Felszólalás adatai

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm. Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Végtelenül szomorú vagyok, hogy ez a törvény a Ház elé került, ugyanis a következőről van szó. Eltelt négy év, hogy a parlamentben tárgyaltunk arról, hogy hogyan állunk - akkor is elmondtuk az aggodalmainkat, és nem történt semmi.

Nem történt semmi négy éven keresztül, és egyet kell értenem Soltész Miklós képviselőtársammal és dr. Salamon képviselőtársammal: nem beszélni, cselekedni kellene. Eltelt a négy év, és nem tett a parlament és a kormánytöbbség semmit ebben a dologban.

Én úgy gondolom, hogy ez a törvény megszégyeníti a tisztelt Házat, mégpedig azért, mert úgy telt el négy év, hogy nem történt semmi azoknak az érdekében, akik rászorultak, és gondolok itt elsősorban a megváltozott munkaképességűekre, a mozgáskorlátozottakra és a fogyatékkal élőkre.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ők is magyar állampolgárok, és nekünk mint parlamenti képviselőknek és a kormánypártiaknak, gondoskodnunk kellett volna, többet; többet, mert önök mindig azt mondták, hogy jól mennek a dolgok. S kiderül most négy év után, hogy nem mentek jól a dolgok ebben a tekintetben sem. Ugyanazok az emberek, mint mi, gondjaik mellett pedig segítségre szorulnak. Én úgy gondolom, hogy lelkiismeret-furdalása lehet a mostani kormánypártoknak.

Egyetértek Béki Gabriella képviselő asszonnyal, aki mindig hangoztatta a különvéleményét. De, tisztelt hölgyek, urak, megint csak a szó; megint csak a szó, és nem a cselekedet! Ugyanis, Béki Gabriella kormánypárti képviselőtársam, meg kellett volna értetni a kormányával, amelyikkel koalíciósak, hogy cselekedni kell. Én nem kételkedem az ön tisztességében, empátiájában, és nem kételkedem abban, hogy együtt érez azokkal, akiknek meg kell élni hétköznaponként, hogy nem tudják megközelíteni a közhivatalokat, és nem egyenlő bánásmódban van részük.

Ez a törvényjavaslat arról szól, hogy miután nem sikerült teljesíteni négy év alatt az elvárásokat, az általunk és a tisztelt Ház által megfogalmazott feladatokat, ezért most hátrébb toljuk. És képviselő asszony, aki az ellenzéki padsorokból megfogalmazta a véleményét, ha csak egy-egy intézményt tervez be ez a törvényjavaslat, különböző időpontokban, tessenek már elmondani, hogy abban a kisvárosban, ahol élek, hogyan fogjuk ellátni az állampolgárokat tisztességgel, becsülettel, ha ott szeretnénk.

Elmondok egy-két példát, amit gyakorló polgármesterként az elmúlt négy év alatt nem sikerült megoldanom. Hadd soroljam! A városházát még rokkantkocsival, mozgáskorlátozott-kocsival meg lehet közelíteni, hiszen a rendőrségnek van ilyen, és a folyosó összekötött, de már az okmányirodába az emeletre nem lehet felmenni, nem volt rá pénzünk. Tudják, miért nem volt rá pénzünk? Azért, mert a költségvetésben az alapfeladatainkra fogyott el minden állami támogatás, és minden helyiadó-bevétel. Emlékeznek rá, 50 százalékos béremelést kellett fizetnünk, három hónapig meg is kaptuk, és utána négy éven keresztül nem.

Gondolják el, hogy okmányirodánk is van, és oda el szeretne menni a mozgáskorlátozott, a megváltozott munkaképességű, a fogyatékkal élő - nem tud elmenni. Le kell mennie a hivatalnoknak, és ott kell kisegíteni őt, míg a többiek ott verik az asztalt. Gondolják el, hogy a fogorvosi rendelőnk, amely korábbi építési hibák miatt véletlenül az emeleten van, egy padlástérben - nem tudnak felmenni a mozgáskorlátozottak. Sorolom tovább, az általános iskolánk: a Fő téri általános iskolánkban ha egy ilyen gyerek van, nem tud közlekedni, és nem tud felmenni az emeletre sem, mert pályáztunk volna, és nem kaptunk rá pénzt.

