Felszólalás adatai

ELNÖK: A kisebbségi véleményt Imre Zsolt képviselő úr ismerteti. Öné a szó.

DR. IMRE ZSOLT, a szociális és családügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A szociális és családügyi bizottság 2004. március 17-én megtárgyalta az egyes pénzügyi tárgyú törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslatot, és azt 12 igen és 10 nem szavazattal általános vitára alkalmasnak találta.

Tekintettel arra, hogy a módosítás több hatályos törvényt is érint, a vitában a kisebbségi álláspontot képviselők részéről több olyan kérdés merült fel, amelyek nem tartoznak kifejezetten a bizottság hatáskörébe, de közvetett módon mégis érintettnek éreztük magunkat benne. Ilyen esetünkben az ártörvénynek a gyógyszerkasszát érintő módosítása, amely felhatalmazást ad a kormánynak a hatósági ár megállapítására. Az ellenzék részéről megfogalmazott vélemények aggályosnak tartották ennek az intézkedésnek az európai versenyjoggal, valamint az áruk szabad áramlása mint szigorú alapelvvel történő illeszkedését.

A törvénymódosítás kapcsán elhangzott, hogy a társadalombiztosítással kapcsolatos jogszabályokra uniós harmonizációs kötelezettségünk tulajdonképpen nincs, koordinációs kötelezettségünket az 1408/71-es uniós irányelv módosulása határozta meg, amely szerint a járulékfizetés ott történik, ahol a munkavállaló dolgozik, de ott is jogosult egészségügyi ellátásokra.

Lényeges eleme a tb-törvénynek, ami érinti a pénztári törvényeket is, hogy hogyan illeszkednek be az uniós állampolgárok a magyar nyugdíjrendszerbe, akik az uniós csatlakozás napját követően első ízben létesítenek Magyarországon biztosítási jogviszonyt. Ezzel kapcsolatban megfogalmazást nyert az a kérdés, hogy mi lesz azután, ha innen esetleg mégis továbbmenne a munkavállaló, mondjuk, két-három év múlva, hogyan történik annak a szabályozása, hogy a távozását követően hozzájuthasson a befizetett járandóságához. További kérdésként az is felmerült, hogy vajon viszonossági alapon akkor máshonnan a magyar munkavállalók is visszakaphatják-e hasonlóképpen a járandóságukat.

Ismét felmerült kritikaként a kormány részéről most már szinte mindennapos gyakorlattá váló törvénymódosítási javaslatok benyújtásának saláta jellege. Ellenzéki vélemények szerint ez a gyakorlat lehetővé teszi olyan javaslatok felvetését, amelyet a törvény-előkészítők nem jogharmonizációs céllal csempésznek bele. Ilyen példának okáért a már itt is említett telefonadó bevezetése. Kérdés hangzott el azzal kapcsolatban, vajon hogyan gondolja az előterjesztő ennek a megvalósítását például az önkormányzati vagy szociális intézmények esetében, amelyek így is nagyon nehéz gazdasági helyzetben vannak. Ha elfogadjuk azt az alapelvet, hogy minderre az arányos közteherviselés szempontjából van szükség, és azért kerülhet bevezetésre, mert 2004-től a természetbeni juttatások szabályozása jelentősen megváltozott, ebben az esetben a kifizetők, a munkáltatók munkaszerződésben vagy akár megbízási szerződésben is telefonhasználatot biztosítanak, akkor ez egyes vélemények szerint az illetőknek a tevékenységéből származó jövedelme. Azaz egy olyan vagyoni érték, amit a tevékenységük ellenében kapnak, csak nem pénzben, hanem telefonhasználatban. Ha tehát elfogadjuk ezt az érvet, akkor viszont jogosan merülhet fel, hogy vajon a kamat- és tőkejövedelmek miért nem kerülhetnek bevonásra ebbe az arányos közteherviselésbe.

Az ellenzék véleménye szerint a telefonadó ilyen mértékű bevezetése nagymértékben sújtja a kis- és középvállalkozásokat, nehéz helyzetbe hozza a közintézményeket, ezért annak bevezetése felesleges és káros.

Összességében tehát az ellenzék a fenti aggályok miatt a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát nem támogatta.

Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Most megadom a szót Balsay István képviselő úrnak, a foglalkoztatási bizottság előadójának.

BALSAY ISTVÁN, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Ház! A foglalkoztatási és munkaügyi bizottság megtárgyalta az egyes pénzügyi tárgyú törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló előterjesztést. Az előterjesztés során elhangzott, hogy 13 törvénymódosítást tartalmaz a változtatási javaslat: az adózás rendjéről, a személyi jövedelemadóról szóló törvény, a társadalombiztosítási járulék kifizetéséről, a magán-nyugdíjpénztári törvény, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakról szóló törvény, ismételten és mindennap a Ptk. módosításáról, az ártörvény módosításáról, a csőd- és felszámolási eljárásról szóló törvény, a nemzetközi magánjogról szóló törvény, a fizetési és értékpapír-teljesítés véglegességéről szóló törvény, az illetéktörvény, a közösségi vámjoggal kapcsolatos törvény, az adókról, járulékokról és egyéb befizetésekről szóló 2003. évi törvény módosításáról is szól az előterjesztés.

A bizottságban különösebb izgalmat nem okozott, amíg arról volt szó, hogy tulajdonképpen európai uniós jogharmonizációs célú törvénymódosításról beszélünk. Igaz, hogy ez nem történt meg az adókról és járulékokról szóló törvény kapcsán, de most mindenképpen az Európai Unió miatt, az ahhoz való csatlakozásunk, a jogrendhez való csatlakozásunk miatt szükséges megtenni.

Az ellenzéki képviselők elmondták, hogy bírálható ezen túlmenően az áttekinthetőség, a sokat emlegetett salátatörvény túlburjánzása; tehát ez már azt a minősítést is meghaladja. Bírálták, hogy a Ptk. szinte minden héten módosításra kerül, amelynek az állandóságán őrködnünk kellene, és bíráltuk azt is, hogy az Európai Unió határozata értelmében és az ésszerűségnek megfelelően is egyszerűsíteni kellene az adminisztrációt, ezzel szemben bonyolultabbá válik.

Többen szóltak arról, hogy a magyar hatóságok az iparűzési adó esetében, annak behajtása esetében nem az Európai Uniónak megfelelően járnak el, és az nem úgy vagy egyáltalán nem szerepel ebben az előterjesztésben.

A bizottság egyik tagja kifejtette, hogy az előterjesztés pont annak a példája, ami alkalmatlan az általános vitára. Kifejtésre került többek részéről, hogy egyrészt nemcsak jogharmonizáció van benne, hanem többek között, ami fontos is lehet, a foglalkoztatások kifehérítése, továbbá szerepel benne a Sulinet, illetve az úgynevezett cégtelefonok ügye is.

A cégtelefonok ügye váltott ki a kormánypárti képviselőkből különösebb izgalmat. Rövid tanácskozást követően megosztotta a kormánypárti képviselőket ez a sumák módon beterjesztett és nem a jogharmonizációval összefüggő adó, a bevételt fokozó előterjesztés, így a bizottság rövid vita után 6 igen, 5 nem és 7 tartózkodás mellett nem fogadta el az előterjesztést. Azt kérte az előterjesztőtől, hogy ha európai uniós jogharmonizációs kérdésekkel kíván a bizottság elé, illetve a parlament elé lépni, akkor abban külön jelölje meg ezentúl a későbbiekben, hogy melyek azok, amelyek a költségvetés bevételeit kívánják gyarapítani.

A bizottság nem fogadta el az előterjesztést. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Molnár Gyulának, az informatikai bizottság előadójának.

MOLNÁR GYULA, az informatikai és távközlési bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Talán ez a pillanat, amikor helyénvaló, hogy az ember a szakbizottságok szerepéről egy rövid gondolatot megfogalmazzon. Ahogy nagyon helyesen a pénzügyekkel, a költségvetéssel foglalkozó bizottság előadója számtalan aspektusból vizsgálta azt, hogy miért is fontos számunkra ez a törvény az uniós csatlakozás előtt néhány nappal vagy néhány héttel, mi is megtettük ezt a saját bizottságunkban. De nem tudtunk kibújni a bőrünkből, mert meg kellett néznünk egy másik szeletét is, ami olyannyira közel áll a mi szívünkhöz, ez pedig az információs társadalom, ezen belül jelesül a hírközlési piac jövőbeni helyzete és lehetőségei Magyarországon.

Elöljáróban szeretném elmondani, hogy 6:4 arányban a bizottságunk az általános vitára való alkalmasságot támogatta természetesen, de mégis megnéztük azt, és szeretném most itt a szélesebb nyilvánosság előtt és államtitkár úr figyelmét is felhíva felvillantani néhány aspektusát ennek a szabályozásnak, amelyik, még egyszer mondom: hordoz némi kockázatot a jövőre nézve.

(10.30)

Nos, nem olyan régen fogadtuk el e Ház falai között a hírközlési törvényt, azzal a szándékkal - és ebben egyetértés volt a két oldal között -, hogy van egy olyan ágazat Magyarországon, ahol ha a szabályokat világossá tesszük, a piac eszközeit hagyjuk ezen a területen élni és működni, akkor ez az ágazat képes arra, pont az igények miatt, hogy húzóágazattá váljon a magyar gazdaságon belül. Nem akarok olyan részletekbe belemenni, mint amivel mi, akik ezzel a szakterülettel foglalkozunk politikusként vagy szakmai szinten, ma nagyon sokat foglalkozunk, hogy hogyan, miképpen lehet azt a tendenciát megállítani vagy valamilyen formában irányítani, hogy a vezetékes telefónia jelentősen csökken Magyarországon, a kommunikáció egyre inkább áttevődik a mobiltelefonokra, hiszen az emberek számára ez kényelmesebb; egy nagyon nagy befektetéssel létrejött iparág valamilyen formában kockázatos sávba kerül. Nos, néha az a helyzet áll elő, hogy egy egyébként igazolható, indokolható fiskális döntéssel, jelesül, mint amilyen most a Pénzügyminisztériumban megszületett, azt kockáztatjuk, hogy ezt a tendenciát felerősítjük.

Ma több mint 600 ezer vezetékes telefon van Magyarországon közületek nevén, hiszen ezek a közületek többségükben abban éltek anno, hogy van vezetékes elérhetőségük, és ma kezd elterjedni egyre inkább az, hogy a vezetékes mellett van mobilelérhetőségük is. Ha ezt a szabályt bevezetjük, könnyen előállhat az a helyzet, hogy sokan fognak úgy dönteni, épp azért, mert az ő elérhetőségük másképp is biztosítható, hogy egyszerűen le fognak mondani a vezetékes telefonjukról. Előállhat az a helyzet, hogy egy teljes iparág bizonyos szempontból nehéz helyzetbe kerül. Nem akarok most olyan technikai dologba belemenni, tisztelt államtitkár úr, hogy ma a piacon nagyon komoly szegmenst képvisel az, amikor közület előre fizetett kártyát vásárol - van erre egy külföldi szó: prepaid kártyákkal fizetnek -, ami 7-12 ezer forintos lehet, és nem tudjuk pontosan, hogy ennek a használata egy hónaphoz kötődik-e vagy négy hónaphoz, vagyis ennek a személyi jövedelemadó-vonzata elég kockázatos.

Mindezek alapján tehát azt kérném tisztelettel - ebből a szempontból örömmel hallottam a szociális bizottság előadóját is -, hogy a célokat, amelyeket a magunk részéről támogatunk, vagyis hogy a költségvetési egyensúly javuljon, pontosan azért, mert ezzel más fontos célokat tudunk kielégíteni, vizsgáljuk meg, mennyiben felelnek meg az adott esetben a másik oldalon okozott problémáknak. Elképzelhetőnek tartom - és ez ott a vitában el is hangzott -, hogy más módon, más technológiával a telefóniából beszedhető ez a pénz, adott esetben akár az áfa-visszatérítés megváltoztatásával; ezt lényegesen jobb szívvel tudnánk támogatni. Ez a mostani szabályozás bizonyos szempontból differenciálatlanul sújt személyeket, és azt gondolom, az iparágon belül pedig olyan folyamatot indíthat el, amely véleményem szerint nem igazán kívánatos.

Szeretném jelezni a költségvetési bizottság kisebbségi előadójának, hogy a Sulinet-programot az itt meghatározott szabályok között érdemes támogatni, hiszen kiterjeszti a hozzáférés lehetőségét, a limitek pedig pontosan azért szerepelnek ebben, hogy ne legyen korlátlan az ezzel a céllal igénybe vett adókedvezmény.

Ami pedig a salátát illeti: bár magam nem vagyok jelentős salátafogyasztó, azt azért szeretném megjegyezni, hogy ez a fogalom és ez a törvényi szabályozási mód mégiscsak a Mikola-csomaghoz kötődik (Dr. Fónagy János: Inkább a Bokros-csomaghoz!), hiszen ő volt az, aki ezt a kiváló technológiát ebben a Házban bevezette. (Font Sándor: Csak a történelmi hűség kedvéért: az Bokros Lajos volt! - Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.)

Még egyszer, befejezésképpen: a bizottság 6:4 arányban az általános vitára való alkalmasságot támogatta. (Dr. Veres János tapsol.)

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: A bizottság kisebbségi véleményét Rogán Antal képviselő úr ismerteti. Öné a szó.

ROGÁN ANTAL, az informatikai és távközlési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár úrnak szeretném elmondani, jól láthatja, hogy rendkívül fegyelmezettek az informatikai bizottság szocialista képviselői, hiszen az ő esetükben különösen elmondható, hogy a szavazás során tanúsított álláspontjukat kifejezetten üléspontjuk határozza meg. Elvégre a vita során ugyanazokkal az érvekkel támadták a telefonadó tervezetét, amelyekkel ellenzéki képviselőtársaik is, de mégiscsak általános vitára alkalmasnak találták a törvényjavaslatot. Ettől azonban azt gondolom, az érveket talán még érdemes megfontolni.

Mivel a politikai vélemény elmondására a későbbiekben a vezérszónoki körben lehetőség nyílik, én most kifejezetten szakmai érveket szeretnék használni, tisztelt államtitkár úr, és ezekkel szeretnék rámutatni a nonszensz voltára annak, amit önök telefonadó címszó alatt előterjesztettek.

Kezdjük azzal, hogy szükség van-e erre a telefonadóra, bármilyen szempontból, európai uniós szabályozás miatt. Én azt gondolom, hogy nincs. Semmilyen olyan európai uniós kötelezettség nincs, ami előírná ennek a telefonadónak a bevezetését.

Az átalányadó jobb-e ebben a formában, mint az eddigi áfa-visszaigénylési gyakorlat volt? Azt kell mondjam önnek, tisztelt államtitkár úr, hogy az ugyanúgy végeredményben egy átalányadó volt, hiszen az áfatartalom 30 százalékát senki nem igényelhette vissza, az ebben a formában ott maradt a költségvetésnél: az ugyanolyan átalány, mintha egyébként 3 ezer forintos fizetési kötelezettséget rónának ki telefonvonalanként.

