Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az utóbbi két hétben az Igazságügyi bizottságba voltam hivatalos, és ott az érintett, két szorosan összefüggő javaslatomat tárgyalta ez a bizottság. A magyar parlamentarizmus egyik kiábrándító politikai élménye és egyébként mondhatom, hogy emberi élménye volt mindez. Az első javaslatom a kilakoltatási moratóriumot hosszabbította volna meg, nemcsak márciusig, hanem egy sokkal hosszabb időre szóló módon, egészen addig, míg vagy ez a kormány teljesíti a saját ígéretét, miszerint senkit nem hagy az út szélén, vagy pedig közös konszenzuális megoldás születik a károsultak helyzetének rendezése érdekében.Az, ami történt, a Fidesz piaci árfolyamon történő forintosítása, önökkel a folyosón is meg szoktunk ebben állapodni, fideszes képviselőkkel, nem volt igazságos, indokolatlanul kedvezett a bankrendszernek. Mert aki 165 forinton vette fel az úgynevezett hitelét, annak miért 256 forinton forintosították mindezt, miért nem a felvétel napjának árfolyamán? Ezt a vitát általában kulturált mederben le tudjuk folytatni többekkel a Parlament folyosóján. Aztán felkerülnek a mikrofonok, elkezdenek pörögni a kamerák, és az a keserű tapasztalat, hogy a kormánypárti vitastílus egészen megváltozik.

Az Igazságügyi bizottságban ezt a kulturált, moratóriumot meghosszabbító javaslatot beterjesztettem egy másikkal együtt, és nyilván számítottam rá, hogy a kormánypárti többség nem fogja itt ezt a javaslatot megszavazni a parlament előtt. Arra ugyanakkor nem számítottam, hogy még vitára sem méltatja, sőt a vitáról szóló vitát sem hajlandó lefolytatni. Tehát a bizottságban hozzászólás nélkül, nemmel szavazva, kétharmados többséggel vetette el ezt a javaslatot. Amikor egyébként egy indoklást kértem hozzá, emlékeim szerint azt a választ kaptam, hogy ebben a bizottságban nem szokás indoklást kérni és kapni egy vita nélküli elutasításhoz. Hát, most tegyünk még egy kísérletet!

Itt van önök előtt az ugyanezen a bizottsági ülésen, ugyanilyen stílusban, szánalmas módon elutasított javaslat mása, a testvére, amelynek célja, hogy a legnehezebb helyzetben lévők esetén, akiket a végrehajtók 33, illetve 50 százalékos letiltásai érnek, ne tehessék meg ezt a kisnyugdíjak, a létfenntartáshoz szükséges minimáljövedelem tekintetében. Nagyon sokakat ismerünk ugyanis, akik vagy túl vannak egy árverésen, kilakoltatás előtt állnak, vagy ez leselkedik rájuk, de adott esetben, emlegettem egy hölgyet, aki éjszaka multihoz jár leltározni, más kisboltban dolgozik, egy kis pénzre szert tesz annak érdekében, hogy megpróbálja visszarendezni az életét. Hogy megpróbálja az eredeti állapot helyreállítása felé vezető első lépéseket megtenni. Erre jönnek a, tisztelet a kivételnek, de végrehajtói szabadcsapatok, és ketten, többen, többféle letiltással terhelik ezeket a minimális jövedelmeket is. Az a javaslatom lényege tehát, hogy a létfenntartáshoz szükséges bevételt, legyen az kisnyugdíj, kereset vagy szociális transzfer, ne lehessen ilyesmivel terhelni.

Még egyszer szeretném hangsúlyozni, az Igazságügyi bizottság még csak vitatkozni sem volt hajlandó erről. De szeretném önöknek jelezni, hogy ez a szavazás, ez a felvetés nem rólam szól, nem én kapok vagy nem kapok választ ebben a vitában. Ezt a javaslatot meghánytuk-vetettük a devizahitel-károsultakat védő szervezetek vezetőivel, a lehető legszélesebb körben, akiket el tudunk érni. Nyilván ezt a mai beszélgetésünket is ők vagy élőben, vagy késleltetve, de követni fogják. És abban is egészen biztosak lehetnek, hogy találkoznak önök még ezekkel az emberekkel.

És hogy ez mennyire nem fenyegetőzés, hadd mondjam el, hogy vagy a Parlamentben találkoznak velük, ha vendégként itt lesznek, bár ennek a lehetőségeit erősen korlátozta a Fidesz-KDNP, de egy formában biztosan találkoznak ezekkel az emberekkel: a szavazófülkékben a következő választások alkalmával. Szeretném ugyanis elmondani önöknek, hogy egy devizahiteles kerekasztalon, ahol találkozunk a károsultakkal rengetegszer, kiderül, hogy nagyon sokan közülük a Fidesz-KDNP volt vagy korábbi szavazói. Olyan emberek, akik hittek önöknek, akik hittek abban, hogy senki nem marad az út szélén, akik igenis elhitték azt, hogy van segítség Magyarországon, és az utolsó pillanatban, mondjuk, advent idején nem fordulhat elő az, hogy bár kilakoltatási moratóriumot kiáltottak ki, mégis kilakoltatnak embereket.

Jelen pillanatban ez is előfordul, most már önkényes lakásfoglalónak is elnevezhetik azt a 30-40 éve jogszerűen ott lakó családot, amelyet aztán bemutatnak egy új tulajdonosnak, aki töredék áron, lakottan megvette az ő ingatlanukat, és adott esetben karácsony előtt elzavarja ebből az ingatlanból.

(18.20)

Egészen elképesztő állapotok uralkodnak tehát, éppen ezért hívom fel mindenki figyelmét arra, hogy nem velem kell elszámolni ezen javaslat kapcsán a szavazás mikéntjéről, hanem azzal a több százezer emberrel, akiknek vannak lakhatási céljaik, gyermekvállalási, családtervezési céljaik, és ezek az emberek is megérdemlik legalább azt az alapvető életesélyt, amit az utóbbi években ettől a kormánytól nem kaptak meg. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiban.)