Felszólalás adatai

ELNÖK: Csak a szavazás előtt kíván szólni.

Tisztelt Országgyűlés, az általános vita lezárására, a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében a pénteki ülésnap végén kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a hírközlésről szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést T/3934. számon, a bizottságok együttes ajánlását pedig T/3934/217. számon kapták kézhez. Megkérdezem a hatáskörrel rendelkező bizottságokat, kívánnak-e előadót állítani. (Senki nem jelentkezik.) Nem kívánnak.

Tisztelt Országgyűlés! Indítványozom, hogy a törvényjavaslat szerkezeti rendjére tekintettel a részletes vita hét szakaszból álljon. Felkérem Herényi Károly jegyző urat, ismertesse a javasolt vitaszerkezetet.

HERÉNYI KÁROLY jegyző: Tisztelt Országgyűlés! A részletes vita javasolt szerkezete a következő:

Az első szakaszban az általános rendelkezésekhez benyújtott módosító javaslatok megtárgyalására kerül sor a 4-21. pontok szerint. Ide kapcsolódnak a hírközlésre vonatkozó fogalmak meghatározását tartalmazó indítványok is, a 329-373 pontoknak megfelelően.

A vita második szakaszát képezik a hírközlési szolgáltatásokra, illetőleg tevékenységekre vonatkozó szabályokhoz érkezett módosító javaslatok az ajánlás 22-149. pontjai szerint. Ide kapcsolódik a 374. és a 375. pontban lévő két indítvány is, amely a 2. számú melléklethez érkezett.

A harmadik szakaszban a szolgáltatók közötti együttműködés szabályaihoz érkezett módosító javaslatok megtárgyalására kerülhet sor a 150- 180. pontok alapján.

A negyedik szakaszban a felhasználó megfelelő ellátásának biztosítását és egyéb közérdekű célok megvalósítását tartalmazó módosító javaslatok vitájára kerül sor a 181-225. pontok szerint.

A vita ötödik szakaszát képezik a hírközlés állami feladataira, szervezeti rendszerére és annak eljárásaira vonatkozó javaslatok a 226-289. pontok szerint.

A vita hatodik szakaszában a zárórendelkezéshez érkezett indítványok találhatók a 290-328. pontok alapján.

Az utolsó vitaszakaszban a törvényjavaslat címéhez és preambulumához benyújtott módosító javaslatok találhatók az ajánlás 1-3. pontjainak megfelelően.

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Kérem, aki a javaslattal egyetért, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége elfogadta a javaslatot.

Megnyitom a részletes vita első szakaszát az ajánlás 4-21., valamint 329-373. pontjai alapján. Megkérdezem, kíván-e valaki felszólalni. Lotz Károly képviselő úr, SZDSZ!

DR. LOTZ KÁROLY (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársak! Egy fogalmi kiegészítést javasoltunk a 371. tétel esetében, ugyanis úgy érezzük, hogy indokolt a hírközlésre vonatkozó fogalmak között definiálni a távközlő hálózattal rendelkező szolgáltatókat is.

(17.10)

Ma, amikor elsősorban infrastruktúra alapú versenyről beszélünk, és ma még messze nem beszélhetünk egy kiépült infrastruktúráról, az ilyen alapú verseny indokoltságát, azt hiszem, senki nem vonja kétségbe, ma ez folyik. Ehhez azonban meg kell különböztetni azokat a szolgáltatókat, amelyek a szolgáltatás nyújtásához hálózatot használnak. Úgy jelöljük meg a szolgáltatásukat: továbbá vagy bérelt vonali szolgáltatást nyújtanak, vagy továbbá lehetséges, hogy az előfizetők és a szolgáltatók az azonosítók nemzetközi felosztási táblázata szerinti választási eljárás útján érhetik el a szolgáltatásaikat a bejelentésben megjelölt hálózaton.

Ezt szeretnénk a 371. tételben rögzített módosító indítványunkban elérni. Kérem, hogy ezt a módosító indítványt támogassák a tisztelt képviselőtársak.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót felszólalásra Molnár Gyula képviselő úrnak, MSZP.

MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Elnézést kérek, hogy ilyen későn nyomtam meg a gombot. Szeretném jelezni önnek, hogy ha esetleg később is ilyen hibába esnék, akkor a hatodik és hetedik szakasz kivételével mindegyik szakaszhoz egy nagyon rövid hozzászólást tervezek.

Ennél az ajánlási pontnál szeretném elmondani az egész törvényen végighúzódó javaslatunk indoklását és lényegét. Ez egy indítvány, de mintegy 66 ajánlási pont alatt szerepel, ezek a Magyar Postával kapcsolatos szabályozási kérdések.

Mi úgy gondoljuk, hogy miközben a törvény egész szövege, egész megközelítése, nagyon helyesen, egy piaci liberalizációs irányt vesz, addig a távközlési piacra igaz állítás messze nem igaz a Magyar Postával kapcsolatos törvényben szereplő szabályokra. Azt látjuk, azt tapasztaljuk, hogy a Magyar Posta ebben a törvényben monopolhelyzetbe kerül, monopolszerepet kap; olyan szituáció teremtődik, amely alapján a Magyar Posta mellett piaci versenytársak megjelenésére igazából semmi esély sincsen.

Súlyosbítja a helyzetet az, hogy a törvény egy későbbi paragrafusában a Magyar Posta felhatalmazást kapna pénzintézeti tevékenység végzésére. Tudomásunk van arról, hogy a Magyar Posta komoly szándékokkal bír abban az irányban, hogy a távközlési piacon ne csak mint tulajdonos jelenjen meg, hanem a kormányzati belső kommunikáció, úgynevezett TETRA-rendszer működtetésében is szerepet kívánna vállalni. Ez nyilván csak egy ellenzéki félelem, hogy még pluszban hozzátesszük: nem nagy örömmel vettük tudomásul, hogy 51 százalékot szerzett a Defend Kft.-ben. Tehát egy olyan birodalom kiépítésének vagyunk a tanúi, amit politikai értelemben elfogadhatatlannak tartunk.

Tulajdonképpen az indoklásunk lényege is az, hogy ha végigtekintünk az uniós szabályozásokon, akkor igenis látunk arra példát, hogy a posta külön szabályozást kap, tehát nem a kvázi egységes törvény keretén belül szabályozzák, hanem egy másik törvényben.

A törvényt végigvizsgálva azt látjuk, hogy gyakorlatilag nincs átfedés a posta tevékenysége és a távközlési piac tevékenysége között. Az a postai szabályozás, amit ez a törvényjavaslat tartalmaz, nem egy modern postát feltételez, hanem igenis hagyományos eszközökkel dolgozó postát. Ezért a javaslatunk lényege az, és ez húzódik végig az egész ajánláson, hogy a Magyar Posta szabályozása kerüljön ki ebből az egységes hírközlési törvényből. Maradjon érvényben a '92-ben elfogadott postatörvény; és amennyiben ezt igénylik a kormánypárti képviselőtársaink, szükség esetén ennek a módosítására persze hajlandóak vagyunk.

A második megjegyzésem ennél az ajánlási pontnál pedig a következő: a kormány újabban, divatos szóhasználattal, keret jellegű törvényi szabályozásról beszél. Szeretném jelezni önöknek, hogy ilyen típusú szabályozás nem létezik. Különös tekintettel nem létezik egy ilyen mértékű felhatalmazást adó szabályozás, mint amit ez a törvény megcéloz, hiszen többször elmondtuk az általános vitában, hogy 32 helyen a miniszter, 16 helyen pedig a kormány kap olyan felhatalmazást, ami a törvény újraértelmezését vagy átértelmezését is lehetővé teszi majd később a mindenkori kormánynak.

Tehát mi azt javasoljuk képviselőtársaimmal, hogy ne keret jellegű törvényt fogadjunk el. Készek vagyunk arra, hogy egy-két tételt esetlegesen még beemeljünk ebbe, amit szükségesnek tartanak, és ami a törvényben ma szabályozási hatáskörben van. És a törvény szövegében semmiképpen se használjuk a "keret jellegű szabályozás" kifejezést!

Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm. Felszólalásra megadom a szót Szanyi Tibor képviselő úrnak, MSZP.

DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A részletes vita első szakaszában a hírközlésről szóló törvényjavaslat céljaihoz benyújtott módosító javaslatok kapcsán szeretném ismételten felhívni tisztelt képviselőtársaim, de különösen az előterjesztő figyelmét arra a megítélésem és mások megítélése szerint nem éppen elhanyagolható problémára, amit a törvényjavaslat jogharmonizációs szempontból vett korszerűségéről az általános vitában már részletesen kifejtettem. Ennek a problémának nevezetesen az a lényege, hogy az Európai Közösség jelenleg hatályban lévő távközlési joganyaga - amellyel az előterjesztő a törvényjavaslat záró rendelkezései között megjelölt irányelvcímek tanúsága szerint is harmonizálni kíván - 2002. január 1-jétől hatályát veszti. 2002. január 1-jétől az Európai Unió tagállamainak már azzal az új irányelvcsomaggal összeegyeztethető nemzeti távközlési szabályozást kell majd alkalmazniuk, amelyet a közösségi intézmények a következő egy-két hónap, de az is lehet, hogy egy-két hét során fogadnak el.

Csak emlékeztetőül mondom, az előterjesztő szerint a magyar hírközlési törvény 2001. december 23-án fog hatályba lépni, és ennek következtében karácsonytól szilveszterig, többé-kevésbé, a jogharmonizáció követelményeit is ki fogja elégíteni. Újév napjától, 2002. január 1-jétől azonban a fiatal magyar hírközlési szabályozásnak a megtisztelő "EU-konform" jelzőtől sajnos szomorú, ámde gyors búcsút kell vennie.

Gémesi György képviselőtársamnak a törvényjavaslat 2. § (1) bekezdéséhez benyújtott, T/3934/130. számú módosító javaslata azzal kívánja a törvényjavaslat hivatkozott rendelkezését kiegészíteni, hogy a törvény célja többek között "a használt technológiától független" szabályozás megteremtése. Ez a kiegészítés vitathatatlanul jobbító szándékot takar, azonban a célok közötti deklaráció még nem teszi a szabályozást valóban technológiasemlegessé.

Az előterjesztői szándék megtartása mellett ez persze képtelenség is lenne, hiszen az az európai közösségi joganyag, mármint a hatályos, szóval a régi, amelyet az előterjesztő próbál beépíteni, többek között éppen azért vált elavulttá, mert nem felel meg a technológiai semlegesség szabályainak. Az új irányelvtervezetek egyik fő újítása azonban az, hogy egységes szabályozásban kezeli az úgynevezett elektronikus kommunikációs hálózatokat és szolgáltatásokat, és nem különböztet meg például a vezetékes vagy a mobilszolgáltatások, a hagyományos vezetékes és a dect technológián alapuló helyi hurkok, vagy például a hagyományos távbeszélő és a kábeltelevíziós hálózaton nyújtott távbeszélő szolgáltatások között.

Ezzel szemben a technológiai semlegesség kifejezésére a tervezett magyar szabályozás teljesen alkalmatlan, nincsenek sem átfogó definíciói, sem a különböző technológiákon alapuló szolgáltatásokra közös szabályai. Ezért hiába kerül be a törvényjavaslat céljai közé a technológiai semlegesség, a szabályozás koherens átalakítása nélkül ennek az egyhetes jogharmonizációnak a problémája még nem fog megoldódni.

A mai részletes vita idejére azonban vegyük tudomásul, hogy az előterjesztő és a kormánypárti képviselőtársaim nem tartják azt perdöntő kérdésnek, hogy olyan szabályozást alkotunk, ami a hatálybalépése után pont egy héttel elavulttá válik. Ezt egyébként abból is felismertük, hogy az előterjesztő az általános vita után nem élt az általunk - talán nem túlzás azt mondanunk: meglehetősen nagyvonalúan - felkínált lehetőséggel, és nem vonta vissza a javaslatát. A részletes vita további szakaszaiban így csak azok közül a jogharmonizációs problémák közül kívánom majd néhányra felhívni képviselőtársaim figyelmét, amelyek a hatályos, tehát a régi európai közösségi joganyag helytelen fordításából, illetve figyelmen kívül hagyásából adódnak.

(17.20)

Összegezve tehát - és ezt talán Szalai Annamária értékelni fogja - itt nemcsak az a baj, hogy a múltnak alkotunk egy törvényt, hanem az a baj, hogy az a hivatkozáscsomag, amit a kormány használ, helytelen, rossz, fércmunka.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Két percre megadom a szót Szalai Annamária képviselő asszonynak.

SZALAI ANNAMÁRIA (Fidesz): Köszönöm a szót. Molnár képviselőtársunkkal a Postáról szóló vitát az általános vita több szakaszában már lefolytattuk, szerintem új elemet ebbe már nem tudunk hozni. Mi a Postát egy potenciális, olyan intézménynek tekintjük, amely alkalmas lesz a jövőben modern hírközlésre, távközlésre, és ezért gondoljuk azt, hogy egységes szerkezetben kell szabályozni a távközlési törvényt, a postatörvényt, a frekvenciatörvényt.

Az tény, hogy egy teljes liberalizáció a posta területén még nem valósulhat meg, de nagyon jelentős lépések történnek, és az első jelentős lépéseket éppen ez a törvény teszi meg. Az európai postai szektor fokozatos liberalizálására hivatott irányelv is elismeri azt, hogy a fenntartható szolgáltatásokat meg kell és meg lehet nevezni, tehát ezzel nem térünk el az európai átlagtól.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm. Szintén két percre kért szót Szanyi Tibor képviselő úr.

DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Az imént egy pillanatra megrémültem - lehet, hogy esetleg Szalai Annamária felszólalását nem értettem egészen tisztán. Arról van szó, hogy egy majdan, egyszer valamivé váló valamit már most beveszünk a törvénykezésbe? Mert ezen az alapon akkor Magyarország összes cégét, az állatkerttől kezdve mindenkit nyugodtan itt fel lehet sorolni, hátha egyszer majd szolgáltató lesz.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Podolák György képviselő úr, MSZP, következik felszólalásra.

PODOLÁK GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem kívánom a Postával kapcsolatos észrevételeket elmondani, terveztem, hogy ebben a szakaszban erre sort kerítek, de inkább egy érdekes, tanulságos dolgot szeretnék elmondani a tisztelt képviselőtársaimnak. Az e törvény által érintett cégek ma Magyarországon 800-1000 milliárd forintos éves árbevételt fednek le, ebből eredően érthető, hogy elég rendes, erőteljes nyomulások voltak érzékelhetőek.

Egy jelentős kigyűjtést végeztünk, és ennek az összegzéséről kívánok most számot adni ebben a szakaszban. Az egyes távközlési szolgáltatók a törvényjavaslat általános vitájának megkezdése előtt, illetve annak során fejléces papíron elküldték kívánságlistájukat egyes bizottságoknak és képviselőtársaimnak. Ezek a kívánságlisták gyakran szövegmódosítás-formátumot vagy gyakran módosítójavaslat-formátumot is tartalmaztak. Ezek a kívánságlisták egészen érdekes módon módosító javaslatként benyújtásra kerültek az Országgyűléshez. A részletes vita során szakaszonként kívánom ismertetni, hogy mely módosító javaslatok melyik vállalat, illetve érdekcsoport fejléces papírján érkeztek a Képviselői Irodaházba. Mindez tanulságul szolgálhat a lobbitörvény várható megalkotása előtt is minden egyes képviselő részére.

Elöljáróban egy rövid statisztikát mutatnék be képviselőtársaimnak. Például Kiss Andor képviselőtársam tizennégy módosító javaslatot nyújtott be összesen, amely kivétel nélkül a PanTel Rt. fejlécével érkezett az Országgyűléshez, és amelynek mind a normaszövege, mind pedig az indoklása szó szerint egyezik a vállalati anyaggal. Bánk Attila képviselőtársam hat olyan módosító javaslatot nyújtott be, amely szó szerint megegyezik a Pannon GSM Rt. által az Országgyűléshez megküldött módosító javaslatokkal. Gémesi György képviselőtársam módosító javaslatai közül tizennyolc szó szerint azonos a Vivendi által megfogalmazott szövegjavaslatokkal. SZDSZ-es képviselőtársaim szintén benyújtották a Vivendi által szorgalmazott csomagot, általában ugyanazokat az elemeket, amelyeket a Vivendi Gémesi György képviselőtársammal is benyújtatott.

Márton Attila, Szabó István és Szalai Annamária képviselőtársaim már egy kicsit eklektikusabb csomagot állítottak össze; az ő javaslataik között megtalálható három PanTel-, két Pannon GSM-javaslat, ugyanakkor javukra írandó, hogy sok egyéb módosító javaslatot is készítettek, amelyeket a fejléces céges papírok nem tartalmaztak. Ugyanez mondható el Rogán Antal képviselőtársamról is, aki szintén nagy számú módosító javaslatot nyújtott be, és ezek között mindössze hat Vivendi által készített módosító javaslat található szó szerint.

Összesítésben a Vivendi tekinthető a leginkább agilis és leghatékonyabb távközlési szolgáltatónak, mivel e cég három párt képviselőinél összesen negyven darab módosító javaslat benyújtását tudta elintézni. Ugyanakkor kissé kellemetlen helyzetbe is hozta, mondjuk, az MDF képviselőjét, aki a bizottsági ajánlásban számos ponton találkozott az azonos szövegű javaslatot benyújtó SZDSZ-es képviselőkkel, mivel ugyanazokat a csomagokat adta be a cég.

A továbbiakban a vita minden szakaszában ismertetni kívánom a fejléces módosító javaslatokat, csak tanulságképpen.

A vita első szakaszában tárgyalt módosító javaslatok közül az alábbiak érintettek: a 123., 130. számú módosító javaslatok, ezek Gémesi György képviselőtársam javaslatai a Vivendi szó szerinti javaslatából, csakúgy, mint Rogán Antal 189. és 193. számú módosító javaslata, a Vivendi szó szerinti javaslata.

Ez utóbbiról szeretnék szólni, amely az ajánlás 369. javaslata. Rogán képviselőtársam a Vivendi anyagából a hibás felvezető szöveggel együtt másolta át a normaszöveget; bizonyára az előzékeny szolgáltató lemezen is elküldte az anyagát, vagy esetleg a cég kapott egy parlamenti fejlécet lemezen. Mindenesetre a távbeszélő szolgáltatás definíciója 52. pontként szerepelt a felvezető szövegben és mindkettőjük anyagában, valójában pedig a törvényjavaslatban ez a 72. pont. A bizottsági ajánlás szerkesztője ezt a hibát már kijavította.

