Felszólalás adatai

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Immár második tárgyalási napját kezdi meg az Országgyűlés a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény módosításáról. Abban, azt gondolom, mindannyian egyetértünk, hogy jelentős törvénymódosításról van szó, és fontos, hogy már az általános vitában minden jelentős kérdés több oldalról is megvilágításra kerüljön.

A Fidesz vezérszónoka, történeti visszatekintéssel együtt, a kormányprogram alapján ismertette a Fidesz álláspontját a törvényjavaslatról. A magam részéről szeretném az általa kifejtetteket részben megerősíteni, részben kicsit más megvilágításba helyezni. Az alapkiindulást illetően, úgy vélem, nincs közöttünk vita, tisztelt képviselőtársaim, nevezetesen, hogy a '92-ben született alaptörvényt egy átfogó reformmal egyfelől olyan állapotba kell hozni, hogy az uniós csatlakozás idejére egy hatékony kormányzati működéssel magas követelmények elé állított - nevezzük - közmenedzsment segítségével országunk a leendő nemzetközi versenyben e téren is megfelelő kondíciókkal rendelkezzen. Másfelől az ország polgárainak igényeit a közigazgatási szférában olyan felkészültségű köztisztviselői karnak kell biztosítania, amely gyorsan, de szakmailag megbízható módon készíti elő a döntéseket, a közigazgatási munkát pedig életpályának tekinti.

E követelmények kialakítása érdekében széles körű egyeztetés folyt a javaslat előkészítése során, és magát a törvény beterjesztését is komoly várakozás előzte meg. Annak, hogy a már ismertetett feltételeknek megfelelő köztisztviselői kar jöjjön létre, átfogó és nagy jelentőségű módosítással lehet csak eleget tenni. Ezért vált szükségessé az eddigi szabályozás több ponton történő lényeges megváltoztatása, valamint újabb jogintézmények bevezetése. A törvényjavaslat sok tekintetben még az előzetes várakozásokon is túlmutat, elsősorban az anyagi megbecsülést illetően, de úgy gondolom, az erkölcsi elismerésben is.

Ma sajnos a kialakult piacgazdasági viszonyok között a köztisztviselők munkája az imént említett mindkét vonatkozásban leértékelődött. Ma elegánsabb dolog a gazdaságban állást vállalni; nemcsak jobban fizetett, hanem társadalmi közfelfogás szerint jobban megbecsült egy közepes gazdasági pozíciót betölteni a magángazdaságban, mint egy magasabb pozíciót az államigazgatásban. Ezért szükséges a törvény módosítása, hogy ez a tendencia megálljon, megforduljon. Igaz, hogy ezzel egyidejűleg szükséges a követelmények növelése és szigorítása is. Így az eddiginél még inkább számon kérhető mind mennyiségileg, mind minőségileg egyaránt a munkateljesítmény, a szakszerűség, a megfelelő magatartás, a hatékonyság.

Rátérve a téma eddigi tárgyalása során leginkább a viták kereszttüzében álló témakörökre, elsőként a főtisztviselői és központi tisztikarral kapcsolatos kérdéskörről szólnék. Ennek bevezetésével egy teljesen újszerű jogintézménnyel bővülne a rendszer. Igaz, hogy ez csak nálunk újszerű jogintézmény, mert az OECD és az európai uniós tagállamok gyakorlatában már régóta kialakult. Ezért nálunk is szükséges egy kis létszámú, ám szakmai felkészültsége révén közigazgatási és társadalmi, gazdasági kérdésekben széleskörűen tájékozott, hosszú távon is gondolkodó, adott esetben tárcaérdekeken felülemelkedő, az egyközpontú kormányzati akaratérvényesítést szolgáló közigazgatási csapat kialakítása. E kitüntetett szerepkörük miatt kiválasztásuk, bérezésük, mozgathatóságuk az általános eltérő szabályok szerint kell hogy történjék. Nem vitás, hogy létrehozása elemi érdekünk azért, hogy az európai uniós csatlakozásunkkor kialakuló versenyhelyzetben ne kerüljünk hátrányba.

Az ellenzéki félelmekről pedig annyit, hogy magas színvonalú szakmaiság igénye fogalmazódik meg velük szemben, nem a politikai lojalitás kívánalma. A rendelkezési állományba kerülés pedig, ha szabad ezt a kifejezést használni, nem bebetonozásukat jelenti, hanem a szakmai elit stabilitását. Egyetlen közigazgatás sem engedheti meg magának, hogy a kiképzett, komoly felkészültséggel rendelkező szakmai elitet négyévente lecseréljék. A miniszterelnök szerepe a főtisztviselők kinevezésében pedig nem példa nélküli. Több országban, ahol már korábban bevezették ezt a jogintézményt, hasonló szerepköre van.

(9.30)

Kiválasztásuk a törvényben megjelenített pályázat útján történik köztisztviselők közül, de a javaslat lehetőséget ad a kintről történő bekerülésre is. A pályázat a hatályosnál sokkal részletesebben fogalmazza meg az eljárás szabályait, a kötelező tartalmi elemeket.

