Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SZELÉNYI ZSUZSANNA (független): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! A mai vita mindenekelőtt arról szól, hogy nekünk, magyaroknak mi dolgunk van a világban. Ez az én értelmezésem akkor, amikor magyar katonák újabb nemzetközi missziója van előttünk, és erről kell döntenünk. Mi dolgunk van a világban? Hogyan értelmezzük magunkat? Hogyan gondolkozunk Magyarország szerepéről? Egy kicsi, bezárt népként tekintünk-e magunkra, vagy tudatában vagyunk annak, hogy Magyarország a világ legfejlettebb részén lévő Európai Unió tagja, és dolgunk van azzal, hogy más emberek, akik nem olyan szerencsések, mint mi magunk, azoknak a jólétéhez, a békéjéhez, a nyugalmához hozzá tudunk járulni?

Az Iszlám Államnak nevezett dzsihádista terrorszervezet Szaddám Huszein volt seregének katonáiból, szélsőséges szunnita törzsi csapatokból, a szíriai polgárháborúban megedződött fanatikusokból állt össze, mára körülbelül 30 ezer fős hadsereget verbuváltak. Ez a korábban ISIS névre hallgató hadsereg pár hónap alatt elfoglalta Szíria felét és Irak egyharmadát.

Az Iszlám Állam sokkal ambiciózusabb, mint azok a terrorszervezetek, amelyeket az elmúlt évtizedekben eddig megismertünk, és amelyek a nyugati világ stabilitására törtek. Az Iszlám Állam saját államot is létre akar hozni, egy olyan középkori országot, ahol már a nálunk fejletlenebb régiók számára is elfogadhatatlan élet mutatkozik meg az ott élők számára.

Az Iszlám Állam terrorista vezetőinek nem tetszik az a világrend, ami az elmúlt ötven évben a világban kialakult, és amely minden addigi konfliktus ellenére alapvetően az országok egymás melletti békés együttélésére alapozza a jövőjét. A dzsihádista szervezet ennek az építménynek a feldúlására tör, amikor a világ nyilvánossága előtt is szimbolikus és barbár kivégzéseket végez, amikor asszír, jazedi, kopt embereket gyilkol meg, vagy amikor a múltat akarja eltörölni azáltal, hogy a múzeumok kincseit, a történelmet tönkreteszi.

Az Iszlám Állam nem csak a Közel-Keleten veszélyes; nyilvánvaló módon egy rendkívül, súlyosan veszélyes terrorista hadsereggel áll szemben az a régió, ami komolyan destabilizálja a Közel-Keletet. Az Iszlám Állam azonban az egész világra veszélyes; veszélyes az a modell, ahogy gondolkozik abban a korban, amiben élünk, és veszélyes azért, mert betette a lábát például Európába is. Egyfelől észak-afrikai országokban, amelyek nagyon közel vannak Európa határaihoz, jelen van az Iszlám Állam, ott terroristaszervezeteket pénzel és kiképzőtáborokat üzemeltet. Ezenkívül Európa szívében, alapvetően muszlimok által lakott nyugat-európai országokban is súlyos terrorista cselekmények zajlottak akár az elmúlt hónapokban is, amelyekről mindannyian tudunk, Párizsban, Koppenhágában, Brüsszelben.

Az Iszlám Állam egyéb módon is jelen van Európában. Jelen van, mert sajátos módszerei közé tartozik az is, hogy azokban az országokban, ahol muzulmán hívő lakosság él, elképesztő toborzást, rekrutációt végez. Csak európai uniós országokban ‑ az Interpol jelentései alapján ‑ 40 ezer Twitter-követője van az Iszlám Államnak, a német és a francia hatóságok szerint körülbelül 5 ezer európai állampolgár csatlakozott már az Iszlám Államhoz. És tudjuk, hogy ez ‑ ugyan konkrét számokat nem tudunk ‑ a balkáni országokban is jelentős.

Nagyon sok, kifejezetten tinédzserek számára létrehozott toborzó akció létezik. Százával mennek olyan tizenévesek az Iszlám Államba, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy mi vár rájuk. És nem is tudjuk az ő sorsukat nyomon követni.

