A felszólalás szövege:
LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Domokos képviselő úrhoz szeretnék csatlakozni. Államtitkár úrnak nemrég volt szerencséje egy bizottsági ülésünkön részt venni, amelyen a szakmai szervezetek részéről is jelen voltak meghatározó szállodaláncok vezérigazgatói, akik szintén elmondták, hogy a kormány az áfaemeléssel milyen kellemetlen helyzetbe hozta ezt az ágazatot.
Most nem akarok az ágazat jelentőségére kitérni, mert a parlamentben erről már többször volt szó, de azt szeretném elmondani, hogy az áfaemelés egyetlenegy szállodának minimum 60 millió forint kiesést okozott. Egy nagyobb szállodaláncnak - amiből Magyarországon igazából kettő van - 600-700 millió forintos veszteséget okozott az az adóemelés, amiről az önök kormánya döntött. S miért is? Azért, mert olyan hirtelen jött ez az adóemelés, hogy azt a turizmus számára egyszerűen nem lehetett érvényesíteni, mert ők már egy évvel ezelőtt megkötötték az üzleteiket, s utána árat emelni már nem lehetett. Ezt a rossz döntést tehát le kellett nyelnie az ágazatnak. A szakmai szervezetek véleménye és számításai szerint ez 10 milliárd forint bevételkiesést vagy inkább kiadást okozott ennek az ágazatnak.
Azért is gondoltuk úgy, hogy ezt a módosító indítványt be kell adni, mert a szakmának ez volt a kérése, hiszen nagyon rossz versenyhelyzetbe, versenypozícióba került az idegenforgalom a magas áfák miatt. Már itt a parlamentben is többször tárgyaltunk arról, hogy az ágazat adóterhelése Európában nálunk a legmagasabb. Ezt több szakmai napilap vagy hetilap is leírta, sőt a gazdasági újságok is írtak róla. Úgy gondolom, ez az ágazat sokkal szebb jövőt érdemel, mintsem hogy az adórendszeren keresztül megfojtsuk.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)
LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem feledkeztem el róla, csak már nyugtával dicsérjük a napot. Nemcsak én fogalmaztam óvatosan, hanem az ott jelen lévő szakemberek is, mert rengeteg a bizonytalansági tényező. Tiszteletre méltónak tartjuk államtitkár úr bejelentését, és nem akarunk kétkedni a szavában, de úgy gondolom, hogy az az adóreform, amelynek része lenne az 5 százalékos csökkentés, olyan bizonytalan, mint a kutya vacsorája.
Ha ez olyan kész adóreformcsomag lenne, amely elnyerte volna a pénzügyi szakma, a munkavállalók és a munkaadók tetszését, akkor Draskovics miniszter úrnak biztosan nem kellett volna mennie, sőt palástra emelik, és azt mondják, ő az a pénzügyminiszter, aki megalkotta azt az adóreformcsomagot, amely a gazdaságot kihúzza a kátyúból.
Azt hiszem, a mai miniszterelnöki döntés - amely alapján felmentették a pénzügyminiszter urat - bizonyíték arra, hogy az elmúlt években nagyon rossz volt az ország pénzügypolitikája - ami szintén a mostani kormány felelőssége -, ezáltal a gazdaság olyan mélypontra süllyedt, amilyen mélyponton van, és nem hiszem, hogy az az adócsomag, amiről államtitkár úr beszélt, annyira jó, amivel meg lehet váltani a világot. Ezek a tényezők lehetnek azok, amelyek miatt a pénzügyminiszternek a választások előtt egy évvel mennie kell, és egy új arcot kell keresni, akivel ki lehet állni a közvélemény elé, mondván, hogy az új miniszterrel tényleg meg fogjuk váltani a világot.
Köszönöm szépen.
LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Vissza is térnék, mert az áfáknál tartunk, az áfacsökkentési módosító javaslatoknál. Ehhez kapcsolódna a mostani mondandóm is, amely kapcsolódik az államtitkár úrhoz.
Én nem az államtitkár urat szeretném kritizálni, hanem összességében azt a döntéshozó mechanizmust, amely az utóbbi években működik. Itt Babák képviselő úrtól elhangzott, hogy az adók igenis nagymértékben hozzájárulnak a gazdaság menetéhez. Épp az SZDSZ-es képviselőtársaink harsogják mindig, hogy több pénzt kellene otthagyni a vállalkozóknál, igaz, ezt a vállalkozók nem érzik, de igazuk van, mert ott kellene hagyni ahhoz, hogy ők is a maguk természetes fejlődési ütemét tudják biztosítani önmaguknak és a vállalkozásaiknak. Azért mondom, hogy ez nem igaz, mert mint említettem, beszélni kellene néhány olyan vállalkozóval, aki kiviszi Magyarországról a vállalkozását, ezért is fontos lenne, hogy csökkentsék az adókat.
Idézni szeretném egy nagyon komoly vállalkozás vezetőjét, ha nem haragszanak, nem mondom a nevét. Azt mondta: az a baj a Pénzügyminisztériumban, hogy nem értik az összefüggéseket, tehát nem értik azt, hogy egy-egy kisebb adóemelésnek milyen negatív hatása lehet egészen más szektorokban, vagy ha csökkentik az adókat, annak milyen pozitív hatásai lehetnek más szektorokban, és ez pont az idegenforgalommal kapcsolatos.
Megkérdezném az államtitkár urat: nem biztos, hogy sok olyan területet tudna a magyar gazdaságban felsorolni, ahol kimondottan lehet dicsekedni. Ha körbemegy az országban, nagyon-nagyon sok panaszt hall. Lehet, hogy van egy-két kisebb terület, ahol azt mondják, tényleg jól megy a szekér, de azt, hogy összességében a feldolgozóipart is dicséri, nem nagyon tudom alátámasztani, mert például az élelmiszeripar padlón van, ez egészen biztos, méghozzá az áfavisszatartás adott neki egy borzasztó nagy döfést, amikor visszatartották a 25 százalék áfát.
Köszönöm szépen.
LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Annak örülünk, hogy a hiány csökkent, de meg kell nézni, hogy honnan csökkent, hiszen 2003-ban olyan magas volt a hiány, amilyen magas talán soha nem is volt. (Jauernik István közbeszólására:) Olyan szintről csökkenteni, azt gondolom, nem volt nagy varázslat.
Arra szeretnék még reagálni Babák képviselő úr mondanivalójában, hogy az elmúlt években folyamatosan az a kritika érte a kormányzó pártoktól az ellenzéket, hogy nincsenek érdemi javaslataik, hogy csak kritizálni tudnak, nincsenek érdemi javaslataik. Úgy gondolom, hogy most le lett téve egy olyan javaslatcsomag az asztalra, amely tényleg átgondolható és felvállalható a kormánypártok részéről is, hiszen ez a csomag nagyon komoly szociálpolitikát is tartalmaz, képviselőtársaim, hiszen ha a napi fogyasztási cikkek 25 százalékos áfáját levisszük 12 százalékra, úgy gondolom, ez a nagycsaládosoktól kezdve az alacsony nyugdíjjal rendelkezőkig vagy a munkanélküliekig mindenkit érint.
Önök mondják, hogy mennyire szociálisan érzékeny a mostani kormányzat, tessék, be lehet bizonyítani, hogy egy ilyen komoly adócsökkentéssel igenis hozzájárulunk ahhoz, hogy az alacsony jövedelmű rétegek is megérezhessék, hogy lendületben lesz az ország. Úgy gondolom, ez nagyon fontos dolog, hiszen ez mindenkit érint, és nagyon komoly szociálpolitikai hatása van.
Köszönöm szépen.
LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Sajnálom, hogy a tárcát most nem képviseli senki, de a korrektséghez hozzátartozik, az államtitkár úr jelezte, hogy egy elfoglaltsága miatt el kell mennie, de írásban meg fogja adni a választ, amelyet a jegyzőkönyv számára is el fog juttatni.
Amiről szeretnék beszélni, az egy igen fontos kérdés, úgy gondolom. Többek között azért is, mert a kultúráról szól nagyrészt a hozzászólásom, hiszen az országban az elmúlt években nagyon sok olyan komoly kulturális rendezvény volt minden évben megszervezve, amely több tízezer embert, sőt adott rendezvények akár több százezer embert is meg tudtak mozgatni, ami nagyon fontos volt a kultúránk megőrzésében. A tavalyi évben a minisztérium, a kulturális tárca kiírt egy regisztrációs pályázatot, amelynek az volt a feltétele, hogy az 50 millió forintot meghaladó költségvetésű rendezvények, fesztiválok jelentkezhettek. A pályázatot a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a Turizmus írta ki közösen az SZTP-2004-TU jelzéssel, és a Magyar Vállalkozásfejlesztési Kht. kapta meg a lebonyolítási jogot.
Tehát az volt a lényeg, hogy a pályázaton csak olyan fesztiválok jelenhettek meg, amelyeknek a minimum-költségvetése 50 millió forint volt. A pályázatra, amelynek beadási határideje 2004. október 31-e volt, számos tagfesztivál jelentkezett, összesen 111 pályázat érkezett be, tehát azt is mutatja ez a szám, hogy sok komoly rendezvény zajlik évente hazánkban. A szakma véleményét a pályázatkiírásnál és az előbírálatoknál meghallgatta a tárca, és mindenki örömmel fogadta ennek a pályázatnak a kiírását - a rendezvények már viszonylagos biztonságban érezték magukat -, hogy az állami támogatást, amelyre igényt tartanak a rendezvények sikeres megrendezéséhez, biztonsággal várhatták, és biztonsággal tervezhették a rendezvényeket.