Teljesen indokolatlannak tartom a telefonadó kiterjesztését a költségvetési intézményi körre, iskolákra, óvodákra, bölcsődékre, és még sorolhatnám. Nem tudom, hogy államtitkár úr gyerekei milyen iskolába járnak, de azt bizonyára észrevehette, hogy az iskolák egy részében az utóbbi időben bevezettek egy olyan új szokást, hogy megjelentek telefonvonalak kifejezetten azért, hogy a szülők azon keresztül utol tudják érni az iskolát. Ezt nem használják a tanárok, nem telefonálnak rajta, csak azért van, hogy a szülők adott esetben a gyerekeiket fel tudják hívni az iskolában. Az a helyzet, hogy ezek után ugyanúgy ki kell fizetni majd a 3 ezer forintos telefonadót.

Vagy a másik nonszensz volta ugyanennek a szabályozásnak, hogy ha összevetjük, körülbelül másfél millió telefonvonalat érint ez Magyarországon - csak az a szórakoztató az előterjesztésben, tisztelt államtitkár úr, hogy az nem a telefonvonalakat, hanem a telefonszámokat adóztatja. Induljunk ki például a magyar parlament esetéből: a Magyar Országgyűlés Hivatala telefonvonalból olyan sokat nem tart fent, viszont az ezekhez kapcsolódó mellékeken keresztül telefonszám közel kétezer van. Most ezek után kalkulálhatja ön, tisztelt államtitkár úr, hogy a Magyar Országgyűlés Hivatalának mennyi telefonadót kell fizetnie az önök által benyújtott előterjesztés eredményeként: körülbelül évi 50 millió forintot. Minden elismerésem az ilyen típusú adózáshoz; ez a költségvetési intézmények köréből, én azt gondolom, teljesen indokolatlan elvonás. De ugyanilyen egyébként tömegével fog sújtani minden nagyobb intézményt.

Szeretném felhívni a figyelmet arra is, hogy ez a bizonyos adózási forma egyébként kifejezetten a kis- és középvállalkozások számára hátrányos, ők azok, akik főleg a vezetékes telefonvonalaik esetében lényegesen alacsonyabb forgalmat bonyolítanak le egy telefonvonalon, mint mondjuk, egy-egy nagyobb cég. Míg egy-egy nagyobb cég meg fogja tudni azt oldani, hogy például a mellékek számának csökkentésével és esetleg néhány kimenő fővonal emelésével lényegében jobban járhat az eddigi áfaszabályozáshoz képest, addig az a helyzet, hogy a kis- és középvállalkozások túlnyomó többsége, valamint az óvodák, az iskolák, a bölcsődék erre kifejezetten rá fognak fizetni.

Én azt gondolom, hogy semmi nem indokolja a telefonadó ilyen formájú bevezetését. Egyetlenegy dolog indokolhatná: az európai uniós csatlakozás nem, szakmai szempontok nem - egyedül az, hogy éhes a költségvetés. Pénzre van szüksége, ezért kívánja módosítani az eddigiekben alkalmazott szabályozást a céges telefonok adóztatásánál. Úgy gondolom, ez nem elfogadható szempont, év közben aztán végképp nem elfogadható szempont. Azzal pedig semmilyen formában nem kalkulál, hogy ezzel mind a magyarországi céges viszonyokat, a versenyszempontokat, a kis- és középvállalkozók teherbíró képességét milyen formában befolyásolja.

Az a javaslatom, államtitkár úr, az informatikai bizottság elnökeként is, hogy ezt a javaslatot egy az egyben vonják vissza, és maradjon az eddigi áfaelszámolási gyakorlat, amely mind az Európai Unió szabályainak megfelel, és egyébként átalány formájában ugyanúgy adóztatja a céges telefonhasználatot Magyarországon. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Az európai integrációs bizottság előadójának, Füle István képviselő úrnak adom meg a szót.

DR. FÜLE ISTVÁN, az európai integrációs ügyek bizottságának előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Az európai integrációs bizottság március 16-án megtárgyalta az egyes pénzügyi tárgyú törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslatot. A bizottság kiemelte, hogy a javaslat alapvetően jogharmonizációs célú, több mint 90 százalékban találhatunk benne ilyen jellegű módosításokat, elsősorban az adózás rendjét, azon belül is az áfát, a kamatjövedelmeket, az adóbehajtási jogsegélyt illetően, a társadalombiztosítási, illetve a pénzügyi törvényt illetően, amelyek biztosítják az összhangot a személyek szabad áramlására vonatkozó közösségi előírásokkal; az ártörvényt illetően, ahol a gyógyszerárak szabályozását terjeszti ki.

(10.40)

Fontos része a javaslatnak a pénzügyi hitelbiztosítékról szóló irányelv kiterjesztése.

A javaslat több törvény módosítását is érinti. Ez problémaként merült föl a bizottságban, miként az is, miért most került a Ház elé a javaslat. A többség úgy gondolta, hogy az ilyen jellegű, harmonizációs célú javaslatot csak a csatlakozást megelőző utolsó időpontban lehet tárgyalni és elfogadni. Ha a logikai egység megvan a törvényjavaslaton belül, akkor az összevont tárgyalásnak megvan a maga szerepe, jelentősége, és ez összhangban van az Alkotmánybíróság döntéseivel, illetve a nemzetközi gyakorlattal is.

A jogharmonizáció hajrájának jellegéből adódóan ráadásul több saláta is a Ház elé került, illetve kerül a jövőben, másképpen a feladatot megoldani nem nagyon lehet.

Mindezekre figyelemmel a bizottság 11 igen és 4 nem szavazat mellett a javaslatot általános vitára ajánlja.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

ELNÖK: A kisebbségi véleményt Szabó István képviselő úr ismerteti. Öné a szó.

SZABÓ ISTVÁN, az európai integrációs ügyek bizottsága kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány az elmúlt évben aktualizált dokumentumokban határozta meg az uniós csatlakozásra való felkészülés fontos, ütemezett lépéseit. Ezeknek a dokumentumoknak a célja és hivatása egyrészt az volt, hogy ütemtervet szolgáltassanak ezen tevékenységhez, egyfajta zsinórmértékül, viszonyítási alapul szolgáljanak arra nézve, hol tartunk a felkészülés folyamatában, a jogharmonizációs és intézményfejlesztési feladatokban. Másrészt pedig az Európai Unió felé volt hivatott prezentálni, hogyan, milyen lépésekben kívánjuk elvégezni az előttünk álló feladatokat.

A közösségi vívmányok átvételéről szóló nemzeti program, a jogharmonizációs program, illetve a taggá válással, a tagsággal járó kötelezettségeknek való megfelelés fontos lépéseit határozták meg ezek a dokumentumok.

Az európai integrációs bizottság feladata ebben a folyamatban az, hogy a kormány törvény-előkészítő tevékenységét, illetve a parlament törvényalkotó tevékenységét jogharmonizációs szempontból vizsgálja. Ezt tette most is és ez volt a célja és feladata most is az integrációs bizottságnak. Ezt a feladatát, ahogyan korában is, most is törvényről törvényre igyekezett volna, szerette volna ellátni. Mert ez az eljárási rend, amelynek most tanúi vagyunk - 12 törvényjavaslat és záró rendelkezések tömkelege került egyben az asztalunkra -, nem biztosítja azt a lehetőséget, hogy alapos vizsgálat tárgyává tegye a bizottság az előttünk fekvő törvényjavaslatot, és megvizsgálja, mennyire felel meg az előttünk fekvő módosítás az Európai Unió vonatkozó szabályozásainak.

Abba a helyzetbe került a bizottság tehát, hogy 12 törvény együttes módosítását, az ehhez kapcsolódó záró rendelkezések sokaságát kellett volna egyetlen bizottsági ülésen egybevetni az érintett uniós szabályozással. Azt tapasztaltuk ezen munka során, túl azon, hogy több törvény vonatkozásában kellene elvégezni ezt a munkát, ezek közé a törvények közé oda nem illő, a törvényjavaslat címével ellentétben kifejezetten nem jogharmonizációs célú elemek kerültek be. Hiszen mi másnak lehetne mondani a telefontörvény névre keresztelt új adónem bevezetését, a Sulinettel kapcsolatos szabályozásmódosítást, illetve a gyógyszerárak megállapítására vonatkozó szabályozást, amelyek egyáltalán nem jogharmonizációs célú módosítások.

Mindezek alapján tehát elmondható, hogy egyrészt ez a fajta eljárási rend bizonyítja, hogy a kormány a saját maga által elkészített ütemtervet sem tartotta. Zárójeles megjegyzésként el kell mondani, hogy ez annál inkább is érdekes, mivel egy éven keresztül valóságos törvényínségben szenvedett a parlament. Erre maga a házelnök asszony is felhívta a kormányfő figyelmét, hogy nagyon fontos jogalkotási lépések nem történnek meg, és a kormány legyen szíves tartani a jogalkotási tervét. Másrészt pedig egy üzenet az Európai Unió felé, hogy mennyire lehetett komolyan venni azokat az aktualizált dokumentumokat, amelyek a folyamat ütemezésére vonatkoztak.

Mindezek alapján tehát az európai integrációs ügyek bizottságában az a kisebbségi vélemény fogalmazódott meg, amelyet egyébként lelke mélyén valamennyi, integrációs kérdésekkel foglalkozó kormánypárti honatya és honanya is osztott, hogy ebben az eljárási rendben az integrációs folyamat felügyeletét, a jogharmonizációs szempontok érvényesítésére való törekvését a bizottság nem tudja érvényesíteni. Ezért a kisebbségi vélemény szerint az ellenzéki képviselők nem tartották általános vitára alkalmasnak a törvényjavaslatot.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Jauernik István képviselő úrnak, az önkormányzati bizottság előadójának.

JAUERNIK ISTVÁN, az önkormányzati bizottság előadója: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Az Országgyűlés önkormányzati bizottsága a múlt hét szerdai napján tartott bizottsági ülésén tárgyalta a T/9127. számú előterjesztést. A bizottság megvitatta a Házszabálynak megfelelően a javaslatot, és 11 igen, 10 nem szavazattal általános vitára alkalmasnak tartotta a beterjesztett javaslatot.

Hallgatva a többi bizottsági ülés vitájának rövid összefoglalóját, azt tudom mondani, hogy az önkormányzati bizottság ülésén is hasonló módon folyt a vita. Tulajdonképpen egy kérdésnél ragadt le a bizottság, ez pedig a személyi jövedelemadó módosítását érintő, a telefon magáncélú használatával kapcsolatos szabályozás kérdésköre.

Szeretném fölhívni itt is a figyelmet, hogy az előterjesztés általános vitára való alkalmasságát kellett a bizottságoknak megítélni. Ez pedig röviden összefoglalva arra terjed ki, hogy szükségszerű-e a beterjesztett javaslat, időszerű-e, szükséges-e ez, összhangban áll-e a Magyar Köztársaság alkotmányával és egyéb jogszabályokkal. Ha ezeket a szempontokat vizsgáljuk, akkor azt kellett mondani, mint ahogy a többség döntött is, hogy általános vitára alkalmas ez az előterjesztés. Alkalmas, még akkor is, ha egyes paragrafusai vagy egyes bekezdései, így, ahogy ez előterjesztésre került, nem a legszerencsésebbek vagy így esetleg nem is elfogadhatók. De összességében erre a törvényjavaslatra azt mondani, hogy általános vitára nem alkalmas, úgy gondolom, megalapozatlan. Ha valamelyik ellenzéki képviselő úr azt mondja, hogy egyik pontját így ne fogadjuk el, mert nem jó, akkor úgy gondolom, annak igaza van, mert az önkormányzati bizottsági ülésen is, mint jeleztem, a telefonnal kapcsolatos kérdés nagy hangsúlyt kapott. Az önkormányzatoknál ez jelentős többletterhet jelentene. Vagy csak azért, mert fizetni kellene ezt az 1000-3000 forintot, kinek mennyi összeget, vagy pedig azért, mert el kellene különíteni a magáncélú felhasználást, és ez sem egyszerű. Tehát mindenképpen többletterhet jelentene, ha ebben a formában szavazná meg a parlament a javaslatot.

Sok mindenről szó esett, a személygépkocsi-használatról, a taxihasználat hasonló problematikájáról. Összességében azt kell mondani, nagyon összetett ez a kérdéskör. A kormány képviselőjének az előterjesztése ezt szépen, logikusan levezette, és úgy tűnik, ez teljesen jogszerű és logikus. Ennek ellenére - a többségi véleményt megfogalmazók is azt mondtuk - sem lenne szerencsés, ha a parlament így fogadná el ezt a törvényjavaslatot. Nem lenne szerencsés, mert a gyakorlatban nagyon nehezen ellenőrizhető, nagyon nehezen kivitelezhető, és mindenképpen többletterhet jelentene.

(10.50)

Tehát így, ebben a formájában az szja módosítását nem támogatjuk, de összességében a törvényjavaslat általános vitára alkalmas.

Az érdemi vita a többi paragrafushoz, tehát a sok területet érintő módosításhoz nem érkezett, azt a bizottság ennek megfelelően értelemszerűen támogatja és elfogadásra javasolja, vagyis az önkormányzati bizottság magát a javaslatot általános vitára alkalmasnak minősítette.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

ELNÖK: A kisebbségi véleményt Bóka István képviselő úr ismerteti. (Jelzésre:) Nem ismerteti. Molnár Albertnek adom meg a szót, a gazdasági bizottság előadójának.

MOLNÁR ALBERT, a gazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági bizottság március 17-i ülésén tárgyalta meg az előttünk fekvő törvényjavaslatot, és 13 igen, 12 nem szavazattal általános vitára alkalmasnak találta. Az a feladatom, hogy a többségi véleményt alkotók véleményét tolmácsoljam a tisztelt Ház felé.

A többségi véleményt megfogalmazó képviselők öt fő elemét emelték ki ennek a törvénymódosításnak, amely valóban terjedelmesnek tekinthető, és valóban összetett, mert sok törvény módosítását tartalmazza. Mindjárt először az adózás rendjéről szóló törvény általános forgalmi adóról szóló módosulásairól, rendelkezéseiről néhány fontos gondolatot, amelyek elhangoztak a bizottsági ülésen.

Nagyon fontosnak tartották, hogy a belföldön adókötelessé váló személyek, szervezetek adóhatósági bejelentkezését, a tagállamok közötti áfa-információcsere rendszerben teljesítendő adatszolgáltatási kötelezettség mikéntjét tartalmazza ez a módosító javaslat. Ez egy nagyon fontos módosítás, ami meghatározza a közösségi adószám beszerzésére kötelezettek körét. Hasonlóan fontosnak tartottuk a kamatjövedelmekre vonatkozó, tagállamok közötti adatszolgáltatást.

