A felszólalás szövege:

Teszi egy olyan környezetben a tárca ezt a javaslatot, amikor az utolsó, papírra leírt hiteles adat, amelyet, mondom, a miniszter úr az általam föltett kérdésre március elején válaszolt, 3276 betöltetlen státusról adott számot. Majd ezt követően, amikor az első megszorítást elszenvedte a honvédség, több mint 26 milliárd forint zárolását, majd később végleges megvonását, akkor egy létszámstopot vezetett be, a költségvetési létszámot befagyasztotta, és elrendelte a határozott idejű szerződéses foglalkoztatású állomány továbbfoglalkoztatásának a korlátozását. Majd most egy következő megszorításként miniszter úr bejelentett egy nagyjából 1000 fős újabb leépítést. És ami miatt végképp formálisnak és támogathatatlannak, igazából érthetetlennek tartjuk ezt a javaslatot, az magából az előterjesztésből derül ki, amely úgy fogalmaz, hogy a státusok tényleges feltöltése a Magyar Honvédség költségvetési lehetőségeinek a függvénye.

Magunk is jól ismerjük a Honvédelmi Minisztérium költségvetésének a rendkívül szűkös, sőt mondhatnám most már tendenciaszerűen, hogy egyre szűkebb lehetőségét, és a miniszter úr a bizottsági ülésen megfogalmazott konkrét kérdésre, hogy mit remél a 2012-es költségvetéstől, ő maga is azt mondta, hogy bizony semmilyen javulás a költségvetési kondíciókban nem várható. Ebből a számomra logikusan adódik az a következtetés, hogy a tényleges feltöltés nem lesz lehetséges az elkövetkezendő évben.

Éppen ezért ez az előterjesztés ebben a formában felesleges, valódi tényleges lehetőséget, többletlehetőséget nem fog nyújtani, nem fogja szolgálni a képességek fejlesztését, ezért nem támogatjuk ennek az elfogadását. Két módosító javaslatot is beadtunk, amelyekről részletesen majd természetesen, amikor ennek helye lesz, a részletes vitában kívánunk szólni.

Köszönöm a megszólalás lehetőségét. (Taps az MSZP soraiban.)

IVÁNCSIK IMRE, a honvédelmi és rendészeti bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Feladatomnak megfelelően a kisebbség véleményét fogom elmondani. A többségi vélemény ismertetése során is kiderült, hogy a kisebbség nem tartotta általános vitára alkalmasnak a törvényjavaslatot. Mégpedig azért nem, mert meggyőződésünk szerint nincsenek méltányolható szakmai érvek és nyomós indokok, amelyek alátámasztanák ennek az indokoltságát. Az összevonást nem valódi szakmai megfontolások, hanem sokkal inkább pénzügyi szempontok, pénz- és létszám-megtakarítási szándék motiválta.

A bizottság ülésén az előterjesztő képviselője el is mondta, hogy 217 fős létszámcsökkentést terveznek megvalósítani. Teszik ezt aközben, miközben teljesen megalapozatlanul jelentős létszámnövelésről szónokolnak és nyilatkoznak, amikor a honvédség jövőbeli terveiről és elképzeléseiről beszélnek. Teszik ezt akkor, amikor a most már ismert jövő évi költségvetési számok szerint a jövő évben több mint 40 milliárd forinttal kevesebb pénzből gazdálkodhat a tárca, és negatív csúcsként most elérte a GDP 0,8 százalékát mint részesedést. Ez korábban soha nem volt ilyen alacsony. Ez a mérték véleményünk szerint már veszélyezteti a Magyar Honvédség alapfeladatainak az elláthatóságát is.

A törvényjavaslat indoklása felületes és tegyük hozzá, hogy méltatlan is az ügy súlyához. Sem az általános, sem a részletes indoklás nem igazolja azokat a törekvéseket, amelyeket megfogalmaz az előterjesztő. A két szolgálat feladata teljesen más filozófiára, felfogásra és feladatokra épül. A két szolgálat összevonását követően is megmarad majd a teljesen eltérő szakmai filozófia alapján végzendő tevékenység elkülönültsége. A felderítő és az elhárító tevékenységben a műveleti munka döntően nem azonos közegben és nem azonos hálózatépítési és hálózatvezetési elvek mentén folyik. Az operatív szakmai különbözőségek miatt ezek a műveleti feladatok egy szervezetben nem hajthatók végre. Ez ellen szólnak a két operatív munka sajátos konspirációs szabályai is, vagyis az összevonás utáni katonai nemzetbiztonsági szolgálatban a műveleti feladatok végrehajtására elkülönült szervezeteket kell működtetni a továbbiakban is. Ezzel ellentétes megoldás funkcionális zavarokat okoz és súlyos biztonsági kockázatokat hordoz.

A felderítésben és az elhárításban végzett adatszerző tevékenység eredményeként keletkezett információk feldolgozása is sajátosan elkülönülő munka. A megszerzett felderítési, hírszerzési, elhárítási adatokat, illetve információkat más-más információs környezetben kell elemezni és értékelni. A felderítő és elhárító tájékoztató munkához eltérő felkészültségű és gondolkodásmódú munkatársakra van szükség, következtésképpen ezeket az alaptevékenységeket sem lehet egyesített elemző-értékelő szervezetben végeztetni. A személyi állomány szakmai képzése az eltérő profilok miatt ugyancsak más-más szakiskolai oktatási módszerek életben tartását indokolja. A titkosszolgálati munkában kifejezetten fontos, hogy az azt végző munkatársak csak a saját tevékenységükhöz feltétlenül szükséges információk birtokába kerüljenek. A fentiek alapján az összevont szolgálatban a szakmai alaptevékenységet végző szervezeteket viszonylagos önállóságban kell a jövőben is fenntartani.

A bizottsági ülésen a kisebbség kritizálta azt az új elemet, ami a munkatársak kifogástalan életvitelének az ellenőrzéséről szól. Erre az előterjesztő képviselője a válaszában arról számolt be, hogy az elképzelések szerint ez nem az egész állományra vonatkozik, s majd a Hjt. módosításában meglátjuk, hogy csak a rendészeti területre vezényelt állományra vonatkozik. A honlapról elolvasott Hjt.-módosításból viszont ennek az ellenkezője derül ki. Jó volna, ha ebben a vitában ezt is megtudhatnánk.

Végül kifogásoltuk, hogy sem miniszter úr, sem államtitkár úr nem vett részt a bizottsági ülésen, ezért elvárjuk, hogy a jövőben a kormánytöbbség úgy szervezze a bizottsági munkát, hogy egy ilyen súlyú előterjesztést feltétlenül vagy a miniszter, vagy az államtitkár tudjon előterjeszteni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

IVÁNCSIK IMRE, a honvédelmi és rendészeti bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A bizottság ülésén a kisebbségben maradt képviselők mindenekelőtt erőteljesen és joggal kifogásolták azt a kapkodást, azt a hihetetlenül felfokozott, már-már követhetetlen ütemet, amit a kormányoldal diktál: a hét végén benyújtják a törvényjavaslatot, hétfőn tartanak egy ötpárti egyeztetést, majd kedden a bizottság tárgyal egy ilyen nagy jelentőségű, nagy terjedelmű, maga a benyújtó által is igen jelentősnek minősített törvénymódosító javaslatot.

Ha olyan őszinte az a szándék, államtitkár úr, hogy végre közös nemzeti ügyünk legyen, mint ahogy mondta, akkor érdemes volna ahhoz a gyakorlathoz visszatérni, ami az előző kormányzati ciklusban volt tapasztalható, hogy alapos átgondolást, kidolgozói munkát és a szakértők széles körű bevonását követően, még a törvényjavaslat tényleges benyújtását megelőzően voltak nagy jelentőségű szabályozások esetén többpárti egyeztetések, és nagy egyetértésben, konszenzussal születtek a döntések itt a Házban. Önök ennek még az esélyét sem teremtik meg ezzel a kapkodással és azzal az önhitt magatartással, hogy ugyan jó, hogy tartanak egyeztetést, de már akkor, amikor a kész szöveg benyújtásra kerül, és nincs sem érdemi idő, sem szándék arra, hogy az ellenzéki véleményeket mérlegeljék, és azokat figyelembe vegyék. Ezt javasoljuk átgondolásra és változtatásra.

A kisebbség kifogásolta azt a változást, amelyre önök készülnek, ami a szolgálati jogviszony létesítésének a felső határát eltörli. Ez nyilván abból a rendszerből következik, amit most fel akarnak állítani, ami számunkra elfogadhatatlan, ezért mi javasoljuk, hogy maradjon meg a korábbi felső korhatár.

Kifogásoljuk a kötelező pályáztatás rendszerének az eltörlését. Sokkal helyesebb, átgondoltabb, alaposabb lehet a személyek kiválasztása, ha mélyebb a merítési kör, és nemcsak arra a szűk körre vonatkozik a lehetőség, akiket esetleg kiszemelt a kinevezési joggal rendelkező vezető, hanem lehetősége van arra, hogy a pályázat útján más alkalmas személyek is látókörbe kerüljenek, és figyelembe vehetők legyenek a kinevezéskor.

Önök kiemelt prioritásnak nevezik az önkéntes tartalékos rendszer fejlesztését, ugyanakkor ebben a javaslatban az ezért járó juttatások csökkentését határozzák el, ami nincs összhangban. Persze megvan rá a magyarázat, ami szintén kifogás tárgya a kisebbség részéről: az a zsarolásnak is nevezhető szándék, ami azt helyezi kilátásba, hogy a szolgálati járadékot kapók majdani 16 százalékos adója alól mentesülhetnek azok, akik önkéntes tartalékos szolgálatot vállalnak. Igazságtalan, méltánytalan, felháborító ez a szándék; maga az is, hogy meg akarják adóztatni ezeket a jövedelmeket, és különösen az, hogy ilyen módon akarják látszatmegoldásként felmutatni, hogy lám, lám, sikerült az önkéntes tartalékos rendszert sikerre vinniük.

Kifogásoljuk a tisztjelöltek, tisztjelölt hallgatók nemzetbiztonsági ellenőrzését, ahogyan az a javaslatban szerepel, azért is, mert feleslegesnek és túlzónak tartjuk a teljes állomány nemzetbiztonsági ellenőrzését. Itt követni kellene a most érvényes gyakorlatot, hogy csak azokat vetik alá ilyen vizsgálatnak, akiknek a tervezett beosztása ezt indokolja. Különösen kifogásolható, hogy olyanokat akarnak alávetni ennek, akik más feltételek mellett kerültek be a képzésbe.

Feleslegesnek és értelmetlennek tartjuk azt a szándékot, ami a létrejövő Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat állományának a "kifogástalan életvitel" ellenőrzésére vonatkozik, hiszen nekik egy ennél jóval magasabb biztonsági előírásnak kell megfelelniük.

Illuzórikusnak tartjuk azt az életpályamodellt, amit önök terveznek bevezetni, ami egyrészt megszünteti hivatásként a katonai pályát - világosan kimondja, hogy ez nem űzhető élethossziglan -, másrészt kétséges, hogy azok az átmenetek, amelyekre önök gondolnak, a gyakorlatban megvalósíthatók-e.

Végül felháborító, elfogadhatatlan és jelentős tiltakozásunkat váltotta ki az a szándék, ami a szakszervezetek ellehetetlenítését, felszámolását, működési feltételük megszüntetését szolgálja. Ilyen alapon nem tartjuk általános vitára alkalmasnak a törvénytervezetet.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

IVÁNCSIK IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Németh Zsolt képviselőtársam felszólalására szeretném elmondani, hogy amit ő rombolásnak nevez, az a rendszerváltáskor örökölt 150 ezres tömeghadsereg folyamatos és tudatos lebontása és képességalapú haderővé átalakítása volt, függetlenül az éppen funkcióban lévő kormánytól, annak színezetétől, politikai alapállásától. Minden olyan esetben, amikor ezt reformnak nevezhetjük, gondos szakmai előkészítést követő, nagyon megfontolt döntések előzték meg ezt az átalakítást; a hiba szerintem mindig abban volt, hogy hiányoztak a mellérendelt források, amelyek a döntések következetes végrehajtását szolgálták volna.