A fesztiválszervezők részéről megkerestek, hogy jelezzem a tárca és a parlament irányában, hogy elég komoly problémák vannak. A pályázat beadásának a határideje 2004. október 31-e volt, és a pályázat kiírásában szereplő 90 napos határidő január 31-én járt le. Ez a pályázat, figyelemmel az 50 millió forintos határértékre, feltehetően a legnagyobb fesztiválokat érinti. A fesztiválszervezők komolyan vették a pályázat kiírását, és várták a választ is. Tagjaik körében meglehetősen nagy kétkedés és felháborodás veszi körül ezt a regisztrációs pályázatot.
A másik probléma az, hogy elterjedt az a hír, hogy azok a pályázó fesztiválok, amelyek beadták erre a regisztrációs pályázatra a pályázataikat, a regionális idegenforgalmi bizottságok pályázatain nem indulhatnak. Nagyon komoly gondot jelentett még az is, hogy az elmúlt évben, amikor az idegenforgalmi vonzerővel bíró rendezvények pályázata a Nemzeti Kulturális Alaphoz került, ez mindössze csak 200 millió forinttal rendelkezett, és a szakma azt hitte, hogy ennél mélyebb pontra már nem kerülhet az állami támogatások sora, de kiderült a szervezők véleménye szerint, hogy ez mind nem igaz, hiszen amit leírtak nekem szó szerint, mindaz, ami ebben az évben történik a regisztrációs pályázattal, az áprilisban még kiírásra sem került RIB-pályázatokkal, ez minden elképzelést felülmúl.
Úgy gondoljuk, hogy ez több mint szakmai tévelygés, ez a magyar fesztiválok, a rendezvényszervezők, az ügy megcsúfolása. Józan ésszel fel nem fogható, mifajta szakmai szemlélet az, amely még április közepére sem képes nyilatkozni arról, hogy milyen pályázati alapokból lehet majd rendezvényeiket megszervezni. Figyelemmel a 90 napos elbírálási időre, ami a mai naptól számítva, ha ma lenne a kiírás, akkor is július közepe lenne, hogyan lehet majd megkezdeni ezeknek a fesztiváloknak a megszervezését? Ha az a cél, hogy a magyar kulturális életből kiirtódjanak a fesztiválok, akkor természetesen a legjobb eszközöket használják a döntéshozók. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
Úgy gondolom, hogy ez nagyon kemény kritika a mostani kormányzat felelőtlenségére, és erre szerettem volna választ kapni, és remélem, meg is fogom kapni a választ, hiszen ezen fesztiválok - ami a kezemben van, az 28 nagy fesztivál, amely, mondom, több tízezer, adott esetben százezer embert vonz - megrendezése kerül veszélybe.
Köszönöm szépen.
(23.00)
LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Azért bátorkodtam napirend utáni hozzászólásra jelentkezni, mert arra számítottam, hogy a minisztériumtól itt lesz vagy az államtitkár úr, vagy a miniszter úr, és eloszlathatja azokat a kételyeket, amelyek a megyében felmerültek. Ugyanis a múlt héten a megyei napilapban megjelent egy cikk, amely arról szólt, hogy a tapolcai kiképzőközpontot a Honvédelmi Minisztérium várhatóan bezárja, és tevékenységét áthelyezi a szentendrei kiképzőközpontba.
Ez azért volt nagyon furcsa, mert az idén február 24-én Juhász Ferenc miniszter úr meglátogatta Tapolcán a kiképzőközpontot, utána pedig lakossági fórumot tartott, ahol kérdezték a várost érintő elképzelésekről, a honvédség, a kiképzőközpont helyzetéről, s akkor ő megnyugtató válaszokat adott. Elmondta, hogy azokat a katonatiszteket, akik Szombathelyről, az ottani laktanya bezárását követően járnák át Tapolcára dolgozni, segítik lakáshoz jutni, a várossal közösen támogatják a lakásépítésüket vagy lakásvásárlásukat, illetve hogy magában a kiképzőközpontban is több száz millió forintos fejlesztés indul el. Információim szerint a vezérkari főnök úr is járt a településen az elmúlt hónapban, és akkor sem esett szó arról, hogy bezárják a kiképzőközpontot.
Ezt azért mondtam el, mert elég érdekesnek tűnt az a sajtócikk, amelyben kérdéseket tett fel az újságíró a minisztériumnak, de a minisztérium nem volt hajlandó válaszolni arra a felvetésre, hogy a laktanyát bezárják-e. Tudni kell, hogy Magyarországon ez az egyetlen kiképzőközpont, ahol a hivatásos, a szerződés állomány kiképzése folyik, és itt 500-600 ember munkahelyének a megszűnéséről is szó van, nem beszélve arról, hogy azoknak a beszállítóknak, vállalkozásoknak, akik különféle termékeket, szolgáltatásokat nyújtanak a honvédségnek, szintén veszélybe kerül a helyzetük.
Sok mindent megértünk, azt is, hogy nincs elég pénz a honvédelemre, de úgy gondoljuk - ahogy a magyar alkotmány is leírja -, hogy a Magyar Honvédség alapvető feladata az ország biztonságának a szavatolása. A jelen helyzetben úgy érezzük - miután az elmúlt két-három évben már két kiképzőközpont megszűnt, s most megszűnik a harmadik is -, hogy olyan bizonytalan helyzet áll elő a magyar honvédelemben, hogy - annak ellenére, hogy NATO-tagok vagyunk - nem fogja tudni biztosítani Magyarország védelmi készültségét. A szakértők szerint jelen pillanatban is csak részlegesen tudja ezt biztosítani a Magyar Honvédség.
Ez azért is érdekes, mert az elmúlt évtizedekben, a múlt évszázadban tanúi voltunk egy nagy honvédelmi szervezet, a Varsói Szerződés széthullásának, s akkor Magyarország néhány évre gyakorlatilag magára maradt, és ha bármi történt volna a határokon, nem biztos, hogy biztosítani lehetett volna az ország védelmi képességeit. S azért is érdekes ez a kérdés, mert a jelenlegi kormány a költségvetés szerint a magyar GDP-nek csak 1,27 százalékát fordítja honvédelemre, annak ellenére, hogy a NATO-ígéretek szerint ennek 2 százaléknak kellene lennie. Ráadásul az átgondolatlan tervezés miatt a jelenlegi állomány sokat panaszkodik az alacsony jövedelmek, a keresetek miatt, hiszen az elmúlt két évben még az infláció mértékét meghaladó illetményemelést sem kapták meg a katonák. Gyakorlatilag reálbércsökkenés volt az elmúlt két évben a Magyar Honvédségnél.
A kérdésem az lett volna a tárcához - nagyon örülnék, ha elolvasnák a jegyzőkönyvet és válaszolnának rá -, hogy a tapolcai laktanya bezárása komoly gondolat-e, konkrét gondolat-e, hiszen 2003. december 10-én a honvédelmi bizottság tárgyalta a kiképző laktanyák bezárásának a kérdését, amelyen jelen volt a három település polgármestere is, és azon az ülésen az akkori vezérkari főnök, valamint a Honvédelmi Minisztérium államtitkára egyaránt azt mondta, hogy a tapolcai kiképzőközpont megmarad.
Köszönöm szépen, elnök úr.
LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A védelmi felülvizsgálat eredményének befejezésekor ön a honvédelmi bizottság ülésén biztosította a testületet arról, hogy a legkörültekintőbb módon vizsgálják meg a kiképzőközpontok helyzetét. Az ön mindenre kiterjedő alapossága volt a garancia arra, hogy az akkor még meglevő három kiképzőközpont közül a szombathelyi, a szabadszállási objektumot kellett bezárni, mert minden tekintetben a legmegfelelőbb a tapolcai.
A miniszter úr ez év február 24-én járt Tapolcán egy lakossági fórumon, ahol mind a település polgári, mind az ott szolgálatot teljesítő katonák örömmel nyugtázták, hogy több száz millió forintot kívánnak beinvesztálni külön a kiképzőközpontba és a településen a katonák számára lakásépítésre.
Honvédelmi minisztériumi forrásból arról értesültünk, hogy önök titokban készítik elő a tapolcai bázis bezárását, és az ország egy másik pontján az egyik tanintézet továbbköltöztetése útján alakítanának ki egy, a tapolcainál is kisebb, a gyakorlati kiképzés szempontjából lényegesen hátrányosabb körülmények között másik kiképzőközpontot. Akkor azt ígérték, hogy a laktanya-bezárási hullám befejeződik.
Mindezekre figyelemmel kérdezem az államtitkár úrtól: igaz-e, hogy be akarják zárni a tapolcai kiképzőközpontot? Amennyiben igen, hol kívánják folytatni az ott megszüntetendő bázison eddig végzett tevékenységet? Jelent-e létszámcsökkentést a tapolcai bázis bezárása, és hány főt érint? Milyen elképzeléseik vannak a tapolcai ingatlanok hasznosítására? Az újabb áttelepülés milyen költségvetési kihatásokkal jár? A hátralevő rövid időben hány laktanyát kívánnak még bezárni? A tapolcai bázis bezárásának hivatalos bejelentését ön vagy a miniszter úr fogja megtenni a februárihoz hasonló lakossági fórumon?
Várom válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Aggályaim vannak ezzel a mutatószámítással, amit képviselőtársunk emlegetett, hiszen arról szólt a történet, ha jól értettük, meg a törvénytervezet is, hogy ahol ez a jövedelmezőségi mutató kicsi, ott fokozott ellenőrzésre számíthatnak majd a vállalkozások. Ilyenekkel rémisztgetni, ijesztgetni nem nagyon lenne szükséges az így is nehéz helyzetben levő magyar vállalkozásokat, hiszen mindenki nagyon jól emlékszik arra, hogy 2002-ben arról szólt a választási kampány, és azóta is a kisebbik kormánypárt, az SZDSZ ezt mondja, hogy minél több pénzt otthagyni a vállalkozásoknál, csökkenteni az adókat. Csak az a baj, hogy egyetlenegy vállalkozás sem érzi ezt, hiszen 33 adóemelés történt az önök kormányzása alatt, és négy új adónem lett bevezetve.
