Felszólalás adatai

DR. SZILI KATALIN (MSZP), a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Urak! Néhány szóban szeretném kiegészíteni az előterjesztést, tekintettel arra, hogy képviselőtársaim előtt egy országgyűlési határozati javaslat és annak mellékleteként egy 25 oldalas összefoglaló fekszik, amely azt a címet viseli, hogy Jövőkereső.

Tulajdonképpen mi is ez a munka? Először szeretnék visszautalni 2008 novemberére, amikor a magyar parlament valamennyi frakció támogatásával létrehozta a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanácsot, és ennek a tanácsnak az egyik legfontosabb feladata az volt, hogy a következő egy esztendőben készítsen egy jelentést Magyarország fenntarthatóságáról.

Ez a jelentés elkészült, tisztelt képviselőtársaim, van egy hosszú, közel százoldalas dokumentum, és ennek egy kivonatát, ezt a 25 oldalas összefoglalót tettük a parlament asztalára, azzal az országgyűlési határozati javaslattal, amely tulajdonképpen azt is jelzi, hogy ez nem egy munka vége, hanem tulajdonképpen egy munka kezdete is. Hiszen ezt a jelentést a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács november 13-ai ülésén elfogadta, és ezt a jelentést tette az Országgyűlés asztalára azzal, hogy ha az Országgyűlés ezt a határozatot elfogadta, induljon el egy társadalmi párbeszéd, és a társadalmi párbeszédet követően majdan egy év múlva újra térjen vissza a Fenntartható Fejlődési Tanács az Országgyűlés elé, mégpedig egy újabb dokumentummal, annak a nemzeti fenntartható fejlődési stratégiának az irányaival, amely majdan egy hosszú távú stratégia kidolgozását teszi lehetővé, ami elvezethet oda bennünket, hogy legyen egy távlatos képünk arról, hogy mi közösen hogy gondolkodunk 2030-2035 harmonikus Magyarországáról.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tőlünk ugyan sokszor kérik számon azt, hogy miért nem foglalkozunk a távolabbi jövővel, ezért is fontos elsősorban azt hangsúlyozni, hogy ebben a dokumentumban igenis nemcsak az szerepel, hogy mi az, amit mi gondolunk, vagy hogy néz ki ma Magyarország a globális világban, éppen a XXI. századi kihívások mellett, hanem felsejlenek azok a vonulatok is, hogy mi az, amit mi gondolunk arról, amilyen irányokban a fenntarthatóság kérdéseiben közösen gondolkodnunk lehet. Mondhatnám azt is, kedves képviselőtársaim, hogy ez egy felkiáltójel. Ez egy felkiáltójel nemcsak a társadalom előtt, hanem elsősorban a döntéshozók előtt.

S feltehetik önök a kérdést, úgy, ahogy bárki, mit is jelent az, ami a fenntarthatóság mögött látszik. Ebben szeretnék arra utalni, hogy nagyon jól tudjuk azt, hogy a XXI. század küszöbére a világ úgy érkezett - és ennek naponta tanúi vagyunk -, hogy egy gazdasági hanyatlás részesei vagyunk, egy rendkívüli társadalmi egyenlőtlenségekkel tűzdelt világban élünk, ugyanakkor a környezeti erőforrásaink minősége fokozatosan romlik. Mindezek a problémák egyetlen rendszerben jelennek meg.

(A jegyzői székeket Podolák György és
dr. Szűcs Lajos foglalja el.)

Ugyanakkor a döntéshozók - nemcsak Magyarországon, hanem a világban is - az egyes kérdéseket külön-külön kezelve próbálják megoldani, vagy a gazdaságot, vagy a szociális-társadalmi kérdéseket, vagy az ökológiai kérdéseket. Ha a problémák egy rendszerben jelentkeznek, akkor ezeknek a megoldása és feloldása ugyancsak egy rendszerben kell hogy jelentkezzen, éppen ezért ez a dokumentum valahol azzal, hogy tükröt mutat magunk elé, a megoldások irányába is elmozdul, éppen a rendszerben történő láttatás kérdésköreiben.

Képviselőtársaim, ez a Jövőkereső Magyarország fenntarthatósági állapotát mutatja be. Mondhatom azt, hogy a világban ezzel mi is felzárkóztunk azok sorába, akik ezt az újfajta gondolkodásmódot és a távlatosságot teszik a jövő megoldásainak a központjába, és ezt jelzi az is, ami a világban a tendenciákat mutatja, hiszen azért az elmúlt nem távoli időben született egy úgynevezett Stiglitz-jelentés, ami pontosan jelzi azt, hogy ma már csak és kizárólag a növekedés mérése, az hibás; hibás, tehát meg kell keresni azokat a mutatókat, amelyek alapvetően a társadalom fejlődésének a kérdéseit vizsgálják.

Éppen ezért ezúton is szeretném megköszönni a KSH-nak és mindenkinek, aki az adatsoraival hozzájárult ahhoz, hogy ezt az anyagot ma a parlament elé terjeszthetjük, és ezzel elindulhatunk egy hosszabb úton, a társadalmi párbeszéd útján. Ugyanakkor az elmúlt hónapok azt is jelzik, hogy a megoldásokat Európában másutt is keresik, hiszen Tim Jacksonnak is megjelent a társadalom jóllétéről szóló jelentése, amely nagyon jól jelzi, hogy a megoldások irányait keresik már nemcsak a tudósok, hanem politikusok és a döntéshozók is.

Azt hiszem, azzal, hogy ezt a határozatot a parlament a napirendjére tűzte, és hogy megismerhettük ezt a rövidített jelentést, és majdan a hosszabb jelentést is a társadalom elé terjeszthetjük, Magyarország is felzárkózott azon országok közé, ahol igenis a politika terepén is ez a kérdés már konkrétan létjogosultságot kap, és amikor számunkra nemcsak a növekedés, hanem a fejlődés a legfontosabb kérdés.

Éppen ezért ajánlom tisztelt képviselőtársaimnak jó szívvel, hogy fogadják el ezt a határozatot, hiszen egy elég nagy munkát fog a következő időszakban a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács elvégezni a társadalmi vitával, és majdan a 2010 decemberéig az Országgyűlés elé kerülő következő anyaggal, ami a hosszú távú stratégia irányait jelöli, kitűzhet egy valóban fontos célt, mégpedig egy harmonikus Magyarország-képet 2030-2035-re. Mi ezzel is jelezhetjük azt, hogy valóban felelősséget viselünk a következő generációkért.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)