Felszólalás adatai

Háromszor szakítottuk meg a parlament ülését aznap éjszaka. Lázár János azt mondta az alkotmányügyi bizottságban, azért szeretnék ezt a törvényt teljesen átírni, mert azt szeretnék, ha az ezerfős regisztrációs kötelesség a feltételek közül kikerülne. Olyannyira sikerült kivenni ezt ebből a törvényből, hogy azután végül benne maradt, de talán a szándék komolyságát jelzi, hogy az új törvény, amit Lázár János jegyez, ezerfős kötelezettséget szab meg népi kezdeményezés formájában azoknak, akik jogfosztás után mégis egyházi státusért kívánnának az egyházhoz - egyházhoz? -, a tisztelt Házhoz fordulni; mind a kettő ház, csak az egyiket valóban tiszteljük.

De apropó, hol van Lázár János? Hol van Lázár János, uraim? Ő jegyzi ezt a törvényt. Reggel bent ültünk az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságban, sajnos csak költői kérdést tudtunk feltenni Lázár Jánosnak, mert Lázár János nincs itt! Nem fontos neki ez a törvény a lelkiismeretről, a vallásról, az egyházakról? Szégyelli talán ezt a törvényt? Hol van Lázár János? Aki látta Lázár Jánost Battonyától Nemesmedvesig ebben az országban, szóljon neki, mert lennének kérdéseink a törvényjavaslatával kapcsolatban.

Elfogadtuk ezt a törvényt, már másnap kiderült, harmadnap egyébként az újságok megírták, hogy a hatályba léptető rendelkezések nem sikerültek igazán jól. Két interpellációban, egy azonnali kérdésben kérdeztem Navracsics urat, Rétvári Bence urat, Szászfalvi László urat, hogy akkor hogyan tudjuk ezt a törvény rendbe rakni. Azt mondták, minden rendben van ezzel a törvénnyel, csoki, ettől jobb nincs. Semjén úr azt mondta, kodifikációs remekműről beszélhetünk ebben az esetben is. Hát, ennyit a kodifikációs remekműről.

(13.20)

Természetesen a kormánypárti többség, ha nem is lelkesen, de a két interpellációra adott szégyenteljes választ elfogadta - ezért ülünk most itt. Önök új lehetőséget kaptak azzal, hogy az Alkotmánybíróság ezt a jót cselekedte ezzel az országgal, az új lehetőség pedig nem rejlett másban, mint abban, hogy egy komoly párbeszéden, egyeztetésen alapuló, a legszélesebb konszenzussal megbeszélt, átbeszélt törvényjavaslatot hoznak be a tisztelt Ház elé. Nem éltek ezzel a lehetőséggel, uraim. Lehet, hogy ezt a törvényjavaslatot, ami, biztos vagyok benne, hogy törvény lesz sajnos, nem az Alkotmánybíróság fogja elkaszálni, de ahogy módunk és lehetőségünk lesz rá, természetesen azt a párbeszédet mi le fogjuk folytatni a törvényjavaslat kapcsán, amit önök sorozatban elhalasztottak. Politikai döntés lesz továbbra is a törvényjavaslat szerint, hogy ki egyház, ki nem egyház. Többször elmondtam már, nem ülnek istenek a parlamentben, egyszerű képviselők ülnek a parlamentben, nincs közünk ahhoz, hogy ki lehet egyház, ki nem lehet egyház. Miért kellene térden csúszva könyörögnie a magyar állampolgároknak, akik hívek, elkötelezettek, azért, hogy egy-egy politikai erőtől, aki éppen kormányoz, kikuncsorogják, kikönyörögjék az egyházi státust? Szerintem ez butaság - ha csúnyán akarok fogalmazni, kiszolgáltatottság és éppen ezért aljasság. Remélem, hogy meggondolják ezt a részt.

