Felszólalás adatai

DR. HAVAS SZÓFIA (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem beszéltünk össze Molnár képviselőtársnőmmel, de pontosan erről a témáról szerettem volna én is beszélni, egy kicsit másfajta megvilágításban.

(Nyakó István elfoglalja jegyzői székét.)

Nekem is komoly problémát okozott az egészségfejlesztési törvény súlyponti kórházainak a meghatározása. Igen, egyetértek vele, hogy itt politikai döntések születtek, csak azt szeretném jelezni, hogy ezeknek a súlyponti intézményeknek a döntő többsége fideszes önkormányzatok fennhatósága alatt működik, és bizony a politikai küzdelem ugyanolyan erővel zajlott a túloldalon, hogy egy-egy kórházat súlypontivá lehessen minősíteni.

Azzal mélységesen egyetértenék, hogyha kivonulna a politika ezeknek a súlyponti kórházaknak a meghatározásából, és a jövőben valóban szakmai alapon lehetne meghatározni, hogy melyik intézmény milyen feladatok ellátására alkalmas. Azzal is egyetértek, hogy ezeknek az intézményeknek a döntő többsége ma bizony nem alkalmas ezeknek a kiemelt feladatoknak az ellátására, ezért az ÁNTSZ ezen a nyáron átfogó vizsgálatot végzett, hogy az intézmények, amelyek különböző feladatokra kötöttek szerződést az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral, vajon el tudják-e végezni ezeket a feladatokat. Azt hiszem, a végleges összesített eredmény még nincs meg, de azok az adatok, amiket én tudok, eléggé elkeserítőek.

Valóban célszerű lenne megnyitni ezt a törvényt, valóban célszerű lenne átvizsgálni, hogy a súlyponti kórházak mennyiben felelnek meg a súlypontiságuknak. Nézzük meg a megyei kórházainkat, nézzük meg, hogy egy-egy nagy megyei kórház mennyiben alkalmas annak a feladatnak az ellátására, amire korábban ki lett jelölve, amiért olyan sok politikus - hogy úgy mondjam - frakcióra való tekintet nélkül komoly küzdelmet folytatott, hogy bekerüljön ebbe a kiváltságos körbe, ami egyébként, mint később kiderült, bizony nem is annyira kiváltságos kör, de azért nagyon sokat harcoltak ellene.

(13.10)

Ha most azt mondanánk, hogy Zalaegerszeg holnaptól például nem súlyponti kórház vagy Kecskemét vagy Miskolc vagy bármelyik megyei intézmény, azt hiszem, hogy óriási küzdelem indulna meg bármilyen vonatkozásban is, hogy ezek maradjanak bizony súlyponti intézmények.

Az pedig, hogy számon kéri, miért is szabályoznak valamilyen kautéla alapján: nos, maga az Alkotmánybíróság írta elő a parlament, illetve a tárca számára, hogy szakmai alapon szabályozzák az intézmények besorolását. Szakmai alapon döntsenek arról - és ezek közül valóban az egyik az ágykihasználtság -, szakmai alapon határozzák meg, hogy melyik intézmény mire alkalmas, mire való, hogy a tulajdonosok is részt vehessenek ezekben a döntésekben, bár véleményem szerint a korábbi rendszer még tán nagyobb beleszólást is engedett a fenntartók számára, mint ahogy ezt az Alkotmánybíróság egyik ilyen döntésével a jövőben engedélyezni kívánja vagy hozzájárulását adta.

Az ÁNTSZ pedig, amelyik leginkább ismeri egy adott intézmény szakmai színvonalát, a minimumfeltételek meglétét, amely a leginkább képes arra, hogy eldöntse, hogy egy-egy kórházban milyen feladatot lássanak el, nos, pontosan az önök által leginkább kifogásolt részt veszi ki a törvényből, miszerint a miniszter egyszemélyi döntése lenne az, hogy milyen kórházat emel ki vagy milyen kórházat ejt el. Most már az sem jó, ha egy teljesen hivatalos hatóság dönt ebben a kérdésben. Szinte lehetetlen olyan megállapításokat vagy olyan törvényeket hozni, ami akár csak távolról is az önök által elvártaknak megfeleljen.

