Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az agrárgazdaság 2009. évi helyzetéről szóló jelentés, valamint az ennek elfogadásáról szóló, a mezőgazdasági bizottság által előterjesztett országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája a lezárásig. A jelentést J/1482. számon, a határozati javaslatot pedig H/1646. számon kapták kézhez a képviselők. A hatáskörrel rendelkező bizottságok benyújtották ajánlásaikat, amelyek J/1482/1., valamint H/1646/1. számokon a honlapon elérhetők.

(15.30)

Az előterjesztői expozék előtt engedjék meg, hogy külön tisztelettel köszöntsem Székely Csaba professzor urat, az Agrárgazdasági Tanács elnökét, aki a helyszínen kíséri figyelemmel a vitát. (Taps.)

Megadom a szót Ángyán József úrnak, a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkárának, a jelentés előterjesztőjének, 25 perces időkeretben. Tájékoztatom önöket, hogy az államtitkár úr ismerteti a kormány álláspontját a mezőgazdasági bizottság országgyűlési határozati javaslatáról is.

Öné a szó, államtitkár úr.

DR. ÁNGYÁN JÓZSEF vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! Az 1997. évi, az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvény írja elő, hogy a kormány minden évben beszámol az agrárgazdaság helyzetéről. Ennek megfelelően készítette el a tárcánk az agrárgazdaság 2009. évi helyzetéről szóló beszámolóját.

Ugyanez a törvény írja elő, hogy az Agrárgazdasági Tanácsot is működtetnie kell, és fel kell kérnie, hogy véleményezze ezt az agrárjelentést. Az Agrárgazdasági Tanács elvégezte ezt a munkát, amit ezúton is szeretnék megköszönni, és én is tisztelettel köszönöm még egyszer ezt a munkát Székely Csaba professzor úrnak is, aki ezt az Agrárgazdasági Tanácsot vezeti.

Második ízben fordul elő, hogy egy olyan agrárgazdasági jelentést tárgyalunk, ahol egy előző kormány teljesítményét kell minősítsük, egyébiránt pedig tizenkettedik alkalommal kerül az agrárgazdasági jelentés a tisztelt Ház elé.

Azt remélem, és talán ezt egy bevezető gondolatként hadd mondjam el, hogy ebben a formában utoljára találkozik a tisztelt Ház egy ilyen agrárgazdasági jelentéssel, merthogy az a kép, amit ez próbál bemutatni, egy - mondjuk így talán - együgyű mezőgazdasággal foglalkozik. Nem termelési értekezletre készülő jelentésre kíváncsi a parlament, hanem arra kíváncsi, hogy merre megy az agrárium, és azok a folyamatok, amelyek az előző évben történtek, milyen tanulságokkal szolgálnak. Nem egyszerűen termelési kérdésként kívánja értékelni az agráriumot, ahogy ez a korszerű agrárfelfogásból is következik, hanem egy olyan minőségi mezőgazdaságról gondolkodunk, gondolkodik a jövő mezőgazdasága, amely úgy állít elő értékes, szermaradványmentes, egészséges és biztonságos élelmiszert, hogy közben megőrzi a tájat, az élővilágot, a vízbázisainkat, talajaink termékenységét, és ráadásul olyan rendszerekben műveli ezt a termelő tevékenységet, amelyekben sokan munkát, megélhetést találnak. Ennek a többfunkciós mezőgazdasági modellnek és az ennek megfelelő értékelésnek a kimunkálása a jövő év feladata lesz. Készül az az agrár-, vidék- és környezetstratégia, amelynek részeként megfogalmazzuk a legfontosabb teendőinket, amelyek a három dimenzióban jelentkeznek, tehát minőségi termelési, környezeti és társadalmi, szociális, foglalkoztatási szempontból is elfogadható eredményre vezető mezőgazdasághoz vezethetnek bennünket.

Ez az agrármodell ráadásul a kis, közepes családi gazdaságok dominanciájára épül, tehát egy egészen másfajta jövőkép lebeg a kormány és az agrár-vidékfejlesztési kormányzat előtt, mint ami talán az elmúlt évek agrárjelentéseiből is kiolvasható volt. Egy ilyenfajta mezőgazdaság értékelésére nyilván más indikátorokra, más mutatókra van szükség, környezeti, gazdasági és társadalmi mutatókat egyaránt figyelembe kell venni. Ennek megfelelően és ezért állíthatom azt, hogy reményeink szerint a következő évi jelentés egy bővített tartalmú és ezekbe az irányokba kitekintő, sokkal inkább a vidékfejlesztés közegébe ágyazott mezőgazdasági felfogást fog tükrözni, és a jelentéseket is ennek megfelelően, ilyen indikátorok mentén szándékozik összeállítani.

A jelentést a kormány az október 15-i ülésén elfogadta, azt az Agrárgazdasági Tanács október 22-i ülésén megvitatta, és írásos állásfoglalását október 27-én készítette el, amit szintén a tisztelt Ház elé terjesztettünk.

Ezen túl a jelentés fölkerült a tárca honlapjára is, tehát hozzáférhető bárki számára, megismerhetők azok a folyamatok, amelyek ebből kiolvashatók. Merthogy mire is való egy ilyen jelentés? A folyamatokat kell tudjuk belőle megállapítani, amelyekből következtetéseket levonva változtathatunk az irányon, ha rossz irányba mennek ezek a folyamatok, illetve erősíthetjük azokat a folyamatokat, amelyek az általunk elképzelt irányba mutatnak.

Mit is mutat a 2009. évről ez a tükör, ez az agrárgazdasági jelentés? Jelezve, mondom még egyszer, hogy sok dimenzióról adatunk sincs, és ezek nem szerepelnek az agrárgazdasági jelentésben, összességében azt mondhatjuk el, hogy a negatív hatások és tendenciák voltak jellemzőek, meghatározóak a 2009. év agráriumára. Valószínűleg ez ráadásul túlságosan finom fogalmazás is, mondhatjuk úgy is, hogy mélyrepülése volt a mezőgazdaságnak, és a vidék társadalmának különösen.

Nézzünk néhány mutatót, amelyek természetesen ebből a megközelítésből fakadóan elsősorban gazdasági jellegű mutatók, de mutatják ezt a fajta folyamatot. A termelés volumene, hogy csak néhány ilyet említsek, 10 százalékkal csökkent, az agrárgazdasági GDP részaránya 2,5 százalékra csökkent. 9,5 százalékos termelői árcsökkenés következett be ebben az évben. Az agrárolló mutatója 3,9 százalékkal romlott. Folytatódott a hazai piacvesztés, az agrárium jószerivel már nemcsak az exportpiacait, hanem a hazai piacait is elvesztette. A kiskereskedelmi forgalom 3,7 százalékkal esett vissza. A mezőgazdaság jövedelmezősége a csatlakozás óta először csökkent 2009-ben. Az agrárkeresetek színvonala, itt persze csak a bérmunkásokról beszélünk, tehát az alkalmazotti körről beszélünk, ebben a körben is már csak 76 százaléka a nemzetgazdasági átlagnak - 2009.

Néhány jellemzőt a földügyekkel kapcsolatban. A földhasználati nyilvántartás ebben az évben sem készült el. Látjuk ennek a problémáit. Épp a különféle spekulációknak az ad lehetőséget, terepet, hogy tisztességes földnyilvántartása Magyarországnak, és különösen a földhasználatra vonatkozó nyilvántartása jószerivel nincs. Változatlanul megoldatlan az osztatlan közös tulajdon kiosztása. Döbbenetes ez a helyzet. Az Európai Közösségben nem is igazán értik, ha arról beszélünk, hogy osztatlan közös tulajdon; az nem létezik, hogy valakinek van tulajdona, és nem tudja megmondani, hogy hol van. Nos, ez a helyzet az osztatlan közös tulajdonnal, nem rendelkezhet a tulajdonos a földjével, támogatásokat nem vehet igénybe ezekre a területekre, kiszolgáltatott, és nagyrészt ugyanazoknak a tőkéstársaságoknak kénytelen bérbe adni változatlanul a földjét, akik egyébként is kedvezőbb helyzetben vannak.

Döbbenetes az állami földek bérbeadási statisztikája is. Most már még inkább látjuk, de a 2009. évre is elmondható, hogy a száz legjelentősebb haszonbérlő bérli a területek 78 százalékát - elképesztő! -, miközben a többiek állami földalaphoz nem tudnak hozzájutni. Nem is akármilyen bérleti díjakért, és ezt is tegyük azonnal hozzá. Most nálam van olyan bérleti szerződés - most tekintjük át ezeket az állami földbérleti szerződéseket -, ahol 100, azaz egyszáz forint hektáronként a szántóterületek bérleti díja egy évre, miközben a piaci bérleti díjak, attól függ, milyen minőségű területre, meg melyik tájon vagyunk, 30-50 ezer forint körüliek, de Nyugat-Magyarországon ennél lényegesen magasabb bérleti díjak is előfordulnak. Szóval, ebből az látszik, hogy a feltőkésítése zajlott ezeknek a tőkéstársaságoknak a közjó szolgálatára hivatott állami földkészletekkel is, merthogy az elengedett bérleti díj gyakorlatilag egyfajta hihetetlen versenyelőnyt hoz ezen a terepen ezeknek a tőkéstársaságoknak.

Ehhez járul persze a támogatásoknak a különbsége is. Itt mindjárt említeném, megvizsgálva, hogy az úgynevezett családi, egyéni gazdasági körben a támogatások egy hektárra jutó összege, továbbá a tőkéstársasági formában, zömében részvénytársasági formában művelt területeken mennyi is az a támogatási összeg, amit az állam ad, az arányt mondanám: 1,4-szerese átlagosan, amit a tőkéstársaságok egy hektárra kaptak ebben az évben, ahhoz képest, mint amennyit az egyéni társaságok támogatásként megkaptak.

(15.40)

Változatlanul rossz a mezőgazdaság szerkezete is. A növénytermesztés részaránya 60 százalék; évek óta mondjuk, hogy ezen változtatnunk kell. A termelés hatékonysága is rendkívül alacsony Magyarországon, az EU-átlagnak csak az 55 százalékát éri el, hogyha a dolgok termelési részét nézzük.

A 2009. évben a növénytermesztés hozamai jelentősen visszaestek, tovább apadt az állatlétszám, hogy néhány paramétert még idehozzak. Az ültetvények termőalapja tovább csökkent. A gépberuházásoknál az volt megfigyelhető, hogy a nagy gépek felé orientálódó támogatás következtében a kicsik szinte semmihez nem jutottak ezekből a gépberuházásokból, és a gépberuházások hasznát is nagyrészt azok a kereskedők fölözték le - nem akarok cégeket és neveket említeni -, akiknek nem igazán szánta volna az Európai Közösség ezeket a beruházástámogatásokat.

Az erdőgazdaság számára megszűnő támogatási lehetőségek szűkítették a mozgásteret, az élelmiszeripar teljesítménye visszaesett, csökkent a beruházás az élelmiszeripar területén is, arról nem is beszélve, hogy a kis helyi feldolgozók értékesítéskapacitásai semmilyen mértékben nem növekedtek.

Nézzük a 2009. év egy másik szeletét, a foglalkoztatást. A foglalkoztatásban a bérmunkások aránya ebben az évben valamelyest csökkent, és az önfoglalkoztatás növekedett. Az önfoglalkoztatás, az úgynevezett nem fizetett munkaerő a meghatározó a mezőgazdaságban, mindig is az volt, a család elsősorban a saját munkaerejét használja föl, és nem fizetéshez jut e révén, hanem fönntartja a saját életfeltételeit, illetve fejleszti tovább a gazdaságait. Ettől tartalmasabb a családi gazdálkodás minden más formánál és a tőkebefektető társasági formánál.

Nos, ha megnézzük, hogy 1 hektár terület hány munkahelyet teremt, mekkora a foglalkoztatási kapacitása ugyanannak a földnek, és összehasonlítjuk a két szereplői kört, akkor azt látjuk, hogy miközben a tőkéstársasági körben nagyjából ugyanakkora földterületen 83 ezer főnyi bérmunkást foglalkoztat a mezőgazdaság, azonközben, ha a részfoglalkoztatású bérmunkások egy részét is ideszámítjuk, valamint az önfoglalkoztatást figyelembe vesszük, ahogyan ez normális a mezőgazdaságban, akkor ehhez a 83 ezerhez képest a családi gazdasági kategóriában 346 ezer fő a foglalkoztatási kapacitás, négyszerese ugyanannak a földterületnek a foglalkoztatási kapacitása, attól függően, hogy milyen gazdasági formában használjuk a földet. Érthető módon, aki tőkét fektet be, nyilván azért teszi, hogy a hasznot onnan kivegye, a család meg visszaforgatja, és foglalkoztat belőle, önmagát is foglalkoztatja, és megél belőle a család.

Tehát ezek az adatok jellemzőek a 2009. évre, ami tanulságokkal szolgál a jövőre nézve. Ha valóban 1 millió új munkahelyet akarunk létrehozni, és 200-300 ezer munkahelyet az agrárium és a vidék környékén szeretnénk teremteni, akkor egyszerűen nincs lehetőség arra, hogy más irányba menjünk, mint a családi gazdálkodási modell általános kiterjesztése irányába, mert különben ezt az elvárást egészen bizonyosan nem fogjuk tudni teljesíteni. Most láttam az elemzést, az Új Magyarország vidékfejlesztési program félidejű fölülvizsgálata zajlik: döbbenetes, hogy abban a kategóriában, ahol elköltésre került a beruházások nagy része, ott vállalási szinten csökkenti a munkaerőt. Tehát a beadott pályázatoknál csökkentett munkaerővel számol, kicseréli a géppel, és erre költöttünk el 400 milliárd forintot! Döbbenetes egyébként! Valóban, ennek semmi köze a vidék megtartóképességéhez, a munkahelyteremtéshez és hasonlókhoz, itt masszív tőkeérdekekről volt szó az állami pénzek és az európai közösségi pénzek elköltése mentén. 2500 fővel csökkent a mezőgazdaság foglalkoztatása, annak hatására, hogy ezeket, az ilyen típusú beruházásokat finanszíroztuk hatalmas összegekkel, és erre mondta Gráf miniszter úr, hogy a hatékonyságot kell növelni.

Kinek a hatékonyságáról van szó, kedves uraim? És minek a hatékonyságáról beszélünk? Kit akarunk előrevinni? Nem az emberekről szól ez a történet? Nem a helyi közösségekről szól? Nem a gazdaság szereplőiről szól? Nem a faluról szól? Nem a vidékről szól ez a történet? Kiről szól? Néhány száz tőkebefektető társaság érdekeiről szól a történet? Akkor rendben van ez az irány! De azt gondolom, hogy ezek a foglalkoztatási adatok és azok a tendenciák, amelyek 2009-ből leolvashatók, finoman szólva megfontolandók, és valószínűleg a magyar társadalom és a magyar vidék nem abba az irányba akar menni, amit ezek a tendenciák nekünk itt előrevetítenek.

Csökkent a nemzeti kiadási oldal - hogy még a 2009-es agrárköltségvetés összefüggéseit idehozzam -, tehát folyamatos a kivonulás, ezt látjuk, folyamatos a nemzeti kivonulás az agrárium költségvetési finanszírozásából.

Még egy kicsit itt a támogatásokról: már az is döbbenetes, hogy miközben az Új Magyarország vidékfejlesztési programban negyven-egynéhány jogcímen a vidék számára hasznos intézkedések sorát sorolja fel az európai vidékfejlesztési rendelet, ezenközben 4-5 támogatási jogcímen elköltik a források nagy többségét. Tervszinten 40 százalékot terveztek az úgynevezett fizikai tőke fejlesztésére, ezek a nagyberuházások, ezek a tőkéstársaságok beruházásigényei. Ehhez képest 2009-ben ez az arány 61,5 százalék volt, tehát a teljes támogatási forrás 61,5 százalékát a fizikai tőke fejlesztésére, ezekre a nagyberuházásokra, a tőkéstársaságok feltőkésítésére fordította az előző kormány, egész konkrétan, számszerűen 185 milliárd forint támogatást adott ki a tárca, ebből 114 milliárd ment a fizikai tőke fejlesztésére. Ez az egyik oldala.

A másik oldala, hogy milyen játékszabályok mentén osztották el azt a forrást, amit egyébként idetettek a beruházástámogatásra. Hát döbbenetes! Egy példát szeretnék mondani. 2009, kertészeti beruházástámogatás, pályázati kiírásból mondom a példát: 5 ezer négyzetméter üvegfelület a minimális beruházási pályázati föltétel. Tehát aki nem akar egy félhektáros kertészetet, az bele se vágjon, az a közelébe nem jut, kizáró kritérium az 5 ezer négyzetméter üvegfelület. Tudják, mennyi ennek a pályázati kiírás szerinti elismert bekerülési költsége? 125 millió forint! Melyik az a család, tessenek mondani, hogy a gyerek hazajön, mondjuk, elvégezte a kertészeti egyetemet, és hazajön gazdálkodni, ott a föld, üvegházat kellene létesíteni. Tessék mondani, melyik az a család, akinél így, zsebben ott van a 125 millió forint, hogy ebbe belevághasson? Tessenek nekem erre választ adni! Kiről szól akkor ez a történet?

És akkor itt már nem is hozom ide a LEADER ügyeit, ez egy külön történet, egyszer majd kellene egy ilyen LEADER-napot tartani ebben a parlamentben, ahol megvitathatjuk, mi is történt itt a vidékfejlesztés forrásaival, mi is lett abból a LEADER-programból, amit az Európai Közösség nagyon helyesen a helyi kezdeményezések fölkarolására szánt, hogyan lett a helyi vidékfejlesztési irodákból pártiroda-hálózat, miután kiszorult a kormánypárt az önkormányzatokból, és hogyan történt ennek a finanszírozása, kikből is állnak ezek a HACS-ok időnként. Szóval, ez egy külön történet, ezt most nem szeretném idehozni, de 2009 számos botrányos történettel szolgálhat a LEADER-programmal kapcsolatban is.

Nem folytatnám, hanem talán egy-két dolgot a tanulságok okán a jövőre vonatkozóan szeretnék szóba hozni. A jelentések, ismétlem, arra valók, hogy megpróbáljuk a folyamatokat értékelni, és döntéseket hozni, hogy jó-e ez az irány, vagy más irányba szándékozunk menni. Azt hiszem, a jelzett folyamatok vagy a jelzett események azt mutatják, hogy ebbe az irányba nem vezet út, ha valóban a vidék felemeléséről, a vidék fejlesztéséről akarunk beszélni, ha valóban a helyi gazdaságot és társadalmat akarjuk megerősíteni, ha valóban a családokat, mint a társadalom és a gazdaság alapegységét akarjuk helyzetbe hozni, és nem a tőkebefektető társaságok extraprofitigényét próbáljuk kiszolgálni költségvetési forrásokkal, földjuttatással és minden egyébbel, amire példákat hoztam.

Milyen mezőgazdaságot is akarunk? Mik is legyenek azok a célok, amelyek mentén megfogalmazzuk - reményeink szerint január végéig - azt a tízéves kitekintésű agrár-, vidék- és környezetstratégiát, aminek gyökeresen más irányba kell mutatnia, mint az elmúlt időszak agrár-, vidékpolitikája mutatott? A továbbiakban azt remélem, hogy társadalmi vitát folytathatunk majd erről a stratégiáról február-március folyamán. Szeretnénk áprilisban a kormány elé terjeszteni ezt a stratégiát, a legszélesebb körben szeretnénk persze konszenzust kialakítani, de a tekintetben ne legyenek illúzióink, hogy mindenkivel sikerül konszenzusra jutni.

(15.50)

Itt láthatóan egy szűk csoport masszív tőkeérdekei nyilván ellentétesek azzal az iránnyal, amit itt agrár-, vidék- és környezetpolitika címén a nemzeti együttműködés kormánya a kormány programjában is meghirdetett.

Mik is ezek a fontosabb elemek, célok? Mi mozgat bennünket? Mit is akarunk az agráriummal és a vidékkel? A kormányprogramhoz kapcsolódóan szeretném ezek közül a legfontosabbakat kiemelni. Mindenekelőtt a vidéki munkahelyek megőrzése és gyarapítása. Sokkal többre képes ez a föld, sokkal több embert tud eltartani egy másfajta megközelítés esetén. Kiválóak az adottságaink, tehát sokkal nagyobb a munkahelyteremtő kapacitása is ennek a Kárpát-medencének, mint amit ma ebből kihasználunk.

Másodikként említem a népesség megtartását, a demográfiai egyensúly helyreállítását. Ez talán ma még nem tűnik olyan tragikusnak, de tragikussá fog válni a nagyon közeli jövőben. Tehát nekünk is mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy ezt a lejtmenetet, ezt a demográfiai lejtmenetet megállítsuk, és ehhez kínálkoznak eszközök, ha az állam eszközeit valóban a közjó mentén használjuk föl.

Egy példát hadd hozzak, amit szintén tavasszal szeretnénk indítani, egy olyan programot, amelyet demográfiai földprogramnak nevezünk. Fiatal párok, akik vállalják, hogy letelepednek, gazdálkodnak, és vállalják, hogy 2-3 gyereket legalább világra hoznak, és tisztességgel fölnevelnek, nos, ők sokkal inkább érdemesek arra, hogy ők kapják meg az állami földeket; 25-50 éves tartós földbérletre szándékozunk nekik adni, örökölhető jogként. És készül az a csomag, ami a földön túl az egyéb támogatásokat is a család köré pakolja. Az a tapasztalatom, az egyetemen is teszteltem fiatalok között, akik az intézetben végeznek, különösen, miután sokszor ezek a fiatalok 10-15 multinál interjún vesznek részt, és még meg is alázzák őket, és nincs munkahelyük, és sokakban a családon keresztül megvan a kötődés a vidékhez, a földhöz, azt remélem, hogy ez a program nemcsak munkahelyeket fog teremteni, nemcsak jobb fölhasználását biztosítja az állami földkészleteknek, hanem egyúttal a demográfiai problémákon is segíteni tud.

Harmadikként említem az agrár- és élelmiszer-gazdaságunk versenyképességének növelését, természetesen. A versenyképesség definíciójára szintén fél napot kéne szánni; kinek és minek a versenyképességéről beszélünk.

Negyedikként említem az élelmiszer és az élelmiszer-ellátás biztonságának szavatolását, az élelmezés- és élelmiszer-biztonság növelését, a kiszolgáltatottságunk csökkentését; továbbá a vízbázisok, a talajok, az élővilág és a tájak megőrzését, a környezetbiztonság növelését.