Tehát át kellene gondolni ezt az egész adótervezetet, és nem rémisztgetni az amúgy is forráshiányos magyar vállalkozásokat. (Taps a Fidesz padsoraiban.)
LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Köszönöm szépen. Én nem azt mondtam, hogy rémisztgetés. Ez nem rémisztgetés. Ez a tény, ez a valóság. Mindenki tart az adóhivataltól. Azért tartanak az adóhivataltól, mert mindenki nagyon jól tudja, hogy jelen pillanatban és az elmúlt években az államháztartás milyen állapotban volt, és igenis a vállalkozások nagyon jól tudják, hogy hányszor, milyen helyzetben hívják be őket különféle adóellenőrzésekre.
Nem tudom, hogy a képviselő urak szoktak-e beszélgetni vállalkozókkal. Nekem több vállalkozó mondta, hogy viszik ki innen, Budapestről a vállalkozásukat Szlovákiába, és inkább autóznak naponta 40-50 kilométert Szlovákiába, mert ott az adókörnyezet stabil, megbízható, és kevesebbet kell fizetni, nem úgy, mint itt. Vagy vannak olyan vállalkozások, akik megmondták, hogy végre 2002-ben eljutottak oda, hogy a bevételeik 90 százaléka már legális volt. Most megint megy vissza 40-50 százalékra, mert nem tudják a vállalkozásukat fenntartani. Ezektől a vállalkozóktól akarja a jövedelmezőségi mutató által majd behalászni az állam a pénzt? Azon kellene elgondolkodni, hogy hogyan lehetne a vállalkozásokat megerősíteni, nem még jobban megfejni azt, amit lassan már nem is lehet!
Köszönöm. (Taps a Fidesz padsoraiban.)
LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Először is gratulálok, és sok sikert kívánnék az újonnan kinevezett státusához képviselőtársamnak.
Tállai képviselő úrékkal adtunk be több módosítást ehhez a törvényhez, hiszen mi úgy gondoljuk, hogy ez egy nagyon átgondolatlan törvénytervezet volt. A mi javaslataink a személyi jövedelemadó-törvényhez, a helyi adókat érintő törvényhez, az ártörvényhez és a társadalombiztosítási törvényhez kapcsolódnak, hiszen mi azt javasoljuk, hogy ezt a törvényt ne vezesse be az Országgyűlés, ne szavazza meg. Ennek az az oka, hogy mi diszkriminatívnak tartjuk első lépésben. Hiszen miről szól a történet?
Körülbelül két hónappal ezelőtt a miniszterelnök úr felébredt, és úgy gondolta, hogy ki kellene fehéríteni a magyar gazdaságot, és egyik legfontosabb lépésének azt tartotta, hogy a magyar gazdaságból a vendéglátást kiemelve, megtisztelve a pincéreket, először is az ő borravalójukat kellene valamilyen formában bevonni az adózandó körbe. Úgy gondoljuk, hogy nagyon sok olyan szakma van még Magyarországon, ahol úgymond hálapénzt adnak, vagy bizonyos szolgáltatások minősége… - olyan, jól elvégzett munka után borravalót adnak a vendégek; de ezek közül a szakmák közül kifejezetten csak a vendéglátást érintette ez a megtiszteltetés, hogy a minimálbéren élő pincéreknek ezt a kevéske juttatását, amit a vendégek adnak, az adózandó körbe kellene bevonni.
(14.20)
Vannak olyan indokok, amelyek azt mondják, mert ha 15 százalék járulékot befizet a borravaló után a pincér, akkor majd nyugellátást kap a felszolgáló. Azt hiszem, hogy ez jelen pillanatban nem is annyira fontos, hiszen Magyarországon már annyi biztosítótársaság, nyugdíjbiztosító van, ahol mindenki saját meggyőződése szerint takarékoskodhat nyugdíjas éveire - tehát ez az indok nem indok.
A másik: ha kap egy pincér száz forint borravalót, ez a számlán szerepel, akkor először is az áfát be kell fizetni ez után, amit az üzletvezető befizet, és utána még levonjuk ezt a 15 százalékot, gyakorlatilag azt lehet mondani, talán 65 forint marad száz forintból a pincérek zsebében.
Úgy gondoljuk, hogy nem a kis jövedelmű és sokat dolgozó pincérek zsebében kellene a kormánynak turkálni, hanem ahogy az előző vitánál is már elmondtam, azt az átfogó adóreformot kellene a kormánynak végrehajtani, amivel már három éve hitegeti Magyarország vállalkozóit és lakosságát, mert azért egyet tudomásul kell venni, hogy Magyarországon sem a vendéglátók, sem az őket alkalmazó felszolgálók nem tolvajok, hanem becsületes, tisztességes vállalkozók és munkavállalók, akik szintén szeretnének nyugodtan aludni, úgy, ahogy általában minden ember, és ők is tisztességes adók mellett szívesen befizetnék azt, ami az államnak jár. Tehát nem hiszem azt, hogy a vendéglátásban dolgozók bűnözők lennének, de majdnem úgy tűnik, hogy a kormányzat úgy gondol rájuk, és ezért próbálja a borravalót ilyenformán megszigorítani.
Alapvetően én azt sem értem, hogy egyáltalán tisztában van-e a kormányzat azzal, hogy mi az a szervizdíj és mi a borravaló. Egy-két módosító indítvány alapján, amit szocialista képviselőtársaim adtak be, nem úgy tűnik. Szerintünk a borravaló, amit most szervizdíjként tüntetnek fel, így bevonva az adózandó körbe, már eleve szerepel most is az étlapokon, hiszen ha bemegyünk egy étterembe, egy presszóba, és megnézzük az árlistát, és kifizetjük utána a számlát, abban már most is jelen van a kiszolgálás, a felszolgálás díja, tehát a szervizdíj. Az, hogy mi a borravalót most elnevezzük szervizdíjnak csak azért, hogy az adózandó körbe vezessük be, úgy gondolom, ez indokolatlan, ez nem jó, és ez a törvény alapvetően nem fogja elérni a célját.
Tehát úgy gondolom, egy törvény akkor jó, ha azt a szerepet betölti, amelyre a törvényalkotó, a parlament hozza. Meghozzuk ezt a törvényt - mert a kormányzati többség meghozza -, hogy a borravaló (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) adóköteles legyen, az még nem fogja kizárni azt, hogy egy vendéglátóhelyen borravalót ne kapjanak a pincérek.
Majd folytatom a következőben. Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiból.)
LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tehát onnan szeretném folytatni, ahol az előbb abbahagytam, hogy gyakorlatilag ez a törvény nem fogja megoldani azt a problémát, amire született, hiszen a borravalót mindenki az adózott jövedelméből jó szándékkal adja a felszolgálónak. Ha betesszük szervizdíjként - meg van határozva, hogy 0, 5, 10, 15 százalékként jelölheti meg a vendéglős -, attól függetlenül mint borravalót, olyat bárki adhat. Tehát ugyanúgy megmarad az a nem adózott jövedelem a pincérnél, csak a termék ára lesz drágább. Tehát úgy is fogalmazhatnánk, hogy egy államilag gerjesztett áremelkedésről beszélünk, ami nehezebb helyzetbe hozza a jelenleg is nehéz helyzetben lévő vendéglátóegységeket.
Mi elég sok szakmai szervezettel tartjuk a kapcsolatot, amelyek folyamatosan azzal bombázzák az idegenforgalmi bizottságot - és gondolom, a költségvetési bizottságot is -, és teljesen egyetértek velük, hogy már így is túl vannak adóztatva, hiszen jelen pillanatban is 28-féle elvonás, adó és járulék terheli a vendéglátóegységeket.
Fel lehet vetni, hogy de mégis jól élnek a vendéglátósok. Nem mindenki, vannak, akik jobban élnek, vannak, akik kevésbé élnek jól. De egy biztos, ha ezt az 5, 10 vagy 15 százalékos árdrágítást meg fogja léptetni a kormányzat a vendéglátósokkal, akkor még nehezebb versenyhelyzetben lesznek, mint ahogy eddig is voltak. Amúgy is, ahogy Bánki Erik képviselőtársam mondta, hasonló jellegű törvények a környező országokban is, úgy tűnik, nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket; Ausztriában is most szüntetik meg.
Volt Molnár Albert államtitkár úrral már egy beszélgetésünk más témában a költségvetési bizottságnál, én csak emlékeztetni szeretném, mert akkor számomra nagyon pozitív volt a megnyilvánulása, amikor a standolással kapcsolatos témakörről beszéltünk a költségvetési bizottságnál. Jól emlékeznek kormánypárti képviselőtársaim, hogy egy hónapig működött a standolás a vendéglátásnál, mert utána bölcsen a parlament visszavonta, mert az a törvény sem oldotta meg azt a problémát, amire a kormányzat szánta. Én azért tiszteltem Molnár képviselőtársamat, mert ő is belátta, számokkal igazolta saját frakció-képviselői előtt, hogy igenis rossz döntést hoztak tavasszal, vonjuk vissza.
Úgy gondolom, hasznos lehet ez a mai vita is, lehet hogy a tárca most is be fogja látni, és a szocialista képviselőtársaink is belátják, hogy ez a törvény nehéz helyzetbe hozza a vendéglátósokat, még nehezebbe, és nem fogja elérni a célját. Arra is kérném önöket, hogy gondolják még egyszer át ennek a törvénynek a bevezetését, mert nem fogja elérni azt, amire szánták. Amúgy is, úgy tűnik, hogy a vendéglátás az MSZP-nek és az SZDSZ-nek egy mumusa vagy ellensége, hiszen a standolást bevezették, amivel szemben hatalmas ellenállás volt.
