Felszólalás adatai

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Mielőtt hozzászólásom érdemi részét elmondanám, szeretnék elöljáróban néhány félreértést tisztázni, mert úgy tűnt kormánypárti képviselőtársaim megszólalásaiból, hogy esetleg néhány ellenzéki képviselő állítása, így például Keller László képviselőtársam állítása is félreérthető volt.

A bizottsági ajánlás, illetve az önkormányzati bizottság előadó-állítása ügyében teljesen korrekt volt Kovács képviselő úr tájékoztatása. Annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy a szocialista képviselők azért támogatták az általános vitára alkalmasságot, azért szavaztuk meg, mert úgy gondoljuk, ez egy olyan nagyságrendű ügy, az úgynevezett befagyott cél- és címzett támogatások ügye, hogy ennek ide kell jönni az Országgyűlés elé, és itt, az Országgyűlés plenáris ülésén kell megvitatni, annál is inkább, mert itt lehetőségünk lesz arra, hogy a tárca politikai vezetőit is megkérdezzük - én például nagyon kíváncsi vagyok néhány konkrét dologban, hogy mi erről a vélekedése belügyminiszter úrnak, államtitkár úrnak -, míg ha ez a bizottsági keretek között marad, akkor erre egyszerűen nincsen mód, mert a politikai vezetők ilyen napirendeknél nem tisztelik meg a bizottság üléseit, hanem olyan köztisztviselők jönnek el, akik természetesen fegyelmezetten elmondják, ami az ő dolguk, magas szakmai felkészültséggel válaszolnak a kérdéseinkre, de ebben bizony vannak eldöntendő politikai kérdések is. Tehát mi azt gondoljuk, hogy ennek itt van a helye, a parlament plenáris ülésén, és bizonyára itt lehetőség is lesz arra, hogy ezeket a kérdéseket tisztázzuk.

A másik félreértés, amit szeretnék tisztázni, hogy Keller képviselőtársam nem azt mondta, hogy műfajilag probléma az, hogy egy képviselő, egy kormánypárti képviselő nyújtja be. Ezzel egyáltalán semmi probléma nincs, hiszen mi komolyan gondoljuk azt, hogy minden országgyűlési képviselőnek alanyi joga van arra, hogy törvényt kezdeményezzen, és nagyon jó az, ha a képviselők egyébként aktívan vesznek részt ebben a munkában. Itt arra történt mindösszesen utalás, hogy ez olyan nagyságrendű ügy, olyan problémacsomag, amit bizony a kormánynak is érzékelnie kell. És talán, ha ez valóban ilyen nagyságrendű ügy, és a kormány ezt egyébként támogatja, akkor talán szerencsésebb lett volna, ha a kormány a maga információs rendszerével, információs bázisával, ennek hátországával áll neki ezt a törvényjavaslatot benyújtani. Mert akkor nagy valószínűséggel nem fordulhattak volna elő olyan szituációk, amelyekre itt Lengyel János képviselőtársam is fölhívta a tisztelt Országgyűlés figyelmét, hogy bizony ugyanolyan szituációban lévő önkormányzati beruházásoknál is hiátus van, mint amilyenre Perlaki képviselő úr egyébként magánszorgalomból ráakadt, és benyújtotta törvénymódosító indítványként.

Ha már itt a félreértések tisztázásánál vagyunk, akkor én ezzel is kezdeném hozzászólásomnak az érdemi részét. Én nem gondolom, hogy itt ez lenne a fő kérdés, hogy ki kezdeményezte, ki nem; úgyhogy én még szívesen el is nézem Kurucsai Csaba képviselőtársam nyelvbotlását is, aki itt a hálától, meghatottságtól bepárásodott szemüveggel és elcsukló hanggal köszönte meg a kormánynak ezt a figyelmességét, hogy ezt benyújtotta, és hogy a baranyaiak ezért milyen hálásak. Azt gondolom, ha valóban ezt a kormánypárti többség megszavazza, nagyon jó lesz Baranya megyének, nagyon jó lesz Pécs városának. Én is azt gondolom, hogy tényleg megérdemli egyébként ez a szocialista vezetésű megye és város azt, hogy a kormány fényes tekintetét időnként rávesse erre a településre. De ha igazából ezt a háláját képviselő úr ki akarja fejezni, akkor talán akkor jár el a leghelyesebben, ha a felújított kórház falára Perlaki Jenő képviselő úr nevével ellátott emléktábla elhelyezését kezdeményezi majd, mert a valóság az, hogy ezt nem a kormány kezdeményezte, hanem Perlaki képviselő úr.

