Felszólalás adatai
| 87. ülésnap (2003.09.17.), 1-115. felszólalás | |
|---|---|
| Felszólalás oka | politikai vita lefolytatása |
| Felszólalás ideje | 5:13:18
|
Felszólalások: 1 1-115 115 Ülésnap adatai
A felszólalás szövege:
ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm a jelen lévő képviselő hölgyeket és urakat, és mindazokat, akik figyelemmel kísérik a munkánkat.
Az Országgyűlés őszi ülésszakának 5. ülésnapját megnyitom. Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Vidoven Árpád és Világosi Gábor jegyző urak lesznek majd a segítségemre.
Kérem a jelenlévőket, foglalják el a helyüket, és csipkártyájukat helyezzék be a kártyaolvasóba, valamint azt is kérem önöktől, hogy gondoskodjanak arról, hogy a mobiltelefonjaik ki legyenek kapcsolva, hogy az ülésünket a mobiltelefonálással ne zavarják.
Tisztelt Országgyűlés! A Házszabályban előírt szükséges számú aláírás csatolásával Áder János, a Fidesz képviselője, frakcióvezetője és más képviselők politikai vita megtartását kezdeményezték: “Mit hoz a jövő, avagy mennyi pénzt vesz ki a Medgyessy-csomag a családosok pénztárcájából?ö címmel. A politikai vita kezdeményezésére irányuló indítványt önök V/5058. számon kapták kézhez.
Engedjék meg, hogy ismertessem a kialakított megállapodást a vita menetéről.
Először a kormány képviselőinek nyilatkozatára kerül sor 45 perces időtartamban. Ezt követi az egyes képviselőcsoportok vezérszónokainak felszólalása 20-20 perces időkeretben, majd a további képviselői felszólalások következnek a frakciók részére biztosított időkeretben. A vita végén a kormány képviselőinek válaszadására kerül sor 15 perces időtartamban. Mindezt a napirendi ajánlás időkerete is tartalmazza.
Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy felhívjam figyelmüket a Házszabály időkeretre vonatkozó egyes rendelkezéseire. E szerint a vita közben felszólaló kormánytag beszédideje a kormánypárti képviselők idejébe számít bele. Vita közben a kétperces felszólalásokat - a személyes érintettségre történő reagálás kivételével - bele kell számítani az időkeretbe, ugyanakkor az ügyrendi felszólalásokat nem kell az időkeretbe majd beszámítani.
Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom a képviselőket, hogy az időkeret felhasználását a már bevezetett időmérő szoftverrel rögzíteni fogjuk. Kérem a jegyzőket, hogy folyamatosan kísérjék figyelemmel a felhasznált időkeret gépi rögzítését.
Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt sor kerülne a kormány vitaindítójára, ülésvezetési kérdésekben kell döntenünk.
A tegnapi napon Harrach Péter elnök úr írásban jelezte felszólalási szándékát a politikai vitában, ugyanakkor az Országgyűlés elnöke az alelnök urat az ülés vezetésére is felkérte. A Házszabály rendelkezései alapján az elnök képviselői felszólalása esetén csak akkor vezetheti a továbbiakban az ülést, ha ahhoz az Országgyűlés hozzájárul.
Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hozzájárul-e ahhoz, hogy Harrach Péter alelnök úr képviselői felszólalás után vezethesse az ülést. Kérem, kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.) Köszönöm szépen.
Úgy látom, hogy szinte egyhangú. Megállapítom, az Országgyűlés hozzájárult ahhoz, hogy az alelnök úr az ülést vezethesse.
Tisztelt Országgyűlés! Most a kormány vitaindító nyilatkozatára kerül sor. Az erre elfogadott 45 perces időkeretet három felszólaló kívánja megosztva felhasználni.
Elsőként megadom a szót Veres János pénzügyminisztériumi politikai államtitkár úrnak. Parancsoljon, öné a szó, államtitkár úr.
DR. VERES JÁNOS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Amikor a mai politikai vitanapot áttekintjük, úgy gondolom, az a helyes, ha megnézzük azt, hogy 2002-től kezdődően, azaz a kormányváltástól kezdődően mi is az a makrokörnyezet, mi is az a helyzet, amely helyzetet az új kormány örökölt, és amely helyzetben az új kormány elkezdte a tevékenységét, amely helyzetben az új parlament meghozta első döntéseit.
2002-ben szinte lehetetlen helyzetben vettük át a kormányzást. (Derültség, közbeszólások az ellenzék soraiból. - Az elnök csenget.) A Fidesz vezette kabinet felmérhetetlen mértékű, burkolt államadósságot és egy roppant egészségtelen szerkezetű gazdasági növekedést hagyott hátra. Trükkös elszámolástechnikák miatt itt nehezedett az országon GDP-arányosan mintegy 4 százalékos olyan adósságteher, amelyet a 2002. évi költségvetési beszámolóban épp most tárgyal a Ház, és amelyet a tegnapi nap során számszerűsítve is hallhattak képviselőtársaink, illetve a nyilvánosság.
Hónapok teltek bele, míg a különböző bújtatott államháztartási kiadásokat feltártuk, és eljutottunk a végeredményig. 1500 milliárd forint deficit, tisztelt képviselőtársaim: ez a Fidesz öröksége. 7 százalékos, a gazdaság lehetőségeit messze meghaladó fogyasztásnövekedés: ez a Fidesz öröksége; nem 7 százalékos gazdasági növekedés, mint ahogyan ígérték, a gazdaság lehetőségeit figyelembe nem véve. Romló külső egyensúly és a feldolgozóipari beruházások visszaesése: ez a Fidesz öröksége. A látványosan növekvő fogyasztásból, az államilag stimulált növekedésből, az adóforintokból folytatott kampányból azonban kimaradt egy, mindannyiunk életét meghatározó társadalmi csoport: a közalkalmazottak. 2002 közepén az új kormány felduzzasztott minisztériumokat, de ápolónő- és orvoshiánnyal küszködő kórházakat talált. A közalkalmazottak, tanárok, orvosok, hivatalnokok, ápolónők színe-java ekkor már azon gondolkodott, hogy hová megy tovább a magánszférába, vagy már a magánszférában dolgozott. Akik maradtak - tisztelet nekik -, becsületből, az állami szolgálat iránti feltétlen elkötelezettségből maradtak helyükön. Az Orbán-kormány az utolsó pillanatban hangulatjavító béremelésekbe kezdett, de ezek már nem juthattak el oda, ahol a legnagyobb szükség lett volna rá: a közalkalmazottak népes táborához.
Az a kormány évekig nem valorizálta az adótáblát, és ezzel súlyos adóemelést hajtott végre. Az a kormány felemelte a minimálbért, de nem adta meg a közintézményeknek azt a támogatást, amivel a bértábla utánamehetett volna az emeléseknek. Azon kormány alatt az átlagjövedelem a legfelső adókulcsba került, a minimálbér 20 százalékát elvitte a személyi jövedelemadó, a közintézményekben pedig lehetetlen, sokszor megalázó béraránytalanságok alakultak ki. Az a kormány éveken keresztül nem emelte a családi pótlékot, rászorult családok ezreinek helyzetét rontva ezzel, miközben bőkezűen osztogatta az adókedvezményeket, azt a látszatot keltve, hogy gondoskodik a gyermeküket nevelőkről. Az a kormány az általános gazdálkodási környezet rontásával lehetetlen helyzetbe hozta a vállalkozások jó részét, és alamizsnaként csillantotta meg előttük az állami támogatás lehetőségét. (Dr. Kovács Zoltán: Beszélgessél vállalkozókkal időnként!)
Ezeket a bajokat kellett orvosolni 2002-ben, és a beavatkozás nem tűrt halasztást. Tudtuk akkor is, és tudjuk ma is, hogy az államháztartás hiányának csökkentése a magyar vállalkozások versenyképessége szempontjából a kormányzat legfontosabb feladata. De nem engedhetjük meg, hogy az az elvándorlás, amely például a kórházakat jellemezte korábban, folytatódjék, mert az maga volt a leépülés, amit tapasztalhattunk, ha valaki kórházba került. Tudjuk, és akkor is tudtuk, hogy a magyar gazdaság hitelezése szempontjából meghatározó piacok nem nézték jó szemmel az 50 százalékos közalkalmazotti béremelést. Tudtuk, és tudjuk ma is, hogy ugyanezek a piacok nem örültek a szociális juttatások emelésének, de nem volt más választásunk. Meg is kaptuk a kritikát az IMF-től és a Világbanktól, és időnként megkapjuk még ma is a különböző elemzői csoportoktól, de ma már látszik, hogy az az út, amin jártunk, jó irányba vezetett az ország lakossága szempontjából, és ez volt a legfontosabb momentum.
Az új kormány hivatalba lépését követően javaslatára a parlament módosított több törvényt Magyarországon. Ennek eredményeképpen egy átlagos keresetű magyar állampolgár 100 forint béréből 2002-ben még 38 forint 30 fillér adót és járulékot fizetett, ez 2004-ben már csak 36 forint 40 fillér lesz.
(9.10)
Ennek eredményeképpen, az új kormány hivatalba lépését követő időszakban bekövetkezett változások eredményeképpen Magyarországon jelentősen megváltoztak azok az arányok, amely arányok korábban kialakultak a közszféra és a vállalkozói szféra bérarányai között. A kormány hivatali idejének már az elején hozott intézkedéseket, amelyek a kereseti áraránytalanságokon, az alacsonyabb keresetűek, a gyermekes családok gondjain enyhített, és ezzel egyébként jelentős kockázatot is vállalt; az imént már hangsúlyoztam azt, hogy kritikát is kapott emiatt.
Tény, hogy míg 1998 és 2001 között a reálbérek összesen 15 százalékkal, azaz éves átlagban 3,8 százalékkal emelkedtek, miközben a GDP összességében majdnem 20 százalékkal növekedett ez alatt a periódus alatt, a 2002. és 2003. években a reálbér-növekedés várhatóan 26 százalék körüli lesz majd. Ez azt jelenti, hogy az új kormány hivatalba lépését követően jelentősen nagyobb a lakosság reálbér-növekedése, mint az előző négyéves periódus egészében volt.
Konkrétan néhány eleméről a meghozott intézkedéseknek:
A foglalkoztatásnövelés érdekében és a munkahelyek megőrzése érdekében az új kormány elhatározta és eldöntötte, hogy az élőmunka-terhelést mérsékelni fogja. Az első száznapos program keretében végrehajtott változtatások révén a lakosságot érintő adóterhelés mintegy 1 százalékponttal lett alacsonyabb, mint ahogyan az a 2002. évre egyébként meghirdetésre került, és a 2003. évre érvényes adótábla az adósávok és adómértékek módosítása miatt újabb 1 százalékpontos adóterhelés-csökkentést jelentett. Úgy vélem, hogy a következő évre érvényben lévő adótábla továbbra is csökkenteni fogja az adóterhelés általános mértékét.
Az adójóváírás módosításával az új kormány javaslatára a parlament elfogadta, hogy a 2002. évi 1 millió 200 ezer forintról 1 millió 350 ezer forintra, éves szinten 60 ezer forintról 108 ezer forintra emelkedett az adójóváírás mértéke, a 2003. évben 1 millió 950 ezer forintig, azaz 162 500 forintos bruttó keresetig van lehetőség adójóváírás érvényesítésére.
A családtámogatási rendszer, amit az adóágon érvényesít az új szabályozás, megváltozott. A változás iránya kifejezetten kedvező volt, hiszen lehetővé tette azt, hogy a családi adókedvezmény érvényesíthetősége az élettársakra is kiterjedhessen.
Kedvezőbbé vált az alternatív foglalkoztatási módszereknek az elszámolási lehetősége. Kedvezőbbé vált a mezőgazdasági őstermelők adózási feltételrendszere, hiszen 250 ezer forintról 400 ezer forintra emelkedett az e tevékenységből származó bevétel adómentes értékhatára, továbbá a mezőgazdasági őstermelői tevékenységből a korábbi 4 millió forintos bevételi határral szemben 6 millió forintra emelkedett az árbevételi határ.
Kedvezővé vált a vállalkozásokban és az egyéni vállalkozók számára az amortizáció elszámolásának a lehetősége, hiszen 50 százalékos elszámolási lehetőséget tett lehetővé, ezzel is bővítve a jövedelemszerzés esélyét és lehetőségét.
Növekedett az átalányadó választhatóságának az értékhatára: a korábbi 18 millió forintról 22 millió forintra emelkedett a kiskereskedelmi tevékenységet végző vállalkozók esetében.
Bevezetésre került az egyszerűsített vállalkozási adó, amely láthatóan egy viszonylag széles vállalkozói kör számára kedvezőbb jövedelemszerzési lehetőséget, ezzel az egyszerűsített elszámolással magasabb családi jövedelem megszerzésének a lehetőségét is jelentette, kiváltva más adónemek befizetési kötelezettségeit.
Az új kormány intézkedéseinek következtében - a parlament jóváhagyásával és a parlament szavazataival - bevezetésre kerültek olyan új formák, amelyek korábban a rászorultak esetében nem voltak alkalmazottak, nem voltak alkalmazhatóak.
Az ingyenes tankönyvellátás esetében a 2003. évben a jogosulti kör szélesedéséről beszélhetünk; a jelenleg rendelkezésünkre álló információk szerint az igénylők száma több mint félmillió főt, 564 ezer főt érintett.
A kedvezményes és ingyenes étkeztetés esetében hasonlóan mintegy félmillió gyereket érintett a kedvezmény és a parlament által elfogadott tartalmú költségvetési támogatás, tartósan beteg és fogyatékos tanulók esetében, a három- és többgyermekes családokban élő gyerekek esetében, a rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesülő gyerekek esetében szintén mintegy félmillió igénylőről tudunk beszámolni.
Összességében a 2003. évben a gyermek- és tanulóétkeztetési célú összes támogatás több mint 25 milliárd forintot tett ki, a költségvetési hozzájárulása.
A rendszeres gyermekvédelmi támogatás összegét korábban, a Fidesz által vezetett kormány időszakában nem emelték; a korábbi 4200 forintról 4600 forintra emelkedett, és terveink szerint a következő évben is emelkedni fog. Ez mintegy 720 ezer gyereket érint Magyarországon; a leginkább rászorult családok esetében és leginkább rászorult gyermekek esetében beszélhetünk erről a támogatásról.
Az előző kormány időszakában - ahogy azt már említettem a bevezetőmben is - nem emelkedett a családi pótlék. Az új kormány intézkedéseinek első etapjában, az első száznapos programban, szeptember 1-jétől 20 százalékkal emelkedő családi pótlékot tudtunk elkönyvelni, és a bevezetésre került 13. havi családi pótlék jelentősen segíthette az iskolakezdés anyagi terheinek vállalásában a gyermeket nevelő családokat.
Változott a közoktatás intézményeiben tanulók családi pótlékra jogosító korhatára is, hiszen fokozatosan húsz évről huszonhárom évre fog emelkedni, az első éves emelkedése már meg is történt ennek az ellátási lehetőségnek.
2003. január 1-jétől átlagosan 50 százalékkal emeltük az anyasági támogatást, ami jelenleg a minimális nyugdíj 225 százaléka, az ikreket szülő kismamák vonatkozásában pedig megdupláztuk azt.
A szabadság növelését most nem szeretném említeni, hiszen anyagi, forintban kifejezhető és természetű dolgokat szedünk sorba elsősorban.
2002 decemberétől lehetővé tettük a gyes igénybevételét nyugdíj mellett is. Az ikreket szülők 2003. január 1-jétől dupla összegű gyesben részesülhetnek.
A családokat érintő közvetlen támogatásoknak az összege az általam elmondott számokat is figyelembe véve a többszörösére növekedett, és több tíz milliárd forinttal több az az összeg, amit részben a múlt év nyarán elfogadott első száznapos program eredményeképpen, részben a 2003. évre elfogadott költségvetésben szereplő számok eredményeképpen, az új parlament döntésének értelmében azokhoz a családokhoz, amelyek a leginkább rászorultak, el tud juttatni a magyar költségvetésből.
Úgy vélem, hogy az általam felsorolt tételes értékek számszerűek, alapvetően bizonyítják azt, hogy persze egy másfajta logika mentén, egy másfajta felfogás mentén más családoknak, más gyermekeknek, a rászorultaknak elsősorban, az új kormány javaslatára, a parlament döntésének értelmében nagy összegű támogatásokra és nagy összegű állami gondoskodás kifizetésére került sor, ezen családok, ezen gyermekek előrehaladása, iskolai tanulmányaik finanszírozása, azaz a versenyképes tudás megszerzése anyagi feltételeinek biztosítása érdekében.
Kérem, amikor a mai vitanapon a különböző hozzászólások elhangzanak, ezeket a tényeket senki ne hagyja figyelmen kívül, hiszen ezeknek a tényeknek a figyelembevétele alapvetően meghatározza azt, hogy hogyan is ítélhető meg a jelenlegi helyzetben a jelenlegi magyar kormány, a jelenlegi parlamenti többség viszonya a családokhoz, a gyermekneveléshez és a versenyképes tudás megszerzésének a lehetőségéhez.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
(9.20)
ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Most pedig megadom a szót Kökény Mihály miniszter úrnak, az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium államtitkárának. (Közbeszólás: Miniszterének.) Bocsánat, miniszterének - ezt még gyakorolni kell.
Tisztelt Képviselő Urak! Mint ahogy jeleztem önöknek, a 45 percet a kormányoldal három részletben kívánja fölhasználni, úgyhogy még egy felszólaló lesz a kormány részéről, és utána kezdődik a vita. (Folyamatos zaj.)
Miniszter úr, parancsoljon, öné a szó.
DR. KÖKÉNY MIHÁLY egészségügyi, szociális és családügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ellenzéki képviselőtársaimtól még egy kis türelmet kérek. (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) Majd meglátjuk, hogy ez a türelem milyen hosszú kell hogy legyen. Szerintem igen hosszú, de ezt nem ma fogjuk eldönteni.
Tisztelt Országgyűlés! Van egy déja vu érzésem, mert eszembe jut egy másik politikai vitanap, amely a közelmúltban zajlott itt le, az Országgyűlésben, és az is (Az elnök ismét csenget.) valahol érintette a családok szociális biztonságát. Úgy látom azonban, hogy a vitanapok címének a megfogalmazásában a kezdeményezők nem túl szerencsések. Mert az az első vitanap, amelyre most céloznék, „ A magyar egészségügy; a betegek vagy a profit védelme?ö címet viselte. Akkor hivatali elődöm, Csehák Judit miniszter asszony a címválasztással annak a véleményének adott hangot, hogy “A mai parlamenti vitanap értékét nem az álcímnek nevezett áldilemma fogja megadni, hanem az, hogy ennek ellenére beszélni tudunk-e a valóságos kérdésekről és valóságos problémákról.ö
Nos, tisztelt Országgyűlés, a mai politikai vitanap előzményei kísérteties hasonlóságot mutatnak, és a cím legalább annyira félrevezető, mint az előzőké. Mert azt sugallja a cím, mintha a kormány valamiféle galád merényletet készítene elő a családok ellen, holott, tisztelt képviselőtársaim, ha önök figyeltek a miniszterelnök úr évnyitó beszédére, akkor arról van szó, hogy egyszerre kell építkeznünk, egyszerre kell a gazdaság egyensúlyát rendbe rakni és az elért eredményeket megszilárdítani.
Elébe menve a politikai vitanapnak, miniszterelnök úr az ülésszak első napján elmondott beszédében - képviselőtársaimat emlékeztetem - nem hagyott kétséget afelől, hogy a kormány a családokkal kapcsolatban mit tart a legfontosabb célkitűzésnek a következő időszakban. Kifejezetten hangsúlyozta, hogy a kormány legfőbb prioritása a következőkben is és 2004-ben is az elért életszínvonal megőrzése és a legnehezebb körülmények között élők helyzetének további javítása. Azt is mondhatom tehát, hogy miniszterelnök úr beszéde és az ellenzék reagálásai mintegy okafogyottá tették ezt a mai politikai vitanapot.
Tisztelt Országgyűlés! A kormányprogram „ jóléti fordulatö fejezetének megalkotásakor az a felismerés vezetett bennünket - s erre már Veres államtitkár úr utalt más összefüggésekben -, hogy az előző kormány tevékenységének eredményeként nőtt a társadalom kettészakadásának veszélye, mert növekedett a szegénység, s ezen belül a gyermekszegénység. Emlékeztetem képviselőtársaimat Ferge Zsuzsa akadémikus asszony szavaira, aki úgy fogalmazott, hogy egy sajátos perverz újraelosztás alakult ki azokban az években, amikor egy átlagosnál jobb jövedelmű család többlettámogatáshoz jutott, de ennek a fedezetét az átlagos vagy annál szegényebb rétegektől vonták el. Ebből következett a kormány számára az a kihívás, hogy igyekezzen megtalálni a szegénységből kivezető utakat, úgy, hogy a minden családhoz eljutó támogatások mértékét növelje, és igyekezzen a társadalmi kirekesztettséget is elkerülni.
Mi egyértelműen jeleztük, és már az államtitkár úr által felsorolt intézkedések is mutatják, hogy nem kívánunk különbséget tenni család és család között, gyermek és gyermek között, érdemes és érdemtelen szegények között. Az a legfontosabb cél, hogy hazánkban minden ember anyagi biztonságban élhessen, társadalmi szolidaritás és esélyegyenlőség jegyében.
Tudom, hogy ellenzéki képviselőtársaim nem szeretik hallani a tényeket, de én is szeretnék egy-két konkrétumot elmondani. Ezek részben már fedik az elhangzottakat, részben azt kiegészítik. A szociális, egészségügyi ágazathoz tartozó területeken tavaly végrehajtott, átlagosan 50 százalékos béremelés több mint 160 ezer embert érintett kedvezően, és az egy közalkalmazottra jutó többlet meghaladta a 25 ezer forintot, a felsőfokú végzettségűeknél a 63 ezer forintot. Az egészségügyi és szociális terület dolgozói, ideértve az egyházi szervezetek közel 10 ezer munkavállalóját is, azt gondolom, értékelték a kormány intézkedését. Ennek kétségbe vonhatatlan jele, hogy több mint 2500 ápoló tért vissza a munkájához az elmúlt esztendőben.
Senki nem állítja azonban azt, és mi sem állítjuk, hogy ez a béremelés a családok minden problémáját megoldotta. Szó sincs arról, hogy a kormány befejezettnek tekintené az egészségügyi és szociális szféra dolgozói jövedelmi helyzetének a javítását, és természetesen megfelelő intézkedésekre - az anyagi lehetőségeink tükrében - sor fog kerülni.
Veres államtitkár úr szólt a családi pótlék emeléséről. Tudjuk, hogy az előző kormány ezt négy éven keresztül elfelejtette. Szólt arról, hogy a rendszeres gyermekvédelmi támogatás hogyan emelkedett, és a 2003. évtől bevezettük az emelt összegű, rendszeres gyermekvédelmi támogatást is. Mint ahogy szólt - ezt nem ismétlem el - az anyasági támogatás felemeléséről, az ikergyermekeket nevelő családoknak az átlagot meghaladó támogatásáról. Természetesen az sem elhanyagolható, hogy a gyermek születésekor egyhetes szülési szabadságot vehet igénybe az édesapa is. Megjegyzem, hogy a munkáltatók ezzel kapcsolatos kiadásait a költségvetés magára vállalta. Rendkívül pozitívan fogadták az érintettek a nagymamagyes kiterjesztését; ebben a kérdésben a Fidesz felemás lépést tett. Itt szeretném jelezni, hogy Korózs Lajos képviselőtársamnak azt a törvényjavaslatát, amely a gyes összegét terhelő járulék fizetését kívánja eltörölni, meghagyva persze az érintettek választási lehetőségét, a kormány támogatja.
Külön kell szólnom a nyugdíjas-társadalomról, hiszen ők a legérzékenyebbek arra, hogy a kormány betartsa a nekik tett ígéreteit. Erre a kormány kiemelten figyel, vigyáz. Összesen több mint 3 millió ember számára - tehát nemcsak a nyugdíjasoknak, hanem más, nyugdíjszerű ellátásban részesülőknek is - megadtuk az egyszeri 19 ezer forintos juttatást, kompenzálva a korábbi veszteségeket. Fokozatosan vezetjük be a 13. havi nyugdíjat oly módon, hogy ez évtől kezdve egy-egy héttel növeljük a többletjuttatást, és 2006-tól már minden évben teljes havi nyugdíjat folyósítunk.
Szeretném hangsúlyozni, hogy a 13. havi nyugdíj nem egyszeri juttatás, hanem a nyugdíjrendszerbe beépül, minden nyugdíjas jogos járandósága. És szeretnék még egyszer itt mindenkit megnyugtatni, hogy a 13. havi nyugdíj ez évben járó részét ebben az esztendőben, novemberben minden nyugdíjas meg is kapja.
Külön említést kell tennem az özvegyi nyugdíj 25 százalékkal történő emeléséről. Miniszterjelölti meghallgatásomkor a szociális és családügyi bizottságban azt a kritikát kaptam, hogy “Az özvegyi nyugdíj emelését mindig olyan halkan mondják, mert az özvegyek nem tudják, hogy tényleg megkapják-e ezt, és jó lenne elmondani, hogy ezt tényleg meg fogják kapni.ö Köszönöm szépen, megszívlelem a kritikát. Remélem, most elég hangosan mondtam, és megismétlem, hogy november hónaptól minden érintett már emelt összegben fogja megkapni - (Közbeszólások az ellenzéki képviselők padsoraiból: Lassan kell mondani!) lassan is, igen - az özvegyi nyugdíjat. Köszönöm.
A kormány egyik fontos intézkedése volt az előző kormány által eltörölt méltányossági nyugdíjemelés intézményének a visszaállítása. Intézkedésünk helyességét semmi sem bizonyítja jobban, hogy több mint 250 ezer nyugdíjasnak, kisnyugdíjasnak tudtuk a nyugdíját emelni. Több mint 800 ezer igény érkezett a nyugdíj-biztosítási szervekhez, olyan igények is, amelyek nem felelnek meg a jogszabályi feltételeknek. Itt szeretném jelezni, hogy a még el nem bírált kérelmek teljesítéséhez szükséges anyagi fedezetet is megteremtjük ebben az évben.
(9.30)
2003 a fogyatékkal élő személyek európai éve, amely ismét ráirányítja a társadalom figyelmét az ő ügyükre. Én csak azt szeretném jelezni: nem felel meg a valóságnak, hogy a Medgyessy-kormány kevesebb forrást biztosít az égető kérdések megoldására, az azonban igaz, hogy az egyes előirányzatok természetes környezetükben jelennek meg a költségvetésben, és nem abból kiszakítva. Tehát szó sincs arról, hogy a fogyatékosok esélyegyenlőségének az ügye számunkra nem fontos. Ennek talán egyik bizonyítéka éppen az, hogy a közelmúltban esélyegyenlőségi ügyekért felelős tárca nélküli miniszteri posztot hoztunk létre.
Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Röviden szeretnék szólni az egészségügyről is. Mi a családok szociális biztonsága részeként tartjuk számon azokat az eszközöket, amelyek segítik az állampolgárokat az egészségük megőrzésében és betegség esetén a gyógyulásban. A népegészségügyi program konszenzussal történt elfogadásával megteremtődött annak esélye, hogy erősíteni tudjuk a családokat egészségük megőrzésében, betegségük megelőzésében. Most azt szeretném jelezni, hogy október elejétől elindul az érintett hölgyek rendszerszerű méhnyakrákra történő szűrési programja, amely megítélésem szerint kiteljesedésekor jelentős mértékben hozzá fog járulni a méhnyakrák okozta halálozás visszaszorításához.
Engedjék meg, hogy néhány szót szóljak a gyógyszerügyekről és a gyógyszerárakról. Itt egy súlyos örökséget kaptunk, tisztelt képviselőtársaim, közel 50 milliárddal kellett pótolni a gyógyszerek támogatására fordítható előirányzatot már tavaly, és azóta is 40 milliárddal emeltük a társadalombiztosítás gyógyszer-előirányzatát. Tettük ezt úgy, hogy az elmúlt 15 hónapban, és ez így lesz az év végéig is, a betegek terhei a támogatott gyógyszerek tekintetében nem vagy csak minimális mértékben növekedtek. Ezek, tisztelt képviselőtársaim, tények és letagadhatatlan tények. (Varga Mihály: Lassan mondd!)
Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Országgyűlés! Még egyszer szeretném mondani, hogy a mai politikai vitanap címe könnyen megtévesztő, de lehet, hogy ez is a szándék; lehet, hogy ellenzéki képviselőtársaimat nem a családokért való aggódás izgatja, hanem sokkal inkább valami politikai hátsó gondolat, hogy kerüljük ki a jelent, és tegyük zárójelbe a múltat. Én szeretném, ha ezen a vitanapon a tényekről, a családokról beszélnénk, a családok valódi életkörülményeiről; azt hiszem, hogy ez az, ami a bennünket figyelő rádióhallgatókat és tévénézőket érdekli. Ehhez felelősségteljes nyilatkozatok és olyan tények, olyan adatok szükségesek, amelyek a valóságot tükrözik.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. A kormány részéről végezetül megadom a szót Szabados Tamás oktatási minisztériumi államtitkár úrnak - valamivel több mint 17 perc áll a rendelkezésére. Parancsoljon, öné a szó, államtitkár úr.
SZABADOS TAMÁS oktatási minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kormányprogramban az oktatás hangsúlyos szerepet kapott. Úgy gondoltuk és úgy gondoljuk, a jövő nemzedékének esélyt kell adni ahhoz, hogy az Európai Unióban megállják a helyüket; hogy a XXI. század követelményeinek megfeleljenek; esélyt adjunk azért, hogy a jövő nemzedéke a mi nemzedékünknél jobb és boldogabb életet élhessen. Ez a hangsúlyos szerep, amit az oktatás a kormányprogramban kapott, megtestesül abban, hogy a szaktörvényeket olyan módon módosítjuk, hogy ennek a követelménynek, hogy esélyt nyújtsanak, megfeleljenek.
De természetesen az esélyteremtéshez anyagi forrás is kell. Vissza kellett adni a pedagóguspálya megtépázott tekintélyét, és abból a megalázott helyzetből, amelybe az évtizedek alatt a pedagógustársadalom jutott, ki kellett onnan húzni. Ezért osztatlan elismerést okozott a pedagógustársadalomban, a közalkalmazotti szférában, a közoktatásban és a felsőoktatásban egyaránt az új kormány azon intézkedése, amelyben 50 százalékkal felemelte a béreket. Lehet ezt azóta, kedves ellenzéki képviselőtársaim, negligálni (Varga Mihály: Háromszáz iskola bezárása!), de azért legyünk realisták: ez volt a rendszerváltozás azon két éve, ahol ebben a szférában a reálkeresetek a legjobban emelkedtek. Ezt lehet mindenfajta bűvészmutatványokkal (Varga Mihály: Az előbb Veres János ezt bírálta! - Az elnök csenget.), mindenfajta lekicsinylő véleménynyilvánítással negligálni, a tények azonban tények: 2002-ben az oktatás az illetmények alapján a tizenkét társadalmi rétegből a nyolcadik helyen állt, ez az intézkedés a negyedik helyre hozta fel. Még mindig van mit tenni, de azért ezt nem lehet letagadni, és aki ezt letagadja, az a saját szavazatait is letagadja, kedves képviselőtársaim, mert hál' istennek voltak annyira bölcsek, hogy annak idején ezt önök is egyhangúlag támogatták. Remélem, hogy ezt az intézkedést önök is - úgy, ahogy mi - történelmi hatású intézkedésnek tartják.
De természetesen, ha oktatásról van szó, akkor elsősorban a gyerekekről van szó, akiket tanítunk, a szülőkről, akiknek a gyerekeiről szó van, és a pedagógusokról, akik ezt a folyamatot a saját munkájuk során végzik. Ezért nemcsak a pedagógusokon kellett segítenünk, hanem elsősorban a gyerekeken. Hiszen milyen iskolarendszerrel volt dolgunk 2002-ben? És nemcsak akkor, mert a mai napig is így van ez. Olyan iskolarendszerrel van dolgunk, ahol az esélyegyenlőség nemhogy javulna az iskolában, hanem tovább csorbul. A gyerekek között amúgy is meglévő esélyegyenlőtlenségek tovább nőnek a magyar iskolában. Ez természetesen nemcsak anyagi kérdés, és nincs most idő annak taglalására, hogy ezt milyen módon lehet megváltoztatni, ezt a szaktörvények által diktált változások vannak hivatva megváltoztatni, azonban kellenek ehhez bizonyos anyagi feltételek is, és ezért úgy gondoltuk, hogy az esélyteremtést a gyerekekkel kezdjük.
Ingyen tankönyv - számok: 2002-ben tankönyvtámogatásra az akkori kormány 3,5 milliárd forintot fordított. A 2003-as költségvetésben 7,5 milliárd forintot fordítunk tankönyvtámogatásra, és ingyenes tankönyvben részesül több mint félmillió gyerek ma Magyarországon. Az ingyen tankönyv jár a tartósan beteg vagy fogyatékos, a három- vagy többgyermekes családban élő, továbbá az egyedülálló szülő által nevelt tanulók teljes körében, és az általános iskolák alsó tagozatára járó rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesülő tanulók számára. Ezt fogja kiegészíteni 2004. szeptember 1-jétől az 5-8. osztályosok, majd 2005-től a 9-13. évfolyamos rászorult tanulók köre.
Mindenki számára, aki csak kicsit is ismeri ezt a szférát, tudja, hogy nagyon sok minden eldől kisgyermekkorban. Úgy gondoljuk, hogy a rászorult gyerekek teljes körű óvodáztatása elemi érdekünk, hiszen nagyon sok gyerek azért marad ki az óvodából, mert a szülő nem tudta kifizetni az étkezési térítési díjat. 2003. szeptember 1-jétől a rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesülő szülők gyermekei ingyenes óvodai étkeztetésben részesülnek. Úgy gondolom, hogy számos társadalmi rétegnek ad ez olyan fontos segítséget, amelyben a szocializációt, ami óvodában nagyon szükséges, és az iskolára való előkészítést szolgálja.
(9.40)
Ilyen a több képviselőtársam által említett 13. havi családi pótlék, amelynek augusztus végi folyósítása, tudjuk, mennyire segít a szülőknek az iskolára való felkészülésben. Így augusztusban egy három iskolás gyermeket nevelő család 42 600 forint családi pótlékot kapott, míg egy két iskolás gyerekét egyedül nevelő szülőnek összesen 26 000 forint jár. Ez gyermekenként 4600 forint többlettámogatást jelent.
Úgy gondolom, nagyon fontos az is, amit a kormányprogramban megígértünk, és ami 2003-ban már teljesült, illetve teljesül, a támogatott számítógépes vizsga. A középiskolák és a szakiskolák végzős tanulói a sikeres számítógép-kezelői és ECDL-vizsgadíjukat utólag visszakapják. Ez a feltétel már működik. Úgy gondolom, hogy ez is segít abban, ami fontos a gyerekeink számára, hogy számítógépes ismeretekre tegyenek szert, és ez ne kerüljön pénzükbe.
Ennél is fontosabb, gondolom, egy olyan országban, ahol a fiatalok mindössze 12 százaléka - ez a 14 és 29 év közötti korosztály - rendelkezik nyelvvizsgával, olyan program beindítása, amely a nyelvtanulást segíti elő. Ezt két úton szeretnénk elérni. Az egyik a nyelvvizsga díjának visszatérítése. Tegnap az Oktatási Minisztériumban jelentettük be azt, hogy megindult ez a program és maximum 9500 forint értékben visszatérítjük azon gyerekek vizsgadíját, akik sikeres C típusú nyelvvizsgát tesznek. Ráadásul nemcsak az ez évben letett vizsgára vonatkozik ez, hanem azon végzős tanulók számára, akik '97 óta tették le ezt a nyelvvizsgát és igazolt C típusú nyelvvizsgájuk van.
Ennél is fontosabb, és gondolom, a nyelvtanulást tömegessé tevő, az új oktatási törvényben lefektetett alapelv, illetve lehetőség, hogy 2004 szeptemberétől a középiskolák 9. évfolyamán nyelvi előkészítő osztály indulhat. Ez egy olyan fontos lépés, amelyre - gondolom - az önkormányzatok és a középiskolák egyaránt nagyon pozitívan reagáltak, hiszen nem kevesebbet jelent ez, mint azt, hogy az eddigi, döntően iskolán kívüli drága nyelvtanfolyamok helyett az iskolába visszük be a nyelvtanítást. A 9. évfolyamon, úgy is mondhatnánk, hogy a középiskola nulladik évfolyamán az órák 40 százalékában, 12-14 órában tanulhatnak a gyerekek nyelvet, és ezután az iskolában tehetik le ingyen azt a nyelvvizsgát, amelyre az előbb is kitértem, amellyel kiválthatják már az érettségi vizsgájukat is. Úgy gondoljuk, e program beindulásával megsokszorozhatjuk idegen nyelvet tudó polgártársaink számát. Ez egy olyan országban - mondom -, amely nyelvileg viszonylag elszigetelt, és ahol az idegen nyelvet tudók száma viszonylag csekély, nagyon-nagyon fontos lépés.