Igazolható számokkal, hogy az az áfaemelés, ami másfél évvel ezelőtt történt, borzasztó nehéz helyzetbe hozta a turisztika minden ágazatát. Európában a legnagyobb áfaterhelése Magyarországon van a vendéglátásnak és a szállodaiparnak, ez is statisztika. Most bevezetjük a borravaló adóját… - tehát egyszerűen csak fokozzuk, fokozzuk azokat a terheket, amelyek jelen pillanatban a vendéglátást érintik, és tudomásul kell venni, hogy Magyarországon van 45-50 ezer vendéglátóhely, ez 200-250 ezer embert és ennyi családot érint.
(14.30)
Úgyhogy még egyszer azt kérem önöktől, hogy gondolják át ennek a bevezetését. Nem kell kapkodni, ne kapkodjanak! Hiába ígérte meg a miniszterelnök úr a száz lépés programjában, hogy a borravalót megadóztatjuk, legális jövedelemmé tesszük, legyenek önök bölcsek, és fogadják el a módosító javaslatainkat, amelyeket Tállai képviselő úrékkal nyújtottunk be, hogy ez a törvény ne léphessen életbe. Köszönöm szépen.
LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Akkor valamit nem értünk. A pincér fogja eldönteni, hogy választja a szervizdíjat, hogy a borravalója szervizdíjként jelenjen meg, vagy majd én mint vendéglős fogom eldönteni, hogy az árlapon szerepeltetem és mit szerepeltetek? Azt hiszem, hogy ehhez a pincérnek semmi köze nincs, mert a vállalkozás az enyém. A pincér azt fogja elfogadni, amit a tulajdonos vagy a vendéglős majd dönt. Ezért nem értem. Visszatérve a biztonságra, annyi nyugdíjpénztár van már Magyarországon is, úgyhogy el fogja tudni dönteni az a pincér vagy vendéglős, hogy milyen takarékossági módon szeretne gondoskodni a nyugdíjas éveiről.
Alapvetően pedig azt hiszem, azzal, hogy előírjuk, hogy a szervizdíjat feltüntessék az étlapon, egy árdrágítást hajt végre a kormányzat, ha úgy dönt a tulajdonos, mert a borravaló ugyanúgy meg fog maradni. Eleve a szervizdíj jelen pillanatban az árrendszer része az étlapon, csak nincs külön feltüntetve, mert ha bementek egy vendéglőbe tíz évvel ezelőtt, akkor is meg most is ugyanúgy kifizetik az árát annak az ételnek meg italnak, és abban benne van a felszolgálás díja. Azért nem értjük, hogy miért foglalkozik egyáltalán a kormányzat ezzel.
Ezt nem így kell megoldani. A vendéglősöket kell olyan helyzetbe hozni, hogy megfelelő bért tudjanak fizetni a dolgozóiknak. Ez az a három éve ígérgetett adóreform, és akkor nem fognak kimenni a pincérek külföldre. Tudják önök, hogy hány tízezer pincér dolgozik kinn külföldön? Aki csak tud, menekül Magyarországról, mert négyszer-ötször annyi pénzt keresnek kint Ausztriában, Németországban, Svájcban, mint Magyarországon.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Azért a kapkodásra szeretném felhívni egy pillanatra a figyelmet. A miniszterelnök úr bejelentette itt a parlamentben, hogy a száz lépés program egyik lépése a borravaló kifehérítése. Én május 10-én írtam a gazdasági miniszternek egy levelet mint bizottsági elnök, hogy tájékoztassák a bizottságot, milyen anyagok állnak már rendelkezésre a témakörben, hogy a borravaló adóköteles legyen. 18-ai választ kaptam, amiben azt írják, hogy sajnos írásos anyagaik nincsenek, nem tudják tájékoztatni a bizottságot, mert még kormánydöntés sem született. Ez durván egy hónapja volt, közben már két hónapja lett bejelentve ez a döntés. Egy hónappal ezelőtt semmi nem volt a Gazdasági Minisztérium kezében, sőt mi több, ha jól emlékszem, Kolber miniszter úr tárcája is azt mondta, hogy csatlakoznak a Gazdasági Minisztériumhoz, tehát nem kellene ennyire kapkodni ebben az ügyben.
Amúgy meg szeretnék egy-két számot a matematikából önöknek elmondani. Azt mondta Élő képviselőtársunk, hogy 100 forintból 68 forintot kapnak meg a felszolgálók, és 15 százalékért meg tudják venni a nyugdíjjogosultságot. Úgy gondolom, ha 100 forintból levesszük a 68-at, marad 32 forint, tehát 32 százalék az a 15 forint. Nem kellene becsapni a vendéglátósokat, a pincéreket, hiszen ők nagyon jól tudnak számolni. Ha 100 forintból 68-at kapnak meg, 32-t az állam eltesz, akkor 32 százalékot vesznek ki a zsebükből - és nem 15-öt. Úgy gondolom, hogy a matematikám helyes.
Még egyszer elmondanám, ne hivatkozzanak 15 százalékra, mert becsapják azt a több mint 200 ezer felszolgálót meg vendéglőtulajdonost. 32 százalékot tesz a pincérek 100 forintjából zsebre az állam. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)
LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Köszönöm szépen. Az államtitkár úrnak szeretnék csak két kérdést feltenni, abból kiindulva, hogy van egy probléma, amit a miniszterelnök úr elmondott, hogy a borravalót adóköteles jövedelemmé kell tenni - tehát ezzel a törvénnyel, hogy megszüntetjük-e magát a borravalót a vendéglátásban mint olyat, mert szerintem nem szüntetjük meg. A másik kérdésem, hogy a mostani árrendszerben benne van a szervizdíj, tehát a felszolgálás díja benne van most is. Akkor miért emelünk be egy újabb elemet?
Élő képviselő úr, elmegy egy étterembe, most nincs feltüntetve a szervizdíj, kifizeti az árat, jó napot, hazamegyünk. Két hónap múlva bemegy ugyanabba az étterembe, és rá lesz írva, hogy szervizdíj 10 százalék, akkor plusz 10 százalékot rá fog tenni a mostani árra, ön 10 százalékkal többet fog két hónap múlva fizetni. Tehát egy új elem lett beemelve ezzel a vendéglátás árrendszerébe. Kérdezem én azt, hogy miért van erre szükség. Ennyire lyukas a kassza? Mert ez is adóköteles, ez a plusz új elem, ez a szervizdíj. Hogy még jobban lefejjék a magyar vállalkozókat, vagy a magyar vendéglőbe járó vendégeket?
Szeretném a választ majd az államtitkár úrtól. Köszönöm szépen.
LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Sajnálattal vettük tudomásul, hogy a Tapolcán található egyetlen katonai kiképzőközpont megszűnik. Február végén a miniszter úr még fejlesztésekről beszélt, és hogy tiszti lakásokat vásárolnak. Ezek a mondatok, tervek, ígéretek minden tapolcait, civilt és katonát megnyugtattak, azokat is, akik ott voltak a lakossági fórumon, és azokat is, akik csak a helyi médiából értesültek. Hiszen Tapolca városának fontos a honvédség jelenléte, mert az elmúlt évtizedek alatt a város szerves részévé vált.
A miniszter úr ígéreteit Györössy tábornok úr rá egy hónapra megerősítette. Mi történt alig másfél hónap alatt a minisztériumban, hogy hirtelen úgy döntöttek, hogy mégis bezárják az ország egyetlen kiképzőközpontját? Sokan sokfélét gondolnak. Milyen tárca az, ahol a miniszter nem tudja, hogy milyen fontos változások lesznek? Hiszen a honvédség nemzetbiztonságilag az egyik legfontosabb terület. Nagy baj van, ha az apparátus nem tájékoztatta időben a miniszterét, vagy ha tájékoztatta, akkor Tapolcán, a lakossági fórumon nem mondott igazat a miniszter úr. Ha a miniszter úr igazat mondott, és az apparátus titokban készítette elő a kiképzés átszervezését, akkor még nagyobb a baj, hiszen nem a miniszter vezeti akkor a honvédelmi tárcát, mondhatnánk, a farok csóválja a kutyát, vagy a nyúl viszi a puskát.
Tisztelt Államtitkár Úr! Hihetünk-e még a miniszter úrnak? A miniszter úrnál személyes találkozón, ahol a város polgármesterével és két szocialista testületi taggal jártunk, több mindent ígért. Az egyik, hogy megoldják az állomány foglalkoztatási és elhelyezési gondjait. Kérdezem: megoldják?
A második: a honvédségi ingatlanok, laktanyák, gyakorlótér, sportpálya a város tulajdonába kerülhetnek, ha megfelelő garanciával működtetni, hasznosítani tudja. Tényleg nulla forintért a városé lehet az ingatlan, mint ahogy a miniszter úr mondta?
Várom válaszát. (Taps a Fidesz soraiban. - Göndör István: Költségvetési törvény!)
LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Én úgy gondolom, hogy Göndör képviselő úr egy tegnap vagy két héttel ezelőtt leírt sablont olvasgatott itt fel (Derültség a Fidesz soraiban.), mert az a lényeg, hogy az emberek mit éreznek. Ha a képviselő úr járná a választókerületét, akkor nagyon tisztában lenne azzal, hogy mi a probléma. (Tállai András: Ezért nem jelölték!) De úgy látszik, hogy nem jár, mert a helyi, nagykanizsai Szocialista Párt sem önt jelöli, lehet, hogy azért, mert nem elégedettek a munkájával, és nem először, hanem harmadszor.