A másik vitatott kérdés a személyi hatály kérdése. Véleményem szerint helyes az az álláspont, mely szerint köztisztviselőnek csak az minősüljön, aki közhatalmi funkciót lát el. A fejlett közigazgatású államokban ez általános tendencia.

A köztisztviselői minőséget ugyanis két tényező határozza meg: a munkáltató szervezeti jellege, valamint az ellátandó feladat közhatalmi sajátossága. A fent nevezettek körében ez utóbbi nem áll fenn, ezért az a javaslat, hogy a munka törvénykönyve hatálya alá tartozzanak, helyes megoldás, mert az eddiginél rugalmasabb szabályok fogják rendezni ezeknek a személyeknek a jogállását, s egyben a korábbi törvényből adódó kötöttségeik is csökkennek. Viszont továbbra is fenntartandóak a közhatalmi munkahelyből adódó speciális szabályok, így a titoktartási nyilatkozat, az alapvizsga-kötelezettség.

A munkaszerződéssel személyre szabottan történő jogviszony létesítése kerül előtérbe, azzal, hogy a nevezetteknél az eddig megszerzett jogosítványok nem csorbulhatnak. Átgondolandóak továbbá a helyzetükből adódó egyéb speciális esetek is. Egy példát mondanék: például a köztisztviselői napon mi történik a foglalkoztatottságukkal, hiszen ez munkaszüneti nap lesz?

Tisztelt Országgyűlés! A legtöbb kifogás talán a vagyonnyilatkozattal kapcsolatban merült fel. Már vita volt az érintettek számának a meghatározása során is; nyilvánvaló, hogy az ellenzék által megjelölt 300-400 ezres szám rendkívül eltúlzott; a mintegy 40-45 ezer köztisztviselő és a 4 ezer rendvédelmi alkalmazott esetén is mintegy 150-180 ezer személyről beszélhetünk - igaz, ez sem alacsony szám.

E javaslattal kapcsolatban szeretném leszögezni, hogy a köztisztviselők túlnyomó többsége rendkívül becsületes, tisztességes munkát végez és tisztességes életet él. A vagyonnyilatkozat nem az ő ellenükre történne, hanem értük lesz, azokért, akik tiszta lelkiismerettel végzik közszolgálati munkájukat. Való igaz, hogy a vagyonnyilatkozat nem csodafegyver a korrupció elleni harcban, csupán annak egyik eszköze, de ez irányban mindenképpen az első komoly lépés. Továbbá jelentős társadalmi igény is van arra, hogy a törvénymódosítással érintett személyi kör vagyoni viszonyai, esetleges vagyongyarapodása átlátható legyen. Tehát nem öncélú a jogintézmény bevezetése. A Fidesz vezérszónoka ismertette azokat az adatokat, amelyek az OECD tagországainál a vagyonnyilatkozatokkal kapcsolatosak; ezekről nem kívánok szólni, viszont a főbb elveket azért én is szeretném rögzíteni.

A tagországok rendkívül szigorú bevallási követelményeket támasztanak a köztisztviselők vezetői állománya esetében, többségében megkövetelik a vagyonról és a pénzügyi helyzetről történő információadást. Az információt belső használatra biztosítják és titkosan kezelik. Többségében már a közszolgálatba történő belépésnél kérik ezt.

Mint említettem, a köztisztviselők túlnyomó többsége tisztességes, becsületes, úgy gondolom, így nincs mitől tartaniuk a nyilatkozattételi kötelezettség miatt. A nyilatkozattétel egyébként beosztástól függ, és 1-5 év között váltakozik a gyakorisága. Figyelemmel kell lennünk azonban arra, akár módosító indítványokkal is, hogy az áthelyezéskor történő bevallási kötelezettséget alaposabban kell szabályozni, hiszen kijátszható a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség is.

Az ellenőrzésükkel kapcsolatosan is ellenvetések merültek fel a közszolgálati ellenőrzési hivatal tervezett létrehozása kapcsán. Tény, hogy nagyszámú nyilatkozat kezelése válik szükségessé, az azonban nem várható el a köztisztviselő munkáltatójától, ha indokolatlan vagyongyarapodás gyanúja merül fel, hogy "nyomozásba" is kezdjen. A probléma észlelése elvárható, de az eljárás lefolytatását egy független szervezetre kell bízni. Ezáltal kiküszöbölhető az is, hogy a munkáltató olyan ismeretek birtokába juthasson, amely a munkavállaló és közte szükségszerűen fennálló egyenlőtlenséget fokozza. A vagyonnyilatkozat a jelentős anyagi megbecsüléssel együtt elősegítheti, hogy minél kevesebb köztisztviselő inogjon meg egy-egy korrupciós ajánlat esetén.

