Felszólalás adatai

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! (Dr. Szűcs Lajos: Melyik módosítóhoz?) Ahhoz a módosítóhoz fogok hozzászólni, amelyhez például Lázár frakcióvezető úr is, szíves engedelmükkel. (Derültség - Taps az LMP soraiban. - Dr. Lázár János: Helyes!) A köztársasági elnök kétféle vétóval rendelkezik, az alkotmányos vétó mellett a politikai vétó szolgál azokra az esetekre, amikor vagy nem egyértelmű, hogy egy adott törvényi rendelkezésnél alkotmányellenesség forog fenn, vagy - és kiváltképp akkor, amikor maga az alkotmány kerül módosításra - akkor is élhet és akkor is tanácsos élnie az államfőnek a politikai vétóval, ha a törvénymódosítás szellemiségében szembemegy az alkotmány láthatatlan tartalmával. Ez történt most.

(20.20)

Az a módosító javaslat, amit az alkotmánymódosításhoz, illetve az alkotmánybírósági törvény módosításához Mátrai képviselő asszony beterjesztett, minimális mértékben természetesen megfelel az államfő intencióinak, hiszen azoknak a formai követelményeknek, amikre Sólyom László a parlamentet intette, képviselő asszony módosító javaslata kétségkívül megfelel. Ugyanakkor a Szocialista Párt beterjesztett módosító javaslata fogadja meg azt az intelmet, amit a köztársasági elnöki átirat 3.2. pontja megfogalmaz.

Miről van szó? Sólyom László ebben az átiratban elmondja, hogy amennyiben az Országgyűlés mint alkotmányozó hatalom módosítani kívánja az alkotmánybíró-jelölés, illetve -választás szabályait, ki kell lépnie a jelenlegi szabályozási koncepcióból, amelybe mind a hatályos szabályozás, mind a törvény által bevezetni kívánt megoldás tartozik, és érdemben kell megváltoztatni az erre vonatkozó szabályozást.

Igazuk van abban - ezt a politikai nyilatkozat és a kormányprogram vitájában is elmondtuk -, hogy itt az ideje átgondolni az alkotmányos szerkezetet abban a vonatkozásban, hogy a fékek és egyensúlyok rendszere jól működik-e. Ha Bibóra hivatkozunk, talán fontos arra is hallgatnunk, hogy a hatalommegosztás elvét folyamatosan karban kell tartanunk. Ebből a szempontból természetesen - és itt egyetértünk - látni kell, hogy milyen fonákságai voltak az elmúlt húsz év rendszerének az alkotmánybírák jelölése kapcsán.

De emlékeznünk kell arra is - hiszen ez is hozzátartozik a történeti hűséghez -, hogy miközben a '94-ben kezdődött periódusban meg volt hirdetve a konszenzus a pártok között, valóban elindult egy kedvezőtlen folyamat, amikor az akkori ellenzék jelölt egy szakmailag minden tekintetben megfelelő jogászprofesszort, Bruhács professzor urat, akit az akkori kormányzó MSZP-SZDSZ-többség kizárólag politikai okokból leszavazott. Ugyanakkor ennek rögtön megtörtént a fordítottja is: amikor az SZDSZ által megnevezett liberális jogászprofesszort ennek mintegy ellenpontjaként az akkori ellenzék leszavazta.

Ennek vagyunk folyamatosan a tanúi. Hol a Szocialista Párt próbált pártkatonákat jelölni különböző független intézmények élére, hol pedig a jelenlegi kormányoldal próbált pártkatonát ültetni - miként az az elmúlt órákban is történt - egy független intézmény élére. Ezért is helyeseltük a jelenlegi köztársasági elnöknek azt a jelölési gyakorlatát, hogy ott és akkor, amikor az államfőnek van jelölési joga, nem egyeztetett a pártokkal, s azért nem egyeztetett, mert az elmúlt húsz évben nemegyszer arra is volt példa, hogy ha egyeztetés történik a pártokkal a független tisztségek betöltése tekintetében, az azt eredményezi, hogy a különböző pártok a zsákmányt felosztják egymás között. Erre valóban nincs szükség.

Az államfő külföldi, méghozzá a közép-európai térségből vett példákkal próbálja igazolni: vannak különböző megoldások arra, hogy olyan rendszer álljon elő, amikor egyszerre lehet biztosítani, hogy ne egyetlen kormányzó többség jelöljön például alkotmánybírót, ugyanakkor ne álljon elő az a patthelyzet, amit mindannyian felszámolni kívánunk. Hogy Lázár frakcióvezető úr délelőtti szavait idézzem: ugyanahhoz a célhoz többféle út vezet. Viszont ahhoz, hogy a többféle utakból válogatni tudjunk, ahhoz, hogy megfontoljuk azt a tanácsot, hogy ha már hozzányúlunk az alkotmánybíró-jelölési rendszerhez, akkor érdemes lenne az egész konstrukciót újragondolni, ehhez talán időre lenne szükség, és ezt az időt tudja biztosítani az alkotmány-előkészítő bizottság munkája. Semmi szükség nincs arra, hogy a nemzeti együttműködést önök azzal kezdjék, hogy eleve azt feltételezik: az ellenzék pártjaival nem tudnak megállapodni. Jelzem, hogy az ellenzéki oldalon ül két olyan párt, amelyek nem voltak részesei az elmúlt húsz év mutyijainak. Önök ugyanakkor meg sem próbálnak megegyezni.

