Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DEMETER MÁRTA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Pár mondatot szeretnék még hozzáfűzni a törvényjavaslathoz eddig elhangzott észrevételeimhez. Egyértelmű, hogy egyetlen törvényt sem vizsgálhatunk önmagában anélkül, hogy ne látnánk azt a környezetet, amiben megvalósul. Látjuk azt, hogy az elmúlt években történelmi mélypontra csökkent a Magyar Honvédség költségvetése, és az, amit képviselőtársam megfogalmazott, a GDP 2 százaléka, az egy nagyon támogatandó cél lenne. Én azt gondolom, hogy az, hogyha megvalósítható fél éven belül rendkívüli tartalékból vagy a következő évi költségvetésben január 1-jétől az, hogy a tervezett GDP-nek legalább az 1 százaléka legyen a Magyar Honvédség költségvetése, akkor már az egy előrelépés lenne. És bár nem orvosolná azt a hatalmas leépítést és 250 milliárd forintot, amit az elmúlt öt évben kivont az Orbán-kormány a Magyar Honvédség költségvetéséből, ezzel egyébként évtizedekre meghatározva a fejlesztési lehetőségeket és a kilátásokat, tehát azt gondolom, hogy nyilván ezt ellensúlyozni nem tudja ez a javaslatunk, de az egész biztos, hogy a kormány szándékát azért példázná, hogy ténylegesen egyébként a biztonság mennyit számít a kormánynak. Hiszen egyértelmű, hogy szövetségi rendszerben gondolkodunk, sokat beszélünk egy 5. cikkelyről, egy kollektív védelemről, az előtte párral lévő cikkelyről kevésbé, ami a nemzeti haderőknek a fenntartásáról, fejlesztéséről szól, hiszen minden szövetségi rendszer egyébként annyira tud erős lenni, amennyire a leggyengébb láncszeme, és nyilván alapvető érdekünk mind Magyarországnak, mind a szövetségi rendszernek, hogy minél hatékonyabban működjön és fejlődjön a magyar haderő.

Ennél a pontnál kanyarodnék vissza azokra a sajtóhírekre, amit egyébként írásban meg is kérdeztem miniszter úrtól, úgyhogy nem kétlem, hogy írásban is meg fogom rá kapni a választ, hogy igaz-e, hogy egyébként a vadászpilótáknak közel egyharmada azt fontolgatja, hogy elhagyná a Magyar Honvédség állományát. Az is olvasható a cikkben, hogy hiába az ígért illetményemelés, ami, még egyszer hangsúlyozom, nagyon üdvözlendő és dicséretes dolog, és mindenképpen szükséges, hogy megvalósuljon, de, amint említettem, a megbecsülésnek, ugye, több lába kell működjön ahhoz, hogy ténylegesen az állományt marasztalni tudja, és jól képzett szakembereket marasztalni tudjon a honvédség állományában.

Ezzel kapcsolatos kérdésem az, hogy egyébként mit tervez miniszter úr, hogy egy ilyen folyamatot meg tudjon állítani, amennyiben ez így van. A javaslatban említett munkaerő-piaci pótlék például a pilótákra vonatkozik-e? Kikre fog vonatkozni? Hiszen nagyon sok olyan szakterület van és sok olyan beosztás is, ami olyan képzettséget igényel, ami igenis a piacon egy keresett képzettség, és nyilván az lenne az érdek, hogy ezek a jól képzett szakemberek, akik nehezen pótolható tudással rendelkeznek, ne hagyják el a honvédség állományát, és minél tovább szolgáljanak.

És ennél a pontnál, hogy minél tovább szolgáljanak, szeretnék visszatérni még a szolgálati nyugdíjrendszerre vagy a korengedményes nyugdíj rendszerére. Hiszen látszik, hogy mindamellett, hogy továbbra is a kormány egyik legnagyobb bűnének tartom, hogy megszüntette a szolgálati rendszert, és úgy tette, ahogy tette, tehát még csak nem is felmenő rendszerben tette ezt, e mögé vagy helyett nem adott semmilyen lehetőséget. Az látszik, hogy szándék az, hogy a jól képzett szakembereket, elhivatott katonáinkat, honvédségi dolgozókat minél tovább bent lehessen tartani a Magyar Honvédség rendszerében.

Ez egyébként közös érdek, hozzáteszem, akik ezt a hivatást választják, minél tovább szeretnének szolgálni, hiszen nekik ez az életük és a hivatásuk, de mindenképpen szükség van egy olyan korengedményes rendszerre, egy társadalmilag is igazságos rendszerre, ami méltó megbecsülést ad, egy stabil pontot ad. És én abban biztos vagyok, hogy attól függetlenül, hogy egy ilyen létezik, attól függetlenül mindenki törekedni fog arra ‑ és az említett életpálya modellje is arra vezet ‑, hogy minél tovább bent legyen a Magyar Honvédség állományában, ettől függetlenül egy ilyen fontos pillérét a katonai életpályának nem lehet megspórolni, mint az egész életen át tartó áldozatvállalásnak a megfelelő méltányolása.

És hogyha a megbecsülés pár elemét említettem, mint például megfelelő munkakörülmények, most már nem is térnék ki arra, hogy az egyéni felszerelések milyen állapotban vannak, arra, hogy egyébként a ruházatot hogyan lehet beszerezni vagy nem lehet beszerezni, arra, hogy akár hogy áll az inkurrencia értékesítése, biztos vagyok benne, hogy bizottsági üléseken ezekre vissza fogunk térni, és fogunk róla beszélni.

De egy nagyon fontos kérdés: mi a helyzet a helikoptertenderrel? Ez a kérdés egyébként továbbra is fennáll. Fennáll az állomány miatt is, és fennáll a magyar emberek biztonsága miatt is, hiszen ezek azok a katonai eszközök, amiket egyébként polgári feladatokra, katasztrófaelhárítási feladatokra ugyanúgy használ az ország.

2013 májusában volt erről többpárti egyeztetés, azóta többször itt parlamenti plenáris ülésen is, részletes vitákban is sokszor felmerült ez a dolog, 2014 tavaszára a kormányváltást követően kapott mindenki ígéretet arra, hogy ki lesz írva egy nyilvános, átlátható, nemzeti helikoptertender. Ennek a mai napig nem látjuk a szikráját sem, nagyon sürgősen megoldandó feladat. Szeretnénk látni, hogy erre honnan lesz pénz, mikor fog megvalósulni, és hozzáteszem, hogy amikor a Magyar Honvédség költségvetési forrásainak emeléséről beszélünk, azaz hirtelenjében a GDP minimum 1 százalékáról ‑ én azt gondolom, hogy ez a biztonságért nem sok, és sokkal-sokkal többet vett el a kormány az elmúlt öt évben ‑, akkor ezt a GDP 1 százalékot nem helikoptertenderre, együtt értjük természetesen, ezt szeretném hangsúlyozni. Úgyhogy erre is, amennyiben miniszter úr tud konkrétan válaszolni, azt nagyon szívesen vennénk. Köszönöm. (Heringes Anita tapsol.)