Idősek átmeneti otthona. Tisztelt hölgyek, urak, csak mentővel tudnak bemenni - ők ott elbírják, a gondozóasszonyok nem. Az idősek napközi otthonában szintén nincs megoldva az akadálymentes közlekedés. És itt a háziorvosi rendelő. Tisztelt hölgyeim és uraim, nem tudom, hogy tudják-e, hogy a háziorvosi rendelőket általában nem lehet megközelíteni azoknak az embereknek, akik fogyatékkal élnek; nem tudják megközelíteni. Sok helyütt vannak magánrendelők, lakásokból kialakítottak, de a községi, a városi háziorvosi rendelőket sem lehet megközelíteni.

Egy nagy sikerünk volt, ezelőtt négy évvel: a szakorvosi rendelőben a sebészet az emeleten volt, a mentősök is úgy vitték fel a sérült embereket, és sikerült egy liftet beépíteni, hosszú idő után, de 50 évig úgy használták. De aztán már nem is emlegetem, hogy a moziban, a múzeumban, a családsegítő központban, az autóbusz-megállóban nem lehet közlekedniük, és egy kisváros még a toaletteket sem tudta megoldani e tekintetben. Azért mégiscsak borzasztó, nem? Gondolják végig! És akkor erre föl, önöktől kapunk egy törvényjavaslatot.

A pályázatról is hadd szóljak néhány szót! Igen, úgy gondolom, közös állami feladat, hogy az akadálymentesítéssel is megteremtsük az esélyegyenlőséget a fogyatékkal élőknél a mozgásokban is, de ha ezt pályázattal kell megoldani, tisztelt hölgyeim és uraim, sose lesz vége. Ilyenkor mindig szubjektív elemek keverednek, és tudom, hogy nagyon sok kormánypárti településnek volt lehetősége és alkalma egy-két apró, hangyányi lépést tenni ez ügyben, de nekünk, nem kormánypárti képviselőknek nem nagyon volt.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nincs eredmény, e tekintetben is van törvény. Én úgy gondolom, hogy rossz lehet az önök lelkiismerete, kormánypárti képviselőtársaim, de sajnos nekem is, mert úgy gondolom, hogy nem adtak lehetőséget, hogy többször szóljak, bár tettem. Nem tudom, hogy mit fogok mondani például ezen a héten, hiszen a szarvasi mozgáskorlátozottak egyesülete meghívott, és majd számon kérik rajtam, úgy is mint polgármesteren, úgy is mint kistérségi elnökön, hogy miért nem tettünk többet. Csak elnézést fogok tőlük kérni, ahogy kérem önöket is, legközelebb ehhez a kérdéskörhöz több empátiával, alázattal szíveskedjenek hozzákezdeni, és tegyünk meg mindent azért, hogy Magyarországon azok az emberek, akik megváltozott egészséggel élnek, fogyatékkal élnek, ezt ne érezhessék. És kérem önöktől, hogy ne éreztessék, mert ez becstelen és tisztességtelen dolog. Én úgy gondolom, hogy próbáljanak elszámolni, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, a lelkiismeretükkel.

A miniszter asszonyt is meg kell ez ügyben szólítanom: én tudom, hogy az ő empátiája is mértékadó, tisztelem, becsülöm emiatt, de megvallom őszintén, az embert nem az ilyen irányú vélekedései minősítik, hanem az érdekérvényesítő képessége. Az elmúlt négy évben ez az érdekérvényesítő képesség a civil szervezetek, a minisztérium és a kormány részéről is nagyon csekély volt. Kérem, fogadják el ezt a bírálatot - nem azért tettem, mert jólesik rosszat mondani; nem szeretem a rosszat, de a körülöttem élő embereket és a gondjaikat megértem. Szeretnék is segíteni - elnézést, ez a négy év nem tette lehetővé, hogy többet tudjak személy szerint és mint polgármester, adni ezeknek az embereknek.

Köszönöm, hogy szólhattam, és elnézést kérek. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)