A felszólalás szövege:

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Volt a vitának immár sajnos a parlamentben megszokott módon egy olyan retorikai szintje, amelyik különfajta szellemes vagy kevésbé szellemes szóvirágokban nyilvánult meg. Ebből csak egyetlenegyre reagálnék, merthogy ebben egyetértek. Azt mondja Babák képviselő úr, hogy az oktatás a jövő kérdése és ezért felelősséggel érdemes vele foglalkozni. Ebben mélyen egyetértünk egymással, képviselő úr, és próbálom a mostani hozzászólásomban is ehhez az elvhez tartani magam.

Ha megengedik - bár látom, hogy képviselőtársaim még szívesen folytatnák a bizottsági vitát, és nyilván Manherz Károly szakállamtitkár úr is megtisztelve érzi magát attól, hogy önök még utólag is vele vitatkoztak itt hosszadalmasan -, azokra a tartalmi kérdésekre koncentrálnék, amelyekről szerintem érdemes szót váltani, és amelyek valóban szerepelnek is a törvényjavaslatban.

Az első a bolognai folyamat kérdése. Itt udvariatlanul közbekiabáltam, most elmondom formálisan is, hogy Pokorni Zoltán képviselő úr volt az, aki a bolognai folyamatot jelentő alapokmányt aláírta, és eddig ebben az ügyben konszenzus és egyetértés volt a parlamentben, tudniillik abban, hogy Magyarországnak csatlakoznia kell az európai felsőoktatás folyamataihoz. S képviselőtársaim, azt kell mondanom, hogy én megvárnám a majd Magyarországon sorra kerülő bolognai felülvizsgálatot, mielőtt azt mondanám, hogy a bolognai rendszer nem működik vagy rosszul működik. Feszültségek minden országban vannak, de hát azért lássuk be, hogy a diáktüntetésekre mindig lehet okot és indokot találni egyébként sok minden másban. Ajánlom az önök figyelmébe, hogy a mostani bécsi diáktüntetésekhez hogyan járult hozzá a tandíj megszüntetése Ausztriában és ennek a különböző felsőoktatásra gyakorolt következménye.

A bolognai folyamat kapcsán önök felhívják a figyelmet - egyébként szerintem joggal - néhány olyan jelenségre, amelyeken komolyan érdemes elgondolkozni. Idetartozik az, hogy képviselő asszonyhoz méltatlan volt az a támadás, amikor a tanárképzés kapcsán arról beszélt, hogy itt valótlanságot állított volna a szakállamtitkár úr, mert a szakállamtitkár úr teljes joggal állította azt, hogy a tanárképzés egészében nagyon jelentős többletérdeklődés van. De az is igaz, hogy ez bizonyos szakokra meg nem jellemző. Ilyen például az informatikus szak - és ezt hadd válaszoljam képviselőtársaimnak -, ahol például azért nem jellemző az, hogy akár tanár szakra, akár mesterképzésre jelentkeznének a hallgatók, merthogy a felsőfokú alapképzésben megszerzett diplomájukkal állást találnak a piacon, mégpedig olyat, ami vonzóbb, mint a további képzés.

De képviselőtársaim, azt szeretném önöknek mondani, hogy érdemes nem egy év - merthogy itt teljes befejezett év van - tapasztalata alapján ebben a kérdésben állást foglalni. Én például őszintén szólva, önökkel egyetértek abban, hogy a tanárképzésben más modellt is elképzelhetőnek tartok. Éppen képviselő asszonynak és képviselő úrnak, akik a felsőoktatás világában járatosak, nem kell elmondanom, hogy aligha érdemes egy tanárképzési reformot újabb tanárképzési reformmal felülírni akkor, amikor most kerültek bele a tanárképzésbe először olyan diákok, akik ebben a rendszerben vannak. Most én mondom azt, hogy talán nem kellene évente és kormányváltásonként új koncepciót kidolgozni például a tanárképzésre sem.

Ami a minőségbiztosítás ügyét érinti: képviselő asszony azt kifogásolta, hogy a törvényjavaslatban három elemre hivatkozunk - és ez valóban így van -, először a minőség emelésére, másodszor a bolognai folyamat tapasztalataira, harmadszor pedig a vállalkozói közintézet esetében a költségvetési intézmények jogállásában bekövetkezett változásokra. Persze, nem minden paragrafus vonatkozik mindegyikre, de például felhívom képviselő asszony figyelmét arra, hogy a bolognai folyamatnak, a bolognai chartának és az azóta megszületett dokumentumoknak a minőségbiztosítás és minőségértékelés lényeges és fontos eleme. Azt hiszem - s itt megint azt kell mondanom, hogy ez nem ezzel a kormánnyal vagy az előző miniszterrel elindult folyamat; éppen a 2000-es években indult el a minőségbiztosítás folyamata a magyar oktatási rendszerben -, hogy a minőségbiztosítás és minőségfejlesztés egy olyan folyamat, amelyiknek van értelme és van teteje. Persze akkor van értelme, ha az intézmények ezt nem egy letudható papírnak tekintik, de úgy látom, a szabályozás ebbe az irányba jó lépést tesz.

Ami a minőség kérdését érinti: megint azt tudom mondani, képviselőtársaim, mint általában, hogy az oktatási ügyekben - de talán más ügyekben is - mindig ellentmondásos szempontok és ellentmondásos érdekek vannak. Természetesen a gyakoribb akkreditáció az intézmények számára többletterhet jelent; bár ha jól működő minőségfejlesztési rendszerük van, akkor sokkal kisebbet, mint egy mostani induló akkreditáció, hiszen egy jól működő minőségbiztosítási rendszer az akkreditáció számos alapadatát kell hogy szolgáltassa. De igen, a sűrűbb ellenőrzés bizony több gondot jelent az intézményeknek és javítja a minőséget. Őszintén szólva annak, hogy a doktoranduszképzést hozzászámoljuk az alap- vagy a mesterképzéshez, vagy nem, inkább számmisztikai jelentősége van, mint praktikus. Öt év egy képzés tekintetében öt évfolyamot jelent, vagy ha tetszik legalább két záró évfolyamot jelent az alapképzésben és hármat a mesterképzésben, ami alapján igenis le lehet vonni komoly következtetéseket, különösen egy már működő rendszer esetében, mert itt nem új szakok alapításáról van szó.

(21.00)

Hasonló a helyzet a MAB esetében, merthogy lehet természetesen érvelni egyik oldalról amellett, hogy az Akadémia által delegált szakértők jobb minőségűek, mint a felsőoktatás által delegált szakértők. Miért is? Az Akadémia szintén választott, demokratikus köztestület. Az ott ülő akadémikusok jelentős része - nagyon szerencsés módon - maga is a felsőoktatás világából jön. Az Akadémia által a MAB-ba delegált tagok jelentős része szintén a felsőoktatás világához kötődik, egyébként helyesen, hiszen ilyen módon van módjuk van arra, hogy a felsőoktatási folyamatokról véleményt alkossanak, véleményt mondjanak.

Nem érzem kellően megalapozottnak azokat az érveket, amelyek az Akadémia által delegált tagokat függetlennek és szakértőnek tekintik, bezzeg a Rektori Konferencia által delegált tagokat nem. Hozzá kell tennem, hogy a Rektori Konferencia belső szabályai (Babák Mihály közbeszól.) megfelelő lehetőséget, garanciát biztosítanak arra, hogy ne úgy történjen, mint ahogy azt Pósán képviselő úr képzeli, hogy a nagy intézmények elfoglalják ezeket a helyeket. Meg kell nézni azt, hogy a MAB-ba ma delegált tagok milyen összetételűek! Én úgy látom, hogy ha van vita, akkor az nem a MAB-tagok szintjén van, hanem a szakbizottságok szintjén, képviselő úr, de ez egy messze vezető probléma, és egy messze vezető vita lenne. Mindenesetre azt tudom mondani, hogy alapvetően a MAB függetlenségét egyrészt nem az garantálja, hogy kikerülnek-e vagy kimaradnak-e belőle, vagy éppen bekerülnek-e a Magyar Akkreditációs Bizottság által delegált tagok.

Hozzá kell tennem: biztosan sokfajta szempont alapján érdemes megvizsgálni ezeket az arányokat, és a további vitában biztosan lehet majd módosító javaslatokkal ezeken az arányokon változtatni is. De a lényegen ez nem változtat. A MAB szakszerű működésére az eljárási szabályok pontosítása, az átláthatóság és nyilvánosság, és ott, ahol ez indokolt, a nem a magyar felsőoktatási életből jövő szakértők bevonása jelent lehetőséget, jelent garanciát.

A kutatóegyetemek kapcsán azt kell mondanom, hogy azért telefonáltam volna, amit a képviselő asszony mondott, a képviselő asszonynak személyesen is el fogjuk a holnapi nap folyamán juttatni a kormányrendelet tervezetét. A bizottság tudomásom szerint már megkapta (Dr. Pósán László közbeszól.), de hogyha nem így történt, akkor azt is pótoljuk természetesen. Ami azonban a lényeget érinti, a jogrendszer úgy működik - bocsánat, hogy ilyen közhelyeket mondok -, hogy a törvények felhatalmazást teremtenek, mégpedig meghatározzák azokat az elveket, amelyek alapján ezzel a felhatalmazással élni lehet, és természetesen alacsonyabb szintű jogszabályban, kormányrendeletben kell a részletszabályokat megalkotni. Azonban azon, hogy a törvény jó vagy nem jó, az nem segít és nem ront, hogy a rendelet jó vagy nem jó; lehet jó törvényhez rossz rendeletet írni, de ha maga a törvény rossz - és most ezt kell megvizsgálnunk -, akkor természetesen a rendelet sem lehet jó. Én úgy látom, hogy a törvénynek ez a kutatóegyetemekkel foglalkozó passzusa világossá teszi, hogy mi ennek az intézménynek a feladata, világossá teszi azt, hogy itt szerteágazó oktatási, kutatási és tehetséggondozó feladatokról egyaránt szó van. Ha mondhatok egy zárójelet: magam nem feltétlenül hívnám kutatóegyetemnek, de tudomásul veszem, hogy az eddigi törvényben is így szerepel, és hogy a felsőoktatási élet szereplői így fogadják el ezt a fogalmat.

Amit a vállalkozói közintézményekről mondanak, itt nyilván több tényezőt érdemes figyelembe venni. Az egyik tényező, amit önök is többször említettek - és hadd kezdjem ezzel -, az a költségtérítéses hallgatók jelenléte a felsőoktatásban. Ehhez egyrészt azt kell önöknek elmondanom, hogy a költségtérítéses hallgatók tömegesen 2002 előtt jelentek meg a magyar felsőoktatásban, akkor vált ez a magyar felsőoktatás alapvető működési formájává. Kérem, ezt ne varrják a mostani kormány nyakába. (Babák Mihály közbeszól.) Azt is el kell önöknek mondanom, hogy az a javaslat, az a hallgatói térítési javaslat, amelyet a kormány beterjesztett az Országgyűlés elé, és amelyet önök tandíjnak bélyegezve népszavazáson szavaztattak le, az lehetőséget teremtett volna arra, hogy a mai, valóban igazságtalan rendszert egy igazságosabb és a hallgatók teljesítményén alapuló rendszer váltsa fel. De ezzel számoljanak el önök a lelkiismeretükkel!

Ami pedig azt illeti, hogy van-e ennek bármi köze a vállalkozói közintézethez, arra az a válasz, hogy van, hiszen ma a felsőoktatási intézmények egy része bevételeinek jelentős részét valóban hazai és külföldi hallgatók térítéséből, tandíjából szerzi meg. Azt szeretnénk, hogyha például a külföldi hallgatók esetében ez a szám növekedne, mert a csökkenő magyar gyereklétszám mellett ez teremtené meg azokat az alapokat, amelyek lehetővé tennék, hogy a magyar felsőoktatásban a jelenlegi kapacitásnak megfelelő hallgató legyen, maradjon, és persze az sem tenne rosszat sem a felsőoktatásnak, sem az országnak, hogyha bevételt hoznának.

A vállalkozói közintézet azonban ilyen értelemben nem oka a költségtérítésnek, és nem oka annak sem, amiben egyébként szintén egyet szoktunk érteni akkor, amikor éppen nem törvényjavaslatról vitatkozunk, hogy ma a felsőoktatás egy jelentős részének természetes működésmódja az, hogy kapcsolatokat épít a gazdasággal, hogy gazdasági partnereket szerez, hogy olyan kutatásokat végez, amelyeknek gazdasági hasznossága van, és ebből jelentős bevétele van. Bizonyára önök is ismerik például azt a nem magyar példát, hogy hogyan járult hozzá a finn gazdaság '90-es évekbeli sikereihez a finn felsőoktatás bevonása az ipari kutatásokba, és ez a típusú együttműködés, de mondhatnánk nyugodtan magyar felsőoktatási példákat is. Tehát valóban, ha van a felsőoktatásnak egy olyan szektora, amely jelentős részben saját bevételeivel gazdálkodik, akkor indokolt, hogy számára olyan lehetőségeket biztosítsunk, amelyek az ezzel a bevétellel való szabadabb gazdálkodás lehetőségét teremtik meg.

De szeretném elmondani, és ez egy alapvető vitánk, és talán félreértés nem ezzel a törvénnyel, hanem általában a státustörvénnyel, szép nevén a költségvetési szervek jogállásáról szóló törvénnyel kapcsolatban, hogy az a törvény éppen azért született, hogy ne a gazdasági társasággá alapítás, ne a vállalkozássá alapítás, ne a kiszervezés és a privatizáció legyen az egyetlen olyan lehetséges mód, ahogy el lehet látni közfeladatot abban az esetben, hogyha van saját bevétel, van kereskedelmi vagy gazdasági típusú bevétel is. A vállalkozói közintézet lényege az, hogy a költségvetési szervi státuson belül, a költségvetésen, az államháztartáson belül teremt olyan rugalmas formát, amellyel élve végezhető versenyképesen ilyen típusú tevékenység.

