Felszólalás adatai

CSIZMÁR GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nem gondoltam volna, hogy múltidézésbe kell keverednünk, de akkor menjünk egészen pontosan végig a kilencvenes évek kezdetétől. A Magyar Köztársaság Országgyűlésének az Antall-kormány idején is volt olyan határozata, hogy a kormány nyújtson be évente jelentést a gyermekek és a ifjúság helyzetéről - egy politikai vitanap kapcsán hozta meg ezt a döntését. Az Antall- és Boross-kormány egyetlenegyszer sem tett eleget ennek a kötelezettségének, emiatt kellett újólag országgyűlési határozatba foglalni ezt a kormányzati kötelezettséget 1995-ben.

1995 novemberében született ez az országgyűlési határozat; a kormány 1996-ban valóban egy rövid jelentést nyújtott be, amelyhez a bizottság utána megfogalmazott egy vázlatot, hogy milyen elvárásai vannak egy ilyen jelentés tartalmára vonatkozóan. Ez a bizottsági állásfoglalás azóta is él, senki nem helyezte hatályon kívül; azt gondolom, jogfolytonos az Országgyűlés munkája. Ez a jelentés semmibe veszi annak a bizottsági ajánlásnak a szerkezetét és tartalmi elvárásait - ezt csak úgy mellékesen jegyzem meg.

Ha már pedig a terjedelmekről van szó, 1998-ban a Horn-kormány egy több mint 240 oldalas jelentést hagyott az új kormányra, mert a kormányváltás miatt már nem tudta beterjeszteni azt a jelentést; az új kormány pedig egyáltalán nem terjesztett be 1998-ban sem és 1999-ben sem jelentést, annak ellenére, hogy az országgyűlési határozat előírta.

Így akkor talán komplett a kép a tények tekintetében 1990-től, hogy melyik kormány mit teljesített, mit nem, és milyen elvárásoknak megfelelően. Köszönöm a figyelmet.