Sajnos ma sem jobb a helyzet, kedves képviselőtársaim. Juhász képviselőtársam fekete napnak nevezte a mait; újabb fekete ponttal fogunk szembesülni hamarosan, hiszen a bizottsági ülésen most kiderült a számításokból, hogy abból a soha nem látott alacsony támogatásból, amit önök a Magyar Honvédségnek szánnak a következő évben, sikerült kormánypárti módosító javaslattal további 1,1 milliárd forintot elvonni.

Gratulálok önöknek, és részvétemet szeretném nyilvánítani a honvédelmi vezetésnek e miatt a súlyos helyzet miatt, amit önök tanúsítanak, és a miatt az érdektelenség miatt, amit önök a honvédelmi terület iránt tanúsítanak.

(16.20)

Kíváncsi vagyok, hogy azok a tervek, azok az elképzelések vajon hogyan fognak megvalósulni, amelyekről oly sokat hallhatunk, de jól láthatóan sem szervezeti értelemben, sem pénzügyi értelemben semmilyen feltételt ehhez nem kívánnak megteremteni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

IVÁNCSIK IMRE (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Borbély Lénárt képviselő úr, aki sajnálatosan most éppen nincs a teremben, ezért nem tud reagálni a szavaimra, a hozzászólásában a nemzeti együttműködés kormányának nevezte ezt a most hivatalban lévő kormányt. Én inkább a nemzeti színészkedés kormányának vagy színház kormányának tudnám nevezni az előző napirendi pont vitája alapján, és félek, hogy ez a mostani is így fog zajlani. A nagy egymás mellett elbeszélés kormányának tudnám nevezni, hiszen semmiféle komoly, konkrét együttműködés az előkészítés során nem volt. Ezt joggal kifogásolták a kisebbségi vélemény tolmácsolói.

Nem hiszem azt, hogy érdemi válaszokat fogunk kapni az általunk fölvetett kérdésekre, mint ahogy az előző napirendi pontnál is hiába kérték többször is, ismételten a képviselők, többszöri kétperces hozzászólással, hogy jó lenne, ha a kormány képviselője még a vitában megnyilvánulna, hogy lenne mód reagálni mindarra, amit mond, és kibontakozhatna egy érdemi vita. Úgy látom, ez itt ezúttal is el fog maradni. Nem tudom, kapunk-e megnyugtató válaszokat arra, hogy mi az igazi oka a nemzeti információs és bűnügyi központ létrehozatalának, mi a valódi céljuk ennek az új intézménynek a létrehozatalával.

Mi túlságosan tágnak tartjuk azt a feladatkört, amit szánnak ennek a szuper-titkosszolgálatnak, és aggályosnak tartjuk azt, hogy a hatósági nyilvántartások többségéhez közvetlen adatkapcsolat útján, konkrét célmegjelölés nélkül hozzáférhet. Nagyon kérdéses az, hogy miért van szüksége ilyen jogosítványokra egy új hivatalnak. Reméljük, hogy ha nem most, akkor valamikor majd a gyakorlati munka során ez ki fog derülni.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)

IVÁNCSIK IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A részletes vitában szeretnék érvelni a szocialista képviselőtársaimmal közösen benyújtott módosító javaslataink mellett. A 3., 5. és a 25. ajánlási pontokban a katonai szolgálat létesítésének felső korhatárával és a szerződéses szolgálati viszony maximális időtartamára vonatkozó szabályokkal foglalkozunk.

Úgy gondoljuk, hogy azok a szabályok, amelyek a most hatályos törvényben léteznek, kiállták az idő próbáját, szükségesek, nem értjük az indokát annak, hogy miért kellene ezeken változtatni. Úgy gondoljuk, hogy célszerű mind a létesítés korhatárát fönntartani, mind a szerződéses jogviszony maximális 20 éves időtartamára vonatkozó korlátozást fönntartani, hiszen mély meggyőződésünk, amit a gyakorlat is alátámaszt, hogy a legkülönbözőbb beosztásokban a honvédségnél szolgálatot teljesítő hivatásos és szerződéses katonák különleges, hosszú időn át tartó, rendkívüli igénybevételnek vannak kitéve. Olyan rendkívül magas követelményeket támasztunk a fizikai állóképességükkel... (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Voltál katona?) Igen, voltam, de ez nem idetartozik. Kérdezték, hogy voltam-e katona. Teljesen függetlenül attól, hogy voltam-e katona, két évig voltam Cegléden sorkatona.

Nem magunkra hozunk szabályokat, hanem azokra a honvédekre, azokra a katonákra, akik mint említettem, rendkívüli igénybevételnek vannak kitéve, magas fölkészültséget, helytállást, nehéz körülmények közötti szolgálatot várunk el tőlünk, ezért nem indokolja semmi azt, hogy a most fönnálló életkori, illetve szolgálati határokat módosítsuk, megváltoztassuk. Ezeknek a fönntartását szolgálja az előbb említett 3., 5. és 25. ajánlási pontban szereplő módosító javaslatunk.

A következő három ajánlási pontban: a 18., 20. és a 30. pontban a most létrehozandó katonai nemzetbiztonsági szolgálat állományában majdan dolgozó hivatásosokkal kapcsolatban bevezetnének egy új, a mi szempontunkból és megítélésünk szerint teljesen felesleges, az úgynevezett kifogástalan életvitel vizsgálatával foglalkozó szabályt. Az a meggyőződés, az az alapállás vezérel bennünket, amikor az ennek elhagyására vonatkozó három módosító javaslatot beterjesztettük, hogy teljesen függetlenül attól, hogy voltam-e ilyen szolgálatot teljesítő hivatásos katona vagy nem, mivel dolgoztam velük irányítóként, pontosan tudom, hogy az a nemzetbiztonsági ellenőrzés, amin természetesen mindegyiküknek át kell esni, lényegesen magasabb követelményeket határoz meg velük szemben, mint amit ismereteink szerint ez a bizonyos kifogástalanéletvitel-vizsgálat jelentene.

Ezért ezt egy teljesen felesleges, sokkal inkább az állományt zaklató, a magánéletét mélységében olyan módon ellenőrző vizsgálatnak tartjuk, ami felesleges, aminek nincs köze a valódi nemzetbiztonsági megbízhatósághoz, nincs köze ahhoz, hogy az adott személy elkötelezetten, mindenféle külső befolyástól mentesen, hűségesen képes-e szolgálni a hazáját, ellátni azt a feladatot, amelyet tőle elvárunk. Éppen ezért ezek a javaslatok ennek a felesleges vegzálásnak a biztosítását jelentő szabályok elhagyására irányulnak.

A 4. és a 29. ajánlási pontban a koronaőrség tagjainak az esküjére vonatkozó szabályok vannak. A kiindulópontunk az, amikor ezeket a módosító javaslatokat benyújtjuk, és ami egyértelműen arra irányul, hogy hagyjuk el ezt a külön esküszöveget, megítélésünk szerint semmi nem indokolja, hogy a koronaőrség tagjai megkülönböztetett esküszöveget mondjanak az összes többi, honvédségnél szolgálatot teljesítő hivatásos katonához képest.

Ráadásul, ha még egy kicsit mögénézek, és figyelmesen elolvassuk a koronaőrség tagjainak szóló esküszöveget, ami úgy látszik, hogy meglehetősen archaikus is egyébként, egészen szokatlan, különleges, érdekes kifejezéseket tartalmaz, ami nem tudjuk, hogy miért tér el a többi katona által elmondandó esküszövegtől. Ráadásul van benne egy olyan kitétel, mindjárt fel is olvasom, hogy érthető legyen, ami úgy szól, hogy "tudásomat, testi erőmet a legjobb állapotban tartom, egész életemben erkölcsi feddhetetlenségre törekszem." Ha benne van a koronaőrség tagjainak a fogadalmában ez a szöveg, akkor joggal kérdezhetem, hogy és az összes többi katonáéban miért nincs benne. Tehát ez most visszafelé egy másik kérdés.

Éppen ezért ezt a felesleges bonyodalmat elkerülendő úgy ítéljük meg, hogy a leghelyesebb az volna, ha a koronaőrség tagjaira vonatkozó külön szöveget elhagyná a javaslattevő. Kérjük ennek a megfontolását.

A 13. ajánlási pontban arra teszünk javaslatot, hogy az egykori, ma még talán jelenbeli szolgálati nyugdíjasok önkéntes tartalékosi ingyenes munkára kötelező rendelkezése elhagyásra kerüljön. De ismerjük a kormánynak azt a szándékát, ami arra irányul, hogy miután egyébként teljesen elfogadhatatlan módon visszamenőleg megvonják a szolgálati nyugdíjakat, és ezt átminősítik szolgálati járadékká, bevezetik, bevezetni tervezik azt a szabályt, ami úgy szól, hogy azok a szolgálati járadékosok, akik önkéntes tartalékos szolgálatot vállalnak, mentesülnek a többiekre vonatkozó 16 százalékos, teljesen igazságtalan sarcnak, különadónak a megfizetése alól.

(19.10)

Ezt nyugodtan tekinthetjük a kormány részéről feléjük megnyilvánuló, második durva lépésnek, egyfajta olyan zsarolásnak, ami arra késztetheti őket, hogy annak érdekében, hogy a korábbi jogosultságukat meg tudják tartani, amit munkavégzéssel és az akkori érvényes törvények betartásával szereztek, ne tudják tőlük utólag elvenni, ezért beadhatják a derekukat, és azt mondják: jó, akkor annak érdekében, hogy ezt a 16 százalékot továbbra is megkaphassuk, vállalunk önkéntes tartalékos szolgálatot. És így őket ingyenes munkavégzésre késztethetik, a jelenlegi szabályokkal szemben, ami arról szól, hogy az önkéntes tartalékosok - megfelelő feltételek mellett - az őket megillető díjazást megkapják.

Kimondhatatlan erővel helytelenítjük ezt a szabályegyüttest, amit önök kitaláltak. Egyszerűen elképesztőnek, felháborítónak és elfogadhatatlannak tartjuk. Rendkívül súlyos! Ráadásul olyan precedensértékű lépések sorozatába illeszkedik, ami Magyarországot valami egészen elképesztő jogbizonytalanságba taszítja. Ma Magyarországon senki nem lehet biztos abban, hogy a korábban érvényes törvények ismeretében és alkalmazásában megszerzett helyzetét, járandóságait, jövőjét, biztosnak látszó jövőjét még holnap is biztosnak tudhatná. Ez a legnagyobb probléma. És ezen visszamenőleges hatályú, mindenféle jogérzékbe és nemzetközi jogba ütköző, alapvető erkölcsi normákat sértő döntések sorozatában ez olyan súlyú, ami ellen nagyon határozottan tiltakozunk. És a módosító javaslatunk azt szolgálja, arra kínál önöknek megoldási lehetőséget, ha elfogadják, hogy ettől elálljanak, és egy korábbi, normális, kiszámítható állapotot üzemeltessenek tovább.

A 8., 10. és 27. ajánlási számok alatt szereplő módosító javaslataink a most hatályos, kötelező pályáztatási rendszer megőrzésére, fenntartására vonatkoznak. Emellett túlságosan sok érvet nem kívánok felhozni. Azt hiszem, teljesen belátható, hogy ha egy most érvényben lévő, jól üzemelő pályáztatási rendszer azt a célt szolgálja, hogy az egyes beosztások betöltésekor vagy az egyes képzésekre való pályázás során lehetősége legyen az elöljárónak, a parancsnoknak arra, hogy esetleg olyan beosztottakra is felfigyeljen, olyan beosztottak ambícióit is megismerje és érdemben mérlegelni tudja, akikre ő maga nem gondolna, nem hiszem, hogy okos dolog megfosztani ettől. A pályázati rendszer éppen arról szól, az általánosan, az élet szinte minden területén követett pályázati rendszer éppen arról szól, hogy a döntéshozók egy mély merítési lehetőségből a legalkalmasabbakat igyekezzenek minden körülmények között kiválasztani. Nem értjük az indokát annak, hogy miért akarnak ettől az előnytől eltekinteni, hiszen az elöljáró döntési szabadságát ez semmiben nem korlátozza. Ennek a rendszernek a fenntartása során is úgy dönt, ahogy a legjobbnak véli, de nem volna szabad szerintünk kidobni egy jól működő rendszert.

A 12. ajánlási pontban található módosító javaslatunk arra irányul, hogy igyekezzen megőrizni az önkéntes tartalékosok rendelkezésre állási díjának a hatályos szabályozását.