Másodsorban a személyi jövedelemadóról szóló törvény kiegészítése során többek között kiemelésre került a biztosítási kötelezettség, amely kiterjed az Unió tagállamainak hazánk területén jövedelemszerző tevékenységet folytató polgáraira is, illetve az a módosítási pont, amely az adómegállapítás alól kivételként kezelt esetek körét határozza meg. A személyi jövedelemadóról szóló módosítás 25. §-a tartalmazza a telefonszolgáltatás természetbeni juttatásként vagy nem akként való minősítését. Azt gondolom, ez egy olyan fontos törvénymódosítás, hogy nem szűkíthető le a telefonadóra ez a törvénycsomag.

A harmadik ilyen fontos csomag a társadalombiztosítási és a pénztári törvények javasolt módosítása, amely biztosítja az összhangot Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozását követően a személyek szabad áramlására vonatkozó közösségi előírásokkal.

A javaslat egyértelműen rendezi a pályakezdő fogalmának megítélését, az ahhoz kapcsolódó, a magán-nyugdíjpénztári rendszerbe való belépési kötelezettséget. A fő szabályozási elv az, hogy egyidejűleg kell érvényesíteni a magyar kötelező kétpilléres nyugdíjrendszer alapelvét és az uniós egyenlő elbánás elvét. Az önkéntes kölcsönös biztosító-pénztári tagság tekintetében a magyar és a külföldi állampolgárok közötti valamennyi különbségtétel megszűnik.

A negyedik főbb elem, amellyel foglalkozott a többség, az ártörvény módosítása. Egy piacgazdaságban néha átmenetileg be kell avatkozni a gazdaságba. Ez történik az ártörvény módosítása kapcsán, ami arra irányul, hogy a költségvetési támogatással forgalmazott gyógyszerek kiskereskedelmi forgalomban felszámítható legmagasabb árát a külön jogszabályban meghatározott hatóság egyedi határozatban állapítsa meg.

Az ötödik csomag a pénzügyi hitelbiztosítékokról szóló irányelv, a fizetési és értékpapír-elszámolási rendszerekben történő teljesítés véglegességéről szóló 98/26. számú európai uniós irányelv által bevezetett jogelvek alkalmazását terjeszti ki tágabb körre, a pénzügyi piac szereplői közötti ügyletekre. Ez az irányelv egyértelművé teszi, hogy az óvadék a zálogjog egy speciális fajtája.

Fontos elem még, hogy a takarékbetétkönyv külön nevesítésére az óvadék tárgyaként nincs szükség, valamint az óvadék specialitása a zálogjoghoz képest a biztosítékként felhasználható eszközök körén túl az óvadék jogosultjának közvetlen kielégítéséhez való joga.

Ezek voltak azok az elemek, melyeket a többség kiemelt ezen a bizottsági ülésen, és mint mondtam, 13 igen, 12 nem szavazattal általános vitára alkalmasnak találta ezt a törvénymódosítást. Kérem képviselőtársaimat, hogy módosításaikkal, jobbító hozzászólásaikkal segítsék ezen törvény elfogadását.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

ELNÖK: Fónagy János képviselő úrnak adom meg a szót, aki a bizottság kisebbségi véleményét ismerteti.

DR. FÓNAGY JÁNOS, a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint Molnár képviselőtársam számot adott az előbb róla, a gazdasági bizottság március 17-i ülésén minimális, egyfős többséggel tartotta alkalmasnak vitára a most tárgyalt törvényjavaslatot.

Az alkalmasság kérdésének vonatkozásában ezen a bizottsági ülésen - engedjék meg, hogy ezt közbevessem - egy másik, nagy tömegű jogszabály módosítását tartalmazó csomagot is tárgyaltunk; közel száz jogszabály módosítására kellett volna szakmailag megalapozott véleményt mondanunk.

Amikor a bizottságban az ellenzék egyöntetűen az alkalmasság ellen szavazott, akkor nem elsősorban annak szakmai tartalmával vitatkoztunk, hiszen erre gyakorlatilag alkalom sem igazán volt, éppen a nagy tömeg miatt, hanem az ellen a gyakorlat ellen, ami most már hét-nyolc éve polgárjogot nyert vagy vélt nyerni a magyar törvényhozásban, hogy korábban nagyjában-egészében összetartozó, ma már pedig kizárólag az államigazgatás szorosan vett, önző szempontjai miatt összesorolt jogszabályokat öntenek be a magyar jogalkotás legmagasabb fóruma elé.

Mondom ezt azért, mert mind a korábbi javaslattömegben, mind a most tárgyalt javaslatban, és ismereteink szerint az elkövetkezendő napokban még előterjesztendő, hasonló technikával benyújtott törvényjavaslatok között számos olyan van, amely egy kicsit körültekintőbb munkával az elmúlt fél évben, egy évben a Ház elé kerülhetett volna. Nem látjuk be, hogy miért nem lehetett például 2003 őszén egy sor adórendelkezést tárgyalásra behozni a Ház elé. Nem látjuk be - bár a pénzügyi kormányzatnak ehhez biztos praktikus érdeke fűződik -, hogy miért kell ide nem tartozó javaslatokkal borzolni a kedélyeket egy egyébként olyan jogalkotási folyamatban, mely legjobb meggyőződésem szerint az ország egészének az érdekét szolgálja, és mint ilyen, az ellenzék támogatására is joggal számíthatna. Gondolok itt a ma délelőtt már részletesen kitárgyalt telefon-többletadó dolgaira.

Tehát, mint említettem, mi elsősorban a módszer ellen kívántunk tiltakozni a nem szavazatunkkal, és meggyőződésünk, hogy sem a magyar jogalkotás tekintélyét, sem az Unióhoz történő csatlakozásunk megalapozottságát nem szolgálják az ilyen és ehhez hasonló jogalkotási kezdeményezések.

Ami a konkrét tartalomra vonatkozik, ahol szükséges és indokolt, ott módosító javaslatokat fogunk benyújtani, melyeknek szíves támogatását kérem a tisztelt Háztól.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 15-15 perces időkeretben. Közben természetesen kétperces felszólalásra nincs lehetőség.

Először megadom a szót Göndör Istvánnak, az MSZP-képviselőcsoport vezérszónokának.

(11.00)

GÖNDÖR ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy meglehetősen nagy terjedelmű törvényjavaslat van a kezünkben, amelynek központi témája jogharmonizációs kötelezettségen alapszik, de meggyőződésem, hogy a kormányzó többségnek minden egyes törvényjavaslatnál van olyan kötelezettsége, hogy próbáljon igazságosabb megoldásokat találni a jelenleginél, és a nemzeti sajátosságokat próbálja meg beilleszteni a jogharmonizációs kötelezettségekbe. E csomag többsége erről szól: egymással összefüggő jogszabályok halmaza. Ugyanakkor fontos kötelességünk a parlamenti vita során információt is adni az adózóknak, a kötelezettségeket teljesítő állampolgároknak, a figyelmüket felhívni arra, hogy változások lesznek. Nem hagyom figyelmen kívül azt a három témát sem szónoklatomban, amely a bizottsági előadók részéről szinte kifejezetten hangsúlyt kapott: a telefonnal összefüggő adókötelezettség, a gyógyszerár kérdése vagy a Sulinettel kapcsolatos kérdés.

Legelőször hadd emeljem ki a legnagyobb terjedelmű részt, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény módosítását. Ez rendkívül fontos. Az általános forgalmi adóról szóló törvény alig néhány napja volt itt az asztalon, képviselőtársaim, ezen túl vagyunk. Most ezzel összefüggésben az eljárási oldal szabályozása a kérdés, és a törvénytervezet erről szól: a belföldön adókötelessé váló személyek, szervezetek adóhatósági bejelentkezését, a közösségi kereskedelem fogalmát, a tagállamok közötti áfa-információcsere rendszerben teljesítendő adatszolgáltatási kötelezettséghez kapcsolódóan, meghatározva a közösségi adószám beszerzésére kötelezettek körét, a másik tagállamból történő új közlekedési eszköz beszerzéséhez kapcsolódó adómegállapítási, bevallási és befizetési kötelezettséget, illetve természetesen az adatszolgáltatási kötelezettséget, az Európai Közösség tagállamában illetőséggel nem bíró azon adóalanyra vonatkozó különös eljárási szabályokat - beleértve a bejelentkezést, a törlést az adóhatóság nyilvántartásából, az adófizetés módját, a nyilvántartási kötelezettséget, hadd ne folytassam - a tagállambeli adóalanynak nem minősülő személyek szolgáltatásnyújtása esetében.

Az adózás rendjéről szóló részben kiemelt helyet kap a kamatjövedelmekre vonatkozó, tagállamok közötti adatszolgáltatás. A kamatjövedelmek hatékony adóztatása érdekében tanácsi irányelv rendelkezik a másik tagállamban illetőséggel bíró haszonhúzó részére kifizetett kamatjövedelemre vonatkozó, tagállamok közötti adatszolgáltatásról. Ehhez írja elő ez a törvényjavaslat a belföldi kamatfizetők adóhatósághoz teljesítendő adatszolgáltatási kötelezettségét, tételesen meghatározva az adatszolgáltatásra kötelezetteket, a kamat, illetve a haszonhúzó fogalmát, az adatszolgáltatás tartalmát és határidejét. E rendelkezések 2005. január 1-jén lépnek hatályba. Majd a személyi jövedelemadót érintő résznél külön szeretnék visszatérni a kamatadó kérdésére, nehogy ebből félreértés legyen, képviselőtársaim. Nagyon fontos még a tagállamok közötti adóbehajtási jogsegély szabályozása.

A tervezet az irányadó tanácsi irányelveknek megfelelően kiegészíti az adózás rendjéről szóló törvényt, az adóbehajtási jogsegélyre vonatkozó rendelkezéseket a behajtási jogsegély tárgyát képező tartozások tételes felsorolásával, a behajtási jogsegély keretében átadott adóadatok megismerésére jogosultak nevesítésével, a behajtási jogsegély iránti kérelem elutasítására, illetve az adatkérésre irányuló megkeresés teljesítésének megtagadására vonatkozó szabályokkal, továbbá a jogsegély keretében behajtott tartozásokra felszámítandó késedelmi pótlék előírásával.

A következő nagy csomag, tíz paragrafus foglalkozik a személyi jövedelemadó-törvény módosításával. Hadd térjek vissza elsősorban a már említett kamatjövedelmekkel kapcsolatos dolgokra. Itt azért van szükség jogharmonizációra, mert Magyarországon a kamatjövedelmeket nem terheli adó, nullaszázalékos adó van, ezzel szemben az uniós gyakorlat az, hogy a kamatadó 75 százalékát utalják át az adott országba, és nekünk e törvény keretében ki kell mondani, hogy ez ténylegesen nem terheli a magánszemély vagyonát. Annak a magyar állampolgárnak, akitől ilyen jellegű adót vonnak le külföldön, itthon ezt adójóváírás formájában kell tudnia érvényesíteni, tehát ez ilyen szempontból gondoskodás a magyar adófizetőkről, és közben megvalósul a jogharmonizáció.

A másik kérdés a Sulinet kérdése. Ez az a kategória, amit én úgy nevezek, hogy az államnak, a kormányzó többségnek igenis kötelessége, hogy egy rendszert igazságosabbá tegyen. Ami ebben a törvényjavaslatban történik, nem szól másról, igaza van azoknak a képviselőknek, akik azt mondták, hogy egyesek számára csökken az évente igénybe vehető 60 ezer forintos kedvezmény, de ez csak az évi 3,4 millió forint fölötti jövedelemmel bírók körében igaz. Kérem képviselőtársaimat, hogy amikor erről beszélnek, gondolják végig, ki az a kör, akinek kevesebb az évi jövedelme, mint 3,4 millió. Őket nem érinti a rendszer, tehát számukra továbbra is megmarad az a kedvezmény, amely a felnőttképzésre vagy a korszerű számítástechnikai eszközök beszerzésére vonatkozik.

Hadd beszéljek a harmadik dologról, ami a bizottsági előadóknál is szintén fokozottan szóba jött. A személyi jövedelemadó-törvény 70. §-a beszél a természetbeni juttatások köréről, eddig jellemzően a cégautó kérdéséről. Erről is mindig nagyon sok vita volt a Házban, de ez is egy gyakorlat, hogy a cégautó áfáját nem lehetett visszaigényelni, és egy külön adó befizetésével meg lehetett szabadulni - hogy így mondjam, nem egészen szép magyarsággal - az egyéb adófizetési kötelezettségektől és a bonyolult nyilvántartási kötelezettségtől.

Most a cégtelefon kérdése kerül elénk ebben a törvényjavaslatban. A jelenlegi gyakorlat meglehetősen bonyolult nyilvántartási és adminisztrációs kötelezettséget ró minden egyes vállalkozásra. Folyamatosan gond az, hogy a magánszemélynél mekkora az az összeg, amit jövedelemként, természetbeni juttatásként figyelembe kellene venni. A használattal kapcsolatban a nyilvántartások megszervezése a vállalkozásokra jelentene rendkívül nagy terhet. A javaslatban szereplő megoldás hasonlít a cégautóknál alkalmazott megoldásra, ezért ezt a szocialista frakció nem támogatja. A javaslat, amelyet kidolgoztunk, meggyőződésünk, hogy választ ad még azokra a kétkedő kérdésekre is, akik azt mondták, hogy ez az adó, ami itt írva van, valóban terhet jelentene az önkormányzatokra, a közigazgatásra. A mi megoldásunkról majd a részletes vitában fogunk egészen részletesen beszélni. Egy olyan megoldást javasolunk, amely az önkormányzatok számára nem jelent további forrást; eddig sem igényelhették vissza az áfát, tehát nem lesz változás az ő körükben.

A megoldás, amit benyújtunk, egyszerűsíti az ellenőrzést, vagy hadd mondjam úgy, megszünteti azt a macerás ellenőrzést, amely szerint bizonygatni kell, hogy az adott telefont használták-e magáncélra vagy nem, ugyanakkor az adóteher megfizetésével egyszer és mindenkorra megfizetettnek kell tekinteni a természetbeni juttatás utáni adókötelezettséget.

(11.10)

Hadd szóljak néhány szót a társadalombiztosítással összefüggő szabályok módosításáról. Az Európai Unió társadalombiztosítási vonatkozású közösségi jogszabályait május 1-jétől köteles közvetlenül alkalmazni a Magyar Köztársaság. 2001-ben már történt egy nagy terjedelmű módosítás a társadalombiztosítási jogszabályokban, de az élet azóta változott, ezért most kisebb terjedelmű módosításra van szükség a társadalombiztosítás ellátásairól, a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint az e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvényben. Fontos még módosítani a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvényjavaslatot, az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakról szóló törvényjavaslatot.