No, tisztelt képviselőtársaim, félre az iróniával! Komolyra fordítva a szót, borzasztóan sajnálom, hogy ha erre a műfajra önök nem vevők itt fél 11-kor; most akkor nézzük a komoly, abszolút komoly részét: az önkormányzati támogatási részét.

Szeretném képviselőtársaimat röviden emlékeztetni arra, hogy a céltámogatás és a címzett támogatás rendszere bevezetésének mi volt a célja annak idején, amikor az önkormányzati finanszírozási rendszert kialakították. Azt gondolom, hogy valóban a probléma gyökere itt keresendő. A céltámogatási rendszer alanyi jogon jár, ha a jogszabályokban megfogalmazott megfelelő feltételrendszernek a pályázó önkormányzat megfelel, az előírt feltételeknek megfelel. Ennek az a célja, hogy azoknál a típusú problémáknál, amelyeknek a megoldása igazából nem nagyon tűr mérlegelést, nem nagyon tűr halasztást - életveszélyes osztályterem vagy sérülékeny vízbázisú településnél szennyvízberuházás és egyebek. Ha ez kiderül, hogy itt bizony oda kell tenni a közpénzeket, mert olyan beruházásra van szükség, ami nem tűr halasztást, akkor ennek legyen egy rendszere, legyen egy forrása. Ez a szándék, hiszen ez most már több kormányon keresztül így működik, soha nem kérdőjeleződött meg egyetlenegy oldalról sem. De mindig is probléma volt azzal, hogy az alanyi jogon járó pénzösszeg és a rendelkezésre álló források közötti ellentmondást hogyan hidalja át az Országgyűlés, hogyan hidalja át a kormány. Tehát azt, hogy itt anomáliák vannak, senki nem tagadja, és azt, hogy ezekre az anomáliákra, ezekre a problémákra megoldást kell találni, ez is természetes.

Tehát azt, hogy a képviselő úr ezeknek a problémáknak, a kialakult konfliktusoknak vagy úgynevezett befagyott beruházásoknak a megoldását keresi, önmagában nagyon helyesnek tartom. Ugyancsak, amikor a címzett támogatások eredeti szándékára, rendszerére visszautalok, amikor egy önkormányzat olyan nagyságrendű beruházásban gondolkodik, olyan fejlesztésben, amire az adott településnek vagy nagyobb térségnek szüksége van, de az ehhez szükséges forrásokat az önkormányzat magából a saját bevételeiből, más forrásokból soha az életben nem fogja tudni megteremteni, mert egy új iskola megépítéséhez vagy egy teljes rekonstrukcióhoz, ami óriási összegeket emészt föl, soha nem lesz elég saját ereje, ehhez állami segítség kell. Ez is természetes, a címzett támogatásoknak ez a szándéka, ez a rendszere ugyancsak a kezdetektől működik.

Itt azonban van egy konfliktushelyzet abból adódóan, hogy itt sokkal nagyobb a mérlegelési jogosítványa a kormánynak, sokkal nagyobb a mérlegelési jogosítványa, ha úgy tetszik, az Országgyűlésnek, mint amilyen a céltámogatás esetében. Nos, ez az első két kormányzati ciklusban különösebb problémákat egyébként nem okozott. Kölcsönös gyanúsítgatások mindig voltak az ellenzék részéről a kormányoldal irányába, hogy esetleg a hazai pálya lejt, és a kormánypárti polgármesterek, kormánypárti vezetésű önkormányzatok esetleg könnyebben jutnak címzett támogatáshoz, de egészen az elmúlt évig minden kormány, az Antall-kormány, Boross-kormány, Horn-kormány is kitüntetetten ügyelt arra, hogy megpróbáljon semlegességet, semleges pályát biztosítani.