Nem térek most ki rá, a múlt alkalommal részletesen elmondtuk azt, hogy miben különbözik a vállalkozói közintézet és a költségvetési szervként továbbműködő intézmény. Egy dologban azonban nem különbözik: ez nem gazdasági társaság, nem privatizálható, nem vonható be tulajdonrész, nem adhatja el a rábízott állami vagyont, a benne dolgozó munkavállalók továbbra is közszolgák, tehát közalkalmazottak maradnak. Ilyen értelemben nincs különbség a működési módban. Éppen ezért, bár értékelem Pósán képviselő úrnak azt a kreativitását, amellyel a felsőoktatás privatizálásának lehetőségét kutatja, azt kell mondanom, hogy ezt nem találta meg ebben a törvényjavaslatban, vagy téved, ha azt hiszi, hogy megtalálta; azt nem ilyen módon kellene előkészíteni, hogyha lenne erre szándék; nincsen, a kormány határozott szándéka az, hogy az állami felsőoktatás maradjon meg állami közszolgáltatásnak.

Vannak további félreértések is, magam egyet hadd idézzek csak ezek közül! Pósán képviselő úr félreérti az egyetemi tanári kinevezéssel kapcsolatos szabályokat. Tudniillik nem az egyetemi pályázat és az ottani, betöltendő feltételek alól mentesíti a törvény azt, aki egyik intézményből a másik intézetbe pályázik, hanem az alól mentesíti, hogy még egyszer el kelljen mennie a Magyar Akkreditációs Bizottsághoz, amely egyébként az általános feltételek meglétét vizsgálja. Ha egyszer a Magyar Akkreditációs Bizottság kimondta valakiről, hogy alkalmas Szegeden egyetemi tanárnak, akkor Debrecenben az egyetem szabadon dönthet arról, hogy felveszi-e, vagy nem, hogy elismeri-e ezt az egyetemi tanári címet, de még egyszer az Akkreditációs Bizottsághoz nem kell elküldenie. Éppen ezért én azt gondolom, hogy természetesen - a szándék ez -, ha a szabályozás félreérthető, ha itt vita van, akkor ez módosító indítvánnyal nyilván kezelhető és orvosolható, de nagyon nagy tisztelettel kérem képviselőtársaimat, hogy amennyire lehet, ragaszkodjunk a törvényjavaslat szövegéhez, már tudniillik hogy arról vitatkozunk, ami benne van a törvényjavaslatban.

Végül még egy dologra hadd térjek ki a vállalkozói közintézet kapcsán: szeretném eloszlatni azt a félreértést, hogy a jogi személyiség létrehozásának lehetőségét ez a törvény teremtené meg. Ebben a törvényben nincs szó önmagában arról, hogy jogi személyiséget lehetne létrehozni, az úgynevezett státustörvény 14. §-a adja meg ezt a lehetőséget a költségvetési intézmények számára. Ezzel kapcsolatban két részletszabály szerepel: az egyik részletszabály azt mondja, hogy működhet az egyetem egyfajta vegyes formában is, hogy tudniillik az alaptevékenysége költségvetési szerv, és valóban bizonyos egységeket szervez vállalkozói közintézetté, másrészt pedig lehetőséget teremt arra a jogi személyiséggel kapcsolatban, hogy a klinikák, illetve tangazdaságok - erről valóban a törvény szól - legyenek vállalkozói közintézmények.

(21.10)

Azt kell mondanom egyébként, hogy itt az ellenkezőjétől kell tartani - az ellenkezőjére kell megoldást találni -, nem attól, hogy az egyetemek elvesztik a hatalmas nyereséget termelő egészségügyi szolgáltatóikat. Éppen ellenkezőleg: azért kell megteremteni a világos elszámolás feltételeit, akár vállalkozói közintézményként működik az intézmény, akár költségvetési szervként, nehogy az egészségügyi szolgáltatóban adott esetben keletkező veszteség vagy az egészségügyi szolgáltató pénzügyi szempontból nem megfelelő működése a felsőoktatási intézmény egészét veszélyeztesse. Ez a lehatárolás érdeke az egészségügyi szolgáltatónak, és érdeke magának az egyetemnek is; világos és egyértelmű elszámolást tesz lehetővé a két fél között.

Összefoglalva, képviselőtársaim, azt tudom mondani, hogy bár képviselőtársaim azzal kezdték, volt olyan képviselőtársam, aki azt mondta, hogy gumicsontokból áll a törvényjavaslat, hát ehhez képest ezeken a valóban nem gumicsontokon, hanem érdemi szakmai javaslatokon hosszasan elvitatkoztunk. Hozzá kell tennem, hogy talán olyan javaslat nem is volt, amire képviselőtársaim azt mondták volna, hogy ezzel nem érdemes foglalkozni, vagy hogy olyan kérdést teszünk fel, ami nem valódi kérdés. Vita inkább azon volt, hogy jók-e az ajánlott megoldások. Azt kell mondanom, képviselőtársaim, hogy nyilván a módosító indítványok és majd a részletes vita során lesz módunk arra, hogy ott, ahol valóban komoly vita van, vagy ahol szakmailag megalapozott alternatívák állíthatók a kormány javaslatához képest, ott ezt megtegyük.

Ugyanakkor azt tudom önöknek mondani, hogy szándékaiban a kormány kitart e javaslat mellett. Azt gondoljuk, hogy ezek könnyebbé, egyértelműbbé teszik a felsőoktatási intézmények életét. Sajnálom, hogy Pósán képviselő úr, mondjuk, a Rektori Konferencia állásfoglalását nem olvasta fel, vagy a MAB állásfoglalásaiból sem olvasta fel azokat, amelyek támogatták a törvényjavaslat megoldásait. Ezt megértem persze, mert nyilván most azt keressük, hogy hogyan lehet még jobbá tenni ezt a törvényjavaslatot, de bizony ezekben az esetekben itt-ott majd döntenünk kell a különböző érdekek között.

Köszönöm szépen, elnök úr, tisztelt Ház.

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kormány sajátos helyzetben van, hiszen végleges álláspontját még nem alakította ki a törvényjavaslatról. Emiatt persze még nem kértem volna szót, hanem azokra az okokra szeretném felhívni a figyelmet, amelyek a kormányálláspont kialakítását megnehezítik.

Az első ezek között az, hogy a közoktatási törvény előír egyeztetési kötelezettségeket és hatásvizsgálati kötelezettségeket a kormányzat számára. Ezt ennek a törvényjavaslatnak az esetében elsősorban a kétszintű érettségi ügyében nem volt még módunk megtenni sem az egyiket, sem a másikat. Ebből a szempontból a türelmét is kell kérnünk a Háznak. Ahhoz, hogy végleges kormányálláspont legyen, előbb le kell folytatni ezeket az egyeztetéseket, illetve a kétszintű érettségi esetében úgy látjuk, érdemi, szakmai, és hozzá kell tennem, pénzügyi-szervezési hatásvizsgálatra is szükség van ahhoz, hogy ebben felelős döntést lehessen hozni.

(21.30)

Ugyanakkor azt is el kell mondanom, hogy a törvényjavaslatban megfogalmazott alapvető szándékokkal a kormányzat egyetért. Az valóban egy jelentős probléma, ezt magunk is jeleztük interpellációs válaszokban például, hogy miközben a kétszintű érettségi rendszer véghezvitt egy nagyon jelentős lépést -, amit tudom, hogy persze vitatunk, talán ma is fogunk itt vitatni -, de visszaadta a középiskolának azt a jogát, hogy a középiskolában megszerzett tudás és a letett vizsga, a középiskolai tudáson alapuló érettségi vizsga legyen a belépőjegy a felsőoktatásba, eközben az kelt aggályokat, hogy ma azokon a szakokon sem vált általános igénnyé az emelt szintű érettségi vizsga megkövetelése, ahol ezt a verseny és a szakmai minőség megkövetelné. Azt kell mondanom, hogy ez kétségkívül egy jelentős probléma.

Hozzá kell tennem, hogy minden probléma megoldását a vizsgarendszer átalakításától nem lehet várni. Azt kell mondanom, hogy azt a problémát, hogy az intézmények egyszerre érdekeltek abban, vagy érzik érdekeltnek magukat abban joggal, hogy magas minőségű tudást adjanak, és ehhez a magas minőségű tudáshoz minél magasabb színvonalú hallgatókat szerezzenek, másrészt érdekeltek abban is, részben pénzügyi okok miatt, részben álláshelyek és kapacitások okán, hogy megfelelő számú hallgatójuk is legyen, ebben a kérdésben nem a felvételi rendszerben van elsősorban a megoldás, legalábbis álláspontom szerint, hanem egyrészt abban a világos és átlátható versenyben, amelyik az államilag finanszírozott hallgatókért zajlik ma a felsőoktatásban, és amelyik a jól teljesítő hallgatókat azok felé az intézmények felé irányítja, ahol elismerten magas teljesítményt kaphatnak, másrészt pedig a finanszírozási rendszernek az az átalakítása, amelyik elindult a hároméves szerződésekkel, és majd reményeink szerint a kutatóegyetemekkel, de amelyik messze nem ért végére ezekkel a lépésekkel.

De mindenképpen azt el kell mondanom, hogy kívánatos lenne, hogy legalább azokon a szakokon, ahol éles verseny van, ott legyen minél több olyan diák, aki emelt szintű érettségi alapján kerül be. Ez ma nem probléma. Bocsánat, hogy ezt mondom, hogy a legkeresettebb, a legmagasabb - ezt nem mondom, színvonalat nem merek minősíteni, ez a Magyar Akkreditációs Bizottság ügye -, mondjuk azt, hogy a legkeresettebb szakok esetében nem kérdés, hiszen oda csak emelt szintű érettségivel és egyéb többletekkel lehet bekerülni. Azonban kérdés azoknál a derékhadba tartozó intézményeknél, ahol szükség lenne erre a többlettudásra, és segítené az igazságos versenyt is ez a többlettudás, de mégsem kérik az emelt szintű érettségit, elsősorban azért, mert attól félnek, hogy versenyhátrányba kerülnek más intézményekkel szemben. Másrészt a diákok sem választják az emelt szintű érettségit a saját döntésük alapján, mert úgy ítélik meg, hogy ők is versenyhátrányba kerülnek, hiszen jóval több tudásért nem kapnak annyival több többletpontot.

Azonban azt el kell mondanom, hogy léteznek más szakmai alternatívák is a kötelező emelt szintű érettségi mellett ennek a kérdésnek a megoldására. Az egyik szakmai alternatíva a kormány javaslata volt, az a kormányjavaslat, amely nem ebben a törvényben szerepel. Valószínűleg itt lesz majd érdemes rendezni, tehát nem érdemes két törvényben párhuzamosan evvel foglalkozni, de ebben majd az Országgyűlés dönteni fog, ha máskor nem, akkor az egyes törvények módosító szavazásában.

De mindenesetre az egyik lehetőség az, hogy mondjuk azt az intézményeknek, hogy "kedves felsőoktatási intézmények, döntsétek el az egyetemi autonómia keretében, hogy vállaltok-e rövid távú hátrányt azért, hogy az intézmény minősége javuljon, és ilyen módon versenyképesebbé váljon a hallgatókért való versenyben, vagy nem vállaljátok ezt a többletet, és akkor vállaljátok azt a többletterhet, amit a felzárkóztató kurzusok jelentenek". Ugye, a kormány törvényjavaslata erről szól, azt mondja, hogy vessünk véget a kötelező együttműködésnek az intézmények között, ahol a gyengék valóban meg tudják akadályozni a jobbakat is abban, hogy ők emeljék a bekerülési színvonalat, döntsenek a felsőoktatási intézmények, hogy kérik-e, és milyen tárgyakból.

Egy másik alternatív lehetőség, amit érdemes megfontolni - nem zárja ki egyébként az előzőt -, amelyik azt mondja, hogy nézzük meg azt, hogy kellően vonzó-e az a többletpont, ami ma az emelt szintű érettségiért jár, és hozzáteszem, nézzük meg azt is - erre azért vannak szakmai tapasztalatok -, hogy a középszintű érettségi színvonala olyan-e, ami egy megbízható középiskolai tudást tanúsít. Ebben vannak szakmai viták, ezt azért én jól érzékelem.

Akármelyik megoldást is választjuk a három közül, vagy ezeknek bármilyen kombinációját... Hozzáteszem, még egyet hadd tegyek hozzá, amire készülünk is, magában az érettségi rendszerben is érdemes lenne megfontolni, az érettségi és felvételi rendszer összehangolásában az érettségi tárgyak és a felvételi tárgyak számát. Ma ez az egyik olyan kérdés, ami szervezésileg számos, majdnem megoldhatatlan gondot okoz.

Tisztelt Képviselőtársaim! Talán ebből a rövid felsorolásból is látták, hogy ezek nem feltétlenül olyan kérdések, amelyek egyik napról a másikra eldönthetőek, és biztosan csak a szakmával, a szakmai szervezetekkel való egyeztetés után dönthetőek el.

A második kérdés a kinevezési eljárás kérdése. Itt alapvetően egyetértünk a szándékkal, tudniillik avval, hogy érdemi együttműködés legyen fenntartó és intézmény között, hogy az intézmény pedagógusközösségének véleménye érdemben befolyásolja a fenntartói döntést. Ugyanakkor, tisztelt képviselőtársaim, nem tekinthetünk el attól, hogy a jelenlegi jogi szabályozás alapján a közoktatás megszervezése és a közoktatás fenntartása önkormányzati feladat, az önkormányzat viseli a felelősséget a közoktatási rendszerért. Ezért olyan jogi megoldásokra van szükség, amelyik nem csorbítja az önkormányzati felelősséget, miközben erősíti a tantestület szakmai véleményező szerepét.