Ha a képviselő úr tisztában lenne a mai magyar valósággal, nagyon jól tudná, hogy a magyar kis- és középvállalkozások menekülnek az országból Románia, Erdély felé és Szlovákia felé. Miért? Mert a mostani kormány megbízhatatlan, kiszámíthatatlan. Nem volt három éve olyan adótörvény-tervezetük meg költségvetésük, amely egy évet kibírt volna. Folyamatosan módosítják, változtatják, ráadásul az elvonásokat növelik. Beszéljen a képviselő úr a kis- és középvállalkozásokkal! Szüntetik meg, számolják fel Magyarországon a cégeiket. Mit gondol, miért nő a munkanélküliség? Még az önök által irányított Statisztikai Hivatal szerint is nő a munkanélküliség. Azért, mert olyan gazdasági környezetet teremtettek, amiben már lehetetlen élni. Leírja az Állami Számvevőszék is, hogy törvénytelen volt az, hogy visszatartották az áfát. Hát ez vicc! Így akarunk az Európai Unióban bent lenni, hogy kormányunk szegi meg a törvényeket, az általuk előírt szabályokat?!
Képviselő úr, maguk tudják a legjobban, hogy amit az elmúlt három évben csináltak, szinte tudatosan tönkretétele a magyar gazdaságnak. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Balatonrendes község évek óta várja, hogy a környező településekkel, Ábrahámheggyel, Badacsonytomajjal együtt hozzájuthasson állami finanszírozással épülő főművi csatornarendszeréhez, úgy, mint a Balaton körül elhelyezkedő másik 42 település. Az elmúlt években a települések polgármesterei önöket többször megkeresték levélben és személyesen is, országgyűlési képviselők kíséretében.
Április 29-én személyes találkozásukkor önök gyors intézkedést ígértek, és a települések legnagyobb örömére mindenki számára elfogadható fizetési konstrukciót. Azok az emberek, akik évtizedek óta várnak, nagy tisztelettel és megnyugvással gondoltak arra, hogy lám, a magyar kormány nemcsak ígérget, hanem hatékonyan és gyorsan cselekedni is tud, amit a miniszterelnöke nap mint nap a sajtóban próbál elhitetni velük. Április óta lassan fél év telt el, és azóta teljesen új konstrukció született, amely mindenki számára elfogadhatatlanná vált, hiszen erre a rövid csatornaszakaszra a DRV külső működő tőkét szeretne bevonni.
Tisztelt Államtitkár Úr! Önök pontosan tudják, hogy ilyen befektetőt nem lehet találni, tehát szándékosan vakvágányra terelték az ügyet. Idézem a település polgármesterét: “A térségben lakó háromezer polgár és több ezer nyaraló polgár nevében felszólítom arra, hogy tartsa be 2005 áprilisában tett ígéretét, melyben nekünk 2006 májusára működő rendszert ígértek. Ne hagyja az embereket olyan kételyben, hogy egy miniszternek az adott szava olyan, mint a gázzal töltött luftballon, amelyben csak ideig-óráig gyönyörködhet, aztán elszáll a semmibe.ö
Tisztelt Államtitkár Úr! Mikor lesz Balatonederics, Ábrahámhegy és Badacsonytomaj között meg a csatornafőmű? Várom válaszát. (Taps a Fidesz soraiban.)
LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Az egyik polgármesterem írt egy levelet - tegnap a parlamentben is elmondtam már -, miszerint “az önök ígéretei olyanok, mint a lufi, felfújják, gyönyörködünk benne egy picit, és vagy kipukkan, vagy elszáll a semmibeö.
Én úgy gondolom, hogy ha a kormány munkáját kell megítélni, akkor ez elég találó hasonlat, hiszen nagyon sok szép ígéret született: lendületben az ország; szakértői kormányzat és szakértői koalíció; ezen belül csökkentjük az adókat, több pénzt hagyunk az embereknél, a vállalkozóknál, az önkormányzatoknál. Én úgy gondolom, hogy ez a mi szakterületünkön, az idegenforgalom kapcsán is csak egy hatalmas duma volt.
Miért mondjuk mi ezt? 2001-ben közel 30 milliárd forint volt az állami támogatás a költségvetésben leírtak szerint erre a területre, 2002-ben 28,7 milliárd forint. Most eljutottunk oda, hogy ha megnézzük a költségvetés számait, a 11 milliárdot alig éri el.
Én úgy gondolom, ez egy olyan fontos ágazat, amely több mint 300 ezer embernek és családnak ad megélhetést, és gyakorlatilag 10 százalék importigénnyel nagyon komoly hasznot tud hajtani, ráadásul olyan jövedelmekhez juttatja az országot, amit más emberek külföldön keresnek meg.
De nemcsak az a gond, hogy a támogatásokat erősen megvonták ettől az ágazattól, hanem ráadásul az ígéretekkel szemben nagyon komoly adónövekedést is sikerült elérnie a mostani kormányzatnak e területen. Hiszen ha megnézzük, a vállalkozók, a szakmai szervezetek mit is írtak tavaly: több mint 10 milliárd forintot vonnak el ettől az ágazattól az adóemeléseken keresztül - ezt nem mi mondjuk, fideszes képviselők, hanem a szakmai szervezetek fordultak önökhöz, a kormányhoz, és persze tájékoztattak minket is erről.
Én úgy gondolom, hogy a sokat kritizált Széchenyi-tervre amikor azt mondták, hogy a Fidesz a Széchenyi-terven keresztül szanaszét osztotta a pénzt, most erre büszkék önök, hiszen az idegenforgalmi bevételek jelentős része és növekménye pont azokból a gyógyfürdőkből, szállodákból származik, amely programokat a Fidesz indított el. A kérdés az, hogy önök mit tettek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) a stratégiakészítésen kívül.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Ez a kereskedelmi törvény kerettörvény, amit több képviselőtársam is megállapított, és utána a részletekben fog sok minden eldőlni. Azt hiszem, ahogy itt elhangzott, a lényeg a fogyasztók védelme, a kereskedők, a kiskereskedők védelme, de azt gondolom, a részletek fogják eldönteni, a rendeletek, hogy ez mennyit ér.
Felhívnám egy fontos dologra a figyelmet. Mindannyian találkozunk az elmúlt 5-8-10 évben a kínai kereskedelemmel. Nem látok garanciát ebben a törvényben, elhangzott, hogy kerettörvény, hogy a rendeletek garanciát fognak-e nyújtani arra, hogy ebben a szabad versenyben, ami Európában van, milyen védelmet és garanciát fogunk tudni nyújtani a mi kereskedőinknek, ezáltal a hazai beszállítóknak; mivel nagyon jól tudjuk azt, hogy a kínai áruk jelentős része milyen minőségű áru, nagyon olcsó, de a minőségét is ismerjük, és most már az a gond, hogy a legkisebb falvakba is nagyon sok helyen megjelennek, nemcsak a nagyvárosokban, vagy a kisebb városokban. Megmondom őszintén, hogy sem az önkormányzatok, sem a helyi kamarák nem tudnak fellépni ez ellen.
Teljes mértékben szétzilálják a belső kereskedelmünket, és nagy a veszélye, hogy ha esetleg nem tudunk odahatni, 5-10 év múlva kapunk majd a fejünkhöz, hogy uraim, valami hibát követtünk el, mert olyan lehetőséget, teret engedtünk ennek a kínai kereskedelemnek, ami teljes mértékben fel fogja borítani a magyar belső kereskedelmet. Csak erre szeretném a minisztérium és a parlament figyelmét felhívni. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Itt hallgatva a tegnapi és a mai vitát, az jut az ember eszébe, hogy a kormánypárti képviselőtársaim elfelejtik azt, hogy három és fél éve önök kormányoznak.
(14.10)
A negyedik költségvetést csinálják az országnak. (Közbeszólások az MSZP-frakció soraiból.) Emlékezzünk vissza, hogy a 2002-es kormányváltás után, amikor az első pár hónapot élte az ország, önök azt mondták, hogy a gazdaság nagyon jó állapotban van, van pénz osztogatni, mert az Orbán-kormánynak voltak tartalékai (Közbeszólások az MSZP-frakció soraiból.), amelyeket önök szétosztanak. Egy pillanatra… (Közbeszólások az MSZP-frakció soraiból.) Egy pillanat! Vissza kell lapozni a parlamenti jegyzőkönyveket. (Közbeszólások az MSZP-frakció soraiból.) Most mi történik? Most azt kérik tőlünk számon, hogy jelöljük már meg, honnan lehet pénzt szerezni. Önök hároméves kormányzás után mit tettek le az ország asztalára, hogyha egy olyan gazdaságot, amely jól ment - ezt mondta a miniszterelnök, Medgyessy (Közbeszólás az MSZP-frakció soraiból: Péter!) miniszterelnök úr is, a pénzügyminisztere is ezt mondta -, lehet osztogatni, akkor most hova tűnt a pénz, uraim? Mit csináltak a magyar gazdasággal, ha most az ellenzéken kérik számon azt, hogy jelöljük már meg, hogy honnan lehet forrást találni és mire? (Közbeszólások az MSZP-frakció soraiból. - Gőgös Zoltán: Tokajból!)
Tisztelt képviselőtársaim, gondolkodjanak el, vegyék elő a jegyzőkönyveiket, és nézzék meg, hogy milyen gazdaságpolitikai vonalat szántak ennek az országnak! Mert úgy látszik, hogy dübörög, de nagyon erősen, a lejtőn.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)
LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Szeretném felhívni kormánypárti képviselőtársaim figyelmét arra, hogy amikor itt a Fideszt bírálják, akkor elsősorban tükörbe kellene nézni. (Babák Mihály: Így van!) Elmondtam délután is, hogy három és fél éve az önök csapata kormányoz, az a szakértő kormány, amelyet beígértek a 2002-es választásokon, csak úgy tűnik, hogy a mutatvány nagyon megbukott.
Szeretném idézni az SZDSZ elnökének a mai Népszabadságban megjelent nyilatkozatát: “Mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy nem folytatható tovább az a politika az országban, amelyik összevissza ígér fűt-fát-bokrot.ö - mondta Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke. Tehát azt gondolom, hogy ez a nyilatkozat is azt mutatja, hogy önök három és fél éven keresztül fűt-fát ígértek ennek az országnak, és ezt bizonyítja az is, hogy ennek a fűt-fát ígérgetésnek mi lett a vége. Ami itt elhangzott, amit már önök sem tagadnak, hogy az országnak milyen komoly adósságállománya van. De ezt az adósságállományt kinek kell majd visszafizetni? Azt hiszem, nekünk meg a gyerekeinknek, meg az unokáinknak. Tisztelt Képviselőtársaim! Van önökben akkora bátorság, hogy ekkora terhet kell rakni a gyerekeinkre és az unokáinkra?
