Felszólalás adatai

TARDOS MÁRTON (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Már többször mondtam ilyen nagy nemzetgazdasági kérdések vitájánál, hogy szomorúan veszek részt ebben a vitában, mert bizonyos egyszerű közgazdasági alapkérdésekben nem tudunk - képviselők - a jelek szerint együttes véleményt kialakítani.

(16.20)

Nevezetesen: abban a kérdésben, hogy abban az időszakban, a 2001. és a 2002. évben milyen a magyar társadalom gazdasági helyzete. Nyilvánvaló dolog, hogy könnyebb egy gazdasági növekedés ideje alatt költségvetést csinálni, mint akkor, amikor az eladósodottság és a gazdasági visszaesés következtében súlyos gazdasági nehézségekkel kell szembeállni, és minden költekezést vissza kell fogni. Nyilvánvaló, hogy most egy növekedési időszakban vagyunk, és ez könnyíti a feladatokat, és szimpatikusabbá teszi a költségvetés előterjesztésének a gondolatait.

A másik dolog, amit azonban figyelembe kell venni, hogy az a gazdasági növekedés, amely most jellemzi a magyar társadalom helyzetét, még messze nem egy kedvező helyzetben, egy társadalom számára elfogadható és kedvezőnek minősített jövedelem- és közszolgáltatási színvonal mellett kialakult helyzetben, hanem egy nehezen elviselhető helyzetben történik, amikor a gazdaság termelőképessége a jelentős tőkecsoportok egyes részletei számára még nem alakult kedvezően, és amikor a fogyasztás színvonala a társadalom jelentős részére súlyos nehézségeket jelent.

Ilyenkor sem könnyű, csak könnyebb költségvetést készíteni, hiszen az igények a költségvetéssel kapcsolatosan lényegesen nagyobbak mind a beruházások, mind infrastrukturális területeken, mind az életszínvonalat meghatározó kérdésekben. És az, hogy ezekkel a nehézségekkel szembe kell néznünk, és ilyen nehézségek mellett nem az igények százszázalékos kielégítésére, hanem a racionalitásra és a társadalmi fejlődés és növekedés szempontjaira kell kormányoldalon és ellenzéki oldalon is figyelemmel lenni, ez egy olyan feladat, amivel, úgy látszik, nehezen birkózunk meg.

Én már sok kérdést vetettem föl a folyamatos viták kapcsán, az infrastrukturális beruházások kérdését, a magyar tőkeállomány kérdését az országban, amelyek mind jelentős állami beavatkozásokat követelnének a rendbehozás szempontjából. Ma csak egy kérdést akarok említeni, és abban kissé elmélyedni, ez a minimálbér kérdése.

Mindenki tudja, egyetért azzal, hogy Magyarország bérszínvonala a magyar társadalom teljesítőképességéhez, úgy értem, hogy felkészültségéhez, intellektuális és termelésiszínvonal-teljesítő képességéhez képest alacsony, és alacsony akkor is, ha a nemzetközi összehasonlításban megnézzük a Lajtán túl élő, hasonló képzettséggel rendelkező emberek jövedelmét, és azt összehasonlítjuk a magyar jövedelemmel. Ilyen körülmények között természetes dolog, hogy a minimálbér nagyon határozott növekedését és ezzel a bérszínvonal általános, határozott növekedését nem lehet nem kedvezőnek minősíteni. A kérdés azonban nem egyszerűen az, hogy szeretünk-e valamit, hanem hogy annak, amit végrehajtunk, milyen következményei vannak, és azt végiggondoltuk-e.

Nekem meggyőződésem, hogy mivel nemcsak a bérszínvonal alacsony, amiről már említést tettem, hanem a bérszínvonal, a jövedelem-színvonalak szóródása is nagyon nagy, ezért a minimálbér növekedése egy nagyon fontos kérdés. Amit meg kell gondolni: ott, ahol a minimálbér növekedése sokkszerűen hat az ott lévő vállalatokra, mit szabad végrehajtani, és szabad-e azon vállalatok együttműködése nélkül akciókat végrehajtani.