Meg kell azt is említenem, hogy bizonyosan tisztázni kell azt, hogy pontosan kinek a 40 százaléka, és hogyan kell számolni, és hogyan van ez az egész dolog. Ebben kicsit még hagy bizonytalanságokat a benyújtott törvényjavaslat, mint ahogy a "három corner egy tizenegyes" szabály is némi aggodalomra ad okot, hiszen abban teszi érdekeltté a fenntartót, hogy ha kétszer nem nevez ki csak megbízott igazgatót, akkor harmadszorra már szabadon kinevezhet. Ez nem biztos, hogy egy jó irányba viszi el a folyamatokat, félek tőle, hogy inkább több gondot okoz.

Ami a továbbképzésre vonatkozó megközelítést illeti, ezzel alapvetően szakmailag egyet lehet érteni. Bizonyos ehhez hasonló elemeket a nemrég elfogadott továbbképzési miniszteri rendelet is tartalmaz, ugyanakkor nyilván itt meg kell vizsgálni azt, hogy pontosan milyen módon lehet életszerűen szabályozni ezt a kérdést, többek között ki fog különbséget tenni a gyakorlati és nem gyakorlati képzés között, mi köztük a különbség. Ma ez egy továbbképzési programban nem válik el élesen. Eközben jó pár más kérdést is szabályozni kellene, részben törvényben is, például a felsőoktatási tanulmányok beszámítását a továbbképzési programok esetében. Úgy látjuk, hogy ez egy egyébként jó célú és jó szándékú javaslat, amit némiképp talán pontosítani kell.

Végül, ami az 5-6., nem szakrendszerű oktatást illeti, ez a jogi szabályozás megfelelőnek tűnik, rugalmasabb szabályt alakít ki. A jelenlegi kicsit merev, de sikerült 120 órás továbbképzési szabály helyett, lehetővé teszi azt, hogy egy miniszteri szintű szabályozásban korábbi tapasztalatot, korábbi képzettségeket figyelembe véve egy olyan szabályozás szülessen, amelyik akkor és olyan képzésre kötelezi a pedagógust, amire valóban szükség van, és nem teremt fölösleges mechanikus képzési kötelezettséget.

Összefoglalva azt tudom mondani, tisztelt képviselőtársaim, hogy mind a négy ügyben olyan felvetésről van szó, ahol a szabályozás céljával... Az ötödiket azért nem említem, képviselő úr, mert azt már ma elfogadtuk egyszer, úgyhogy ehhez most nem alakítanék ki véleményt. Azt a javaslatot a kormány egyébként támogatta. Ebben a négy ügyben tehát, mind a négy ügyben azt tudom mondani, hogy a kormány a szabályozás szándékával egyetért, a választott megoldás tekintetében javasolja az Országgyűlésnek azt, hogy fontolja meg az alternatívákat, és a vita folyamán vizsgálja meg azt, hogy az egyes kérdéseknek van-e ennél jobb megoldásuk, illetve hogy az itt beterjesztett megoldások kielégítőek-e a kitűzött célok szempontjából.

Köszönöm szépen, elnök úr.

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Itt a 4. § kapcsán az előbb nem akartam hosszas érvelésbe bonyolódni, most sem teszem, de hadd hívjam föl a figyelmet két olyan közkeletű tévedésre, amit már második képviselőtársamtól hallottam.

Először is, ma az intézményi szabályzatok nem tartalmazhatnak olyan szabályt, amely az iskolával jogviszonyban nem álló személyre vonatkozik. Az intézményi szabály alapvető jogi konstrukció szerint arra vonatkozhat, aki az intézménynek tanulója vagy dolgozója, ezért ez a törvénymódosítás, amit - még egyszer mondom - az Országgyűlés már elfogadott, szükséges volt annak érdekében, hogy egyéb személyekre is vonatkozhassanak az intézményi szabályok.

Másodsorban: senki sem állította, hogy önmagában ez a szabályozás szabálysértési tényállást hozna létre. Ez úgy van, ahogy a képviselő úr mondta, majd a szabálysértési kormányrendeletben meg kell teremteni ennek a szabálysértési tényállását, de ahhoz szükséges a közoktatási törvényen belüli szabályozás, mert erre fog tudni majd visszahivatkozni a szabályozás. Azt fogja tudni mondani, hogy na, az követ el szabálysértést, aki az e szerint a paragrafus szerint megállapított szabályt nem tartja be. Mert egyébként olyan szabályt kellett volna alkotni, amely egységesen minden iskolában, Battonyától Nemesmedvesig, az óvodától az egyetemig egységesen tartalmaz szabályozást arra, hogy hogyan kell a T. szülőnek - és a többi, és a többi - viselkednie.

Köszönöm szépen.

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Pósán és Babák képviselő úrnál én annyival vagyok könnyebb helyzetben, hogy nem kell az önök kisebbségről és többségről alkotott felfogásához alkalmazkodnom, így azt mondhatom, amit szakmailag helyesnek gondolok. Éppen ezért azt azért el kell mondanom képviselőtársaimnak, mielőtt túlságosan megszeretnének - bár ez a veszély szerintem nem fenyeget -, hogy én nagyra becsülöm képviselőtársaimnak azt a törekvését, amivel ezeket a lényeges kérdéseket idehozták a Ház elé, és azt javasolom képviselőtársaimnak, hogy most kivételesen abban legyenek partnerek, hogy keressünk megoldásokat ezekre a kérdésekre, keressünk, adott esetben, ha szükséges, jobb megoldásokat, azzal talán előrébb jutunk. Köszönöm szépen, elnök úr.

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! A képviselő asszony hozzászólása messze túlnyúlt a törvényjavaslat keretein, már ami az érettségit illeti.

A másik ügyben köszönöm, hogy a képviselő asszony támogatja az alapvető célt, tudniillik azt, hogy a nevelőtestületek szava döntő legyen annak érdekében, hogy az iskolákat olyan igazgató kollégák vezessék, akik a fenntartó mellett a tantestület támogatását is élvezik. Lesz arra mód, hogy ezt a támogatását kifejezze, hiszen tartalmaz a törvényjavaslat egy olyan kétharmados önkormányzatitörvény-módosítást, amely csak konszenzussal lehet eredményes, és amely feltétele annak, hogy bármilyen megoldást találjunk egyébként erre a problémára. Abban bízom, hogy módosítókkal majd olyanná tehető a törvényjavaslat konkrét szabályozása, amelyik a képviselő asszony által megfogalmazott igényeknek is megfelel. Tehát szerintem ebben a dologban érdemes a konszenzus felé törekedni.

Ami az érettségi rendszerét illeti, engedje meg, képviselő asszony, hogy fenntartsam azt a vitát, amely valóban már hosszú ideje fennáll közöttünk. Merthogy azt gondolom, a képviselő asszony azt mondja egyik mondatában, hogy írni-olvasni alig tudó diákok kerülnek be az egyetemre... (Dr. Hoffmann Rózsa: Némi túlzással.) Némi túlzással, mert valóban nyilván ez túlzás, de értjük.

(18.30)

De hát miről is szól tartalmában az új érettségi rendszer? És most feledkezzünk el a kétszintűség problémájáról, a képviselő asszony sem csak erről beszélt. Az új érettségi rendszerben éppen azok az elemek kerültek előtérbe, amely elemek alkalmassá teszik a diákot arra, hogy ne egyszerűen bemagolt tudást adjon vissza, hanem hogy ennek a tudásnak az értelmes felhasználásáról, éppen arról, ha tetszik, hogy képes-e értelmesen olvasni, és képes-e értelmesen írni, erről is számot adjon.

Azt gondolom, hogy valóban vannak viták az érettségi színvonala és szakmai tartalma körül, de ezek a viták messze nem olyan egyoldalúak, mint azt a képviselő asszony állítja. Éppen ellenkezőleg, a Magyartanárok Egyesülete vagy a Történelemtanárok Egyesülete nagyon határozottan kiáll e mellett az újfajta érettségi mellett, és kiáll a mellett a koncepció mellett, amelyik értelmes, jól használható tudást akar adni.

Én azt állítom, hogy az az általános műveltség, amely felhasználható, amelyet a diák képes értelmesen használni, az a hasznos általános műveltség, azt érdemes általában fejleszteni. Ahol pedig valóban megalapozott szakismeretekre van szükség - ilyen a felsőoktatási tudományoknak az adott szakterületre megfelelő ismerete -, ott van helye az emelt szintű érettséginek. Ezért van emelt szintű érettségi, mert az volt az eredeti szándék, hogy ahol erős versenyben, jó hallgatók kerülnek be a felsőoktatási rendszerbe, ott ennek megfelelő megalapozottága legyen; mégpedig olyan, ami egy kiszámítható, és a közoktatás rendszeréből származó tudást kér számon, de magas színvonalon.

Ez az érettségi rendszer viszonylag fiatal a magyar közoktatásban, biztosan számos hibája és gondja van, amelyeken érdemes szakmailag javítani. Idetartozik az a kérdés is, hogy hol és milyen ütemezéssel érdemes kötelezővé tenni az emelt szintű érettségit. Én állítom, hogy bevezetésekor, 2005-ben nem lehetett kötelezővé tenni az emelt szintű érettségit, egyszerűen azért, mert egy kipróbálatlan, ilyen értelemben nem bejáratott rendszerben nem lehetett azt a választást előírni a diákoknak, hogy egy ismeretlen vizsgára készüljenek.

De mára van megfelelő mennyiségű tapasztalat, van megfelelő mennyiségű ismeret, szerintem eljött az ideje annak, hogy a kialakított érettségi rendszer minden eleme megfelelőképpen funkcionáljon: a középszintű érettségi az általános műveltséget mérje - mégpedig jól, hatékonyan és úgy, ahogy egyébként ezt ma felhasználható tudás szempontjából jónak gondolja a szakma jelentős része -, az emelt szintű érettségi pedig ezen felül - nem ehelyett - mérjen olyan típusú alapismereteket, amelyek a felsőoktatáshoz szükségesek.

Ehhez álláspontunk szerint hosszabb átmeneti időre és pontosabban megfogalmazott szabályokra van szükség, mint a benyújtott törvénytervezetben, de ez nem ördöngösség, meg lehet hozni az ehhez kapcsolódó döntéseket. Mint ahogy az új érettségi rendszer bevezetése maga is egy hatéves folyamat volt, hasonlóképpen egy megfelelő átmeneti idővel időt kaphatnak elsősorban a diákok, akik bekerülnek majd a középiskolába, másodsorban a középiskolák és a felsőoktatási intézmények, na meg a mindenkori aktuális oktatási kormányzat, és a tananyagfejlesztők meg a vizsgafejlesztők arra, hogy felkészüljenek erre az új helyzetre. Tehát szerintem ennek a módosításnak az iránya jó és helyes.

Vannak alternatív érettségi koncepciók. Van olyan koncepció - ezt Pósán képviselő úr mondta -, amelyik visszaállítaná a felvételit; van olyan koncepció, amely szerint - ezt is olvastam, talán egy komoly szakembertől, ha jól emlékszem, Horn György úrtól, de ebben nem vagyok egészen biztos - nem ezt kellene, hanem csak egyszintű kompetenciaalapú érettségi kellene, és el kell felejteni a kétszintű érettségit.

Az én álláspontom az, hogy a jelenlegi érettségi rendszer többfajta szakmai szempont között - és többfajta igény, a közoktatás igénye arra, hogy lezárja valahogy a tanulmányokat, egy társadalmi igény arra, hogy az érettségi, ami ma már egy széles körben elterjedt alapozó végzettség, ez valóban használható tudást adjon, és a felsőoktatás igénye arra, hogy felkészült diákok kerüljenek be -, ezek között a keretek és eltérő igények között kötött jó kompromisszum, amit lehet finomítani és lehet továbbfejleszteni, de ezen érdemes gondolkodni.

Köszönöm szépen, elnök úr.

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Távol álljon tőlem, hogy a képviselő asszonnyal oktatástörténeti vitába keveredjek, de mégiscsak fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy a kétszintű érettségi bevezetéséről az első elvi típusú döntés 1997-ben született, akkor került be a törvénybe, és az azt követő, egyébként eltérő színű kormányzatok folyamatosan készítették elő a kétszintű érettségi bevezetését. Szó nem volt arról, hogy 2005-ben hipp-hopp előugrott a kétszintű érettségi rendszer.

Egyébként a kétszintű érettségi rendszer bevezetése során a szakmai vitákban valóban sokfajta vélemény volt. Továbbra is azt kell mondanom, szemben képviselő asszonnyal, azok messze nem voltak olyan egyszínűek, mint ezt képviselő asszony véli.

Ami pedig az emelt szintű érettségi kérdését illeti, ebben felhívom a figyelmét Tatai-Tóth András képviselő úr általános vita kezdetén elhangzott érvelésére arról, hogy nem feltétlenül a szakmai szempontok voltak azok, amelyek a felsőoktatási intézményeket távol tartották attól, hogy emelt szintű érettségit követeljenek meg. Sokkal inkább az a kényszer, amely egybeterelte a felsőoktatás összes szereplőjét, és szakterületenként közös döntést írt elő. Nem véletlen, hogy ott volt a legkönnyebb megegyezni, ahol nagy túlsúlya volt a nagy tudományegyetemeknek. Ezeken a területeken jött létre először a kötelező emelt szintű érettségi.

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Azt szeretném csak elmondani, hogy ha a város polgármestere így áll hozzá az iskolai demokráciához és a pedagógusokhoz, akkor a szarvasi pedagógusoknak nagy szüksége van erre a törvényre.

Köszönöm szépen, elnök úr.