Ez a csomag, amely a társadalombiztosítással összefügg, szorosan kapcsolódik a személyek szabad áramlására vonatkozó közösségi előírásokhoz. A jogszabály rögzíti, a törvény értelmében ki minősül pályakezdőnek: az, aki Magyarországon az első biztosítási jogviszonyt létesíti. Ugyanakkor a módosítás megteremti annak a lehetőségét, hogy más országok állampolgárai azonos feltételekkel létesíthetnek tagsági viszonyt az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakban. Az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény módosítása indokolt a gyógyszer-támogatási előirányzat mérséklése érdekében. Megteremti a hatékony árkontrollt, eléri azt a célt, hogy csökkennek a gyógyszerárak, és csökken a gyógyszert fogyasztó állampolgárok terhe. Ezenkívül még számos törvényjavaslat módosul, benne a vámtételekre vonatkozóak, amelyekből az államtitkár úr már kiemelte a gyümölcsborokra vonatkozó adótétel literenként 8 forintról 80 forintra való emelkedését. Azért itt zárójelben megjegyzem: az irányelvek alapján a két adómérték egyfajta kockázatot is jelent, tehát ezen feltehetően gondolkodni kell, hogy milyen más megoldás lehetséges.

A törvényjavaslat érinti az adóhivatallal kapcsolatos tételeket, ahol az ellenőrzési illetékességi területre vagy a kereskedelmi mennyiségű áru szállítására vonatkozó dokumentációk és ellenőrzés lehetőségét teremti meg a vámhatóság számára, hogy a menet közbeni ellenőrzésnél az áru eredetét, tulajdonjogát vagy a fuvarlevél meglétét ellenőrizhessék.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a törvénycsomag, ez a tervezet többségében a Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozásából fakadó jogharmonizációs kötelezettségekről szól; a gyógyszerek hatósági ármegállapításának bevezetésével, egyértelműbb szabályozással viszont hozzájárul a kormányprogramnak megfelelően az ár- és támogatási rendszer átláthatóbbá tételéhez, ugyanakkor a járulékszabályokkal hatékonyabban érvényesülhet a kötelező kétpilléres nyugdíjrendszer.

A törvényjavaslathoz mi magunk is módosító indítványokat fogunk benyújtani. Kérem önöket, ezeket majd tanulmányozzák, és ezzel együtt fogadjuk el.

Tisztelt Elnök Úr! A frakciónk nevében kezdeményezem, hogy a nagy terjedelmű módosításra való tekintettel a mai nap végéig lehessen módosító indítványokat benyújtani.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tíz perc szünetet rendelek el.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Szeretettel köszöntöm kedves képviselőtársaimat. Folytatjuk munkánkat. Mielőtt megadnám a szót Mádi László képviselő úrnak, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség részéről, bejelentem, hogy az egyes pénzügyi tárgyú törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslathoz ma 16 óráig lehet a módosító javaslatokat benyújtani. Egyúttal megadom képviselő úrnak a szót.

MÁDI LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Mint ahogy a bizottsági előadók felszólalásaiból is kiderült, a benyújtott törvényjavaslat, a céljától eltérően, számos olyan módosítást tartalmaz, amely nem az európai uniós jogharmonizáció miatt született. Három ilyen rész is megfogalmazható. Az egyik az úgynevezett telefonadó, a másik a Sulinet-program, a harmadik pedig, ami az idős embereket és a kisgyerekes családokat is leginkább érinti, a gyógyszerárak kérdése, a hatósági gyógyszerár bevezetése, illetve az azzal kapcsolatos jogi szabályozás.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha a szocialista kormány pénzügyi törvénycsomagjának rövid összefoglalását szeretnénk megtenni, akkor három szóval, illetve három gondolattal lehet ezt megtenni. Az első az adóemelés; az adóemelés, amely leginkább a telefonadó bevezetésével és kiterjesztésével érhető tetten. A második, hogy sajnálatos módon mindenfajta deklarációval szemben a bonyolultabb, áttekinthetetlenebb adórendszer jegyeit véljük felfedezni egyértelműen a Sulinet adókedvezményének tervezett változtatásával kapcsolatosan. A harmadik pedig szintén a deklarációkkal, szocialista vágyakkal és ígéretekkel szemben a versenyképesség csökkenése, leginkább az adóemeléseken túlmutatóan a telefonadó sokkal magasabb szintű megfogalmazásában és az információs társadalmat ért hátrányokban fogalmazható meg.

Rogán Antal képviselőtársammal megosztottuk a vezérszónoklat idejét. Ő fogja részletezni azokat a rendkívül fontos és az egész információs társadalmat, mind a vállalkozókat, mind pedig a polgárokat és családokat érintő adónöveléseket, amelyeket a későbbiek folyamán kívánunk elmondani. Jómagam elsősorban a Sulinet-program tervezett változtatásának hatásait elemezném.

A Sulinet-programot ez a kormány indította el, a cél maga rendkívül dicséretes, az informatika hozzáférését, a családok informatikai bekapcsolódását, az információs társadalomban való fokozottabb részvételét segíti elő. Ám látni kell, hogy ez az adókedvezmény a tavalyi évben, szakértői számítások alapján - sajnos ezt sem tartalmazza a törvényjavaslat, ezért igazából nem is lehetne a parlament előtt tárgyalni, mint ahogy azt bizottsági felszólalás keretében már jeleztük, ez az adókedvezmény - mintegy 15-17 milliárdos kihatással bír. Hogy összehasonlításképpen lássuk, az egész otthonteremtési restrikciós csomagot a kormány feleennyi pénzért vezette be. Tehát ebben az évben, 2004-ben feleekkora költségvetési kiadáscsökkenést reméltek abból az otthonteremtési támogatási restrikciós lépéssorozatból, amelyet a szocialista kormány tett az elmúlt év folyamán.

Tehát ez az adókedvezmény most megváltoztatásra kerülne, és július 1-jével egy új adókedvezmény-változat lép előtérbe, amely jelentős változtatásokat hoz a korábbi év gyakorlatához képest. Ilyen körülmények közepette különösen problémás az, hogy év közbeni adóváltoztatás történik, és egy bonyolultabb rendszer lép életbe. Ugyanis nem lehet tisztán igénybe venni a beszerzési értéknél egy az egyben az adókedvezményt, hanem pusztán annak 50 százalékát, tehát az ár, a beszerzett informatikai eszköz árának csak 50 százaléka erejéig és maximum 60 ezer forintig lehet az adókedvezménnyel élni.

Ez egyértelműen szembemegy azzal a korábban megfogalmazott szocialista elképzeléssel, hogy a rászorultsági elvet érvényesíteni akarja a különböző állami juttatásoknál. Hiszen kik azok, tisztelt képviselőtársaim, akik ilyen körülmények közepette elesnek az adókedvezménytől, vagy nehezebben jutnak hozzá az adókedvezményekhez? Nyilvánvalóan azon családok és azon polgárok, akiknek az eddigi 60 ezer helyett most 100 ezer forint értékű beszerzést kellene eszközölniük a tekintetben, hogy igénybe vehessék a 60 ezer forint adókedvezményt. Azon családok, amelyek nehezebb helyzetben vannak szociálisan, nem fognak tudni 100 ezer forintos beszerzést produkálni, és nem fognak tudni 60 ezer forint önrészt bevállalni, hogy igénybe tudják venni azt az adókedvezményt, amelyet egyébként tavaly teljes egészében, önrész nélkül igénybe tudtak venni.

(11.40)

Ez tehát a szocialista rászorultság, hogy a nehezebb helyzetben élő családok ennek az intézkedésnek a keretében - ami egyébként azzal, hogy az adókedvezményt szűkítem, adóteher-növekedést jelent azon családok számára, akik a tavalyi évben is és ez évben is jogosultak erre az adókedvezményre -, tehát a szocialista szólamok a rászorultságról szólnak, miközben nehezedik az adókedvezményhez való hozzájutás azon családok szempontjából, akik, mondom, a tavalyi évben is igénybe tudták venni ezt a kedvezményt, és ez évben is igénybe tudják venni.

Az kétségtelen, és ilyen szempontból méltányosan kell fogalmazni, hogy kiterjesztés történik az alanyok tekintetében, tehát ez a hozzájutást bővíti, ám látni kell azt is, hogy azzal, hogy bonyolultabbá teszem ezt a rendszert, nyilvánvalóan azok számára nyitom meg a lehetőségeket, akik ezt az 50 százalékot is ki tudják olyan módon használni, hogy esetleg nem a saját alanyi jogosultságukon keresztül, hanem más olyan család vagy magánszemély jogosultsági kedvezményét használják ki, akik esetleg nem tudnak élni ezzel a kedvezménnyel, mert nem tudják az önrészt finanszírozni. Ez tehát lényegében azt jelenti, hogy egy-egy személy esetleg több ismerősén keresztül igénybe tudja venni ezt a kedvezményt: a szürkegazdaságot, a feketegazdaságot erősíti egy bonyolult, áttekkinthetetlenebb adórendszerrel a kormány. Nagyon furcsa tehát az, amikor deklarálom, hogy áttekinthető adórendszer, és a beterjesztett törvényjavaslat egyértelműen egy bonyolultabb, áttekinthetetlenebb adórendszer irányába tolja el a jelenlegi szabályozást.

Összefoglalóan tehát azt tudjuk mondani, tisztelt képviselőtársaim - mielőtt Rogán Antalnak átadnám a szót -, hogy adóemelés; bonyolultabb, kiszámíthatatlanabb adórendszer irányába tett lépések; a magyar gazdaság szereplői tekintetében pedig versenyképesség-romlás következik be az adótörvénynek ebben a csomagban történő elfogadása esetén. Ennek a magyar kis- és középvállalkozások a legnagyobb kárszenvedői és az egész magyar informatikai ágazat; és itt adnám át a szót Rogán Antalnak.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz álláspontját két vezérszónok ismerteti. Most tehát megadom a szót Rogán Antal képviselő úrnak.

ROGÁN ANTAL, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Mielőtt a telefonadóról - ami ebben a bizonyos törvényjavaslatban szerepel - szót ejtenénk, talán érdemes feltenni a kérdést, hogy ildomos-e egy, az európai uniós jogharmonizációs feladatokat szabályozó törvényjavaslatba beletenni olyan elemeket, amelyeknek ahhoz semmi közük nincs, egészen biztosan komoly vitát fognak kiváltani és megosztják a parlamentet. Azt gondolom, hogy nem ildomos. Ezzel a kormány nem az európai uniós csatlakozás ügyét vagy annak éppenséggel az elfogadottságát kívánta erősíteni, illetve szolgálta.

Aztán érdemes feltenni természetesen azt a kérdést is, hogy ildomos-e olyan törvényjavaslatot behozni egy kormánynak, amely mind pártonként, mind kormánytisztviselőnként rendszeresen adócsökkentésről beszél; ildomos-e olyan törvényjavaslatot behozni a Ház elé, amely új adónemet vezet be, és az új adónemen keresztül jelentősen növeli a kis- és középvállalkozások, sőt a költségvetési intézmények - iskolák, óvodák, bölcsődék - adóterheit is. Én azt gondolom, hogy ez sem ildomos.

A következő kérdés, amit illik feltenni, hogy érdemes-e ezzel kapcsolatban vagy illik-e ezzel kapcsolatban a kormány tisztviselőinek mindenféle sajtótermékeken keresztül nem az igazságnak megfelelő állításokat megfogalmazni. Megteheti-e azt egy államtitkár, hogy a parlamentben azt mondja, hogy ez még csak tervezet, amikor erről a kormány már döntött, a kormánydöntés alapján törvénytervezet született, a törvénytervezet törvényjavaslatként benyújtásra került a parlament elé, tehát egyértelműen a kormány szándékait tükrözi? Én azt gondolom, hogy ez nem ildomos.

Lehet-e azt mondani - akár egy szocialista képviselőnek, akár egy kormányzati tisztviselőnek a sajtó képviselőinek, akik aztán gyanútlanul leírják ezt -, hogy a telefonadó tervezete egyszerűsítené a jelenleg hatályban lévő szabályozást? Én azt gondolom, hogy nem ildomos, mert nem igaz. Annál egyszerűbben, mint ahogy jelenleg a törvények szabályozzák a cégek tulajdonában lévő telefonok magáncélú használatát, azt gondolom, ezt nem lehet megoldani. A jelenlegi szabályok ugyanis meglehetősen egyértelműek: az áfatartalom 70 százalékát vissza lehet igényelni, 30 százalékát pedig nem. Az ott marad az államnál, tehát az állam jelenleg is átalányadó formájában adóztatja a kis- és középvállalkozásokat - minden egyes vállalkozást -, mégpedig úgy, hogy a céges telefonszámla áfatartalmának 30 százalékát automatikusan elvonja, azt költségvetési bevételként kezeli. Ennél egyszerűbb szabályozást elképzelni sem tudok.

Ehhez képest mi az a törvényjavaslat, ami elénk kerül? Az pediglen arról szól, hogy két választási lehetőség van. Vagy egy 3000 forintos átalányadó - ami nagyságrendekkel nagyobb teher az eddigi áfa-visszaigényléshez képest -, vagy csinálja azt a tisztelt vállalkozó, no meg a költségvetési intézmény is, hogy minden egyes telefonszámlánál részletezi, hogy mi volt a magáncélú telefonhívás, és mi a nem magáncélú telefonhívás. Eddig ilyen természetű kötelezettség nem létezett. Azt gondolom, hogy erre hivatkozni ebben a formában, és azt mondani, hogy emiatt jóval egyszerűbb az átalányadó, finoman szólva túlzás. Önök voltak azok, akik megteremtették azt a bonyolult helyzetet, amit most aztán megoldani igyekeznek.

Azt hiszem, hogy az lenne a legegyszerűbb mind a vállalkozók számára, mind pedig egyébként az adótörvények kiszámíthatósága szempontjából is, ha minden maradna úgy, ahogy eddig volt. Azt gondolom, hogy a kormány javaslata nem ezt a célt szolgálja, de azok a javaslatok sem, amelyekről a sajtóban kósza módon hallani lehet, amelyekre Göndör István képviselő úr az előbbiekben utalt a szocialista frakció nevében.

Azt gondolom, hogy nemcsak az elfogadhatatlan, hogy új adónemet vezet be a kormány az európai uniós jogharmonizációt szolgáló törvényjavaslat keretében, de az is elfogadhatatlan, ha az adókat emelni kívánja ezen törvényjavaslat keretében.

(11.50)

Minden olyan megoldási javaslat, amely az áfatartalomra vonatkozóan változtatna a visszaigénylés eddigi gyakorlatán, akár úgy, hogy 50 százalékra csökkentené a visszaigényelhető részt 70 százalékról, vagy úgy, hogy a visszaigénylést megszüntetné, az egyértelműen olyan helyzetet idéz elő, ami emeli a kis- és középvállalkozások terheit, tehát adónövekedést jelent.

