Felszólalás adatai

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Igazából számomra most már teljesen egyértelműen kirajzolódik ennek a vitának a lényege. Ennek a vitának az a lényege tulajdonképpen, hogy a kormánytöbbség a saját kontrollját szeretné úgymond meghatározni. Meg szeretné határozni, hogy ki gyakorolja fölötte, saját működése fölött az alkotmányvédő szerepet, feladatot. Erről van szó.

Ha egy egészen egyszerű és nagyon naturális hasonlatot mondanék, ez körülbelül olyan, mint amikor a munkáltató - mondjuk, egy olyan multimunkáltató, amely kizsigereli a munkavállalókat, és naponta alázza meg őket -, ő maga jelölhetné ki, hogy a munkaügyi ellenőr, aki kijön a helyszínre, ki legyen, milyen szempontok alapján járjon el, és utána mit csináljon. El tudjuk képzelni, hogy hogyan működne egy ilyen rendszer a munkaügy világában. Sajnos az alkotmányvédelem világában ugyanolyan rossz egy ilyen rendszer.

Tehát megint csak Sólyom László levelére kell hogy visszautaljak, és arra, hogy abban nagyon sok megfontolandó gondolat szerepel. Például az, hogy a rendszer működésének - a jelenlegi rendszer működésének - az a lényege, hogy az Országgyűlés mindenkori összetételétől függ, sőt a kormányoldal határozhatja meg az alkotmánybíró személyét. Ez egy nagyon-nagyon nagy jelentőségű kérdés, nem lehet efölött átlépni, hiszen ennek nagyon rossz üzenete van.

És megint csak visszautalnék Török Gábor politológus kiváló elemzésére, a legitimitás-legalitás kérdésére. Én nagyon féltem a nemzeti együttműködés rendszerét attól, hogy az a fajta legitimitás, amit most nagyon erősen úgy érez, hogy megvan - bár ezzel lehetne vitatkozni, hogy mennyire erős ez már most, az első, majdnem két hónap után -, de ez a legitimitás, társadalmi elfogadottság percek alatt el tud enyészni semmivé, ha ennyire nyíltan és egyértelműen kifejezésre juttatják azt, hogy nem kívánnak a demokratikus játékszabályok keretei között eljárni.

Mert ugyanis visszautalnék Kósa Lajos képviselőtársam példájára. Elmondott egy nagyon gyalázatos, tisztességtelen eljárást, amit az MSZP-SZDSZ csinált az alkotmánybíró-jelöléssel kapcsolatban. Messzemenőkig egyetértek vele, hogy rendkívül inkorrekt, rendkívül gyalázatos lépés volt. De ebből én nem tudom azt levezetni, amit ő levezetett, miszerint ha valakik egyszer visszaéltek egy létező szabályozással, akkor gyorsan vátoztassuk meg a szabályt, ha mi is abba a pozícióba kerülünk, mert így nagyon rossz az a rendszer.

Azt gondolom, hogy pont az lenne a lényege ennek a változásnak, amire nagyon sokan szavaztak a Fidesz-KDNP-többségre szavazók közül is, a Jobbikra szavazók közül is változást akartak, az LMP-re szavazók közül is változást akartak, és pontosan a változás szellemével ellentétes az, ha nem egy új típusú szemlélettel jár el a kormánytöbbség, és nem él vissza úgy a kormányzati többségének jogaival, és nem veri át az ellenzéket ilyen típusú jelölések során.

Megkockáztatom, hogy mi megbíznánk a kormánytöbbségben. Ha és amennyiben az alkotmánybíró-jelölést a jelenleg hatályos szabályok szerint indítanák el, akkor a Jobbik komolyan venné ezt a felkérést, komolyan keresne megfelelő jelölteket, komolyan megtenné a jelölését, és komolyan bízna abban, hogy ha majd eljönne a szavazás napja, akkor a Fidesz-KDNP-többség nem csinálná meg azt a tisztességtelen eljárást, amit az MSZP-SZDSZ-többség megcsinált.

Én tehát nagyon rossz modellnek tartom, hogy a fékek és ellensúlyok rendszerére az a válasz, hogy igazából iktassuk ki a rendszerből, mivel valakik már egyszer visszaéltek ezekkel a szabályokkal, ehelyett pedig sokkal inkább ezt a bizonyos kiegyensúlyozott rendszert kell alkalmazni. El kell mondani, hogy Magyarországon kívül csak Lengyelország - a velünk nagyon sok tekintetben történelmi hasonlóságokat mutató Lengyelország - az egyetlen, ahol kizárólag az Országgyűlés hatáskörébe esik az alkotmánybírák személyének kiválasztása.