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Miután az elnök úr előző hozzászólását felszólításnak értékeltem, úgy éreztem, hogy mindenképpen szükséges szólnom. És bár értettem a képviselő asszony intő szavait annak kapcsán, hogy nem örül annak, ha szakmai kérdésekben vitába szállunk vele, mégiscsak föl kell arra hívnom a figyelmet, hogy azért a felsőoktatás tömegessé válása egyrészt nemcsak magyar jelenség, másrészt hogy a felsőoktatás tömegessé válása úgy következett be Magyarországon, ahogy bekövetkezett, abban nagyon komoly felelőssége van egyrészt annak a politikának, amelyik a felsőoktatás szempontjából az úgynevezett - bár nem valósan - ingyenes felsőoktatási államilag finanszírozott helyek számát és létét kéri folyamatosan számon. Én jól emlékszem ezekre a vitákra, amikor sorban interpelláltak képviselőtársaink, hogy 56 ezer vagy 54 ezer hallgató kerüljön be, és nem lehetne-e még egy kicsit több hallgatót betolni állami finanszírozással a felsőoktatásba. És abban a nagyon sajátos és nagyon rossz költségtérítéses rendszerben, amit egyébként szintén nem ez a kormány alakított ki, az önök kormánya, úgy kezelve a felsőoktatás feszültségeit, hogy teljesen szabaddá tette ezt a kaput mind az intézmények, mind a hallgatók előtt. Amikor pedig megpróbáltunk ezzel szembenézni, akkor önök ezt megakadályozták.

Ami engem ebben az egész vitában egy kicsit aggaszt, az az, hogy önök állítólag kormányzásra készülnek, azonban nagyon-nagyon keveset árultak el ebben a vitában is arról, hogy az egyébként önök által is elismert problémákat hogyan orvosolnák, hogyan oldanák meg, azon kívül, hogy önöktől megszokott módon mindent beszántanának, ami az elmúlt 8 évben történt.

Mi az elképzelésük a felsőoktatás vagy a közoktatás problémáinak orvoslásáról?

Köszönöm szépen, elnök úr.

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Az a probléma, hogy képviselő úr hozzászólásában néhány helyen felcserélte az okot az okozattal. (Babák Mihály: Van ilyen hibám néha.) Ha megengedi, képviselő úr, mégiscsak vitatkoznék önnel, mert azt gondolom, hogy ez valóban hozzátartozik a parlamenti demokráciához.

Tehát, képviselő úr, úgy látom, hogy ön talán már nem emlékszik rá, én emlékszem arra, hogy 2000-ben, 2001-ben milyen állapotban volt a magyar oktatás, ami persze akkor sem kizárólag az akkori kormány teljesítményének eredménye volt, de kétségkívül egy sor dolog - amit ön most vitat, és amire azt mondja, hogy ez nem jó - ezekre a jelenségekre válaszként született meg. A PISA-felmérésre, a csökkenő színvonalra, a szétszakadó iskolarendszerre, az iskolarendszerből kicentrifugálódó hátrányos helyzetű tanulókra, erre születtek válaszként ezek a szakmai megoldások.

Lehet arról vitatkozni, hogy ezek jó megoldások-e vagy nem, hogy melyik milyen eredményt hozott, de önmagában ezeket beállítani a jelenség okának, azt gondolom, hogy tévedés, és ami ennél nagyobb gond: nem könnyíti azt, hogy jobb megoldásokat találjunk.

Köszönöm szépen, elnök úr.

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A részletes vita szabályai nem engedték meg, hogy azt a színes vitát, amit az előző alkalommal a törvényjavaslat általános vitája kapcsán lefolytattunk, most felidézzem. Ez nem is indokolt, de hadd utaljak arra, hogy óhatatlanul visszaköszöntek azok a felvetések, amelyek az általános vitát jellemezték, a benyújtott módosító indítványokban is. Azt kell mondanom, hogy a kormány elsősorban azokat a javaslatokat fogja támogatni, amelyek a törvényjavaslat eredeti céljával megegyeznek.

Úgy ítéljük meg, hogy a vállalkozói közintézet létrehozása, amely nem kényszerként, hanem lehetőségként jelenik meg, a felsőoktatási intézmények számára több szabadságot, az intézményvezetők számára pedig több felelősséget is adva egy olyan lehetőség, amellyel a felsőoktatási intézmények szigorú szabályok szerint élnek vagy nem élnek. Nem kényszer, nem kötelezettség, hanem olyan lehetőség, amelyik a jelentős külső bevételekkel dolgozó felsőoktatási intézmények számára lehetővé teszi, hogy megfelelő módon versenyezhessenek akár, de nem gazdasági társaságként, mint ez felmerült, hanem az állami intézményi létüket megtartva, állami intézményként működve. Azokat a módosító indítványokat fogjuk támogatni, amelyek ezt a fajta logikát pontosítják, szabályozzák, adott esetben a korábbi szabályozás hiányosságait kipótolják.

A képviselő úr által megemlített kutatóegyetem finanszírozása kapcsán, miközben a javaslat szándékával egyetértünk, fel kell hívnom képviselő úr figyelmét arra, hogy a felsőoktatás finanszírozása a következő évben egyfajta kényszerpályán mozog, abban az értelemben, hogy egyrészt a felsőfokú képzésben a mesterképzés nagy tömegű beindulásával óhatatlanul keletkezik egy többletigény, másrészt ugyanakkor éppen a kutatási források jelentős részét immár nem a normatív típusú támogatás, hanem a megkötött megállapodások tartalmazzák, s alapvetően ezek felülvizsgálatával lehet majd később bevezetni a kutatóegyetemek költségvetésből való többletfinanszírozását. Azt kell tehát mondanom, hogy a képviselő úr által megfogalmazott céllal egyetértünk, de erre legkorábban a 2011-es költségvetés tervezésénél lesz lehetőség. A jelenlegi költségvetés meghatározottsága és a rendelkezésre álló forrás nem teszi lehetővé ide önálló forrás tervezését. Az alkalmazott vagy javasolt jogi megoldás egyébként nem jó, ilyen típusú szabályt nem lehet itt hozni, ettől függetlenül még egyszer el kell mondani, hogy a szándékkal tulajdonképpen egyetértünk.

Ami a MAB összetételét illeti: ebben a kérdésben, mint minden kérdésben az Országgyűlésnek megvan az a szabadsága, hogy kialakítsa a saját álláspontját. Én továbbra is azt tudom megerősíteni: azt tartjuk helyesnek, ha az egyetemek és főiskolák képviselői a Magyar Akkreditációs Bizottságban a többséget alkotják. Van azonban egy részletkérdés, és szeretném felhívni képviselő úr figyelmét arra, hogy a kormány miért támogatja a doktoranduszok esetében azt a kompromisszumos javaslatot, amit benyújtottak képviselőtársaink. A Hallgatói Önkormányzatok Konferenciáját a felsőoktatási törvény mint a felsőoktatás egy szeletének képviselőjét nevesíti. Ilyen módon az ő jogállása eltér más szervezetek jogállásától, és ha meg kívánjuk teremteni a hallgatók legitim képviseletét a felsőoktatás testületeiben, adott esetben a MAB-ban, akkor ez a HÖK-ön vagy HÖOK-on keresztül lehetséges.

Hozzá kell tennem, én a magam részéről a doktoranduszok részvételét szakmailag sok szempontból indokoltnak látom, de úgy látom, hogy ezt ez a kompromisszumos javaslat jól kezeli, s vélhetően a MAB-on belül az egy szavazat ide vagy oda alapon dőlnek el a kérdések, mint ahogy általában nem így dőlnek el, és a doktoranduszok tanácskozási joggal való részvétele lehetővé teszi, hogy az ő szempontjuk, az ő véleményük érvényesüljön ebben a folyamatban.

(19.50)

Ami a doktori iskolára vonatkozó szabályokat illeti, a képviselő úr aggodalmaival részben egyetértek. Olyan szabályozásra van szükség, amelyik teljes egyértelműséggel tartalmazza azt, hogy milyen módon vehetnek részt a doktori képzésben az egyedi képzési rendben tanuló hallgatók. Ugyanakkor azt kell mondanom, hogy valójában ez a probléma nem annyira súlyos, mint most a törvényjavaslathoz érkezett módosítókból és magából a törvényjavaslatból látszik, hiszen egyébként ez a rendszer megnyugtató módon működik évek óta. Amire itt szükség van, az tulajdonképpen az, hogy törvényileg is alátámasszuk a kialakult gyakorlatot az egyedi doktori képzés esetében. Azt gondolom, ennek még tökéletes módosító indítványa nincs a Ház előtt, de akár még a bizottság is megteheti, hogy egy bizottsági módosítóval teljesen megnyugtató helyzetet teremt.

Végül hadd hozzam szóba a törvényjavaslat mellékletét érintő módosító indítványokat. Itt többen tesznek javaslatot új egyetem létrehozására, illetve az egyetemi szerkezet átalakítására. Szeretném elmondani, hogy ebben a kérdésben az Országgyűlésnek a normaalkotó szerepe egy ellenőrző és szentesítő vagy a szentesítést megtagadó szerep, de nem előzheti meg az Országgyűlés a felsőoktatás folyamatait. Ma egy olyan intézmény van, a Golgota Teológiai Főiskola, amelyik keresztülment a MAB-on és az Oktatási Hivatal eljárásán, megfelelt a feltételeknek, így az Országgyűlés elé terjeszthető, és nyugodt szívvel kérhető hozzá az Országgyűlés támogatása.

Más intézmények - bár egyébként személyes meggyőződésem, hogy megfelelnek például annak, hogy főiskolából egyetemmé válhassanak - még nem járták végig ezt az utat, ezt a folyamatot. Ahogy ezt megteszik, akkor a kormány kész arra, hogy soron kívül az Országgyűlés elé terjessze az ő kérelmüket is, és biztos vagyok benne, hogy itt a Házban vita nélkül egy gyors eljárásban, akár még ebben a ciklusban elfogadható lesz.

Összességében azt kérem a tisztelt Háztól, hogy fontolja meg a módosító indítványokat, azokat támogassa, amelyek a törvényjavaslat eredeti koncepcióját kiegészítik, pontosítják, javítják, és ezek elfogadása után a törvényjavaslat egészét is fogadja majd el.

Köszönöm szépen, tisztelt elnök asszony.

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház!

ELNÖK: Elnök asszony.

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Elnézést kérek, bocsánat, elnök asszony.

ELNÖK: A késői órára tekintettel.

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! A gazdasági válság körülményei között a legfontosabb közös feladatunk az, hogy minden eszközt megragadjunk arra, hogy megőrizzük a magyarországi munkahelyeket, hogy megállítsuk vagy lassítsuk azt a folyamatot, amelyik a gazdasági válság következtében a munkahelyek megszűnésével fenyeget.

A kormány az utóbbi időszakban folyamatos intézkedéseket tett annak érdekében, hogy stabilizálja a gazdaságot, a nemzeti valutát, hogy megteremtse a vállalkozások számára azt a környezetet, amelyik ezek között a nehéz körülmények között is lehetővé teszi a megmaradást és a munkahelyek megtartását. Néhányat hadd emeljek ki ezek közül!

Az egyik az 1400 milliárd forintos vállalkozásélénkítő csomag, a második a 4+1 képzéssel kombinált munkahelymegtartó támogatások rendszere, és ezen felül is további 16 milliárd forint munkahelymegtartó támogatást biztosított a kormány, emellett kormánydöntés alapján forgóeszközhitel-konstrukció és bankgarancia-program indult. Azt mondhatjuk, hogy ezek az intézkedések összességében mintegy 70 ezer munkahely megtartásához járultak hozzá, ennyi munkavállaló számára biztosítják a munkahely megtartásának lehetőségét.

Ugyanakkor egyetértek a képviselő úrral és minden ilyen tárgykörben szóló képviselővel abban, hogy ez nem mentesíti azt, hogy minden egyes munkahelyért közösen küzdjünk, megragadjunk minden olyan lehetőséget, amelyik a helyi politikának, az országos politikának, a gazdaságpolitikának adatik ezen a területen.

A képviselő úr által említett cég - mint a képviselő úr is elmondta most és az interpellációjában - alapvetően tőkehiánnyal küzd. A legnagyobb gondja az, hogy hogyan tudja a már létező hitelei mellett finanszírozni tovább a termelését, és ilyen módon fenntartani azokat a megrendeléseket, amelyekkel létezik. Mindannyian azt szeretnénk, hogyha ezekből a megrendelésekből lassan bevétel lenne, és ez a bevétel jelenthetne aztán alapot a cég tartós, stabil továbbműködésére. Nyilvánvaló módon ennek eszközeit - erről képviselő úr beszélt - közösen keressük, közösen próbálunk olyan megoldásokat kialakítani a tulajdonosokkal, amelyek lehetővé teszik ezt a típusú munkahely-megmaradást.

(20.00)

Azt azonban el kell mondanom a képviselő úrnak, és föl kell rá hívnom a figyelmét, hogy itt legnagyobb felelősségük maguknak a tulajdonosoknak van abban, hogy hogyan keresnek olyan eszközöket, olyan megoldásokat, amelyek garanciákat jelentenek a munkavállalók számára, és garanciákat jelentenek természetesen a hitelezők számára is. Különösen azért, mert a hitelezők itt zömmel állami érdekeltségű cégek vagy bankok, tehát ilyen módon bizony komoly garanciák szükségesek ahhoz, hogy nyilván az adófizetők pénzével mindenki felelősen gazdálkodik.

Éppen ezért továbbra is kérem a képviselő urat, legyen abban segítségünkre, hogy ösztönözze ezt a tárgyalásfolyamatot, ösztönözze azt a típusú folyamatot, ahol olyan megoldás alakul ki, ahol a tulajdonosok lehetősége és felelőssége találkozik az állam lehetőségeivel és felelősségével, és ilyen módon olyan megoldás születik, amely garantálja ezeknek a munkahelyeknek a megtartását, elősegíti azt, hogy minél több munkahely maradjon meg Magyarországon.

