Felszólalás adatai

DR. BALSAI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A sok igazán megható nyilatkozat sorában én is nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy bár részt vettem 21 év alatt valamennyi alkotmánymódosításban így vagy úgy, igen vagy nem szavazattal, önmagában az a tény, hogy 33 alkotmánymódosításra került sor az 1989-esnek titulált, de végül is 1949-es évszámot viselő alkotmány tekintetében, önmagában ez indokolja azt, hogy lehetőségünk lévén ezt egy új alkotmánnyal felváltsuk, úgyhogy örömmel veszek ebben részt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Két dologhoz szeretnék hozzászólni. Az egyik egy olyan adottság, egy olyan örökség, amin remélem, hamarosan túl fogunk lépni. Mint tudják, a képviselők jogállásáról és javadalmazásáról 21 évvel ezelőtt alkotott törvényt - azóta szerteszét kaszabolták, módosították - az akkori Országgyűlés; 1990-es nevet visel. Nagyon jól tudják, akik végigkísérték ezt a 21 évet, hogy az első szabadon választott Országgyűlésben alig-alig volt úgynevezett főállású politikus, alig-alig volt, hiszen derék, tisztességes, becsületes emberek az egzisztenciájukat félretéve, különböző tisztségek átmeneti felfüggesztésével vállalták azt, hogy részt vesznek hazánk új jogállamának kiépítésében, A nemzeti megújhodás programjának végrehajtásában; így hívták az akkori kormányprogramot.

Ezt követően természetesen nagyon sokan visszamentek az eke szarvához, ahogy ezt mondták a rómaiak, ami egy megtisztelő kifejezés volt, hiszen azt tartották fontosnak, az egzisztenciájukat, és a választók döntése alapján egyre kevesebb úgynevezett amatőr vagy más foglalkozással járó politikus ült itt a parlamentben.

Most abban a helyzetben vagyunk, tisztelt képviselőtársaim, hogy 200-as létszámban maximáltuk a következő népképviseleti Országgyűlés létszámát. Ez azt jelenti, tisztelt képviselőtársaim, hogy amennyiben igaz, hogy megtartjuk az egyéni és a listás képviselők körülbelül mostanihoz hasonló arányát, helyet biztosítunk a nemzeti kisebbségeknek, helyet biztosítunk természetesen a magyar nemzettársainknak, a határokon túl élő magyar nemzettársainknak, ez azt jelenti, hogy természetesen föl sem merülhet annak igénye, tisztelt képviselőtársaim - jobb, ha szembenézünk ezzel -, hogy ne főállású politikus legyen képviselő a következő Országgyűléstől.

Ebből két dolog következik. Az egyik, ami többé-kevésbé, nagyjából-egészében az évek során kezd kirajzolódni, a képviselői tisztséggel összeférhetetlen közmegbízatások tekintetében kezd kirajzolódni, és úgy gondolom, a következő parlamentben ezen lényegesen kell változtatni. Tudom, hogy nem lesz népszerű, amit most mondok, hiszen ha körülnézek a teremben, valamelyik nap szóba került, hogy 66 - vagy valahogy így szólt a szám - polgármester ül közöttünk, természetesen nem vették figyelembe az alpolgármestereket, a közgyűlési elnököket, a kormányhivatalok vezetőit, úgy mindenestül, úgy gondolom, és azt is mondom, persze, elsősorban a kormánypárti képviselőket érinti ez, több mint a fele a jelenlegi kormánypárti képviselőknek olyan közmegbízatással is rendelkezik, amely jelenleg adottság, és amely a továbbiakban nem hiszem, hogy fenntartható. (Taps a Jobbik soraiban.)

Természetesen vonatkozik a képviselői főállású tevékenység másik oldalaként bizonyos foglalkozásoknak a nem gyakorolhatóságára is. Én nem akarok foglalkozásokat kiemelni, mert természetes, hogy valami hihetetlen munkabírással és valami hihetetlen koncentráló képességgel elképzelhető, hogy valaki, mondjuk, gyógyító orvosként, de főállású politikusként is el tudja látni a hivatását, vagy akár intézmény igazgatója is vagy akár egyetemi katedrával, sőt tanszékkel, sőt még magasabb beosztással rendelkezik, de én úgy gondolom, ez sem lesz tartható, ha a 200 fős parlament a fenti meggondolások végrehajtása után, tehát akkor, amikor már határon túli nemzettársaink, ezenkívül természetesen mások is, kisebbségek és más résztvevők is itt lesznek, ezt nem tudjuk fenntartani.

Tisztelt Képviselőtársaim! Még egy dolgot szeretnék a nagyon szűk időben szóba hozni. A másik. Tegnap meghallgattuk a Legfelsőbb Bíróság elnökének a felszólalását. Baka Andrást mi választottuk meg erre a tisztségre. A tisztségből körülbelül a fele telt el. Baka András elmondta itt nekünk, hogy mit vár el az Országgyűléstől egy olyan törvény kapcsán, ami még meg sem született, még a fejünkben sincsen. De megkaptuk azt a leckét, hogy mit kell annak érdekében tennünk, hogy továbbra se legyen kontroll alá véve a bírói tevékenység, mármint szervezetileg.

Úgy gondolom, hogy az elnök úr rossz helyre címezte ezt a felszólalását, és ha ő példaként azt hozta föl, hogy milyen tarthatatlan állapotok vannak a fővárosban, több éves késéssel tud a Fővárosi Bíróság eleget tenni a jogalkalmazói tevékenységének, akkor fölmerül a kérdés, hogy mit csinált az elnök úr. Mit csinált közel három éven keresztül, ha a Legfelsőbb Bíróság elnökeként, valamint az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnökeként semmit sem tett annak érdekében, hogy az az iszonyatos ügyhátralék, ami azt eredményezi, hogy hét-nyolc évig tartson egy büntetőügy, hasonló időtartamig tartson egy polgári ügy, mind a mai napig így van, és tulajdonképpen nekünk adresszálta azt a kritikáját, hogy miért van ez így?

Bizonyára az új, még meg sem született bírósági szervezeti törvény, amely nemcsak a Kúria elnevezést fogja visszaállítani, hanem annak tartalmi elemeit is meg fogja változtatni, bizonyára le fogja szűrni mindazt a következtetést, amely a 15 évvel ezelőtt bevezetett bírói önigazgatási rendszer kudarcát jelenti.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)