Felszólalás adatai

LAKATOS ANDRÁS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Magam az általános vitában már a kisebbségi véleményt megfogalmazva, kifejthettem a saját véleményemet is döntő többségben. Ott megfogalmaztam azt a véleményünket, hogy ennek a törvénynek, rengeteg gondja mellett, két nagy problémája van.

(10.50)

Az egyik az, hogy a politika dominál a megváltoztatásban, illetve a beterjesztésben, a másik pedig, hogy nem világos az a kormányzati cél, aminek érdekében és amilyen kamarát létre kívánnak hozni.

A szerdai vitában Salamon úr, az ügyrendi bizottság elnöke - hivatkozva is rám - kvázi visszautasította, hogy a kamarai törvény módosításának benyújtása politikai indíttatású lenne. Ezt nagyon sajnálom, mert részben a mostani a vita, részben a közben elhangzott néhány kijelentés, bizony, bennem megerősítette azt a véleményt, hogy kimondottan politikai indíttatású a törvénytervezet benyújtása. Ezt egyébként Fónagy államtitkár úr a mezőgazdasági bizottság ülésén - ha kell, idézem szó szerint - elfogadta, hogy igenis, kérem, tessék tudomásul venni, van benne politikai akarat, hogy ezt ilyen módon terjesztettük be.

Herényi úr a hozzászólásában - külön kért rá időt, hogy elmondhassa -: igenis, kérem, azért kell változtatni, mert a kamarák mostani tisztségeiben zömében régi típusú, régi káderek, apparátcsikok ülnek, a nagyvállalatok választottjai ülnek, akik mást akarnak, mint amit mi szeretnénk.

A harmadik dolog, ami elég egyértelműen alátámasztja, hogy az általános indoklásban, amelyben a változtatást indokolja a kormány, azt fogalmazzák meg, az van ide leírva, hogy mit várnak el ettől a változtatástól, az új kamarától. Azt mondja: "Különösen fontos, hogy a kamarák jobban igazodjanak a kormány gazdaságfejlesztési programjának végrehajtásához."

Kérem szépen, nem sorolom tovább, ezek a kijelentések, ezek az idézetek alátámasztják, hogy sajnos valóban, elsősorban és dominánsan politikai indíttatású a törvény beterjesztése, és azt is mondom - végigolvasva ezt a törvényt elölről-hátulról, oda-vissza -, hogy nem volt könnyű helyzetben az az apparátus, akinek ezt meg kellett fogalmazni - meg is látszik egyébként a színvonalán; nem kidolgozott, nem kellően fajsúlyos, nem egyenlően súlyozott kérdések vannak benne, mert megpróbált eleget tenni annak a politikai szándéknak, ami a változtatást fogalmazta meg, s most itt kiderül, hogy a kormány igazából pontosan azt sem tudja, hogy milyen irányú változtatást kíván létrehozni.

Engem meglepett például, hogy egy új variációt hallottunk Rigler képviselőtársam előterjesztésében. Ha jól értem, akkor ma a legnagyobb kormányzó párt egyik itt felszólaló képviselője azt mondja, hogy ahhoz képest, ami be van nyújtva, sorry, nem ilyen kamarát akarunk, nem közfeladatot akarunk átadni, mert azok nem tudják ezt ellátni, meg milyen alapon lenne náluk, akkor kvázi egyesületi törvény alapján létrejövő kamaráról van szó. Ehhez viszont semmiféle beterjesztett törvénytervezet nem kell - ugye, Sümeghy úr? -, azt kell csak kimondani, hogy megszüntetjük a '94. évi XVI. törvényt ilyen vagy olyan ok miatt. Szokás szerint meg sem kell ezt indokolni, és akkor ezt a társadalom tudomásul veszi.

Azt gondolom azonban, hogy nem ez történik, hanem az előbb említett politikai motivációk miatt egy végig nem gondolt, eléggé áterőltetett változat került ide. Úgy tűnik, hogy a frakciók közötti egyeztetés sem történt ebben meg, mint ahogy nagyon sajnálatosnak tartom azt is, hogy a koncepció kialakításában, a vizsgálati tapasztalatok összegyűjtésében érdemben nem történt semmiféle párbeszéd a működő kamarák vezetőivel. A kodifikációs szakban történt ugyan véleménykérés, amiket zömében nem vettek figyelembe, de az, hogy hogyan is működtetek az elmúlt öt évben, milyen gondokkal találkoztatok, hogy érzékelitek annak a választókörnek a véleményét, amely... - bármennyire degradálják le tisztelt képviselőtársaim, itt egy önkormányzati és választási rendszeren keresztül történt a kamarai tisztségviselők megválasztása, van ennek egy teljesen normál kontrollja is. Van tapasztalat ebben, több konferenciát tartottunk ebben az ügyben, tehát jó lett volna megkérdezni, hogy miről is van szó.