A következő ilyen, már működő támogatás, ami szintén nagyon kedvező fogadtatásra talált, és remélem, ellenzéki képviselőtársaink is arra buzdítanak, hogy minél többen vegyék igénybe ezt a lehetőséget, a “Számítógép otthonraö program. Ez arról szól, hogy az otthoni számítógép használatát ösztönző évi 60 ezer forintos adókedvezmény jár a szülőnek. A jogosultak körébe tartoznak az iskoláskorú gyermekek szülei, a pedagógusok, a felsőoktatási oktatók és hallgatók, valamint a felnőttképzésben részt vevők. Ők az ország 1870 Sulinet Express értékesítő pontján vásárolhatnak, lízingelhetnek vagy bérelhetnek korszerű számítógépeket, számítástechnikai eszközöket jelentős kedvezménnyel.
Hadd mondjam el, hogy szeptember 15-ei hatállyal 6004 darab számítógépet értékesítettek. Ezt lehet kevésnek tartani, de rohamosan, exponenciális függvényként emelkedik az eladások száma. Úgy gondoljuk, hogy az év végére több tízezer ilyen számítógépet fognak értékesíteni. Összehasonlításként szeretném elmondani, hogy annak idején a Fidesz-kormány által sikeresnek ítélt pedagógus számítógépes akcióban nem érte el az ezer darabot az eladott számítógépek száma, most másfél hónappal a meghirdetés után ennek több mit hatszorosát adták el, értékesítették.
A felsőoktatásban emeltük 30 százalékkal a hallgatói ösztöndíjakat, emelkedett a lakhatási támogatás, és amit nagyon fontosnak tartunk és nem győzünk eleget hangsúlyozni: ezek az intézkedések nem érnék el céljukat abban az esetben, ha nem törődnénk leromlott iskoláink állapotával. Két olyan programot hirdetett meg a kormány, az Oktatási Minisztérium, amely az iskoláink épületállagának javítását célozta meg. Az egyik a “Beruházás a XXI. század iskolájábaö program, ahol eddig 6,5 milliárd forintra pályáztak önkormányzatok, az odaígért, illetve odaítélt és már futó pályázat több mint 3 milliárd forint; úgy gondoljuk, hogy ez év végéig eléri a 7 milliárdot. Ennek nincs felső limitje, hiszen gyakorlatilag ez egy kedvezményes hitelakció.
Legalább ilyen fontosnak tartjuk azt a PHARE-programot, ahol 6,5 milliárd forintnak megfelelő összegű euróval támogatja az Európai Unió az iskolák informatikai fejlesztését. A határidő október 31-én lesz. Nagyon kedvezőek az adataink, nagyon sokan jelentkeznek, több mint 1400 pályázat futott be idáig, úgy gondoljuk, hogy ez is egy sikeres akció.
Kedves Képviselőtársaim! Ez, amit itt felsoroltam, az utóbbi egy év eredménye. Úgy gondolom, hogy a kormányprogram jelentős részét, nemcsak időarányosan, hanem nagyon sokban teljesítettük. De azt számon kérni például, hogy minden, amit a kormányprogramban, az oktatásban, jóléti kiadásokban megígértünk, méltánytalan, sportszerűtlen. Abban az összehasonlításban tudom csak elfogadni, hogy egy év eltelt, és az ígéretnek mennyi részét teljesítettük. Az oktatásban megígérteknek több mint a felét már most teljesítettük. Úgy gondolom, jól haladunk ezzel. (Varga Mihály: Tandíj!) Bárcsak elmondhatta volna magáról ezt az a Fidesz-kormány, amely az oktatást stratégiai ágazatként kezelte, de nem tudta még elmozdítani sem a holtpontról!
Ez a kormány azonban nemcsak hogy elmozdította, hanem az oktatás végre megfelelő helyre került anyagi elismertségben (Az elnök csenget.) és egyéb más dologban is.
Úgy gondolom, nincs szégyenkeznivalónk, büszkén állhatunk választóink elé és önök elé is, kedves ellenzéki képviselőtársaink, minden ellenkező híresztelés ellenére ebben az ágazatban ez egy sikeres kormány.
Köszönöm szépen. (Dr. Kovács Zoltán közbeszól. - Taps az MSZP padsoraiból.)
ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! A vita kezdetét veszi. Most a képviselőcsoportok vezérszónokainak felszólalására kerül sor, 20-20 perces időkeretben. Legelőször is megadom a szót Göndör Istvánnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőnek. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr.
GÖNDÖR ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mit hoz a jövő? Üléseket, ülésnapokat, törvényjavaslatokat, reményeim szerint sok vitát, bosszúságot, de annál több örömet. Hogy komolyra fordítsam a szót… (Varga Mihály, a szónok előtt lévő laptopra utalva: Elnök úr, súgógépe van a képviselő úrnak! - Derültség.) Köszönöm szépen, hogy észrevette, frakcióvezető-helyettes úr.
(9.50)
Reményeim szerint ez a jövő biztonságot, igazságosabb közteherviselést, növekvő életszínvonalat, több munkahelyet, versenyképes vállalkozásokat, a szociális vívmányok megőrzését és uniós csatlakozást jelent a jövő évben. A gyors felzárkózást a száznapos programunk többszöri megismétlése biztosíthatná, de ehhez megfelelő gazdasági háttér kell. Tudjuk, hogy ez sajnos nem áll rendelkezésre, mert csökkenő gazdasági növekedést örököltünk. Az egyéb terhekről nem beszélek, mert ez csak annyiban tárgya a mai vitanapnak, amennyiben befolyásolja a lehetőségeinket.
Tisztelt Képviselőtársaim! A megtermelt javak elosztását szolgáló adózásnak Magyarországon a XI. századtól fogva vannak forrásai. Az adózásnak ekkor három fő típusa volt: a felségjog alapján a király, uradalma okán a földesúr, valamint a bibliai hagyományt őrző egyházjog szerint az egyház szedett adót. (Dr. Kosztolányi Dénes: Már akkor is a Fidesz volt a felelős!)
Az adózás tekintetében az első jelentős változás 1848-ban történt, amikor a rendek lemondtak feudális kiváltságukról, az adómentességről is, azaz megtették az első lépést a közteherviselés felé. A mai adózás rendszerét az 1988-as adóreform vezette be, és azóta sokszor változott. Elmondhatjuk, hogy különböző jogcímeken az államalapítás óta mindenkor “turkáltakö a zsebünkben vagy a pénztárcánkban. Feltehetően innen ered a régi közmondás, hogy addig van biztonságban az állampolgár pénztárcája, amíg nem ülésezik az Országgyűlés. (Dr. Áder János: Vagy amíg nem a szocialisták kormányoznak. - Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiban. - Az elnök csenget.)
A kérdés tehát nem az, hogy az állam adót vet ki, hanem az, hogy a lakosság milyen jövedelemhez jut, és azt milyen nagyságrendű adó terheli, azaz adózás után mennyi pénz marad a pénztárcában.
Szeretnék még egy dolgot tisztázni, tisztelt Áder frakcióvezető úr. Önök azt kezdeményezték, hogy mennyit veszítenek a családok. (Dr. Kosztolányi Dénes: Mindent!) Én viszont azt gondolom, hogy a mi számunkra nagyon fontos mindenki, aki családban él, fontosak azok, akik sajnos már elveszítették a családjukat és egyedül élnek, és fontosak azok, akik még nem alapítottak családot, tehát összegezve: minden polgár.
Nézzük, hogy milyen mélyen nyúl a kormány az emberek pénztárcájába és mennyi marad ott. Örülök, hogy itt van Mátrai Márta, mert most tapasztalhatja, hogy hogyan lehet egy vitanapot megtartani, és talán össze tudja hasonlítani, amikor azt sem engedte, hogy napirendre tűzzünk politikai vitanapot. Elnézést, de ezt nem tudtam kihagyni. (Dr. Mátrai Márta: Én? - Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiban.) Mi támogattuk ezt a vitanapot, mert reméljük, hogy vége szakad annak a kétségbeesett rémhírterjesztésnek (Varga Mihály: Elnök Úr! Figyelmeztesse a szónokot!), amellyel a Fidesz politikusai igyekeznek több millió ember örömét tönkre tenni. (Varga Mihály: Rossz lemezt tettél be! - Általános zaj a Fidesz soraiban. - Az elnök csenget.)
Tisztelt Képviselőtársaim! A baloldali és jobboldali polgárok, pártállástól és szavazati magatartástól függetlenül, nyertesei a szocialista-szabad demokrata koalíció eddigi munkájának. Meggyőződésem, hogy az emberek a zsebüknek hisznek és nem az önök propagandájának. (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiban. - Dr. Juhos Katalin: Ebben egyetértünk!)
Mit hozott a Medgyessy-kormány? Csak néhány tétel: a gyermekes családoknak felemelt családi pótlékot (Zaj. - Az elnök csenget.), lényegesen nagyobb szociálpolitikai kedvezményt a lakásépítő fiataloknak, nem kell sokszor mondanom, 3,2 milliót kaphat már egy négygyerekes család; több százezer gyermeknek ingyenes tankönyvet, étkeztetést, biztosítást, az egyetemistáknak magasabb ösztöndíjat, lakhatási támogatást, a nyugdíjasoknak a 13. havi nyugdíj első részletét, 19 ezer forintos kompenzációt (Varga Mihály: Gázáremelést!), 25 százalékkal nagyobb özvegyi nyugdíjat, nagyigyest; a minimálbért keresőknek havonta 6 ezer forinttal többet a borítékjukba, a közalkalmazottaknak, benne az egészségügyieknek és a pedagógusoknak 50 százalékos béremelést, diplomás-minimálbért (Babák Mihály: Átlag!), a vállalkozásoknak járulékcsökkenést és a fejlesztési adókedvezményeket.
Képviselőtársaim! A sort folytathatnám, ahogy a kormány tagjai is megtették, és még csak az első éven vagyunk túl. Tudjuk azt is, hogy sokkal több kellene (Varga Mihály: Ettől félünk, hogy még csak az első éven vagyunk túl!), de erre van még időnk, és most nincs több lehetőség a gazdaság jelenlegi állapotában.
Képviselőtársaim! Aki szándékosan elrontja mások örömét, az egyéb rossz cselekedetre is képes. A kijelentéseikkel bizonytalanságot keltenek a gazdaságban és a mindennapokban is.
Tisztelt Képviselőtársaim! Csak abból a zsebből lehet kivenni, ahol van valami. A Medgyessy-kormány úgy gondolta a felzárkóztatást, hogy először jövedelmet juttatott, és csak ezt követően, arányosan és lassan változtatja a terheket. Tanulhattunk volna a Fidesz-politikából is (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Bizony, bizony!), mikor önök profi módon valósították meg, hogy úgy vettek el, mintha adnának. És most válaszolok Áder úr bekiabálására, tisztelt frakcióvezető úr, önök évről évre, négy év alatt 100-130 milliárd forinttal növelték a személyi jövedelemadó-bevételt. Nem kell hozzá fejszámolónak lenni, ez több mint 20 százalékos növelés évről évre, frakcióvezető úr. (Babák Mihály: Emelkedtek a bérek is!), ez azt jelenti, hogy ha a csecsemőket is beleszámítjuk (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiban. - Az elnök csenget.), 13 ezer forinttal nőtt évről évre a személyi jövedelemadó az elmúlt négy évben. (Közbeszólások a Fidesz soraiban: Tragédia!) Ha ehhez hozzáveszik azt a bérnövekedést, amiről Veres János beszélt, rögtön kiderül, hogy milyen mértékben verték át a választókat.
Az első diploma ingyenes, de ezután következik a költségtérítés. Gondolják végig, a kétezer forintos tandíj helyett hányszor tízezer forintot kell fizetni félévente!? Vagy beszélhetnénk az egészségügyiek 400 százalékos béremeléséről és a pedagógusok fókuszált 16 százalékos béremeléséről. Az inflációt már nem is nagyon említem, hogy ott a háromszor 3 százalékos átverésből mekkora többletet tetszettek elvenni a zsebekből.
Egy ígéretünk van, ami közös: önök is ígértek adóreformot, mi is. Önök csak átrendezték, mit pedig csökkentettük már 2003-ban a személyi jövedelemadót. (Dr. Áder János: Micsoda? 2003-ban? - Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiban.)
Mit hoz a jövő? Talán vége a kétségbeesett erőlködésnek, az emberek félrevezetésének. Az emberek tudják, hogy magukat nem függetleníthetik a környezettől, felelős kormány takarékosságot tart, amikor gondokat lát a gazdaságban. (Zaj a Fidesz soraiban. - Az elnök csenget.) Az egyensúly megteremtésére törekvés természetes folyamat. Sajnos, amit a jegybank monetáris politika címén tett, semmit nem segített sem a jövedelempolitikán, sem a fiskális politikán.
Mit hoz a jövő? Közelünkbe juttat, valami anyagi javakat a közelünkbe hoz, áldozatot hoz azért, hogy forrást biztosítson a gazdasági növekedéshez. Nem cipelhetjük a végtelenségig a hibás árarányokat hatékonyságrontó hatásukkal együtt. Nem lehet, hogy a túl alacsonyra visszaszorított ár által okozott veszteség hosszú távon terhelje a költségvetést. A jövedelemelosztás hibáit nem árakkal kell kijavítani, hanem állami segítséggel, és mi ezt akarjuk tenni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Bízom benne, hogy a választók ezt látják. Hadd idézzem azt a viccet, amikor az egyszeri embert a felesége tetten érte, és azt mondta: most döntsd el, hogy nekem hiszel vagy a szemednek! Ellenzéki képviselőtársaim, az embert mindig érik meglepetések, hadd mondjak ebből néhányat. (Varga Mihály: Nézd meg, vírus van a lemezen! - Derültség.)
Önök is tudják, hogy a fűtési szezon kezdetén 1500 köbméterig 6 százalékkal csökken a gázár, 1500-3000 között 4 százalékkal, tehát nem nő, hanem csökken, több pénz marad a zsebekben. (Zaj, közbeszólások, derültség a Fidesz soraiban. - Az elnök csenget.) A kedvezményes áfakulcsról: a gyógyszereknél 5 százalék lesz az áfakulcs, és ezt kétszer 11 milliárd forinttal fogja a kormány kompenzálni.
Mit hoz a jövő? Jó lenne hinni, hogy politikai békét, a nemzet felemelkedéséért való együttgondolkodást, a teljesítmények versenyét. A jövő esztendő a takarékosság éve lesz, hiszem, hogy ma ennél jobb hírrel önöknek nem szolgálhatok, de talán ez is elég akkor, amikor Európában és a világgazdaságban pangás van.
Miből lehet felzárkózni? Képviselőtársaim! 50 ezer forintos minimálbérnél a korábbi száz forintból 75 visszamaradó helyett ma 87 forint marad vissza, egy átlagkeresetnél, 130 ezer forintnál a 61 forint helyett 67 forint. El lehet dönteni, hogy melyik a jó.
(10.00)
Összefoglalva: bízom abban, hogy a jövő kiszámíthatóságot, növekvő jövedelmet, a szociális vívmányok megőrzését, felzárkózást, növekvő gazdaságot és esélyt hoz a jobb pozícióban való csatlakozásra; olyan kamat- és árfolyam-politikát, amely segíti a kis- és középvállalkozások versenyképességét; forrásokat az uniós társfinanszírozáshoz, hogy egészséges és növekvő gazdasággal csatlakozzunk.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Biztatnám a többi képviselő hölgyet és urat, amennyiben tehetik, használják nyugodtan a notebookot a vezérszónoki pulpitusnál is. Történelmi pillanat tanúi vagyunk, hiszen ez először fordult elő a teremben.
A Fidesz képviselőcsoportja jelezte, hogy a frakció álláspontját két felszólaló kívánja ismertetni. Elsőként megadom a szót Áder Jánosnak, a Fidesz-képviselőcsoport vezetőjének. Parancsoljon, öné a szó.
DR. ÁDER JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A bevezetőben néhány megjegyzést fűznék az eddig elhangzottakhoz. Veres János államtitkár úr azt mondta az imént, néhány perccel ezelőtt, az Orbán-kormány egyik nagy hibája az volt, hogy túlzott volt a fogyasztás, és ezért önök rossz gazdasági helyzetet örököltek. Államtitkár úr, hadd idézzek önnek egy mondatot: “A gazdaság növekedéséhez képest indokolatlanul visszafogta - mármint az Orbán-kormány - közel 3 millió, napi nyolc-tíz órai kemény munkával önmagát és családját eltartani próbáló ember reálkeresetének emelkedését.ö Tudja, ki mondta ezt? Kovács László, 2001 decemberében. Döntsék már el végre, hogy mi a probléma, az, hogy nem volt elég magas a reálkereset növekedése, vagy pedig az, hogy túlzott volt a fogyasztás. Államtitkár úr, egy kicsit jobban össze kellene szedniük magukat, ráadásul észre kellene vennie, hogy az ön véleménye és Szabados Tamás, egy másik minisztérium államtitkárának a véleménye között szöges ellentmondás feszül.
Az elmúlt percekben hallhattuk az MSZP vezérszónokától, hogy Medgyessy Péter mi mindent ígért. Hát akkor folytassuk ezt a kis szemelvényt! Medgyessy Péter a következőket mondta - nem fogom végigolvasni ezt a programot, mert meglehetősen komoly feszültséget okozna önöknek, ha szembesülnének azzal, hogy mi mindent nem teljesített Medgyessy Péter, csak néhányat közülük -: “Én, Medgyessy Péter egyezséget ajánlok a nemzetnek, hogy Magyarország gazdag és virágzó ország legyen. Új életre keltjük a kormány és az érdekképviseletek közötti egyeztetések rendszerét. Szavatoljuk, minden kereső rétegben nőnek majd a jövedelmek. (Taps az MSZP soraiban. - Göndör István: És így is van!) Ingyenessé tesszük a szív- és érrendszeri megbetegedések, valamint a csontritkulás kezelésére szolgáló gyógyszereket. Kormányom felvirágoztatja a mezőgazdaságot és a magyar vidéket. Több pénzt az embereknek, több pénzt, az önkormányzatoknak!ö Láthattuk, nem lesz gázáremelés, csak ne mondták volna olyan lassan, hogy mindenki megjegyezze az országban.
Ráadásul ennek a kis irománynak a végén - mert azért ez programnak nehezen tekinthető - a következő mondat olvasható még: “Ezt az egyezséget minden honfitársam számon kérheti rajtam.ö S azt is írta, “tudom, hogy a demokrácia intézményei nélkül, az ellenzék és a társadalom ellenőrzésének hiányában minden kormány tévútra lép, ezért tartok igényt minden bírálatraö. Nyilván a következetes magatartás jegyében ezért nincs itt ma Medgyessy Péter, lehet, hogy éppen vadkacsavadászaton van. (Zaj a kormánypárti oldalon. - Dr. Veres János: Kormányülésen van. - Derültség az ellenzéki oldalon.)
Tisztelt Országgyűlés! Szó, szó, szó - ezt láthatjuk ebben a kis irományban. Tisztelt miniszterelnök úr - mondanám, ha itt lenne -, és hol vannak a tettek? Az elmúlt másfél év gazdaságpolitikáját ugyanis két dolog jellemezte - ezt láthattuk egyébként most is, az önök eddigi felszólalásaiban -, egyrészt visszamutogatás az előző kormányzati ciklusra, másrészt koncepciós eljárások kezdeményezése, hogy mindkettővel eltereljék az önök tétovaságáról és tehetetlenségéről a figyelmet.
De azt is megtudhattuk - részben az elmúlt hónapok kormányzati döntéseiből -, hogy jövőre jelentős gazdaságpolitikai fordulat várható. Jövőre a gazdaságpolitika lényege: minél több pénzt elvenni az emberektől, és minél több pénzt elvenni a vállalkozóktól. S hogy ezt nemcsak a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség politikusai mondják ma már, azt jól mutatja, hogy Széles Gábor - aki, gondolom, az önök számára is ismert, s akivel tegnap együtt tárgyalhattak az Országos Érdekegyeztető Tanácsban - a következőket mondta - egyébként a mai sajtó idézi a szavait -: “A jövő évi adótörvények egyetlen koncepcionális alapja a költségvetési bevételek mindenáron történő növelése, tekintet nélkül a változtatások gazdasági-társadalmi hatására.ö
De az Országos Érdekegyeztető Tanács tegnapi ülésén más gondolatok is elhangzottak; érdemes idézni, csak azért, hogy kicsit szélesítsük a mai vita medrét. A munkaadói képviseletek úgy vélték, a kormány előterjesztése sokkal inkább rontja, mintsem javítja a versenyképességet, a többi csatlakozó országgal szemben a magyar vállalkozók közterhei nőnek, ami elfogadhatatlan; mondták tegnap az Országos Érdekegyeztető Tanács ülésén a munkaadók. A munkavállalók egyértelművé tették, önmagában elfogadhatatlan számukra, hogy jövőre nullszázalékos reálbér-emelkedés legyen. Ezt egyébként László Csaba pénzügyminiszter már elég régóta mondja, tehát megint csak nem a Fidesz találmányáról van szó. Ráadásul a tegnap megismert kormányzati elképzelésekből átlagosan 2-4 százalékos reálkereset-csökkenés olvasható ki, mondták ezt a munkavállalók a tegnapi ülésen. Egyébként Medgyessy Péter tegnap el sem ment - mint ahogy ide sem jött el - az Országos Érdekegyeztető Tanács ülésére, pedig - idézzük csak fel az előbb hallottakat - állítólag igényt tart minden bírálatra, legalábbis a kampányban még igényt tartott, illetve akkor azt hazudta, és azt is mondta, hogy az érdekegyeztetés rendszerét új életre kell kelteni.
Önök az elmúlt másfél évben úton-útfélen azt hangoztatták - ma is ennek lehettünk szemtanúi -, hogy az ország úgymond rossz gazdasági helyzetéért az Orbán-kormány a felelős. Ezek szerint - önök szerint - az Orbán-kormány rossz gazdaságpolitikát folytatott, mert négy év alatt 236 ezer új munkahely jött létre, bezzeg a Medgyessy-kormány jó gazdaságpolitikát folytat, mert hétről hétre munkahelyek szűnnek meg. (Göndör István: És közben 180 ezerrel nőtt a számuk.) Önök szerint az Orbán-kormány rossz gazdaságpolitikát folytatott, mert négy év alatt folyamatosan csökkent az államadósság, bezzeg a Medgyessy-kormány jó gazdaságpolitikát folytat, mert 2 ezer milliárd forinttal növelte másfél év alatt az államadósságot. Önök szerint az Orbán-kormány rossz gazdaságpolitikát folytatott, mert négy év alatt folyamatosan csökkent az infláció, bezzeg a Medgyessy-kormány jó gazdaságpolitikát folytat, mert az idei 4,5 százalékos infláció jövőre 6,5 százalékra fog emelkedni. Önök szerint az Orbán-kormány rossz gazdaságpolitikát folytatott, mert négy év alatt tartós fejlődési pályán volt a magyar gazdaság (Göndör István: Egyfolytában csökkenőben volt!), bezzeg a Medgyessy-kormány jó gazdaságpolitikát folytat, mert negyedévről negyedévre csökken a gazdaság növekedési üteme. Önök szerint az Orbán-kormány rossz gazdaságpolitikát folytatott, mert négy év alatt jelentős működő tőke áramlott az országba, bezzeg a Medgyessy-kormány jó gazdaságpolitikát folytat, mert a külföldi tőke ma már menekül az országból.
Tisztelt Országgyűlés! Hazugság hazugság hátán (Dr. Veres János: Az a hazugság, ami most elhangzott.), amit önök műveltek az elmúlt másfél esztendőben. Ugyanezt látjuk egyébként az elmúlt két hónap kommunikációjában is. Önök azt mondják - egészen pontosan: azt hazudják -, a Pénzügyminisztérium szóvivője a hibás azért, hogy az úgymond előkészítetlen döntések nyilvánosságra kerültek, és július közepén arról értesülhettek a magyar választópolgárok, hogy önök drámai módon meg akarják emelni az általános forgalmi adót, adókedvezményeket akarnak megszüntetni, és új adókat akarnak bevezetni. Nem, tisztelt hölgyeim és uraim, nem, tisztelt kormánypárti képviselők, ezekről önök döntöttek, egészen pontosan a kormányuk döntött július 16-i ülésén. Döntött László Csaba, döntött Medgyessy Péter, és döntött Kovács László. Ráadásul - a félreértések elkerülése végett - ezt a döntést Lendvai Ildikó a frakció nevében és Kovács László a párt nevében védelmébe vette és támogatta. Tehát önök július közepe óta pontosan tudják, hogy mire készül a kormány, ezért teljesen indokolatlan és nevetséges próbálkozás szerencsétlen Máté Dánielen és a Pénzügyminisztérium közigazgatási államtitkárán elverni a port.
Ugyanakkor jól látható, hogy önök a szorult helyzetükben semmitől sem riadnak vissza.
(10.10)
Semmitől sem riadnak vissza, mert egyébként az a Népszabadság, amelynek, ha jól tudom, közvetve még mindig tulajdonosa a Magyar Szocialista Párt meghatározó vagy jelentős részben (Göndör István: Ezt is rosszul tudod. Nem baj.), egy új botrányt próbált kirobbantani, elterelni a Medgyessy-kormány szorult helyzetéről a figyelmet, hiszen a Medgyessy-kormány valóban szorult helyzetben van, hiszen a jövő évi adóemelések láthatóan nem nagyon váltották ki az emberek tetszését, és a K&H-botrány és az Inter-Európa Bank körüli botrány sem nagyon nyerte el a tetszésüket, tehát valamivel el kell terelni a figyelmet erről a botránysorozatról és a hibás gazdaságpolitikai lépésekről. Jelesül a Teller-levélről, a hamisítványról van szó. Mégiscsak arcátlanság, ami történt. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Az, az. - Így van. - Szégyen!) Mégiscsak arcátlanság (Varga Mihály: Szégyen!), hogy ilyen kegyeletsértő módon próbálják meg egyébként, próbál segíteni önöknek a Népszabadság abban, hogy eltereljék szorult helyzetükről a figyelmet.
Azt gondolom, hogy ideje lenne megálljt parancsolni ezeknek a törekvéseknek, ideje lenne, ha valóban nem hálózati elven, hanem a választási programjuk alapján működtetnék ezt az országot és irányítanák a kormány munkáját.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Nagy taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
ELNÖK: Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. Most megadom a szót Varga Mihálynak, a Fidesz képviselőjének. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr.
VARGA MIHÁLY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy rövid megjegyzést hadd tegyek, mielőtt a hozzászólásomat megtenném. Göndör István itt egy laptopról, hordozható számítógépről olvasta föl a hozzászólását. (Göndör István: Mert én tudom kezelni. - Derültség és taps a kormánypártok soraiban.) Tisztelt Frakcióvezető Úr! Én úgy ítélem meg, hogy ön rossz lemezt tett be ebbe a gépbe, és egy rossz lemezről olvasta föl a hozzászólását. (Derültség a Fidesz soraiban. - Közbeszólás az MSZP soraiból: Nálunk olyan beszél, aki ért hozzá.) Ön itt gázárcsökkentést ígért a magyar polgároknak; nyilván nem tette hozzá, hogy ezt már a 12 százalékkal megemelt gázárból fogják majd esetleg csökkenteni. Én arra kérek mindenkit, hogy tegye el az idei októberi gázárszámláját, és ezt majd hasonlítsa össze a tavaly októberivel, és el fog dőlni, hogy a szocialistáknak ebben a kérdésben igaza van-e vagy sem.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy körbepillantunk a parlamenti ülésteremben, sem a miniszterelnök, sem a gazdasági miniszter, sem a pénzügyminiszter, sőt egyetlen miniszter sincs most a teremben. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Kormányülés van. - A kormány a helyén van.) Nyilván azt már megszoktuk, hogy a kormány az ellenzéki kérdésekkel, felvetésekkel érdemben nem foglalkozik. Azt is kezdjük megszokni, hogy ma már a kormány a szocialisták felvetéseivel sem foglalkozik, hiszen a szocialista frakció azt nem tudta elérni, hogy egy minisztériumi sajtóst elmozdítson a helyéről. Ha sem az ellenzék, sem a szocialisták véleményére a kormány nem ad, akkor csak azt kérdezzük, hogy kire hallgat a kormány. Az emberek véleményére nyilvánvalóan nem. Hiszen az emberek egyre több alkalommal kérdezik azt meg: mi történik itt, mi folyik ebben az országban? Hogyan lehet az, hogy Magyarország, amelyik az első volt az uniós csatlakozásra váró országok sorában, egyre inkább a sereghajtók közé csúszik vissza?
Nézzük meg a tényeket! A gazdasági növekedés hatéves mélyponton van. A tőkebeáramlás tizenhárom éve először nem tőkebeáramlást, hanem tőkekiáramlást jelent az országból. Ma már Litvánia is megelőz bennünket. A pénzromlás mértéke, az infláció nyolcéves tendenciát törve meg, újra emelkedésnek indult, és a következő esztendőre magasabb pénzromlás várható, mint az idén. Joggal kérdezik tehát az emberek, hogy mi történt itt, mi folyik a gazdaságpolitikában, mi az oka ennek a törésnek, ha már külföldön is a magyar gazdaságpolitikát inkonzisztensnek - tegnap idéztem ezt a cikket, tisztelt Kuncze Gábor, bizonyára emlékszik rá (Kuncze Gábor a kezével üdvözlő mozdulatot tesz.) -, azaz összefüggéstelennek, átláthatatlannak, kapkodónak ítélik meg. Hogyan lehet az, hogy a kormány két minisztériuma, a Gazdasági Minisztérium és a Pénzügyminisztérium egymásnak homlokegyenest ellenkező prognózist vázol, nemcsak a következő esztendőre, már az idei esztendőre is? Hogyan lehet az, hogy a sáveltolással a magyar gazdaság külföldi megítélését is eltolta a kormány az idei esztendő júniusában? Ezt egyébként legalább a Pénzügyminisztérium államtitkára őszintén beismerte, hogy itt hibát követtek el. Hogyan lehet az, hogy egyik héten a pénzügyminiszter bejelenti, hogy a vállalkozók terhei nem nőnek tovább, a következő héten az oktatási miniszter bejelenti, hogy kutatás-fejlesztésre újabb adót fognak majd jövőre bevezetni? Mi történik itt, mi folyik itt, tisztelt képviselőtársaim?
Nézzük meg, mi történik azzal az ígérettel, hogy a Medgyessy-kormány csökkenti a közterheket, csökkenti az adókat és a járulékokat! Gyűjtsük össze az elmúlt néhány hét kormányzati bejelentését, amelyért, mint tudjuk, a Pénzügyminisztérium sajtósa a felelős. Nézzük a bevételt növelő tételeket, mik kerültek bejelentésre! Befektetési adóhitel megszüntetése: 14 milliárddal többet remél ebből a kormány a következő esztendőben. A lakáscélú hitelkedvezmény megszüntetése. Tavaly augusztus óta teljes bizonytalanság van a lakáspiacon, hiszen a kormány egymástól, úgy tűnik, független képviselői hol azt jelentik be, hogy az adókedvezményt szüntetik meg, hol azt jelentik be, hogy a kamatkedvezmény kerül eltörlésre, hol azt jelentik be, hogy a hitelkedvezmény mértékét fogják jelentősen csökkenteni. Bejelentésre került, hogy a nyugdíjjárulék-kedvezmény eltörlése is megtörténik. A kormány csak ebből az intézkedésből 100 milliárd forint többletbevételt remél a következő esztendőben. Hallhattunk arról, hogy a következő évben az általános forgalmi adó kulcsait a kormány növelni kívánja. A Pénzügyminisztérium számításai szerint ebből a tételből 180-200 milliárd forint közötti többletbevételt vár a kormány jövőre. Mit jelent ez, hölgyeim és uraim? Azt jelenti, hogy a gyógyszerért, az energiáért, az alapvető termékekért többet fognak az emberek 2004-ben fizetni.
Bejelentésre került, hogy az ápolási díj 1 százalékos bevezetésével mindenki bruttó fizetéséből 1 százalékot elvesz a kormány a következő esztendőben. Majd az elemi felháborodást látva a kormány, most úgy tűnik, visszakozott, és ma már csak arról beszélnek, hogy az egészségügyi járulék 1 százalékos emelését tervezik. Tudjuk jól, ez körülbelül 50 milliárd forintot jelent elvonásban a következő esztendőben.
Hallhattuk azt is, hogy célkeresztbe kerültek az autósok is, hiszen több olyan tételt emlegetett a kormány, amelyet jövőre bevezetni kíván. A cégautók adójának az emelése, regisztrációs díj, a súlyadó jelentős mértékű emelése mind az autósok többletterheit fogják 2004-ben növelni.
Hallhattunk arról, hogy ökoadó fog bevezetésre kerülni. Nem ismerjük még az előterjesztést, a héten a környezetvédelmi miniszter arról nyilatkozott, hogy már szombaton a nyilvánosság is megismerheti ennek a tételeit. Azt azonban már tudjuk, hogy 22 milliárd forinttal többet remél ettől az adótól is a kormány, mint az idei esztendőben. Emellett elhangzottak apróbb tételek is, de azért ezek is tízmilliárd forintokkal növelik az emberek terheit. Itt szó volt a jövedéki adó emeléséről alkohol és cigaretta tekintetében. Szó volt a játékadó emeléséről, szó volt arról, hogy a tb-járulék alapjának a szélesítése történik meg jövőre, amit elég baljóslatú jelként értelmezhetünk, hiszen még összeget nem hallottunk hozzá, de nyilvánvaló, hogy ez nem a terhek csökkentését, hanem a terhek növelését jelenti. És végül, de nem utolsósorban baljóslatú mondatként elhangzott, hogy jövőre az adóbeszedés hatékonyságának növelésére is sor kerül. (Közbeszólás az MSZP soraiból: És az miért baj? - Göndör István: Azt te is szeretted volna pénzügyminiszterként.) Azt is tudjuk már, hogy ettől mennyivel remél többet a kormány: 40 milliárd forinttal kívánnak többet beszedni az emberektől, a lakosságtól a következő évben, mint az idén.
Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, ha ezeket a tételeket összeadják, akkor azt kaphatják meg, hogy körülbelül 500 milliárd forinttal többet kíván a Medgyessy-kormány jövőre az emberektől elvonni, mint az idén. 500 milliárd forinttal többet! Tisztelt Képviselőtársaim! Emlékeznek még arra, amikor a kormányprogram elkészítésekor arról hallhattunk szép szavakat, hogyan fognak majd az emberek terhei csökkenni, hogyan fognak a családok egyre könnyebb helyzetbe kerülni? Önökre bízom, ítéljék meg, hogy ezek a megszorító intézkedések vajon segítik-e a családok megélhetését, vagy éppen ellenkezőleg, a terheket növelik.
Nézzünk néhány példát arra, hogy ezek a tehernövekedések egy átlagember, egy átlagcsalád számára mit jelentenek! Nézzük először a nyugdíjasokat! Ha valaki ezeket a bejelentéseket számszerűsíti, és megnézi, hogy a villanyszámla növekedésében, a fűtésköltség növekedésében, a kenyér és egyéb élelmiszerek árnövekedésében, az utazási és postai költség növekedésében, a gyógyszer árának növekedésében, a telefonköltség, a vízdíj és egyéb rezsiköltségek növekedésében mit jelent ez egy nyugdíjasnak, akkor azt a számot fogja megkapni, hogy havonta körülbelül 3710 forinttal növekednek a nyugdíjasok többletterhei átlagban az idei esztendőhöz képest. Ez azt jelenti, hölgyeim és uraim, hogy egy átlagnyugdíjasnak 40 ezer forinttal kell többet fizetnie, 40 ezer forinttal a következő esztendőben, mint az idén.
(10.20)
Nézzünk egy szellemi foglalkozásút: a KSH szerint 182 801 forint most egy ilyen kategóriába tartozó átlagfizetése. Egyetemi adjunktusok, tanárok, pedagógusok, orvosok tartoznak ebbe a kategóriába. Ha itt megnézzük a havi elvonás mértékének a növekedését, ez 9620 forintot, azaz éves szinten 115 440 forintot jelent. Egy pedagógus, egy tanár ennyivel fog többet fizetni a következő esztendőben.
Fizikai dolgozóknál az átlagkereset most 88 039 forint bruttóban. Ha ide vetítjük ki ezeket a tehernövekedéseket, akkor azt kapjuk meg, hogy egy lakatos, egy asztalos, egy fűtő, egy segédmunkás éves átlagban 57 000 forinttal fog többet fizetni közteherként a következő esztendőben, mint az idén.