Úgy látjuk, hogy az önkéntes tartalékos rendszerben, bár én nagyon helyesnek tartom a kormánynak azt a törekvését, hogy ebben igyekszik eredményeket elérni, folytatni kell azt a korábban megkezdett munkát, amelyet az előző kormány elindított, és amely ütemezésben éppen most van soron ennek az állománynak a feltöltése, a látszatmegoldások helyett valódi megoldásokat keressenek. Ilyen látszatmegoldásnak tartjuk azt, hogy kettéválasztották az önkéntes tartalékosok csapatát, úgynevezett védelmi tartalékosokra, és úgy igyekeztek kipipálni ezt az önmaguk által vállalt feladatot, hogy az ingatlanok őrzését ellátó, egyébként civil személyeket egy gyorstalpaló képzést és eskütételt követően beöltöztették, és innentől tartalékos katonának tekintik.

Mi a tartalékos katonák feladatairól másképpen gondolkodunk. Más volt a tartalékos rendszer, és remélem, még ma is más a tartalékos rendszer életre hívásának a célja. Nem az, hogy a laktanyákat őrző, egyébként nagyon derék embereket katonaruhába bújtatva mondhassuk, hogy akkor innentől ők most már érdemi képességeket megjelenítő, valódi védelmi képességeket megjelenítő olyan személyek, akikre bizton számíthatunk.

Ugyanígy az önök által bevezetett, most már műveleti tartalékosnak nevezett állománykategóriában azt látjuk, amire az előbb is utaltam, hogy ezt meg majd igyekeznek olyan módon kipipálni, hogy a szolgálati járadékosok bizonyára nagy számban fognak vállalkozni arra, hogy a 16 százalék adó be nem fizetése fejében ellátott szolgálattal ők jobban járnak, mert megmarad a pénzük. Önök pedig azt gondolják, hogy ezzel el lesz intézve a műveleti tartalékos rendszer, ami szerintem közelében nincs a valóságnak és az igazságnak, hiszen a műveleti tartalékosok között nyilván olyan személyeknek kellene szerepelni, olyan kiképzettséggel és olyan valódi fizikai állóképességgel és teljesítőképességgel, hogy ha úgy adódik, hogy arra szükség van, akkor műveleti területen is bevethessék őket, vagy egy nagyon nehéz fizikai munkát, fizikai képességeket is igénylő, pszichikai helytállást is biztosítani tudó olyan állomány legyen, amelyikre valóban és olyan beosztásokban van szükség, amelyekben az ő tudásukat a legjobban lehet használni.

Az 1. ajánlási pontban a szakszervezetekkel kapcsolatos tervezett intézkedések elleni tiltakozásul azt javasoljuk, hogy az összes olyan passzus, amit az önök kormánya most a szakszervezetek megnyomorítása, ellehetetlenítése, munkafeltételeik felszámolása, meggyengítése, a munkaidő-kedvezmény és az összes többi érdekében javasol, most hadd ne soroljam föl minden rezdülését, ezen új szabályok, amelyeket önök be akarnak vezetni, elhagyására teszünk javaslatot. Itt a szakszervezeti jogosítványok megnyirbálásáról is szó van, arról, hogy egyszerűen egy majdnem felesleges és formális szervezetté változtassák önök a szakszervezeteket, hogy könnyebb dolguk legyen, hogy ne lehessen érdemben az állomány érdekeit megjeleníteni, képviselni és érvényesíteni.

A miniszter úr nyilvános fórumokon is beszél erről, nem is rejtegeti ezt a szándékot. A szándéknak ezt a részét tisztességesnek tartom, hogy legalább becsületesen beismerik, hogy valóban erről van szó, hogy ezt akarják. De nem tartom tisztességesnek magát a szándékot, hogy valóban ezt akarják. Sőt, határozottan tiltakozunk ellene, és azt ajánljuk, hogy ezt gondolják át alaposabban. Álljanak el ettől, tekintsenek el ettől, mint ahogy egy másik törvénytervezet vitájánál a legutóbbi bizottsági ülésen a Belügyminisztérium képviselője azt mondta, éppen azon gondolkoznak, hogy változtassanak az elhatározott, a szakszervezeteket margóra tevő magatartásukon.

Én ajánlom a Honvédelmi Minisztérium vezetőinek is, hogy gondolkozzanak ezen, és ha egyetértenek ezzel, legalább részben változassák meg azokat a szabályokat, amelyeket most akarnak bevezetni, ami ellen minden jóérzésű, a demokráciát szerető, tisztelő állampolgárnak, munkavállalónak tiltakozni kell, még akkor is, hogyha én nem vitatom, hogy valóban különleges a szolgálat, és valóban speciálisak a szabályok, mint ahogy eddig is azok voltak.

(19.20)

Nem ugyanúgy működik ez, mint egy más munkahelyen. Itt más a fegyelem, mások a követelmények, mások az igénybevétel feltételei, ettől függetlenül nem hiszem, hogy eltekinthetünk attól, hogy egy ilyen nehéz körülmények között, szerény díjazásért dolgozó, nagyon nehéz és felelősségteljes munkát végző állomány érdekképviselete megvalósulhasson.

Végül a 14. ajánlási pont - ahol a honvéd tisztjelöltek nemzetbiztonsági átvilágítására tesznek javaslatot - elhagyását javasoljuk. Úgy ítéljük meg, túlzottnak tűnik, hogy minden egyes katona essen át nemzetbiztonsági ellenőrzésen. A mai szabály azt mondja, hogy a jogszabály által előírt olyan beosztást betöltő katonáknak indokolt nemzetbiztonsági átvilágítást végezni, akik olyan jellegű beosztást töltenek be, ahol ez indokolt lehet. S különösen aggályosnak tartjuk a szabálynak azt a részét, amelyben a már képzésben részesülő tisztjelöltekre is vonatkoztatni akarják ezt a szabályt. Bár úgy látszik, önöknél az egy bevett szokás, hogy visszamenőleg hoznak szabályokat olyan körülmények között, amikor akiket érint, azok még más feltételek között vállalták azt, amiben éppen részt vesznek. Így van ez a képzésben részt vevőknél is. Akkor még nem létezett ilyen szabály, s önök most utólag akarnak olyan szabályt bevezetni, hogy ez rájuk is vonatkozzon, mintha még ott se lennének. Ezt a kettőt együtt javasoljuk átgondolni, teljes mértékben elhagyni a már képzésben részt vevőknél ezt a szabályt, és érvényben tartani azt a szelekciót, hogy csak bizonyos beosztásokra vonatkozzon a nemzetbiztonsági átvilágítást előíró rendelkezés.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ennyiben igyekeztem a szocialista képviselők módosító javaslatait jól érthetően, körültekintően és alaposan megindokolni. Bízom benne, hogy államtitkár úr majd mérlegeli ezeket, és reagál a fölvetésekre.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

IVÁNCSIK IMRE (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Gondolom, mindannyian azzal a szándékkal érkezünk egy ilyen alkalomra, hogy az ülés módot nyújt nekünk a véleménycserére, az eszmecserére, hiszen meggyőződésem szerint akkor születhetnek jó döntések, hogyha az egyes fölvetett kérdések körüli vélemények alaposan megfontolásra kerülnek, ütközhetnek, valódi érdemi párbeszéd bontakozik ki a Parlament falai között, hiszen erre hivatott ez az intézmény.

Úgy látom, hogy a kormánypártok jóvoltából nem sok esély látszik arra, hogy a most tárgyalt témákban ez valóban megtörténik. Akkor sincs más lehetőségünk nekünk, akik módosító javaslatot nyújtottunk be, mint kitartóan érvelni a saját javaslataink mellett, és mint ahogy örvendetesen van is egy olyan javaslatunk, amely a kormány támogatását élvezi, abban bízunk, hogy az érveink hatására a korábbi álláspont hátha mégis módosul más kérdésekben is, nem csak egy javaslattal kapcsolatban.

Az egyik ilyen a 39. és a 60. ajánlási pontban szereplő javaslatunk, amiről kívánok szólni, ami kötelezővé teszi a járművezetéstől való eltiltás alkalmazását. Az a meggyőződésünk, hogy kisebb súlyú közlekedési szabálysértések esetén aránytalan a járművezetéstől eltiltás intézkedése, ezért a módosító javaslatunk ennek elhagyását célozza. Azoknál a rendelkezéseknél, melyek a pénzbírságra vonatkoznak - és ebben benne van a helyszíni bírság is -, a 21. és a 133. javaslatunk szerint indokolatlannak tartjuk a tételek növelését; még akkor is, ha belátjuk, hogy a szabály alkotói folyamatosan azzal a dilemmával kell hogy szembesüljenek, hogy ha szigorítani szeretnének intézkedéseket, akkor ezek vajon arányosak-e az elkövetett cselekménnyel, illetve hogy elérthetik-e azt a kívánatos célt, hogy ennek a visszatartó ereje valóban érvényesülni tudjon.

Közben természetesen azt is szem előtt kell tartani, hogy akiket szándékozik a törvényhozás ezzel a bírsággal sújtani, vajon képesek-e normális erőfeszítések mellett ezeket az összegeket befizetni. Megítélésünk szerint semmi olyan dolog nem történt, ami indokolná ezeket a változtatásokat, ezért a hatályban lévő szabályok megőrzését célozza a módosító javaslatunk.

Előttem szóló két képviselőtársam is beszélt a tettenéréssel kapcsolatos furcsaságról, amit önök követni akarnak. A tettenérésnek a nevében is benne van, hogy arról szól, hogy az elkövetőt a cselekmény elkövetésének idején fülelik le, érik tetten, hiszen ez benne van. Több probléma is van ezzel a szabályváltoztatással, amit önök terveznek.

Az egyik - bár ez nem szokatlan ettől a kormánytól -, hogy egy olyan fogalmat akar használni egy bizonyos esetre, amikor annak feltételei semmilyen formában nincsenek jelen, hiszen ha két nap múlva fognak el valakit, az nyilvánvalóan nem lehet tettenérés. De van egy másik momentum is: ha ez két nap múlva történik, hiába fogják tettenérésnek nevezni, nem fognak fönnállni a tettenérésből fakadó előnyök, amelyek a valódi tettenérés során előállhatnak. Ezt a 113. javaslatunk tartalmazza.

Ezért még egyszer nyomatékosan kérjük a kormánytól, hogy gondolják át ennek a változtatásnak a lehetséges voltát és az indokoltságát. Szerintünk semmi nem indokolja, hogy tettenérésnek nevezzenek olyasmit, ami sem fogalmilag, sem az eljárás szempontjából jelenthető előnyök szempontjából nem állja meg a helyét.

Nagyon fontos a 93. módosító javaslatunk, az ajánlás szerinti 93., ami a szabálysértési ügyekben azt célozza, hogy - a jelenlegi gyakorlatnak megfelelően - kizárólag bíró gyakorolhasson szabadságelvonó szankciót és bírósági titkár ne. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy ilyen súlyos büntetés esetében csak bíró járhasson el.

A 27. számú javaslatunk az előállítás teljes időtartamának beszámítását írná elő az elzárás időtartamába. Úgy ítéljük meg, hogy az előállítás is egy olyan, a személyes szabadságot korlátozó kényszerintézkedés, ami indokolja ennek az érvényesítését.

A 7., 8., 35., 50. és 180. módosító javaslatunk a közérdekű munka alkalmazását csak elzárással sújtható szabálysértések esetén teszi lehetővé. Úgy ítéljük meg, hogy ez mindenképpen indokolt. Kérjük, hogy fontolja meg a kormány ezen javaslatunkat is.

Mindkét képviselőtársam érintette a 191. pontban szereplő javaslatunkat, ami a közterületen életvitelszerűen lakhatás tilalma megszegésének szabálysértésével foglalkozik. Azt hiszem, hogy azon túl, ami a konkrét javaslatban szerepel, egy nagyon fontos dologra is ráirányítja a figyelmet: a kormány az ilyen megközelítések alkalmazása során nem a valódi probléma kezelését tűzi ki célul, hanem látszatintézkedéseket próbál megtenni.