Még egyszer köszönöm a képviselő úr segítségét, és kérem további támogatását ehhez.

Köszönöm szépen, elnök asszony.

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Amikor képviselő asszony napirend utáni hozzászólásának címét láttam, akkor azt vártam, hogy még napirend után is folytatni fogjuk azt a szakmai vitát, amely a pedagógusok helyzetéről, a pedagógusok védelméről szól. Sajnos ez nem így történt, a képviselő asszony nem a pedagógusokról beszélt, hanem előrehozott választási kampányt folytatott, sajnos meglehetősen kevéssé tárgyszerűen és tartalmilag meglehetősen kevéssé megalapozott stílusban.

Képviselő asszony hozzászólásáról két dolgot szeretnék csak elmondani. Az egyik dolog az, hogy képviselő asszony talán nem kellő figyelemmel követte azt a napirend előtti hozzászólást és az arra adott választ. Az a vita egy jelenségről és önkormányzati döntésről szólt. (Dr. Mátrai Márta: Ez nem így van.) Nem pedagógusokról, nem az ő fizetésükről. Ez csak egy példa volt, amelyik bemutatta azt, hogy önök, ha hatalmat kapnak a kezükbe - akárhol, akár önkormányzatban, akár másutt -, ezzel hogyan élnek.

Én értem, hogy a képviselő asszony szívesebben hallotta volna a sikerpropagandát arról, hogy milyen nagyszerű eredményeket értek el, de hát szerencsére Magyarország demokrácia - még biztosan demokrácia -, ahol módjában áll a helyi hatalommal szemben is valakinek ellentétes véleményének lenni.

A második dolog, amit szeretnék elmondani, az az, hogy a képviselő asszony bizonyára rendkívül erős politikai fegyvernek gondolja azt, ha mások jövedelméről beszél a parlamentben (Dr. Mátrai Márta: Nem igaz!), törvény, jogszabály által biztosított jövedelméről. De azt gondolom, képviselő asszony, hogy akkor az a feladat, hogy ha ön ezzel nem ért egyet, keressünk jobb megoldásokat. De ez a típusú felvetés, ez a típusú megközelítés kizárólag arra alkalmas, hogy ön kétségbe vonja azt, hogy Lamperth Mónika, aki Kaposvár megválasztott képviselője, elmondhatja-e a véleményét vagy nem. Ön ilyen módon próbálja elterelni a figyelmet a valódi problémákról.

Azt kérem a képviselő asszonytól, hogy ezt a vitát biztos módjuk lesz majd lefolytatni szemtől szemben is, és módjuk lesz meghallgatni egymás érveit; de én, aki családjának az egyik ága Kaposvárról származik, azt remélem, hogy ez a vita nem a személyeskedésről, hanem Kaposvárról és a kaposváriak érdekéről szól majd.

Köszönöm szépen, elnök asszony. (Dr. Mátrai Márta: Sajnálom, hogy nem értette meg, hogy miről beszéltem!)

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Vannak ebben az országban olyan sajtótermékek, amelyek munkásságával talán már nem is érdemes a parlamentben foglalkozni, vagy nem lenne érdemes akkor, ha nem a jelenség lenne ijesztő és elszomorító. Az a jelenség, amelyik elűzte ebből az országból Bartók Bélát és oly sok embert, oly sok nagyszerű magyar művészt és tudóst; az a jelenség, amelyik tolerancia nélkül, együttérzés nélkül tekint minden olyan művészi megnyilvánulásra, amelyik ízlésvilágába nem fér bele, és minden olyan személyes megnyilvánulásra, amelyikkel nem ért egyet; az a fajta intolerancia, érzéketlenség és a művészettel szembeni teljes szembenállás, a művész egyéniségének teljes meg nem értése, a személyes és művészi hitvallásokat politikaiba fordító ellenérzés, intolerancia nyilvánul meg ebben a cikkben is, ami sajnos oly sok kárt okozott az elmúlt években is ennek az országnak.

Mert Kertész Imre Nobel-díjas író európai író. Olyan európai író, aki olyan jelenségekről ír, amelyek nemcsak a magyarokat, de mindenkit érdekelnek Európában, az intoleranciáról és a toleranciáról, a szenvedésről, a gyűlöletről, a szeretetről és a boldogságról. Olyan témákról ír, amelyek megérintenek mindenkit, aki nyitott szemmel közelíti meg őket, és bizony persze Kertész Imre magyar író is. Magyar író is, mert Krúdyt és Márait olvas, és mert magyarul ír, és mert az ő történetei, miközben általános érvényű történetek, nagyon is magyar történetek; olyan történetek, amelyek tükröt mutatnak nekünk arról, hogy milyen ennek az országnak a múltja és sajnos néha milyen a jelene. Aki pedig egy személyes nyilatkozatot, egy személyes hitvallást, egy emberi érzést politikai ügyként kezel, az pontosan ott tart ma is, ahol Horger Antal úr tartott, amikor József Attila "Se istenem, se hazám" verséből annak idején fegyelmi ügyet csinált.

Sajnálom, hogy vannak olyanok, akik nem tanultak a XX. század történetéből, nem tanulták meg azt, hogy stabil Magyarország, egészséges nemzet csak az egyéni vállalások megértéséből és elfogadásából, az érdemi vitából, a nézetek ütközéséből, a művészet tiszteletéből, a kultúra sokszínűségének elfogadásából származik.

(8.10)

Öröm volt látni, hogy ebben a cikkben is volt olyan - Vasy Géza irodalomtörténész -, aki megértette, hogy miről szól ez a nyilatkozat, és ugyanazt mondta, amit én is most mondani szeretnék: boldog 80. születésnapot kívánunk Kertész Imrének!

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem kétséges, hogy az emberi szellem egyik legnagyobb teljesítménye a reformáció, amelyiknek egyik központi alakja Kálvin János, ahogy magyarosan hívni szoktuk, talán mutatva azt, hogy mennyire a magyar nép szívébe költözött már Kálvin alakja. Az a fajta teológiai megújulás, egyházszervezeti megújulás, amelyikről képviselő úr is szólt, ez a fajta megújulás, amelyik az Istenben magát kereső egyént állítja a középpontba, amelyik a közösség szervezésében másfajta elveket állít, mint eddig a presbitériummal és egyáltalán a közösség szabad szerveződésével, más modellt állított, más mintát állított, mint az addigi egyházszervezet.

Az a fajta erkölcsi tanítás, amelyik mind az emberek együttélésében, mind a gazdaság szervezésében más elveket hirdetett, mint eddig, ez a fajta tanítás az egész világon megalapozója volt az új kornak, megalapozója volt annak a fajta kialakuló fejlődésnek, amelyik a XVII. századtól kezdve Európa és aztán a világ egész arcán rajta hagyta a nyomát.

A kálvinizmus és tágabb értelemben a protestantizmus alakítója az egész világ történetének, alakítója a szellemi világban és alakítója a fizikai világban egyaránt. Mindannyian ismerjük és olvastuk Max Weber munkáit, amelyek ezzel a protestáns hagyománnyal foglalkoznak, és mindannyian ismerjük azt a bibói hagyományt, amelyik a magyar valóságra és a magyar körülmények közé alkalmazza és adaptálja ezt a hagyományt.

Azt is el kell mondanunk, hogy a kálvinizmus a világban is sokfajta formában jelenik meg, és sokfajta nyomot, sokfajta hagyományt képvisel, de Magyarországon ezek közül a hagyományok közül mindig a népi, a demokratikus hagyomány volt az erősebb, az a hagyomány, amelyik valóban nép egyháznak tekintette magát, amelyik közel volt a néphez, és közel volt azokhoz az emberekhez, akiket szolgált. Megtermékenyítője a kálvini reformáció nemcsak a református egyháznak, de más egyházaknak is, az unitárius egyháznak - amelyiknek a különlegességét érdemes mindig szóba hoznunk - mint magyar alapítású egyháznak, de hasonlóképpen azoknak a szabadegyházaknak, neoprotestáns egyházaknak is Kálvinnál van a gyökere, amelyek mostanában teret nyernek maguknak a világban és Magyarországon is.

(8.20)

A kálvini egyház, a református egyház, miközben világegyház és a világ számára fontos, így fontos Magyarországon is, az elmúlt évszázadokban története mindig összefonódik a magyarság történetével. A református egyház ott van a magyarság minden sorsfordítójánál, ott van, és helytáll minden olyan nehéz pillanatban, amikor a magyar nép valamilyen kihívás elé került.

Azt is el kell mondanom, hogy a reformáció, a kálvini tanítások nemcsak magára a protestáns közösségre hatottak, hanem hatottak a többi vallási közösségre is. A magyar szellemi élet egyik legizgalmasabb időszaka a reformáció és az ellenreformáció időszaka a létrejövő nagyszerű protestáns iskolákkal, a létrejövő nagyszerű katolikus intézményekkel és azokkal a csodálatos hitszónokokkal, hitvitázókkal, akik új életet hoztak a magyar nyelvbe, új életet hoztak a magyar teológiai gondolkodásba, akik teret nyitottak a szabad vitának, és teret nyitottak annak a fajta küzdelemnek, amelyik az eszmék ütköztetésével alakul.

Azt kell mondanom, és ajánlom képviselőtársaimnak, hogy ha tehetik, és van rá idejük, akkor olvassanak hitvitázókat, olvassanak hitszónokokat ebből az időszakból. Azt kell elmondanom önöknek, hogy amellett, hogy persze mindannyian tanulhatunk tőlük higgadt érvelést, tanulhatunk tőlük vitakultúrát, tanulhatunk tőlük nagyon sokat arról, hogy hogyan kell összekötni a racionális érveket, az érzelmi érveket és az őszinte meggyőződést. Azért azt is meg kell említenem, hogy bizony ezek zamatos stílusukban olvasmánynak sem utolsók, rendkívül szórakoztatóak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tudjuk azt, hogy a református közösség útja bizony nagyon gyakran szenvedéssel, nagyon gyakran vitákkal, nagyon gyakran elnyomatással is együtt járt. Nem felejtjük el a gályarab-prédikátorokat, nem felejtjük el azt, hogy nem volt mindig könnyű reformátusnak lenni ebben az országban, sokfajta önkényuralmi rendszer, sokfajta lelkeket erőszakkal téríteni akaró hatalom próbált erőt venni a lelkek szabadságán. De mégis azt mutatja az elmúlt évszázadok története, hogy a kálvini gondolat erős, és megmarad Magyarországon, azt mutatja, hogy ez a gondolat formálja tovább ezt az országot.

Azt kívánom a magyarországi református közösségnek, tágabb értelemben a protestáns közösségnek, hogy ez a gondolat még sokáig működjön eredményesen Magyarországon is.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps.)

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Elnézést kérek, hogy későn jelentkeztem. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! A törvényhez benyújtott módosító indítványok közül alapvetően a 4. és a 10. számú módosító indítványhoz szeretnék röviden szólni, illetve a 8. ponthoz is.

Ezek a módosító indítványok - mint az általános vita mindkét szakaszában elhangzott - arra törekszenek, hogy technikai értelemben és itt-ott tartalmilag is a törvényjavaslatot olyan formára alakítsák át, hogy a törvényjavaslat által kitűzött pozitív célok elérhetők, ugyanakkor az esetleges problémák, gondok kezelhetők legyenek. Szeretnék e három módosító javaslat mellett szólni.

A 4. számú módosító javaslat a pedagógus-továbbképzéshez kapcsolódik, továbbfejleszti a törvényjavaslat eredetileg beterjesztett szövegét, mert nemcsak az egyéni képzési rendben való tanulást teszi lehetővé, hanem a felsőoktatási tanulmányok folytatását és beszámítását a pedagógus-továbbképzés során, illetve a továbbképzések keresztbeszámítását is; tehát hogy egyik továbbképzésben szerzett ismeretet ne kelljen még egyszer megtanulni, és ehhez teremt áttekinthető, világos rendszert.

A 8. számú módosító indítvány az általános vita tapasztalatai alapján is világossá teszi, hogy alapvetően az igazgatóválasztásnál a pedagógusközösségnek kell megadni azt a jogot, hogy döntő befolyása lehessen az önkormányzati döntés előkészítésére. Ilyen módon a nevelőtestület döntéséhez köti az igazgatói kinevezést, ott bizonyos arány esetében teszi lehetővé az önkormányzat pozitív döntését.

Végül a 10. számú módosító javaslat az emelt szintű érettségivel függ össze, és az ehhez kapcsolódó hatályba léptető rendelkezések. 2014-re teremti meg azt a helyzetet, hogy a felsőoktatási képzésben minden diák számára kötelező legyen legalább egy emelt szintű érettségi vizsga letétele. Ennek tantárgyait, előfeltételeit a kormány rendeletben állapítja meg, de ennek a kormányrendeletnek a kiadásánál az egyes szakterületen működő felsőoktatási intézményeknek van döntő szava, az ő javaslatuk alapján alakítja ki a kormány azt, hogy mely tárgyból kelljen az adott alapképzésre emelt szintű érettségi vizsgát tenni.

Köszönöm szépen, tisztelt elnök úr.

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Osztom képviselő úrnak azt a nézetét, hogy az egészséges nemzettudat, az a fajta közfelfogás, amelyik elkötelezett a demokratikus értékek mellett, nem táplálkozhat másból, mint az ország múltjának megismeréséből és őszinte feltárásából. Határozott meggyőződésünk, hogy emlékeznünk kell a magyar történelem és ezen belül különösen a XX. század azon korszakaira is, amelyek szörnyűek, amelyeket a szabadságtól, az élettől való megfosztás jellemez. Emlékeznünk kell a magyar történelemnek azokra a korszakaira, amikor nem tisztelték az emberi méltóságot, a szabadságot. Azért kell rá emlékeznünk, hogy ez ne következhessen be, ne történhessen meg újra.