Nos, hölgyeim és uraim, ezek a számok is azt igazolják, hogy azok a kijelentések, amelyek tehercsökkentésről szóltak, nem feleltek meg a valóságnak. Ezeket a Medgyessy-kormány nagyon hamar elfelejtette.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mit ígért a Medgyessy-kormány? A Medgyessy-kormány olcsó, takarékos államot ígért. Most láthatjuk, hogy olcsóbbnak már nem lesz olcsóbb ez az állam. Hogy takarékosabb lesz-e, efelől kétségeink vannak. Bár ha elolvassuk az Állami Számvevőszék jelentését a 2002. év végéről, akkor emlékezhetünk arra, hogy a tavalyi év végén 52 milliárd forintot helyezett ki a kormány, különböző cégszámlákra elbujtatva ezeket az összegeket. Nyilván a takarékosságot itt kell elkezdeni, hölgyeim és uraim, nem hiszem azonban, hogy ez segítette az emberek számára a terhek csökkentését. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
Összességében tehát azt tudom elmondani, hogy a gazdaságpolitika hatékonysága dönti el azt, hogy a családok terhei növekednek-e vagy sem. Most úgy tűnik, hogy tehernövekedésre kell felkészülnünk a következő esztendőben, ellentétben az ígéretekkel.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban. - Szórványos taps az MDF soraiban.)
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Kuncze Gábornak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó frakcióvezető úrnak. (Dr. Kosztolányi Dénes: Piramist hoztál?) Parancsoljon, öné a szó, frakcióvezető úr.
KUNCZE GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Lehet, hogy a rádióhallgatók, televíziónézők nem tudják, ezért mondom, hogy a kormány jelenleg ülésezik, és most hoz döntést a személyi jövedelemadó csökkentéséről, a társasági adó csökkentéséről (Taps a kormánypártok soraiban. - Dr. Juhos Katalin: Törvény van róla! - Balla György: Jézusom, mi lesz itt!), a beruházási kedvezmények növeléséről, és az eva, az egyszerűsített vállalkozói adó kiterjesztéséről annak érdekében, hogy a vállalkozások adminisztrációja és adóterhe ezen keresztül is csökkenjen. Nyilván ez az oka annak, hogy a miniszterek jelenleg nincsenek itt a teremben.
Kicsit a tegnapi vitára hajaz ez a mostani vita, mert ugyanazokat a felszólalásokat hallom ellenzéki oldalról, amelyeket már tegnap is volt szerencsém megismerni (Babák Mihály: Ismétlés a tudás anyja!), ezért felszólalásomat azzal kezdeném, hogy (Dr. Kosztolányi Dénes közbeszól.) akkor visszatérek arra, amit az előttem szólóktól hallottam.
Varga Mihály azt mondja, hogy Magyarország az átalakuló országok élén helyezkedett el, most meg nem így van. Egyetértek, Varga Mihály igazat mond, valóban 1998-ban Magyarország az átalakuló országok között első helyen állt, egy dinamikusan fejlődő, versenyképes gazdaságot birtokoltunk. Hadd mondjak néhány számot ezzel kapcsolatban: például a gazdasági növekedés 5,1 százalék volt '98-ban, abban a negyedévben, amikor átadtuk a kormányzást 5,8 százalékos volt. Ezzel szemben most, 2002-ben (Dr. Áder János: Nem, '03 van!), 2002-ben, tehát amikor átvettük a kormányzást, 3,3 százalék volt az éves növekedés, a második negyedévben 3 százalék alatti volt. (Dr. Áder János: Most 2,4! - Dr. Kovács Zoltán: Ennyi se lesz!) Ez az önök sikeres gazdaságpolitikájának például az egyik következménye.
A hiány mértéke '98-ban 5,4 százalék volt, 2002-ben 9,2 százalék, amiből… (Dr. Áder János: Micsoda? '98-ban annyi volt!) '98-ban volt, kedves Áder úr, 5,4 százalék, 2002-ben pedig… (Zaj. - Dr. Áder János: Tizenöt! - Dr. Veres János dr. Áder János felé: A hiányról beszél!) Ja, bocsánat, én a hiány mértékéről beszélek. Ha az inflációs adat is hiányzik, akkor arról is fogok majd szólni önnek természetesen. (Derültség, taps a kormánypártok soraiban. - Dr. Áder János: Inflációt mondtál!) A hiány mértéke 5,4 százalék volt akkor, 9,2 százalék volt 2002-ben. Az ipari termelés '98 májusában 19,8 százalék volt, ekkor voltak a választások, 2002 áprilisában pedig 0,4 százalékos csökkenést mutatott.
Mindezeknek, tisztelt képviselőtársaim, együttes következménye volt, hogy már a 2002-es választásokat megelőzően megindult az adósságállomány növekedése; a 2002-es választásokat megelőzően csökkent a munkahelyek száma (Dr. Áder János és Varga Mihály: Nem igaz! - Az elnök csenget.), és a 2002-es választásokat megelőzően a magyar gazdaság egyensúlyi állapota megbomlott, és ez tükröződött a költségvetési folyamatokban is; meg kell nézni a számokat. Szokás azt mondani, hogy most, augusztusban 85 százaléka fogyott már el a hiánynak, ez igaz. 2002 augusztusában az előre betervezett hiány 100 százaléka fogyott már el augusztusban. Amikor átvettük a kormányzást, akkor már 90 százalékos volt ez az érték. (Dr. Áder János: Ez a száznapos program következménye!) Augusztusban az első száz nap intézkedései még nem tudtak megjelenni, kedves képviselőtársaim, merthogy azok többnyire szeptember-októberi kifizetések voltak, és így tovább, és így tovább.
Lehet elemezni az Orbán-kormány gazdaságpolitikáját (Varga Mihály: Tárgyra!), de a gyönyörűségtől beájulni a sarokba egy közgazdásznak nem lehet, tisztelt képviselőtársaim. (Derültség, taps a kormánypártok soraiban.) Már csak azért sem, mert a '98-ban valóban fenntartható növekedési pályán lévő erős és fejlődőképes gazdaság adta lehetőségeket önök elpackázták, mert akkor lett volna igazán lehetőség a terhek csökkentésére. (Babák Mihály közbeszól.) Ha valaki Medgyessy Péteren vagy a kormányon számon kéri az ígéreteit, idézze fel magában azt a mondatot például, hogy “egyszeri nagyarányú adó- és járulékcsökkentést hajtunk végre a polgárok javáraö. Ez volt a Fidesz-kampány fő üzenete '98-ban. (Dr. Áder János: Volt is adócsökkentés!) Semmi nem valósult meg belőle, pedig akkor a lehetősége meg lett volna, és a négy év egészét tekintve, képviselőtársaim, a személyi jövedelemadó-terhelés növekedett (Dr. Juhos Katalin: Nem az érdekel, '98-ban hogyan éltem, hanem hogy jövőre hogyan fogok!), a társadalombiztosítási terhelés növekedett. Lehet büszkének lenni - nagyon helyesen egyébként - a százalékok csökkentésére, csak mindig hozzá kell mondani, hogy “és az egyösszegű hozzájárulást pedig több mint duplájára növeltükö. A kettőt együtt kell nézni, és ennek a következtében semmilyen tehercsökkenés nem volt.
Vessünk egy pillantást arra is, hogy miért nem volt tehercsökkentés. És egyáltalán, ha arról beszélünk, hogy ki mit vesz ki a polgárok zsebéből, amire persze majd még külön vissza fogok térni, akkor vessünk egy pillantást erre a kérdésre is. Mert én szívesen beszélgetek és vitatkozom úgy, hogy nézzük meg, mik a gazdaság bajai, és hogy lehet azokon segíteni, s ebből a szempontból nem érdekes, hogy melyik kormánynak milyen felelőssége van ebben. Itt vagyunk, ezt a helyzetet kell most megoldani. De ha ilyen az elemzés, ahogy itt az előbb hallottuk, akkor hadd tegyem hozzá a sajátomat is.
Önök négy éven keresztül játszottak az inflációval, ha már az előbb igény volt arra, hogy beszéljünk az inflációról is. (Moraj a Fidesz soraiban. - Varga Mihály: Folyamatosan csökkent! - Dr. Áder János: Mi történt a Horn-kormány idején, könyörgöm?!) Játszottak az inflációval, rendszeresen, tudatosan alultervezték, és ennek következményeként (Zaj. - Az elnök csenget. - Dr. Áder János: Egy év alatt 14 százalékkal volt magasabb, mint a tervezett!) minden évben több száz milliárd forintot vettek ki a vállalkozások és az emberek zsebéből az inflációs eszköz felhasználásával, amit aztán ráadásul a parlament ellenőrzését megkötve költöttek el. Erre is tessék szíves lenni emlékezni. (Zaj. - Az elnök ismét csenget.) És mire? Olyan ügyekre, amelyek a saját kliensrendszer megerősítését és kiépítését szolgálták.
Erről szólt az autópálya-építés az önök idején, erről szólt a Széchenyi-terv az önök idején, miközben ezt a több száz milliárd forintot fel lehetett volna használni a terhek csökkentésére, a gazdaság versenyképességének a fokozására, és ezen keresztül a munkahelyek számának a növelésére.
Nem ezt tették önök, hanem ehelyett egy zavaros gazdaságpolitikát, mert valóban zavaros gazdaságpolitikát folytattak, aminek, megjegyzem, számos kommunisztikus eleme is volt. Hadd mondjak erre is egy példát! Való igaz, nehéz dolog, ha a gáz vagy az energia árát emelni kell, hiszen ez mindenkit érint. Csak, tisztelt képviselőtársaim, vajon fenntartható-e az a politika, amely azt mondja, hogy nem kell ezen szolgáltatások árát emelni? Nem! Mert a helyzet az, hogy ezeket a világpiacon szerezzük be, ennek következtében világpiaci árakat kell fizetnünk utánuk (Babák Mihály: Majd rámegy a gatyájuk!); ha nem ezt tesszük, akkor ennek az lesz a következménye, hogy egyre nagyobb lesz az a hézag, ami a beszerzés és az eladás értéke között mutatkozik, és ezt természetesen a költségvetésnek kell megfizetnie.
(10.30)
Vagyis mindenkinek, annak is, aki nem használja; és ez szerintem egy igazságtalan rendszer. A helyes rendszer az, ha az árukat az értékükön értékesítjük, és támogatjuk azokat, akik rászorulnak arra a támogatásra, mert a maguk erejéből nem képesek a szolgáltatás ellenértékét kifizetni. Ha nem ezt csináljuk, az hosszú távon megint csak alkalmas a piaci folyamatok és a gazdaság szétzilálására. Ezt is önök csinálták négy éven keresztül, én az önök helyében erre sem lennék annyira büszke. (Babák Mihály: Beszéljünk a jövőről!)
Ha az önök időszakáról beszélünk, érdekes még egy adatot megjegyezni: '98-ban a bruttó nemzeti össztermékhez viszonyított beruházási ráta 16,7 százalékos volt, 2002-ben, amikor átadták a kormányzást, 3,8 százalék. (Podolák György: Ez a legsúlyosabb!) Azt pedig tudjuk, hogy a beruházások alapozzák meg a jövőbeni fejlődés lehetőségét. Így alapozták meg önök a jövőbeni fejlődés lehetőségét! Mindezek együtt - természetesen együtt a világgazdasági konjunktúra kedvezőtlen alakulásával, ami korlátozta az export lehetőségeit - okozzák, hogy visszaesik a növekedés, hogy romlanak az egyensúlyi pozíciók, mindennek együttes hatásaként romlik a magyar gazdaság versenyképessége, és ezek együtt okozzák azokat a gazdasági problémákat, amelyekkel jelen pillanatban szembe kell néznünk.
Kéretik nem elfelejteni, hogy a kormányzás, noha a kormányok változnak, folyamatos tevékenység, nem lehet úgy szemlélni egy-egy ciklust, hogy én itt kezdtem, itt végeztem, és se előttem, se utánam nem érdekes, hogy mi történt. Amit önök elrontottak, azt ennek a kormánynak kell helyrehoznia, amit viszont jól csináltak, annak előnyeit mindenki élvezi. Így volt ez az önöket megelőző kormány időszakában is.
Tisztelt Képviselőtársaim! (Babák Mihály: A jövőről!) Így van, mondja itt fideszes képviselőtársam, beszéljünk a jövőről, ez annál is inkább fontos, mert eddig önöktől csak a múltról hallottunk, és valóban érdemes egy pillantást vetni a lehetőségekre. (Babák Mihály: Te sem voltál különb!) Nos, az eredeti kérdés úgy hangzik, hogy mennyi pénzt vesz ki a kormány a polgárok zsebéből, és ez valóban egy fontos kérdés. És erre a helyes válasz az, tisztelt képviselőtársaim, különösen a jelenlegi helyzetben, hogy a szükséges mértékű pénzmennyiséget kell kivenni a polgárok zsebéből, és egyébként pedig minél többet náluk kell hagyni, egész egyszerűen azért, mert jobban képesek azt elkölteni, mintsem az állam bármikor helyettük meg tudja tenni. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
És megint hadd utaljak az előző ciklusra egy pillanatra, hogy vajon sikerült-e ezt a filozófiát követni az előző időszakban. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: A jövőről beszélj!) A válasz az előbbiek alapján természetesen az, hogy nem. Ugyanakkor másrészt persze figyelembe kell venni, hogy milyen elköteleződések történtek, és itt érdemes egy szót vesztegetni valóban általában is a választási kampányokra. Én nagyon nem helyeslem ugyanis, hogy egy adott választási kampányban pártok ígéretversenyekkel olyan helyzetbe hajszolják egymást, hogy a végén ezek az ígéretek teljesíthetetlenek lesznek, viszont a háttérben megjelennek a felkorbácsolt várakozások. Mert aztán ez eredményezi azt a helyzetet, hogy ebből nagyon nehéz úgy kikeveredni, hogy ráadásul annak a politika ne legyen vesztese, a politika megítélése ne váltson negatívba. (Dr. Kontrát Károly: Ez a helyzet most!)
Azért szükséges csak a szükséges mértékig elvenni az emberektől a pénzt, mert arra van szükség, hogy a gazdaság fejlődjön, hogy visszataláljon az elveszített, az elmúlt négy évben elveszített fenntartható növekedési pályára, egész egyszerűen azért, mert csak a fenntartható növekedési pályán levő és ezért hosszú távon keresztül fejlődni képes gazdaság az, amelyik meg tudja termelni azokat a többleteket, amelyeket aztán megint a gazdaság adta korlátok figyelembevétele mellett szétosztva a különböző területeken jobb helyzetet lehet teremteni.
Ha nem ezt csináljuk, akkor hibázunk, mert a pillanatnyi politikai népszerűség érdekében való osztogatás hosszú távon lerontja a gazdaság teljesítményét, és ezért sokaknak okoz veszteségeket. És ebből a szempontból is érdemes egy pillanatra az ellenzéki kritikákra tekinteni, ugyanis az nem megy, tisztelt képviselőtársaim, hogy egyszer követelem a bevételek csökkentését, az adók csökkentését, és minden más napon pedig követelek újabb és újabb kiadásnöveléseket. (Babák Mihály: Ti ígértétek!) Én elismerem, hogy önöknek most nincs kormányzati felelősségük, ezért aztán csinálhatnak, amit akarnak.
Ebből a szempontból érdemes akkor, ha erre is igény van, a szabad demokrata módosító indítványokat megnézni ellenzékből, amelyeket a költségvetéshez beadtunk, meg az önökét, amelyeket például az idei költségvetéshez beadtak. (Babák Mihály: Most és mindenkiért!) Elképesztő, hogy mi rajzolódott ki belőlük, hogy Varga Mihály képviselőtársam szavával éljek, inkonzisztensek voltak a módosító javaslataik, mert nem is foglalkoztak azzal, hogy egységes egészbe lehessen őket rendezni. Egyetlen cél volt: a demagógia eszközével megpróbálni befolyásolni az embereket, ahelyett, hogy közösen segítenénk nekik is szembenézni mindazokkal a problémákkal, amelyekkel szembe kell néznünk.
Ezért mondjuk mi egyébként, hogy ebben a helyzetben takarékos államra, adócsökkentésre van szükség annak érdekében, hogy teret engedjünk a gazdálkodóknak, a gazdaságnak (Babák Mihály: Helyes, támogatjuk!), a szociálpolitikában pedig a rászorultság elvének érvényesítésére, mert azokat kell támogatni, akik arra rászorulnak, a többiektől pedig nem kell erre elvenni a pénzt, ahogy azt önök négy éven keresztül tették. Mert csak a fenntartható növekedési pályán levő gazdaság tudja megoldani mindazokat a problémákat, amelyekkel ma szembe kell néznünk, önöknek is, nekünk is, együtt. (Babák Mihály: Egyetértünk!)
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
ELNÖK: Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. Az MDF képviselőcsoportja is jelezte, hogy a frakció álláspontját két felszólalni kívánó képviselő fogja majd ismertetni. Elsőként megadom a szót Font Sándornak. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr.
FONT SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondoljuk, hogy ebben a vitában Magyarország jelenével és jövőjével kell, kellene foglalkoznunk ahelyett, hogy nem túl pontosan megalapozott gazdaságtörténeti előadásokat hallgatnánk meg, mint ahogy ezt az előbb is hallhattuk. Kétségtelen tény, hogy a gazdaság teljesítményének csökkenése ismert okokból nem az elmúlt évben kezdődött meg, de az is tény, hogy a nemzetgazdaság helyzete koncepció nélküli, az MSZP-SZDSZ-gazdaságpolitika nem talált utat ebből a kellemetlen helyzetből. Nem látni nyomát sem annak, hogy a kormánykoalíció ismerné, vagy meg akarná ismerni a gazdaság tényleges helyzetét, és lenne kellő felkészültsége, hogy megtalálja a kiutat abból a strukturális válságból, amibe a nemzetgazdaságot vitte.
Szeretném kiemelni, hogy strukturális válságot és nem gazdasági válságot említettem, tisztelt képviselőtársaim, mert gazdasági válságról még nem beszélhetünk, de a kormány tétlensége és csodavárása, a folyamatok, ígérgetések melletti passzív szemlélete gazdasági válsághoz vezethet.
Milyen alapproblémákat látunk? A bérek és más költségtényezők megemelkedtek, az olcsó tömegtermelés ideje kezd lejárni, ezért az erre építő külföldi tőke menekül. Az EU-s versenyszabályok ránk nézve is kötelezőek, a korábbi adókedvezmények nem adhatók. Magyarország letért a fenntartható növekedési pályáról, a gazdaság stabilitása megrendült, a külföldi tőke számára pedig ez a legfontosabb. A közerkölcsök romlása és az üzleti erkölcsök romlása az elmúlt évben felerősödött. A beruházások alacsony szinten vannak, a külföldi tőke elkerüli az országot, holott a rendszerváltó országok felé növekszik, és ennek ellenére a magyar jegyzett tőke a vállalkozási szektorban már csak 30 százalék körül részesedik. Az infrastruktúra fejlesztése lelassult. A kínálatvezérelt növekedést fogyasztás vezérelte növekedés váltotta fel.
Át kellene gondolni, hogy a tíz évig bevált gazdaságpolitikát milyen gazdaságpolitikával kell felcserélni. El kell dönteni, hogy populista módon rövid távú bér- és jövedelemfelzárkóztatást akarunk Európában, vagy hosszú távon kiegyensúlyozott jövedelememelkedést, amit a nemzetgazdaság versenyképességének erősítésével tudunk elérni.
A politika mindkét oldala mindig az utóbbiról beszél, de mindig a népszerűséget jelentő bérpolitika szerint cselekszik. El kell dönteni, hogy olcsó, hatékony államot akarunk, vagy túlméretezett bürokráciát. Ez jobb foglalkoztatási képet mutat ugyan az országról, de mindezt jórészt a versenyszférának kell eltartani.
(10.40)
És itt hadd jegyezzem meg, hogy az elmúlt évek legsúlyosabb drámai adata vélemény szerint, hogy az ígéretek ellenére nem olcsó és hatékony államot sikerült létrehozni, hanem - mint a statisztikai adatokból tudjuk - 4 százalékkal növekedett a közszférában dolgozók száma. Ez az elmúlt másfél év alatt, az önök kormányzása alatt történt meg, ami közvetlenül 100 milliárd forintos éves kiadást jelent az államkasszának.
Kérdés, folytatódik-e az évek óta mozdulatlan államháztartási reform, vagy kényelmesen dagonyázunk az adott helyzetben. Kérdés, hogy a hazai követelményeknek és a sikeres EU-csatlakozás követelményeinek megfelelően lesz-e közigazgatási reform, vagy ej, ráérünk arra még. Kérdés, hogy visszatérünk-e a parttalanul gondoskodó államhoz, a szerény, de végtelenül kiterjedt támogatások rendszeréhez, vagy vállalkozási, munka- vagy képzési lehetőséget biztosítunk a nemzet számára. Kérdés, hogy a piacgazdaság irányába megyünk tovább, vagy irány a nem mindannyiunk számára kedves múlt - az utóbbira látok esélyt az elmúlt másfél év alapján.
Ugyanúgy, mint az előző kérdéskör esetében, a politika államtalanításról beszél, de az állam méreteinek és szerepének kiterjesztésén munkálkodik nap mint nap. El kell dönteni, hogy a tudásalapú társadalomról csak beszélünk, vagy teszünk is érte valamit. El kell dönteni, hogy csak ezzel foglalkozunk-e, vagy kenyeret akarunk adni azoknak a milliós tömegeknek a kezébe is, akiket a tudásalapú társadalom jövőképe helyzetükből, az ország szegénységéből eredően a következő tíz-húsz évben nem vagy alig fog érinteni.
Ezzel szemben a főiskolák, egyetemek színvonalának rohamos csökkenését, a szakmunkás-, kézművesképzés lassú eltűnését, igénytelenségét, és a közoktatás teljes lezüllesztését tapasztaljuk. A gyermeknevelésben a liberális családi romhalmaz képviselői már el sem tudják lassan képzelni a szülő szerepét, a tanári kar együttműködését a nevelésben a szülőkkel korlátozzák, a tanárok számára lehetetlenné teszik a fegyelem betartatását és így a színvonalas oktatást a gyermekek számára, az oktatási törzsanyagból a nemzeti kultúra egyre jobban kimarad.
Milyen esélyeket ad egy ilyen igénytelen közoktatás az átlagember gyermeke, a következő generáció számára, miközben az ezt létrehozók gyerekei elit hazai és külföldi iskolákba járnak ma? Itt a legnagyobb baj, mert itt a gyakorlat és az elmélet már szinkronban rossz irányba mutat a jelenlegi kormánynál, felvetéseinket meg sem hallgatják, de nem is értik, úgy érezzük.
El kell dönteni, hogy hogyan tudjuk megoldani az ország területi felzárkóztatását az egész ország ezzel párhuzamosan leggyorsabb emelkedése mellett; el kell dönteni, hogyan teszünk a fejlett régiók további emelkedése, és mit teszünk a leszakadt régiók felzárkóztatása érdekében. Itt az arányokon kell gondolkodni, a hosszú távú hozamot kell összevetni a jelenleg és a beláthatóan rendelkezésre álló erőforrásokból biztosítható lehetőségekkel.
Tisztelt Képviselőtársaim! El kell gondolkodni, hogy erős, életképes, kultúráját ápoló és ezzel a nemzetek Európájának fontos részét alkotó magyar nemzetet akarunk-e a Kárpát-medencében a harmadik évezredben is, vagy nem teszünk semmit a magyarság drámai népességfogyása ellen. A politika az előbbiről szól, sajnos, az utóbbi másfél évben. A megválaszolandó kérdések sorát még folytathatnám, és azt hiszem, amikor a magyar állampolgárok helyzetéről beszélünk, elsősorban életünknek ezeket a kereteit kelleme meghatározni - legalábbis véleményünk, az MDF véleménye szerint.
És most a rövid másfél év történése - amit részletesen kifejtett Varga Mihály képviselőtársam, de egy kissé más megvilágításban. Majdnem azt mondom, a Fidesz szerényen, szinte simogatóan viselkedik a kormánnyal, mert ha lefordítjuk azokat az adatokat, és más megvilágításban tesszük közzé, drámaiak -: önök másfél év alatt csődközelbe vitték az országot, és azt találták ki, hogy az összes terhet, ami e csőd közeli helyzetben fel szokott merülni, ezt a lakossággal fizettetik meg, erről szól az önök jövő évi költségvetési és adópolitikai terve.
Úgy tűnik, hogy az az 550 milliárd forint nem máshonnan, mint döntő többségében a lakosoktól, és döntő többségében természetesen a vállalkozásoktól fog bekerülni az állami költségvetésbe. Ha ezt elosztjuk a 10 millió fős magyarsággal, akkor kiderül, hogy 55 ezer forint nettó kiadási többlete lesz minden magyar állampolgárnak a jövő évben. Ezt legyenek szívesek majd elmagyarázni azoknak a nyugdíjasoknak, akikre önök még különösen nagy terhet akarnak róni, hiszen a nyugdíjas fogyasztói kosár teljesen másképp, más súllyal viseltetik, és azokat a területeket merték célba venni, ami a legsúlyosabban fogja érinteni a nyugdíjasok kiadásait. (Göndör István: De mi azt vállaltuk, hogy a nyugdíjasok fogyasztói kosarát vesszük figyelembe. - Az elnök csenget.)
Úgy tűnik, hogy az a probléma, amit önök hiányoltak - Kuncze Gábor is, a szocialista képviselők is folyamatosan fölvetették -, hogy a magyar gazdaság előző ciklusbeli sikeres szerepléséből, sikeres eredményeiből a társadalom nem kapott semmit, nem érezte annak a sikerét, önök ezt a problémát láthatóan most meg fogják oldani. Önök, miután csőd közeli helyzetbe viszik az országot, annak az úgynevezett negatív sikerét teljes egészében a társadalomra fogják hárítani, ahogy ezt önök megígérték, és úgy tűnik, hogy az SZDSZ által felvázolt elképzelés be fog teljesülni, amikor önök az országot a plakát tanúsága szerint ingre-gatyára fogják jövőre levetkőztetni. (Derültség az ellenzéki sorokban.) Nos, erről szól az önök jövő évi koncepciója.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most megadom a szót Sisák Imrének, a Demokrata Fórum képviselőjének. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr.
SISÁK IMRE JÁNOS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai vitanapon a kormánykoalíció a közelmúltról, a Magyar Demokrata Fórum inkább a közelebbi és távolabbi jövőről kíván szólni.
A 2002-ben elfogadott jóléti csomag 320 milliárd forintja valóban jó néhány magyar állampolgárnál eredményezett jövedelemnövekedést. A költségvetés azonban ehhez nem rendelkezett fedezettel, és ha pénzforgalmi szemlélettel vizsgáljuk ezeket a dolgokat, példátlanul magas, 9,9 százalékos hiányt eredményeztek ezek az intézkedések. A kormány azonban azóta sem tett semmit, hogy a magyar gazdaság élénküljön, hogy a hiányzó fedezet a nemzetgazdaságban megteremtődjön.
Mint tudjuk, az idei GDP alacsony szintje szintén rekordot jelent, a többi makrogazdasági mutató alakulásáról nem is beszélve. Mindebből az következik, hogy a nemzetgazdasági egyensúly felborult, és ennek következtében a kormány ezt a kifizetett többletet most háromszorosan készül visszavenni a magyar állampolgároktól. A restrikció már a 2003-as költségvetésben és 2003 nyarán is megfigyelhető volt, 2004-ben viszont már radikális, 550 milliárd forintos elvonásra kerül sor a magyar emberek zsebéből.
Mint az MSZP tanácskozásairól kiszivárogtatták, az ügynek megvan a felelőse: a Pénzügyminisztérium szóvivője. Az, hogy a miniszterek a tervezett lépésekről a kormányülések után mit nyilatkoztak, nem számít, csak pletykálkodás volt, és ezen az alapon cáfolnak meg minden felszólalást, nyilatkozatot, ami az ellenzék részéről azóta elhangzik - ügyesnek vélt, de rossz, komolytalan politika.
Egyetlen tény van: 550 milliárd forintot, az idei bruttó átlagbér öt és félszeresének megfelelő összeget kívánnak elvonni az emberektől, de azt, hogy milyen szerkezetben, még maguk sem tudják. Elképesztő ötletek gomolyognak ki a számtalan államtitkárral megtűzdelt kormányzati műhelyekből, az elviselhetetlen ingatlanadó emelésétől a nyugdíjak megadóztatásán át a családi és lakás-adójóváírások törlésén keresztül a különböző áfamanőverekig. Igaz, pontosan nem tudjuk, hogy mi az igazság, de a mai MSZP-s kormány és jogelődje esetében ezt már megszoktuk: régen is ez a kiszivárogtatásos szoktatás, a társadalomnak a még rosszabbal való ijesztgetése volt a divat, hogy azután a kisebbik rosszat könnyebben elfogadják.
A politikai vitanap címe azt sejteti, mennyi pénzt vesz ki a kormány az állampolgárok zsebéből, tehát a jövő tervezett intézkedéseiről beszélhetünk. A Magyar Demokrata Fórum képviselőjeként azonban kénytelen vagyok visszatérni az elmúlt heti ülésnapra, akkor, amikor a parlament a gyermekgondozási segély melletti jövedelempótlék adó- és köztehermentességéről szóló törvényjavaslatot vitatta meg és fogadta el. A kormány úgy aposztrofálta ezt a javaslatot, hogy “szándékunk szerint a lehető legkorrektebb, legkörültekintőbb megoldással remélhetőleg eleget teszünk annak a nagy társadalmi várakozásnak, amely e témával kapcsolatban az országban kialakultö.
(Az elnöki széket dr. Dávid Ibolya, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Lássuk ezzel szemben, hogy mi is történt! A gyes melletti jövedelempótlékot csak azok a családok kapták meg, amelyekben az édesanya 2000. január 1-je és 2002. március 7-e között részesült gyermekgondozási segélyben. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Ti miért nem adtátok meg?) Természetesen az ellenzéki módosító indítványok arra irányultak, hogy 1996. április 15-étől kapja meg minden gyermekes család ezt a 6700 forintos összeget.
(10.50)
Miért lett volna tisztességes a kormánytöbbség részéről, ha megszavazza a mi módosító indítványunkat? Azért, tisztelt képviselőtársaim, mert ezzel legalább valamelyest enyhítettük volna a Bokros-csomag kártételeit, hiszen tudjuk, hogy 1996. április 15-én nem volt alanyi jogon járó gyes, nem létezett a gyermekgondozási díj mint intézmény, és nem létezett a családi adójóváírás, a családi adókedvezmény. Az MDF képviselőcsoportjának tehát az a véleménye, hogy ezzel a döntéssel a parlament részben adott, részben kivett a magyar állampolgárok zsebéből. Részben jótétemény az, hogy 34 milliárd forintot megkapnak a családok, viszont több tízezer családot ér hátrány azzal, hogy 60 milliárd forintot kivesznek a zsebéből.
De mi történik ma a felelőtlenül keletkezett lyukak befoltozására? Kísértenek az 1980-as évek: a kormány korlátlanul növeli az adósságállományt. Regnálásának jó egy éve alatt ez a GDP-arányos államadósság 8 százalékkal, 52 százalékról 60 százalékra emelkedett. A kormány sürgetően, ésszerűtlenül, pusztán pénzügyi gondjai enyhítésére kiárulja a nemzeti vagyont, tovább csökkentve a már amúgy is alacsony magyar tulajdonú részesedést a bankszektorban, a MOL eladásáról pedig orosz vevőkkel tárgyal. A látszatjólét költségeit tehát nehéz teherként a magyar társadalom lesz kénytelen sokáig fizetni. Újra felrémlett az adósságspirál, pedig azt hittük, ettől már megszabadultunk.
Feltétlenül szót kell ejteni a kormány gázáremeléssel kapcsolatos döntéseinek jótékony hatásáról is. Először is meg kell hogy említsük, hogy a széles társadalmi rétegeket érintő kérdésről a gazdasági tárca elmulasztotta az egyeztetést a civil szervezetekkel, holott a gázellátásról szóló törvény ezt maga is tartalmazza.
A Gazdasági Minisztérium képviselője egy korábbi levélre válaszolva azt közölte, hogy nem tekinti céljának az energiaárakkal összefüggő szociális problémák teljes körű rendezését, és ezek megoldását a szociálpolitika hatáskörébe utalta. Azt is kifejtette a levél írója, hogy a kormány a hazai termelésű gáz árelőnyének a lakossághoz való eljuttatásával kívánja enyhíteni a fogyasztókat érő terhelést az árrendezés időszakában. Megállapíthatjuk azonban, hogy sajnálatos módon a terhelés enyhítéséből éppen az a társadalmi csoport maradt ki, amely erre talán leginkább rászorul. Ők a nagycsaládosok. Sőt, mivel információnk szerint 2004-től a kedvezményes tarifa felső határát jelentő háromezer köbméteres fogyasztás felett ráadásul az importárak alakulása fogja megszabni a gáz árát, a kedvezményből való kiesésen túl még további, kifejezetten büntető jellegű tarifával is sújtják az érintett családokat.
Mindenki számára szeretnénk érthetővé tenni, hogy a több gyermeket nevelő családok nem luxus célra használnak több gázt, hanem élethelyzetükből adódóan. Ezért nem fogadható el, hogy a jelenlegi rendelkezések méltánytalan többletterhet rónak a nagycsaládokra, és a kormány nem tervezi részükre a gázáremelés kompenzálását. Kérem tisztelettel: még mindig nincs végrehajtási rendelet, csak beszélünk arról, hogy október 1-jétől lesz gázár-kompenzáció. A 2004. évi állami költségvetés tervezetéből eddig ismert adatokban nem leltük nyomát annak, hogy számításba vették volna újabb szociális elemként a gázáremelés kompenzációját.
A minap egyik szocialista képviselőtársunk a kormány elmúlt intézkedéseiről beszélt. Én egy dolgot ragadnék ki mindössze ebből. Beszéljünk kicsit az ingyenes tankönyvjuttatásról! Hétfőn - erről szólt Botka László képviselő úr - azt említette, hogy 700 ezer gyermek, az iskolások 40 százaléka kapta meg ezt a juttatást. Ezzel szemben mi az igazság? Az iskolák a “kedvezményezettö körbe tartozó gyermekek után 5600 forint támogatást kaptak, illetve ezt egészítették ki az iskolai könyvtár állományának felújítására kapott 2400 forintos összeggel. Ez a 8 ezer forint a tankönyv árának legfeljebb a 70 százalékát fedezi. Két lehetőség adódik: vagy az egyébként is nehéz helyzetben lévő önkormányzatok finanszírozzák meg a maradék 30 százalékot, vagy a szülőktől szedik be a maradék összeget. Mindkettőre van példa. Ennyit az ingyenes tankönyvjuttatásról.
Ha már a családi kasszából való pénzkivételről beszélünk, a Medgyessy-csomag kapcsán bizony nem szabad megfeledkeznünk egy kis kék könyvről, ami bizony árasztja magából a fokhagymaszagot, ugyanis az öndicséret büdös, hát még, ha hamis is. (Derültség, taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.) Van egy főcím, amely így fogalmaz: legyen elérhető az önálló otthon! Még azt is mondja, hogy megmaradt a lakáshitelekhez nyújtott állami kedvezmény. Ez aztán a legtökéletesebb csúsztatás, tisztelt képviselőtársaim, hiszen a Napi Világgazdaság tegnapi számában olvashatjuk az adókedvezmények szűkülését. Na, nem arról beszélek, hogy megszűnik ez az adókedvezmény azok számára, akiknek a jövedelme meghaladja a 4 millió forintot. Azokról beszélek, tisztelt képviselőtársaim, akiknek az átlagos jövedelme ennek az évnek az elején 87 500 forint, akiknek a házastársa legfeljebb az 50 ezer forintos minimálbért keresi, 130 ezer forintos nettó jövedelem esetén számolhatunk 40 ezer forintos havi közüzemi kiadással, és az elmúlt évben nem vett föl többet, csak 6,5 millió forintos hitelt. Ennek 50 ezer forintos a törlesztő részlete. Kérem tisztelettel, adjuk össze a két számot, marad is körülbelül 40-45 ezer forint arra, hogy ez a család két gyermeket eltartson - egy átlagos család általában két gyermeket tart el -, megéljen.
Mit tesznek önök? Az adókedvezményt, amely a lakáshitelek után jár, 50 százalékára csökkentik, illetve 20 év helyett 5 évre csökken ennek az időtartama. Meg kell kérdezni ezeket a családokat: számukra a jólét 2004-ben fog bekövetkezni? Azt hiszem, ez semmiképpen nem fog így alakulni.
A gyermeket nevelő, gyermekvállalás előtt álló családok az elmúlt időszakban elbizonytalanodtak, hiszen számos alkalommal hallhatunk arról, hogy a gyermekek után járó adókedvezmény megszűnik, csökken, szűkül. Én úgy látom, úgy veszem észre, a '94-98-as időszak Bokros-csomagja után készül a Medgyessy-csomag. És az, úgy hiszem, a családok megítélésén múlik, hogy önök vagy az ellenzék mondott igazat.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)
ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Kétperces felszólalásra kért lehetőséget Áder János frakcióvezető úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó.
DR. ÁDER JÁNOS (Fidesz): Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Két megjegyzést szeretnék tenni az eddig elhangzottakhoz.
