Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A tegnapi napon is hozzászóltam a költségvetést megalapozó törvényhez, és ott is elmondtam államtitkár úrnak, hogy milyen hiányosságokat tapasztalok a 2018-as költségvetésben. Nem szeretném magam megismételni, de bizonyára azokat a dolgokat is mondom, amelyeket felsoroltam tegnap, és amelyeket még szeretnék hozzátenni, azokról is szeretnék beszélni.

Elmondtam, hogy önök elfogadták a nemzeti romastratégiát, és azt mondták, hogy Európában elsőként az európai keretstratégiát is elfogadják, és négy olyan fő prioritást alkalmaznak, amely mindenképpen komplexen kezeli a magyarországi cigányság helyzetét. Ez rendben is van, mert azt gondolom, hogy koncepció nélkül nem lehet megfogalmazni olyan célokat, amelyeket be is lehet tartani. Persze, mindig hozzá kell rendelni a határidőket, a felelősöket és a forrásokat.

Ebben az időszakban viszont nem látom ebben a programban sem a felelősöket, sem pedig a költségvetés hozzárendelését. Mondom a négy területet, államtitkár úr, hátha nincs képben. Az egyik az oktatás, a másik a foglalkoztatás, továbbá a lakhatás és az egészségügy. Ez a négy fő prioritása van a nemzeti romastratégiának, és ezen a négy területen azt látom, hogy minden esetben, amire azt mondta, hogy mutassunk rá, hogy hol van leszakadás-növekedés, akkor szeretnék néhány dolgot mondani.

Az oktatásban mindenképpen azt lehet mondani, hogy a romáknak a helyzete láthatóan csökkent, főleg a középszintű oktatási rendszerben és a felsőoktatásban. Azért lehet ezt kimondani konkrétan, mert a különböző ösztöndíjrendszereknél ‑ ugyanis majdnem mindegyik roma származású személy sajnos rászorul arra, hogy ösztöndíjat kapjon ‑ lehet látni, hogy a számok folyamatosan csökkennek minden évben, és nemcsak azért, mert kevesebben akarják igényelni ezt a formát, hanem azért is, mert nincs annyi forrás, és kaptak olyan levelet, hogy forráshiány miatt nem tudják támogatni az ösztöndíjasokat.

Tehát ebből adódóan egyértelművé válik számomra, de azt gondolom, hogy a pályázók számára is, hogy nincs annyi forrás, hogy a roma tanulókat próbálják meg úgy ösztönözni, ahogy egyébként a társadalom is szeretné, hogy minél több értelmiségije legyen a magyarországi romatársadalomnak.

(21.10)

Tehát ebben önök, azt gondolom, nem akarnak kellőképpen beszállni egy európai szintű politizálásba, érdekképviseleti rendszerbe, mert nem akarják, hogy Magyarországon egy olyan társadalom éljen a magyar társadalmon belül, amelyik az értelmiségi réteget is megjeleníti ebben az országban. Ezért tehát miért nem akarják, hogy a roma fiatalok, akik főiskolára, egyetemre szeretnének eljutni, miért nem akarják támogatni őket, hogy be tudják fejezni a főiskolai, egyetemi tanulmányaikat a felsőoktatásban?

Azonkívül én azt gondolom, amit elmondtam eddig is, nagyon fontos, hogy önök az óvodai rendszerbe nagyon sokat beleinvesztáltak, és én magam azt mondom, hogy ebben én önök mellett vagyok, hogy az óvodai ellátás hároméves kortól térítésmentes. Tisztelt államtitkár úr, viszont a másik lába hiányzik ebből a rendszerből, hol van az a helyzet, ahol mondjuk, a fekvőhelyeknek a mennyiségét meg tudnák adni a gyerekeknek?

Mert még mindig nem tudják a különböző keleti régiókban kellő számban bevenni a gyerekeket hároméves korban, mert nem tudják hol lefektetni őket, ezért tehát fekvőhely hiányában nem tudják igénybe venni a szülők azt egyébként, amire a másik törvény lehetőséget ad, hogy hároméves kortól menjenek el, és tanuljanak. Mikor lesz elég fekvőhely, férőhely a gyerekeknek, hogy az óvodai ellátást, amit önök biztosítanak ‑ még egyszer mondom: nagyon jól ‑, azt igénybe is tudják venni? Mert abban az esetben viszont, azt gondolom, hogy semmit nem fog érni, hogyha továbbra is így marad, hogy a férőhelyek számát nem fogják növelni az óvodai intézményekben.

