Felszólalás adatai

MOLNÁR RÓBERT (független): Jó estét, kedves elnök asszony! Tévedés történt, hiszen én módosítottam a felszólalásomat a kormánnyal történt megbeszélésünket követően, hiszen államtitkár úr itt van, és az olimpiával kapcsolatban szólnék.

ELNÖK: Én szintén jó estét kívánok önnek, képviselő úr, és természetesen, amennyiben önök ebben megegyeztek, így öné a módosítás lehetősége is.

MOLNÁR RÓBERT (független): Nagyon kedves.

ELNÖK: Én elnézését kérem, mert még a cserelap is ezt tartalmazza, de természetesen...

MOLNÁR RÓBERT (független): Tévedni emberi dolog, csak akkor kérném, hogy az időt nullázzák.

ELNÖK: Be fogom számítani... - nem, most indult újra. Öné a mikrofon is.

MOLNÁR RÓBERT (független): Köszönöm. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Amióta Orbán Viktor bejelentette, hogy a magyar kormányt komolyan foglalkoztatja a 2012-es olimpia megrendezésének gondolata és a rendezés jogának megpályázása, sokan sokféleképpen kommentálták és kommentálják a felvetést. Tény, hogy a nyári játékok megrendezése nem kevés pénzzel jár, tény, hogy alapjaiban rendezné át sok év költségvetését, tény, hogy soha nem látott - és ezt jó értelemben mondom - felfordulás venné kezdetét a fővárosban és országszerte.

Igen, képviselőtársaim, a fővárosban és országszerte, hiszen egy-egy ilyen monstre rendezvény nemcsak az annak helyet adó várost, hanem az egész országot megmozgatja, lendületbe hozhatja a periférián lévő országrészeket is. Azt hiszem, hogy Magyarországon van mit a vidéken lendületbe hozni, hiszen az elmúlt közel ötven évben a vidék csak kiszolgálta a fővárost, s amikor infrastruktúra-fejlesztésről volt szó, igencsak mostohán kezelte azt nemcsak a kommunista, hanem még a közelmúlt szociálliberális koalíciója is.

(20.50)

Tisztelt Képviselőtársaim! Mint ahogy hiba volt lemondani a világkiállítást, hiba lenne részünkről, ha pusztán anyagi okokra való hivatkozással lemondanánk még csak a pályázás lehetőségéről is. Az olimpia nemcsak Budapest érdeke, hanem összmagyar érdek. Gondoljunk csak abba bele, hogy egy ilyen világesemény mennyire reflektorfénybe helyezné Magyarországot. Végre felkerülhetne a világatlaszra ez a tízmillióra apadt ország, végre nem kevernék össze Budapestet Bukaresttel, vagy hazánkat nem Afrika országai között keresnék. Ez is nagy előny lehetne, nem beszélve arról a négy évtizedes lemaradásról, amelyet így e szép és nemes cél érdekében tíz-egynéhány év alatt be lehetne hozni. Az infrastrukturális fejlesztésre amúgy is költeni kellene, utakat, épületeket, szállodákat kell építeni és renoválni, tömeg- és légi közlekedést kell fejleszteni, amit előbb-utóbb amúgy is meg kellene tenni. Arról nem is beszélve, hogy sok ezek közül nem állami költségvetésből fizetendő.

Tisztelt Államtitkár Úr! Magyarország mindig akkor vívta ki a világ elismerését, amikor kicsiny volta ellenére képes volt a nagy dolgok véghezvitelére; amikor vezetőik nem érdekcsoportok, hanem az összmagyar érdekeket tartották szem előtt - most is erről van szó. Akik egyből az olimpia anyagi oldaláról közelítik meg a kérdést, azok közül sokan nem a helyes úton járnak, sokan közülük nem szeretnék, hogy ez az ország és ez a kormány sikeres legyen.

Kedves Képviselőtársaim! A nagy tettek véghezviteléhez bátorságra, tenni akarásra és hitre van szükség. Ha elszántak vagyunk, akkor győzünk, ha elszántak vagyunk, akkor nem veszíthetünk. Hogy a sportnál maradjunk, bizonyára figyelik az egyik legeredményesebb magyar sportolót, Kovács Istvánt. Kokó nemcsak azért sikeres, mert erős, nemcsak azért veri sorra ellenfeleit, mert órákat edz és mindenkinél dagadóbbak az izmai, hanem azért, mert van hite; mert úgy száll ringbe, hogy ezt a csatát meg kell nyernie. Egyszóval: hisz, bízik önmagában. Én a miniszterelnök úrral együtt hiszek egy sajátos magyar modellben, abban, hogy kis ország ellenére képesek lehetünk felzárkózni a fejlett országok sorába; hogy képesek lehetünk tudásunk és tehetségünk legjavát adva bármilyen célt magunk elé kitűzni és azt elérni.

Kérdezem önöktől, képviselőtársaim, mennyivel vagyunk mi rosszabb helyzetben a 2008-as olimpiára pályázó Isztambulnál, Havannánál vagy Kairónál. Azt hiszem, nem állunk rosszabbul. Valahol olvastam, hogy az olimpia kapcsán kezdtek Sydney elővárosainak nagy renoválásához, és azt, hogy az olimpia megnövekedett idegenforgalmi vonzereje nem ér véget az olimpia végeztével. Sydneyben 2005-ig számolnak az sportrendezvény megrendezésének közvetett hasznaival. Sokan azt mondják, hogy Budapesten mit kezdenek majd annyi stadionnal az olimpia után. Igen, de nemcsak sportlétesítmények kellenek, hanem például konferencia- vagy koncerttermek. A vívás, a birkózás, a dzsudó, a súlyemelés lebonyolításához nem szükséges kifejezetten sportlétesítményt építeni, az azoknak helyet adó létesítmények a későbbiekben kulturális célokat is szolgálhatnak.

Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Sok emberrel találkoztam, sokféle véleményt hallok. Örvendetes, hogy a nagy többség olimpiapárti, és hisz abban, hogy a tervek egyszer valóra fognak válni. Arra kérek minden képviselőtársamat, hogy pártállásra való tekintet nélkül támogassák a kormány ebbéli szándékát, hisz egy olimpia megrendezéséből nem a kormány, hanem a munkavállalók, a munkaadók, a vállalkozások és mi, magyarok mindannyian (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) profitálhatunk, hisz Magyarország mindannyiunké, és a jövő elkezdődött.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

ELNÖK: Köszönöm a felszólalását, képviselő úr. Mielőtt megadnám a szót az államtitkár úrnak, azért azt majd szeretném önnel tisztázni, hogy holnap mi lesz a napirend utáni felszólalásának a címe, tekintettel arra, hogy a adminisztrációnk értelmében ez a holnapi napra volt előjegyezve.

MOLNÁR RÓBERT (független): Az elnök asszonynak akkor elmondanám, hogy talán azt a címet adnám a felszólalásomnak, hogy "Nem csak a húszéveseké a világ".