Felszólalás adatai

GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársak! Örülök, hogy a Szocialista Párt ilyen mérvű érdeklődést mutat gondolataim iránt. A következő: harmadik köztársaság, Magyar Köztársaságot kihirdették tíz éve, '89. október 23-án, politikai téren megtörtént a rendszerváltozás. A gazdaságpolitikában nem történt meg. Képviselő asszony, ön azt mondja, hogy piacgazdaság van. Igen. De a piacgazdaságnak a megyei, helyi szinteken kik a megjelenítői? Én önt a következőképpen tájékoztatom.

'88-ban, mikor megindult, úgymond, a spontán privatizáció, általában kinek volt lehetősége, hogy hozzájusson az állami, szövetkezeti és egyéb vagyonhoz? Önnek elújságolom: általában az adott egypártrendszerhez kapcsolódó régi kommunista vezetőknek. Mondjuk ki ezt a szót! Természetesen hozzájutottak a tíz év alatt olyan vállalkozók is, akik elkezdték egyszerű lakatosként - ismerek nagyon sok ilyen embert -, és ma már több tíz embernek munkát adó középvállalkozókká váltak. Adja Isten, hogy mind több legyen, mert akkor lesz polgári köztársaság Magyarországon, ha mind több gazdag polgár lesz! De a spontán privatizáció folytán az említett egypártrendszerhez kötődő emberek jutottak általában nagyon könnyen ahhoz a vagyonhoz.

Tisztelt képviselő asszony és Tokár képviselő úr, ez itt a lényeg, önök nem vették észre! Ez itt a lényege, hogy azért nem tudta a három köztestületi kamara is betölteni azt a célját, mert én csak az agrárkamara oldaláról mondom, egy-két megye kivételével általában az a régi kommunista vezető lett a vezetője. Az egyszerű parasztok, őstermelők és a többiek nem fognak oda bemenni, még ha erőszakkal vinnék oda, sem, mert azt mondja, hogy ugyanaz a kommunista vezető próbálja ma, csak esetleg más színbe átváltoztatva. Ilyen egyszerű, nagyon egyszerű a magyar politika, helyi szinten ez így valósult meg! Ezért nem tudta betölteni az a köztestületi kamara, amit gyakorlatilag kellett volna, hogy a XVI. törvény betöltsön, és ezért nem akarnak az emberek.

Majd a következő két percben természetesen még (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a stúdiumot folytatom tovább.