Éppen ezért a Fidesz parlamenti képviselőcsoportja semmilyen olyan módosító indítványt nem fog támogatni, amely vagy új adó bevezetéséről, vagy az adóterhek növekedéséről rendelkezik. És most ezúton szeretném tisztelettel, de határozottan felhívni erre a kormánypárti képviselők figyelmét is. Nem lehet egyszerre kettős játékot játszani, nem lehet a nyilvánosság előtt adócsökkentést hirdetni, és eközben a parlamentben adónövelést megszavazni. Tisztelettel kérem a Szabad Demokraták Szövetségének utánam következő vezérszónokát, tegye világossá, hogy frakciója nemcsak a telefonadó bevezetését nem támogatja, de az adóterhek növekedését sem támogatja. Nemcsak új adó bevezetése ellen van, de egyébként nem támogatja az adónövekedést sem, mert ha itt a parlamentben akár az SZDSZ, akár a szocialista képviselők adónövekedést meg fognak szavazni, az azt jelenti, hogy amit a nyilvánosság előtt hirdetnek, miszerint az adókat szeretnék csökkenteni, nem más, mint hazug ígéret a választók irányába, nem szól másról, csak az európai parlamenti választásról. Nem ildomos adóterheket módosítani év közben, nem lehet új adókat bevezetni, és azt gondolom, indokolatlan a vállalkozók adóterheit jelentősen emelni.

Ezért a Fidesz frakciója itt a parlamentben csak olyan verzióját tudja elfogadni ennek a törvénynek, függetlenül attól, hogy egyébként nagy része valóban európai uniós jogharmonizációról szól, csak olyan verzióját tudja elfogadni, amely nem növeli sem az állampolgárok, sem a költségvetési intézmények, óvodák, iskolák, bölcsődék, illetve a vállalkozók, a kis- és középvállalkozók adóterheit. Minden más esetben a válaszunk: nem. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Most megadom a szót Bőhm András képviselő úrnak, aki az SZDSZ képviselőcsoportja nevében kíván felszólalni.

DR. BŐHM ANDRÁS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mindenekelőtt tényleg köszönöm Rogán Antal úr felkínálkozását, hogy a parlamenti beszédek összeállításánál segítséget fog nyújtani. Az ő felszólításától függetlenül ugyanakkor természetesnek tartom, hogy a föltett lényeges kérdésekre választ kell adni, ez ebben a beszédben meg fog történni.

Természetesen nem új, de mégis minden alkalommal, így most is el kell mondani, hogy a jogharmonizációs célú törvénymódosítások ürügyén egyéb jogszabály-módosítások fölhasználása, kihasználása a mindenkori kormánynak egy csábító alkalom. Ezt nem lehet elvitatni, sok esetben tudomásul is kell venni, ugyanakkor azt kell hogy mondjam, hogy most, különösen most, néhány héttel a csatlakozás előtt rendkívül helytelennek tartom - Rogán Antal úgy fogalmazott, hogy nem ildomos, én azt gondolom, hogy nem okos - a csatlakozást megterhelni oda nem illő, oda nem tartozó olyan jogszabályi változtatásokkal, amelyek nem szimpatikusak a polgárok számára. (Mádi László: Jól beszél!) Köszönöm, képviselő úr. Erősen meggondolandó új jogalkotási szempontból, hogy miként kell elkerülni a salátatörvények megalkotásának a lehetőségét és a mindenkori kormány számára való csábítását, és különösen okos lenne olyanok tárgyalása - talán most már az utolsó csomagot, az utolsó csomagok egyikét tárgyaljuk -, amelyek az európai csatlakozással összefüggésben kizárólag az odatartozó jogszabályi módosításokra szorítkoznak, és nem hoznak be egyéb témákat.

Ebben az ügyben - és valóban a vita nem erről szól, hogy a valódi jogharmonizációs célú módosítások mit tartalmaznak, és a korábbi felszólalók részletesen ismertették a közvéleménnyel, illetve a tisztelt Házzal, hogy a jogszabály mire vonatkozik, de - megkerülhetetlen, hogy a leglényegesebb kérdéseket ismertessem, amelyek, még egyszer mondom, a harmonizációs célú módosítások körébe tartoznak.

A szabályozás érinti a belföldön adókötelessé váló, tehát adóalannyá váló személyek, szervezetek adóhatósági bejelentkezését, a közösségi adószám beszerzéséhez szükséges eljárást, illetve az erre kötelezettek körét, általában az adatszolgáltatási kötelezettséghez kapcsolódó tevékenységeket és kötelezettségeket. Részletes ismertetés hangzott el a Szocialista Párt vezérszónoka részéről a kamatjövedelmekkel kapcsolatos szabályozásról. Rendkívül lényeges elsősorban jogismertető célból annak a megerősítése, hogy a kamatjövedelem Magyarországon nem adózik, de fölmerülhet, hogy más országokban, tagországokban az ott képződő kamatjövedelem után adó fizetésére kerül sor, és ennek a visszakövetelési joga megnyílik Magyarországon.

Amiről mindenképpen beszélni kell, és ez lényeges kérdés, bár ennek is az ismertetése megtörtént, hogy az Európai Unióhoz történő csatlakozást követően a biztosítási kötelezettség, itt a társadalombiztosításról van természetszerűleg szó, kiterjed az Unió tagállamainak hazánk területén jövedelemszerző tevékenységet folytató polgáraira még akkor is, ha foglalkoztatójuk a belföldi jogszabályok alapján bejegyzésre nem kötelezett. Ez utóbbi esetben az egyébként a foglalkoztatót terhelő, a társadalombiztosításról szóló jogszabályokban meghatározott kötelezettséget a foglalkoztató képviselőjeként eljáró magánszemély teljesíti. A módosítás pontosítja az adóhatósági adómegállapítás alól kivételként kezelt esetek körét.

A társadalombiztosítási és pénztári törvények módosítása biztosítja az összhangot Magyarországnak az Európai Unióhoz történő csatlakozását követően a személyek szabad közlekedésére vonatkozó közösségi előírásokkal. Mint ez már elhangzott, a javaslat egyértelműen rendezi a pályakezdő fogalmának megítélését és ehhez kapcsolódóan a magán-nyugdíjpénztári rendszerbe való belépési kötelezettségét. A fő szabályozási elv az, és ez lényeges, hogy egyidejűleg kell érvényesíteni a magyar kötelező kétpilléres nyugdíjrendszer alapelvét és az uniós egyenlő elbánás elvét.

Részletesen szól a törvény és annak indokolása a pénzügyi hitelbiztosítékokról szóló irányelv alkalmazási módjáról, itt tulajdonképpen két jogi probléma, szigorúan jogi probléma mutatkozik. Az egyik, hogy az uniós szabályozás mást ért, kiterjesztőbb a magyar jogalkalmazás, mint az uniós, hogy mik azok a biztosítékként felhasználható értékpapírok, készpénz, illetve bankszámla; a másik jogi kérdés, aminek a szabályozása szükségesnek látszik, a magyar polgári jogban az unióstól részben eltérően szabályozott óvadék szabályaihoz képest. Azt gondolom, hogy a parlamenti vitában, tekintve, hogy ennek a jogi szabályozása még előttünk van, elégséges csak rámutatni, hogy egy ilyen jogi probléma rendezésének a kísérlete történik, tulajdonképpen a jogszabály csak utal arra, hogy egyelőre az óvadék a magyar polgári törvénykönyv szabályai szerint alkalmazandó, erről még megoszlanak a vélemények, és nyilván későbbi vitára tartozik, hogy szükséges-e egységes fogalomként kezelni a zálogjog különböző szabályait.

Tulajdonképpen amiről még beszélni kell a vitás kérdéseken kívül, az az, hogy egyszerűsítést tartalmaz a jogszabálytervezet olyan tekintetében, és erről eddig nem esett szó, hogy a magánszemélyek, cégek, illetve szervezetek különböző eljárásokban kérik jövedelmük, illetőségük vagy adófizetési kötelezettségük teljesítésének igazolását. Az igazolást a jelenlegi jogszabályok szerint az adózó ügyében eljárni jogosult, hatáskörrel és illetékességgel rendelkező APEH-igazgatóság állítja ki. Ennek a megkönnyítése érdekében a javaslat lehetővé teszi, és nyilván a megszavazásra kerülő jogszabály lehetővé fogja tenni, hogy az adózó, függetlenül attól, hogy adó ügyében egyébként melyik igazgatóság jogosult eljárni, bármelyik APEH-igazgatóságnál megkaphassa az igazolást. Említés történt arról is, így én csak megismétlem, hogy az APEH, illetve a vámhatóság egyes szervei praktikus okokból nemcsak a kizárólagos illetékességi körükbe tartozó területen járhatnak el, hanem amennyiben az ügy megkívánja, akkor ennél szélesebb területen is a hatáskörükbe tartozó cselekményeket gyakorolhatják.

Akkor térjünk rá azokra a kérdésekre, amelyek körül megítélésem szerint elsősorban politikai vita van, helyesen van politikai vita, másfelől pedig jogi problémák is felvethetők.

(12.00)

Az egyik, és ennek a vitatására eddig még nem került sor, de én fel szeretném hívni a figyelmet az ártörvényváltozásra a gyógyszerek hatósági árával kapcsolatban. Mindjárt előrebocsátom, hogy - nyilvánvalóan politikai éllel - Mádi László képviselő úr annyit mondott erről, hogy ez az időseket, betegeket rendkívüli módon érinti. Mármint micsoda?

Tehát a gyógyszerek ára tényleg érinti az időseket, betegeket és minden magyar állampolgárt, ez a jogszabály azonban nem. Ez a jogszabálytervezet azt kívánja mondani, hogy hatósági árral rögzítik a gyógyszerárakat, éppen azért, hogy az idősek és a betegek alacsonyabb áron jussanak hozzá a gyógyszerekhez, mint amit az árkörülmények, a piaci viszonyok megkövetelnének. Tehát ez jól csengett politikailag, azonban ebben a jogszabályban, ennek a környezetében indokolatlan a felvetése.

Ugyanakkor a problémáról beszélni kell. Tudjuk azt, hogy a jelenlegi jogi szabályozás 180 napra teszi lehetővé azt, hogy befagyasszák mintegy hatósági intézkedéssel, kormányzati döntéssel a gyógyszerek árát. Ez egyfelől mindenképpen azt a célt kell szolgálja, hogy egy piaci feszültséget rendezzen, ez idáig rendben van; de másfelől a jelenlegi helyzetben azt várnám el és azt várnánk el, hogy történjen valamiféle átfogó, strukturális rendezés annak érdekében, hogy a gyógyszerkassza állandósult hiánya automatizmusokkal, normatív szabályokkal és a piac körülményeinek figyelembevétele mellett legyen elviselhető és kiszámítható mértékű.

Éppen azért, mert ez a jogszabályi változás lényegében feloldaná a hat hónapos moratóriumot, anélkül, hogy kötelezővé tenné a kiút megtalálását, ezért ezt a megoldást nem támogatjuk. Nem támogatjuk azért, mert elvárható és elvárandó, hogy amennyiben szociálpolitikai okokból úgy ítéli meg a mindenkori kormány, hogy van olyan társadalmi réteg, aki nem képes megfizetni a kialakult gyógyszerárakat, akkor ezt nem olyan módon kell rendezni, hogy a piaci körülményekbe tartósan beavatkozzon a mindenkori kormány, és azt mondja, hogy a piactól elszakadva rákényszerítem, hogy milyen árakat alkalmazzon, hanem akkor szociálpolitikai forrást kell keresni egyfelől a rászorultaknak a gyógyszerszámla kiegészítéséhez. S ami még ennél is fontosabb, az pedig az, hogy gondoskodni kell, és ez nagyon nehéz lesz, mert erre több kormányon keresztül gondolkodás volt, de lépés nem született, hogy a gyógyszerkassza mindenkori hiányának orvoslását piackonform eszközökkel és a szociálpolitikai igények figyelembevételével orvosolják.

A következő a Sulinettel kapcsolatos kérdéskör. Azt gondolom, ugyancsak csúsztatás az az ellenzéki felvetés, hogy a legszegényebbek nem kerülhetnek abba a helyzetbe, hogy az önerőt biztosítsák. Legyünk őszinték: a Sulinet-program, tehát a számítógépes programba való bekapcsolódás sajnos ma Magyarországon nem a legszegényebbek igénye. A politikai támadás, részben helyesen, elsősorban azért szólt a Sulinet megalkotóival és alkalmazóival szemben, hogy egy jelentős költségvetési kiadást eredményező támogatás olyan rétegnél kezdődik el, hat, amelyek nem a legszegényebbek, ez igaz. A legszegényebbek támogatása nem számítógéppel kell hogy megtörténjék.

Tehát a Sulinet-programmal kapcsolatos módosítás azt célozza, hogy az eddiginél sokkal szélesebb körben történjék meg a Sulinet-programhoz való becsatolás, az informatika hozzáférhetősége társadalmi szinten. Ez a változás semmi egyebet nem szolgál, mint hogy éppen a közteherviselés érdekében, akik kedvezményt kapnak - és megismétlem: ez nem a legszegényebb réteg, mert ott nem erre van igény, ott nem erre van társadalmi szükség -, azok pedig önerőjükkel is vegyenek részt abban, hogy minél szélesebb kör vehesse igénybe ezt a fajta szolgáltatást. Azt gondolom, hogy ez mindenféle elvünknek megfelel, nem ellentétes azzal, ez helyes javaslat, azzal együtt, hogy jelzem, hogy technikai célból módosító javaslat ebben a tárgykörben is érkezik.

És akkor beszéljünk végül a telefonadóról. A telefonadóval kapcsolatban tulajdonképpen minden lényeges kérdés felvetése megtörtént, egy kivételével, erre csak utalás volt, hogy önmagában a terhesebbé váló adójogszabály megalkotása év közben nem alkotmányos. Ha másként nem, akkor az adóalkotmányosságot nélkülözi. Minden kormánynak tudomásul kell venni, hogy a költségvetés megalkotásával egyidejűleg alkotja meg a következő évi adószabályokat. Ezeknek az állampolgárokra való enyhítése természetesen év közben is lehetséges. Költségvetési folyamatoknak akár a téves felmérése, akár az időközben beállt változások miatti romlása nem ad felmentést az alól az adóalkotmányossági és jogalkotási szabály alól, hogy év közben nem lehet terhes módon az adókat változtatni.