Hatodikként említem a helyi erőforrásokra és rendszerekre is támaszkodó energiaellátást. Ezek az igazi nemzetbiztonsági kérdések, ugyanis a föld, a vízkészletek, az energiaellátás határozza meg egy nemzet biztonságát, és az a kérdés, hogy az állam képes-e ezeket az erőforrásokat a kezében tartva szavatolni ezt a fajta nemzetbiztonságot. Ezért fontos, hogy az állam kezében maradjanak az erőforrások, és ezt mint nemzetbiztonsági kérdést kell kezelnünk, ennek következtében maga a mezőgazdaság is, amely használja ezeket az erőforrásokat, nemzetbiztonsági kategóriába kell hogy kerüljön.

A vidéki életminőség javítása, a vidéki gazdaság több lábra állítása, és végül a város és vidéke szoros kapcsolatának helyreállítása. Régen város és vidékéről beszéltünk. Össze kell újra kapcsolni a két egymásra utalt kört, és újra kell építeni a társadalom szövetét, város és vidéke közti kapcsolatokat, ami piaci kapcsolatokat is jelent, hátországot, környezetbiztonságot és sok egyebet, ami reményeink szerint a társadalom szövetének megerősítéséhez fog vezetni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Barátaim! Hölgyeim és Uraim! Néhány tendenciára szerettem volna fölhívni a figyelmet a 2009-es év agrárjelentése kapcsán, nem titkolva azt a véleményét a tárcának, hogy ez az irány, amit ez a jelentés jelez, folytathatatlan más irányba. Az ökoszociális piacgazdasági modellnek megfelelően egy többfunkciós mezőgazdaság irányába, egy, a vidékfejlesztés közegébe ágyazott mezőgazdaság irányába gondoljuk a vidék továbbfejlesztését. És amennyire csak lehet - bár ez a fogalom is magyarázatra szorul - vissza szeretnénk szerezni a szuverenitásunkat és önrendelkezésünket, illetve meg kívánjuk tartani azok fölött az erőforrások fölött, amelyek meghatározzák a nemzet biztonságát.

Erre kaptunk fölhatalmazást, erre vállalkoztunk, és e fölhatalmazás birtokában ezt a programot fogjuk végrehajtani.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Horváth István úrnak, a mezőgazdasági bizottság előadójának, az országgyűlési határozati javaslat előterjesztőjének 10 perces időkeretben. Öné a szó, képviselő úr.

HORVÁTH ISTVÁN, a mezőgazdasági bizottság előadója, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A kormány 2009-ben nem biztosította a nemzeti agrártámogatások reálértékének megőrzését. Ez a KSH által megadott fogyasztói árindexből számított 28,5 százalékos korrekciós tényezővel számítva 2009-ben minimálisan 228,1 milliárd forint kifizetésével valósult volna meg, ezzel szemben csupán 167,2 milliárd forint került kifizetésre.

Az agrárnépesség kereseti viszonyai alig érzékelhetően javultak, ennek ellenére tartósnak bizonyul a társadalom egészéhez képest mért elmaradás, ugyanis a nettó átlagkereset a nemzetgazdasági átlagnak mindössze 76 százalékát érte el. Így továbbra sem teljesülnek az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvényben leírt arányos munkajövedelemre vonatkozó kritériumok.

2009-ben sem a keresleti-kínálati viszonyok, sem az erre hivatott állami szervezetek továbbra sem tudták megakadályozni a piaci erőfölény alkalmazását az élelmiszer-ellátási lánc egyes szereplőinél. Ez is hozzájárult az agrárolló további kedvezőtlen alakulásához.

A mezőgazdasági GDP aránya a nemzetgazdaságon belül az előzetes adatok szerint 2009-ben 2,5 százalékot tett ki, vagyis az előző évhez képest 6,3 százalékkal csökkent, sőt a válság sújtotta ipari termelésnél is nagyobb visszaesést szenvedett el az agrárágazat. A mezőgazdaság teljes kibocsátása 2009-ben 1621 milliárd forint volt, folyó áron számítva ez 17,6 százalékkal alacsonyabb az előző évinél. A teljesítménycsökkenést elsősorban a gabonafélék és az ipari növények termésmennyiségének és árának egyidejű visszaesése okozta. A kibocsátás volumene 9,9 százalékkal csökkent az előző évhez képest. 2009-ben a növényi termékek termelésének volumene összességében 14,5 százalékkal, az élőállatok és állati termékek kibocsátása 2,3 százalékkal csökkent.

A mezőgazdasági termelés a sokéves törekvések ellenére is továbbra is egyoldalú a növénytermesztés javára. Nem valósult meg tehát az elmúlt évek kormányzati célkitűzése, mert nem sikerült erősíteni az állattenyésztés mezőgazdaságban betöltött szerepét. E folyamat következményeként romlanak az ágazat foglalkoztatási, valamint a környezeti és tájfenntartási feladatok teljesítésének lehetőségei.

Az agrárgazdaság fejlődését, szerkezetét csak részben magyarázzák az ágazaton kívüli tényezők, az éghajlat, a világpiac, a globalizáció és a jelenlegi hazai makrogazdasági feltételek. A termelés hatékonyságával és színvonalával kapcsolatos mutatók is kedvezőtlenek. 2009-ben a nemzetgazdaságban 4504 milliárd forintot, a GDP 17,3 százalékát fordították beruházásokra, ami összehasonlító áron 8,6 százalékkal kevesebb az előző évinél.

A gépberuházások éves szinten 14 százalékkal, az építési beruházások 4,2 százalékkal csökkentek. Egész évre jellemző volt a gazdasági válság hatása, a vállalkozások csak a legszükségesebb beruházásokat hajtották végre, egyrészt a finanszírozási kínálat megváltozása, másrészt a külső és belső kereslet visszaesése miatt. A mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékek kivitelének értéke 5112 millió eurót, behozatalának értéke 3395 millió eurót tett ki. Az EU-csatlakozást követő években az agrár- és élelmiszer-termék kivitele és behozatala euróban számolva évről évre emelkedett. 2009-ben azonban 670 millió euróval, azaz 12 százalékkal csökkent. Ugyanakkor az import értéke 464 millió euróval, 12 százalékkal esett vissza.

A külkereskedelem 1716 millió eurós exporttöbbletet eredményezett, amely 205 millió euróval maradt el az előző évi eredménytől. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy évek óta csökken a feldolgozott termékek kivitelének aránya, behozatalának aránya pedig folyamatosan emelkedik.

(16.00)

A mezőgazdasági, vadgazdálkodási és halászati társas vállalkozások üzemi eredménye 2009-ben 44 százalékkal, az adózás előtti eredmény még drasztikusabban, 58 százalékkal csökkent. A tesztüzemi rendszer adatai alapján az egyéni gazdaságok adózás előtti eredménye 36 százalékkal esett vissza. Az elmúlt években az adózás előtti eredmény alakulásában a társas vállalkozások esetében sokkal nagyobb ingadozás volt megfigyelhető, mint az egyéni gazdaságoknál.

Komoly problémát jelentett az agrárolló alakulása. A mezőgazdasági termelői árindex és a mezőgazdasági ráfordítások árindexének hányadosa, az agrárolló mutatóértéke 2009-ben 63 százalék volt, azaz drasztikusan romlott. A mezőgazdasági termékek termelői árszínvonala 2009-ben az előző évhez viszonyítva 9,5 százalékkal esett vissza, ami a növényi termékek árszínvonalának 13 százalékos, az élőállatok és állati termékek árainak 5 százalékos csökkenéséből adódott, a mezőgazdasági termelés ráfordítási árszintje viszont csak 6 százalékkal mérséklődött.

Az előző évek erőteljes emelkedése után leginkább a műtrágyák és a vásárolt takarmányok ára csökkent, 11, illetve 18 százalékkal, ami összességen összefüggésben van a csökkenő felhasználással, a magas bázissal, valamint az előző évek rohamos árnövekedésével. 2009-ben a műtrágya felhasználása újra csökkent, egy hektár mezőgazdasági területre csupán 64 kilogramm műtrágya jutott hatóanyagban kifejezve, ami tovább rontja a hazai talajok tápanyag-ellátottságát.

Az élelmiszer-, ital- és dohánygyártás 2009. évi 2078 milliárd forintos értékesítése 2 százalékkal marad el az előző évitől. Adózás előtti eredménye a 2008. évi 10,5 milliárd forint veszteséggel szemben 2009-ben 54 milliárd forintra nőtt. Az élelmiszeripar helyzetének romlása 2009-ben is folytatódott. A jövedelmezőség javulása ellenére csökkent a termelés és a foglalkoztatás. 2009-ben folytatódott ez a tendencia, ami az élelmiszer-ipari termelés és a belföldi értékesítés visszaesését mutatja. Az élelmiszer-termelés helyzetét jellemzi, hogy 2003 óta - 2006 kivételével - minden évben mérséklődött az iparágból piacra kerülő termékmennyiség, különösen belföldi relációban drasztikus a visszaesés. Ha a 2003. évet vesszük 100 százaléknak, az iparág összes értékesítése 2009-re 20 százalékkal csökkent. Ezen belül a belföldi értékesítés mintegy 28 százalékkal esett vissza, az élelmiszeripar tehát a hazai piacon szenvedte el a legnagyobb veszteségeit.

A jelentés pontos képet ad az élelmiszer-gazdaságról, azaz a termékpályáról, a dezintegráció és a nemzetközi versenyképesség problémáiról. A termékpálya szereplői mindaddig ki lesznek téve a nemzetközi piaci ármozgásnak, amíg nem alakul ki közöttük bizalmi viszony. Ennek kiépítésére kell törekedni a beszállítók, a feldolgozók és a kereskedők között, egyébként nem leszünk képesek csillapítani az egyes termékek nagy árkilengéseit.

Az élelmiszeriparban az éves beruházás összege 2009-ben kisebb volt, mint az értékcsökkenés. Az élelmiszer-ipari fejlesztések tehát még a termelés szinten tartását sem biztosítják, ami tovább növeli a beszállítók problémáit. A mezőgazdasági termelői árak közel 10 százalékkal csökkentek, az élelmiszer-ipari átadás árai stagnáltak, a fogyasztói árak viszont 4,4 százalékkal növekedtek. 2009-ben a hatóságok magatartására jellemző volt, hogy megélhetési hatóság szerepében tűntek fel azzal, hogy sok esetben indokolatlanul, az EU-átlagnál nagyobb díjakat szedtek be és büntettek. A bírságokkal való szabályozás helyett a közös érdekek indokolt előtérbe helyezése lett volna a szempont.

A parlagfűvel kapcsolatos problémák a földhasználók és tulajdonosok gondjai közé tartoznak. Az érintettek sok esetben forráshiány és a szélsőséges időjárás miatt képtelenek a szakszerű talajművelésre és növényápolásra, ami miatt büntetésekre számíthatnak. Ehelyett az ágazat több milliárd forintot költ a parlagfű eseti irtására, a parlagfű-mentesítési program tehát se nem gazda-, se nem környezetbarát, ezért mielőbb szükség van a szabályozás módosítására.

2009-ben az AKG-támogatások részesedése aránytalanul alacsony volt. A géptámogatásoknak a vidékfejlesztési támogatáson belüli magas aránya miatt Magyarországon ebből az intézkedésből elsősorban a gépkereskedők és a gépgyártók húztak hasznot.

Aggodalomra ad okot a gazdálkodók jövedelemhelyzetének kirívó romlása, valamint a kivitel és a behozatal termékszerkezetének alakulása. Fontos prioritás a hazai tulajdonban lévő feldolgozóipar fejlesztése a növénytermesztés, a kertészet, az állati termékek tekintetében egyaránt. A munkahelyteremtést megelőzi az időszaki foglalkoztatás kérdése, ahol az adminisztráció csökkentésére van szükség, a feldolgozóiparban lenne lehetőség a foglalkoztatás bővítésére, a kiöregedő munkaerőnek nincs megfelelő utánpótlása.

Az erdőgazdálkodásban a befektetéseket kell hangsúlyozni, minőségi fatermesztésre van szükség, a szén-dioxid-kvóta eladásából az erdőgazdálkodókat is támogatni indokolt. A vadgazdálkodás eredményességét rontja, hogy a vadászat 16 milliárd forintos éves árbevételéből mindössze 20-22 százalékot tesz ki a vadhússal kapcsolatos árbevétel, miközben 200 ezer nagyvad és félmillió apróvad kerül terítékre. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

A többit majd a kétpercesben, köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Szabó Rebekának, aki a mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleményét ismerteti, tízperces időkeretben. Öné a szó, képviselő asszony.

SZABÓ REBEKA, a mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tehát röviden: a bizottságban november 10-én megfogalmazódott kisebbségi véleményt ismertetném, alapvetően ez az MSZP és az LMP véleményét jelenti.

Az MSZP alapvetően azt fogalmazta meg a jelentés kapcsán, hogy ez alapos, hasznos és adatgazdag jelentés, amely jól bemutatja, hogy a mezőgazdaságon belüli erőviszonyokban jelentős aránytalanság tapasztalható. Azonban erősen problémásnak találták, hogy annak ellenére, hogy a jelentés elején van egy olyan kijelentés, hogy az anyag kerül minden minősítést, később mégis számos olyan minősítést tartalmaz, amely szerintük nem ennek a jelentésnek a feladata lett volna, hanem az Országgyűlés feladata, illetve nehezményezték, ahogyan a támogatások kifizetését a jelentés minősíti, ilyen értelemben egyfajta trükközésként.

Mindkét párt - tehát az MSZP és az LMP - kifogásolta azt, hogy tulajdonképpen ezt a jelentést jó néhány héttel korábban, még a költségvetési törvény tárgyalása előtt kellett volna megvitatnunk, hiszen akkor tudtuk volna, hogy miből indulunk ki, és tudtuk volna, hogy hol igényel az ágazat igazán több forrást, tehát ez hasznos információ lett volna még a költségvetési törvény tárgyalása előtt. Ezt a jövőben jó lenne majd így időzíteni.

Az LMP véleménye pedig alapvetően az volt, hogy a jelentés egy olyan elavult struktúrát tükröz, amely nem segít minket abban eléggé, hogy a tendenciákat meglássuk, illetve tudjuk ezeket viszonyítani a stratégiai célokhoz. Alapvetően az indikátorok elmozdulását rögzíti csak, de nem viszonyítja ezt az elérni kívánt célhoz, és azt mondtuk, hogy hiányzik a jelentésből a komplex vidékfejlesztési megközelítés, illetve a mezőgazdaság alapjául szolgáló természeti erőforrások használatának leírása, jellemzése is.

De majd a részletesebb véleményemet a vitában fogom kifejteni, úgyhogy köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! A kormány álláspontját Ángyán József államtitkár úr az expozéban már ismertette.

Tisztelt Országgyűlés! Most a fenntartható fejlődés bizottsága álláspontjának ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerint ötperces időkeretben. Megadom a szót Turi-Kovács Béla képviselő úrnak, a bizottság előadójának. Öné a szó, képviselő úr.

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA, a fenntartható fejlődés bizottsága előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A fenntartható fejlődés bizottsága megtárgyalta az előterjesztéseket - mindkét előterjesztést -, és mindkét esetben 12 igen szavazattal, 2 tartózkodás mellett azt támogatta.

Azt kell mondanom, tisztelt Ház, hogy a bizottságnak ez az ülése bizonyos tekintetben határkőhöz érkezett, hiszen a bizottság tagjainak itt kellett szembesülnie azzal - ha eddig nem tették volna -, hogy az elkövetkezendő időszakban nem egyszerűen környezetvédelmi bizottságként működik, hanem egy szélesebb körben, szélesebb kört összefogó, nemcsak a tárcarendnek, hanem a kívánalmaknak is megfelelő rend szerint, azaz vizsgálnia kell és egységesen kell vizsgálnia a következőkben a mezőgazdaság, a vidék és a környezetvédelem ügyeit.

(16.10)

A bizottság ennek szellemében hallgatta meg Ángyán József államtitkár urat, aki egy igen részletes ismertetésben tulajdonképpen föltárta mindazokat a tényeket, amelyek részben benne vannak ebben az előterjesztésben, részben pedig ezen túlmutatnak.

Fontosnak tartom elmondani, hogy az teljesen egyértelművé vált már ebből az előterjesztésből is, hogy ez nem egyszerűen csak a mezőgazdaság 2009-es évének az összefoglalója, hanem egy nyolcéves kormányzati időszak végterméke. És ez a végtermék egyértelműen mutatja nyolc év sikertelen kormányzását. Az az eredmény, amelyet föl tudnak mutatni és számszerűsíteni lehet, az világosan azt mutatja, hogy egyetlenegy igazi cél volt az elmúlt nyolc év kormányzása alatt, ezt ki merem mondani. Számtalan különböző bizonytalankodás, irányváltás mellett egyben következetes volt a szocialista kormányzás: a nagybirtok hazai megteremtésének szándékában. Ez a szándék vezérelte ezt a kormányt mindvégig, klientúráját kívánta termőföldhöz juttatni, klientúráját kívánta birtokhelyzetbe juttatni, és ezt kívánta jutalmazni nyilvánvalóan a lehetséges támogatásokkal is.

Az teljességgel elképesztő ugyanis, hogy olyan számok mutatkoznak, hogy a magyar agrártermelés szereplőinek mindössze 6,7 százaléka az, ahová eljut az a támogatás, amelynek el kellene jutnia több százezer helyre. Az is egy teljesen elfogadhatatlan és elképesztő helyzet, hogy amikor meg kellett határozni azt az Európai Unió által meghatározott egységet, amely behatárolja, hogy mekkora birtokok azok, amelyek hozzájuthatnak egyáltalán támogatáshoz, akkor 4 EUME-ban határozták ezt meg 2 helyett. Nem véletlenül, kifejezetten azért, hogy elvonják a kisebb birtok elől azt a lehetőséget, amely az életben maradást jelentette.

A bizottság egységes álláspontja volt, még a tartózkodóké is, hogy az elkövetkezendő időben új helyzetet kell teremteni. Ennek az új helyzetnek a megteremtése nem történhet másként, mint hogy immáron a kétharmados többség birtokában nagyon határozott lépéseket, egy olyan agrárreformot kell elindítani, amely magában foglalja a vidékfejlesztés lehetőségeit, és magában foglalja a környezetvédelemnek is egyfajta megújítását. A forrásegyesítés hozhatja meg csak azt a lehetőséget meggyőződésem szerint, de ez volt a bizottság meggyőződése is, hogy az elkövetkezendőkben ez a reform sikeres legyen.

Van egy alapvető igény, amelyben azt gondolom, a kormányzat szándéka találkozik az ország - meggyőződésem szerint - túlnyomó többségének a kívánalmával. A magyar vidék nem lehet a nagybirtok vadászterülete. Következésképpen meg kell erősíteni a kis- és középbirtokot. Ugyanakkor ez a kis- és középbirtok ma olyan helyzetben van, hogy ha nem tudunk új lehetőségeket, új irányokat nyitni a számára, akkor nagyon nehezen vagy alig tud életben maradni.

Az elkövetkezendő idő arról kell szóljon ezért az én meggyőződésem szerint, hogy világosan és egyértelműen el kell tudni fogadtatni a mezőgazdaság szereplőivel, különösen a kis- és törpebirtokosokkal: szövetkezés nélkül nincs igazán talpon maradás. A szövetkezés tekintetében pedig nem lehet más lehetőség, mint olyan szövetkezési formát kínálni az emberek számára, amely egyértelműen a teljes vertikumot átfogó lehetőséget garantál a termeléstől a földolgozáson és az értékesítésen keresztül az egész vertikum átfogására. Ha ezt föl tudjuk ajánlani, azt kell mondanom, még mindig van akkora megtartó erő, és van a magyar vidékben akkora lehetőség, hogy az elkövetkezendő időben a kis- és középbirtok megerősítésével valóban meg lehet teremteni a magyar vidéken azt a legalább 300 ezer új munkahelyet, amely 300 ezer új munkahely garantálhatja a falvak megmaradását, garantálhatja az egész vidék felvirágzását.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalások következnek, 20-20 perces időkeretben. Ezen időszak közben kettőperces felszólalásokra nincs lehetőség.

Megadom a szót Horváth István képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának. Öné a szó, képviselő úr.

HORVÁTH ISTVÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Ha megengedik, először a bizottsági többségi véleményt mondom el vezérszónokként, hiszen az előbb félreérthető volt, amikor elnök úr megkért, hogy mondjam el a felszólalásomat, nem volt egyértelmű, hogy a bizottsági többségi véleményt kérte, ezért a vezérszónoki anyaggal készültem. Úgyhogy elmondom a bizottsági véleményt, és befejezem a vezérszónoklatot.

A bizottsági vélemény a következő.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága 2010. november 10-ei ülésén megvitatta az agrárgazdaság 2009. évi helyzetéről szóló J/1482. számú jelentést, és 17 igen, valamint 4 nem szavazattal a jelentést általános vitára alkalmasnak találta.

A mezőgazdasági bizottság az általános vitára való alkalmasság elfogadása mellett az alábbi önálló bizottsági indítványról szavazott. A határozati javaslat 1. pontja: az Országgyűlés tekintettel az agrárgazdasági fejlesztéséről szóló '97. évi CXIV. törvény előírásaira, és figyelembe véve az Agrárgazdasági Tanács megállapításait, elfogadja az agrárgazdaság 2009. évi helyzetéről szóló jelentést. 2. pont: Ez a határozat a közzététel napján lép hatályba. Az előbbi önálló bizottsági indítványt 17 igen és 4 nem szavazattal fogadta el a bizottság.

Tisztelt Országgyűlés! Az agrárgazdaság 2009. évi teljesítményeiről valós képet mutat, és kritikailag értékel. A jelentés magában foglal minden olyan létező információt, amely az agrárgazdaság 2009. évi folyamatainak megismertetéséhez és nemzetgazdasági szerepének megítéléséhez szükséges. A bizottsági ülésen egyöntetű volt a vélemény, hogy egy nagyon színvonalas, nagyon adatgazdag, szakmailag magas színvonalon kidolgozott jelentésről van szó, amely feltárja a valós problémákat, és jól mutat rá a tendenciákra. A bizottsági ülésen a tényeket figyelembe véve az is megállapítható volt, hogy a 2009. évi agrárgazdaságról szóló jelentés az eddigi legnegatívabb jelentés, amelynél csak a 2010-es jelentés lenne még lehangolóbb, de mivel jövőre ez a fajta műfaj megszűnik, így erre nem lesz lehetőség; a 2010-es év sokkal rosszabb mutatókkal rendelkezik, mint a 2009-es év.