(8.50)

Sőt, ha egy másik tervezett intézkedésre is gondolunk, ami a fiatalkorúakkal szembeni elzárás alkalmazását javasolja - itt a 18., 70. és 155. ajánlási pontban szereplő módosító javaslatunkra szeretnék utalni -, ahol tanköteles korban lévő fiatalokat zárnának el akár egy hónapos időtartamra is, ami nyilvánvalóan összeegyeztethetetlen a tankötelezettség teljesítésével; ha e két dolgot egységben kezeljük, és általánosabb következtetést is próbálunk belőle levonni, akkor nyilvánvalóan láthatjuk, hogy a kormány abba a hibába esik, hogy ahelyett, hogy érdemi, a valós okokra utaló intézkedéseket tenne, inkább kriminalizálja a szereplőket, és egyértelműen abba az irányba tolja, hogy ne lehessen normális érdemi megoldásokat ezekben az ügyekben foganatosítani, ezért ennek az átgondolását feltétlenül javasoljuk.

Tisztelt elnök úr, köszönöm szépen a szót. Még egyszer kérem a kormány képviselőit, hogy méltányolják érveinket. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

IVÁNCSIK IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A dr. Harangozó Tamás képviselőtársunk által benyújtott zárószavazás előtti módosító javaslathoz kívánok érveket elmondani, amely az egységes javaslat 3. §-ának a módosítását indítványozza, ezzel a jogállási törvény 35., 37. §-ának a módosítását terjeszti elő.

Mind a honvédelmi és rendészeti bizottság ülésein, mind az általános és részletes vitában alaposan és sokoldalúan bíráltuk a kormánynak azt a szándékát, amely a szakszervezetek ellehetetlenítésére, a működési feltételeik felszámolására, a munkaidő-kedvezmény megszüntetésére, a munkajogi védelem felszámolására irányult. Ezeket az érveket természetesen nem óhajtom most megismételni, csak szeretném az önök emlékezetébe idézni, és felhívni arra a figyelmet, hogy a törvényjavaslat a jelenlegi formájában nincs összhangban sem az alkotmány 70/A. §-ával, sem a januártól életbe lépő alaptörvény XV. cikkével, és végül nincs összhangban az egy héttel ezelőtt elfogadott, a munka törvénykönyvéről szóló törvény 273. és 274. §-ával sem.

A jelenleg hatályos jogállási törvény, szerintünk nagyon helyesen és indokoltan, a hatályban lévő munka törvénykönyvének megfelelően, azzal azonos szabályozási elvek mentén biztosította a szakszervezetek jogosítványait. Mély meggyőződésünk az, hogy a hivatalos szolgálati viszonyban lévő foglalkoztatottak és a foglalkoztatás speciális jellege egyáltalán nem indokolja azt, hogy a munka törvénykönyvétől eltérő szabályok vonatkozzanak rájuk.

A javaslatunk ennek az indokolatlan és meggyőződésünk szerint alkotmányellenes, majdan előálló állapotnak a megelőzését szolgálja, ezért kérjük, hogy támogassák módosító indítványunkat, és kerüljék el azt, hogy olyan alkotmányellenes és teljesen indokolhatatlan szabályokat alkossanak meg, amelyek megfosztják a hivatásos állomány körében működő szakszervezeteket azoktól a ma őket megillető jogosítványoktól, amelyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy az állomány érdekeit érdemben képviseljék. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

IVÁNCSIK IMRE (MSZP): Tisztelt Miniszter Úr! Egy internetes hírportál beszámolója szerint a Honvédelmi Minisztérium legnagyobb cége, a HM Elektronikai, Logisztikai és Vagyonkezelő Zrt. az év második felében fizetésképtelenné vált. A hírportál információja szerint az állami költségvetési finanszírozás átmeneti hiányára hivatkozva a cég már agusztusi számláit sem egyenlítette ki, és azok kifizetését csak 2012 elejére ígérte.

Kéredezem a tisztelt miniszter urat: valóban képtelen augusztus óta szerződéses partnerei kifizetésére a HM EI Zrt.? (Németh Szilárd István: Biztos az elvtársak nem kapták meg a pénzt.) Mekkora összegű lejárt számlatartozás kiegyenlítését ütemezték át a jövő év elejére? És miből ered a jelentős fizetési késedelem?

Tisztelt Miniszter Úr! Ismert, hogy a magyar gazdaság egyik jelentős kerékkötője a körbetartozások hatalmas mértéke. Évente magyar kis- és középvállalkozások tömegeit teszi tönkre, hogy nagyobb szerződéses partnereik nem vagy csak jelentős késéssel fizetnek az elvégzett munka után. Sajnálatos módon a kormány ahelyett, hogy küzdene a körbetartozások ellen, költségvetési trükközéssel, a fizetési kötelezettségek teljesítésének jövő évre tolásával maga generálja azt.

Tisztelt Miniszter Úr! Hivatalba lépésekor ön a tárca gazdálkodása tekintetében is rendet és fegyelmet ígért. Most mégis azt látjuk, hogy az ön felügyelete alatt álló gazdasági társaság nem tesz eleget határidőben fizetési kötelezettségének. Tesz-e intézkedéseket a HM EI Zrt. fizetőképességének mielőbbi helyreállítása érdekében, vagy a beszállítóknak valóban jövő év februárjáig kell várniuk az augusztusi és az azt követő számláik kiegyenlítésére?

(11.30)

Kérem, adjon tájékoztatást arról, hogy vannak-e hasonló fizetési nehézségek a Honvédelmi Minisztérium többi gazdasági társaságánál és más alárendelt szervénél. Kérdezem tisztelt miniszter urat, hogy a fizetési fegyelem tekintetében miért nem követel katonás rendet a Honvédelmi Minisztériumban és a minisztérium gazdasági társaságainál.

Várom megtisztelő válaszát. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)

IVÁNCSIK IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Úgy látszik, valami helycserés támadásra készül a miniszter úr, ő tesz fel kérdést, ráadásul olyan furcsa alanyt használva, hogy "ha nem loptak volna el". Nem tudom, kire gondol, miniszter úr. (Dr. Hende Csaba: Azokra, akik loptak! - Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) Hogyan gondolja, hogy egy válaszban lehet ilyeneket mondani? Erre szokta Juhász Ferenc képviselőtársam mondani, amikor ilyeneket szólnak önök, hogy ne bújjanak a mentelmi joguk mögé! Ha bárkivel kapcsolatban megalapozott vádat tudnak fölhozni, tegyék meg! (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból, köztük: Nem szégyelled magad?) Szégyenre nem nekünk van okunk, hanem azoknak, akik mindig a múltra hivatkozva a saját hibáikat takargatják (Taps az MSZP soraiban, közbeszólások és zaj a kormánypárti padsorokban. - Az elnök csenget.), és akinek nem fontos a honvédelem, és nem szánnak rá elég pénzt.

És a költségvetés ilyen nyomorult helyzetben még soha nem volt a Honvédelmi Minisztériumban, mint most, a fizetési képtelenség éppen ebből adódik, meg abból, hogy miközben nyereséget fog kasszírozni a cég, és nagy összegű jutalmat fizet a dolgozóinak, a beszállítókat nem fizeti ki hónapokon át. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Ez tarthatatlan, elfogadhatatlan a helyzet is, és a válasz is. (Taps az MSZP padsoraiban. - Lukács Zoltán: Ilyenkor le kellene mondania a miniszternek. Döbbenetes.)

IVÁNCSIK IMRE (MSZP): Köszönöm a szót és a jókívánságokat, elnök úr. Sajnos egészen más hangnemben kell a felszólalásomat elmondani, mint amire indíthatna az ön figyelmessége, mert szomorúan látom azt, hogy érdemi költségvetési vita helyett egy ostoba színjáték zajlik. Azt gondolja a kormány, hogy a parlament és a nyilvánosság, a választópolgárok a játékszerei lehetnek, és elhitetheti azt a közvéleménnyel, hogy egy megalapozott, gondosan előkészített költségvetéssel állt elő, amit aztán a benyújtást követő egy nap múlva százmilliárdos nagyságrendekkel lehet módosítani. Persze abban az értelemben is színjáték ez, hogy természetesen ez is előre meg volt tervezve, hogy a csúnya kormánnyal szemben, amely megvonásokat tervez, majd jön a jó Fidesz-frakció, amelyik enyhítéseket fog javasolni, és a kormány belátja, hogy mégiscsak helyesebb, hogyha elfogadja a Fidesz-frakció javaslatait. Hát annyira átlátszó ez a módszer, tisztelt képviselőtársaim, hogy ajánlom a kormánynak megfontolásra, hogy hagyják abba. Vegyék komolyan a feladatukat és a felelősségüket, és valódi számokat, alapos átgondolást és egyeztetést követően terjesszenek ide, és azt próbálják megvédeni, indokokkal alátámasztani és elfogadtatni a többséggel.

Sajnos kétszeresen is szomorúnak kell lennem. Nemcsak e színjáték miatt, amire utaltam, hanem amiatt is, hogy a honvédelmi ágazat területén egészen katasztrofális az a dolog, ami zajlott az elmúlt két évben. A kormány a korábban ellenzékben elmondott bírálataival és az egyébként rendelkezésre álló lehetőségeivel ellentétben radikális forráskivonást hajtott végre a honvédelmi ágazatból. 2010-ben még, a mi kormányunk által jóváhagyott költségvetésben 318 milliárdból gazdálkodott a honvédség, a fideszes kormány által benyújtott első évben 275 milliárdra csökkentették, majd az ez évi költségvetés már csak 234 milliárd forint, és ezt akarják hosszabb távon is szinten tartani, így a benyújtott 237 milliárd forintos javaslat ezt tükrözi.

A honvédelmi ágazatban nemcsak az abszolút szám fontos mutató, hanem a GDP-hez viszonyított arány is. Ez 2010-ben még 1,2 százalék volt, ezt az első fideszes évben 1 százalék alá csökkentették, majd idén ez 0,8 százalék lett, és a jövő évre vonatkozó javaslatban már csak 0,77 százalék. A kormány állást foglalt arról, hogy 2016-ig áll szándékában - legalábbis a prognózis szerint, hiszen kompetenciája nincs a kormánynak 2014 utánra, de ezt a jövőt vetíti előre -, nominálisan szinten tartja ezt a 230-240 milliárd körüli összeget, ami egyértelműen azt jelenti, hogy az infláció miatt ez leértékelődik, és a valóságban újabb forráskivonást jelent. Hiszen kevesebbet fog érni az az illetmény, amit kapnak az itt dolgozók, és ugyanazon pénzért nyilvánvalóan kevesebb eszközt lehet vásárolni, kevesebb fejlesztést lehet érdemben végrehajtani. Ez egyértelműen végletesen ellehetetleníti ezt az ágazatot.

A Fidesz - mint ahogyan ígérte, hogy tíz év alatt egymillió munkahelyet teremt - most azt prognosztizálta, hogy 2016-22 között azt a költségvetési szintet, amiről az előbb beszéltem, ami 0,7 alá fog csökkenni, majd évről évre dinamikusan meg fogja duplázni. Azt hiszem, egészen elképesztő ez a furcsaság, amit tapasztaltunk, hogy ahelyett, hogy akkor, amikor érdemi döntéseket lehet hozni a pénzek emeléséről és az érdemi költségvetési támogatás folyósításáról, ahelyett egy ilyen távolba vesző, a mostani kormány kompetenciájába már nem tartozó, ellenőrizhetetlen és minden bizonnyal betarthatatlan ígéretet fogalmaznak meg, teljesen irreálisan.

Ebből az következik, hogy a kormány jól láthatóan vegetálásra ítéli a honvédséget, és soha nem látott mélységekbe fog süllyedni a költségvetési támogatás. Általános illetményemelés nem lesz, szemben a korábban hangoztatott ígéretekkel, jól láthatóan négyezer fős létszámhiánnyal tervezi a kormány működtetni a honvédséget, és azt gondolják, hogy önkéntes tartalékosokkal azt a hiányt pótolni lehet, és meg lehet oldani a feladatokat. Szerintünk ez teljes tévedés és tévút.

(14.20)

A dologi kiadások sem nőnek, éppen ezért már most is súlyos napi működési gondokat tapasztalunk. Nagyon nagy gondok lesznek így a kiképzéssel és a harckészültséggel.