Az Iszlám Állam tehát Európában van, és akkor az egy kérdés, hogy nekünk mi a teendőnk ezzel. Én azt gondolom ‑ Schiffer Andrással és a Jobbikkal ellentétben ‑, hogy ha ilyen veszély Európában van, akkor nekünk nem elfordulni kell az elől, hanem elvi alapon az a dolgunk, hogy mi ezzel a kérdéssel foglalkozzunk. A nemzetközi koalíció, amely az elmúlt hónapokban összeállt az Iszlám Állam ellen, alapvetően az ENSZ nyilatkozatára épít, amely az Iszlám Államot, az ISIS-t terrorszervezetnek nyilvánította. Mára 60 ország csatlakozott a nemzetközi koalícióhoz, jellemző módon sok közöttük a közel-keleti muzulmán ország is. Ez a széles körű nemzetközi koalíció azt üzeni, hogy a világ felelős kormányai nem hagyják, hogy a mai, viszonylag békés világot újra a sok száz évig uralkodó erőszak kerítse hatalmába. Minden ország, amely a koalícióban akár csak egy emberrel is részt vesz, ezt a törekvést erősíti. A koalíció megpróbálja megállítani az Iszlám Állam terjeszkedését, és megerősíteni az ott lévő népeket, hogy a saját védelmüket és a saját országukat fel tudják építeni.

Kérdés, hogy mi dolgunk nekünk, Magyarországnak ebben a küzdelemben. Ahogy mondtam, az Iszlám Állam itt van Európában, betette a szőrös lábát, és Európa mi vagyunk, mi magunk vagyunk. Az európai szövetségesi kapcsolatrendszer, amit a rendszerváltás után Magyarország kiépített, és amely történelmi vívmány a mi országunk számára, hirtelen jelentőssé vált. A szövetségesi kapcsolatrendszer az én számomra nem valamiféle érdekalapú kötelezettség, hanem elkötelezettség, elkötelezettség és felelősség. Felelősség azért, hogy ha a mi szövetségeseink bajba kerülnek, akkor mi is segítsünk nekik, és egyben remélhetjük azt, hogy ahogy a történelmünk során sokszor nem történt meg, ha egyszer mi bajba kerülünk, majd mások fognak a mi segítségünkre sietni.

A rendszerváltás után létrejött nemzetközi szövetségesi rendszer alapvetően ezt a célt szolgálja. Azért van dolgunk az Iszlám Állam elleni koalícióban, mert szolidaritást fejezünk ki az ott élőkkel és az európai szövetségeseinkkel szemben. De azért is, mert Magyarország mint egy potens, kicsi, de mégiscsak fejlett ország, helyzetben szeretne lenni stratégiai értelemben is, amikor különböző veszély fenyegeti.

Ugyanakkor a döntést nagyon felelősen kell meghozni. Több dolog van, amit mindenképpen meg kell fontolni, és ez a vita részben erről szól. Az egyik az az alapvető kérdés, hogy hogyan gondolkozunk a saját külpolitikai szerepünkről, illetve hogy jogos-e a nemzetközi fellépés. Ahogy az előbbiekből kiderülhetett, az én válaszom erre az, hogy igen, ez egy jogos lépés, ez egy legitim terv, amit én elvi alapon támogatok.

A Magyar Honvédség az elmúlt tizenöt évben számos logisztikai, újjáépítő és békefenntartó misszióban vett részt, tehát számos olyan tapasztalat alakult már ki, ami lehetővé teszi, hogy ilyen missziót Magyarország elvállaljon. Ez ugye már a második kérdés, nevezetesen, hogy Magyarország a teherbíró képességének megfelelő feladatot vállal-e egy ilyen misszióban.

Ez a most tervezett misszió nem kockázatmentes, ez éles helyzetben való szerepvállalás, az ennek megfelelő kockázatelemzéseket nyilvánvalóan el kell végezni, és emellett fel kell készíteni megfelelően a magyar csapatokat. Ugyanakkor azt gondolom, hogy Magyarország a nemzetközi szerepéből fakadóan készen kell hogy álljon egy ilyen feladatra.

A harmadik kérdés, hogy hogyan készül Magyarország, képes-e a magyar külpolitikai kormányzat áttekinteni azokat a kockázatokat, amelyek Magyarországot esetleg ebből következőn érhetik; képes-e a magyar külpolitikai kormányzat áttekinteni, hogy ez a jelenlegi konfliktus milyen kimenetekhez vezethet, ezek a politikai kimenetek milyen módon érintik Magyarország nemzetközi kapcsolatrendszerét; és előre kell tudnunk gondolkozni egy olyan helyzetben is, aminek a részleteit ma még nemcsak a Magyar Honvédség és a magyar külpolitika, hanem más szövetségesek sem láthatják.

(15.00)

Azt gondolom, hogy közel-keleti fellépésnél egy ilyen típusú középtávú gondolkodásra, stratégiai gondolkodásra mindenképpen szükség van. Azt gondolom, hogy e tekintetben nem kaptunk még elég információt és tájékoztatást, és a következő bizottsági üléseken én ezzel kapcsolatos kérdéseket mindenképpen fel fogok még tenni.