Mert az nem vitatható, amit Sümeghy képviselőtársam mond, igaz, be kell vallanunk. Amikor '94-ben átvettük a kormányzást, akkor egy megállapított törvény volt, és el kellett volna kezdeni működtetni. Tényleg igaz, hogy az akkori megszorító intézkedések következtében vagy hatására nem vállalta fel az akkori kormány azt a minimum egyéves finanszírozást, ami a tárgyi-személyi feltételek megteremtéséhez kellett volna. Nagyon nagy hiba volt, ma is látszik, jogosan éri kritika, és mi sem mondtuk, hogy nem így van. Az is igaz, hogy sok huzavona történt ahhoz, hogy olyan közfeladatokat adjon át a kormány, amitől a kamarák működni lesznek képesek.

De végül az a két módosítás, ami közben megtörtént, azt gondolom, hogy mára rugalmas, működőképes, és köszönhetően a tagoknak - akik tényleg joggal háborogtak az elején, mert nem kaptak semmit, az ő tagdíjukból felhatalmazott vagyonnak köszönhetően -, ma eszközeiben, feltételeiben is működő kamarák vannak. Azt gondolom, hogy ez nagyon fontos. A kialakult szolgáltatás egyre több emberhez jut el, ha nem is mindenkihez, mert esetleg ő maga nem képes felismerni a saját érdekét, vagy éppen valamilyen oknál fogva nem tud vele élni.

Ne felejtsük el, tisztelt képviselőtársaim, hogy rengeteg a kényszervállalkozó! Ezt a kényszervállalkozó kifejezést nem megbélyegzésként, nem pejoratív szóként használom, de benne van, hogy bizony, nincs ismerete a piacról. Gyakorló kamarai elnökként mondom, hogy rengeteg tanfolyamot igyekeztünk szervezni. Minden télen azzal töltjük az időt, hogy megismertessük a tagokkal legalább az agrárszabályozást. Nem képesek eljönni, esetenként már majdnem ölben hordjuk fel az embereket, hogy jöjjenek el, érdekeltté tesszük, jöjjön el, hallja meg, utána tudjon elmenni a területi irodánkhoz egy pályázatot elkészíttetni vagy valami segítséget igénybe venni.

Be kell kalkulálni, hogy a tényleges piaci szereplők ma még nem azok, akik - remélhetőleg néhány éven belül letisztulva - felismerik a saját érdekeiket, és keresik, hogy ki tud ebben az ügyben tenni valamit. Mint ahogy a nyolc országban valószínűleg rég túlvannak ezen, hogy a piac szereplőiként a saját érdekeiket felismerjék, és ott nem kell kötelező tagság ahhoz, hogy elmenjenek és tartozzanak a kamarához, mert az nekik sok szolgáltatást tud nyújtani. Jó lett volna tehát meghallgatni a tapasztalatokat, ezeket higgadtan elemezni. Mi ugyanis nem is ismerjük pontosan a vizsgálat eredményét. Nem tudjuk, hogy ez a vizsgálat mit hozott, bár héthónapos csúszással lett belőle javaslat, de nem tudjuk, hogy a vizsgálat mit hozott.

Egy tény: az országban nagyon sok öncselekvésében sértettnek érzett ember van, aki tehernek érzi a kamarát. Ez tényleg igaz, mert még az előbb említett folyamatként nem jutott hozzá azokhoz, amiket a kamara képes számára adni. Azon kellene gondolkodni - és ezt mi nem vitattuk, soha nem is vitattuk -, hogy ezt a törvényt működőképessé kellene tenni, hogyan lehet a terhét csökkenteni, megszüntetni, elviselhetővé tenni, hogy a tagdíjcsökkentés mellett vagy a jövedelmezőség javulásával bírja el a kamarai tagsági díjat. Azt gondolom, akkor jártunk volna el helyesebben, ha ebbe az irányba megyünk.