A jelentés valós adatokon alapszik, és a valóság rémisztő. A 2009. évi agrárjelentés egy kiváló helyzetértékelést ad nemcsak az elmúlt évről, hanem az elmúlt húsz évről, hogy a rendszerváltás után hova jutott a magyar mezőgazdaság, a magyar vidék.

A jelentéssel kapcsolatban szeretném felhívni a tisztelt parlament figyelmét arra, hogy a szakmai anyag igazából egy tükör, és nemcsak az ágazat tükre, hanem a vidéki élet tükre is egyben. Jelen pillanatban olyan helyzetben van az ágazat, hogy vidéken az embereknek csak egy szűk csoportja tud a mezőgazdaságból megélni, a többség sajnos nem. A 2009. évi agrárjelentés tényadataiból és tendenciáiból egyértelműen elmondhatjuk, hogy a húsz évvel ezelőtti rendszerváltozás legnagyobb vesztese a magyar mezőgazdaság és a vidéki, falusi emberek. A falvakban megszűnt a foglalkoztatás, a jövedelemtermelés lehetősége, az emberek elvesztették vagyonuk jelenetős részét, hiszen nagyon sok faluban a lakóingatlanokat a bankok már fedezetnek sem fogadják el, hiszen úgy értékelik, hogy semmi értékük nincsen. A fiatalok elhagyják a falvakat, hiszen nincs jövőképük.

Tisztelt Országgyűlés! Azért fontos e jelentés megtárgyalása és elfogadása, hogy szembesítsük magunkat a valós problémákkal, és e jelentés ad részünkre egy alapot, egy motivációt, hogy e gondok megismerésével változtatni tudjunk a közös jövőnk érdekében. Végül szeretném megköszönni a jelentés készítőinek a magas színvonalú szakmai munkát.

Kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy fogadják el az agrárgazdaság 2009. évi helyzetéről szóló J/1482. számú jelentést és a H/1646. számú határozati javaslatot. Ez a bizottság többségi véleménye.

Most a vezérszónoki kérdésekkel szeretném folytatni. Azt is ki szeretném hangsúlyozni, ahogy Ángyán professzor úr, államtitkár úr is erre már utalt, hogy közel egymillió hektár termőterületről nincs földhasználati nyilvántartásunk. A nyilvántartás az ország 7,78 millió hektár termőterületéből csak 6,81 millió hektárra vonatkozóan tartalmaz adatokat, amely 87,5 százalékos fedezettséget jelent. A Nemzeti Földalappal kapcsolatos kritika jogos, amely szerint 2009-ben az összes értékesített földterületnek csupán 10 százalékát adták el kisebb egységekben.

A jelentés nem tér ki az EU-támogatások finanszírozási kérdése kapcsán a gazdák és a bankok, illetve a gazdák és a kifizető ügynökség, MVH viszonyára.

(16.20)

Az elmúlt években a támogatások 10-20 százaléka a bankokhoz vándorolt, az agrár-környezetgazdálkodást pedig sok esetben kizárták az előfinanszírozásból. Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program Monitoring Bizottságban nem adtak érdemi tájékoztatást a technikai segítségnyújtás keretéről, holott szigorú szakmai és civil kontrollra lett volna szükség.

A LEADER-programot Magyarországon olyan jelenségek kísérték, amelyek zavarták annak eredeti vidékfejlesztési funkcióját. A LEADER-program lényege a szubszidiaritás, amely a hazai központi irányítás miatt nem valósult meg. A pályázatokat például több esetben egy év alatt sem bírálták el.

A vízgazdálkodás eredménytelenségéhez nagyban hozzájárult a rossz vízgazdálkodási törvény, a központi támogatások hiánya és a társulatok egyoldalú, önkényes magatartása a gazdákkal szemben. A jelenlegi szakképzés, közép- és felső szintű képzési struktúra torz, egyidejűleg alulfinanszírozott és pazarló. Az agrár-kutatóintézetek erőltetett privatizálása veszélybe sodorta a biológiai alapok megőrzését.

Tisztelt Ház! A 2009-es agrárgazdasági jelentés egy nagyon komoly és hiteles anyag, ami rávilágít az ágazat tragikus helyzetére, ezért nagyon fontos, hogy a jövő szempontjából sokkal több figyelem irányuljon a mezőgazdaság és a vidéki emberek felé.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Gőgös Zoltán képviselő úrnak, az MSZP-képviselőcsoport vezérszónokának. Öné a szó, képviselő úr.

GŐGÖS ZOLTÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Azzal szeretném kezdeni a jelentés kapcsán, hogy ahogy 12 éve mindig, a szakapparátus most is kiváló munkát végzett, köszönet érte.

Ami a problémánk, és ami miatt jeleztük is, hogy nem támogatjuk ennek az országgyűlési határozati javaslatnak az elfogadását, az az, hogy a jelentés a korábbi évek gyakorlatától eltérően tele van politikai minősítéssel. Ez különösen igaz a támogatások kifizetése kapcsán tett kijelentésekre, ami köztudott, hogy 2009-ben 631 milliárd forint volt, ami korábban soha nem látott támogatás volt.

Azt is tudhatjuk, hogy ez az utolsó jelentés, hiszen - amire az Agrárgazdasági Tanács is utal - 2009 volt az első év, amikor már nem lehetett tartani az agrárgazdasági törvényből levonható következtetést a nemzeti támogatások kapcsán, és valós tény az, hogy reálértéken 228 milliárd lett volna az a kifizetés a nemzeti kasszából, ami a törvény előírásainak megfelelt volna. Csak szeretném jelezni, hogy ugyanez a szám 250 milliárd lenne a 2011-es költségvetésben - hiszen azóta volt 2010, jön 2011, és volt infláció, tehát nyilván ezzel növelve valahol a 250 milliárd lenne a reális -, és ha valaki megnézi a 2011-es költségvetés nemzeti támogatások sorát, abban 169 milliárd van. Tehát igaz, hogy 2009-ben 30 milliárddal, pontosabban 33-mal - mert annyi top up támogatáscsökkentés volt a válság okán - kevesebb lett kifizetve, de ez 2011-ben 80 milliárd lesz, képviselőtársaim. Úgyhogy nem véletlen, hogy a kormány úgy döntött, hogy még egyszer nem teszi ki magát ilyenfajta kritikának, tehát ilyen típusú jelentéssel mi többet nem fogunk találkozni ebben a parlamentben.

Egyébként hozzáteszem, hogy az egész anyag még az európai uniós csatlakozás előtt készült, és nyilván figyelembe kell venni azokat a támogatási kondícióváltozásokat is, amik teljesen világossá teszik, hogy a magyarországi agrárgazdaság finanszírozását alapvetően uniós forrásokra kell alapozni, ahogy teszi Európa összes országa, és ezért nagyon fontos, hogy a következő időszak közös agrárpolitikája se nemzeti agrártámogatásra épüljön, mert abban a versenyt mi biztosan nem fogjuk tartani, így meg azért valahol az átlag szintjén, a sokat bírált korábbi évtizedek jó hozamainak köszönhetően viszonylag magas bázisokkal rendelkezünk, tehát lényegesen többet kapunk, mint a velünk együtt társult, újonnan csatlakozott országok.

Azt se értem egyébként, mikor látjuk ezeket a költségvetési számokat - hiszen ennek a jelentésnek az lenne a lényege, hogy a jövő évi költségvetést alapozzuk meg, hiszen erre lett kitalálva, de azon a vitán már túl vagyunk, tehát ilyen szempontból ez okafogyott -, hogy tegnap miniszter úr egy fórumon olyan támogatásokról beszélt, amit nyilván meg is fogunk majd írásbeli kérdésben kérdezni tőle, hogy nem lenne baj, ha levezetné nekem ezeket a számokat, mert nekem sehogyan nem jön ki 721 milliárd forintos, vidékre szánt pénz, még a környezetvédelmi minisztérium fejezetével együtt sem, akárhogyan számolom. Támogatássoron pedig 593 milliárd forintot emlegetett. Ha államtitkár úr tudja rá a választ - akkor lehet, hogy nem is küldöm el az írásbeli kérdést, de közben már aláírtam -, hogy ez hogy jött ki, mert én, ha a költségvetés számait összeadom, ebből csak 493 milliárd jön ki, tehát valahol 100 milliárdot én nem találtam meg. Nagyon örülnék, ha megtalálnám.

Csak az a bajom, hogy pont ma volt a módosító javaslatok vitája, és újra elmondtuk világosan, hogy a nemzeti támogatás, a top up kifizetéséhez nem elegendő a 31 milliárd forint, oda legalább 7-7,5 milliárd forint kiegészítés kell. Ez a módosító nyilván leszavazásra került, és ebből már sajnos következik, hogy abból, ami annak idején a tej demonstrációs bizottsággal kötött megállapodásban szerepel, hogy három forrásból nagyjából 23 forintos kiegészítést fognak kapni, miután az egyik legnehezebb helyzetben lévő ágazat, ebből már biztosan nem lesz semmi. Én most azt látom, hogy legjobb esetben egy 15 forint környéki literenkénti támogatást kapnak. Viszont nagyon sajnálnám azt is, ha az az elég kemény küzdelem, ami árán elintéztük vagy elértük, hogy az Európai Unióból kapott maradványpénzből, ami évi 12 milliárd forintot jelent három évig, a tejágazatot segítsük meg, ha ez, mondjuk, a rendeletalkotás hiánya miatt nem kerülne kifizetésre.

Hozzáteszem, én is tudom, hogy ez egy ötéves támogatás, hiszen állatjóléti támogatásról van szó, és majd két évet a kormányzatnak kell megfinanszíroznia, de azért ennyi forrásnak mindig kell lenni a rendszerben, úgy gondolom. Ha államtitkár úr majd erre menet közben tudna válaszolni, azt is megkérdezném, hogy hol tart ennek a rendeletnek az elfogadása, mert nagyon várják a termelők, és nagyon fogja zavarni a jövő év eleji kifizetést, hiszen ahhoz egy nagyon komoly munkát kell az MgSZH-nak végezni a pillanatnyi állapot felmérése okán.

Csak hangsúlyozom, hogy az állattenyésztést mindenki nagyon-nagyon fontosnak tartja, itt is elhangzott, hogy rosszak az arányok. Én most úgy látom, hogy mostohagyerek lett ebben a rendszerben, és higgyék el, hogy nagyon rossz úton járnak, ha pusztán abból a logikából, hogy ezek általában nagyobb gazdaságoknál vannak - legalábbis az állatállomány nagyobb része -, őnekik nem kell megfelelő támogatás.

Néhány szót még a trükközésről, hiszen eddig ezt nem mondtam. Nem hiszem, hogy az trükk, hogy a 2000. évi támogatás háromszorosát fizettük ki 2006-ban, a megelőző évinél pedig 200 milliárddal többet juttattunk.

Ehhez hadd hívjam segítségül azt az anyagot, amit éppen tegnap kaptunk meg - nem tudom, mindenkinek megvan-e -, ez az Állami Számvevőszék anyaga: Tájékoztató az európai uniós támogatások 2009. évi felhasználásának ellenőrzéséről, 2010. november. Ez a következőképpen indul: az agrár- és vidékfejlesztési támogatásokra 2009. évben az előzetes adatok figyelembevételével 613 milliárd forint került felhasználásra - de ez nem ennyi, ez 631, csak ez egy korábbi adatbázisra épül -, ez az összeg 187 milliárd forinttal haladta meg a 2008. évi kifizetést. A kiemelkedő mértékű támogatás lehívására az európai uniós források adtak lehetőséget. Az ágazat összes 2009-es évi támogatásán belül az EU alapjaiból finanszírozott összeg 73 százalékot, a nemzeti költségvetésből képviselt összeg 27 százalékot tett ki. 2009-ben az új alapokra helyezett, kötelezővé tett nemzeti kárenyhítési rendszer keretében a 2009. évre hivatalosan elismert, mintegy 24,5 milliárd forint értékű elemi károk után a termelők egységesen 20,5 százalék mértékű kárenyhítésben részesültek.

Ennek kapcsán szeretném jelezni, hogy szintén nem támogatott a kormánytöbbség egy módosító javaslatot a kárenyhítési alappal szemben, ami azt jelenti, hogy ha így marad az alap pénze, hogy csak a kötelező hozzájárulást fizeti be a kormány, akkor 3 százalékos kárenyhítésre lesz elegendő, amit én nevetségesnek tartok. Egyébként még a 10 milliárd forint plusszal is csak körülbelül 15 százalék, de azért annak már lenne valami értelme.

Folytatnék még néhány idézetet ebből az anyagból, és ajánlom mindenkinek a figyelmébe, még akkor is, ha ez az anyag messze nem ugyanazt a szemléletet képviseli, mint amit a jelentés, de nem hiszem, hogy az ÁSZ-t elfogultsággal lehet vádolni a mi irányunkban. 2009-ben az Új Magyarország vidékfejlesztés program keretében meghirdetett támogatási jogcímekre vonatkozóan közel 650 millió euró plusz hazai támogatás összeg került kifizetésre, amely a 2007-13-as keret 24 százalékát jelentette.

(16.30)

Az ÚMVP sajátossága, hogy az előző programozási időszakról áthúzódó támogatási jogcímek is finanszírozásra kerültek, azaz a nemzeti vidékfejlesztési terv keretei között indult, többéves kötelezettségvállalást tartalmazó egyes jogcímek - például a kifizetések 90 százalékát kitevő agrár-környezetgazdálkodás - 2009. évre áthúzódó kifizetései az ÚMVP-forrás kereteiből valósultak meg, ez a 2009. évi kifizetések 19,86 százalékát tette ki.

Azt gondolom, hogy ha ezt valaki végiggondolja, és itt mindenféle trükkről beszél, és levonja az áthúzódó kifizetéseket, amiket az előző programból kellett eszközölnünk még, akkor 18 százalékát fizettük ki a 7 évre jutó pénzeknek egy év alatt az ÚMVP keretéből. Ha ezt valaki trükközésnek tartja, akkor nagyon szomorú vagyok, és egyébként korábban folyamatosan az a kritika ért bennünket, hogy nem elég intenzíven hívjuk le az európai uniós forrásokat. Most meg államtitkár úr arra panaszkodott, hogy nemigen hagytunk forrást az utolsó időszakra.

A 2009. évre ez kifejezetten nem volt jellemző, 2010-re meg azért nem jellemző, mert május óta egy fillér kifizetés nem történt ebből az alapból, pedig elég nagy bajban van az ágazat, és nagyon-nagyon sok beruházás elkészült, bent vannak a kifizetési számlák. Tegnap segítettünk rajta, hogy az MVH-t ezért továbbra se lehessen felelősségre vonni, pontosabban még nem szavaztuk meg a törvényt, de azt gondolom, hogy mindent megteszünk azért, hogy ez a kifizetések még tovább húzódjanak.

Van még egy megállapítása itt az ÁSZ-nak. A 2009. évi támogatási igényre megítélt támogatások, illetve a kifizetések összegének területi megoszlását tekintve az alföldi régiók kiemelkedő képet mutattak. Ez a megoszlás jól követte Magyarország területi adottságait, meghatározó volt még a dél-dunántúli régió, amely a Dunántúlon a mezőgazdasági termelés jelentős részét képezte.

És akkor arra a megjegyzésre, ami szintén a tőkéstársaságokra utal, hadd mondjak szintén egy ÁSZ-idézetet; ajánlanám államtitkár úr figyelmébe. "Az FVM ÚMVP önálló építéssel nem járó, gépek, technológiai berendezések beszerzése jogcím lebonyolításához kapcsolódó támogatási és kifizetési kérelmek megvalósulására vonatkozó vizsgálat megállapította, hogy a beruházás, illetve a támogatás végrehajtása a célkitűzéseknek megfelelően történt, a beruházás az uniós adófizető állampolgárok érdekeinek megfelelően valósult meg." No comment, államtitkár úr. (Dr. Ángyán József: A cél a kérdés.) Tehát Európa pontosan tudja, hogy merre van az egyenes. Sajnos mi még úgy gondoljuk időnként, hogy nem arra van az egyenes, de ennek mindenképpen böjtje lesz. Tehát még egyszer ajánlom ezt az anyagot mindenki figyelmébe, egyébként viszonylag pozitív képet fest az MVH-ról is, amit persze nyilván a termelők nem mindig így ítélnek meg.

Visszatérve arra a bizonyos trükközésre, amit sajnos a Tanács is átvett, és nem is értem a logikáját, hogy milyen meggondolásból tekintette ezt bármilyen hátrányos ügynek, hogy forráshoz jutott a vidék egy válság okán. Azt már nem idéztem, de az ÁSZ-jelentésben az is benne van, hogy a visszaesés lényegesen kisebb volt az agráriumban, köszönhetően a viszonylag gyors és hatékony támogatási intézkedéseknek, mint egyébként a gazdaság átlagában a 2008-as válság bekövetkezte után.

Ha már erről beszélünk, akkor mondja ki valaki - visszatérve az állattenyésztésre -, hogy nem kellett volna megcsinálni a trágyakezeléssel, környezetvédelemmel kapcsolatos beruházásokat. Mondják ki! Ugyanis a pénzek nagy része eddig is erre ment el, és még a második körben nagyon sok kifizetés lesz ebben a dologban, csak az azzal járt volna, hogy ha ez határidőre nem történik meg, akkor a magyarországi állattartó telepek felét be kellene zárni.

Lehet, hogy szét lehetne osztani, amiről bizottsági ülésen is volt szó, az 1000 darab tehenet 1000 lakosnak egy-egy faluban, de azért nagyon kíváncsi lennék én arra, hogy erre ki lenne a jelentkező, és ki foglalkoztatná azt a - mondjuk egy ezres telepen - minimum 40-50 embert. Mert akármilyen korszerű technika van... - abban egyetértek államtitkár úrral, hogy a beruházásoknál volt létszámcsökkenés, de könyörgök, ez egy teljesen logikus gazdasági kényszer, hogy ha valaki meg akar élni a világpiacon, márpedig a magyar mezőgazdaságnak alapvetően a világpiaci trendeket kell követnie és termelnie, akkor kénytelen beruházni, és kénytelen az energiaköltségét, az élőmunkaköltségét csökkenteni.

Kérdezem én például, hogy a mostani adórendszerben miért nem segítették ezeket a vállalkozásokat, de ez igaz a kistermelőkre meg az őstermelőkre is, miért nem járulékcsökkentés volt, és miért lett nyugdíjjárulék-emelés például még az őstermelőknél is, amivel egyértelműen az élőmunkaköltségek csökkenthetők lettek volna. Az adózással meg semmit nem segítettek és nem segítenek vidéken, ugyanis nem lesz lehetőségük sem a cégeknek, sem a családi gazdálkodóknak, akik alkalmaznak embereket, mondjuk, 9 százalékos bért emelni. El kell majd dönteniük, hogy elküldenek-e embert, vagy minden második emberüknek 4-5 ezer forinttal kevesebb lesz a nettó fizetése, úgy, hogy a bruttó fizetéshez nem nyúlnak hozzá. Ezekre is kell majd választ adni a februári fizetéseknél, és az ágazat ilyen szempontból is az egyik legrosszabb helyzetben van. Erről volt is szó, meg a jelentésben is benne van a jövedelemnél.

Ugyanezt tudom elmondani, hogy persze, lehetett volna úgy dönteni, hogy nem építjük meg a gabonaszárítókat - azokat is be kellett volna zárni. Itt tehát egyszerűen előírás, kényszer volt, és ennek kellett megfelelni. Arról nem is beszélve, hogy a korszerű talajművelési technikákhoz meg a kevesebb műtrágya- és növényvédőszer-felhasználáshoz viszont korszerűbb gépek kellenek, mert ugyanazt a funkciót mechanikai úton is néha el lehet érni, amit egyébként csak nagyon kemény vegyszerköltségekkel meg egyébbel. Ha valaki ezt nem tartja az ágazat szempontjából jó megoldásnak, arról persze én szívesen vitatkozok bárkivel, csak úgy gondolom, hogy - még egyszer mondom - a világ nem ebbe az irányba megy.

Nem lehet, higgyék el nekem, nincs jelenleg a piacon sajtáros fejőgép. És azért nincsen, és attól hatékonyabb Európa mezőgazdasága, mert ez már 15-20 évvel ezelőtt eldőlt Dániában, hogy 500 kocás telep alatt nem lehet senki versenyképes. Igaz, hogy ebből százan összeállnak, és van nekik egy vágóhídjuk, nekünk is ebbe az irányba kellene menni, tettünk is ilyen lépéseket. Én azóta nem hallottam ilyen lépésekről, hogy mondjuk, termelői kézbe juttattak volna csődbe ment vállalatokat. Pedig lesz bőven, azt gondolom, mert elég sok probléma van most megint, nem is annyira piaci, inkább finanszírozás és a költségek oldalán.

Erre is oda kellene figyelni, hogy azért folytatódjon az a dolog, ami elkezdődött, hogy ha egyszer annak idején a konzervatív kormány egy rossz döntésével kiprivatizáltatta az élelmiszeripart, és nem a szövetkezeti szektornak adta oda, mert ugyanúgy ellenségnek tekintette, mint ahogy most is ellenségnek tekinti, akkor legalább valamit hozzunk már vissza ebből a történetből. És erre is jó ez a jelentés.

Az ÁSZ-ból meg idéztem, hogy mit mondanak a géptámogatásra, és államtitkár úrnak is javaslom majd, hogy menjen el azokhoz a családi gazdálkodókhoz, akik a legnagyobb traktorokat vették meg. És lehet, hogy azért, mert még nincs elég közgazdasági érzékenységük. Ugyanis nem biztos, hogy azzal jót tettek egyébként, hogy 100 hektáros területre 30 millióért vettek kombájnt vagy 40-ért. De ezt senki helyett nem lehetett eldönteni. Azt hiszem, hogy akkor sem az a megoldás, hogy akkor nem csinálunk ilyen pályázatot, hanem majd meglátjuk, hogy tud-e valakivel társulni, meg tud-e rá bérmunkát szerezni. Lesz benne egy kényszer, nyilván, de az is biztos, hogy ugyanazzal az eszközzel harmada vagy fele üzemanyaggal fogja esetleg az egész környék kapacitásait ellátni, amit eddig, mondjuk, 15-20 darab ronccsal csináltak meg; én azt gondolom, hogy nem az a jó irány, hogy mindenki kötényből vet meg lóval fogasol.