Az egyik Kuncze Gábor szavaihoz kötődik, aki azt mondta, bírálva egyébként az előző, a polgári kormányt, hogy magasabb volt az infláció a tervezettnél. Bizony, valóban, 2 százalékkal magasabb volt az infláció a tervezettnél, volt olyan esztendő legalábbis. Csak hát ki mondta ezt a bírálatot? Ki az, aki ilyen szempontból tanácsokat osztogat és bíráló megjegyzéseket tesz az Orbán-kormány gazdaságpolitikájával kapcsolatban? Az a Kuncze Gábor, aki annak a Horn-kormánynak volt a minisztere, amelyik 1995-ben 12 százalékkal nagyobb inflációt csinált, mint ami egyébként a költségvetésben tervezve volt, és a következő évben, 1996-ban 8 százalékkal nagyobb inflációt követett el és csinált, mint ami egyébként a költségvetésben tervezve volt. Nos, ilyen előzmények után azért nem nagyon hiteles Kuncze Gábor megszólalása.
A másik megjegyzésem. Az eddigi felszólalások, amelyeket kormánypárti képviselőktől és a kormány jelen lévő tagjaitól hallhattunk, nem cáfolták a kormány júliusi döntése óta napvilágra került híreket, miszerint jövőre drámai adóemelések következnek, többek között általános forgalmiadó-emelés, az adókedvezményeket jelentősen meg akarja kurtítani a kormány, és új adókat vezet be. Önök ezeket, bár hosszú-hosszú perceken keresztül beszéltek, nem cáfolták.
Tehát akkor most már térjünk vissza a politikai vita eredeti címéhez, azaz: mit hoz a jövő, avagy mennyi pénzt vesz ki a Medgyessy-csomag a családok pénztárcájából - és kiegészíthetném: - és a vállalkozások kasszájából? Arra kérem önöket, hogy a következő, a vita hátralévő szakaszában arra válaszoljanak, mennyivel fognak emelkedni az adók, és mennyit vesznek ki az emberek zsebéből és a vállalkozók kasszájából.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)
ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Kétperces felszólalásra megadom a szót Kuncze Gábor frakcióvezető úrnak. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Halljuk a jövőt! - Podolák György: Szégyelled a múltat, mi?)
KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! 1999-ben 6,2 százalékos inflációt terveztek, 10 százalékot meghaladó infláció volt. Például 2001-ben 6 százalék inflációt terveztek, 9,2 százalékos infláció volt. Ezzel az a baj, tisztelt képviselőtársaim, hogy a támogatásokat meg a fizetéseket, a jövedelmeket, meg mondjuk, az önkormányzatok támogatásait ezekhez a tudatosan alultervezett inflációs adatokhoz tervezték, és ezek után pedig több száz milliárd forintnyi haszonra tettek szert, amit nem adtak oda azoknak természetesen, akiket illetett volna.
(11.00)
Én még arra is emlékszem, hogy ennek következtében például a nyugdíjasok több ezer forintot hiteleztek egy éven keresztül a kormányzatnak (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Kamatostul!), amit aztán a végén vasaltak ki.
Ami az 1995-ös stabilizációs program után történteket illeti: való igaz, akkor megugrott az infláció, mert számos intézkedés együttes eredményeként többek között ilyen módon lehetett stabilizálni a gazdaságot. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Ennek - bármennyire is tagadják önök, kedves képviselőtársaim, de azt a stabilizációs programot egyetemeken tanítják a világ számos pontján! (Arnóth Sándor: Így van! - Közbeszólások a Fidesz soraiból. - Az elnök csenget.) - volt következménye az, hogy 1998-tól kezdődően önök több éven keresztül eltapsolhattak néhány száz milliárd forintot, aminek következtében most megint gazdasági problémákkal kell ennek a kormánynak szembenéznie. (Dr. Áder János: Ez hazugság!)
A jövő pedig azt hozza, hogy ezt a helyzetet rendezni fogjuk (Babák Mihály: Hogyan? Konkrétan?!), és ennek a helyzetnek a rendezése árán teremtünk olyan körülményeket, ami valóban megalapozza az ország hosszú távú fejlődését. (Babák Mihály: Halljuk!)
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)
ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném kérni önöket - korlátlan kétpercesezési lehetőség van -, szíveskedjenek nyomógombbal jelezni a felszólalási szándékot. Köszönöm szépen.
Megadom a szót Göndör István képviselő úrnak... (Göndör István: Kuncze úr elmondta, amit szeretnék! - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nem mondod! Halljuk!) Köszönöm szépen.
Tisztelt Képviselőtársaim! (Zaj.) Most az egyes képviselői felszólalásokra kerül sor, az írásban történt előzetes bejelentkezéseknek… Kérem tisztelt képviselőtársaim figyelmét! Most az egyes képviselői felszólalásokra kerül sor, az írásban történt előzetes bejelentkezéseknek megfelelően.
Tájékoztatom képviselőtársaimat, 19 képviselőtársunk jelezte előre írásban felszólalási szándékát. Az első négy felszólaló: Korózs Lajos, Selmeczi Gabriella, Béki Gabriella és Lezsák Sándor.
Ebben a sorrendben először megadom a szót Korózs Lajos képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportjából. A képviselő urat illeti a szó.
KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen a lehetőséget, elnök asszony. (Zaj. - Az elnök csenget.) Tisztelt Ház! Felszólalásomban két dologról szeretnék beszélni, természetesen egyrészről a szabad demokrata és MSZP-s kormány elért eredményeiről, és természetesen a jövőről, hogy erről is essék szó.
Tehát kezdem azzal, hogy a kormányprogram elfogadása után elindítottunk egy folyamatot, amely a mai napig tart. A céljaink a következők voltak a szociálpolitika területén: először is megfogalmaztuk azt, hogy aki dolgozik, képes legyen tisztességesen megélni a keresetéből. Másrészről megfogalmaztuk azt, hogy aki gyermeket nevel, annak az ne legyen teher. Harmadrészről: aki idős, az ne érezze magát kiszolgáltatottnak és feleslegesnek. Negyedrészről pedig: aki bajba jutott, az számíthasson a társadalom támogatására.
Az első alapelv, mely szerint, aki dolgozik, képes legyen megélni a keresetéből: elindultunk egy úton, hiszen soha nem látott bérnövekedés történt, a közszféra béreinek, ahogy említette a vezérszónokunk, 50 százalékos növelésével 650 ezer ember fizetésemeléséről gondoskodtunk, olyanokról, kedves képviselőtársaim, akikre a Fidesz négy év alatt rá sem nézett (Domokos László: Mi az ára?), orvosokról, pedagógusokról, népművelőkről, könyvtárosokról és szociális munkásokról beszélek. Aki ennek az ellenkezőjét állítja - azt hiszem, leszögezhetjük -, az hazudik. Hazudik egy bizonyos politikai párt ebben a parlamentben, mert előbb azt kezdte az emberekbe sulykolni, hogy úgysem kapják meg a fizetésemelést, majd azt: na és, ha megkapják, akkor is rosszabb lett a helyzet. Csak azt nem tudom, hogy mitől.
A béremeléshez kapcsolt adóteher-csökkentés önmagában is kedvező lépés volt, és a pozitív hatást növeli az a tény, hogy a béremelés és az adócsökkentés elosztási hatása éppen az alacsony keresetű embereket érintette kedvezően - célzok itt a minimálbér adómentességére is. Tehát nem igaz az, hogy az embereknek rosszabb lett.
A második alapelv, amint említettem, miszerint, aki gyermeket vállal, annak ez ne legyen teher: a rendszerváltás óta az MSZP-SZDSZ-kormány tette a legtöbbet, mindenekelőtt filozófiát váltottunk, a mi támogatási rendszerünk széles társadalmi rétegeket, csoportokat céloz meg, nem úgy, mint a Fideszé, hiszen az ő politikájuk középpontjában a munkaerőpiacon bent lévő, jó keresettel rendelkező gyermekes családok álltak. A mi szociálpolitikánk többlettámogatáshoz juttatta a gyermekes családok nagy részét. Felemeltük a családi pótlékot 20 százalékkal, amit a Fidesz négy éven keresztül egy fillérrel nem emelt. (Közbeszólás a Fidesz soraiból.) Abba gondoljon csak bele, képviselőtársam, ha négy éven keresztül emeli, és még ahhoz képest emeltük volna 20 százalékkal, akkor mennyi lenne. Bevezettük a 13. havi családi pótlékot, mely az iskolakezdés előtt a beiskolázást hivatott segíteni. Egy háromgyermekes család esetében ez közel 20 ezer forint többletjuttatást jelent. Az anyasági támogatás - ahogy említette Kökény Mihály miniszter úr - egy év alatti növekménye közel 19 ezer forint volt; ez ikrek esetében több mint 70 ezer forintot jelent. Nos, kedves képviselőtársaim, erre azt mondani, hogy rosszabb lett a gyermeket nevelő családok helyzete, az enyhén szólva is hazugság.
Nézzük a harmadik alapelvet: aki idős, ne érezze magát kiszolgáltatottnak és feleslegesnek. A 2003-as nyugdíjemelés 8,4 százalékos volt. Ez lényegesen nagyobb, mint az infláció. Erre nem lehet azt mondani, hogy a nyugdíjasok helyzete romlott ebben az évben.
Bevezettük, mert a Fidesz megszüntette, a méltányossági nyugdíjat, és a keretbővítéssel közel 900 millió forintot fordítottunk erre. (Varga Mihály: És ez se igaz! - Mátrai Márta: Nem igaz!) Erre sem lehet azt mondani… (Varga Mihály: Elcsuklott a hangod? - Zaj. - Az elnök csenget.) Kedves Képviselőtársam! Ha a frusztráltságát szeretné leplezni a folyamatos bekiabálással, ám tegye, de akkor itt meg kell hallani azt is, amit én mondok, úgy gondolom.
Megemeltük az özvegyi nyugdíjat (Varga Mihály: Ne hazudj! - Zaj. - Az elnök csenget.), mely érvényes mind az állományban lévő és a megözvegyülő honfitársainkra egyaránt. Az intézkedés idei hatása plusz 3 milliárd forint. Ugye, erre sem lehet azt mondani, hogy az intézkedés rontotta a nyugdíjasok helyzetét.
Ahogy a családtámogatásnál említettem, intézkedéseink beépülnek a jövő évi költségvetésbe, következésképpen ez az összeg 3 milliárd forintról 15 milliárd forintra fog emelkedni.
A jövőbeni terveinket szeretném ismertetni. Folytatni kívánjuk a gyermekek életét javító intézkedéseket. Családtámogatási rendszerünk nem tesz különbséget érdemek és családtípusok szerint. A családi pótlék folyamatos emelésével megteremtjük annak értékállóságát. A szociálpolitikai intézmények és szolgáltatások áttekinthetőbbek és megismerhetőbbek lesznek.
Az 1998-ban megszületett - és általunk módosított -, fogyatékos emberek jogait és esélyegyenlőségét rögzítő törvényt alapvetőnek és érvényesnek tartjuk. A fogyatékosokat önálló és önmagukért felelős jogképes embereknek tekintjük, akiknek pozitív diszkriminációval az iskolai oktatáson, képzésen keresztül szociális és munkaerő-piaci, egészségügyi szolgáltatásokkal segítünk abban, hogy a befogadásukra kész társadalom aktív és megbecsült tagjai lehessenek. Legfontosabb feladatunk tehát a környezeti, munkahelyi, oktatási feltételek biztosítása, és ezt meg is fogjuk tenni, és számon is lehet rajtunk kérni.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiból.)
ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Megadom a szót írásban előre jelentkezett képviselőtársunknak, Selmeczi Gabriella képviselő asszonynak, a Fidesz képviselőcsoportjából.
SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Több mint két órája folyik a parlamenti vitanap, és még mindig nem kaptunk arra a kérdésre választ, hogy a szocialista kormány másfél éve alatt mennyi pénzt vettek ki az emberek zsebéből. Másfél éve alakítottak kormányt a szocialisták, a másfél év alatt sikerült az egészségügy összes szereplőjével összeveszni - Magyar Orvosi Kamara, Gyógyszerész Kamara, a gyógyszergyártók, a szakszervezetek; és a kórház-privatizációs törvény kapcsán szinte az összes érintettel. Bárhová nézünk az egészségügy területén, mindenhol tűz van. A helyzet súlyos. (Dr. Vojnik Mária: Ott van egy gyújtogató a pódiumon!)
Vágtatnak a gyógyszerárak. Az idén már körülbelül az infláció duplájával emelkedtek a gyógyszerárak, és még nem tudjuk, mi vár jövőre a betegekre, mennyit kell majd fizetniük jövőre a patikákban a pénztárnál. Pedig az ígéret így hangzott: megállítjuk a betegeket terhelő gyógyszerköltségek növekedését. Ezt nem sikerült betartani. Ha elolvassák a mai sajtót, akkor újabb hír az, hogy az elkövetkezendő hónapban 8,7 százalékkal emelkednek átlagosan a gyógyszerkészítmények árai. Ez jelenti azt bizonyos készítmények esetében, hogy 20-30 százalékkal is többet kell fizetni majd a patikákban.
(11.10)
Fájdalomcsillapítók, gyulladáscsökkentők, láz- és köhögéscsillapítók. (Keller László: Hozunk is neked egy lázcsillapítót!)
Medgyessy Péter miniszterelnök úr tavaly a választási kampányban személyes hangú levélben ígérte, hogy ha rájuk, a szocialistákra szavaznak az emberek, akkor ingyenessé teszi a szív- és érrendszeri betegségben, valamint a csontritkulásban szenvedők gyógyszereit. A javaslat jó. És ha a miniszterelnök úr állja a szavát, akkor itt az idő, be kell váltani ezt az ígéretet. (Podolák György: Van még három év!) Merthogy ez idáig nem történt semmi. Újabb ígéretek persze vannak, hogy hogyan lehetne kibújni a vállalások alól. Tisztelt képviselőtársaim, egymillió ember vár ennek az ígéretnek a betartására. Az őszi költségvetési törvény tervezete egyébként kiváló lehetőség lesz arra, hogy ezt az ígéretet betartsuk. Merthogy a Fidesz támogatja ezt a javaslatot, hiszen segíteni, könnyíteni kell a csontritkulásban és a szív- és érrendszeri betegségben szenvedők helyzetén. (Podolák György: Ha már ti nem tettétek!)
Tisztelt Képviselőtársaim! Másfél évvel ezelőtt a szocialisták hangzatos ígéretet tettek arra, hogy minden ápolónak egyévi bérével egyenlő hűségjutalmat adnak. Az ápolónők kérdezik, hogy mi van a hűségpénzzel. Hogy is szólt ez az ígéret? (Podolák György: Száz százalékot kaptak!) Azok az ápolást végző egészségügyi dolgozók, akik már legalább négy éve ellátják munkakörüket, egyévi bruttó keresetüknek megfelelő hűségjutalmat kapnak. Ezt az összeget a négy év során folyamatosan kapják meg a jogosultságot elérők. Ezek szerint az ápolók már két éve kapják a hűségjutalmat? Hát nem így történt! Ma Magyarországon egyetlen ápoló nincs, aki ebben a juttatásban részesült volna.
Lássuk, mi történt a gyakorlatban! Tavaly nyáron Kökény Mihály miniszter úr közölte: a juttatást már 2003-ban fizetnék. Eljött a 2003, és máris mást mondtak. A kormány szeretné 2003-ban bevezetni a hűségjutalmat, bár lehet, hogy nem egy összegben, és lehet, hogy nem készpénzben. Néhány hónappal később jött a következő verzió, mely szerint a bevezetést három lépcsőben tervezi a tárca, 2004-től most már, ráadásul úgy, hogy 2004-ben csak minden hetedik ápoló kapná meg a jutalmat. A legújabb variációt még Csehák miniszter asszony mondta - arra hivatkozva, hogy sokan igazságtalannak tartanák, amiért jövőre csak az ápolók kis hányada részesülne a hűségjutalomban -, azt mondta, hogy talán helyesebb lenne két részletben, 2005-ben és 2006-ban fizetni. Azaz az igazságtalanságokat elkerülve inkább senkinek sem fizetni jövőre.
Cselekedni most és mindenkiért? Ugye, ez volt a szlogen. Csehák miniszter asszony néhány hónappal ezelőtt azt nyilatkozta, hogy a kormány feladatai között prioritást élvez a nővéreknek kifizetett hűségjutalom. Bele sem merünk gondolni, hogy mi van azokkal a feladatokkal, amelyek nem élvezik a szocialista kormány megkülönböztetett figyelmét.
A kormányprogramjukban jelzett folyamatosság csak folyamatos késlekedést és folyamatos mellébeszélést jelent, tisztelt képviselőtársaim.
Másfél évvel ezelőtt, amikor hivatalba lépett a szocialista kormány, emlékszem, rögtön bejelentették, hogy üres az államkassza. Majd hirtelen, ahogy térültek-fordultak, mégiscsak találtak benne 300 milliárd forintot. A polgári kormány gazdaságpolitikája sikeres volt, így ebből, más mellett, emelni lehetett az egészségügyi dolgozók bérét is. (Dr. Vadai Ágnes: Ezt te sem hiszed el!) Jó döntés volt, egyetértettünk vele, hiszen minden egyes forintra, amely az egészségügybe megy, szükség van. Én akkoriban önöknek, szocialistáknak az Orbán-kormányéhoz hasonlóan sikeres és eredményes gazdaságpolitikát kívántam, azért is, mert ennek következtében akkor minden évben lehetne emelni az egészségügyi dolgozók bérét, és minden évben lehetne több pénzt juttatni az egészségügy kasszájába a betegek gyógyítására és a betegségek megelőzésére.
A vehemens ígéretek ellenére azonban más történt. Idén, 2003-ban nulla - azaz nulla! - százalékos béremelést tartalmaz a költségvetés. Tisztelt szocialista Képviselőtársaim! Sokan panaszkodnak, hogy így hamar elolvad a fizetésük, hiszen az önök megszorító intézkedései miatt egyre drágább Magyarországon az élet. Úgy olvad el a fizetés, mintha egy szocialista brókercég kezelésére bízták volna. (Filló Pál: Mint a kifli! - Derültség az MSZP padsoraiból.) Tisztelt Képviselőtársaim! A helyzet súlyos. Olyannyira, hogy az egészségügyi dolgozók akár sztrájkolni is fognak azért, hogy állásukat, egzisztenciájukat a kórház-privatizációs törvény árnyékában megvédjék. Ha önálló törvény védi a közjegyzők, ügyvédek, bírák jogállását, miért nem akarják akkor önök hasonló védelemben részesíteni az orvosokat, akik a rendszerváltozás óta a legnagyobb egzisztenciális fenyegetettséggel néznek szembe?
Tisztelt államtitkár asszony, a helyzet tehát súlyos, és kérem, engedje meg, hogy emlékeztessem arra, a Fidesz többször fordult megoldási javaslatokkal a szocialista frakció és a szocialista kormány felé. Többször ajánlottuk fel együttműködésünket, hiszen az egészségügy átalakítását szakmai és politikai egyetértés kell hogy övezze. A kórháztörvény vitájában megfogalmaztunk négy alapelvet, melyek a következők voltak: a betegek védelme, az egészségügyi dolgozók védelme, a vállalt források biztosítása és az egészségügyi vagyon, a magyar tulajdon védelme. A négy alapelvvel szemben önök nem fogalmaztak meg kritikákat, viszont ezzel ellentétesen cselekednek. Tavasszal Csehák miniszter asszonynak itt, a parlament plenáris ülésén átnyújtottunk egy öt pontból álló programjavaslatot, mi az, amit véleményünk szerint sürgősen meg kell valósítani az egészségügyben. A miniszter asszony nem kifogásolta az ajánlásainkat, sőt azokkal egyetértett, mégsem történt előrelépés. Legalábbis nem tudni róla.
Én a magam részéről újból szeretném megerősíteni együttműködési készségünket. Kökény miniszter úrnak pedig kívánom, hogy az egészségügy érdekében legyen sikeres a munkája, és legközelebb, ha miniszterként és vezérszónokként itt felszólal, akkor ne csak két percet szóljon az egészségügyről, mert Magyarország ennél többet érdemel.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból.)
ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Írásban előre jelentkezett felszólalásra Béki Gabriella képviselő asszony, a Szabad Demokraták Szövetségétől. A képviselő asszonyt illeti a szó.
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Két dolgot kívánok tiszta szívből Magyarországnak: felelős kormányt és felelős ellenzéket. (Egy taps az MSZP padsoraiból.)
Varga Mihály a beszédében azt hangsúlyozta: a gazdaságpolitika hatékonysága dönti el, hogy a családoknak tehernövekedéssel kell-e számolniuk. Varga Mihálynak igaza van. Alapvetően az adott kormány gazdaságpolitikáján múlik, hogyan tudnak élni az emberek, hogy lesz-e munkahelyük, lesz-e jövedelmük, amiből el tudják tartani a családjukat.
Ami ezt a politikai vitanapot illeti, én is úgy gondolom, hogy már a címe is félrevezető, megtévesztő, hiszen az a címe, hogy mit hoz a jövő, mennyi pénzt vesz ki a Medgyessy-csomag a családosok pénztárcájából. Kijelentő módban üzeni, hogy létezik valamilyen Medgyessy-csomag, amelyik ráadásul - ezt sugallja - rosszat akar a családoknak. Nos, jelenleg ilyen csomag nem létezik. A közgazdászok közül sokan arra hívják fel a figyelmet, hogy egyelőre még azért növekedési pályán van a gazdaság, bár nagyon komoly gondokkal küzd, és jó, ha egy felelős kormány odafigyel időben ezekre a gondokra.
A Medgyessy-kormány tényleg nehéz helyzetben van, némiképp azért, mert kicsit foglya a választási ígéreteinek. Minden kormány csak azt tudja elkölteni, amit az adófizető polgároktól összegyűjt. Az a kormány felelős, amelyik egyensúlyban tudja tartani a bevételeket és a kiadásokat. S most azzal a helyzettel kell szembenéznünk, hogy a kiadások bizony elszaladtak. A Ház tegnap tárgyalta a 2002. évi zárszámadási törvényt, aminek során szembe kellett néznünk azzal, hogy a hiány a tervezetthez képest szinte a háromszorosa lett.
(11.20)
Tehát nagyon fontos, komoly intő jelek vannak azzal kapcsolatban, hogy gond van a gazdaságban, és ezt egy felelősen gondolkodó kormánynak figyelembe kell vennie.
Az SZDSZ programjában az adócsökkentés ígérete szerepelt, ebből az következik, hogy a bevételi oldal szűkítésével kellene számolnunk. Az SZDSZ következetesen kiállt e mellett a koncepció mellett, és jövőre valóban lesz adócsökkentés. Ez pedig különös hangsúllyal veti fel a kiadási oldal kezelésének a kérdését.
Ami az előző évben történt, azt tulajdonképpen szükségesen hozta magával a választás, a választási ígéretek, hiszen a kormánynak volt száznapos programja, és a szavahihetősége múlott azon, hogy teljesíti a legsürgősebb száznapos ígéretét, a legsürgősebb tennivalókat, intézkedéseket.
Ha most azt kérdezzük, hogy jó helyre kerültek-e azok a pénzek, amelyeket a száznapos program keretében a kormány kiadott, azt gondolom, hogy igennel kell válaszolnunk. Jó helyre került a pénz a közalkalmazottakhoz az 50 százalékos béremelés kapcsán? Igen, nagyon indokolt volt a béremelés, jó helyre került a pénz. Jó helyre került a pénz a családokhoz, a gyermeket nevelő családokhoz, amikor a kormány intézkedett a 20 százalékos családipótlék-emelésről? Igen, jó helyre került a pénz, hiszen az előző kormány négy éven keresztül nem emelte a családi pótlékot, úgyhogy nagyon indokolt volt ennek a meglépése. És így végig ezekre a tételekre újból és újból rákérdezhetnénk: mindegyik indokolt volt. Nem akarok hosszú taxatív felsorolást tartani, hiszen megtették ezt előttem kormánypárti képviselők; emelkedett az anyasági támogatás; kicsi korrekciós intézkedések is történnek, mert ilyennek tekintem, amikor emelkedett az ikergyermeket nevelő családok támogatása; egyszeri korrekciós intézkedések is történtek a 19 ezer forintos rendkívüli nyugdíjtámogatással kapcsolatban.
De a kormány felelőssége fennáll. A kormány felelőssége elsősorban abban áll, hogy képes-e egyensúlyt tartani, képes-e ezen a csapdaszituáción túljutni, betartani az ígéreteit, illetve korrigálni az ígéreteit annak érdekében, hogy fenntartható legyen az egyensúly, illetve ne menjünk el, ne szaladjunk el a hiány növekedése irányába.
Mi jellemzi ma Magyarországon az újraelosztást? Azt kell mondanom - és ezt most már szociálpolitikai nézőpontból fogalmazom meg -, hogy van néhány, egy-egy kedvezményezett réteg, akire igaz, hogy jóval többet vesz ki a költségvetésből, kap vissza a költségvetésből, mint amennyit akár betesz, illetve mint amennyit mások, rászorult családok kapnak ugyanebből a költségvetésből. Példának hadd hozzam fel a lakástámogatás rendszerét, ahol azt gondolom, a legszemléletesebben lehet bizonyítani ezt az állításomat, hogy egy-egy réteg kétszer, háromszor, többször annyit kap vissza bizonyos támogatási elem formájában a költségvetésből, mint amennyi indokolt lehetne.
Az előző Fidesz-kormány lendületet adott a lakásépítéseknek azzal, hogy kedvezményes hitelkamat-támogatási rendszert vezetett be, de mindannyian tudjuk, hogy ezt a kedvezményes hitelt nem bármelyik állampolgár tudja igénybe venni. Csak az az állampolgár tudja igénybe venni, akinek van hitelképes jövedelme, akinek a jövedelme hitelképessé teszi őt a bank számára. Következésképpen ha megvizsgáljuk ezt a piacot, ezt a sokmilliárdos nagyságrendű hitelkamat-támogatást a felső középosztály, illetve a jövedelem szempontjából a felső osztályba tartozó emberek veszik igénybe. És miután igénybe vették, meg van fejelve ez a támogatás az adókedvezmény támogatásával a költségvetésben.
Én azt gondolom, hogy ez így nem szerencsés, mert miközben ma Magyarországon nemcsak hajléktalanok vannak, hanem olyan nagyon rossz körülmények között élő emberek, akiknek nincsen tőkéjük és nincsen nagy jövedelmük ahhoz, hogy a lakhatásukat megoldják, miközben a mai napig olyan az az úgynevezett - népszerű nevén - szocpol-támogatási rendszer, valójában lakásépítési támogatási rendszer, hogy az az ember nulla forint nulla fillért tud igénybe venni ebből, aki igazán rászorult lenne az állam támogatására, azt gondolom, ilyenek miatt gondolom, hogy szemléletváltásra van szükség. Ezzel a lakástámogatási rendszerrel a kormány egyelőre annyit módosított ezen a rendszeren, hogy a kedvezményes hitelkamat összeghatárát a felére csökkentette. Ma már nem lehet 30 millió forintos hitelt felvenni kedvezményes kamattal, csak 15 millió forintosat. Tehát valamit korrigált a felső részénél, de nem korrigált eleget és érdemben legalul, hogy azok is lakáshoz, fedélhez tudjanak jutni, akik nem tudnak saját erőből milliókat hozzátenni ehhez. (Domokos László: Ez nem demagógia? Milyen forrásból? - Babák Mihály: Csak tiszta!)
Szívesen beszélnék a gyermekek után járó adókedvezmény kérdéséről is, hiszen nekünk négy éven keresztül az volt a problémánk az előző kormánnyal, hogy ez egy olyan ellátási forma, olyan kedvezmény gyakorlatilag, amit nagyon sokan, a legrosszabb helyzetben lévő családok nem tudnak igénybe venni (Babák Mihály: Ezek a szociális bérlakásprogramok.), hiszen munkanélküliek, hiszen nyugdíjasok, rokkantnyugdíjasok, és nem kapják ezt a támogatást. Kapnak ugyan rendszeres gyermekvédelmi támogatást, de ha a két tételt összehasonlítják képviselőtársaim, hát óriási a különbség! Egy jó helyzetben lévő háromgyermekes család adókedvezménye emlékeim szerint 360 ezer forint éves szinten, míg egy valóban rászorult család rendszeres gyermekvédelmi támogatása 4600 forint - még a jelenlegi körülmények között - havi szinten. Azt gondolom, hogy a szociálpolitikában indokolt lenne a kormánynak felülvizsgálnia, hogy hogyan is osztja el azokat a forrásokat, amelyek rendelkezésre állnak.
Tisztelt Képviselőtársaim! Mint az előbb már említettem, Medgyessy-csomag nincs. (Dr. Kovács Zoltán: Egyelőre. - Domokos László: Erről kellene beszélni!) De azt gondolom, hogy a kormány felelőssége, hogy ne is legyen. (Domokos László: Majd délután megtudjuk!)
A Közgazdasági Társaság nemrégiben jeles közgazdászok részvételével azon vitatkozott, hogy milyen lépések szükségesek a gazdaságpolitikában, ki kell-e igazítani a kormány döntéseit, vagy fordulatra van szükség. (Babák Mihály: Rosszra vagy jóra?) Az elmúlt héten Bokros Lajos egy rendezvényen úgy fogalmazott, hogy lehetséges, hogy költségvetési kérdésekben elégséges a kiigazítás, de szociálpolitikai szempontból egészen biztosan szemléletváltásra van szükség a kormányban. (Babák Mihály: Lássuk a medvét! Arról beszéljen, hogy mi lesz!)
Az előbb azzal kezdtem a mondanivalómat, hogy felelős kormányt és felelős ellenzéket kívánok. Nem véletlenül a kormány felelősségéről beszéltem többet, merthogy egy adott ciklusban az éppen kormányzónak van nagyobb felelőssége, de van felelőssége az ellenzéknek is (Babák Mihály: Állunk elébe!), és én sajnálattal állapítom meg, hogy meglehetősen felelőtlenül viselkedik, amikor képtelen eldönteni, hogy mit is kér számon a kormányon. (Babák Mihály: A jövőképet!)
(11.30)
Azt-e, hogy nem tartja be az összes ígéretét; hadd mondjak erre is példát. Itt van a nyugdíjasoknak járó 13. havi nyugdíj, amit minden hullámhosszon követelnek, már tavaly elégedetlenek voltak, hogy tavaly nem kapta meg a 3 millió nyugdíjas ezt a pénzt, vagy azt kifogásolják, hogy túlságosan költekező a kormány és túlságosan elengedi a gyeplőt. Azt gondolom, az ellenzék felelőssége abban mutatkozhatna meg, hogy nem hergeli a kormányt, nem kényszeríti bele olyan döntésekbe, amelyek aztán visszaütnek.
Megmondom őszintén, jó példaként akarom utólag is fölemlíteni az MDF magatartását, akik tavaly arra való hivatkozással nem szavazták meg az első száznapos programot, hogy nem látják a fedezetét. Az az érzésem, ez apró példa arra, hogy hogyan is viselkedhetne az ellenzék, ha felelősen gondolkodik.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)
ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Írásban előre jelentkezett felszólalónak, Sisák Imre képviselőtársunknak adom meg a szót, a Magyar Demokrata Fórumból, és egyben bejelentem, hogy a következő felszólalók Tatai-Tóth András, Mátrai Márta, Szalay Gábor és Glattfelder Béla. Képviselő urat illeti a szó.
SISÁK IMRE JÁNOS (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Béki Gabriella képviselő asszony azt kérdezte, hogy mit is kívánunk számon kérni a kormánytól. Nos, többek között azt szeretnénk számon kérni a kormánytól, amiben annak idején tökéletesen egyetértettünk mind a kormányprogram, mind a családok támogatásokról szóló törvény vitájában. Nevezetesen, személyesen Medgyessy Péter miniszterelnök úr volt az, aki azt ígérte a családoknak, hogy a gyermekgondozási segély összege 10 ezer forinttal emelkedik. Ebben a kis kék füzetben sok mindenről írnak, többek között erről is.
De kérem tisztelettel, mennyivel is emelkedett a gyes összege? Elenyésző összeggel ahhoz képest, amit nem más, mint maga Medgyessy Péter miniszterelnök úr írt le. Ma már nem lehet itt az ülésteremben Csehák Judit miniszter asszony, aki 1989-ben leírta azt is, hogy 1990-ben a gyermekgondozási díj a gyermek kétéves koráról hároméves korára tolódik ki. A miniszter asszony valószínűleg azért nincs most itt, mert maga sem látta ezt a tizenegynéhány éve általa ígért dolgot megvalósíthatónak.
Térjünk vissza egy picikét a lakáskedvezményekre. Azt mondja Béki Gabriella képviselő asszony, hogy csakis a felső jövedelmi kategóriába tartozók tudták igénybe venni a kedvezményes lakáshiteleket és ezáltal az adókedvezményeket. Lehet, hogy nem egészen pontosan idéztem, de ez volt mondanivalójának a lényege. Nos, én nem az ön párttársára, Magyar Bálint miniszter úrra céloztam, aki még időben igénybe vette a 30 millió forintos kedvezményes lakáshitelt, viszont állítom, hogy nagyon sok család tudta volna igénybe venni a kedvezményes lakáshiteleket, és azokat említettem itt, akikről korábban is beszéltem, akik nettó 130 ezer forintból kénytelenek tengetni az életüket, ennek ellenére - bízva a jövőben - 50 ezer forintot fizetnek havonta.
Azt hiszem, most megrengett a bizalmuk, mert a 120 ezer forintos adókedvezmény-csökkentés ezeknek a családoknak nem jelent mást - képletesen -, mint hogy nem lesz, mondjuk, karácsonyi ajándék, mert nem lesz miből megvásárolni azt, kedves képviselőtársaim.
A Bokros-csomag, amit többször említettem, vészesen hasonlít ezekre a dolgokra, hiszen akkor a hiteleknél szintén olyan korrekciók történtek, amikre most is figyelemmel lehetünk. Húsz év helyett öt évre csökken az adókedvezmény. Úgy gondolom, hogy ne a felső kategóriákba tartozókról beszéljünk, hanem az első lakáshoz jutó fiatal házasokról. Ha a kormány komolyan gondolkodott volna, akkor kizárja a többszörös lakásvásárlókat, és nem sújtja az első lakáshoz jutó fiatal házasokat.
A gyermekek után járó adókedvezmény az egyik kedvenc témám. Tisztelt Képviselőtársaim! Ezt csak azok nem tudják komolyan venni, akik nem élték át azt az időszakot, amit én átéltem a családommal. Öt gyermek édesapja vagyok, ezt tisztességgel, becsülettel és nagy örömmel vállalom, és megéltem a Bokros-csomag minden kártételét. 1997-ben két gyermekünk született. Ha nekem valaki azt mondja, hogy jogosulatlanul tartanak igényt azok a családok a 6700 forintos jövedelempótlékra, akik abban az időben nevelték a gyermekeiket, az, kérem tisztelettel, először nézzen tükörbe. (Taps az ellenzéki oldalon.)
És az SZDSZ-nek most is mi a véleménye? Most is az a véleménye, hogy csökkenteni kell az adókedvezményeket, mert a gyermekes családok nem jogosultak rá. Még egyszer szeretném hangsúlyozni, nagyon remélem, a kormányoldal sem gondolja komolyan, hogy az alanyi jogon járó családtámogatásokhoz hozzá merészel nyúlni. Vagy kénytelenek leszünk azt hinni, hogy az 1994-től 1998-ig regnáló balliberális kormány SZDSZ-es oldala által állított azon dolog lesz igaz, hogy ebben az országban 6 millió állampolgár képes megélni. Náluk egy kicsit hozzáértőbb ember, Cseh-Szombathy László akadémikus azt mondja, 2050-re ebben az országban 2 millió emberrel kevesebb fog élni, azaz alig 8 millió ember. Az ENSZ felmérése azt mondja, 6,5-7 millió lakosa lesz ennek az országnak.
Gondoljuk meg, a jelenlegi büdzsé a fontosabb vagy a népesedéspolitika! Emlékeztetnék arra, hogy a Népesedési Kormánybiztosságnak ennek az évnek a végére le kell tennie a koncepcióját. Mi ebből semmit nem látunk. 19-én ülésezik a Népesedési Kormánybiztosság, és ebben a kérdésben mindössze annyit tesz, hogy a szeptember 25-26-i, a Magyar Tudományos Akadémián tartandó konferencia előkészítéséről beszél.
Kérem, itt nem a konferenciákról kell beszélni, hanem az anyagot kell letenni a parlamenti képviselők asztalára, amely biztosítja, hogy Magyarországon a népesség létszáma ne csökkenjen, hogy a gyermekvállalás ne teher, hanem szent kötelesség legyen.