Vagy ha belegondolunk, ott is ellentmondást érzek, hogy a preambulumban gyönyörűen meg van fogalmazva, hogy a kormány a közfeladatok átadásával kíván a gazdasági igazgatáson csökkenteni. Át kívánja adni, megtartva magának - gondolom én - zömében az ellenőrzést és persze - konzultációval - a koncepció kialakítását.

Nem ezt látjuk, tisztelt képviselőtársaim, és ezért van politikai üzenete! Amikor azt látjuk, hogy el sem fogadtuk és ki sem mondtuk, hogy mi lesz a kamara, meg sem fogalmaztuk a funkcióját, már a területfejlesztésről szóló törvényben megszüntettük a kamarák képviseletét.

Működött! Tessenek elhinni, hogy működött! Minden bizottságnál, Szabolcs megyében mind a három kamaránál működött, a beadott pályázatokról véleményt mondott, adott esetben ütközött a pályázóval is, mert éppen párhuzamos kapacitások tömegét hozta volna létre. Szembeszálltunk velük is, hogy ott jót tudjunk képviselni. A megye mezőgazdaságáról stratégiai tervet készítettünk kamarai költségen. Agrármarketing-stratégiai tervet készítettünk kamarai költségen, és hadd ne soroljam még! Jó lett volna megismerni ezeket, hogy akkor most, az ötödik évben, a gondok után - amelyek jogosak - végül mit is csinálnak ezek a kamarák.

El lett véve a gazdajegyző-hálózat! Tessenek megnézni, hogy jobban megy-e - bár ez most egy centralizált eszközrendszerré vált. Amikor a kamarák működtették, partnere volt a vállalkozónak, odaszoktak a vállalkozók, nagyon komoly ügyfélforgalmat bonyolítottak le, segíteni tudtak ott, ahol kellett. Több kellett volna belőlük! Lett helyette centralizálás, lett az államapparátus része, bizonyítván, hogy csak szólam, hogy az állam csökkenteni akarja az apparátusát, hogy nem akarja a beleszólást, hiszen ide nagyjából ezer ember többletet vállaltak fel köztisztviselőnek, amit egyébként a tagok most már döntő részben saját pénzükből fizettek.

Ezek a jelenségek azok, amelyek számomra hiteltelenné teszik a megfogalmazott célokat és azt, ami itt a vitában kialakult, hogy tulajdonképpen jó kamarát, működő kamarát akarunk, avagy valamilyen oknál fogva politikai okból bele akarunk avatkozni a rendszerbe. Ha végigolvassuk ezt a törvénytervezetet, sajnos azt kell látni, hogy a törvény elfogadásakor alapvetően rövid pórázon tartott, a mindenkori kormánynak kiszolgáltatott kamara jön létre, ha ez így valósul meg.

(11.00)

Ha megnézzük az előbb már említett területfejlesztési törvényből való távoltartást és annak összetételét, láthatjuk, hogy az ezt mutatja, és a falugazdász-hálózat is ezt mutatja. Vagy hadd utaljak Tóth Imre képviselőtársam szerdai megjegyzésére, aki hibaként rótta fel nekünk, hogy együttműködési megállapodások nem jöttek létre az államigazgatás és a kamarák között. Ez nem igaz!

Írásos javaslatot küldtem át az FVM-hivatal vezetőjének, amikor megtörtént a váltás. Nem jött válasz. Kértem személyes megbeszélést. Elmentem vezető munkatársaimmal, és kértem, tisztázzuk, hogy tudunk együttműködni, miután érdemi változás van, nálatok van a falugazdász-hálózat, új személyi összetétel van. Hogy tudunk együttműködni? A korábbi vezetővel kiválóan tudtunk. Röviden tudtomra adta, hogy amíg nem dől el a kamarai törvény sorsa, semmiben nem hajlandó együttműködni - nemhogy aláírni, de együttműködni se. Vegyem tudomásul, hogy minden adat, amit a falugazdászok összegyűjtenek, az FVM-hivatal tulajdona, ne számítsak rá, hogy nekem adatot ad át. S ezt nemcsak nekem mondta el, hanem a megyei közgyűlésnek adott jelentésében leírta, hogy kéri a közgyűlés tagjait, az itt közölt adatokat az FVM engedélye nélkül ne használhassák fel, mert az az ő tulajdona.

