Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettőperces felszólalásra jelentkezett, és megadom a szót Fónagy Jánosnak, a Fidesz képviselőjének.

Parancsoljon!

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Bevallom, ezen a szép tavaszi napon nem kívántunk ezen hosszabb vitát kezdeményezni, nagyon bíztunk és bízunk abban, amit kormánypárti képviselőtársaink eddig mindig elmondtak, hogy mindenfajta vizsgálóbizottság létrejöttét és normális működését támogatják. Mi továbbra is ebben bízunk.

Göndör képviselőtársam summázata azonban arra késztet, hogy két perc erejéig igénybe vegyem a türelmüket. Azt képviselőtársam sem gondolja komolyan, hogy közel negyven szerződést - nem én mondtam, Gaál Gyula politikai államtitkár úr volt kedves ezt többször jegyzőkönyvbe nyilatkozni -, és ha hozzávesszük az egyéb ajánlatokat, akkor azt kell mondanom, hogy sok tucat dokumentumot egy bizottság két hónap alatt lelkiismeretesen át tud vizsgálni.

Azt nem vitatom, ha egyáltalán ebben van államtitok - nem tudjuk előre megmondani -, akkor nyilvánvaló, hogy az államtitok megismeréséhez jogszabályban megkívánt átvilágítási szintek tartoznak. Viszont kérem, hogy a másik oldalon lássák be, hogy hatvan nap negyven, ötven, hatvan dokumentum és a hozzá tartozó háttérszámítások áttanulmányozására, pláne bizottsági megvitatására, egyszerűen fizikailag lehetetlen. Mindannyian tudjuk, hogy egy-egy ilyen szerződés előkészítése mennyi ideig történik. Úgy gondolom, hogy a korrektség mindannyiunk számára fontos, és éppen a dolog méretét tekintve, a jövőre nézve meghatározó, ezért kérem, hogy álláspontját vizsgálja felül, és fogadja el a kéthónapos határidő bővítését.

Köszönöm a türelmét, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettőperces felszólalásra megadom a szót Tóth Istvánnak, a Fidesz képviselőjének. Parancsoljon!

TÓTH ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Csak azért kértem szót, mert meglepődtem, illetve nem lepődtem meg Göndör képviselőtársunk módosító javaslatán. Nem túl régen, tavaly ősszel, a paksi súlyos üzemzavart kivizsgáló bizottság felállítására is volt egy indítvány a hatvan napra. Sikerült úgy beszorítani ezt a vizsgálati időszakot, hogy a valós tartalmi konzekvenciákat nem tudtuk levonni. Nem lehet hatvan nap alatt lefolytatni vizsgálatot, ráadásul úgy, hogy a Ház elnök asszonya, házszabályellenesen, egy héttel előbb berekesztette az ülést. Ez különösen sérelmes, mert az akkori vizsgálati jelentésre már nem hagyott időt tárgyalni.

Itt ugyanazt látom, hogy ön hatvan napra be akarja szorítani. Valamit takargat, valamitől fél. Én nem tudom, hogy mi ez az üldözési mánia az önök részéről, de a módosító indítvány kísértetiesen hasonlít a tavaly őszi, illetve nyári indítványára. Ezzel agyon fogja csapni a vizsgálatot, beszorítja egy olyan menetrendbe, ahonnan nem lehet valós konzekvenciákat levonni, nem lehet tényleges vizsgálatot lefolytatni.

Ahogy Fónagy képviselőtársam előttem szólva mondta, ezt a több tucat szerződést és dokumentumot, amit láthatóan megírtak, és még az ehhez tartozó egyéb anyagot összevetni, bizony szerintem sem tudná ön elolvasni hatvan nap alatt, nemhogy még egy bizottságban lefolytatni ezt a munkát, amiről tudvalevő, hogy mindig egy kicsit vontatott, és sok esetben ügyrendi vitákkal terhelt.

Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettőperces felszólalásra jelentkezett, és megadom a szót Szijjártó Péternek, a Fidesz képviselőjének.

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném felhívni frakcióvezető-helyettes úr figyelmét a tárgyalt módosító indítványával kapcsolatban néhány vonatkozásra. Jómagam most már hosszú ideje két vizsgálóbizottságnak is a tagja lehetek. Ez a két vizsgálóbizottság azért viszonylag komoly problémákkal és komoly ügyekkel foglalkozik: az egyik az úgynevezett adatmentési, a másik pedig a brókerbotrányt vagy a bankbotrányt vizsgáló bizottság. Mindkét esetben jól láthatjuk azt, hogy egy ilyen vizsgálóbizottság működése nemcsak abból áll, hogy ki milyen gyorsan tud olvasni, hiszen ahhoz, hogy valaki a gyorsolvasási képességét akár két hónap alatt is kamatoztassa, bizony meg kell kapnia azt a dokumentumot, amit később majd el tud vagy el kell olvasnia.

Mindannyian tudjuk nagyon jól, hogy milyen praktikái vannak egy vizsgálóbizottsági munka ellehetetlenítésének, ezt nap mint nap vagy hétről hétre tapasztaljuk a bankbotrányt vizsgáló bizottságban. Ma egyeztetett időpont és előzetes tárgyalások után nem tudtunk meghallgatást tartani az adatmentési vizsgálóbizottságban, mert a volt pénzügyminiszter nem jelent meg, tehát számos olyan metódus van, aminek nyomán adott esetben hetekkel el tud csúszni a vizsgálóbizottság munkája. Ha ezt beszorítjuk egy hatvannapos időkeretbe, akkor egy ilyen egyhetes csúszás, időpont-egyeztetési nehézség vagy előzetes egyezség be nem tartása miatt bizony kútba eshet az egész vizsgálóbizottság munkája, és nem a várt eredményt tudja hozni.

