős csökkenést értünk el a munkát terhelő adók tekintetében a ciklus első felében. Tehát gyökeres adópolitikai fordulat, a munkát terhelő adók helyett a forgalmi, fogyasztási típusú adók felé mozdult el a kormányzat.

Az arányos adórendszer bevezetésével a kormány felszámolta, felszámolja a munkát és a családokat terhelő, visszaélésekre buzdító, a középosztályt tönkretevő adórendszert. Mint ahogy már az előzőekben is utaltam rá, a szocialista kormányok és a szocialisták ezek szerint most is a megszorító csomagokkal az emberekre terhelnék azokat a gazdasági szükségszerűségből következő terheket, amelyeket ezzel az adóváltozással igyekszünk kezelni, ahelyett, hogy az olyan bankokat, az olyan vállalatokat adóztatnák meg, amelyek valóban óriási profitot tehettek zsebre az elmúlt időszakokban. Baja képviselőtársunk is tett utalást arra, hogy milyen magasak itt a szolgáltatói díjak. Azt gondolom, hogy ezek a szolgáltatói díjak elbírják ezt a fajta adóterhelést, és a társadalmi igazságosság, a célszerűség és a tehermegosztás irányában helyes lépés, ha ezeket a multinacionális vállalkozásokat, vállalatokat terheljük a szükséges adóval, nem pedig az embereket, nem az emberek zsebében turkálunk.

A nemzeti ügyek kormánya nem hajlandó a megszorításokat bevezetni. Az elmúlt két év tapasztalata számomra és sokunk számára az, hogy az ellenzék valamilyen perverz következetességgel igyekszik megszorításokat ráerőszakolni a polgári kormánynak. Ennek az ellenzéki nyomásnak nem fogunk engedni a jövőben sem, és amennyire lehetséges, a vállalatokra és a bankokra igyekszünk a szükséges terheket terhelni, azokat rájuk rakni.

(24.00)

Sokszor elhangzik, ebben a vitában is elhangzott, hogy a vállalatok, a bankok ezeket az adóterheléseket át fogják hárítani az emberekre, át fogják hárítani a szolgáltatásokat igénybe vevőkre. Ugyanakkor az is elhangzott már a vitában, hogy ez a próbálkozásuk legalábbis nem vezetett sikerre. A számok makacs dolgok. Ezeket bemutattuk már az eddigiekben is, nem lehetett, nem tudták a szolgáltatók áthárítani ezeket a terheket, hiába is ismétlik ellenzéki oldalról unos-untalan ugyanezt.

A kormány és a parlamenti többség továbbra is a közterhek méltányos elosztásának hívei, és ennek a keretében azt gondoljuk, hogy a méltányosság és az arányos tehermegosztás tekintetében a bankokra és a multinacionális szolgáltatókra a továbbiakban is számítanunk kell az arányos tehermegosztás érdekében.

Ezeknek az adóknak az első darabja a telefonforgalom után fizetendő adók éppen azért, hogy ne az emberek viseljék, ne a családok viseljék az euróválság terheit. További elemei lesznek, nyilván a következő napokban, hetekben fogjuk tárgyalni a terveink szerint a pénzügyi spekulációs adót, illetve a biztosítási adót, amelyeknek ugyanaz az adófilozófiai célja, mint a mostani tárgyalás alatt lévő telefonadónak. Mindhárom adónem esetében az adó alanyai a szolgáltatók, a vállalatok, a vállalkozások, a cégek. Mindhárom esetben azt tapasztaljuk az előzetes sajtóhíradásokból, illetve a parlamenti vitában is, hogy a Magyar Szocialista Párt főképpen a bankok, a távközlési vállalatok oldalára áll ebben a vitában és az áthárításról beszélnek, ilyen módon riogatva az embereket. Tehát ezt már bebizonyítottuk, az előző különadók, a vásárlók is bebizonyították, hogy ezeket az adóterheléseket ezek a vállalkozások nem tudják áthárítani teljes egészében az emberekre elsősorban a kemény piaci verseny miatt.

Mint már mondtam a mondandóm elején is, a célok elérése, a hiánycél tartása érdekében a javaslat a mostani számítások szerint 44,4 milliárd forint bevétellel számol a korábbi 52 milliárd helyett éppen a kedvezmények miatt, amelyekkel ugyancsak a méltányosság és az arányos közteherviselés irányában mozdult el a javaslat. Vannak olyan kedvezmények, amelyek ilyen módon csökkentették a tervezett adóbevételt. Vezetékes és mobiltelefonálásra, üzenetküldéshez tervezik bevezetni - a kormányzati, illetve a parlamenti többség - kétforintos mértékben az adót, és van adómaximum is, nyilván az arányosság és a méltányosság jegyében 700 forint magánszemélyeknél és 2500 forint más előfizetők esetében, és ahogy már több alkalommal elhangzott, az első tíz perc adómentes, és mentességeket kapnak a segélyhívások, az adománygyűjtő számok.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Az adót a szolgáltatónak kell bevallani és befizetni. Azt gondolom, azt gondoljuk, hogy kiállja azt a próbát is ez az adóterhelés, amely az európai uniós intézményrendszert jelenti, hiszen nem szükséges az Európai Unió engedélye meglátásunk szerint az adó bevezetéséhez, mert nem áfa típusú adóról van szó.

2013-tól az ágazati különadókat kivonja a kormányzat, és azt gondolom, hogy habár ezen év második felében duplázódik itt a szolgáltatók terhelése, jövőre csökken, hiszen míg a különadók a távközlési szolgáltatók esetében több mint 50 milliárdos adómértéket jelentettek, jövőre ez az adómérték az előzetes kalkulációk szerint 44,4 milliárd forintot jelent, tehát jövőre majd' 10 milliárd forinttal csökken a távközlési szolgáltatók adóterhelése.

Azt gondolom, az az aggály is eloszlatható, miszerint nem volt idő a felkészülésre, olyan átmeneti rendelkezéseket tartalmaz a törvényjavaslat, amely kellő felkészülési időt ad a szolgáltatóknak és csúsztatott bevezetési, illetve adófizetési kötelezettséggel számol. Ez a két hónap, azt gondolom, elég lesz ahhoz, hogy a szolgáltatók felkészüljenek az adó befizetésére. Azért van szükség erre a csúsztatott bevezetési lehetőségre, - hiszen mint ahogy már a mondandóm elején mondtam, olyan a nemzetközi európai gazdasági környezet, amelynek eredményeképpen egy görög kormányalakítási nehézség újra a forint árfolyamához vezető problémákat jelent, tehát ilyen gazdasági környezetben, ilyen gazdaságpolitikai környezetben, azt gondolom -, az a legkisebb rossz, amit egy évközbeni adóbevezetés jelent, különösképpen ha az elérendő célokat nézzük, a túlzott deficiteljárás és egyéb nehézségek megszüntetését, illetve ha azt a legfontosabb célt akarjuk elérni, hogy az emberek további terhelését elkerüljük.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr.

Tisztelt Országgyűlés! A Jobbik képviselőcsoportja jelezte, hogy ketten fognak majd megszólalni. Elsőként megadom a szót Nyikos László képviselő úrnak, a képviselőcsoport vezérszónokának.

DR. NYIKOS LÁSZLÓ, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Némi meghökkenéssel hallgattam azokat az érveket, amelyek azt próbálták igazolni, hogy miért alkalmas ez a törvényjavaslat általános vitára, illetve végső fokon milyen jó ez nekünk, milyen jó a magyar adófizetőknek, a magyar társadalomnak. Így próbáltak a szükségből erényt csinálni. Több érvet is fogok mondani amellett, hogy ezt miért nem tartom alkalmasnak arra sem, hogy itt erről beszéljünk. Kezdem egy jogi érvvel. A jogalkotási törvény, amelyet már ez a kormány menedzselt és ez a parlament fogadott el, elég világosan leírja azt, hogy egy törvényjavaslat előkészítése milyen követelményeket kell, hogy teljesítsen, milyen előzetes hatásvizsgálatot kell végeznie a törvényjavaslat előterjesztőjének, és ezeknek ez nem tesz eleget. Semmiféle társadalmi és gazdasági költségvetési hatást nem mutat ki a törvényjavaslat általános indoklása és a részletes indoklása sem, nem is utal azokra az adminisztratív terhekre, amelyek ennek a bevezetésével járnak, azokra a személyi, szervezeti, tárgyi, pénzügyi feltételekre, amelyeket teljesítenie kell majd azoknak, akiket ez érint a törvényjavaslat elfogadása esetén.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem tudom, hogy Magyarországon - már majdnem Magyar Köztársaságot mondtam - ki az, aki köteles betartani a törvényeket, és ki az, aki nem köteles betartani. Az utóbbiak közé tartozik Magyarország Kormánya, úgy tűnik, a saját törvényeit sem tartja be, egyszerűen negligálja ezeket a követelményeket. Egyszerűen formai szempontból, mint ahogy a bizottság úgy dönt egy törvényjavaslatról vagy módosító indítványról, hogy nem házszabályszerű, ergo nem kell vele foglalkozni, ez a törvényjavaslat nem felel meg a jogalkotási törvény előírásainak, ezért nem lett volna szabad tovább engedni erre a plenáris ülésre, és akkor nem erre az éjszakai órára tenni mintegy szégyenkezve miatta, eldugva a közvélemény elől.

Költségvetés-politikai szempontból sem tartom ezt alkalmasnak általános vitára, mert az Európai Bizottság - itt szóba került az Európai Unió több aspektusból - nem azt kéri tőlünk, nem azt kéri a magyar kormánytól, hogy vezessen be egy ilyen adótípust, hanem azt a bizonyos 2,5 százalék körüli hiánycélt. Úgymond azt várja, hogy tartani fogja a magyar kormány, és itt, ezen a ponton van ez a bizonyos ígérvény, amit illik betartani. Próbál a magyar kormány úriemberként viselkedni az Európai Bizottsággal szemben, ha már egyszer megígérte, hogy tartani fogja ezeket a számokat.

(0.10)

De ez a szám többféleképpen tartható. Nem pusztán azzal, hogy egy újabb adófajtát találunk ki, és ilyen körmönfont módszerekkel igyekszünk szétteríteni - divatos, ma tanultam ezt a kifejezést: szétteríteni -, a hatvanezer forintos nyugdíjastól kezdve a multicégekig szétteríteni ezt a terhet. És az az álságos érvelés, hogy ezt majd az adóalany fizeti, aki nem a szolgáltatás igénybe vevője - hát az adóviselő, kérem szépen, az lesz, aki telefonál. Hát ne legyünk már ilyen naivak! Legalább egymás között ilyen kis szűk, intim körben ne áltassuk egymást ilyenekkel, hogy ezt nem fogják valamilyen formában, díjakban, más formában áthárítani a szolgáltatók!

Tehát ezt a bizonyos hiánycélt lehetett volna közelíteni másképpen is, ha a költségvetés kiadási oldalát is megnézte volna a tisztelt kormány, és erre vonatkozóan számításokat végzett volna, prognózisokat készített volna, bemutatta volna azokat a lehetséges megtakarításokat, amik léteznek a magyar államháztartásban.

Csak egy példát mondok. A magyar GDP szerkezetén belül az általános közszolgáltatások aránya 9 százalék körüli. Ez közel a kétszerese annak, amivel például Csehország dolgozik, és közel 30-40 százalékkal magasabb, mint Szlovákiáé vagy Lengyelországé. És megvannak az egészen konkrét okai ennek: onnantól kezdve, hogy önök fölemelték az Alkotmánybíróság létszámát négy fővel Németország szintjére, onnantól kezdve, hogy 2200 fővel minden átmenet nélkül növelték az ügyészség létszámát, onnantól kezdve, hogy államtitkárok tucatjaival működik a magyar kormány, soha ennyi államtitkár nem volt ebben az országban apparátusokkal és egyebekkel, itt nincsenek számítások, nincsenek gazdaságossági összevetések.

Én már javasoltam, és most is elmondom, hogy át kellene világítani azt a közel négyszáz központi költségvetési szervet, ami működik az országban, és ami ezt a hatalmas arányú általános közigazgatási ellátást igényli, hogy egyáltalán szükség van-e rájuk. Én most nem akarok példálózni meg improvizálni semmiképpen, de vannak ebben az országban olyan központi költségvetési szervek, hogy nem tudni, mit csinálnak, mire valók. Ez aprómunka, sziszifuszi munka, érdekeket sértő munka, de ezekből lehetett volna összeszedni azt az összeget, ami most hiányzik.

Mert ami hiányzik, az egyébként nem sok. 44 milliárd forintot remél az újabb számítások szerint a pénzügyi kormányzat ettől az adófajtától - 52 volt a korábbi prognózisszámítás -, és mivel félévkor lesz bevezetve, ezért ennek a felével lehet számolni, 20-22 milliárd forinttal. Ez a szám egyébként ma derült ki a költségvetési bizottság ülésén, mert korábban ezt nem írta le senki, ezek hiányoztak az előterjesztésből. Hát most 20-22 milliárd forint, kérem tisztelettel, ez kevesebb, mint a GDP 0,1 százaléka. Most 0,1 százaléknál kisebb bevétel érdekében hajlandó a kormány itt az emberek hangulatát elrontani, és ezeket a filléreket itt a legszélesebb tömegektől összekuporgatni... Nem értem! Egyszerűen nem értem. Ezt az összeget más forrásokból lehetne összeszedni.

És még egy dolog, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim: rossz tempóérzékkel választották ki ennek az adónak a bevezetését, hiszen időközben lezajlottak a franciaországi választások, és vigyázó szemünket ismét Párizsra vethetjük, hiszen az ottani változásokkal összefüggésben nem kisebb személyiség, mint a Valutaalap vezérigazgató asszonya, Christine Lagarde egészen másként fogalmaz már a fetisizált hiánycél jelentőségéről, mint korábban, mondván, hogy a hiánynak mindenáron való forszírozása lelassítja a gazdasági növekedést, és más egyéb problémákat okoz, munkanélküliség et cetera. Ilyen helyzetben, amikor változik a makrogazdasági, az európai környezet, a magyar gazdasági diplomáciának nem lett volna arra módja, lehetősége, hogy ezt a bizonyos agyonfetisizált mutatószámot valamennyire esetleg mérsékelje, és ne ezzel szórakoztassa a magyar közvéleményt és az adófizetőket, állampolgárokat?