A másik, hogy ehhez a százéves nemzetközi múlthoz - amit a képviselőtársam már említett - kötik a lehetőséget, hogy a parlament dönthessen arról, hogy egyáltalán ki lehet egyház. Mi történt, uraim, 1911-ben, ami nem történt 1912-ben? Honnan szedték ezt a száz évet? Megnéztem, mi történt 1911-ben: megszületett Rodolfo - nem hiszem, hogy ez az, ami miatt ez a százéves dátum bekerült -, Kazal László, Kiss Manyi, Básti Lajos, béke poraikra, de nem látom az összefüggést. Lányi Antal átrepülte a Balatont - örülünk neki, gratulálunk, de nem látom azt, hogy a vallásszabadságnak, a lelkiismereti szabadságnak, az egyházalapításnak mi köze van ehhez. Amundsen elérte a Déli-sarkot - hm, ez is jó. Kínában megbukott a Mandzsu-dinasztia - jó. Felfedezték a Machu Picchut, az inkák egykori fővárosát. Mi történt 1911-ben, de komolyan, ami miatt ehhez a dátumhoz annyira ragaszkodnak? 1911. augusztus 7-én megszületett Bibó István, de ő inkább sírna azon, ami folyik ebben a Házban (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Sírt, amikor titeket látott! - Dr. Józsa István: Ő demokrata volt!), ennek a törvényjavaslatnak a kapcsán is.

2011. november 21-én, ha már önök nem futottak össze, és nem kérdezték meg ezeket az egyházakat, ők összeültek, és egy konferencián beszélték meg az új egyházügyi törvénnyel kapcsolatos elképzeléseiket, javaslataikat. A Hetednapi Adventista Egyház gondozásában történt ez, és voltak olyan rendesek, nagy megtiszteltetés volt számomra, tegnapelőtt volt a könyvbemutatójuk, én elmentem oda (Szászfalvi László: Gratulálok!), a konferenciából készült ez a könyv egyébként (Felmutatja.), tehát annak alapján. Beszélgettek az egyházügyi törvény és alkotmányos kultúra kapcsán, az alaptörvény és az egyházakról szóló sarkalatos törvény kapcsolatáról, vallásszabadság törvényi keretek között, állam, jog és törvény, régi szereplők új szerepben, a vallásszabadság kortárs diskurzusa, különböző egyházak hívei egymásról, reflexió a magyar állam és az egyházak kapcsolatára, egyházak és egyházügyi törvények Magyarországon, egyházak, vallásfelekezetek törvényes elismerése, szabad állam, szabad egyházak témakör, hatalom, keresztény szabadság, vallásszabadság értelmezései biblia- és teológiatörténeti kontextusban, van-e aktuális politikai teológia; és a többi. Elég komoly könyvet állítottak össze, komoly lehetett a konferencia is. Jogtudományi, vallásszociológiai, jogtörténeti, egyháztörténeti és teológiai nézőpontból vizsgálták a kérdéskört nem kis emberek. Az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetemről, a Magyar Tudományos Akadémiáról, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemről, a Károli Gáspár Református Egyetemről, a Szegedi Tudományegyetemről, a Semmelweis, a Miskolci és a Pannon Egyetemről és a Wesley János Lelkészképző Főiskoláról voltak ezek az előadók. Sólyom László nyitotta meg egyébként a könyvbemutatót, jelen volt, megtisztelt mindenkit. Nem tudom, látták ezt a könyvet? (Felmutatja. - Szászfalvi László: Sok példányban!) El kellene olvasni, és utána vissza kellene hozni ezt a törvényjavaslatot.