Azt gondolom, hogy a várt eredmény tekintetében, legalábbis remélem, egy dologra gondolunk: mindkét oldalnak abban kell érdekeltnek lennie, hogy teljeskörűen vizsgálja meg az M5-ös autópálya kivásárlásával kapcsolatban megkötött szerződést, valamint azokat a beérkezett ajánlatokat, amelyek a kormány, illetve a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumnak rendelkezésére álltak. Ha ezeket a dokumentációkat teljeskörűen meg tudjuk ismerni és vizsgálni, akkor mondhatjuk a végén, hogy a vizsgálóbizottság betöltötte a feladatát, ehhez azonban meglátásom szerint a két hónap nagyon kevés idő.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettőperces felszólalásra következik Göndör István, a Szocialista Párt képviselője.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Egy bővített mondatban hadd mondjam Szijjártó képviselő úrnak: ha egy vizsgálóbizottság azzal foglalkozik, ami a feladata, és tényleg eredményt akar elérni, akkor azt el tudja érni. De ha olyan dolgokkal foglalkozik ennek kapcsán - és én most tényleg meg fogom bántani az előterjesztőket -, hogy a Postabank eladásából 101 milliárddal mit finanszíroztak, én gondolom, hogy elfelejtették megfesteni festékkel azt a pénzt, ami a Postabank eladásából származott. Erről lehet háromnegyed évig vitatkozni, és a sajtóban nyilatkozni.

Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettőperces felszólalásra megadom a szót Márton Attilának, a Fidesz képviselőjének.

MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Göndör Képviselő Úr! Tudom, hogy ön világosan tudja, mert nagyon jól felkészült képviselő, hogy ennek a vizsgálóbizottságnak mi lenne a feladata, de szándékosan nem arról beszél; szándékosan egész másról beszél.

(18.20)

Ennek nem egy felolvasó bizottságnak kell lenni, hiszen önök azt nyilatkozták - örülök, hogy államtitkár úr is itt van -, hogy a szerződéseket aláírás után nyilvánosságra fogják hozni. Ehhez semmi más nem kell, mint hogy fel kell tenni az internetre, ahol mindenki hozzáférhet és elolvashatja.

Tisztelt Képviselő Úr! A bizottságnak nem az lesz, nem csak az lesz a feladata, hogy ezeket a szerződéseket átolvassa. Ennek a bizottságnak - s örülök, hogy ehhez nem nyújtottak be módosító javaslatot, ezek szerint önök is egyetértenek vele; hadd idézzem az 1., 2. és 4. pontokat - véleményünk szerint a gazdasági körülményeket kellene megvizsgálnia, valamint azokat a gazdasági kondíciókat, hogy az ide irányuló közpénzek vajon a legjobb, a leghatékonyabb módon lesznek-e elköltve. A bizottság vizsgálatának ez az egyik tárgya, amely három pontban van részletezve. S ez nemcsak abból áll, hogy a szerződéseket el kell olvasni, ez ennél sokkal több, tisztelt képviselő úr. Ez az egyik.

A másik: mit szóltak volna önök ahhoz, ha az előző kormányzati ciklusban azt mondjuk, hogy kérem szépen, az autópálya-építések államtitkot képeznek? Igencsak ráncolták volna a homlokukat. Érdekes, hogy most egyből azzal a feltételezéssel jönnek, hogy kérem szépen, hát itt közpénzekből építettünk meg vásároltunk autópályát, és egyből államtitokról beszélnek, tisztelt képviselő úr! Hogyan beszélnek önök államtitokról, amikor közpénzek elköltéséről van szó, és önök mondták azt, hogy egyébként mindent teljesen nyilvánossá fognak tenni közpénzügyben? Köszönöm szépen.

ELNÖK: A következő kétperces felszólaló Keller László képviselő úr, MSZP.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök úr! Tisztelt Ház! Viszonylag békésen indult ez a részletes vita, de úgy látszik, hogy egyre képtelenebb felvetésekre kerül itt sor.

Tisztelt Márton Képviselő Úr! Négy éven keresztül volt egy meglehetősen rossz gyakorlat, amikor gyakorlatilag semmiféle közérdekű adatot nem lehetett megismerni ebben az országban, mert mindent szolgálati titoknak vagy üzleti titoknak minősítettek. Ez a gyakorlat megváltozott, hiszen elfogadtuk az üvegzsebtörvényt, ennek hatására napvilágra kerül minden olyan szerződés, amit az állam kötött egy másik partnerrel az M5-ös kivásárlása kapcsán; és nyilván lehetnek olyan ágai ennek a szerződésrendszernek, amelyeket nem az állam kötött, hanem adott esetben két másik fél, de a megértéshez szükséges az, hogy a bizottság ebbe beletekintsen. Ebben az esetben nyilvánvalóan nem beszélhetünk közérdekű adatról, mert még nem volt érvényben az üvegzsebtörvény, és nem az állammal szerződtek. Ezért nyilvánvalóan van értelme arról beszélni, hogy szolgálati és egyéb üzleti titkot meg kell ismerni.

Ennyire félreértelmezni Göndör képviselő úr és ezen keresztül a szocialisták szándékát, egyszerűen képtelenség. Göndör képviselő úr éppen arra hívta fel a figyelmet, hogy vannak különböző üzleti titkok, amiket valamilyen módon meg kell ismerni. Képviselő úr, legyünk őszinték, itt objektív, tárgyszerű vizsgálatra van szükség, és befolyásolásmentesnek kell lennie a vizsgálóbizottságnak. De honnan lehet azt tudni, ha nem esnek át C típusú vizsgálaton, hogy adott esetben nem kerültek valamilyen összefüggésbe ezekkel az érdekcsoportokkal? Ezért azt gondolom, hogy igenis szükség van ilyen C típusú vizsgálatra.

És amikor azt mondtam, hogy megváltoztak a körülmények, arra gondoltam, hogy a képviselőknek is meg kell változni, és gyorsított vizsgálatokra van szükség, mert utána jön a következő, amit meg akarnak vizsgálni. (Derültség a Fidesz soraiban.) Éppen ezért indokolt Göndör képviselő úr felvetése.

ELNÖK: Fónagy Jánosnak adom meg a szót.

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Készséggel elfogadom államtitkár úr érvelését az üzleti és szolgálati, illetve államtitkokról, és nem vitatkozom azon, hogy ha ilyen fölmerül, akkor megfelelő állambiztonsági vizsgálati szinttel rendelkező képviselőkre van szükség.