Azt említettem, hogy az ÁSZ azt is mondta, hogy kisebb volt a visszaesés, mint ami az egyéb ágazatokban. Úgy gondolom, hogy valamit nyilván kell majd hagyni e helyett a jelentés helyett, mert ez továbbra is jó anyag; a dőltbetűs részeket meg a politikai kommenteket nyilván mindenki úgy kezeli, ahogy akarja, de összességében maga az anyag elég korrekt, és jó áttekintést ad a mellékleteivel együtt.

Viszont van egy igen nagy hibája. Ez már régi téma, de nyilván a törvény okán nem lehetett más szerkezetű jelentést csinálni, hogy mindig csak év/év összehasonlítás van benne. Amikor elhangzanak ezek a nyilván a megelőző kormányra nagyon rosszat jelentő számok, hogy mekkora visszaesések voltak - Pista is emlegette ezeket -, akkor hozzá kell tenni, hogy 2008-hoz viszonyítva. 2008-ban 2007-hez képest volt egy majdnem 40 százalékos növekedés, soha nem látott mértékű eredménye képződött az ágazatnak. Ha ezt a két évet viszonyítom csak egymáshoz, akkor nyilván fals képet kapok, és ezért jött ki nálunk lényegesen rosszabb szám, mint az európai átlag, mert ott sokkal kisebbek az ilyen torzító mechanizmusok, hiszen jobban érvényesülnek a piaci hatások. Ott mindenki tudja, hogy a disznónak általában 1 euró az ára kilónként. Aki a fölött termel, az nyilván előbb-utóbb tönkremegy, aki az alatt, az meg nagyjából hosszú távon megél.

Valahol nálunk is a beruházásokat az kényszeríti ki, hogy nem igazán térhetünk el ezektől az önköltségi szintektől, mert egyébként akkor csak azon múlik, hogy éppen milyen a kormány az egyéb gazdaságpolitikája, és hova értékeli a piac a forintot, hogy az ágazatnak nyeresége vagy vesztesége van, és hogy jön-e ránk az import vagy sem.

Ami nagyon nagy kárt okozott, itt a különböző bejelentések a nyáron a devizahiteleseknek, valljuk be, hogy az az ágazatnak nem okozott kárt, sőt a mostani magas gabonaárak egyik oka nemcsak az, mert nyilván euróban is nőttek az árak, hiszen Európában is rosszabbak a termések, de azért vegyük figyelembe, hogy nem 230, hanem 277 forint 16 fillér volt az euró a tőzsdén, amikor lejöttem.

(16.40)

Tehát nem biztos, hogy ez nekünk rossz, sőt ez a legjobb importvédelem, szeretném jelezni, de azért ennek is nyilván van egy hatása, mert azért ez viszi tovább az üzemanyag- és inputárakat, amelyek tekintetében nem mi vagyunk az előállítók. De valahol én úgy gondolom, ezzel is vigyázni kell, nehogy túlságosan erős pályára kerüljünk, nem beszélve a támogatások szintjéről, hiszen az sem mindegy, hogy milyen átváltási árfolyamon fizetjük ki a támogatásokat.

Ilyenkor van egy klasszikus mondás - befejezésül -, amit a volt vezérigazgatóm szokott mondani. Amikor kérdezték tőle, hogy milyen volt az év, akkor mindig azt mondta rá, hogy rosszabb volt, mint a tavalyi, de jobb, mint amilyen a jövő évi lesz. Hát, ezt most megerősíthetem, bár ha 2010-ben még lenne jelentés vagy '10 után, azt gondolom, hogy ekkora katasztrofális éve viszont szerintem 50 éve nem volt a magyar mezőgazdaságnak, és ezért kell nagyon odafigyelni most az idén, hogy mikor, mit, milyen támogatásokat, milyen ütemezésben és hogyan juttatunk oda a szereplőknek, mert borzasztó nagy lehet a tömeges gazdálkodói bedőlés veszélye, és ez független attól, hogy ki mekkora méretben gazdálkodik.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Meg kell jegyezzem, hogy itt nagyon sok szó esett a 2010. évi költségvetésről. Nem kívántam jelezni, csak az igazság kedvéért úgy látszik, hogy már a következő esztendei vitát is megelőlegeztük.

Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Sáringer-Kenyeres Tamás képviselő úrnak, a KDNP-képviselőcsoport vezérszónokának.

Öné a szó, képviselő úr.

SÁRINGER-KENYERES TAMÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Amit az elkövetkezőkben el fogok mondani, abban nagyban összecsengés lesz az államtitkár úr által említett dolgokkal és a Horváth István képviselőtársam által mondott dolgokkal is, hiszen azt hiszem, hogy ezeket a dolgokat mi azonos szemüvegen keresztül nézzük. És a számadatokat, amelyeket elénk tártak ebben a jelentésben, ezt tulajdonképpen egyféleképpen lehet nézni, meg lehet magyarázni a dolgokat, de a matematika egyféleképpen működik, és ezek a statisztikai adatok nagyon beszédesek voltak.

Talán annyiban csatlakoznék az előttem szólók véleményéhez, hogy ha egy kicsit korábban kapjuk meg ezt a jelentést, akkor nyilvánvalóan a tapasztalatokat, az abból leszűrt konzekvenciákat a költségvetésbe is be lehetett volna építeni. Sajnos azonban most egy kicsit sűrű időszakot élünk, hiszen öt hónappal ezelőtt történt durván a kormányváltás, azóta nagyon sok feladat és dolog van. Nem tudtunk kellőképpen felkészültek lenni ahhoz, hogy egy ilyen típusú jelentést is közvetlenül beépítsünk az előttünk álló 2011. évi költségvetés előkészítési munkálataiba és későbbi elfogadásába is.

Nyilvánvalóan ezt a jelentést, ezt a jelentéstípust nem fogjuk újra kézbe fogni az elkövetkezendő időszakban, de ha jól tudom - államtitkár úr elmondása alapján is -, komoly ígéret van arra, hogy más mérőszámok és már modernebb, tehát a mostani időszaknak jobban megfelelő adatok vagy indikátorok alapján lesz olyan jelentés, amely a jövőben is egy ugyanilyen szerteágazó és tényleg röntgenképszerű átvilágítást ad a magyar mezőgazdaság helyzetéről. Azt hiszem, hogy ha ilyen jelentést nem kapunk, akkor nem is igazából tudunk helyes döntéseket hozni, hiszen ezek jelentős mértékben megalapozzák a hozzáállásunkat, az informáltságunkat a magyar gazdasággal kapcsolatban, a magyar mezőgazdasággal kapcsolatban.

A jelentés egy 10-15 évvel ezelőtti modell alapján történő felmérés, amely számos buktatót rejt magában, de a lényegét tekintve mindenképpen azt tudom elmondani, és szeretném megköszönni az elkészítőknek, az előkészítőknek, számomra rendkívül tanulságos, és minden vonatkozásban jónak tudom minősíteni. Tehát egyfajta folyamatelemzés kell hogy legyen, amiből aztán a következő évekre mindig következtetéseket tudunk levonni. Ez az öt hónap sajnos kevés volt, ismételten mondom.

Természetesen nem kívánom ismertetni az egész anyagot, de néhány, igazából nagyon fontos pontot ki kell hogy emeljek a magam részéről is. Ezek súlyponti kérdések. Elnézést kérek, ha esetleg ismétlem az előttem szóló képviselőtársakat, de nem lehet elégszer elmondani, hogy ezek milyen problémát jelentenek.

A termelés volumene 10 százalékkal, a GDP-hez a hozzájárulás 2,5 százalékkal csökkent egy év alatt. Ezek nagyon fontos adatok. A termelői árcsökkenés 9,5 százalékos volt 2009-ben, az agrárolló 3,9 százalékkal romlott egy év alatt. A kiskereskedelmi forgalom 3,7 százalékkal esett vissza 2009-ben. A mezőgazdaság jövedelmezősége évek óta először mutatott csökkenést. Az agrárkereset színvonala a bruttó kereset vonatkozásában 31 százalékkal, a nettó kereset vonatkozásában pedig 24 százalékkal csökkent. Ezek ijesztő adatoknak is tűnhetnek a mezőgazdaságból élők vonatkozásában.

A földhasználati nyilvántartás nem készült el. Tudjuk, hogy enélkül, ha nincs tiszta képünk a földhasználatról, akkor nagyon nehéz tervezni. Egymillió hektár hiányában a tervezés egy kicsit, azt mondom, elég magas százalékban légből kapott, találomra történik. Az államtitkár úrtól hallottunk egy ilyen összehasonlítást, talán a bizottsági ülésen, ami nekem nagyon tetszett, hogy ha a jelenlegi pénzügyi szinten és a jelenlegi apparátusi szinten próbálnánk meg rendezni az osztatlan közös "tisztába tételét", akkor azt hallhattuk, hogy ötven év kellene ahhoz, hogy ezt tisztába tudjuk tenni. Ennyi időnk nekünk nincs. Tehát ezt mindenképpen valamilyen formában fel kell gyorsítani, és tisztában kell lenni a saját országunkban lévő földterületek tulajdonviszonyával. Nyilván ezt az Európai Unió is megköveteli, ennek megfelelően kell reagálnunk erre.

A földviszonyokat jellemzi, hogy a száz legjelentősebb haszonbérlő bérleti területe - ismétlem professzor urat -, 78 százalék terület a nagyok kezében van. Elképesztő koncentrációt mutat ez a szám. Egy bizonyos klientúra kezében van gyakorlatilag a magyar termőföld bérleti jogának egy jelentős része. Gőgös Zoltán alelnök úrnak - nincs bent - mondom, nekem teljesen mindegy, hogy kinek a bérleményei ezek a földterületek, az irreálisan alacsony árat mindenképpen rendezni kell. Neki volt az a megjegyzése, hogy milyen kezekben vannak ezek a földterületek. Én azt mondom, hogy az elkövetkezendő időszakban nekünk elemi kötelességünk, hogy rendezzük, és a piaci viszonyokhoz legalább közeli szintre hozzuk a földbérletet.

A gépberuházásoknál egy olyan folyamat volt megfigyelhető, amely szintén egy bizonyos kör irányába terelte a gépberuházásokat, és a kicsiktől forrásokat vont el. Az előbb a volt államtitkár úr szájából elhangzott, hogy minek vásárolnak 30 milliós kombájnokat, egyéb dolgokat. Tessék megnézni a tendert, hogy mik vannak felsorolva, mire lehet pályázatot benyújtani: csak nagy gépekre lehet pályázatot benyújtani. Ha valaki farmer, családi gazdálkodó szinten gazdálkodik, az egyszerűen nem talál abban a felsorolásban olyan gépet, amely az ő termelési méretének, termelési szerkezetének megfelelő lenne. Ezt lehet sokféleképpen nevezni, most nevezzük úgy, hogy egy kis csúsztatás van a dologban, irányított beszerzés történik a gépberuházások esetén, és ezeknek az irányított beszerzéseknek azok tudnak megfelelni, ahol tőke van. Én nyugodtan merem állítani azt is, hogy azok a gazdálkodók, akik ezeket a nagyon drága gépeket megvásárolják, nagyon sokat szenvednek is ezért.

(16.50)

Nagyon sok, egyszerűen fogalmazva: kenyeret kell elvonni a családjuk elől azért, hogy ezeknek az óriási gépeknek a hiteleit törleszteni tudják. Nyilván egy kisebb kevesebbe kerül, több maradna a családnak.

Az erdőgazdálkodás számára megszűnt támogatási lehetőségek, tárgyi eszköz megújítás, építési és gépberuházás, ebben a 2009. évben történt szintén. Az élelmiszeripar teljesítménye visszaesett, a beruházások jelentős mértékben csökkentek. Az lenne a fő célunk, hogy a Magyarországon megtermelt élelmiszereket próbáljuk meg minél magasabb feldolgozási szintre hozni, és a piachoz minél közelebb vinni, hiszen akkor tudjuk lecsökkenteni a különböző beépülő kereskedelmi láncok, kereskedelmi cégek profitjait. Ezzel szemben, ha a beruházások csökkennek, akkor nyilván kénytelen lesz a gazdálkodó úgymond a kombájn alól eladni a megtermelt javakat.

Szóval nem igazából tudunk olyan területet mondani, ahol ez a 2009-ről szóló jelentés ne a mélyrepülés jeleit mutatná. Az élelmiszerexporton belül csökkent a feldolgozott termékek aránya.

A támogatásokról néhány szót szólva. Döbbenetes volt olvasni és látni azt, hogy az 1 hektárra jutó támogatási összeg 1,4-szerese a tőkéstársaságoknál, mint az egyéni kis gazdálkodóknál. Ez döbbenetes szám, ezen változtatni kell a mi felfogásunk szerint a támogatott gazdálkodóknál, a családi gazdálkodóknál. Tehát ez a 1,5-szeres mutató is ijesztőnek tűnik.

Zsugorodtak a központi mezőgazdasági kiadások is a 2009. évben. 2009 végén kapták meg a kifizetéseket. Ennek a kifizetésnek egy kicsit választási üzenet jellege volt, bár lehet ellene tiltakozni, de mi akkor is úgy éreztük ezt a dolgot. Sokan azt a téves konzekvenciát vonták le belőle, hogy dől a mezőgazdaságba a pénz. A választás ezt nem honorálta, nem téveszthetők meg a választók most már ilyen szempontból, és az irigységet lehet ezzel fokozni, hogy dől a mezőgazdaságba a pénz, de valójában nem így van. Ez az ágazat ilyen, pénzben szegény. Tehát itt egyféle választási logikát vélek felfedezni.

A játékszabályok kidolgozása, hogy milyen játékszabályok történtek: én döbbenettel hallgattam ezt a félhektáros üvegházrendszert. Ilyen feltételrendszer, ami 125 millió forintot feltételez, hogy a szülő farzsebében van érettségi-ajándékképpen vagy államvizsga-ajándékképpen, egyszerűen fizikai képtelenség. Én a háttérben egyértelműen felfedezem pénzek, pályázati pénzek felvételi lehetőségének egyféle olyan terelését, ami nem a családi gazdálkodók irányába hat.

A LEADER-rel, meg a HVI-kkel kapcsolatban nekem egy-két vicces dolog is eszembe jutott. Még az előző időszakban hívtuk fel a figyelmet arra, hogy a dél-balatoni részen, Somogy megyében van egy olyan HVI, amelyiknek a fő tevékenységi köre a fagylaltgyártás és -árusítás. Ezek nagyon nagyban értenek a feladathoz... (Egy hang a Fidesz padsoraiból: Balatonfüred!) Balatonfüreden, helyesbítve. Tehát nagyon érdekes cégek kapták meg ezeknek a vidékfejlesztési irodáknak a vezetését, és rendkívüli hatékonysággal működtek is a saját szempontjukból.

Végezetül azt szeretném elmondani, hogy talán abból, amit itt próbáltam elmondani, és a jelentésből is érzékelhető, hogy itt alapvető változásokra van szükség az elkövetkezendő időszakban. Az itt felmerülő kérdésekre mindenképpen meg kell adni a választ. Erre megkapta a kormányzat és a parlament is a felhatalmazást.

Én a Kereszténydemokrata Néppárt nevében javaslom, hogy fogadjuk el ezt a jelentést és határozati javaslatot is természetesen. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Varga Géza képviselő úrnak, a Jobbik-képviselőcsoport vezérszónokának.

Öné a szó.

VARGA GÉZA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Elnök úr, köszönöm a szót. Ellenzéki képviselőtársaimtól eltérően a Jobbik Magyarországért frakciója meg fogja szavazni ezt a jelentést, mert egy kiváló helyzetértékelésnek tekintjük, mint ahogy ezt tettük a bizottságban is, amikor általános vitára javasoltuk. Szeretném én is megragadni az alkalmat, hogy Székely Csaba professzor úrnak is elismerésemet fejezzem ki ezért a munkáért, természetesen a kormány megfelelő munkatársaival egyetemben.

Ezért az előttem szólóktól eltérően én nem is a számadatokat venném ki ebből a jelentésből, noha hangsúlyozom, hogy ezek kiváló indikátorok, kiváló helyzetértékelést adnak a további munkához.

Az elnök úr kifogásolta Gőgös képviselőtársam felszólalásakor, hogy túl sokat foglalkozik a jövővel, miközben itt egy 2009-es jelentésről van szó. Én sem tudom az agyamat, az elmémet így fragmentálni, hiszen annyira összecsúszik ennek a jelentésnek a tárgyalása és a 2011-es költségvetés, és annyira összefügg. Hiszen az egy helyzetjelentés, ahogy említettem, azt egy alapnak tekintjük, akik stratégiában és ívekben gondolkodunk. Éppen ebből kifolyólag viszont azt nagyon kifogásolom, kifogásoljuk, hogy a kormány ezt nem használta ki megfelelően. Időt veszített a kormány azzal, hogy ezt a jelentést későn készítette el, későn terjesztette elő, későn szolgáltatott egy olyan alapot, hogy a 2011-es költségvetésben így nem is tudtak visszaköszönni ezek az adatok.

Így most gyakorlatilag ismét két év fog kiesni az agrárium fejlesztési lehetőségeiből, abba az irányba, amelyik jó irány, amiről az államtitkár úr is beszélt. Ez a két év: a 2010. év, majd megint fogjuk hallani a jelentésekben, hogy sajnos mi még ott nem voltunk, megint lesz majd a visszafelé mutogatás; ugyanakkor a 2011-esben sem láttuk ezeket sehol megjelenni.

Csak hogy egyet idézzek, mondjuk, az osztatlan közös tulajdonnal kapcsolatban az államtitkár úr és Sáringer-Kenyeres Tamás képviselőtársam is említette az osztatlan közös kérdését. Én most idéznék itt az államtitkár úr szavaiból, amit néhány nappal ezelőtt a bizottságban mondott. Ez pedig úgy hangzik: "Az osztatlan közös földtulajdon változatlanul nem került rendezésre, mármint 2009-ben. Szeretném jelezni, miután a költségvetési vitában is felmerült, hogy valóban egyfajta alkufolyamat zajlik, és azt remélem, hogy ennek az eredményeképpen az az összeg, amely erre rendelkezésre áll, az a 2011-es költségvetésben emelkedni fog" - mondta az államtitkár úr.

Ehhez képest mi akkor a kormány forradalmi lendületét, mondjuk, nem láttuk, viszont mi - a mi radikális változást ígérő és megfogalmazó programunknak megfelelően - a költségvetést néhány nap alatt abban a szellemben néztük át, hogy akkor már egypár napja ismert volt számunkra ez a 2009-es jelentés. Ennek megfelelően adtunk be módosító javaslatot, hogy az osztatlan földtulajdon ne 50 évig legyen. Ezt teljes mértékben elutasította a kormány is mint előterjesztő, de természetesen a többség sem szavazta meg.

Ennek az indoka az volt, hogy ahonnan mi forrást javasoltunk allokálni erre, az abból származott, hogy a Nemzeti Földalapnál, ahol 400 ezer hektár bérletről beszél a jelentés is és a költségvetés is, ott 13 ezer forint/négyzetméter hektár jön ki. Mi azt mondtuk, hogy nosza, az államtitkár úr szavainak és a kormány programjának megfelelően ezt emelni kell, azoknak a társaságoknak a bérletidíj-emeléséből - megint az államtitkár urat idézem -, ahol a 100 legnagyobb haszonbérlő a bérbe adott föld 78 százalékát bérli.

Nos, ha ez ilyen jól megvan a 2009-es jelentésben, gondoltuk, akkor csak arról van szó, hogy ezekkel a tőkéstársaságokkal, amelyekről valóban nagyon sokat beszélünk... És mi azért tartjuk kiválónak ezt a jelentést, mert ez kimondja ezt; hogy ez politikai minősítéseket is tartalmaz, mint ahogy szocialista képviselőtársam megemlítette: egyszerűen azért, mert akkor politikai irányultsága volt a pénzek kifizetésének és sok minden másnak.

(17.00)

Tehát mi ezt a politikai minősítést is akár őszintének és helyesnek tartjuk.

De ha ez így van, hogy a száz legnagyobb bérlő tőkéstársaság a bérelt földek 78 százalékát bérli, akkor egyszerűen velük egy új alkut kell kötni. A bizottságban azt hallottuk, hogy jaj, de a szerződések, mi van a jogbiztonsággal. Amikor én mondtam, hogy ha a bankadóhoz hozzá tudtunk nyúlni, a multikhoz hozzá tudtunk, a magánpénztárhoz hozzá tudtunk, akkor nehogy ez a 8 milliárd forint, amit mi ott javasoltunk ezeknek a bérleti díjának a megemelésére, gondot okozzon, erkölcsi vagy jogi problémát okozzon.

Ugyanakkor nem azt gondoljuk, és ebben a javaslatban nem az van, hogy egyoldalúan írjunk nekik egy értesítést, hogy mostantól kezdve 150 százalékkal felemeltük a bérleti díjatokat, hanem egyszerűen be kell őket vonni a társadalmi béke megteremtésébe. Én azért tudom ezt mondani, mert nem voltunk ellenzékben sem az elmúlt választási ciklusban, most ellenzékben vagyunk, de nem voltunk kormányban sem, tehát gyakorlatilag mi most kerültünk bele a képbe. Mi úgy gondoljuk, hogy ténylegesen agrárbékére szükség van. Ehhez az kell, hogy a szocialista frakció beismerje azt, hogy egy irányult volt az ő agrárpolitikájuk, és akkor ehhez képest tűnik szélsőségesnek esetleg a mostani.

Nos tehát, ezekkel a tőkéstársaságokkal agrárbékét kell kötni, és azt kell nekik mondani, hogy kedves barátaink, ti, amikor a földalapú támogatást... - ki lehet számolni, talán az anyagban is benne van, hogy milyen arányban kapják a földalapú támogatásokat, mellé lehet tenni, hogy az agrárkörnyezeti kifizetéseknek is ők a legnagyobb haszonélvezői, ez nagyon nagy felháborodást és elégedetlenségeket szült a családi gazdaságok körében, ebből van egy aránytalanul nagy támogatottságod. Ehhez képest mi az, hogy a 13 ezer forintos bérleti díjat meg kellene emelni, és akkor itt ez szerződési fegyelmet igényel?

A kormánypárti képviselőktől kaptam azt, amit az előbb említettem, hogy a szerződéses fegyelem. Kérem, a szocialista kormány egészen az utolsó pillanatig kötött bérleti szerződéseket, hosszú idejű bérleti szerződéseket. Most akkor a Fidesz 20 évig vagy 15 évig erre fog hivatkozni? Nyilván a Fidesz hozzá fog nyúlni ezekhez a szerződésekhez, reméljük. A javaslatunk szerint egy agrárbéke keretében tegye a szerződésekhez való hozzányúlást. Ha pedig ez így van, ezt elfogadjuk, akkor nem értjük, hogy miért nem lehetett a mi javaslatunk alapján ezeket a bérleti díjakat már a jövő évtől megemelni.