A másik nagyon fontos része, hogy önök elindítottak egy tanodai programot, az elmúlt hetekben-hónapokban újra kiírtak egy tanodai pályázatot, ami nagyon fontos, látom, hogy 2018-ra is vannak benn források. Csak az a probléma, államtitkár úr, hogy mindeddig összesen mintegy 60-70 tanodai programot tudnak megfinanszírozni, és ugyanaz a helyzet ezzel, mint amit mondtam már, hogy a roma értelmiség nem tud kinőni, hogyha ez így marad tovább, azért, mert azokban a térségekben, ahol egyébként kellene hogy ott legyenek ezek a tanodai programok, abban a térségben azért hiányoznak, mert a szülők nem tudják megfinanszírozni, hogy pedagógushoz járassák a gyerekeiket, ezért tehát a tanodai program elengedhetetlen, ha úgy tetszik, nélkülözhetetlen.

Ezért kérdezem az államtitkár urat, hogy kívánnak-e a tanodai programba további pénzeket invesztálni a látható összegen belül, és ‑ még egyszer mondom ‑ ez is jó, hogy a 2017. év végére újra betettek egy olyan forrást, amely mindenképpen lehetőséget ad, viszont 2018-ra nincs tervezve, és az sincsen leírva sehol, hogy egy felül nyitott rendszert, költségvetést alakítanak ki, mert akkor nyugodt lennék, hogyha egy felülről nyitott rendszer lenne ebben a kérdésben, hogy amennyi igény van, annyit tudnak ráfordítani, de ezt nem látom, és ez elég nagy problémát jelent. Tehát a tanodai programokat, én azt gondolom, hogyha azt akarják, hogy akár a gyerekeket, akár pedig a szülőket egy olyan helyzetbe hozzák, hogy kiszámítható legyen az oktatásban a gyerekeiknek a hosszú távú gondolkodása, akkor kérném, hogy vizsgálják felül, hogy a 2018-as költségvetésben elegendő forrás jelentkezik-e erre a részre.

A foglalkoztatásnál, én azt gondolom, hogy szintén amit olvastam ebben a véleményben, a 2018. év költségvetéséből, lehet látni a 40. oldalon egy olyan bejegyzést, ami, azt gondolom, mindenkinek a szemét megszúrja, kiszúrja, mégpedig a szakképzési centrumok. Le van írva fehéren feketén, hogy nem lesz elég a forrás, ennek ellenére azt is leírják persze, hogy ha szükséges, akkor igen, adnak hozzá olyan pluszforrást, amely szükséges, egy felül nyitott költségvetésnek nevezik. Tisztelt államtitkár úr, erre nagyon nagy szükség lenne, mivelhogy a felnőttképzés, a szakképzés ‑ tegnap is megemlítettem, most is meg szeretném említeni ‑ egy kegyetlen fontos mérföldkő, mert hogyha ezekbe a felnőttképzési és szakképzési centrumokba nem lesz olyan forrás invesztálva, amely arra mutat rá, hogy a közfoglalkoztatásból különböző átképzésekkel és szakmamegszerzési lehetőségekkel tudjanak bírni az emberek, akkor örökké a foglalkoztatási csapdában lesznek, tehát ebben a közfoglalkoztatási csapdában lesznek.

Ezért tehát az önök felelőssége is, hogy egy ember ne öt-hat évig vagy éppen tíz évig legyen benne egy közfoglalkoztatási rendszerben, úgy, hogy két-három hónapot dolgozik, kettőt kimegy a rendszerből, hanem próbáljunk meg neki egy olyan alapképzést adni, egy szakmát adni a kezébe, vagy akár két szakmát, amellyel versenypiaci helyzetbe tud kerülni. Mert ezekkel a számokkal, ahogy önök is leírták egyébként nagyon korrektül, ez a költségvetés valószínűleg nem fedezi azt a felnőttszakképzést, amit előirányoztak ‑ de akkor miért nem tesznek oda annyi forrást, amellyel tudják azt fedezni? Nem látom tehát azt, hogy abból a közfoglalkoztatási csapdából, amelyben nagyon sokan benne vannak, hogy tudnak kimenni.