Azt gondolom, hogy nincs elég fantáziája a kormánynak, amikor a költségvetési hiány befoltozásával kell foglalkoznia. Ajánlom szíves figyelmükbe azokat az időket, amikor a dualista időszakban, a XIX. század utolsó harmadában szintén nagy hiánnyal dolgozott Széll Kálmán, Tisza Kálmán, Hegedűs Sándor és mások. Tíz-tizenöt esztendő kellett ahhoz, amíg a hiánygazdaságból egyensúlyt tudtak teremteni. Ezt nem lehet ilyen viharsebességgel, ilyen rapid módszerekkel, előkészítetlenül megcsinálni. Szükség sincs rá. Több fantáziára, több munkára, több odafigyelésre volna szükség.

Azt gondolom, hogy azokat a víziókat is valamennyire jó lenne megvilágítani, aminek az érdekében ezek történnek. Kérem tisztelettel, én már elmondtam itt máskor is, hogy az átlagmagyart nem érdekli az, hogy mennyi ez a hiány. Nem tud mit kezdeni vele. 2,5 százalék. Ilyen érvekkel itt lehet élni ebben a Házban meg szakmai fórumokon, konferenciákon, de kifelé ezeket úgymond eladni vagy megértetni az emberekkel ezeket a megszorításokat nem lehet.

Brüsszel bizalmának a visszaszerzése mellett vagy helyett én fontosabbnak tartom a magyar adófizetők bizalmának a megszerzését vagy a visszaszerzését, mert ez is legalább annyira fontos, sőt fontosabb, mint a brüsszeli Bizottság álláspontja.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Z. Kárpát Dániel képviselő úrnak.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Első körben elismerésemnek is hangot kell hogy adjak, a tekintetben, hogy az előttünk fekvő előterjesztés indoklása, körítése azért tartalmaz tisztességes elemeket.

Példának okáért szerepel az indoklásában, hogy az adó évközi bevezetését az indokolja, hogy a 2012. évre tervezett költségvetési hiánycél biztonsággal teljesíthető legyen. Én azt mondom, hogy ez egyenes beszéd. Tehát végre nem egy olyan fideszes indítvány van előttünk, ami különböző ideológiákat próbál gyártani annak, hogy milyen okokból kell most nekünk adott esetben ezeket a cégeket vagy a vásárlókat vagy a fogyasztókat terhelni. Elmondják, hogy van egy költségvetési hiánycél, van egy lyuk, egy rés, amit be kell tömni, és önök ezt bármilyen eszközzel, bármilyen úton-módon, de meg akarják oldani. Én azt mondom, hogy ez tiszta beszéd.

Van közöttünk világnézetbéli, gazdaságfilozófiai, mindenféle eltérés, de azt mondom, hogy ez egy őszinte indoklás alapja lehet, amit el kell hogy fogadjunk. Maximum mi másképp gondolnánk, máshogy csinálnánk, és máshogy is fogjuk csinálni, ha erre felhatalmazást kapunk. Engem még az sem érdekel, amit az MSZP hangoztatott, hogy az európai uniós joggal mennyire harmonizálunk, és mit fog csinálni az Európai Bíróság. Ez egy következő focimeccs kérdésköre lesz, amit majd a maga idejében kell megvívni, nem most. Amúgy is elhibázott politikának érzem, érezzük azt, hogy minden tekintetben Brüsszelre vetjük a szemünket, és onnan várunk engedélyre vagy felhatalmazásra. Pontosabban várnak önök, hiszen ez ránk nem jellemző.

El kell hogy mondjuk viszont azt, hogy amellett, hogy egy bevallott költségvetési cél, egy költségvetési rés betömése húzódik ezen előterjesztés mögött, probléma az - és nemcsak az a problémánk, hogy igenis a lakosság fogja ezt megfizetni, hanem az, hogy rossz szektort választott ki a kormányzat ebben az esetben. Hiszen minden épeszű gazdaságpolitikai alapvetés lényege, hogy a húzóágazattá váló vagy potenciálisan húzóágazatot jelentő ágazatokat támogatom, kevésbé terhelem, hagyom, hogy azok egyfajta kifutással kihúzzák a gazdaság egyes szektorait vagy akár annak egészét abból a bajból, amiben van, és azokat próbálom terhelni, amelyekre a terhelés káros multiplikátor hatása a lehető legkisebb.

Jelen esetben pontosan ennek az ellenkezője valósul meg, hiszen látható, hogy ezen szektor terhelése a gazdasági növekedésre egyértelműen negatívan hat, és egy olyan szektorról beszélünk, ahol komolyabb nyereség képződne, fejlesztések indulnak, indulnának be. Itt érdemes kettéválasztani ezt a folyamatot. Hiszen az egyik irány nyilvánvalóan multinacionális hátterű cégek profitját sejteti, ezeknek a terhelése ellen nekem semmi kifogásom nincsen. Nyilvánvaló, hogy a közteherviselés felé kell őket kényszeríteni. Különféle eszközrendszerek ismeretesek e tekintetben, lehet válogatni ezek között, lehet vitatkozni ezekről, ez egy jó irány.

(0.20)

Viszont az, hogy ezen távközlési jellegű és fogyasztási típusú adó mellé semmiféle monitoring vagy megfigyelő, ellenőrző rendszert még most sem hajlandó rendelni a kormányzat, amikor egész nap, 24 órában azon vitatkozunk, győzködjük egymást, hogy ez lényegében kellene, még most is csak gazdaságpolitikai tippek szintjén merül fel az előterjesztő részéről is az, hogy itt áthárítás lehetséges-e vagy sem. Próbál idehozni távközlési árindexet, inflációt és egyéb olyan adatsorokat, amelyek multifaktoriálisak. Számos egyéb olyan tényező befolyásolja őket, amelyeknek adott esetben semmi közük nemcsak ezen törvényjavaslathoz, de magához a távközlési szektorhoz sem.Tehát teljes mellébeszélés ezen említett távközlési árindexszel és inflációval indokolni azt, hogy nem történt a korábbiakban áthárítás, miközben igenis történt.

Adott esetben a banki ágazati különadó esetében a bankométer adatai alapján hónapokkal később bizonyossá vált, és bebizonyítható volt, hogy a 24 legnagyobb magyarországi bank tételesen milyen szintre és hová vezette be azokat az áthárításokat, amelyek révén elérte, hogy lényegében egy fityinget sem fizetett. Hiszen a számlavezetési díjak, a kártyadíjak és egyéb tranzakciós illetékek, járadékok minimális, ezrelékes szintű emelésével elért ezt a tökéletes áthárítást, ami ellen sajnálatos módon nem volt az egész magyar állami hatósági rendszernek egyfajta olyan monitoring vagy megfigyelő rendszere, ami által konkrétan, hétről hétre mérhető lett volna, mondjuk a korábbi adatokkal való összevetés által, hogy mi történt.

Az is látható, hogy ahogy korábban a bakokat terhelő adó nyomán alacsonyabb betéti kamatok, drágább hitelek jöhettek, illetve jöhetnek, a biztosítási, távközlési cégeknél pedig elképzelhető, hogy nem úgy fognak csökkenni a díjak, mint ahogy amúgy csökkenhetnének is, hiszen a piacon van egy olyan vonulat is, ami a méretgazdaságosság és hatékonyságnövelés alapján egyfajta díjtételcsökkenés felé mutat. Nemcsak nálunk, a visegrádi országok közül többen is jellemző ez. De látható az, hogy ezen folyamatnak gátat tudnak szabni egy rossz szektorra kivetett, elhibázott módon kimunkált adófajtával.

És az is tökéletesen látható, hogy kissé alábecsülik a magyar felhasználók fogyasztási szokásait. Tehát amikor arról beszélünk, hogy megsaccolnak egy bizonyos több tízmilliárdos tételt, és legyen az 44 vagy 52 milliárd teljesen mindegy, tehát megsaccolnak egy olyan összeget, amit beszedésre szánnak, akkor alábecsülik azokat a felhasználókat, akik nyilvánvalóan elemi érdeküknél fogva megpróbálják majd kikerülni ezen terheket. Ennek legeklatánsabb példája az, amikor az egyik cég bevezetett egy olyan kedvezményformát, hogy a telefonálás első 3 másodperce ingyenes volt. El nem tudta volna képzelni ez a távközlési társaság, hogy ennek bármilyen fogyasztásbéli, hatásmechanizmusbéli változása lesz a jövőben, mégis, a magyar polgárság egy része rászokott az úgynevezett hárommásodpercezésre. Nagyon sokan telefonáltak úgy egymással, hogy ezen első ingyenes másodpercek kihasználásával oda-vissza hívogatták egymást, lényegében vagy teljes egészében ingyen.

Tehát azon várakozások, amelyek ezen adófajta behajtásával kapcsolatosak, enyhén szólva eltúlzottak. Alábecsülik nemcsak azon multinacionális hátterű, sokszor sunyi, sokszor nagyon ügyes cégeknek a mesterkedéseit, amelyek érdekeltek lehetnek ezen a piacon, hanem alábecsülik bizony a fogyasztási szokásokat és az abban jelentkező változásokat is. Tehát nem egy kiszámítható bevételi forrásról beszélünk, ráadásul egy rossz ágazatban beszélünk erről a forrásról.

Adódik a kérdés, hogy a Matolcsy-féle, ha nem is világrekorder, de Európa-rekorder 27 százalékos áfa megjelenik-e ezen a tehertétel-növekedésen. Azért ez egy tisztázandó terület, hogy itt most mégis miről beszélünk, bruttóról vagy nettóról. Az is beszédes adat, hogy tovább nyílik az olló az osztrák és a hazai tarifa és árak között. Tehát látható az, hogy eljutunk abba a képtelen helyzetbe, hogy a képzeletben, sokak képzeletében Nyugat-Európához sorolt országok némelyikében olcsóbb lesz bizony ezen szolgáltatások igénybevétele, mint nálunk. Jellemző az is, hogy az OECD-országok átlagának mintegy 150 százalékát fizetjük telefonálásért és SMS-felhasználásért, és az is jellemző, hogy a környező országokban tulajdonképpen a legdrágább tarifák és csomagok, szolgáltatási formák itt jelentkeznek, Magyarországon. Tehát egy amúgy is drága ágazatról beszélünk, amely mégis a gazdasági növekedésre kitörésre alkalmas lenne, ha nem ebbe a rossz szektorba hoznák be ezt az adófajtát.

Még egyszer mondom, az osztrák és magyar viszonylatban jelentkező olló tovább szélesedik, ami egészen elképesztő helyzetet teremt. Nyilvánvaló, hogy az úgynevezett flottacsomagokat, ahol fix összegért lehetett lényegében ingyen telefonálni, hazavágják, tönkreteszik. Tönkreteszik azon korlátlan csomagokat is, amelyek ugyan korlátlanok lesznek ezután is, csak plusz 2 forintokat kell odaérteni mellé. És látható az, hogy igazságtalan ez az adóforma, hiszen a nagyon kispénzű réteget is iszonyatosan terheli. Tudom, hogy az önök számára az a pár száz forint nem iszony, de van az előfizetők között egy 15-20 százalék, amely relatíve ritkán használja nemcsak a készülékét, de magát az előfizetését is ritkán veszi igénybe. Ezen emberek számára igen komoly tehertétel ez. Bizottsági szinten is felmerült a szülőkkel való kapcsolattartás, ami egyébként az egyik legfontosabb dolog az életben, ez is nehezedik. Erre kaptunk egy olyan választ, hogy ildomos, ha inkább mi hívjuk a szüleinket.

Valóban, ezt nagyon sokan így tesszük, de ettől még nem változik a helyzet, ezen adóforma egy tisztességes monitoring rendszer hiányában átterhelésre kerül a legszegényebb rétegekre is, azon rétegekre is, amelyek semmiféle védekező mechanizmussal nem rendelkeznek ezzel szemben. Egy dolgot tudnak tenni, változtatnak fogyasztási szokásaikon egy bizonyos fokig. Hiszen, ha kapnak 5 vagy 10-féle ilyen adót, mint ahogy a Széll Kálmán 2.0-ás megszorító csomagban egyre többet kapnak, aztán még többet kapnak a következő években sajnálatos várakozásaink szerint, akkor eljön az a teherhatár, ami után már nem tudnak többfelé szakadni és többfelé fizetni, tehát az lesz, hogy nem betelefonálnak az adott közműcég ügyfélszolgálatára, hanem befáradnak oda személyesen. Tudjuk, hogy ez a legdrágább forma egyébként, a személyes befáradás, de mégis olyan helyzetek kerülnek előtérbe, amelyek drágábbak lesznek, mint az eddigi betelefonálás.

Elhozhatja egyébként a mobilnet forradalmat is ez az előterjesztés vagy egy későbbi kiterjesztése, nem tudjuk, hogy ezt merre fogják módosítani. Érezhető, látható, hogy ezen minimális tehertétel kivetése és ezen minimális bevételi várakozás előhozatala érdekében egy olyan szektorhoz, egy olyan területhez nyúl hozzá a kormányzat, amit talán nem is ismer megfelelőképpen. De az biztos, hogy nem látja a várható hatások teljes összességét és egészét, és az is nyilvánvaló, hogy ezen vita még nem zárulhat le a vezérszónoki szakasszal. Hiszen nagyon sok olyan részletkérdés maradt még, amely bizonyítja, hogy ez a tervezett 40 vagy 50 milliárd, amit önök be akarnak lényegében egyheti nyugdíj kifizetésére sem elég Magyarországon, mégis számos gazdasági szektort érintenek vele hátrányosan, még számos olyan, úgy vélem, ha nem is bűncselekményt, de meggondolatlanságot követnek el gazdasági szinten, ami megengedhetetlen lenne Magyarországon, és amely ellen kötelességünk felemelni a szavunkat. Köszönöm a lehetőséget. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Vágó Gábornak, az LMP képviselőcsoportja vezérszónokának.