Ezért üdvözöltem egy előző felszólalás alkalmával is képviselő úrnak azt a szándékát, hogy kezdeményezi ennek az emlékműnek a létrehozását. Örömteliek a fejlemények, amelyek az elmúlt időszakban történtek: a Fővárosi Közgyűlés döntése, a Budapest Galéria részvételével a megfelelő méltó hely megtalálása, és a szobor koncepciójának a kialakítása. Azt tudom mondani képviselő úrnak, hogy a kormány továbbra is fontosnak tartja ennek az emlékműnek a felállítását, és támogatni kívánja, de ennek a konkrét összegéről majd a költségvetés végső számainak a kialakítása után tudunk felelősen nyilatkozni. De azt kell mondanom képviselő úrnak, hogy támogatni kívánjuk ezt a kezdeményezést, és fontosnak tartjuk azt a demokratikus elkötelezettséget, amely ennek az emlékműnek a létrehozása mögött áll.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps.)

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Fiktív törvényjavaslatok fiktív támogatásáról nem tudok nyilatkozni képviselő úrnak, ha lesz ilyen törvényjavaslat, nyilván lesz róla a kormánynak álláspontja.

Azonban a dolog lényegét tekintve érdemes egy fél lépéssel hátrébb lépni, mint a pillanatnyi látszólagos konfliktus. Szeretném elmondani azt, hogy az állampolgárokat megillető alapjogokat az iskolai jogviszony vagy a hallgatói jogviszony nem írja fölül. Sem a gyülekezéshez való jogot, sem a szólásszabadsághoz való jogot, sem a politikai jogok gyakorlását az nem helyezi hatályon kívül, hogy valaki egy felsőoktatási intézménynek oktatója vagy éppen hallgatója.

Hasonlóképpen természetesen minden törvényesen működő civil szervezetnek módja van különböző helyeken működni. Az nem kérdéses azonban, hogy az meg az intézmény jogosultságai közé tartozik, hogy eldöntse, hogy milyen célokra biztosít adott esetben termet, milyen célokra biztosít adott esetben hangosítást, vagy éppen milyen rendezvényeket enged be a saját falai közé.

Képviselő úr, azt kell elmondanom, hogy ettől különálló kérdés az, amit a képviselő úr említett, hogy a hallgatói önkormányzatok esetében a hallgatói önkormányzatoknak - akik ebben a minőségükben a hallgatók összességét és nem egyik vagy másik politikai vagy szakmai csoportjukat képviselik - vannak jogosultságaik, és vannak rájuk vonatkozó választási szabályok. Ezek egyébként nem zárják ki azt, hogy a hallgatók bármilyen, akár szakmai, akár személyes, akár politikai csoportban egyesülve és együttműködve lépjenek föl egy-egy ilyen típusú választáson.

Összességében azt tudom mondani, képviselő úr, hogy mint általában minden oktatással kapcsolatos ügyben, a vonatkozó jogszabályokat összességében, az alkotmányt, a gyülekezési jogot és az egyéb szabadságjogokat, valamint az intézményekre vonatkozó szabályokat közösen és együttesen kell érvényesíteni.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselő Úr! Szerintem az oktatás, kutatás és tanulás szabadsága szintén a rendszerváltás egyik fontos eredménye, ezért én nem tartanám helyesnek, ha a kormány egyes egyetemi előadókról véleményt nyilvánítana itt a parlamentben.

Ezzel szemben azt szeretném elmondani a képviselő úrnak, azt a tapasztalatot, talán emlékszik a képviselő úr, hogy 2002 körül nagyon kemény viták voltak arról, hogy a közoktatáson belül egy választási kampány idején mi megengedett, és mi nem megengedett. Akkor is mindenfajta szélső, ha szabad ilyet mondani, már hogy gondolatilag egyfajta álláspontot vagy egyoldalú álláspontot képviselő megközelítés volt. Én nem gondolom azt, hogy az egyetemi politizálás minden fajtája a pártok tilalmába ütközne, hiszen van olyan egyetem, nem is egy, ahol nagyon sikeresen rendeznek például vitasorozatot a választások idején, és nyilván ezt senki nem akarja sem betiltani, sem megszüntetni.

Azt gondolom, hogy itt elsősorban egy jogértelmező folyamatra van szükség, ahol közösen kellene az ifjúsági szervezeteknek, az egyetemeknek, a rektoroknak kialakítani megfelelő jó joggyakorlatokat ebben. Én örömmel ajánlom az oktatási jogok biztosának segítségét, akivel erről már beszéltem, és szívesen működik közre egy ilyenfajta (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) iterációban.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Itt a parlamentben előzőleg hasonló tárgykörben, bár nem feltétlenül azonos céllal elhangzó, a világörökségi törvényt érintő kérdésekre elmondtuk, hogy a világörökségi törvény szakmai tervezete a tárcánál év elejére elkészült, azt tartottuk célszerűnek azonban, ha megvárjuk az idén júniusi világörökségi bizottsági ülést az UNESCO-ban, és ennek a tapasztalatait is beépítjük a törvénybe.

Ennek alapján született meg a végleges szakmai javaslat, amelynek a napokban is zajlik a kormányon belüli és társadalmi egyeztetése. Ennek keretében a világörökségi kezelők segítségével hívjuk egyeztetésre, szakmai beszélgetésre az egyes világörökségi tájakon érintett civil szervezeteket és önkormányzatokat.

A kérdésben hivatkozott tokaji történelmi borvidék esetében ilyen egyeztetésre került sor többek között 2009. november 10-én is a jelen lévő önkormányzatokkal és szakmai szervezetekkel. Ugyanakkor azt szeretnénk, ha ez a szakmai egyeztetés a lehető legszélesebb lenne, ezért - ha mint képviselő asszonyban mint polgármesterben és a térség, a táj önkormányzataiban van további egyeztetési igény - erre örömmel állunk rendelkezésre.

(16.20)

Azonban kérem azt, képviselő asszony vegye figyelembe azt a szándékunkat, hogy még ennek a parlamenti ülésszaknak az idején beterjesztjük ezt a törvényjavaslatot, abban a reményben, hogy legkésőbb jövő tavasszal elfogadott világörökségi törvénye lehessen az országnak.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Attól tartok, hogy képviselő úr utolsó fölszólítása nem komoly, tekintettel arra, hogy azokban az esetekben, például Magda Sándor képviselő úr esetében, aki nyilvánosságra hozta a saját jövedelmét, ön nem azt az adatot idézte, hanem egy jóval magasabb számot mondott, mint ami a valós ez évi jövedelme rektor úrnak.

Ami pedig a jogi álláspontot illeti: tisztelt képviselő úr, tudom, hogy önöknek mindig útjukban vannak a jogszabályok, ha azok az önök politikai céljaival nem egyeznek meg, de azt kell önnek mondanom, hogy érdemes lett volna elolvasni azt a bírósági ítéletet, amelyikre ön hivatkozott. Ez a bírósági ítélet ugyanis teljesen világos helyzetet teremtett: a Rektori Konferencia esetében elutasította azt az igényt, hogy a Rektori Konferencia hozzon nyilvánosságra rektori fizetéseket. Teljesen világos módon a Rektori Konferenciának ez nem dolga, így a Rektori Konferencia elnöke joggal hívta föl a helyes jogi eljárásra az adatot kérők figyelmét.

A Szent István Egyetemet kötelezte a bíróság arra első fokon, hogy közzétegye ezeket az adatokat. Én biztos vagyok benne - mint ahogy erről egyébként rektor úr nyilatkozott is -, hogy ennek a fajta kötelezettségének az egyetem meg fog felelni.

Tisztelt Képviselő Úr! Ezért azt tudom önnek mondani, hogy a tárca úgy, ahogy eddig, a továbbiakban is a jogszabályok alapján jár el, mert mi a jogállam talaján állunk.

Köszönöm szépen, elnök asszony, tisztelt Ház. (Taps az MSZP soraiban.)

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Annak mindenképpen örülök, hogy képviselő úr most már belátja, hogy a Rektori Konferencia elnökének ön által kifogásolt álláspontja jogszerű és megfelelő, ugyanakkor azt kell mondanom képviselő úrnak, hogy továbbra is az a helyes álláspont, amelyik azt mondja, hogy az adatkezelőnek van joga arra, hogy az adatot nyilvánosságra hozza, s ez az ő kötelessége is. Ebben az esetben az adatkezelő az egyetem, a felsőoktatási intézmény.

Tisztelt Képviselő Úr! Azt is el kell önnek mondanom, hogy a rektorok fizetésére a gazdasági tanács, az intézmény gazdasági tanácsa tesz javaslatot, ez az ő jogosultsága, és a tárca az egyetemi autonómiát nem politikai célok érdekében kívánja használni, csak akkor, amikor úgy gondolja, hogy a politikai szándékainak megfelel, hanem mi ezt komolyan vesszük, azt gondoljuk, hogy abban, ami az egyetemek felelőssége, az egyetemeknek, a felsőoktatási intézményeknek kell dönteniük, és adott esetben vállalniuk is érte a felelősséget.

Köszönöm szépen, elnök asszony, tisztelt Ház. (Taps az MSZP soraiban. - Dr. Pósán László közbeszól.)

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Képviselő asszony alapkérdésére, hogy mit akar Orbán Viktor, sajnos nem tudok válaszolni (Derültség a Fidesz soraiban.), merthogy a Fidesz elnöke nem ragadta meg a lehetőséget az elmúlt években, hogy módot találjon programja kifejtésére. Ebben a levélben sem ez történik, ebben a levélben sajnálatos módon nem ismerhetjük meg a Fidesz oktatással kapcsolatos elképzeléseit, pedig szerintem nagyon sokan kíváncsiak lennénk rá, hogy egy hatalomra törő párt milyen elképzelések alapján kívánja folytatni az oktatás fejlesztését, vagy éppen milyen módon kívánja tönkretenni azokat az eredményeket, amelyeket az elmúlt években elértek a magyar iskolák és pedagógusok.

Ami a levél tartalmát illeti, sajnos, képviselő asszony, azt kell önnek mondanom, hogy ebben a levélben számos pontatlan, valótlan állítás szerepel, ezek egyike-másika kimondottan rágalmazás. Elképzelésem sincs, hogy honnan veszi a Fidesz elnöke, hogy a kormány az erőszakos, agresszív emberek pártján állna, miközben az elmúlt években számos olyan intézkedést tettünk (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ismerjük.), amelyek a pedagógusok védelmét, az iskolai rend fenntartását, a problémát okozó diákokkal való szakszerű foglalkozást segítik elő.

(16.20)

Hasonlóképpen, a levélben szereplő pénzügyi adatoknál Orbán Viktor úr elfeledkezik arról, hogy az elmúlt hét évben minden évben - és így lesz a következő évben is - jelentősen magasabb volt az oktatás támogatása nemcsak nominális, de reálértéken is, mint amilyen a Fidesz-kormány utolsó évében, 2001-ben volt.

Ami pedig a levél tartalmán túli kérdéseket illeti, arról, hogy az adatbázisokkal mi a helyzet, már napirend előtt hallhattunk. Nem tudjuk, hogy a Fidesz milyen adatbázisokat gyűjt, és mire kívánja ezeket felhasználni. Némiképp aggódunk az alapján a gyakorlat alapján, ahol a fideszes önkormányzatok sorra váltottak le politikai okok miatt kiváló iskolaigazgatókat, intézményvezetőket. (Közbeszólás a Fidesz soraiban.)

Általánosságban pedig azt tudom mondani, hogy tartsa magát távol a politika az iskoláktól és gyerekeinktől! Semmi keresnivalója ott!

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Szerintem mindannyiunknak felüdülést jelent, hogy egy ilyen szakkérdésről válthatunk ma szót, amely valóban komoly megfontolást igényel.

Az az igazság, képviselő úr, hogy ön egyébként részben talán egy minisztériumi levél ismeretében is idéz, hiszen bizonyos mondatok visszaköszönnek, és azt kell önnek mondanom, hogy nem idézi az érvelés teljességét. Ma a jogi helyzet egyértelmű, akkor sorolható H fizetési osztályba az, akinek pedagógia szakos egyetemi végzettsége van, ha a munkaköre olyan, amelyet elláthat önmagában ezzel a végzettséggel. Hiszen itt második végzettségekről van szó.

A pedagógus természetesen tanul pedagógiát, mire tanító, főiskolát végzett általános iskolai tanár vagy egyetemet végzett középiskolai tanár lesz belőle. Az a kérdés, hogy a külön pedagógiai végzettséget a mai jogszabályok csak akkor engedik elismerni a feladat ellátásához szükséges végzettségként, ha önmagában ez a munkakör egyedül ezzel a végzettséggel ellátható lenne.

(16.40)

Ezek pedig alapvetően a nevelői típusú munkakörök: a kollégiumi nevelői, a napközis nevelői, illetve tanulószobai nevelői munkakör.

Ha a képviselő úr felvetése arra vonatkozik, hogy érdemes lenne átgondolni ezt a rendszert, én ezzel nem szívesen vitatkoznék. Elmondhatnám azt, hogy egyébként persze ez nem egy új rendelkezés; amióta közalkalmazotti bérrendszer van, azóta így működik ez a rendszer, lett volna éppen mód megváltoztatni az elmúlt húsz évben számos alkalommal. Ami ennek az akadályát vagy korlátját jelenti, az egyetlen apró tény: a többletköltséget valakinek állnia kell. Aki a többletköltséget állja, az kizárólag az önkormányzat lehet, hiszen közvetlenül béreket ő fizet, és nem az állam. Nagyon nehéz lenne a normatívarendszeren keresztül érvényesíteni egy olyan bérrendszert, amelyben eltérő módon állapítják meg a béreket, ahol az egyik helyen általános iskolai tanár vagy tanító dolgozik főiskolai végzettséggel, a másik helyen pedig, mondjuk, adott esetben pedagógiai végzettséggel is rendelkező, felsőoktatási végzettségű vagy egyetemi végzettségű pedagógus.

