Felszólalás adatai

DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Államtitkár Asszony! Azért kell reagálni, mert végül is akkor a levegőben pontatlanságok maradnak. '97 decemberében fogadták el az egészségügyi törvényt mindennemű csatlakozó jogszabály megalkotása nélkül. Mint tudjuk, '98 tavasza után új kormány lett, és ránk maradt tulajdonképpen az egészségügyi törvény kitöltése.

Azt mondja az államtitkár asszony, hogy nincsen változtatási kényszer. Igen, olyan szintű a változtatási kényszer, ami nemcsak az Alkotmánybíróság döntésére épül, hanem a népszavazásra. Elfelejtik önök, hogy ezt a periódust elutasították, mert nem a vizitdíjat utasították el, hanem azt az egészségpolitikát és azt az egészségügyi elképzelést, amit szélsőségesen ámokfutásnak mondottunk. Tehát a népszavazás, az alkotmánybírósági döntés, és még egyről ne feledkezzenek el, hogy a konvergenciatörvény teljesítésével vagy szabályainak teljesítésével '98-99-re (Sic!) kialakult az, ameddig csonkolódott a magyar egészségügy. Ehhez jött még a pénzügyi válság. Tehát egy olyan kényszerhelyzet van, amikor igenis itt lenne kötelességünk egy rendszerszerű újragondolás, és egy új közmegegyezésre fölépíteni egy egészségügyi rendszert teljes egészében.

Úgyhogy kényszer van, amikor nem elég a finomhangolás. Engem zavar is ez a "finomhangolás". Mit hangolunk finomra, ezt a torz rendszert? Bocsánat, itt Demján mondott valamit, hogy a gazdasági rendszerünk torz. Az egészségügyi rendszerünk pedig torzított.

Kökény Mihály nincs itt, tehát nem tudom, de talán eljut a fülébe, én nagyon jól emlékszem arra a napra, amikor lemondott Kovács miniszter úr, és arra is jól emlékszem, hogy Lépes Péter volt az államtitkár, és egy Kökény Mihály nevű úr ugyanannál az asztalnál ült, ahova én mint kamarai vezető odajutottam, és jól emlékszem, hogy miről tárgyaltunk. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Köszönöm szépen.