VÁGÓ GÁBOR, az LMP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! ott szeretném folytatni, ahol Z. Kárpát képviselőtársam abbahagyta. Amit önök itt művelnek gazdasági kormányzás címén, az több mint bűn, hiba. Ha megnézzük ezt az adóreformot, ami egy sánta, kusza adóreform, akkor azt látjuk, hogy valójában érdemi változás nem történt, ugyanazok az adók maradtak átcsomagolva. A telefonadó régi 62 milliárdja most már csak 44 lesz, az idén ebből 22-őt akarnak behajtani, a biztosítási adó, amely a baleseti adóból és az önök által bevezetett adók egyvelegét most kivezetik, és helyette lesz egy 58 milliárdos adó, ami 15-tel több, mint az eddigi adók voltak. A csekkadóról valójában, a sárgacsekk-adóról önök sem tudják, hogy mennyi jöhet be belőle, mert annyira abszurd az elképzelés, hogy megsaccolni is lehetetlen. De a bankadónak a fele azért marad. A rezsiadót már végképpen nem tudják szerintem elmondani az állampolgároknak, hogy az majd a közműcégeken fog végül is rajta maradni, hiszen azt majd az állampolgároknak kell kifizetni. Ott nem olyan nagy a verseny az energiacégek piacán, mint a telefoncégek piacán. Tehát ott az áthárítás egyértelmű lesz.

Ha a nagyobb kép felöl egyre közelebb megyünk, akkor azt látjuk, hogy nem igaz az a tétel, amit itt Dancsó képviselőtársam mondott, és Rogán frakcióvezető úr is, azt hiszem, már mondhatom, frakcióvezető úr is említett itt, hogy stabilizálódik a költségvetés. Kérem szépen, a költségvetés 3 ezrelékét kitevő tétellel majd valóban stabilizálódni fog? Ez morzsa, aprópénz. Ez a költségvetés egészének szempontjából valóban aprópénz. Tehát olyan aprópénzekből akarják önök összeszedni azt a hiányt, amit az egykulcsos adóval ütöttek, amivel többet vesztünk a réven, mint amit nyerünk a vámon. Hiszen olyan plusz adminisztrációs költségekkel, olyan egyéb költségekkel jár. Azt gondolom, nem apró kisadókkal kellene ezt a költségvetési lyukat befoltozni, hanem egy adóátrendezéssel. (Selmeczi Gabriella tapsol.) Nem mindenkitől mindent. Köszönöm a tapsot, remélem, ezt a támogatást majd a frakcióülésen vagy esetleg az adótörvények vagy a költségvetés vitájában ugyanúgy meg fogják mutatni, amikor nem apró adók bevezetésével akarják helyre rakni a költségvetést.

(0.30)

Rogán képviselőtársam kárhoztatta a szocialista örökséget. Utalt a 250 milliárdos áfa-visszafizetési kötelezettségre, áfacsontvázra. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból.) Önök ott folytatják, tisztelt fideszes képviselőtársaim, ahol a szocialisták abbahagyták! Folyamatosan csontvázakat helyeznek el a szekrényekben, amik majd pár év - 5-6-7 év - után fognak majd kidőlni. Ezek pedig 100 milliárdos tételeket jelentenek majd az akkori költségvetésben. (Derültség és közbeszólások a Fidesz padsoraiban.)

Ha más nem, legalább önök tudják azt, hogy milyen az, amikor ott hagynak önöknek hatalmas terheket és tevékenységeket. (Az elnök csenget.) Köszönöm, elnök úr. Nagyon élvezem, hogy kicsit életet vittem a Házba, zsivaj lett, úgy tűnik, hogy mindenki elkezdett beszélgetni, figyelni. Eddig olyan unalmas volt, de köszönöm, elnök úr, a jelzést. Talán ettől még inkább kedvet kapnak a képviselőtársaim.

Tehát ott hagytam abba, hogy a fideszesek tudják leginkább, hogy milyen az, ha hatalmas örökséget kell földolgozni. Ezek után még önök hagynak itt örökségeket. A legnagyobb probléma nem is az, hogy hétről hétre újabb és újabb, eléggé necces adókat hoznak be, hanem hogy ott van az a tétel a kétharmadba ágyazva - most már az alkotmányba átültetve -, hogy kötelező lesz majd adót kivetni akkor, amikor büntetési tételt kap az ország. Nem lehet kigazdálkodni, nem lehet átstrukturálni! Kötelező lesz adót kivetni. Véleményünk szerint ez több mint bűn, ez hiba.

Az áfa kapcsán fölmerült az a kérdés, amire sem a bizottsági ülésen nem kaptam választ, most fölvetettem a kisebbségi vélemény kapcsán is, hogy most akkor ez 2 forint percenként, vagy 2 forint plusz áfa, 2 forint 54 fillér. Jó volna, ha erre valamelyik képviselőtársam válaszolna, mert valóban igaz az, hogy csak Európa-bajnokok vagyunk áfában, de a világbajnoki dobogón is ott vagyunk: Dzsibuti és Santa Lucia, habár már csak karnyújtásnyira, de még előttünk van. (Derültség.) Teljesen abszurd! Önök is röhögnek rajta, de az, hogy 27 százalékos az áfa, teljesen abszurd! Ezen már mindenki kínjában röhög az országban.

Azt gondolom, hogy egy fontos kérdéskör maradt még itt ki, mert nem szeretném ezt az átterhelést, nem átterhelés kérdéskört megfutni. Ellenzéki képviselőtársaim már elmondták azokat az érveket, amiket én is el tudok nagyjából.

A valódi kérdés szerintem az, hogy miért is van szükség erre a kérdésre. Mert az állami mobilcég, amit önök tervezgetnek, hogy, hogy nem, nagyon hasonló összegből fog fölépülni, gazdálkodni. Most nincs egyenlőségjel, hogy ez a pénz majd pántlikázva pont oda fog menni, az állami mobilcéghez, de lehet arra számítani, hogy most önök kivetnek egy sarcot a szolgáltatókra, amely sarcot a szolgáltatók majd a telefonáló adófizetőkön vernek le, és önök ebből a pénzből létrehoznak majd egy vállalatot, mintegy a szolgáltatók konkurrenciájaként, és a költségvetési bizottságban már az az érv is elhangzott, hogy de jó, hogy lesz egy ilyen állami vállalat, mert majd ő fogja a versenyt fölpörgetni. Állami vállalat és a verseny kifejezés így, egy mondatban eléggé meredeken hangzik.

De az biztos, hogy itt nincs érdemi indok arra, hogy miért kell egy ilyen picike adót bevezetni, amely picike adó költségvetési szinten picike, emberek hétköznapjaiban ez sokat jelent, mert ezek halmozódnak. Több picike adót egymás mellé tesznek, és azt hiszik önök, hogy ezt meg sem látják az állampolgárok a saját házi kasszájukon, de ezek hatványozódnak: összetevődnek, és ezeknek a kis adóknak sokkal, de sokkal nagyobb az adminisztrációs költségük, számon tartásuk, a rendszer túlbonyolítása okán, mint amennyit hoznak.

Csodálkoznak képviselőtársaim, hogy azt mondom 44 milliárd forintra, hogy kisadó. A többihez képest igen, kisadó, a költségvetés egészéhez képest kicsi, viszont túlbonyolítja a rendszert. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból.) Én kérek elnézést, tényleg, levezető elnök úr. Nem stand up comedysnek készültem, de képviselőtársaim folyamatosan röhögnek. (Derültség a kormánypárti és a jobbikos padsorokban. - Az elnök csenget.) Köszönöm szépen. Igen, Selmeczi Gabriella képviselőtársam, ez az adó egy vicc! Való igaz, önök nevethetnek rajta, de az egyes telefonálók majd kínjukban fognak nevetni.

ELNÖK: Képviselő úr, kérem, térjen a tárgyra! (Derültség és taps a Fidesz padsoraiban.)

VÁGÓ GÁBOR, az LMP képviselőcsoportja részéről: Én igyekeznék. Köszönöm, elnök úr, folyamatosan azon vagyok. Igaza van, mindjárt 9 perc és átlépem a 10 percet, és ha telefonba beszélnék, már 2 forintot fizethetnék is. (Folyamatos közbeszólások.)

Azt gondolom erről, hogy az államnak a mobilpiacra való belépését nem az egyes telefonálóknak kellene finanszíroznia. Nagyon szép, hogy Matolcsy miniszter úrnak vannak ilyen álmai, vágyai a közép-kelet-európai banánról és hasonló tervekről. (Derültség. - Nevetve:) Ezt Matolcsy miniszter úr fogalmazta meg. De ezt nem az adófizetőkkel kellene finanszíroznia. Ezeket az álmokat, vágyakat nem az egyszerű adófizetőknek kellene finanszírozniuk, nem az egyszerű adófizetőknek kellene azt kifizetniük, hogy Matolcsy miniszter úrnak újabb és újabb ötletei vannak az adókivetésre.

Tisztelt Képviselőtársaim! Sajnálom, hogy abba kell hagynom, mert szórakoztattam önöket, végre így, a késői órán, e késői órán legalább egy kis szín került a parlamentbe.

ELNÖK: Képviselő úr, másodszor figyelmeztetem: térjen a tárgyra!

VÁGÓ GÁBOR, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Koszorús László képviselő úrnak, Fidesz.

Várjon egy pillanatra, képviselő úr! Befejeződtek a vezérszónoki felszólalások. Az órát átállították, öné a szó, képviselő úr.

KOSZORÚS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! A kormány elkötelezett a költségvetési hiánycél tartását illetően. A 2012. évi költségvetési folyamatokból ugyanakkor az látható, hogy ez a célkitűzés csak pótlólagos intézkedésekkel érhető el. Ezen költségvetési korrekciók egyik eleme egy új, a telefonbeszélgetésre és az üzenetküldésre vonatkozó adó, a távközlési adó bevezetése.

A távközlési adó bevezetése szorosan illeszkedik ahhoz az adópolitikai célkitűzéshez, miszerint az adóstruktúra úgy alakuljon át a jövőben, hogy abban a munkát terhelő közterhek aránya csökkenjen, a forgalmi, fogyasztási adók szerepe viszont növekedjen, elősegítve ezáltal a munkavállalási hajlandóság és a foglalkoztatás növelését, de nem veszélyeztetve ugyanakkor a költségvetési célok megvalósítását.

Az adó alanya és az adó tényleges fizetője a jövőben a távközlési szolgáltató, és nem az előfizető. A távközlési adó a Magyarország területén lévő elektronikus hírközlési hálózaton nyújtott vezetékes vagy mobil telefonhíváshoz, illetve üzenetküldéshez kapcsolódó új közteher, közvetlen és egyben forgalmi jellegű adó. Az adóalany az adót a hívást, üzenetküldést követő hónap 20. napjáig állapítja meg, vallja be és fizeti meg.

Az adót a szolgáltató előfizetőjének hívószámáról indított telefonbeszélgetés időtartama alapján tételesen, minden megkezdett percnyi beszélgetés után 2 forint összegben kell megfizetni; üzenetküldés - SMS vagy MMS küldése - esetén szintén 2 forint/üzenet lenne az adó mértéke.

Mentes az adó alól a segélyhívás, az adománygyűjtő szám hívása, az adománygyűjtő hívószámra küldött üzenet, a teszthívás, az európai harmonizált hívószámra, a lelki segélyszolgálat telefonszámára indított hívás. Mentességet élvez továbbá magánszemély előfizető hívószámáról indított havonta 10 percnyi beszélgetés, függetlenül a hívószámok számától.

Tisztelt Ház! Az adó mértéke hívásonként 2 forint/megkezdett perc, küldött üzenetek esetén 2 forint/darab. Annak érdekében, hogy egy hívószámra vonatkozóan ne legyen rendkívül magas adóteher, a törvényjavaslat adóplafont határoz meg. A távközlési adó összege nem lehet több magánszemély esetén mint 700 forint/hó/hívószám, nem magánszemély esetén 2500 forint/hó/hívszám.

(0.40)

Tisztelt Ház! A telefonszolgáltatás külön forgalmi adóval való terhelése nem gyakori az Európai Unióban, csak Máltán létezik ilyen adó, ezenkívül Európán belül még Horvátországban, Európán kívül az Egyesült Államokban van mobilhasználati adó. Máltán 2004. december 15-étől 3 százalékos jövedéki adó terheli a mobiltelefon-szolgáltatást, az adó alapja ez esetben a szolgáltatók által a szolgáltatásaikért felszámolt díj. Megfizetéséért az adóhatóság irányába a távközlési szolgáltató tartozik felelősséggel. Horvátországban az adó alanya a szolgáltató, az adó alapja a hívásoknak, illetve az SMS és az MMS küldéseinek az ellenértéke. Az adó mértéke az adóalap 6 százaléka. Az adóból származó bevétel pedig a központi költségvetés bevétele.

A 2004. december 15-e óta működő máltai távközlési adó kapcsán a máltai helyi bíróság már fordult az Európai Bírósághoz, előzetes döntéshozatalt kérve, abban a kérdésben, hogy a kérdéses máltai adó az engedélyezési irányelv szerinti díjnak megfelel-e vajon. A máltai közteher kapcsán az Európai Bizottság egy panaszbeadvány nyomán akként foglalt állást, hogy az nem ütközik az engedélyezési irányelvvel. A bevezetendő távközlési adó - a máltai közteherhez hasonlóan - nem tekintendő olyan díjnak, amit a távközlési szolgáltatónak a hatóság engedélyezési eljárásáért, a hatóság működéséért ezen költségekkel arányosan kellene megfizetni.

A fentiek mellett úgynevezett mobiltelefon-adó működik az Egyesült Államok valamennyi államában is. Az adó alapja a szolgáltatás számlázott ellenértéke. Mértékét két összetevő, a szövetségi ez esetben 5,05 százalék és az államonként változó állami adómérték alakítja. Ennek következtében az adó mértéke az egyes tagállamokban lényegesen különbözik és rendkívül széles skálán mozog. Ezenkívül több szövetségi államban kell előfizetésenként és havonta fix díjat, azaz adót fizetni a segélyhívó rendszer fenntartásáért. Ennek egyébként a mértéke vonalanként havonta 75 cent.

Tisztelt Ház! A mentességek és az adóösszeg maximum figyelembevétele nélkül az éves szintű eredményszemléletű adóbevétel 52 milliárd forint. Ezt a bevételi hatást csökkenti a magánszemélyek havi tíz perc mentessége 2,8 milliárd forint értékben, továbbá az adóplafon becsült hatása 5,2 milliárd forint értékben. Ennek megfelelően az éves várható bevétel ebből az adóból 44 milliárd forint körül alakul.