A fejlesztésekre drámaian alacsony arányban tervez ez a kormány. Ez teljesen elfogadhatatlan és elképesztő. Ez egyértelműen azzal fog járni, hogy a honvédség lepusztul, elmaradnak a fejlesztések. Éppen ezért az is jól látható a kormány tevékenységéről, hogy egyre erőteljesebb szemfényvesztésre törekszik, egyre több protokolláris feladatot vállal az érdemi képességfejlesztés és fenntartás helyett. Egyre nagyobb a szakadék a kormány által hangoztatott sikerpropaganda és a tényleges folyamatok között.

Itt van talán nagyon látványos példaként a hangzatos Hadik-terv, amely arról szól, hogy hogyan kell fölvirágoztatni a magyar hadiipart, közben, ha megnézzük a költségvetést, semmilyen érdemi forrás nem fog rendelkezésre állni arra, hogy valódi megrendeléseket tudjon adni a honvédség, és ráadásul eszközök sincsenek mellérendelve, hogy hogyan fogja azt a célt elérni, hogy a megrendeléseket valóban magyar vállalatok teljesíthessék.

Éppen ezért nem javasolhatok mást, a képviselőtársaimhoz hasonlóan, mint hogy vonja vissza a kormány ezt a teljesen megalapozatlan és elfogadhatatlan költségvetést. Készül úgyis hamarosan a nemzeti katonai stratégia, ezek alapján szükséges lesz meghatározni azokat a képességeket, amelyeket ma is fönn kell tartani és a közeljövőben fejleszteni, és ehhez hozzá kell rendelni a finanszírozást.

A legnagyobb probléma most a honvédség területén az, hogy a fenntartás és a fejlesztés szükségletei nincsenek egzakt módon megfogalmazva, és természetesen így lehetetlen annak a kívánatos elérendő célnak a megközelítése, hogy a megfogalmazott fenntartási és fejlesztési célok a rendelkezésre álló forrásokkal összhangban, egyensúlyban legyenek. Ha ezt önök nem tudják sürgősen megtenni, olyan mulasztásokat követnek el, amelyeket majd egy következő kormánynak kell orvosolnia. A Medgyessy-kormányhoz hasonló feladata lesz majd a következő kormánynak, mert a Medgyessy-kormány is azzal volt kénytelen szembesülni, hogy a megörökölt haderőszerkezetben és a rendelkezésre álló források ismeretében egy radikális képesség-felülvizsgálatot kellett elvégezni. Ez most is nélkülözhetetlen. Ha önök ezt nem hajlandók megtenni, sajnos ez a feladat a következő kormányra marad.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

IVÁNCSIK IMRE (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Ha a számok mögé nézünk, akkor érdekes dolgok derülnek ki, ugyanis ha a fejlesztéssel kapcsolatos észrevételt csak egyetlenegy mondattal pontosítjuk, akkor azt mondhatom, hogy a Gripen-bérleti díjat és a NATO biztonsági beruházási programjához való hozzájárulást leszámítva már csak 4 százalék marad fejlesztésre.

Persze, azt én elhiszem, hogy önök nem tudják, hogy milyen mértékű és milyen volumenű fejlesztési igény vetődik föl. A legnagyobb veszély éppen az, hogy ha ezzel nem hajlandó szembesülni a mostani kormányzat, hogy milyen múlhatatlan fejlesztéseket kell azonnal, holnap, a jövő héten, jövőre és az azt követő évben és az azt követő évben elvégezni, akkor a kormányváltás idejére egy végletekig lepusztult, amortizált technikával fog rendelkezni a honvédség. Olyan, nem halogatható fejlesztések vannak soron, amelyeket muszáj lesz megtenni. Ha ezt elmulasztják, akkor az nagyon súlyos képességbeli hiányokhoz fog vezetni.

A vitákban, a bizottsági vitában is gyakran előkerül, hogy nincs mozgástere a kormánynak, mert elhúzódó válság van. Ez nem igaz, tisztelt képviselőtársaim. A kormánynak rendkívül nagy mozgástere van, hiszen nézzék meg, egyik napról a másikra 300 milliárd forintról tudnak a parlament megkerülésével így (Csettint.), egy csettintésre dönteni. Hát akkor hogyne lehetne? Ha részvényeket tudnak egy csettintésre vásárolni, ha igazságtalan adórendszer bevezetésével 500-600 milliárd forintos lyukat tudnak ütni a költségvetésre, akkor ez is azt bizonyítja, hogy ha akarnák, ha szükségesnek tartanák, ha felismernék ennek a jelentőségét, akkor igenis csoportosíthatnának át ide összegeket.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

IVÁNCSIK IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A szomáliai európai uniós misszióban való részvételről első ízben a Bajnai-kormány döntött 2010 áprilisában, majd a most hivatalban lévő kormány 2011 júliusában ennek folytatásáról.

(20.10)

Mint államtitkár úr említette, elhúzódik a misszió, és ez év decemberében fog véget érni. A jelenlétünket ugyanolyan fontosnak tartjuk most is, mint a misszió elindításakor, éppen ezért egyetértünk a kormány döntésével, azt tudomásul vesszük.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban. - Dr. Simicskó István tapsol.)

IVÁNCSIK IMRE (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A Magyar Szocialista Párt úgy tekint erre a törvényjavaslatra, abban a szellemben, hogy fölfogásunk szerint az ország lakosságának ellátását és a gazdaság működését biztosító alapvető infrastruktúrák védelme az egyik legelemibb nemzeti érdek. E rendszerek jelentős részének komplexitására jellemző, hogy összeurópai, sőt globális mértékben összefonódtak, így a védelmük összehangolása az Európai Unió szintjén is megoldandó feladat.

Álláspontunk szerint a 2080/2008. kormányhatározat mellékleteként kihirdetett Zöld könyv világosan kijelöli a védelem megszervezésének elveit, ezért a most benyújtott törvényjavaslatot is ebből a szemszögből értékeljük. A Zöld könyvben megfogalmazott kritikus infrastruktúra-védelem egy új típusú biztonsági szemléletet takar, amely a biztonsági hiányosságok kiküszöbölésére összpontosítva kiegészíti a fennálló ágazati biztonsági intézkedéseket és szabályozási struktúrákat.

Konkrétan a benyújtott törvényjavaslatot tanulmányozva az a véleményünk, hogy sajnálatos módon a törvényjavaslat megszövegezői teljességgel figyelmen kívül hagyták a 2008-ban megfogalmazott program alapját az együttműködésre és a partnerségre. A törvényjavaslat csak az üzemeltetők kötelezettségeiről, ellenőrzéséről, bírságolásáról rendelkezik, miközben mélyen hallgat arról, hogy az üzemeltetők milyen állami segítségre, közreműködésre számíthatnak a kritikus infrastruktúrák védelmének megszervezésében.

(16.50)

Bár magának a kritikus infrastruktúrák védelmére vonatkozó nemzeti program egészének törvénybe foglalása nyilvánvalóan szükségtelen, azonban véleményünk szerint a beterjesztett javaslatnál szélesebb körű, az állam alapvető szervezési feladatait és az ösztönző, támogató programok alapjait tartalmazó törvényi szabályozás megteremtése lenne indokolt.

A felvázolt hatósági szervezetrendszert sem tartjuk megfelelőnek. A törvényjavaslat rendelkezik külön javaslattevő szervről, külön kijelölő hatóságról, miközben más hatóság felel a helyszíni ellenőrzések lebonyolításáért, és végső soron minden ellenőrzést az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság koordinál.

Az előterjesztő által javasolt eljárási szabályok és hatósági szervezetrendszer elkenik a felelősségi viszonyokat, és még a közigazgatási hatósági eljárásról szóló törvény rendelkezéseivel is ellentétesek. A tisztánlátást nagyban nehezíti, hogy a törvényjavaslat benyújtásával egyidejűleg nem készültek el a végrehajtási rendeletek szabályozási koncepciói, és így a konkrét eljárási és szervezeti kérdésekre a bizottsági ülésen a kormány képviselői nem tudtak választ adni.

Aggályosnak tartjuk továbbá, hogy a hatóságok az üzemben tartóknak a potenciális veszély mértékéhez igazodó, de közelebbről meg nem határozott feltételeket írnak elő. Ezzel szemben a 2008-ban elfogadott program elveinek megfelelően a védelemnek az üzemeltető által kidolgozott biztonsági terven kell alapulnia, nem pedig a hatóság által megszabott feltételeken. Ezért álláspontunk szerint az a helyes szabályozási irány, ha az üzemeltetőket megfelelő színvonalú biztonsági tervek elkészítéséhez segítjük hozzá, majd ezek végrehajtását és aktualizálását követlejük meg.

Mindezek szellemében több módosító javaslatot is benyújtottunk, amelyekben tisztább, átláthatóbb felelősségi viszonyok megteremtése érdekében fogalmaztunk meg javaslatokat. E szakaszok megnyitásával biztosítani akarjuk annak lehetőségét, hogy a parlamenti vita során a jelzett hiányosságok, ha a szándék erre megvan, kiküszöbölhetőek legyenek. A törvényjavaslatot a zárószavazásnál abban az esetben fogjuk majd támogatni, ha a módosítások eredményeként az megfelel majd a 2008-ban megfogalmazott program célkitűzéseinek és szellemének.

Köszönöm a figyelmet.

IVÁNCSIK IMRE (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A részletes vitában az 1., a 4. és a 8. ajánlási pontban szereplő módosító javaslatok mellett kívánok érvelni.

Az 1. pontban szereplő módosító javaslatunk azért született, mert a törvényjavaslat eljárási szabályai az előterjesztett formában megítélésünk szerint ellentétesek a közigazgatási törvénnyel. A Ket. alapján a közigazgatási hatósági eljárásokban a hivatalbóli eljárás érvényesül. A törvényjavaslat, az eljárás kezdeményezésére jogosultak megjelölésével, láthatóan ezt az elvet érvényesíti. Ez így rendben is van. A törvényjavaslat viszont olyan bonyolult, helyenként zavaros megfogalmazást alkalmaz, amely miatt ellentétbe kerül az említett törvény előírásaival.

A törvényjavaslat olyan rendelkezésektől túlterhelt, amelyeknek a kormányrendelet a megfelelő szabályozási szintje, ilyen például az érintett ágazatoknak a törvényjavaslat mellékletében található meghatározása. Ezeket nem tartjuk szükségesnek ebben a törvényjavaslatban szerepeltetni.

Minderre tekintettel a módosító javaslat a kijelölésre vonatkozó rendelkezések megnyitásával egy tisztább felelősségi viszonyokat megteremtő, egyszerűbb eljárásnak a törvényi szabályozási szinten még elfogadható alapjait igyekszik megfogalmazni. A 2080/2008. kormányhatározat melléklete, erről az általános vitában is szóltam, a kritikus infrastruktúrák védelmére vonatkozó nemzeti programról szóló Zöld könyv. E Zöld könyvnek egyik alapelve az ágazati megközelítés. A módosító javaslat ennek szellemében a létfontosságú rendszerelemmé történő kijelölésre vonatkozó döntésekért való felelősséget az ágazati kijelölő hatóságra igyekszik telepíteni.

Megítélésünk szerint túlságosan tág mozgásteret ad az ágazati kijelölő hatóságok számára a törvényjavaslat 2. pont (3) bekezdésében meghatározott feltételek előírásának lehetősége. Álláspontunk szerint a hatósági beavatkozásnak ennél konkrétabb, jogszabályban rögzített kritériumokon kell alapulnia. Ennek az objektív kritériumrendszernek az üzemeltetői biztonsági tervvel szemben kormányrendeletben meghatározott tartalmi követelményeken kell alapulnia. Tehát az ágazati kijelölő hatóságnak a jogszabályban meghatározott kritériumoknak megfelelő üzemeltetői biztonsági terv elkészítését és végrehajtását kell megkövetelnie az üzemeltetőktől. Ezen túlmenően jogszabályban közelebbről meg nem határozott feltételek előírása megítélésünk szerint nem jogállami megoldás.

Az ajánlás 4. pontjában szereplő módosító javaslatunk szintén a 2080/2008. Zöld könyv elveiből indul ki, amely az üzemeltetők és a hatóságok közötti együttműködést fogalmazza meg nagyon fontos alapelvként. Kiemelt feladatként határozza meg a legjobb gyakorlatok elterjedésének elősegítését. Ezért fontos, hogy a hatóságok ne csak ellenőrző és bírságoló szervként, hanem az üzemeltetőket segítő partnerként vegyenek részt a kritikus infrastruktúra védelmében. Ennek elősegítése érdekében javasoljuk, hogy a törvényjavaslat az ágazati kijelölő szerv feladataként határozza meg a legjobb gyakorlatok figyelembevételével az üzemeltetői biztonsági tervek elkészítését megkönnyítő ajánlások közzétételét.