A szakkérdés jó megoldása egy, a jelenleginél rugalmasabb, a többletteljesítményt és többletképzettséget mind az ilyen típusú, mind a továbbképzések esetében elismerő bérrendszer lehetne, ezekhez pedig majd többletforrások kellenek a következő években.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiból.)

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Először is szeretném megköszönni a képviselő úr kérdését, mert valóban az oktatás legfontosabb kérdéséről, az oktatási esélyegyenlőségről, annak elősegítéséről, ennek érdekében tett intézkedésekről beszélhetek, és szerintem talán ez a legfontosabb kérdés, amiről a minőség mellett az oktatásban beszélni érdemes és kell.

A képviselő úr adatokat és tényeket kér, ezért engedje meg, hogy most elsősorban adatokkal válaszoljak az ön kérdésére. Az uniós támogatások keretében 2007-2013 között összességében 120 milliárd forintot költ az ország és az Európai Unió iskolafelújításra, ezen belül 47 milliárd forint olyan programokat érint, amelyek óvodákkal kapcsolatosak, ez 162 pályázatot jelent, ennél jóval több, közel 500 feladatellátási helyet.

(14.40)

Ezenkívül további projektek kaptak támogatást, csak példaként mondom: PHARE-programok keretében 6,5 milliárd forintért, az NFT egy ROP-jában 14 milliárd forintért, címzett és céltámogatásokból 86 beruházás 44 milliárd forintért, decentralizált forrásokból a regionális források keretében több száz intézmény kapott támogatást. 2008-ban kimondottan óvodafelújításra és bölcsődei férőhelybővítésre lehetett pályázni 1,6 milliárd forint értékben kis összegű támogatásokat, 2009-ben már 4,1 milliárd forint áll ugyanerre a célra rendelkezésre. A képviselő úr kérdezte: a jövő évi költségvetésben 4,3 milliárd forint van ugyanerre a célra beállítva.

Tisztelt Képviselő Úr! Kérdezte azt is, hogy mi történt az intézményekkel, az intézményrendszer átalakításával. Valóban, képviselő úr, nagyon jelentős átalakulás zajlott le az elmúlt hét évben az intézményrendszerben. A kistérségi társulások és ezen belül különösen az intézményfenntartásos vállalkozó kistérségi társulások beléptével jelentősen átalakult a finanszírozói és fenntartói rendszer, ez több száz intézményt érintett. Azonban azt a képviselő úr is bizonyára tudja, hiszen az oktatás területén jártas, hogy az átalakulások döntő részénél megmaradtak azok az intézmények tagintézményként, amelyek a településeken, a falvakban működnek. Más a cégtábla, korszerűbb, hatékonyabb intézményirányítási módszer van, de ugyanakkor a tanítás, az iskola működik tovább. Ha a képviselő úr nem hiszi, akkor látogasson meg egy olyan kistérséget, mondjuk, a szegedi kistérséget, ahol kihasználják a társulásban rejlő előnyöket, ésszerűen, jól osztják el a forrásokat.

Kérdezi a képviselő úr, milyen forrásokat költöttünk integrációra, a romák és a hátrányos helyzetű diákok oktatásban való részvételének támogatására. Azt lehet mondani, hogy ma összességében ezerötszáz intézmény vesz részt az integrációs programban. Ez a program egyaránt nyújt szakmai támogatást az intézményeknek továbbképzésre, fejlesztésre, jobb működésre, ugyanakkor ettől az évtől kezdve immár a pedagógusok számára is adunk többlettámogatást, azoknak a pedagóguskollégáinknak, akik ezt a néha nagyon nehéz, nagy áldozatokat váró munkát végzik, számukra, több mint tízezer pedagógus számára többletjuttatást tudunk biztosítani. Szintén közel tízezer gyerek van - a képviselő úr ezt is kérdezte -, aki az óvodáztatási támogatás keretében hátrányos helyzetű gyerekként korábban tud bekapcsolódni az óvodába, és ilyen módon eredményesebb lehet.

Végül a képviselő úr kérdezte az "Útravaló" programot, és azt mondta, ígérte a kormány. Ezt nem csak ígérte, megvalósította: folyamatosan húszezer diák van, általános iskolás, középiskolás, szakiskolás, aki részt vesz ebben a programban, és eredményesebben teljesít.

Tisztelt Képviselő Úr! Az oktatás rendszerében az oktatási kormányzat elsősorban lehetőségeket tud nyújtani. Ott, ahol a lehetőségeket keresik - ilyen például Kőbánya, az én választókerületem -, ahol nem a politikai civódás lehetőségét látják az oktatásban, hanem közösen megoldandó feladatokat, ott a kormány támogatásával tudnak eredményeket elérni. Én azt kívánom minél több településnek és iskolának, hogy ilyen környezetben működhessen tovább is.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Nemzetről, nagy nemzeti kérdésekről szólni, az mindig komoly felelősséget rejt, képviselő úr, azt a felelősséget, amelyik az ön által egyébként szerintem jogosan kért erkölcsi indíttatás, erkölcsi törekvések mellett a józan észt, a megértést is feltételezi.

Alig hiszem, hogy az képviseli a nemzeti politikát, aki a vele politikailag egyet nem értőket több mint hazaárulónak hívja, hogy az képviseli a nemzet érdekeit, aki meg kívánja osztani ezt a nemzetet. Alig hiszem, hogy az beszél a nemzet érdekében erkölcsileg jogosan, aki nem a vitapartnert, nem az ellenfelet, nem a meggyőzendő társat nézi a másikban, akinek más politikai álláspontja van, hanem idegenszívűséggel vádolja.

(20.40)

Azt hiszem, képviselő úr, a magyar történelem egyik nagy tragédiája az, hogy mindig voltak olyanok, akik azt hitték, hogy az ő politikai nézetük az egyedül helyes, és akik az ettől eltérő nézeteket vallókat ki akarták rekeszteni, ki akarták zárni a politikai nemzet közösségéből. Tudjuk és látjuk, hogy hova vezet ez: megtanított erre minket a XX. század történelme, a XX. század nagy diktatúrái.

Képviselő úr, azt gondolom, hogy nem az cselekszik a határon túli magyarokért sem, aki egy értelmetlen népszavazásba hajszolta bele az országot, aminek csak rossz eredménye lehetett; nem az cselekszik a határon túli magyarok érdekében, aki megosztja a határon túli magyar közösségeket, aki azért dolgozik, hogy most már szinte minden határon túli magyar közösségben magyar legyen a magyarnak az ellenfele. És nem az szolgálja a határon túli magyarokat, aki itthon a magyar nemzet nevében kardot csörget, hanem az, aki okos tárgyalással vagy éppen okos nyomásgyakorlással, de valóban segít a határon túli magyarok helyzetén.

Arra kérem a képviselő urat, hogy térjen vissza a demokratikus politikai párbeszédhez, és keressünk együtt megoldásokat ezekre a kérdésekre.

Köszönöm szépen, elnök úr.

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Sajnálattal hallottam képviselő úrnak a hozzászólását, nem azért, mert a probléma felvetése indokolatlan lenne, hanem a képviselő úr is itt volt, amikor azt a meglehetősen hosszú vitát lefolytatta a parlament, amely arról szólt, hogy hogyan lehet visszaszorítani azt a jelenséget, amelyet a sajnálatos fémlopások és ennek következményei okoznak. Egyetértés volt a parlamentben, hogy annak a legjobb eszköze, legfontosabb eszköze, hogy ezt meg lehessen akadályozni, az a kereskedelem megfelelő szabályozása.

Tisztelt Képviselő Úr! Azt gondolom, hogy a törvényjavaslat vitája lezárult, az Országgyűlés elfogadta ezt a törvényt. Én értem, hogy a képviselő úr nem minden szempontból elégedett, vagy azok, akik megkérték önt ennek a hozzászólásnak az elmondására, nem minden szempontból elégedettek ezzel a törvényjavaslattal vagy ezzel az elfogadott törvénnyel, de én azt gondolom, hogy ez a törvény nagyon jelentős lehetőséget kínál arra, hogy visszaszorítható legyen az a fajta fémkereskedelem, amely nem a hulladékok újrahasznosítására, hanem az eltulajdonított fémtárgyak újrahasznosítására és értékesítésére épül.

Azt hiszem, közös érdeke a tisztességes fémkereskedőknek és az egész országnak, hogy megfelelő szabályozott viszonyok alakuljanak ki. Erre az elfogadott törvény jó lehetőséget teremt. És arról szeretném biztosítani a képviselő urat, hogy folytatni fogja a kormányzat az egyeztetéseket a legitim képviselőkkel, legitim szereplőivel ennek a szektornak, és olyan megállapodásra törekszünk, amelyik talán megnyugvást hoz mindenkinek.

És azt kérem a képviselő úrtól, hogy legyen abban segítségünkre, hogy a jó szándékú, tisztességes fémkereskedők is megértsék azt, hogy az ágazat konszolidálása olyan közös érdek, ami hosszabb távon az ő érdekeiket is szolgálja, még akkor is, ha most rövid távon többletterheket jelent.

Köszönöm szépen, elnök úr.

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Nem könnyű szólni képviselő úr szavai után, és bevallom, gondolkoztam is rajta, hogy megtegyem-e, de azt hiszem, mégiscsak kötelesség szólni. Kötelesség azért, mert ha egy országnak olyan szörnyű emlékei vannak, amelyekről képviselő úr beszélt, ha vannak olyan szellemei a holtak között és az élők között, akiket képviselő úr idézett, akkor kötelességünk az, hogy ne feledkezzünk el róluk. Kötelességünk az, hogy meghallgassuk az élőket, örüljünk, hogy köztünk vannak, és örüljünk annak, hogy szólnak hozzánk, és hogy emlékezzünk a holtakra, és meghalljuk az ő gondolataikat is, és visszaemlékezzünk az ő gondolataikra is. Mert botor az, és történelemhamisító, aki egyenlőségjelet tesz a nácizmus és a kommunizmus bűnei közé. De a gyilkosság az gyilkosság. A terror az terror. Az embertelenség az embertelenség.

Ha itt vagyunk, és amíg itt vagyunk, addig kötelességünk az, hogy felemeljük a szavunkat. Kötelességünk az, hogy ne engedjük elsüllyedni a XX. század szenvedéseit azért, hogy ne következhessen be újra a XXI. században. Kötelességünk az, hogy a bűnt bűnnek nevezzük, és különösen kötelességünk az, hogy elmondjuk azoknak, akik tudatlanok, akik gyengék, akik nem ismerik a magyar történelmet, akik nem ismerik az emberiség alapvető parancsait, fontos az, hogy elmondjuk, hogy hova vezet a gyűlölet, hova vezet a nemzeti alapú gyűlölet, az osztályalapú gyűlölet, hova vezet az ostobaság, és hova vezetnek azok a rendszerek, ahol azt gondolják, azt hiszik, hogy joguk van rendelkezni és dönteni mások élete alapján; hogy hova vezet az, ha az emberi nemet összekötő közös értékeket, az emberi élet szentségét fölülírják politikai szempontok, fölülírják borzalmas bürokratikus gépezetek döntései, és fölülírják gátlástalan és erkölcstelen emberek döntései.

Ezért, tisztelt képviselő urak, tisztelt Ház, én azt gondolom, azt hiszem, hogy mindannyiunknak van felelőssége, és ez a felelősség nem valamilyen nagy, közös felelősség csak. Ez nem egy valami hatalmas, országos felelősség. Ez az egyes emberek felelőssége. Vannak köztünk is olyan képviselő urak - képviselő úr vagy éppen Donáth László képviselő úr, aki itt ül mellette -, akiknek egész élete erről a felelősségről szól, és emlékeztet mindannyiunkat, akik talán gyengébbek vagyunk, talán ostobábbak, vagy nem adatott meg nekünk az a történelmi tapasztalat, ami önöket megedzette.

De azt gondolom, és azt hiszem, hogy mindannyiunknak van lehetősége, egy picike dolog, egy picike tett azon a helyen, abban a szerepben, ahova éppen a sors állított minket, hogy tegyünk azért, hogy ez az ország ne felejtse el a múltját, tegyünk azért, hogy ez az ország ne felejtse el a halottait, tegyünk azért, hogy ne felejtse el azokat a nagy élőket, akiket elüldözött innen. Van közös felelősségünk abban, hogy ne felejtsük el azt, hogy milyen kötelességet rótt ránk a sors, mi az a kötelesség, ami odaállít minket egy-egy posztra.

Én azt hiszem, hogy szerencsére nagyon sok olyan pedagógus van ebben az országban - én hadd beszéljek róluk, az ő szerepükről -, aki tudja, hogy mit jelent ez a kötelesség. Én büszke vagyok arra, hogy az én iskolámban, ahol én tanítottam, Kőbányán a Zrínyi Miklós Gimnáziumban minden évben megünneplik az '56-os forradalom évfordulóját, és minden évben megemlékeznek a holokauszt-emléknapról, és nem valamilyen formális, hivatalos ünnepséggel, hanem szívből, a tanárok és a diákok munkájával, tevékenységével.

Most, amikor a Pataky Művelődési Központban az Auschwitz-album járt, akkor az én iskolám diákjai és tanárai készítették el a kőbányai zsidóságra emlékeztető emlékfalat. Én azt hiszem, hogy nagyon sok ilyen iskola és nagyon sok ilyen pedagógus van, de közös dolgunk, közös felelősségünk, hogy még több ilyen legyen. Én ezért köszönöm képviselő úr megemlékezését, és köszönöm azt a munkát, amit egész életében azért végez, hogy ne halványodjon el az áldozatok emléke, ne halványodjon el a hősök dicsősége.