Én csupán felvezetésként arra szerettem volna felhívni az első szakasznál a képviselőtársaim figyelmét, hogy nagy piac ez, amiről ma itt tárgyalunk, jelentős érdekek jelennek meg, és egyáltalán nem mindegy, hogy képviselőtársaim a piac mely szegmensét képviselő vállalat ajánlatait fogadják el. Ez már csak azért is érdekes, hiszen amikor a miniszteri expozénál felvezették ezt a dolgot, arról szólt a történet, hogy a fogyasztók érdekeit kell az első helyre tenni, és ami módosítók ez idáig beadásra kerültek, nem egészen ezt dokumentálják.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Két percre megadom a szót Szalai Annamária képviselő asszonynak.

SZALAI ANNAMÁRIA (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Tiszteletre méltó ez a kigyűjtés, bár a statisztika akkor lenne teljes, ha tartalmazta volna a Szocialista Párt által beadott módosító indítványok hátterét is. Ezt én hiányoltam az összeállításból, mert felfedezhettük volna egyéb cégek érdekeltségeit, mint Matáv, Deutsche Telecom, UPC, és sorolhatnánk hosszasabban tovább a beadott indítványok hátterét.

Dicséretnek is vehetném a ránk vonatkozó részét, ami a Fideszt illeti, hiszen mi valóban az általános vita elején elmondtuk, hogy nagyon lobbiérzékeny ez a törvény, és szeretnénk elkerülni azt, hogy ebben a stádiumában kerüljenek be olyan érdekek, amelyek hosszú távon a fogyasztókat sértik, illetve a saját alapelveinkkel ellentétesek. Adtunk be még számos egyéb módosítást, személy szerint én például hatóságnak is nyújtottam segédkezet azzal, hogy jobbítsuk a törvényt, úgyhogy még ez is hiányzott az ön statisztikájából. Kérem, munkatársait kérje meg arra, alaposabb elemzést készítsenek erről, hogy konkrétabban tárgyalhassunk.

Félretéve a viccet, azt gondolom, valóban számos olyan módosító indítvány jelentkezett a törvény kapcsán, ahol egész erősen kilóg a lóláb, de ezért vagyunk mi és ezért van az informatikai bizottság és utána a parlament, hogy ezeket kiszűrje, kirostálja, és csak azok váljanak a törvény részévé, amelyek a törvény alapvető célját szolgálják. Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiból.)

(17.30)

ELNÖK: Köszönöm. Két percre kért szót Kiss Andor képviselő úr, MIÉP.

KISS ANDOR (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagy örömmel hallgattam én is Podolák György képviselőtársam gyönyörű statisztikáját. Engedje meg először is, hogy a magam nevében csak annyit mondjak, hogy természetesen azokat a módosító indítványokat, amelyeket felvállaltam, a továbbiakban is felvállalom, teljesen mindegy, hogy állítólag melyik cégnek adtam oda a fejléces papíromat, hogy megcsinálja helyettem a módosító indítványokat. De abban mindenképpen Szalai Annamáriához kell kapcsolódnom, hogy ez egy ötpárti felsorolás volt, és egy hatodik párt nagyon kimaradt belőle.

A Molnár Gyula, Molnár Albert, Podolák György hármasnak számtalan módosító indítványa van a 217. ajánlásban, illetve az ezt megelőző ajánlásban is volt, nem csak a Postával kapcsolatosak. Ezekről a véleményemet, azt hiszem, az informatikai bizottságban kifejtettem, elmondtam, hogy én sem érték egyet teljes mértékben azzal, hogy a Posta ebben a törvényben szerepel, de a többi módosító indítvány nagy része valószínűleg itt a fel nem sorolt cégtől vagy cégektől származhat, amelyeket nyilván a Magyar Szocialista Párt nem nevesített. Kaptunk tőlük is megfelelő módosító indítványokat, szintén fejléces papírokon, valószínűleg azok viszont annál a pártnál kötöttek ki.

Mint ahogy ez más törvényeknél is előfordul, jómagam egy évvel ezelőtt a hulladéktörvénnyel foglalkoztam elég nagy mértékben. Bizony a műanyaglobbitól kaptunk bőségesen olyan papírokat, amiben például a PVC-t környezetbarát anyagnak merészelte valaki nevezni bizonyos cégektől. Szerencsére, annak azért nem dőltünk be.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Két percre megadom a szót Podolák György képviselő úrnak, MSZP.

PODOLÁK GYÖRGY (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Úgy gondolom, semmi negatív él nem volt abban, hogy én ezt felsoroltam, hanem csak tájékoztattam a képviselőtársaimat, hogy kellőképpen képben legyenek ebben a dologban. Szeretném megnyugtatni a képviselőtársaimat, hogy itt nem öt pártról, hanem mind a hat pártról szó van. Az első menetben még nem soroltam fel mindenkit. De szeretném önöket tájékoztatni, hogy az a 110, illetve még plusz 70 módosító javaslat, amelyeket mi jegyzünk az MSZP részéről, mind, szinte kivétel nélkül a fogyasztókkal foglalkoznak. Az a százakárhány pedig a távközlés kategóriájával foglalkozik, amire Molnár képviselőtársam utalást tett, hogy ha és amennyiben tudunk értelmezni ebben a dologban, akkor lehetséges, hogy ebben a kérdésben visszalépünk.

Teljesen természetes, hogy ezt a listát, amiben nagyon nagy munka van, át fogjuk adni tanulságképpen. Ez egyáltalán nem negatív, teljesen természetes, hogy ezek a vállalatok mozognak. A bajt inkább abban kell látni, hogy teljes egészében, száz százalékban azonos szövegtartalommal kerültek benyújtásra. Itt nem másról szól a történet, hanem erről, ha valami negatív éle van az általam elmondottaknak, csak és kizárólag annyi, hogy szolgai módon, szó szerint átvételre kerültek. Mert ha ebből csak egy-kettő került volna átvételre, az teljesen természetes és normális, de 65 került átvételre, és ez kicsit soknak tűnik, úgy gondolom, hogy erőteljesebben jelentek meg ezek az érdekképviseletek.

Még annyit szeretnék mondani, hogy ezek a cégek az én felfogásom szerint teljesen normálisak, és tisztában vannak azzal, hogy nem az ellenzéknél kell lobbizni, hanem a kormányzatnál kell lobbizni, hiszen a döntés, a több mint 50 százalék szavazat ott van, tehát ha elküldik, akkor mindkettő számára elküldik.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Én is nagy érdeklődéssel hallgatom a vitát, bár távol esik a szakmámtól ez a dolog. De megkérem önöket, hogy a részletes vita szabályai szerint kezdjük a tárgyalást. Ajánlási pontok vannak. Még egyszer megismétlem: 4-21. és 329-373. Semmi gond nincs, örömmel hallgatom, és én nagyon sokat tanulok ezekben az órákban, komolyan mondom, de próbáljuk a részletes vita szabályai szerint megjegyezni az ajánlási pontot, és ahhoz szóljunk pozitívan vagy negatívan, ahogy szoktuk a Házszabály szerint.

Megadom a szót Molnár Gyula képviselő úrnak két percre.

MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Elnézést kérek, ebben a vitában még egy rövid reagálást szeretnék tenni, és ígérem, hogy én is visszatérek az ajánlási pontokhoz.

Gondolom, Szalai Annamária nem becsüli le azt a munkát, amit elvégeztünk, hiszen gondolhatta volna, hogy ha ezt a kigyűjtést megtettük, akkor számítottunk arra, hogy esetlegesen ez a reagálás és válasz fog érkezni az ön oldaláról.

Két apró momentumra szeretném felhívni a figyelmét. Az egyik az, hogy minden szolgáltató javaslatai előttünk voltak, a meghallgatások megtörténtek. Amennyiben ki lehet mutatni egy olyan módosító csomagot, amely szövegszerűen és - még egyszer mondom - helyesírási hibáival egy érdekkörtől érkezett, akkor készségesen úgy gondoljuk, hogy a mi érvelésünk, a mi bemutatásunk nem állja meg a helyét e Ház falai között.

A második dolog: amennyiben talál olyan módosító indítványt, amely a kényes területekre téved, és nem arról szólna, hogy ezt a liberalizált piacot tényleg liberálissá tegyük, akkor mi is tisztelettel újragondoljuk ezen a területen az álláspontunkat.

Befejezésképpen még azt szeretném mondani, hogy örülök, hogy újra elhangzott a fogyasztók érdekében szóló törvénykezés. Mi is ezt szeretnénk. Minden egyes módosító indítványnál, amit a kormány támogatott, rá fogok mutatni arra, hogy miért jelenik meg a fogyasztók érdeke. Kérem, hogy majdan a végszavazásnál vagy a bizottsági újbóli vitánál támogassák ezeket, a fogyasztók érdekeit képviselő módosító indítványokat.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Két percre megadom a szót Mécs Imre képviselő úrnak, SZDSZ.

MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nehéz a probléma, és Podolák képviselő úr tulajdonképpen egy elvi kérdést vetett fel, ezért kétpercessel rendbe kell ezt tenni. Rendkívül erőteljesen szakmai kérdésről van szó, amely mellett jelentős társadalmi érdekek vannak. Tehát furcsa módon a társadalmi érdekek mellett nem általános politikai szövegekkel lehet érvelni, hanem rendkívül speciális, a rézhurokra meg egyébre vonatkozó érvekkel.

Valóban, a különböző szolgáltatók és érdekeltek elküldték a javaslataikat, vagy nem küldték el a javaslataikat, de a különböző szakértők, akik segítenek a képviselőknek a munkában, valahova kötődnek, valahova bejárnak, valahonnan ismerik az információkat. Ez rányomja a bélyegét arra, hogy némely módosító indítvány valóban lehetett ilyen. De én úgy gondolom, hogy ez nem baj. A lényeg az, hogy feltáródjanak a különböző lehetőségek - lehetőleg szakszerűen -, és ezek között utána választani kell. Tehát amit Podolák képviselő úr felismert, azt tulajdonképpen valamennyiünknek fel kell ismerni, tudnunk kell, hogy itt vannak a feltárt variációk, kombinációk, lehetőségek.

Azért mindegyik elfogadása mellett a fogyasztói érdekek állnak, hiszen egy komoly versenyhelyzetet kellene létrehozni, ami roppant nehéz, hiszen az egyik szolgáltató annyira túlsúlyos, hogy ha abszolút fair szabályokkal indítjuk versenybe, akkor is a féllábúak meg a kézenjárók nem tudják utolérni a versenyparipát. Ezt is látnunk kell. Tehát a módosító indítványok mögött rejlő szándékok erre utalnak, hogy valamiféle versenyhelyzetet kell teremteni. Lehet, hogy ez adott esetben nem mindig sikerül szerencsésen, azért vagyunk, hogy ezeket kiszűrjük.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Lotz Károly képviselő úrnak, SZDSZ.

DR. LOTZ KÁROLY (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Podolák képviselő úr említette ezeket a kérdéseket. Valóban, ha a lobbitörvényhez való adalékokat tudunk szerezni, akkor ez nagyon jó egyébként. Mert valóban őrült lobbimunka van a háttérben, és ezt én is teljesen természetesnek tartom. Éppen tegnap járt nálam valaki a MÁV-tól, kérdezve, hogyan kell Brüsszelben a MÁV-ért lobbizni. Történetesen két hete találkoztam a brüsszeli MÁV-lobbicsoport főnökével, és hosszasan beszéltünk arról, hogy igazából a vasút érdekében hogy kell.

Tehát ez egyáltalán nem baj, jártak nálunk is, mi is jártunk... Valóban ön kihagyta a Matávot ebben az esetben, pedig az egyik fő lobbistája kétségkívül. Teljesen jogos - Rogán képviselő úrral az előbb beszélgettem a folyosón, és ő mondta -, hogy igen, igen erős, talán kicsit túl erős volt az úgynevezett domináns szolgáltató lobbija. Ennek a nyomai láthatók a jelenlegi törvényben. Tehát tulajdonképpen azt kell végiggondolni, hogy ezt a lobbirendszert hogy tudjuk és hogy tudtuk beleépíteni ebbe az egészbe.

(17.40)

Jártunk - mielőtt kidolgoztuk a módosító indítványunkat - a Matávnál, megkeresett valamennyi úgynevezett alternatív szolgáltató. Azt tudni kell, hogy ez a törvény igazából a domináns szolgáltató és az alternatív szolgáltatók igazi küzdelme a verseny érdekében. Nekünk pillanatnyilag azt kell szolgálnunk, hogy egy olyan verseny jöjjön ki ebből, a lobbiérdekeket a képviselők is úgy szűrjék meg, hogy ez végül is a fogyasztóknak legyen jó, és egy olyan árcsökkentési lehetőség induljon meg, amely benne van, vagy benne kellene hogy legyen ebben a törvényjavaslatban. Én ezt teljesen normálisnak tartom, és elsősorban ezeket a szempontokat kell érvényesíteni, amikor benyújtjuk ezeket a módosító indítványokat.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Szanyi Tibor képviselő úrnak.

DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Az eddigi vita során több képviselőtársam szájából elhangzott az, hogy igen, ez a lobbizás, nincs ezzel semmi baj, ez teljesen természetes, és ugye ez azért van, mert Magyarországon még nincsen meg rendesen a lobbizás törvényi és egyáltalán a kulturális háttere.

Én azt gondolom, tisztelt elnök úr, tisztelt Ház, hogy itt bizony nagyon nagy baj van. Azért bátorkodom azt mondani, hogy nagyon nagy baj van, mert hallgatva ezeket a felszólalásokat, bennem felmerült ilyen kérdés, köztük az, hogy ebben az országban ki alkot törvényt: az Országgyűlés, vagy a piac szereplői? Én ezt nem tartom egy százhuszonhetedleges kérdésnek, és úgy gondolom, hogy az itteni vita továbbvitele még meg fog történni.

A másik dolog, amit szintén nem értek - és kérem, mindenféle rossz szándék nélkül vegyék -, hogy egészen precíz szakmai kérdésekben ezek a bizonyos szolgáltatók miért is nem a törvényt előkészítő kormányzati hivataloknál lobbiznak, és miért a képviselőknél, hiszen az Országgyűlés - természeténél fogva - összességében egy laikus testület. Szeretnék mindenkit emlékeztetni arra, hogy ha már a kormány több hete fütyül arra a megfigyelésünkre, amely szerint 17 olyan EU-direktívához akarja harmonizálni a magyar törvényt, amelyből 16 ez év végén hatályát veszti, egy ilyen érvet elereszt a füle mellett, akkor mitől olyan borzalmasan készséges, szó szerint, még akár a nyelvtani hibákkal együtt is átvenné a szolgáltató cégek javaslatait.

Elnök Úr! Ezt nem tartom olyannak, amelynek ne lennének kellő tanulságai. Csak megjegyzésképpen mondom (Közbeszólások a MIÉP soraiból: Idő! Idő!), hogy az Európai Unió jogalkotási gyakorlata (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) alapvetően a következőképpen néz ki. A törvényjavaslatokat, direktívajavaslatokat javaslati formában az interneten jó előre közzéteszik, hogy ahhoz mindenki hozzá tudjon szólni. Mindenki hozzászólását követően pedig az előterjesztő ezeket szakmai szempontból megvizsgálja. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.)

ELNÖK: Képviselő úr!

DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Amíg ezt a gyakorlatot nem vesszük át, addig ez meg fog történni Magyarországon, amit itt van.

Köszönöm.

ELNÖK: Két percre megadom a szót Szabó István képviselő úrnak, Fidesz.

SZABÓ ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem látom különösebb értelmét annak, hogy a törvény által érintett szolgáltatók által a képviselőkhöz eljuttatott módosító javaslatok sorsát firtassuk abban az értelemben, hogy ezek a módosító indítványok szó szerint, avagy bizonyos kozmetikázáson átesve, bizonyos értelemben nagyobb átverést megvalósítva kerültek be módosító indítvány formájában a parlament elé.

Ami viszont a jogharmonizációs kérdést illeti, Szanyi képviselő úr többedszer mondja ezt el. Az Európai Megállapodás értelmében az éppen hatályos európai uniós irányelvekkel kell harmonizálni a magyar törvényeket, az új jogszabályainkat. Az ezután hatályba lépő EU-irányelvekkel ezt nem tehetjük meg. Tény, hogy valóban így van, ahogyan azt a képviselő úr mondja, hogy számos, a jelen törvényben hivatkozott EU-irányelv hatályát veszti, viszont ezek egyrészt nem tartalmi jellegűek, elsősorban korszerűsítés, a nagy számú, huszonegynéhány EU-irányelv néhány, öt-hat irányelvbe való tömörítése, lényegesen kisebb számú jogszabályban fogják az Európai Unión belül a távközlési piacot szabályozni, másrészt pedig az uniós tagállamoknak is implementációs határidőt szab és lehetőséget hagy. Ott sem azonnal lépnek hatályba a korábbitól eltérő új EU-s jogszabályok.

Tehát Magyarország számára is meglesz az a lehetőség, hogy folyamatosan a megváltozott EU-szabályozáshoz igazítsa a saját szabályozását. Itt ennyiről van szó. Egyébként az előterjesztő kérdéssel fordult ez ügyben az Európai Bizottsághoz. A bizottság is azt a tájékoztatást adta, hogy a hatályos jogszabályokkal kell a most megszületendő törvénynek harmonizálni.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Szanyi Tibor képviselő úrnak.

DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én el is fogadnám az előbbi érvelést, ha nem lennénk egy adott időhorizontnak kitéve. Mit értek ez alatt? Az új direktívatervezetek heteken belül el lesznek fogadva. Az égvilágon semmi nem sürget minket, hiszen maga a szabályozás az előterjesztés szerint december 23-án lépne hatályba. Azt gondolom, hogy talán nem kellene sem az Országgyűlésnek, sem az állami hivataloknak gigantikus összegekért egy láthatóan, történelmileg nézve pillanatokon belül elavuló joganyaghoz igazodni.

Meggyőződéssel merem mondani, hogy egyáltalán nem mond ellent a józan ész szabályainak az, ha én tudom, hogy holnaptól megváltoznak a szabályok, akkor nem kezdek el vészes gyorsasággal törvényt alkotni a régi szabályok szerint. Tehát az Európai Unió persze azt mondja, hogy a mindenkor hatályos szabályoknak kell megfelelni a magyar törvényeknek, de azt egy büdös szóval nem mondta sem az Európai Unió, se senki, hogy nem lehet kivárni racionálisan egy-két hetet.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Két percre kért szót Szabó Zoltán képviselő úr, MSZP.