S ha a gyermekekről beszélünk, azért ne feledkezzünk el a nyugdíjasokról sem. Azt mondják szocialista és szabad demokrata képviselőtársaink, hogy a nyugdíjak reálértéke x százalékkal emelkedett, bezzeg a jobboldali kormány semmit nem tett ennek érdekében. Úgy gondolom, azért érdemes lenne megvizsgálni a nyugdíjemelést és a szocialista frakcióvezető által elmondott és általunk sokszor visszaidézett dolgot: hangosan mondom, hogy mindenki - nem akarom most mondani, hogy ki - megértse, nem lesz gázáremelés. 12 százalékos gázáremelés van. Podolák György képviselőtársam - aki most nem ül itt az ülésteremben - a Világgazdaság, illetve a Népszabadság hasábjain ecseteli, hogy hogyan és mi módon csökken a gáz ára. Én meg úgy gondolom, meg kell kérdezni többek között a Nagycsaládosok Országos Egyesületét, hogy nekik mi erről a véleményük, vagy meg kell kérdezni a nyugdíjasokat és azokat, akik jövőre egytől egyig érzékelni fogják a kormány döntéseinek a hátrányos következményeit.
Még egyszer mondom, nem az a lényeg, hogy a két oldal mit mond itt, hanem az a lényeg, hogy mit cselekszik. S ha a kormány ezeket a döntéseit fogja végrehajtani, jövőre a családok nagy többsége rosszabbul jár; nem az a 10 százaléknyi lakosság, akinek teljesen mindegy, hogy milyen adókedvezmények érvényesülnek és milyenek nem, hanem a 90 százalék, a középosztály, amelyet vissza kívánnak süllyeszteni a legszegényebb társadalmi rétegek közé. S az sem igaz, hogy önök a legszegényebbeket kívánják felemelni.
Ez a kis kék könyvecske, amiből már többször idéztem, tartalmaz egy dolgot: legyen könnyebb, ha becsöngetnek. Azt mondják, hogy egy háromgyermekes családnak a rendszeres gyermekvédelmi támogatásból 13 800 forint jut. És tessék mondani, arról nem tetszettek véletlenül elfeledkezni, hogy a rendszeres gyermekvédelmi támogatás csak ott és abban a családban érvényesül, ahol az egy főre jutó jövedelem a 21 800 forintot, a nyugdíjminimumot nem haladja meg? Mi van azokkal, akiknek a jövedelme 21 801 forint? (Dr. Vojnik Mária: Azoknak van a 13. havi pótlék!) Akkor, amikor a szociális juttatások és a családtámogatások megnyirbálására készülünk, amikor a családok terheit különféle adók útján kívánjuk növelni, ne feledkezzünk el ezekről a dolgokról sem.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki oldalon.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Tatai-Tóth András képviselő úrnak adom meg a szót, az MSZP képviselőcsoportjából.
(11.40)
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Tisztelt Országgyűlés! Az MSZP-frakció oktatással foglalkozó képviselőjeként elsősorban a jövő kérdéséről fogok beszélni, hiszen a jövő záloga a gyermek, ahogy hallottuk az előző hozzászólótól is, a gyermek, az ifjúság.
A fiatalság nevelése, képzése szorosan kötődik ahhoz a jövőhöz, amelyben hazánkat az európai népek közösségében boldogulni látjuk. A Medgyessy-kormány programjában kötelezettséget vállalt a tudásalapú társadalom kialakítására. Az első másfél évben megvalósítottuk e program időarányos részét. Meghozott döntéseinknek jelentős a szerepe gyermekeink, unokáink jövőjében, abban, hogy milyen körülmények között élhetnek a következő évtizedekben, hogy milyen jövő vár rájuk, ránk. Azokra a döntésekre utalok, amelyek az emberek, a családok mindennapi életét befolyásolják, és azokra, amelyek a távolabbi jövőnket érintik. Ilyenek az oktatás egészére vonatkozó törvények is. Ezek közül azokat a döntéseket szeretném kiemelni, amelyek a mai vitanap témakörébe tartoznak. Utalni fogok rá, hogyan és miért lesz jobb a jövőben az óvodásoknak és az iskolásoknak; hogyan és miért lesz jobb és könnyebb a felsőoktatásban tanulóknak; hogyan javultak és javulnak a gyermekeket nevelő családok körülményei; hogyan javultak és hogyan fognak javulni a közoktatásban és a felsőoktatásban dolgozó pedagógusok, oktatók és a többi alkalmazott élet- és munkakörülményei.
A Medgyessy-kormány célkitűzéseinek megfelelően igazságosabbá tettük a gyermektámogatási rendszert. A minden gyermekhez garantáltan eljutó támogatásokat 28 százalékkal emeltük meg. Már a második éve tettük a családosok pénztárcájába a 13. havi családi pótlékot az iskolakezdés előtt, augusztusban. A családok garantált támogatására 2003-ban mintegy 30 százalékkal, 50 milliárd forinttal többet fordítunk, mint 2001-ben. A gyermekétkeztetést és a tankönyvtámogatást átszerveztük. 2003-ban 40 százalékkal, 1,3 milliárd forinttal juttattunk többet tankönyvre, mint az előző években. (Közbeszólás az ellenzék soraiból: Mikor lesz ingyenes?) Már az idén több százezer gyermek kap ingyen tankönyvet. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Korábban is így volt. Ez nem új.) Ez év szeptemberétől százezernél több rászoruló óvodás gyermeknek nem kell fizetnie az étkezésért.
Tudom, hogy rossz hallani a tényeket, de azért próbálják meg türelmesen végighallgatni! (Zaj és közbeszólások az ellenzék soraiból. - Nem ezt ígérték.) Példaként megemlítem, hogy egy három iskolás gyermeket nevelő család, ha nehéz körülményei ezt indokolták, 2003 augusztusában garantáltan összesen 59 100 forinttal kapott többet, mint két évvel korábban. (Sisák Imre János: Ez is hazugság.) Az első száznapos program keretében a főiskolai, egyetemi hallgatók ösztöndíjalapját a korábbi évek 70 ezer forintjáról 91 ezer forintra emeltük. A kormányváltáskor 21 ezer forintos diákhitel összegét 25 ezer forintra emeltük (Arnóth Sándor: Meg a kamatait is.), és bővítettük a jogosultak körét a felsőfokú szakképzésben részt vevőkkel, valamint a hallgatók szabadon választhatnak bankot is. A doktoranduszok ösztöndíja 660 ezer forintról 950 400 forintra nőtt évente. 2006-ig fokozatosan 10 ezer forintra emelkedik a 3300 forintos kollégiumi támogatás. A Bursa Hungarica felsőoktatási ösztöndíjra 600 milliós többletforrás került a 2003-as költségvetésbe.
A Medgyessy-kormány ígéretének megfelelően radikális béremelést hajtottunk végre a közalkalmazottak körében. Az oktatási rendszerben - az óvodától egyetemig - dolgozók élet- és munkakörülményeiben alapvető változást hozott az egy évvel ezelőtti 50 százalékos béremelés. (Közbeszólás az ellenzék soraiból: Nem volt annyi.) Megfogadtam egyébként, hogy sem a bekiabálásokra, sem a korábbi nyilatkozatokra nem reagálok, de egy előző hozzászólásnál megállok. Font Sándor úrnak szeretném jelezni, hogy olyan pedagógusként, aki harminc évet végigdolgozott a magyar iskolarendszerben, azt el szeretném önnek mondani, hogy megalázó volt, rossz volt hallgatni. Önnek joga van elmondani, amit itt elmondott a magyar iskolarendszerről, és minősítette a pedagógusokat. Pedagógusként hallgatva viszont visszautasítom azt a stílust és azt a hangnemet, ahogy a magyar iskolarendszer működéséről nyilatkozott. (Taps az MSZP soraiban. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Mit mondott, képviselő úr? - Zaj.) Olvassák el a jegyzőkönyvet, talán nem térek vissza rá. (Zaj. - Az elnök csenget.)
ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem szépen figyelmüket.
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): A következő időszakban az osztályfőnökök… (Zaj, közbekiáltások az ellenzék soraiból.) Képviselőtársaim, szabadjon akkor egy mondattal visszatérnem erre az ügyre. Az a meggyőződésem, hogy az országgyűlési képviselőknek elsősorban az a dolguk, hogy az iskolarendszer működéséhez a feltételeket biztosítsák (Babák Mihály: Így igaz. Hajrá kormány!), és nem az, hogy az ország szószékéről úgy minősítsék a pedagógusokat, ahogy azt Font Sándor úr megtette. (Domokos László: Minek sározza Font Sándor képviselő urat? Erre válaszoljon! - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Akkor nem kellene az iskolákat tönkretenni.) Nyomatékosítani szeretném… (Zaj. - Az elnök csenget.)
ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, fejezzék be a párbeszédet, szíveskedjenek a kétperces gombot megnyomni, mindenkinek…
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Itt is nyomatékosítani szeretném, hogy a balliberális kormányoldal a 2003. évi költségvetésben nagy figyelmet fordított a határon túli magyarok támogatására és az egyházi iskolákban tanuló fiatalokra is. Az egyházi közoktatási intézményekben tanulókra a minden ellátottra vonatkozó támogatáson túl kiegészítő támogatásként a korábbi évek 3,8 milliárdját 6,6-re emeltük, ez 74 százalékos növekedés. A határon túli magyarok oktatási, kulturális támogatását az Oktatási Minisztérium költségvetésében a korábbi évek 400 milliójáról több mint háromszorosára, 1 milliárd 365 millióra emeltük.
Nehéz volt a költségvetési törvényből pontosan kigyűjteni a gyermekekre, az ifjúságra, az iskolákra, a képzésre, tehát a jövőre szánt és fordított összegeket, de felelősséggel állítom: a Medgyessy-kormány első évében a gyermekek, a fiatalság óvodai, általános, középiskolai és felsőoktatási ellátására, nevelésére és képzésére fordított állami források 40 százalékkal növekedtek a korábbi évekhez viszonyítva. Emellett, ahogy már említettem, a családok garantált támogatása 2003-ban 50 milliárd forinttal, 30 százalékkal több, mint 2001-ben volt.
Hogy mit hoz a jövő? (Közbeszólás az MDF soraiból: Káoszt.) A jóslás nem képviselői feladat. Ami viszont a felsorolt tények alapján is megállapítható, az elmúlt másfél évben az ország, a nemzet jövője, a családok és a gyermekek érdekében hoztuk meg döntéseinket. Ezekkel nem kivettünk, hanem a következő években, tehát a jövőben is érvényesen sokféle módon tettünk a családok, a családosok pénztárcájába. Ezek a tények természetesen többféleképpen értékelhetőek, de a tények figyelmen kívül hagyását minden erkölcsi normarendszer, így a polgári értékrend is elfogadhatatlannak tartja, egyszerűen szólva: hazugságnak nevezi.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenkinek lehetősége van a kétperces felszólalásra. Megadom a szót kétperces felszólalásra Font Sándor képviselő úrnak, a Magyar Demokrata Fórumból. (Közbeszólás az MDF soraiból: Ügyrendi lenne a helyesebb. - Halljuk!)
(11.50)
FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Nem gondoltam, hogy a kor előrehaladtával ilyen súlyos memóriazavar is felléphet néhány képviselőtársamnál (Szórványos derültség az ellenzék soraiban.), jelesül Tatai-Tóth Andrásnál (Moraj az MSZP soraiban. - Dr. Vojnik Mária: Ejnye!), ezért most megismétlem, hogy mit mondtam épp az iskolák és a pedagógusok védelmében a jelenlegi, véleményünk szerint elfogadhatatlan oktatáspolitikával szemben.
Tehát: “A gyermeknevelésben a liberális családi romhalmaz képviselői már el sem tudják képzelni lassan a szülő szerepét, a tanári kar együttműködését a nevelésben a szülőkkel korlátozzák, a tanárok számára lehetetlenné teszik a fegyelem betartatását, és így a színvonalas oktatást a gyermekek számára, az oktatási törzsanyagból a nemzeti kultúra egyre jobban kimarad. Milyen esélyeket ad egy ilyen igénytelen közoktatás az átlagember gyermeke, a következő generáció számára, miközben az ezt létrehozók gyermekei elit hazai és külföldi iskolákba járnak?ö Az önök gyermekei... (Dr. Gyimesi József: Ez a céljuk!)
Én ezt mondtam el. Ha ez önnek sértő (Közbeszólások az MSZP soraiból.), azt én megértem, az utolsó mondatot, de ez a tény. Ami viszont a hazai oktatási rendszert illeti, abban mélyen egyetértek Sisák Imre képviselőtársammal, aki öt gyermeken keresztül tudja, én pedig három gyermekemen keresztül tudom, hogy hol tart ma a vidéki oktatási rendszer, és önök milyen ultraliberális eszmét dolgoztak ki arra, hogy a vidék oktatását ellehetetlenítsék. Erről szól az önök programja.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Úgy van!)
ELNÖK: Köszönöm. Szeretném megkérdezni, ki kíván még a kétperces felszólalás lehetőségével élni. (Senki sem jelentkezik.) Megállapítom, hogy senki.
Megadom a szót Mátrai Márta képviselő asszonynak, a Fidesz képviselőcsoportjából.
A képviselő asszonyt illeti a szó.
DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Sajnálatosnak tartom, hogy órák teltek el a vitanap megnyitásától, és egyetlenegy kormánypárti képviselőtársam részéről sem hallottuk, hogy mit hoz a jövő. (Dr. Katona Béla: Most mondta…) Erre kíváncsiak a magyar emberek. Nem hallottuk továbbá azt sem, hogy mit vesznek ki a családok, az időskorúak zsebéből a Medgyessy-csomaggal. Sajnálom, hogy erről nem tájékoztatják az ország közvéleményét akkor, amikor a szocialista-liberális kormányzati úthenger, mint tudjuk, megtévesztő ígéretekkel kíván helyet csinálni magának.
Mára, amikor már akadozni látszik, sőt leállni látszik a gépezet, le akarnak tarolni mindent, ami az útjukba kerül. Így aztán nem csoda, ha az emberek jelentős részén a félelem vesz erőt. De maguk a szocialisták is megijedni látszanak saját módszereiktől és sikertelenségeiktől. Ijedtségükben most éppen drága pénzen előállított kék színű pártbrosúrájukkal próbálják a kátyúkat betömködni, ahelyett, hogy az embereket érintő valódi kérdésekkel foglalkoznának.
Jobban tennék például, ha inkább a nyugdíjak, a nyugdíjrendszer, a nyugdíjasok helyzetének javításával törődnének. Legalábbis azt megtehették volna, hogy a sok száz millió forintba kerülő időközi szocialista kampány (Zaj. - Az elnök csenget.) költségeit a méltányossági nyugdíjrendszerből kimaradottak támogatására fordítják. De nem ezt tették. Ehelyett hagyják tönkremenni magát az egész nyugdíj-biztosítási rendszert. Kiderült ugyanis a tavalyi zárszámadási dokumentumokból, hogy 14,5 milliárd forintos hiányt sikerült a Nyugdíj-biztosítási Pénztár költségvetésében produkálni. Az elmúlt évben már a nyugdíjbiztosító költségvetésének a 20 százalékát, tehát egyötödét kellett a központi költségvetésből kipótolni. Ez az állapot a biztosítási rendszer teljes összeomlásához vezet, hiszen jól látható, hogy a szocialisták felelőtlen gazdálkodása a járulékokból gazdálkodást alapvetően megkérdőjelezi.
Ebben a helyzetben, tisztelt Országgyűlés, nem is csoda, ha a szocialisták köreiben már a nyugdíjak megadóztatásának a kérdése is felmerül, sőt kormányzati körökben egyre többen emlegetik, hogy a nyugdíjkorhatárt 65 évre kellene felemelni mind a nők, mind pedig a férfiak esetében. Az idős emberek tapasztalatai azonban valóban keserűek.
A szocialisták első, Horn Gyula által vezetett kormánya 12 százalékkal csökkentette a nyugdíjak vásárlóértékét. A mostani pedig a felelőtlen gazdálkodásának következtében veszélyezteti az idős emberek biztonságát. Sajnos azonban nem csak ez a baj; a baj az is, hogy megszüntették a nyugdíjak felzárkóztatását célzó, a polgári kormány által bevezetett gyakorlatot, miszerint a kötelező emeléseken felül további évi 3-3 százalékos emelést hajtottunk végre. Nem tudjuk elfogadni azt, ahogy a szocialista-liberális kormány gondolkodik az idősebb nemzedékről, és még kevésbé azt, ahogy cselekszik, dönt, ködösít vagy éppen halogat olyan sorsdöntő kérdésekben, amelyek komolyan érintik a szüleink, nagyszüleink, a nyugdíjas-társadalom mindennapjait .
A 13. havinak csúfolt 53. heti nyugdíj 2,1 százalékot, azaz évi 12 ezer forintot jelent. A polgári kormány által biztosított és a szocialisták által elvett 3 százalék évi 18 százalékot jelentett az időskorúaknak. A szocialista kormány tehát 2003. január 1-jétől 6 ezer forinttal rövidítette meg az idős embereket. Kifulladt a kormány osztogató kampánya. A Medgyessy-csomag megszorító intézkedései a jövő évben jelentős mértékű lakossági jövedelemelvonást fognak eredményezni, amely sajnos nagyon mélyen fogja érinteni az időskorúakat.
Medgyessy Péter programjában azt ígérte, hogy megállítják a gyógyszerköltségek növekedését. De nézzük meg, mi történt ezzel szemben! 2003 első félévében a szocialista kormány a gyógyszerek árát az infláció kétszeresével, július 1-jétől 10 százalékkal, és most, október 1-jétől átlagosan 8,7 százalékkal fogja felemelni. Miből fogják az időskorúak ezt kifizetni?
Medgyessy Péter programjában jóléti rendszerváltást ígért. Ezzel szemben egy év alatt 30 százalékkal fog nőni a villamos energia ára. A szocialista kormány, elmondhatjuk, ősztől bevezeti a 13. havi villanyszámlát, és bevezeti a 13. havi távfűtési díjat is. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Úgy van! - Taps az ellenzéki pártok soraiban.) 2003 májusától 12 százalékkal drágult a gáz ára. Hiába mondták lassan, mégsem így cselekedtek. Emelkedett a posta- és az utazási költségek ára. Emelkedett az élelmiszerek és a kenyér ára is. Mit jelent ez a nyugdíjasok számára? Mivel a szocialista kormány nem volt hajlandó ezt feltárni, akkor megpróbálom elmondani, hogy mit jelent ez a nyugdíjasok számára. Ez azt jelenti, tisztelt Országgyűlés, hogy az időskorúak terhei az áremelkedések következtében havonta 3400 forinttal nőnek, ami éves szinten 40 ezer forintot vesz ki minden idős ember zsebéből. Vagyis elmondható, hogy a szocialista kormány egyhavi nyugdíjat vesz el a nyugdíjasoktól.
Tisztelt Országgyűlés! A nyugdíjasok választ várnak arra, hogy mit tesz a kormány a nyugdíjak európai uniós felzárkóztatásáért. A nyugdíjasok választ várnak arra, hogy mit kíván tenni a Medgyessy-kormány az egyszeri 19 ezer forintos és az 53. heti juttatáson kívül, ami természetesen nem épül be a nyugdíjalapba, és amelyet az áremelkedésekkel már két kézzel vettek vissza. Tehát mit kíván tenni a Medgyessy-kormány, hogy az időskorúak az uniós csatlakozásnak ne a vesztesei legyenek?
Tisztelt Országgyűlés! Segíteni szeretnénk. Felkérjük önöket, hogy fogadják el a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség országgyűlési képviselőcsoportja által támogatott képviselői indítványunkat, amely a szolgálati idő figyelembevételével egyszeri jelentős és a nyugdíjalapba beépülő emelést javasol. Továbbá kérem, támogassák azon indítványunkat, hogy a gyermekek a személyi jövedelemadó 5 százalékát felajánlhassák a nyugdíjban részesülő szüleik részére. Meggyőződésem, hogy minden józanul gondolkodó képviselőtársam egyetért azzal, hogy hálával, köszönettel, megbecsüléssel tartozunk szüleink, nagyszüleink nemzedékének, akik egy élet nehéz munkájával alapozták meg hazánk felemelkedését.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Kétperces felszólalásra kért lehetőséget Vojnik Mária államtitkár asszony. Önt illeti a szó.
DR. VOJNIK MÁRIA egészségügyi, szociális és családügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselő Asszony! Nem hagyhatom szó nélkül a minden valóságalapot nélkülöző, nagyon kártékony, nagyon demagóg hozzászólását, ezért a tényekhez térjünk vissza.
Az Orbán-kormány idején, 1999-ben, a nyugdíjtörvény megváltoztatásával önök 4,2 százalék, 2002-es áron számolva 50 milliárd forintot vettek ki a nyugdíjasok zsebéből. Ezt pótoltuk vissza a 19 ezer forintos egyszeri támogatással. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.)
(12.00)
2001-ben önök megszüntették a méltányossági nyugdíj intézményét, amelyet a Medgyessy-kormány visszaállított. (Arnóth Sándor: És nem is működik!) Befagyasztották a magánnyugdíjpénztárba fizetendő tagdíjat, ezért tehát elakasztották az öngondoskodást. (Domokos László: Kincstári optimizmus!) A nyugdíjak svájci indexálása miatti adókedvezmények, illetve nyugdíjkedvezmények sajnos nem érték el azt a hatást, hogy a nyugdíjak reálértéke az eredeti nyugdíjtörvény szerint emelkedhessen. (Font Sándor: 18 százalékos nyugdíj reálérték volt!)
Ezzel szemben a Medgyessy-kormány a 19 ezer forint egyszeri juttatás mellett visszaállította a méltányossági nyugdíj emelését, 2002-ben erre 812 millió forintot fizettünk ki, 2002-ben pótlólagos nyugdíjemelést irányoztunk elő, hogy az önök hibás inflációs számításait korrigáljuk. 2003-ban 8,4 százalékos volt a nyugdíjemelés, 2,2 százalékos nyugdíjemelés várható ősszel, 2003 novemberében megkapják az 53. heti nyugdíjat, a 20 százalékos özvegyi nyugdíjat. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.) Ezzel először értük el, hogy a nyugdíjasok, a nyugdíjak reálértékének pozíciója érdemben javuljon.
A nyugdíjkorhatárt nem kívánjuk emelni, a nyugdíjak megadóztatásáról szó sincs. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.) Azt javasolom a képviselő asszonynak, hogy azt a kis kék füzetet, amely kizárólag (Font Sándor: Azt dobja ki a szemétbe!) a kormányról szóló tényeket tartalmazza (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.), szíveskedjen figyelmesen (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hosszasan és újra tanulmányozni, akár a megtanulása sem elvetendő ötlet.
Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Képviselőtársaim! Kétperces felszólalásra kért lehetőséget Sisák Imre képviselőtársunk, utána pedig Filló Pál, illetőleg Harrach Péter képviselő urak következnek felszólalásra. Sisák képviselő urat illeti a szó.
SISÁK IMRE JÁNOS (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Ha már a tényeknél akarunk maradni, akkor azért Vojnik Mária államtitkár asszonynak a figyelmébe ajánlanám a mai sajtóhíreket, amelyek nyilván a kormány döntését előlegezték meg. A kormány nem tud eltekinteni sem az egészségügyi biztosítási járulék egyszázalékos emelésétől, sem a nyugdíjjárulék adómentességének az eltörlésétől. Talán ezekre a dolgokra is figyelni kellene. (Font Sándor: A nyugdíjjárulék adóköteles lesz!)
Köszönöm a szót. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Felszólalásra megadom a szót Filló Pál képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportjából. Önt illeti a szószék.
FILLÓ PÁL (MSZP): Köszönöm a szót. Igen tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Font Sándor képviselő úrnak mondanám, hogy tiszteljük az időseket, mert tőlük csak tanulhatunk. Úgy gondolom, hogy ez a hangnem nem illik ide a parlamentbe. (Font Sándor: Hazugság volt!) Akkor sem, képviselő úr. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból. - Az elnök csenget.)
Igen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Arról szeretnék szólni, hogy hogyan is néz ki a munka világa ma Magyarországon. (Dr. Juhos Katalin: Hát, akinek van munkája...) Kezdjük talán azzal, hogy mit vettünk át a munka világában. Az Orbán-kormány munka világát érintő intézkedései (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.) a rendszerváltás és a gazdasági stabilizáció legnagyobb áldozathozóinak, a bérből és fizetésből élő munkavállalóknak az érdekeit folyamatosan sértették. A munka törvénykönyvének módosítása során szigorodtak a dolgozókra vonatkozó felelősségi jogszabályok, megszűnt az orvosi igazolás nélküli betegszabadság intézménye, és egyértelműen szakszervezet-ellenes politizálás folyt.
A munkanélküli-ellátás idejének csökkentése, a jövedelempótló támogatás megszüntetése a jövőben munkanélkülivé váló munkavállalókat sújtotta. A magát polgárinak nevező kormány döntéseivel a legrosszabb anyagi helyzetben levőktől csoportosított át jövedelmeket a társadalom tehetős, legmagasabb jövedelmű egyharmadához, így is növelve a különbségeket. (Domokos László: Kik a leggazdagabbak?)
Tisztelt Ház! A regisztrált munkanélküliek létszámának csökkenéséről szóló sikertörténet kifejezetten a 2000-ben életbe léptetett új szabályoknak volt köszönhető. A munkanélküli-ellátások egy évről kilenc hónapra való csökkentésének, valamint a jövedelempótló támogatás megszüntetésének egyértelmű hatása az volt, hogy csökkent a regisztrált munkanélküliek száma, miközben egyre többen nem kaptak sem segélyt, sem munkát.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az Orbán-kormánynak sikerült szétvernie a magas szinten kiépült társadalmi párbeszéd rendszerét. Érdemi tárgyalások helyett csak látszatcselekvés folyt.
És akkor nézzük, hogy mit tettünk mi eddig! Megalakult a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, ez a szervezeti feltétele annak, hogy egységesebb és hatékonyabb legyen a munkaügyi igazgatás. Átlagosan 52,6 százalékkal növeltük a pedagógusok, az egészségügyben dolgozók és más közalkalmazottak fizetését. 550 ezer közalkalmazott és 50 ezer alapítványi, egyházi és egyéb intézményi dolgozó számára teremtettünk kedvezőbb jövedelmi viszonyokat. Adómentessé tettük a minimálbért, módosítottuk a munka törvénykönyvét, 2002. szeptember 1-jétől a munkavállalókat hetente két pihenőnap illeti meg, amelyekből az egyiknek vasárnapra kell esnie. Megerősítettük a munkavállalók és érdekképviseleteik pozícióit azért, hogy csökkenjen a kiszolgáltatottság és megindulhasson a párbeszéd a munkahelyek szintjén.
Kormányunk megkezdte a párbeszédet a civil szervezetekkel és a szociális partnerekkel. Megalakult az Országos Érdekegyeztető Tanács, és 24 ágazati párbeszéd bizottság jött létre. Két és fél milliárd forintos közmunkaprogramot hirdettünk meg, amelynek keretében 260 településen 5500 fő - ebből 2700 roma származású - juthatott munkához. A magas élőmunka-igényű vállalkozások foglalkoztatási támogatására 15 milliárd forint értékben írtunk ki pályázatot. A megyei munkaügyi központok 7,5 milliárd forintos keretet kaptak a közhasznú munkavégzés lebonyolítására és a szakképzések szervezésére. Elindítottuk a távmunkaprogramot, elfogadtuk az európai üzemi tanácsokról szóló törvényt, lehetővé téve a magyar érdekek képviseletét az EU-ban. Egymilliárd forintos alaptőkével létrehoztuk a kistérségi támogatási alapot, amely a leghátrányosabb helyzetű térségek számára is lehetővé teszi a fejlődésük megindításához szükséges programokban való részvételt.
Tisztelt Ház! Mi most a helyzet? Bár feszültségekkel járó, de hasznos folyamat az a minőségi változás, amely a magyar munkaerőpiacon most végbemegy. Ennek során az alacsonyan kvalifikált és alacsonyan is bérezett munkaköröket magasabb képzettséget igénylő és nagyobb keresetet biztosító tevékenységek váltják fel. Magyarországot az olcsó, alacsony tudást igénylő munkaadók hagyták el, ugyanakkor magasabb technológiát képviselő, új terméket gyártók érkeznek, akik az elvégzett munkáért európai béreket is fizetnek. Ez a változás Magyarország felemelkedésének a kulcsát jelentheti, ha megfelelően képzett munkaerő rendelkezésre áll, ezért is szükséges a szakképzést a piaci igényekhez igazítani. S bár a nyilvántartott munkanélküliek száma kismértékben nőtt, összességében kedvező elmozdulást tapasztalhatunk a foglalkoztatáshoz kapcsolódó mutatók tekintetében.
A KSH szerint a foglalkoztatottak száma április-június hónap átlagában 3 millió 924 ezer fő volt, ami 56 ezer fővel haladta meg az előző év azonos időszakában foglalkoztatottak létszámát. A gazdaságilag aktív népesség több mint 88 ezer fővel emelkedett. A foglalkoztatási ráta 1,3 százalékponttal lett magasabb. Jó hírek ezek, de nem lehetünk elégedettek. Ezért kormányunk a jövőben is támogatni fogja az új munkahelyek létrejöttét, a meglevő munkahelyek megőrzését, a közhasznú munkavégzést. A felnőttképzés területén a meglevő intézményrendszer teljes kihasználtsága mellett a kapacitás sokszoros bővítésére is szükség lesz.
Tisztelt Ház! Az oktatás fejlesztése és a tudásalapú társadalom kiépítése megéri a pénzt és a fáradságot. A ciklus végére azt szeretnénk elérni, hogy a magyar munkaképes lakosság 70 százaléka találjon munkát itthon vagy az Unió országaiban. Úgy gondolom, a célt el kell hogy érjük, dolgozzunk ezért közösen.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
(12.10)
ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Megadom a szót Harrach Péter képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. A képviselő urat illeti a szó.
HARRACH PÉTER (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Másfél év óta furcsa világban élünk, ahol a szavak és a tettek elváltak egymástól, ahol megjelent a politikában az agresszivitás, a kormány másfél év után nem kormányoz, hanem hátrafelé mutogat, és erős kampányba kezd. De beszéljünk a szociálpolitikáról, hiszen itt is vannak komoly gondok; higgyék el, hogy létezik eredményes, jó szociálpolitika is - ennek azonban vannak feltételei. Az egyik a jó gazdaságpolitika. Azt szokták mondani, hogy a szociálpolitika tulajdonképpen nem is más, mint egy gazdaságpolitikai siker. Én ezt túlzásnak tartom, de biztos, hogy van benne igazság. Szükséges még mint feltétel egy biztos társadalomképpel rendelkező, határozott kormány.
Nézzük a gazdaságot! Ugyanaz történt, ami a hasonló összetételű kormány idején 1994 után: rövid időn belül padlóra került a gazdaság. Ha átfutjuk az adatokat, nyilvánvaló: a gazdasági növekedés 2,4 százalék, az infláció 5-6 százalék fölé fog emelkedni, az államadósság drasztikusan nőtt, a tőkebeáramlás megállt, a hetedik helyen vagyunk a régióban, a folyó fizetési mérleg hiánya és az államháztartás hiánya megugrott. Ez tehát a gazdaságpolitikai eredmény. Mit várhatunk ezek után a szociálpolitikától?
Hiányzik a biztos társadalomkép és a biztos jövőkép is. Erre kellett volna felfűzni az ígéreteket, nem pedig a szavazatvásárlás szempontjára, hiszen ez olyan negatív folyamatokat indít el a társadalomban, amelyek nemkívánatosak; így nemcsak a gazdaság megy tönkre, de maga a társadalom is. Az önerő megmozdítása nélkül, üres segélyezéssel állandósítjuk a kirekesztett rétegek számát és nagyságát, viszont a munkához, a munkajövedelemhez kötött támogatások erősítik a munka társadalmi megbecsülését, és kiemelik ebből a helyzetből az elszegényedett rétegeket.
Azt mondtam, hogy határozott kormányra is szükség van a jó szociálpolitikához. A biztos kéz különösen viharos időkben fontos a kormányon. Sajnos a Medgyessy-kormány bizonytalan, tehetetlen, a saját csomagját is miután meghirdette, félig visszakozott, aztán kiderül, hogy mégis megvalósul, még ők sem tudják, hogy milyen mértékben; nagyon nehéz így kiszámítható családi életet élni, a gyermeknevelés biztonságát garantálni.
Fussuk át gyorsan, mi történt eddig a szociálpolitikában és a családpolitikában! Nem folytatódott az átgondolt társadalomépítő program. A családok elbizonytalanodtak, a védettségük gyengült. Nagyon sok szám elhangzott ma már, én mindössze egyet szeretnék most nyomatékosan megerősíteni: négy év alatt, a polgári kormány idején a családok támogatása 100 százalékkal növekedett, a duplájára; most, a minisztérium adatai szerint az elmúlt másfél évben 15 százalék körüli növekedést tudtak produkálni. Ez azt jelenti, hogy ha két év alatt 20 százalékkal emelkedik a családoknak nyújtott támogatás, akkor az már jó eredménynek számít. Hogy milyen évek következnek ezután, nem tudjuk, csak sejtjük.
Hasonlítsuk össze a két kormány családtámogatásának eredményességét! Sokat beszélnek a 13. havi családi pótlékról - nagyon helyes, és ideje volt ezt bevezetni. De hadd említsem meg, hogy a kiegészítő családi pótlék, tehát a legszegényebbeknek járó támogatás eddig is létezett 13. havi formában, csak melldöngetések nélkül vezettük ezt be. A rászorulók étkeztetése és a tankönyvjuttatások. Eddig is nagy részük támogatott vagy ingyenes étkeztetésben részesült; most történt továbblépés, de ha megfigyelik az érintetteket, az elégedettség érzése nélkül, hiszen sokkal nagyobb reményt keltettek, mint amennyit sikerült teljesíteni.
És milyen lesz a folytatás? Említettem, hogy a Medgyessy-csomag bizonytalankodása miatt ma még száz százalékig biztosat nem tudunk, de néhány eleme biztos ennek. Biztos az adókedvezmények csökkenése, illetve eltörlése. Biztos az energiaárak emelése. Biztos a gyógyszeráremelés, az élelmiszerárak emelése, általában az áfakulcsok emelkedésével járó drágulás, a közlekedés költségeinek az emelkedése, és mindemellett a reálbércsökkenés. A teljes bejelentett Medgyessy-csomag megvalósulása esetén számításaink szerint 550 milliárd kerül ki az emberek zsebéből. Legyen ez egy mérsékeltebb Medgyessy-csomag, csökkenjen, mondjuk, a felére, amire nem sok esély van, de tételezzük fel: akkor nem egyhavi fizetés kerül ki a családok zsebéből, csak félhavi - ez is sok.
Tény az, hogy a magyar családok rosszabbul fognak élni, mint eddig, és ez köszönhető a kormány gazdaság- és szociálpolitikájának.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)
ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Képviselőtársaim! Megadom a szót Schvarcz Tibor úrnak, az MSZP képviselőcsoportjából.
DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! A mai vitanap számos szónoka azt kérte tőlünk számon, hogy nem a jövőről beszélünk, hanem visszamutogatunk. Én az egészségügy dolgaival szeretnék foglalkozni, és abból az aspektusból, hogy mit ígértünk a kormányprogramban, és mit valósítottunk meg eddig.
Megígértük, hogy rendbe tesszük az egészségügyet. Megkezdtük az egészségügy rendbetételét, és ebben a rendbetételben van folyamatosság is. Hiszen nem dobtunk el és nem vetettünk el mindent az előző kormányzat intézkedéseiből, folytattuk a népegészségügyi programot, azzal, hogy odatettük a folytatáshoz szükséges pénzeszközöket, amelyek az előző ciklusban hiányoztak. Tesszük, folyamatosan tesszük a rendbetételt, jogi vonatkozásban, anyagiakban és a konszenzus megteremtésének kísérletében. Erről egy picit többet szeretnék szólni, hiszen itt elhangzott, hogy mindenütt az egészségügyben tüzek égnek. Nézzük meg, hogy miért égnek a tüzek, és kik gyújtották meg ezeket a tüzeket!
A jogi vonatkozás rendbetételénél a kórháztörvényről, a jogállási törvényről és a szakdolgozói kamara törvénytervezetéről folyik a vita, a kórháztörvényről már az Alkotmánybíróság is tárgyal, a jogállási törvény kapcsán pedig a kamara sztrájkot helyezett kilátásba. A kórháztörvény vonatkozásában semmi mást nem szerettünk volna, mint rendezett viszonyokat a tőkebeáramlásra, és rendezett viszonyokat arra, hogy hogyan működjenek az egyes vállalkozások az egészségügyben. Ez sokak szempontjából kedvezőtlen volt, ezért volt ellene ekkora felzúdulás, és picit bujtották is ezt. A jogállási törvényben, amelyet a kamara benyújtott, számos olyan dolog szerepel, 60 százalékban benne vannak azok a munkajogi és ügyeletre vonatkozó dolgok, amelyek a mi törvénytervezetünkben benne vannak, csak vagy nem ismerik, vagy nem akarják ismerni ezt a törvénytervezetet, és ezért lázonganak, berzenkednek ellene. A jogállást nem lehet csak az orvosok vonatkozásában megteremteni, hiszen az egészségügyben több szereplő van, az egészségügy többszereplős dolog, és nemcsak az orvosoknak vannak jogaik, hanem az egészségügy többi szereplőinek is.