Tehát az indikátorok jó irányba mutatnak, korrektül vannak összeszedve, még akkor is, ha ez fájdalmas. Az is igaz, hogy a 2010-es ennél még rosszabb lesz várhatóan. Ha tehát levonjuk ezt a száz legnagyobb társaságot, és különböző indikátorokban levesszük a legnagyobb haszonélvezőket erről az agrárrendszerről - legyen szó a bérleti díjakról, a támogatásokról, sok mindent említettünk -, akkor egy hallatlanul, mérhetetlenül szegény agrárréteget találunk Magyarországon ezek alatt.

Mi azt javasoljuk, megint csak az agrárbéke szellemében, hogy nem ezt a vitát kellene folytatni, hogy akkor most a magyar agráriumnak a versenyképesség irányába kell-e menni, és ott a holt tőkével kell a hatékonyságot növelni - a holt tőke alatt értem a gépeket, vegyszereket és egyebeket -, vagy pedig a munkaintenzív, másik agrárpolitika irányába, tehát a munkahelyteremtő irányba. Ezt nem vagy-vagy kellene, hanem egyszerűen a 2009-es év helyzetjelentése alapján be kellene végre látnunk, ezt előbb vagy utóbb be kell látni a magyar társadalomnak.

Tudom, hogy létezik EU, létezik WTO, sok minden létezik, de egyszerűen külön kellene kezelni, látni kellene, hogy szakad el, elszakad. Az agráriumban a társadalmi csoportok elszakadtak egymástól. A társadalomban is, de ez az agráriumban még élesebb, tehát ezért egy külön agrárpolitika kellene, amelyben a családi gazdaságok részt tudnak venni, és a kis- és közepes gazdaságok. A lokális gazdaságra orientálva ezeknek mindent meg kellene adni arra, hogy a multikat, illetve a külföldi élelmiszereket legalább a hazai piacról ki tudják szorítani, és nem az exportorientáltságra kellene mindent eszközt és célt.

Ugyanakkor azokat a társaságokat, legyenek tőkéstársaságok, legyenek nagy családi gazdaságok, mindegy, de akik a világpiaci versenyben képesek megállni a helyüket, azokat pedig hagyni kell, hiszen az EU politikája most úgyis őket támogatja. A kormánynak a 2009-es jelentésre alapozva ezt a kettészakadt agráriumot kellene a stratégiájában mindenképpen megfogalmazni és követni.

A top up kifizetésekkel kapcsolatban szintén az államtitkár úr említette ennek a hiányát, hogy amikor a top up megszűnt az előző kormány idejében, akkor jelentősen visszaesett a hatékonyság, a jövedelmezőség és sok minden a mezőgazdaságban, és ezt bírálta is az akkori ellenzék. Elővehetjük a jegyzőkönyveket a bizottsági és plenáris ülésekről, hogy mennyire bírálta ezt, ugyanakkor viszont nyoma sincs annak, hogy ezt most vissza akarná adni az új kormány. Erre megint csak mi felfedeztünk forrásokat, ahonnan ezt vissza lehetett volna adni. Hangsúlyozom, nem azért, mert mi most valami nagyot akartunk adni, hanem csak a 2009-es jelentésre alapozva, és ha egyszer látszik, hogy hiányzik az agráriumból az elvett top up, amit az előző kormány vett el, és nem értett vele egyet a Fidesz-ellenzék sem, de ugyanakkor a jelét nem látjuk ennek.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Összességében egy olyan probléma rajzolódott ki a tegnapi vitában is, amikor a kifizetésekről, támogatásokról és az MVH szerepéről volt szó, és sok minden másról, hogy két nyelven beszél a Fidesz a kormányra kerülés óta. Az egyik az, ami szavakban, a deklarációban a jövőre vonatkozóan elhangzik. Ezek mind pozitívak, ezek sok esetben, engedje meg, államtitkár úr, mint a mézcseppek, mint a csorgó méz, olyanok a szavai a családi gazdák számára, de ugyanakkor a Fidesznek sem a programjában, sem a költségvetésben, sem a törvényhozásában, ami az agráriumot érinti, ezek a mézédes szavak nem fedezhetők fel. Egy kicsit úgy látom, hogy talán az agrárium lobbiereje nem elég erős a kormányon belül, vagy valami hasonló, de természetesen mi csak találgatni tudunk ebben.

Egy másik neuralgikus pontjának találjuk az Új Magyarország vidékfejlesztési programról írottakat, megállapítottakat, és megint a tendenciákat, a költségvetést vagy az elhangzottakat. A jelentésben - az államtitkár úr szavait idézném ismét -, amelyben az Új Magyarország vidékfejlesztési programról megállapítja azt a talán torznak nevezhető arányt, miszerint 185 milliárd forint az az összeg, ami kifizetésre került, ebből 114 milliárd forint a fizikai tőkére ment, az úgynevezett beruházási típusúra vagy kapacitásbővítésre az összes kifizetések 61 százaléka, ugyanakkor viszont a kicsik többsége hozzá sem fért. Megnéztük, idézve az államtitkár úr szavait, ilyen játékszabályokkal a tényleges gazdasági egységeknek a 6,7 százaléka tudott pályázni a 2009-es jelentésre alapozva.

Megint tudjuk, hogy ehhez félidejű felülvizsgálata kell az ÚMVP-nek, tudjuk azt is, hogy ez folyamatban van, és a készültségi állapot előtti pillanatokban van, de ha ezt megint egy kicsit megsürgettük volna, meggyorsítottuk volna, akkor ez alkalmas alapot adhatott volna, hogy az Unióban kezdeményezzük ennek a programnak a felülvizsgálatát és a modifikációját.

Ezzel szemben mit találunk a költségvetésben megint csak? A 2009-es jelentés, a 2010-es év elvesztegetett hónapjai és a 2011-es év alapján azt találjuk, hogy ismét az I. tengelynek nemhogy csökkent volna vagy máshova került volna a kifizetés lehetősége, hanem még inkább nőtt. Nem egyszerűen arról van szó, hogy az ostorozott, és a múlt évről, vagy a korábbi rendszerből vagy kormánytól átvett forrásarányokhoz hozzányúltunk volna a hangoztatott politika irányában, hanem inkább még nőtt. Erre mi szintén javasoltuk ennek az allokációját, hogy ezt a III. tengelyre kell áttenni, ahol sokkal nagyobb lehetőség nyílik ennek a bizonyos kettészakadt vidéknek a támogatására, fejlesztésére. Itt csak a foglalkoztatás diverzifikációját említem, de a lokális gazdaság fejlesztése és sok minden abból lenne.

Tehát miközben az államtitkár úr ostorozza a korábbi évek ÚMVP-arányait és kifizetéseit, ehhez képest a 2011-esben még rosszabbak ezek az arányok. Nagyon örülnénk neki, ha esetleg megnyugtató válaszokat tudnánk kapni erre, amikor a vitát lezárjuk, és az államtitkár úr ezt összegezni fogja, de ezek volnának az észrevételeink.

Hangsúlyozom tehát, hogy a számok kiválóak, indikátorként remekül alkalmasak, de úgy gondoljuk, hogy a cselekmények nem tükrözik a kormány forradalmi lendületét, és ezt viszont hiányoljuk a folyamatokból. Ez nem a jelentéshez tartozik szorosan, de, ahogy mondtam, nem lehet elválasztani most már, hogy most csak beszéljünk a 2009-es jelentésről, hiszen benne vagyunk 2010-ben, és most fogadjuk el, fogadtuk el, tárgyaljuk a 2011-es költségvetést.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

(17.10)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr, a felszólalását. A következő vezérszónoki körben Szabó Rebeka képviselő asszonyé a szó, LMP.

SZABÓ REBEKA, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. (Miközben feltűzi a mikrofont:) Erre a ruhára nehéz felrakni a mikrofont.

ELNÖK: Nyugodtan, kivárjuk az öltözködést, talán az időbe belefér.

SZABÓ REBEKA, az LMP képviselőcsoportja részéről: Megoldottam, köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő beszámoló szándékai szerint az agrárgazdaság helyzetét mutatja be a 2009. évre vonatkozóan. Amit viszonylag rövidebb tanulmányozás után is láthatunk belőle, hogy a mezőgazdaság hazánkban sajnos igen rossz helyzetben van, ezt, ugye, önök is már többször, többféle megfogalmazásban elmondták.

Sokat mondó adatok például, amelyeket láthatunk belőle, hogy a termelőiár-csökkenés 2009-ben 9,5 százalékos volt, vagy az agrárkereset színvonala már csak 76 százaléka a nemzetgazdasági átlagnak, az állatállomány továbbra is alacsony, és nem látunk ebben jelentősebb növekedő tendenciát. Tehát vannak benne ilyen adatok, ugyanakkor hosszabb tanulmányozás után is csak alig nyerhetünk tágabb képet a hazai agráriumról annál, mint hogy valóban nehéz helyzetben van.

A jelentés elkészítését előíró törvény szerint a jelentés célja többek között beszámolni a főbb agrárpolitikai célok megvalósulásáról, az ennek érdekében végzett intézkedésekről. A törvény 3. §-a rögzíti az agrárgazdaság főbb céljait is, ezek alapján pedig azt kellene tudni kiolvasnunk a jelentésből, hogy honnan, milyen irányba tart az agrárium, milyen a mezőgazdaságból élők életminősége, mennyire fenntartható az általuk folytatott föld- és tájhasználat, mennyire felel meg a fogyasztók és a társadalom elvárásainak az a termelés, amit folytatnak. Sajnos, ebből a szempontból a dokumentum üres, még a kérdésfeltevésig sem jut igazán el, a válaszok pedig egyöntetűen hiányoznak belőle ezekre a szempontokra.

Ez a probléma persze nem mai keletű, és nem is szeretnénk teljes egészében a mostani kormány nyakába varrni. Agrárbeszámoló gyanánt évről évre ugyanolyan szerkezetű, leginkább egy termelési jelentésre emlékeztető anyagot kap meg a parlament, egy erős koncepció nélküli összefoglalót, amely egyes témákat érthetetlenül részletesen, más, akár sokkal fontosabb kérdéseket legfeljebb érintőlegesen tárgyal. Persze, az okokat is érteni véljük, mivel a kormánynak évekig nem volt és ugye, egyelőre a mostaninak sincsen világos agrárstratégiája, a nem létező stratégiára pedig nem épül társadalmi konszenzussal övezett birtokpolitika, a mezőgazdaság sodródik, a szektor fejlődését leginkább a legerősebb, a legjobb érdekérvényesítő képességű szereplők érdekei határozzák meg, ez pedig nehéz lenne egy pozitív jövőképű, a társadalmi célok, a kormányzati intézkedések és az eredmények összhangját mutató jelentésbe foglalni. Őszintén reméljük, hogy a kormány, az ígéreteivel összhangban, ezt a helyzetet hamarosan megváltoztatja.

Tehát úgy látjuk, hogy ennek a beszámolónak már a kereteivel probléma van. Nagyon fontos kérdés, hogy milyen szempontok alapján, milyen mutatók alapján ad helyzetjelentést az agrárgazdaságról. Nos, azt gondoljuk, hogy ez a jelentés szinte kizárólag pénzügyi, makrogazdasági szempontokat tartalmaz, mintha a mezőgazdaság semmiben nem különbözne bármely más ágazattól, egyedül a tőkemegtérülés és esetleg a foglalkoztatottak száma, bérszínvonala lenne érdekes.

Ezzel szemben az LMP azt gondolja, hogy a mezőgazdaságról szóló jelentés sokkal átfogóbb kellene hogy legyen, számot kellene adnia azon természeti és társadalmi tőkék, például a talaj, a vizeink, a természeti rendszerek, a mezőgazdasági dolgozók egészsége, iskolázottsága állapotáról, amelyeken nyugszik. Ezek egyes nyugat-európai országokban már alkalmazott ökológiai, ökoszociális vagyis fenntarthatósági minősítési szempontok, nem jelennek meg ebben a jelentésben, vagy csak nagyon mellékesen, érintőlegesen tartalmazzák ezeket.

Nem jelenik meg annak elemzése sem, hogy tulajdonképpen mi végre is termelünk. Tudjuk azt, hogy a fogyasztói szokások változása alapvetően befolyásolja az agrártermékek eladhatóságát, és emiatt a fogyasztói trendek elemzése is szükséges lenne valamilyen formában egy ilyen jelentésben. Nem kellene megfeledkeznünk arról, hogy a támogatások mellett a mezőgazdaságot alapvetően a fogyasztók finanszírozzák, a fogyasztók pénze pedig az élelmiszerláncon keresztül jut el a termelőkhöz. Ehhez képest hiányzik a teljes élelmiszerlánc elemzése a fogyasztótól a termelőig, nem látjuk a kiemelt termékpályákat és azok szereplőit, nem vizsgálja a jelentés az élelmiszerláncon belüli jövedelemelosztás helyzetét, és azt sem, hogy az egyes szereplők hogyan részesednek ebből az élelmiszerlánc során keletkezett jövedelemből, és azt sem látjuk, hogy ez a megszerzett jövedelem hogyan viszonyul az általuk nyújtott, hozzáadott értékhez. Tehát ezeket mind nem tudjuk meg, márpedig azt gondoljuk, hogy ezek nagyon fontosak lennének ahhoz, hogy tudjuk, a jövőben hogyan mozdítsuk el ezeket az arányokat afelé, hogy a termelőknél minél több jövedelem maradjon, de ezek nélkül az elemzések nélkül erről nem nyerhetünk információt.

Fájdalmasan hiányzik a szövegből a környezeti erőforrásokkal történő felelős gazdálkodás szemlélete. Sem a termőföld, sem a víz, sem a szektor által használt többi környezeti elem igénybevételének hatásai, perspektívája nem igazán része a dokumentumnak. A mezőgazdaság számára stratégiai jelentőségű talajvédelemről, vízgazdálkodásról szóló fejezet kifejezetten felületes, és pont a lényeget nem mutatja meg nekünk. A vízgazdálkodás kapcsán szinte csak a védekezésről beszél, és tudjuk azt, már több parlamenti vitában az LMP nem győzte hangsúlyozni, ennek a szemléletnek tudható be, hogy minden évben rengeteg pénzt költünk a belvíz elleni védekezésre, a belvízkárok enyhítésére, miközben semmit nem teszünk a vízigényes vagy vízszűrő termelési kultúrák kialakítása, elterjesztése érdekében. De ismétlem: ahhoz, hogy ezekről valamiféle fogalmunk legyen, hogy merre mozduljunk el, hol vannak a problémák, ennél a háromnegyed oldalnál egy sokkal alaposabb összefoglaló kellene a vízgazdálkodásról.

A talajvédelemről szóló rész talán még furcsább. Ebben a rövidke részben néhány, önmagában teljesen semmitmondó adatot kapunk a talajvédelmi hatósági ügyek és ügyiratok számáról, ez különösen, hogyan mondjam, kicsit komikus is, hogy konkrétan az ügyiratok száma benne van a jelentésben, miközben arról szó sem esik, hogy a termőterületek egyes becslések szerint több mint harmadát érinti az erózió, amelynek elsődleges oka a topográfiai és agroökológiai adottságokhoz igazodni képtelen nagyüzemi növénytermesztés. Még annak ellenére sem olvashatunk erről, hogy az Európai Unió agrár- és vidékpolitikájának most és a 2014-től 2020-ig terjedő időszakban is deklarált fontos tényezője a víz mellett a talajkincs védelme, hiszen amellett, hogy ez a bioszféra nélkülözhetetlen része, a csapadék befogadásában, raktározásában is komoly szerepe van, illetve a légköri szén-dioxid megkötésében is. És ugye, azt is tudjuk, hogy világszerte egye nagyobb mértékben tapasztalható a talajok pusztulásának jelensége, amely az úgynevezett talajcsúcshoz vezet, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag többet használunk ebből az erőforrásból, mint amennyi a rendelkezésünkre áll. Ebben a jelentésben nagyon fontos lett volna becslést adni a hazai éves talajpusztulás pontos mértékéről, és egyben beszámolni arról, hogy a jelenleg alkalmazott szabályozás, szankcionálás, a meghozott intézkedések mennyire hatékonyak vagy nem hatékonyak a talajpusztulás megállításában, de erről ebben a jelentésben egy árva szó sem esik.

A költségvetési támogatások felhasználásáról megfelelő mennyiségű adatot kapunk, megtudjuk, milyen célprogramokra, mekkora összegeket fizettek ki, de teljesen hiányzik a célokhoz való viszonyítás. Tehát aki ebből a dokumentumból szeretné megtudni, hogy a költségvetési támogatások milyen hatékonysággal szolgálták a kormányzati agrárcélok teljesülését, az nagy bajban van, mert a kifizetett pénzek hasznosulásának módjáról és mértékéről említést sem tesz a jelentés. Egyébként talán már kiderült, ez az egyik legnagyobb elvi problémánk a jelentéssel, hogy nincsenek benne olyan hatásindikátorok, amelyek segítségével a kormányzati eszközök, beavatkozások eredményessége mérhető lenne, és hatásvizsgálatokkal pedig szinte egyáltalán nem támasztja alá a mondandóját. Így nem tudjuk meg a jelentésből azt, hogy javult-e a termelés versenyképessége, biztosított-e az agrártermelők esélyegyenlősége a többi nemzetgazdasági ágazathoz képest, sikerült-e hozzájárulni a vidékfejlesztéshez és a földből élők életminőségéhez, javultak vagy romlottak-e az agrárinnováció feltételei, vagyis ezeken a területeken a jelentés nem mond semmit a kormány feltételezett szándékainak teljesüléséről. Persze, utal ezekre a dolgokra, és nyilván ki is lehet találni bizonyos dolgokat ezekre az indikátorokra vonatkozóan, de azt gondolom, ennél sokkal nagyobb hangsúlyt, koncepcionálisan nagyobb hangsúlyt kellene ezekre helyezni.

Ami egyébként látszik ebből a jelentésből, és itt csatlakoznék Varga Géza képviselőtársamhoz, ez számunkra is alapvető probléma, hogy 2009-ben a mezőgazdasági szektorban a nemzetgazdasági szempontból már fontos hasznot alig hajtó... - merthogy a foglalkoztatási kapacitás rendkívül alacsony, tehát a nagyüzemi növénytermesztés kapja meg a támogatások legnagyobb részét, holott importfüggése, ami gépben, üzemanyagban, műtrágyában, vegyszerben, vetőmagban testesül meg, illetve árutőzsdei tömegtermény előállításának exportfüggősége, valamint környezet- és tájkárosító hatása ezt messze nem indokolják.

(17.20)

És itt csak egy apró megjegyzés, bár most nem szeretnék a költségvetésről beszélni: mi is csalódottan vettük tudomásul, hogy a jövő évi költségvetési tervezetben az európai uniós források elosztásakor nem tükröződik ennek megváltoztatásának a komoly szándéka.

Végezetül röviden szeretnék kitérni egy fejezetre, ami igaziból csak négy oldal a jelentésben, de mivel úgy tudom, hogy más jelentésekben nem annyira kaphatunk erről átfogó képet itt a parlamentben, és nem nagyon van alkalmunk tárgyalni, mintsem most, ezért kitérnék ezekre, ezek az erdők. Az erdők kapcsán el kell mondjam, hogy azért is választottam ki ezt a fejezetet, mert egy elég jó állatorvosi lóként szolgál azoknak a problémáknak a bemutatására, amikről eddig beszéltem. Tehát az erdőkről szóló fejezet nem ad nekünk átfogó képet igaziból a magyarországi erdők helyzetéről, bár elég sok statisztikai adatot tartalmaz, és helyenként értékel is, de mégis meglehetősen semmitmondó, és elmulasztja bemutatni a tárgyév fő tendenciáit. Néhol nem több tények puszta felsorolásánál, ami megfelelő összehasonlítás, illetve a kívánatos és kitűzött célok ismertetése nélkül nem ad az olvasónak eligazítást.

Komoly hiányossága ennek a fejezetnek, hogy nem mutat rá, hogy a 2009. júniusi új erdőtörvény milyen hatással van az erdőgazdálkodásra, illetve az erdők védelmére. Ezt a törvényt egyébként a végén a jogalkotásról szóló részben rögzíti a jelentés, de leginkább a gazdálkodási és hatósági vonatkozású változásokra koncentrál, és arról nincsen benne szó, hogy ez az erdőtörvény nagyon komoly és pozitív változásokat hozott, amelyek nagyban megfelelnek a nemzeti erdőprogram elvárásainak, és a hosszú távú fenntarthatóságot hivatottak szolgálni.

Ugye, tudjuk azt, hogy a 2009-es évről szól a jelentés, és 2009-ben fogadták el ezt a törvényt, tehát nyilván nem hozhatott igazán jelentős változásokat, de azért a várható különbségekre utalni kellett volna, különösen amiatt, hogy a vadgazdálkodásról szóló fejezetben a szintén tárgyévi vadgazdálkodási törvény változásainak a hatásait összefoglalták, tehát akkor tulajdonképpen ezt az erdőknél is meg lehetett volna tenni.

Érdekes dolog, a jelentés megállapítja, hogy az erdőgazdálkodás a nemzetgazdaság egészéhez mindössze egytized százalékkal járul hozzá. De rögtön hozzá is teszi a szöveg, hogy ez nem probléma, merthogy az erdő anyagi teljesítményét sokszorosan meghaladja annak immateriális értéke. Ezzel mi maximálisan egyetértünk. Ugyanakkor furcsa, hogy ha ezt a jelentés készítői is deklarálják, akkor miért nem vállalkoztak ennek a közvetlen, gazdasági értéken túlmutató közösségi értéknek a bemutatására, hiszen például találunk a jelentésben olyan mondatot, amely leszögezi, hogy az állami erdők kezelése összhangban van a társadalom által meghatározott és az erdőtörvényben, illetve a természetvédelmi törvényben megszabott szakmai követelményekkel. De ezt egyáltalán semmiféle mutatóval nem támasztja alá, egy árva kukk sincs az erdők természetességéről, vagy semmiféle olyan mutató, amivel ezt a mondatot alá lehetne támasztani, márpedig szerintem ezt így egy jelentésben csak akkor lehetne leírni, ha legalább valamiféle indikátort mögé tesznek.