(22.30)

Ez a közmegegyezés tavaly felborult. Én azonban nem ezen az ösvényen akarok továbbmenni, hanem a címzett és céltámogatás... (A mosolygó dr. Kontrát Károly felé:) Ennek nagyon örül Kontrát államtitkár úr, mert attól fél, hogy ha megint előhozza a veszprémi példáját, akkor megint elmondom, hogy a példa rossz, mert a Veszprém megyei önkormányzat nem ellenzéki vezetésű, de tényleg ne ebbe az irányba menjünk tovább, magához a problémához menjünk vissza.

Akkor mi a gond és miért került sor arra, hogy így befagytak ezek a beruházások, elfogyott a pénz, nem lehetett befejezni, mi az oka ennek és hogyan lehetne ezt a problémát megoldani? Azt gondolom, hogy az okok elemzésére szükség van, és erre legalkalmasabb a parlament plenáris vitája, mert itt a közös gondolkodás, a közös munka és a felszólalások alapján talán szélesebb körben összerakhatók, mint ahogy, mondjuk, az előterjesztésben, vagy kormánypárti képviselőtársaim érvelésében ez megjelent. Erre azért is szükség van, mert szemmel láthatóan Lévai Tibor képviselőtársam nem értette meg a kritikánk lényegét.

Ugyanis ön azt vetette az ellenzéki képviselők szemére, hogy akadékoskodunk, és nem látjuk be, hogy milyen fontos lenne ezeknek a beruházásoknak a befejezése. Még egészen az EU-integráció távlatait is megvilágította előttünk, amikor ezekről beszélt és ezzel érvelt. Ez természetesen így van, ezt ön nagyon helyesen tette, valóban például a szennyvízhálózat fejlesztésénél nagy szükség van arra, hogy az egyébként szerintem ennek a kormánynak idejére eső ütemezés szerint elmaradásban lévő szennyvízprogramok folytatódjanak, környezetvédelmi és egyéb szempontok alapján is ezek a beruházások a megfelelő ütemezésben menjenek. Itt konkrétan a szennyvízprogramra gondolunk, de nyilván lehetne más programokról is beszélni.

De ön azzal fejezte be a hozzászólását, hogy azért ennyi ebben a törvénymódosításban javasolt beruházásokra szánt forrás és azért ez a két intézmény, a pápai és a Baranya megyei került megnevezésre, mert a keretek végesek. Nos, nekünk ezzel van alapvetően a problémánk, hogy hogyan lehet egy rendszert úgy felépíteni, hogy majd valaki kiemeli és eldönti, hogy miért pont az, de nem ad rá választ sem az előterjesztés, sem itt a szóbeli érvelése, hogy miért pont ezeket emelte ki az előterjesztő; mert úgy látta, hogy itt a legindokoltabb. Én azt gondolom, hogy ez egy jogállamban, a magyar parlamentben nem elégséges érvelés. És ha már azt gondolják, hogy ez egy gonoszkodó ellenzéki képviselő szempontsora, akkor kérem, hallgassák meg figyelmesen a kisgazda képviselőtársamat, aki elmondta a saját választókerületének beruházására vonatkozó problémákat.

Nos, visszatérve az okok elemzéséhez: miért került sor ezekre a befagyott beruházásokra? Először is a saját erő problémájáról. A fideszes képviselőtársam mint rémtörténetet elmesélte a súlyos milliókért a beruházónak bérbe adott ingatlant, ami a hazudott saját erő. Szeretném elmondani, de azt gondolom, ebben nem lesz nagy vita közöttünk, hogy az önkormányzatok esetében ez az úgynevezett hazudott saját erő, amikor a pályázatban ilyet hazudik, nem azért van, mert egyébként az önkormányzatok hazudósak, hanem azért van, mert az önkormányzatok finanszírozási rendszerében tíz év óta - hozzáteszem, ezt nem erre a két évre akarom szűkíteni, tíz év óta - nincs benne a fejlesztések pályázható pénzeszközeinek a saját ereje. Erőlködött ezen egyébként valamennyi kormány, egyik sem tudta megteremteni. Most, amikor 2000-ben 150 milliárdnyi növekmény, pluszbevétel van a költségvetésben, én azt gondolom, nagyon bölcsen tenné a kormány, ha végiggondolná azt, hogy most, amikor van rá forrás, hogyan, milyen rendszer szerint juttatja oda a saját erőt a források, a pénzeszközök megszerzéséhez az önkormányzatoknak. Mert egyébként ez nemcsak a címzett és céltámogatásoknál probléma, hanem meggyőződésem, hogy Magyarország és a magyar önkormányzatok nagyon sok EU-előfinanszírozási forrástól is elesnek azért, mert nincs megteremtve a saját erő forrása.