Inkább arra szeretnék néhány szót áldozni, hogy én nem tartom annyira nevetségesnek, mondjuk, a Postabank értékesítéséből befolyt pénz vizsgálatát és az ezzel kapcsolatos kérdéseket. Én életkoromnál fogva is tekintélytisztelő ember vagyok, és ha Magyarország miniszterelnöke az ön előtti székben ülve azt válaszolja a kérdésemre, hogy miből akarja ezt megcsinálni, mert tudomásunk szerint nincs pénz, azt válaszolja, hogy például a Postabank privatizációs bevételéből, akkor ezt elhiszem neki. Tehát az ötlet nem a miénk. Az ötlet egyébként jó volt, helyes volt. S igen, azt is tudjuk, hogy hová lett a 101 milliárd: lenyelte a költségvetés. Csak akkor ezt be kellene vallani, és nem kellene ködösíteni.

Nem szívesen beszélek erről, mert nincs itt a Gazdasági Minisztérium politikai államtitkára, aki az ezzel kapcsolatos okfejtését már többször előadta, csak éppen az önök által oly sokat emlegetett nyilvánosságra hozatal nélkül. S nem is az üvegzsebtörvényre utalok, hanem egyáltalán az ilyen méretű tranzakciók nyilvánosságára: bizony az ügyhöz az is hozzátartozik, hogy ha egyszer egy jelentős állami vagyontárgyat értékesítenek, akkor nyilvánosságra kell hozni, hogy az abból befolyt összeget mire fordítják, és miért nem arra fordítják, amire az ország miniszterelnöke korábbi nyilatkozatában ígéretet tett.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Keller László képviselő úrnak adom meg a szót.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Először is szeretném megköszönni Fónagy képviselő úrnak, hogy a mondanivalóm egy meghatározott részével egyetértett.

Szóba hozta viszont a Postabankot, ebben aztán van vitatkoznivalónk. Ugyanis pont ön volt az a miniszter, akinek a működési ideje alatt olyan bonyolultan sikerült a Postabankot elhelyezni a gazdasági szerkezetben, hogy az a posta tulajdonába került, és azok számára, akik szerették volna ezt egyáltalán megismerni, egy nagyon bonyolult konstrukciót hoztak létre. Nyilvánvaló, hogy ily módon a Postabank értékesítése is meglehetősen sajátságos módon következhetett be, nem a megszokott módon, hogy az ÁPV Rt. a tulajdonában lévő vagyont értékesíti, hanem megbízottként értékesítette.

De más szempontból is furcsa az ön postabankos felvetése, amikor a pénzek címkézéséről van szó, mert az a kérdés, hogy mennyit lehetett megcímkézni. Majdnem értékesítették olyan 33 milliárd forintért. Ha akkor megvette volna egy meghatározott bank - nem mondom a nevét -, talán el is adták volna. Most több mint 60 milliárd forinttal drágábban sikerült eladni, amiért gratuláció illeti a jelenlegi kormányzatot. Szerencsére az önök tranzakciója akkor nem sikerült. Nyilván azt is elhiszik, hogy ezt a több mint 60 milliárd forintot senki nem pakolta be a táskájába és vitte haza. Nyilvánvaló, hogy ez a Kincstár bevételét képezi. S hogy milyen technikával? Természetesen a számviteli törvénynek megfelelő technikával került a Kincstárba.

Ha tehát ezt elismerjük, akkor teljesen értelmetlenné válik az a kérdés, hogy a Postabankból származó bevételt megfestettük-e, és azt adtuk-e oda az M5-ös autópálya kivásárlásakor, vagy nem festettük meg, és más, meg nem festett pénzekből vásároltuk meg. Értelmetlen ez a kérdés, képviselő úr, és kérem, hogy ezt is fogadja el.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Márton Attila következik.

MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Önöknek két éve kellene kormányozniuk. Önöknek két éve kellene olyan törvényeket alkotniuk, amelyekről úgy gondolják, hogy jól lehet velük kormányozni az országot, és ha valamilyen, akár privatizációs tranzakciót szeretnének lebonyolítani, akkor annak megfelelő törvényeket kell alkotniuk. Innentől kezdve nem igazán ér visszamutogatni, hogy merthogy annak idején mik voltak. Volt két évük arra, hogy ha a Postabankot el akarták adni, akkor ahhoz a megfelelő törvényi környezetet megalkossák. Az, hogy ez így sikerült? Hát istenem, így sikerült.

Egyébként pedig - ahogy Fónagy képviselőtársam is említette - tényleg Medgyessy Péter miniszterelnök úr mondta azt, hogy a Postabankból származó pénzt márpedig autópálya-vásárlásra kívánják fordítani, és a kormányszóvivő mondta azt egy sajtótájékoztatón - a sajtóból tessék visszakeresni - a neki szegezett konkrét kérdésre, hogy mi lesz ebből a pénzből, azt mondta: “jut is, marad isö. Tehát innentől kezdve az emberek feltételezhették, hogy a kormány 100 milliárdnál sokkal olcsóbban fogja megoldani az M5-ös kivásárlását, hiszen a “jut is, marad isö azt jelenti, hogy ez kevesebbe kerül.

(18.30)

S innentől jön a kérdés, amit - megint csak azt mondom - két hónap alatt nem lehet tisztességesen, a szerződéseket is megismerve végigvizsgálni, hogy például miért volt jó az, hogy az állam csak 40 százalékot vásárolt ki ebből a cégből. Vajon lehetett volna-e más technika is arra, hogy ezt az autópályát, az M5-öst a matricás rendszerbe bevonják? Vagy volt-e más ajánlat? Voltak-e más pénzügyi konstrukciók? Ezeket mind-mind végig kell számolgatni, szakértői anyagok kellenek hozzá. Innentől kezdve az, ami Göndör képviselő úr javaslatában szerepel, a két hónap, lássuk be, nem elegendő idő. Arra elegendő, hogy itt szépen el lehessen meszelni dolgokat és problémákat, és lényegi kérdésekről ne lehessen beszélni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Szalay Gáboré a szó.

SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy látszik, ez a postabanki százmilliárd jóval nagyobb hullámokat kavar, mint a dolog megérdemelné. Én azt gondolom, hogy ez a miniszterelnöki bejelentés, amire ellenzéki képviselőtársaink előszeretettel sokszor sokszorosan hivatkoztak, és nyilván fognak is, nem egy igazán közgazdasági ihletésű bejelentés volt. Ez egy erősen leegyszerűsített bejelentés volt, ami azt volt hivatott szolgálni, hogy az emberek megértsék, hogy lesz biztosítva pénz az M5-ösre.

