Felszólalás adatai

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetési bizottságban, a tegnapi miniszterelnöki megszólalás után tudjuk, hogy szinte négy éven keresztül félre voltunk vezetve, mert mindig azt hittük, hogy ott gazdaságpolitikáról beszélünk, most a tegnapi miniszterelnöki megszólalás óta látjuk, hogy rossz pályán voltunk, mert itt most egy jóléti kiigazítás zajlott. Úgy tekintem, hogy mostantól kezdve kezdődik akkor a gazdaságpolitika. Ennek a jövőbeli gazdaságpolitikának egy tükre az a beterjesztett törvénytervezet, ami gyakorlatilag a konvergencia-kritériu-mok néhány pontját akarja kőbe vésni.

Eörsi Mátyás szavait én mindig figyelni szoktam, többször is volt, hogy egyetértettem egyébként a megszólalásaival; amit most ennek a törvénytervezetnek a kapcsán elmondott, azzal nem lehet nem egyetérteni. Én jogászként nem akarok okosabb lenni a közgazdászoknál, ezért amit elmondok, az csak egy laikus jogász álláspontját tükrözi erről a törvényről.

A beterjesztett törvény preambuluma, egyébként helyesen, az indokolása nagyon szűkszavúan, de végül is közösségi jogszabályokra hivatkozik mint mögöttes jogszabályokra, amelyek most valamilyen szempontból állítólag lépéskényszerbe hoznak minket.

(13.10)

Hivatkozik a törvénytervezet, ha nem is pontosan, a Közösség szerződésére, hivatkozni lehetne a Közösség szerződése 104. cikkének 1-14. bekezdésére. Hivatkozik bizonyos másodlagos jogszabályokra. Ezek közül egyet, az 1466/97. EK tanácsi rendeletet meg is említi ez a preambulum, megjegyzem, másokat is említhetne, és beszél a stabilitási és növekedési paktumról is, aminek, megjegyzem, az a rendelet egyben része, amit már az előbb idéztem.

A dolog lényege az - azt gondolom -, hogy a kormány menteni akarja a hitelét, elsősorban az Európai Közösségben megromlott hitelét akarja valamelyest helyreállítani, és ezért terjesztette be ezt a törvényt. De az meggyőződésem, hogy azok az Európai Unióban ott lévő szakértők vagy maga a Bizottság apparátusa egy ilyen törvénytervezetet ugyanúgy nem venne komolyan, ha ezt a magyar parlament a legnagyobb szégyenére megalkotja, mint ahogy nyilvánvalóan nem tudta komolyan venni azt a konvergenciapályát, amit üresen, tények, a hozzá vezető út nélkül eddig is megfogalmazott a magyar kormány, és már sokszor megbuktunk ezen a leckén az Európai Bizottság előtt.

Eörsi Mátyásnak volt egy mondata, amivel nem tudok egyetérteni. Ő attól fél, ha a Fidesz betartja, mondván, a jelenlegi ígéreteit, és itt nagy valószínűséggel a társadalombiztosítási járulékcsökkentésre célzott, hogyha ez valósággá válik, akkor beláthatatlan távolságba kerülünk az euró bevezetésének lehetőségétől. Ez volt érvelésének a magva, amivel nem értek egyet, mert én meg azt gondolom, hogy ezzel kerülünk közelebb az eurózónához. E meghivatkozott, de soha nem idézett Európa tanácsi rendelet preambulumának csak az első mondatát szeretném Eörsi képviselő úrnak és a Pénzügyminisztérium jelen lévő vezetőjének is felidézni.

Hogyan gondolkodik ez a rendelet a stabilitási paktumról? Azt mondja, hogy a stabilitási és növekedési paktum rendezett állami pénzügyek célkitűzésén keresztül... - még egyszer mondom: rendezett pénzügyekre mint egyfajta célkitűzésre van szükség, de ezeket a célokat, hogy rendezettek egy állam célkitűzései, ez a paktum - ha tovább olvasom; látom, a miniszter úrnál is ott van - egyben eszköznek tekinti, ez a rendelet ahhoz, hogy munkahelyek jöjjenek létre, munkahelyeken keresztül létrejöjjön egy kedvező árstabilitás, és létrejöjjön egy dinamikus fejlődés.

Tehát ez a paktum is úgy gondolkodik, hogy az európai zóna növekedésén keresztül visz az út egyébként egy lisszaboni programhoz, amiben persze nem hiszünk, hogy mi leszünk 2010-re Európa legversenyképesebb térsége, mert ehhez sok mindent nem csinált meg az Európai Unió, meg nemcsak rajtunk múlik, de a dolog lényege, még egyszer mondom, még csak a preambulum első mondatát olvastam, ott is azonnal munkahelyek létesítését igényli ez az 1466/97-es európai közgyűlési rendelet. Tehát amikor mi a munkahelyek létesítését tekintjük a legfontosabbnak, és ehhez eszköznek tekintjük az élőmunka terheinek csökkentését, akkor nemhogy nem megyünk szemben az európai gondolkodással, hanem az európai gondolkodás, az Unió gondolkodásának fősodrában vagyunk.