A 8. ajánlási pontban szereplő módosító javaslatunk abból a meggyőződésünkből indul ki, miszerint a mostani javaslatnak a létfontosságú rendszerelemek ellenőrzésére vonatkozó szabályozása elmossa a felelősségi viszonyokat. Szükségtelennek tartjuk külön ellenőrzést koordináló szerv és helyi ellenőrzést végző szerv megkülönböztetését. Ezért javasoljuk, hogy az ellenőrzéssel kapcsolatos hatásköröket a helyszíni ellenőrzést lefolytató szerv gyakorolja, illetve viselje az ezzel járó felelősséget.

Ismét a Zöld könyvre szeretnék hivatkozni, és ismét arra, hogy az egyik fontos alapelv az üzemeltetők és a hatóságok közötti együttműködés, ezért indokolt, hogy az ellenőrzések során feltárt hiányosságok először csak a hatóság figyelmeztetését vonják maguk után, és bírság kiszabására csak akkor kerüljön sor, ha az üzemeltető e figyelmeztetés ellenére sem tesz eleget kötelezettségeinek.

Köszönöm szépen, elnök úr, a szót, még egyszer. Ennyiben kívántam megindokolni a módosító javaslatainkat.

(14.10)

IVÁNCSIK IMRE (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az ajánlás 1. pontjával kapcsolatban szeretnék egy nagyon rövid észrevételt tenni. A módosító javaslatunk teljesen nyilvánvalóvá, világossá teszi azt a határozott álláspontunkat, miszerint elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a benyújtott törvényjavaslatban a kormány egy olyan kiskaput nyit meg, amelynek révén akár magáncégek is megbízhatók lesznek vagy lehetnek a SIS II-ben kezelt adatok feldolgozásával. Mi pedig erről nagyon határozottan azt gondoljuk, hogy az ezzel kapcsolatos adatfeldolgozási tevékenység kiszervezése adatvédelmi és nemzetbiztonsági szempontból egyaránt megengedhetetlen. Ennek a feltételnek az eltüntetését, törlését indítványozza a módosító javaslatunk.

Nem konkrétan ajánláshoz, de egy mondattal szeretném abbéli meggyőződésünket is kifejezni - bár ezzel ellentétes döntést hozott a honvédelmi és rendészeti bizottság -, hogy a Gulyás Gergely képviselő úr által benyújtott javaslat házszabályellenes, ezért aggodalmunkat fejeztük ki azzal kapcsolatosan, hogy később megáll-e majd, ha ilyen formában hagyja jóvá az Országgyűlés. Véleményünk szerint nem.

Köszönöm szépen a figyelmet.

IVÁNCSIK IMRE (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Már megszoktuk azt a rohamtempót, amelyben tárgyaljuk ezt a mostani javaslatot is. Pénteken lett benyújtva, hétfőn volt bizottsági ülés. Sok-sok éjszakai munkát is beleszámítva ismerkedtünk meg a konkrét javaslattal, készítettünk módosító javaslatokat, amelyeket le fogunk adni most a vita végéig, és itt a plenárison most arra van lehetőség, hogy általánosságban ismertessük a véleményünket a benyújtott törvényjavaslattal kapcsolatban.

Az én szememben semmi nem indokolja ezt a rohanást. Miért nem nyújtották be korábban, vagy miért nem hagynak legalább még egy hetet arra, hogy alaposabban lehessen megismerkedni a végleges szöveggel, hiszen egy korábbi változatot már megismerhettünk, de mindig akkor tekinthetünk egy törvényjavaslatot véglegesnek, amikor azt benyújtják. Méltatlannak ítéljük meg, hogy nincs elég idő arra, hogy ezt alaposan átolvassuk, átgondoljuk, a frakcióban is alaposan egyeztessük, és ilyen módon kidolgozott módosító javaslatokkal lehetőség szerint javítani tudjuk a benyújtottakat.

Megítélésünk szerint az elmúlt évtizedben a Magyar Honvédség történelmének egyik legnagyobb átalakulásán ment keresztül, amelynek eredményeként a sorkatonaságra alapozott tömeghadsereget egy önkéntes haderő váltotta fel. E folyamat közben és ezt követően az Országgyűlés a vonatkozó szabályokat folyamatosan a szükségletekhez igazította, tehát minden olyan esetben, amikor a jogállási törvényt indokolt volt módosítani, az egyeztetéseket követően ezt megtettük.

A jelenlegi kormány felvállalt célja, hogy egy katonai életpályát, egy új, vonzó életpályát alakítson ki és fogalmazzon meg, és ezek szerint ennek megalapozásaként egy új jogállási törvényt is megalkosson. Megítélésünk szerint a hangoztatott céllal szemben a kormány által beterjesztett törvényjavaslat nem egy vonzó, a honvédség megfelelő színvonalú humánerőforrás-utánpótlását hosszú távon is biztosító katonai életpálya kereteinek a megteremtése, hanem az Orbán-kormány által végrehajtott, soha nem látott mértékű költségvetési elvonások miatt fuldokló haderő működőképességének puszta fenntartása, túlélésének a biztosítása.

(13.40)

A törvényjavaslat a rugalmas munkaerő-gazdálkodásnak és egyéb szervezeti érdekeknek megfelelően számos, a katonákat hátrányosan érintő rendelkezést tervez bevezetni. Ilyen szervezeti érdekeket szolgáló, az előmenetelt alapvetően meghatározó rendelkezés az egyes rendfokozatokban kötelezően eltöltendő várakozási idők jelentős megemelése, illetve az előléptetés szabályainak rugalmasabbá tétele. Ezek racionalitása szervezeti oldalról akár még tolerálható is, ez nem kérdés, javulhatnak a torz állományarányok, és rugalmasabbá várhat a humánerőforrás-gazdálkodás. Ezzel együtt e szabályok csökkenthetik a személyi kiadásokat, hiszen az állomány tagjai lassabban haladnak a ranglétrán, később kerülnek magasabb illetménnyel honorált beosztásba.

Minden racionalitása ellenére a katonák szolgálati jogviszonyára vonatkozó szabályozás kialakításakor nem lehet kizárólagos szempont a rövid távú szervezeti érdekek érvényesítése, még kevésbé az egyre durvább megszorításokat kikényszerítő aktuális költségvetési politika puszta kiszolgálása. A katonák szolgálati viszonyáról szóló törvénynek vonzó életpályát kellene kínálnia, biztos megélhetés, kiszámítható jövő ígéretét kellene hordoznia azok számára, akiktől azt várja a magyar társadalom, hogy akár életük feláldozásával is védjék hazájukat. Mindez nem jelenti azt, hogy a szolgálati törvényt ne lehetne módosítani, ne lehetne a szervezeti érdekeknek megfelelően bizonyos rendelkezéseket akár oly módon is megváltoztatni, ami a szolgálatot teljesítő állománytól nagyobb áldozatvállalást követel meg.

Ha ez így van, a méltányosság, az igazságosság ez esetben megköveteli, hogy a nagyobb áldozatvállalás ellentételezéséről is megfelelően gondoskodjon a jogalkotó. Ezt a gondolatot egyébként a törvényjavaslat bevezetőjében szépen megfogalmazták az előterjesztők a következők szerint. Idézem: "Az Országgyűlés elismeri a katonai szolgálattal együtt járó áldozatvállalást és az azzal arányban álló erkölcsi, valamint anyagi megbecsülés indokoltságát." Ezt az elvet kellene a gyakorlatban is alkalmazni, nem látjuk a kormány eddigi tevékenységében ezt következetesen, és nem látjuk konkrét rendelkezések, rendelkezési javaslatok formájában sem ebben a törvénytervezetben.

A törvényjavaslatban a kért áldozatvállalással, a számos megszorító rendelkezéssel szemben kimondhatjuk, nem hiszem, hogy túlzás: semmilyen valódi ellentételezést nem találunk. Sőt, a törvényjavaslat bizottsági vitája során a költségcsökkentés mint a javaslat előterjesztésének egyik fő szempontja jelent meg. Csökken a készenléti pótlék összege, emellett lehetővé teszik, hogy az állomány tagjai külföldi napidíjukról lemondhassanak, mert annak fedezetét saját bevallásuk szerint sem tudják sok esetben biztosítani. Bármilyen juttatásról történő úgynevezett önkéntes lemondás lehetővé tétele meggyőződésem szerint elvi szempontból nem fogadható el. Egy szigorúan hierarchikus, parancsuralmi szervezetben, mint amilyen természeténél fogva bármely hadsereg, így a Magyar Honvédség is, a lemondás önkéntességével szemben joggal merülhetnek fel kételyek, ezért ezt a lehetőséget semmiképpen nem támogatjuk.

Szintén a katonai szolgálat egyik sajátossága, hogy az anyagi megbecsülés mellett rendkívül nagy jelentősége van az egyéb, szimbolikus erkölcsi elismerésnek. Meghökkentő módon a törvényjavaslat e tekintetben is jelentősen visszalép. Teljességgel hiányzik a katonai szolgálat elismerésének formáit szabályozó fejezet, jelentősen szűkültek vagy kimaradtak a nyugállományra, a szociális és kegyeleti ellátásokra vonatkozó szabályok. Érthető az a jogtechnikai szempontú előterjesztői érvelés, miszerint a törvényben csak a legfontosabb, alapvető rendelkezések megjelenítése indokolt, míg a részletszabályokat elégséges kormányrendeletekben, illetve miniszteri utasításokban szabályozni. Megítélésünk szerint a katonai szolgálat, a Magyar Honvédség szempontjából e szimbolikus kérdések bírnak akkora jelentőséggel, ami indokolttá teszi a törvényi szintű szabályozást. Amennyiben mégis ragaszkodnak ahhoz, hogy e kérdések rendeleti szintű szabályozása elégséges, akkor a rendelettervezeteket az érintettek megnyugtatása érdekében célszerű lett volna a törvényjavaslat benyújtásával egyidejűleg közzétenni és szakmai vitára bocsátani.

Az állomány erkölcsi elismerésére, illetve a nyugállományra vonatkozó rendelkezések hiánya különösképpen meglepő annak fényében, hogy a törvényjavaslat nem nélkülözi az elmúlt két évben megszokott ideologikus töltetű rendelkezéseket. Ilyen például az a szabály, miszerint a koronát önfeláldozásig terjedő bátorsággal kell védelmezniük a katonáknak. Teljességgel hibásnak és szükségtelennek tartjuk külön esküszöveg megjelenítését a koronaőrség részére, és felesleges olyan kitételnek ítéljük meg, ami szerepel ebben az esküszövegben, amelynek nincs keresnivalója egy, a céljai szerint is semleges, ideológiai töltést, politikumot nélkülözni kívánó szabályban. Konkrétan arra gondolok, amikor úgy fogalmaznak, hogy a Magyarország alkotmányos folytonosságát megtestesítő Szent Koronát életem árán is megvédem. Most nem pontosan idéztem, de ez a dolog lényege. Felesleges ilyen tételeket egy törvénytervezetbe beemelni, és teljességgel felesleges külön szabályozni. Bőven elégséges volna a honvédekre általánosan érvényes esküszöveget használni és alkalmazni.

Sok esetben jelentős ellentmondás van a törvényjavaslat indoklásaként megfogalmazott előterjesztői szándék és a Fidesz-kormány tényleges gyakorlata között. Helyes és támogatható elvként fogalmazta meg miniszter úr a tegnapi vitában, a törvényjavaslat bizottsági vitájában azt a szándékot, miszerint a katonákat és a katonai vezetőket távol kellene tartani a politikai küzdelmektől. Ezzel indokolta miniszter úr azt a módosítást, miszerint a Magyar Honvédség első számú vezetőjét, a honvéd vezérkar főnökét a jövőben nem határozatlan, hanem határozott időre neveznék ki. A határozott idejű kinevezés a hatályos törvényi szabályozással szemben a mindenkori honvédelmi miniszternek nem adna lehetőséget, hogy önmaga válassza meg, hogy ki az a vezérkari főnök, akivel együtt tud dolgozni.