Nagyon jelentős kérdés ez, hiszen ha az ipari üzemeknek az a része, amely ma még nem tudott alkalmazkodni az új termelési feltételekhez és az új keresleti feltételekhez, és jelentős mértékben foglalkoztat minimálbéren embereket, a hirtelen növekedés hatására bajba kerülhetnek. Hiszen nemcsak a minimálbért kell megemelniük, hanem a mérnökeik fizetését is meg kell emelniük, és a nagyobb szakképzettséggel rendelkező munkásaiknak és vezető, szakképzett munkásaiknak a fizetését is meg kell emelniük, mert nem elviselhető, hogy a minimálbér-színvonalon kapjon mindenki fizetést vagy azt megközelítő fizetése legyen a szakképzett embereknek is. Ez pedig jelentős költségnövekedést hoz létre sok iparágban, sok regionális területen.

Kiemelem a textilipart és a ruházati ipart, de ezenkívül még számtalan iparágat tudok megnevezni, ahol ez jelentős bérnövekedést ad. Ezeknek a vállalatoknak a helyzetéről azt állítja a kormány, hogy a járulékfizetés csökkenésével lényegében kiegyenlítődik a problémájuk. Ez lehetséges, hogy igaz az ország egész ipari termelésére vagy az egész piaci jellegű értéktermelésre, de biztos, hogy nem igaz egyes ágazatokra, egyes régiókra és jelentős számú vállalatra.

Ezekkel a vállalatokkal mi lesz? - ez a kérdés. Mert ha itt ennek a következtében vagy a feketemunka fog növekedni, vagy a munkanélküliség elbocsátások következtében fog növekedni, a csökkenő tevékenységek hatására, akkor ez jelentős károkat fog okozni, súlyos társadalmi helyzetet és költségvetési kiadásokat is, hiszen azokat, akiket elbocsátottak, más módon kell majd támogatni.

Ennél súlyosabb kérdés az, ami a közszolgáltatás területén van, ahol az egészségügyben, a betegellátásban, az aggok menhelyében, a gyerekintézmények ellátásában számtalan olyan, közpénzből működő intézmény van, ahol a minimálbér nem számít kivételesnek és különlegesen alacsonynak. Ezeknél ugyanaz a helyzet alakul ki, mint a rossz helyzetben lévő vállalatoknál.

Mi fog itt történni? A kormány azt állítja, de én nem találom meg ezeket a számokat az előterjesztésben, hogy ennek a kompenzálására megfelelő támogatási többleteket biztosít. Támogatási többletet kell itt biztosítani nemcsak arra, hogy a minimálbér növekedését közvetlenül fedezzék, hanem a minimálbér-növekedés következtében kialakuló bérnövekedés egészének a nagy részét kellene kompenzálni. Ha ezeken a területeken más bevételi forrás nincs, akkor az egészét kéne kompenzálni. Ha ez nem történik meg, akkor nemcsak az a probléma fog kialakulni, hogy itt is szélesedik a feketemunka köre, nemcsak az a kérdés, hogy az elbocsátások köre is növekedni fog, hanem az is, hogy a közszolgáltatások színvonala és mennyisége is csökkenni fog, ami a társadalmat nagyon súlyosan érinti.

Ilyen ügyekben csak az ott dolgozó emberekkel, az ott dolgozó vállalkozókkal és az ott dolgozó intézményvezetőkkel, konszenzussal lehet racionális lépéseket tenni. A kormánynak nincs lehetősége és joga ebbe egyértelműen, közvetlenül beavatkozni, mert a kormány nincs olyan helyzetben, hogy ezeket a vállalatokat olyan mértékben kézben tartsa, hogy egy ilyen jelentős intézkedés összes következményével számoljon.

(16.30)

Nincs a világon egy olyan ország sem, ahol a minimálbér be van vezetve, és a minimálbér változtatását kormánydöntésekkel kívánják intézni.

Tehát én önmagában véve a javaslatot nem tartom megfelelően alátámasztottnak, annak ellenére, hogy örülnék, ha ezt sikerülne megfelelően alátámasztani, és a sikerét biztosítani. A végrehajtásának a módját pedig katasztrofálisnak tekintem, aminek nagyon súlyos társadalmi következményei lehetnek.

Ennek alapján ezen pontban is azt kell mondanom, hogy a költségvetés előkészítése nem megfelelő.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)