Szintén megállapítja a jelentés, hogy az állami tulajdonú erdőkben folyó gazdálkodás szakmai színvonala összességében jó. De természetesen ennek bizonyítására sem hoz fel indikátorokat vagy mérhető jellemzőket.

Nem említi egyáltalán a jelentés a Natura 2000-es erdők támogatási problémáit sem, pedig tudjuk, hogy ez komoly gond, a mai napig nincs ezekről igazán megegyezés, és nem volt kifizetés, ami számos társadalmi konfliktust is okoz. Tehát igaziból ez is ellentmond ennek a megfogalmazott állításnak.

A jelentés aránytalan is az erdőkkel kapcsolatos problémák bemutatásában. Kifejezetten nagy teret szentel erdővédelmi, erdő-egészségügyi problémáknak - ez a négy oldalból egy teljes oldalt foglal el -, miközben számos nagyobb téma nem kerül megemlítésre. Többek között ilyen például az illegális fakitermelés kérdése vagy a biomassza felhasználása, ez hiányzik a fejezetből.

Végül, de nem utolsósorban: nem látszik az összhang az erdőgazdálkodási és a vadgazdálkodási fejezet között, hiányoznak azok a stratégiai elképzelések vagy azoknak a megemlítése, amelyek a nemzeti erdőprogramban is több helyen hangoztatott vadlétszám apasztására vonatkoznának.

Tehát azt gondolom, hogy ez a fejezet tényleg jól tükrözi azokat a problémákat és hibákat, amiket elmondtam, és amikre alapozva azt kell hogy mondjam, az LMP nem fogja támogatni ennek a jelentésnek az elfogadását, de azért azt is hozzáteszem, hogy ezt leginkább a most elmondott kritikáink nyomatékosítása céljából fogjuk tenni, és nagyon reméljük, hogy a jövőben majd ezeket is figyelembe veszik, amikor a következő jelentéseket, illetve az agrárstratégiát elkészíti a kedves kormány.

Köszönjük szépen. (Taps az LMP soraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Most kétperces reagálásra megadom a szót Patay Vilmosnak, a Fidesz képviselőjének.

PATAY VILMOS (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Véleményem szerint is az előterjesztés anyaga a jelenlegi formájában hiteles, tényszerű, és végre átfogó értékelést ad az agrárgazdaság helyzetéről.

Tisztelt szocialista Képviselőtársam, Gőgös Úr! Az egy más dolog, hogy az anyagban szakszerűen, profi módon bemutatott tényszerű felsorolásokból ki milyen következtetéseket von le.

Megítélésem szerint az előttünk fekvő előterjesztés kitűnő alapot ad ahhoz, hogy megalapozottabban kerülhessen megfogalmazásra, milyen irányba kell az ágazatnak elmozdulnia a felemelkedés érdekében. Egy sikeresebb stratégia, cselekvési program megfogalmazásához jó alapokra van szükség. Úgy vélem, hogy ez az anyag erős biztosítéka, szilárd alapja lehet egy színvonalas jövőtervezésnek. Ezért is köszönet érte.

Vitatkozom azokkal, akik az anyag korábbi megismerésétől teszik, tennék függővé a jövő évi költségvetés tervezésének megalapozottságát. Tisztelt ellenzéki Képviselőtársaim! A jövő évi költségvetési lehetőségeinket véleményem szerint a nyomorúságos államkassza determinálja, nem pedig a 2009. évi agrárgazdasági jelentés ismerete vagy nem ismerete.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Szintén kétperces felszólalásra következik Sáringer-Kenyeres Tamás, KDNP.

SÁRINGER-KENYERES TAMÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Szeretném felhívni a figyelmet egy nagyon érdekes részletre a termelőeszközök beruházása vonatkozásában. Elhangzott, de csak érintőleg: műtrágyák értékesítése számottevően, 21 százalékkal, a növényvédő szerek forgalma 3 százalékkal maradt el az előző évitől, ugyanakkor a mezőgazdasági gépek értékesítése jelentősen, 20 százalékkal emelkedett, a műszaki áruk beszerzésének értéke 3 százalékkal volt magasabb, mint 2008-ban. 2009-ben a mezőgazdasági gépek értékesítése elérte a 136 milliárd forintot, rendkívül magas összeget; műtrágyára 81 milliárd forintot, növényvédő szerre 79 milliárd forintot fordítottak. Összesen 160 milliárd a növényvédő szer és a műtrágya, ha összeadjuk.

Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ilyen mértékű műtrágya-visszaesés a magyar mezőgazdaságban (Gőgös Zoltán: Nincs pénz!) szerintem a rendszerváltás utáni időszaktól kezdve nem fordult elő, és ezzel nagyon óvatosan kell bánni, tehát oda kell figyelni. Valameddig tudja tartalékolni a talaj a tápanyagokat, főleg a foszfor, kálium vonatkozásában, de a nitrogénben már nem fognak tudni ilyen egyszerűen takarékossági elveken visszafogni a költségekből. Tehát érdemes erre a tényadatra odafigyelni.

Egyébként döbbenetes, a növényvédő szer nem jelentős eltérés, nem jelent sokat, ez a 3 százalék még az inflációval sem különösebben magyarázható (Gőgös Zoltán: Sok volt az eső!), tehát nem érdekes, nem számottevő (Gőgös Zoltán: Sok volt az eső, sok vegyszer kellett!), a műtrágya nagyon fontos. És ami engem megdöbbentett, az az, hogy 136 milliárd forintot költöttek gépekre, amikor 30 milliós egy gép. Az előbb mondtam, hogy 30 milliós gépekből hamar összejön ez a nagy összeg.

Köszönöm a szót. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Felszólalásra következik tizenöt perces időkeretben Ficsor Ádám, MSZP. Képviselő úr, öné a szó.

FICSOR ÁDÁM (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Először is hadd reagáljak arra, amit Sáringer-Kenyeres Tamás képviselőtársam az elmúlt felszólalásában mondott, ez a 30 millió forintos traktor, most is ezzel zárta, de korábban is arra hivatkozott, hogy nem lehet traktorokat venni, ami ennél olcsóbb. Megnéztem az MVH honlapján a gépkatalógust, ajánlom önnek is a figyelmébe: 538 darab 5 millió forint alatti traktortípus van, 184 darab 2,5 millió forint alatti traktortípus van. Ezek is jogosultak voltak a gépkatalógusban, csak a pontosság kedvéért.

De rátérve az érdemi részre: azt hiszem, kifejezetten izgalmas és érdekes, hogy egy valóságos stratégiai vita bontakozott ki, köszönhetően talán államtitkár úr expozéjának is, ami jóval túlmutat a jelentésen, és érdemi agrárstratégiai kérdésekről szól.

(17.30)

Szerintem színvonalas hozzászólások voltak eddig ebben az értelemben és ebben az irányban.

Az államtitkár úrral nekünk az elmúlt években meglehetősen sok vitánk volt, ugyanakkor van egy pont, amiben, azt hiszem, mindig is egyetértettünk, még ha ő nem is így látta, de szerintem egy dologban mindig egyetértettünk, hogy az egész dolog, amiről szól ez az egész agrárpolitika, a mezőgazdasági politika, annak egyetlenegy célfüggvénye lehet, a nap végén egyetlen dologról szólhat: hogy minél több ember és minél jobb színvonalon éljen meg a magyar vidéken. Ez az alapkérdés.

Az néha rosszul szokott esni, amikor úgy érzem, hogy államtitkár úr elvitatja tőlünk azt, hogy mi ezt helyeztük középpontba. Ez olyan lenne, minthogyha én most azzal próbálnék érvelni - nagyon hangsúlyozom, nem teszem -, hogy hát államtitkár úr azért mondja azt, amit mond, hiszen akkor ebből tönkre fog menni a magyar mezőgazdaság, és az milyen jó lesz, mert ezzel külföldi érdekeket szolgál. Én nem feltételezek ilyet és nem mondanék ilyet, én elhiszem, hogy államtitkár urat ez a szándék vezérli, amit mond is, csak azt gondolom, hogy néhány helyen az a megközelítés, amit alkalmaz, nem ezt a célt fogja szolgálni. Ezekről szeretnék most beszélni. De ahhoz, hogy tudjunk beszélni ezekről a valós kérdésekről és valós problémákról, ahhoz tisztában kell lennünk a valóságos adatokkal, a valóságos számokkal és statisztikákkal. Fogadjuk el, hogy számszakilag helyes és jó ez a jelentés, induljunk ki ennek a számaiból.

Mit mond ez a jelentés? Azt mondja, hogy 2 EUME felett 87 ezer gazdaság van. Ez a 87 ezer gazdaság műveli a magyar földterület 93 százalékát, és adja az úgynevezett SFH 90 százalékát. 87 ezer gazdaság. Ha megnézzük ennek a bontását, akkor azt látjuk, hogy 5-10 ezer nagyobb társas vállalkozás van, amelyik mintegy 100 ezer embert foglalkoztat - most nagyságrendi számokat mondva -, és fönnmarad mintegy 80 ezer egyéni gazdaság a 2 EUME fölötti méretben, amelyek tovább 100-150 ezer embert tartanak el, részben maga az egyéni vállalkozó és a gazdálkodó, valahol besegítő családtag, ilyen-olyan módon.

Emellett, ha továbbnézzük a szintén a jelentésből vett számokat - párezres kerekítések vannak azokban, amit mondok, de azt hiszem, nagyságrendileg helytálló, ellenőrizhető -, az a 400 ezres szám, amit államtitkár úr említ, ugye, annyi az összes foglalkoztatott, élőmunkaerő-egységre vetítve, nézzük meg pontosan ezt a számot, szintén a jelentésből. Azt mondja, ebből az előbb körülbelül 200 ezret megmondtunk, hogy hol van: 100 ezer a társasnál, másik 100 ezer a nagyobb egyéni gazdálkodóknál, de nézzük meg, hol van még 200 ezer. 200 ezer foglalkoztatott van 1 EUME alatt - mondja a jelentés. Megmondja a jelentés azt is, hogy miből élnek meg. Azt mondja - csak hogy teljesen világos legyen -, 200 ezer ember, tehát itt több emberről beszélünk, hogy még világosabbak legyünk, több emberről van szó, de ennyi teljes munkaerőegységnek felel ez meg. De ez a 200 ezer ember - a jelentés adatait mondva - 180 ezer hektár szántóföldet művel, és 300 ezer számosállatot tart; a jelentés számai. Ez azt jelenti, hogy átlagosan másfél számosállatból és még nem egészen egy hektár földből él meg egy ember ezek szerint az adatok szerint. Egészen biztos, hogy ez a 200 ezer ember - sőt, több ember, valószínűleg ez félmilliós, egymilliós tömeg, amelyről beszélünk, akiknek van falun egy tehene, öt disznója, van két hektár földje -, ezek léteznek, valóságos emberek, és ezekkel foglalkoznunk kell. Az másik kérdés, hogy ezeknek az embereknek nagyon jelentős része a szociálpolitika és az agrárpolitika határterületén van, de természetesen teljes egészében egyetértek azzal a törekvéssel, hogy közülük minél többet emeljünk be az agrárpolitika területére, az európai uniós támogatások számára értelmezhető módon. Mind úgy, hogy az ő méretüket növeljük - az ő érdekükben -, hogy valóban meg tudjanak ebből élni, és úgy, hogy a támogatási feltételeket nyilvánvalóan ehhez igazítjuk.

Még egy pillanatig hadd időzzek ennél az EUME-nél. Nagyon gyakran előjön ez a 4 EUME-s szám, hogy 4 EUME volt ez a bizonyos határ, ami fölött sok pályázatot és támogatást lehetett adni. Csak hogy értsük, miről szól a 4 EUME, a 4 EUME mit, mennyit is jelent. A 4 EUME körülbelül 1 millió 300 ezer forint úgynevezett fedezeti hozzájárulást jelent. Ez körülbelül a hivatalos adatok és táblázatok alapján 8 hektár kukoricának, 2 hektár dinnyének vagy 5 darab fejőstehénnek felel meg. Hozzáteszem, nem összesen... (Dr. Ángyán József: 150 szarvasmarha, nem 5, tehát abszolút nem így van.) Hát nem... (Gőgös Zoltán közbeszólása.) Elnézést, államtitkár úr, egy tehénnek a standard... (Dr. Ángyán József közbeszólása.) Államtitkár úr, elnézést, azt kell mondjam itt a vitánkban, hogy ha húsmarháról beszélünk, akkor...

ELNÖK: Örömmel vennénk az államtitkár úr kiigazító felszólalását, van lehetőség bármikor sorrenden kívül is jelentkezni.

FICSOR ÁDÁM (MSZP): De meg lehet nézni, 272 ezer forint egy tejelő szarvasmarha standard fedezeti hozzájárulása, ebből jön ki ez a szám. Valóban, tizen-egynéhány ezer forint a húsmarháé, abból meg nyilván az a szám jön ki; egyébként még abból sem, abból is valamennyivel kevesebb, de én tejelő tehénről beszéltem.

Ebben az értelemben, azt hiszem, muszáj ezeket a dolgokat a helyére tennünk, és a helyén kezelnünk. Itt arról van szó, hogy van 100 ezer ember, akik foglalkoztatottak nagyobb agrárvállalkozásoknál, és valóban, az elmúlt időszak támogatásainak egy nagyon jelentős része ennél a körnél csapódott le. De könyörögve kérem, azt vegyük figyelembe, hogy valóban olyan EU-s előírásoknak kellett ennek a körnek megfelelni - Gőgös képviselőtársam mondta, hadd ne mondjam őket újra, trágyatárolás, a zajvédelem, porszennyezés a szárítók területén -, hogy ha ezeket a beruházásokat nem tettük volna meg, akkor ez a réteg, ez a kör, ez a 100 ezer foglalkoztatott brutálisan és drasztikusan lecsökkent volna sok tízezerrel, a felére vagy bármilyen értelemben.

Való igaz, lehet, hogy előbb-utóbb azt az űrt kitöltötte volna majd egy más szerkezet, ez lehetséges, de azt gondolom, hogy ebből nyilvánvalóan következett volna, hogyha ezek a támogatások nem mennek oda. Zárójelben: egészen biztos, hogy a támogatások részleteiben egymillió meg ezer dolgot lehet vitatni, és egészen biztosan voltak benne túlzó dolgok, meg voltak benne elrontott dolgok, ez egészen biztosan így van, és remélem, hogy ennek minél nagyobb részét fogják is korrigálni. De az alapelv, hogy ennek a körnek ezt oda kellett juttatni annak érdekében, hogy ennek a 100 ezer embernek megmaradjon a munkahelye, stabilizálódjon, szerintem elvitathatatlan.

Szerintem az is nagyon fontos, és azt is muszáj világossá tenni, hogy teljes egyetértés van abban, és maximálisan támogatjuk a kormányt minden olyan törekvésben, ami arról szól, hogy akár ennek a nagyon pici termelést folytató rétegnek nyújtsunk olyan perspektívát, hogy ő megélni tudjon, akár fiatal gazdaként hozzunk be új szereplőket ebbe a mezőgazdaságba. Ugye, több ezren kaptak "fiatal gazda" támogatást, ha azt kérdezi, államtitkár úr, hogy kaphatott volna-e még több, és kellett volna-e még többnek kapni, igen, ebben teljesen igaza van. Még többnek kellett volna kapnia, és még több ilyen támogatást kellene adni. Az egészen biztos, hogy ebben van feladat, van agrárpolitikai feladat.

Hadd helyezzem ezt az üvegházkérdést is egy picit más megvilágításba. Azt mondta, államtitkár úr - egyébként helyesen -, hogy 125 millió forint beruházási értékre kellett pályázni ahhoz, hogy valaki egy kertészeti gazdaságot elindítson. Erre megint csak a jelentés számaiból hadd idézzek önnek valamit. Azt mondja ez a jelentés, ha megnézzük a gazdasági adatokat, hogy a mezőgazdaságban ma Magyarországon a befektetett tőke hozama 5, azaz 5 százalék. Megint csak a jelentés adataiból jön ki. Ez azt jelenti, hogy ha én 125 millió forintot befektetek egy ilyen gazdaságba, akkor annak a hozama, ami a nyereségem, az eredményem lesz a végén, olyan 6-7 millió forint. Azt gondolom, hogy ahhoz - ahogy államtitkár úr mondta az egyébként nagyon felemelő, világos és korrekt példájában -, hogy egy fiatal, agráregyetemen végzett házaspár vidékre költözzön, abban perspektívát lásson, hogy gyereket merjen vállalni, ahhoz ezt az évi 6 millió forint jövedelmet nekik kettőjüknek kell tudni biztosítani.

Tehát szerintem nem az a kérdés, hogy helyes volt-e ez a pályázat, az a kérdés - csak hogy világosan maradjunk a számoknál, hogy a 125 milliónak körülbelül a felét kifizette a támogatás, az a kérdés -, az a kérdés, hogy a másik felét oda tudjuk-e adni olyan kedvezményes, 20 éves lejáratú hitelben, amit ki bírnak ebből gazdálkodni, vissza bírnak ebből törleszteni. Mert arra ne vegyük rá ezeket az embereket, hogy 1-2-3-4 millió forintos beruházással indítsanak el valamit, kezdjenek el valamit, és utána csődbe fognak menni két-három év alatt.

(17.40)

Olyan modelleket állítsunk fel, ahhoz teremtse meg a kormány a feltételeket - és ehhez maximális támogatásra számíthat a részünkről -, hogy ez egy valóságos alternatíva legyen. Lehetséges, és biztosan lehet, hogy nem kell hozzá 125 milliós beruházás, hanem lehet, hogy 55-ből is el lehet indítani, most hasra ütött számokat mondok természetesen. De ahhoz, hogy családot lehessen rá alapítani, és valós alternatíva legyen ahhoz a multikarrierhez képest, ami itt felvetődött, ahhoz azért ilyen típusú vállalkozásokban kell gondolkozni.

Ebben az értelemben és összefoglalva, és még egy utolsó adatot szintén a jelentésből kiemelve az egyéni gazdaságok, társas gazdaságok viszonyában, hogy az egyéni gazdaságokban az egy hektárra jutó jövedelem, a jelentés adatait idézve: 43 ezer forint. A társaság gazdaságoknál ez a szám 18 ezer forint egy hektárra juttatva. Ebben az értelemben, ha azt vesszük, hogy a területalapú támogatás az egységes ezekben a gazdaságokban, a vidékfejlesztési támogatásokban valamennyi torzítás, illetve bias volt a nagyobb társas típusú vállalkozások irányába, adózásban pedig sokkal kedvezőbb feltételek között tudtak működni az egyéni gazdaságok; ez a kettő, azt gondolom, nemhogy csak kiegyenlíti egymást, hanem mint a mellékelt ábra és a jelentésből vett számok mutatják, ez még így is az egyéni gazdaságoknak valamennyi előnyt jelentett.

Még egyszer összefoglalva: ennek ellenére azt gondolom, hogy az a törekvés helyes, hogy azoknak az egyéni gazdaságoknak is nyúljunk a hóna alá, támogassa a kormány, legyen olyan program, ami nekik valóságos perspektívát jelent, de azt hiszem, az viszont nem helyes, hogy embereket belerángassunk olyan álmokba, vágyakba, ami utána nem lesz válság, és két-három év alatt ők abban fejre állnak, csődbe mennek és tönkremennek. Ha ezen a mértékletes és arany középúton tudunk maradni, ami nem tagadja a társas vállalkozások létét, és próbálja azoknak a munkahelymegtartó képességét megőrizni, és egyébként meg folyamatosan melléerősíteni és hozzáerősíteni azokat a családi gazdálkodókat, akik valóban ebből képzelik el a jövőjüket, valóban erre építik a következő életszakaszaikat, akkor szerintem az egy helyes agrárpolitika tud lenni, az valóban magában hordozza azt az esélyt, hogy növelje a vidék eltartóképességét.

Azt hiszem, hogy ehhez meg kell találni közösen az eszközöket, és ilyenben lehet, ilyenre lehet agrárbékét teremteni, ilyenre lehet konszenzust teremteni. De 2009-ben, abban a nagyon nehéz, mezőgazdaságilag, gazdaságilag is nagyon nehéz évben, figyelembe véve a nyomasztó EU-s kötelezettségeket a trágyatárolás és egyéb területeken, rengeteg kényszerpálya mellett, azt hiszem, hogy nagyjából ezt kellett tenni, még ha biztosan ezer részletben is voltak hibák, és biztosan sok mindent lehetett volna jobban csinálni, de fő irányában szerintem ez volt a helyes.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces felszólalásra következik Jakab István képviselő úr, Fidesz.

Öné a szó.

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A képviselőtársam által elmondottakra szeretnék reagálni. A legmesszebbmenőkig egyetértünk abban, hogy minél többen minél jobb színvonalon éljenek a vidéken és természetesen az országban is.

Kedves Képviselőtársam! Ahhoz viszont egy olyan fejlesztési stratégia kellett volna, hogy ne egy torzó jöjjön létre, hanem valamennyi polgár érdekében megfelelő módon segítséget nyújtó infrastruktúra. Mire gondolok? Hogy segíti az valamennyi vidéki polgár érdekét, amikor egy telephelyen 800 ezer tonna gabonatároló-kapacitás létre tud jönni? Hogy segíti az valamennyi magyar polgár érdekét és mondjuk, az állattenyésztők érdekét, hogy Európában egyedülálló módon - az egész Európai Unióban - a történelmi bázist egyetlenegy esztendőre alapozzák? S amikor elmegy a kormány Brüsszelbe, hogy kérem, változtatni kellene, mi a válasz? Ha egyszer már szétválasztottuk, akkor itt tovább megoldás nincs. Csak meg kellene most számolni, nézni, és kérem, tegyék meg, hogy melyik az a legnagyobb magyar vállalkozás, amelyik több mint 600 millió forint hízott bika minőségi támogatást vesz fel egy esztendő alatt. És azt mondjuk, hogy elsorvadt az állattenyésztés. Igen, képviselőtársaim, ez igaz. Csak ezekre is gondolnunk kell.

Tehát amikor azt mondjuk, hogy egy jelentést úgy kellene végignéznünk, elemeznünk, értékelnünk... - a számok jók, csak kérdés az, hogy mit vonunk le belőle, milyen következtetéseket. Úgy kellene elemeznünk, hogy valóban tudjunk a jövő számára is meghatározó következtetéseket levonni, és a jövő számára jó javaslatokat készíteni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Szintén kétperces reagálásra következik Varga Géza, a Jobbik képviselője.