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Egy kicsit kezd futurisztikus lenni ez a dolog, tudniillik ha én jól értem, az imént Szabó István képviselőtársam amellett érvelt, hogy azért nem baj az, hogy az Országgyűlés jelentős vitakapacitását feláldozza, és jelentős fáradsággal egy hétre alkot törvényt, mert 2002. január 1-jén hatályát veszti ugyan az az európai uniós jogrend, vagy azok az európai uniós jogszabályok hatályukat vesztik, amelyekhez igazodunk, de egyelőre még nekünk nem írja elő az Unió azt, hogy 2002. január 1-jével a 2001. december 23-án hatályba lépő törvényünket mi is helyezzük hatályon kívül. Ha ez az összes érdeme ennek a törvényjavaslatnak, akkor tényleg úgy gondolom, hogy valahogy nem egy nyelvet beszélünk.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Két percre kért szót Szabó István képviselő úr, Fidesz.

SZABÓ ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én végtelenül sajnálom, ha Szabó Zoltán képviselő úr számára mindösszesen ennyi az üzenete annak, amit mondtam, számára, aki az informatikai bizottság tagja, és csak ezt olvassa ki a törvényből, a törvénynek mindösszesen ennyi hasznát látja, és hogy ennek ennyi a célja és a hozadéka. Ez ellentmondana az általa előadott érvelésnek is, amit a bizottsági vitában prezentált.

Sokkal kevésbé erre szeretnék reflektálni, mint inkább a Szanyi képviselő úr által az időhorizonttal kapcsolatosan elmondottakra. A jelen törvény számára irányadó időhorizont elsősorban az első koncessziós szerződések lejárta. Ez az az időhorizont, amely számunkra törvénykezési kényszert jelent. Egyébként kételkedem abban, és azt hiszem, Szanyi képviselő úr is pontosan tudja, hogy itt nem egy-két hétről van szó, ami az új EU-irányelveket illeti, hiszen ezeknek a hatályba léptető rendelkezéseit még nem ismerjük, ezek még nincsenek elfogadva, tehát ma nem tudhatjuk teljes bizonyossággal azt, hogy ezek valóban egy-két hetes időhorizonton belül érvényes és irányadó jogszabályok lesznek, és ezek megfelelő támpontot jelenthetnének számunkra a saját törvényünk megalkotásában.

(17.50)

Úgyhogy én azt hiszem, félrevezető és nem helyénvaló, hogy ezt erős érvként megpróbáljuk ennek a törvénynek a rovására írni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Két percre kért szót Szanyi Tibor képviselő úr.

DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr, lehet, hogy ez nem lesz két perc, csak egy perc. Azt gondolom, az eddigi vita során világosan látható, hogy az égvilágon semmi nem sürget minket. Mi felajánlottuk a kormánynak, hogy nem fogunk gúnyt űzni abból, ha ezt az ezer sebből vérző törvényjavaslatot visszavonják. Jobbat tenne a jogharmonizáció szempontjainak is, ha egy kicsit türelmesebben állnánk hozzá, de ez a sürgető, átpaszírozó, gyerünk, csináljuk típusú rossz törvényalkotás, azt gondolom, megmagyarázható részint azzal a szándékkal, amit itt Molnár képviselőtársam az MSZP részéről már többször is kifejtett, hogy erőteljesen körüllengi ezt az egész törvényt az a gyanú, hogy a postán keresztül az állam, egész pontosan a kormány, nem egy területre domináns módon be akar furakodni - ez az egyik. A másik pedig, a mai vitában elhangzottak során nekem egy kicsit az is a gyanúm, hogy ennek a sürgősségi bánásmódnak talán az is az oka, hogy a lobbisták dicséretét szeretnék esetleg többen időben bezsebelni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: A kétpercesek véget értek. Felszólalásra megadom a szót Molnár Albert képviselő úrnak.

MOLNÁR ALBERT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Itt már szó volt a különböző pártok statisztikájáról, most következzék az MSZP-é. Valóban jelentős mennyiségű módosítást adtunk be, és most 92 darabról szeretnék önöknek elszámolni. Általában el kell mondanom, hogy törvénymódosításainkat kizárólag a verseny kiteljesedése érdekében adtuk be, mert mi komolyan vettük azt, az MSZP komolyan vette, hogy a fogyasztók érdekéről is kell hogy szóljon ez a törvény.

A 92 darab módosításunk elsősorban a postáról szól, a posta-távközlés-hírközlés háromszögről, hisz nagyon erőltetettnek érezzük a posta és a távközlés egy törvényben való szabályozását. Véleményem szerint akkor érdemes két területet egybemosni, amikor annak számos hasonlóan szabályozható területe ér össze. A mi álláspontunk szerint itt jelenleg kizárólag a távirat-szolgáltatás az, ami a postát és a távközlést összeköti.

Azért is tartjuk erőltetettnek a posta és a távközlés összemosását, mivel a távközlés egy keretszabályozással van elintézve, míg a postáról egy részletes, nagyon részletes szabályozás jelenik meg a törvényjavaslatban, például hogy használhat-e a postás gázspray-t, vagy addig a pontig, hogy állíthat-e csapdát. Ugye, ez nem hasonlítható azzal, ami a távközlésnél van.

Az első szakaszban beadott módosításainkban mi azt gondoljuk, hogy értelemszerű, hogy a fogalomértelmezéseket előrevegyük, hisz ha valaki végigolvas egy törvényjavaslatot, akkor először olvassa el a fogalomértelmezéseket, és utána olvassa el magát a törvényt, hisz nem fogja érteni, amikor az 1. §-nál a 70. §-ra hivatkozunk, vagy a 4. §-nál a 25. §-ra. Tehát úgy gondoljuk, hogy ezt feltétlenül fordítva kell megtenni.

Még egy érv: a hírközlési berendezés alatt postai és távközlési berendezést értünk, vagy hírközlési szolgáltatás alatt postai és távközlési szolgáltatást értünk. Jelenleg postai berendezés például a postaláda vagy a bérmentesítő berendezés; ezek nem hasonlíthatók a távközlésben levő nagyon jelentős eszközökhöz.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Csak a kormánypárti szigorú tekintetekre mondom, éreztem, hogy be fogja fejezni a képviselő úr, és ezért nem szóltam, mert valóban a részletes vitának a nyomait se lehetett fölfedezni. Tehát még egyszer kérem, kedves képviselők: 4-21., 329-373. pont, Gipsz Jakab 4. számú ajánlási pontjához szeretném a következőket mondani. Ne haragudjanak, így kellene mondani, fogadják el a levezető elnök keményebb kritikai észrevételét. De mivel több felszólaló ehhez a vitaszakaszhoz nem jelentkezett, így a vita e szakaszát, a részletes vita első szakaszát lezárom. Szeretném, ha a további hat vitaszakaszban így mennénk tovább.

Megnyitom a részletes vita második szakaszát, az ajánlás 22-149. pontjaira, továbbá a 374. és a 375. pontokra. Tehát szeretném, ha az ajánlási pontokkal kezdenék, és ahhoz szólnának hozzá.

Megadom a szót Szanyi Tibor képviselő úrnak.

DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én egyébként egyetértek azzal, hogy valóban ennek a törvényjavaslatnak a konkrét szakmai vetületeiről váltsunk szót, de azért nem szeretném, ha az elnök urat olyan vád érné bárhonnan is, hogy az itt ma felmerült problémákról nem óhajt a parlament beszélni. Úgy gondolom, azzal kéne esetleg tényleg visszatérni a törvényre, hogy ami itt ma fölmerült, azért azt még jelentősen meg kell vitatni a törvényhozásban, mert az, hogy karácsonykor lépne hatályba ez a törvény... - most körülbelül úgy néz ki a dolog, hogy ezt kérték a szolgáltatók karácsonyra a kormánypárti képviselőktől. Na mindegy, nekem ez nem tetszik, megmondom őszintén, tartok tőle, hogy pereknek néznék elébe, ha most nyíltan kimondanám, hogy mit gondolok, de ha a kormánypárti képviselőktől a cégek karácsonyi ajándékot kérnek, én gondolom, hogy ez a karácsony számukra is fontos mozzanat ebben a dologban. Na mindegy...

Elnök Úr! A számhordozhatóság kérdéséről szeretnék szólni. Ez az egyik olyan kérdés, amelyben a hatályos közösségi jogi szabályozással való összhangot sem sikerült megvalósítani. A számhordozhatóság egyébként gyűjtőfogalom, ide tartozna a számok földrajzi hordozhatósága, különböző szolgáltatástípusok közötti hordozhatósága, valamint a szolgáltatók közötti számhordozhatóság. A jogi szabályozásban azt is célszerű tisztázni, hogy milyen fajta számok legyenek hordozhatóak.

A 97/33/EK irányelv 98/61/EK irányelvvel módosított rendelkezései e sokféle számhordozhatóság közül pontosan kettőnek a megvalósítását írják elő: hordozhatóvá kell tenni a vezetékes távközlő hálózatokon használt földrajzi számokat és a vezetékes hálózatokon használt nem földrajzi számokat, méghozzá mindkettőt a szolgáltatók közötti váltás esetén. A kétfajta szám közötti különbség pedig mindössze annyi, hogy a földrajzi szám használata helyhez kötött, ezért a földrajzi számokat csak akkor kell a szolgáltatók között hordozhatóvá tenni, ha az előfizető a szolgáltatás igénybevételének helyét nem változtatja meg. A nem földrajzi számok viszont a földrajzi helyváltoztatástól függetlenül kellene hogy hordozhatóvá váljanak az új szolgáltató választása esetén.

Tisztelt Elnök Úr! E rövid magyarázat arra szolgált, hogy megvilágítsam: a törvényjavaslat 18. §-ának (1) bekezdésében levő rendelkezés az EK-joganyag szerint kötelező kétféle számhordozhatóság közül csak az egyiket írja elő. Tehát emlékeztetném Szabó képviselőtársamat, ha ő arra gondol, hogy a hatályos EU-joganyagnak megfelelően harmonizált az előterjesztő, akkor ebben a kérdésben garantáltan nem.

A földrajzi számok szolgáltatók közötti hordozhatóságát írja elő ez a bizonyos 18. §, mivel feltétel, hogy az új szolgáltatót választó előfizető a felhasználás földrajzi helyét ne változtassa meg. A másik EK-követelmény, a nem földrajzi számok hordozhatósága ezzel nem biztosított, amire egyébként az iménti rendelkezést módosító javaslatot benyújtó Rogán Antal és dr. Gémesi György képviselőtársaim sem tettek kísérletet, amikor benyújtották a T/3934/190., illetve a 3934/126. számú módosító javaslataikat.

A jogharmonizációs találati arány így e kérdésben 50 százalékos, ami talán nem is olyan rossz, de ha figyelembe vesszük, hogy nem a földrajzi számokhoz, vagyis a hordozhatatlan számokhoz tartozik például az összes zöld szám, kék szám, emelt díjas telefonszám, rövid szám, ebben az esetben az előterjesztő feledékenysége már kórosnak is tekinthető.

A problémáról végül is az is feltételezhető, hogy egyszerű fordítási hiba történt, mert ha - idézem - "vezetékes távbeszélő szolgáltatás esetén a felhasználás földrajzi helyének megváltoztatása nélkül" kitétel helyett, mondjuk, "a földrajzi számok esetén a felhasználás földrajzi helyének megváltoztatása nélkül" szöveg szerepelne, a rendelkezés ebben az esetben rögtön értelmet nyerne, a jogharmonizáció pedig megvalósulna.

(18.00)

Ezért kérem a jogszabályszerkesztéssel foglalkozó szakértőket, minisztériumi és kormánypárti munkatársakat, ne szégyelljék, vegyék csak kézbe nyugodtan a szótárat! Nagyon sok munkától kímélnék meg az Országgyűlést.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Szabó István képviselő úrnak, Fidesz.

SZABÓ ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Sietve szeretném Szanyi képviselő urat megnyugtatni, egyrészt oly módon, hogy igaza van, amit elmondott a számhordozhatósággal kapcsolatosan, az pontosan így van. De szeretném megnyugtatni, kapcsolódó módosító indítvánnyal korrigáljuk ezt a problémát, és ez ily módon megoldást nyer reményeink szerint.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Felszólalásra megadom a szót Podolák György képviselő úrnak, MSZP.

PODOLÁK GYÖRGY (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Gipsz Jakab helyett elmondanám, hogy nem kívánom felsorolni tételesen azokat a módosító javaslatokat - kronológiában és számszerűen megvan -, amire ki szeretnék térni, de azért néhány, az ajánlási oldalon is lekövethető módosításról szeretnék véleményt mondani.

Nagyon tanulságos, amit megtudhatunk a különböző javaslatokon keresztül az érintett távközlési szolgáltatók céljairól és törekvéseiről. Például a Bánk Attila képviselőtársam által jegyzett 81. ajánlási pont alatt bent lévő módosító javaslat tulajdonképpen arról szól, hogy a Pannon GSM Rt. szeretné, ha a telefonon intézett vásárlásoknál a telefonszámlán keresztül lehetne fizetni. Én megértem, hogy ez egy jó üzlet a szolgáltatónak, de nagyon komoly biztonsági problémákat vethet fel, és ezt célszerű lenne átgondolni. Hiszen gondoljanak bele, hogy a bankkártyákkal kapcsolatban mennyi visszaélés történik, különösen napjainkban, és mennyivel gyengébb biztonsági intézkedések védenek egy vezetékes vagy mobiltelefont az illetéktelen hozzáféréstől.

Emlékeznek arra - és gondolom, elég sokat lehetett olvasni az elmúlt években róla -, hogy milyen visszaélések történtek a 06 90-es telefonszámon a különböző szexhirdetések lehallgatásával. Itt még csak néhány tízezer forintról volt szó, de amennyiben ez a fizetési mód telefonszámlán keresztül megtörténhet, itt százezres nagyságrendekről van szó, úgy, hogy akié a szám, nem is tudhat róla. Tehát ha ma egy bankkártyát tudnak hamisítani és leolvasni, akkor egy telefont vagy egy mobilt ennél sokkal könnyebb.

Úgy gondolom, hogy ezt végig kellene gondolni, mert ez nagy gondot okozna, ha elfogadásra kerülne; csakúgy, mint az ajánlás 36. pontjában Kiss Andor képviselőtársam javaslatánál, hogy a PanTel Rt. egy sajátos megközelítésben egy elég speciális ajánlatot tesz: nem szabványos interfészeket kíván alkalmazni a hálózatán, illetve a távközlési hálózat berendezéseinek a megfelelőségét nem óhajtja megfelelőségi nyilatkozattal igazolni. Ez körülbelül azt jelentheti, hogy valahol valamilyen speciális kapcsolódó berendezéseket, interfészeket vásárolna meg olcsón, amit a magyar piacon elhelyezne, és ehhez senki más nem férne hozzá, hiszen nem szabványos, nem a magyar piac által szabványosan kikötött, hanem ezt csak és kizárólag ő használhatná. Úgy gondolom, hogy ez mindenféleképpen módosítást igényel.

Az ajánlás 27. pontjából, amelyet Rogán képviselőtársam is jegyez, arra a törekvésre következtethetünk, hogy a Vivendi a tevékenységi körét a műsorszórás irányába is kiterjeszteni szándékozik. Eddig a műsorszórás az Antenna Hungária - amely a földi szórást egyedül végezte - tulajdonában volt, és általában nem jellemző Európában, hogy a földi terjesztésű műsorszórás több kézben legyen, hiszen az erre a tevékenységre rendelkezésre álló frekvenciatartomány rendkívül korlátozott, a sok szereplő nagy zavart tud okozni. Ha ezek a változások bekövetkeznek, a zavar azt jelentheti jelen esetben magyar földön, hogy a MTV1, az RTL és a TV2 nem juthat el a nézőkhöz egyes időszakokban, és ez érdekes helyzetet teremthet. Gondolkodjanak abban, hogy például mi következhet be 2002 tavaszán, amikor ezek a leginkább látogatott tévécsatornák nem jutnának el a nézőkhöz!

A 111. ajánlásból - amit Gémesi György képviselőtársam jegyez - megtudhatjuk azt is, hogy a Vivendi a releváns piacok földrajzi elhatárolásánál azt szeretné elérni, hogy Magyarország egész területe egy piacnak minősüljön, és ezáltal ő a szabályozás szempontjából éppoly kicsi szereplő lehessen, mint az a szolgáltató, amelyik holnapután lép a piacra. Konkrétabban: a Vivendinek ne legyen helyihurok-átengedési kötelezettsége, rá ne vonatkozzon a hatósági ár, ne kelljen bonyolult számviteli nyilvántartásokat létrehoznia, ne kelljen referencia összekapcsolási ajánlatokat készítenie, vagyis ő köszöni szépen, a saját területén nem kíván versenyt.

Erre a néhány pontra szerettem volna felhívni a figyelmet. Köszönöm. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Márton Attila képviselő úrnak, Fidesz.

MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Zavarban vagyok, mert nem az van kiírva, hogy Gipsz Jakab, hanem hogy Márton Attila, Podolák képviselő úr pedig az én egyik módosító javaslatomról beszélt Gipsz Jakabként. Jelentem: azt én adtam be.

Konkrétan a mobil-, illetve egyéb távközlési számlákhoz kapcsolódó kereskedelmi tevékenység folytatásáról szólnék. Én nagyon nem értek egyet azzal, hogy itt cégekre lennének kihegyezve módosító javaslatok, hiszen úgy gondolom, hogy ennek a törvénynek valahol cégekről is, de elsősorban a fogyasztókról, az előfizetőkről kellene szólnia. Konkrétan például: mobilszolgáltató cég ma három van Magyarország, előfizető pedig több mint 3 millió. Én úgy gondolom, hogy ha a 3 millió előfizetőből, mondjuk, 500 ezernek a kényelmét tudjuk szolgálni egy-egy módosító javaslattal, ami ebben a törvényben megjelenik, valószínű, hogy a szolgáltatók is - mindannyian, akik piacon vannak - valamit profitálnak belőle. De ha ez a szolgáltatás színvonalának az emelkedésében jelenik meg, úgy gondolom, hogy ebből leginkább a 3 millió előfizető, vagy azok, akik azokat a szolgáltatásokat igénybe veszik, fognak profitálni.