Nő a munkanélküliség, az infláció kicsit csökkent, stagnált, de nem annyit csökkent, mint amennyit az Orbán-kormány idején. (Derültség, zaj a kormányzó pártok soraiban.) Tisztelt Képviselőtársaim! Ha visszaemlékeznek, az Orbán-kormány kezdetén 17-18 százalékos inflációról mentünk le 7-re. (Dr. Wiener György: Először nézze meg az adatokat, utána beszéljen!) Úgyhogy én arra kérném önöket, hogy a felesleges fűt-fát ígérgetés helyett inkább a tényekről beszéljünk.
Még szeretném az egyik pénzügyminiszterük nyilatkozatát felolvasni, egyet-kettőt. “Ez a költségvetés minden esélyt megad arra, hogy Magyarország sikeres legyen a csatlakozás folyamán. Az önök előtt fekvő költségvetés végrehajtásával 2004-ben már nem emelkedik tovább az államadósság, a magyar gazdaság pedig minden esélyt megkap arra, hogy jövőre már egyensúlyi növekedési pályán mozogjon.ö Hát, mi ez, ha nem fűt-fát való ígérgetés, amelyet László Csaba pénzügyminiszter két évvel ezelőtt itt a parlamentben ígérgetett?! Önök most is ugyanezt folytatják, és ez nagyon kockázatos.
Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Úgy gondolom, hogy ez az egész honvédségi költségvetés meg a reform elhibázott. Ha megnézzük a Magyar Honvédség létszámbeli erejét, a technikai, technológiai felkészültségét, azt gondolom, lehet, hogy nem a legjobb a hasonlat, de ha egy lovas tatár század bejönne Keletről, lehet, hogy elmenekülnénk. Ezt csak azért mondom, lehet ezen mosolyogni, képviselőtársaim nagyon jól emlékeznek arra, hogy bő egy évtizeddel ezelőtt egy nagy katonai rendszer már összedőlt, amiben nagyon bízott mindenki. Ugye, a Varsói Szerződésről van szó, 24 óra alatt megszűnt. Akkor azért Magyarországnak lényegesen erősebb és megbecsültebb volt a honvédsége. De nem tudom, mi lett volna, ha esetleg a környező baráti országoknak lett volna valami gondjuk Magyarországgal.
Ahogy megnézzük a külpolitikai helyzetet, azért vannak a környező országokban még olyanok, akikkel nem vagyunk puszipajtások, és a haderejük egészen más. Azt gondolom, egy ország biztonságát nagymértékben az adja, hogy a saját honvédelme milyen. És ha megnézzük ezt a nagymérvű leépítést, laktanyák bezárását, amik itt történnek, és ezt a finanszírozást, amit a Magyar Honvédség kap, elgondolkodtató saját tízmilliós kis országunk biztonságát tekintve. Nem hiszem, hogy így lehet biztonságról beszélni, amit az önök kormányfője, az önök kormánya folyamatosan mond, hogy a biztonság. Én nem vagyok meggyőződve, hogy akkora ez a biztonság akkor, amikor nincs megbecsülve kellőképpen a honvédségünk, és létszámában, technikájában is olyan, amilyen.
Egy szerencsénk van, hogy a NATO még megvan, és ebben a NATO-ban még tagország az Egyesült Államok. De fel kell tenni a kérdést, mert ez sincs kőbe vésve, meddig marad ez így.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Először is Szabó képviselő úrnak szeretném megjegyezni, ugyan most nincs itt, de gondoltam, hogy ha még itt lett volna, elmondtam volna az ő szemébe is, hogy nagyon jól megjegyzett bizonyos kifejezéseket, amelyeket úgy lehetne összefoglalóan elmondani, hogy tapasztalatlan, érzéketlen, luxuskormány által kapkodva összehozott, kártyavárként összeomló költségvetésről van szó, amit most tárgyal a parlament.
Ezt azért is lehet jól megfogalmazni, mert ha az ÁSZ-jelentésnek bizonyos lényeges mondatait kiragadjuk, ami a költségvetés kockázatáról szól és a hiánycél megjelöléséről, akkor el kell fogadnunk, hogy az ÁSZ eléggé tapasztalt és jártas a véleménynyilvánításában, hiszen ezeket leírta az elmúlt években többször is. (Kovács Tibor: Főleg a Fidesz-kormány idején!) És ha visszaemlékszünk arra, hogy azok a hiánycélok, amelyeket a Medgyessy-kormány, amelyik szakértő kormánynak nevezte magát, összeállított, vagy akár ha a tavalyi költségvetés összeállításánál nézzük az idei évet, látjuk, hogy mindig megbukott, mindig annyira alultervezték ezt a hiánycélt, ami egyszerűen tarthatatlan volt, és nem tudta a kormányzat betartani.
Akkor most miért ne mondhatná azt az ellenzék, hogy ez a költségvetés, amelyet önök alkottak, és ilyen állami számvevőszéki vélemény van mögötte - ráadásul mindannyian látjuk, hogy vannak olyan költségvetési sarokszámok, ahol nincsenek is számok, csak pontok vannak, amiből ki tudja, hogy milyen számok fognak kisülni a költségvetés elfogadásának a végére -, hogyan lehet így egyáltalán egy éves költségvetést tervezni.
Én azt gondolom, hogy amikor Szabó Zoltán képviselő úr azt mondta, úgy fogalmazott nagyjából, felírtam, hogy nem kellene az embereket ostobának nézni, vagyis ostobának nézni a választókat, én azt gondolom, hogy ez igazából az önök kormányára és önökre vonatkozik. Beállítani így egy költségvetést...! Ezt lehet látni, hogyha mindenki otthon egy családi költségvetést készít, akkor nagyjából meghatározza azokat a számokat, amiből az éves költségvetését, a bevételeit létre tudja hozni, és ahhoz képest fogja kikalkulálni a kiadásait; szerintem egy ország költségvetése sem más, csak nagyban, kicsit bonyolultabb rendszer, mint egy családi költségvetés. Én úgy gondolom, hogy felelőtlen az a család, az az apa és az az édesanya, aki lényegesen többet költ, mint amennyit egyáltalán bevételként realizálni tud, és úgy tűnik, hogy önök borzasztóan felelőtlenek, borzasztóan felelőtlenek, mert a költségvetésben meghatározott 1533 milliárd forint hiány borzasztó magas, és ezt a hiányt valakinek ki kell fizetni. Kinek kell majd kifizetni ezt a hiányt? (Dr. Wiener György: Elmondom!) Wiener képviselő úr majd biztos el fogja tudni mondani.
Én úgy gondolom, hogy ez az a hiány többek között, amiből az állam adóssága ilyen drasztikusan felugrott, több mint 13 ezer milliárd forintra. (Dr. Wiener György: Tizenkettő!) Nekem van három gyerekem, képviselőtársaim, öten vagyunk a családban, ez azt jelenti, ha lefordítom a családomra, hogy nekem van 6,5 millió forint adósságom, amit részben önök növeltek meg drasztikusan. Én azt gondolom, hogy ez elfogadhatatlan, és azért is elfogadhatatlan, mert emögött nem látszik semmiféle kormányzati gazdasági koncepció.
(18.20)
Szeretnék visszautalni még egyszer arra, amit ma már egyszer megtettem, hogy a 2002-es kormányváltásnál - vissza lehet lapozni a parlamenti jegyzőkönyveket, a bizottsági jegyzőkönyveket - mit nyilatkozott Medgyessy miniszterelnök úr és a pénzügyminisztere: hogy a gazdaság jó állapotban van. Vannak tartalékok. Lehet az ígéreteket törleszteni. Ki lehet osztani a száz lépés programokban azt a pénzt, amit az előző kormány takarított meg és forgatott meg. (Dr. Wiener György: 409 milliárd!) Elnézést, Wiener képviselő úr, szót lehet kérni. Addig lapozza vissza a 2002-es jegyzőkönyveket, hogy Medgyessy miniszterelnök úr, László pénzügyminiszter úr miket nyilatkozott ott a pulpituson Kuncze elnök úrral együtt: hogy lehet osztani a pénzt, lám, mert a Fidesz jól gazdálkodott, megy a gazdaság, az emberek, a vállalkozók önbizalommal voltak tele, és van pénz. Képviselő úr, innen indul az alaphelyzet. Önök eltöltöttek kormányon három és fél évet. És hova jutottunk? Szabó képviselő úr tőlünk kéri a megoldást, hogy a Fidesz ne csak költekezzen, hanem mondja meg, hol a bevételi oldal. Olyan szépen fogalmazott, amikor azt mondta, hogy harmadik osztályban az általános iskolás gyerekek is megtanulják, hogy van a bevétel mínusz kiadás, ott a hiány. De azt a hiányt vissza kell fizetni, mint mondtam.
Igazából ebből a mai beszédemből még az önök szavahihetőségét szeretném kihozni. Az idegenforgalom részben az a szakterület, amivel foglalkozom, és minden évben elmondtuk, csak visszaidéztük az előző minisztereket, hogy mit mondott Kiss Elemér miniszter úr, akit már lehet, hogy önök el is felejtettek, hogy a miniszterük is volt. Azt mondja: tervezzük fenntartani az éves támogatási lehetőségeket legalább az értékállóságig. Tervezzük az adójogszabályok módosításával kedvezőbb adófeltételek megteremtését. Ugyanezt elmondták utána itt az államtitkár urak is. De nézzük, mi is a valóság!