Hozzáteszem azt is, hogy ahogy az óvodai rendszernél, itt sem mondom, hogy erre nincs szükség, nehogy valaki azt mondja, hogy én ezt rossznak tartom, nem, viszont azt igen, hogy ha több éven keresztül vagy akár egy évtizeden keresztül semmi más lehetősége nincs, csak a közfoglalkoztatásban bent lenni. Ezért tehát elengedhetetlen, hogy a felnőtt­szak­képzéshez hozzányúljanak, és olyan forrásokat tegyenek bele, amelyek mindenképpen segítik az átmeneti, rendszeres és az elsődleges munkaerőpiacra való eljutást.

Azonkívül, államtitkár úr, nagyon sokszor volt, hogy a kis- és középvállalkozásoknak a versenyképességét megpróbálják helyzetbe hozni. Én ebben a költségvetésben, akárhogy nézem, nem látom, hogy a kis- és középvállalkozások helyzetbe lennének hozva. Némely százalékkal valóban emelkedik, de az nem elég ahhoz, hogy mondjuk, a kis- és középvállalkozásokat olyan helyzetbe hozzák, hogy úgy tudják a hétköznapokat megélni, hogy nem lesz olyan problémájuk, hogy holnap vagy holnapután még abból a kis létszámból is el kell küldeni embereket.

Ez egyébként igaz nagyon sok roma vállalkozóra is, azért is említem meg, mert sokan ők is kis- és kö­zépvállalkozók, és nagyon sokszor nincs olyan pályázati forrás vagy olyan támogatás, amelyhez hozzá tudnának kapcsolódni. Tehát ez a foglalkoztatási rész másik része, hogy ebben mit szeretnének tenni.

Említettem a nemzeti roma keretstratégiából az oktatást, a foglalkoztatást.

A lakhatásról számtalanszor elmondtam önnek is, hogy mi a probléma. Mindig az előző nyolc évről beszélnek, amikor a szocialisták, tehát mi voltunk kormányon, és azt mondták, hogy milyen kevés pénz van a romatelepek felszámolására. Államtitkár úr, mutasson egy sort ebben a költségvetésben, ahol a cigánytelepek felszámolására van pénz fordítva! Nem kevés, tehát amilyen mi kritikát kaptunk, hanem egyáltalán nincsen olyan forrás, én nem láttam, amellyel ezt az eszközt tudnák használni. Hogy miért mondom ezt?

Még egyszer azt mondom, amit Szabó Sándor képviselőtársamnak mondott, hogy mutassunk rá, hogy a leszakadásnövekedést hol tapasztaljuk, hogy, államtitkár úr, 650 cigánytelep van ma Magyarországon, még egyszer mondom: 650 cigánytelep, 120 ezer roma él mélyszegénységben, azt is lehetne mondani, hogy nyomorban. Nem látom, hogy onnan az a komplexitás, amely szükséges lenne, hogy a foglalkoztatási lábát, a lakhatási lábát, az egészségügyi lábát hozzárendelték volna.

Persze azt is hiányolom, hogy Farkas Flórián, aki egyébként az önök miniszterelnöki biztosa, nincs itt a költségvetésnél, és nem mondja el, hogy ő hogy látja. Ha ő azt mondja, hogy egyébként jónak látja ezt a költségvetést, akkor lehet, hogy nem is vitatkoznék, mert azt mondom, hogy… (Dr. Lukács László György közbeszól.) Én azt nem tudom, hogy miért nincs börtönben, kérlek, kérdezz mást (Az elnök csenget.), de egy biztos: én nem azért hiányolom, mert egyébként hiányzik nekem az életemből, hanem azért hiányolom, mert ennél a napirendi pontnál vagy ennél a törvénynél mindenképpen fontos lenne az ő véleménye, mert a magyarországi cigányság 800 ezer fője kíváncsi arra, hogy hogyan fog alakulni az ő jövője, és ebből a költségvetésből nem látjuk, és biztos vagyok abban, hogy ő sem látja, hogy hogyan fog alakulni. De igaz egyébként ez Farkas Félixre is, aki szószólója ennek a parlamentnek.