VARGA GÉZA (Jobbik): Elnök úr, köszönöm a szót. Csak két előttem szóló képviselőtársamra szeretnék reagálni. Az egyik Patay képviselőtársam, amikor azt mondja, hogy nyomorúságos az államkassza, és ezt kellene megérteni az ellenzéknek. Mi a nyomorúságos államkassza keretein belül adtunk olyan javaslatokat, amelyek a Fidesz programjával párhuzamosan mentek volna. Tehát a nyomorúságos államkasszának tudatában vagyunk. Nem szeretnénk most a következő nyolc évig a nyomorúságos államkasszáról hallani, mint ahogy hallottunk az elmúlt nyolc évben. Azt hiszem, hogy ebben is forradalmi változást kellene előidézni.

A másik pedig Ficsor Ádám képviselőtársamhoz: egy csodálatos példáját hallottuk annak, hogy hogyan lehet a számokat kicsavarni, és hogyan lehet a számokat egy bizonyos kontextusban előadni. Ennél a 125 milliós beruházásnál említetted a 7 százalékos hozadékot, 5 százalékos kamat... (Gőgös Zoltán: Nem jó. Nem kamat, haszon a mezőgazdaságban.) Jó, de itt a tőkemegtérülésről volt azért szó abban az összefüggésben. Ha most egy 5 ezer négyzetméteres üvegházat, mint ami a pályázatban volt, működtet ez a fiatal kertész házaspár, annak a jövedelme, illetve az árbevétele a 100 milliót messze meg fogja haladni, és azon belül az ő jövedelmük igen jelentős lesz. Tehát nincs szüksége ilyen 20-30 milliós jövedelemre egy fiatal kertész házaspárnak. Igenis, azok kisebb beruházással is megelégedtek volna, igenis, kisebb beruházással is tudtak volna versenyképesek lenni. Tehát itt a tőkemegtérülést a jövedelmezőséggel összekevertük ebben a példában.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Szintén kétperces felszólalásra következik Horváth István, a Fidesz képviselője.

HORVÁTH ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Parlament! Egy ágazatról nem nagyon beszéltünk az elmúlt időszakban, ez nem más, mint a kertészet, illetve a zöldségtermesztés. Burgonyából az elmúlt időszakban mintegy 18 százalékkal termett kevesebb, de ha vesszük az egyéb zöldségféléket, jelentős itt is a visszaesés. Ez csak abból a szempontból érdekes, hogy ha foglalkoztatásról beszélünk, a vidék megtartóerejéről, akkor nem feltétlenül csak 120 milliós üvegházakban kell gondolkodni, hanem egy képviselőtársam mondta a bizottsági ülésen, hogy a leghosszabb út is az első lépéssel kezdődik, tehát ha a foglalkoztatást a faluba vissza szeretnénk vinni, akkor ez a 2009-es tanulmány, illetve jelentés, azt gondolom, egyértelmű számunkra, hogy elkeserítő képet mutat. Ezen nagyon kár is vitatkozni. Ezeket a számokat Ficsor képviselőtársam is bárhogyan próbálja szorozni - Varga Géza képviselőtársamhoz csatlakoznék - vagy matematikázni, arányokat összeállítani, ez egy gyalázatos helyzetkép. Ami a leggyalázatosabb, ahogy az emberek élnek vidéken a falvakban.

Azt gondolom, hogy már előre kellene tekintenünk akár a mostani vitában, illetve a jövő szempontjából. Ezeknek a 2009-es tényadatoknak - amelyeket a szakemberek megalapozottan és nagyon korrektül leírtak - kellene lenni az indulási pontoknak, és a következő időszakban 1, 2, 5, illetve 10 éves koncepciókat kellene arra kidolgoznunk, hogy a növénytermesztésnek, illetve a mezőgazdaságnak teljes egészében vagy jelentős részben a szerkezetét megváltoztatni.

Csak nagyüzemi gabonatermesztésből nem lehet a vidéket felvirágoztatni, és csak az állattenyésztés sem fogja ezt megoldani. A növénytermesztésben, ami szintén torz, hiszen 80-85 százalékban kalászos termékek vannak a növénytermesztésben, és gyakorlatilag a kézi munkaerő, a magasabb hozzáadott érték, a kisebb területen nagyobb termelési értéket előállító termékek, gyógynövények, zöldségek teljesen háttérbe szorultak, illetve ezekről nem is beszélünk. A következő időszakban ezzel többet kellene foglalkozni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces reagálásra következik Gőgös Zoltán, az MSZP képviselője.

GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A bizottsági ülésen is elmondtam egy példát, mert itt vitatkozunk a beruházások hatékonyságán - egyébként elég furcsa közgazdasági iskola, Géza, amit levezettél, de erről szerintem külön tudunk beszélgetni.

(17.50)

Akkor is elmondtam, hogy '93-ban - választás előtti évben, azt tudom, akkor nyilván '93-ban - az Antall-kormány meghirdetett egy géptámogatási programot kizárólag MTZ-traktort lehetett venni belőle, és mindenki kapott 500 ezer forint. Akkor nagyjából egymillió forint volt egy MTZ, körülbelül annyi volt egy új MTZ, akkor jöttek be azok a szép barnák, kékek, abból nagy botrányok is voltak. Minden második ember, akinek volt valami kis pici földje - mert igazolnia kellett, hogy van -, vett egy ilyen traktort. Eltelt fél év, és akkor nálunk a cégnél jöttek, hogy vegyük meg, mert nem tudnak vele mit kezdeni. Meg lehet ezt csinálni, hogy ilyen méretekhez is komoly támogatásokat rendelünk, de ott mindenki a bizniszt nézte, semmi mással nem foglalkozott. Én azt gondolom, hogy csak olyat szabad csinálni, ami valós és hosszú távú megélhetést biztosít.

Arra, hogy elhúzunk egy mézesmadzagot bárki előtt, tipikusan jó példa egyébként a fiatalgazda-pályázat. Miért mondom? Nagyon sok volt az igénylő, a második körben különösen, mert rájöttek, hogy ez egy jó biznisz. 9 milliót kézbe adtunk, majd 1 millióval valamikor elszámol, és a zöme olyan volt, aki egyébként is családi gazdaságban volt, csak kellett még annak a gazdaságnak 10 millió forintért valamit venni. Nagyon nehéz ezt nyomon követni, választani kellett meg megmagyarázni, és a pályázók mindössze 5 százaléka volt állattenyésztő. Öt!

Én azt gondolom, hogy a realitásokkal meg tisztában kell lenni. Nem akarnak a fiatalok reggel ötkor kelni fejni, emberek. 40 milliós Fendtbe bele hifitoronnyal, az rendben van. De ha valaki ezt nem érti meg, akkor nagyon-nagyon rossz útra téved, ezt higgyétek el vagy higgyék el nekem. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Rendes felszólalásra következik Jakab István képviselő úr, Fidesz. Öné a szó.

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azzal szeretném kezdeni, hogy növekvő agrártámogatások, gyengülő teljesítmény, gyengülő mezőgazdaság, leépülő vidék, akár így is fogalmazhatnánk. Azt gondolom, hogy a 2009. évi számok, eredmények alapján el kellene azon nagyon alaposan gondolkodni, amikor védjük az elért eredményeket, hogy mi is történt, valamit nagyon rosszul sikerült megtervezni, és még rosszabbul végrehajtani.

A magam részéről nekem az az álláspontom összefüggésben az agrárgazdaságról szóló jelentéssel, hogy a számok korrektek, a megállapítások tényszerűek, csak ha néha az igazság fáj, azt el kell tudni viselni.

Igaza van képviselőtársamnak, építkezni csak békében lehet. Igaz, csak ha közösen átgondoljuk és ha a következtetéseket közösen levonjuk, együtt leszünk képesek arra, hogy ezen a helyzeten úrrá legyünk, ugyanis egyre súlyosabb a helyzet. Itt most arról folyik a polémia, hogy a nagy a jó, hogy a nagy az kizárólagosan jó, meg az egy csodálatos megoldást ad. Ha megnézik, mi elkészítettük azt a grafikont, amelyik bemutatja, hogy a növénytermesztés a támogatások hatására, a tárolóprogram, -építés hatására, a géppályázatok hatására, ha szolid is, de egy emelkedő hozamnövekedést mutat, az állattenyésztés pedig nagyon durván lefelé halad.

Tisztelt Képviselőtársaim! A jelentés mutatja - és itt most nagyon meglepődve hallom -, hogy a foglalkoztatást csak a nagyüzemek adják. Nem, képviselőtársaim. (Gőgös Zoltán: Nem ezt mondta. Nem így mondta Ádám.) Minden lehetőség meglesz - meggyőződésem - arra képviselőtársaimnak, hogy ha nem értenek egyet, reagálnak, hiszem, hogy meg is teszik, természetesen lesz rá reakció is.

Tehát visszatérve: nincs egyedüli megoldás, egyedüli és egyetlen jó megoldás, csak a baj az, és a számokból mi azt olvassuk ki, hogy a nagyüzemi gazdaságok számára, a nagybirtokok részére - és talán egyszer majd egy könnyen átlátható statisztika is megjelenik reményeim szerint a VM honlapján - igenis a fejlesztéseket elsősorban a befektetői csoportok, lásd gabonaprogram... - és innentől kezdve már determinálva van a pálya, hogy vajon majd kik lesznek a sikeres vállalkozók, és melyek lesznek a sikeres vállalkozások.

Kik építették meg a tárolókat? Kik vásárolták meg a nagy gépeket, eszközöket, gépsorokat? És miért nem volt egyetlen lehetőség arra, hogy a kis és közepes gazdaságok számára legyen ugyanolyan esély vagy legalább hasonló esély, hogy ők is tudjanak boldogulni? A helyzet az, hogy ők is esélyesek lehettek volna, de nem nyertek, mert azoknak a feltételeknek nem tudtak eleget tenni, amit anno az ÚMVP keretében, a pályázati rendszer keretében sikerült összerakni, amellyel szemben többször az Európai Unióhoz fordultunk. Nem volt az véletlen, amikor az Unió illetékes képviselője Magyarországra jött, elmondtam akkor is, hogy igen, fordulunk, mert nem értünk egyet a kiírással.

Egy konkrét példát hadd mondjak! Vita tárgyát jelenti ma a fiatal gazdák induló támogatása. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon sokszor elmondtuk, most is csak aláhúzni szeretném: azokat a fiatal gazdákat büntették, akik valóban gazdacsaládban nőttek fel, főiskolát, egyetemet végeztek, és lehet, hogy már voltak őstermelők, és ha egyetlen forint támogatást kaptak, akkor innentől kezdve ők már nem indulhattak a pályázaton. Nagyon kiválóan sikerült kidolgozni azt a pályázati rendszert, amely kapcsán a gazdaságátadási támogatási rendszer nem működött. Igen, módosítani kell rajta, egyszerűbbé kell tenni. Tudom, nagyon nehéz ezt elfogadni vagy tudomásul venni, de egy tény: nem véletlen, hogy egy esztendőben alig néhány tucat család tudott élni ezzel a lehetőséggel. Igen, érdekes, van rá mód, van rá lehetőség, lehet egyszerűsíteni, lehet illetékmentessé tenni, mert időközben alakult egy új kormány, és bizony meghozta a szükséges intézkedéseket. Nem azt mondjuk, hogy tökéletes.

Egy dolgot már most szeretnék leszögezni. Van, amihez az Európai Unió nem járul hozzá, csak azt kell megvizsgálni, hogy ez egy kormánydöntés előtt, egy program elkészítése előtt vagy után történik. Mert ha az ÚMVP-t úgy készítették volna el, és úgy nyújtották volna be Brüsszelbe, hogy ezeket a szempontokat a kisebb gazdaságok, a gazdák számára kedvező módon dolgozzák ki, és fogadtatják el, akkor nyilvánvaló, hogy nem ellentétes, ami a programban le van írva. Kérdés, hogy mi van a programban. Ez a helyzet. Tudom, ez nagyon nehéz, nagyon fájdalmas, de itt van az, amikor az irányokról beszélünk, a fejlesztési stratégiákról beszélünk.

Még egyszer szeretném aláhúzni, hogy igen, a kisebb gazdaságokat, az önfoglalkoztató gazdaságokat, azokat a családokat, akik mindent megtettek azért, hogy ne sorba álljanak segélyért, ezeket a gazdaságokat is el kellene ismerni. Nem véletlen az, hogy ma az egymillió hektár rét-legelőből a 20 százalék sincs érdemi módon hasznosítva, és a húsmarhakvótánknak csak töredékét használjuk ki, a vidéken pedig eltűnt az állatállomány, alig van szarvasmarha, sertés- és baromfiállomány úgyszintén. Ennek oka van, méghozzá az, hogy egy kifejezetten nagyüzem-orientált fejlesztési koncepció mentén haladt az uniós források felhasználása.

Tisztelt Képviselőtársaim! A számok ezt mutatják, mutatják, hogy milyen torzulások vannak, a jövő számára pedig azt gondolom, a következtetéseket le kell vonnunk.

(18.00)

Amit mindenképpen szeretnék kiemelni - többször elhangzott, államtitkár úr is említette az expozéjában -, az az, hogy a földnyilvántartás rendszere olyan állapotban van, hogy több százezer hektárról - közelíti a milliót - nem tudjuk, hogy kik milyen jogcímen használják.

Jelentős azon területek nagysága az állami területekből is, ahol nincs meg a megfelelő dokumentáció, és nincsenek még jóformán szerződések sem bizonyos esetekben, hogy ki milyen jogcímen és milyen bérleti díjat fizet érte. Van, aki csak bérleti díj nélkül, szívességi földhasználat gyanánt tudja művelni a földet, az állami földet, mert nem volt rá idő és nem volt rá energia, vagy nem tudjuk, hogy mi volt az oka, sokszor felhívtuk rá a figyelmet. Bizony, ez jelentős forrása lehet majd az elkövetkezendő időszakban a birtokrendezésnek.

Apropó, birtokrendezés. Nem tudjuk még, hogy az osztatlan közös miatt az elkövetkező ellenőrzési időszakokban milyen következményekkel kell számolnunk. Adja isten, hogy ne kelljen következményekkel számolnunk! Nagyon szeretnénk, és nagyon szeretnénk, ha ezen is egyszer túljutnánk, és valamilyen módon az osztatlan közösnek az ügye rendeződne.

Tisztelt Képviselőtársaim! Talán a kertészethez még egy pillanatra hadd menjek vissza. Nagyon kedves téma az, amikor a tészekkel kapcsolatos jogszabály megalkotásra került. Igen, a megoldás ott van a nevében, sokszor elmondtuk: termelői értékesítő szervezet. Tessék már nekem ebben egy kereskedőt mutatni! És mi lett a vége? Egy-egy kereskedő maga köré vonta a termelői kört, mert ilyen volt a struktúra, meg lehetett tenni, azt mondták az embereknek, hogy nem kell fizetni csak tagonként tízezer forintot, és majd mi leszünk a tész.

Kérem szépen, mi lett a vége? A tészek többsége csődbe ment, leépült, és ma az emberek idegenkednek az önszerveződéstől, és újból nulláról kell kezdenünk az építkezést - más módon. Bizony ezek nagyon súlyos dolgok, ezeket a jelentés tartalmazza, tisztelt képviselőtársaim, és az a meggyőződésem, hogy ezt, függetlenül attól, hogy ki melyik frakció képviselőjeként ül a tisztelt Házban - most, jelen pillanatban és bármikor -, tudomásul kell venni, hogy a tények makacs dolgok, a számok mutatják, hogy milyen helyzetben vagyunk, és ezek figyelembevételével kell a változtatásokat egy közös stratégia mentén végrehajtani.

Nagyon nagy tisztelettel kérem önöket, hogy támogassák a jelentés elfogadását, és ki-ki a maga módján vonja le a következtetést. Nagyon sok dologról nem beszéltem - szándékosan. Szándékosan, mert azt gondolom, hogy e néhány példa felvillantása elegendő volt, nemrég kollégáimmal ezt összegyűjtöttük, tudják, ez 100 oldal, és ez erről szól (Felmutat egy kötetet.), hogy hol megy el a jövedelem. (Dr. Ángyán József bólint.) Úgyhogy van teendőnk. Azt javaslom, és arra kérek mindenkit, hogy fontolják meg a tanács javaslatait, ajánlását, és azt is, ami a jelentésben foglaltatik, hisz abból tudunk reálisan kiindulni.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalásra következik Ficsor Ádám képviselő úr, MSZP.

FICSOR ÁDÁM (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Jakab képviselőtársam kifejezett kérésére szólok hozzá, hogy akkor ne csak bekiabálással próbáljam korrigálni azt, hogy valóban a tények makacs dolgok, és tényleg igyekeztem az eredeti, hosszabb felszólalásomban számalapon, tényalapon megnyilatkozni, és határozottan nem mondtam olyat, és kifejezetten még a látszatát is kerülni akartam annak, hogy csak a nagyüzemekben van a foglalkoztatottság, vagy csak ott van bármi, ami itt a jövőbeli teendő. Még csak azt is elfogadom, még csak abban is tud közöttünk egyetértés lenni, hogy a jövőre nézve valóban egy olyan típusú agrárstratégia kell, ami minél több embert, egyéni gazdaságot, kisebb méretű társas gazdaságot próbál beemelni abba a körbe, amely hosszú távon európai viszonylatban is megállja a helyét, és versenyképes tud lenni.

Csupáncsak azt mondtam, hogy 2006-7-8-ban - bizonyos értelemben 2009-ben is, amiről ez a jelentés szól - olyan környezetvédelmi és egyéb kötelezettségek voltak, amiben nem az volt a kérdés, hogy most mi preferálni akarjuk a nagyüzemet vagy nem akarjuk preferálni a nagyüzemet, hanem az volt a kérdés, hogy odaadjuk-e a pénzt ezeknek a kötelezettségeknek a teljesítésére - ezzel el fog menni a pénznek egy nagyon jelentős része, valóban, az én ízlésemnél is egy jelentősebb része - erre a célra, de akkor nagyjából stabilizálni tudjuk ezt a szektort; vagy azt mondjuk, hogy hagyunk ott elveszni több tízezer munkahelyet. Akkor ez a döntés született. Szerintem ez utólag is megvédhető és helyes döntés.

A jövőre nézve, hogy ezt hogyan és milyen módon kell átalakítani, hajlamos vagyok többnyire egyetérteni azokkal a felvetésekkel, amit mondanak, azzal a figyelmeztetéssel együtt, amit próbáltam tenni néhány példával illusztrálva, hogy ez nem jelentheti azt, hogy teljesen versenyképtelen helyzetbe zavarunk bele embereket, ebben kell egy méretgazdaságosság.

Utolsó mondat, amit a leghatározottabban szeretnék visszautasítani, amit a fiatal gazdákkal kapcsolatban mondott képviselőtársam: kifejezett célunk volt, hogy a magyar viszonyokhoz adaptált modell legyen, az európai jogszabályból következően nem tudtuk megcsinálni több tárgyalási fordulóban sem. Nagyon szurkolok az új kormánynak, hogy ezt tudja úgy átalakítani, hogy ezt lehessen.

Köszönöm.

ELNÖK: Jakab István képviselő úr válasza következik. Öné a szó.

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Nagyon röviden szólnék. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én nem arról beszéltem, hogy a trágyakezelő rendszereket meg kellett-e építeni. Az természetes dolog, hogy az Európai Unió környezetvédelmi előírásait be kell tartani, ha azokon a létező telepeken termelést akarunk folytatni, márpedig ez fontos és indokolt. Erről szó sincs, nem erről beszéltem.

Arról beszéltem, hogy az 1300 milliárd forintos forrásból mennyi az, ami a nagyüzem által került felhasználásra, és mekkora az a hányad, ami a kicsik esetében került fölhasználásra.

Tehát arról szól a történet, kedves képviselőtársam, hogy kellett volna maradjon a másik szektor számára is. Nem kellett volna 8 éven keresztül azt hangoztatni, hogy a kicsik mindenre alkalmatlanok és versenyképtelenek. Ez egy nagyon izgalmas és érdekes presszió volt. Látja, 600 darab vágóhidat sikerült bezárni, és most a LEADER-program keretében elindulnak majd a vágópont-létesítések. Mennyi pénzbe került azt a sok kis vágóhidat tönkretenni, és most elindulni újból?

Ezeket a vargabetűket, ezeket kellene kihagyni! Ezért követeltük, kértük végig, hogy egy átgondolt stratégia mentén - csak a fő kérdésekben - beszéljük végig, de ne úgy, hogy mi hallgatjuk, hanem érdemi módon. Most sajnos az árát valamennyi magyar polgár megfizeti. Itt van a fő gond!

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Ficsor Ádám képviselő úr válasza következik.

FICSOR ÁDÁM (MSZP): Köszönöm szépen. Nem szeretném folytatni a vitát, mert nagyjából elmondtuk az érveinket. Államtitkár urat szeretném arra megkérni, hogy az ÚMVP félidős értékelése kapcsán csináljanak már egy olyan számítást is, hogy ha levonjuk azokat a beruházásokat az egyes tengelyes beruházások közül, amelyek kötelező EU-s megfelelések - trágyakezelő praktikusan meg a szárítóberuházások -, ha ezeket levesszük, és utána csinálunk egy tengelyenkénti arányt, akkor hogyan néz ki ez a kép, mert azt hiszem, hogy akkor az európai középútra és az európai középvonalba fogunk kerülni. Ez az én feltételezésem, hiszen tényleg izgalmas lenne szakmailag is megnézni egy ilyen számítást.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Megkérdezem, kíván-e még valaki a vitában felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok.

Megkérdezem az előterjesztőket. (Jelzésre:) Igen, megadom a szót Ángyán József államtitkár úrnak.

DR. ÁNGYÁN JÓZSEF vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt szeretném megköszönni ezt a nagyon értékes vitát. Valóban egyetértek azokkal, akik úgy értékelték, hogy egy nagyon hasznos szakmai vitát folytattunk. Miután előttünk áll a stratégiaalkotás, valóban hasznosak az ilyen együttlétek, amikor meghányjuk-vetjük, hogy mi történt eddig, és vajon ebbe az irányba gondoljuk-e folytatni az ügyeinket, illetve milyen irányba is kéne továbbvinni, hogy az valóban a vidék és az agrárium érdekeit szolgálja.