Egyébként Podolák képviselő úr észrevétele jogos és egyetértünk vele, ugyanis az M-kommersz - most nevezzük így - témakörében benyújtott módosító javaslatunkhoz két kapcsolódó módosító javaslatot is be fogunk nyújtani. Nem véletlenül, nem azért, mert tudathasadásosak vagyunk, hanem azért, mert szeretnénk mind a gazdasági, mind az informatikai bizottságnak és természetesen a kormánynak is megadni azt a lehetőséget, hogy az elkészített módosító javaslatokból a kormányban, illetve a bizottságokban folyó munka kapcsán kerüljön kiválasztásra, hogy melyik lesz majd az a módosító javaslat, amelyik megfelel, amelyik kivitelezhető lesz, és amely azt a fajta biztonságot is képes lesz majd nyújtani, amit egyébként mi is szeretnénk és amit képviselőtársam is említett.

Köszönöm szépen, ennyit szerettem volna elmondani. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Felszólalásra megadom a szót Molnár Gyula képviselő úrnak, MSZP.

MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Szeretnék példás fegyelmezettséggel úgy viselkedni, ahogy ajánlotta, úgyhogy mindjárt jelentem is, hogy az ajánlás 50., 51. és 52. pontjához szeretnék egy rövid megjegyzést tenni, hiszen minden párt érintett ebben a dologban; Podolák képviselőtársam ezt a dilemmát már valamilyen formában felvetette.

Érdekes helyzet alakult ki. Amikor a hírközlő berendezések forgalomba hozatalával kapcsolatban a szabályok megjelentek, akkor mindannyian éreztük, hogy az a megfogalmazás, ami ott szerepel, talán nem fedi pontosan azt a definíciót, amit a törvényalkotó szándékozott megfogalmazni, és mindannyian tettünk is erre valamilyen fajta megoldási javaslatot. Nos, az érdekessége a dolognak az, hogy leszámítva az általunk jegyzett, 52. ajánlási számon lévő módosító indítványt, valami mindig kimaradt a többiek módosító indítványából. Ha a törvény szövegét nézzük, akkor hírközlő berendezésnek nevezi a postai és a távközlési berendezéseket, távközlő berendezésnek pedig a hálózati berendezéseket, a rádióberendezéseket és a távközlő végberendezések összességét jelöli.

(18.10)

Mi azt javasoljuk, ha egy ilyen szabályozás van, akkor a teljes spektrumra terjedjen ki a szabályozás, ezért javasoljuk, hogy a hírközlő helyett a távközlő berendezés megfogalmazás kerüljön be. Ehhez képest Kiss Andor képviselőtársam teljesen szűkíti ezt a dolgot, kormánypárti képviselőtársaim pedig azt a megoldást választják, hogy valamiért a hálózati berendezéseket kihagyják e felsorolásból. Az a gyanú, amit Podolák képviselőtársam elmondott, ez esetben is felvetődik és megfogalmazódik, kérem, ezt fontolják meg, és gondolják át újra.

A második a 64. ajánlás - és itt szeretném jelezni, hogy szolgáltatóbarát módosító indítványról van szó, de mindenképpen a fogyasztók érdekében lévő módosító indítvány. Értjük a törvényalkotó szándékát, pontosan értjük, hogy itt egy nagyon széles kínálati listát kívánt abból a szempontból felállítani, hogy hol mindenhol lehet kapcsolatba kerülni a szolgáltatóval - telefonon, ügyfélszolgálaton, interneten, és bármi egyéb más módon. Mégis attól félünk, hogy talán egy olyan jogértelmezést is rejthet a mostani megfogalmazás, miszerint egyes cégeknek elegendő csak és kizárólag telefonon vagy interneten hozzáférhetővé tenni magukat.

Készséggel elfogadom, hogy errefelé halad a világ, hogy ez nem okoz majd problémát Magyarországon, de tessék arra gondolni, hogy ma még a távközlési szolgáltatók ügyfelei körében hány olyan ember van, aki esetlegesen ezt a hozzáférési technikát a maga számára könnyedén elfogadhatónak tartja. Tehát mi mindenképpen ragaszkodnánk ahhoz - tekintettel az ország adottságaira és e század kihívásaira -, hogy még az ügyfélszolgálati irodák azért legyenek kötelezők a szolgáltatók számára.

A következő - nyilván az SZDSZ szólni fog a saját indítványa mellett - a 66. ajánlási ponttól kezdődik, ez a titkos információgyűjtéssel kapcsolatos szolgáltatói kötelezettség. Mi nem nyújtottuk be ezt az indítványt, de teljes egészében egyetértünk az SZDSZ által megfogalmazott csomaggal. Tehát amennyiben emellett ők majd érvelnek, akkor, ha felénk tekintenek, láthatják, hogy mi bólogatni fogunk. Amennyiben ezt egy szavazatban is lehet realizálni, akkor természetesen ezt is meg fogjuk tenni.

A következő a 125. ajánlási pont. A mai törvény tulajdonképpen indirekt módon egy fejlődési pályát felrajzol a piac számára, és ebben persze szerepel az, hogy a műszaki fejlettség azt fogja majd eredményezni, hogy itt Magyarországon csak azt fogják számlázni, amit valóban teljesített is az a szolgáltató, vagy fogalmazzunk úgy, hogy minden egyes elhasznált másodpercnek ott lesz a fedezete mindkét oldalon. Ma azonban úgy látjuk, hogy ez a másodperc alapú számlázás nem jelenik meg kötelezettségként a szolgáltatók számára.

Van arról információnk, hogy még mindig van olyan szolgáltató Magyarországon, amely a megkezdett percek alapján számláz. Nem nagyon tartanánk szerencsésnek, ha ez tartósan fennmaradna. Tehát nem tartjuk szerencsésnek azt, hogy valaki egy 1 perc 1 másodperces telefonért 2 percet fizet. Mi mindenképpen azt szeretnénk - tudjuk, hogy a piac errefelé fejlődik, tudjuk, hogy a műszaki fejlettség iránya ez, de mégis szeretnénk -, ha most e szakaszában a törvénynek ezt rögzítenénk. Ez is arról szól, hogy a fogyasztók érdekét már e szakaszban mindenképpen védjük.

Befejezésképpen csak szeretnék utalni arra, hogy örömmel vettük a 29. ajánlási pont elfogadását a kormány részéről, mert azt gondoljuk, hogy ez volt az a kérdés, amelyet végig az általános vitában próbáltam kicsikarni kormánypárti képviselőtársaimtól - hogy: na és mi lesz a kábelpiaccal -, de akkor megértettem, hogy ezért nem szóltak, hiszen ők már tudták, amit én nem tudtam. Mindenképpen örülünk annak, hogy valamilyen módon a piaci verseny meg tud jelenni ezen a területen is, és ezzel nyilvánvalóan még egy vádat esetleg el tudunk ejteni a rendkívül színvonalas kétperces vitából, amit az első szakasznál lefolytattunk. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Lotz Károly képviselő úrnak, SZDSZ.

DR. LOTZ KÁROLY (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Néhány konkrétum, úgy, ahogy részletes vitához illik, igyekszem; de mégis van egy olyan szempont, és ez a fogyasztóvédelem, amelyről nem szabad itt elfeledkezni, mert mintha ez lenne az egyik legnagyobb problémája magának a törvényjavaslatnak, illetve az eddig folytatott gyakorlatnak. A jövőben sokkal nagyobb teret kell szentelni ennek, és érvényesülnie kell a törvényjavaslatban is.

A jelen törvényjavaslatban való érvényesítéséhez - mármint e szempontnak -, a 2. § f) pontjában foglaltakra különös tekintettel, ez ne maradjon csak általános jókívánság, ezért szeretném felhívni a figyelmet a 63. módosító indítvánnyal kapcsolatban is: fontos, hogy az azonos helyzetben lévő fogyasztók a különféle szolgáltatásokhoz azonos feltételek mellett jussanak hozzá, s e szabály valamennyi szolgáltatónál érvényesüljön. Ezt célszerűen egészítheti ki a más távközlési szolgáltatók számára nyújtott tevékenységek feltételeire vonatkozó szabályok megjelenítése. E kettős célt kívánja elérni a törvényjavaslat 12. § (2) bekezdését pontosító és módosító 63., Mécs Imre és Magyar Bálint képviselőtársaimmal jegyzett módosító indítvány.

Szeretném ezenkívül felhívni a figyelmet, az előbb már szó volt az uniós szabályozáshoz való harmonizációról. E harmonizációt hivatott elősegíteni az 50. - és elnézést, hogy egy lényegesen távolabbi szakaszban lévő, a 315. módosító javaslatra is hivatkozom, de e kettő ebben az esetben erősíti egymást. Az Európai Uniónak a rádió- és végberendezésekre vonatkozó előírása alapvető követelmény, és a fogyasztók érdekeinek védelme céljából vezették be. Úgy tudom, ez nem fog módosulni a következő időszakban, legfeljebb erősödni. A 111. §-ban található fogalmakból kiderül, hogy a fogyasztó kizárólag a rádió-, illetve a távközlő végberendezésekkel kerülhet kapcsolatba, ezért az említett előírást is ezekre kell korlátozni, így alakítható ki egyébként az összhang a 7-8. §-okhoz fűzött részletes indoklásban említett, a rádióberendezésekről és a távközlő végberendezésekről, valamint megfelelőségük elismeréséről szóló kormányrendelet is. Tehát erre vonatkozik az 50., illetve a hatodik szakaszban lévő 315., egymással összhangban lévő módosító indítványunk.

Szeretnék ezenkívül még érvelni a 27. számmal jelzett módosító indítvány felett, amelyre Podolák képviselőtársam már hivatkozott, csak talán én egy másik, ebben az esetben megítélésem szerint fontosabb elemére szeretnék utalni. Arra, hogy a 3. § (2) bekezdése megítélésem szerint nagyon helytelenül arra hivatkozik, hogy e távközlési szolgáltatás végzésére alapított koncessziós társaság, valamint az állam által külön jogszabályban meghatározott feltételekkel e célra alapított gazdálkodó szervezet végezhet.

A mi módosító indítványunk ezt az abszolút monopolhelyzetet kívánja kivédeni, valószínűleg véletlen, hogy ebben az esetben a módosító indítványunk egybeesik Rogán Antal képviselő úr módosító indítványával, mert azt mondjuk, hogy "az állammal erre szerződést kötő gazdasági társaságot" kellene ehelyett beletenni. Tehát nem szabad kizárólag ilyen, e célra alapított, e szolgáltatás végzésére alapított koncessziós társasággal foglalkozni, sokkal szélesebb körben kellene itt mozogni. Álláspontunk szerint ez a monopolhelyzet nem indokolt, meg kell hagyni a nem külön e célra alapított gazdasági társasággal való szerződéskötés lehetőségét is.

Az a módosító indítványunk, amely a 66., illetve a 72. számon van jegyezve, és amire Molnár képviselő úr az előbb utalt már, arra vonatkozik, hogy a szolgáltató köteles viselni az alapkiépítésű monitoring-alrendszer költségeit, és ez elsősorban a titkos információgyűjtésre, a rendkívüli állapottal kapcsolatos információgyűjtésre, illetve a honvédelmi érdekeket szolgáló információgyűjtésre vonatkozik. Megítélésünk szerint nagyon helytelen, hogy ezt kizárólag a szolgáltatókra vonatkoztatjuk. A szolgáltató köteles viselni az alapkiépítésű monitoring-alrendszer költségeit, ahogy ez a 72-esben jelentkezik.

Mi úgy módosítottuk ezt - tekintettel arra, hogy e rendelkezés indokolatlan és aránytalan terheket jelentene a szolgáltatókra, különösen az újonnan piacra lépőkre tekintettel -, hogy az állam köteles viselni az alapkiépítésű monitoring-alrendszer költségeit. Úgy gondolom, hogy a fogyasztóvédelmi szempontok itt is ezt jelentenék, ekkora terhet nem lehet a szolgáltatókra terhelni. Tehát ez elsősorban a 72-sel függ össze, de összefügg a 66. módosító indítvánnyal is.

(18.20)

Végül szeretnék utalni a 100. számmal jelölt módosító indítványunkra. Itt a postai szolgáltatással foglalkozik a 22. § (4) bekezdés, amely a postai szolgáltatásnál lehetővé tenné a postások számára a gáz- és riasztófegyver használatát. Mi úgy gondoljuk, hogy ez egy értelmetlen összekeverés, jelenleg tárgyalja, így feltehetőleg ősszel fogja jóváhagyni a parlament a 3740-es, a fegyverekről, lőszerekről és lőterekről szóló törvényjavaslatot, ezt egyértelműen abban a törvényben kell megjeleníteni. Az ilyen jellegű felhatalmazás nem ennek a törvénynek, hanem a fegyverhasználattal összefüggő, előbb említett törvénynek, illetve egyéb szabályoknak, garanciáknak a tárgya, de azt hiszem, ez mindenképpen értelmetlen összekeverése lenne a két törvénynek, tehát a hírközlésről, illetve a fegyverekről szóló, valóban már a Házban lévő, és tárgyalást igénylő törvényjavaslatnak.

Ehhez a szakaszhoz, tehát a második szakaszhoz ezt a hat módosító indítványunkat, illetve ezeknek az indoklását szerettem volna elmondani.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Szalai Annamária képviselő asszonynak.

SZALAI ANNAMÁRIA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Szintén nem először merül fel a monitoring-alrendszer kiépítésének és működtetésének költségéről szóló polémia. Ismételten el szeretném mondani, hogy az előző kormány időszakában született egy olyan kormányrendelet, ami ezt már imígyen szabályozta, a jelenlegi egységes hírközlési törvény csak törvényi szintre emeli a kormányrendeletet. A kormányt akkor a nemzetbiztonságról szóló törvény hatalmazta fel arra, hogy megalkossa ezt a szabályozást, és e szabályozás alapján a tevékenység megkezdését követően 12 hónapon belül köteles saját költségén kiépíteni a monitoring-alrendszert. Nem egyedülálló egyébként ez a szabályozás Európában, számos példa található erre: Németország, Ausztria és Franciaország többek között, ahol hasonló a kötelezettség-vállalás, mint az egységes hírközlési törvény tervezetében.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Két percre megadom a szót Szabó Zoltán képviselő úrnak, MSZP.

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy a monitoring-alrendszer kiépítésének költségeivel kapcsolatban nem arról vitatkozunk, hogy van-e felhatalmazás arra, hogy a törvény ilyen kötelezettséget állapít meg, úgy gondolom, hogy ez vitathatatlan. Arról sem vitatkozunk, hogy így van-e ez másutt Európában, vagy nincs így; igazából arról kell vitatkoznunk, hogy célszerű-e ezt így szabályozni vagy nem célszerű.

Úgy gondolom, hogy ezt nem célszerű így szabályozni, tekintettel arra, hogy vita ne legyen, abban a pillanatban, ahogy ezt a törvény így szabályozza, természetesen a szolgáltató az ezzel kapcsolatos egyáltalán nem csekély költségeit tovább fogja hárítani a fogyasztóra. Következésképpen a monitoring-alrendszer kiépítésének költségeit, vagyis magyarán, a titkos adatgyűjtés költségeit nem olyan arányban fogják az adófizető polgárok viselni, ahogyan az ő jövedelmük arányában hozzájárulnak az államháztartás vagy az államkassza bevételeihez, hanem olyan arányban, amilyen arányban ők maguk telefonálni fognak. Az, hogy ez a Horn-kormány idején így került szabályozásra, egy egészen más helyzet volt, amikor gyakorlatilag egy darab telefonszolgáltató volt a piacon, és más helyzet az, amikor egymással versengő távközlési szolgáltatók vannak a piacon.

Azt gondolom, senki nem vitatta azt, hogy jogában áll a törvénynek így szabályozni, azt gondolom, senki nem vitatta, hogy van erre példa másutt is, én csak azt gondolom, hogy nem célszerű így szabályozni, mert ha egyszer a titkos adatgyűjtés egy állami feladat - ha van valami állami feladat, akkor azt gondolom, hogy ez aztán biztosan az -, akkor ezt állami költségből kell finanszírozni. Erre a célra az államok adót szoktak szedni, az adófizetők és nem a fogyasztók pénzéből kellene ezt finanszírozni, még akkor is, ha rendszerint minden fogyasztó adófizető.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Szintén két percre kért szót Szalai Annamária képviselő asszony.

SZALAI ANNAMÁRIA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Az említett kormányrendelet 1998. április 24-én kelteződött, tehát akkor már nem csak egy szolgáltató volt a piacon.

Köszönöm.

ELNÖK: Megadom a szót felszólalásra Mécs Imre képviselő úrnak, SZDSZ.

MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. A második szakaszban már itt elkezdtünk beszélni a 66., 67., 69., 70., 71., 73. számú módosító indítványokkal érintett részekről, és itt elég sok érv el is hangzott. Mi úgy gondoljuk, hogy tisztázni kell, világossá kell tenni, hogy ki mit fizet. Tehát ha az állam bizonyos szolgáltatásokat elrendel, akkor azokat a szolgáltatásokat fizesse meg. Ha a titkosszolgálatok számára valamilyen okból fontosnak tartja, hogy bizonyos beszélgetéseket lehallgassanak, akkor ezt meg kell fizetni. Nem helyes ez, akármelyik kormány hozta a kormányrendeletet vagy intézkedett ebben az esetben, ez nem helyes.

Van még egy aspektusa ennek a dolognak, hogy rendkívül elburjánzott a titkosszolgálati tevékenység Magyarországon, szinte alig van olyan szervezet, amelyiknek nincs joga titkosszolgálati eszközöket használni, természetesen engedéllyel. Ez nem jó jel; nem jó jel egy társadalom közérzetére vonatkozóan, nem jó jel a társadalommal kapcsolatban. Ismerjük a titkosszolgálatok önmozgását, önszerveződését és duzzadását, ha nincsen anyagi korlát vagy költségvetési korlát, hogy nyakló nélkül ne hallgassák le az állampolgárokat, akkor bizony itt egy torzulás állhat elő.

Másrészt pedig én erkölcstelennek is tartom azt, hogy az előfizetőkkel fizettessék meg végső soron a titkosszolgálati munkát, ahogy itt helyesen mondta Szabó Zoltán, azt az állami költségvetés keretén belül kell finanszírozni. Ezen az alapon a legkülönbözőbb szervezeteket és cégeket meg lehetne terhelni különböző olyan állami feladatok finanszírozásával, amelyek nem tartoznak a profiljukba, és ez nem helyes.