Állandóan azt halljuk, hogy vágtatnak a gyógyszerárak. Akkor vágtattak volna a gyógyszerárak, ha érvényben hagyjuk azt a hároméves gyógyszer-megállapodást, amit az előző kormányzat kötött, és akkor nem lehetett volna behozni azokat az új, korszerű gyógyszereket a gyógyításba, ha megmarad ez az egyezmény. Új egyezményt kötöttünk, és befagyasztottuk a gyógyszerek árának emelését, a gyógyszerárak a támogatotti körben nem növekszenek az inflációt meghaladó mértékben.
(12.20)
A nem támogatott gyógyszerek vonatkozásában van emelkedés, de erre a kormányzatnak nincs hatása. S ha ezt összekeverjük, összemossuk és állandóan azt mondjuk, hogy elszaladtak a gyógyszerárak, akkor ezzel csak riogatni lehet a betegeket.
Az új gyógyszer-megállapodás értelmében sikerült az Alzheimer-kór, a cukorbetegség és egy csomó más, olyan gyógyszert behozni a támogatotti körbe, ami eddig nem szerepelt. Állandóan azt kérik tőlünk számon, ami a választási ígéretünk volt, hogy a csontritkulás és a szív-, érrendszer gyógyszerét ingyen adjuk. Ezt meg fogjuk teremteni a ciklus végére. A csontritkulás gyógyszerének a jelenlegi támogatása pedig megfelelő mértékű. Itt szerintünk nem kell változtatni.
Számon kérnek tőlünk olyan dolgokat, amiket a ciklus végére szeretnénk megcsinálni. Ilyen a nővér-hűségjutalom. Soha nem látott béremelés volt az egészségügyi ágazatban. Mértékéről itt már elhangzottak adatok. Most ezt ellehetetleníteni, lekicsinyíteni, leszólni lehet, de ennek a hatását meg akarjuk tartani, és meg fogjuk csinálni a nővér-hűségjutalmat, számunkra szükség van az egészségügyben dolgozó orvosokra, nővérekre, hiszen az uniós kihívások kapcsán várhatóan elvándorlás lesz. Ha mi itthon nem tudjuk megbecsülni őket, akkor nagyon nehéz helyzetbe kerül a szakma.
Rengeteg pénzt fordítottunk a kórház-konszolidációra: 3 milliárd forint körüli összegben 30 kórház működését sikerült konszolidálni. Ahhoz, hogy az egészségügyben lehessen eredményt elérni, konszenzusra lenne szükség, és nem arra, hogy állandóan ránk mutogatnak, hogy mi tönkre tesszük, ellehetetlenítjük az ágazatot. Ha ez az ellenzék felelős ellenzék, akkor ebben partner, és segíti a kormányzatot.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Glattfelder Béla képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából.
GLATTFELDER BÉLA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A magyar mezőgazdaság számára az Európai Unióhoz való csatlakozás előtti utolsó év rendkívüli fontosságú. Ennek az évnek az lett volna a feladata, hogy a magyar gazdákat sikeresen felkészítse az Unióhoz való csatlakozásra, hogy a csatlakozás minden magyar gazda számára nyereséget, ne pedig veszteséget hozzon. Ehhez viszont arra lett volna szükség, hogy a magyar mezőgazdaság tovább erősödjék, hogy egy erős mezőgazdasággal léphessünk az Európai Unióba.
Ezzel szemben a helyzet az, hogy ma a magyar mezőgazdaság helyzete rosszabb, mint egy évvel ezelőtt, sőt mi több, még annál is rosszabb, mint egy fél évvel ezelőtt volt. Így tehát azt kell hogy mondjuk: a magyar mezőgazdaság, ha valami gyökeres fordulat nem történik a következő hónapokban, akkor lényegesen kedvezőtlenebb feltételek mellett fog az Európai Unióhoz csatlakozni, mint amilyen csatlakozásra egy évvel ezelőtt esély nyílott volna.
Ennek persze sok oka van; vannak külső és vannak belső okai. Vannak olyan okai, amelyek függetlenek bármifajta kormánytól, politikai széljárástól, és vannak olyanok, amelyekben a kormányt mulasztás terheli. Itt van például a világpiaci válság, például a sertéspiac válsága vagy az aszály. Nyilvánvalóan erről a kormány nem tehet. De hadd jegyezzem meg, hogy a Magyar Országgyűlés azért biztosít a kormány számára több mint 200 milliárd forintot agrár célokra, hogy a kormány ezt a pénzt pont arra használja föl, hogy az ilyen külső, nem várt, kedvezőtlen hatásokat ki tudja védeni. A kormány agrárpolitikájának sikerességét az méri, hogy vajon sikerült-e a kedvezőtlen hatásokkal szemben a mezőgazdaság egyensúlyát, fejlődését biztosítani, vagy sem. Ha ebből a szempontból ítéljük az elmúlt évet, akkor azt kell hogy mondjuk, ezek a törekvések kudarcra vezettek. Vannak olyan jelenségek, ahol egyértelműen, minden kétséget kizáróan a kormány tehető felelőssé: azok az ágazati válságok, amelyek eddig nem látott mélységeket értek el, és hihetetlenül hosszú időtartam óta, már több mint egy éve tartanak.
Az a helyzet, hogy mostanra a magyar mezőgazdaságban általánossá vált a pénzhiány, annak ellenére, hogy tavaly ilyenkor még dúskáltunk a pénzben, az Államkincstár tele volt, és még az év utolsó hónapjaiban is 60 milliárd forintot ki lehetett osztani a magyar mezőgazdaságnak. Mára a magyar gazdaság oda jutott, hogy nemhogy az év második felében, de már az év közepén azzal utasított el a kormány minden mezőgazdasági kezdeményezést, jöjjenek akár azok politikai erőktől vagy érdekképviseletektől, hogy erre sincsen pénz. Sőt úgy hírlik, hogy napokon vagy heteken belül be fogják jelenteni, hogy minden mezőgazdasági keret leállt. Tehát nemcsak a további feladatok finanszírozásához nincsen pénz, hanem az eddig futó programokat sem lehet már majd finanszírozni.
Csak emlékeztetek arra például, hogy a gépbeszerzések támogatására szolgáló források példátlan módon már április közepén kimerültek. Több oka van ennek is. Mindenképpen ide kell sorolni, hogy a kormány év közben olyan döntéseket hozott, amelyek pénzt vontak el a földművelésügyi tárcától. A Medgyessy Péter által kezdeményezett megszorító csomag a mezőgazdasági tárcától 3,7 milliárd forintot vont el, meghatározó részben éppen az Európai Unióhoz való csatlakozásunk miatt különös fontosságú vidékfejlesztési területtől. Amikor év közben forrásokra lett volna szükség, mint például az aszálykár esetében, akkor ezek a források nem álltak még olyan mértékben sem rendelkezésre, ahogy azt a Földművelésügyi Minisztérium szükségesnek tartotta volna. Arról már ne is beszéljünk, hogy a rendelkezésre álló összegek nagysága meg sem közelítette azt a nagyságrendet, amit a szakmai szervezetek javasoltak.
A sertésválság egy éve tart; ilyen még nem volt. Volt korábban is sertésválság, időnként visszatér - négyévente, azt mondják a szakértők -, de általában rövid lefutású, 2-3 hónapos. Most viszont, úgy tűnik, nem egy négyévente visszatérő sertésválsággal állunk szemben, hanem, ha ez így megy tovább, akkor egy négy évig tartó sertésválsággal állunk szemben. Semmilyen jel nem utal arra, hogy ez a válság oldódna, a feszültség csökkenne. Sőt éppen ellenkezőleg: ez a válság újabb és újabb mélységeket, negatív rekordokat dönt meg. Előre jósolható, hogy a takarmányárak emelkedése a sertéstenyésztés költségeit tovább fogja emelni, és az árak emelkedése egész biztos, hogy nem fogja fedezni a költségek további növekedését. Lehet-e csodálkozni azon, hogy mintegy 117 ezer darabbal csökkent a sertésállomány az elmúlt egy évben?
A kormány maga is felelős a tejágazat válságáért, hiszen korábban egy jól működő szerződés, megállapodás létezett a kormányzat és a szakmai szervezetek között. Ezt a szerződést, ezt a megállapodást a kormány egyszerűen felrúgta, szintén azért, hogy pénzt spóroljon, mert nem akarta az ehhez szükséges pénzügyi forrásokat a terméktanács rendelkezésére bocsátani. A következmények mindenki számára ismertek. A statisztika nyelvén ez azt jelenti, hogy 17 ezerrel csökkent a szarvasmarha-állomány az elmúlt egy évben, pont akkor, amikor mindenki arról beszélt, hogy növelni kellene a képességeinket, hogy ki tudjuk használni az Európai Unió által számunkra nyújtott tej- és marhahúskvótákat. Ebben a helyzetben Magyarországon a szarvasmarha-ágazat nem erősödik, hanem gyengül.
És itt van az aszály is. Soha nem látott méretű, nagyon régóta nem látott méretű aszállyal kellett szembenéznünk. Ha a 2001. évet tekintjük, ahhoz képest mintegy 150 milliárdos értékű aszálykár keletkezett az idei évben. A kormány erre alapvetően retorikai fogásokkal tudott csak válaszolni. Azt mondták például, hogy 10 milliárd forint vissza nem térítendő támogatást adnak az aszálykár enyhítésére - még a múlt héten is Medgyessy Péter ezt mondta -, ezzel szemben mindenki számára kiderült, hogy ez a 10 milliárd forint valójában csak 5 milliárd forint, mert a másik felét ennek az összegnek a piacrajutási támogatásokból szedték elő. Az 5 milliárd forint az érdekképviseletek által kért 50 milliárdnak csupán az egytizede. De még akkor is, ha ez a forrás rendelkezésre állt volna, azzal kellett volna szembenézni, hogy a növénytermesztő ágazatok óriási mértékű veszteséget szenvednek el.
Úgy tűnik, újabban agrárpolitikánk legfontosabb jelszava, hogy nincs pénz semmire. A Földművelésügyi Minisztérium kért majd' 9 milliárd forintnyi többlettámogatást, nem kapta meg; Medgyessy Péter személyes döntése volt. Sőt, az a szomorú helyzet, hogy a mezőgazdaság válsága immár az élelmiszeripar válságát is kiváltotta.
(12.30)
Ki ne ismerné a Ringa szomorú esetét? Ezt a nagy hírű céget kicsontozták, feldarabolták, és most úgy tűnik, hogy egy nagyon egzotikus helyen, a Holland-Antillákon bejegyzett off-shore cég szerez majd tulajdont ebben a nagy hírű cégben, ahelyett, hogy a magyar mezőgazdasági termelők, a sertéstenyésztők kaptak volna tulajdonosi részesedést.
Úgy tűnik, hogy romlottak az EU-s csatlakozási pozícióink más szempontból is, hiszen fél évvel ezelőtt még arról volt szó, hogy a kiegészítő támogatások, amelyek a közvetlen kifizetésekhez kapcsolódnak, majd egy nagyobb összeget fognak jelenteni. Ma úgy tűnik, hogy az eredetileg elvárható összeghez képest 22 milliárd forinttal kevesebb lesz ez a támogatás, és úgy tűnik, hogy számos adókedvezmény is megszűnik, illetve nem kerül bevezetésre, pedig mi nagyon fontosnak tartanánk, hogy akár az egyszerűsített, akár a normál kifizetési rendszerben a mezőgazdáknak juttatott közvetlen kifizetések teljes adómentességet élvezzenek. Valamilyen okból, úgy tűnik, ez a kérdés lekerült a napirendről. Valószínűleg azért, mert Medgyessy Péter megmondta, hogy jövőre a mezőgazdaságban a takarékosság éve lesz. A takarékosság éve lesz abban a mezőgazdaságban, amely idén is drámai pénzhiánytól szenved.
Számunkra elfogadhatatlan, hogy a bor jövedéki adóját két és félszeresére akarják emelni. Ez a hamisítást fogja erősíteni, és tönkreteszi a magyar szőlő- és borágazatot, vagy ennek a terméknek a jelentős mértékű áremelkedéséhez vezet. Azt javasoljuk: jövőre legyen 350 milliárd forint a támogatás összege; vezessünk be nemzeti programokat; május 1-jéig teljes évre vonatkozóan igénybe vehetőek legyenek a géptámogatások; a nemzeti kifizetési részt előlegként kapják meg a magyar gazdák, ez legyen a normál kifizetéssel együtt teljes egészében adómentes; a gázolaj adó-visszatérítése ne 85 százalékos legyen, hanem százszázalékos, és ezt visszamenőlegesen, az idei évre vonatkozóan is kapják meg a gazdák.
Azt hisszük, hogy a mezőgazdaságban megszorítások helyett megerősítésre van szükség, mert csak így csatlakozhatunk sikeresen az Európai Unióhoz.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokból.)
ELNÖK: Köszönöm. Tájékoztatom tisztelt képviselőtársaimat, hogy a következő négy felszólaló Gőgös Zoltán képviselő úr, Kovács Zoltán képviselő úr, Jauernik István képviselő úr és Turi-Kovács Béla képviselő úr.
Megadom a szót Gőgös Zoltán képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportjából.
GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Gondolom, nem fognak meglepődni, ha én más szemüvegen keresztül vizsgálom a mezőgazdaság helyzetét, mint előttem szóló képviselőtársam. Nyilván ennek egyike oka az, hogy én az elmúlt négy évet nem a Gazdasági Minisztériumban töltöttem, hanem egy olyan állami gazdaságban voltam vezető, amit furcsa módon privatizáltak. Tehát ilyen értelemben a gyakorlati tapasztalataim természetesen mások, mint Glattfelder képviselőtársamnak.
Az tény, hogy a magyar mezőgazdaság a folyamatos aszály, az európai túltermelési válság és az elmúlt időben irreálisan erős forint miatt komoly gondokkal küszködik. Ez, valamint a világ tendenciáit figyelmen kívül hagyó korábbi agrárpolitika 2002-ben több költségvetési módosítást is igényelt. Én most először ezekről szeretnék szólni.
A Fidesz-kormány 2001. évben meghirdette a családi gazdaságok kiemelt programját - ez nagyon pozitív dolog -, viszont 2002-re semmilyen forrást nem rendelt ehhez a támogatáshoz. Ezt a hiányt, ami 8 milliárd forint volt, a Medgyessy-kormány költségvetési tartalékokból fedezte. Piaci feszültségek kezelésére további közel 6 milliárd forint került friss forrásként bevonásra 2002-ben. Emellett a tárca saját hatáskörben több átcsoportosítást hajtott végre, amelyek elsősorban a fejlesztések bővülését segítették.
Választási ígéreteinknek megfelelően 2002. évben nagy összegű, 60 milliárd forint hitelkonszolidáció és elemikár-enyhítés történt. Az ellenzék által sokat kritizált intézkedés 38 ezer őstermelő, 1600 egyéni vállalkozó, 6400 családi gazdálkodó, 1600 gazdasági társaság helyzetén segített. A konszolidáció az idei évben is folytatódott, és 12 milliárd forint hitelt érintett a kedvezőtlen adottságú térségekben tevékenykedő gazdák esetében. Ezeknek az intézkedéseknek a hatására és a támogatások körének bővülésével nagy volumenű technológiai és technikai modernizáció indult be az ágazatban.
Az is örömteli, hogy a Medgyessy-kormány sikeresen lezárta a SAPARD-támogatások brüsszeli elfogadtatását, amelynek segítségével első ízben kerültek uniós források a magyar gazdákhoz. Az EU-források az első körben 499 pályázónak 11 milliárd forint támogatást jelentettek, és a sikeres pályázatok aránya lényegesen meghaladta a közép-európai térség hasonló mutatóit.
Ezen a területen további lehetőségek nyílnak előttünk, hiszen 2004 májusáig még közel 40 milliárd forint áll rendelkezésre, amelyet már lényegesen kedvezőbb feltételekkel - a korábbi programokon túl - gépberuházásra is igénybe vehetnek a gazdák. Ennyit a géptámogatások leállításáról. Ez a 40 százalékos támogatottság mellett újabb 100 milliárd forint fejlesztést segít elő az ágazatban.
A Medgyessy-kormány ebben a két évben 27,5 milliárd forint vissza nem térítendő és 50 milliárd forint hiteltámogatással segítette az elemi kárt szenvedett gazdákat. Csak jelezném, hogy a termelők ennek az összegnek a korábbi kormány idején négy év alatt még a felét sem kapták.
Pozitív változásokat hozott az ágazatnak az adótörvények 2003. évi változása. Az ágazatot egészében érintette - a választási ígéreteinknek megfelelően - a minimálbér adómentessé tétele és az egészségügyi hozzájárulás mérséklése. Ígéreteinknek megfelelően növeltük az őstermelők adómentes értékhatárát, valamint a kisvállalkozói körben kedvezményezés adózással elszámolható árbevételek mértékét.
Elmondhatjuk, hogy a 2003-as támogatási rendszer szinte valamennyi eleme megfelel az európai gyakorlatnak. Az ez évi keretek szinte teljes körű felhasználása bizonyítja, hogy jó célok irányába terelődtek a források.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az, hogy a támogatások fokozatosan elfogynak, nem hiba, hiszen a gazdák - bízva a jövőben - soha nem látott beruházásokba kezdtek. A megváltoztatott földtörvény, illetve a Nemzeti Földalap létrehozása növelte a termelést végzők, a ténylegesen földből élők biztonságát. Külön kiemelném a “földért életjáradékö programot, amely több ezer, elsősorban idős ember hátralévő életét könnyíti, és sokat segíthet a birtok-összevonási célok megvalósításában.
Már a 2004. évi lehetőségeket javítandó országgyűlési határozattal döntöttünk az EU-források nemzeti kiegészítéséről. A döntés a magyar gazdák versenyhátrányát mérsékli, és az uniós forrásokkal együtt a jelenleginél lényegesen jobb helyzetbe hozza a termelőket. Természetesen emellett továbbra is fenntartjuk a nemzeti támogatások azon körét, amelyek az Unióban nem támogatott ágazatokat segítik. A támogatások fogadásához szükséges intézményrendszer európai normáknak megfelelő kialakítása a közeljövőben befejeződik, így nem kell attól tartani, hogy nem tudjuk igénybe venni az uniós forrásokat.
Tisztelt Ház! Ezek a tények, ellentétben azokkal a hamis állításokkal, amelyekkel az ellenzék folyamatosan zavart próbál kelteni. Az MSZP-frakció agrárügyekkel foglalkozó tagjai, akik a szakmát nemcsak a tankönyvekből ismerjük, pontosan tudjuk, hogy sok területen vannak hibák, sok még a javítanivaló, de valljuk, hogy az uniós csatlakozás küszöbén a nehéz helyzetben lévő magyar mezőgazdaság érdekében történő összefogás fontosabb, mint a folyamatos acsarkodás. Mi ebben kívánunk partnerek lenni, és ehhez kérjük az ellenzék támogató segítségét.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Kovács Zoltán képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Önt illeti a szó.
DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Hoztam egy szemüveget Gőgös Zoltánnak, ha gondolja, odaadom - Glattfelder Béla szemüvegére hivatkozva. (Gőgös Zoltán: Csak neked kell! Én nem vagyok vak!)
De én nem erről szeretnék beszélni, hanem arról, hogy mit hoz a jövő az önkormányzatok számára és ezen belül az ott élő családok számára, hiszen mind a közel 3200 önkormányzat az otthonunk, a lakóhelyünk, itt járnak iskolába a gyermekeink, itt élnek a szüleink, nagyszüleink, itt élünk valamennyien, tehát fontos az, hogy mi lesz az önkormányzatok sorsa, jövője.
Mielőtt erre rátérnék, én is hadd nézzek kicsit a múltba, és hadd beszéljek arról, hogy önök mit mondtak akkor, amikor az önkormányzati kampányban meghirdették a plakátjaikon a programjukat. Önök azt mondták - nemcsak itt, már a korábbi kormányprogramban is -, hogy növelik az önkormányzatok pénzügyi, gazdasági önállóságát; számtalan helyen láthattuk a “Több pénzt az önkormányzatoknak!ö szlogent. Biztosítják a feladatok ellátásához szükséges pénzt, nem tesznek különbséget kormánypárti és ellenzéki önkormányzatok között. Mára nemcsak azok, akik szerepet vállaltak az önkormányzatban - bízva ezekben az ígéretekben -, hanem maguk a polgárok is rájöttek arra, hogy önök átverték őket.
(12.40)
Ma a magyar önkormányzatok a rendszerváltoztatás utáni évek legnagyobb válságát élik át az önök kormányzásának következtében és pár hónappal az európai uniós csatlakozás előtt. Soha nem fordult elő az, hogy az önkormányzatok többsége nem tudja kigazdálkodni a béremelések fedezetét, és a gazdasági ellehetetlenülés szélén tengődik. Megdöbbentő továbbá az is, hogy mintegy 1500 önkormányzat, tehát közel fele az önkormányzatoknak szorul arra, hogy önhibáján kívül hátrányos helyzetűeknek járó támogatásból tengesse tovább az életét, illetve hogy a bért kifizetni nem tudó önkormányzatok pályázzanak arra, hogy a településen élő pedagógusoknak és egyéb közalkalmazottaknak ki lehessen fizetni a bérét. Olyan feltételeket teremtenek ráadásul ehhez, hogy ne lehessen minden önkormányzatnak pályázni, hiszen hiába beszéltek arról, hogy a kassza felülről nyitott, alulról bezárták a kapukat. Így is mintegy 7 milliárd forintot kellett többletként kifizetni az önkormányzatoknak.
Ami azt illeti, hogy tesznek-e különbséget az önkormányzatok között, szeretném elmondani, hogy hétszer annyi kormánypárti önkormányzat jutott címzett támogatáshoz, mint ellenzéki. Ez az arány a mostani kormánydöntés következtében javuló tendenciát mutat, már csak hat és félszeres a különbség.
Ezeknek a döntéseknek a következtében mi történt, tisztelt képviselőtársak? Nem épülnek új utak, új járdák, leépülnek az intézmények. Mindannyian részesei lehettünk a parlamenti vitának, illetve a sajtóhíradásokat láthattuk, olvashattuk: az ország minden szegletében tüntetésektől volt hangos az utca az intézménybezárások miatt. Ma nagyon sok kisgyermek nem tud iskolába járni azon a településen, ahol lakik, és ez nemcsak a létszámleépítésnek, létszámcsökkenésnek a következménye, hanem annak, hogy önök az utolsó szöget verték önkormányzati politikájukkal ezeknek az intézményeknek a koporsójába.
Mire számíthatunk? Önök azt mondják, hogy 10-20 milliárd közötti többletpénz jut majd 2004-ben az önkormányzatokhoz. Mi azt mondjuk: hol van az a kétszer 50 milliárd, amit a miniszter asszony megígért az önkormányzatoknak, ami az uniós felzárkóztatásra szolgál, illetve újabb fejlesztési lehetőségeket ad majd? Hol van az a 100-120 milliárd forint, amit önök elvettek az önkormányzatoktól 2003-ban?
A kötelező feladatok ellátásához nem biztosították a pénzeszközöket. Nem mi, ellenzéki képviselők mondjuk ezt egyedül, ezt mondják az önök polgármesterei is, és ezt mondják ma már az önkormányzati szövetségek. Az önkormányzati szövetségek 250 milliárd forintot kérnek a következő évi költségvetésbe többletként beállítani. Ez nincs messze a mi állításunktól. Itt utalnék Kuncze Gábor felszólalására, hogy reális-e az, amit mi kérünk.
S mi történik, ha ez nem következik be? Tisztelt hölgyeim és uraim, az energiaár-emelés következtében előfordul majd sok helyen, hogy a kisgyermekek fűtetlen, sötét szobában lesznek kénytelenek tanulni. Sok helyen korlátozni kell az iskolában az energiafelhasználást. (Dr. Katona Béla: Ez nem igaz!) Hiába mondja Katona Béla, hogy ez nem igaz (A képviselő mosolyogva folytatja:) - majd lássuk a jövőt! (Dr. Katona Béla: Mit mosolyogsz?) Úgy hiszem, hogy jelképesen véglegesen bezárhatjuk az önkormányzatok kapuját, ha nem kapunk mi, ellenzék ehhez segítséget a kormánypárti képviselőktől. Hiszen - mint ahogy kezdtem, úgy szeretném befejezni - mi mindannyian az önkormányzatokban élünk, és azon múlik a családok jövője, a mi jövőnk, hogy milyen lesz az önkormányzatok helyzete 2004-ben.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiból.)
ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt megadnám a szót Jauernik István képviselő úrnak, elmondom, hogy őt Turi-Kovács Béla, Vadai Ágnes, Zuschlag János és Szabó Lajos képviselők követik. Köszönöm szépen.
A képviselő urat illeti a szó; és köszönöm szépen a figyelmüket, az elnöklést átadom Harrach Péter alelnök úrnak. (Taps.)
(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
JAUERNIK ISTVÁN (MSZP): Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai napirenden szereplő vitában, mely a címtől eltérően tulajdonképpen arról szól, hogy ki vesz el és ki ad a társadalomnak, az embereknek, két kérdéskörrel, két területtel szeretnék foglalkozni a felszólalásomban. Ez a két terület egyrészt az önkormányzatok helyzete, a másik pedig a szociális területen a kismamákat érintő jövedelempótlék megvonásának kérdésköre.
Először nézzük az önkormányzatok helyzetével kapcsolatosan önök által egy év óta folyamatosan hangoztatott állítást! Önök egy év óta alaptalanul állítják, hogy a Medgyessy-kormány százmilliárdot vesz el az önkormányzatoktól. (Dr. Kovács Zoltán: Az önkormányzati szövetségek és az Állami Számvevőszék!) A változatosság ebben az, hogy vannak képviselők az ellenzék soraiból, akik a 100 helyett 120-at, 150-et, sőt már 200-at is mondtak.
Nos, nézzük, mik a tények! A 2002. évi költségvetési törvényben az önkormányzatok központi költségvetési kapcsolatokból származó összes bevétel-előirányzata 860 milliárd forint volt. Tehát ez a 2002. évi eredeti előirányzat. Elmondom, hogy a központi költségvetési kapcsolatból származó bevételek alatt mit kell érteni: az átengedett és a megosztott adókat, tehát az szja-t, gépjárműadót, valamint az állami támogatások és hozzájárulások összegét, normatívákat, központosított előirányzatokat, cél- és címzett támogatásokat. Ennek valamennyi összege volt 860 milliárd forint 2002-ben. Mi a tény 2003-ban? A költségvetési törvény előirányzatait tessék ellenőrizni: ez a szám 1131 milliárd. A növekmény több mint 270 milliárd forint. Tehát ennyivel többet adott a Medgyessy-kormány ideje alatt a parlament az önkormányzatoknak. Akkor miről beszélünk? (Babák Mihály: Féligazság!) Ennyivel többet kaptak az önkormányzatok. Az is igazság és az is tény (Dr. Kovács Zoltán: Féligazság!), hogy az Orbán-kormány négy éve alatt az önkormányzatoknak jutott támogatás összege nem emelkedett ennyivel, mint most egy év alatt.
Amikor ezeket a számokat elmondom, és erre nem tudnak mit mondani az ellenzéki képviselőtársaim, akkor jön az a következő vád, hogy igen, igen, de a közalkalmazotti bérek fedezetét nem adták oda. Most is hallom (Babák Mihály: De mennyi a kiadás! Számvitel!), ezt elmondták. Nézzük, itt mik a tények, képviselő urak! A közalkalmazotti bérek fedezetét nem adtuk oda, ezt állítják önök, ugyanúgy, mint ahogy Kovács képviselő úr, polgármester úr, az előttem szóló itt is ezt elmondta, felfestve a rendkívül sötét jövőt. Azt mondták önök, hogy a közalkalmazottak nem fogják megkapni a bérüket. Azt mondták önök, hogy csődbe kerülnek az önkormányzatok százasával. Azt mondták, hogy az önhikis önkormányzatok száma százasával fog növekedni. Nos, nézzük a tényeket! Ma már szeptember közepe van, elég sok mindent lehet látni ebből az évből. A tények: nem mentek csődbe az önkormányzatok, ha jól tudom, idén induló csődeljárás egy volt, és nagyon bízunk benne, hogy ez nem is fog tovább emelkedni. Ez nem jelenti azt, amit önök állítottak. Nézzük az önhikis önkormányzatok számának változását! Folyamatos tendencia volt, hogy minden évben növekedett a számuk 2002-ig. 2003-ban az első fordulóban kevesebb önkormányzat adta be a támogatási igényét forráshiányra, és kevesebb önkormányzat kevesebb pénzt kellett hogy kapjon. Képviselő urak, az önök állításaival a tények szembemennek, mást mutatnak!
Nézzük, megkapják-e a közalkalmazottak, megkapják-e a pedagógusok a bérüket! Én azt mondom, mert ezt látom, tapasztalom, hogy igenis megkapják a közalkalmazottak a bérüket, sőt 50 százalékkal több bért visznek haza ezek a pedagógusok, mint az önök idejében, az Orbán-kormány alatt. Nincs szó arról, hogy a pedagógusoknak nem fizetnének az önkormányzatok.
S még egy adalék ehhez a kérdéskörhöz, képviselőtársaim. Április végétől kérem önöktől azt, hogy legalább egy önkormányzat esetében bizonyítsák be az állításaikat. Kérem, hogy hozzanak önkormányzati költségvetési rendeletet, vagy jelezzék, hol van ez. Nem hoztak egyet sem. A Magyar Nemzet egy sajtótájékoztatómon felvállalta, hogy majd ő megszervezi. Április óta eddig nem került rá sor. Több polgármestert felhívtam, amikor láttam a televízióban, hogy úgy nyilatkozik, nincs meg a fedezet. Felhívtam, hogy szeretnék elmenni megnézni. Még fogadókészséget nem tapasztaltam, még nem volt lehetőségem erre.
Hölgyeim és Uraim! Miért van ez így? Valóban azért van így, mert az önök állítása nem felel meg a tényeknek, nem felel meg a valóságnak. Azt gondolom, hogy amikor a következő évre is önök felfestik a sötét képet, akkor el kellene gondolkodniuk, hogy érdemes-e alaptalan állításokkal riogatni a magyar közvéleményt.
(12.50)
Tisztelt Ház! Befejezésül még egy kérdéskörről hadd szóljak, ez pedig a kismamák jövedelempótlékának ügye. Azért tartom ezt fontosnak, mert ez is tipikusan jelzi az önök politizálását, az önök magatartását.
Sisák képviselő úr is szólt erről a kérdésről, ő is elmondta tapasztalatát. Módosító indítványt nyújtott be ő is és Harrach képviselő úr is. A módosító indítványukban erkölcsi kötelességnek tartották azt, hogy többet adjanak a kismamáknak, mint ami a kormány előterjesztésében szerepel.
Nézzük itt is, hogy mik a tények! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ez a járandóság a 26/1979. MT rendelet 20. §-a alapján illette meg a kismamákat. Az a kormány helyezte ezt a rendeletet, ennek a rendeletnek a 20. §-át hatályon kívül, amelynek minisztere volt Harrach képviselő úr, és amelynek a miniszterelnöke Orbán Viktor volt. Ez a kormányrendelet, ami hatályon kívül helyezte ezt a járandóságot, a 22/2002. (II. 27.) számú - tessék visszaellenőrizni - kormányrendelet 10. §-ának (3) bekezdése.
Kérdezem én: ki ad és ki vesz el? Miről van itt szó? Uraim! Gondolkodjunk!
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
ELNÖK: Kétperces felszólalásra jelentkezett Hadházy Sándor képviselő úr, Fidesz-frakció. Öné a szó.
HADHÁZY SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Nem tudom megállni szó nélkül, amit Jauernik István képviselőtársam itt elmondott az önkormányzati finanszírozásról. Az a helyzet, hogy talán nem olvas újságot a képviselő úr, talán az a helyzet, hogy az ÁSZ jelentését sem volt szerencséje megismerni, vagy esetleg elfelejtette, hogy az Állami Számvevőszék a 2003. évi költségvetéssel kapcsolatban milyen véleményt fogalmazott meg. Talán az a hír sem jutott el tisztelt képviselőtársamhoz, hogy nem csupán ellenzéki, nem csupán független, hanem MSZP-s polgármesterek is nagyon komoly kritikát fogalmaztak meg az önkormányzati finanszírozás 2003. évi számaival kapcsolatban, és igenis, tényként tudjuk állítani azt, hogy nagyon jelentős forrásoktól estek el az önkormányzatok, iskolabezárásokra, intézmények megszüntetésére, egyéb fejlesztések visszafogására kényszerült az önkormányzatok többsége.
És hogy a csődök száma nem szaporodott, talán a felelős gazdálkodással magyarázható, és higgye el: a kistelepüléseken, sőt a városokban is nagyon meg lehet érezni azt, hogy mennyit adott ez a kormány, illetve mennyit nem adott ez a kormány az önkormányzatoknak.
Arról már nem is beszélünk, hogy mit ígértek önök, tisztelt képviselőtársaim. Ígérték ezt az 50 milliárdos szabadon felhasználható, a különbségek csökkentésére fordítható, az uniós pályázatok önrészét biztosító csomagot az önkormányzatoknak. Ezeket sajnos nem látjuk, de abban bízunk, hogy majd a 2004-es, 2005-ös költségvetésben ezeket a forrásokat pótlólag is meg fogják adni az önkormányzatok számára.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)
ELNÖK: A következő kétperces felszólaló Kovács Zoltán képviselő úr, Fidesz-frakció.
DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Néhány tényre én is hadd reagáljak, amit Jauernik képviselő úr elmondott. Az önkormányzatok fele, tisztelt képviselőtársaim, önhibáján kívül hátrányos helyzetű. Ez azt jelenti, hogy nem a saját ellátása következtében, hanem külön állami támogatásra szorul, mintegy az önkormányzatok fele. Ráadásul ezen belül a bért nem fizető önkormányzatok száma mintegy 7 milliárd forintot vett igénybe, közel 500 ilyen önkormányzat volt, amelyik nem tudott bért fizetni. És ezek azok az önkormányzatok voltak, amelyeknek olyan feltételeket teremtettek önök a költségvetés során, hogy ne lehessen ebbe normál módon bepályázni - csúnya szóval.
Még valamit, amit az eredeti felszólalásomban nem mondtam, hogy milyen lesz az önkormányzatok jövője. Önök 600 kis postát fognak bezárni a településeken, és szárnyvonalakat ezer kilométeres nagyságrendben fognak felszedni vagy a nehéz helyzetben lévő önkormányzatoknak átadni. Valóban elsivatagosodik nemcsak a homokhátság, hanem jelképesen a magyar önkormányzati rendszer, amennyiben az elvett 120 milliárdot, az ígért kétszer 50 milliárdot nem adják meg.
S ezt nemcsak mi mondjuk, Jauernik István képviselőtársam, hanem a TÖOSZ mint érdekvédő szövetség és az Állami Számvevőszék is.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)
ELNÖK: A következő kétperces felszólaló Gyapay Zoltán képviselő úr, Fidesz-frakció.
GYAPAY ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. 1994 óta vagyok a Veszprém megyei Öskü község polgármestere. Hamar hozzá kellett szoknom, hogy a Horn-kormány nem éppen a megfelelő nagyságrendű támogatást nyújtja az önkormányzatoknak. 1990 óta alpolgármesterként ténykedtem, és azok voltak az első évek, amikor hozzá kellett szoknunk, hogy hiánnyal kell terveznünk egy községi költségvetést.
Nagyon jól emlékszem azokra az évekre, amikor még az általános iskolát gázolajjal fűtöttük 1995-96 telén. Nekem, polgármesterként kellett mindig a gázolajszállítóknak kuncsorognom, hogy ugyan már, a négy köbméteres tartályautóból legalább egy köbmétert szíveskedjenek kiereszteni valahová menet közben Öskü iskolájánál, hogy tudjunk fűteni, ugyanis csak tele autóval volt szokás gázolajat hordani.
Jauernik képviselőtársam említette, hogy az önhiki iránt forduló önkormányzatok száma nem igazán szaporodik. Jelenthetem, hogy Öskü községre számíthatnak, a szeptember 30-ai határidőben mi is be fogunk nyújtani egy ilyen pályázatot. Nem szívesen tesszük, nem örömből tesszük. Azért csak most nyújtunk be pályázatot, mert megpróbáltunk a végletekig olyan politikát, olyan gazdaságpolitikát folytatni a településen, nadrágszíj-megszorítással, szigorú intézkedésekkel igyekeztünk a tavalyihoz képest duplájára nőtt tervezési, költségvetési, működési költségvetési hiányunkat visszafogni. Néhány milliót ugyan tudunk rajta szorítani, de ettől még olyan hiánnyal látszik az év befejeződni, amelyet hitelfelvétellel sem fogunk tudni kifuttatni.
S mivel nem voltunk bent eddig az önhiki rendszerében, tartok tőle, hogy nem is fogunk megfelelni a szigorú pályázati feltételeknek. Hadd kezdjem el rögtön az önök nyilvánossága előtt a lobbizást. Pál Tibor politikai államtitkár urat kérem, hogy amennyiben az önkihibe nem férünk bele, és a BM alapjához kell fordulnunk, úgy kérem, szíveskedjen támogatásáról biztosítani azt a pályázatot.