(18.10)

Egy-két dologra - ha megengedik - reagálnék, mert nem maradhat úgy a levegőben, ahogy elhangzott, bár mindenekelőtt köszönöm a kormánypárti képviselőtársaimnak, talán Jakab István elnök úrnak különösen, hogy jó néhány kérdést megválaszolt a hozzászólásában, így tulajdonképpen nem kell mindenre reagálnom, ami a mai ellenzék, az akkori kormányzó oldal részéről megfogalmazódott kritikát illeti. Köszönöm ezeket a hozzászólásokat is, amelyek megerősítettek abban, hogy a kormány, a vidékfejlesztési tárca jó irányba gondolja a kibontakozást, és amelyek arra utaltak, hogy bármilyen szomorú, de valóban reális képet sikerült adnunk, festenünk a 2009. évről. Ilyen értelemben ez a jelentés egyfajta kiindulási alap lehet, ahonnan elrugaszkodunk, és ahonnan egy más irányba kell megfogalmazni valószínűleg a stratégiánkat.

Itt egy komoly vita bontakozott ki, hogy milyen orientációja is volt az előző időszaknak, a támogatások és egyéb juttatások révén kit hozott előnybe, kit nem. Én a szándékokkal kapcsolatban szeretnék egy kis epizódot ideidézni. Úgy látom, hogy azok a szándékok, amelyek ebben a kis epizódban leírhatók, világosan mutatkoznak a tényleges elköltésben. Én egy államtitkári értekezleten vettem részt, amikor az ÚMVP tervezése zajlott. Amikor azt próbáltuk megértetni, hogy akkor még 5 EUME volt az elképzelés - ne felejtsük el, a 2005-ös gazdademonstrációnak sikerült végül is 1 EUME-t lealkudnia ebből, mert 5 EUME-n tervezték meghúzni azt a határt, ami alatt szóba sem állnak a pályázóval -, nos amikor azt próbáltam én magam is megértetni, hogy ha itt húzzuk meg a határt, akkor a szereplők valóban túlnyomó többsége a közelébe nem jut ezeknek a pályázatoknak, valóban úgy van, hogy a 4 EUME-vel is az összes szereplő 6,7 százaléka tud most is pályázni ezekre az agrármodernizációs pénzekre, tehát a legerősebbek, akkor a tervező, aki jelen volt, az agrárgazdasági kutatóintézetek prominens tervezője, a szó szoros értelmében fogta a táskáját, odavágta az asztalhoz - a jelenet itt van előttem -, és azt mondta: csak nem képzeled, hogy szétszórjuk ezek között azt a kevés pénzt?! Hát annak kell odaadni, aki azt a leghatékonyabban tudja felhasználni, azok meg a legnagyobbak. Ez volt a kiinduló szándék, ez mozgatta a forrásallokációt, ez mozgatta az Új Magyarország vidékfejlesztési program teljes konstrukcióját.

Nos, én úgy látom, hogy ez a cél. Gőgös államtitkár, képviselő úr - vagy most alelnök úr, nem tudom, hogy mondjam - megfogalmazta, az ÁSZ-jelentésből idézte, hogy a céloknak megfelel. Kérem szépen, ha ezek a célok, amelyeket ez a bizonyos tervező megfogalmazott, hogy a legerősebbeket hozzuk helyzetbe, hát akkor igaza van az ÁSZ-nak, akkor ez sikerült, viszont az összes többi nyomorúságos helyzetbe került, és a közelébe nem jutott ezeknek a forrásoknak. Azt gondolom, nem pusztán arról szól itt a történet, hogy milyen környezetvédelmi beruházási kényszerek voltak, hanem volt egy határozott szándék, hogy a felső, egészen szűk réteget akarjuk ezzel a pénzzel erősíteni, a többiekről pedig azt mondta ugyanez a szereplő, aki odavágta a táskáját, hogy azt "intézze el a szociálpolitika". Így, szó szerint: "intézze el a szociálpolitika", ránk ez nem tartozik. No, azt hiszem, a felfogásbeli különbség köztünk ott van, hogy nem szűk tőkéscsoportok profitabilitási szempontja vezet bennünket, amikor agrárstratégiáról, vidékstratégiáról beszélünk, hanem a vidék társadalmának a megerősítése. Ez egy óriási különbség a közelítésben, és valószínűleg a vitánk egy része éppen ebből fakad, hogy más a kiindulási pontunk, más irányba akarjuk vinni az ügyeket.

Egy-két dologra hadd reagáljak konkrétan, bár ez az általános problémakör, azt hiszem, jó néhány felszólalásban jelen volt és kézzelfogható volt. A trükközés ügye, tegyük hozzá, soha nem látott mennyiségű pénz ment 2009-ben a mezőgazdaságba. Ez némiképp, amire Kenyeres Tamás utalt, valóban az az érzése az embernek, hogy ez nem volt teljesen független attól, hogy 2006-ban vagy 2010-ben választásra készült a kormánykoalíció. Ha valóban a gazdák iránti elkötelezettség és a vidék társadalma iránti hevület hatotta volna át a Gyurcsány-Bajnai-korszakot, akkor minden évben előrehozta volna ezt, de érdekes módon mindig csak a választásokat megelőző időszakban jutott eszébe a kormánynak az, hogy itt a gazdáknak pénzre lenne szükségük. (Gőgös Zoltán: Rossz év volt.) Rossz év volt. Érdekes, mindig a választások körül volt olyan rossz év, amikor előre kellett hozni a kifizetéseket, és valóban az volt, hogy az az érzés támadt az emberekben, hogy nincs itt semmi baj, dől mindenhonnan a pénz. Nem rossz taktika valószínűleg, de ez valószínűleg csak egy választási taktika. Én ezzel igazán nem jönnék elő, hogy soha nem látott mennyiségű pénz ömlött oda a gazdákhoz a választást megelőzően, teszem hozzá még egyszer. (Gőgös Zoltán: Bejött.)

Azokra a dolgokra nagyon nehezen reagálok, amelyek a 2011. évi költségvetés vitájára vonatkoznak. Részben az általános vitáját lefolytattuk, a részletes vitája pedig előttünk van - pénteken -, és végig fogjuk beszélni soronként, hogy hol milyen további módosítások lesznek. Egy-két ponton csak reagálnék arra, hogy valóban módosulások is lesznek ebben a költségvetésben.

Mennyi a kifizetett összeghez képest? - ezzel kapcsolatban szeretnék egy megjegyzést tenni. Nemcsak az a kérdés, hogy mennyi pénz kerül a vidékre és az agráriumba, hanem hogy kihez kerül. Mindig Gyurcsány Ferenc klasszikus mondása jut eszembe, amikor azt mondta, hogy mit akar a paraszt, hát mindegyik 2 millió forintot kap. 200 ezer regisztrált gazdaságról volt szó. Gondolkodtam, hogy honnan veszi ez a jóember ezt a számot, hogy éppen 2 milliót kap mindenki az agráriumban (Derültség.), hát 400 milliárd volt akkor épp a költségvetés, és a 200 ezer regisztrált akkori szereplővel elosztva épp 2 millió. Na de micsoda különbség, hogy keveseknek sokat, a többségnek meg semmit?! A paraszt ebben osztószám, kedves barátaim, amiben nagy mester a nagymester, aki ezt elmondta (Derültség. - Taps a kormánypárti padsorokból.), hogy hogyan kell a parasztot osztószámként kezelni, és ráadásul fellázítani a népet a paraszt ellen, mert azt mondja: hát hogyan, hát ez 2 milliót kap? Mit akarnak? Azért nincs nekem nyugdíjam, mert ez a paraszt elviszi! Na, szóval az, hogy mennyi jön be, az önmagában még nem jelzi azt, hogy milyen szándékok mentén, kire költjük el, és itt vannak a nagyobb problémáink, amikor ezeket a szándékokat és a valóságot is látjuk a 2009. évi jelentésben.

Varga Gézának az osztatlan közös és a földügyekkel kapcsolatos kérdésére - ha megengeded - mondanék néhány megjegyzést. Valóban igaz, és ezen gyorsan változtatnunk kell, és egy módosító indítvánnyal valamelyest emelkedik is majd, a mai kormányülésen el is dőlt, hogy emeljük az osztatlan közösre szánt pénzösszegeket, de nem olyan tempóban valóban, ahogy szeretnénk. Mi azt gondoljuk, hogy két év alatt ezt meg kellene oldanunk, hogy ha hosszabbítani is tudjuk a moratóriumot, addigra rendezett birtokviszonyok legyenek, és a birtoktesteket is össze lehessen rendezni, tehát valamelyest emelkedni fog, és még van tartalék a Földalapnál, ezt hadd mondjam, ha már a költségvetés kapcsán ez szóba került, de nem olyan egyszerű a dolog, hogy fogjuk és megszüntetjük a szerződéseket. Szóval, ez valószínűleg nehezen menne. Vannak lejáró szerződéseink, ahol érvényesíteni fogjuk a piaci díjakat, és ha olyan esetre bukkanunk, ahol megkérdőjelezhető ez a szerződés - mondok egy példát: '96-ban kötött egy társaság több mint 4 ezer hektárra szerződést, húsz évre kötötte a szerződést, akkor nem lehetett kötni földbérleti szerződést húsz évre -, tehát ha ilyen valóban megtámadható pontokat találunk, vissza fogjuk vonni ezeket a szerződéseket, semmissé nyilvánítva, és ezeket fogjuk felhasználni a birtokpolitikai célokra, vagy ha a társaság továbbra is igényli, akkor piaci áron lehet bérbe adni, mert akkor bevételünk van belőle, és abból az állam vásárolni tud, vagy pedig támogatni tudja kedvezményekkel azokat a fiatalokat, akiket éppen földhöz akarunk juttatni.

Valóban, ez az osztatlan közös ügy nagyon fontos ügy, többen is említették. Ezt meg kell oldanunk, és én nem fogok sokáig hivatkozni arra, hogy üres ez a kassza, mert szóvá tetted, hogy reméled, hogy a következő időszakban nem erre fogunk hivatkozni folyamatosan, de mégiscsak figyelembe kell venni azt, hogy egy kifosztott országban vagyunk, nem maradt semmi, üresek a kasszák, 21 000 milliárd tartozásunk van.

(18.20)

És ennek nincs nyoma az országban! Ezt széthordták! Széthordták az off-shore cégeikbe meg ide, oda, amoda. Most lehet, hogy nem a Zoli hordta szét, de a többiek széthordták, hát széthordták az egész országot! (Gőgös Zoltán közbeszól.)

Most, nézzétek, először tüzet kell oltani, kedves barátaim. Először el kell oltani a tüzet. Minden olyan kritikával, ami arra vonatkozik, hogy például előbb be kellett volna terjeszteni ezt a jelentést, meg hogy a költségvetés előtt, egyetértek. Ezek a technikai jellegű vagy a sorrendiséget vitató fölvetések is jogosak, nem tudok rájuk mit mondani. De amikor ég a ház, akkor nehezen tud az ember mással foglalkozni, mint hogy először megpróbálja eloltani a tüzet, aztán igyekszik utolérni magát. Az külön érdekessége ennek a helyzet, hogy akik fölgyújtották ezt a házat, azok kritizálják a technikánkat, hogy hogyan próbáljuk a tüzet eloltani. (Derültség és taps a kormánypárti padsorokban.) És javaslatokat tesznek, hogy hogyan kéne ezt jobban csinálni. Ez egy érdekes helyzet, de hát ez a terep, ez a politikai terep valószínűleg ilyen. Ezt is magával hozza.

Tehát az osztatlan közös és a földügyeket nagyon fontosnak gondolom, valóban, egyetértünk, itt komoly lépéseket kell tenni. Nem tudtunk a költségvetésben ezzel azért számolni, mert most zajlik a szerződések fölülvizsgálata és átvilágítása. Tehát pontosan nem tudjuk, hogy mekkora mozgásterünk lesz majd itt. (Gőgös Zoltán folyamatosan közbeszól.) Azt a bevételt tervezte be a 2011-es költségvetés is a földalapnál, ami egyébként eddig bevétele volt. Most zajlik az átvilágítása, és a következő évben ki fog derülni, hogy a tényhelyzet szerint milyen forrásokhoz tudunk, bérleti díjakból, egyebekből, jutni. Azért magyarázom, hogy értsétek, miért nem szerepelnek ezek a tételek ma még, mert a tények ismeretében tudjuk majd, ha átvilágítottuk a földhasználati szerződéseket, meg lesz egy földnyilvántartásunk, ami szóba került, annak ismeretében tudjuk majd a költségvetést eszerint akár korrigálni is, ha mozgásterünk van. Az tény, hogy a földalap azért szerepel külön fejezetben, mert önjáróvá szeretnénk tenni, tehát az ott keletkező forrásokat a birtokpolitikai koncepció megvalósítására akarjuk fordítani, amit meg a Nemzeti Földalapról szóló törvény világosan megmond, hogy a kis és közepes családi gazdaság irányában akarjuk a földkészleteinket fölhasználni.

Elhangzott a szó és tett, hogy a Fidesz mást beszél és mást tesz. Kedves képviselőtársam, kedves Géza, te is tudod, hogy mondjuk, ha családi gazdaságokról beszéltünk, és az első lépéseinket megnézzük, ezt meg kéne kérdezni azért azoktól, akiket érint, hogy valóban így élték-e meg. Hát, egy-két dolgot azért hadd hozzak ide! Az említett illetéktörvény az egyik első intézkedésünk volt, hogy a családon belüli gazdaságátadás ne legyen illetékköteles. Ezért nem jelentkeztek a gazdaságátadási támogatásért, mert az állam azonnal visszavette. Nem Ficsor Ádám volt, hanem, hogy is hívták a játékost, Forgács Barna államtitkár úr volt (Gőgös Zoltán: Barnabás.), Barnabás, jó, igen, családi vállalkozás volt az egész úgy együtt, rendben van; Forgács Barnabás mondta nekem, hogy professzor úr, mit akar, nem is jelentkeznek az emberek erre a gazdaságátadási támogatásra. Nem is tudom, hatan jelentkeztek az egész országban?! (Gőgös Zoltán: Hatvanan.) Hatvanan, jó. Hát persze, ha az állam a támogatást azonnal visszaveszi, mert illetéket vet ki arra, hogy a családban a fiúnak átadja a papa a gazdaságot! Most, hogy ezt megszüntettük, azonnal, ez nem olyan rossz üzenet a családok felé. Amikor miniszterelnök úr azt mondta, hogy a családon belül nincs keresnivalója az államnak, például ilyesmikre gondolt. Onnan ki kell jöjjön az állam! Az belügy, a család belügye. Tehát ő azt mondta, hogy nincs keresnivalója az államnak, megszüntettük az illetéket a családon belüli gazdaságátadásra.

A kistermelői rendelet azért nem egy olyan rossz dolog. Hát eddig bűncselekménynek minősült az, hogy valaki helyben eladja a saját maga által termelt élelmiszereket! (Gőgös Zoltán: Rosszabb, mint volt. Beszántották ekével.) Igen. Bűncselekménynek minősült a disznóvágás.

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Elnézést kérek. Örülök annak, hogy itt a vita egy föloldás körében zajlik, de mégis azt kell mondanom, sajnálatosan az a helyzet, hogy az utolsó szó mindig az előterjesztőé. Önök annak idején ennek előnyét élvezték, lehet, hogy most úgy érzik, hogy a hátrányát, de kérem, engedjék, hogy az államtitkár úr befejezze a válaszát. Nyilván utána külön rendelkezésre áll önnek, feltételezem. (Derültség és taps a kormánypárti padsorokban.)

DR. ÁNGYÁN JÓZSEF vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Jó, nem részletezem ezt - köszönöm szépen a segítséget -, csak szóba hozom ezeket. Tehát az illetéktörvény, a kistermelői rendelet, a közbeszerzési törvény módosítása, hogy meg lehet venni a gazdáktól helyben azt a terméket, amit termeltek, azért ezek nem olyan rossz dolgok. Vagy ami elindult, a tanyaprogram, ez kifejezetten a tanyán élő családokról, azok helyzetének javításáról szól. Piaci lehetőségeik és életkörülményeik javításáról szól. Nem lehet azt mondani, hogy ezek tényleg családellenesek lettek volna.

A helyi feldolgozásnak, értékesítésnek most készül egy modulja. Ugye, nem tudunk mindent egyszerre idehozni, de épp most állapodtunk meg, hogy a Széchenyi-terv keretében ki fog alakulni egy olyan modul, ami a helyi élelmiszer-feldolgozás, -értékesítés kapacitásait fogja bővíteni. Ugye, az ÚMVP-ben elköltötték barátaink, ezt nem mondtam, a hét évre rendelkezésre álló forrás 80 százalékát három év alatt, tehát marad egy 20 százalékos mozgástér. Ezért próbáljuk bővíteni a mozgásteret, és az ilyen beruházás típusú, kis kapacitásbővítő, kis helyi feldolgozókra szánt beruházási forrásokat megpróbáljuk a Széchenyi-terv keretben megoldani. Miniszterelnök úrral, Matolcsy miniszter úrral szót váltottunk erről, és készítjük elő ezt a modult.

Ezek mind-mind, azt gondolom, abba az irányba mutató lépések, amiről beszélünk. Tehát én azért nem lennék ilyen kategorikus ebben, hogy másról beszél a Fidesz meg a kormány, ugyanakkor egészen mást tesz. Ezek valószínűleg nem ennek a bizonyítékai.

Hogy miért nem történt meg még a félidei felülvizsgálat, az ÚMVP átstrukturálása? Azért, mert zajlik a félidei fölülvizsgálat, és nagyon tanulságos egyébként foglalkoztatási és más szempontból, hogy hol költöttük el a pénzeket, és annak milyen hatása volt. Tehát azok az indikátorok, amikben mérni kéne, vajon hová vezettek? Ezek világosan meg fogják mutatni, hogy hogyan kell átstrukturálni. Sajnos a mozgástér kicsi lesz az átstrukturálásra, az a 20 százaléknyi, ami most úgy látszik, hogy még mozdítható pénz. De el fog következni ez, csak van a dolgoknak egy sorrendje. Muszáj átvilágítani, világosan látni, hogy hol milyen pénzek vannak, mi maradt, és a játékszabályokat újrafogalmazva az Európai Unióval letárgyalni. És valamikor a jövő év tavaszán egy új struktúrával, egy új támogatási rendszerrel előállni.

Szabó Rebekának megköszönöm mindenekelőtt azt a nagyon értékes, részletes elemzését, hogy mi minden hiányzik ebből a jelentésből. Egyetértünk. És amikor arról beszéltem én magam is, hogy egy tágasabb értelmezésű agráriumról és vidékfejlesztésről, egy agrár-, vidék- és környezetstratégiáról beszélünk, akkor egészen más szempontokat is figyelembe kell venni azon túl, mint ha egy termelési jelentést készítünk. Ez a fölfogás meg fog változni. Ezért mondtam, hogy ilyen típusú jelentést, ami egy egy-ügyű mezőgazdaság-fölfogásról szól, már hogy egy üggyel foglalkozik, ilyen értelemben, amíg én itt leszek, ilyet nem fog a Ház elé terjeszteni senki, hanem meg kell hogy jelenjenek a minőségi termelés, a környezet és a társadalom szempontjai akkor, amikor azt akarjuk vizsgálni, hogy jó felé megyünk-e vagy sem. Ezek új indikátorok kell hogy legyenek.

Sajnálatos módon meg sem lehetett tenni még ebben a jelentésben, mert meg sem figyelik ezeket az indikátorokat. Ilyen típusú megfigyelések nincsenek. Most kell elindítanunk, hogy figyeljük ezeket a dimenziókat is, mert ezekben tudjuk lemérni, hogy jó felé haladunk-e vagy sem az agrárium ügyei tekintetében. Én fölírtam az összes kritikai megjegyzést, az új struktúrában igyekezni fogunk ezeket a szempontokat sokkal határozottabban érinteni vagy felhasználni. Ha megengedi, most nem reagálnék mindegyikre részletesen.

Kedves Barátaim! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőtársaim! Még egyszer megköszönöm ezt a mai nagyon értékes vitát. Igyekezni fogunk a vitában elhangzottakat a lehető legteljesebb mértékben mérlegelni. A menetrend tehát, az elhatározott menetrendünk, kiindulva akár a 2009-es jelentésből is, az, hogy január vége táján szeretnénk egy nyitó nemzeti konzultációs nagyrendezvénnyel elindítani egy társadalmi párbeszédet, egy konzultációs folyamatot. Addigra állítunk össze egy olyan vitaanyagot, amit, ahogy a Széchenyi-tervnél is tettük, nyilvánosságra hozunk, és fórumokon megvitatjuk, az interneten elérhető lesz. Szeretnénk minden javaslatot mérlegelni, és egyfajta nemzeti konszenzust kialakítani agrár-, vidék- és környezetügyben. Aki agrárbékéről beszélt, mindazokkal egyetértek. Valóban sokaknak helye van itt, de egyik sem szoríthatja ki a másikat. Tehát azonos esélyt kell adni arra, hogy az emberek meg tudjanak élni vidéken, és ezt fogja célozni ez az agrár-, vidék- és környezetstratégia.

(18.30)

Valamikor április táján szeretnénk ezt a stratégiát, ezt a vitát követően a kormány elé terjeszteni, és a terveink szerint májusban hoznánk ide a Ház elé, ha lehetőségünk lesz rá, egy tízéves kitekintésű agrár-, vidék- és környezetorientációs kerettörvényt alkotni, ami azután majd a költségvetést és az egyéb törvényalkotási teendőket is megszabja, és ehhez lehet igazítani azután a következő évi költségvetések sorait és az elköltési jogcímeit is.

Azt remélem tehát, hogy a következő év költségvetését - ezzel kicsit utalva a 2011-es költségvetést ért kritikákra is - alapvetően már ez az új irány fogja meghatározni, és egy más struktúrájú költségvetéssel fogunk találkozni a vidékfejlesztési tárcánál, mint ahogy azt eddig látták.

Még egyszer köszönöm szépen a vitát, és köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

ELNÖK: Megköszönöm az államtitkár úr válaszát, és megkérdezem, hogy a mezőgazdasági bizottság nevében Horváth István mint előterjesztő kíván-e válaszolni. (Jelzésre:) Nem, így az általános vitát lezárom.

Mivel az országgyűlési határozati javaslathoz nem érkezett módosító javaslat, részletes vitára nem kerül sor, a következő ülésünkön az előterjesztés elfogadásáról döntünk.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Balla Mihály, Fidesz, és Vejkey Imre, KDNP, képviselők önálló indítványát T/1731. számon, a bizottsági ajánlást pedig T/1731/3. számon megkapták.

Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmányügyi bizottság ajánlása egy pontot tartalmaz, amelyre a részletes vitát megnyitom. Megkérdezem, kíván-e valaki felszólalni. Felszólalót nem látok. (Jelzésre:) Az előterjesztő Vejkey Imre képviselő úrnak adom meg a szót.