Felszólalás adatai

DR. JUHAROS RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy egy jelentős törvényjavaslathoz érkeztünk, ami Budapesttel foglalkozik. Minden bizonnyal nem került volna sor ennek a törvényjavaslatnak a beterjesztésére abban az esetben, hogyha nincsenek azok a sajnálatos előzmények, amelyek '94-ben következtek be, akkor, amikor az SZDSZ felbujtására az MSZP számára más lehetőség nem maradt, hiszen ő szerette volna koalíciós partnerként - nyilvánvalóan a szalonképessége megőrzése végett - az SZDSZ-t, azt a diktátumot elfogadni, amely a főváros teljes újraszabályozását írta elő. Még akkor is, amikor ez azt eredményezte, hogy az ellenzék teljes kivonulása mellett önök egyoldalúan megváltoztatták a választójogi törvényt, és egyoldalúan hozzányúltak egy olyan sarkalatos jogszabályhoz, amelyet az önkormányzati törvény jelentett, egészen addig erre hatpárti konszenzus nélkül nem került sor. Tehát '94-ben - rögzítsük még egyszer - ez volt az első ilyen alkalom.

Ugyanakkor azt is látom, hogy az MSZP nyilvánvalóan felfogta, hiszen egyértelmű érdeke is fűződik hozzá - kerületek vezetését látják el MSZP-s polgármesterek -, hogy ez egy nagyon-nagyon hibás döntés volt, hiszen egy kétszintű önkormányzati rendszert sikerült - ami egyébként addig viszonylag jól működött - teljes mértékben szétverni.

(21.10)

Jelen pillanatban a fővárosi önkormányzatban egy olyan közigazgatási rendszer működik, ahol a törvény deklarálja a kétszintűséget, ugyanakkor a kétszintű önkormányzat egymással nem kommunikál, intézményes kapcsolat jelen pillanatban nincsen a két önkormányzati szint között. Az önkormányzati alapfeladatok ellátása gyakorlatilag kerületi szinten történik, és mivel kommunikáció a fővárosi önkormányzati szint és a kerületi önkormányzati szint között nincsen, ezért a fővárosi szint teljes mértékben elidegenedett az önkormányzatiság alapfilozófiájától, az emberektől, akik a kerületekben laknak, akik fővárosi polgárok, és nem látják a kerületi önkormányzatok problémáját.

Azt is el kell hogy mondjam, a legnagyobb hiba az önálló fővárosi törvény megszüntetése volt. Ez politikai szempontból nyilvánvalóan értékelhető törekvése volt az SZDSZ-nek '94-ben, hiszen azáltal, hogy egy feles törvényt megszüntettek, amely egy sarkalatos törvénye volt a rendszerváltásnak, és beépítették az önkormányzati törvénybe, amely már egy kétharmados törvényként betonozta be a főváros SZDSZ-es vezetését, nyilvánvalóan ezek után az MSZP-t is megfosztotta attól a lehetőségétől, hiszen kétharmados többsége neki sem volt többet, hogy az önkormányzati törvényben a fővárosi szabályozáshoz hozzá tudjanak nyúlni. Ilyen értelemben az SZDSZ teljes biztonságban garázdálkodhatott a fővárosban, fosztogathatta az SZDSZ-es városvezetés a kerületi önkormányzatokat.

1994-ig a kerületek többségének egyetértése kellett ahhoz, hogy a forrásmegosztásról a Fővárosi Önkormányzat rendeletet tudjon alkotni; '94 után az egyetértési jog helyett, tehát a vétójog helyett az új önkormányzati törvénybe bebetonozott szabályozás nem mást tartalmazott, mint egy véleményezési jogot. Ezt a véleményezési jogot azóta az SZDSZ-es városvezetés, Demszky Gábor főpolgármester minden évben rendre megsérti, egyetlenegy alkalommal nem biztosított kellő időt arra, hogy a kerületek véleményezni tudják a főváros forrásmegosztási javaslatát; hovatovább odáig jutottunk, hogy az előző két évben - az idei évet is ideértem, ezért aktualitása van ennek a törvényjavaslatnak - egyetlenegy kerületi önkormányzat sem értett egyet a főváros által készített előterjesztéssel. Azt gondolom, ez olyan önkormányzati alapjogi sérelmet okoz, amely egyrészről alkotmányossági aggályokat vet fel, másrészről nyilvánvalóan rámutat a fővárosi kétszintű önkormányzati rendszer diszfunkcióira.