De ettől függetlenül - és most már áttérve a jogról a politikai kérdésre, és nem azért, mert direkt felszólítást kapott az SZDSZ-frakció Rogán Antaltól, de megy az idő is - hadd válaszoljak: az SZDSZ-frakció semmiféle új adónem bevezetéséhez nem fog hozzájárulni. Az SZDSZ-frakció nem fog támogatni adóemeléseket, és még egyszer mondom, nemcsak politikai okból nem, hanem azért, mert megismétlem: a jogalkotási folyamattal ezt ellentétesnek tartja. Természetesen mindenféle új technikai módosító javaslatot hajlandóak vagyunk megvizsgálni, és bár ez ellenzéki szóhasználat, és akkor, amikor mi voltunk ellenzékben, mi is elmondtuk: nincs hatástanulmány. Ebben a kérdésben csak úgy lehet, csak úgy szabad bármiféle módosítást megtekinteni, hogy ha az kimutatja, képes kimutatni, hogy milyen költségvetési kihatásról, milyen társadalmi csoportokról beszélünk, és milyen hatása van a társadalmi csoportok egymás közti viszonyában bármiféle módosításnak.

Tehát meg szeretnék nyugtatni mindenkit, különösen Rogán Antalt, akit most a teremben nem látok, hogy az SZDSZ-nek nincs oka változtatni az eddig mondottakon, az SZDSZ ki fog tartani úgy az adóelképzelések, mint az egyéb meghirdetett elvei mellett.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Font Sándor úrnak, aki az MDF-képviselőcsoport nevében kíván felszólalni.

FONT SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A most benyújtott törvényjavaslatnak bizonyára sok, a közvéleményt érintő része kerülhetne megvitatásra, mégis kezdeném azzal a szakmai módosítással, amely szerintem nagyon sok vállalkozónak, különösen külföldi vállalkozóknak az életét majd meg fogja nehezíteni, tehát az adózás rendjéről szóló rész, amely szerintem szakmailag a legtöbb problémát válthatja ki.

Sajnálatos, hogy a tevékenységüket itt leépítő, illetve beszűkítendő külföldi, sőt egyre gyakrabban magyar tulajdonú cégek döntéseit kiváltó okokról az államigazgatási és a politikai intézmények nem hajlandóak tájékozódni. Pedig ha a szakértőknek álcázott udvari költők műveinek és a divatos szólamokat szajkózó bennfentes újságok cikkeinek olvasása helyett ezt megtennék, nagyon meglepődnének a távozás, illetve a tevékenység-visszafogás valódi okain. A nagytőke által Magyarországon kiemelten szponzorált monetáris dogmatikus hazugságokkal szemben ugyanis az élőmunka költségének emelkedése egyáltalán nem szerepel a tőkeforgalmi mérleg negatívvá válását előidéző, valóban jelentős tényezők között. Még az úgynevezett bérarbitrázs-vállalkozások tulajdonosai, illetve menedzserei sem az átlag-, s főleg nem a minimálbér magas színvonalára, hanem egyéb körülményekre, mint például az ösztönzők alkalmazását, pozitívakat és negatívakat egyaránt megnehezítő, tágan értelmezhető, túl gyakran változó, belső ellentmondásokat tartalmazó, ésszerű költségek vállalásával nem betartható szabályokra, a jogsértő vállalkozásokkal és alkalmazottakkal, illetve a packázó hatóságokkal és hivatalokkal szembeni jogérvényesítés súlyos fogyatékosságaira panaszkodnak.

Tehát az a problémánk, hogy tartunk tőle: mindazon folyamatok mellett, amelyek az elmúlt másfél-két évben felerősödtek Magyarországon, és amelyek miatt nagynevű külföldi cégek Magyarország elhagyása mellett döntöttek, a most bevezetésre kerülő adózás rendje keretében megfogalmazott eljárási rend még további fájdalmakat fog okozni a jelenlévőknek, és még inkább elriaszthatja mindazokat, akik arra gondolnának, hogy esetleg Magyarországon mint uniós tagországban lehet jó érzéssel, érzelem nélkül, de mégiscsak a közgazdaságtani racionalitásoknak megfelelően gazdasági tevékenységet folytatni.

(12.10)

Már most látható, hogy a kormányzati szervek helytelen feladatsúlyozása és súlyos mulasztásai miatt a csatlakozás időpontjáig a szabályozási hiányosságokat csak formálisan lehet esetleg majd pótolni. Nagyobb a valószínűsége azonban annak, hogy a harmonizációs rohammunka ez év májusára, júniusára marad, és a honi joganyagnak a közösségivel való részletes tartalmi összecsiszolása még hosszú éveket vesz majd igénybe, meghosszabbítva ezzel az amúgy is elnyúló, bizonytalan, átmeneti jellegű időszakot.

Ezekre az évekre is az idegesség, az egyedi kezdeményezések nyújtása lesz a jellemző. A posztkommunista technokrácia számára ezek az igazán otthonos körülmények, ezek között lehet ugyanis az úgynevezett szakértők vagyonosodását szolgáló módon feloldani a versenysemlegesség deklarált követelményét és a tőkeimporthoz fűződő nemzetgazdasági érdek közötti ellentmondást.

Sajnálatos, hogy az amúgy is rossz szabályozás a kiszámíthatóság és a tervezhetőség irányába tett lépés helyett a tisztviselőknek adott nagyobb döntési jog és szabadság irányába mozdult el. A Horn Gyula-i parafrázist e tervezetre alkalmazva: ez minden, csak nem EU-jogharmonizáció. A talán éppen ebből a célból felerősített politikai csatazaj elnyomta a felkészülés fogyatékosságai miatt aggódók hangját. A Magyar Demokrata Fórum ugyanis szinte minden, gazdaságot érintő törvény vitájában felhívta a figyelmet a komplexitás hiányára, az összefüggéseknek a vállalkozásokra, a magyar polgárok mindennapjaira gyakorolt hatásai bemutatásának elmaradására.

A beterjesztett tervezetek általános és részletes indoklása mára teljességgel formálissá vált, sajnálatos módon még a szakértőknek sem jelent már sokat. Félünk attól, hogy ehhez a tervezethez hasonlóan a korábbiaknak és a jövőbelieknek sem a valós harmonizáció az igazi céljuk, hanem jobb esetben a magyar érdekek sutba dobásával az EU-apparátus által kiadott irányelvek szolgai átvétele, rosszabb esetben pedig a módosítás örve alatt a posztkommunista technokraták érdekeinek érvényesítése.

Nem tartjuk természetesnek, de az előterjesztések már említett fogyatékosságai miatt rákényszerülünk, hogy a tervezetet a módosítandó és az EU-s joganyaggal összevessük, mintegy versenyre kelve a minisztériumi tisztségviselőkkel és a kormány szakértői háttérembereivel.

Államtitkár úr expozéjában említette, hogy mintegy 10, pontosabban úgy fogalmazott, hogy több mint 10 törvényt módosít ez a salátatörvény. Ez az állítás önmagában így igaz, de messze van a valóságtól. Több mint 10-et, valóban, mert 21-et módosít. Tehát több mint 20-at, ezt is mondhatta volna államtitkár úr, hiszen a fő fejezeti részben módosít, ha jól számoltam, 13 önálló törvényt, majd pedig, ha a zárórendelkezéseket is belevesszük, még inkább izgalmassá válik a kép. Tehát összességében ez a benyújtott törvénytervezet 21 törvényi ponthoz nyúl hozzá. Ez egy Oscar-díjra érdemes szám, sajnálatos módon a negatív előjellel együttvéve. Ezek között mindössze három olyan van, amelyet az elmúlt 15 év alatt nem módosítottak. Az összes többit az előző időszakban hónapról hónapra módosították.

Vajon számon fogja-e valaki kérni, hogy a jogszabályalkotásért felelősök ezt milyen előkészítés után nyújtották így be? Orrára koppint-e valaki a pénzügyminiszternek, hogy milyen jogon csapja be a képviselőket már a tervezet címével, jogharmonizációnak hazudva egy új, általunk nem támogatható, az EU-normákhoz nem közelítő törvénytervezetet?

Az előterjesztett 78 paragrafusból mindössze 6-ban fedezhető fel igazán a jogharmonizációs indítékkal szolgáló törvénymódosítás. Az utóbbi másfél évben egy sajátos jogszociológiai kísérlet tanúi lehettünk. Ez a kísérlet azt próbálja bebizonyítani, hogy az Oszmán-Török Birodalom defterdárjainak módszerei összeegyeztethetők a XXI. század Európájának szabályaival - szerintünk nem. Hipotézisekre is lehet adófizetést alapozni, úgy tűnik, a törvény-előkészítő szerint igen - szerintünk nem.

Lesz legalább egy olyan komoly stratégiai befektető, aki a vállalati személygépkocsi-adó bevezetéséhez hasonlóan tolerálni fogja a telefon, majd később az internet, sőt a zuhanyzó, a mellékhelyiség - az előbbieknél is magánjellegű okokra visszavezethető - használatát terhelő járadékot. S akkor még nem is beszéltünk az iroda- és üzemépületek előtti dohányzás alapján kiszabható közterület-használati díjról, és eljuthatunk esetleg a füstadó kérdéséig. Csak arra kell ügyelni, úgy néz ki, a jelenlegi törvény előkészítői erre különösen ügyeltek, hogy a kísérleti adónemek lehetőleg ne függjenek az adóalany tevékenységétől, jövedelmi helyzetétől, s befizetésük, illetve behajtásuk a vagyon elvételével, illetve a jövőben esetlegesen keletkező jövedelem megterhelésével is könnyen teljesíthető legyen.

Sajnos, mindez nem tekinthető a valóságtól teljességgel elrugaszkodott túlzásnak, mert a kormány most erre tesz kísérletet. Aki ezt megteszi, nem fog csodálkozni, hogy az ellehetetlenült egzisztenciák, az otthontalanok száma ugrásszerűen nő, néhány év múlva meghaladja a félmilliót is. E törvénytervezet is, elfogadása esetén ezt a folyamatot fogja erősíteni.

A törvénytervezet néhány pontját külön ki szeretném emelni. Az már csak egy nyelvtani fogalmazásbeli csúcs, ahogy az internetes szolgáltatót leírja. Itt szó szerint szeretnék idézni, így nevezi őt: “a törvény hatálya kiterjed az Európai Közösség tagállamainak területén székhellyel, telephellyel, állandó lakhellyel, szokásos tartózkodási hellyel nem rendelkező, az általános forgalmi adóról szóló törvényben meghatározott elektronikus szolgáltatást nyújtó olyan adóalanyra, aki…ö Nos, ez az internetes szolgáltató, négy sorban, egy bővített mondattal leírva.

Sajnálatos módon ismételten kísérletet tesz a kormány, hogy az EU-ban egyébként nem ismert, nem EU-konform evát hogyan kellene beilleszteni az adózás rendjéről szóló törvénybe. Kíváncsian várjuk, hogy a gyakorlatban ez működni fog-e.

Utána mintegy másfél-két oldalon keresztül arra tesz kísérletet, hogy az egyébként alanyi áfamentességgel rendelkezőket hogyan kell visszacsempészni mégis az áfakörbe. Véleményünk szerint ezt a szabályozást így feltétlenül ki kellene hagyni. Itt ugyanis, mint említettem, nem másról van szó, mint hogy az alanyi áfamentességgel rendelkezőket az EU-ból származó import esetén áfafizetővé kell változtatni. Valamint az adózás szempontjából fontos paraméterek megállapításának kötelezettségét természetesen az ellenőrző hatóság korlátlan utólagos felülbírálati lehetőségével az adózóra hárítja, megkerülve és az adózó nyakába varrva ezzel az adózási rendszerbe valóban nehezen beilleszthető árfolyamkezelés problémáját is.

A következő nagy kísérlet a kamatjövedelmek rendezése. Az egész eljárás összességében a következőt fogja eredményezni: mindazok, akik általában olyan adóalanyok, akiknek nincs lehetőségük a táskás pénzek behozatalára, csak Magyarországon nyilvántartott, egyszerű számlavezető állampolgárok és számlatulajdonos állampolgárok, nos, az ő rendszerüket teljesen lefedve és minden adóelvonási lehetőséget megtartva és megadva kerülnek az APEH felügyelete alá. Megint azok az egyszerű adóalanyok járnak majd rosszul, akik nem tudnak külföldre utazni járandóságuk felvételéért, illetve hitelkártyájuk elintézéséért, és a belföldi kifizetőhelyeken keresztül ezáltal megfoghatók lesznek.

Mindebben a jogalkotók mélységes cinizmusa a legszörnyűbb, hiszen a tényt ők is tudják, mégis megalkotják az itthoni, külföldről nem készpénz formájában vagy kártyás művelettel, hanem átutalással jövedelmet kapót az előbbiekkel szemben diszkrimináló szabályt. Majd még azt kellene tisztázni, hogy tulajdonképpen a bankautomatáknál a felvételnél hogyan tudnak azonosítást végezni, mert nem biztos, hogy a kártya tulajdonosa egyben a készpénzfelvevő személy is, nem kell, hogy azonosak legyenek.

Egy újabb fejezetben, óvatosan ugyan, de kiterjesztik az APEH központi kapcsolattartó irodájának először is a létrehozását, másodjára ennek a feladatát. Itt igazán nehéz ismételten EU-konformitásról beszélni, mert tartok tőle, hogy egy ilyen iroda - nevezzük most irodának úgy, ahogy az előterjesztésben is látható - gyakorlatilag újabb csapás lesz a magyarországi tőkeimportra. Aztán leírják, hogy ennek a KKI-nak milyen feladatai lennének, például információt hogyan adhat ki külföldi hatóságoknak. Ebben rögtön megkülönböztetik a magyar állampolgárokat, ugyanis egyik fejezetben leírják, hogy a kért adóadat kiadása üzleti titok felfedezéséhez vezetne, vagy egyéb módon jogrendbe ütközne, ekkor megtagadja a KKI az adatok kiadását.

(12.20)

Már csak az a kérdés, hogy ki dönti el, hogy ez a helyzet fönnáll-e, azaz a belső körről nem adnak ki adatokat, míg az egyszerű állampolgárt teljesen kiszolgáltatottá teszik.

Nagyon örültem a szabad demokraták felszólalásának, hogy semmilyen új adónemet nem vezetnek be. Szeretném felhívni a figyelmüket, hogy a 10. §-ban új adónem kerül újabban megnevezésre; nem a telefonadóról beszélek, hanem a termékimportot terhelő adóról. Legyenek szívesek értelmezni, hogy mit jelent ez! Próbáltuk értelmezni államtitkár úrral is, de határozottan mondom, új adónemről van szó; a 10. §-ban és utána több helyen való megismétlésével bevezetésre kerül a termékimportot terhelő adó fogalma.

Az már más kérdés, hogy a vámhatóságnak ezen jogkörében teljesen ellentétesen rendelkezik. Hiszen egyszer azt mondja, hogy az általános forgalmi adó kivételével szabhat ki, vethet ki adófajtákat - és leírja a törvénytervezet, hogy milyen adófajtákat - a vám- és pénzügyőrség, de utána, ahogy megmondja, hogy az általános forgalmi adó kivételével teheti csak meg, rögtön a b), c) pontban felsorolja, hogy mégis vannak olyan helyzetek, amikor az áfát majd a vámhatóság fogja nevesíteni és kivetni.