Szeretnék csak utalni arra, hogy gyakorló polgármesterek ülnek a parlamenti padsorokban, akik tudják, hogy például kistérségi pályázatokkal különböző kitűnő EU-s forrásokhoz jó célra lehetne hozzájutni pénzeszközökhöz, de azért nem tudnak az önkormányzatok, mert nincs meg a saját erejük. A saját erő forrása egyébként egy külön tanácskozást megérne, úgyhogy nem fogok most erről többet beszélni, csak az okok elemzésénél gondoltam, hogy érdemes lenne erre rávilágítani.

A másik ilyen kérdés, hogy mitől fogy el a pénz, vagy miért nem lesz elég a pénz, amit az önkormányzatok eredeti költségvetésükben terveztek. Önök beszéltek itt az inflációról. Igen, az inflációt úgy tervezi a kormány, hogy eleve tudja - most az Orbán-kormányról beszélek, félreértés ne essék, mert az előbb valamennyi eddigi kormányról beszéltem, most az Orbán-Torgyán-kormányról beszélek -, tehát úgy tervezi meg az inflációt most is, önkormányzatokat egyébként rendkívül súlyosan sújtó módon, hogy tudva tudják, hogy ennél magasabb lesz. Ez persze jó a kormánynak, mert abba a magánbukszába, amelyből utána lehet jól költekezni, ez a tervezési technika jól jön. Csak, kedves képviselőtársaim, az önkormányzatoknak nincs ilyen magánbukszájuk. Náluk apasztja ez a bukszát, nem pedig dagasztja, mint ahogy ezt a kormánynál teszi, és bizony ennek a hatása a címzett és céltámogatások forrásainál is, a beruházások költségeinél is megjelenik. Úgyhogy azt gondolom, amikor az okokat elemezzük, érdemes ezt is valamilyen módon végiggondolni és figyelembe venni.

Kormánypárti képviselőtársaim a hozzászólásaikban említik, Ékes képviselő úr is említette, talán másutt is történt erre utalás, hogy az előző kormány ideje alatt össze lehetett szedni különböző pályázati forrásokból úgy a pénzeszközöket, hogy nem volt ez igazából kontrollálva; igen valóban volt ilyen, de utána jogszabály-módosításokkal megszűnt ennek a lehetősége. Tehát azt, hogy a közpénzekre egyébként ezeken a területeken a Horn-kormány ügyelt, azt gondolom, nyugodtan ki lehet mondani az akkori jogszabály-módosításokat figyelembe véve, de akkor azt is hozzá kell tenni, hogy bizony jó néhány ilyen önkormányzati beruházás több lábon álló állami támogatásra pályázott.

Szeretném csak emlékeztetni önöket tisztelettel arra, hogy Pepó miniszter úr miniszterkedésének elején kormánypárti képviselők is megkérdezték, hogy a KKA-ból miért nem kapják meg azokat a beruházási támogatásokat az önkormányzatok, amelyek miatt ott állnak kiásva a gödrök. Úgyhogy, kedves képviselőtársam, nem kell ahhoz flaszternövénynek, budapestinek lenni, hogy valaki lásson ilyen gödröket és egyéb be nem fejezett beruházásokat, elég, ha olyan önkormányzatokhoz ellátogat az ember - és én voltam néhány ilyenen, megnéztem a gödröket -, ahol azt mondták, hogy bizony Pepó miniszter úr apparátusa 3-4 hónapja nem ad választ arra a korábbi ígérvényre, amit egyébként írásban is és más módon is megígértek, hogy befejezzék a beruházást. Úgyhogy szeretném, ha ezeknél a hasonlatoknál és ezeknél a példáknál is tárgyszerűen elemeznénk az okokat. Bizony, az önkormányzatoknak ez egy elég súlyos tehertétel.