Milyen üzenet ez, kedves képviselőtársaim? Milyen szervezetet akarunk mi csinálni? Még egyszer mondom, úgy érzem, nagyon koncentrált állami akaratot, hogy ne szóljon bele a kormány gazdaságpolitikájába, miközben - s ez az én alapvető gondom - a köztestületiségre hivatkozva azt mondjuk, hogy általános érdekképviseletet valósítson meg a kamara, ami azt jelenti, hogy a mindenkori kormánnyal szemben a gazdaság érdekében vitatkozik, és közösen alakítanak ki bizonyos koncepciókat. Ezek szerint nincs arra kíváncsiság, érdeklődés a kormány részéről, hogy mit akar a gazdaság szereplője, mert ezt egy nagyon szűk kör kezébe akarja bekoncentrálni.

A kötelező kamarai tagság megszüntetésével és a mostani választási rendszerrel, ami itt le van írva, a tisztségviselők kamarája fog létrejönni. Azok lesznek benne a kamarában, akik meglátják benne az érdekérvényesítés lehetőségét, de az az érdek, amit ők meg fognak jeleníteni, már rég nem az, ami a gazdaság összes szereplőjének az érdekeként jelenik meg. Amikor a vitában ezeket az ügyeket érintik képviselőtársaim, akkor ezeket is célszerű lenne figyelembe venni.

Nekem például szembetűnő, nem is nagyon tudok mit kezdeni vele - a jogászok majd megfejtik -, hogy milyen akaratot tükröz az a választási rendszer, amely két pilléren nyugszik, s bizonyos elemeket most említ a törvényben, a többire meg azt mondja, hogy majd a kormány meg fogja mondani, hogy választunk. Csak sejtjük, mi lesz ebből, hogy mit mond. De le van írva, hogy "szétválasztjuk az aktív és passzív választási jogot". Mit jelent ez? Ha megnézem a 8. § (1) vagy (2) bekezdését, akkor kiderül, arról van szó, hogy elválasztjuk a választhatóságot és a választási jogosultságot. A választhatók körét leszűkítjük, amit most még nem lehet pontosan behatárolni, a törvény sugallata szerint csak az egyéni vállalkozókra, választani viszont mindenki jogosult, és önök az általános érdekérvényesítést erre alapozzák. A köztestületiség egyik pillére ebben az előterjesztésben az, hogy legalább választhat az illető, hiszen automatikusan beléphet a kamarába, ha akar, és ezáltal választóvá válik. De mint említettem, nagyon furcsa módon, az aktív és a passzív jogot szétválasztva a választhatóságot nem biztosítják mindenki számára.

Végezetül szeretném megemlíteni, hogy a javaslat hatályának, a köztestületi feladatokból fakadó közfeladatok ellátásának mindenkire való kiterjesztése erőteljesen alkotmánysértés ízű. Ezt feltétlenül végig kell gondolni, lehetetlenség ugyanis, hogy egy kisebbség - amit meg se tudunk most mondani, hogy mennyire kisebbség - a piac valamennyi részvevőjére általánosan kötelező szabályokat hozzon létre. Ez így nincs rendesen végiggondolva.

Legvégül - mert eltelt az időm, és elnök úr kérte, hogy ne lépjük túl a vezérszónok idejét - úgy gondolom, miután két napja keményen dolgozom a módosító indítványokon, hogy szinte javíthatatlan. Azért javíthatatlan ez a törvény, mert nem világos számunkra, mit is akar a kormány, s így nagyon nehéz eldönteni, hogy a módosításokkal mit akarjunk megvalósítani. Ezért természetesen többféle irányban fognak hatni a módosító indítványok.

Ugyanakkor jó lenne, ha a vitát figyelembe véve a kormány elgondolkodna, és visszahozná újragondolva, s ténylegesen eldöntené, mit akar a kamarával, és olyan javaslatot nyújtanak be, ami azt szolgálja. Félő, hogy bármennyi módosító indítvány fog bekerülni, ebből nem lehet működőképes kamarát csinálni. Rigler képviselő úr hozzászólása után, aki azt fogalmazta meg tulajdonképpen, hogy nincs szükség kamarára, abban reménykedem, hogy ezt nyíltan ki merik mondani, és akkor nem a módosításra, nem egy új törvényre, hanem esetleg a mostani visszavonására és egyesületi alapon való szerveződésére tesznek majd javaslatot. Ezt mind végig kellene gondolni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)