Nagyon örülünk annak, hogy az elektronikus bevallásokkal az adóhatóság a honlapján közzéteszi a bevalláshoz szükséges nyomtatványokat. Egy apró kiegészítést fogunk tenni: ingyenes, letölthető formában legyenek szívesek ezt közzétenni, mert - már minden apró részletre oda kell figyelnünk - az EU-ban ezt legalábbis így szokás.

A két nagyon sokat vitatott kérdésről még további hozzászólásban fogunk említést tenni, és részletesebben elemezni: az egyik a Sulinet, a másik pedig a nagy sláger, a telefonadó kérdése.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

ELNÖK: Kedves Képviselőtársaim! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Most az egyes képviselői hozzászólásokra, felszólalásokra kerül sor, 10-10 perces időkeretben. Most már mód és lehetőség van kétperces hozzászólásokra.

Ezért meg is adom a szót kétperces hozzászólás erejéig Mádi László képviselő úrnak, a Fidesz képviselőjének.

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az SZDSZ képviselőjének felszólalására reagálnék röviden, azon túlmenően, hogy örömmel üdvözlöm azt is, hogy egyetért az ellenzékkel a vonatkozásban, hogy új adónemet, illetve adóemelést a jelen törvény keretében sem tartunk célszerűnek a parlament által megszavaztatni.

A Sulinet-program kapcsán pedig az adókedvezmény tekintetében tényleg abban igaza van, hogy a legnehezebb helyzetben élők - általában adóval nem rendelkezvén - nem tudják igénybe venni ezt a típusú adókedvezményt. Azonban akire én utaltam, az a résztvevőknek a nehezebb helyzetben lévő hányada, akinek van ugyan adója, ám azzal, hogy 50 százalékos önrészt kíván kérni tőle a változtatásban az év második felében a kormány, illetve a törvényjavaslat, megnehezedik számára az adókedvezmény igénybevétele, tehát annak a társadalmi csoportnak, amelyet az alsó középosztálynak lehet talán mondani, aki küszködik, dolgozik, próbál előrejutni, általában többgyermekes családdal rendelkezik, a számára nehézzé vagy esetleg lehetetlenné válik ebben a formában - a beterjesztett javaslat szerinti formájában - az adókedvezmény igénybevétele. Rájuk is számítani kellene; egy társadalompolitika nemcsak a legnehezebb helyzetben élők felemelkedési lehetőségeit kívánja megnyitni.

Egy olyan társadalompolitika, amelyben mi gondolkodunk, a többgyerekes családok, a dolgozó, több gyereket vállaló családok számára is a társadalmi felemelkedés kapuit szeretné megnyitni. Épp ezért ez a típusú módosítás nehezebb helyzetbe hozza őket, és ezt nem tudjuk ebben a formában támogatni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra megadom a szót Pettkó András képviselő úrnak, MDF.

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Göndör István képviselőtársam felszólalásához szeretnék hozzátenni néhány gondolatot, és egy ponton jelentősen vitatkozni vele. Mégpedig azon, hogy ha a rendszerbe bekerül a felső határ, hogy meddig a pontig lehet érvényesíteni az adójóváírás összegét, akkor ez micsoda megoldást jelent. Úgy gondolom, hogy miután Magyarországon sajnos nem családi jövedelemadózás van, ez egy kiskaput jelent ismét; tehát ha a családban van egy kis keresetű, akkor hiába lesz a másiknak nagyobb keresete, ettől függetlenül a család még igénybe fogja tudni venni az adójóváírást. Magyarul, ez a módosítási javaslat semmit nem fog megoldani. Ez jól hangzik, egy jó kis propagandafogás az én értelmezésem szerint.

A másik észrevételem, amit rendez a törvényjavaslat, hogy az előző évben nem tudták azon szülők igénybe venni az adójóváírást, akiknek a gyermeke nem volt a saját nevükön. Mondok egy példát: ha valaki 20 éve elvált, de a gyermekét saját háztartásában neveli, akkor nem tudta igénybe venni az adójóváírás összegét, míg aki elvált, és a férje külön háztartásban volt, de a gyereke a nevén van - a mai napig is természetesen -, az az apuka vagy anyuka igénybe tudta venni az adójóváírás összegét. Tehát úgy gondolom, az MSZP-nek ez ismét egy kampányfogása, egy kampánymegközelítés.

Ha például eltörölnénk csak a használt számítógépek áfáját - ami a Magyar Demokrata Fórumnak egy vesszőparipája, hogy a használt számítógépek tekintetében másodszor vagy harmadszor nem kellene kivetni az áfatartalom mértékét -, akkor már jó néhány olyan ember, akinek nincs adója, és az adójóváírást nem tudja érvényesíteni, szintén be tudna kapcsolódni használt számítógépek révén az információs társadalomba. Itt vitatkoznék Bőhm András képviselő úrral, mert úgy gondolom, társadalmi szükségesség az, hogy minden egyes magyar családnál minél hamarabb ott legyen a számítógép. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Ugyancsak kétperces hozzászólásra megadom a szót Göndör István képviselő úrnak, MSZP.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Megpróbálok a két percben három dologra reagálni. Képviselőtársaim! Én azt gondolom, és ezt mondtam el, hogy egy parlamenti általános vita arra is szolgál, hogy információt adjunk, ne pedig félrevezessünk embereket.

Font képviselő úr a kamatokról amit mondott… Tisztelettel kérem, hogy olvassa el még egyszer: hangsúlyozom, Magyarországon nulla a kamat, és itt amiről szó van, pont az, hogy a külföldön megfizetett kamatot, amit átutalnak ide Magyarországra, adójóváírás formájában visszakaphatja. Szó nincs arról, amiről ön hetet-havat összehordott, hogy táskában vitt pénz meg nem; ez a törvényjavaslat előírja, hogy milyen adatszolgáltatási kötelezettség vonatkozik az Unióban mindenkire, aki kamatjövedelmet levon bárkitől, és azt átutalja valahova. Tehát ez inkább a nemzeti sajátosság figyelembevétele.

A másik, ami ezzel összefügg, Mádi és Pettkó képviselő urak: el lehet hallgatni, de feketén-fehéren, ami ebben a javaslatban van, az arról szól, hogy havi 280 ezer forint jövedelemig lehet igénybe venni azokat a kedvezményeket, ami évi 60 ezer forint, Sulinet és felsőoktatási képzés. Az, amit Pettkó képviselő úr mond, egyenesen butaság. Ha meghallgatta Mádi Lászlót, miről beszélt? Ha olyan kicsi a jövedelme, hogy nem tudja igénybe venni, akkor szó sincs róla; ha a családnak egyetlen kereső tagja van, aki 3,4 millió alatti jövedelemmel rendelkezik, az ezt a kedvezményt igénybe tudja venni. Sőt, ha az adószabályokat ön ismeri, akkor azt is tudja, képviselő úr, hogy ebben az esetben a lakáskedvezmény mellett és a gyerekek kedvezménye mellett is megfér még ez az informatikai támogatás is. Sőt, van egy olyan bekezdése a törvényjavaslatnak, ami 3,4 millió fölött még arányosítást is jelent, tehát nem szenved hátrányt az, aki esetleg egy forinttal haladja meg ezt a jövedelemhatárt.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr.

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra adom meg a szót ismét Mádi László képviselő úrnak, Fidesz.

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Hogy világossá váljon a dolog, itt most Göndör István nem velem vitatkozott. Tehát három társadalmi csoport van. Van egy, akinek nincsen adója, és ezért nem tudja igénybe venni az adókedvezményt; az ő helyzetük vonatkozásában a szocialista adókedvezmény nem nyújt lehetőséget.

(12.30)

Van egy, aki igénybe tudja venni; ott, ahol az önrész biztosítása problémákkal bír, azon családok, akik nem tudnak hozzátenni jelentős mértékű saját erőt, sajnos nem tudnak élni az adókedvezménnyel; akik tudnak, azok 4 millió forintos értékhatárig arányosan, illetve 3,4 millió alatt teljes egészében igénybe tudják venni. Tehát ez a pontos helyzet.

Egy dologra még hadd reagáljak Bőhm András képviselőtársam szónoklatából, ez pedig a hatósági áras gyógyszerkérdés. Teljesen egyetértek vele, és ezt a kérdést, azt gondolom, mindenképp itt a parlament falain belül rendezni kellene, hogy a jelenlegi hatósági áras gyógyszerár-bevezetés, még ha látszólag kedvező hatással is bír ma a gyógyszerfogyasztók számára, de hosszú távon semmiképp nem lehet piackonform megoldás. Úgyhogy a gyógyszergyártók hosszú távú érdekeit és a szociális szempontokat együtt kellene vizsgálni, és erre kellene együtt olyan megoldást találni, ami sajnos hiányzik a jelenlegi szabályozásból. Azt gondolom, hogy a mi korábbi kezdeményezésünk, ami egy hároméves, kiszámítható, infláció alatti áremelkedést biztosított a gyógyszergyártókkal való megegyezés szempontjából, és egyúttal szociális lehetőségeket is biztosított a nehezebb helyzetű nyugdíjasok szempontjából, elfogadható és jó kompromisszum volt. Sajnos a szocialista kormány felrúgta ezt a típusú megállapodást, így most ennek a két szempontnak az együttes figyelembevételével kellene hosszú távú megállapodásra jutni, amely mind a nehezebb helyzetben lévők érdekeit, mind pedig a hosszú távú, megfelelő gyógyszerszolgáltatás biztosítását együtt tudja megoldani a magyar társadalomban.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Pettkó András képviselő úrnak, MDF.

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Csak a korrekt tájékoztatás miatt mondom Göndör István képviselőtársamnak, hogy ő is megtudja azt a dolgot, hogy önök egész egyszerűen, ami jó ötlet, azt állandóan elfuserálják.

A Sulinet Expressz jó ötlet volt, de olyan nagy hibákat elkövettek, és mondok itt egy hibát, hogy a Sulinet Expressz honlapján úgy tájékoztatták a tisztelt adózó állampolgárokat, hogy minden adózónak, aki a Sulinet Expresszt igénybe vette, önadózóvá kell válni. Ez óriási szakmai tévedés volt, és köszönöm azt, hogy az APEH vezetői, észlelve ezt az önök által elkövetett hibát, korrigálták, és kiadták azt a közleményt, aminek a következtében több százezer magyar adózó állampolgár nem vált önadózóvá. Kicsit tehát meg kellene nézni az önök szakmai munkáját.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Veres János államtitkár úr.

DR. VERES JÁNOS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az iménti hozzászólásra egy mondatot reagálnék.

Pettkó képviselő úr, érdekes módon, amikor az APEH-et kritizálni kell, akkor a kormányzat részének tekintik az APEH-et, amikor pedig az APEH egy korrekciós álláspontot helyesen közzétesz, akkor úgy tűnik, mint ha szemben állna velünk. Ne legyen kétsége senkinek sem, nyilvánvalóan az APEH a mindenkori államhatalom részeként, a mindenkori kormánynak alárendelten dolgozik, ebben szerintem jó, ha egyetértünk; helyes egyébként, hogy ebben a kérdésben azt az álláspontot közzétették, és nincs tovább vita.

A másik téma, ami itt felmerült, a gyógyszerkérdés. Azon túl, hogy nem gondolom, hogy a jelenlegi helyzetben elfogadható mértékű áremelkedést biztosított volna a gyógyszereknél a Fidesz-kormány idején kötött, úgynevezett hároméves megállapodás, erre nézve itt a héten több alkalommal elhangzott már megfelelő értékelés a parlamentben. Nem akarok a részleteibe belemenni, csak szeretném azt érzékeltetni Mádi képviselő úr hozzászólására, hogy a kormány részéről megvolt a szándék arra nézve, hogy a gyártókkal megfelelő megállapodást tudjon kötni, sajnálatos módon a gyártók úgy gondolták, hogy az ő különböző költségeik, nem mindig teljes mértékben társadalmilag indokolt költségeik fedezetére magasabb árbevételt kívánnak elérni, és ennek érdekében ők nem voltak hajlandók olyan megállapodást kötni, amely az elfogadhatatlan mértékű áremelkedéssel szemben biztosította volna a normális szintű áremelkedést. Ezért a kormány egy nagyon határozott lépéshez nyúl, ennek a törvényekben történő keresztülvezetését láthatjuk a parlament előtt. Remélem, hogy fogja támogatni az ellenzék is, hiszen azt gondolom, a magyar lakosság érdekében kell alacsony szinten tartani a gyógyszerárakat.

Az utolsó momentum az, hogy én úgy vélem, a Sulinet szabályozásával kapcsolatos kérdések világos helyzetet teremtenek, világos helyzetet teremtenek a tekintetben, hogy nem minden jövedelmi határon túl lesz igénybe vehető a későbbiek során ez a kedvezmény. Göndör képviselő úr pontosan megfogalmazta, havi 280 ezer forintos jövedelemhatár az, amin belül indokoltnak tartjuk azt, hogy az állam a valamennyiünk által befizetett pénzből adókedvezményben is részesítse azokat, akik ilyen jellegű számítástechnikai gépeket vásárolnak.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Ismételten kétperces hozzászólásra jelentkezett Pettkó András képviselő úr, MDF. Megadom a szót.

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Örülök, hogy Veres János államtitkár úr elismerte azt, hogy hibázott a kormányzat; a Sulinet Expressz honlapján rosszul tájékoztatták az adózó állampolgárokat, az APEH pedig végezte a kötelességét, tájékoztatta a helyes megoldásról az adózó állampolgárokat.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket.

ELNÖK: Ismételten kétperces hozzászólásra jelentkezett Veres János államtitkár úr. Megadom a szót.

DR. VERES JÁNOS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a figyelmet. Tisztelt Pettkó Képviselő Úr! Az APEH is része a kormányzatnak, tehát ilyen értelemben, amikor ez a fajta korrekció megtörtént, akkor ezt a kormány végezte el, és nem más végezte el kívülről.

Egyébként való igaz az, hogy ha téves információ jelenik meg valahol, akár az interneten, akár másutt egy tájékoztatóban, akkor a kormányzat illetékeseinek mindenkor felelőssége és kötelessége az, hogy mihelyt tudomást szereznek arról, hogy valamiben tévedés történt, akkor megpróbálják a helyes tájékoztatást megtenni. Örülök annak, hogy ebben a kérdésben idejében történt meg a tájékoztatás helyes korrekciója, hogy viszonylag kevés magyar állampolgár került abba a helyzetbe, hogy téves információk alapján hozzon döntéseket.

Köszönöm.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Font Sándor képviselő úrnak, MDF.

FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A vezérszónoklatom egyik fontos hiányosságát szeretném pótolni: a Magyar Demokrata Fórum nem támogatja ebben a formában ezt a törvénytervezetet, és csak részben tudtam az idő korlátai miatt megindokolni, hogy miért nem, de már az a 15 perc is elégséges, ami elmúlt.