Summa summarum, én azt gondolom, hogy igenis dicséret illeti azért Perlaki képviselő urat, hogy észlelve ezt a problémát idehozta a Ház elé. A bizottság ülésén mi ezért támogattuk, hogy általános vitára alkalmas legyen, és azért gondoltuk azt, hogy erről itt beszélni kell, mert igenis, generális megoldást igényel az ügy. Ezért kell elmondani itt a plenáris vitán az érveinket, hogy miért nem tartjuk jónak ezt a fajta megoldást, mert ezáltal is rá tudjuk irányítani a figyelmet, és fel tudjuk biztatni, remélem, a Belügyminisztériumból jelen lévő államtitkár úr nyitott lesz erre a javaslatra, hogy ezt próbáljuk meg generálisan kezelni, és ne fordulhasson elő az, hogy a címzett támogatási körből vagy céltámogatási körből, csak azért, mert Perlaki képviselő úrhoz nem jutott el az információ, valaki kimarad, akinél ugyanolyan súlyosan alakultak a körülmények, mint mondjuk Pápán vagy Pécsett. Tehát azt hiszem, hogy akkor igazságos az Országgyűlés, akkor járunk el igazságosan, ha valamennyi ilyen beruházást darabra áttekintjük, és és azt a kormánypárti többség támogatni fogja.

(22.40)

Ugyanez, gondolom, találkozik a Szabolcs megyei képviselőknek a szándékával, és biztos vagyok benne, hogy ha van még ilyen másutt az országban, akkor ezt a generális áttekintést a kormány, ha igazságosan akar eljárni, befogadja.

Egyébként a módosításban több olyan elem van, amelyet kritizálnunk kell. Én például nem tudom azt elfogadni, hogy a céltámogatásra vonatkozó szabályozásnál egyedi döntésként kerüljön a Belügyminisztériumhoz egy olyan szisztéma szerinti támogatási rendszernél hatáskör, amely egyébként alanyi jogon jár a törvények szerint. Ez az alanyi jogosultságnak a felülvizsgálata; egyébként ezt a korábbi módosításnál is kritizáltuk, mert egy méltányossági elemet a céltámogatási rendszernél már korábban beszavazott egyébként a kormánypárti többség, mi ezt akkor is kritikával illettük, és nem tartjuk elfogadhatónak. Ugyancsak nem tudjuk elfogadni azt a szisztémát, amire az előbb már utaltam, hogy kiragadunk egyes intézményeket, és nem tudjuk azt, hogy ez generálisan az egészhez hogyan viszonyul.

Summa summarum, azt, hogy ezzel itt foglalkozunk, helyeseljük. Azt, hogy a cél- és címzett támogatásra vonatkozó szabályok felülvizsgálatának az igénye megjelenik a parlament előtt, helyeseljük. Azt, hogy ez egy képviselő által benyújtott indítvány alapján kerül ide, nem kritizáljuk, bár jobbnak tartanánk tényleg, ha a kormány észlelne ilyen problémákat, de mi örülünk annak, hogy a Fidesz-kormány ilyen nyitott a képviselői indítványok iránt. Mi is találunk majd bizonyára nagyon fontos témákat, én magam is optimizmussal teltem el most, hogy Perlaki képviselő úr ilyen sikeres volt, hogy az én törvényjavaslatom is biztos idejut majd a parlament elé, és itt ugyanilyen alaposan, talán majd egy kicsit korábban, nem háromnegyed 11 körül, hanem egy korábbi órában, alaposan, szakmai érveket, szakmapolitikai érveket felsorakoztatva, végig tudjuk vitatni, és a legjobb tudomásunk szerinti, a legjobb lelkiismeretünk szerinti döntés alapján fogunk majd szavazni a végszavazáskor.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP, az SZDSZ és a Fidesz soraiban.)