Rövid és középtávon arra számítunk, hogy a szolgáltató a forgalomcsökkenés elkerülése érdekében nem emel az adómértékig árat, abból is kiindulva, hogy a távközlési telefonszolgáltatások ára egyébként is csökkenő tendenciájú.

A telefonszolgáltatást nyújtó távközlési szolgáltatók számára az adóbevezetés háromféle terhet jelenthet a jövőben. Egyfelől fel kell készülniük az adó megállapítására és az adóhatóság felé történő átutalásra. Másodikként az adómegállapítási feladatok ellátásához szükséges informatikai rendszer fejlesztése egyszeri költséget jelent, és felkészülési időt igényel a távközlési szolgáltató számára. A törvény kihirdetése és hatálybalépése között pedig 30 nap felkészülési idő áll rendelkezésre az első júliusi hónaptól fő szabály szerint a következő hónap huszadik napjáig, ez jelen esetben augusztus 20-át jelentene. A zökkenőmentes átadás érdekében viszont a tervezet lehetővé teszi, hogy a szolgáltató - amennyiben a tisztelt Ház a törvényt elfogadja - a 2012 júliusi adómegállapítást ne augusztusban, hanem szeptemberben végezze el.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Röviden: az új forgalmi jellegű adó 2012. július 1-jén lép hatályba, így ezzel együtt nő a forgalmi, fogyasztási adók szerepe az adórendszerben, azaz lehetővé válik a munkát terhelő adók csökkentése. Az adó alanya a távközlési szolgáltató, az adó megfizetése őt terheli. Az adót minden telefonhívás, üzenetküldés után kell két forint per megkezdett percnyi beszélgetés, illetve elküldött SMS-, MMS-üzenet szerinti összegben megfizetni. Mentességet élvez az adó alól a segélyhívás és az adománygyűjtő számára indított hívás, ilyen számra küldött üzenet teszthívásnak minősül. Mentes továbbá havonta tíz megkezdett percnyi beszélgetés a magánszemély-hívószámról indított hívás esetén, ezen túlmenően pedig a javaslat rögzíti a hívószámonként fizetendő maximális adóösszeget, azaz az adóplafont. Az adórendszer súlypontja a forgalmi típusú adók irányába mozdul el, ez segítheti a foglalkoztatásnövelést, a munkát terhelő adók csökkentését és a költségvetési hiánycél elérésével az államadósság csökkentését.

Bízom abban, tisztelt képviselőtársaim, hogy ezen rövid érvek meggyőző jelleggel hatnak, és minél többen fogjuk tudni támogatni ezen adó bevezetését.

Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két percre megadom a szót Gúr Nándor képviselő úrnak, MSZP.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Megtisztelő számomra, hogy a sorban a kétpercesek is elérik a méltó helyüket.

Két gondolatot szeretnék mondani. Az egyik az, hogy Rogán képviselőtársam úgy kezdte a mondandóját, hogy adósság tekintetében nominál szinten történő számításokat tett. Ha a magyar parlamentben a gazdasági bizottság elnöke talán nem tudja vagy nincs tisztában azzal vagy tudatosan ekképpen mondja a szót, akkor az nem igazán jó. Tudni kell ugyanis, hogy nyilván a GDP változásával évről évre - nyolc-tíz év leforgása alatt -, ha nominálértelemben számítunk valamit, akkor milyen fajta torzítást hoz ez. Ő a gazdasági bizottság elnöke, ezzel együtt teszi azt a kinyilatkoztatást, mint amit.

Ha nyilvánvalóan a GDP változásához igazítottan tesszük mindazt, amiről ő beszélt, akkor egészen másfajta arányok jönnek ki. De nem az arányokat akarom én feszegetni, csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy milyen csúsztatások sokaságával telített mindaz, amiről akár a törvény tervezetét érintően, akár konkrétan a törvény kapcsán szól a bizottság elnöke. Beszél az inflációról, és nem beszél arról, hogy jelen időszakban 5,7 százalékos az az inflációs mérték, amivel 2012-ben szembe kell nézni. Ez Európában - ugyanúgy, mint a 27 százalékos áfa - csúcs, hiszen a 2,9 százalékos mértékű európai huszonhetek inflációjához illesztetten Svédországban 1,1, Magyarországon pedig a legmagasabb, 5,7 százalékos ez a mérték. És nem beszél sok minden másról, amit majd a folytatásban mondok el.

Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két percre Vágó Gábor képviselő úrnak adom meg a szót.

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kérdésem arra vonatkozik, hogy mi lesz azokkal a forgalmi adatokkal, amelyeket a szolgáltatóknak majd be kell szolgáltatni, gondolom, hiszen számokhoz rendelt forgalmi adatok alapján kell majd ezt az adót kifizetni, hiszen számonként kell majd meghatározni, hogy ki az, aki a tíz percet elérte, és utána tevődik rá a két forint, illetve hol éri ezt e határt. Tehát egy olyan rendszert kell most felállítani, amely több százmillió forintos adminisztrációs költséget jelent. Ennyit a kormányzat adminisztrációcsökkentő politikájáról. De a fő kérdés az, hogy kihez kerülnek ezek az adatok és utána mi lesz a sorsuk.

A másik kérdésemet még egyszer felteszem, hátha válaszol rá valaki, mert a költségvetési bizottságban a helyettes államtitkár úr eléggé kikerülte ezt a kérdést, pontosabban, amikor azt kérdeztem, hogy most adóalap lesz ez a plusz két forint, tehát erre jön-e még rá az áfa, akkor azt mondta, hogy nem lesz átterhelve a fogyasztókra, így hát ez nem is jelenik majd meg. Tehát még egyszer feltenném a kérdést, hogy jól értelmezem, ez a két forint valójában 2 forint 54 fillér. Valaki válaszoljon rá, tisztelt képviselőtársaim, a kormányzati oldalról.

Köszönöm szépen. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérem képviselőtársaimat, hogy jelezzenek (Az elnök csenget.), ne kiabáljanak be!

Megadom a szót két percre Márton Attila képviselő úrnak.

MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A vezérszónoki körben hangzott el néhány dolog, amire én azért reagálni szeretnék, hiszen különösen Baja képviselő úr mondott olyan dolgokat, amelyeket úgy gondolom, nem árt, ha jegyzőkönyvben itt is rögzítünk, habár Rogán képviselőtársunk bizottsági elnökként az ülésen is felhívta rá a figyelmet, de Baja képviselő úr azért továbbra is hangoztatta azokat az aggodalmakat, amelyek finoman szólva is - ha már itt elhangzott a csúsztatás - bizony csúsztatás.

(0.50)

Tehát világosan elhangzottak konkrét példák, konkrét bizottsági döntések, bírósági döntések arra vonatkozóan, hogy ezek az adók nem ütköznek az EU jogszabályába, ugyanúgy, ahogyan mondjuk, Máltán meg lehet ezt tenni, ugyanúgy meg lehet tenni Magyarországon is.

Másik. Tisztelt Képviselő Úr! Ön azt mondja, hogy európai uniós szinten is az egyik legmagasabbak az árak. Ez, ugye, elhangzott Z. Kárpát Dániel képviselőtársunk hozzászólásában is. Tisztelt Képviselő Úr! Ha ez így van, akkor van miből adót fizetniük ezeknek a távközlési cégeknek, hiszen hogyan lehetséges az, hogy nálunk magas tarifák vannak, az Európai Unióban, más országokban lényegesen alacsonyabb tarifákkal is tudnak működni ezek a cégek, úgy, hogy ezeknek a cégeknek bizony a komoly profitját nagy valószínűséggel az anyacégek valamilyen módon kiviszik Magyarországról. Tehát én úgy gondolom, nem kell különösebben félteni ezeket a cégeket, tehát nem a cégek érdekeit kell védeni.

Megint csak belemegyünk abba az adófilozófiai vitába, amelyről a bizottsági ülésen is szó volt, és itt kapcsolódnék Vágó Gábor képviselő úr hozzászólásához, hogy ez apró adó. Tisztelt Képviselő Úr! Pont az a célja, hogy apró adókból lehessen az ország költségvetését fenntartani és finanszírozni (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.), hogy minél kevesebbet kelljen fizetni, és ha mindezt használatarányosan lehet megtenni, akkor az az Európai Unió által is elfogadott adózási forma.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Két perc, Gúr Nándor képviselő úr.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Márton képviselőtársam, a csúsztatásokról még annyit: amikor Rogán képviselőtársam, bizottsági elnök úr arról beszél, hogy a költségvetési deficit 3 százalék alá csökkentése és ott tartása nemcsak a cél fontossága, hanem arról is érdemes beszélni, hogy akkor ez hogyan és miképpen valósul meg. Nem fogom ragozni a szót, ön is tudja, meg mindenki tudja, hogy egyszerű, elkobzott bevételekből lehet 3 százalék alatti tartást produkálni, hosszú távon azt pedig meglátjuk, hogy hogyan, miképpen. Ilyen néhány tizedes mértékű, költségvetéshez, GDP-hez viszonyított nagyságrendű adóbevételekből biztos, hogy nem.

A történet másik része. Talán emlékezni kellene arra is, és nem kellene szelektív amnéziában szenvedni, hogy a kormányváltást megelőzően, ha már itt tartunk, mondjuk, a gazdasági növekedést érintően 2012 és 2014 közé mit ígértek. Ha jól emlékszem, akkor 3,5 és 5,5 százalék közötti gazdasági növekedést. Ugye, most 0,1 százalék az, amiről beszélnek. Itt, erről a pulpitusról 5 hónappal ezelőtt, amikor a költségvetésben már csak 2 százalék szerepelt, Matolcsy miniszter még akkor is 2,5 százalékot vizionált. Meg emlékezni kellene talán arra is, hogy radikális adócsökkentést ígértek, és az adókoncentráció mértéke most magasabb, mint amennyi a kormányváltáskor volt. Igen, 38 százalékot meghaladó, de csak azért, hogy a gazdasági bizottság elnöke is tudja a számokat. Azt szeretném még hozzátenni mindehhez, hogy olyan típusú lépéseket eszközölnek adó tekintetében, amelyek olybá tűnnek, minthogyha eredményt hoznának. Biztosítási adó: három kisadót bemosnak a biztosítási adó címszava alá, de a beszedett források mértéke meg 15-20 milliárddal több, mint a három együtt volt. Ez az önök gazdaságpolitikája, sarcpolitikája!

Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két percben Baja Ferenc képviselő úr, MSZP.

DR. BAJA FERENC (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársam! Még egyszer szeretném rögzíteni: Máltán más típusú adó van bevezetve, közvetlenül állampolgárokra, vállalkozásokra. Az kétségtelen, egyeztették az EU-val, de ott nem a szolgáltató fizet. De szeretnék ajánlani egy kompromisszumot. Nehogy mi döntsük el! Az a javaslatom, kérjük fel a magyar kormányt, egyeztessen az Európai Unióval a bevezetés előtt, megelőzően.

Továbbmegyek. Látjuk, hogy rendkívül sok probléma van arra nézve egyébiránt, hogy mit hogyan kell a szolgáltatóknak: 2 forint vagy áfával 2 forint? Bocsánatot kérek, még mindig nem válaszolt senki a képviselőtársamnak, pedig azért ez egy fontos szempont lenne. Tehát vannak itt bizonytalansági elemek. Tessék tisztázni ezeket a bizonytalansági elemeket, úgyis év végén akarták kivezetni ezt a bizonyos különadót, semmilyen akadályát nem látom, hogy normálisan, tisztességesen, az Európai Unióval egyeztetetten járják végig ezt az utat, és január 1-jével vezessék be az adót. Csak azért, hogy világos legyen a képlet, én az álláspontomat fenntartom, jelen állapotban ez az európai uniós távközlési eljárással nem harmonizál.

Még egy dolgot szeretnék mondani, ami többször elhangzik: az árak és az átháríthatóság. Egy ilyen vállalat, egy bonyolult vállalat több módon tudja áthárítani a fogyasztókra a problémáját, nemcsak árban, hanem úgy is, hogy lelakja a hálózatát, úgy is, hogy a fejlesztéseit elhagyja, úgy is, hogy adott esetben nem teremt új munkahelyeket, megszűnik, mint modernizációs lehetőség. Ez is az áthárítás egyik módja. Ez sem cél Magyarországon. Magyarországon a telekommunikáció húzóágazat, akár tetszik, akár nem. Az ezen húzóágazathoz kötődő modernitás egy gazdasági össztársadalmi érték. (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) Ha ezt elveszítjük, sokat veszítünk.

Köszönöm, elnök úr, a türelmét.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Vágó Gábor képviselő úrnak adom meg a szót két percben.

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Márton Képviselőtársam! Szeretnék felolvasni önnek: a nemzeti ügyek kormánya talpra fogja állítani a magyar gazdaságot; ez két év alatt még nem sikerült, de még van hátra két év. Az új kormány olyan változást kezdeményez az adórendszerben, amely azt a lehető legegyszerűbbé teszi; ehhez adta ön is a szavazatát, amikor a kormányprogramot támogatta.

Ehhez képest, amikor kritizáltam, hogy újabb és újabb kisadókat vezetnek be, azért, hogy utána kivezethessék őket, ön azt mondja, milyen kiválóak ezek a kisadók, mert a társadalom egészére lehet ráterhelni, önmagában csak kis terhet jelent. Igen, de ebből van egy fél tucat vagy még több, és folyamatosan jön új és új. Azt gondolom, önöknek kellene tartaniuk magukat a kormányprogramhoz, s ha azt írták le a kormányprogramban, hogy a lehető legegyszerűbbé teszik az adórendszert, akkor ne bonyolítsák túl hétről hétre, úgy, hogy az előző heti hibákat kell éppen helyrehozni a következő adóval. Azt gondolom, ez nem csupán az önök felelőssége. Nekünk, ellenzéki képviselőknek az a felelősségünk, hogy ezekre a hibáikra felhívjuk a figyelmet, ezért azt gondolom, itt radiális változás kellene az adórendszerben. Elnézést, a jobbikos képviselőtársak soha nem az adórendszerre tekintettek, amikor azt mondták, hogy radikális változás, én viszont azt gondolom, hogy véget kellene vetni az újabb és újabb kisadók kivetésének, hanem végre az adórendszer valódi, érdemi átgondolását kellene elkezdeni, és nem azt, hogy az egyik héten bevezetünk egyfajta adót, a következő héten másik fajta adót. Továbbra is várom a kérdésemre a választ (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.), hogy ez most 2 forint vagy 2,54. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Két perc, Gúr Nándor képviselő úr.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Az általános indokolási részben azt mondják, hogy a fogyasztási, a forgalmi típusú adókat kívánják emelni. Ezt láttuk, a 27 százalékos áfa bevezetésekor már megtapasztaltuk.