Azt gondolom, mindannyian tudjuk, hogy ennek az országnak van egy deficites költségvetése. Hosszú évtizedek óta ilyen a költségvetésünk. Most hogy ebben a deficites költségvetésben egy bizonyos bevétel milyen célt szolgál, ez egyszerűen irreleváns. Ráadásul a postabanki százmilliárd úgynevezett vonal alatti tétel, tehát bevételként nem is számolható el, bevételként nem jelenik meg. Természetesen a hiányt csökkenteni tudjuk, pontosabban a hiány törlesztését szolgálhatja ez a bevétel. Önmagában ez a százmilliárd nem hiánycsökkentő, csak a hiány törlesztését szolgálhatja. Hogy ez a befolyt százmilliárd megpántlikázva nyugdíjemelésre szolgált-e, családi pótlékra vagy bármilyen más infrastrukturális fejlesztési célra, úgy gondolom, ezt egyszerűen nincs értelme kutatni. Befolyt az összeg, senki nem vitte haza, ezzel az előállt deficites költségvetésünket bizonyára csökkenteni tudtuk. Hogy nem pont az M5-ösre lett fordítva? Hát, nem arra lett fordítva, mert közgazdaságilag egy ilyenfajta felvetés igazán értelmezhetetlen. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Tehát azt gondolom, ha ebben egyet tudunk érteni, akkor csak azért a politikai babérért, hogy a miniszterelnök úr bejelentését többszörösen szakmailag lehetetlenné tegyük, nem igazán éri meg vizsgálóbizottsággal ezt vizsgáltatni.

ELNÖK: Fónagy János következik.

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Igen, egyetértek Szalay képviselő úrral, hogy a miniszterelnök úr bejelentéseire valóban nem érdemes túl sok szót vesztegetni, és valóban nem túl sok figyelmet érdemelne a Postabank sem, amit mi nem adtunk el, önök viszont eladtak. Megtalálták, nem tudtuk annyira eldugni, eladták, mint ahogy mindent eladnak, ami a kezük ügyébe kerül, éppen azért, hogy a lehetetlen, nemzetrontó gazdaságpolitikájuknak a lyukait befoldozzák.

Igaz, ne foglalkozzunk a Postabankkal, csak annyiban, amennyiben érinti az M5-öst, ami politikai ígéret volt - egyébként indokolt és jogos ígéret -, hogy rendezik. Nem volt rá pénz. Mi azt mondjuk, és ebben mi örömmel vállaljuk a vitát majd a bizottságban, hogy a postabanki bevételből - és ismétlem, csak ebből a szempontból érdekes ez a pénzkeret - egy lényegesen jobb üzleti konstrukciót lehetett volna megvalósítani. Csak ennyiből érdekes, egyébként az ügyhöz valóban nem tartozik hozzá. Ebben mind Keller, mind Szalay képviselőtársammal egyetértek. Az, hogy megvolt ez a készpénz, másra fordították, kedvezőbb feltételekkel lehetett volna az M5-ös meglévő szakaszát kivásárolni - ennyiben érdekes a dolog.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Keller Lászlóé a szó.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Szerintem azt akkor érdemes egyszer és mindenkorra rögzíteni, hogy a Postabank értékesítése törvényes volt, nem érdemes sem az Országgyűlés, sem az ország, sem a kormány tekintélyét azzal adott esetben csorbítani, hogy olyat lebegtetünk most már itt hónapokon keresztül, mintha a Postabank értékesítéséből származó bevétel sorsával valami probléma lenne. Örülök, hogy Fónagy képviselő úr is azt mondja, hogy ez a pénz megvan, rendben van.

Egy bejelentést sokféleképpen lehet értelmezni. Lehet úgy is értelmezni, ahogy Szalay képviselő úr mondta, lehet úgy is értelmezni, hogy a költségvetés kondícióit javította a Postabank értékesítése, és a megjavított kondíciók között lehetőség kínálkozik arra, hogy arról gondolkozzon a kormány, hogy adott esetben az M5-ös kivásárlását a megjavított kondíciók között megpróbálja eszközölni. Nyilvánvaló, hogy arról érdemes - bár most már fölösleges, én azt mondom - elmélkedni, hogy lehetett volna-e jobb üzleti konstrukciót választani, ugyanis e tekintetben a kormányzat nem volt saját magának az ura, hiszen '94-ben, amikor a koncessziós szerződést megkötötték, eldőlt nagyon sok minden.

Vissza szeretnék térni Márton Attila képviselő úr azon felvetésére, hogy miért volt jó, hogy az állam 40 százalékot vesz meg. Hát könyörgök, nem az állam a saját üzletrészét vette meg, hanem volt egy eladási szándék is! Hetek óta folyamatosan úgy próbálják beállítani, hogy ez a gonosz kormány nem akart megvásárolni nagyobb részt, mint a 40 százalék. Az az eladó és a vevő pozíciójától is függ, hogy egy adott időpillanatban milyen üzletrészt lehet megvásárolni. Teljesen értelmetlen dolgokon vitatkozunk, és feleslegesen gerjesztünk olyan érzelmeket, amire nincsen szükség.

ELNÖK: Tóth István képviselő úré a szó.

TÓTH ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Természetesen Keller államtitkár úrnak, képviselő úrnak zavaró tényező az, ha vizsgálnánk ezt az ügyet vizsgálóbizottságban, de hát önnek ez a statútuma, ön az üvegszemű, üvegzsebügyi államtitkár! Akkor ezt miért akarja takargatni?

Egyébként meg a vásárlás célszerűségéről: ha kicsit nyugatabbra utazik, ott az üzleti vásárlásoknál vagy 10 százalékot vesznek, vagy 51-et, vagy 100 százalékot. A 40 százalék egy hasznavehetetlen üzleti rész, mert 40 százalékkal éppúgy nem tud mit kezdeni, mint 49-cel.

Ha pedig a Postabankból befolyt összeget nézzük: nyilvánvaló, hogy nem a megfestett bankjegyköteget keressük. A Fónagy képviselő úr által elmondottaknak van lényege, hogy ha a befolyt pénzt a miniszterelnök úr ígérete szerint fordították volna be, vagyonból vagyont, akkor egy összegben megvehették volna a 100 százalékot, nem kellett volna 25 évre elkötelezni a magyar államot. Ön tudja, hogy mennyi az a 25 év, és 25 év alatt mekkora összeget kell kifizetni? Ez annak volt jó üzlet, aki megkötötte, a két aláírónak, nem a magyar államnak és az adófizetőknek! Ön ekkora közgazdasági ismereteket nem mer itt bevallani, vagy nincs meg önnek? Ez egész egyszerűen elképesztő!

