Felszólalás adatai

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Minden csatlakozásra váró országban, így Magyarországon is vannak euroszkeptikusok, azaz olyan politikusok, közgazdászok, publicisták, akik úgy látják, hogy az Európai Unióba történő belépést követően egy vágyaiktól, céljaiktól, nézeteiktől eltérő rendszer tagjává válunk.

Vajon mennyiben kell hallgatni ezekre az aggodalmakra? Mennyire megalapozottak ezek a félelmek? Hallhattuk ma, az ország szuverenitása kétségtelenül csökken a mai helyzethez képest. A parlament törvényalkotó munkájának legalább egyötödét az Európai Parlament veszi át. Egy sor olyan kérdésben, amely az államszervezet működését, a gazdasági élet alapjait illeti, Strasbourgban fognak dönteni, és nem Budapesten.

Az is igaz azonban, hogy magyar képviselők is lesznek az Európai Parlamentben, és olyan kérdésekben fognak állást foglalni esetleg, épp a mérleg nyelveként, amely kérdések előkészítésébe és eldöntésébe eddig nem szólhattunk bele. Nem véletlenül ellenzi néhány kisebb uniós tagállam a bővítés folyamatát, mert attól tartanak, hogy csökken eddigi szerepük egy táguló Unióban.

Nos, akik szuverenitásunk csökkenését nagyobbnak ítélik meg, mint a cserébe kapott uniós jogosítványokat, azok europesszimisták ebben a kérdésben. Megjegyzendő, hogy az uniós tagállamokban is sokan vannak a saját szuverenitásukat éppen tőlünk, a csatlakozóktól féltők, ami számomra azt sugallja, hogy a szuverenitás területén a vesztett és szerzett jogok arányban állnak egymással; nem lehetünk vesztesek egy olyan politikai szférában, ahol sokan épp a pozíciónk erősödésétől tartanak.

Az uniós országjelentés példaértékűnek tekinti a magyar demokrácia működését; a köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság, a törvényhozás, a kormányzat, az önkormányzatok és a független bíróság egymástól független és mégis összehangolt működését. Az elismerés számunkra azt is jelenti, hogy egy olyan Unió felé törekedünk, ahol a demokráciáról alkotott kép azonos a miénkkel.

Kik itt az euroszkeptikusok? Azok, akik az uniós értékeléshez képest teljesen másképp értékelik a hazai demokratikus intézményeket. Október végén az egyik ellenzéki párt szónoka a Rákosi-rendszerhez hasonlította a mai magyar demokráciát, és az egyik ellenzéki lap a napokban úgy értékelte a hazai helyzetet, hogy itt álparlament, álbíróság, álnyilvánosság van, mert ezek nem valódi intézmények. (Bauer Tamás: Így van!)

Nos, ezek a politikusok, publicisták joggal félhetnek az uniós tagságunktól, hiszen a későbbiekben vagy a velünk azonosuló Európai Unió demokratikus intézményrendszerét lennének kénytelenek támadni, vagy teljesen a perifériára szorulnak a demokratikus működésünket megkérdőjelező, olykor a parlamentbe is bekiabáló alaptalan vádaskodásaikkal.

Tisztelt Ház! Az uniós országokban az agrárpolitika centrumában a családi gazdaságok erősítése áll, nem termeléspolitikai megfontolások miatt, hiszen akkor ezekben az országokban is az óriásgazdaságok kialakulását kellene pártolni, hanem társadalompolitikai, településpolitikai megfontolások vezettek a családi gazdaságok uniós támogatásának gyakorlatához.

(12.50)

Magyarországon az euroszkeptikusok nem örülnek az uniós agrárpolitika itthoni megerősödésének, hiszen eddig is fenntartásaik voltak a családi gazdaságokkal szemben. Eddig maradisággal, narodnyik ábrándok kergetésével vádoltak bennünket, a családi gazdaságok támogatásának szorgalmazóit, de a hasonló célokat követő uniós agrárpolitikával szemben ezt már nem engedhetik meg maguknak.

Sajnáljuk-e a forintot, tisztelt Ház, hiszen várhatóan a csatlakozásunkat követő harmadik évben le kell mondanunk a nemzeti valutánk használatáról? Vajon le kell-e mondanunk emiatt a pénzkibocsátás hasznáról? Nyilván Németország is, Franciaország is, Olaszország is mérlegelte az euróra történő áttérés előnyeit és hátrányait, s ezek a hozzánk viszonyítva nagy országok is úgy döntöttek, hogy lemondanak a nemzeti fizetőeszközükről. Ha valaki nagyon szkeptikusan szemléli az euró felé történő sodródásunkat, akkor arra is válaszolhatnak, hogy vajon volt-e jelentősebb haszna Magyarországnak az elmúlt évtizedben a saját pénzkibocsátása révén. Átnézve az állami költségvetéseket, a jegybank nem jeleskedett költségvetési befizetésekkel, azaz a deficit mérséklésével. Itt sincs tehát nyomós indok a szkepticizmusra, a borúlátásra.

Magyarország polgári kormánya aláírta az európai szociális chartát. Sok olyan vád érte a kormányzatot, miszerint az szociálisan érzéketlen, mégis ez a kormány vállalta uniós szociális kötelezettségeit, nem pedig az elődje. A szociális charta több paragrafusa a társadalom védelmet igénylő alapsejtjének minősíti a családot: a férjből, feleségből és gyermekekből álló családi közösséget. Ugyancsak szkeptikusan nézhetnek innen Európára azok, akik mindeddig ósdinak, idejét múltnak minősítették a család intézményét, és olyan személyeket is fel kívántak ruházni családi jogosítványokkal, akik nem hajlandók vállalni családi kötelezettségeiket. Az Unióban szokásos szociálpolitika és foglalkoztatáspolitika azonos az itteni polgári kormány gyakorlatával, azaz ugyancsak euroszkeptikusok nálunk azok, akik az ott már lecsengett rászorultsági politikát vagy a passzív foglalkoztatáspolitikát akarják nálunk követni.

Tisztelt Ház! Még sokáig sorolhatnám azokat a momentumokat, amelyek alapján bizton állíthatom, hogy a kormányt támogató közvélemény inkább eurooptimista, derűlátó, míg az Európától idegen államhatalmi és sajtószervezetet, nagybirtokokat, lumpenpárti foglalkoztatás- és szociálpolitikát óhajtók teljes joggal tekinthetők euroszkeptikusoknak; ami persze nem jelenti azt, hogy ne legyen egészséges veszélytudatunk, és elsősorban és másodsorban is ne a magunk erejében bízzunk a jövőben is.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)