Felszólalás adatai

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A különböző államigazgatási filozófiák eltérően ítélik meg, hogy kiket tekintenek köztisztviselőnek és kiket nem. Általános közmegegyezés szerint köztisztviselőnek tekintik azt, aki állandó munkaviszonyban áll az állammal, az önkormányzattal vagy azok intézményeivel. Nem rendelkeznek köztisztviselői jogállással viszont azok, akiket munkaszerződéssel vagy a versenyszféra szabályai szerint működő közintézménynél alkalmaznak.

Több vélemény szerint nem lenne szabad köztisztviselőnek dolgozni a központi államhatalomtól független hatalmi ágak szervezeteiben.

(10.30)

Ilyen megfontolásból például Magyarországon a Magyar Nemzeti Bank alkalmazottai nem köztisztviselők, ugyanakkor viszont köztisztviselőnek minősülnek az Országgyűlés Hivatalában, az Alkotmánybíróság Hivatalában, az Országgyűlési Biztosok Hivatalában, az Állami Számvevőszékben vagy a Gazdasági Versenyhivatalban dolgozók, akik a Nemzeti Bankhoz hasonlóan szintén a központi kormányzattól független intézményekben dolgoznak.

A példával csak érzékeltetni kívántam, hogy a köztisztviselőkre irányuló jogalkotás iránya nálunk még nem egyértelmű, és a nyugat-európai gyakorlat sem kiforrott. 1992-ben nagy előrelépés volt az, hogy a korábban mindent, az államigazgatást, az igazságszolgáltatást, a gazdasági és társadalmi életet átfogó államhatalom szervezetei közül kiemeli a törvény azokat, akik tevékenysége révén válik valósággá az államhatalom akarata, a gazdaság befolyásolása, a közrend és a honvédelem biztosítása, a nyilvántartások vezetése, az oktatás és az egészségügy megszervezése, a szociális védőháló kiépítése és működtetése területén. A kilenc esztendővel ezelőtt hatályba lépett törvény jól szolgálta a társadalmi-gazdasági átmenetet, de most a törvényjavaslat szerint mintegy száz helyen változtatásra szorul.

Milyen irányúak ezek a változások? A közvéleményt érdeklő változásokat csak üdvözölni lehet. Az 1992. évi köztisztviselői törvényt követően ugyanis sajnálatosan leértékelődött a közszolgálatban dolgozók munkája, létbiztonsága és fizetése. Ha e törvényjavaslat nyomán nem is sikerül visszaállítani az Antall-kormány idején biztosított minimálbérhez viszonyított köztisztviselői alapilletményeket vagy a köztisztviselőkre vonatkozó végkielégítési szabályokat, a jelenhez viszonyítva egyértelműen javulni fog a köztisztviselők megbecsültsége. Az elmúlt években ugyanis a költségvetés egyensúlyi gondjaira történő hivatkozással rendszeresen csökkentek a köztisztviselők reálkeresetei, fokozódott a lemaradásuk a versenyszféra kereseteitől, miközben az itt dolgozók munkaterhei növekedtek.

A törvényjavaslat egyik legvitatottabb eleme a kiemelt főtisztviselői kar létrehozása. A törvényjavaslat indoklása szerint ezzel a kormányzat szándéka az, hogy kialakítson egy kis létszámú, de szakmai felkészültsége és tájékozottsága miatt ütőképes, biztonságot jelentő, távlatokban gondolkodó szakmai elitet. A főtisztviselők segítik majd a közigazgatási stratégiai döntések, programok előkészítését és végrehajtását, valamint az európai integrációval összefüggő kormányzati feladatok ellátását.

Mindeddig a Miniszterelnöki Hivatal állománya töltötte be ezt a szerepet, és a fő kérdés az, hogy szükséges-e egy újabb területtel erősíteni a kancellária típusú kormányzást a koalíciós típusú kormányzás rovására. A főtisztviselői kar intézménye több uniós országban már elfogadott és bevett gyakorlat, de ezen országokban ez a megoldás lényegében kiváltja a nagyobb létszámú kancellária szükségességét. E törvény indoklása során eddig még nem merült fel annak az államigazgatási filozófiának az előtérbe kerülése, amely a távlatban csökkentené a Miniszterelnöki Hivatal létszámarányát a többi minisztériuméhoz viszonyítva, és ehelyett a főtisztviselői kar megalakítását szorgalmazza.

Úgy tűnik, hogy a kancellária változatlanul fennmarad, és a főtisztviselői kar révén most már a minisztériumokban is további teret nyer. Ily módon valóban nő a központi akarat hatékonysága, de fennáll az a veszély is, hogy formálissá válhat a koalíciós kormányzás. Lehet, hogy emiatt a kormányzati stabilitás árát, a kisebb koalíciós partnerek minisztériumokon belüli érdekérvényesítő képességének a csökkenése miatt, a parlamenti instabilitás területén kell majd megfizetni. Politológiai értelemben - mondják az MDF szakértői - a kancellária plusz főtisztviselői kar együttes léte csak az egyenrangú pártok koalíciós kormányzása esetén nem fenyegeti a kormány parlamenti hátterét.