És persze köszönjük Szalay államtitkár úr bejelentését, hogy valójában Medgyessy miniszterelnök úr kijelentéseit a helyén kell kezelni, azaz lehetőleg ne vegyük komolyan, mert belázasodunk tőle. Valójában a közjogi bejelentései is ezt jelentették itt hetek óta. Ezen csak a sajtó csámcsog, de lényegi eleme nincsen a bejelentéseinek.

Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Fónagy János következik, Fidesz-frakció.

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Én tisztelettel javaslom és kérem, hogy a bizottság vitáját ne előlegezzük itt meg magunknak, pusztán a tények kedvéért a számot: a sajtóból is, de Gaál Gyula államtitkár úr bizottság előtti nyilatkozatából is egyértelmű - legalábbis reméljük, hiszünk neki -, hogy az AKA 72 milliárdért ajánlotta meg a 100 százalékot, ami valóban több, mint a 40 százalékért adandó 20.

(18.40)

Tehát 72 milliárd volt az AKA ajánlata, és mi arra utaltunk az előbb, hogy a 101 milliárd korábbi bevételből - nem mondom a nevet, mert tudom, hogy irritálok vele - ezt a 72 milliárdot fedezni lehetett volna, úgy, hogy ezzel egy sor további indokolatlan, évtizedekre szóló költségelemet, nem az összes költségelemet, hiszen abban a 27 évben, tudjuk, hogy a fenntartási költségek is benne vannak, hanem ezen belül számos költségelemet és a kisebbségi tulajdonból származó, várhatóan számos problémát meg lehetett volna előzni. Ennyit, úgy gondolom, a tények kedvéért.

Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Keller László kért még szót két percben.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Én is azt gondolom, hogy a bizottsági vitát nem kellene most lefolytatnunk, hiszen nem is vagyunk a tények ismeretének a birtokában, hiszen ahhoz az összes szerződést látni kell, és azt a gazdasági számítást, gazdaságossági számítást, ami lehet, hogy egyes képviselőknek a szellemi képességeit meg fogja haladni, hogy azt megértsék.

Ezt nagyon komolyan mondom, mert az eddigi megszólalásokból azt lehetett kihallani, mintha nem akarnánk azt érteni, hogy nem mindegy, hogy ma ki kell adnom száz forintot, mint hogy az elkövetkezendő 25 évben ki kell adni, mondjuk, kétszáz forintot, és a kiadott kétszáz forint a 25 évre elosztva a mai árakon számítva, lehetséges, hogy jelen értéken számítva az az összeg egy kedvezőbb konstrukciót jelent - Tóth képviselő most ne hallgassa ezt az eszmefuttatást. (Dr. Fónagy János: De lehetséges, hogy nem!)

Lehetséges, hogy nem, ezért kell azt a számítást elvégezni, hogy mi az előnyösebb a mai árakon számítva: most kiadni, mondjuk, 220 milliárd forintot, amit Szijjártó Péter úr a levelében, a hozzám írt levelében megfogalmazott, vagy pedig x száz milliárd forintot 25 éven keresztül, de azonos időpontra vetítve kell mindenképpen az értékét meghatározni. Nyilvánvaló, hogy ezt a bizottságban lehet majd elvégezni, és akkor lehet megállapítani, hogy egyrészt volt-e 220 milliárd forintunk a költségvetésben, és célszerű lett volna-e, mondjuk, egy összegben ekkora összeget kifizetni. Ez a bizottságban kell hogy tisztázódjon, és nyilvánvaló, hogy a kormány ehhez az értelmezéshez mindenféle segítséget meg fog adni.

Tóth képviselő úrnak csak annyit szeretnék mondani, hogy bennünket azzal vádolni, hogy mi bármit is el akarunk takarni, amikor megcsináltuk - igaz, önökkel együtt - az üvegzsebtörvényt, nyilvánosságra hozzuk a szerződéseket, vizsgálóbizottságokat annyit engedünk szabadjára, amennyit önök akarnak, hozzájárulunk mindehhez, ezek után, képviselő úr, ilyen vádakat nem szabad megfogalmazni ebben a parlamentben. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Úgy tűnik számomra, hogy nem is a részletes vitában vagyunk, mert annyira általános kérdésekről van szó. Próbáljunk meg egy picit koncentrálni a vita természetére! Szalay Gáboré a szó.

SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tóth képviselő úr azt mondta, hogy ennek a 40 százalék részesedésvásárlásnak az égadta világon semmi értelme nincs. Én ezt erősen vitatom. Kétségtelen, hogy talán nem a legszokványosabb mérték 40 százalékot kivásárolni, én megengedem, hogy szokásosan nem 10, de 25 százalék plusz egyet, 50 százalék plusz egyet vagy 100 százalékot. Azonban itt kötött pályás lehetősége volt a kormánynak és a GKM-nek, önök nagyon jól tudják, éppúgy, mint mi, hogy milyen hihetetlenül kötötte a magyar tárgyalódelegáció lehetőségeit az előzmény, az előtörténet.

Mindezek előrebocsátása után azért több mint merész megállapítás, hogy a 40 százalék kivásárlásának semmi értelme nem volt. Én itt magamnak gyorsan ötfajta értelmet írtam föl. Tehát mi volt az értelme a 40 százaléknak? Az, tisztelt képviselőtársaim, hogy egy hete matricás közlekedés folyik az M5-ösön. Ha megkérdeznénk azokat az autósokat, akik egy hét alatt dupla számban veszik igénybe az M5-öst a matricával, azt hiszem, cáfolnák, hogy nem volt értelme a 40 százalékos kivásárlásnak.

Folytatódhat azonnal az M5-ös autópálya továbbépítése, és a tervek szerint a jövő év végéig autópálya köti össze Budapestet Szegeddel. Ez nem értelem? Azután: a magyar vezérigazgató-helyettes nélkül, aki innentől kezdve lesz, nincs kötelező vállalási döntése a részvénytársaságnak, a magyar vezérigazgató-helyettes nélkül nem vállalhat kötelezettséget az AKA. Azután: a nyolc igazgatósági tagból három magyar lesz; a felügyelőbizottságban szintén több felügyelőbizottsági tag, köztük a felügyelőbizottság elnöke lesz magyar.