Tehát ezeket az aránytalanságokat kívántuk korrigálni. Azt, hogy esetleg más európai országokban van ilyen finanszírozási rendszer, azért meg kellene pontosan nézni, másrészt pedig a piacgazdasági elvekkel és az áttekinthetőséggel szemben áll, ezért tisztelettel kérjük ezeknek a módosítóknak az elfogadását.

A 63. pont alatt felvett módosító indítványban, ahol arról van szó, hogy a szolgáltató köteles a szolgáltatásokat az azonos helyzetben lévő előfizetők, illetve felhasználók számára azonos feltételekkel nyújtani, ezt mi differenciálni kívánjuk. Az eredeti szándékot természetesen üdvözöljük, egyetértünk azzal, hogy ne legyen az azonos helyen lévő előfizetők költségei között különbség, azonban ma árnyaltabban célszerű szabályozni tulajdonképpen a nagykereskedelmi tevékenységnek, tehát a továbbadásnak, a további felhasználókkal való együttműködésnek a kérdését, és célszerű ezt úgy szabályozni, hogy a megfelelő versenyhelyzet alakuljon ki.

A 117. pontban... (Iratai között keresgél.) - elnézést, elnök úr, de nagyon sok papír közül kell kiválogatni.

ELNÖK: Nyugodtan tessék, képviselő úr, semmi gond, mert valóban nagyon sok ajánlási pont van, csak a hallgatóknak mondom, akik esetleg mégis figyelemmel kísérik... (Balczó Zoltán: Az elnök urat úgyis időre váltják.) - tehát tessék csak, szép nyugodtan.

(18.30)

MÉCS IMRE (SZDSZ): Köszönöm szépen, egy pillanat... Akkor vegyük a 127-est, mert azt megtaláltam. A 127. pontban arról van szó, hogy a hírközlési szolgáltató könyveiben és nyilvántartásaiban folyamatosan köteles elkülönítetten kimutatni a hírközlési tevékenységből származó árbevételeit piaconként. Mi úgy gondoljuk, hogy ezt a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatókra kell értelmezni, hiszen az Európai Unió elkülönített számvitelt előíró szabályai csak a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatóra vonatkoznak. E szabálynak valamennyi szolgáltatóra történő kiterjesztése megalapozatlan, hiszen a versenyt nem segíti elő, sőt hátráltatja, és azt a kompenzálást is hátráltatja, amelyet éppen a túlsúlyban lévő szolgáltatókkal szemben kell létrehoznunk.

Azt is világosan kell látni, hogy tulajdonképpen két szakaszra, egy tranziens szakaszra és egy stacioner szakaszra kell bontani egy távközlési rendszernek a létrejöttét és működtetését: az első a beruházás, amikor létrejön, akkor természetesen más szabályok szükségesek; amikor pedig már felépült a ház és elkezdik azt belakni, akkor már lakbért kell fizetni és egészen más szabályok érvényesek. Tehát ebben az esetben is az a helyzet, hogy addig jelentős kedvezményeket kellett biztosítani, amíg ki nem épült a rendszer, más szabályoknak kellett érvényesülniük, most azonban szeretnénk azt a helyzetet elérni, hogy valódi verseny alakuljon ki.

Köszönöm, elnök úr, ebben a szakaszban nincs több módosító, amit indokolni szeretnék.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre kért szót Szabó István képviselő úr, Fidesz.

SZABÓ ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Az alapkiépítettségű monitoringrendszerrel kapcsolatos megjegyzésekhez szeretnék kapcsolódni, azokra reagálni. Mécs Imre képviselő úr állítása szerint annak lehetünk tanúi, hogy a titkosszolgálati tevékenység felélénkült, és a szükségesnél és a normálisnál intenzívebb. Ezzel szemben én úgy gondolom, hogy míg az előző kormány alatt volt joga titkosnak lenni és nemzetbiztonsági célokat szolgálni, addig önök most ezt elvitatják a szolgálatoktól. Itt tehát nem egy tényekkel megalapozott állítással állunk szemben.

Egyebek mellett pedig az alapkiépítettségű monitoringrendszer kiépítésének, úgy gondolom, igenis a legcélszerűbb és legolcsóbb módja, ha a szolgáltatók maguk teszik ezt, és nem külső finanszírozást várnak ehhez. Hangsúlyozom, ez a legcélszerűbb, legolcsóbb, legracionálisabb módja, és hogy ezt milyen mértékben hárítják át a fogyasztókra, annak ésszerű versenykorlátok szabnak majd határt.

Azt hiszem, senki nem gondolhatja komolyan, hogy a távközlési szolgáltatások árát érzékelhető és számottevő módon befolyásolhatja az, hogy a szolgáltatók kényszerülnek ezen költségeket viselni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Két percre kért szót Szabó Zoltán képviselő úr, MSZP.

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Azt hiszem, valahol megint az előző napirendi pont kapcsán említett felfújható gumimatrac esetével állunk szemben; megint nem egészen arról vitatkozunk, amit a másik fél mondott. Azt persze nem vitatom, hogy a szolgáltató által kiépített alapkiépítésű monitoringrendszer a legköltségkímélőbb megoldás, különösen a költségvetés számára. Abban sem volt vita, hogy e költségek áthárításának vannak piaci versenykorlátai; természetesen vannak, ámde e korlátok keretein belül a szolgáltatók át fogják hárítani ezeket a költségeket.

A vita nem arról zajlik, hogy szabad-e vagy nem szabad ráterhelni ezt a szolgáltatóra és rajta keresztül végső soron a fogyasztóra, hanem hogy az-e a helyes, ha a titkos adatgyűjtés költségeit a polgárok annak arányában viselik, hogy mennyit telefonálnak, vagy az-e a helyes, ha annak arányában viselik, hogy mennyivel járulnak hozzá az állami költségvetéshez - én úgy gondolom, ez az utóbbi. Végső soron olyan törvényt is alkothatnánk, hogy a szabadpiacon nyelvórákat adó angoltanárt kötelezzük arra, hogy a lakásához legközelebb eső általános iskolában hetente három nyelvórát tartson - ez a költségvetés számára nagyon költségkímélő megoldás volna, az angoltanár nyilván áthárítaná ezt a költséget az ő saját magántanítványaira, amiből az következnék, hogy az általános iskolások angolnyelv-tanulását nem a költségvetésen keresztül az adófizetők finanszíroznák, hanem azok, akik egyébként magánúton óhajtanak angolórát venni. Azt gondolom, hogy ez nem célszerű és nem igazságos.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Két percre kért szót Szalai Annamária képviselő asszony.

SZALAI ANNAMÁRIA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, nem feltétlenül kell misztifikálni a monitoring-alrendszert és a nemzetbiztonsági szolgálatok működését, és nem célszerű ilyen mereven szétválasztani az állami érdekeket, a szolgáltatók érdekeit és a fogyasztók érdekét. Azt gondolom, ebben az esetben az államnak nem öncélja az, hogy kiépíttesse és működtesse ezeket a monitoring-alrendszereket, hanem ez egyben a szolgáltatók érdeke is és végül is érdeke a fogyasztóknak is. Azt kérném önöktől, hogy ezt a hármas egységet egyben próbálják meg kezelni, és nem kell feltétlenül abból a téves feltételezésből kiindulni, hogy a szolgáltató automatikusan át fogja terhelni ennek a költségeit.

Egyébként nem teljesen egyedi az a példa, hogy törvény ír elő kötelezettséget, hasonló típusú dolgot találhatunk egy egészen közeli területen: a médiatörvényben van például egy olyan előírás, amelyet azóta is sokat vitatunk, nem is biztos, hogy végrehajtható, de az egyik paragrafusában szerepel az, hogy a távközlési szolgáltatónak a hálózatát valamilyen módon, valamilyen körülményeknek megfelelően kell kiépítenie. Hogy ez most egy jól definiált fogalmi kör-e vagy nem, az egy másik kérdés, viszont alapvetően akkor is előírta a jogalkotó, hogy mit kell teljesítenie a szolgáltatónak ahhoz, hogy a piacon szerepet vállalhasson. Úgyhogy nem idegen ez a saját szabályozásunktól sem.

Még egyszer arra erősítenék rá: higgyék el, nem öncél a nemzetbiztonsági érdekek érvényesítése, hanem valamennyiünk közös célja. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Két percre kért szót Szabó István képviselő úr, Fidesz.

SZABÓ ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr, nem lesz még egy perc sem. Szabó Zoltán képviselő úr makacsul ragaszkodik a fogyasztókra való költségáthárítás igazságtalan voltához. Ennek van igazságos módja is, például mindjárt más a helyzet, ha előfizetőnként fix előfizetési díjban található meg ez a költség, de bízzuk a szolgáltatókra, hogy ezt hogyan teszik meg.

Egy sovány vigaszt azért szeretnék nyújtani képviselőtársamnak is: gondoljon bele, a telefonon konspiráló bűnözők nagyobb arányban fognak fizetni azért, hogy ezt a szolgáltatók költségén kell majd kiépíteni. (Szórványos derültség.) Köszönöm szépen.

ELNÖK: Két percre kért szót Mécs Imre képviselő úr.

(18.40)

MÉCS IMRE (SZDSZ): De, kedves képviselőtársam, kevesebben vannak a bűnözők, akik mobiltelefonon beszélnek, és többen vagyunk mi, akik nem, és mi fizetjük meg!

Azt azért naivitás elképzelni, hogy a vállalkozás majd a profitjából fogja fizetni az egyébként eléggé tetemes pluszköltségeket! Igyekezni fog ezt áthárítani. Az a normális dolog, hogy ha piaci verseny van, viszonylag kicsi az árrés, viszonylag kicsi a tisztes, de határozott nyereség, ebben az esetben bármilyen többletberuházást a felhasználóknak kell megfizetni. Akkor is, ha tegyük föl, egy országban már az ötödik mobilrendszer épül ki, és mindegyik kiépíti az adótornyait, és egy nagy redundáns rendszer alakul ki.

Ezt a redundanciát Magyarország lakosságának kell valamilyen formában, valamilyen csoportosításban megfizetnie, holott mérnöki szempontból ésszerű lenne, ha csak kettő ilyen lenne.

Végső soron mindig a felhasználó fizet, és az a felhasználóhoz kerül vissza. Ha összekutyuljuk az eseteket - erre hallottunk példákat, Szabó Zoltán is mondott ilyet, más is mondott -, ez áttekinthetetlenné teszi az életünket. Meg lehet csinálni, a középkorban voltak ilyenek, hogy különböző vámok, sarcok, megcsapolások voltak. Ha az államnak van valamilyen feladata, amit el kíván láttatni, akkor arra a fedezetet biztosítani kell. Mindig baj történik akkor, ha ezt az elvet megsértjük, ez valahol mindig visszaüt. Ez tisztátalan dolog, nem tekinthető át világosan.

Ha adott esetben a titkosszolgálatról vagy bármilyen más állami szolgálatról van szó, tudnunk kell, hogy az valójában mennyibe (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) kerül, megéri-e nekünk, s arányban vannak-e a költségek és az esetleges hozadékok.

ELNÖK: Köszönöm. Két percre kért szót Szabó Zoltán képviselő úr, MSZP.

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én is úgy látom, hogy nem fogjuk meggyőzni egymást, úgyhogy én ezzel leteszem a fegyvert.

Azt azonban kénytelen vagyok megjegyezni, továbbra sem állítottam, hogy öncélú a titkosszolgálati adatgyűjtés. Természetesen nem öncélú. De azt már vitatom, amit Szalai Annamária képviselőtársam mondott, hogy ez nekem mint fogyasztónak érdekem volna. Nekem mint állampolgárnak természetesen érdekem a nemzetbiztonság, de állampolgárként én az államnak fizetek adót. Ezzel szemben fogyasztóként a szolgáltatónak fizetek a szolgáltatásért ellenértéket. Nem tudom, hogy miért a szolgáltatásért a szolgáltatónak fizetendő ellenértékben kell nekem kifizetnem a titkos adatgyűjtés költségeit, és miért nem az adómban, annak arányában, ahogy az országban az adótörvények szabályozzák az én hozzájárulásomat az állami költségvetéshez.

Szabó István képviselőtársamnak is hasonlóképpen azt tudom mondani, hogy engem az nem vigasztal meg különösebben és nem tartom igazságosabbnak, ha az előfizetői díjra terhelik rá ugyanezt a költséget, mert abszolút nem biztos, hogy aki két vagy több telefonállomást tart üzemben, annak szükségképpen nagyobb összeggel kell a titkos adatgyűjtés finanszírozásához hozzájárulnia.

Ami pedig azt illeti, hogy a telefonon konspiráló bűnözők többet fognak fizetni, ez kétségkívül igaz. Csak sajnos én is többet fogok fizetni, mert az én lányom történetesen a baráti körével szokott naponta órákat konspirálni. Ők ugyan nem bűnszövetkezetet alakítanak, de ettől ez még az én költségem. Kellően bosszant is az egész, de nem gondolom, hogy ezért nekem kellene fizetnem. (Derültség.)

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Megadom a szót felszólalásra Szanyi Tibor képviselő úrnak, MSZP.

DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Igazából egy körülbelül fél órával ezelőtti ügyre is szeretnék visszatérni egy pillanatra. Azt hittem, hogy rendes hozzászólásra is lehet szót kapni, mert elméletileg kétperces hozzászólásban szerettem volna reflektálni Szabó István szavaira.

Most már tényleg helyben vagyunk. Úgy látszik, hogy a szócsaták szintjén a kormányoldal, ha lassan is, de megértette, hogy mi az MSZP felvetésének a lényege, vagy ha úgy tetszik, az én felvetésemnek a lényege. Nevezetesen az, hogy ezt a törvényjavaslatot kicsit rosszul készítették elő.

Tehát odáig már eljutottunk, hogy azt beláttuk, ez az egész történet a lejáró szavatossági idejű EU-szabályozáshoz konvergál. Amikor azt mondtam, hogy azért van egy jó pár tétel a törvényjavaslatban, ami számtalan ponton még a meglévő, tehát hangsúlyozom, hamarosan szavatossági hatályát vesztő EU-direktívákhoz sem igazodik, akkor tulajdonképpen nagyon örültem; akár büszke is lehetek rá, hogy végre van egy ellenzéki felvetés, amelynek kapcsán a kormányoldalról olyat lehet hallani, hogy önnek igaza van - ez nagyon ritka pillanat ebben a Házban! Utána, és ez volt a fontos: Szabó képviselőtársam hozzátette, hogy teljesen igazam van - jó, rendben -, nyújtsak be egy kapcsolódó módosító indítványt, és akkor szép lesz a világ s a többi.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Eszem ágában nincsen ehhez a műhöz semmilyen további, úgynevezett formális javaslatot benyújtani. Az eredeti kérésem az volt, hogy a kormány ezt az előterjesztést vonja vissza. Ugyanúgy igaz az, hogy értelmetlenné válnak a különböző, ilyen-olyan módosító indítványok - ez egy nagyon bonyolult szakterület, elnök úr! Itt mindannyian ki vagyunk téve annak, hogy kötelezően és muszájból különböző szakértői inputokat veszünk igénybe, pusztán annak érdekében, hogy a törvény minden részét egyáltalán rendesen meg tudjuk érteni.

Szóval ha ez gyakorlattá válik ebben az Országgyűlésben, hogy bonyolult szakkérdések tekintetében a kormány fércmunkát rak le az asztalra, majd utána a piac elkezd lobbizni a képviselők világában, hogy ebből valami legyen... - én nem szeretnék olyan Magyarországon élni, ahol az ilyesmi napi rutinná válik.

Mindennek a tetejében én ténylegesen azt gondolom, hogy ezekben a kérdésekben értelmetlen is mindenféle módosító indítványokkal próbálkozni, mert akár még a legjobb szándékú módosító indítvány is olyan szakmai konfúziót tud teremteni adott esetben, hogy az valami elképesztő.

Tehát csak mondanám Szabó képviselőtársamnak: eszem ágában nincsen egy eleve rossz törvényt még rosszabb módon módosító kormánypárti javaslatokhoz plusz módosító indítványokat beadni. Ezt tényleg ne is kérjék számon, mert végül is a parlamentnek nem az a dolga, hogy a törvényalkotás folyamatában a szakkérdések tekintetében előadói szinten közreműködjön. Kérem tisztelettel, a parlamentnek van egy olyan funkciója, hogy a kormány ellenőrzése. A parlament és különösen ennek ellenzéki oldala jelen pillanatban azt mondja, hogy a kormány rossz munkát végzett - ezt Szabó képviselő úr is elismerte, hogy hát bizony igazam van. No, ha a kormány rossz munkát végzett és ez a parlament véleménye, akkor nem az van, hogy mi elkezdünk itt összevissza fércelni, hanem a történetnek az a lényege, hogy ezt vissza kell adni a kormányhivataloknak, a fizetett tisztségviselőknek, szakértőknek, egyebeknek, hogy tegyék rendbe ezt az egész, most már hovatovább: szemétdombot.

Ezt azért is merem mondani - hogy az elnök úr meg ne rójon, a szakmai dolgokra is rá fogok térni -, mert kicsit olyan helyzetbe jutunk, mintha mondjuk, én mint vásárló bemegyek egy üzletbe, kérek egy televíziót, megállapítom róla hogy rossz, mert mit tudom én, hiányzik a képcsöve vagy bármi, és erre az eladó azt mondaná nekem, hogy csináljak jobbat - hát egy csudát! Tízmillió ember él ebben az országban, az ő életük jobbátételére alkotna ez a parlament törvényeket, és ne hozzuk a parlamentet abba a helyzetbe, hogy szakkérdések rossz előkészítése tekintetében vállalja fel tulajdonképpen a kormány és a kormányhivatalok munkáját - nem! Éppen ezért nem fogok ehhez semmilyen módosító javaslatot beadni.

Most felhozok egy példát arra, hogy egy eleve rossz esetben a kormányoldalról egy rossz módosító javaslat mit tud hozni. A T/3934/131. módosító javaslatról szeretnék szólni, ami egyébiránt Gémesi György javaslata. Ez a javaslat egyrészt súlyosan felhasználóellenes, másfelől pedig az itt annyiszor hivatkozott európai uniós szabályozás alapjaival is ellentétes szabályozást hordoz magában. Ebben a módosító javaslatban egyébként a releváns piacok meghatározása szerepel.

