Felszólalás adatai

SZABÓ SÁNDORNÉ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt a hozzászólásomat elmondanám, amely módosító javaslatokat benyújtottam, ahhoz kapcsolódóan szeretnék reflektálni mindahhoz, ami az előbb, azt hiszem, sokunkat meglepett e Ház falai között.

A gyednek hosszú története van, azt hiszem, mindannyian tudjuk, mert a Fidesz programjában szerepelt, aztán a kormányprogramban is, aztán egy országgyűlési határozati javaslatot is tárgyaltunk, miután a Fidesz visszavonta az első körben beterjesztett javaslatát a gyedre, amelynek két lába lett volna, ha emlékeznek rá, képviselőtársaim, az egyik a közgyógyellátás, a másik pedig az abortuszból vett volna el 500 millió forintot. Felmérték, hogy ez nem jó megoldási variáció, ezért ezt visszavonták.

A múlt héten tárgyalta a szociális és egészségügyi bizottság alapos, hosszú, kimerítő vitában - amit a kormánypártiak már túl hosszúnak is tartottak - azt az elméleti megközelítést, hogy kiknek jó a gyed, és mit jelent majd a gyed a gyermeket vállaló fiataloknak, középkorúaknak, de leginkább a jó anyagi helyzetűeknek. Mi mindazt, amit Kökény képviselőtársam itt az előbb elmondott, felvetettük, hogy itt az ország kettészakadásának veszélye továbbra is fokozódni látszik, és ekkor - szeretném felhívni kormánypárti képviselőtársaimnak is a figyelmét, akik még megtisztelnek bennünket a vitában -, hogy elhangzott, nem úgy történik majd a tervezett gyednek, tehát nem amit most Hortobágyi képviselő asszony bejelentett, hanem még az országgyűlési határozati javaslat szerinti gyednek majd a bevezetése, mint ahogy korábban volt, hogy mintegy táppénzarányosan 65, illetve 75 százalékban az előző jövedelem függvényében fogják majd fizetni, hanem egy plafont határoznak meg.

Tehát akik most a rádiót hallgatják, és elkezdenek számolni, hogy majd januártól vagy nem tudom, mikortól - mert még a múlt héten, amikor a parlament illetékes bizottsága ezt tárgyalta, akkor jövő év közepétől volt az országgyűlési határozati javaslatban ez tervezve, akkor arról volt szó - egy plafont húznak meg, tehát nem a megfelelő táppénzszerű ellátási formának megfelelő összeget kapják, hanem 30 vagy 35 ezer forintban húzzák meg a plafont. Tehát szeretném a földre húzni a lábuknál fogva azokat a gyermeket vállalni akaró családokat, akik most ezután azt mondják, hogy igen, egy kicsit jobban támogatottak lesznek a gyed igénybevételével. Nem hiszem, hogy ez egy jó megoldás ebben az esetben, különösen akkor, ha a gyes során jelenik meg a gyes és a gyed, mint ahogy itt az előbb az előterjesztőtől is hallottuk.

Amúgy úgy gondolom, hogy ez az előterjesztés, amit itt hallottunk, azt mutatja, hogy nagyon szeretnének még egy pontot kipipálni a kormányprogramban, de azért azt hiszem, ez egy olyan népesedéspolitikai lépés és döntés, amely, azt hiszem, elhamarkodott, és komolytalannak tűnik mindazok számára, akikhez szólni szeretnének ezzel az üzenettel. Ezért kérem önöket, hogy jól gondolják meg, jól gondolják ezt végig, mert ez lekezelése is bizonyos szempontból ezeknek az embereknek, akik most nem tudják, hogy mire várjanak, mert ha önök komolyan vették volna, akkor már a költségvetés vitájának első fordulójában elénk hoztak volna korrekt, kiérlelt és nem egy ilyen kapkodva előterjesztett ajánlatot. Ez lett volna itt a reflexióm. Tehát úgy gondolom, hogy ezt mindenkinek tudnia kell, aki a rádió mellett hallgat bennünket.

Ezenkívül konkrétan a Szociális és Családügyi Minisztérium fejezetén belüli költségvetési összegekhez három módosító indítványomról szeretnék részletesebben beszélni. Az egyik, amit viszonylag gyorsan és röviden indokolhatok: így szerepel egy ilyen költségvetési tétel, ahogy az Értelmi Fogyatékosok és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége kapott eddig egy támogatást, és ez az országos szervezet, az ÉFOÉSZ osztotta tovább belső pályáztatással a pénzösszegeket. Miután nagyon sok mindent kipróbált már az előző ciklusban is a parlamenti bizottság, ez az albizottság is, amelynek magam is két éven keresztül a vezetője voltam, nem tudtunk egy olyan megoldást, módszert találni, amely az értelmi fogyatékosokat és a szülőket tömörítő szervezeteket kielégítette volna, ezért most egy olyan javaslatot tettem a tisztelt Ház elé, illetve a kormánykoalíció számára, hogy az értelmi fogyatékosokat képviselő szervezetek kapjanak. Tehát ne egy szervezet kerüljön megnevezésre, hanem a szervezetek, és ők maguk próbáljanak meg konszenzussal, miután nagyon fontos dologról van szó, tehát pénzosztásban konszenzussal dűlőre jutni.

