Felszólalás adatai

DEÁK ISTVÁNNÉ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Azt gondolom, nagyon fontos, hogy a nemzeti ifjúsági stratégia általános vitája ma a parlament elé kerül, és különösen érdekes és talán szimbolikus jellegű is, hogy ezt megelőzően az idősügyi stratégiát tárgyalta a parlament, hiszen azt gondolom, hogy e kettő mindenképpen összefügg egymással. Ahhoz, hogy igazi nemzeti idősügyi stratégiát tudjunk alkotni, és el tudjuk képzelni, hogy milyen jövőt szánunk az időskorú embereknek, az mindenképpen akkor lesz reális, hogyha az ifjúsági stratégiát már ennek szellemében gondoljuk át, és megpróbáljuk az ifjúsági stratégia célkitűzéseit úgy kialakítani, hogy mire azok, akikre az ifjúsági stratégia vonatkozik, eljutnak az időskorba, addigra megvalósulhasson számukra mindaz, amit mi most elképzeltünk az idősügyi stratégiában. Ezért is fontos, hogy most a másik generáció gondjairól, problémáiról is beszéljünk ennek a stratégiának a kapcsán.

A nemzeti ifjúsági stratégia megalkotására 2007-ben született egy országgyűlési határozat, és az elmúlt mintegy másfél évben az ide, ebbe a körbe tartozó neves szakértők, civil szervezetek, pártok ifjúsági szervezetei, minden olyan grémium, amely az ifjúsággal valamilyen kapcsolatban áll, igyekezett ehhez a nemzeti stratégiához hozzátenni mindazt a szakmai ismeretet, tudást, amellyel rendelkezik. Magának a stratégiának a megalkotásában egy 17 fős munkacsoport dolgozott, de az egyházaktól a politikai szervezeteken keresztül a civil szervezeteken át mindenki részese volt ennek a munkának.

Azt gondolom, hogy egy nagyon jól szerkesztett és egy nagyon jól előkészített, felépített anyag került ezáltal a parlament elé, amely a különböző kutatási eredményekre alapozva készítette el a helyzetelemzést, s ebből a helyzetelemzésből, amely igen, tartalmazza a megoldandó gondokat, problémákat is, nagyon reálisan megpróbálja megfogalmazni a rövid, közép- és hosszú távú célokat.

Mit is gondolunk a nemzeti ifjúsági stratégia kiemelt céljának? Először is annak az esélyegyenlőségnek az elősegítését, amely az ifjúsági csoportok és egyének kirekesztettségének és kisodródásának megakadályozását, a kirekesztés, a kirekesztettség, a marginalizáció esélyeinek csökkentését jelenti.

A dokumentum évtizedes hiányt pótol. Igaz, már nagyon régen felmerült ennek az igénye, de azt gondolom, hogy ennek a programnak most, ebben az időszakban való megjelenése nagy siker kell hogy legyen a szakma területén. Az ifjúsági stratégia elsősorban a 8-12 évesektől a 25-30 éves korosztállyal kapcsolatosan igyekszik megfogalmazni, definiálni azokat a feladatokat, amelyeket a kormánynak maga elé kell kitűznie.

Természetesen ahhoz, hogy ez a stratégia megfeleljen a mostani kor kihívásainak, paradigmaváltásra is szükség van az ifjúság megítélése szempontjából. Mit is értünk ez alatt? Elsősorban azt, hogy az ifjúságot, az ifjúság helyzetét nem mint megoldandó problémát kell kezelnünk, hanem az ifjúságot magát egy olyan értékforrásnak, amely alapján segíteni kell kibontakozását, segíteni kell önmaga megvalósulását, és mindazt az értéket, amely benne rejlik, a társadalom számára maximálisan kibontakoztatni.

A nemzeti ifjúsági stratégia mindezeket lehetővé teszi. Egy átfogó anyag, amely, mint ahogy mondtam, hazai kutatásokra épül, de egyébként összhangban van a 2009 áprilisában elfogadott európai ifjúsági stratégiával, annak szemléletére épül, s azzal összhangban igyekszik az ifjúság problémáira, kérdéseire választ adni. Célja, hogy az ifjúságot erőforrásként tekintse, s célja az is, hogy a szakpolitikákat összehozza, a helyi közösségeket érzékenyítse az ifjúság gondjainak, problémáinak megoldására.

A végrehajtás természetesen minden stratégiának a kiemelt pontja. Hogyan és miképpen lehet mindazokat a célokat, feladatokat napi megoldásra váltani, amelyek e stratégiában szerepelnek?

(12.00)

Ennek a feladatnak a megoldására kétéves, illetve a végén egy hároméves cselekvési terv elkészítését tervezi a kormány. Ezek a cselekvési tervek fogják megfogalmazni azokat a kereteket, amelyek lehetővé teszik a stratégia megvalósulását. Az első ilyen kétéves cselekvési terv 2010-11-ben fog elkészülni, ezek a cselekvési tervek fogják azokat a szakaszokat megmutatni, amelyek az elkövetkező 15 éves periódusban az állomások folyamán egy monitoringvizsgálat eredményeként megállapítják az elért eredményeket, s ezeknek az eredményeknek az ismeretében esetleg módosítják is a stratégia további menetét. Nagyon fontos értéke ennek a stratégiának, ennek a monitoringrendszernek is a kialakítása, amely nemcsak hogy visszacsatolást jelent, de mindenképpen újabb feladatok, célok kitűzését is.

Én abban reménykedem, hogy az ifjúság kérdése szintén egy olyan terület lesz, amely a magyar parlamentben összehoz minden oldalt, a kormányoldalt is és az ellenzéki oldalt is, és mindannyian érezve felelősségünket az ifjúsággal és ezzel a témával kapcsolatosan, közösen fogjuk elfogadni ezt a stratégiát. Természetesen vitatni lehet, természetesen javaslatokat megfogalmazni szükséges, természetesen ajánlásokat a kormányoldal is szívesen vesz, de a célnak mindenképpen annak kell lenni, hogy az ifjúságnak egy olyan hosszú távú prognózist tudjunk adni, amely az életüket olyan mederbe tudja vinni, terelni, amely számukra a lehető legtöbbet fogja tudni nyújtani ebben a társadalomban.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)