Amivel mindenki egyetértett, a zsidóktól a kisegyházakon keresztül a reformátusokig, az az, hogy maguk nem álltak velük szóba, uraim, nem volt egyeztetés. Írtak levelet önöknek, önök nem válaszolnak a levelekre. Nem akarom itt egyiket se hírbe hozni, nem hatalmaztak fel rá, mert talán még kikerülnek a 14-ből is, ha itt beárulom őket, de annyira nem foglalkoztak velük, hogy az nem igaz, mentek a saját maguk feje után. Sokan aláírták ezt a törvényjavaslatot, azt látom, nem tudom, hányan álltak szóba ezekkel az egyházakkal, de legalább kérdezzék meg Lázár Jánost, ha már nincs itt, egymás között: János, beszéltél te velük? Megkérdezted tőlük? Tudod te, hogy mit gondolnak ezek az emberek, ezek az egyházak rólunk meg erről a törvényről? Pedig azt tudniuk kell, és tudják is, hogy ezeknek az egyházaknak, ezekből soknak önök nagyon sokat köszönhetnek, hogy ennyien itt ülnek, ezért kellene meghallgatni a véleményüket. Furcsállom a viselkedésüket.

A kérdéseim, persze túl azon, hogy hol van Lázár János - lehet, hogy személyes lesz -: mit képzelnek magukról? Mit képzelnek arról a dologról, hogy ma letesznek nekünk ide az asztalra egy törvényjavaslatot, hogy tárgyaljuk meg? Hol vannak az egyházak? Hol vannak az egyházak képviselői, uraim? Ennek egy ünnepnek kellene lennie az országban. A bizottsági ülésen se láttam őket. Meg vannak ide híva? Vagy meg vannak híva, csak nem jönnek, vagy meg sem hívták őket. Hol vannak az egyházak? Róluk fogunk dönteni. Az András itt van.

Benn fogunk ülni természetesen a vitán, és bejövünk szavazni is, de nem jó szívvel tesszük, továbbra sem értjük, mi a sietség oka. Én megkértem önöket, nyolc sarkalatos törvény átcsúszott a jövő évre, igazán nem nagy probléma és nem presztízsveszteség, ha ez is átcsúszik - ne is nevezzük átcsúszásnak, hanem hagyjunk időt arra, hogy érlelődjön ez a gondolat! Arra kérem az előterjesztőket, vagy azokat, akiknek hatása van az előterjesztőkre, hogy ezt a törvényjavaslatot vonják vissza, kezdjenek egy igazi párbeszédet, akár olvassák el a könyvet, ha a párbeszéd nem megy, ott pontosan le van írva, hogy mi a problémájuk az egyházaknak, és mondom, itt már nemcsak a kisegyházakról beszélünk, hanem a nagy egyházakról is beszélünk, amelyek benne vannak a 14-ben. Ezzel a törvényjavaslattal sem nagyon fogadják el, hogy a politika döntsön róluk! Van előremutató eleme, már az előző törvénynek is volt, hiszen az, hogy a Fővárosi Bírósághoz, ha jól emlékszem, odatelepítik az egyházbejegyzés jogát, szerintem egy előremutató történet, előremutató dolog; csakúgy, mint az a rész, amely meghatározta, hogy ki nem egyház. Én azt is el tudom fogadni, hiszen ilyen szempontból a független bírói hatalomnak - lépjünk túl egy-két kérdésen - van lehetősége arra, hogy mérlegeljen. Térjünk vissza ehhez az állapothoz, térjünk vissza a normális párbeszédhez!

Arra kérem önöket, hogy vonják vissza ezt a törvényjavaslatot, és arra is kérem önöket, Lázár úrnak szóljanak, hogy jöjjön be, mert lenne még itt több kérdés; mondhatnám azt is, hogy Lázár, gyere be, hiszen a Bibliában előfordul talán egy ilyen mondat. (Közbeszólások a kormánypártok és a Jobbik soraiból: Lázár, kelj fel!) Lázár, jöjj ki, igen; de hát én most nem hívhatom ki a hóra, csak ide be (Szászfalvi László: Nem megy ez még! Nem megy! Nem kell erőltetni! - Az elnök csenget.), hogy legalább idáig érjen be és szóba álljon velünk, azzal együtt, hogy ezzel kellemes karácsonyi ünnepeket kívánni, azt gondolom, a hívőknek és a jóakaratú embereknek minimum cinizmus.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)