Köszönöm szépen. (Gőgös Zoltán: Elkéstél, már nincs! - Taps a Fidesz soraiban.)
ELNÖK: Jauernik István, MSZP-frakció!
JAUERNIK ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Nem állítottam, hogy az önkormányzatok könnyű helyzetben vannak. Azt tudom, hogy nagyon sok önkormányzat nagyon nehéz helyzetben van, de nem a 2003. évi költségvetés okozza a problémájukat, nem a Medgyessy-kormány okozza az ő gondjaikat.
Állítom ezt azért is, amit Kovács képviselő úr az előbb mondott: ő 50 százalékot mondott, 47,6 százalék 2002-ben, amely költségvetést még az Orbán-kormány ideje alatt fogadta el a parlament, ez a szám arra vonatkozik. Ugyancsak ezt lehet mondani a bérhikivel kapcsolatban is.
Képviselő Úr! Az ÁSZ és az érdekképviseletek a törvényjavaslathoz tették az észrevételt. Nagy hiba, ha ezt a törvényhez kapcsolja, a törvénybe már belekerült a felülről nyitott kassza a bérhikire. Ez járt, és ez nem pályázat, ez megillette az önkormányzatokat. Lényegesen eltért a 2003. évi törvény a 2003. évi törvényjavaslattól önkormányzati szempontból. Lényegesen jobb lett, csak hogy emlékeztessem önt: az óvodai normatíva 170-ről 182-re emelkedett, és lehetne folytatni a sort.
Tehát a törvényjavaslathoz fűzött véleményt nem lehet azonosítani a törvényhez fűzött véleménnyel. Elvonásokról lehetne beszélni. Az előző négy évben, amikor zárolásra került pénz, amikor már a parlamenti megszavazáskor tudtuk, hogy 1,7 százalékkal kevesebbet kapnak az önkormányzatok, akkor keletkeztek a problémák. Nem tudtuk, a Medgyessy-kormány egy éve alatt nem tudtuk ezeket a problémákat megoldani, de egy nagy lépést megoldottunk: a közalkalmazotti bérek rendezését. Úgy gondolom, hogy ez olyan lépés volt, amit önök nem tudnak elvitatni.
2003-ban nem romlott az önkormányzatok helyzete, de továbbra is sok önkormányzat nehéz helyzetben van, amit az előző évekből összeszedtek.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
ELNÖK: Sisák Imre következik, MDF-frakció.
SISÁK IMRE JÁNOS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Jauernik Istvánnal sokszor vitáztunk már az önkormányzatok helyzetéről.
Képviselő Úr! Két dologról kell számot adni. Egyrészt: kétségtelen, hogy az önkormányzatok sokkal több pénzt kaptak - de az önkormányzatokhoz sokkal több feladatot telepítettek. Az 50 százalékos közalkalmazotti bérfejlesztésnek nincs meg a fedezete, és képviselő úr, le kell menni az önkormányzatokhoz, szét kell nézni, meg kell kérdezni őket, és akkor azt hiszem, meggyőződhet arról, hogy nem biztos, hogy igaza van. (Jauernik István: Mikor menjek hozzátok?)
(13.00)
A másik: a gyes melletti jövedelempótlék kérdésében... (Jauernik István folyamatos közbeszólásaira:) Képviselő úr, én meghallgattam csöndben önt, kérem, ha lehet, tegye ezt ön is. Tehát a gyes melletti jövedelempótlék kérdésében pedig csak egyetlenegy dolgot tudok, az egészen biztosan kedvező, pozitív döntés volt, hogy 34 milliárdot kifizetnek 2000. január 1-jétől 2002. március 7-ig. De még egyszer mondom: Bokros-csomag, Bokros-csomag, Bokros-csomag. 1996. április 15-től 1999. december 31-ig nem fizették ki a legrosszabb helyzetben lévőknek. Nem sorolom el még egyszer végig az egészet, csak három dolgot hadd mondjak: nem volt gyermekek után járó adókedvezmény, nem járt alanyi jogon a gyes, és nem működött a gyed intézménye, innentől kezdve azoknak a családoknak nem adták oda leginkább a 6700 forintot, akik a legjobban rászorultak volna.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)
ELNÖK: A következő kétperces felszólalásra megadom a szót Mátrai Márta képviselő asszonynak, Fidesz-frakció.
DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Vojnik államtitkár asszonyt megértem, hiszen neki bizonyítania kell. Én akkor is azt mondom, az emberek azt kérdezik, államtitkár asszony, hogy mi történik ebben az országban. A családok azt kérdezik, hogy mi lesz a gyerekeik jövőképe. Az időskorúak pedig kétségbeesetten azt mondják, hogy az egyre fogyó nyugdíjukból nem tudnak megélni. Tessék megnézni a Népszabadság mai címoldalán hozott cikkét. Azt mondja, hogy Magyarországnak harmincnégy év kell a tizenöt tagállam átlagos jövedelméhez való felzárkóztatásáig. Ha így halad a gazdaság, akkor még lejjebb csúszunk. (Mozgás és zaj.)
Schvarcz Tibor képviselő úr azt mondja, hogy riogatjuk a betegeket a gyógyszeráremeléssel. Tessék elolvasni az újságot, képviselő úr, hány gyógyszer ára emelkedik október 1-jétől; nemcsak a fogamzásgátló tablettáké, hanem a fájdalomcsillapítóké és sorolhatnám tovább. Ugyanakkor önök azt mondják - és a kormány aggódik azért -, hogy a művi terhességmegszakítás a családok és a fiatalok esetében milyen hátrányos. 30 százalékkal mennek fel a tabletták árai!
Ugyanakkor mondhatnám a családok problémáját: 900 grammra csökken a gyermektápszerek mennyisége, ugyanakkor a támogatás nulla, az ára pedig ugyanannyi. Erről kellene beszélni, képviselő úr!
Ami pedig Jauernik úr kismamákkal kapcsolatos megjegyzését illeti: egy 1979-es minisztertanácsi rendelettel az itt ülő képviselők közül nagyon soknak lett volna lehetősége arra, hogy kifizesse a kismamák jövedelempótlékát. (Jauernik István: Hatályon kívül lett helyezve.) Képviselő úr, mi helyeztük hatályon kívül. A törvényalkotással kapcsolatos szövegünk is elkészült, sajnálatos, hogy ennek életbelépését a kormányváltás megakadályozta. 325 milliárd forint volt a kasszában, ebből rendbe tették - nagyon helyesen - az egészségügyi dolgozók bérét, de rendbe lehetett volna tenni a kismamák jövedelempótlékát is, amit önök nem fizettek ki.
Ajánlom a figyelmükbe a polgári eljárásjogról szóló törvényt, képviselő úr, amely azt mondja, hogy annak a jogerős ítéletnek, amelyet a másodfokú bírósági eljárás hoz, nincs halasztó hatálya a felülvizsgálati kérelem esetében.
Tehát önök már késedelemben vannak, és kamataival együtt vissza kell fizetniük a kismamáknak azt a járandóságot, amit nem fizettek ki és amit elvontak tőlük. (Dr. Vojnik Mária: Hol voltál, amikor erről döntöttünk?)
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)
ELNÖK: Gőgös Zoltán képviselő úr következik, MSZP-frakció, két percben.
GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Röviden szeretnék reagálni a kisposták bezárása ügyében. Csak emlékeztetni szeretnék mindenkit, hogy a postaszolgáltatással kapcsolatos kormányrendelet 2001 novemberében készült. Az a rendelet szabályozta, hogy a Posta nem köteles hatszáz lakos felett állandó postát működtetni. Remélem, tisztában vannak vele, hogy 2001 novemberében ki volt kormányon ebben az országban. Szeretném hozzátenni, hogy nem fogják az összes kispostát bezárni, hiszen rengeteg olyan technika van - s erre már van is példa -, ami miatt erre nem lesz szükség. Mielőtt ezzel riogatnák a vidék lakosságát, szeretném tisztázni, hogy ez nem mostani, hanem 2001. novemberi rendelet.
Hasonló a helyzet a szárnyvasutakkal is. Ez ugyan még nem került szóba, de gondolom, majd ez is szóba kerül. Szintén 2001-es kormányrendelet döntött a MÁV ilyenfajta szolgáltatásainak a felülvizsgálatáról, de még egyetlenegy olyan jegyzőkönyvet sem láttam, hogy akkor ez ellen fideszes képviselőtársaim tiltakoztak volna.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
ELNÖK: Van még egy kétperces jelentkező. Kárpáti Zsuzsának adom meg a szót, MSZP-frakció.
KÁRPÁTI ZSUZSA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Néhány dologra szeretnék reflektálni, ami itt elhangzott. Mindenekelőtt arra, hogy a gyógyszerkasszába 22 milliárdot betettünk, és bizonyos gyógyszerár-támogatási rendszer átalakítása folyamatban van. Elnézést, most súgja nekem az államtitkár asszony, hogy 50 milliárdot tettünk be.
Szeretnék reagálni arra is, hogy miként alakult a mi szociálpolitikánk, illetve családtámogatási rendszerünk, illetve hogyan nézett ki a Harrach Péter volt miniszter úr által meghirdetett szociálpolitikai szemléletváltás. Nos, az akkor azt tükrözte, hogy 2001-ben, a Fidesz kormányzásának utolsó évében minden ötödik gyermek olyan családban volt kénytelen élni, ahol az egy főre jutó átlagos havi jövedelem a létminimum fele volt. Szeretném emlékeztetni önöket arra is, hogy egy elég perverz újraelosztási rendszert alkalmazott családtámogatási rendszerében a Fidesz-kormány, amelyben a sokgyermekes családok és az egyszülős háztartások - az összes háztartás mintegy 35 százaléka - például nem tudták igénybe venni az adókedvezményt. Ezzel olyan társadalmi folyamatokat indítottak el, amiben főleg a gazdagabb és arra érdemesült családokat támogatták, míg a szegényebb családokat - például ahol egyedül élő szülő tartotta el a gyermekét - pedig sújtották.
A kismamák gyespótlékával kapcsolatosan szeretném elmondani, a Fidesz kormányzati ciklusában éppen Harrach Péter miniszter úrnak négy évig módjában állt volna észrevenni azt, hogy ez nem került kifizetésre. Négy évük volt rá, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy ezt észrevegyék. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)
S még egy: az Állami Számvevőszék kifogásolta, hogy 5 milliárd forint bent maradt az előző ciklusban a fogyatékos támogatással kapcsolatos....
ELNÖK: Lejárt a két perc, képviselő asszony, már húsz másodperce.
KÁRPÁTI ZSUZSA (MSZP): Időkeretünk van, elnök úr. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
ELNÖK: Kétpercesre jelentkezett, az pedig lejárt. (Egy hang az MSZP soraiból: Nehéz az igazságot elviselni.) Kétperces jelentkezés volt, sajnálom, lejárt.
Nagy öröm az elnök számára, amikor háromszor megszólítják, mert itt nem lehet válaszolni, ezt ismerik. Ez a korrekt dolog!
Selmeczi Gabriella kétperces felszólalása következik.
SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Még egy szót ejtenék a gyógyszerárakról, illetve a gyógyszerkasszáról. Szocialista képviselőtársaim szeretik döngetni a mellüket azért, hogy a kormányváltás után közel 50 milliárd forintot be kellett tenniük a gyógyszerkasszába. Szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy a gyógyszerkassza tizenkét éve minden évben alul lett tervezve, és ezt minden évben ki kell pótolni, merthogy a hatályos jogszabályok ezt kötelezővé tették. Megnéztem, hogy 1998-ban, amikor a Horn-kormány után jött az Orbán-kormány, hogyan is alakult a gyógyszerkassza. Akkoriban a polgári kormánynak 33 milliárd forintot kellett betennie, mert önök ennyire alultervezték, és ez a mai értéken számolva - ha az inflációval korrigáljuk - 48 milliárd forintnak felel meg. Tehát akkor is be kellett tenni súlyos milliárdokat a gyógyszerkasszába, hogy a hatályos jogszabályok alapján mindenki megkapja a tb által támogatott készítményeket a patikákban.
Másrészt: Schvarcz Tibor képviselőtársunk tulajdonképpen megdicsérte az Orbán-kormányt, bár lehet, hogy ez neki nem tűnt fel. De amikor azt mondta, hogy a csontritkulásos betegségben szenvedő nők számára juttatott gyógyszerek támogatási rendszere jó, akkor az Orbán-kormány támogatási rendszerét dicsérte, hiszen ne felejtsük el, hogy ezeknek a készítményeknek a támogatása a polgári kormány idején lett 90 százalékra felemelve. Nem tudom, hogy Medgyessy Péter - most már miniszterelnök úr - akkoriban, amikor azt a személyes hangú levelet írta, amelyben ígéretet tett arra, hogy ezek a készítmények is ingyenesek lesznek, tudta-e ezt. Ha tudta, annál inkább számon kellene kérni tőle ezt az ígéretet, ha meg nem tudta, akkor be kellene vallani itt a plénum előtt.
Köszönöm szépen, elnök úr.
(13.10)
ELNÖK: Folytatjuk az előre jelentkezett felszólalók sorát: Turi-Kovács Béla képviselő úr, Fidesz frakció, következik.
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Már-már az a veszteség érte a Házat, hogy a kétpercesek mián nem tudok szólni a tisztelt Házhoz és mindazokhoz, akikhez kell. (Dr. Katona Béla: Nem baj. Adtunk volna időt.)
Azt gondolom, tisztelt Ház, hogy több évtized alatt sok mindent megtanultunk, többek között azt, hogy ha a szocialisták azt mondják, hogy valami növekedik, akkor az biztosan csökken. Ha azt mondják, hogy adunk, akkor azt biztosan legalább kétszer veszik vissza, és azt is meg kell tanulnunk, hogy ha szociálliberális csomag érkezik, akkor azt a csomagot legjobb föl nem bontani, mert a csomagon legyen bármilyen felírás, legyen annak bármilyen csomagolása, a csomag nem arról szól, mint amibe becsomagolták. (Zaj az MSZP soraiban.)
Nos, eddig még a környezetvédelmet keményen elkerülte, hála istennek, hogy az adónyirbálások a környezetvédelem címszó alatt is megjelenjenek. Most már ez nem így van, hiszen, mint ahogy ezt bejelentették, jön az ökoadó. (Dr. Balogh Miklós: A Pepó.) Jön az ökoadó, amely környezetterhelési díj címén, termékdíj címén… Nem Pepó jön, az ökoadó; ha Pepó jönne, azt még elviselnénk. Nos, tehát jön az az adó, amely minden egyes polgárnál, minden egyes olyan polgárnál, aki, mondjuk, fűtést használ, csatornát használ, vizet használ, keményen fog megjelenni, tisztelt képviselőtársaim.
Mert miről van itt szó? Arról van szó, hogy egy olyan gazdasági helyzetben, amely gazdasági helyzetben a gazdaság megmozdítását kellene elérni, sikerül olyan adót bevezetni, amely előbb a gazdaságot és rajta keresztül az összes polgárt fogja terhelni. Két terhelési díjból, a levegő és a felszíni vizek terhelési díjából a minisztérium - nem a Környezetvédelmi, a Pénzügyminisztérium, majd erre is szeretnék rátérni - mintegy 25-30 milliárd forint bevételre számít. Ebben még nincs benne a talajterhelési díj, mert azt majd óvatosan egy kicsit később kívánnák bevezetni. Rájön erre a tételre még a termékdíj. A termékdíj jellemzője az, hogy bárhol jelenik meg, azt utóbb annak kell kifizetnie a végszámlánál, aki vásárol.
Egyik kedves képviselőtársam - azt hiszem, itt is van a teremben - remek felszólalása volt akkor, amikor mi a festékek járulékos és adalékanyagainál mintegy 3 milliárd forint nagyságrendű termékdíjbővítést kezdeményeztünk. Meggyőző érvek voltak arról, hogy miként fogja ez a festékárakat megemelni és így a polgárokat sújtani. Szeretném, ha most is elmondaná, akár csak kétperces felszólalásban is, hogy hogyan fogja ez majd sújtani azokat a polgárokat, akik ahányszor ezeket használják, használják majd a tüzelőberendezéseket, használják a szennyvízrendszereket, fizetni fognak kemény adókat.
Tisztelt Képviselőtársam! Azért mondtam, hogy nem a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium érdekelt ebben az ügyben, hiszen volt egy konferencia, ahol föl is tették a kérdést a tárca vezetőjének, hogy rendben van, de akkor mi az, ami ebből a környezetvédelem irányába vissza fog jönni. A válasz enyhén szólva megrendítő volt: azt reméljük, hogy visszajön majd valami. Igen, tisztelt képviselőtársaim, nem másról van szó, mint arról, amit a középkorban már nagyszerűen föltaláltak, a füstadóról. A füst nem csökken, a füst ugyanannyi marad, az adózó pedig a füst után adót fizet.
Nagyon szeretném, és világossá szeretném tenni, hogy ha egy erős gazdaság van, akkor szükség van arra, hogy pótlólagos források jelenjenek meg a környezetvédelem területén; nem a financiális résznél, nem a Pénzügyminisztériumban, hanem a környezetvédelem területén. Az így befolyó pénzekből ugyanis - szíveskedjenek majd ellenőrizni - miközben 31 milliárd forintnyi nagyságrendű pénz kell a jelenlegi termékdíjakból befolyjon, már eleve csak 25 milliárd forint volt az, ami megjelent a tárcánál, és mind ez ideig annak is csak a töredéke folyt be.
Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy egyenesen kell beszélni. Ha adókat akarnak emelni, akkor nem kell bebújni a csomagba úgy, hogy annak kívülről egy másik takarója van, másik felírása van, és a polgár megtévesztése céljából még azt is lehet mondani, hogy itt valami zöld dolog történt. Nem, kedves képviselőtársaim, itt piros dolog történt, itt az történt, ami már az elmúlt időszakban is, hogy miután egy sikertelen gazdaságpolitika olyan helyzetbe hozta az országot, mint amilyenbe éppen most került a gazdaság, minden ágazatot igyekeznek olyan mértékben megnyirbálni, amennyire csak lehet.
Ezért, tisztelt képviselőtársaim, azt tudom önöknek mondani, hogy attól tartok, aki ma arról beszél, hogy ökoadót kell Magyarországon bevezetni, az egyben a környezetvédelem ellen is beszél. Hiszen arról van szó, hogy a magyar polgár azon fogja lemérni, hogy egyáltalán mit kap a környezetvédelmen keresztül, hogy miféle megnyirbálások fognak ezen a téren történni. Ezért szilárdan hiszem: az nem megoldás, hogy a környezetvédelem mögé bújva, az adófizetőket megnyirbálva mást mondunk, és mást cselekszünk.
Tisztelt Képviselőtársaim! A környezetvédelem számára pótlólagos források kellenek, ezek a pótlólagos források azonban csak úgy érnek valamit, ha azok ténylegesen a környezetvédelemnél jelennek meg, és csak úgy érnek valamit, ha a gazdaságot ugyanakkor nem hozzák még nehezebb helyzetbe, mint amilyen helyzetben jelenleg van.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
ELNÖK: Kétperces felszólalások következnek. Sós Tamás képviselő úrnak adom meg a szót, MSZP.
SÓS TAMÁS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Turi-Kovács urat figyelve, a bevezetőjében említette: ha a szocialisták adnak, annak az ellenkezője igaz. Úgy érzem, hogy ez a gondolat jól tükrözi a mai nap vitáját. Feltételezzük már egymásról azt, hogy mindenki jót akar, és valamilyen párbeszédet azért jó lenne itt kialakítanunk!
Feltették önök a kérdést, mit hoz a jövő - hangzott az első gondolat. A kérdésfeltevés, azt gondolom, jogos, hiszen a jövő mindannyiunk közös ügye és felelőssége. E kérdésfeltevés ugyanakkor annak beismerése is, hogy az MSZP-SZDSZ vezette koalíciós kormány több mint egyéves tevékenysége sikeresnek minősíthető, a kormány olyan intézkedéseket valósított meg, amelyek a társadalmi igazságosság jegyében ténylegesen javítottak a társadalmi csoportok helyzetén, az emberek, családok életkörülményein. Gyakorlatilag 845 milliárd forint felhasználását jelenti ez.
A másik gondolat: mit hoz a jövő? Azt gondolom, hogy végre fogjuk hajtani a kormányprogramot, és ez négy évre szól, teljesíteni fogjuk azokat, amiket vállaltunk. Itt ma már elhangzott számos gondolat, de hogy az idővel gazdálkodjak, az önkormányzatok kapcsán: azt gondolom, ma még itt nem hangzott el, hogy nézzük a tendenciát 1990 óta, nézzük azt, hogy valamennyi, elmúlt ciklusban lévő kormányzó pártnak ebben felelőssége van. Kérem, miért nem nyúltunk hozzá az önkormányzatok finanszírozásához, és teszem föl az abban a patkóban, ebben a patkóban lévő kollegáknak, akik önkormányzati szövetségekben vagyunk, ezt közösen meg kellett volna már tenni a különböző ciklusokban, és igenis mindannyiunknak közös felelőssége, és ezt várják tőlünk.
Szeretném kiemelni, hogy a cél-, címzett beruházásoknál igenis volt az elmúlt négy évben diszkrimináció, és ne tessenek tőlünk sajnálni, amikor, mondjuk, Hevesen négy éven keresztül ígérték nekünk, hogy a szociális otthon megépül, és az nem épülhetett meg. Természetes, hogy ezen ciklus elején ez a beruházás el fog indulni.
Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)
ELNÖK: Szintén kétperces felszólalásra jelentkezett Kovács Tibor képviselő úr, MSZP.
KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az előzőekben Turi-Kovács képviselő úr rám célzott, amikor az elmúlt ciklusban a termékdíjtörvénnyel kapcsolatos szabályozásról esett szó. Úgy látszik, hiábavaló kísérlet volt a részemről a késő éjszakai órán, hogy elmagyarázzam az akkori miniszter úrnak, hogy milyen hibák voltak abban a törvényjavaslatban. Nem magával a termékdíjjal kapcsolatban fogalmaztam meg az aggályaimat, hanem azzal kapcsolatban, hogy milyen pontatlanságok és hibák voltak abban a törvényjavaslatban. De úgy látszik, hogy ez hiábavaló kísérlet volt a részemről.
(13.20)
Egy dolgot azonban megígérhetek, bár a képviselő úr egy olyan dologról beszélt, ami nincs itt a parlament előtt, tehát nem tudjuk, hogy tulajdonképpen mire utalt a képviselő úr, de hogyha lenne ilyen ökoadó, ha az olyan trehány módon lenne előkészítve, mint ahogy az az előző ciklusban a termékdíjtörvénnyel kapcsolatban történt, akkor megígérem, hogy ezt a javaslatot is ugyanúgy fogom kritizálni, mint annak idején azt a javaslatot.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban. - Dr. Turi-Kovács Béla tapsol: Én is köszönöm!)
ELNÖK: Vadai Ágnes képviselő asszony következik, MSZP-frakció.
DR. VADAI ÁGNES (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A mai vitanapra készülve rendezgettem a jegyzeteimet. Talán az lehetett az oka, hogy nem írtam le szépen a Fidesz által javasolt vitanapi címet, de a “veszö helyett “teszö-t olvastam, és így nem értettem sem az igekötő használatát, sem azt, hogy miért kell ma nekünk itt vitatkoznunk. Mert az ugye tény, hogy a Medgyessy-kormány ad; sokat, és nemcsak a családoknak, hanem az egyedülállóknak, a kicsiknek és a nagyoknak, dolgozóknak és nyugdíjasoknak, és a sort még lehetne folytatni.
Fideszes képviselőtársaim persze felhördülnek - vagy nem, mert nem figyelnek, pedig jó lenne, ha figyelnének (Dr. Horváth János: De figyelünk! - Vincze László: Csupa szem és fül vagyunk!), ezért lassan mondom. No nem azért, amit Éles István mondott, hogy tovább tartson, hanem azért, hogy ne csak elhangozzon, hanem be is vésődjön, hogy miért is jobb ma egy diáknak és egy diplomás fiatalnak, mint a Fidesz-kormány idején volt.
Nézzük a diákhitelt! 2002 szeptemberétől havi 25 ezer forintra emelkedett a diákhitel maximális felvehető értéke. Ezt a hitelt ma már bármely hazai hitelintézetnél vezetett folyószámlára átutalják, és a hitelt felvevő diákok köre is bővült. Nézzük a hallgatói normatívát és az ösztöndíjakat! Az MSZP vezette kormány 30 százalékkal növelte a hallgatói normatíva összegét, 91 ezer forintra, amely 170 ezer diák számára tette lehetővé az ösztöndíjak emelését. Hallgatói juttatásokra éves szinten 15,5 milliárd forintot költ a kormány, 3 milliárd forinttal többet mint tavaly. 2005-ig pedig négyszeresére nő a lakhatási támogatás.
De biztossá vált azon fiatalok helyzete is, akik egy vagy több diplomával a zsebükben dolgoznak, akár a közszférában, akár a versenyszférában. A közalkalmazotti béremelés részeként 200 ezer, a közoktatásban és a felsőoktatásban dolgozó tanár bére nőtt, és a béremelés kiterjedt az alapítványi és egyházi iskolák dolgozóira is. Ebben a 200 ezer főben benne vannak a fiatal tanárok is. A pályakezdő diplomás közalkalmazotti bérminimum 100 ezer forint lett. Amikor én kezdtem 2000-ben a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen, ez az összeg 50 ezer forint volt, és minden munkakezdő ennyit kapott, függetlenül végzettségétől. A munka törvénykönyve módosítása most már heti két pihenőnapot biztosít a munkavállalóknak, ezzel megbecsülve a munka értékét. De lehetőségük is több van a fiataloknak, mert 2002 második félévétől ismét több munkahely jön létre, mint amennyi megszűnik. (Vincze László: Mese!)
Tisztelt Képviselőtársaim! Ez az út a szociáldemokrata út, amelyen a Medgyessy-kormány jár és halad tovább. 2004-ben ezen eredmények megőrzése és a gazdasági lehetőségek adta keretek közötti továbbfejlesztése minden felelős magyar politikus feladata.
Végül, tisztelt képviselőtársaim, hadd ajánljam figyelmükbe Warren G. Hardingnak, az USA 29. elnökének nagyon bölcs mondatát: “Hazánknak most nem hősiességre, hanem gyógyulásra van szüksége; nem csodaszerekre, hanem normális időkre; nem forradalomra, hanem újjáépítésre; nem sebészkésre, hanem türelemre; nem drámaiságra, hanem szenvedélymentességre; nem kísérletekre, hanem egyensúlyra.ö
Köszönöm szépen figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjenek meg egy tájékoztatást. Az elfogadott napirend szerint a független képviselő létszámarányát meghaladó felszólalási időt kap, és amennyiben az időkeretet nem kívánja igénybe venni, úgy az ellenzéki frakciók között osztják el időkeretét: a Fidesz-frakció két perc, MDF-frakció további egy perc felszólalási időt kap. (Dr. Katona Béla közbeszólása.) Ezt nem én találtam ki, ez az elfogadott napirend idézete volt, amit ön is jóváhagyott, képviselő úr. (Dr. Katona Béla: De hátha beszélni akar még!)
A következő felszólaló Zuschlag János, MSZP-frakció.
ZUSCHLAG JÁNOS (MSZP): Elnök Úr! Képviselőtársaim! A Medgyessy-kormány eddigi munkája során megvalósította a jóléti fordulat első lépéseit. A tények bizonyítják azt, hogy lényegesen javultak a társadalom különböző rétegeinek életkörülményei. A szocialista-szabad demokrata kormány munkájának középpontjában a jövő generációja, a gyermekek és a fiatalok helyzetének javítása áll.
Az első száznapos programmal kezdődött a jóléti rendszerváltás programjának megvalósítása. Ennek eredményeként lényegesen javultak a gyermekvállalás feltételei. A 13. havi juttatással együtt 28 százalékkal emelkedett a minden gyermekhez eljutó családi pótlék összege. Nőtt az anyasági támogatás, közel 10 százalékkal a gyes, valamint a rendszeres gyermekvédelmi támogatás is. 2002-től az újszülött gyermek édesapja gyermeke kéthónapos koráig 5 munkanap pótszabadságra jogosult. A nagyszülők pedig nyugdíjuk változatlan folyósítása mellett is jogosulttá váltak a gyesre.
Természetesen a Medgyessy-kormány az oktatás fontosságával is tisztában van. Így politikájának meghatározó eleme az oktatás és a képzés, az oktatás lehetőségeinek és feltételeinek javítása, valamint az esélyegyenlőtlenségek csökkentése. Így 2003-tól ingyen jutnak tankönyvekhez az első és tizenkettedik évfolyam között tanuló, tartósan beteg, fogyatékos gyermekek, a három- és többgyermekes családokban élő, valamint az egyedülálló szülők gyermekei.
A kiegészítő családi pótlékra jogosult egy-, kétgyermekes családok gyermekei 2005-ig fokozatosan jutnak ingyenes tankönyvekhez, így 2005-ben közel 675 ezer gyermek részesül majd ingyenes tankönyvellátásban. Valamennyi kiegészítő családi pótlékra jogosult három- és többgyermekes vagy beteg és fogyatékos gyermeket nevelő családban élő gyermek egységesen 50 százalékos étkezési kedvezményben részesül. Az óvodába járó, kiegészítő családi pótlékra jogosult gyermekek számára 2003 szeptemberétől ingyenes az étkezés. A 350 ezer óvodás közül így mintegy 130 ezer gyermek részére biztosítható az ingyenes ellátás.
Természetesen a családalapítás és a gyermekvállalás egyik legfontosabb kérdése a lakás. Ezzel a kormány is tisztában van. Így 2002 decemberétől egy gyermek után 500 ezer, a második és harmadik gyermek után 1,1 millió forintra emelkedett a lakásépítési kedvezmény összege, amit két gyermek után az állam megelőlegez. Ezt tovább növeljük. A lakáshitelnél az ügyfelet terhelő valamennyi költség együttes mértéke nem haladhatja meg a 6 százalékot. A kiegészítő kamattámogatású hiteleknél a legmagasabb összeg a mai 10 millió forintról 15 millió forintra emelkedett.
Említhetnénk még számtalan más intézkedést. Közel 5 ezer gyermek ingyenes téli táboroztatásától az ingyenes nyelvvizsgán át a Sulinet-programig. Sok fontos téma, de nem folytatom a felsorolást, mivel mindegyik intézkedés azt bizonyítja, hogy a kormány elkötelezett abban, hogy a jóléti rendszerváltás és az esélyegyenlőség programját megvalósítsa. Mindezen eredményeket a jövőben is meg fogja őrizni, illetve mindent megtesz a gyermekek és a fiatalok helyzetének javítása érdekében.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
ELNÖK: Az utolsó felszólalás következik, Szabó Lajos képviselő úr, MSZP-frakció.
(13.30)
SZABÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Hosszú, forró kommunikációs nyár után vagyunk mindannyian most itt ezen a vitanapon. Ezen a nyáron, én úgy érzem, hogy mindenki tette a dolgát: a kormány készítette elő az adó- és költségvetési törvényeket; a kormánypárti frakciók lehetőségük szerint részt vettek ebben a munkában; az ellenzéki képviselők pedig találgatták, hogy mi lesz, kihasználva azt, hogy többféle elképzelés többféle részlete vált részben ismertté.
Ez a dolgoknak nem egy természetellenes rendje: tegye mindenki a dolgát - ez jó; tegye mindenki úgy a dolgát, hogy az az ország ügyét vigye előre - ez lenne a kívánatos állapot. Sajnos, az ezen a nyáron történt események a magyar polgárok között elbizonytalanodást okoztak, és ezért is tartom jónak, hogy itt van ez a mai vitanap, ami alkalmat teremt arra, hogy ezt a bizonytalanságot oszlassuk.
Akkor nézzük először, hogy mi nem lesz az elkövetkezendő időszakban: nem lesz új ingatlanadó; nem fogja továbbra sem a legmagasabb áfakulcs terhelni a távfűtést, a gázszolgáltatást, a személyszállítást; nem lesznek a nyugdíjak megadóztatva; nem szűnnek meg az eddig mindenki számára igénybe vehető, úgynevezett alanyi jogon járó juttatások, kedvezmények.
Ezzel szemben mi lesz: lesz személyi jövedelemadó-csökkentés; a társasági és osztalékadón keresztül a vállalkozók terhei csökkenni fognak; a beruházási adókedvezmények átalakításával a vállalkozók nagyobb köre fog támogatáshoz jutni; megőrizzük a jóléti rendszerváltás eddigi eredményeit, amelyek már a Medgyessy-kormány működésének első évében közel négymillió magyar polgár életkörülményein javítottak; ezzel egyidejűleg kifizetésre kerül az 53. heti nyugdíj 2003-ban, majd 2004-ben az 53. és 54. heti nyugdíj is, és novemberben emelkedni fognak az özvegyi nyugdíjak.
Az előttünk álló időszakban módunkban lesz e Ház falai között megvitatni az adó- és költségvetési törvényeket, amin most dolgozik a kormány - ahogy Kuncze képviselőtársunk mondta. Az itt rendelkezésre álló idő jó alkalmat, jó terepet ad arra, hogy valódi szakmai vitában vitassuk meg ezeket a kérdéseket, amelyekről a nyár folyamán a találgatások szintjén tudtunk beszélgetni.
Az elkövetkezendő időszakban a Szocialista Párt frakciója az adótörvények és a költségvetési törvény vitájában a kormánnyal egyeztetett módon meg fogja tenni mindazokat a lépéseket, amelyek az olcsóbb állam eléréséhez vezetnek, amelyek lehetővé teszik az európai uniós pénzek lehívásának maximalizálását, amelyek ahhoz vezetnek, hogy a költségvetési hiány további csökkentése megvalósuljon oly módon, hogy a gazdaság versenyképessége növekszik, hogy megőrzésre kerülnek a jóléti rendszerváltás eddigi eredményei, és a költségvetés stabilizálása tovább folytatódik az eddigieknek megfelelően.
Mindezek a lépések a Medgyessy-kormány programjával összhangban a jobb életkörülmények elérését és a létbiztonság megszilárdítását szolgálják. Ezeknek a céloknak a megvalósításában kívánok én önöknek partnerséget és jó vitákat az előttünk álló napokban.
Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
ELNÖK: A frakciók időkerete a táblán még látható, viszont jelentkezőt nem látok. Kérdezem, kíván-e valaki élni ezzel a lehetőséggel. (Senki sem jelentkezik.) Úgy látszik, senki... (Jelzésre:) Vidorné dr. Szabó Györgyi, MSZP. Öné a szó. Kétpercesre jelentkezett, képviselő asszony? (Dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi jelzi, hogy igen.) Parancsoljon!
DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Többek között egyvalami nagyon megütötte a fülemet a mai vitanapon, amit nem szeretnék reagálás nélkül hagyni, nevezetesen, hogy az előző kormány a kötelező nyugdíjemelésen kívül még további összegeket juttatott a nyugdíjasoknak - hát ez így, ebben a formában nem igaz. (Dr. Mátrai Márta: Nézz utána!)
Ugyanis a nyugdíj megállapításáról a törvény úgy rendelkezik, hogy azt az infláció arányában, úgynevezett svájci indexálás alapján kell megállapítani és kifizetni. Tehát amennyiben az infláció a költségvetésben alultervezett, nem kapják meg a nyugdíjasok valóban az arra az évre vonatkozó nyugdíj összegét, hanem később, az év végén a korrekciónál visszamenőleg kapják meg azt, amivel bizony már egész évben gazdálkodhattak volna (Dr. Mátrai Márta: A kamataival együtt!), tehát szeretném, ha ez nem így maradna.
És hogy mit hoz a jövő, én azt szeretném elmondani, hogy mi igyekszünk ebben az évben úgy megállapítani az inflációt, hogy lehetőség szerint a legpontosabban találjuk el a következő évre vonatkozóan, hogy valóban a nyugdíjasok kapják meg az utolsó fillérig azt, amivel egész évben gazdálkodhatnak, és csak nagyon kevés korrekcióra kerüljön sor.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
ELNÖK: A következő kétperces felszólaló Font Sándor képviselő úr, MDF.
FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Önöknek már többször idéztem az önök által valószínűleg nem egész részletesen ismert “Cselekedni most és mindenkiért!ö című kormányprogramból; mint említettem, ez többszörösen nyomdahibás, mert “cselekedni később és nem mindenkiértö a helyes címe ennek. (Közbeszólás a kormánypárti sorokból: Ha-ha-ha!)
És látható volt, többen kérdezték reggel itt tőlünk, hogy mi ez a könyv itt minálunk - ezt a jelenleg hatalmon lévő képviselők kérdezték. Mi még megtartottuk ezt. Ebből csak egy gondolatot szeretnék most röviden idézni, mely szerint: csökkenti az állami újraelosztás mértékét, és nagyobb szerepet kíván adni a kormány az állampolgári döntéseknek. Jelzem, hogy ezen makrogazdasági mutató, ami az állami újraelosztás mértékét mutatja, súlyosan az állami koncentráló feladatokat testesíti meg, és most is errefelé tartanak: nemhogy csökkentik, hanem még nagyobb elvonásokat irányoznak elő.