Két másik területről is szeretnék röviden szólni. Az egyik a családbarát kormánynak és a családcentrikus politikának, azt hiszem, egy központi témájaként emlegettük hosszú időn keresztül, a családsegítő szolgálatok és a gyermekjóléti szolgálatok megerősítését, és itt döbbenten láttam az előterjesztésben azt, hogy az összeg, amit számukra beállított a költségvetés, jelentősen csökkent, és ez tulajdonképpen annyit jelent, hogy szeretnénk visszahozni, a korábbi támogatást valamennyire helyreállítani.

(20.00)

A családsegítő központokra 300 millió forintot állított be a költségvetési előterjesztés, és mi úgy gondoljuk, hogy a költségvetésnek ez a megközelítése nem túlságosan felel meg annak a megnövekedett feladatmennyiségnek, amit a gyermekjóléti szolgálatoknak a megnövekedett feladatok miatt el kell látniuk.

Ezért szeretném, ha egyrészt a falugondnoki hálózattól - amely jelentősen mértékben megnövelt kereteket kapott - tudnánk 30 millió forintot átvenni, és még a polgári szolgálatoktól lehetne átvenni, amelyek viszont mintegy 50 százalékos növekedést kaptak a jövő évi költségvetésben. Így azoknak a növekedése jelentős lenne még a 25 százalékkal, és egy másik 25 százalékot át lehetne ide hozni a gyermekjóléti szolgálatokhoz, illetve a családsegítő központok fejlesztéséhez. Úgy gondolom, ez nagyon fontos dolog. Mindenképpen fontos a falugondnoki hálózat is, mert a kis térségekben, kis falvakban lát el fontos feladatot, de nagyon fontos a városok és a városok környékén lévő családsegítő szolgálatok további megerősítése és fejlesztése is. Ezek nem egymást kizáró feladatok, hanem egymásra épülő és egymásra támaszkodó, egymást segítő feladatok is lehetnek.

A harmadik témakör, amelyben a költségvetés kapcsán szeretnék szólni, az alapítványi támogatások témaköre. Nagyon egyértelműen, nagyon világosan kirajzolódott, hogy a kormány számára - ha nagyon durva akarok lenni - a határon túl élő magyarok sok esetben fontosabbak, mint a határon belül élő magyarok. Miért mondom ezt? Mert két alapítvány támogatásában ez jelentős mértékben kimutatható: a Hajléktalanokért Alapítvány jövő évi előirányzata 5 millió forinttal csökken az előterjesztés alapján, míg a Gyorssegély Alapítvány támogatását viszont a felére csökkenti a tervezet, illetve ez az előterjesztés. Azt hiszem, ezt kimutatja az, hogy a Mocsári Lajos Alapítvány viszont - amely a határon túl élő magyar nemzetiségűek egészségügyi, szociális és mentálhigiénés szolgálat kezdeményezésének támogatását jelenti - óriási támogatást kap, 20 millióról 49 milliós támogatást könyvelhetne el. Módosító javaslatom eredményeként a Mocsári Lajos Alapítványtól 20 millió forintot javasolnék elvenni, és 10 milliót a Hajléktalanokért Alapítványnak, és másik 10 milliót a Gyorssegély Alapítványnak kellene adni.

Mi a Gyorssegély Alapítvány? Nem árt, ha ezt megnevezzük: a Gyorssegély Alapítvány célja a válságtérségekben, a többszörösen hátrányos településeken élők azonnali megsegítése, a krízishelyzetek elhárítása. Az önkormányzat elosztásában természetbeni támogatásként alapvető élelmiszerekből álló csomag biztosítása, szociális diszkontbolt-hálózat működtetése és hasonlók. Azt hiszem, ez fontos dolog. Ez nem azt jelenti, hogy a Mocsári Alapítványtól el kell venni az összes növekményt, hanem azt, hogy ott nem 150 százalékos növekmény kellene, hanem esetleg csak 50 százalékos növekmény. Azt hiszem, akkor talán aki szegény, válsághelyzetben él, hajléktalan és Magyarországon él, az is érezné azt, hogy ha a polgári kormány nem is tartja polgárnak, de van helye a hazában.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)