Egyetértek azzal az előterjesztői érveléssel, miszerint a honvéd vezérkari főnöki beosztás nem politikai, hanem szakmai vezetői pozíció, amelynek betöltése nem szabad, hogy kormányváltásoktól függjön. Ezen elv érvényesítéséhez azonban nem feltétlenül szükséges, hogy a honvéd vezérkari főnök személyét érinthetetlenné és a honvédelmi politika megvalósításáért felelős miniszter számára leválthatatlanná tegye a törvényi szabályozás. Ez ugyanis elsősorban politikai kultúra kérdése. A rendszerváltás óta egészen 2010-ig, az önök kormányának, az önök miniszterének hivatalba lépéséig töretlen volt az a gyakorlat, hogy az egymást követő kormányok megörökölték az előző kormányoktól az általuk kinevezett vezérkari főnököt, és a munkát velük együtt folytatták mindaddig, amíg valamilyen ok miatt váltásra szükség nem lett.

Éppen önök szakítottak ezzel a gyakorlattal, és teljesen megalapozatlanul, indokolatlanul, megalázó módon távolították el a funkcióban lévő vezérkari főnököt. Különösen önöktől furcsa és nehezen elfogadható az az indítvány, amely éppen azt célozza, hogy 2013 júliusától öt évre, vagyis a következő kormányzati ciklus végéig tegyék elmozdíthatatlanná az önök által kinevezett vezérkari főnököt.

Hasonlóképpen ellentmondásos, hogy a törvényjavaslat továbbra is számol annak lehetőségével, hogy a főtiszti beosztást elért katonák esetleg állami vezetőként folytathatják tovább pályájukat.

(13.50)

A javasolt megoldás, miszerint ilyen esetben megszűnik a szolgálati viszony, azonban az érintett kérheti a szolgálaton kívüli állománybavételt, korrektnek nevezhető, támogatjuk. Meglehetősen furcsa, hogy míg egy tipikusan főtisztek számára továbblépést jelentő állami vezetői pozíció megszerzését nem korlátozza a kormány, addig a leszerelt katonák előtt... - emlékezzünk csak, hogyan történt az a szabályozás, amit önök vezettek be? Először azt hozták be a honvédelmi bizottság ülésére, hogy akik szolgálatot teljesítettek, azok a szolgálat befejezését követően öt évig nem lehetnek még önkormányzati választáson sem képviselőjelöltek, majd amikor a bizottsági vitában rájöttek, hogy a bizottság tagjaként ott ülő győri polgármester képviselőtársunkat ez hátrányosan érinti, vagyis megakadályozná az indulását a választáson, akkor gyorsan módosítottak ezen, és három évre korlátozták. Ha egy ilyen magas rangú politikai vezetőnél, mint egy helyettes államtitkár, azonnal politikai funkcióba léphet valaki, aki magas rangú hivatásos szolgálatot teljesített, gondolkozzanak el azon az ellentmondáson, vajon mi indokolhatja azt, hogy más politikai beosztásokban önök ezt hosszú évekre megtiltják.

A törvényjavaslat egyéb tekintetben is bármiféle korrekció nélkül tartalmazza az elmúlt két év hibás és általunk hevesen bírált döntéseket, ennek megfelelően nem szabályozza újra a szolgálati nyugdíjrendszert, amelynek meggyőződésünk szerint a hivatásos katonai életpálya méltó zárókövének kellene lennie. Az érdemi szakszervezeti érdek-képviseleti munkát ellehetetlenítő szabályokat tartalmaz, amelyekről a miniszter úr tegnap azt mondta a vitában, hogy a szakszervezet ezzel egyetért, nem emel kifogást, akkor mi most a szakszervezetek helyett, érdekükben eljárva emelünk kifogást, és hangoztatjuk, hogy elfogadhatatlanok ezek a javaslatok. A szolgálati járandóságban részesülő önkéntes tartalékosokat továbbra is ingyenszolgálatra akarják kötelezni. A szabályozás érdemben továbbra sem ösztönzi valódi önkéntesek jelentkezését tartalékos szolgálatra.

Összességében megítélésünk szerint a törvényjavaslat nem a jövőbe mutató, nem teremti meg egy vonzó karrierpálya alapjait, nem rajzolódik ki mögötte egy hosszú távon stabilan működő, fejlődő Magyar Honvédség képe. Láthatóan az előterjesztők nem tudtak kitörni az elmúlt két év szakmai hibáinak fogságából és a csődbe jutott gazdaságpolitika szorításából.

Köszönöm szépen a türelmét, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

IVÁNCSIK IMRE (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Egyetlen ponton szeretnék vitatkozni az iménti felszólalással. A honvédséget nem kell újrateremteni, a honvédség létezik. Arra van szükség, hogy a felelős kormánytényezők és a felelős ellenzék az egymással folytatott konstruktív és szakmai értelemben megalapozott vitában arra törekedjenek, hogy lehetőleg csak olyan szabályokat fogadjanak el, amelyek hosszú távon életképesnek bizonyulnak. Lehetőleg egy olyan folyamatos átalakítást és korszerűsítést szolgáló lépéssorozatot tervezzenek meg és hajtsanak végre, amely azzal jár együtt, hogy évről évre, ciklusról ciklusra egyre jobb képességekkel rendelkezzen a honvédség. Az a közös felelősségünk és feladatunk, hogy ezt soha ne tévesszük szem elől. Nagyon fontos lépések történtek ebben az ügyben a mi kormányzati időnkben, és azt reméljük, hogy ebben a kormányzati időszakban is ezek fognak történni. Sajnos ehhez a finanszírozási feltételek persze nagyon hiányoznak, de ha tudomásul vesszük, hogy ennyi az a pénz, amit rászán ez a kormány a feladatra, akkor az egész szervezetrendszert, az egész fejlesztési filozófiát hozzá kell ehhez igazítani, és olyan okos lépéseket kell tenni, ami még ilyen körülmények között is a maximumot hozza ki a fennálló lehetőségek mellett.

Tehát én annak vagyok a híve, hogy nem újrateremteni kell, hanem fejleszteni, és mindig előrehaladni lépésről lépésre, lehetőleg konszenzusos alapon. Mi partnerek leszünk ehhez.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

IVÁNCSIK IMRE (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Hozzájárulva, csatlakozva Molnár Zsolt képviselőnk vezérszónoki hozzászólásához, szeretnék néhány rövid kiegészítést tenni.

Mint ahogy Básthy alelnöktársam már utalt rá, a honvédelmi és rendészeti bizottság ülésén érdemi vita folyt a témával kapcsolatban. Mi azért szavaztuk meg az általános vitára való alkalmasságot, mert magunk is egyetértünk a változtatás szükségességével, és a fő irányokat, amelyeket az előterjesztő javasol, rendben lévőnek tartjuk. Azt is elmondtuk hozzászólásainkban, hogy támogatjuk még az előterjesztés megszavazását is abban az esetben, ha néhány olyan fontos észrevételt érdemben mérlegel az előterjesztő, és befogad néhány fontos módosító javaslatot, amely nélkül viszont nem tartjuk támogathatónak ezt a javaslatot a végszavazásnál.

Az első észrevételem a témával kapcsolatban mindjárt a címhez kapcsolódik. A cím, amit az előterjesztő használ, azt sugallja, mintha egy átfogó, önálló törvényjavaslat benyújtására került volna sor. Ezzel szemben a javaslat tartalmából világosan kiderül, hogy a témára vonatkozó több törvény módosítására kerül sor. Ezért javasoljuk, és ezzel kapcsolatos módosító indítványt is benyújtottunk, hogy a címet ennek megfelelően, összhangban egy 2009-es kormányrendelettel, szíveskedjenek átfogalmazni, megállapítani, illetve elfogadni a módosító javaslatunkat.

A következő észrevételem a képviselőt érintő nemzetbiztonsági kockázat mérlegelésével kapcsolatos. Korábban ez az illetékes bizottság, illetve a jelenleg hatályos szabály szerint az illetékes bizottság hatáskörébe tartozik. A most benyújtott módosítás szerint ez a hatáskör egy személyben az Országgyűlés elnökéhez kerülne át. Nem tudjuk, mi lehet ennek az indoka, nem derült ki az indoklásból sem. Bár azt értjük, hogy ez a szándék, miszerint a hatásköröket személyekhez telepíteni, központosítani, egybeesik a Fidesz hatalomgyakorlási módszereivel, azonban ezt helytelenítjük. Semmivel nem indokolható, nem támasztható alá, hogy egy kollektív, megfelelő széles körű mérlegelésre lehetőséget adó hatáskör egy személy, az Országgyűlés elnökének hatáskörébe kerüljön. Ezért ennek a változtatásnak az elvetését javasoljuk módosító indítványunkban.

Hasonló gondolatkörbe tartozik az a törekvés, amely arra irányul, hogy a miniszter panaszt elutasító döntése ellen már ne lehessen másik fórumhoz fordulni. Korábban, mint ahogy itt több hozzászólásban is ez elhangzott, a bizottság hatáskörébe tartozott ennek mérlegelése. Nem tudjuk, miért került elvetésre. A mi javaslatunk arról szól, hogy olyan megfelelő bírósági fórumhoz lehessen fordulni, ahol ezt zárt tárgyaláson tárgyalják, és olyan bíró tárgyalhassa, akinek megvan a legmagasabb szintű nemzetbiztonsági ellenőrzése. Tehát mindenképpen fontosnak tartjuk, hogy a miniszter egyszemélyi döntését követően is további jogorvoslati lehetőség maradjon fönn, mint ahogy a most érvényes szabályozásban is ez szerepel.

És végül szeretnék kitérni én is a büntetőeljárás hatálya alá eső személyekkel kapcsolatos változásra. Valóban, már egy kormánypárti módosító javaslatból is kiderül, hogy nem volt hiábavaló a bizottsági vita. A bizottsági vitában még az előterjesztő nagyon kitartóan védelmezte saját álláspontját, kétszeri próbálkozás, érvelés után is. Kocsis Máté elnök úr azt válaszolta javaslatomra, hogy aki ilyen bizalmas munkakörben van, vagy ilyen információkhoz fér hozzá képviselőként, az törekedjen arra, hogy ne is kerüljön olyan helyzetbe, hogy őt akár vétlenül is följelentsék. Ez a gondolkodásmód megítélésünk szerint súlyosan vét az ártatlanság vélelme ellen. Ez egy olyan fontos elv, szabály a szemünkben, ami nem téveszthető szem elől.

Könnyű belátni azt, hogy bármelyik képviselő szabad véleménynyilvánítását is korlátozathatja egy ilyen szabály, és semmivel nem indokolható az, hogy egy ilyen új szabályt bevezessünk a rendszerbe, és lehetővé tegyük azt, hogy ha bárki ellen akár becsületsértésért feljelentés érkezik, akkor ő már a korábbi bizottsági tagságáról kénytelen legyen lemondani egy jogerős bírósági ítélet nélkül is, pusztán azért, mert valaki egy vélt jogsértésért őt feljelentette.

(13.00)

A benyújtott módosító javaslat a szememben arról szól, hogy átgondolták ezt az érvelésünket, ennek örülök. Bízom benne, hogy ha majd haladunk előre a tárgyalás során, és a módosító javaslatokról szavazunk, akkor elérkezhetünk egy olyan helyzetbe, hogy világos lesz az előterjesztői szándék, és az előterjesztő számára világos lesz, hogy a Szocialista Párt javaslatai milyen változtatásokra irányulnak, és ha meg tudunk egyezni ezekben, és meg tudunk állapodni megnyugtatóan minden feltételről, akkor a végszavazásnál támogatni fogjuk az előterjesztést.

Köszönöm szépen a lehetőséget. (Taps az MSZP padsoraiban.)

IVÁNCSIK IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A címmel kapcsolatban nyújtottunk be szocialista képviselőtársaimmal módosító javaslatot, mivel úgy ítéltük meg, hogy az a cím, amivel az előterjesztők elénk terjesztették a javaslatukat, azt sugallta, mintha egy teljesen új törvényjavaslat készülne, ezzel szemben a javaslat tartalma már létező, hatályban lévő törvények módosításáról szól. Ennek megfelelően javasoltunk egy új címet, amit örömünkre valamennyi illetékes bizottság és az előterjesztők is támogatnak. Bízom benne, hogy a szavazásnál is meg fog ez majd nyilvánulni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

IVÁNCSIK IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnézést kérek, az előbb biztosan félreértettem, a következő vitaszakaszhoz szóltam hozzá. Akkor most szeretnék ahhoz, amelyikhez az előbb illett volna. A 3., 11., 12. és 15 pontokhoz szeretnék nagyon rövid megjegyzéseket fűzni.