Kérdem tisztelettel: ez az, aminek nem volt semmi értelme? Azt hiszem, ez merő túlzás.

ELNÖK: Márton Attiláé a szó.

MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azért az elég érdekes mutatvány volt Keller úr részéről, amikor úgy élből azt mondta a parlamenti képviselőkre, hogy egyébként a szellemi színvonaluk nem megfelelő. Ámde legyen így! Én úgy gondolom, hogy arra talán még a parlamenti képviselők is képesek, hogy olyan szakértőket kérjenek föl, akik azokat a számadatokat és a számításokat végig tudják számolni, és esetleg a parlamenti képviselők számára is érthető módon el fogják tudni magyarázni.

De most akkor én hadd magyarázzak el önnek valamit, tisztelt képviselő úr. Legyen kedves - ha már itt a hitelről, és ma tízmillió, 25 év alatt mennyi... -, menjen már el a kormánya néhány tagjához, akik vettek föl, mondjuk, lakáshitelt, és legyen kedves, kérdezze már meg őket - mert vannak ilyenek a kormányban, akik még a kedvezőtlen feltételek előtt fölvettek -, hogy mennyit fognak visszafizetni, mondjuk, 25 év múlva. Kötve hiszem, hogy olyan szerződést kötöttek volna, ami a ma felvett összeg, mondjuk, nyolc, nyolc és félszeresét jelentené mint visszafizetendő összeget a futamidő alatt. Márpedig, ha hinni lehet ezeknek a számoknak, amelyek nyilvánosságra kerültek, önök az egyszeri teljes megvásárláshoz képest körülbelül a nyolcszorosát fogják, fogjuk kifizetni a közös büdzséből, a közpénzből, mint amennyibe az egyszeri kivásárlás került volna.

Tehát úgy gondolom, hogy innentől kezdve egy alapvető matematikai összefüggésen megbukik az ön elmélete, mert kizárt dolog, hogy a nyolcszorosát kelljen egy ma megkötött üzletnek 25 év múlva visszafizetni. Ha igen, akkor ezt már nem is önnek kellene vizsgálni, hanem olyan szervnek, amelyik megfelelő jogkövetkeztetéseket tud ebből levonni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Fónagy Jánosé a szó.

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Javaslom, hogy mindenki írja, hogy mit mondok, mert mindig más számról van szó. Keller Képviselő Úr! Nem 220 milliárd, azt nem tudom, azt elő tetszett varázsolni. Én nem említettem 220 milliárdot, én 72 milliárdot említettem, ennyiért lehetett volna az AKA száz százalékát megvenni.

Száz százalékkal is lehetne matricával autózni, kedves Szalay képviselő úr, száz százaléknál is lehetett volna továbbépíteni. Ma az van, hogy 40 százalékos tulajdonos fogja fizetni a többségi tulajdonosnak a teljes árbevételét és a teljes eredményét. Ez a szomorú igazság, ezt tetszettek bevásárolni, de ismétlem: ezért van a bizottság.

És ha másra nem jó ez a vita, arra, hogy meggyőzzük Göndör képviselő urat, hogy ha ilyen kérdésekben ennyi kérdés itt felmerül, hogy akkor - és ez még csak az egyik szerződésnek a bevezető szakasza - a többi 38 szerződésnél (Göndör István: Ez fél óra!) bizony szükség van az időre. Lehet, hogy Keller képviselő úr kritikai észrevétele rám is vonatkozott, én ezt nem hiszem, hogy fél óra alatt bárki meg tudja nézni. Azt meg csak remélni tudom, hogy önök is olyan képviselőket fognak küldeni a bizottságba, akik a négy alapművelettel tisztában vannak. Reméljük, hogy sikerül majd ebben egyezségre jutnunk.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Tóth István képviselő úré a szó.

TÓTH ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Igazán csak röviden szeretnék olyan dologra reagálni, amit Szalay képviselőtársunk említett, hogy ismerjük az előtörténetét ennek a kivásárlásnak. Pontosan ez a baj, hogy olyan hosszú előtörténete volt, hétről hétre különböző kondíciókat jelentett be a miniszterelnök úr meg a kormányszóvivő, meg a gazdasági és közlekedési miniszter a kivásárlással kapcsolatban, határidőket hozott nyilvánosságra. Így persze, hogy rossz alkut kötnek, amikor kijelentik, hogy mindenképp megvesszük az autópályát.

(18.50)

Persze, hogy akkor az eladó azt mondja, hogy kétszer több az eladási ára, meg egyéb különböző feltételek. És sikeredett is ilyen rossz kondíciókra váltani ezt az igen rossz kommunikációt. 25 évig fizetni az árát - gondolkodjanak már el, hogy ez a lehető legrosszabb üzlet!

Ezért van szükség a bizottságra, hogy a bizottság meg tudja vizsgálni azt, hogy valóban létezett-e jobb ajánlat. Most nem mondok számszerűséget, mert Keller képviselő úr bele van zavarodva ezekbe a dolgokba, a sikertelensége miatti fájdalmában sajnos nem tud tisztán látni. Ez a politikai államtitkárság bizony-bizony a képviselői mentális problémáit kidomborította. Tehát én azt tudnám javasolni, hogy ön is menjen el a vizsgálóbizottságba, és ott folytassa le ezt a munkát, Keller képviselőtársam.

Éppen ezért nehezményezem azt, hogy 60 napra szorítják be Göndör képviselő úr indítványával, amikor ha a C típusú vizsgálatot valakinél elvégzik, az legalább két hét; ha bekérnek adatokat, és elcsúszik, az megint két hét - nem lehet 60 nap alatt végezni. Példaképp mondom a paksi vizsgálóbizottságot. Ön volt az, aki beszorította 60 napra, és képviselőtársai elfogadták az indítványt. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) És a közvélemény csalódott is önökben ezzel.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Szalay Gábornak adom meg a szót.

SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Képviselőtársaim! Fónagy képviselő úrnak természetesen teljesen igaza van abban, hogy teljes kivásárlás esetén is lehetett volna matricásítani - ez teljesen igaz, senki által nem vitatott.

