Felszólalás adatai

FRITZ PÉTER (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A közelmúltban három napon belül két sommás vélemény jelent meg Szeged fideszes városvezetésének szerepvállalásáról, működéséről; az egyik itt az Országházban, a másik a sajtóban.

Október 17-én napirend előtt a város polgármestere üdvözölte a szomszédos Jugoszláviában bekövetkezett rendkívül pozitív változásokat, és méltatta Szeged szerepét a krízis megoldásában. "A mára a világon is szegedi folyamatként ismertté vált elképzelés beváltotta a hozzá fűzött reményeket." - mondotta. Ezt a Külügyminisztérium politikai államtitkára is megerősítette. Két nappal később, október 19-én a Magyar Narancs "Dzsentrivilág Dél-Magyarországon" szenzációs címlappal jelent meg. A cikk nem tesz mást, mint összesíti mindazon szóbeszéd és lakossági vélemény egy részét, amely a fideszes városvezetés tevékenységéről széles körben kialakult. Ez egy másik szegedi folyamat. Vajon a két folyamatból, gondolatból melyik az igazi és melyik a szegedi? Véleményem szerint ebben a formájában egyik sem.

Indokaim: a délszláv válság megoldásának szegedi folyamata része a dél-kelet-európai stabilitási egyezmény folyamatának. Ennek során két konferenciát rendezett a város. A konferencián Kis-Jugoszláviából demokratikus ellenzéki önkormányzati vezetők, hazánkból pedig kizárólag kormánypárti politikusok vettek részt. Ez a diszkrimináció érthetetlen, elfogadhatatlan és nevetséges.

Érthetetlen, mert ezzel kizárták hazánkból azok többségét, akik valós kapcsolatokkal rendelkeznek déli szomszédaink megjelent személyiségeivel. Ez egyenesen következik a konszenzuális demokrácia tagadásából. A jelenlegi hatalom birtokosai nem folytatnak párbeszédet még nemzeti kérdésekben sem, nem kíváncsiak az ellenzék véleményére még akkor sem, ha azt hasznosíthatnák, vagy ha egy ilyen konferencia résztvevőit az érdekelné.

Elfogadhatatlan, mert ezzel azt a látszatot keltették, mintha a konferencián való részvétellel vagy az azon való meg nem jelenéssel döntődött volna el, hogy a két országból ki kinek a partnere. Nevetséges, mert a Vajdaságban a Szociáldemokrata Párt és a VMSZ szerepelt kimagaslóan a választásokon, és ért el meghatározó pozíciókat, amely az MSZP politikai partnere - és ez nem mondható el a Fideszről. Ekkorát tévedne Szegeden a Fidesz? Kinek a stílusa, kinek a taktikája, kinek a gondolata, folyamata ez? Egyértelműen a kormányé. Szeged pedig a követő, a statiszta szerepet fogadta el.

A helyi napilapban ritkán, az országos sajtóban sűrűn, a szegedi közéletben pedig folyamatosan jelen vannak a fideszes városvezetés látványos botrányai. Szegeden az a gyakorlat, hogy az ellenzéki pártok nem mondhatják el véleményüket a városháza épületében a sajtóban, újabban már az is előfordult, hogy a személyében érintett ellenzéki képviselő a közgyűlésen sem nyilváníthatott véleményt. Vagyis Szegeden érvényesül az új kormányjelszó: az én házam, az én váram.

Szegeden megtörtént, hogy nem nyitottak vitát a költségvetésről, és azt vita nélkül fogadta el a közgyűlés, de sietni is kellett, mert aznap délután a városba érkezett a fideszes országgyűlési frakció, és ott be kellett mutatni ezt a vívmányt, ezt a kísérletimodell-eredményt. Talán ez is bátorította a kormányt, amikor eldöntötte, hogy a 2001. év végén ne legyen vita az ország költségvetéséről. Mindenesetre felemelő érzés, hogy a haideri Ausztria mellett Magyarország és Szeged folytatja ezt a gyakorlatot, hogy kétéves költségvetést készít.

Persze lehet folytatni ezt a gyakorlatot azután, hogy a kormányfő a költségvetési vita kezdetén már kijelentette: nincs ok változtatni a büdzsén. Megvan a jelszó, megvan a parancs, azt csak követni kell. Az eminens diák szegedi városvezetés egy másik korszakalkotó modellkísérletbe is belekezdett, a járó- és fekvőbeteg-ellátás privatizációjába. Pedig tudja, hogy elképzelése ellentétes az előkészületben lévő egészségügyi privatizációs törvény elképzeléseivel. Tudja, hogy nincs az azt megalapozó és elfogadott nemzeti egészségfejlesztő program, nincs reformkoncepció. Tudja, hogy elképzeléseivel nem ért egyet a szakma, az érdekképviseleti szervezet, és itt az Országgyűlésben több kormánypárti képviselő sem.

Akkor miért erőlteti keresztül elképzelését, és a kormány miért tűri ezt? Ki tudja? Ezek után ne csodálja a szegedi városvezetés, ha egyéni kiscsoportos gazdasági érdeket sejt mögötte mindenki. De nem sorolom tovább. A fideszes városvezetést a közgyűlésben felszólították, hogy tisztázza magát. Mi lett erre a válasz? Perrel való fenyegetőzés, vádaskodás. De tanulékony ez a városvezetés! (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Tisztelt Képviselőtársaim! A válaszom most az, hogy ez nem szegedi gondolat, a szegedi gondolatot két év múlva fogja megismerni a kormány és a városvezetés, de nem fog örülni neki. (Bauer Tamás tapsol.)