Visszatérve a költségvetésre, a lakhatásnál tehát ez a legnagyobb problémám, államtitkár úr. Nem megyek bele az önkormányzati bérlakásokba és egyéb más jelenségekbe, amelyek szintén említést érdemelnének, én csak egyetlenegy dolgot kérdezek: mi lesz azzal a 120 ezer emberrel, aki mélyszegénységben él, nyomorban él a cigánytelepeken, azon a 650 cigánytelepen, amit említettem. Nem látom, hogy az a program, amit meghirdettek nemzeti keretstratégiaként vagy éppen meghirdettek európai keretstratégiaként, hogy fogja megérinteni ezeket a romákat.

Még egyetlenegy dolog ehhez a lakhatáshoz: hogyha nem próbálják meg komplexen kezelni ezt a kérdést, akkor nemcsak az lesz a probléma, ami a következő része a mondandómnak, hogy az egészségügyi helyzete hogy alakul a cigányoknak, el kell mondanunk, hogy nem az a 8-10 év, ami most látható, hogy a többségi társadalomhoz képest 8 évvel előbb hal meg egy magyarországi roma, mint egy nem roma, pedig a nem romáké is nagyon rossz helyzetet mutat az európai átlaghoz képest, állam­titkár úr, ott esélyük sincs arra, hogy esetleg 50-55 évnél többet éljenek az emberek.

(21.20)

Önök a felelősséget vállalják azért, hogy több tízezer ember idő előtt haljon meg csak azért, mert kormányzati felelősséget nem éreznek? Azt gondolom, hogy nem lehet ilyen felelősséget felvállalniuk, sőt ellenkezőleg, tenniük kell, és ebben a miniszterelnöki biztosnak is szerepet kell vállalni, mondjuk, eddig nem nagyon dolgozott az elmúlt három évben, de talán most, ha a jegyzőkönyvet megnézi, akkor meghatják a mondataim, vagy éppen az ön gondolkodását, hogy ebben tényleg valamit tenni kell, ha ön is úgy látja.

Az utolsó az egészségügyi prevenció kérdése. Azt gondolom, hogy mindenhol szükséges lenne, mert ma Magyarországon azért van az a helyzet, ami kialakult, mert nem látom azt, hogy Magyarországon a gyógyítás mellett a prevencióra is hangsúlyt fektetnének. Erről akár Lukács képviselőtársam, akár bárki más, ellenzéki képviselő, gondolom, beszélt meg beszélni is fog, de én egyetlenegy mondatot szeretnék erre mondani, hogy nálunk hatványozottan érződik az, hogy nincs prevenciónk.

Az utolsó gondolatom ‑ mert Gúr Nándor biztos már néz nagyon ‑ az intézményrendszerek. Államtitkár úr, önök megszüntették a Magyarországi Cigányokért Közalapítványt, és nem hoztak létre semmit helyette, megszüntették a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatalt, semmit nem hoztak létre helyette, megszüntették a Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Alapítványt, semmit nem hoztak létre helyette. A civileket nem tudják támogatni kellőképpen, sőt ebben megint a nemzetiségi, a roma civil szervezetek ellehetetlenülését látom nap mint nap, számolják fel önmagukat, bíróságra mennek, hogy beadják a bejegyzésüket, mert egyszerűen nem tudják fenntartani magukat.

Az önkormányzatokra már tényleg nincs időm, csak egyetlenegy gondolat. Önök a helyi nemzetiségi önkormányzatok, a területi nemzetiségi önkormányzatok helyzetét nem kellően komolyan próbálják meg a költségvetésben kezelni.

Viszont egyetlenegy jó dolog van, az pedig a feladatalapú támogatás. Tisztelt Államtitkár Úr! A feladatalapú támogatás egy nagyon jó eszköz arra, hogy ha feladatokat végeznek, akkor láthatóan mennyit kapnak. Csak a pontrendszer és a hozzájutás politikai eszköz, azt gondolom, és ebben önöknek felelősségük van, hogy egy olyan rendszert találjanak ki e helyett a feladatalapú támogatás helyett, ami mindenképpen azt mondja, hogy igen, ha nem politikai eszközként használják, hanem valós eszközként, akkor lehet előrébb jutni ebben az önkormányzatiságban.

Tehát maguknak az önkormányzatoknak a helyzete katasztrofális, a kisebbségi önkormányzatok helyzete helyi szinteken, akár a megyei jogú városokat nézzük a kisebbségi önkormányzatoknál, nemzetiségi önkormányzatoknál, akár kisebb településeken is ugyanaz a helyzet. Köszönöm szépen a figyelmüket. Várom megtisztelő válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)