Felszólalás adatai

DONÁTH LÁSZLÓ, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm, elnök úr, a szót. Kedves Képviselőtársaim! Az emberi jogi bizottság mind a két előttünk lévő javaslatot támogatja néhány tartózkodás mellett, ellenszavazat nélkül - hadd ne részletezzem! Inkább arra hadd hívjam föl figyelmüket, ami ezen körben általam hangot kapott, lévén, hogy a Demszky-Hack-féle javaslat óta nyomon követem ezt a mocskos ügyet.

Kövér Lászlónak teljesen igaza van abban, hogy valami egészen fertelmes problémát görget maga előtt a demokratikus Magyar Országgyűlés 15 esztendeje, és bizony ideje lenne annak, hogy ennek végét szabjuk. Nincs semmifajta történelmi érdem abban, hogy ez éppen most történjék meg. Magam némi szomorúsággal értékelem azt, hogy immáron a második baloldali miniszterelnök fut neki annak a kísérletnek, hogy ezt a rettenetet eltakarítsa, és látnom kell, hogy e jobb sorsra hivatott államférfiak olyanokkal szemben kényszerülnek visszakozásra, akiknek ugyan a feladatuk közszolgálati, s minden időben - s itt muszáj Kövér Lászlót egy picit helyesbítenem, hiszen annak a mocskos diktatúrának kiszolgálói állami feladatot láttak el, és ha jól dolgoztak, Isten és ember előtt őket csak dicséret illetheti. Nem ők tehetnek arról, hogy utólag, egy másfajta politikai és morális struktúrában nem lehet őket nem megítélni. Ez azonban sokkal általánosabb és sokkal súlyosabb, és amennyire én Kövér Lászlót ismerem, ebben közöttünk nincs vita, nincsen 10 ezer név, vagy Kenedi és Varga László kutatásaira hivatkozom, esetleg 170 ezer akta neve, elegendő lenne ezek internetre tétele, nyilvánosságra hozatala, mindenfajta betekintést lehetővé tevő törvény révén nyilvánossá tétele ahhoz, hogy végre ebben a dologban tisztán lássunk.

(10.20)

Kövér László nem említette, és én magam is némi szégyenkezéssel tudok csak beszélni erről, ami azt a fajta felelősséget jelenti, ami éppen a morális része ennek. Hiszen én azt gondolom, hogy minden szakmának kutya kötelessége nem a mundér becsülete miatt, hanem azért, mert különben minek lenne, védenie a saját módszereit, rendszerét, embereit és múltját. Nem háborodom fel azon, ha a Luther-film kapcsán - elnézést a kitekintésért - egy katolikus teológiaprofesszor azt rója fel a film készítőinek, hogy miért nem írják oda, hogy lám, most már mindezek nem problémák, mert az ökumené megoldotta a lutheri reformáció 500 éves gubancait.

Nem rovom fel a mai titkosszolgálatoknak azt, hogy védeni próbálják a maguk jogelődjeit, rendszerét, hogyan is dolgozhatnának. Én magunknak rovom fel, hogy miért nem eléggé erős a magyar társadalom, annak demokratikus közélete, politikai, morális és szellemi elitje ahhoz, hogy ezt a rothadást kivakarintsa, kitakarítsa a magyar közéletből. És ehhez még egy mondatot hozzá kell fűznöm, sok-sok részletet elhagyva most, és ezért csak azt az egy mondatot idézem, hogy velejéig erkölcstelen a javaslat. Nem velejéig erkölcstelen, rész szerint erkölcstelen, maradjunk ennyiben, amelyet ha ön és elvbarátai képesek korrigálni, akkor történelmi érdemet visznek véghez.

Azonban én mégis azt gondolom, hogy nem abban van a gubanc, hogy mennyi adat kerül és milyen módon nyilvánosságra, hanem abban, hogy végre belátja-e a magyar közélet, hogy nem ügynöklistákról van szó, hanem a történelem olyan új szemléletéről, a legnagyobb nyilvánosságról, az emberek információhoz való jogáról, arról a szabad rendelkezésről, amelyhez valóban mindenkinek, akit ezen a földön az Isten megteremtett, joga van, még akkor is, ha megfigyelték, még akkor is, ha megfigyelő volt.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)