A felkészülés része az is, hogy azok a magyar katonák, akik egy ilyen misszióra a támogatás esetén vállalkoznának, megfelelő felkészülésben részesülnek-e. Nyilvánvalóan ennek van elméleti tájékozódásra vonatkozó képessége, de talán problematikusabb az, hogy a magyar kormány képes-e előállítani azokat a védelmi eszközöket, amik lehetővé teszik, hogy egy ilyen típusú akcióban részt vevő magyar katonák maximális biztonsággal tudják-e ellátni a feladatukat. Nyilvánvaló, hogy egy háborús helyzetben a maximális biztonság is egy relatív dolog, ezért fontos dolog az, hogy a magyar kormány megint csak extra erőfeszítéseket tegyen annak érdekében, hogy ez a relatív biztonság az ő számukra előálljon.

Ugyanakkor ez az egész szerepvállalás és más olyan európai szövetségesi elköteleződések, amelyekre az utóbbi időben a magyar kormány nyitottabbá vált, nem fedhetik el azt a problémát, amivel az Orbán-kormány külpolitikája esetén szembenézünk. Azt gondolom, hogy ez a misszió és hasonló akciók nem fedhetik el, hogy a jelenlegi kormányzat keleti nyitása egy súlyos melléfogása a magyar külpolitikának. Arról a keleti nyitásról beszélek, amely alapvetően, látványosan az azeri gyilkos kiadatásával kezdődött egypár évvel ezelőtt, és a mai napig számos olyan eleme van, amely Magyarország természetes nyugati orientációjától idegen, és amely Magyarország számára semmiféle előnnyel nem jár, mint például ez a mai misszió ‑ misszió? ‑, kereskedelmi misszió, amelyet Orbán Viktor vezet a keleti világba.

Én azt gondolom, hogy a keleti nyitás, ha ez külkereskedelmi erőfeszítés, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy az elmúlt években ennek semmiféle pozitív haszna Magyarországra nem származott. Elképesztő sok pénzbe kerül a rengeteg sok kereskedőház létrehozása, ennek semmiféle érdemi, látható eredménye nem született. Tehát kereskedelmi szempontból ezek hiábavaló befektetések, politikailag pedig, ha lehet mondani, még inkább káros. Azt gondolom, hogy Magyarország számára Magyarország nyugati elkötelezettségét súlyosan megkérdőjelezték azok az akciók, amelyeket az Orbán-kormány megvalósított.

Külön problémának tekintem az Oroszország melletti kiemelkedő elkötelezettséget, újsütetű elkötelezettséget a Fidesz részéről. Meggyőződésem, hogy Oroszországgal egy normális, távolságtartó reláció az, amely Magyarország számára történelmileg indokolt. Az, ami itt ma, jelenleg van, az ettől nagyon messze van. Külön problémának látom külpolitikai szempontból is a Paks II. atomerőmű építési céljait, amely számos súlyos kérdést vet fel. Nem világos, hogy akár pénzügyi, akár energetikai, akár külpolitikai tekintetében bármiféle haszna ennek Magyarországra van, sokkal inkább úgy gondolom, hogy ez rendkívül káros, sőt mondhatom, hogy történelmi hiba. A mai tárgyalt kezdeményezést, egy nyugati elköteleződésű missziót is képesnek kell lennünk a teljes magyar külpolitikai kontextusban tárgyalni, és azt gondolom, hogy ez a kezdeményezés nem leplezheti el azokat a külpolitikai hibákat, amelyeket az Orbán-kormány megvalósít.

Végezetül pedig elmondom ez alkalommal, hogy a múlt héten Cipruson voltam, ahol meglátogattam a magyar békefenntartó köteléket, sok tekintetben azért, hogy külföldi magyar misszióról közvetlenül is tapasztalatokat szerezzek. Nyilvánvalóan a ciprusi ENSZ békefenntartó misszióban való magyar szerepvállalás kockázat szempontjából nem hasonlítható azzal össze, amelyről ma itt beszélünk, ugyanakkor az ott lévő katonák közül jó páran voltak már korábban Koszovóban, Afganisztánban, tehát nagyobb kockázatú misszión is. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Szeretnék megemlékezni róluk, azt gondolom, hogy nagyszerű az a bátor és kiemelkedő teljesítmény, amelyet nyújtanak. Büszkék lehetünk rájuk, és szeretném közvetíteni, hogy úgy gondolom, a honvédelmi kormányzatnak dolga van azzal, hogy a külföldön szolgáló magyar katonákat sokkal komolyabban vegye (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és az ő tapasztalataikat és munkájukat érdemben honorálja, nem szabad őket elengedni a honvédelem kötelékéből.

Köszönöm, hogy meghallgattak és a további tájékoztatást a következő hetekben még várom.