Felszólalás adatai

DR. ŐRY CSABA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! A helyzet az, hogy úgy van, ahogy Bársony András mondta: benne van a törvényben. Az, hogy a törvény kimondja az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét, és a munkaerő-kölcsönözéssel kapcsolatban meghatározza azokat a szakaszokat, a munka törvénykönyvének azokat az egyéb szakaszait, amit nem kell alkalmazni a kölcsönzéssel összefüggésben, és nincs ezek között az a szakasz, hogy az egyenlő munkáért egyenlő bért kell fizetni, tehát nincs benne az, nem mondja ki az egyenlő munkáért egyenlő bér követelményét, ebből egyenesen következik az, hogy egyenlő munkáért egyenlő bért kell fizetni a munkaerő-kölcsönzés esetén is.

(21.30)

Más a törvény szerkezete, azért nem férnek bele ide a módosítások. Tehát nyilván, egymás mellett elbeszélünk, ugyanazt mondjuk. Ugyanazért a munkáért ugyanazt a bért kell fizetni, csak másként szabályozzuk, de ugyanaz a végeredmény. Fölösleges olyan szabályokat beadni, amelyek viszont megtörik a törvény megalkotásának a logikáját és a szerkezetét.

Ráadásul az egyenlő munkáért egyenlő bér elve nem jelenti azt, hogy mindig és mindenhol ugyanannyit kell, sőt azt sem jelenti, hogy ugyanazon a munkahelyen vagy hasonló munkát végzők esetében mindig ugyanazt a bért kell fizetni, mert függ ez a képzettségtől, az időtől, a gyakorlottságtól. Nyilvánvalóan, ha hirtelen szükségem van tizenöt új titkárnőre, mert van valami rohammunka, akkor azt, aki három nyelven beszél, és egyébként vakon ír a géppel, és azt, aki éppen csak pötyög, de azért úgy, ahogy már ismeri a szövegszerkesztőt, valószínűleg nem ugyanazért a bérért fogom fölvenni, ha kölcsönzök munkaerőt erre a rohammunkára.

Tehát azt gondolom, hogy az egyenlő munkáért, egyenlő képességekkel, egyenlő teljesítménnyel egyenlő bér jár, de ezek olyan kérdések, amelyeket a munkaerőpiac magától is kialakít, meghatároz, következésképpen teljesen fölösleges részletbe menően olyan szabályokat alkotni, amelyek ráadásul egyébként benne vannak a törvényben.

Köszönöm.