Felszólalás adatai

FÜLE ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Magam is azok közé tartozom, akik azt vallják, a csatlakozás időpontja és feltételei döntő mértékben a belső felkészüléstől függnek. Ezen felkészülés fontos eleme a regionális szintű egységek létrehozása, mert ez meghatározó pénzforrások kiinduló feltétele.

A kérdés alapvetően két dimenzióval függ össze. Egyrészt milyen típusú és méretű legyen a modern középszint Magyarországon, figyelemmel az EU- csatlakozás feltételeire, másrészt azzal, hogy a modernizációs elképzeléseknek milyen a társadalmi, politikai támogatottsága, különös tekintettel a helyi önkormányzati és parlamenti választási rendszer területi bázisára.

Az EU-ban a területi szintű egységeknek kettős funkciója, feladata van. Egyfelől segítik a regionális szintű különbségek mérséklődését, az elmaradott területek felzárkóztatását, versenyképességük javítását, másrészt biztosítják a központi és a helyi közigazgatási feladatok közötti közvetítést, körzeti és területi szolgáltatások megszervezését. Mindezenközben érvényesülnek olyan alapelvek, mint például az, hogy a döntések minél közelebb szülessenek meg az érintettekhez. Az EU ennek megfelelően alakította ki saját rendszerét. Magyarország formálisan megfelel az európai rendszereknek, de a tartalom és a forma egységét most sem sikerült megoldanunk.

A most létrehozandó régiók nem régiók, sem tudományos, sem más értelemben, sokkal inkább a statisztikai számbavétel egységei. A jelenlegi rendszer az állam meghosszabbított karjaként fog működni, ahelyett, hogy az igazi területi kompetenciákkal bíró, az önkormányzatok igazi összefüggéseit és problémamegoldó képességeit ösztönző és azt kifejezni képes egységek találkoznának a központi államigazgatási szervekkel, minisztériumokkal, oldva azt a merev, az állam által túlsúlyos rendszert, amely kialakult a területfejlesztésben.

Tisztelt Ház! A fentieken túl több konkrét megoldásra váró kritikus pont is található a magyar regionális fejlődésben, illetve a regionális politikában. Magyarországon nagyok a területfejlettségbeli különbségek, nagyobbak, mint az Unió átlagában. Budapesten több mint háromszor akkora jövedelem képződik, mint Szabolcs-Szatmár-Bereg vagy Nógrád megyében. Ráadásul a Budapestről és a fejlettebb területekről kiszoruló ingázók a legkevésbé fejlett területekre húzódnak vissza, oda, ahonnan jöttek, tovább súlyosbítva ezen területek helyzetét. A külföldi tőke, amely rendkívül pozitív szerepet játszik Magyarország fejlődésében és az EU-hoz történő csatlakozásban, éppen a leginkább érdekelt, a gyengébben fejlett térségeket kerüli el.

Nálunk a gondok, problémák kombinációja is más, mint az európai elmaradottabb vidékeken, amit éppen a tárgyalásokon kellene érvényesíteni. Magyarországon nagyon kevés területet és lakosságot támogat az állam az európai normák alapján. A problémák súlyához képest a területfejlesztési politika erőtlen és eszköze kevés. Ami az eszközök felhasználását illeti, közismert, hogy a minisztériumok közötti együttműködés alacsony szintű, így a pénzek felhasználása sem hatékony. Mindez veszélyezteti a csatlakozás után az európai uniós pénzforrások megszerzését is. Hiányzik a decentralizált intézményrendszer a regionális programok kidolgozásához, azok finanszírozásához, megvalósításához. A finanszírozás jelenlegi rendszerében inkább projekteket és nem programokat támogatnak, az elbírálás kritériumai nem egyértelműek. A saját hozzájárulásnál hasonló a helyzet. Az ellenőrzés gyakorlatilag megoldatlan. A mostani törvénytervezet nyitva hagyja ezeket a kérdéseket. Ebben a legsúlyosabb az együttfinanszírozás tényleges lehetősége, intézményi rendszere.

Tisztelt Ház! Fontos feladat lenne tehát egy kiegyenlítő mechanizmus megteremtése - lehet ezt integrációs alapnak is nevezni -, amely rendelkezik a szükséges koordinációval és a megfelelő pénzforrásokkal. Mindezt semmiképpen nem helyettesíti a jelenlegi centralizált rendszer, az eszközetlenül létrehozandó térségfejlesztési tanácsokkal együtt.

Köszönöm a figyelmüket.