A másik részén pedig azt mondják, hogy a munkát terhelő járuléktípusú költségeket csökkenteni akarják. Az elmúlt két esztendő nem erről szólt. Biztosan emlékeznek az egészségügyi típusú járulék egy százalékpontos megemelésére, az nagyjából olyan 30-40 milliárd forint közötti többletbevételt jelentett. Szóval, amit mondanak, nem helytálló ahhoz képest, mint amit csinálnak. Persze, vissza lehet emlékezni a WikiLeaks irataira, vagy nem is kell erre figyelni, nem számít az, hogy mit mondanak, de már lassan az sem, hogy mit csinálnak, mert az is ellentétes még azzal is, amit előtte levő nap sugallnak, hiszen ennek a törvénytervezetnek a beltartalmában valami olyasmi fogalmazódott meg először, hogy 2 forintok percenként, a 10 perc mentessége mellett havonta magánszemélynél 700 forintig, nem magánszemély esetében 2500 forintig; majd ki az adó alanya most a törvénytervezetben? A szolgáltató.

Olyan kuszaság van ebben az egész történetben! És akkor nem akarják kimondani, hogy persze, ennek a végeredménye úgyis az, hogy az emberek fogják megfizetni ezeket a szolgáltató által áthárított költségeket, ugyanúgy, ahogyan megcsinálták ezt az egyéb különadók tekintetében is.

(1.00)

Rogán képviselőtársam, bizottsági elnök úr hiába próbált monitoringbizottságokat vagy minden másfajta szerveződéseket mozgásba lendíteni, ennek nem volt eredménye. Negatív eredménye volt, a vállalkozások voltak azok, amelyek elszenvedték az önök gazdasági hibáinak a sokaságait. Szóval azt kell mondanom, hogy akkor, amikor példaként a minimálbér 73 ezer forint mellett is nettó 60 ezer forintot meghaladó volt, meg most, 93 ezer forint mellett is, akkor önök nem csináltak semmit, vagy inkább azt mondom, hogy negatív, amit csináltak e tekintetben.

Elnök úr, köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő perc, Selmeczi Gabriella képviselő asszony.

DR. SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Röviden szeretném az ellenzéki képviselőtársaimat biztatni, különösen a szocialistákat és LMP-s képviselőtársainkat, akik aggódtak és kritizálták a kormány, illetve a jobboldali koalíció gazdaságpolitikáját, hogy ha például a mai gazdasági internetes oldalakat megnézik, akkor azt írják - tőlünk függetlenül -, ha ez bejön, kivételes helyzetben lesz Magyarország. Miközben újabb és újabb fejezet nyílik az európai adósságválságban, addig az Európai Bizottság legfrissebb előrejelzése szerint négy uniós tagállamnak sikerül csökkentenie államadósságát a következő két évben. Brüsszel prognózisa szerint Magyarország is a szűk kivételes csoportban lehet, ha teljesíti a kitűzött hiánycélokat. Tehát Brüsszelből is, úgy tűnik, hogy fordul a szél, dicsérnek minket és elismerik a kormány gazdaságpolitikáját, és egyébként most már úgy tűnik, hogy a hazai gazdasági internetes oldalak is ezt teszik, és elismerik ezeket az eredményeket.

A másik megjegyzésem Gúr Nándornak szól, hogy nem volt egészen tiszta, hogy mire utalt, de az elmúlt napokban a NAV friss adatai szerint például a cégek, a társaságok nyereségadójából több bevétel folyt be. Ha nem kerüli el a figyelmét, ez annak köszönhető, hogy fehéredik a gazdaság. Hogyha beszél cégvezetőkkel, akkor elmondják, hogy a társasági adó közel felére csökkentésével elérte azt a kormány és a parlament, hogy talán már ez az a határ, ahol nem illik vagy nem éri meg adót csalni, és ezért inkább befizetik ezeket az adónemeket a köznek. Ebből azután végeredményben nagyobb adóbevételek lesznek.

Végül még LMP-s képviselőtársamnak hadd mondjam azt, hogy szeretném akkor itt a jegyzőkönyv számára is rögzíteni azt a történelmi pillanatot, hogy LMP-s képviselőtársunk, Vágó Gábor azt mondja, hogy kevés az adó, kicsik ezek az adónemek, ne foglalkozzunk vele, vessünk ki egyszeri, nagy, brutális adónemeket. Ezt csodálkozva hallom.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: További kétpercesek, elsőként Márton Attila képviselő úr, Fidesz.

MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. MSZP-s képviselőtársaimat szeretném emlékeztetni az alapigazságra: ha önök nem így kormányoznak nyolc évig, ha nem ilyen katasztrofális állapotban hagyják itt ezt az országot, ha nincs kötelezettségszegési eljárás Magyarország ellen, mert egyébként a 3 százalékos hiánycélt legalább egyszer a kormányzásuk alatt tudják teljesíteni, akkor most erre a vitára nagy valószínűséggel nem kerül sor. Tehát ez az alaptétel, legyenek kedvesek mindig, amikor megnyomják a gombot, akkor először nézzenek tükörbe, gondoljanak erre, és ennek alapján fogalmazzák meg a mondandójukat. Tisztelettel kérem önöket!

Baja képviselő úr, én tudom, hogy önök borzasztóan a cégek érdekeit védik, és ezért szeretnének minden törvényjavaslatot előtte Brüsszellel megvétóztatni, hiszen tudjuk nagyon jól, és az európai parlamenti közvetítésekből is láthattuk, hogy a hasonló padsorokban ülő képviselők elsősorban kint az Európai Parlamentben is inkább a nagyobb cégek érdekeit szeretik védeni és képviselni, semmint mondjuk a magyar emberek érdekeit. Úgyhogy, ha lehet, akkor mi nem ezt az utat választanánk, nagy tisztelettel.

Az áfa kérdésére pedig: ebben a törvényjavaslatban az szerepel, hogy ennek az adónak az alanya a szolgáltató cég. Na már most, ha a szolgáltató cég fizeti az adót, akkor az miért lenne áfás? Ha megpróbálják ráterhelni az ügyfelekre, ott ez már lehet kérdés. De az alaptétel, az alapjavaslat szerint a szolgáltatók fizetik, tehát innentől kezdve nem is kell áfával számolni. Úgy gondolom, ez Vágó Gábor képviselő úr számára is lehet válasz.

A gazdaságpolitikáról pedig csak annyit, Selmeczi Gabriella képviselő asszony az előbb elmondta: látható, hogy az adók hogyan folynak be, egyszerűsödik az adórendszer, és csak szeretném önöket emlékeztetni, hogy a vállalkozási nyereségadó az önök idejében 16 plusz 3, összesen 19 százalék volt, ma pedig tíz.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő perc, Gúr Nándor képviselő úr.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Márton képviselőtársam, akkor, amikor a költségvetési deficitről beszélünk, akkor az elkobzást mindig tegye hozzá, gondolja végig, nézzen tükörbe, és utána, hogyha újólag gombot akar nyomni, akkor kezdje majd ezzel a mondatait.

A cégek esetében, hogy hogyan és miképpen élik az életüket, ahhoz illesztetten csak azt kell mondani, hogy úgy élik, hogy önök helyett, mármint az önök elhibázott gazdasági döntései okán fizetik meg mindazt, amit nem kellene megfizetniük, és önök annyit adnak nekik egyébként, hogy az általuk foglalkoztatottakról még egy bőrt lehúzhatnak.

A dolog lényege, ami talán azért plasztikusabban támasztja alá azt, amit mondok, hogyha olyan jó lenne annak az elmúlt két esztendőnek a társadalmi hozadéka, mint ahogy azt önök szeretnék megfesteni, akkor nem nőtt volna Magyarországon az egyébként is magas, 2,7 milliós nagyságrendről 4 millióra azok száma - kettő év leforgása alatt -, akik a létminimum alatt élik az életüket. Akkor nem lenne olyan probléma, hogy ma 1,2 millió ember él a szegénységi küszöb alatt. Tudja, az azt jelenti, hogy 31-32 ezer forint/fő alatt élik az életüket, és akkor ennek a figyelembevétele mellett és ennek függvényében kezdje el vizsgálgatni mindazt, amit csinálnak egyébként a különféle adószabályozások tekintetében. Persze természetesen törvényszerűen, év közbeni változásokkal és a jogalkotási törvény feltételeinek meg nem felelő módon.

Hogyha ez így mind egyben összefér, elfér, és tükörbe nézhető a történet, akkor nyugodtan nyomjon újra kétpercest, és beszéljük tovább a történetet.

Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm. Kettő perc, Vágó Gábor, LMP.

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Selmeczi Gabriella Képviselőtársam! Itt, a jegyzőkönyvbe szeretném elmondani, hogy önnek nem sikerült megértenie azt, amit én mondtam. Ennek nagyon egyszerű oka lehet: tán nem figyelt, tán nem sikerült összerakni az egymás utáni tagmondatokat a fejében. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Vagy neked.) Vagy nekem. Ez a három lehetőség van.

Viszont én szeretném leszögezni, hogy nem az ellen szólaltam föl, nem azt mondtam, hogy itt hatalmas adókat kellene kivetni, hanem egyszerűsíteni kellene az adórendszert az irányban, hogy nem több apró kisadóval plusz adminisztrációs teherrel még az állampolgárokon és az adófizetőkön - (Márton Attila közbeszólása.) Márton úr, nyomjon egy kétpercest bátran, bármikor -, hanem egy átlátható és egyszerűen kezelhető adórendszerrel kellene a gazdaságot beindítani.

De való igaz, itt a kisadók száma kapcsán Matolcsy miniszter úr, azt hiszem, etalon lehet mindannyiunk számára. Hadd olvassam föl, amit jómagam saját fülemmel hallottam a sajtótájékoztatóján múlt hét szerdán. Az 58 kisadót tavaly 48-ra csökkentettük, majd az év végén ismét 54-re emelkedett az adók száma. Most hét adónemet megszüntetünk, és három új adót bevezetünk, így 51 adó lesz, héttel kevesebb, mint 2010-ben volt. Ez nagyon jó, hogy pont a matekérettségi hetében volt, mert ha látjuk azt, hogy 58-ból lett 48, abból 54, és az 54-ből kivonunk hetet és hozzáadunk hármat, az pont 50. Matolcsy úr pedig 51-ről beszél. Hát kérem szépen, itt tartunk, hogy egy egyszerű összeadás-kivonást kétjegyű számokkal Magyarország nemzetgazdasági minisztere nem tud egy sajtótájékoztatón elvégezni.

Ez sok színnek az alja. Köszönöm a szót.

ELNÖK: Köszönöm. Kettő perc, Baja Ferenc képviselő úr. Öné a szó.

DR. BAJA FERENC (MSZP): Márton képviselőtársamnak szeretnék reagálni, bár nem stílusom nem a tárgyhoz kötődő kérdésekkel foglalkozni, de ha megszólít, muszáj mondanom.

Először is a személyi jövedelemadó egykulcsosságának a problematikája okozza az önök problémáját. Ha nem egykulcsos lenne a személyi jövedelemadó, akkor ma erre nem lenne szükség. Ez az egyik ok.

A másik az a típusú nagyképűség, amely jellemezte önöket az első szakaszban, kezdve azzal egyébként, hogy nincs szükség a 3 százalékos hiánycél tartására.

(1.10)

Az első hónapok azzal teltek, hogy önök ezt el fogják érni, és nem 3 százalékos lesz a hiánycél, hanem 5 vagy 6, majd átesve a ló túlsó oldalára, közölték, hogy mindenáron megfelelnek a 3 százaléknak, merthogy egyébként az IMF-et elküldték, és ennek eredményeként egy sokkal szigorúbb feltételrendszert vezetett be az Európai Unió Magyarországgal szemben. Ugyanúgy az a probléma, egy következetlen gazdaságpolitika eredményeként létrejött az a helyzet, hogy következetlen adópolitikával kell a jelen állapotban számolnunk. Ez a fő probléma. Egy másik ülésnapon megvitathatjuk Magyarország elmúlt nyolc évét, tíz évét meg tizenöt évét, most konkrétan ez a helyzet, hogy ezekre a kérdésekre kell egy tűzoltószerű választ adni, mert hirtelen elfogyott a pénz.

Az Európai Unió beszorította önöket, azért, mert előtte nagyképűsködtek. Nem kell kiabálni, nem kell nagyképűsködni. Ha nincs megfelelő fölkészültségünk, kérem tisztelettel, akkor kicsit szerényebben kellett volna hozzáállni. (Szólláth Tibor Zoltán közbeszól.) Ön is nyomhat nyugodtan egy kétpercest. Én nem személyeskedtem önnel, kérem, hogy ön se tegye.

Ez a helyzet jelen pillanatban, hogy nagy volt a kabát, és ehhez képest szerény lett az eredmény, és most ennek eredményeként (Az elnök csenget.) állt elő ez a helyzet.

Köszönöm, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm. Kettő perc, Z. Kárpát képviselő úr.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Újra és újra elképedek, amikor azt hallom, hogy ez a szervilis, Brüsszelnek megfelelési kényszer kitör egy-egy képviselőtársamból. Legyenek már férfiak egy picit, egyenesítsünk azon a gerincen! Nem Brüsszelnek élünk, annak élünk, hogy a magyar állampolgároknak, a magyar polgároknak jobb életük legyen, könnyebb életük legyen. Engem nem érdekel Brüsszel. Kíméljenek már meg bennünket ettől a szolgalelkű kinyilatkoztatássorozattól! Tényleg, ez itt a többséget nem érdekli.