A mostani hozzászólásom Sulinet-részét illetően Pettkó András képviselőtársam már érzékeltette, hogy milyen hibákat követtek el. Alapjában véve a Sulinet-programot a Magyar Demokrata Fórum jónak tartja, és hozzáteszem, semmilyen indokot nem látunk arra, hogy bármilyen korlátozást el kellene ezzel kapcsolatosan végezni; az más dolog, hogy önök hogyan tervezték ennek a költségvetési kihatását.

Ami izgalmasabb kérdés, az a telefonadó kérdése. Ezzel itt már sokan foglalkoztak, mintegy óra hosszás felszólalás van emögött. Én csak arra szeretném figyelmeztetni a kormányzatot, ha jól vettem észre, már itt a vita alatt megbukott ez a telefonadó, hiszen ha jól vettem észre, a szocialista többségű bizottságok némelyike sem támogatta, a szabad demokraták egyértelműen elutasították, az ellenzék egyértelműen elutasította. Ez mintegy 450 ezer vállalkozást sújtana egyébként számításaim szerint, és számításaim szerint 40-50 milliárd forintnyi pótlólagos bevételt eredményezne a kormányzatnak, tehát nyilvánvaló, hogy csak az éhség az, ami miatt egy ilyen ötlettel előálltak. De nehogy azt gondolják, hogy itt véget ért a történet! Való igaz, az SZDSZ nem támogatja új adónem bevezetését, ez itt már elhangzott, azonban ha a mai hírek megerősítésre kerülnek, akkor ők a teljes áfalevonási tilalmat szeretnék elrendelni, azaz ugyanoda, mondhatnánk, csöbörből vödörbe jutnak a telefonvonalak tulajdonosai.

Folytatni fogom a másik két percben.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Ismételt kétperces hozzászólásra jelentkezett Font Sándor képviselő úr. Megadom a szót.

FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen. Nos, az annyival talán igazságosabb, hogy ott a forgalom utáni áfát nem lehet majd visszaigényelni, azaz levonni, nem pedig tételes adó formájában jelenik meg, büntetve azt, aki ma a telekommunikáció egyik eszközét szeretné használni, az ezek után majd fizessen.

Szeretném emlékeztetni képviselőtársaimat, akik már az előző ciklusban is és a megelőzőkben is jelen voltak, hogy ma nincs a parlamenti képviselők sorában Bauer Tamás SZDSZ-es képviselő, de volt egy különös sorozata, a “Háttal Európánakö, mintegy szappanopera jelleggel minden ülés napirend utáni felszólalásában felszólalt, néhány száz megszólalásig el is jutott, ezzel egy sajátos Guinness-rekordot állított fel. A cím, a “Háttal Európánakö, azt hiszem, most ért a teljes megérthetőség fázisába, amikor a baloldali hatalom került kormányra.

(12.40)

Nem tudom elképzelni, hogy valaki komolyan gondolta ezt a telefonadó-kérdést. Ha valamire egyáltalán föl lehet tenni, meg lehet fogalmazni, hogy háttal Európának, akkor erre mindenféleképpen, és most sajnálom csak igazán, hogy Bauer Tamás volt képviselő már nem képviselő, mert nagyon kíváncsi lettem volna, hogyan fejti ki napirend utáni felszólalásában, hogy így nem szabad menni Európába, így csak háttal lehet lenni Európának teljes vállszélességgel. A baloldali hatalom jelenleg erre tesz kísérletet.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Most megadom a szót az előre írásban jelentkezett képviselőknek. Tízperces időkeretben megadom a szót Horváth János képviselő úrnak, a Fidesz képviselőjének.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az egyes pénzügyi tárgyú törvények jogharmonizációs célú módosításáról megkaptuk azt a gazdag és széles skálájú anyagot, amit itt ékesen és bölcsen, vagy néha kevésbé bölcsen tárgyaltunk ma. Én egyetlenegy vetületéhez kívánok hozzászólni ennek a témának, nevezetesen a kamatadóról kívánok szólni.

Persze, a téma megérdemli azt, hogy 10 vagy 20 önálló értekezést, akár kötetnyi előadást is meghallgassunk vagy megrendeljünk, sőt magunk elmondjunk, és ez elég hasznosan történt is ma itt az Országházban, mégis úgy látom - és azt hiszem, ebben nem vagyok egyedül -, hogy a témák nagy részét úgy érintjük, hogy majdhogynem felületesen foglalkozunk vele. Néha úgy belemegyünk a mélyére, de azért nem a teljességébe.

Nos, nem kívánok ezzel a kritikával élni most, mert hiszen elég gyakran teszem és tesszük mi magunk, és az önkritika igen hasznos dolog. Ettől eltekintve ismétlem, visszatérek, rátérek a tárgyra, amit magamnak választottam, amit úgy érzek, hogy kívánatos, nevezetesen az adójövedelemre. Persze, ez a két fő témának az egyike, már a bekezdések elején; az adójövedelmek témája a mi napirendünkön volt, mondhatnám, évek óta. Én ebben az Országgyűlésben az utóbbi inkarnációm során hat esztendeje ülök, és elég gyakran próbáltam előhozni az adójövedelmek témáját, és általában képviselőtársaim figyelmeztettek, tanácsolták, vagy kértek, hogy ez egyfajta tabu, szent tehén, Magyarországon ne beszéljünk kamatjövedelmek adóztatásáról, mert - és többen jól emlékszünk erre - általában az volt az érv, hogy a kamatjövedelem valami erényes, jó dologért jár. Aki takarékos, aki nem éli föl, nem használja el a jövedelmét, félretesz valamit, azért a megtakarított jövedelemrészért megjutalmazódik, kamatot kap. Ezt a jutalmat dicsérjük, inkább dicsérjük, mint megadóztassuk. Tehát Magyarországon így jött, így létesült, vagy így magyarázzuk azt a zéró adókulcsot a kamatjövedelmen.

Tisztelt Országgyűlés! Hadd jelentsem - nekem ez témám, évtizedek óta, több évtizede -: szerte a világban ez egy nagyon ritka valami. Szerte a világban az adót, a kamatot jövedelemnek tekintik, és úgy adóztatják, mint más jövedelmet. Ha megengedik, hogy egy gyors perc alatt figyelmeztessem magunkat: hogyan is gondolkozik a gazdasági elmélet és gazdaságpolitika erről? A termelőeszközöket sorra vesszük, munka, tőke, vállalkozás és így tovább, és mindegyiknek a jutalma, a termeléshez való hozzájárulás jutalma a jövedelem. Ilyen a bér a föld után, ilyen a munkabér a munka után és így tovább. Ilyen ebből kifolyólag a kamat, mert hiszen azt a pénzt, amit nem fogyasztott el, vagy nem költött el az, aki megkereste, aki megszerezte, azt félreteszi. Jutalom jár neki ezért. Ebből kifolyólag úgy érveltünk, az volt az érvelés, hogy ne adóztassuk; most különösen azért, mert ezek általában polgárok, kisemberek, és a kisembereket úgy általában szeretjük megjutalmazni és kicsit glorifikálni.

A valóság, tisztelt Országgyűlés, más. A kamatjövedelmek ebben az országban vagy bárhol a világon, ha megnézzük a vonatkozó statisztikákat, a kamatjövedelmek nagyon nagy hányada nagy jövedelmű, gazdag embereknek jut. Egyszerűen azért, mert nekik van olyan megtakarított vagyonuk, amit aztán befektetnek, nem is a befektetés szó a helyes itt, hanem kölcsönadják egy pénzintézetnek, vagy magának az államnak kötvényekért, amiért kamatot kapnak. Nem lennék meglepve - most nem néztem a magyarországi statisztikát -, ha azt látnám, ha azt jelenthetném, hogy a kamatjövedelmek 90 százaléka magas jövedelmű emberekhez jut, mondhatnám úgy, a zsebébe jut.

Nincs nekem ezzel bajom, és nincs kifogásom ellene, közgazdasági analízisben azt mondom, hogy ez a folyamata a jövedelmeknek. Azonban visszajövök a mi témánkhoz, a pénzügyi tárgyú törvények jogharmonizációjához, és ennek keretében az adóztatáshoz, az adózáshoz. Tehát miért is fizetünk adót, miért szed az állam, és mi törvényhozók miért szavazzuk meg? Mert az állam olyan közfeladatokat végez, ami pénzbe kerül, és azt valahonnan össze kell gyűjteni. Honnan? A jövedelmekből. Most azt mondani, hogy a kamatjövedelem adómentes - itt most visszajutok az előadásom kezdetéhez -, az egy ilyen furcsa, torzított képe a világnak, ugyanis éppen az a 90 százalék vagy nagyobb hányadú, magas vagyonnal rendelkező személy és személyek, akik a kamatjövedelmet kapják, azok lesznek adómentesek. A munkából élő ember, akinek százezer vagy mennyi forint a havi jövedelme, az adózik, és az is, aki bemegy a boltba és vásárol, mindnyájan, mi adózunk. De az, az a csoport, amelyet az előbb megjelöltem, adómentessé válik ennek a percepciónak, meglátásnak a nyomán.

Értem - ahogy már korábban is mondtam - az érvelést, de arra szeretnék rámutatni, hogy ez egy téves érvelés. És hogy ennek a törvénynek a kapcsán hova jutunk, azt majd a végén meglátjuk, mert annyi módosítás van megígérve, és annyi kihagyás is van jelezve, hogy meglátjuk, hogy hova jutunk, de én azt szeretném remélni, tisztelt Országgyűlés, hogy e tekintetben tisztábban látunk a jövőben mint eleddig láttunk, és akkor, amikor ennek a törvénynek a módosításait összegezzük, akkor ezek a szempontok az asztalunkon lesznek.

Az, hogy méltányosság szempontjából hogyan is módosítjuk ezeket a törvényjavaslatokat, vagy milyenképpen alakítjuk a gazdaságpolitikánkat, persze, hogy igen nagyon fontos dolog, pont olyan fontos, mint a másik vezérlő elv, nevezetesen: a hatékonyság, a termelékenység. És ha ezeket számba vesszük, engedtessék meg, hogy még utoljára megjegyezzem, hogy a szavak és a fogalmak tisztázása is segíthet bennünket. Azt olvasom itt, és azt hallom a kormánytól és képviselőtársaimtól, azt a szót, hogy haszonhúzó. Ez a haszonhúzó a magyar nyelvben leír egy folyamatot: húzza a hasznot, vagy a haszonból húz magának. A régebbi magyar nyelvben, úgy emlékszem, a haszonélvező többször használódott.

(12.50)

Most azt tanácsolom - nem vagyok ugyan Kazinczy, de Szerb Antal volt az irodalomtanárom, valamiféle jogot igényelek -, talán itt olyan szót kellene találnunk, amelyiknek nincs pejoratív íze, hogy jónak vagy rossznak tartja, hanem egyszerűen leírja a folyamatot. Például eszembe jut, hogy kamatjövedelmezett: a kamatjövedelmet megkapó valaki. Ha ilyen szempontok is belejönnek a mi módosításaink összegezésébe, és a fogalmak tisztázásánál a szavakat és a fogalmakat megpróbáljuk egyeztetni, kevesebb lesz a félreértés, és jobb végeredményre jutunk, mint másképpen, ha tovább is engedjük, hogy köd és felhő terjengjen el.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, kíván-e még valaki felszólalni. (Nincs jelentkező.)

Megkérdezem Veres János államtitkár urat, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. Megadom a szót az államtitkár úrnak.

DR. VERES JÁNOS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Csak nagyon röviden szeretnék a vitában elhangzottakra reagálni, hiszen itt menet közben már több reagálás megtörténhetett.

A reagálás lényege: szeretném arra kérni a képviselőket, hogy ha lehetséges, a törvényjavaslat megfelelő hangsúlyait a további vitában is érvényesítsük. Nevezetesen: igyekeztem az expozémban is kitérni arra, hogy ez a javaslat eléggé sok pontban olyan módosításokat tartalmaz, amelyeket nem vitathatóan az uniós csatlakozást megelőzően a különböző törvényeken szükséges végigvezetnünk. Úgy vélem, miután ezzel kapcsolatban igazi érdemi vita nem alakult ki közöttünk, ezért nem szeretném, ha magáról a javaslatról a későbbiekben csak úgy esne szó, mint a telefonadóval kapcsolatos javaslatról.

Ugyanakkor azért tartom ezt fontosnak, mert úgy érzékelem, az ellenzéki képviselők is egyetértenek abban, hogy a javaslat döntő része az uniós jogharmonizáció miatt fontos, szükséges, érdemes is elfogadni annak érdekében, hogy a későbbiek során a legtöbb kérdésben egyértelmű elszámolási rend legyen. Remélem, a mai vita hozzájárult ehhez.

Itt a kamattal kapcsolatos adatközlési kötelezettségek, illetve a kamatadó miatti adatközlési kötelezettségek tekintetében és más ügyekben a javaslatnak semmifajta olyan tartalma nincs, amely bármilyen szempontból negatív lenne a magyarországi adóalanyokra. Ebből következően még egyszer az a kérésem, ha lehetséges, a későbbiek során a javaslatnak ezt a hangsúlyát vagy elemét emeljük ki.

A másik megjegyzésem pedig arra vonatkozna, hogy itt többféle megfogalmazásban érte kritika azt a javaslatot, amely a telefonokkal kapcsolatban megfogalmazásra került. Én múlt héten kedden itt, a parlamentben, egy interpellációra adott válaszban komolyan mondtam azt, amit akkor említettem, és most megismétlem. Egy javaslat itt van a parlament előtt a kormány javaslataként. Ha a parlamenti pártok ezzel a javaslattal kapcsolatban más elképzelést fognak megfogalmazni, és a más elképzelés a kormány által támogatható elképzelés lesz, akkor természetesen nem ragaszkodunk az itt leírt, szövegszerűen szó szerinti javaslathoz.

Ugyanakkor szükségesnek tartom azt is megjegyezni, hogy úgy ítéljük meg, az ebből származó bevételre ebben az évben a költségvetésnek szüksége van, ezért tehát azt szeretnénk, ha nem ilyen módon, de más módon ez a bevételi összeg is biztosításra kerülhetne. Éppen ezért szívesen tárgyalunk a parlamenti frakciók képviselőivel a következő napokban arról, hogy a benyújtott módosító javaslatok alapján milyen javaslatot lehet a későbbiekben a többség által a parlamentben döntésre vinni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Bejelentem, hogy a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtására - mint ahogyan azt már jeleztem a vezérszónoki felszólalások között - ma 16 óráig van lehetőség. A törvényjavaslat részletes vitára bocsátására és a részletes vitára a következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Soron következik az elektronikus pénzt kibocsátó szakosított hitelintézetekről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztést T/9265. számon, az informatikai bizottság ajánlását pedig T/9265/2. számon kapták kézhez.

Megadom a szót Veres János államtitkár úrnak, a Pénzügyminisztérium politikai államtitkárának, 15 perces időkeretben.