A valóság az, hogy az Orbán-kormány idején 2001-ben és 2002-ben, amit önök nagyon kritizálnak, a kétéves költségvetésben a turisztikai célelőirányzatra volt 59,2 milliárd forint. Ha összeadjuk az önök áldásos négyéves tevékenységét ebben az ágazatban, ha még belerakjuk azt a 6,5 milliárd forintot, amit jövőre EU-forrásként is ideterveztek - tehát legyünk jóindulatúak -, akkor is csak 51,5 milliárd forint. Tehát önök négy év alatt nem fordítanak annyit erre a kiemelt ágazatra! Mert kormánypárti képviselőtársaim helyesen mondják, hogy a turizmus az egyik kiemelt ágazat, mert olyan produktumot termel és olyan hatása van más gazdasági ágazatokra, ami lényegesen növeli a hatékonyságukat, ráadásul minimális importigénye van, ráadásul olyan, külföldön megtermelt jövedelmek realizálódnak Magyarországon, amelyek minket gazdagítanak, magas a foglalkoztatási igénye, tehát egy kiemelt terület - de önök annyira értékelik csak, hogy négy év alatt nem költenek rá annyit, amennyit a Fidesz-kormány költött rá kettő év alatt.
Mi történik? Önök folyamatosan kritizálták a Széchenyi-terv gyógy- és wellnessturisztikai fejlesztéseit. Nem akarok személyeket mondani, de tudnék mondani sokat, és újságcikkeket is. Most mi történik? Önök hároméves vajúdás után elfogadják a turisztikai stratégiát, hurrá, nagyon jó, szükség van rá. És mi történik? Hát a turisztikának az a fő prioritása, a gyógy- és wellnessturizmus, amit önök gyaláztak és szidtak két éven keresztül. (Dr. Wiener György közbeszólására:) Be tudom bizonyítani, Wiener képviselő úr, ha kell, még televízióból is archív felvételeket fogok hozni, hogy miket nyilatkoztak. De nem is ez gond még, hanem az a másik probléma, ami itt elhangzik a parlamentben, a miniszter úrtól, az államtitkár úrtól, hogy önök 100 milliárd forintot költenek a turizmusra, az önök kormánya alatt 100 milliárdot. Erről is jegyzőkönyvek vannak, három hete hangzott itt el.
Szeretnék felolvasni egy levélre adott választ, amelyben azt a kérdést tettem fel a miniszter úrnak, hogy legyen szíves, mondja már meg, hogy 2003. január 1-től - amikor a költségvetést már önök tervezték és önök fizették - 2005. augusztus 1-ig mennyi pályázatot bíráltak el, mekkora összegben és mennyit fizettek ki. Tehát 100 milliárd forintról van szó itt a parlamentben, 100 milliárdról beszélnek a televízióban, 100 milliárdról az újságíróknak, amit le is írnak. Erre mi az igazság? Fölolvasom: a bírálóbizottsági javaslatok alapján meghozott miniszteri döntésekkel támogatásban részesült 1504 darab pályázat 10,8 milliárd forint értékben. Hol van ez a 100 milliárdhoz? És kifizetésre került 5,6 milliárd. Na, tisztelt képviselőtársaim, az önök szavahihetősége ennyit ér! Az ennyit ér. Ezt csinálják a választókkal négy éve.
Nem akarom az önök választási ígéreteit felolvasni, mert az is itt van, nem akarom a kormányprogramot felolvasni, mert az is itt van. Az a gyalázat ebben, hogy önök szemrebbenés nélkül felállnak, és elmondják itt a magyar választópolgároknak, hogy mit csinálnak. Közben a tények, a valóság teljesen más.
Én úgy ítélem meg, hogy ez a mostani költségvetés is úgy meg fog bukni, mint ahogy ez a kártyavár összeomlott, amit itt bemutatott Tállai képviselőtársam, és úgy, ahogy az elmúlt három évükben többször kellett módosítani azt a hiánycélt, amit önök alkottak meg.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)
LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Köszönöm szépen. Nagy tisztelettel hallgatom Nagy Jenő képviselőtársamat, akivel többször vitatkozunk, de azért nagyon nehezen talált választ azokra a kritikákra, amiket én elmondtam, mert nem is lehet választ találni.
Én elindultam a kezdetektől, hogy a 2002-es kormányváltásnál a gazdaság hol állt, mi történt nagyjából addig, és önök elrontották. Erre mondtam azt, hogy nincs gazdaságpolitikájuk. Ezért jutott ide az ország, hogy a bevételek nem úgy nőttek, ahogy a kiadások. Meg kell nézni a külkereskedelmi mérleget, hogyan néz ki; tehát nem jó.
Amúgy meg képviselőtársam nagyon hadban áll a számokkal, mert itt vannak azok a számok, amikről én beszéltem: én csupán csak a turisztikai támogatásokról beszéltem, amelyekről szintén beszélt itt a miniszter úr, az államtitkár úr. Még egyszer elmondanám Nagy Jenő képviselőtársamnak, én tudom azt, hogy mennyi a jövő évi, de ha hozzáadom az ideit meg az előző kétévit, akkor jön ki az 51,5 milliárd, tehát számolni én is tudok. A Fidesz-kormány utolsó két évében volt 59,2, vagyis lényegesen több. Úgyhogy a számokat össze lehet adni, segítek ebben a dologban.
Azt mondta, hogy azért valami történt. Azért hadd mondjak egy jót is: az üdülési csekk adómentes mértékének határát megemelték. Ez nagyszerű dolog volt. De ha visszaemlékszik, képviselőtársam, ennél sokkal nagyobb bajok is történtek, mert adni nemcsak úgy lehet, hogy támogatást adok a vállalkozásoknak fejlesztésre, hanem kevesebb adót vonok el. Nézzük csak meg, mi van az adóterheléssel! Az európai uniós tagországok közül az idegenforgalmi ágazatot nézve Magyarországon az egyik legmagasabb az adóterhelés. Egy évvel ezelőtt - emlékszik rá, képviselőtársam, mert bizottsági ülésen is foglalkoztunk vele - az összes vállalkozó szakmai szervezet milyen leveleket írt? Hogy az az adómódosítás, amit be akar vezetni a kormányzat, minimum 10 milliárd forintot von ki az ágazatból. Nem mi mondtuk, az ellenzék, képviselő úr, nagyon jól emlékszik rá, a szakmai szervezetek fordultak hozzánk, hogy több mint 10 milliárd forintot von el az ágazattól az az adócsomag, amit önök bevezettek.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)
(18.30)
LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Azt gondolom, hogy aki a televízióban nézi ezt a költségvetési vitát, az azt gondolhatja, hogy Nagy Sándor úr nem Magyarországon él, lehet, hogy Németországban, Svájcban vagy egy olyan országban, ahol lényegesen… (Bernáth Ildikó: És irigyel bennünket!) - és onnan irigyli a magyar fejlődő és lendületben lévő gazdaságot.
(10.40)
Meg kellene kérdezni, államtitkár úr, a polgármestereket is, akik látták már ezt a költségvetést és ennek sarokszámait, azok kétségbe vannak esve - főleg a kistelepülések -, mert ez a 2006-os költségvetés egy nagyon durva támadás a települések ellen. Nagyon durva, bezárhatják az iskoláikat, sok helyen már az óvodák felszámolásán gondolkodnak, nem beszélve arról, hogy a postákat is megszüntették. Tehát a fiatalok, a családot alapítók el fogják hagyni a kistelepüléseket. Mi ez, ha nem falurombolás? Önök ezt fogják elérni ezzel a költségvetéssel.
Meg azt mondja, hogy önök érzékenyek a vidék iránt, vidékre fejlesztenek nagyon sok pénzt. Nézzék már meg, legyenek szívesek, a vidék álláspontját és véleményét! Mi volt az európai parlamenti választáson? Ha megnézik, az önök pártja még 30 százalékot sem ért el a vidéki választáson. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon jó példa volt arra, hogy az önök koncepciója a vidékkel kapcsolatban ennyit ér, és ennyire értékelik a vidékiek.
Sisák képviselő úr nagyon szépen, számszakilag elmondta, hogy épül fel a 2006-os költségvetés, és ez elfogadhatatlan. Vegyék már tudomásul, hogy az ország nagy része nem a fővárosban és a megyei jogú városokban él, hanem vidéken, és ott is szeretnének élni! Önök ezzel a költségvetéssel az egészségügytől pénzt vonnak el, 37 milliárdot, ahogy az ÁSZ is elmondta, az oktatásban is a vidék nagyon rosszul jár, a normatívákat tönkreteszik. Az infrastruktúra-fejlesztés vidéken leállt. Önök az autópályával jönnek, de nézzék meg a többi úthálózatot! Tehát azt gondolom, hogy ez tapasztalatlanságra és érzéketlenségre vall.
A munkanélküliség a Fidesz idején csökkent, az önök idején (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), az önök Statisztikai Hivatala szerint is nő. Tehát úgy gondolom, hogy érett arra az idő, hogy itt változásra van szükség, úgy, ahogy önök is elmondták.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)
LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Eddig még nem nagyon beszéltünk róla, az idegenforgalom költségvetési vonzatairól szeretnék beszélni. Sajnos, azt kell látnunk, hogy a mostani kormányzat megalkotta a negyedik költségvetését… Annak ellenére, hogy 2002-ben a kormányváltás után, visszaemlékezhetnek, Medgyessy Péter miniszterelnök, László Csaba pénzügyminiszter, Kuncze Gábor SZDSZ-es elnök úr is mind azt nyilatkozták, hogy jó állapotban van a gazdaság, nagyon jól megy - amit az önök kiadványa is igazolt, amiről Tállai képviselőtársunk beszélt -, lehet osztogatni, tehát önök az első száz lépésben ezt megtették; de 2002 őszén, amikor a költségvetésről kezdtünk el itt tárgyalni, kiderült, hogy önök csak szóban támogatják azt az ágazatot, amely a világ egyik legjobban prosperáló ágazata, az idegenforgalom.