Márton Attila képviselőtársamra szerettem volna reagálni a tekintetben, hogy azt hangsúlyozták, hogy a magyar emberek érdekét szolgálják ezzel az előterjesztéssel is. Én megpróbálom megérteni az emögött álló logikát, tényleg megpróbálom, csak nem nagyon sikerül, hiszen nem nagyon értem, hogy mitől lesz jobb egy újonnan bevezetett adótól bármilyen magyar embernek, és miért mondják azt, hogy az EU-val szemben először önök a magyar érdeket képviselik, aztán mennek az EU-hoz egyeztetni, amikor például a magyartermék-rendelettel kapcsolatos hozzáállásuk, politikájuk pontosan ennek az ellenkezőjét bizonyítja. Önök két éve várnak arra, hogy Brüsszel milyen megoldási csomagot engedélyez az önök számára, azóta sem engedélyezett semmilyet, tehát nincs is, és nincs rendbe téve ez a terület.

Szóba került a gazdaságpolitika fideszes milyensége, annak bizonyos vetületei. Ennek van egy nagyon jó mutatószáma, és ez nem feltétlenül a társasági adó volumene, hiszen ez is egy multifaktoriális dolog. Nagyon sok minden befolyásolja, nem is tartozik a tárgykörünkhöz ezeknek a többsége, viszont a munkahelyek száma egy nagyon jó indikátorszám, az, hogy 1900-zal többen dolgoznak, mint a kormányváltáskor. Csakhogy ezen 1900 munkahelyet érdemes súlyozni azon harminc-egynéhányezer közmunkással, akik azóta vették fel a munkát, a kormányváltás óta. Ha ezt a statisztikát lefolytatjuk, akkor oda jutunk, hogy a 2008-as szinten tartunk körülbelül a betöltött munkahelyek számát illetően, ami katasztrofális, a legsötétebb Gyurcsány-évek "eredményeire" emlékeztet.

Azt szeretném javasolni, hogy ezen gondolkozzanak el, mielőtt hatékony gazdaságpolitikáról és nemzeti érdekképviseletről beszélnek. Köszönöm. (Szilágyi György tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm. Kettő perc, Gúr Nándor képviselő úr.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Hogy Z. Kárpát Dánielnek is legyenek hiteles adatai, ezért elmondom neki, hogy 2008 őszén a pénzügyi-gazdasági világválság beköszöntét megelőzően mintegy 110 ezerrel többen dolgoztak, mint most.

A Fidesz kétéves regnálása az adópolitika tekintetében hozott különadókat, most nem kell hogy sorakoztassam, a banki, a kiskereskedelmi, az energiaszektort érintő kérdésekben. Megcsinálták az egykulcsos személyi jövedelemadót, a tehetőseknek adott, a szegényektől elvett, az adójóváírás kivezetése 5-10-15 ezer forintos csökkenéseket hozott. Ugye emlékeznek az Európa-csúcsos áfa 27 százalékos mértékére? Tudják azt is, hogy a munkát terhelő járulékokat, mint ahogy itt az általános indoklásban mondják, azzal ellentétesen nem csökkentették, hanem terhelték - egészségügyi járulék növekedése, mint már egyszer említettem. Bevezették még a kutyaadót, és annak a lehetőségét is megteremtették. Még talán nincs járdaadó, árnyékadó, meg a Jóisten tudja, milyen másfajta adó, de majd még ezt is kitalálják, ha nagyon szorít a cipő, mert nincs ésszerű gondolatuk arra, hogy normális gazdaságpolitikát csináljanak. Sárgacsekk-adó, tranzakciós illeték, illeték azért, hogy... - nem kell hogy folytassam. Most itt van a távközlési adó kérdésköre, a biztosítási adó, mint mondtam, összevonva a három kis adó, de többet beszedve. Háromkulcsos társasági adó - 10 százalék, 16 százalék, 30 százalék az energiaszektor, a szolgáltatási szektor tekintetében?

Akkor nem kell azt sem említsem, hogy 300 forintos üzemanyagárak mellett kiabáltak itt a Parlament falai között, és nem egy képviselő hangos szavakat ejtett el, hogy a jövedéki adót miért nem csökkenti a kormány. Most 450-nél nem kell csökkenteni.

Szóval, azt szeretném csak összességében mondani az adópolitikájukhoz illesztetten, hogy nem kellene megpróbálni mindenkit hülyének nézni, nem itt, a Parlament falai között, úgy általában sem. Ennek a haszna nem fog megtérülni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Kettő perc, Vágó Gábor, LMP.

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Z. Kárpát Dániel képviselőtársamnak mondom, hogy nem Brüsszelért, de Európában élünk.

Itt utalnék Selmeczi Gabriella képviselőtársamra, aki azt mondta, hogy fordult a nyugat-európai szélirány. Ezt én is látom, konkrétan abban, hogy most már nem az államháztartási hiány az egyetlen cél, miközben a kormány még ehhez ragaszkodik, hogy alacsonyan tartsuk az államháztartási hiányt. Mind az IMF, mind pedig az Európai Bizottság úgy nyilatkozott, hogy az államháztartási hiány tartásának és a növekedésnek valamelyes összhangba hozott egyvelege kell hogy utána a foglalkoztatottságot beindítsa.

Épp ezért furcsa számomra az, hogy folyamatosan az államháztartási hiányra hivatkoznak, mert tényleg ez az egyetlen mutatószám, amivel Magyarország büszkélkedni tud, de ennek nagyon-nagyon súlyos ára van. 500 milliárd forintos megszorítás, aminek az egy része persze adókból jön, a másik része pedig már kiadáscsökkentés. Olyan szinten van a gyógyszerkassza megvágása, olyan szinten van a közösségi közlekedés kivéreztetve, hogy örülök, ha nem szakad rám a metró. Tényleg, képviselő asszony, ne legyünk már annyira büszkék arra, hogy ilyen durva megszorításokat tesznek azért, hogy az államháztartási hiányhoz foggal-körömmel ragaszkodjanak!

Itt van a lehetőség, a gazdasági diplomáciának szerintem ez a feladata, Szijjártó Péter képviselő úr lesz most ezzel a legjobb tudomásom szerint megbízva, az ő feladata lesz az, hogy ne az államháztartási hiány legyen az egyetlen egy cél, amit utána majd tudnak lobogtatni, hogy igen, ezt elértük. Elértük, de milyen áron? Hány magyar embernek kell emiatt elveszítenie a munkáját, milyen közösségi szolgáltatások mennek tönkre? Ezeknek a tetteiknek (Az elnök csenget.) nagyon súlyos áruk van társadalmilag.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. A következő kétperces Márton Attila képviselő úr, Fidesz.

MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen. Nem kívánok többször kétpercezni, nem azért, mert bármiféle lelkiismereti problémám lenne, de még vannak, akik írásos hozzászólóként jelentkeznek, de néhány dologra azért reagálni kell.

Sajnálom, hogy Vágó Gábor képviselő úr a mostani hozzászólását nem, mondjuk, a saját elvbarátainak címezte az Európai Unióban, vagy nem a jelen lévő MSZP-s képviselőtársainknak, ugyanis, ha nem helyezték volna nyomás alá Magyarországot és a magyar kormányt kint, az Európai Unióban, akkor valószínű, hogy nem tartanánk itt.

Gúr képviselő úrnak pedig még egyszer szeretném visszaidézni, hogy igen, azt a rengeteg szegény embert az önök gazdasági és pénzügypolitikája, az elmúlt nyolcéves kormányzásuk eredményezte, tehát itt inkább önöknek lenne a lelkiismeretükkel elszámolnivalójuk.

Z. Kárpát Dániel képviselő úrnak pedig csak annyi, hogy Rogán képviselő úrra talán nem figyelt kellőképpen (Z. Kárpát Dániel: De.) a vezérszónoklat alatt, amikor azt a kérdést tette föl, hogy ez az adónem miért vagy hogyan szolgálja a magyar embereket. Úgy, tisztelt képviselő úr, hogy Rogán képviselő úr világosan elmondta azokat az adatokat a gazdasági bizottság ülésén és most, a vezérszónoklatában is, hogy egyébként hogyan nem terhelték át, mondjuk, a különadókat is a távközlési szektor szereplői. (Z. Kárpát Dániel: Azok az adatok nem erről szóltak.) Mi azt az elvet valljuk, hogy nem az embereket kell nyomorítani, különösen nem azoknak kell az adóterhelését növelni, akik dolgoznak, hanem lehetőség szerint szétteríteni az adóterhelést, és ez a törvényjavaslat pontosan ezt a célt szolgálja, különösen abban az esetben, ha a szolgáltató cégek nem kapnak még parlamenti biztatást is arra, hogy próbálják csak egész nyugodtan átterhelni az előfizetőkre a díjakat.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. További kétpercesek. Vágó Gábor képviselő úr, LMP.

(1.20)

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Hosszú időt nem szeretnék ezzel a kérdéskörrel tölteni, csak Márton képviselőtársam előtt szeretném tisztázni, hogy ez Európai Parlamentben a zöldek frakciója ugyanolyan állásponton van, mint az LMP a magyar parlamentben az államháztartási hiány tekintetében. Például konkrétan nem fetisizáljuk túl az államháztartási hiányt, nem azt gondoljuk, hogy az az egyetlen mutató, ami egy gazdaságot befolyásol, és az európai zöldek nem a gazdasági kérdések kapcsán tették nyomás alá a kormányt, hanem néha túlzóan, sokszor valóban túlzóan, de alapvetően joggal támadták a demokratikus berendezkedés centralizálása miatt a kormányt. Úgy gondolom, hogy itt most ennek a nemzetközi fordulatnak a magyar gazdaságpolitikára is hatása kell legyen. Ezért most egy új kérdést tennék fel, mert az előzőt Márton képviselő úr megválaszolta: mi igaz abból a hírből, hogy az adótörvényeket még az idén, a nyári szünet előtt tárgyalni fogja a tisztelt Ház? A nemzetközi szélirány változásával érdemes-e, sőt kell-e nekünk akkor adótörvényeket tárgyalni, amikor folyamatosan változik a nemzetközi környezet is?

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Kettő perc, Gúr Nándor képviselő úr, MSZP.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én is megpróbálom befejezni a kétpercezést. Márton képviselőtársam, azért annyit el kell mondjak önnek, hogy ha a munka világát nézzük, akkor például azok az emberek, akik a magyar átlagkereset alatt keresnek, hogyan jártak az elmúlt két esztendőben. Hát úgy jártak, hogy tőlük az adójóváírás kivezetésével elvettek havonta nettó 5-10-15 ezer forintot. Ezt csak azért mondom, mert ez vezet ahhoz, hogy elszegényednek az emberek, elszegényednek a családok, és több mint 1 millióval nőtt két év alatt azoknak a száma, akik létminimum alatt élik az életüket. Akik nem dolgoznak, mert nem tudnak dolgozni, akarnak, de mégsem jutnak munkalehetőséghez, nos, ezektől az emberektől az átmeneti időszak lehetőségét vették el. A munkáltatók és a munkavállalók ugyanúgy, mint annak előtte, befizetik a munkavállalói és a munkaadói járulékot, ugyanolyan mértékben, a szolidaritás és a biztosítás elve alapján, egyrészt hogy a munkavállalók gondoskodjanak saját magukról, ha átmenetileg problémás helyzetbe kerülnek, elveszítik a munkahelyüket, másrészt pedig akik nem veszítik el, azok meg azért, hogy akik elveszítik, azokkal legyenek szolidárisak, és az ő biztonságukról gondoskodjanak. Ezek a befizetett pénzek egy esztendőben nagyjából 180-190 milliárd forintos nagyságrendet tesznek ki. Ebből önök a 2012-es költségvetésben 52 vagy 57 milliárd forintos nagyságrendet használnak arra, hogy az átmeneti biztonságot megadják, azaz például a kilenc hónapos átlagos európai futamidejű biztosítás, álláskeresési támogatás három hónapra redukálódott, de még a mértéke is csökkent. Na így jutnak el a nem dolgozó emberek ahhoz, hogy milliós nagyságrendben, a dolgozókkal egyetemben gyarapítsák azoknak a számát, akik létminimum alatt élik az életüket.

Hát, ez az elmúlt két esztendő történése. Köszönöm, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen. További kétperces, Szilágyi György képviselő úr, Jobbik.

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nem kívántam hozzászólni a vitához, csak annyi kérdést tett már fel Vágó képviselő úr, én is feltennék egy kérdést neki, természetesen csak a jegyzőkönyv miatt. Ön most azt mondta, ha jól értettem, hogy önnek a barátja például az a maoista Cohn-Bendit, aki pedofilgyanúba keveredett, aki az Európai Unióban Magyarországot folyamatosan megpróbálja gyalázni. Arra kérem, képviselő úr, hogy legalább a magyar parlamentben ne terjessze ennek a beteg embernek a nézeteit. Ő lehet az ön barátja, de ezt beszéljük meg a parlamenten kívül, mert megmondom őszintén, hogy ez nagyon sok embernek bántja az érzékenységét, köztük nekem is.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban. - Vágó Gábor: Akkor én is ezt fogom csinálni, elnök úr.)

ELNÖK: A következő kétperces Z. Kárpát Dániel képviselő úr, Jobbik.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Nagyon szépen köszönöm. A zöld közjátékot követően megpróbálom magamhoz ragadni a szót.

Amikor arról beszéltek itt - és ezt Márton képviselőtársamnak címzem - mind az előterjesztői expozéban, mind bizottsági szinten, hogy a távközlési árindex és az infláció hogyan alakult, ezt követően is elmondtam, hogy ez a két mutatószám tökéletesen alkalmatlan bármiféle áthárítás tökéletes lekövetésére, ugyanis számos tényező befolyásolja ezt a gazdasági mutatószámokat. Azt kérem, hogy azt az alapvető gazdasági felkészültséget hozzák be ebbe a vitába, amivel egyáltalán értelme van ilyen tényezőkről vitatkozni. Az inflációs árindexszel és a távközlési árindexszel magyarázni egyáltalán magát az áthárítást, teljes szakmai nonszensz és képtelenség. Ha viszont önök egészen biztosak abban, hogy semmiféle áthárítás nem valósul meg, tehát az előfizetők, vásárlók, fogyasztók zsebét semmiféle pluszteher nem érinti ebből következően, mert elmondhatjuk, hogy a cégek fizetnek, akkor egyetlen kérdésre válaszoljon nekem: miért nem a cégekre vetették ki valamilyen becsült forgalmi mutatószámok alapján ezt az adóterhet, ugyanúgy, ahogy más ágazati különadók alapján a cégeket adóztatták? Ebben az esetben miért nem a piaci szereplőket adóztatták egy megbecsült mutatószám alapján, múltbeli forgalmi adatok alapján levont következtetések alapján? Miért nem tették meg ezt? Erre az egy kérdésre válaszoljon nekem!