Gémesi György képviselőtársam, a Magyar Demokrata Fórum vezérszónoka már kifejtette, hogy a törvényjavaslat több helyen sérti az önkormányzatok önálló munkaszervezési jogosítványait. Ellentétes az önkormányzati törvénnyel, amely szerint az önkormányzat maga határozza meg szervezetének és működésének rendjét. Például a kötelező heti 40 órás munkaidő-beosztást az érintett települések képviselő-testületeire kellene bízni és nem központilag meghatározni. Az önkormányzatiságot sértő törvényhelyek megváltoztatása érdekében módosító indítványokat nyújtottunk be.

Tisztelt Ház! Tiszakécskei, Kecskemét környéki választókerületemben sok kritika érte a törvényjavaslatnak a köztisztviselői keresetek egységesítését célzó változtatásait. Véleményem szerint e területen a véleménykülönbségek feloldhatók. Ha egy laza formában egységes köztisztviselői kar létrehozását helyeseljük, akkor egyet kell érteni azzal a törekvéssel, hogy az önkormányzatok illetményalap-megállapítási jogosítványai csökkenjenek. Ma már méltánytalan a közigazgatásban a köztisztviselői illetmények közötti aránytalanság, és gyakran még az önhibáján kívül hátrányos helyzetű önkormányzatoknál is lényegesen magasabb a köztisztviselői illetményalap, mint például a minisztériumokban.

A jövőben a helyi önkormányzatok képviselő-testülete csak lefelé és legfeljebb 10 százalékkal térítheti el az állami illetményalap-javaslatot, és így megelőzhető a közigazgatáson belüli indokolatlan bérdifferenciálódás. Az adatok szerint tavaly a 3178 helyhatóság közül csupán 30 helyhatóság, azaz az összesnek nem egészen 1 százaléka állapított meg a központi 28 150 forintnál alacsonyabb összeget. A képviselő-testületek 29 százaléka a központi illetményalap mellett döntött, az önkormányzatok 70 százaléka viszont a központi illetményalapnál magasabb összeggel díjazta a tisztviselőit.

A legalacsonyabb illetményalap 2000-ben 25 335 forint volt, míg a legmagasabb illetményalap már 52 ezer forint. Ez már elfogadhatatlan előny, sehol a világon nincs ennyire túlfizetve az önkormányzati apparátus a minisztériumokhoz viszonyítva. Szükséges és elkerülhetetlen tehát a köztisztviselői illetmények egységesítése. Ez az egységesítés nincs ellentétben azzal az elvárással, hogy a kisebb településeken a köztisztviselőknek lényegesen szélesebb szakmai területeken kell lépést tartaniuk a joganyaggal, és kell konkrét ügyekben intézkedniük.

A nagyobb települések több köztisztviselőt foglalkoztathatnak, azaz jobban tudják specializálni a feladataikat. A követelmények különbözősége feloldható lenne a kistelepülések köztisztviselőinek többletteljesítményét elismerő pótlékok révén, de a jelenlegi törvényjavaslat nem ezt az álláspontot tükrözi.

Választókerületemben a köztisztviselői törvényjavaslatot tanulmányozó polgármesterek és jegyzők egy, Ballószögön két hete tartott tanácskozáson éppen azt sérelmezték, hogy a törvényjavaslat nemhogy növelné, hanem kimondottan csökkenti a kisebb települések illetménykiegészítését. A 44/A. § az önkormányzati köztisztviselőknek adható illetménykiegészítést a községi önkormányzatok körében középiskolai végzettségű köztisztviselő esetében nem tesz lehetővé, és felsőfokú iskolai végzettségű köztisztviselő esetében is csak feleannyit, mint más helyi önkormányzatnál.

Választókerületemben a polgármesterek és a jegyzők egyöntetűek annak megítélésében, hogy a törvényjavaslat épp a teljesítménnyel arányos díjazást teszi lehetetlenné a községeket hátrányosan diszkrimináló paragrafussal.

(10.40)

Ennek a megkülönböztetésnek a megszüntetését feltétlenül szükségesnek tartom, és a kisebb települések, több mint két és fél ezer település érdekében módosítóindítvány-javaslatot nyújtottam be.

Tisztelt Ház! A törvényjavaslat általános vitára történő bocsátását helyeslem, és a javaslatot a módosító indítványaink figyelembevételével, a Magyar Demokrata Fórummal együtt, elfogadásra ajánlom.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)