Végül szeretnék néhány gondolatot felvetni az önkormányzati köztisztviselőkkel kapcsolatosan. Ami igaz nemzetközi viszonylatban a központi államigazgatási szervekre, az igaz helyben a települési viszonyokra is. Itt is szükséges a helyi közigazgatási vezetői kar kialakítása, megtartása, hiszen itt is érvényesül a versenyszféra elszívó hatása, és itt is előfordulhatnak sajnos korrupciós kísérletek. Ezért szükséges a helyi közigazgatási elit hasonló helyzetbe hozása, mint a központié, méghozzá normatív szabályokkal, az adható kategória helyett, hogy adott esetben a juttatások mértéke ne függjön a képviselő-testülettől.

Az is helyes törekvés, hogy az életpályán való elinduláshoz a javaslat már kezdetben megteremti a nagyobb anyagi megbecsülést, hiszen az átlagos mértéken túl preferálja a pályára kerülési időszakot. A diplomások körében is megszűnik az illetményrendszer kontraszelektáló hatása. A legaktívabb korosztálynak, a 30-40 éves korosztálynak, valamint a pályaút végén lévőknek nagyobb mértékű illetménynövekedést is biztosít - ez is helyes irány, helyes elv. Ezzel, mondhatni, megszűnik a régi szabályozás úgynevezett nyomott előmeneteli rendszere.

Fontos, hogy az úgynevezett egyéb juttatások köre törvényileg szabályozottá válik. A tervezet elismeri a jegyzők igazgatási kulcsszerepét, és ennek megfelelően emeli az illetményüket. A címzetes főjegyzői cím pedig nemcsak erkölcsi, hanem jelentős anyagi elismerés is. Természetesen a juttatások növekedése következtében elvárható a szakmai követelményrendszernek történő megfelelés és a rendszeres képzés.

Tisztelt Országgyűlés! Úgy érzem, az imént említett előremutató elvek mellett az egész törvényjavaslat egyik slágertémája az önkormányzati illetményalap államiéhoz igazítása. Amikor egységesítésről beszélünk e tekintetben, akkor talán meg kellene szüntetni az önkormányzatoknál az illetményalaptól való 10 százalékos mértékben lefelé történő eltérést. Információim szerint ez ma mindössze 28 önkormányzatot érint, s az 1 ezreléket el nem érő viszonyok törvényi szabályozására, úgy gondolom, nincs szükség.

Nézzük a felfelé való eltérés megszüntetését! Támogatandó a törvényjavaslatban az egységes teljesítményelv, azaz ne azért legyen jobban fizetett egy önkormányzati tisztviselő, mert a munkáltatója más munkáltatónál jobb anyagi helyzetben van, hanem azért, mert jobban dolgozik. Mit jelent ez a kistelepüléseknél és a hátrányos helyzetű önkormányzatoknál? Ebben előrelépés várható, de úgy gondolom, ez az érintett körnek csak kisebbik része. A növekedés egyébként ott lesz majd érzékelhető, ahol kevésbé érvényesül a versenyszféra elszívó hatása. A nagyobb településeken, városokban viszont az illetmények gyakorlatilag évekre történő "befagyasztását" fogja jelenteni ez az új rendszer. Így, aki eddig még megtartható volt ezen a pályán, lehet, hogy más után néz az elkövetkezendőkben. Ezért feltétlenül szükséges a javaslatban a 100. §-ban foglalt, rendkívül bonyolult rendelkezések helyett a majdan valóban egységessé váló javadalmazásig olyan átmeneti felzárkóztató szabályok megalkotása, ami ezt a veszélyt kiküszöbölné. Ellenkező esetben már a hatálybalépés előtt jelentős személyi illetmények megállapítására kerül sor, és a gazdagabb önkormányzatoknál megjelenik a normatív jutalomfizetés és a teljesítmény nélküli tömeges pozitív minősítés korszaka; emlékezzünk csak a pedagógusoknál az F-kategória korszakára! A megoldás, úgy gondolom, az alanyi jogon meghatározott ideig járó illetménykiegészítés lenne, amely illeszkedne a javaslat rendszerébe, és normatív módon küszöbölné ki az átmeneti felzárkóztató időszakot.

A javításra váró szabályok közül néhány csak felsorolásszerűen: a jegyzőkkel, a körzetközponti jegyzőkkel, az egységes munkaidő bevezetésével kapcsolatos szabályok, figyelemmel adott esetben az egyes önkormányzatok sajátosságaira is, de úgy gondolom, ez majd a részletes vita témája lesz.

Tisztelt Országgyűlés! Összességében elmondható, hogy egy reform értékű törvénymódosítási javaslat van előttünk, amelynek az elfogadásával többségében javul a köztisztviselők megbecsülése, remélhetőleg növekszik a pálya presztízse, a köztisztviselői pálya iránti elkötelezettség. Ezáltal még jobb hivatalnoki karral, az állampolgárok közigazgatási igényének még jobb kiszolgálására kerülhet sor.

Ezzel, képviselőtársaim, tisztelettel javaslom módosításokkal elfogadásra a törvényjavaslatot. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

(9.40)