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő perc, Vágó Gábor képviselő úr, LMP.

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Jobbikos képviselőtársam olyan aljára ment egy diskurzusnak, amire én nem vagyok hajlandó, ilyen mély búvárruhát felvenni és lemenni oda, ezért nem is reagálok rá.

Viszont Z. Kárpát Dániel képviselőtársam egy elég fontos kérdést tett fel. Konkrétan az volna a kérdés, hogyan is lehet az, hogy kétpercenként egy olyan bonyolult rendszert hoznak létre, hogy 2 forintokat kell fizetni percenként minden egyes számnál. Van egy alsó limit, 10 perc, amíg nem kell fizetni, utána fent van egy értékhatár, amibe az SMS-ek is beleszámítanak. Ennél sokkal, de sokkal egyszerűbb adókivetési módszer is lehetett volna. Mivel ez az adókivetési módszer túl bonyolult, egy olyan rendszert hoznak létre, amelynek a felállítása szintén elég sok pénzbe kerül, így adminisztrációs terhet is jelent már maga az adókivetés módja. (Rogán Antal: Számítógépen!) Értem, hogy számítógépen, de oda is programozni kell. Tisztelt képviselőtársaim, gondolkoztak-e azon, hogy más módon vessenek ki adót, legalább olyan módon, hogy ne növeljék az adminisztrációs terheket? És nem újabb és újabb kisadókkal kell növelni az egyes adófizetők terheit.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő hozzászóló Z. Kárpát Dániel képviselő úr, Jobbik.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Megkísérlem onnan folytatni, nem feltétlenül csak a szakmai kifogásokat, hanem a kérdésfeltevéseket és javaslatokat is, ahol a vezérszónokinál abba kellett hogy hagyjam. Az utolsó megállapítás, amit tehettem, az volt, hogy nem feltétlenül az EU-átlagra vonatkoztatva, de az OECD-tagállamok átlagához képest Magyarországon mintegy 150 százalékos az átlagos árszínvonal, ami a távközlési szektort, azon belül is magát a telefonálást mint folyamatot illeti. Tehát egy ilyen árszínvonalból indulunk ki. Ezért mondtuk azt, hogy nagyon sok vetületből védhetetlen az az adózási fajta, amit egy ilyen szektorra vetnek ki, ugyanakkor azt is látni kell, hogy ezen szektor számos kitörési pontot tartalmaz, és lennének olyan ágazatok Magyarországon, amelyek adóztatásával sokkal hatékonyabban, sokkal tervezhetőbben lehetne elérni ezt az önök által kívánt költségvetési célt.

Nyilvánvaló az is, hogy a szolgáltatók tekintetében várható hatásként egy ilyen adóztatás után a hálózatfejlesztési pénzek át fognak áramolni a számlázásátalakításba. Hogy ez most egyszeri kiadást jelent vagy hosszabb távú fejlesztésként lesz amúgy hamis módon lekommunikálva az érintett cégek által, az kérdéses. Bőven el tudom képzelni, hogy olyan kifogást hoznak, hogy nekik évente ezzel dolguk lesz, különböző összegeket el kell különíteniük erre, ezzel csökkenteni fogják az adóalapjukat, megváltozik a mérlegfőösszegük, tehát már máshogy lesznek terhelhetők, vagy egy másik szinten vesznek részt a közteherviselésben Magyarországon, pedig most sem viszik ezt túlzásba, mint tudjuk.

Látható az is, hogy egy olyan vállalkozásokat terhelő adminisztrációs csomag jön be ezzel a rendszerbe, ami kimondottan a magyar kis- és középvállalkozásokat is érinti. Adódik a kérdés, hogy állnak-e rendelkezésre azzal kapcsolatos becslések, hogy nem az érintett nagy multicégek, hanem a céges telefont üzemeltető magyar kis- és középvállalkozások esetében milyen plusz adminisztrációs terheket, milyen pluszkötelezettségeket rónak önök magyar emberekre, hiszen tudvalevő, hogy a munkahelyek kétharmadát ezen kis- és középvállalkozások adják Magyarországon, míg azok a multik, akiket terhelnek, mintegy 6 százalékot biztosítanak ugyanezen szektorban.

Adódik az a kérdés is, hogy a feltöltőkártyás telefonok adóztatása hogyan fér bele ebbe a rendszerbe. Tehát vannak itt olyan apró részkérdések, amelyek úgy érzem, hogy még nem eléggé tisztázottak. Vagy mi lesz azokkal az SMS-ekkel, amelyeket nem mobiltelefon-hálózatból küldtek? Említettük már itt, hogy a mobilnet-forradalom is elindulhat, vagy különböző alternatív világhálós eszközök felhasználásával fellendülhet a mobilkommunikáció.

(1.30)

Tehát ne becsüljük alá a fogyasztói szokások hirtelen átalakítását pénzügyi kényszerek hatására, ezért elmondható az, hogy valamifajta mögöttes mozgatórugók feltérképezése legalábbis szükséges volna e tekintetben. Nem tudom, hogy rendelkeznek-e ilyennel.

A kék és zöld számok tekintetében szintén a speciális ügyfélszolgálatok működése is kérdéses. Én értem, hogy benne van az előterjesztésben, hogy a segélyhívó vonalak esete nagyjából tisztázottnak tekinthető, de ezen kék és zöld számok esetében teljes mértékben kérdéses az még most jelen pillanatban az előterjesztés jelen állása szerint, hogy melyik területeken lehet majd igénybe venni a korábbi színvonalon a korábbi szolgáltatásokat, és hol kell felkészülni arra, hogy ha nem is feltétlen közvetlen áthárítás, de adott esetben egy közvetett áthárítás formájában hol kell, mondjuk, egy sima telefonhívás esetén többet várni, vagy hol lehet majd nehezebben elérni egy ügyfélszolgálati segítséget, mert az ezzel kapcsolatos becsléseket legalább itt magunk között az éjszaka szűk nyilvánosságán belül illene megosztani.

Teljesen elfogadhatatlan motivátorok tűntek fel bizottsági szinten az előterjesztés mögött, amikor is azzal indokolták ezen adófajta szükségességét, hogy nagy a feketegazdaság, és azért jó ez az adófajta, mert arra is vonatkozik, aki amúgy nem adózik. Ez volt az egyik fideszes képviselő indoklása. Ez valami olyan egészen elképesztő blődli, hogy minősíteni sem szeretném, hiszen tudom, hogy nem egy gazdaságpolitikai végzettségű személy szájából eredt, és nyilvánvalóan az előterjesztő indoklása sem ez lenne, de azért erre figyeljenek már egy kicsit, hogy ezek kikerülnek a nyilvánosság elé, és bizony igen cikis indoklások. Tehát azt mondani, hogy ilyen úton-módon kellene a feketegazdaságot visszaszorítanunk, hát legalábbis kétes. Még csak azt sem mondanám, hogy tankönyvszagú, mert középiskolai tankönyvekben már színvonalasabb indoklások találhatók meg.

Azt is érdemes lenne végiggondolni, hogy ha önök ragaszkodnak ezen adófajta kivetéséhez, és ragaszkodnak ahhoz, hogy ezt a költségvetési célt behozzák, akkor a súlyozást nem lehetne-e átalakítaniuk. Még egyszer mondom, ez nem az én javaslatom, hiszen egyetlen módosítót sem adnék be egy ilyen előterjesztéshez, ennyiben sem kívánok azonosulni vele. De nem gondolkodnak-e önök azon, hogy adott esetben nagyobb mértékben terheljék a nagyobb forgalmat lebonyolító, mondjuk, adott esetben a nagyvállalati vagy multinacionális egységeket, és ezzel párhuzamosan egy családi jellegű kedvezménycsomagot vezessenek be, ugyanolyan módon, hogy ha mondjuk, a családtagok, nyilvánvaló, hogy egy bonyolult informatikai lekövetéses rendszer alapján, egymás között kommunikálnak, az lehessen továbbra is ingyenes vagy ezen adótól mentes, és nyilvánvaló, hogy ezt a terhet akkor tegyék át a multinacionális egységekre, hiszen már csak a méretgazdaságosság szempontjai alapján is nyilvánvalóvá válik, hogy könnyebben kigazdálkodják ezen utóbbi egységek a magyar családokhoz képest ezt a tehertételt.

Újra elmondom, mert sokszor el kell mondanom, hogy egy tisztességes monitoringrendszer kiépítése nyugat-európai létező példák alapján nem túl költséges, nem túl bonyolult dolog. Továbbra sem értem, nem értjük, hogy mi az akadálya annak, hogy egy tisztességes összehasonlító rendszerrel folyamatosan szemrevételezzük azt, hogy milyen áthárítások, áthárítási kísérletek történnek. Én értem, hogy az előterjesztő részéről volt erre szándék, hogy megmagyarázza, hogy ilyen tulajdonképpen van, miközben nincsen, de érdekelne bennünket, hogy mi az akadálya egy ilyen tisztességes rendszer felépítésének.

Végül pedig egyeztessenek maguk között is, hiszen látom, hogy Rogán Antal elszánt a tekintetben, hogy bebizonyítsa, hogy az áthárítás lehetetlen ezen a piacon, ugyanakkor a bizottságban a saját képviselőtársa pedig azt mondta, sőt nem is a képviselőtársa, hanem államtitkári szintről beszélek, tehát az oda küldött megbízottjuk pedig azt mondta, hogy az áthárítások megakadályozása a jövő feladata. Szó szerinti idézetről van szó, a jegyzőkönyvben lekereshető. Tehát ön azt mondja, hogy nincs áthárítás, az önök által, az ön kormánya által odaküldött államtitkár pedig azt mondja, hogy az áthárítás megakadályozása a jövő feladata. Ez előttem nem nagyon jön össze, de nyilvánvalóan lesz erre is épeszű magyarázat.

Nyilvánvalóan érdemes megvilágítani egypár szóban azt is, hogy milyen mögöttes mozgatórugók indokolják ezt az adófajtát. Látható az is, hogy korábban - a Bokros-csomag motivátoraihoz kell visszanyúlnunk ilyenkor -, az akkori pénzügyi válsággal fenyegető és ezt követően IMF-hitelfelvételes időszak törlesztési kötelezettségei indokolták azt, hogy a Bokros-csomagot olyan erővel kellett keresztülnyomni a magyar társadalmon, hogy az szinte tíz évre agyonvágta nemcsak a gazdaságot, hanem a népesedést, a tervezhető kilátásokat, a magyar családokat, a magyar jövőt. Tehát egy iszonyatos szőnyegbombázást végzett a gazdaságban, a családon, a társadalmon belül. Jelen esetben szintén egy olyan rendszer sejlik fel előttünk, és erről is lehet persze vitatkozni, de ahhoz érdemi vita kellene, amelynek értelmében az látszik, hogy az EU különböző diktátumai, pénzügyi, gazdasági diktátumai vezetnek oda, amit Széll Kálmán 2.0-nak neveznek. Ez a 600 milliárdos drasztikus megszorító csomag pedig azért kell, hogy önök vagy IMF-hitelt kaphassanak, vagy megnyugtathassák a piacokat a tekintetben, hogy ha szükségük lenne rá, akkor kapnának. Tehát mindenképpen egy IMF-diktátum van, azaz lehet a háttérben, még egyszer mondom, ez lehet vitatéma. De a helyzet az, hogy felsejlik a gyanú az emberben, hogy ez a 600 milliárdos megszorító csomag nem arra kell-e esetleg, hogy ezen feltételek árán kapjanak önök egy újabb mentőcsomagot vagy segítő csomagot, hiszen látható, hogy ez a brutális csomag, amiről beszélünk, valami egészen elképesztő adatokat tartalmaz a magyar családokra nézve, ne is csak a 600 milliárdról beszéljünk, hanem arról a pár adatról, ami teljesen egyértelművé teszi, hogy mivel állunk szemben.

Pénzügyi tranzakciós illeték: ez ugye 52 és 91 ezer forint közötti összeggel terhel egy családot. A távközlési adó címen tervezett 52 milliárd, ami időközben 44-re csökkent, ez is átlagosan egy havi 17 és 20 ezer közötti többletterhet jelenthet, az e-útdíj emelt szintű indítása 30 ezret, a gyógyszerkassza újabb 10 milliárdos megszorítása - ami a már eddig bejelentett gyógyszerkasszát érintő megszorításokon felül áll - 50 ezret jelenthet családonként, olyan helyzetben, amikor a statisztikák szerint a tartósan gyógyszerfogyasztók 20 százaléka már nem képes kiváltani a gyógyszereit. Tehát ez Magyarországon történik jelen pillanatban; és még egyszer mondom, munkahelyteremtés tekintetében teljes kudarccal számolhatunk, plusz 1900 betöltött munkahely a kormányváltáshoz képest, de súlyozandó a harminc-egynéhányezer közmunkással; az iparfejlesztés pedig a Széll Kálmán-terv 2.0-ban egyetlen oldalt tesz ki a 270 oldalas dokumentumból. Tehát ez az alap, amiről elindulunk.

Visszatérve a tárgykörhöz - záró gondolatként - engedjenek meg annyit, hogy ha ezeket az új adófajtákat vagy az ezek által bevont összeget megpróbálnánk behozni a magyar költségvetésbe, számos egyéb úton el lehetne indulni. Mit lehetne tenni? Nyilvánvaló, hogy az államadósság újratárgyalását én most megemlítem. Nem fogom hosszasan kifejteni, mert azt már többször megtettük. Az önök ellenérveit vagy ellenérvnek látszó válaszait is ismerjük e tekintetben. A történelem majd eldönti, hogy kinek van igaza ebben a kérdésben. Nyilvánvaló, hogy egy olyan egyre feszítőbb kényszerről van szó, amit egyébként önök is belátnak, egy egyszerű adattal élve a korábbi szocialista kormányzatok által nagyon sok esetben felelőtlenül elsütött különböző emelések, béremeléseknek mondott tehervállalások előidézték azt a helyzetet, hogy éves szinten valóban mintegy 1200-1300 milliárdos többletterheléssel kellett hogy számoljon a költségvetés, aminek nem volt meg az alapja. Tehát én látom ennek a tehernek a másik oldalát is, de az is látható, hogy az államadósság erőltetett törlesztése már nem lesz vállalható, az, hogy ugyanannyit költsünk rá, mint az egészségügyre, pedig tökéletesen elfogadhatatlan. Tehát ez lenne az egyik terület, amihez lehetett volna nyúlni.