(18.50)

Először lenne egy rövid magyarázat. Az egyik jellegzetessége az alapvető közösségi távközlési joganyagnak, hogy a verseny biztosítása érdekében egyes, a piac alakulására döntő befolyást gyakorló vállalatokat többletkötelezettségek terhelnek - ez így van rendjén. Ezek a vállalatok a jelentős piaci erővel rendelkező távközlési szolgáltatók, így nem lényegtelen, hogyan határozzuk meg, mi minősül ilyennek. Ezért értelemszerűen meg kell határozni a releváns piacokat, és azokon a piacokon kell megnézni, hogy a vállalatok milyen piaci részesedéssel, illetve befolyással bírnak. A releváns piacok meghatározása pedig kétoldalú: egyrészt el kell különíteni a szolgáltatáspiacokat, és azzal párhuzamosan földrajzi értelemben is meg kell határozni a piac kiterjedését. Mindkettőt a felhasználók szemszögéből célszerű meghatározni, mivel egyáltalán nem mindegy, hogy a felhasználó milyen szolgáltatások közül tud lényegesen választani.

Itt jön Gémesi György képviselőtársam ötlete - és ezektől az ötletektől szeretném megkímélni az Országgyűlést -, hogy Magyarország teljes területe egy földrajzi piacnak minősüljön. E megközelítés a gyakorlatban azt eredményezné, hogy a jelentős piaci erővel rendelkező távközlési szolgáltatók köre a lehető legszűkebb legyen, és az olyan szolgáltatók, akik a saját kisebb területükön kvázi monopolhelyzetben tevékenykednek, mentesüljenek a szigorúbb szabályozás követelményei alól, és tetszésük szerint szabadon korlátozhassák a maguk bűvkörében a versenyt. A közösségi jogi kritériumokból kiindulva pedig ez a megközelítés a következőt jelenti, csakhogy lefordítsam érhető nyelvre. A képviselőtársam szerint például a Szegeden vezetékes telefont használó előfizető - ez nyilván reális alternatíva - egy másik szolgáltató területére, mondjuk, Budapestre költözik, ha elégedetlen a telefontársaság szolgáltatásaival. Persze az is lehet, hogy a képviselőtársam arra gondolt, hogy az előfizető a budapesti hálózati végponton is majd igénybe veheti a vezetékes telefonos szolgáltatást úgy, hogy házilag egy kis kábelt vezet el Budapestről a szegedi lakása bejáratáig.

Ha ezt a gondolatot továbbvisszük, akkor nem zárhatjuk ki, hogy az előterjesztő és a képviselőtársaim által sokat emlegetett infrastruktúra alapú verseny jelszava éppen erre utal, nevezetesen arra, hogy ha az előfizetők a verseny előnyeiből részesülni kívánnak, akkor saját kis távközlési infrastruktúrát kell majd kiépíteniük, ami néhány év alatt aztán valóban behálózhatja az egységes földrajzi piacnak minősülő teljes Magyarországot.

Szóval tényleg tisztelettel kérem képviselőtársaimat, hogy legyenek tekintettel a távközlési infrastruktúra építéséhez viszonylag szerény anyagi eszközökkel rendelkező lakosság igényeire, és az ilyen utópisztikus elképzeléseket ne támogassák.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Két percre megadom a szót Szabó István képviselő úrnak, Fidesz.

SZABÓ ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelettel kérem az elnök urat, annak érdekében, hogy ez a mai vita ne váljon teljesen parttalanná, vegye elejét a részletes vitához nem tartozó megjegyzések hosszas taglalásának. Az a probléma, hogy a tárgyhoz tartozó felszólalásokhoz mindig tartozik egy olyan felütés, amely messze nem tartozik a részletes vitához.

Kénytelen vagyok utoljára elmondani Szanyi képviselő úrnak - mielőtt még a törvény jogharmonizációs vonatkozásainak ez a félrevezető tálalása maradna meg bárkiben, amit ő úgy fogalmaz meg, hogy lejárt szavatosságú EU-szabályozáshoz kötődik ez a törvény -, hogy teljesen bizonytalan sorsú, ma még nem hatályos EU-s jogszabályokra hivatkozik Szanyi képviselő úr, öt darab olyan EU-irányelvre, amelyek közül három elbukott a Miniszterek Tanácsa előtt, a tagállamok nagyon komoly ellenállásába ütközött, nem voltak hajlandók ezt elfogadni, és visszaadták a Bizottságnak. Teljesen hamis tehát az a beállítás, hogy itt egy néhány hét múlva hatályossá váló EU-szabályozáshoz kellene nekünk igazodni. Nem tehetünk egyebet, mint hogy a hatályos EU-irányelvekhez igazítjuk a jelenleg előttünk fekvő törvényt.

Egyébiránt pedig eszem ágában nem lenne arra felkérni Szanyi képviselő urat, hogy kapcsolódó módosító indítványt nyújtson be. Ezt mi megtettük, jelentem, a szótár előkerült, nem kerülte el a figyelmünket ez az apró probléma. Egyébként pedig azt a számtalan problémát, ami az EU-harmonizáció kapcsán felmerül, várjuk Szanyi képviselő úrtól, hogy tárja elénk, hátha tovább kell még kapcsolódó módosító indítványokkal jobbítani a törvényt.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Az elmúlt órákban én is már párszor megpróbálkoztam azzal - lehet, hogy eredménytelenül -, hogy a vita a részletes vita szabályai szerint folyjék, de olyan nagy törvénycsomagról, módosító javaslatok tömegéről van szó, hogy elképzelhető, mindenki tud indokot találni, hogy összefügg minden mindennel. Valóban megkérném a képviselőket, hogy az időtakarékosság miatt is próbáljanak az ajánlási pontokra koncentrálva felszólalni.

Két percre megadom a szót Szanyi Tibor képviselő úrnak.

DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Azt hiszem, tulajdonképpen valamennyiünknek alapkívánsága az, hogy egy vitában valóban a tárgyról legyen szó, attól tartok, ezzel mindannyian egyetérthetünk. Én úgy véltem, hogy arról is beszélünk, és itt most konkrétan kiemeltem azokat a szakmai problémákat, amelyek e körül a törvény körül vannak.

Azonban ténylegesen azt szeretném, ha lenne egy olyan típusú koherencia a különböző kormányoldali megjegyzésekből, amelynek nem az a lényege, hogy az ellenzéket letromfolni, hanem az a lényege, hogy valami konstruktívat mondani. Itt van például Szabó képviselő úr iménti megnyilvánulása, amely alapvetően kizárja azt, hogy majd jövőbeli helyzetekkel számoljon egy törvénytervezet. Én pedig azt gondolom, hogy minimális előrelátás esetében azért ennek van értelme.

Ha elfogadható lenne az a logika, amit Szabó képviselő úr mondott, hogy jövőbéli helyzetekkel ne foglalkozzunk, akkor most tessék azonnal kivenni az egész Postát ebből a törvénytervezetből, mert a kormányoldalról az volt az indoklás, hogy azért szerepel a Posta ebben a távközlési törvénytervezetben, mert majd egyszer a Posta talán távközlési szolgáltatóvá válik.

Most akkor döntsük el, hogy miről beszélünk. Mindenesetre én tényleg nem akarok ezekbe a szócsatákba belemenni, a lényeg az, hogy még a szakmáról is bőven lenne mit mondani. Köszönöm.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Mivel több felszólaló nem jelentkezett, a részletes vita második szakaszát lezárom.

Megnyitom a részletes vita harmadik szakaszát az ajánlás 150-180. pontjaira. Megkérdezem, hogy kíván-e valaki felszólalni. (Dr. Lotz Károly jelzi hozzászólási szándékát.) Igen, Lotz Károly képviselő úr, SZDSZ.

DR. LOTZ KÁROLY (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Azt hiszem, ebben a szakaszban, a harmadik szakaszban értünk el a törvény egyik leglényegesebb részéhez, és ezek az összekapcsolások. Az összekapcsolási szerződésekkel foglalkozó részben, nevezetesen a 39. §-ban a már kiforrott jogharmonizációs elvek alapján - itt nyomatékkal hangsúlyozom, az Európai Unió összekapcsolási irányelvében megfogalmazott, amely valamit fog változni tudomásom szerint, de az alapelveket megtartja - ezeket az árnyalt megközelítéseket kell érvényre juttatni.

Mint ahogy a 159. pontban, valamint a 161. pontban foglalt módosító javaslataink tartalmazzák, az összekapcsolási kötelezettséget így egyértelműen a távbeszélő, a mobil rádiótelefon és a bérelt vonali szolgáltatást végzőkre - erre szigorúan utal az Unió irányelve -, valamint az ezekhez szükséges hálózattal rendelkezőkre kell megállapítani. Ehhez kapcsolódóan célszerű, hogy a szerződéskötési kötelezettség csak a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatókat terhelje, mivel az ilyen irányú általános kötelezettség aránytalan terheket róna a kisebb szolgáltatókra, és ez megítélésünk szerint a versenyt indokolatlanul korlátozná.

Az új szolgáltatók piacra lépésével összefüggő egyes kérdéseknél is igen fontos az EU-konformitás biztosítása, így például a terheiket aránytalanul növelné az árképzési szabályok, valamint az egyenlő elbánás elvének indokolatlan kiterjesztése. A 39. §-ban adott formában való hatálybalépése esetén ugyanis az árképzési szabályozás valamennyi szolgáltatóra kiterjedne, ezért az előbb említett 159. és 161. módosító indítványokban ajánlottak szerint és az Európai Unió távközlési szabályozásának megfelelően a 42. § (1) bekezdésében foglaltakat csak a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatókra javasoljuk és megítélésünk szerint erre szükséges érvényesíteni.

(19.00)

Gyakorlatban csak ők képesek az árképzés útján a piacot torzítani és erőfölényükkel visszaélni. Tehát összefoglalóan azt szeretném itt elmondani, hogy a javaslat 39. §-ában az európai uniós összekapcsolási irányelveknek megfelelő differenciált megközelítés szükséges, amely az összekapcsolási kötelezettséget csak a távbeszélő-, a mobil rádiótelefon és a bérelt vonali szolgáltatást nyújtó, illetőleg az ilyen szolgáltatás céljára hálózattal rendelkező szolgáltatókra állapítja meg.

Célszerű a hálózattal rendelkező szolgáltatók összekapcsolási jogosultságának a kimondása is, nem a kötelezettség, hanem a jogosultságának kimondása. Szerződéskötési kötelezettséget viszont azokra a szolgáltatókra kell csak kiterjeszteni, amelyek a törvényjavaslat 25. §-a alapján jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatóknak minősülnek. A többi szolgáltató tekintetében a megfelelő ajánlat tárgyalásának kötelezettsége megítélésünk szerint elegendő. A szerződéskötési kötelezettség kiterjesztése aránytalan kötelezettséget ró, mint ahogy említettem, és ez abszolút megfelel az Európai Unió összekapcsolási irányelveinek is.

Azt hiszem, ezeket mindenképpen érvényesíteni kellene. Gondoljuk meg még egyszer, hogy az összekapcsolás tekintetében aránytalanság van az úgynevezett domináns szolgáltató vagy erőfölénnyel rendelkező között, mindegy, hogy minek nevezzük, persze vannak különbségek a terminológiákban. Mégis azt mondom, úgy gondolom, mindkét oldalon tisztában vagyunk azzal, hogy ha nem sikerül a domináns és az alternatív szolgáltatók között megfelelő egyensúlyt teremteni, hihetetlen veszélyes következményekkel jár a következőkben a versenyt illetően.

Ezzel függ össze egyébként a 170. és a 175. pontban lévő módosító indítványunk is. Megítélésünk szerint nem szabad túl sok lehetőséget adni az előfizetési hurok átadásának a megtagadására. Megítélésünk szerint az, ami a 41. § (3) és (5) bekezdésében van, indokolatlan kibúvókat ad; "nem áll fenn akkor, ha a szolgáltató előfizetői hurok átengedésére vonatkozó szerződési kötelezettség" s a többi, s a többi, "amennyiben a teljes nemzeti hírközlési piac alakulására gyakorolt hatása tekintetében számottevő előnyt élvez" - egyszerűen megfoghatatlan, nem szabad ilyen kötelezettségeket beletenni, és főleg ilyen kibúvási lehetőséget adni. Ez talán még inkább érvényesül a 41. § (5) bekezdésében, ahol a szolgáltató jogosult átlátható döntési eljárás során a legkedvezőbbet elfogadni. Tehát itt még egy ilyen további lehetőséget is teremtünk az előfizetési hurok átengedésével szemben.

Tehát még egyszer: a törvényjavaslat túl sok lehetőséget ad az aktuálisan szolgáltatást nyújtók számára az előfizetési hurok átengedésének megtagadására vagy kikerülésére. Ezeket a rendelkezéseket mindenképpen törölni javasoljuk, ismételten a verseny tisztasága és egyenszilárdsága érdekében.

Köszönöm, elnök úr.

ELNÖK: Hozzászólásra következik Molnár Gyula, az MSZP képviselője. Megadom a szót.

MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Nagyon sajnálom, hogy az informatikai bizottság ülésén nem volt senki az SZDSZ képviseletében, és nem hallgathattam végig az érvelést ilyen teljes komplexitásában, mert ha látják az ajánlás különböző pontjait, vannak olyan részek, amit mi ellenzékként támogattunk, és van olyan, ami az egyharmadot sem kapta meg. Most azt kell mondanom, hogy megnyomtam a gombot, mert hasonlókat szerettem volna mondani, mint amiket Lotz Károly elmondott. Abban a könnyű helyzetben vagyok, hogy igazából az érvelésemet nem kell ebben az esetben megismételni. Sőt, inkább azt a gondolatomat osztom meg önökkel, hogy a támogatási csomag, amelyet mi ezen a területen végiggondoltunk, abból az alapelvből indult ki valóban, amit ő is itt nagyon precízen megfogalmazott. Tehát hogy a verseny legyen verseny, az aszimmetriának pedig legyen valahol meg az a tisztességes határa, amely nem teremt olyan helyzeteket, ami esetlegesen a piacon beláthatatlan következményekkel járhat.

Megmondom őszintén, bevallom önöknek, hogy ilyen szempontból mi túlzottan egyes pontokra koncentráltunk, de azt gondolom, az egészet végighallgatva a mi számunkra is így egészében tűnik úgy, hogy minden szempontból kiegyensúlyozottabb és tisztább helyzetet teremt. Úgyhogy abban a könnyű helyzetben vagyok, hogy két percen belül annyit tudok mondani, hogy egyetértek azzal, amit Lotz Károly elmondott ezen ajánlási pontok kapcsán.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Hozzászólásra következik Podolák György úr, az MSZP képviselője.

PODOLÁK GYÖRGY (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Az előzetes egyeztetések alapján én is úgy gondolom, hogy szükséges a legszűkebbre vonni az időt a vélemény elmondásánál. Ezért harmadolom az eddigi gyakorlatnak megfelelően az időtartamot. De azt a gyakorlatot szeretném folytatni, amin keresztül eddig is bemutattuk, hogy milyen változások hatására alakultak a különböző módosító javaslatok.

A törvényjavaslat 3. §-a tulajdonképpen a hálózati szerződésekkel kapcsolatos, és a jelek szerint kedvelt területe volt ez is kiemelten a vállalati lobbistáknak. Különös érdeklődést tanúsított e szabályozási terület iránt a Vivendi, a PanTel és a Pannon GSM. A beadott módosítók, amelyek ezt a szakaszt érintik, rendkívül szolgáltatóbarát javaslatok, a statisztikája is mutatja, hogy húsz szó szerinti került leadásra. Ebből csak a legfontosabbakat emelném ki.

E módosító javaslatok tartalmából is jó eséllyel kikövetkeztethető, hogy mit szeretnének csinálni az egyes piaci szereplők a távközlési piac liberalizálása után. Itt az ajánlás 155., 178. és 179. pontját szeretném megemlíteni. Láthatjuk, hogy az eddigi GSM-tendereken vesztes Vivendi csoport úgynevezett virtuális mobilszolgáltatás bevezetésével a hálózatkiépítésbe való befektetés nélkül kíván magának kihasítani egy részt a hazai mobilpiacból. Az elképzelést a vezetékes szolgáltatóknál a helyi hurok átengedése analógiájaként tünteti fel, holott a mobil távközlési piacon jelenleg is négy szolgáltató működik az ország egész területén, amelyek szolgáltatásaihoz az előfizetők bármely ponton hozzáférhetnek.

Ráadásul a szorgalmazott javaslat nagymértékben veszélyeztetné az infrastruktúra alapú verseny kialakítását és további hálózatfejlesztések megvalósulását. Ezt a javaslatot egyébként a vállalat beadatta több frakcióval is. Kiss Andor képviselőtársam 174. számú javaslatából megtudhatjuk, hogy a PanTel Rt. akkor is kötelezni akarja a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatót a helyi hurok átengedésére a törvény erejénél fogva, ha az műszakilag nem valósítható meg - tehát akkor is. Ez körülbelül olyan, mintha a folyók folyási irányát kívánnák jogszabállyal befolyásolni.

A 173. számú ajánlásból megtudhatjuk azt is, hogy a Vivendi a helyi hurok átengedésére vonatkozó kötelezettséggel kapcsolatban aggódik a hálózatba történt befektetései megtérülése miatt, ezért az ellenérték kiszámításánál a költségek közé a megtérülési rátát is be kívánja építeni.

Említést érdemel végül a 41. § (3) bekezdésben foglalt szabály, amellyel a 170. ajánlás foglalkozik. Ez kimondja, hogy a helyi hurok átengedését nem köteles megadni a szolgáltató a nála nagyobb szolgáltatónak. Ez eredményezi azt, amire már az általános vitában is felhívtam figyelmet, hogy 900 ezer előfizetőt lefedő területen bebetonozódik a jelenlegi szolgáltató monopóliuma. Érdekesnek tartom, hogy kormánypárti képviselőtársaim közül különösen azok, akiknek választókörzete a Vivendi szolgáltatási területén található, és akik e cég által kért javaslatcsomagot készséggel benyújtották, így például Gödöllőn, nem érzékelték ezt a saját választóik számára vélhetően rendkívül hátrányos megkülönböztetést.

(19.10)

Erre beadtunk módosítót, amivel ezt a pontot szeretnénk negligálni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Hozzászólásra következik Mécs Imre, az SZDSZ képviselője. Megadom a szót.

MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! A 160. pontban felvett módosító indítványunkról szeretnék beszélni, amelynek az a lényege, hogy az egyértelmű szövegezés érdekében a rendelkezésnek a törvényjavaslathoz fűzött indoklásával összhangban álló, a magyar nyelv szabályai szerint teljesen egyértelmű módosítását javasoljuk. A törvényjavaslat indoklása értelmében a bekezdés az összekapcsolási kötelezettséget azon szolgáltatók tekintetében állapítja meg, melyek távközlési szolgáltatást végeznek, és e szolgáltatások nyújtásához szükséges távközlő hálózattal rendelkeznek akár sajátjukként, akár a használati jogát megszerezve.