Elmondható, hogy az önkormányzati törvény VII. fejezete ma egy olyan szabályozást tartalmaz, amely nemcsak diszfunkcionál, de elöregedett is. A jelenlegi önkormányzati szabályozás nem ad kellő és korszerű választ a kerületek és a főváros kapcsolatára, de ugyanígy nem ad választ az agglomeráció és a főváros kapcsolatára sem, és akkor már nem is beszélünk azokról a kérdésekről, amelyekről viszont beszélnünk kellene, mert az európai uniós csatlakozásunk miatt nagyon is fontos lenne, ha ezekről a kérdésekről ma már érdemi eszmecserét tudnánk folytatni, hogy mi lesz a régió és a főváros kapcsolata - ez az egyik legfontosabb kérdés, kérem! Ma ezt ebben az önkormányzati rendszerben nem lehet elhelyezni, és ez nagyon komoly probléma.

Mint amilyen komoly probléma az is, hogy közigazgatás-jogi szempontból nyugodtan elmondható az, hogy a főváros körül ma egy berlini fal húzódik, mintha nem vennénk észre azt, hogy urbanizációs szempontból, városszociológiai szempontból ez a város már rég túlnőtte határait. A problémák ott kezdődnek, hogy egyrészről a városi polgárság hanyatt-homlok menekül a városból, főpolgármesterünk áldásos tevékenysége nyomán, ugyanakkor meg azok az infrastrukturális feltételek nincsenek biztosítva a polgárok számára, amelyen keresztül utána visszajutnak a városba. Tehát alapvető problémák vannak a fővárosi közigazgatással!

Én azt gondolom egyébként, hogy hosszú távon valódi megoldást csak egy új fővárosi törvény jelenthet. Emellett azért is kardoskodnék, mert ha megnézzük a főváros történetét, nem olyan régi ez, hiszen a fővárost az 1872. évi XXXVI. törvény egyesítette, és elmondható az is, hogy azóta volt körülbelül hat vagy hét darab fővárosi törvény - meg tudnám mondani a számait is egyenként -, ez biztosította a főváros fejlődésének infrastruktúráját. 1991-ben egy alapvető, sarkalatos jogszabály volt az, amely megszületett, és úgy hívták, hogy fővárosi törvény - és '94-ben önök ezt helyezték hatályon kívül. Ezért nagyon-nagyon fontos lenne, ha a fővárost a sajátos közjogi státusa, a sajátos önkormányzati helyzete miatt újból önálló szabályozás tárgyává tennénk.

Azt is megemlíteném tisztelt MSZP-s képviselőtársaimnak, hogy mindenképpen szükséges lenne ebben a kérdésben egy egyeztetés. Ma már nyilvánvaló, hogy új fővárosi törvény csak kétharmados szabályozás keretein belül képzelhető el, hiszen az önkormányzati törvényhez is csak kétharmados döntéssel lehet hozzányúlni, viszont ha hosszú távon meg akarjuk alapozni a főváros fejlődését, akkor ezt az alapinfrastruktúrát, amit a fővárosi törvény jelenthet, mindenképpen el kell fogadni. Meggyőződésem, hogy ennek a városnak akkor van igazán fejlődési lehetősége, ha önálló törvényi szabályozás tárgyává válik; és ha még egyszer megnézzük a történelmét ennek a fővárosnak, akkor látható, hogy egyedül a tanácsrendszer volt az, amikor nem volt önálló szabályozás tárgya a főváros, és ez vissza is vetette, illetve szerves fejlődésén ennek a városnak meglehetősen komoly erőszakot is alkalmazott.

Nem akarom végigelemezni Nagy-Budapest létrehozásának körülményeit, de azt gondolom, hogy mindezek tükrében lehet ezt a törvényjavaslatot is értékelni. Azt gondolom, ez az egyik első és legfontosabb lépcső ahhoz, hogy azt a föderatív színezetű fővárost, amit annak idején a hat párt konszenzusával, sarkalatos törvények elfogadásával közös megegyezéssel a rendszerváltáskor létrehoztunk, működtetni lehessen. E nélkül a törvény nélkül egy szétdarabolt, elidegenedett, diszfunkcionáló, de valójában egyedül a főpolgármester törekvéseinek megfelelő főváros tud működni. Egyre többen látjuk ennek a jelenlegi rendszernek a teljes csődjét, hogy ez hova vezetett, és én bízom benne, hogy önök is belátják, hogy itt tovább kell lépni.

Ez a törvényjavaslat az első lépés, ezt nyilvánvalóan további törvényjavaslatok fogják követni, de igazából a megfelelő megoldást egy átfogó szabályozás jelentené, mint ahogy erre az előterjesztő, Révész Máriusz is célzott. Tehát én haladéktalanul szeretnék egyeztetéseket sürgetni a parlamenti erők között, hogyan tudunk hosszú távon működőképes fővárosi rendszert az európai uniós normáknak megfelelő régiós rendszerhez illeszkedni tudó módon megalkotni. Éppen ezért kérném szépen a tisztelt Országgyűlést, hogy ezt a törvényjavaslatot feltétlenül támogassa, mert ez a törvényjavaslat ebbe az irányba mutat.

Köszönöm, hogy meghallgattak.