Nagyon sokat beszéltünk, és az önök képviselőtársai is egyetértenek azzal, hogy ebben az ágazatban borzasztóan nagy üzlet van, nemcsak a vállalkozásoknak, nemcsak a cégeknek, hanem magának az államnak is. Hiszen olyan terméket és szolgáltatásokat árul ez az ágazat, amely, azt lehet mondani, hogy szinte importigény nélküli, saját szolgáltatásokat árul.
Meg kell jegyezni azt, hogy eljutottunk oda az önök négy éve alatt, hogy míg 2002-ben 28,9 milliárd forint volt ennek az ágazatnak a támogatása, ebben az évben már csak 9,3 milliárd, most nagy gesztust gyakoroltak: jövőre adnak 12,2 milliárd forintot. Azt hiszem, hogy az a kiemelt ágazat, amiről önök is így beszélnek, hogy kiemelt ágazat, ennél többre érdemes.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)
LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Elkezdtem egy gondolatot az idegenforgalommal kapcsolatban. Látom, Katona Béla képviselőtársam, bizottságunk tagja mosolyog, mert sejti, mit szeretnék mondani, hiszen képviselőtársai, frakciótársai, sőt államtitkár úr, miniszter úr itt az elmúlt időszakban folyamatosan arról áradoznak, hogy az MSZP-SZDSZ-es kormány a ciklusuk alatt százmilliárd forintos támogatásban részesítette ezt az ágazatot. Csak azt nem tudjuk, honnan van ez a százmilliárd forint, milyen összegeket vettek számba. De mai bizottsági ülésünkön kiderült, hogy a 2002-es költségvetésben megjelölt forrásokat is magukénak vindikálják, mintha azt a költségvetést ők találták volna ki, és ők támogatták volna ezt az ágazatot. Úgy gondolom, hogy ez nem tisztességes dolog, hiszen az első költségvetést, a 2003-ast készítettek önök, utána a 2004-eset, a 2005-öset, ahol folyamatosan csökkentették ennek a támogatási összegnek a mértékét, és a 2006-osat is önök készítették.
Érdekes módon az önök négy éve alatt az uniós forrásokkal együtt érte el azt a szintet az ágazat támogatása, mint amit az Orbán-kormány utolsó két éve nyújtott. Úgyhogy én tisztességtelennek tartom azt, hogy a parlamenti vitában, bizottsági üléseken, sajtótájékoztatókon a más eredményeit magukénak vindikálják, és önök próbálkoznak ezzel dicsekedni.
Tehát azt hiszem, az, amit önök művelnek, hogy csináltak három és fél év alatt egy idegenforgalmi, turisztikai stratégiát, ez szép dolog, nagyon jó, egyetértünk vele, mert az összes olyan alap, ami az egészet alkotja, az, ami a Széchenyi-tervben elindult, önök is ezt fogalmazták meg kétszáz oldalban, csak igazából a forrásokat nem látjuk mögötte, hogy megfelelők-e. Ezért vagyunk bizonytalanok abban, hogy amit önök alkottak, az megvalósítható, mert a forrásokat nem tudták mögé rakni.
LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Köszönöm szépen. Az államtitkár úr lelkesen itt ült reggel óta, és reggel óta folyamatosan a módosító indítványokról beszélt a parlament, azokról vitáztunk, és még az államtitkár úr jegyezte meg, hogy itt olyan mennyiségű módosító indítvány van, amivel teljesen új költségvetést is lehetne írni. Azt hiszem, hogy ez teljesen igaz, mert ez a költségvetés olyan, hogy mindenki kritizálta, nem csak a Fidesz. Ahogy elhangzott ma már, nem a Fidesszel kellene a kormánynak meg a kormánypártoknak vitatkozniuk, hanem a civil szervezetekkel, az önkormányzatokkal, a pedagógusokkal, az egészségüggyel, az Unióval, az Állami Számvevőszékkel. Tehát úgy gondolom, hogy a mostani kormány és kormánypártok nem a Fidesszel vannak háborúban a költségvetés szintjén, hanem mindenki mással, aki ennek a részese lesz.
Amúgy ahogy elhangzott itt, változás kellene, változtatnia kellene a kormánynak ezen, mert ez a költségvetés is úgy fog járni, mint a 2005-ös, mert a 2005-ös költségvetés is már január-februárban megbukott, és szinte újjá kellett írni. Én tehát inkább arra hívnám fel az államtitkár úr figyelmét, hogy gondosabban kellett volna előkészíteni ezt a költségvetést ahhoz, hogy túléljen esetleg pár hónapot, mert az Európai Unióból sem hiába jönnek azok a figyelmeztető szavak, intő jelek, és nem akarom mondani, hogy fenyegetőznek onnan. Látják azt, hogy az a hiánymérték, amit önök terveztek, egyáltalán tarthatatlan, hiszen az utóbbi években minden egyes hiánycélt többször kellett módosítaniuk, amelyekről kiderült az év vége után pár hónappal, hogy még a saját maguk által módosítottat sem tudták betartani.
Tehát változás kell. Én arra gondoltam, hogy ezt önök is be fogják látni, és néhány olyan módosító indítványt, amely a közjót szolgálja, a Fidesz részéről is be tudnának fogadni.
LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Itt volt már száznapos program, száz lépés program, és nézzük meg, hogy hová jutott az ország.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az ország ilyen hatalmas adósságállománnyal még nem küzdött, hiszen önök is nagyon jól tudják, hogy minden egyes magyar állampolgárra ma már több mint 1,3 millió forint adósság jut, de ha így folytatják, a száz lépéssel hamarosan eljutunk az 1,4 millióig, amit valakinek vissza kell fizetni. Úgyhogy Tatai képviselőtársamnak azt mondanám, nem biztos, hogy ez a száz lépés jó irányba vezet. Éppen ezért kell változtatni, amire önök is rájöhettek már, hiszen rájöttek, ezért cseréltek miniszterelnököt egyszer, pénzügyminisztert már kétszer, mert valami gond van. Valami gond van, és úgy tűnik, hogy ezek a cserék sem oldják meg a következő évben az ország problémáit.
Hiszen ma is egész nap a költségvetésről vitázott itt a parlament. Úgy gondolom, kellőképpen le lehetett szűrni azt, hogy az önök kormánya elég tapasztalatlan kormány. Elég tapasztalatlan kormány, mert úgy idehozni egy költségvetést, hogy lassan szavazni kell már róla, és még mindig ki vannak pontozva azok a helyek a költségvetésben, ami a közalkalmazotti és a köztisztviselői alapilletményeket illeti… - uraim! Ezt komolyan gondolják? Hát nevetségessé teszik ország-világ előtt, a magyar lakosság előtt saját munkájukat meg a parlament munkáját akkor, amikor a legfontosabb sarokszámokról még nem tudunk.
(18.50)
Ez olyan dolog, mint hogy önök tudják azt, hogy mennyi pénzt keresnek, hazaviszik az asszonynak, leteszik az asztalra, de fogalmuk sincs arról, hogy milyen kiadásaik lesznek. Hogyan lehet így egy költségvetést, egy családi költségvetést is tervezni?
A másik meg az, hogy a 2006-os költségvetés - ahogy itt képviselőtársaim különféle szakterületekről elmondták - igen-igen hiányos, és nem is az a baj csak, hogy hiányos, hanem hogy borzasztó komoly károkat fog okozni. Nagy Sándor államtitkár úr, amikor itt a vidékfejlesztésről beszélt, nagyon pozitív gondolatokat mondott, de a mi olvasatunkban, a vidéki, kistelepülési polgármesterek véleményét is összeadva az ország különféle pontjairól, az a véleményünk, hogy itt egy borzasztó komoly falurombolás van folyamatban. Nagyon durva támadás ez a költségvetés a vidék ellen. De miért?
A vidéki oktatást teljesen tönkreteszik. Felszámolják még azt a humán infrastruktúrát is a kistelepüléseken, ami még ott van. Bezárnak óvodákat, iskolákat. Mi történik? A szülők, a fiatal családosok fogják magukat, és elköltöznek, otthagyják a falut. Ezzel mi történik? Ki fog ürülni egy-két évtized múlva, ha ezt önök így csinálják tovább.
Az egészségügy sem sokkal szebb. Hiszen az Állami Számvevőszék is elmondta, hogy 37 milliárd forintot vonnak el, ami ’90 óta nem volt. De beszélhetünk a mezőgazdaságról, az infrastruktúra-fejlesztésről és összességében az önkormányzatok támogatásáról. Azt gondolom, hogy ez épp elég figyelmeztetés a kormányuknak és önöknek maguknak is, hogy ha már az összes önkormányzati szövetség tiltakozik ez ellen a költségvetés ellen, ahol legalább négy olyan elnök ül, aki a kormánypártokat képviseli.
Uraim! Ha már olyan költségvetést tudnak csak összehozni, amellyel szemben a saját párttársaik is komoly ellenvéleményeket mondanak, akkor tényleg el lehet mondani, hogy most már itt a változtatás, a változás ideje. Mert önök nem felelnek meg azoknak a feladatoknak, amelyekkel a választók megbízták önöket. Az elmúlt három évben folyamatosan csődöt mondott az önök által elkészített költségvetés, és 2006 is úgy tűnik, hogy folytatja ezt a csődsorozatot.
Tisztelettel kérem képviselőtársaimat és a kormány képviselőit, hogy gondolják még át a 2006-os költségvetést, még nincs késő. Úgy gondolom, a Fidesz Polgári Párt is… (Török Zsolt: Szövetség!) Polgári Szövetség is támogatja azt, ha önök visszavonják ezt a költségvetést, és mi is szakmai munkánkkal segítenénk abban, hogy 2006 tényleg azokat a célokat szolgálja (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), amelyek az európai uniós csatlakozásnak is megfelelnek.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)