Továbbá a jövedelempolitika tekintetében, amire önök olyan nagyon büszkék, azt írják, hogy folyamatos felzárkóztatásra kerül majd sor, melynek során a közszféra keresetei minden évben a GDP-t meghaladó mértékben emelkednek. Tetszettek önök hallani a kormány és a munkaadók, munkavállalók tegnapi vitájáról, hogy ott mi a probléma? Az, hogy nulla százalékot ajánlanak a jövő évben reálbér-növekedésre. Nem érdekli már önöket az, hogy mi az infláció várható alakulása, mi a GDP alakulása, hol tart a magyar gazdaság. Önök sajnálatos módon másfél év alatt letérítették és súlyosan ferde útra vitték a magyar gazdaságot, válsághelyzetet kezdtek kialakítani, és ennek minden terhét, most azt találták ki, hogy az állampolgárokkal fizettetik meg - erről szól az önök költségvetési tervezete és a jövő évi adópolitika tervezete. Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
ELNÖK: Szintén két percet kért Török Zsolt képviselő úr, MSZP-frakció.
TÖRÖK ZSOLT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A mai vitanap egyik kezdeményezéseképpen elhangzott, hogy nagyon sok olyan jóslat jelent meg a korábbi évben, illetve az elmúlt másfél esztendőben is, amely szerint nem fogjátok megkapni ezt, nem fogjátok megkapni azt sem, és ezt sorolták naphosszat egyesek utcán, szórólapon és egyéb formákban. A jóslatok nem jöttek be, valószínű ezért nincs még ötös sem a lottón, hiszen nem sikerült megvenni ezt a szelvényt - de hát próbálkozni kell majd legközelebb is.
A másik, ami a mai nap folyamán is többször felvetődött, hogy ne a múltról beszéljünk, ne visszafelé mutogassunk, hanem a jövőről. Tisztelt Képviselőtársaim! A jövőről beszélünk, illetve a jelenről beszélünk akkor is, amikor, már többen említették, de hadd erősítsem meg, hogy míg az előző szocialista-szabad demokrata kormányzat idején például a lakásépítéshez nyújtott szociálpolitikai kedvezmény jelentős mértékben megemelkedett, majd utána évekig nem történt semmi; most ismét egy szocialista-szabad demokrata kormány jelentős mértékben megemelte, ez a múlt, és a jövő: meg is emeli a következő időszakban is.
A másik ilyen, ami például a családipótlék-emelésre vonatkozik: a családipótlék-emelés is hosszú-hosszú éveken keresztül nem történt meg. Bizonyára akik több gyermekkel rendelkeznek, és a másik oldalon ülnek a patkóban, ők is meg tudják erősíteni, hogy ez sajnos nem történt meg, ennek ellenére már az idei évben is emelkedett a családi pótlék, és ez a következő években is várható.
Ugyanígy el lehet mondani például azt is, hogy az ikergyermekeket nevelő családok esetében jelentős mértékben növekedett a gyermekágyi segély, illetve a gyes összegét ikrek esetében a duplájára emelte ez a kormányzat, illetve ez a kormányzati többség a parlamentben.
(13.40)
De még egy apróságot hadd emeljek ki, a mai sajtóorgánumok vezető híre, hogy körülbelül 13 ezren fogják visszakapni nyelvvizsgadíjukat azok közül a fiatalok közül, akik az elmúlt időszakban sikeresen nyelvvizsgáztak.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
ELNÖK: A következő kétperces felszólaló Vincze László képviselő úr, Fidesz-frakció.
VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): A mai nap címe, hogy mit hoz a családoknak, mit hoz a vidéki családoknak a Medgyessy-csomag, az új Bokros-csomag. Hát az őstermelők tönkretételét, a családi gazdálkodók tönkretételét. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a falugazdász-hálózat szétkergetése, tehát azon segítőknek, szakembereknek a szétkergetése, akik segítették eddig a gazdák ezreit, tízezreit. Ezáltal most létbizonytalanság van, nehéz helyzet van vidéken, értékesítési gondok vannak, és bizony ez családok ezreit, tízezreit érinti, és ezt így élik meg az emberek.
Az európai csatlakozás előtt, ahelyett, hogy segítene a Medgyessy-kormány, gátolja a családok előrejutását, nem engedi, hogy pénzhez jussanak, szűk érdekek képviselete miatt és mentén.
Tehát magyarán mondva csak szó, szó, amit önök eddig elmondtak, és összességében nehéz helyzetet eredményez a családok százezreinek.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
ELNÖK: Úgy látszik, mindenki zárszót akar mondani, mert nincs jelentkező. (Dr. Katona Béla: Lesz még!) Hát akkor? Gőgös Zoltán képviselő úr, MSZP.
GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Vincze képviselőtársammal tegnap már megvitattuk ezt a kérdést, de azért még egyszer felhívnám a figyelmét, hogy a falugazdász-hálózatból nem mi akartunk politikai komisszárokat csinálni, ezt ők elég érdemben gyakorolták abban az időben. Szerencsére nem sikerült, mert azért általában tisztességes emberek voltak, és nem voltak erre hajlandók. (Vincze László: Sértegeted a falugazdászokat!) Ennyit a falugazdász-hálózat szétveréséről. Szó sincs erről, a falugazdász-hálózat igaz, hogy ésszerűsített és némileg csökkentett formában, de a jövőben is megmarad, és aktív része lesz az európai támogatások igénybevételéhez szükséges rendszernek.
A másik, amikor az őstermelőkről beszélünk, mai hozzászólásomban elmondtam, hogy az adósságkonszolidációból 38 ezer őstermelő részesedett, úgyhogy én nem tudom, a képviselő úr miről beszél itt, hogy tönkretesszük az őstermelőket; másfélszeresére emeltük az adómentes értékhatárukat.
Lehetne ezt sorolni, nem akarom még egyszer elmondani a hozzászólást, de úgy látszik, nem hallotta, amikor erről beszéltünk. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
ELNÖK: Szintén kétperces felszólalásra jelentkezett Göndör István képviselő úr, MSZP.
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Én azt gondolom, hogy ezen a mai vitanapon tettünk kísérletet arra, hogy észérvekkel vitatkozzunk, de úgy, mint más vitanapokon, elbeszéltünk egymás mellett. Egy kérdés nyitva maradt, és sajnálom, hogy Áder frakcióvezető úr olyan gyorsan elment, hittem, hogy visszajön a vita végére. Nekem egy félmondatom van, és örülök, hogy itt van a volt pénzügyminiszter úr.
Miniszter Úr! Mi három év alatt 13,9 százalékkal csökkentettük az inflációt, önök három év alatt összesen 1 százalékkal. (Varga Mihály: És mennyivel emeltétek?)
Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
ELNÖK: Tessék jelentkezni bátran! Lezárjuk? (Pásztohy András: Értetek szól a zene!) Varga Mihály képviselő úr, úgy tűnik, hogy a Fidesz teljes idejét kívánja kihasználni, mert rendes felszólalásra jelentkezett. (Varga Mihály: Igen.) Ez a Fidesz zárszava. Öné a szó.
VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt hiszem, hogy egy reggel 9 óra óta tartó vitának is egyszer eljön a vége. (Kuncze Gábor: Óh, ezt kérem beírni, szép gondolat volt! - Derültség a kormánypárti padsorokban.) Azt kell mondanom, hogy azok a várakozások, amit reméltünk ettől a mai vitától, sajnos nem teljesültek. Sajnos, a kormánypártok arra a kérdésre, hogy mennyit kívánnak elvenni az emberektől a következő esztendőben, erre a kérdésre nem voltak hajlandók válaszolni. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Semmit!) Voltak vádaskodások, voltak sajnos valótlan állítások, voltak olyan megalapozatlan kijelentések, amelyeket már százszor cáfoltunk, de sajnos ma olyan időszakot élünk, amikor a normális tartalmi vitának még nem jött el az ideje. Úgy tűnik, a kormánypártok kampánylázban égnek, és nem hajlandók tudomásul venni, hogy közben az országban, a gazdaságban, a társadalomban olyan folyamatok indultak el, amelyek veszélyes irányba lökhetik Magyarországot.
Néhány dologra azért mindenképpen szeretnék reagálni. Elhangzott, hogy az infláció tervezésében milyen hibák történtek. Göndör Istvánnak talán még van arra ideje és van arra energiája, hogy emlékezzen, 1994-ben az akkori első szocialista kormány 14 százalék inflációval vette át a kormányrudat (Göndör István: 18,3-mal, ebben is téved, miniszter úr!), 14-gyel vették át - engedje meg, hogy befejezzem, képviselő úr; ha átad az ön idejéből egy percet, szívesen vitatkozom még önnel, de engedje meg, hogy a Fidesz idejét arra használjam, amire szeretném. 14 százalékkal vették át, '95 júniusában 31,5 százalék volt az infláció, és 14-gyel adták át. Eljutottak négy év alatt oda, ahol átvették. Gratulálok ehhez önöknek!
Arról már nem is beszélek, hogy '95-ben és '96-ban oly mértékben tértek el a valós inflációtól - ugye, ez '95-ben 10 százalék fölött volt, '96-ban 8 százalék volt -, hogy ezzel bizony jelentős mértékű reáljövedelem-csökkenést okoztak nemcsak a munkavállalóknál, hanem sajnos a nyugdíjasoknál is. Az előző kormánynak volt az a kötelessége, hogy visszaadja a nyugdíjasoknak azt, amit ez a szocialista kormány elvett tőlük. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Csak 54 milliárd maradt hátra!)
Szeretnék még néhány dologra kitérni, bár az időm rövid. Személyi jövedelemadó-tábla: ismerjük a módosításokat vagy a tervezett módosításokat. A minimálbéren élőket sújtják a legjobban, a minimálbért keresők lesznek a legnagyobb vesztesei ennek az adótábla-módosításnak, és kétségtelen tény, hogy lesz, aki jobban jár, de tisztelt képviselőtársaim, ahhoz havi egymillió forintot kell keresni (Göndör István: Ááá! Ez a Fidesz idejében volt jellemző.), hogy valaki jobban járjon az önök adótáblájával.
Ma reggel a postabontáskor egy lapot találtam a postám között, ez a mai kormány-előterjesztés 7. oldala, az igazságügy-miniszter és a pénzügyminiszter jegyzi, ahol a következő két mondat szerepel. (Dr. Katona Béla: Misi! Kormánytag vagy? - Dr. Eörsi Mátyás: Szeretne!) Az államháztartás kiadásainak determináltsága miatt elkerülhetetlen a bevételek növelése. Elkerülhetetlen a bevételek növelése. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Egyetértünk!) Majd a következő mondat: következésképpen 2004-ben szükség van a lakossági terhelés, adóterhelés emelésére. Ezt önök írták, tisztelt képviselőtársaim, az önök kormánya írta, az önök pénzügyminisztere írta, az önök igazságügy-minisztere írta, és a kormány a mai ülésén erről tárgyal (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Hogyan került hozzád?), hogyan növelik önök az adóterheket.
Erről kellett volna beszélnünk; sajnálom, hogy önök nem használták fel erre a rendelkezésre álló időt. Reméljük, hogy még lesz alkalmunk arra, hogy az ősz folyamán (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a költségvetési vita kapcsán ezekről a kérdésekről, az embereket valóban érdeklő kérdésekről beszéljünk. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
ELNÖK: Sisák Imre képviselő úr kíván élni az MDF még hátralevő idejével. Öné a szó.
SISÁK IMRE JÁNOS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Két képviselőtársamnak kénytelen vagyok reagálni az általuk mondottakra.
Gőgös Zoltán képviselő úr azt mondta, hogy nem önök voltak azok, akik a falugazdászokból politikai komisszárokat csináltak. És kedves képviselőtársam, a kistérségi megbízottakból, tessék mondani, ki csinált politikai komisszárokat? (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.)
A Szabó Lajos képviselőtársam által elmondottakra a következőt reagálnám. Azt mondta a képviselő úr hozzászólása végén, hogy korrekt együttműködésre kívánnak törekedni a jövő évi költségvetés és a családokat illető intézmények mentén. Nos, az önkormányzati vitanap végén, ami szintén ebben a parlamentben került sorra, ugyanezt ajánlottam. Azt mondtam, végre a négy párt képviselői üljenek le, beszéljék meg, hogy az önkormányzatok milyen gondokkal küzdenek. Tisztelt Képviselőtársaim! Jó néhány hónap eltelt, tudomásom szerint a frakciók, legalábbis a Fidesz és a Magyar Demokrata Fórum frakciója névvel együtt javaslatot tett erre az egyeztetésre. A mai napig semmi nem történt.
Hogy mit ajánlunk mi, és mit kérünk egyébként, hogy ennek a mai vitanapnak az eredménye meglegyen, azt most röviden néhány pontban felsorolnám.
Elsőként azt szeretnénk, ha a lakossági gázár és az ipari felhasználású gáz árának az egységesítésére nem kerülne sor, hiszen ez 25-30 százalékos gázáremelést jelentene a lakosság részére. Szeretnénk azt, ha a gáz áfabesorolása nem kerülne a 25 százalékos kategóriába. Szabó Lajos képviselő úr azt mondta, nem. (Göndör István: Mondtuk, hogy nem lesz!) Na de, tisztelt képviselőtársaim, azért ugye nem feledkeznek el, hogy a 12 százalékos áfakulcsból 15-öst csinálnak, és a gáz ebbe a kategóriába kerül, ettől függetlenül tehát a gáz ára mindenképpen emelkedik.
Szeretnénk azt, ha a 2004. évi költségvetésben megfelelő szociális célú előirányzat kerülne be a gázáremelkedésből származó kompenzációra.
(13.50)
Azt kérjük, hogy ne lépjék meg az első lakáshoz jutó fiatal házasok esetén a lakáscélú megtakarítás után járó adókedvezmény 50 százalékkal történő csökkentését, hagyják meg a 240 ezer forintos értékhatárt, ne csökkentsék 5 évre ezt az adókedvezményt, maradjon meg a 20 éves időtartam az első lakáshoz jutó fiatal házasok esetében. Kérem, ezt fontolják meg, nagyon fontos.
A gyermekek után járó adókedvezmények ne kerüljenek egyetlen család esetében sem megvonásra, szűkítésre! A népességfogyás megállítása érdekében 2004-ben az önök választási ígéreteivel összhangban azt kérjük, 50 százalékkal emeljék meg a gyermekgondozási segély összegét, és a gyermek 2 éves koráról 3 éves korára terjesszék ki a gyermekgondozási díjat.
Az MSZP, választási ígéreteinek megfelelően, tegyen eleget a tankönyvek ingyenességének az általános iskolákban! - ugyanez az óvodai étkeztetésnél.
Van még egy fontos dolog: Magyarország EU-csatlakozása előtt legyenek szívesek 10 ezer forinttal megemelni a nyugdíjasok nyugdíját!
Amit az önkormányzati szövetségek kérnek: 250 milliárd forinttal kapjanak 2004-ben többet az önkormányzatok!
Köszönjük szépen. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)
ELNÖK: Az MSZP részéről Katona Béla képviselő úré a szó.
DR. KATONA BÉLA (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én már 13 éve ülök itt a parlamentben, de még mindig tudnak meglepetések érni. No, nem az volt igazából a meglepetés, hogy ma megint nem a tények alapján folyt a vita, hanem jó néhány olyan szám elhangzott, amire a világon semmi alap nincsen. Még ma is elhangzott az, hogy 350 milliárddal adta át a kasszát Fidesz, amikor tegnap óta elkezdődött a zárszámadás tárgyalása, és teljesen világosan leírásra került, az ÁSZ által elismerve, hogy nem 350 milliárd plusszal, hanem 900 milliárd mínusszal (Varga Mihály: Ez sem igaz!) adta át a Fidesz-kormány a kasszát a szocialista-szabad demokrata kormányzatnak.
De ugyanígy meglep az is engem, hogy mint kormánypárti frakcióvezető-helyettes, én természetesen nem kapom meg a kormány előterjesztéseit, de az ellenzéki Fidesz frakcióvezető-helyettese már a kormányülés előtt megkapja a kormány-előterjesztést, és ő idéz belőle. Én úgy gondolom, vagy az történik, hogy valami érthetetlen módon Varga Mihályt még mindig a kormány tagjának tartják, vagy az történik, hogy bármilyen papírt fölolvasott itt Varga képviselő úr, aminek semmi alapja nincsen.
Nagyon érdekes volt az, hogy milyen módon tudtak itt képviselők az ellenzéki oldalról aggódni különböző dolgokért. Sisák képviselő úr úgy aggódott a fiatalokért, hogy nekem is elszorult a szívem. Csak azt elfelejtette, képviselő úr, hogy önök voltak azok, akik nem emelték a családi pótlékot négy évig, ugye. Önök voltak azok, akik nem adtak 13. havi családi pótlékot a szegény gyerekeknek, hogy meg tudják venni az iskolai tankönyveket. Őszintén: hány gyereknek adtak ingyen tankönyvet az elmúlt négy évben? Most keveslik ezt az 500 ezret, aki most az idén megkapta. Hány gyereknek adtak ingyen óvodában étkezést? És keveslik azt a 140 ezret, aki most megkapta.
Nagyon örülök, ha itt aggódnak a nyugdíjasokért az ellenzéki képviselők, de úgy gondolom, hogy 17 százalék nyugdíjnövelés után azzal, hogy az idén megkapták már az 53. heti nyugdíjat, és 20 százalékkal emelkedik az özvegyi nyugdíj, nem hiszem, hogy aggodalomra ad az önök részéről okot.
Van, amiért tényleg aggódni kell. Őszintén szólva, én is úgy gondolom, hogy például az egészségügy ügye egyáltalán nincsen még rendben, de az önök idejében sem volt rendben. Ezen közösen kellene gondolkodnunk. Mi léptünk egyet azzal, hogy legalább a közalkalmazotti orvosoknak, ápolónőknek a bérét megemeltük. Léptünk azzal, ahogyan egyébként valóban, a Fidesz-kormány is annak idején megtette, a gyógyszerkasszát kiegészítettük annyira az évben, hogy nagyjából működjön.
Lépjünk tovább közösen, gondolkodjunk azon, hogyan lehet a magyar egészségügyet tisztességesen rendbe tenni! Nem hiszem, hogy tisztességes dolog, ha valaki a gázáraknál egyetlenegy szót szól, hiszen ne feledkezzünk el róla, hogy 24 százalékkal emelték a gázárakat az elmúlt négy év alatt, anélkül, hogy bárki egyetlen forint kompenzációt kapott volna. Mi úgy gondoltuk, hogy a szegényeknek kevesebbet kell fizetni, és akik a Rózsadombon fűtik az úszómedencét meg a járdát, azok bizony fizessék meg az árát. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)
Azt kérdezték, mit veszünk ki az emberek zsebéből. Azt mondom, semmit nem veszünk ki az emberek zsebéből. Az emberek zsebébe az elmúlt másfél évben tettünk (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: A kezeteket.), és a következő évi adótörvényekkel és költségvetésekkel egyetlen fillért nem fogunk belőle kivenni. Természetesen állunk elébe annak, hogy az adótörvények és a költségvetés vitáját (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a beterjesztés után lefolytassuk, és ne önök saját magukkal vitatkozzanak azon, hogy az önök által kitalált adó- és költségvetési tételeket miért nem fogadják el. Bent lesz a törvény, vitatkozzunk akkor (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), ne ilyen hangon, mint ma, hanem tisztességesen, a tények alapján! (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Így van! - Taps az MSZP padsoraiban.)
ELNÖK: És végül az SZDSZ zárszava következik. Kuncze Gábor képviselő úré a szó.
KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt én is kísérletet tennék a vita összefoglalására, engedjenek meg egy megjegyzést. Varga Mihály képviselőtársam a politikai kukkolás műfajából mutatott be az imént egy darabot. (Varga Mihály: A tényeket idéztem.) Azt mondja, hogy a tényeket idézte. A helyzet azonban az, hogy nekem is itt van a kezemben a mai kormány-előterjesztés. Ennek a 7. oldalán nem található az, amit Varga Mihály képviselőtársam felolvasott az imént. (Derültség a kormánypárti képviselők padsoraiban. - Varga Mihály: Rosszat kaptál, Gábor!) Ő azt mondja, hogy rosszat kaptam, csak én tudom, hogy kitől kaptam. Én a kormánytól kaptam, Varga Mihály képviselőtársamhoz pedig a fekete holló pottyintotta be az éjszaka folyamán. (Derültség a kormánypárti képviselők padsoraiban.)
Itt például, a személyi jövedelemadó-tábla ügyében, tisztelt képviselőtársaim, az áll, hogy annak érdekében, hogy a nyugdíjjárulék-kedvezmények megszüntetése mellett is biztosítható legyen az 50 ezer forintos minimálbér adómentessége, megváltoztatják az adójóváírás mértékét, amiből az következik, hogy az az állítás sem igaz, hogy a minimálbéren lévők vagy a nagyon alacsony jövedelműek esetében csökkenne a reáljövedelem. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.) Általában is igaz egyébként: a kormány arra törekszik, hogy a változások következtében a reáljövedelmek összértéke ne csökkenjen. Erről szólnak többek között azok az előterjesztések, amelyeket ma megtárgyalt a kormány.
A mai vita azért volt nagyon érdekes, mert ha az ember azt hallgatja, mondjuk, ha idekerül valaki a Marsról, hogy a jövő címszó alatt miről tudnak itt beszélni emberek, gondolom, azonnal visszaül az űrhajójába és elhagyja a Földet. Egész egyszerűen az tényleg elképesztő, hogy milyen színben vagy fényben próbálják meg itt az országot feltüntetni, meg általában azokat az állapotokat, amelyek ma Magyarországon vannak, miközben van itt követelés a gyerekek utáni adókedvezmények megtartásáról.
Kérdem én: miért kell 500 ezer, egymillió forintos havi jövedelmek mellett támogatásokat adni? Legyen általános a tankönyv ingyenessége, mondják itt képviselőtársaim, de nem értem, hogy miért kell azok esetében, akik arra végképp nem szorulnak rá, ingyenes tankönyvet biztosítani. Például azt hallottam, hogy nemrégiben egy gyereket elküldtek az iskolába, mert megvoltak neki otthon a tankönyvei, mert a testvérei vigyáztak rá, és a mobiltelefonján föl kellett hívni az apját, hogy küldjön érte kocsit, mert ingyen tankönyveket kapott, mert sokgyerekes családban él.
Képviselőtársaim! Gondoljuk végig még egyszer ezt a dolgot! Ennek semmilyen értelme az égvilágon nincsen.
Ha viszont az ország jövőjéről akarunk vitatkozni vagy beszélni, szerintem nem vitatkozni kellene róla, hanem beszélni, akkor világosan látni kell, hogy az ország biztonságos jövője és fejlődése el van rendezve azzal, hogy Magyarország csatlakozik az Európai Unióhoz, közép- és hosszú távon biztos, hogy jól jártunk, biztos, hogy előrelépünk. Az igazi kérdés az természetesen, hogy ennek a csatlakozásnak az előnyeiből hogyan tudunk minél többet megragadni a magunk számára, és hogyan tudjuk a hátrányaitól minél inkább távol tartani az országot. Erről lett volna érdemes egy igazi, jó vitát folytatnunk, de mindig megakadályoz bennünket az, hogy előbb jól be kell mázolni egyet a másiknak, és ha már ezt megtettük, akkor meg már nem jut idő az érdemi vita lefolytatására.
(14.00)
Egyszerűen rá fogjuk beszélni a magyar állampolgárokat, hogy itt nincs is semminek értelme ebben az országban, nem jó az EU-csatlakozás se, nem jó semmi. Ha reálisak akarunk lenni, Magyarországon van gazdasági növekedés, nem olyan, amilyet szeretnénk, de tudnánk tenni annak érdekében, hogy legyen, Magyarországon van politikai stabilitás, sokan sok mindent elkövetnek, hogy ne legyen, de mégis van, és egyébként pedig Magyarországon megvan a lehetősége az előrelépésnek. Nem biztos, hogy harminc év kell a felzárkózáshoz; ha ügyesek vagyunk… (Dr. Mátrai Márta felmutatja a Népszabadságot.) Örülök neki, hogy Mátrai Márta végre mindent elhisz, amit a Népszabadságban olvas (Derültség az MSZP és az SZDSZ soraiban.), ez számomra megnyugtató. (Varga Mihály közbeszól.) Egyébként azt is lehet úgy értelmezni, megjegyzem, hogy mennyivel jobb pozícióban vagyunk más országoknál, míg vannak olyan országok, amelyekhez képest rosszabbak a pozícióink.
Akkor miért nem arról beszélünk, hogy hogyan tudunk még ezen a helyzeten is javítani, de nem tudunk, mert megakadályoz minket az a függöny, ami leereszkedik a szemünk elé, ha belépünk a parlamentbe és elkezdünk egymással vitatkozni. Azt gondolom, hogy amíg ezen nem tudunk változtatni, addig marad ez: a kormány kormányoz, az ellenzék meg mondja a magáét.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! A képviselői felszólalások végére értünk. Most a kormány viszontválaszára kerül sor 15 perces időkeretben. Ennek során két felszólalás lesz.
Elsőként megadom a szót Vojnik Máriának, az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium államtitkárának. (Dr. Vojnik Mária: Pál Tibor kér először szót, ha megengedi, elnök úr!) Semmi akadálya.
PÁL TIBOR belügyminisztériumi államtitkár: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Vojnik Máriával megosztjuk a kormány hozzászólását. Én arra a részre szeretnék reagálni, ami az önkormányzatokat érintette.
Szeretném elmondani, hogy vannak olyan kérdések, amelyekben egyet is tudunk érteni. Én azt gondolom, hogy egyetértés van közöttünk abban, hogy az önkormányzatok 2003. évi helyzete valóban egy takarékos évet kell hogy jelentsen, és valóban olyan évet, ahol a költségvetéssel nagyon takarékosan kell bánni. Azt gondolom, hogy egyetértés van abban is, hogy az a helyzet, ami ma az önkormányzatoknál kialakult, nem az elmúlt évnek a következménye, hanem az elmúlt 10-12 évnek a következménye. Én azt gondolom, hogy ebben egyet lehet érteni; viszont van, amiben nem tudunk egyetérteni, hiszen ez merőben más.
Én három olyan pontot szeretnék mondani, ami a hozzászólásokban elhangzott, és amire, azt gondolom, fontos reagálni. Az egyik a közalkalmazottak bérének a kérdése.
Tisztelt Képviselőtársaim! Itt nagyon sokan szóltak olyanok, akik önkormányzatban dolgoznak. Mindannyian nagyon jól tudják, hogy a közalkalmazotti bérek kérdése minden év elején olyan kérdés volt, ami az önkormányzati vitákat terhelte. Azt kell mondanom, hogy sokszor megalázó volt az a vita, amikor néhány százalékról vitatkoztak a képviselők, néhány százalékos béremelés került előtérbe. Most nyugodt lelkiismerettel lehetett elfogadni a költségvetést, hiszen valóban 50 százalékos béremelés volt a közalkalmazottak számára, valóban tisztességesen megfizették azt a munkát, amit végeznek, nem elvándorlás van, hanem visszavándorlás van ebbe a szférába.
A második kérdés a címzett támogatások és az egyéb támogatások kérdése. Itt sokan felvetették, hogy ezek a beruházások milyen politikai színezetű önkormányzatokhoz vándorolnak.
Tisztelt Képviselőtársaim! Mindannyian tudjuk jól, hogy ezek a beruházások több cikluson keresztül húzódnak, több éven keresztül húzódnak, ez azt jelenti, hogy közben változnak az önkormányzatok összetételei. A 2003. évben induló címzett támogatásokat megnéztük a 2002. októberi választás előtt, és megnéztük a választás után. Nagymértékben megváltozott az önkormányzatok összetétele a politikai hovatartozást tekintve, de én fontosnak tartom, hogy azok a feladatok, amelyekre ezek a címzett támogatások odakerülnek az önkormányzatokhoz, minden esetben egy jobb minőségű szolgáltatást biztosítanak.
A harmadik elem pedig, amiről szeretnék egy gondolatot önökkel megosztani, amit fontosnak tartok, mert sokan vannak önkormányzatban, arról szól, hogy azok a kormánytámogatások, amikről itt már volt szó, az ingyenes tankönyv, az étkezés biztosítása, a 13. havi családi pótlék, ezek olyan elemek, amik az önkormányzatoknál megtakarítást jelentenek. Hiszen minden önkormányzat minden költségvetésében valamilyen módon támogatta az iskolakezdést, hol segéllyel, hol tankönyvvel, hol eszközvásárlási juttatással. Ez a pénz felszabadul az önkormányzatoknál; most számoljuk, van olyan önkormányzat, ahol ez 1-2 millió forintot jelent, és vannak olyan önkormányzatok, ahol ez 7-8-15 millió forintos megtakarítást jelent.
Összességében ez több száz millió forintot jelent az önkormányzatok számára. Ez persze nem egy direkt költségvetési támogatás, hanem azon kormányintézkedések hatása az önkormányzatokra, amelyekről itt ma délelőtt már volt szó. Én ezt nagyon fontosnak tartom, mert ez összességében egy szabadon felhasználható összeget jelent az önkormányzatok számára.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
ELNÖK: Most valóban Vojnik Mária következik. Államtitkár asszony, öné a szó.
DR. VOJNIK MÁRIA egészségügyi, szociális és családügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A mai napon nem történt más, mint ami a kormányváltás óta nap mint nap megtapasztalható: mindenki teszi a dolgát.
Míg az ellenzéki politikusok alaptalan vádakkal, a szociálliberális kormány eredményeit kétségbe vonva, időt, pénzt és az emberi türelmet nem kímélve igyekeznek elterelni a figyelmet az elmúlt négy év mulasztásairól (Varga Mihály: Olvasd fel! Ezt fejből írtad? Gratulálok!), gazdaságpolitikai és társadalompolitikai hibáiról, addig a Medgyessy-kormány az elmúlt másfél év alatt megvalósította a jóléti fordulat döntő lépéseit (Varga Mihály: Gyurcsány-villa!), javította a munkavállalók, a nyugdíjasok, a gyermeket nevelő családok életkörülményeit. (Varga Mihály: Gyurcsány-villa!)
A mai napon a kormány és a kormánypárti képviselők a rájuk kényszerített méltatlan vitában adatokkal és tényekkel cáfolták meg a hamis vádakat. (Varga Mihály: Persze! Ez vicc!) Hogy az ellenzéki képviselőtársaim ezt még mindig nem értették meg, az azért lehet, mert a parlamenti vitanapon is - úgy, mint máskor - folyamatos ordítozásukkal lehetetlenné teszik, hogy egyetlenegy érvünk eljusson hozzájuk. Ezért tehát felhasználom a rendelkezésemre álló időt, és összefoglalom a mi véleményünket, benne válaszképp az önök kérdéseire adott néhány tényt is.
Növekedtek a bérek. Font Sándor képviselő úr és fideszes képviselőtársaim állításaival ellentétben egy átlagos keresetű dolgozó 2003-ban havonta 25 ezer forinttal visz többet haza a családjához, mint az önök utolsó kormányzati évében. A közalkalmazottak 50 százalékos béremelkedése eredményeképpen és azzal, hogy a tudást és a tapasztalatot, valamint a köz szolgálatát becsültük meg, egy húsz éve az egészségügyben dolgozó szakdolgozó 25 ezer forinttal, egy friss szakorvos pedig havonta 36 ezer forinttal emelkedett fizetést könyvelhet el. Adómentessé tettük a minimálbért. (Dr. Mátrai Márta közbeszól.) Két év alatt négyszer olyan gyorsan emelkedett a nyugdíjak vásárlóértéke, mint az Orbán-kormány előző két évében. Bevezettük a 13. havi nyugdíjat, és 25 százalékkal növeljük az özvegyi nyugdíjak értékét.
Sisák képviselőtársam állításával ellentétben nem tettünk mást, mint igazságosabbá tettük a családok támogatását, és bepótoltuk a Fidesz-kormány elvesztegetett négy éve miatt a családokat ért hátrányokat. Így például bevezettük a 13. havi családi pótlékot, és ezt figyelembe véve a családi pótlék emelésével, ma a családok 28 százalékkal nagyobb reálértéken kapják a családi pótlékot. Míg a Fidesz-kormány jeleskedett a családi támogatások átkeresztelésében, és a legkevésbé sem jeleskedett azok reálértékének akár csak megőrzésében, emlékeztetem önöket, hogy a családi pótlékot visszaállítottuk az iskoláztatási támogatások helyett is, hiszen azok időt, pénzt nem kímélve a leghatástalanabb intézkedései közé sorolhatók a Fidesz-kormánynak.
Az anyasági támogatások növekménye, az abszolút növekménye 18 900 forint hónaponként. Ikrek esetén az anyasági támogatást 60 ezerről 130 800 forintra emeltük. Már az idén mintegy 700 ezer gyerek kap ingyen tankönyvet, 2003 szeptemberétől 140 ezer rászoruló óvodás gyermek után nem kell fizetni az étkeztetésért. És bár Pál Tibor képviselőtársam, államtitkártársam elmondta, hogy minden önkormányzat a maga tehetsége szerint megpróbálta támogatni a rászoruló gyerekeket, mégis most az állami normatív támogatás miatt ez a pénz az önkormányzatoknál marad arra a szabad felhasználásra, hogy jó és általuk fontosnak tartott célok érdekében használhassák fel a náluk maradó pénzösszeget.
Megindult az iskolák korszerűsítése.
(14.10)
Miközben önök folyamatosan aggódtak a vidéki iskolákért, a kistelepülési iskolák korszerűsítésére a Medgyessy-kormány 6,5 milliárd forintot fordított.
Végül: Selmeczi Gabriella képviselőtársam hiányolta, hogy az egészségügyre nem fordított kellő figyelmet az expozéban a miniszter úr. Ezzel valószínűleg kicsit tapintatosan akarta elkerülni, hogy emlékeztetni kelljen arra, mekkora mulasztásokat követtek el önök az elmúlt négy évben, mekkora adósságot és terhet hagytak az egészségügyi ágazatra.
Tájékoztatom önöket, hogy 300 milliárd forintot tettünk az egészségügybe. Ennek nagy része volt abban a történelmi léptékű béremelésben (Dr. Mátrai Márta: Miből?!), amitől az egészségügyi ágazatban megállt a szakemberek elvándorlása az ágazatból, és ma első lépésként 4,8 százalékkal nőtt a kórházakban az egészségügyi szakdolgozók száma. 50 milliárd forinttal kellett kiegészíteni a gyógyszerkasszát, és természetesen minden biztatás ellenére nem tudunk attól eltekinteni, hogy a tárgyalásaink csak arról szólhatnak, hogy a támogatott gyógyszerek körében a lakossági terhek tovább ne növekedjenek. Huszonöt mentőállomás felújítását kezdtük meg. A betegek kényelmének és korszerűbb ellátásának érdekében komfortosítási programot indítottunk. Megindult a kórházak konszolidációs programja, és ma, úgy gondolom, kevesebb kórház tántorog a pénzügyi csőd szélén.
Mit kell még bepótolnunk? Azokat az elmulasztott intézkedéseket, melyek eredményeként például az 1998-ban 450 millió forintos diagnosztikai eszközpark-fejlesztés 1999-re már 250 millió forintra fogyott; az alap radiológiai géppark korszerűsítését, melyre a '98-as 1500 millió forinttal szemben 2001-ben már csak 200 millió forint jutott; az aneszteziológia- és intenzív ellátás minimumkövetelményeinek biztosítását, melyre az 1998. évi 530 millió forinttal szemben 2000-ben már csak 150 millió forint jutott; vagy a daganatos betegségek onkológiai sugárterápiás feltételeinek javítását, melyre a 1998. évi 900 millió forinttal szemben 2002-ben már csak 200 millió forint jutott.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ezt a mai napot tehát összefoglalhatjuk úgy is, hogy miközben köszönetet mondunk önöknek, hogy módot adtak a kormánynak elszámolni, hogy az adófizetők pénzét jó helyre, a családok pénztárcájának megfelelő segítésére egészítettük ki az igazságosság, a méltányosság és a szolidaritás jegyében, fordítsuk meg a vitanap címét úgy, ahogy az a valóságban van: mit tett a kormány a családok pénztárcájába az igazságosság, a méltányosság és a szolidaritás jegyében? - erről szólt ez a vitanap.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)
ELNÖK: A kormány nevében még Szabados Tamás államtitkár úrnak adom meg a szót, legalábbis a napirend szerint. (Szabados Tamás nemet int.) Nem kíván élni ezzel a lehetőséggel. Köszönöm szépen.
Tisztelt Országgyűlés! A politikai vitát lezárom. Az Országgyűlés következő, négynapos ülését 2003. szeptember 22-ére, hétfőre összehívom. Megköszönöm a munkájukat, jó pihenést kívánok. Kérem, a kártyáikat ne hagyják az ülésteremben. Ezzel az ülést berekesztem.
(Az ülés 14 óra 14 perckor ért véget.)
Felszólalások: 1 1-115 115 Ülésnap adatai