Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem fogom kihasználni az időkeretet, csak röviden szeretnék hozzászólni, egy-két ponton kibővíteni, kibontani azt, amiről Mirkóczki Ádám képviselőtársam már beszélt. Ezt a sajnálatosan fél 7-ig nyúló vitát sem szeretném tovább nyújtani. Az előző napirend, az ISIS és az ellene való fellépés oly mértékben húzta el a napirendek sorát, hogy a valóban fontos kérdésekre, mint a Magyar Honvédség állapotára kevesebb idő jut, ami eléggé sajnálatos. Az előző nyilván politikai volt, ez pedig inkább szakmai vitának fogható fel.

Elmondom önöknek, hogy miért is hoztam ide az előző napirendet. Ott elhangzott, hogy a kötelességeinknek, a kötelezettségeinknek feleljünk meg, legyenek azok nemzetközi jogból vagy emberiességből fakadó elvárások.

(18.30)

Itt azért örülünk annak, hogy több pénz jut a honvédségre, de még mindig nagyon messze vagyunk a GDP 2 százalékától, ami NATO-elvárás. Természetesen erre lehet azt mondani, hogy nagyon sok ország van ezzel így, mert tudom, hogy honvédelmi miniszter úr ezt szokta mondani, és ez tényszerűen igaz is, hogy nagyon sokan vannak a NATO-tagországok között, akik nem érik el ezt a 2 százalékot. Bár hozzáteszem, hogy Magyarország az 1 százalék környéki költésével sereghajtónak minősül ebben a mezőnyben is, tehát van még mit fejlődnünk.

És ha már a kötelezettségeinkről vagy a nemzetközi szerződésekben vállalt felelősségünkről van szó, akkor tényleg költhetnénk többet. És bízunk benne, hogy a jövőben valóban meglódul a honvédelmi költségek mértéke. Tudom, hogy be van tervezve, hogy nagyon lassan elkezd ez növekedni, és természetesen ezt se becsüljük le, de arra vonatkozólag, hogy mondjuk, a 2 százalékot mikor érheti el a honvédségi kiadások mértéke, még konkrét becslést nem hallottam évszámszerűen. Természetesen, ha honvédelmi miniszter úrnak van ilyen, akkor nagyon szívesen meghallgatom a válaszában.

Néhány pontot a konkrét javaslatból is kiemelnék. A 2. §-ban tulajdonképpen annak kibővítése található, hogy mit tehet civilben a katona. Ez azért fontos, mert amikor valaki egy közszolgálati vagy akár honvédségi pályára áll, akkor nem mindegy, hogy milyen korlátozásoknak vetjük alá, mit várunk el tőle civil életében. Az természetes, hogy valamit el kell várni. Hogy egy nagyon távoli példát mondjak, az ügyvédi kamara is elvárja az ügyvédektől, pedig az egy magánszakma, hogy ne viselkedjenek olyan módon a civil életükben, ami mondjuk a törvényeknek adott esetben megfelel, de hát az ügyvédi életpályához méltatlan. Azért mondtam direkt az ügyvédeket, mert tulajdonképpen magánvállalkozókról van szó, nem az állami szektorban dolgozó köztisztviselőkről.

Tehát valamilyen elvárást meg lehet határozni, és a törvény jelenleg is tartalmaz elvárásokat, hogy pontos legyek, a szolgálati viszonyhoz méltatlan magatartást tiltotta eddig. Azt gondolom, ez kellően jó megfogalmazás. Ahogy Mirkóczki Ádám képviselőtársam elmondta, hogy ez kibővítésre kerül, de számomra egy kicsit gumijogszabálynak tűnik a bővítés köre. Ez azt a veszélyt fogja magában rejteni, hogy bizonyos esetekben el lehet a honvédek ellen járni civilként elkövetett ‑ nem jó szó az elkövetett ‑, civil magatartásuk miatt, és nem fogják pontosan tudni, hogy melyik magatartás az, ami miatt őket esetleg valamilyen szankciónak vethetik alá.

Konkrétan ebben a javaslatban, ami most előttünk van, a honvéd etika szabályainak sérelmét hozzák föl, ami egyrészről, amit én találtam, vagy amire, gondolom, a javaslat írói gondolnak, az etikai kódex, ami egy HM-utasítás mellékleteként jelent meg. Ha tévednék, akkor javítson ki, miniszter úr! Mi ezt találtuk. Na most, azért ez könnyebben módosítható, mint egy törvény. Hiszen egy HM-utasítás egy rugalmasabb jogi környezetet jelent, ennélfogva a jövőben belekerülhetnek olyan magatartások vagy olyan elvárások, amelyek szerintem túlmutatnak azon, vagy túlmutathatnak azon, amit egy honvédtől a civil életében el lehet várni, és ez kiszámíthatatlanná teszi, nem kellően kiszámíthatóvá teszi azt az életpályát, amivel számolniuk kell azoknak, akik a honvédségi pályára jelentkeznek, vagy az életüket itt tervezik leélni. Hát ugye, ez lenne a cél, hogy minél hosszabb ideig ezen a pályán maradjon valaki.

Emellett, a honvéd etika szabályainak sérelme mellett bekerül, hogy pontos legyek, a „pártatlan, befolyástól mentes tevékenységét veszélyeztetné” kikötés. Ez megint csak nehezen megfogható, mert azt, hogy valaki a civil életében mikor lesz pártos vagy nem kellően befolyástól mentes, azt ki fogja eldönteni? Tehát ha ő elmegy egy párt gyűlésére vagy egy nagygyűlésre? Vagy egy párt tagja, egy párt szimpatizánsa? Vagy a Facebookon egy megjegyzést tesz, hogy mondjuk, tetszik neki a Fidesz politikája? Ezért nyilván nem fogják, gondolom, megróni ‑ de ha azt mondja, hogy egy másik párt politikája tetszik neki?