Köszönöm szépen, hogy szólt, és köszönöm, hogy meghallgathattam önt. Köszönöm szépen, elnök úr. (Donáth László, Mécs Imre és dr. Schiffer János tapsol.)

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Kuzma László képviselő úr higgadt, megfontolt, nyugodt, szakértően érvelő vitapartnere volt az elmúlt évek nehéz, néha indulatos oktatáspolitikai vitáinak. Sokoldalú tapasztalata, higgadt véleménye, érvelése, derűs személyisége hiányozni fog mindannyiunknak.

Osztozunk családja, iskolája, városa, közössége, pártja gyászában. Köszönöm szépen. (Taps.)

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Azt gondolom, hogy vannak olyan viták, amelyeket talán nem érdemes a parlament elé vinni, amelyek talán - hogy fogalmazzak óvatosan? - nem érik el azt a szintet, amelyre a képviselő asszony ezeket a vitákat emeli. Hiszen miről is van szó? Az óvodai nevelés alapprogramja tartalmaz egy mondatot: "Az óvodai nevelés gyermekközpontú, befogadó, ennek megfelelően a gyermeki személyiség kibontakoztatására törekszik, biztosítva minden gyerek számára az egyenlő hozzáférést, tudatosan kerüli a nemi sztereotípiák erősítését, elősegíti a nemek társadalmi egyenjogúságával kapcsolatos előítéletek lebontását."

Ez a mondat egy magyar nyelven írott, kicsit bonyolult, de szerintem tökéletesen érthető mondat - mert mi is az, hogy sztereotípia? Nézzünk meg bármilyen értelmező szótárt: azt a választ kapjuk, valami olyasmit, hogy állandóan ismétlődő, elkoptatott kifejezés, illetve előítélettel kapcsolatos szójelentés. Ennek a mondatnak a két utolsó tagmondatából teljesen egyértelmű, hogy itt arról van szó, hogy az óvodai nevelés ebben a fajta szemléletben, amiről a mondat egésze szólt, amely egy gyermekközpontú szemlélet, azt tartja céljának, hogy a nemek egyenlőségét, egyenrangúságát valóban nevelési célnak tekintse, azonban az egyenrangúság, tisztelt képviselő asszony, nem jelent egyenlőséget - bocsánat, nem jelent egyformaságot, nem jelent uniformizálást.

Nagyon szép lenne, ha úgy lenne, ahogy a képviselő asszony mondja, hogy ma Magyarországon a férfiak és a nők társadalmi megítélésében nem lennének sztereotípiák, nem lennének különbségek. Ebben az esetben valószínűleg több női képviselőtársunk lenne, de az kétségtelen, és azt gondolom, minden demokratikus politikai erőnek is az a célja, hogy a társadalom - elfogadva a különböző férfi- és női szerepeket, hiszen ma már nemcsak egyetlen férfi- vagy egyetlen női szerep lehetséges - úgy tekintse, úgy gondolja, hogy a férfiak és nők különbözőségükben is egyenrangúak. Az óvodai nevelés programja ezt tűzi ki célként. Őszintén szólva nem értem, hogy a képviselő asszony ezen mit kifogásol.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiból.)

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! A képviselő asszony azt mondja, hogy az nem nemi sztereotípia, hogyha egy gyermek játékot szabadon választhat magának. Én ezzel, képviselő asszony, egyetértek, mélyen egyetértünk. Ha ez nem nemi sztereotípia, akkor ez nem is ütközik az óvodai nevelés alapprogramjába. Abban pedig szerintem nincs köztünk vita, vagy nagyon remélem, hogy nincs köztünk vita, hogy lehetővé kell tenni egy társadalomban azt, hogy mindenki megválaszthassa, az általa rendelkezésre álló nemi szerepek közül melyeket választ. Bizonyára a képviselő asszony is emlékszik azokra az időkre, amikor komoly szakemberek írták le azt, hogy a nők nem alkalmasak a közéletben, az oktatásban, a felsőoktatásban való részvételre, és biztos vagyok benne, hogy most már a képviselő asszony sem ért egyet ezekkel a nézetekkel. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiból.)

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Először is szeretném megköszönni Gyula városának és önnek azt az elkötelezettséget, áldozatkészséget és sok-sok munkát, amivel előkészítik és megünneplik Erkel Ferenc születésének 200. évfordulóját. Ma itt, a parlamentben kezünkbe kaptuk ezt a nagyon színvonalas szakmai és kulturális programot, amit a város tervez. Azt gondolom, ez nekem is, képviselőtársaimnak is azt bizonyítja, hogy méltó ünnepségre készül a város.

Ami az önök kezdeményezését illeti a magyar zenekultúra napjának létrehozására, azt mindenképpen jó, támogatandó célnak tartjuk, tartja a kormányzat, ugyanakkor képviselő asszony figyelmét is fel kell hívnom arra, hogy össze kell egyeztetni azoknak a fontos napoknak a sorát, be kell illeszteni oda ezt a napot, amit a magyar kultúra napja, a zene ünnepe, a zenei világnap, illetve a magyar kórusok napja jelent. Ebben a naptárban kell elhelyezni méltóképpen ezt a nagyon fontos emléknapot.

Azt tudom képviselő asszonynak mondani, hogy annak érdekében, hogy ez ne kizárólag egy város ügye legyen, hanem valóban a zenét szerető teljes magyar társadalom számára fontos ünnepnappá váljon, megkerestük a legfontosabb szakmai szervezeteket, és azt kértük tőlük, hogy mondjanak véleményt erről a kezdeményezésről. Ezek a vélemények egészében véve támogatóak, ugyanakkor számos javaslatot, pontosítást, finomítást is tartalmaznak. Ezért kérjük képviselő asszony türelmét, a közeljövőben, a szakmai szervezetek véleményének beépítése alapján fogunk arról állást foglalni és fogjuk kialakítani azt a véleményünket, hogy milyen módon tartjuk megünnepelendőnek és megrendezendőnek a magyar zenekultúra napját.

De képviselő asszonynak és a városnak szeretném még egyszer megköszönni ezt a kezdeményezést és azt, hogy ápolják Erkel Ferenc szellemiségét, támogatják a magyar zenekultúra ügyét.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Azt hiszem, abban egyetérthetünk, hogy ön egy fontos kérdést tett fel. Lényeges az, hogy milyen megoldást, milyen módot tudunk kínálni a Nemzeti Táncszínház további nyugodt működéséhez. Azt kell mondanom képviselő úrnak, téved, ha azt gondolja, azt hiszi, hogy nem folyik folyamatos párbeszéd a táncművészeti szakma neves képviselőivel.

(17.20)

Ugyanakkor a tényeket tudomásul kell vennünk. Az előadó-művészeti törvény finanszírozási modellje nem terjed ki az állami fenntartású intézményekre, különösen nem a gazdasági társaságokra, hanem az önkormányzati fenntartású intézmények számára jelent egy erős finanszírozási garanciát. Ez azt is jelenti, hogy ebben az évben, amikor a tárca költségeivel a válság miatt sajnálatos módon takarékoskodnunk kellett, akkor ez a tárca gazdasági társaságainak a működését is érinti.

Ugyanakkor éppen az előadó-művészeti törvény nyit meg olyan forrásokat, amelyek lehetővé teszik a Nemzeti Táncszínház megnyugtató működését. Kimondottan tánccélokra, táncfeladatokra 116 millió forintos pályázható összeg van a költségvetésben emiatt, további 140 millió forint pedig úgynevezett műfajfüggetlen forrásként, kimondottan ilyen működési típusú támogatások céljára áll rendelkezésre. Azt reméljük - és ebben kérjük képviselő úr támogatását is -, hogy ezeknek a kereteknek a felhasználásával találunk megnyugtató megoldást a Nemzeti Táncszínház működésére.

Végül, mivel vélhetően ez a ciklus utolsó olyan kérdése, amelyre a tárca nevében válaszolhatok, szeretném megköszönni képviselő úrnak és azoknak a képviselő uraknak és hölgyeknek, akik a négy év folyamán kérdéseket tettek fel a tárcának, hogy hol jóindulatúan, hol kevésbé jóindulatúan, hol szakszerűen, hol kevésbé szakszerűen, de minden alkalommal hozzájárultak ahhoz, hogy az ország lakossága is értesüljön a tárca működéséről és terveiről.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Természetesen értem az ön indulatát, elkötelezettségét ebben az ügyben, de kérem képviselő urat arra, hogy legyen méltányos. Két okból kérem erre. Egyrészt azért, mert az elmúlt években Magyarországon olyan iskolafejlesztési program valósult meg, amely biztos alapot adhat arra, hogy majd egy következő kormány, legyen az bármilyen támogatottságú, folytatva ezt a munkát... - valóban minden településre eljusson a szükséges európai uniós és állami pénz, ahol ezt jól fel tudják használni. Ez a kormányzat rendkívül nagy hiányokat, rendkívül nagy elmaradást örökölt ezen a területen, és ez nem egy kormány hibája, képviselő úr, mielőtt félreértené, inkább azt mondom, hogy évtizedek elmaradását kellett elkezdeni behozni ebben a ciklusban.

Magyarországon a hetvenes évek vége óta nem volt átfogó általános közoktatási intézményfejlesztés. Azt a folyamatot, amikor a kilencvenes években kis intézmények sora jött létre, egyébként az akkor érthető anyagi körülmények között nem tudta egy ennek megfelelő intézményfejlesztési program követni.

Az elmúlt időszakban, mint említettem, különböző forrásokból számos program valósult meg, de azt is értem, hogy a képviselő úr vagy éppen a konyáriak azt mondják, hogy rajtuk ez nem segít, őket nem vigasztalja az, hogy másik háromszázhatvannégy térségben milyen beruházások valósulnak meg.

Arra szeretném felhívni a képviselő úr figyelmét - és ebben szeretném a segítségét kérni -, hogy ezeknek a döntéseknek jelentős része szerencsére az európai uniós rendszerben decentralizált döntés. Tehát valóban abból a pályázatból, amelyet a képviselő úr említett, a leghátrányosabb helyzetű kistérségek pályázatából nem részesülhettek azok az egyébként nagyon hátrányos helyzetű települések, amelyek ezeken a kistérségeken kívül vannak.

Azonban azóta az Észak-alföldi Területfejlesztési Tanács kiírt egy újabb közoktatás-fejlesztési pályázatot, ennek keretében azonban úgy határozták meg a pályázók körét, hogy ebből kizárólag a megyei jogú városok, a megyék és az egyházi fenntartók részesülhessenek.

(21.00)

Ez nem kormányzati döntés, képviselő úr, ez egy régióban meghozott döntés. Tudom természetesen, hogy ott is szükség van erre a forrásra, nem is állítom azt, hogy rossz volt ez a döntés - nem ismerem ennyire a részleteit -, azt tudom mondani, képviselő úr, hogy talán ez a regionális döntés is mutatja azt, hogy sok a szükség, és ehhez képest kevés a forrás.

Ezért, ha képviselő úrnak fontos az, hogy minél előbb kerüljön központi támogatás és állami támogatás erre a célra, akkor kérem azt, hogy ha képviselő lesz, akkor a következő ciklusban, ha nem lesz képviselő, akkor a parlamenten kívülről olyan gazdaságpolitikát támogasson, ami tartósan lehetővé teszi azt, hogy növekedjenek az elosztható források, és természetesen olyan költségvetési politikát támogasson, amelyik továbbra is a fejlesztés egyik legfontosabb célpontjának, prioritásának az oktatás fejlesztését tekinti.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Keller László és Pettkó András tapsol.)

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Ha az ember fiatal kezdő képviselő, kezdő politikus, akkor hajlamos arra, hogy a lelkesülés, a lendület vigye előre, és akkor is konfliktust keressen, amikor nem kell. Az egy más kérdés, hogy amikor én voltam ilyen fiatal politikus, akkor én ezt nem felolvasásból tettem, így nem érhetett az a szégyen, hogy ugyanazokat a szavakat ismételjem meg, amit egy képviselő úr ma már felolvasott ugyanitt, a Házban. De azt hiszem, hogy ez a lényegen nem változtat.

A hozzászólás kapcsán, amit a képviselő úr elmondott, most megtehetném azt, hogy cáfolom, és elmesélem a képviselő úrnak azt, hogy nekem mit mondanak a Fideszről Kőbányán az emberek ajánlócédula-gyűjtés közben. Meg fog lepődni, képviselő úr: nekem nem azt mondják az MSZP-szavazók, amit önnek mondanak a Fidesz-szavazók. Hát, majd elválik, hogy az a hallatlan önbizalom, amely a Fidesz szocialista munkaversenyét az ajánlócédula-gyűjtésben jellemzi, igazolódik-e majd a választásokon. Azt hiszem, talán felesleges is erre ma itt szót váltani.

Amit mégiscsak javasolnék a képviselő úrnak, az az, hogy olvassa végig az elmúlt négy évben elmondott hozzászólásait. Nézze meg azt, hogy milyen arányban foglalkozott ebben a négy évben a képviselő úr az MSZP-vel, a kormánnyal, hány negatívumot gyűjtött össze erről a kormányról, és hány olyan javaslata volt, amely tényleg az ország sorsát jobbá teszi, amely előreviszi azt a közös munkát, amit végzünk. A képviselő úrnak biztosan nem tőlem van szüksége tanácsra, így hadd mondjam inkább azt a saját példámon, hogy bizony én ma már néhány ifjonti hévben tett hozzászólásomat, felszólalásomat szégyellem, és azt gondolom, hogy jobb lett volna egy kicsit megfontoltabbnak, egy kicsit visszafogottabbnak lennem, és egy kicsit többet gondolkozni a közös ügyeken, és kicsit kevesebbet mások bántásával, mások ekézésén. Ezt nem is teszem, képviselő úr.

Kívánok a képviselő úrnak hosszú politikai karriert és az alatt a politikai karrier alatt még sok érést és sok fejlődést. Köszönöm szépen, elnök úr.