Felszólalás adatai

Mint ismeretes, a régi Magyarország igen gazdag volt bányákban. Évszázadokon át Európa legkiválóbb sóbányái, nemesfém- és színesfémbányái működtek a történelmi Magyarországon. A XIX. században felerősödött a kőszénbányászati és vasércbányászati tevékenység. 1920-ban, Trianon után a bányakerületek vesztesége 80 százalékos volt. Az ezt követő hetven év alatt a szénbányászat meghatározó szerepet töltött be hazánkban. Az 1980-as évek második felétől aztán a világpiaci ár és a hagyományos technológiák megroppanása miatt a szén- és uránkitermelés lassan összeomlott. A bányaüzemek veszteségesen termeltek, a vállalatok csődbe mentek. A '90-es évek közepétől a bányabezárások következtében Baranya, Nógrád és Komárom-Esztergom megyében tízezrek váltak munkanélkülivé. Dorog, Tatabánya, Salgótarján, Bátonyterenye, Pécs, Komló, Vasas, Kővágószőlős és más települések lakosságai, munkásai máig nem tudják feldolgozni, hogy a generációk óta bányából élő családfőik egyik napról a másikra fiatal, életerős bányásznyugdíjasokká, járadékosokká vagy rokkantellátottakká váltak, akiknek a szaktudására nem volt többé szükség, pedig a bányászembereknek az elemekkel vívott mindennapi harca teremtett villamos energiát az erőművek révén vagy meleget a lakások százezreiben.

Manapság, amikor drámaian csökken a hajdani mélyműveléses vagy külszíni fejtésen dolgozó bányászok száma, újabb nehézségekkel néz szembe a bányásztársadalom: szerzett jogaikért meg kell harcolni, juttatásaikat rendbe kell tenni. A bányászok korábbi kedvezményeiket részben az extrém körülmények között végzett veszélyes és nehéz munkájukért kapták, részben a bányabezárások idején, az úgynevezett szerkezetátalakítás alkalmával egyfajta társadalmi szerződés keretében. Ezt a szerződést a Gyurcsány-kormány 2007-ben az egészségkárosodott személyek szociális járadékairól kiadott kormányrendelettel felrúgta. Ebben olyan keresetkorlátot vezetett be a járadékos bányászoknak - 57 ezer forint/hónap -, melyet ha átlépnek, örökre elveszítik járadékjogosultságukat. A 2009. év végén összefogással elértük a rendelet hatálybalépésének az elhalasztását egy évvel.

2010 decemberében újabb egyéves halasztást engedélyezett immár az új kormány. 2011-ben a korkedvezményes nyugdíj eltörlésének törvénybe iktatásával a kivételek közé bekerültek a bányászok is, így az öregségi nyugdíjkorhatár alatti korábbi bányásznyugdíjasok átmeneti bányászjáradékban részesülnek. Szintén 2011 decemberében a megváltozott munkaképességű személyek ellátásáról szóló törvény a bányászokat visszahelyezte a rendszerváltáskor kapott jogaikba.

(9.50)

A kihirdetést megelőzően kiadott kormányrendelet azonban hatályon kívül helyezte a 23/1991. kormányrendelet kedvezményeit. A rokkant bányászoknak ezzel a jogalkotó szándékával ellentétesen megszűnt az ellátásuk jogalapja. A III-as kategóriájú rokkantak közül számos, nyilvánvalóan nem rehabilitálható bányász vesztette így el rokkantellátását. Azonban örömmel jelenthetem, a bányászszervezetek vezetőivel és az Emberi Erőforrások Minisztériumával folytatott tárgyalásaink eredményeként e kategória ügye is a megoldás közelébe került. A Bányaipari Dolgozók Szakszervezete, a Bányászok Érdekvédelmi Kulturális Egyesülete és az MSZOSZ javaslatai ugyanis várhatóan holnap kerülhetnek a kormányülés napirendjére, ahol reménység szerint elfogadásra kerülhet, hogy a bányászati tevékenység következtében megrokkant emberektől nem vehető el a rokkantsági ellátás.

Tisztelt Országgyűlés! Az évszázadok alatt megtanulták a bányászok, hogy közösségeiket, hagyományaikat, kultúrájukat ápolni kell. Így van ez ma is. 2012. december 4-én Szent Borbála néven kórházakat, templomokat, idősotthonokat, gyógyszertárakat, cserkészcsapatot, egyesületet, kht.-t látunk működni. És ezen a napon ünnepi megemlékezéseket, koszorúzásokat tartanak országszerte. Szent Borbála napján sok ezer bányász ápolja a patinás hagyományt, Selmecbánya, Sopron, Miskolc hagyományát, és várja juttatásainak rendezését.

Köszönet az ebben közreműködőknek. Kívánok ehhez a bányászok évszázados köszöntésével jó szerencsét! (Taps.)