A multik közteherviselésbe való bevonása egy másik kedvenc témánk. Cséfalvay államtitkár úrral szerintem már kívülről fújjuk egymás mondatait e tekintetben. Itt megint csak a felemlegetés szintjén maradok meg, úgy érzem, hogy ez sokkal elegánsabb, mint ha még egyszer elmondanám ugyanazt, amit ma is elmondtam. Ezeket a társaságokat közteherviselésre kell szorítani, nemcsak azért, mert a legnagyobb károkat ők okozzák a nemzetgazdaságnak - példának okáért ők hozzák be az élelmiszernek nevezett szemetet Nyugat-Európából, és ők okoznak olyan környezeti katasztrófákat Magyarországon, amire magyar kis- és középvállalkozó nem képes -, hanem azért is, azon egyszerű elv alapján, hogy aki a közszolgáltatásokból többet hasít ki, ez ugye a polgárok szintjén is így van, az járuljon hozzá a közös torta elkészítéséhez nagyobb szelettel. Gazdasági szinten valami hasonló működhetne a multik esetében is. Jelen pillanatban még nem működik.

Ugyanakkor ugyanezek a multinacionális cégek - és ez az utolsó tényező, amihez hozzá lehetne nyúlni - mintegy 4500 milliárd forintot visznek ki évente Magyarországról adózatlanul. Teszik ezt a gyártási technológiák átvételének állításával, mert állítom, hogy emögött nem áll valós teljesítmény; teszik ezt az informatikai rendszer bérlésének indokával, ami szintén nem bizonyítható, egy megfoghatatlan dolog, hiszen ha ők azt mondják, hogy a három nap alatt kifejlesztett kis programjukat 2 milliárdért bérlik évente, akkor ezt megtehetik a hatályos jogszabályok értelmében, ami önmagában vérlázító, felháborító. Ezen 4500 milliárdos adózatlanul kiáramló összegből ha csak egytizedet képesek lennének valahogy itthon tartani, akkor nem kellene Széll Kálmán 2.0-ról beszélni, mint ahogy akkor sem, ha a Jobbik javaslata által a kormányváltáskor forintosították volna a devizahiteleket, vagy csak a végtörlesztést lehetővé tették volna, akkor is több száz milliárd forinttal lennénk beljebb az akkori kedvezőbb árfolyamoknak köszönhetően. Tehát összefoglalva: látható, hogy rengeteg lehetőség lenne, hogy más területekhez nyúljanak hozzá, ehhez képest önök gyakorlatilag minden ebben a rendszerben érintett magyar emberre kivetnek egy bár kis összegű, de mindenkit érintő adót. Véleményünk szerint elvi kérdésről van szó. Ha 50 fillérrel terhel ez minden magyar embert, az is nagy baj, hiszen lennének olyan területek, ahol a közteherviselésben részt nem vevő személyeket, szervezeteket lehetne olyan szinten terhelni, hogy a költségvetési egyensúly is helyreálljon.

(1.40)

Csak arra tudjuk biztatni önöket, hogy fontolják meg az elhangzottakat. Két év alatt sajnos ebből nem sikerült sokat magukévá tenniük, de reménykedünk abban, hogy a történelem azt fogja bebizonyítani, hogy ezen lépések megtétele nélkül nem lehet a kilábalást elérni. Abban pedig még erősebben reménykedem, hogy lesz, aki meg fogja lépni, és nem kell egy Jobbik-kormányzásig várni arra, hogy ezek valóban bekövetkezzenek.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő hozzászóló Szólláth Tibor Zoltán, Fidesz.

SZÓLLÁTH TIBOR ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Képviselőtársak! E késői órán nem szeretnék mélyebb fejtegetésekbe kezdeni, de azt gondolom, hogy ami ma itt elhangzott, sok tanulsággal bír.

Onnan kezdeném, ami talán az őszödi beszédhez kapcsolódik, hogy hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal és hazudtunk állandóan. Igazából ebből a világból kellene visszajönni abba az időszakba, amikor elhiszik azt, amit Magyarországon mondanak, elhiszik azt, amit a magyar kormány mond, elhiszik azt, ami Magyarországon történik. Azt gondolom, hogy ez nem egy öncélú történés, és azt is gondolom, hogy ez nem feltétlenül egy Brüsszelnek való mindenkori megfelelési kényszer, hanem sokkal inkább arról szól, hogy Magyarországon olyan folyamatok zajlanak, amit egyébként Selmeczi képviselőtársam elmondott, hogy gyakorlatilag, ha 3 százalék alatt tudjuk tartani a költségvetési hiányt, akkor gyakorlatilag az ország eladósodottsága automatikusan csökken. Azt gondolom, hogy ez mindenki számára egy átlátható és világos álláspont.

Ebből a szempontból azt gondolom, az is elmondható, hogy ez nem egy jószántunkból idehozott - mármint nyilvánvalóan maga a költségvetési hiány tartása, annak olyan előzményei vannak, aminek, azt gondolom, hogy mindenképpen következményei kell hogy legyenek.

Azt gondolom, itt többen is önmagukkal kerültek vitába akkor, amikor az a polémia zajlik, hogy áthárítható-e ez az adó a fogyasztókra vagy nem. Mert ugye azt mondják, hogy egyébként nem áthárítható, ezzel együtt mégis tönkreteszünk egy ágazatot. A kettő együtt egyébként sem igaz, de a kettőt összekapcsolva teljesen ellentmondásos. Mert ha áthárítható a lakosságra, akkor nyilván ez a cégeknek nem fog jelenteni külön terhet. Én egyébként nem fogadnék ebben komoly tételben, hogy áthárítható. Pontosan az a piaci verseny fogja ezt szerintem megkérdőjelezni, ami egyébként a többi korábbi adónemnél is hasonlóképpen történt.

A magam részéről azt javaslom, hogy vizsgálják felül az álláspontjukat, és támogassák ezt az előterjesztést.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő hozzászóló Gúr Nándor képviselő úr, MSZP.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Javaslom, hogy Rogán képviselőtársam újabb kommandókat állítson fel. Szükség lesz rá, merthogy az áthárítás, nem áthárítás kérdéskörében lesz tennivalója ezeknek a kommandóknak. Meggyőződésem, hogy nincs olyan adó, amely a végén nem ott csapódik az emberek szintjén.

Ilyen értelemben mondhatnak önök bármit, egyik napról a másikra megváltoztathatnak egy törvénytervezetet akképpen, hogy az adózás alanya most már a szolgáltató és nem az emberek, nem a magánszemélyek, nem fog változni semmi. Ami az elmúlt két évnek az önök által képviselt politikájából visszatükröződik, nem más, az az, hogy minden sarcnak, minden kivetett adónak, legkiváltképp azok az elszenvedői, akiknek lehetőség szerint a legtöbbet kellene segíteni. Nincs cáfolat rá. Szóban lehet mondani, de kézzelfoghatóan nincs cáfolat rá. Bizonyíték viszont ezer van.

Nem fogom elkezdeni ismételgetni, nem tartom szükségszerűnek, meg hát nem akarom, hogy elnök úr azt mondja, hogy ismétlésekbe bocsátkoztam. Éppen ezért csak meghivatkozom. Az, amikor tételesen olyan intézkedéseket hoznak, ami a fogyasztás szintjén, az áfa tekintetében legkiváltképp azokat érinti, akik a megszerzett jövedelmeiknek a legtöbbjét arra kell hogy kényszeredett módon felhasználják, hogy a mindennapi kenyerüket, a megélhetésükhöz szükséges dolgaikat megvegyék, azokat sújtja a forgalmi adó.

Ugyanúgy, ha egészen máshova megyek, idejövök a távközlési adó szintjére, akkor megint azok, akik egyébként elárvult helyzetben vannak, ők lesznek leginkább elszenvedői a történetnek. De úgy látom, önöket ez nem érdekli. Nemhogy nem érdekli, nem is hatja meg. Nem az mozgatja önöket, hogy ahol a szükség nagy, ott segítő kezet nyújtsanak, hanem egyszerűen csak az, hogy hogyan és miképpen lehet filléreket, forintokat, idézőjelbe tetten, behozni a költségvetésbe. Ha már nem tudnak elkobozni megtakarított magán-nyugdíjpénztári összeget, akkor vegyük el ilyen - Vágó képviselőtársam által mondott - aprópénzes formában. Azt gondolom, ez nem jó út.

Ráadásul én szégyenteljesnek tartom azt, ahogyan például ennek az adónak a kivetésével kapcsolatosan itt az éjszaka leple alatt háromnegyed kettőkor beszélünk a dolgokról. Miért nem merik vállalni azt, hogy a tévényilvánosság előtt mondják el az érveiket, szembesítsenek minket, szembesüljenek önök mindazzal, amivel szembesülni kell? Miért kell az éjszaka időszakára behozni ezeket a dolgokat?

Miért gondolják azt, hogy mindenfajta szakmai egyeztetés nélkül, a jogalkotási törvény minimumának a betartása nélkül normális dolog az, ahogyan ezeket a törvényeket áterőszakolják a Parlament falai között? Miért gondolják, hogy ez így rendben van?

Azt gondolják, hogy a választási eredmények kapcsán a parlamenti matematika alapján számított kétharmad mindenre jó? Ideig-óráig igen. Aztán egy idő után változik a helyzet. Ugyanúgy, ahogy a korábbi kormányoknak is bele kellett törődni abba, hogy a változás, az jön, annak nem lehet egy idő után gátat szabni, ugyanúgy önöknek is, az önök kormányzásának is van vége. A kérdés az, hogy mikor. Egy fél év múlva? Egy év múlva? Netán két év múlva? Tovább ne nagyon reménykedjenek.

No de teljesen mindegy, hogy mikor. Nem kellene elkezdeni közösen azon gondolkodni, hogy mondjuk, húsz év kormányzás időszakában, politikai színezettől függetlenül, adott esetben bármilyen színezetű kormányok bármilyen hibákat elkövettek, akkor ne csak a hibák felemlegetéséből álljon a történet, hanem, mondjuk abból, hogy hogyan lehet egy adott típusú probléma megoldása kapcsán az emberek érdekében összekapaszkodni?

Én azt látom, hogy önökben ez a gondolat fel sem vetődik. Nem véletlenszerű, hogy az ellenzéki politikusok részéről is, teljesen mindegy, hogy már kormányzott vagy nem kormányzó korábbi időszakban ellenzéki politikusok részéről inkább a kritikai él fogalmazódik meg. Azért történik ez, mert az elmúlt két esztendő tapasztalása azt hívja életre az emberben, hogy önökben a legkisebb szándék sincs arra, hogy a megoldások irányába menjenek. Csak és abban az irányban haladnak, ami a Fidesz érdekkörébe tartozó logika alapján fogalmazódik meg.

Azt gondolom, hogy ne menjek messze a történettől, hogy amikor a lakossági, akkor, amikor a vállalkozói körök érdekét nem szolgáló intézkedéseket hoznak, akkor az hosszú távon nem hozhat önöknek eredményt. Nem is kívánom, hogy azt hozza, mert az ennek az országnak szerintem nem a javát szüli. Akkor, amikor ellentétesen, kétértelműen beszélnek, nemcsak idehaza és külföldön, külföldön és idehaza, hanem egy adott időszakban akár még idehaza is önmagával ellentétes módon fogalmazzák meg a dolgaikat. Leírják ebben a törvénytervezetben, hogy önök azok, akik a munkára rakódó járulékterheket akarják csökkenteni, s közben az elmúlt két esztendőben azt növelték, leírják azt, amivel ellentétesen cselekedtek.

(1.50)

Azt mondják, hogy a forgalmi típusú adóterheket növelik. Igen, ezt el is hiszem önöknek, mert ezt meg is csinálták. De azt gondolom, minden más, ami arról szól, hogy hol és mit akarnak csökkenteni, azzal szemben homlokegyenesen másként cselekedtek. Úgyhogy azt gondolom, nem jó utat járnak. Ennek a törvénytervezetnek a kapcsán, azt gondolom, az lenne a leghelyesebb, ha egyszerűen visszavonnák. Olyan zavarodott, ellentmondásos törvénytervezet, amely nem tudja, hogy ha az adó alanya a szolgáltató, akkor miért kell 700 forinttal, 2500 forinttal akár a magánszemélyt, akár a nem magánszemélyt érintetten teherrel párosítani. Olyan törvénytervezet kapcsán, amelyben a miniszter szubjektív családi életéhez hozzáillesztett szokások határozzák meg azt, hogy mi az, ami mentességet élvez, egy hónapban 10 perc, talán még Cséfalvay államtitkár úr is elgondolkodik rajta, hogy helyénvaló-e ez a történet... - egy hónapban 10 perc adómentesség. Szóval azt gondolom, annyi ellentmondásosság van ebben a törvénytervezetben, hogy a legegyszerűbb az lenne, ha nem módosítgatni akarnák, hanem visszavonnák.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megkérdezem, kíván-e még valaki hozzászólni. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok. Cséfalvay Zoltán államtitkár urat kérdezem, hogy kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Jelzésre:) Ingatja a fejét, jelzi, hogy nem.

Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára a következő ülésnapon kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Napirendi pontjaink tárgyalásának végére értünk. Megköszönöm munkájukat. Ma reggel 9 órakor folytatjuk az Országgyűlés ülését.

Az ülésnapot bezárom, nyugodalmas jó éjszakát kívánok!

(Az ülésnap 1 óra 52 perckor ért véget.)

A kiadvány hiteléül:

Dr. Soltész István

az Országgyűlés főtitkára

Szöveghű jegyzőkönyv

^" A 2010-2014-es országgyűlési ciklus

34415 Az Országgyűlés tavaszi ülésszakának 27. ülésnapja 2012. május 14-én, hétfőn 34416

Felszólalások:   207-299   299-381   381      Ülésnap adatai