Felszólalás adatai

TOKÁR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A végére akartam hagyni ezt a gondolatot, de azzal kezdem, hogy szelíd jóindulattal azt tanácsolom a kormánynak, az államtitkár úrnak, hogy a magyar vállalkozások érdekében vonja vissza ezt az előterjesztést, és a kamarai ötéves munka értékelésén alapuló, új előterjesztést tegyen a parlament elé. Miért teszem ezt a gondolatot előre?

Azért, mert ez a kamarai törvényi előterjesztés annak az országgyűlési határozatnak a végrehajtásán kellene hogy alapuljon, amely négy pontba foglalta a kormány kötelezettségét. Először is felkérte a kormányt, hogy értékelje a kamarák eddigi tevékenységét, a kötelező kamarai tagság indokoltságát vizsgálja meg, a kereskedelmi és iparkamarai, valamint a kézműves-kamarai integrálásnak a lehetőségét nézze meg, és vizsgálja meg az Állami Számvevőszék ellenőrzési jogköre kiterjesztésének lehetőségét. Ezt a felvezetésében az államtitkár úr is említette.

Nos, ha megnézzük, megvizsgáljuk, akkor megállapíthatjuk, hogy a kormány ennek a kötelezettségének nem tett eleget. Nem végezte el ezt az ötéves értékelő munkát, vagy ha elvégezte is, ezt jól titkolja, mert nem terjesztette a parlament elé. Ez rendkívül hiányzik, és ha ez az értékelés megtörtént volna, akkor ez a vita, amely ma itt lefolyt a parlamentben, lényegesen rövidebb és célratörőbb lett volna. Ezért érezhetjük mi, ellenzéki képviselők, hogy a hozzászólások nagy része politikai tartalmú, és nélkülözi a szakmai indoklást, vagy legalábbis nagyon szűk körre terjed ki.

Milyen kifogások voltak az eddigi kamarákkal kapcsolatban? Hivatásos mozgalmárok vezetik. Ha azok a mozgalmárok a mi oldalunkon vannak, azok rossz mozgalmárok, ha a másik oldalon vannak, azok jó mozgalmárok. A vezetők önálló gazdasági vezetők, ezért nincs idejük a kamarákkal foglalkozni. De, kérem szépen, ez csúsztatás, összekeveri a kamara apparátusát és a választott vezetőket. A Szocialista Párt szócsövei a gazdasági kamarák, ami teljesen nélkülöz minden alapot, hiszen rendkívül sok vitánk volt a kamarákkal, és én magam is úgy ítélem meg, hogy rendkívül sok területen szorul a munkájuk változtatásra. Szűk, vékony réteg hatalmát érvényesítik a kamarák - volt az indoklásban. Nagyon kevés volt a szakmai rész, pedig miről kellett volna hogy szóljon ez a vizsgálat?

Meg kellett volna nézniük a kamaráknak, hogy például hogyan tettek eleget a szakképzési törvényben kapott joguknak és feladatuknak. Meg kellett volna nézni, hogy a szakképzési helyeket megfelelőképpen ellenőrzik-e, biztosítják-e, hogy a szakmunkás-utánpótlás, a szakképzett utánpótlás megfelelően, valóban szakképzetten kerül ki az intézményekből. Előfordulhat-e, hogy egy városban lassan eljutunk oda, hogy a legfiatalabb bádogos szakember 50 éves, és tíz év múlva nem lesz, aki a beázott tetőt megjavítsa, mert nincs, aki koordinálja a szórványképzésben történő szakképzést. Például erre a kérdésre is választ kellett volna adni.

Vagy meg kellett volna nézni, hogy ezek a kamarák a piacszervezésben mit tettek annak érdekében, hogy a kis- és középvállalkozások azokat a hátrányokat, amelyekkel elindultak, hogy nem tudtak megfelelő piachoz jutni, elősegítették volna. Meg kellett volna nézni, hogy hogyan sikerült a kamaráknak a külképviseletek tekintetében valamit javítani azon az állapoton, azon a hibán, hogy a külképviseleteket integrálták a külügyminisztériumokban. Hogyan lehetett volna és hogyan lehetne a kamarák feladatául kiszélesíteni ezt a tevékenységet? Mit tettek a kamarák a feketegazdaság visszaszorítása érdekében? Azt az etikai kódexet, amelyet maguk megfogalmaztak magukkal szemben, érvényesítették-e a vállalkozások tekintetében? Erre is ki kellett volna térni az értékelésben.

Meg kellett volna nézni, hogy a vállalkozások területi eloszlásában a kamarák milyen szerepet töltenek be. Hagyják egymás nyakára nyitni a vállalkozásokat, hogy a működésüket lehetetlenné tegyék, vagy megpróbálják úgy racionalizálni ezt a dolgot, hogy az induló vállalkozások meg tudjanak élni kellő piac tekintetében. Vagy meg kellett volna azt is nézni ebben az értékelésben, hogy a területfejlesztési tanácsokban kapott feladatukat mennyire tudták megvalósítani, hogy az-e az indoka annak, hogy ilyen példátlan módon kirekesszék a területfejlesztésben való részvételből, és, engedjék meg a tisztelt képviselőtársaim, a részvételi jog és a szavazati jog azért össze nem hasonlítható lehetőség. De arról már nem is beszélve, hogy rosszul idézte a tisztelt képviselőtársam, a fideszes, mert a megyei területi kamarákban nincs részvételi jog, az csak a regionálisban van, kérem szépen. De a lényegén nem változtat, ez a kettő dolog nem összehasonlítható.

Tehát amikor bizalomvesztésről beszélünk, ami lehet, hogy így van, lehet, hogy sok területen nem tudtak ezekről a feladatokról, de erről kellett volna egy értékelést csinálni, tisztelt képviselőtársaim, hogy legyen miről vitatkozni. És akkor elkerültük volna a személyeskedést, elkerültük volna az egyedi esetek felhánytorgatását, és nem akarnánk minden lovat agyonlőni, ha egynek eltörik a lába. Ez elmaradt. Ezért még egyszer megismétlem a kérésemet a tisztelt államtitkár úrhoz, hogy a magyar vállalkozások jövője érdekében vonja vissza a kormány ezt az előterjesztést, és a tényleges kamarai munka értékelésén alapuló javaslatot nyújtson be a parlamentbe.

Az indokom az, hogy ez a törvénytervezet nem a szervezet működésének jobbítását szolgálja, hiányzik az előremutató gondolat belőle, hogy hogyan kell átalakítani a kamarákat, milyen törvényi garanciát kell biztosítani ahhoz, hogy a gazdálkodó szervezetek támogatást leljenek a kamarákban. Mindezen indokok alapján azt kérem, hogy fontolja meg a kormány ezt az előterjesztést.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)