Látni kell, azt gondolom, hogy ez egy demokráciamérő mutató is igazából, hogy mennyire kiegyensúlyozott és mennyire kényes, mennyire bonyolult a rendszere az alkotmánybírók kiválasztásának. Ausztriától kezdve Spanyolországon át nagyon bonyolult rendszerek vannak, de a közös szempont bennük az, hogy ne legyen pártpolitikai döntések martaléka az alkotmánybírák kijelölése, ami ellen ugyanúgy most nagyon komoly harcot hirdet a Fidesz-KDNP többség. Ezzel messzemenőkig egyetértek, és ha van konkrétan olyan személy, aki tényleg alkalmatlan a jelenlegi alkotmánybírák közül, bizony meg kell találni a legitim módját, hogy távolíttassék el. De ez megint csak nem jelentheti azt, hogy egy féket és ellensúlyt biztosító, nagyon jó vagy legalábbis kevésbé rossz rendszert úgy változtassunk meg, hogy ebből kilúgozódik teljesen az ellenzék beleszólási joga.

Röviden ezt úgy is lehet fogalmazni, hogy igazából, ha így lépne hatályba a szabályozás, akkor egy pártszövetség akarata lényegülhet át egy alkotmányszöveggé.

(21.00)

Tehát egyszerűen, valóban, ahogyan Bödecs Barnabás képviselőtársam mondta, pártgyűlések hangulata és irányvonala határozná meg igazából az Országgyűlés sokszínű, sok összetételű jellegét, s ugye, jelenleg is öt pártból álló parlamentről van szó, tehát ilyen szellemet kell a gyakorlatban is megvalósítani, és akkor megint csak nem lehet kihagyni, hogy a történeti alkotmányosságról ne szóljunk. Az egész kiegyensúlyozott fék- és ellensúlyrendszert nem a francia forradalom találta ki, nem Montesquieu találta ki, hanem ez a történeti alkotmányosság csodaszép terméke, ahol a rendi országgyűlés, a köznemesség nagyon kemény jogokat kiharcolva ellensúlya tudott lenni a királyi hatalomnak. Ha igazából ezt az örökséget is továbbvisszük, akkor ezen örökség szellemének is az felel meg e Ház falai között, amit még egy nagy, egy nagyon erős, egy nagyon tekintélyes Magyarország utódai, illetve tagjai építettek meg a vérükkel, verejtékükkel, ideértve a most már elcsatolt területek magyarságának energiáit is. Igenis, nem tehetjük meg, az őseink akaratával, szellemével is ellenkező lenne, ha ilyen kiüresítő, pártpolitikai logikákat egyszerű szempontok szerint érvényesítő rendszerrel cserélnénk fel az egyébként is meglévő, kétségkívül rossz rendszert.

Tehát végső végszóként azt szeretném javasolni, a 62/2003. alkotmánybírósági határozat is azt mondja, hogy a visszaküldést, a köztársasági elnöki politikai vétót követően igazából három dolgot tehet az Országgyűlés. Az egyik az, hogy változatlan formában megszavazza. Most nem erről van szó, hiszen legalább Mátrai Márta képviselő asszony belátta, hogy a módosító javaslata bizonyos tekintetben módosításra szorul, azonban odáig már nem ment el, hogy elfogadja a köztársasági elnök úr javaslatait, tehát nem történt meg az a második lehetőség, hogy a köztársasági elnök szempontrendszerei szerint módosítsák a törvényt. A harmadik javaslat lenne az, amit én javasolnék mindannyiunknak, hogy zárjuk le ezt a vitát, ne vegyük hosszan igénybe képviselőtársaink figyelmét, akik adott esetben éppen a világbajnokság valamelyik mérkőzésével szeretnének inkább foglalatoskodni.

Tehát a legegyszerűbb megoldás: egyhangú többséggel járuljunk hozzá ahhoz, hogy Mátrai Márta képviselő asszony visszavonhassa a javaslatát, és ezt az egész kérdéskört az alkotmányozással foglalkozó albizottság vagy eseti bizottság keretein belül vitassuk meg.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)