Az, hogy egyben kezeljük? A salátatörvény egyébként nem a mi saját találmányunk, az bizony hosszú évek óta így működik, és külön-külön egy-egy ilyen törvényt behozni egy-egy paragrafus módosításával elég nehezen elképzelhető. Az eddigi hozzászólásokból számomra az derült ki, hogy szinte mindegy, hogy egyben vagy külön-külön törvényként kezeljük; az önök támogatását esetleg verbálisan meg tudjuk kapni egy-egy részéhez, de a valóságban bizony egyetlen részhez sem kaphatunk komoly támogatást.

Amennyiben mód és lehetőség nyílik rá, úgy gondolom, hogy valóban a súlyponti kórházak helyzetével komolyabban kell majd foglalkoznunk. Nem ennek a törvénynek a kapcsán, mert ez gyakorlatilag azt a szabályrendszert hivatott meghatározni, amelynek alapján a későbbiekben ezt rögzíteni vagy módosítani tudjuk. De az is valóban megér akár bizottsági szinten komoly vitákat vagy megbeszéléseket, hogy melyek legyenek azok az intézmények, amelyek a jövőben ilyen vagy olyan feladatot lássanak el, amelyek alkalmasak arra, hogy ellássák.

Az ágykihasználtságról. Az egész törvénynek valójában az volt a célja és feladata, hogy a rendkívül nagy számban lévő, igen költséges aktív ágyakat átcsoportosítsa krónikus, illetve rehabilitációs irányba. Ez meg is történt, ennek ellenére nem igazán látszik, hogy ezeket az intézményeket komolyabban kihasználnák, akár a rehabilitációt, akár pedig a krónikus ellátást tekintem, mert valójában mindenki igyekszik maximálisan, még akkor is, ha kihasználatlan kapacitásai vannak, aktív intézményeket fenntartani, aktív ellátást biztosítani bármilyen formában. Pedig tudomásul kell vennünk, hogy az elöregedő lakossággal párhuzamosan az aktív ellátásokra van bizony kisebb szükség, és sokkal több ápolási otthonra, sokkal több krónikus, illetve rehabilitációs ellátásra van és lesz a jövőben is szükség.

Nyul képviselőtársam említette, hogy miért kisebb a gyermekintézmények kihasználtsága. Egyet nem említett - mélységesen egyetértve természetesen a felsoroltakkal -, hogy csökken a születésszám, egyre kevesebb gyerek van, tehát nyilván csökkenő gyereklétszám mellett nem lehet fenntartani ugyanolyan kapacitásokat. Az ágyak tervezésénél bizony figyelembe kell venni azokat a demográfiai változásokat is, amelyek az országban kialakultak. Úgy gondolom, hogy az a rajtunk számon kért rendszerváltoztatás, ami egy ilyen salátatörvény kapcsán lehetséges, eléggé irreális elvárás.

Az, ami lehetőségünk volt, és amiről úgy gondoltuk, hogy ebben a törvényben lehet - összefüggésben az Alkotmánybíróság határozatával -, maximálisan megtettük, beleértve azt is, ami a gyógyszerészekkel kapcsolatban, a gyógyszerészdiploma vagy akár a gyógyszerfelírási szokásokkal kapcsolatban lehetséges volt.

Úgy gondolom, hogy a törvény valamennyi passzusa az egészségügyi ellátórendszer javítását is szolgálja. Olyan, hogy rendszerváltozás, rendszer-átalakítás, úgy gondolom, hogy ilyen nagy léptékű átalakítás viszonylag nehezen elképzelhető a mai világban, sőt még azt is megkérdőjelezem, hogy mit takar ez a fogalom, milyen változtatásról beszélünk, milyen rendszerváltoztatásról. Induljunk el NHS irányba? Vagy mit értünk a rendszerváltoztatás alatt?

Van egy kiépített, társadalombiztosításon alapuló egészségügyi ellátórendszerünk, nem gondolom, hogy ezt kellene nekünk alapjaiban megváltoztatni, nem is kívánjuk megváltoztatni. Az pedig, hogy ezt bizonyos törvényekkel, rendeletekkel jobbítani szándékozunk, úgy gondolom, hogy ez a maximum, amit meg tudunk vele tenni.

Az pedig - még egyszer - számomra egyértelműen világos, hogy valóban politikai döntések születtek, és ezek a politikai döntések, én inkább úgy fogalmaznék, hogy helyi érdekek mentén megszületett politikai döntések. Sajnálatos módon addig, amíg ezek az érdekek fennállnak a jövőben is, komoly változásra ezen a téren nem számíthatunk.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)