Mi az, amit a kormány helyesen tűz ki célul, mert ez a rendelet, hivatkozhatnék több pontjára, elvár tőlünk bizonyos dolgokat? Kérdés az, hogy elvárja-e bármilyen európai dokumentum, maga a szerződés, ez a meghivatkozott vagy más rendeletek, maga a stabilitási és növekedési egyezmény - itt jegyzem meg, hogy az két rendeletből áll, és egy politikai deklarációból áll. Nem véletlen, hogy egy politikai deklaráció fogja keretbe ezt a két másodlagos jogszabályt, amit rendeleteknek tekintünk. Kérdésem az, hogy elvárja-e tőlünk valamilyen európai uniós jogi norma azt, hogy törvényi keretekben szabályozzuk a konvergenciapályát? Nyilvánvalóan nem várja el, Eörsi képviselő úr már beszélt erről, meg a dolog egyszerűen nevetséges, mert a dolog egy politikai szándék, ezzel tökéletesen egyetértek, és itt a Fidesz képviselőjeként is mondom, hogy bennünk elhatározott ennek a politikai szándéknak a képviselete, de hogy ezt nem lehet egy ilyen nevetséges jogszabályba, törvénybe önteni, az számomra teljesen nyilvánvaló.

Mit fogunk csinálni, ha mégis törvény születik erről? Külön komikus, hogy századszázalékokra pontosan bizonyos kritériumokat önök most meg tudtak becsülni. Akkor, amikor évente elfogadjuk a költségvetési törvényt, annak mindig melléklete lesz majd ennek a törvénynek a kiigazítása is? Mert ezzel eljátszhatunk, akkor a salátatörvényeink egy törvénnyel eleve gazdagodnak, mert mindig ehhez is hozzá kell nyúlni, mert különben két törvény között összeütközés lesz. Ki kell mondanunk, hogy az európai uniós jogszabályok nem várják el azt, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson a konvergencia-kritériumok rögzítéséről.

Mi az, amit elvárnak, és nem teljesíti a Magyar Országgyűlés? Elvárná a stabilitási és növekedési paktum azt, hogy ne csak a kormány belügye legyen a konver-gen-cia-pálya megrajzolása, nyilvánvalóan a kormány és a mögötte lévő kormánytöbbség ebben az ügyben domináns. Az Országgyűlésnek legyen ebben szerepe, ezt elvárják ezek a dokumentumok, sőt a nyilvánosság bevonása is időben megtörténjen.

Nézzük meg, hogy hogyan teljesítik önök ezeket a kritériumokat ebben a törvénytervezetben! Egyrészt azt mondják, hogy majd a kormány megrajzolja a konver-genciapályát, itt persze most kereteket kapott, ezt beterjeszti a Bizottságnak, és amikor a Bizottság javaslatával találkozik már az Európai Tanács, az állam- és kormányfők testülete, és ők is véleményt alkotnak az egészről, akkor tájékoztatják gyakorlatilag a folyamat végén a Magyar Országgyűlést. Ez nem az Országgyűlés bevonása, ennek a pályának a megrajzolása, ez csak megcsúfolása az egész folyamatnak. Persze, leírják önök azt is, hogy április 30-áig tájékoztatják a mindenkori Országgyűlést a költségvetés makroszámainak alakulásairól, de ez még mindig nem egy partneri együttműködés kormány és Országgyűlés között.

Ki kellene találnunk, most már az Európai Unióban vagyunk több mint egy éve, hogy a Magyar Országgyűlés a saját működési rendjét hogyan alakítja át ahhoz, hogy akár szakbizottságok érdemben tudjanak foglalkozni egy olyan dokumentum előkészítésével, amiben a kormánynak privilegizált helyzete van, de az Országgyűlésnek is szerepet kellene adni az egészben. Önök egyébként azt is ebben a törvénytervezetben leírják, hogy a választások évében az április 30-ai határidő júniusra tolódik. Arra is felhívom a figyelmüket, hogy lehetne itt pontosabban fogalmazni, hogy ez 2006-ban kell hogy így történjen, mert ha ezt a konvergenciapályát teljesíteni tudjuk, ahogy önök ezt megrajzolták, akkor nem lesz több választások éve, hisz csak 2008-ig gondolkodik ez a törvény. Márpedig nem valószínű, hogy a következő ciklust megrövidítené az Országgyűlés.

Tehát a gondolkodásuk is árulkodó, ez a fogalmazás, hogy a választások évében előrébb jönnek ezek a tájékoztatások is, arra utal számomra, hogy önök megrajzoltak 2008-ig egy pályát, de a továbbiakban lehet, hogy erre még szükség lesz. Mert az már nem konvergencia-kritérium lesz, ha egyszer bent lennénk az eurózónában, azt már nem konvergenciakritériumoknak hívjuk akkor, amikor mi már az eurózóna tagjai vagyunk. Akkor is évente persze kommunikálunk a stabilitási és növekedési paktum keretén belül a Bizottsággal és az Európai Tanáccsal, de nem a konvergenciakritériumok rendszerén keresztül, mert az a kívülálló országok leckéje, így a mi leckénk is.

(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Ennyivel szerettem volna csak a vitához hozzájárulni, és azt gondolom, hogy őszintébbek lehetünk egymással, őszintébbek lehetünk a közvéleménnyel, nem kell pótcselekvéseket csinálnunk. Az Országgyűlés értsen egyet abban, hogy minél előbb csatlakozzunk az eurózónához, és ne látszatcselekvésekkel akarjuk a ma még talán nem létező politikai szándékunkat leplezni a Bizottság, a közvélemény és önmagunk előtt. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)