A 3. pontban azért tettünk módosító javaslatot, mert helyeseljük azt a jelenleg hatályos gyakorlatot, ami arról szól, hogy ha az illetékes bizottságokba jelölt képviselővel kapcsolatban kockázati tényező fogalmazódik meg, akkor ez megnyugtatóan és mindenki számára világosan, nyilvánvalóan mérlegelésre kerülhessen; minden illetékes számára, úgy értem a mindenkit.

Ezzel szemben a mostani javaslat az Országgyűlés elnökének adna egyszemélyi hatáskört ebben az ügyben, amit mi ellenzünk, éppen ezért javasoltuk a jelenleg hatályos szabályozás fönntartását.

(19.20)

Volt egy egyeztetés is nemrégiben, többpárti egyeztetés a Belügyminisztériumban, ahol felvetődött az előterjesztők részéről egy olyan lehetséges kompromisszumos javaslat, ami nem is a mi javaslatunknak megfelelő, de nem is a korábbi előterjesztésnek megfelelő megoldás lett volna, hanem egy háromtagú grémiumnak a kijelölése, amire mi azt mondtuk, hogy ezt megfontolandó, esetleg elfogadható kompromisszumnak véljük. Azonban mióta tart a vita, kezembe kaptam kapcsolódó módosító javaslatot, amelyből kiderül, hogy az előterjesztők közben meggondolták magukat, és továbbra is az elnök egyszemélyi döntése mellett tesznek hitet, ami számunkra továbbra is elfogadhatatlan. Kérjük, mérlegeljék azokat az érveket, amelyeket már a korábbi viták során ez ügyben elmondtunk.

A 11. pontot nagyon gyorsan, röviden el tudom intézni. Hiszen itt arra hívtuk fel a figyelmet, hogy a jelenleg hatályban lévő törvény fogalomhasználata szerint a bizottság és a honvédelmi bizottság megjelölés jelöli a nemzetbiztonsági bizottságot és a honvédelmi és rendészeti bizottságot, ezért ez utóbbinak a hangsúlyozása azért fontos, hogy világos legyen az a törvényalkotói szándék, ami kiderült, hogy világosan erre vonatkozik, hogy a honvédelmi és rendészeti bizottság tagjaira se vonatkozzon a folyamatos nemzetbiztonsági ellenőrzés. Örömünkre ezt mindkét bizottság és az előterjesztők is támogatják. Reméljük, a szavazásnál is így fog történni.

A 12. pontban azt fejtegetjük, arra teszünk javaslatot, hogy a jogorvoslat mindenképpen meglegyen a kockázattal kapcsolatban. Itt többféle megoldás is felvetődött, megfelelő ellenőrzött személyekből álló bíróság közreműködése is szóba került. Úgy tűnik nekem, hogy ez továbbra sem nyerte el a támogatást sem a bizottságokban, sem az előterjesztő ezt a javaslatunkat nem támogatta. Kérjük, hogy mérlegeljék a javaslatunkat továbbra is.

Szintén a kapcsolódó módosító javaslatok között szerepel egy olyan, amely azonban megold egy olyan problémát, amire a vita során mi is felhívtuk a figyelmet, ami pontosítja a bűncselekményt elkövető vagy azzal gyanúsítható személlyel fenntartott kapcsolatot. Az a megfogalmazás, amely most szerepel, úgy szól, hogy olyan személlyel, az erről való tudomásszerzést követően fenntartott kapcsolatára, akinek szándékos bűncselekmény miatt a bíróság büntetőjogi felelősségét megállapította. Azt hiszem, ez már egy olyan konkrét kategória, ami kimerít minden olyan feltételt, amit mi hiányoltunk a korábbi szövegből. Úgyhogy ezt támogatni fogjuk.

Végül a 15. pontról, ami nem a mi javaslatunk. Németh Szilárd és Demeter Ervin képviselő urak kiegészítik a kérdőívet az eredeti javaslatuk szerint oly módon, hogy állt-e kapcsolatban 1990 előtt működő, a kommunista - zárójelben: szocialista - ideológia kiszolgálására létrehozott szervezettel, ha igen, fejtse ki részletesen. A most kézbe kapott kapcsolódó módosító javaslatban már úgy áll, hogy áll, illetőleg állt-e kapcsolatban a demokratikus jogállam törvényes elveit tagadó vagy ilyen jellegű tevékenységet kifejtő - zárójelben, ez most ki lett bővítve: fasiszta, nyilas-, kommunista - szervezettel, mozgalommal, csoporttal s a többi, ha igen, akkor fejtse ki részletesen.

A javaslattal kapcsolatban jó volna, ha itt a vita során akár ma, akár még a szavazásig bármilyen fórumon vagy a nyilvánosság előtt kiderülne, hogy ez mit jelent, hogy mit értenek alatta, hogy mi a célja ennek a pontnak, kik ellen irányul, és milyen eszközöket kíván a mindenkori felelős döntéshozók kezébe adni a későbbiekben, milyen célokra lehet ezt felhasználni. Nyilvánvaló, politikai célokra. Itt felvetődhet az is, hogy a korábbi kormányok volt MSZMP-s, volt KISZ-es tisztségviselőiről van szó, vagy a jelenlegi kormány volt MSZMP-tag miniszterei, államtitkárai és egyéb tisztségviselői a célszemélyek vagy netán mind a két kategória. Nyilvánvalóan itt egy olyan politikailag érzékeny kérdésről van szó, amely, hogyha ilyen sunyin, csendben elmegyünk mellette, akkor egyszer csak majd később szembesülnek vele a döntéshozók, hogy lehet, hogy egy olyan eszköz került valakiknek a kezébe, amit nem is szándékoztak nekik adni. Tehát jó volna ezt világosan, pontosan ismerni és tudni.

Nagyon szépen köszönöm. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

IVÁNCSIK IMRE (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Három benyújtott javaslathoz kívánok hozzászólni. Az első a Csampa Zsolt által benyújtott javaslat 33. irományszámmal. Ezt örömmel üdvözöljük a frakciónk nevében, hiszen egy olyan belátásról tesz tanúbizonyságot, ami ritka szép alkalom, és tényleg örömmel kell üdvözölni. A kifogástalan életvitel ellenőrzésével kapcsolatos, ami bármikor korábban bármilyen törvényjavaslatban ez fölvetődött, a szocialista frakció ellenezte, és soha nem támogatta ezt. Most azonban arra az ellentmondásra irányítottuk rá a figyelmet, hogy teljesen felesleges olyan személyek esetében ragaszkodni a kifogástalan életvitel ellenőrzéséhez, akiknek nemzetbiztonsági ellenőrzésére sor kerül. A módosító javaslat arról szól, hogy a kormánytöbbség ezt belátta, ezért ezt támogatjuk.

A következő két javaslat azonban mindkettő olyan sarkalatos kérdés, amelyek miatt a szocialista frakció nem fogja támogatni a zárószavazáson magát a törvényjavaslatot. Az első a Harangozó Tamás által jegyzett, 32. sorszámon szereplő javaslat, amely egyértelműen arról szól, hogy a számunkra elfogadhatatlan az, hogy a miniszter döntését megfellebbezhetetlennek tekintik a javaslattevők. A Szocialista Párt álláspontja szerint sérti az alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében deklarált jogorvoslathoz való jogot az a törvényjavaslatban szereplő megoldás, amely teljesen kizárná a miniszter panaszt elutasító döntésével szembeni jogorvoslatot.

Az álláspontunkat erősen alátámasztja az a tény, hogy az Országgyűlés alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottságának írt levelében a legfőbb ügyész helyettese, dr. Varga Zs. András is arra hívta fel a figyelmet, amiről mi szólunk ebben a módosító javaslatunkban. Szerinte is súlyosan sérti a jogorvoslati jogosultság elvét, tehát nyilvánvalóan biztosítani kell a bírósághoz fordulás lehetőségét. Ezenkívül az alapvető jogok biztosa, dr. Szabó Máté is bírósághoz vagy más jogi testülethez fordulás lehetőségének megnyitása mellett érvelt a nemzetbiztonsági bizottsághoz eljuttatott levelében.

Meggyőződésünk, hogy az úgynevezett külső kontroll elvi jelentőségű ebben az esetben, ezért a külső kontroll teljes megszüntetését a Szocialista Párt elfogadhatatlannak tartja. Emlékeztetném rá képviselőtársaimat és a közvéleményt, hogy a jelenleg érvényes gyakorlat szerint a nemzetbiztonsági bizottság gyakorolja ezt a jogot, tehát egy egyértelmű visszalépés egy korábbi gyakorlathoz képest az, amit önök javasolnak, ezért számunkra elfogadhatatlan. Az alaptörvénnyel való összhang biztosítása érdekében nyújtottuk be ezt a módosító javaslatot, amelynek kérjük a támogatását.

A bizottsági állásfoglalások alapján úgy látszik, hogy a kormánytöbbség nem támogatja ezt a javaslatot, amit mélyen fájlalunk, és még egyszer hangsúlyozom, hogy alapvetően fontosnak tartottuk e javaslatunk támogatását ahhoz, hogy magát a törvényjavaslatot elfogadjuk.

És végül a 36. irományszám alatt szereplő, Csampa Zsolt képviselő úr által jegyzett módosító javaslatról szólnék.

(18.00)

Ez a kérdőív kérdéseit tartalmazza, a nemzetbiztonsági ellenőrzés alapját szolgáló kérdőív kérdéseit. Ebben a 14. pont egy érdekes evolúción ment keresztül a parlamenti vita során, most kibővítették azt a felsorolást, amiről itt megemlékeznek, most úgy szól, hogy fasiszta, nyilas, kommunista, anarchista vagy egyéb szélsőséges szervezettel, mozgalommal állt-e kapcsolatban a kérdőívet kitöltő. A vitában világosan elmondtam abbéli aggályunkat, és konkrétan megfogalmaztam azt a kérdést, hogy a korábbi kormányok volt KISZ-es, MSZMP-s politikusai ellen vagy a jelenlegi kormány volt MSZMP-s politikusai ellen irányul ez a szándék. Semmilyen választ erre a kérdésre nem kaptunk. Meggyőződésünk szerint, ha ez így marad, akkor egy olyan eszköz lesz a kezében a szolgálatoknak és a mindenkori miniszternek, amivel vissza lehet élni, amivel személyek múltjában lehet feleslegesen kutakodni, és olyan döntéseket hozni, ami méltatlan lesz önökhöz is és azokhoz is, akiket érint.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

IVÁNCSIK IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! A szocialista frakció nevében örömmel üdvözlöm azt a beadványt, amit képviselőtársaim az előbb ismertetett ügyben elmondtak. Én magam is tapasztalom több évtizede, hogy a Nagykunságban, a Jászságban élő emberek büszkék a történelmi múltjukra. Amikor a megyei közgyűlés elnöke voltam, akkor is volt szerencsém a megyében a legkülönbözőbb, e térséghez tartozó településeken megfordulva, az ott élő emberekkel nagyon sokat beszélgetve, az általuk szervezett, részben ezekhez a hagyományokhoz is kötődő rendezvényeken részt véve megtapasztalni, hogy van egy nagyon különleges jász és kun identitás, amit azok az emberek is magukénak vallanak, és magukénak éreznek, akik nem ott, azon a földön születtek, hanem máshonnan vándoroltak be.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Ez tényleg egy nagyon különleges olyan identitás, ami történelmi hagyományokon, az ott élő emberek hazaszeretetén, a kultúra ápolásához való viszonyukon, annak fontosságán alapul. Mind az előterjesztésben, mind a részletes indoklásban és az iménti hozzászólásokban bőségesen hallottunk olyan megfontolásokat, amelyek indokolttá teszik azt, hogy a Magyar Országgyűlés elfogadja, jóváhagyja a benyújtott határozatot. Én a Szocialista Párt frakciója nevében szeretném önöknek mondani, hogy nemcsak hogy örömmel üdvözöljük, hanem támogatjuk is természetesen. És mi, akik ott élünk ezen a területen, a mindennapok során is részt veszünk ennek a nemes hagyománynak az ápolásában.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)