A kötelezett szolgáltatóra vonatkozó feltételek együttes fennállásának következményét alapozza meg a szövegben szereplő "és" feltétel, valamint az érintett szolgáltatók minőségével kapcsolatos "előre" utalás. Ugyanakkor a köznapi nyelvhasználat ettől eltérő értelmezésre is alapot adhat, ezáltal megváltoztatva az érintett szolgáltatók körét. Vagyis nem "a távközlési szolgáltatást végző", hanem "azokat a távközlési szolgáltatásokat végző szolgáltatókat" - az "és" kimarad -, "akik ezen szolgáltatások nyújtásához szükséges" s a többi "jogával rendelkeznek", és nem "rendelkező". Ez az egyetlen sikerélményünk, mert mind a kormány képviselője, mind pedig a bizottságok támogatták.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Hozzászólásra következik Szanyi Tibor úr, az MSZP képviselője.

DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tulajdonképpen még mindig abban a szellemben szeretnék hozzászólni, ami a távközlési törvény eurokonformitását illeti, és tulajdonképpen hallva itt a sok érvet, ellenérvet, az is eszembe jutott, hogy ma május 9-e van, és ez Európa napja. Egy kicsit olyan méltatlannak érzem, hogy ezen a napon többszörösen is arra kell figyelmeztetni a kormányt, hogy teljesen euroidegen törvény-előterjesztési gyakorlatot folytat. (Moraj a kormánypárti sorokban.) Látszik, hogy a kormánypárt részéről ez nem tetszik. Ennek okán akkor most el fogom mondani, hogy ez konkrétan mit jelent. (Dr. Bogár László: Büntetésből. - Derültség az MSZP soraiban.)

Az összekapcsolási szerződéskötési kötelezettségről van szó. A T/3934/49., illetve a T/3934/199. számú módosító javaslatról szeretnék szólni. A távközlő hálózatok összekapcsolására, az összekapcsolási szerződések tartalmára és az összekapcsolási szerződések kezdeményezésére, valamint megkötésére vonatkozó jogosultságok és kötelezettségek a távközlési szabályozás döntő jelentőségű kérdéskörét képezik, amely meghatározza a piaci verseny fejlődési lehetőségeit, nem utolsósorban pedig azt, hogy a fogyasztó milyen szolgáltatásválasztékkal és milyen árszínvonallal szembesül a közeljövőben.

Az európai szabályozásban ezért az összekapcsolásra vonatkozó szabályozás részletes előírásokat és garanciákat tartalmaz, amelynek leglényegesebb intézménye fő szabály szerint a távközlési szolgáltatók szerződési szabadsága, bizonyos esetekben pedig szerződéskezdeményezési jogosultságuk, illetve a másik oldalon szerződéskötési kötelezettségük.

A törvényjavaslat 39. § (1) bekezdése, amelyhez számos módosító javaslat érkezett, általános összekapcsolási szerződéskötési kötelezettséget ró a távközlési szolgáltatókra és a távközlési hálózatok üzemeltetőjére. Mindezt ahelyett, hogy kimondaná, hogy a szerződéskötési kötelezettség csak a jelentős piaci erővel rendelkezőket terheli, úgy, hogy egyes szolgáltatóknak joguk van a szerződés tárgyalását kezdeményezni, egyébként pedig az összekapcsolás a felek szabad szerződési akaratának tárgya. A különbség nem lényegtelen, elnök úr. Amíg a közösségi szabályozásban bizonyos kivételekkel a szerződési szabadság érvényesül, addig itt, ebben a látszólag harmonizálni kívánt törvényjavaslatban mindenki szerződésre kötelezett. Konkrétan itt érhető tetten az, hogy Európára hivatkozva nem európai módon kíván a kormány törvényeket előterjeszteni.

Ezt a problémát egyébként több képviselőtársunk is érzékelte, és a beadott módosító javaslatok közül a Lotz Károly, Magyar Bálint és Mécs Imre képviselőtársaim által benyújtott javaslat a jogharmonizáció követelményeinek megfelelő ésszerű megoldást tartalmaz. Ez a javaslat fő szabállyá kívánja tenni a kereskedelmi üzleti meggondolásokon alapuló szerződést, létre kívánja hozni a távbeszélő, a bérelt vonali, valamint a mobilrádiótelefon-szolgáltatók szerződéskezdeményezési jogát és tárgyalási kötelezettségét, valamint rögzíteni kívánja, hogy a szerződéskötési kötelezettség csak az egyes jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatókat terhelje.

A szerződéskötési kötelezettség amúgy is csak ez utóbbi esetben értelmezhető, mivel csak az ő esetükben rögzített az a feltételrendszer, mármint a referencia összekapcsolási ajánlatban, amely szerint az összekapcsolási szerződéseket meg kell kötni.

Az ismertetett, jogharmonizációs szempontból kielégítő megoldást az előterjesztő képviselője a bizottsági üléseken sajnos nem támogatta, érthetetlen módon, hiszen mint az imént fejtegettem, az az eurokonform, amit a szabad demokrata képviselők előterjesztettek, és pontosan az nem eurokonform, amit a kormány eredetileg előterjesztett.

A kormány ezen még túl is ment, ugyanis támogatta Szalai Annamária, Márton Attila és Szabó István fideszes képviselőtársaim azon módosító javaslatát, amely szerint a távközlő hálózat tulajdon- vagy használati jogával rendelkező szolgáltatókat, jelentős piaci erőtől függetlenül, egyöntetűen továbbra is összekapcsolási szerződéskötési kötelezettség terheli. Ha ez így maradna, elnök úr, akkor a továbbiakban már csak a következő három jelentős problémát kell hogy átlássuk.

Az egyik az, hogy a kormányoldal által előterjesztettek nem garantálják a kisebb hálózattal rendelkező szolgáltatók jogát arra, hogy maguk dönthessék el, kívánnak-e összekapcsolási szerződést kötni, és ezáltal ez a törvény pontosan ellentétbe fog kerülni a 97/33/EK irányelv 3. cikk (1) bekezdésével.

A másik probléma az, hogy nem tisztázza, hogy az összekapcsolási szerződéskötési kötelezettség milyen feltételek mellett érvényesül, milyen műszaki és gazdasági feltételeket tartalmazó ajánlat tekinthető gazdaságilag és műszakilag indokolt ajánlatnak, ahogyan a törvényjavaslat megemlíti, a kisszolgáltatók ugyanis egyszerűen nem készítenek referencia összekapcsolási ajánlatot.

A harmadik probléma pedig az, hogy nem tisztázza, a kötelező szerződéskötést ki kezdeményezheti. Azért ez sem egy elhanyagolható apróság!

Elnök Úr! Itt azzal a dologgal szembesülünk, hogy az európai direktívák alapvetően fogyasztóbarát elgondolásokból születtek, másodsorban a kis- és középvállalatok igényeit óhajtják megtámogatni, és csak harmadsorban kívánják szolgálni a nagy nemzetközi kommunikációs cégek érdekeit.

Nos, elnök úr, amennyiben az Európai Unió közösségi joganyagával ellentétes vagy legalábbis attól alapjaiban eltérő megoldást választunk, akkor felmerülnek bizonyos és egyáltalán nem lényegtelen részletkérdések, amelyekre az irányelvek nem adnak választ. A vázolt problémák miatt így azt javaslom, hogy vagy maradjunk meg az idevonatkozó uniós szabályozás megfelelő beépítésénél, vagy ha ettől mindenáron eltérő magyar utat akarunk választani, akkor dolgozzuk ki annak a konkrét részleteit, mert ebben az esetben már az irányelvek egyes cikkelyeinek esetleges lefordításából nem fog automatikusan alkalmazható jogszabály születni.

Köszönöm szépen, elnök úr.

(19.20)

ELNÖK: Megkérdezem, kíván-e még valaki felszólalni. Mivel több felszólaló jelentkezését nem látom, a részletes vita e szakaszát lezárom.

Megnyitom a részletes vita negyedik szakaszát az ajánlás 181-225. pontjaira. Lotz Károly képviselő úrnak adom meg a szót.

DR. LOTZ KÁROLY (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Itt néhány technikai, illetve pénzügyi jellegű módosító indítványunk szerepel, különösen az egyetemes szolgáltatással kapcsolatban, ami az egyik legkényesebb része nemcsak a törvényjavaslatnak, hanem a jövőt illetően is, különösen a szolgáltatások elterjesztésének, hiszen itt valóban leginkább a fogyasztóvédelemben érintetteket sújthatják azok az esetleges túlkapások, amelyek valóban veszélyesek lehetnek a legtávolabb élőkre, falvakban élőkre is, ahová az egyetemes szolgáltatásnak lehetőség szerint a legkisebb költséget okozó módon el kell jutnia. Éppen ezért valóban ott, ahol lehet, védeni kell az egyetemes szolgáltatást nyújtókat is.

Ezzel kapcsolatban van egy technikai indítványunk, a 192-es, amelyben megítélésünk szerint még az ITU-ajánlásokkal összhangban sem szükséges a 9600 bit/szekundum sebességű modemes adatátvitel, hanem elég a 2400-as is; indokolatlan, és az egyetemes szolgáltatóknál nem szabad túlzott terheket rakni rájuk ebben az esetben, mert akkor olyan is lesz ennek a szolgáltatásnak a színvonala. Meg kell próbálni lehetőség szerint értelmes megoldásokat támogatni.

Ugyancsak az egyetemes szolgáltatással kapcsolatos a 208., illetve a 210. módosító indítványunk, amely szerint szükséges, hogy az egyetemi szolgáltatásnál keletkező veszteséget ne a szolgáltatást nyújtó gazdasági társaság viselje, ha már a szolgáltatást ő viseli, legalább a veszteségeit térítsük meg. Indokolt ezért, hogy ne a pénzügyi terhek mérsékléséről, hanem a pénzügyi terhek megszüntetéséről rendelkezzék ebben az esetben a jogszabály. Úgy érzem, jogos, hogy az egyetemes szolgáltatást nyújtókról... - és itt kétségkívül ma már nemcsak a domináns szolgáltatóról van szó, igenis ott, ahol kell, mindenkit védjünk meg, ha domináns, ha nem domináns, hogy olyan lehetőséget teremtsen, hogy valóban az egyetemes szolgáltatások mindenhol az országban a minimális szolgáltatásokat, szolgáltatási színvonalat biztosítsák.

A 211. módosító indítványunkról is szeretnék szólni, mert itt a javaslat szerinti befizetési rendről van szó. A befizetési rend jelentős terheket jelent a szolgáltatóknak, tehát megítélésünk szerint indokolt, hogy a befizetés rendje azonos legyen a piacfelügyeleti díj befizetésének rendjével, amelyet más paragrafusokban biztosítottunk, biztosított a törvényjavaslat. Például a 71. § (4) és (5) bekezdése szerinti eljárási rend megfelelő lenne ebben az esetben a szolgáltatók számára is. Valóban csak példaként, a lakosság nem örülne, ha a fűtést, a víz-, villanyszolgáltatást egy évben egyszeri alkalommal kellene fizetni, vagy éppen a visszatérítést egy alkalommal kapná meg. Tehát itt is a szolgáltatókra nézve nagyon kellemetlen és indokolatlan ez a befizetési rend, amit ez a paragrafus, az 53. § (5) bekezdése előír. Tehát mi javasoljuk még egyszer, hogy kiegyenlítettebb teherviselése legyen a szolgáltatóknak.

Ezeket szerettem volna a negyedik szakaszhoz elmondani.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Hozzászólásra megadom a szót Molnár Gyula úrnak, az MSZP képviselőjének.

MOLNÁR GYULA (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Nagyon rövid leszek én is, a 210. ajánlási számban mi is azt javasoljuk, hogy fontoljuk meg még egyszer azt, hogy egyetemes szolgáltatásokkal kapcsolatban kinek milyen kötelezettségei vannak. Azt gondolom, valóban három szereplő van ezen a színpadon, itt nem egyszerűen a fogyasztó és a szolgáltató játszik szerepet, itt van bizonyos állami kötelezettségvállalás. Mi azt vetjük fel, hogy a kötelezettségvállalás mértéke adott esetben pont az ügy fontossága miatt lehet egy picit több, mint amit a törvényjavaslat megfogalmaz.

A második a 219. ajánlási számon szerepel, és áttekintek a túlsó oldalra, kormánypárti képviselőtársaim felé, és amennyiben bólogatásukkal azt jelzik, hogy a bizottsági vitában megfogalmazott tételekkel kapcsolatban beadták a szükséges módosító indítványokat, akkor én nem is fogok hosszasan érvelni. Itt az adatbázis létrejöttéről, az adatbázisba kerüléssel és kikerüléssel kapcsolatos ügyekről van szó. Mi is benyújtottunk ehhez egy kapcsolódó módosító indítványt, vagy legalábbis nyújtjuk be, folyamatban van ez a dolog. Itt, még egyszer mondom, azt szeretnénk elérni, hogy ne sújtsa azokat a fogyasztókat aránytalanul az a helyzet, hogy ha valamilyen adminisztratív hibából kerültek be, esetlegesen rendezett tartozásuk van, tehát néhány notórius, távközlési számlával visszaélő ember miatt ne szenvedjen néhány olyan ember, aki egyszerűen csak, mondjuk, figyelmetlenebb az átlagosnál.

Tehát azt szeretnénk, hogy ha a bekerülés precíz szabályai mellett a kikerülés lehetséges szabályai is megfogalmazásra kerülnének, és azt szeretnénk, ha bizonyos szempontból finomodna, hogy mely körre vonatkozik az a kötelezettség vagy az a fajta terhelés, hogy egy évig utána semmilyen szolgáltató vele esetlegesen szerződést nem köthet. Látom a bíztató bólogatásokat, ezen a ponton be is fejezem a hozzászólásomat.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Megkérdezem, kíván-e még valaki felszólalni. Felszólaló jelentkezését nem látom, a vita e szakaszát lezárom.

Megnyitom a részletes vita ötödik szakaszát az ajánlás 226-289. pontjaira. Megkérdezem, ki kíván felszólalni. Lotz Károly úrnak adom meg a szót.

DR. LOTZ KÁROLY (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ebben a szakaszban egyetlen módosító indítványunk van, és ez a 237. Ez egy kényes kérdés, a felügyelet szervezeti és működési szabályzata és általában a hírközlési felügyelet szerepe a mi megítélésünk szerint. Ezt az OECD ezelőtt már négy évvel személy szerint rajtam számon kérte, amikor itt jártak és ellenőrizték a jelenlegi hírközlési vezetés szervezetét, mármint a hírközlés irányításának, és az OFTEL és az FCC mintájára azt követelték - követelték? -, azt tartották szükségesnek, összhangban az Európai Unió irányelveivel, hogy lehetőség szerint a minisztériumnak, az akkori minisztériumnak semmiféle szerepe ne legyen tulajdonképpen hírközlési szervezetünk befolyásolására.

Éppen ezért mi ebből is kiindulva azt tartjuk, hogy a felügyelet szervezeti és működési szabályzatát ne a miniszter egyetértésével, hanem nyilvános iparági vitát követően a felügyelet elnöke hagyja jóvá. Haladjunk előre ebben a függetlenségben, ebbe az irányba sokkal gyorsabban, mint ahogy ezt a kormányzat javasolja. Indokolt, hogy ezt az szmsz-t a szakma véleményezése után lehessen jóváhagyni. Felmerült egyébként - mint ahogy néhány országban van - a parlament felügyeleti lehetősége, mint ahogy néhány esetben, akár a Számvevőszék esetében vagy a Gazdasági Versenyhivatal esetében fennáll. Mi ebben az esetben most nem mentünk el idáig, de hogy az szmsz jóváhagyására, ami gyakorlatilag az egész működésre döntő hatással van, nem szükséges miniszteri egyetértés, a megítélésünk szerint teljesen egyértelmű. Tehát javasoljuk és kérjük ennek a 237. módosító indítványunknak a jóváhagyását, támogatását.

Köszönöm szépen.

(19.30)

ELNÖK: Hozzászólásra megadom a szót Mécs Imre úrnak, az SZDSZ képviselőjének.

MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A 280. pont alatt felvett módosító javaslatunk az egyeztetési eljárás során a szerződés megkötésekor nem általában a felekre, hanem a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató esetében értelmezi az egyenlő elbánás elvét. Vagyis így szólna a módosított szöveg: a szerződést a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató az egyenlő elbánás elve alapján kötötte meg, különös tekintettel a már érvényes vagy hasonló szolgáltatásokra vonatkozó szerződésekkel való összehasonlításra - ez már az eredeti beterjesztett szöveg.

Úgy gondoljuk, hogy csupán a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató esetében indokolt és megalapozott ebben az esetben az egyenlő elbánás elvének érvényesítése, hiszen a többi, csekélyebb gazdasági súlyú szolgáltató nem képes magatartásával a piac torzítására s a verseny korlátozására. Sőt, az egyenlő elbánás elvének megfontolás nélküli alkalmazása aránytalanul megnehezítené versenyhelyzetüket az erőfölényben lévő szolgáltatóval szemben. Amennyiben viszont a kisebb szolgáltatók megkülönböztető szerződéskötési gyakorlatukkal mégis versenykorlátozó magatartást tanúsítanának, az általános versenyszabályok alapján mód van a velük szembeni fellépésre.

Az Európai Unió távközlés-szabályozása is ezt a gyakorlatot alkalmazza, ex ante szabályozás keretében csupán a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók számára írja elő az egyenlő elbánás elvének kötelezettségét. Más szolgáltatók esetében a visszaélésszerű magatartást az Európai Unióban az általános versenyszabályok szankcionálják.

Ezért javasoljuk, hogy az EU-konform megoldást alkalmazzuk, és csupán a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatókra értelmezzük.

A 283-284. pontban lévő javaslatunkban azt proponáljuk, hogy a törvényjavaslat 97. § (4) bekezdése egy új alponttal egészüljön ki, vagyis a hálózati szolgáltatásokkal kapcsolatos jogvita esetén a döntőbizottság - és most jön az új szakasz - a szerződéskötési kötelezettség nem teljesítése esetén a referenciaajánlat, valamint a gazdaságilag és műszakilag indokolt ajánlat tartalma alapján, a felek méltányos érdekei kiegyensúlyozott figyelembevételével határozatában a felekre nézve kötelezően megállapítja a lényeges szerződési feltételeket.

