Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DÚRÓ DÓRA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! No­vember 25‑e a nők elleni erőszak megszüntetésének a világnapja. Ebből az alkalomból szervezett a Jobbik a Képviselői Irodaházban egy rendkívül sikeres és eredményes konferenciát. Szeretnénk azt, ha ez a fórum, tehát a politikai pártok ‑ erre a konferenciára is mindegyiküket meghívtuk ‑ és a civil szféra, a női szervezetek közötti diskurzus, eszmecsere állandósulna, s nemcsak az olyan traumákkal tudnánk foglalkozni ilyen beszélgetések keretében, mint az erőszak elszenvedése, hanem a nők hétköznapi problémáira, nehézségeire is hatékony megoldásokat tudna kialakítani a politika.

Rendkívül fontos mindannyiunk számára, hogy hogyan beszélünk a nőkről, hogyan beszélünk a közéletben az ő szerepükről, legyen szó a családban vagy a társadalomban betöltött szerepükről, hiszen kulcsfontosságú az, hogy mi hogyan tekintünk rájuk, és ők hogyan tudnak saját magukra tekinteni. Sztereotípiák helyett az egyensúlynak kell a középpontba kerülnie e tekintetben, ugyanakkor fontos, hogy ne essünk át a ló túlsó oldalára, és ne a férfiak ellenében kommunikáljunk a nőkről, ne állítsuk szembe a férfiakat és a nőket, s nagyon fontos az, hogy a férfiak is érezzék, hogy a férfiak és nők szerepével kapcsolatban nem valami bűnbakkeresés az, amit a nők folytatnak a társadalmi szerepvállalás kapcsán, hanem szeretnénk az egyensúlyt kialakítani mind a munkában, mind a családban férfiak és nők között.

Törekednünk kell arra, hogy a férfiak és a nők szerepét, megfelelő helytállását a családban és a munkában együtt találjuk meg, hiszen demográfiai szempontból is most már az a kívánatos, ha a nők munkaerőpiacra történő visszatérését segíti az állam. Káros és a kívánt célt nem éri el, ha a gyermekvállalást valamilyen kényszerként szeretnénk a nőknek bemutatni. Az a sztereotípia, hogy a nő csak szüljön és maradjon otthon a gyerekekkel, épp az ellenkező hatását éri el annak, mint ami mindannyiunk számára és össztársadalmi szempontból is kívánatos. Szent meggyőződésem, hogy egy nőnek a XXI. században is legszebb hivatása az anyaság. Ugyanakkor mára lehetővé vált, hogy ez ne legyen kizárólagos, nem kell azt üzennünk a nőknek, hogy a gyermekvállalás miatt hátrányt szenvednek akár a közéletben, akár a társadalomban, akár a munkaerőpiacon, sőt ezzel ellentétes például az, amire Spéder Zsolt, a KSH Népes­ségtudományi Kutató Intézetének a vezetője felhívja a figyelmet, hogy az apák családban betöltött szerepének erősítésére van szükség ahhoz például, hogy több gyermek szülessen.

Emellett fel kell számolnunk azt a bérkülönbséget, ami a társadalomban sajnos még mindig jelentős mértékben megtalálható a férfiak és a nők között. Ha a teljes munkaerőpiacot vesszük figyelembe, akkor még mindig körülbelül 15 százalékkal keresnek kevesebbet a nők, mint a férfiak, és ha a vezető beosztást betöltő férfiak és nők esetében beszélünk erről a bérkülönbségről, akkor, tisztelt képviselőtársaim, sajnos az Európai Unióban az utolsó helyen állunk. Nálunk a legnagyobb a vezető beosztásban dolgozó férfiak és nők közötti bérkülönbség, több mint 30 százalékos. Tehát Magyarországon egy vezető beosztásban dolgozó nő az év egyharmadában ingyen dolgozik, nem kap érte pénzt, nem kapja meg érte ugyanazt az elismerést, mint ugyanebben a beosztásban dolgozó férfitársa. Ennek a társadalmi okairól, ennek a sztereotípiákban rejlő okairól, úgy gondolom, érdemes beszélnünk, és érdemes lépéseket tennünk a tekintetben, hogy ez megszűnjön, csökkenjen.

Szintén fontos az, hogy a társadalomban minél több nő vállaljon szerepet, minél több nő gazdagítsa tapasztalataival, észrevételeivel akár a közéletet, a politikát, akár a civil szférát, vagy bármely olyan területét az életnek, a közéletnek, amelyben a nők energiáira, jótékony jellemzőire, jótékony hatásaira igenis szükség van. Fontos, hogy azt üzenjük a következő generációnak, a fiatal nőknek, hogy van előttük perspektíva.

Egy élő lehetőség számukra az, hogy vezető beosztást töltsenek be akár a politikában, akár a pénzügyi szférában, akár a gazdaságban vagy bármely vállalatban, a civil szféra bármely területén. Mindez nemcsak egy olyan kezdeményezés a mi részünkről, amely kizárólag a nőkről szól, hiszen ha boldoggá tudjuk tenni a nőket, és azt tudjuk üzenni nekik, hogy boldogok és sikeresek tudnak lenni, meg tudják élni anyaságukat, és egyéb hivatást is tudnak választani maguknak, akkor tudunk valójában boldog nemzetté válni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)