S még valami: amit Lázár János képviselőtársam az imént elmondott, az semmiképpen sem a demokrácia nyelve. Nagyon szomorú, hogy amikor az ön szavaira reagálni vagyok kénytelen, akkor egyszersmind egyetérteni vagyok kénytelen jobbikos képviselőtársaimmal. (Taps a Jobbik soraiban.) Elég szomorú, tudniillik amikor azt feltételezi, hogy önökből vagy az önök mögött álló választói többségből az igazság nyilatkozik meg, akkor nem demokrataként beszél. Az igazság egy bonyolult dolog. S amikor önöknek felhatalmazást adtak a választópolgárok, akkor egy konkrét alkotmányos rendszeren belül született meg ez az akaratnyilvánítás. Nem arra adtak önöknek felhatalmazást a választópolgárok, hogy lebontsák azokat a fékeket, amik egy mégoly nagy és mégoly legitim parlamenti többséget korlátoznak.

Tisztelt Frakcióvezető Úr! Már többször elmondtam itt, hogy a Lehet Más a Politika frakciója nem kívánja kétségbe vonni azt, hogy önöknek az alkotmányozásra felhatalmazást adtak a választók. Mi nem kívánunk belemenni abba a számháborúba, hogy önök 53 vagy 68 százalékot szereztek. Önök szereztek egy alkotmányozó többséget, viszont tudatában kellene lenniük annak, hogy ez a többség egy parlamentáris demokráciában nem korlátok nélkül születik meg. Vannak olyan nyugati demokráciák, ahol 80 százalékot kap egy kormányzó többség, és ez a hatalom sem korlátlan.

Arra szeretném kérni Lázár képviselő urat, mellőzze az érveléséből azt, hogy önök az igazság egyetlen letéteményesei, mert ez a jakobinus rendszer és más diktatúrák nyelvezete. Arról lehet beszélni, hogy a különböző célokhoz milyen utakat választunk, és a választópolgárok milyen utakra adtak felhatalmazást, de a mégoly nagy választói felhatalmazás sem hatalmazza fel önt arra, hogy az igazság egyetlen letéteményeseként nyilatkozzon meg a parlamentben.

Ha ön - egyébként joggal - kifogásolja azt, hogy ma a köztársaság Alkotmánybíróságában ül olyan személy, akivel kapcsolatban komoly ügynökvádak fogalmazódtak meg, akkor talán az önök pártjának a felelősségéről is említést kellene tenni. Az, hogy az Alkotmánybíróság színvonala adott esetben csökkent, pontosan annak a kölcsönös mutyinak az eredménye, ami elkezdődött a '94 utáni ciklusban - és erre utal átiratában az államfő -, amikor nem a szakszerűség volt a mérvadó akkor, amikor alkotmánybírákat választottak, hanem az, hogy maradékelven, zsákmányszerzési logikán próbálták ezeket a pozíciókat szocialista-szabad demokrata képviselőtársaikkal egymás között felosztani. S még valami: nem állna ez az aggály, amit ön felemlített az ügynökváddal kapcsolatban, ha az elmúlt években rendezték volna ezt a kérdést, ha ma Magyarországon szabadon hozzáférhető lenne a '89 előtti diktatúra III/I-es, III/II-es és III/III-as ügyosztályainak dolgozó személyek kiléte. Ez a folyamat nem csak a szocialisták miatt hiúsult meg.

Kénytelen vagyok kitérni a négyötödös szabályra, hiszen ön is szóba hozta. Tisztelt Salamon képviselőtársam, néhány dologban képviselőtársaim helyett is válaszolnék önnek. Természetesen az is egy okfejtés, amit Novák Előd képviselőtársam elmondott azzal kapcsolatban, hogy - rossz magyarsággal - melyik törvény helyeződött hatályon kívül 1998-ban. Viszont ha ön azon az állásponton van, hogy ez a törvény már nincs hatályban, akkor logikusan vetődik fel a kérdés, hogy akkor miért kell még egyszer hatályon kívül helyezni. Most nem kell két percben reagálnia, mert erre ön adott egy nagyon logikus választ hetekkel ezelőtt, de - és itt jön be a fékek kérdése - nemcsak intézményi fékjei vannak egy kétharmados parlamenti többségnek, hanem eljárási fékjei is.

(20.30)

Ha önnek, Salamon képviselőtársam, igaza van, akkor önöknek az a kötelezettségük, hogy ezt az érvelést írják le indokolásként. (Taps a Jobbik soraiban.) Azt nem lehet megcsinálni, azt a viccet nem lehet megcsinálni, hogy úgy módosítanak törvényt, ráadásul úgy módosítanak alkotmányt, hogy egész egyszerűen nem adják ennek az indokát. Ha önnek van egy alapos és szakmailag színvonalas indokolása, azt tessék beleírni a törvény indokolásába. Nem tették meg.

És még valamit. Az elmúlt egy hónapban számtalanszor hivatkoztak - joggal - arra, hogy az elmúlt nyolc év kormányzása mit hagyott erre a kormányra, és számtalanszor hallhattuk azt, hogy ki mindenki felelős az elmúlt nyolc évért. És bátorkodom azért megjegyezni azt, hogy az elmúlt nyolc évért talán felelősek azok is, akik például a 2002-es választást elveszítették. 2002-ben önök nem azért veszítettek el választást, mert ostoba szociális ígéretekkel meg lehetett bolondítani a választókat. Önök azért veszítettek választást, mert akkor egy sima többség birtokában nem ismertek mértéket.

Én azt gondolom, hogy ideje talán tanulni a korábbi hibákból, és itt van az ideje annak, hogy egy kétharmados többség birtokában próbáljanak mértéktartást tanúsítani. Ha Salamon képviselőtársamnak igaza van, és az a négyötödös szabály nincsen hatályban, talán például megtehetnék azt az apró gesztust, hogy egy alkotmányozási folyamat küszöbén hatályba léptetik.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP és a Jobbik soraiban.)