Lotz Károly már beszélt arról, hogy mennyire fontos az összekapcsolási kérdés és az előfizetési hurok átengedése. Ebből a szempontból rendkívüli fontossággal bír a szerződéskötési kötelezettség érvényesíthetősége. A szerződés jogosan várt mihamarabbi létrehozása és hatálybalépése az időhúzásnak a kiküszöbölése.

Az előfizetők elérése, a szolgáltatások versenye csak akkor tud megkezdődni, ha az infrastrukturális alapot biztosító hálózati szerződések létrejöttek, az egyes szolgáltatók hálózatai összekapcsolódtak, az előfizetői hurok átengedésre került az új szolgáltató számára. Ezért tartjuk szükségesnek, hogy a szerződéskötési kötelezettség - amelyet a törvény előír - érvényesíthető legyen. Az ezzel kapcsolatos együttműködés tárgyában a törvényjavaslat értelmében egyeztetési eljárás indítható, amelynek során a döntőbizottság határozatában megállapíthatja a teljesítésre irányuló kötelezettséget, illetve a teljesítés követelésére vonatkozó jogosultságot, jogosult tovább határozni arról, hogy a felek között fennáll-e a szerződéskötési kötelezettség, illetve megtagadhatja ezt.

Az eljárás eredményeképpen azonban hálózati szerződés nem jön létre, az ajánlattevő a szerződés létrehozására irányuló kérelemmel bírósághoz fordulhat. A bírósági eljárás időtartama hosszú, közismerten több évet is igénybe vehet, amely idő alatt a hálózati szerződést igénylő fél az összekapcsolás hiányában kiszorulhat a piacról, ezért indokolatlan versenyhátrányt szenvedne, mivel nem lenne képes egyes szolgáltatások nyújtására, s ezáltal előfizetőktől és bevételtől esik el.

A távközlési piacon versengő szolgáltatások választékának növelése, valamint a szerződéskötésre jogosan igényt tartó fél méltányos érdekeinek védelme és további kárának enyhítése indokolja, hogy a döntőbizottság jogosítványait kiszélesítsük, és annak lehetővé tételét, hogy a döntőbizottság a hálózati szerződés lényeges elemeit határozattal létrehozhassa.

Kérem javaslatom támogatását.

ELNÖK: Hozzászólásra megadom a szót Molnár Gyula úrnak, az MSZP képviselőjének.

MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Megint abban a könnyű helyzetben vagyok, hogy tulajdonképpen az érvelésem jelentős részét nem kell elmondani. Magam is úgy gondolom, hogy a legtöbb kritika a hírközlési törvény különböző stádiumaiban mindig az volt az Unió, az OECD részéről, hogy a hatóság függetlensége nem megfelelő, nem garantált, nem világos, nem tisztázott. Mi továbbra is úgy gondoljuk, hogy vannak ebben, maradtak ebben bizonytalanságok, tehát ez ügyben további pontosításokat jó szívvel tudnánk támogatni.

Azonban a bizottsági vitában egy érdekes dologra figyeltünk fel a kormány érvelésében, miszerint a döntőbizottság helyét, szerepét és funkcióját mintha másképp értékelnék, mint ahogy mi ezt saját magunk számára elképzeltük és gondoltuk.

Én személy szerint úgy gondolkozom erről, hogy a döntőbizottság egy valóban tekintélyes, független szakemberekből álló olyan testület, mint, mondjuk - most mondok egy párhuzamot, de kérem, hogy ne tessék ezt sehol máshol majdan mondani, mert esetleg félreértésre adhat okot -, egy jó ORTT, amelyik képes arra, hogy a vitás kérdésekben azokat a kérdéseket kizárólag szakmai alapon feloldja, meg tudja oldani, s át tudja vágni azokat a csomókat, amiket egyébként különböző hatósági eljárásokban nem lehet megoldani.

Ezért nem nagyon tetszett az, amikor a kormány érvelésében megjelent az, hogy a "legalább 12" egy minimum szám, és inkább fölfelé gondolná ezt növelni, hiszen milyen rendkívül sok feladattal terhelt lesz ez a döntőbizottság. Nem, én azt gondolom, hogy ez egy testület, amelyik döntéseket hoz előkészített anyagok alapján, és ott van a hátterében egyébként pedig az a Hírközlési Főfelügyelet vagy bármilyen apparátusok, amelyek a döntéshez szükséges dokumentumokat tudják mellé prezentálni.

A másik, ami később lett csak igazából feltűnő, hogy túlzottan ahhoz köti, hogy valamilyen köztisztviselői szereplők jelenjenek meg ebben a döntőbizottságban. Az a félelem vetődött fel, hogy esetlegesen maguk a HIF dolgozói lehetnének a döntőbizottság tagjai, tehát mintha egy olyan konstrukciót vázolna fel, hogy ez egy rendkívül széles grémium, amelynek HIF-dolgozói néha HIF-dolgozóként, néha pedig döntőbizottságként hoznak egyébként hatósági típusú döntéseket.

Nos, ha ez a félelmünk igaz, akkor nagyon-nagyon szeretnénk, ha ezt újragondolnák, nagyon szeretnénk, ha ebben egy tisztább és világosabb helyzet alakulna ki. Tehát van a hatóság, ez a Hírközlési Főfelügyelet, ennek a függetlenségéről nagyon precízen beszélt Lotz képviselőtársam, a döntőbizottság pedig egy picit kívül és fölötte van - az én felfogásom szerint -, amely képes független döntéseket hozni, globálisabb döntéseket hozni, egy picit a nemzeti szempontokat figyelembe venni a megfelelő szakmai háttér rendelkezésre állása esetén.

Ha ilyen a módosító indítvány, amit közben jeleztek felénk kormánypárti képviselőtársaim, hogy benyújtottak, akkor ezeket természetesen támogatni fogjuk.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Megkérdezem, kíván-e még valaki felszólalni. (Nincs jelzés.) Nem. A részletes vita e szakaszát lezárom.

Megnyitom a részletes vita hatodik szakaszát, az ajánlás 290-328. pontjaira. Lotz Károly úrnak adom meg a szót, az SZDSZ képviselőjének.

(19.40)

DR. LOTZ KÁROLY (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egyetlen módosító indítványunkat szeretném indokolni, ez a 291. módosító indítvány, és ez a hatályba léptetésre vonatkozik, mégpedig nem akármilyen dologban, ugye itt a számhordozhatóság biztosítása, amely egy allergikus kérdése az egész törvényjavaslatnak, illetve a szolgáltatóválasztás kérdése. Itt a hatályba léptetés 2003. január 1-jével történne. Mi úgy gondoljuk, hogy a hatályba léptetéskor nem azonos időpontot, hanem azonos időtávot kellene meghatározni. Az azonos időpontban történő hatályba léptetés a domináns szolgáltatónak 12, a helyi koncessziós társaságoknak viszonyt csak két hónap átállási időt engedne, mivel tudjuk, hogy a helyi koncessziósoknak csak 2002 végén, novemberben jár le a koncessziójuk.

Tehát úgy gondoljuk, hogy az egyenlő felkészülési mérce alkalmazása érdekében az a módosító indítvány, hogy a kizárólagos helyi szolgáltatási időszak lejártát követő hatodik hónap első napján lépjen hatályba, indokolt és megvalósítható lenne. Ez lenne a fair megoldás, szeretnénk, ha e javaslatunkat támogatnák és elfogadnák.

Köszönöm, elnök úr.

ELNÖK: Hozzászólásra következik Mécs Imre úr, az SZDSZ képviselője.

MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A 299. számú módosító indítványunkat szeretném indokolni, amely a törvényjavaslat 103. §-ához fűződik, és amely egy új ponttal egészítené ki a hatályukat vesztő rendelkezéseket, ez pedig az s) pont alatt a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény 115. §-ának (4) bekezdése, valamint a 2. § 47/b pontja lenne. Ugyanis piaci liberalizáció a vezetékes műsorelosztó szolgáltatók vonatkozásában mindaddig nem valósul meg, ameddig a médiatörvénynek a műsorelosztásra vonatkozó infrastrukturális korlátozása, szabályozása meg nem szűnik.

Tekintettel arra, hogy a vételkörzeti korlátozó rendelkezés egyszerű parlamenti többséggel került elfogadásra, tehát nem kétharmados, ezért a megváltoztatásának nincsen jogtechnikai akadálya. E korlátozás nemcsak a jövőbeli szabályozással, annak céljával és szellemével ellentétes, de a jelenlegi szabályozási és piaci környezetben is túlhaladott, hiszen egyre inkább látható, hogy a kábelhálózatok egyre nagyobb szerepet játszanak az információs társadalom infrastrukturális megalapozásában.

A piackorlátozó rendelkezés összeegyeztethetetlen az EU-szabályozással, amely a horizontális szabályozás elve alapján egymástól teljes mértékben elkülönítetten rendeli szabályozni a hírközlési szolgáltatások infrastrukturális, illetve tartalmi elemeit. Az 1990/388. számú EGK-irányelv alapján a tagállamok kötelesek megszüntetni minden olyan korlátozást, amely a jelek közcélú hálózat útján történő továbbítása előtti vagy annak vétele utáni feldolgozásra vonatkozik.

Az Európai Unió parlamentjének 1993. április 20-ai határozata a tagállamokban létező kábeltelevíziós hálózatokon keresztül nyújtott szolgáltatásokra vonatkozó korlátozások késedelem nélküli megszüntetésére hívott fel. Míg az 1995/51/EC számú irányelv alapján a tagállamoknak hazai joguk megfelelő eszközeivel ösztönözniük, támogatniuk kell a kábeltelevíziós hálózatokon keresztül nyújtott szolgáltatások fajtáinak bővülését és fejlesztését, a médiatörvény a korlátozáson túlmenően nemcsak hogy nem ösztönöz, hanem 2003. január 1-jei határidővel kötelezettséget teremt a műsorelosztó hálózatok integrált távközlési szolgáltatások nyújtására történő alkalmassá tételére.

Az egységes hírközlési szabályozás hatálya alá tartozó valamennyi szolgáltatás egységes, korlátozásmentes és differenciálatlan szabályozását kell biztosítani, így fel kell vállalni a feladatot a hatálya alá tartozó műsorelosztási szolgáltatásokra nézve más jogszabályban megállapított korlátozás megszüntetésére.

Úgy gondolom, hogy ez egy nagyon fontos és a versenynek és a modern technikának megfelelő módosító javaslat, kérem ennek a támogatását.

A 315. szám alatt jegyzett módosító javaslatunk látszólag csak egy kis, három betűből álló szócska betoldását jelenti. Valójában fontos javaslat ez is. Arról szól a törvényjavaslat 107. § (3) bekezdése n) pontja, hogy felhatalmazást kap a miniszter, hogy rendelettel állapítsa meg az egyes berendezésosztályok alapvető követelményeit, és a többi. Úgy gondoljuk, hogy ez túl tág, túl széles kategória, és csak a végberendezésekre kell az alapvető követelményeket megállapítani. Az EU a fogyasztók védelme érdekében alkalmazza a végberendezésekre vonatkozó alapvető követelményeket. Ezek kiterjesztése minden berendezésre megalapozatlan, mert indokolatlan terhek viselését írná elő a hálózatokat használó szolgáltatókra, és műszakilag teljesen indokolatlan.

A törvényjavaslat 7-8. §-ához fűzött részletes indoklás a választható megfelelőségértékelési eljárások forrásaként az EU-szabályozáson alapuló 3/2001. (I.31.) MeHVM-rendeletet nevezi meg. A 111. §-ban szereplő fogalmakból egyértelműen kitűnik, hogy a fogyasztó kizárólag a rádió, illetve a távközlő végberendezéssel kerülhet kapcsolatba, más, a szolgáltatók által hálózatban alkalmazott hálózati berendezés pedig nem tárgya az említett miniszteri rendeletnek sem, tehát az ezzel a rendelettel való harmonizálás érdekében is ezt a módosítást támogatni célszerű.

A 324. pontban felvett javaslatunk azt célozza, hogy az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény 52. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: a sajátos építményfajták a távközlési építmények kivételével... - és a többi - ...esetében szakhatóságként működik közre. Mi a "távközlési építmények kivételével" mondatrész helyett a következőt javasoljuk: "a négy méter magasságot külön-külön vagy együttesen meghaladó antennák, antennatartó szerkezetek, valamint a rádió-, távközlő hálózatok műtárgyai kivételével."

A törvényjavaslat a sajátos építményfajták - amelyek körébe tartoznak a távközlési építményeken kívül például a közlekedési, közmű-, energiaellátási, vízellátási műtárgyak és építmények - létesítésének engedélyezése tekintetében az építésügyi hatósági jogkört a rájuk vonatkozó külön jogszabályban meghatározott államigazgatási szervekre ruházza. Ezt a megoldást kétségtelenül alátámasztja az, hogy ezen sajátos építményfajták engedélyezésénél egyrészt speciális szakmai ismeretek szükségeltetnek, továbbá e sajátos építményfajták jellege miatt az esetek jelentős részében egynél több, esetenként akár több tucat önkormányzat illetékességi területét is érinthetik, például hálózatos létesítmények esetében.

(19.50)

Ezért a módosító indítvány az előzőek figyelembevételével arra irányul, hogy a távközlési építményeket érintő építésügyi hatósági eljárásokat ott folytassák le, ahol az adott építményt egy eljárásban - a kellő szakismeret birtokában - engedélyezni lehet, ezzel is biztosítva, hogy a távközlési infrastruktúra megfelelő ütemű fejlesztésének lehetőségét, valamint a távközlő hálózatok és a szolgáltatók együttműködéséhez nélkülözhetetlen egységességét biztosítsuk.

Kérem ennek a javaslatnak a támogatását.

ELNÖK: Hozzászólásra következik Podolák György úr, az MSZP képviselője.

PODOLÁK GYÖRGY (MSZP): Köszönöm, elnök úr. A hatodik szakaszhoz is jelentős mennyiségű muníciót adtak a távközlési szolgáltató vállalatok, és ezen szakaszon belül is több módosító javaslatban szó szerinti átvételre került sor. Ebből csak hármat emelnék ki, és tisztelettel ajánlom kormánypárti képviselőtársaim figyelmébe ezeknek a módosítási szükségességét.

A felhatalmazások között a 315. ajánlás alatt ismét megjelenik a PanTel azon óhaja - a már megszokott csatornákon keresztül -, hogy a miniszter a távközlési berendezésosztályok alapvető követelményeit ne szabályozgassa, maradjon csak meg a végberendezések, tehát az asztalunkon lévő telefon megfelelőségi követelményének szabályozásánál. Ezek után engem már komolyan érdekel, hogy milyen hálózati berendezésekkel kíván a PanTel magyarországi távközlési szolgáltatásokat nyújtani, ha ennyire tiltakozik a minőségi ellenőrzés és szabályozás ellen.

A 292. ajánlás: a felsorolt módosító javaslatok között további, jól megfigyelhető szolgáltatói érdekek húzódnak meg, amit például Gémesi György képviselőtársam módosító javaslatában is megfogalmazott, amely nem szól másról, mint amit a Vivendi készített, és azt mutatja meg, hogy a vállalat valószínűleg úgy szeretné ütemezni a helyi hurok átengedésére épülő piacszervezési aktivitását, hogy 2002 folyamán kíván Budapesten piacra lépni, 2003 folyamán a megyeszékhelyeken, és 2004-től tervezi célba venni a kisebb településeket. Ennek érdekében, hogy a piacot korábban más ne szerezhesse meg, a helyi hurok átengedésének kötelezettségére ilyen lépcsőzetes hatályba léptetést javasol.

A 291. ajánlás: szintén a Vivendi érdekeit szolgálja a 103. § (2) bekezdéséhez az SZDSZ és az MDF által is azonos szöveggel benyújtott javaslat, amely azt célozza, hogy a számhordozhatóság bevezetésének kötelezettsége, a szolgáltatóválasztás helyi hívások esetén ne egységesen 2003. január 1-jén lépjen hatályba, hanem kinek-kinek a koncessziós szerződésben meghatározott, kizárólagos szolgáltatási időszak lejártát követő hat hónap után. A kizárólagos helyi szolgáltatási időszak a Matáv körzeteiben így 2001 decemberében jár le, így rá a kötelezettségek 2002 júniusában már vonatkoznának. A Vivendi körzeteiben viszont a kizárólagos szolgáltatási időszak csaknem egy évvel később, 2002 novemberében jár le, így a számhordozhatóságot és a szolgáltatóválasztást csak 2003 májusától lenne köteles biztosítani. E javaslat segítségével a Vivendi egy éven keresztül élvezhetne egyébként teljesen indokolatlan versenyelőnyt, a helyi monopóliumok megtörését célzó rendelkezések alóli mentességet.

Tisztelt Képviselőtársaim! A mi részünkről nem kívánunk a hetedik szakaszhoz véleményt nyilvánítani, de egyben szeretném a kormánypárti képviselők figyelmét felhívni arra, hogy természetesen a lobbifolyamat továbbra is elindult, és megjelentek a részben korrekt kapcsolódó módosító javaslatok is a különböző szolgáltatók részéről. Kérem, hogy azt vegyék figyelembe, hogy ezek a kapcsolódó módosító javaslatok, amelyek beadásra kerülnek, és nyilván kormánypárti képviselőtársaim által szorgalmazásra kerülnek, valóban a meghirdetés szerint fogyasztóbarát és ne szolgáltatóbarát kapcsolódó módosító javaslatok legyenek, amelyet mi is tudunk támogatni.

Köszönöm figyelmüket.

ELNÖK: Megkérdezem, kíván-e még valaki felszólalni. Nem. (Nincs jelentkező.) A részletes vita e szakaszát lezárom.

Megnyitom a részletes vita utolsó szakaszát az ajánlás 1-3. pontjai alapján. Megkérdezem, ki kíván felszólalni. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok.

Mivel ezek szerint több felszólaló nincsen, a részletes vita e szakaszát és a részletes vita egészét lezárom.

Megkérdezem Bogár László államtitkár urat, kíván-e válaszolni. (Dr. Bogár László: Nem.) Nem kíván. A módosító javaslatokról a következő ülésünkön határozunk.

Soron következik a szomszéd államokban élő magyarokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása. Az előterjesztést T/4070. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/4070/1. és 4-13. számokon kapták kézhez.

Most a képviselői felszólalások következnek, a napirendi ajánlás szerint 10-10 perces időkeretben. Elsőként Balla Mihály, a Fidesz képviselője következik felszólalásra.