Felszólalás adatai

DR. DANCSÓ JÓZSEF, a számvevőszéki és költségvetési bizottság előadója, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A mai bizottsági ülésünkön megtárgyaltuk a jelentést, illetve az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslatot. Arra a megállapításra jutottunk, hogy nagyon sajátos ez a 2009. évről szóló jelentés, hiszen a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete egészen más struktúrában működött az első félévben, és egészen más struktúrában működött utána, hiszen bekövetkezett az a módosulás, amely gyakorlatilag visszaállította az eredeti, a régi működési szisztémát, amelynek révén bebizonyosodott, hogy az az erőszakos módosítás, amelyet annak idején még a szocialista-szabad demokrata koalíció megvalósított, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, gyakorlatilag vissza kellett állni arra a szisztémára, amely az elnök felelősségéhez, illetve az elnöki rendszerhez kapcsolódott.

E tekintetben örömmel tapasztaltuk, hogy lényeges elmozdulás következett be abban, hogy 2009 második félévében ez a rendszer kiépült, és e tekintetben új lehetőségeket teremtett a hatékony gazdálkodásra, új lehetőségeket teremtett mindezek mellett arra, hogy a pénzügyi szervezetek stabilabban, jobban tudjanak működni a magyar piacon.

Emellett számos egyéb kérdés, vélemény is elhangzott a bizottsági ülésünkön. Talán a legfontosabb ezek közül a panaszok kezelésére vonatkozó módszer és lehetőség, hiszen megfigyelhető, hogy rendkívüli módon megnövekedett a panaszok száma a 2009. évben, csaknem 12 ezer panaszt kellett kezelni a PSZÁF-nak a tevékenysége során. A nagy kérdés persze az, hogy valóban indokolt volt-e valamennyi panaszt a közigazgatási eljárásról szóló törvény hatálya alá tartozónak tekinteni, hiszen ez rendkívüli módon megnövelte a leterheltségét annak a szakapparátusnak, amely a növekvő panaszok kezelésével, megválaszolásával kellett hogy foglalkozzon, ráadásul határozatot is kellett hozni, amely alapján ez bírósági szakaszba is vihető. Tehát rendkívüli módon megbonyolítja és megnehezíti adott esetben a hatékony ügyfélkezelést a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete részéről.

Az elnök úr javaslatára az hangzott el, hogy itt még várjunk egy kicsit, nézzük meg, hogy mi az, ami bekövetkezik az elkövetkező időszakban. Lehet, hogy hozzá kell nyúlni a törvényhez, lehet, hogy ezt jobban, másképpen kell kezelni. Megítélésem, megítélésünk szerint ezen mindenképpen el kell gondolkodni annak érdekében, hogy egyáltalán a működőképességet fenn tudjuk tartani.

Emellett fontos kérdésként merült fel a hitelezési aktivitás a pénzügyi rendszerben, már csak annak apropóján is, hogy három pénzintézet hitelhez jutott a bankmentő csomagon keresztül, illetve tőkejuttatáshoz is. Abban vállaltak bizonyos hitelexpanziót, különösen a kis- és középvállalkozók felé, ennek ellenére nem ezt tapasztaltuk a reálgazdaságban, hogy jelentősen megnövekedett volna a hitelállomány, inkább az ellenkezőjéről számoltak be az érintett cégek. Úgy látjuk, hogy ennek az az oka, hogy a három pénzintézet, amely ezt a megállapodás kötötte, nem feltétlenül jelenti a teljes bankszektor többségét, ezáltal nehezen volt érezhető, hogy valóban hitelaktivitás következett volna be, sőt ellenkezőleg, a hitelállomány csökkenése volt tapasztalható.

Emellett szóba került a Pénzügyi Stabilitási Tanács, amely új intézmény gyakorlatilag a PSZÁF-en belül. Ennek a működésének bár rövid tapasztalatairól számolt be az elnök úr, úgy ítéljük meg, hogy ez is hozzájárulhat a pénzügyi rendszer vezetőinek a találkozóihoz és ezáltal talán eredményesebb együttműködéséhez.

(21.50)

Fontos kérdés a bankadó kérdése, a shortolás kérdése; ezek is felmerültek a bizottsági ülésünkön. Megítélésünk szerint ez egy izgalmas téma, a pénzügyi rendszer működőképességét mindenképpen befolyásolja. Abban persze lehet vita, hogy milyen mértékben és milyen módon befolyásolja, de abban nagyon kezdenek egyöntetűvé válni az álláspontok, hogy egész Európában, illetve Európa nagy részén erre a lehetőségre szükség lesz annak érdekében, hogy a költségvetés egyensúlyát a kormányok tudják kezelni, helyre tudják hozni.

Összességében azt lehet elmondani, hogy a jelentés valóban igyekszik minden részletét bemutatni annak, hogy mi történt 2009-ben, s időnként a 2010-es utóhatásokat is bemutatja. Mindezek alapján úgy ítéljük meg, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete jó irányba mozdult el 2009-ben. Bízunk benne, hogy a 2010-es év is legalább annyira sikeres lesz felügyeleti szempontból, mint volt a 2009-es. Reményeink szerint ez hozzájárul ahhoz, hogy képviselőtársaimnak elfogadásra javasoljuk a jelentést és ezen keresztül az országgyűlési határozati javaslatot is.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)