Miniszter úr most bólogat, de ezt tegyük tisztába. Mert ha én jogilag nem tudom száz százalékig értelmezni, hogy miért kell bővíteni ezt az esetkört, mert nyilván, ha a bővítésre tesznek javaslatot, akkor megvan, hogy ezt miért teszik, akkor én ezt, megvallom őszintén, egy egzaktabb, pontosabb megfogalmazás keretében tenném meg. És ahogy elmondtam, ezek a példák is adódhatnak, hogy a civil életében mit tehet meg egy katona. Párttag lehet-e, elmehet-e egy pártgyűlésre, vagy egyébként mondjuk, a Facebookon egy jobbikos közleményt pozitív kommenttel elláthat-e?

Ezek nagyon fontos kérdések. Mert ha le van írva, akkor nyilván ezzel lehet vitatkozni, akkor lehet azt mondani, hogy ez egy jó szabály vagy rossz szabály, de a gumijogszabálynál nincs rosszabb. Még a nagyon szigorú, kikezdhető szabály is kiszámíthatóbb, mint egy gumijogszabály. Én ezt egy kicsit ennek érzem. A Mirkóczki Ádám képviselőtársam által elmondott véleményhez tartozik, amit erről elmondtam.

Még egy pont, ami egy kicsit idetartozhat. A 8. § tartalmazza, ez is elhangzott többször, ezredes, tábornok indokolás nélküli rendelkezési állományba való helyezése, ami tulajdonképpen sok esetben a kirúgását jelenti. Megmondom őszintén, miniszter úr, én egy kicsit bizonytalan vagyok. Mert lehet azzal indokolni, hogy a kormánynak vagy a miniszternek legyen ráhatása, hogy kik a főtisztek. Ebben is lehet logika. De ha ezt oly mértékben és kontroll nélkül lehet gyakorolni, akkor ez átcsaphat olyan irányba, hogy tulajdonképpen emiatt fogják átpolitizálni a honvédségi kart. Mert ha a miniszter eldöntheti, hogy mely főtiszteket rúgja ki indokolás nélkül, és gondolom, nevez ki utána a helyükre, ez a két folyamat együtt jár, akkor nagyon könnyű átpolitizálni a honvédséget.

És persze erre lehet azt mondani, hogy a tehetségtelen főtiszteket meg könnyebb eltávolítani. De ha valaki tehetségtelen, akkor talán meg lehet azokat az eszközöket találni, amelyekkel ki lehet szűrni a tehetségteleneket, és egy indokolásban, egy szakmai érveléssel is el lehet távolítani. Ezt hosszú távon egy kicsit veszélyesnek érzem. És most nem feltétlenül a Fidesz-KDNP-kormányra gondolok. Lehet, hogy önökre is, ez majd ki fog derülni. De olyan szabályokat próbáljunk alkotni, amelyek miniszterről miniszterre, pártoktól pártokig adott esetben egy életpályát garantálnak. Ez nem feltétlenül ilyen. Egy magyarázatot szerintem az Országgyűlés ebben az ügyben is megérdemelne.

Felmerült még a próbaidő kérdése, hogy akiket a közszolgálatból átvesznek, akkor miért szükséges ennek kikötése. Itt szintén az előbb elmondott dilemma merült fel bennem. Mert egyrészről könnyen védhető dolog, hogy a próbaidő egy jó dolog, megismerjük egymást, jól dolgozik az adott delikvens, nem dolgozik jól, el lehet küldeni indokolás nélkül. Csak ezek az emberek valahonnan jönnek. És lehet, hogy úgy tudnak átjönni, mondjuk, a honvédséghez, vagy azért történik az ő áthelyezésük, hogy eltávolítsák őket a másik pozíciójukból, és adott esetben itt a próbaidő alatt el lehet őket távolítani.

Lehet, hogy ez néhány esetben fog megtörténni, de azért, ahogy elmondtam, amikor alkotunk egy jogszabályt, minden esetkörre próbáljunk meg felkészülni, ne csak az optimális, szép dolgokat írjuk le a törvényben. Úgy is fogalmazhatnék, hogy ha csak a HM érdekét néznénk, és csak a honvédségi szempontot néznénk, akkor ebben van logika, miniszter úr. De ha az adott emberek életpályáját és mondjuk, egy közszolgálatban betöltött életpályát, és a közszolgálatba itt mindent beleértek, a honvédséget, az állami szektort, akár még az önkormányzatokat is, akkor lesz három hónap, amikor kiszolgáltatott érzésük lesz ezeknek az embereknek. Bízunk benne, hogy azért tömegesen nem találkozunk olyannal, hogy ez visszaélésekre adhatna okot vagy visszaéléseket láthatunk. Ezt is el kellett mondani itt, az Országgyűlés előtt.

Természetesen az idő fogja megmutatni, hogy igazunk lesz-e ebben, vagy a gyakorlatban ezek az esetek nem fognak előfordulni.

(18.40)

Ezeket szerettem volna elmondani, miniszter úr, és a válaszában nagyon várom, hogy nyugtasson meg, vagy adjon választ ezekre a feltett kérdésekre. És ahogy Mirkóczki képviselőtársam mondta, azért értékeljük a jó irányba tett lépéseket, értékeljük az erőfeszítéseket is. Tudjuk azt, hogy a pénz mindig kevés, de ezekben az esetekben, amit felhoztunk, nem jó, hogyha néhol túlszalad a kés, és ezzel adott esetben a jó intézkedéseket is egy kicsit lerontjuk.

Köszönöm szépen, elnök úr. Ennyit szerettem volna mondani. (Dr. Lukács László György tapsol.)