Azonban úgy gondolom, a tisztánlátás kedvéért érdemes hozzátenni, hogy a képviselő úr által említett 72 milliárdhoz még azonnal le kellett volna tenni másik 53 milliárdot, mert a bankok nem voltak hajlandók a hitel feltételeinek a módosítását újból aláírni, tehát magyarul: a teljes kivásárlás azt jelentette volna, hogy 125 milliárd forintot kellett volna azonnal letenni. Persze, vizsgálható és elemezhető, hogy ez mennyiben lett volna lehetséges, és mennyiben érte volna meg, azonban még egy dolgot hozzátennék: ebbe az azonnal kifizetett 125 milliárdba természetesen nem lett volna beleértendő az autópálya továbbépítése Kiskunfélegyházától Szegedig, meg nem lett volna beleértve 2030-ig ezen hosszú, Budapest-Szeged közötti autópálya üzemeltetése, fenntartása és karbantartása, erre a közel 30 évre.

Köszönöm szépen. (Dr. Fónagy János: Bocsánat, én ezt az előbb el is mondtam!)

ELNÖK: Üres a kétperces rubrika a monitoron - nagy pillanat. Rátérhetünk a normál felszólalásokra. Göndör képviselő úr jelentkezett.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Itt-ott nemcsak a módosító indítványomat érintem, de ez a vita tökéletesen bizonyította azt, amit Márton képviselő úr is csinál: az a kétségbeesett kísérlet, amivel megpróbálják a kormányt valamilyen... (Márton Attila közbeszólására:) Ki fogok rá térni, ami történt. És hadd mondjam el, képviselő urak, Fónagy képviselő úrnak már elmondtam: 36 oldal csak a címe azoknak a cikkeknek, amit tetszettek művelni az M5-ös körül. Tessék végiggondolni, hogy ekkora ballaszttal lehet-e tárgyalni! És már az önök kormányának az idején tudott volt, hogy meg akarja szerezni a kormány, tehát ez nem most derült ki.

De folytatom, Márton képviselő úr: négy éven keresztül egyetlen vizsgálóbizottság nem alakulhatott, az ÁSZ nem vizsgálhatott ehhez hasonló kérdéseket, semmit. Sőt, a Közbeszerzések Tanácsa elnökének a beszámolóját sem fogadták el abban a pillanatban, amikor azt mondta, hogy közbeszerzést illett volna kiírni. Azért tartom ezt fontosnak, mert ez itt szóba jött, és most szeretném elmondani: képviselőtársaim, azért gondolom a két hónapot, mert egy vizsgálóbizottságba olyan képviselőket küldünk, akik bizonyos fogalmakkal tisztában vannak, és bizonyos dolgokat értenek.

Amiről Szalay képviselő úr beszélt - én ezért kellő udvariassággal és tisztelettel mondom Fónagy képviselő úrnak, hogy tudom, hogy azoknak a kérdéseknek a kapcsán, amelyeket feltett, ha leülnénk ketten, a dokumentumokat megvizsgálva, nem biztos, hogy egy órára szükségünk lenne. Mert mind a ketten értjük, hogy mit jelent, ha azt írta egy bank, hogy: “lejártnak tekintem a hiteleketö; mind a ketten tudjuk, mit jelent az, hogy ha közbeszerzési pályázatot írok ki, akkor a pénznek a zsebemben kell lennie, mert különben fedezet nélkül nem lehet kiírnia az államnak sem közbeszerzési eljárást, márpedig ez a forrás nem áll rendelkezésre. Tehát meg kell találni azt a forrást, amivel ezt az építést el lehet végezni, de nem folytatom. Tehát erre gondoltam. Ha tisztességes, jó szándékkal ülnek le a képviselők, akkor néhány óra alatt fantasztikus eredményeket érhetnek el.

De továbbmegyek, képviselőtársaim, a költségvetés hiánya, ami 6 százalék a múlt évben; nem mi, hanem önök tetszettek olyan pánikot csinálni decemberben és januárban, hogy nincs az a felelős kormány, amelyik ezek után még további kiadásokat mert volna bevállalni, függetlenül attól, hogy az előző évi 9,4-gyel szemben több mint 3 százalékos a csökkenés. És meg vagyok győződve arról, hogy önök is tudják: amit Szalay képviselő úr elmondott a hiányról, ahhoz hadd tegyek annyit hozzá, a két percbe biztos nem fért bele, képviselőtársaim, amikor a hiány finanszírozására a pénzt felhasználom, az azt jelenti, hogy nem kell kölcsönt felvennem, és a költségvetésnek nem kell további kamatterheket vállalnia.

De tovább folytatom: ami engem felháborított, és először kétpercest akartam kérni, Márton képviselő úr azt mondta, hogy a kormány kormányozzon. Kíváncsi vagyok, Varga Mihály, Áder János felmegy-e a pulpitusra, és bocsánatot kér-e Medgyessy Pétertől és a kormánytól, mert megvan a 12 havi statisztika, és szó szerint igazolja azt, amit elmondtunk. Kedves képviselőtársam, 2001 óta először a negyedik negyedévben nőtt 3,5 százalékkal a gazdaság, miközben az Unió átlaga nem érte el az 1 százalékot. (Felmutat egy dokumentumot.) Az ipari termelés meghaladja a 6,4 százalékot, az export a negyedik negyedévben 17 százalékkal növekedett, 4 százalékkal jobban, mint az import. Tehát javult az ország pozíciója.

És mondok még egy szörnyűt, mert tudom, hogy önöket megrázza: lakásépítés (Derültség és taps a Fidesz padsoraiból.): 13 százalékkal épült több, mint az előző időszakban. Tehát egy év eredménye (Szijjártó Péter: Ez melyik javaslatban van?), és még folytathatnám az inflációval és sok más dologgal.

Képviselőtársaim, ezért vagyok szkeptikus, és ezért ragaszkodom mereven a 60 napos határidőhöz, mert ha cirkuszt akarnak, azt nem a vizsgálóbizottságban kell megtenni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Fónagy János kért szót.

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Remélem, nem töltöm ki az időt. Tisztelt Képviselőtársaim! Én ugyan nem politikai vitanapra készültem, hanem (Göndör István: Mi sem.) néhány rövid módosító, szakmai javaslat vitájára, de engedjék meg, hogy elmondjam ezt, hogy ne maradjanak a levegőben ezek a mondatok.

Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Két év eltelt a választások óta, és önöknek még mindig nincs más érve, mint hogy minket becsméreljenek. Egyszerűen nem találnak más szakmai-politikai elemet arra, hogy ne azzal magyarázzanak minden eredményt és eredménytelenséget, hogy itt korábban is működött egy kormány.

Engedje meg, Göndör képviselő úr, hogy néhány konkrét dolgára reagáljak, mint ahogy korábban is igyekeztem megtenni. Hogy az elmúlt hetekben-hónapokban az M5-ös kivásárlása és továbbépítése kapcsán kialakult egy sajtóérdeklődés, azt nem a mi nyilatkozati dühünk váltotta ki, hanem az önök felelős vezetői, a miniszterelnök, a gazdasági miniszter nyilatkozatai. Elmentek, és ha az emlékezetem nem csal, a miniszterelnök úr január 7-én, és Csillag miniszter úr a kisebbik kormányzó párt elnökével talán Szegeden volt kedves sajtótájékoztatót tartani, ahol ezeket a nagyívű, bár fedezetlen törekvéseiket bejelentették. Nyilvánvaló, hogy a sajtó érdeklődött, és mi valóban elmondtuk a véleményünket, mint ahogy önök is. Úgyhogy nem hiszem, hogy azt a nyomást mi generáltuk volna. Mi magunktól nem mentünk, sőt éppen azért, mert semmilyen konkrét ismeretünk nem volt, hiszen abból tudtunk csak valamifajta ismeretet szerezni, amit az önök kormánytagjai esetenként a sajtónak elmondtak. Mi ezek elől igyekeztünk távol maradni, mert ilyen méretű ügynél találgatni valóban se nem túl szerencsés, se nem hálás, és hozzáteszem, esetenként talán nem is tisztességes dolog.

(19.00)

Nem, ezt önök próbálták nagyon idő előtt meglovagolni, önök igyekeztek egy olyan politikai hátszelet fújni ebből, ami nem igazán jött be.

Lejárt hitelek, közbeszerzés, kölcsön. Nem mi mondjuk, kedves képviselőtársaim, általában a szaksajtó és általában a szakmai közvélemény mondja, hogy nem lehet úgy tárgyalni, hogy előre bejelentem a szándékot, nem lehet úgy tárgyalni, ma sem értjük például, hogy a miniszterelnök úr miért hozta ilyen helyzetbe a saját miniszterét, nem lehet úgy tárgyalni, hogy kedvező pozícióba hozzuk az ellenfelet. Rólunk azt mondják, hogy nem csináltunk semmit. Igen, nem járultunk hozzá a hitelcseréhez, igen, nem hoztuk az M5-ös megépült szakaszának jelenlegi tulajdonosait és haszonélvezőit olyan helyzetbe, hogy semmilyen érdekük ne fűződjön az értékesítéshez. Nem akarom, sem a hely, sem az idő nem alkalmas arra, hogy összevessem az M1-essel, de önök is ismerik a történetet; lehet más eszközökkel is eljárni.

Éppen attól tartok a bizottsági munka kapcsán is, hogy önök, mint ahogy most is, minden válaszba új elemet hoznak bele. Ahogy önök most hat vagy hét szakmai módosító javaslat vitájába behozzák már a statisztikát is, és behozzák mindazt a politikai felhangot, amit egy szakmai vitából, egy szakmai tisztánlátás érdekében folytatott vitából ki kellene zárni, engedjék meg, hogy hangot adjak annak a kételyemnek, hogy ha a bizottságban is így fog folyni a munka, akkor önök megint teljesíteni fogják azt a politikai igényt, hogy a felszínen megígérni mindent, a felszínen demokratikusnak látszani, a felszínen nyitottnak látszani, és ugyanakkor álszent módon mindennek betartani, és minden tisztázásra irányuló törekvést csírájában megfojtani.

Nem először mondom, kedves képviselőtársaim, én önöknél alapvetően nem a gazdasági döntések praktikumát sérelmezem. Az egy szakmai kérdés, és abban igazat adok (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy számolni sokféleképpen lehet; majd kiderül, hogy jó vagy nem jó, nem tudjuk, ki kell számolnunk. Én azt az álszentséget tartom önöknél - hogy mondjam - jellemhibának (Az elnök ismét csenget.) vagy jellemző magatartásnak, amit én mind a magam részéről, mind képviselőtársaim részéről erősen kifogás tárgyává teszek.

Köszönöm a türelmét, elnök úr.

ELNÖK: Egy kétperces felszólalásra jelentkező van, megadom a szót Márton Attila képviselő úrnak.

MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Nagyon rövid leszek, ígérem. Tisztelt Göndör Képviselőtársam! Egy nagy klasszikus után szabadon: önnek politikai hisztériakeltésből ötös.

Bízom abban, hogy a bizottságba majd olyan tagokat fognak delegálni, akik tudnak összeadni, kivonni, szorozni, olvasni, és bízom benne, hogy az érdemi vitákat, a szakmai, valóban gazdasági jellegű vitákat a bizottságban majd le lehet bonyolítani, és nem fognak ennek keresztbe tenni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Megkérdezem, kíván-e még valaki felszólalni. A képviselő úr mint előterjesztő kíván-e válaszolni? (Márton Attila: Nem.) Nem.

A módosító javaslatokról a következő ülésünkön határozunk. A részletes vitát lezárom.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az M5-ös autópálya megvásárlására és továbbépítésére vonatkozó 2004. február 11-én bejelentett kormánydöntés alapján aláírásra előkészített szerződéstervezeteknek állami számvevőszéki vizsgálatáról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája. Az előterjesztést H/8848. számon, a gazdasági bizottság ajánlását pedig H/8848/7. számon kapták kézhez.

Indítványozom, hogy a részletes vitát egy szakaszban folytassa le az Országgyűlés. Aki ezzel egyetért, kérem, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége az összevont tárgyalásra tett indítványt elfogadta.

Megnyitom a részletes vitát az ajánlás 1-4. pontjaira. Kérdezem, ki kíván öt percben felszólalni.

Megadom a szót Szijjártó Péter képviselő úrnak, Fidesz-frakció.