A felszólalás szövege:

DÚRÓ DÓRA (független): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, nem lehet vita tárgya az, hogy a magyarság legnagyobb problémája az a demográfiai vészkorszak, amely közel 40 éve sújtja hazánkat, és ebben a felszólalásban szeretnék néhány olyan szemléletbeli kérdésre rávilágítani, amely a hétköznapok, illetve a közbeszéd során talán kevésbé kap hangsúlyt, pedig legalább annyira fontos kérdés, mint akár azok a pénzügyi ösztönzők, amelyek viszont nagyon gyakran képezik politikai viták tárgyát. Az első máris ezekhez kapcsolódik, amire szeretném felhívni a figyelmet, méghozzá az az állítás, hogy a pénzügyi ösztönzők önmagukban magukkal fogják hozni azt, hogy magasabb lesz a gyermekvállalási kedv egy országban. Hogyha akár Magyarországon belül nézzük meg a földrajzi elhelyezkedését régiónként annak, hogy hol születik több gyermek, akkor ebből is kiviláglik, hogy ez nem feltétlenül igaz.

(16.20)

Hiszen a legszegényebb észak-alföldi régió élen jár az egy anyára születő gyermekek számában, de ha világviszonylatban vagy akár európai viszonylatban is összehasonlítjuk, a németországi számok a magyarországihoz hasonlóak, pedig az életszínvonal és a bérszínvonal rendkívül nagy mértékben különbözik egymástól. Sőt, Németországban a korábbi NDK területén több gyermek született, mint az NSZK területén, holott az életszínvonal rendkívüli mértékben különbözött egymástól.

Tehát nem lehet kizárólag erre a kérdésre szűkíteni a népesedéspolitika és a családpolitika kérdését, ugyanakkor önkritikusnak kell lennie egy olyan társadalomnak, mint amilyen a magyar is, ahol a nagycsalád vállalása rendkívül magas szegénységi kockázat. Nagyobb szegénységi kockázat ma nagycsaládosnak lenni, mint nyugdíjasnak. Ez egy társadalomban elfogadhatatlan.

Nagyon sokszor beszélünk egy olyan szemléletbeli kérdésről is, ami szintén jogos felvetés, hogy a férfiak és a nők közötti bérek milyen nagy különbséget mutatnak hazánkban. És bár e tekintetben is voltak előrelépések az elmúlt időszakban, egy nagyon fontos kiegészítést kell tennünk ehhez. Mert a lényege ennek nem a férfiak és a nők közötti bérkülönbségben található, hanem a férfiak, a gyermektelen nők és az anyák közötti bérkülönbség az, ami valóban releváns a munkaerőpiacon.

A visegrádi 4-ek és Lengyelország területére kiterjedő kutatás azt mutatta, hogy egy anya 7 évvel az első gyermeke születését követően tudja visszanyerni azt a bérszínvonalat, amit gyermektelen időszakában keresett, míg ez a visszaesés a férfiakat és a gyermektelen nőket egyáltalán nem érinti. Tehát Magyarországon a munkaerőpiac rendkívüli mértékben bünteti, ha egy nő gyermeket vállal. Nem a nőiséget, az anyaságot bünteti. Ez döbbenetes.

Beszélnünk kell arról is, hogy az anyaságra való felkészítés, az anyaság megbeszélése a társadalomban, a médiában hogyan zajlik, zajlik-e egyáltalán Magyarországon az elmúlt 30 évben. És ha körültekintünk, akkor sajnos azt kell látnunk, hogy nem. Egyáltalán nem beszélünk sem a közéletben, sem a különböző műsorokban arról, hogy a nők természetes szerepe, biológiai adottsága és pszichológiai igénye is, hogy anyává váljanak. Ezzel szemben azok a társadalmi folyamatok, amelyek lezajlottak Magyarországon, például az anyává válás életkori kitolódását hozták magukkal. Ez pedig rendkívüli egészségügyi kockázatokat is rejt magában. Egy 30 éves nő 3,5-szer akkora eséllyel lesz meddő, mint egy 20 éves. Sokkal nagyobb az esélye a vetélésnek, sokkal több időbe telik, míg megfogan maga a gyermek, és sokkal nagyobb az esélye annak, hogy fogyatékkal élő gyermeket fog a világra hozni. Kizárólag azért, mert idősebb az édesanya. Kizárólag az édesanya életkora ilyen nagy mértékben befolyásolja azt a kockázatot, ami egészségügyi következményekkel jár.

Társadalmi kérdés az apák szerepe, az apák bevonása a gyermekekkel kapcsolatos teendőkbe. Az a szemlélet, amiről a miniszterelnök úr is beszélt, hogy a magyar nőkkel szeretne szerződést kötni, részben dicséretes, de szeretném, ha ezt kiegészítené azzal, hogy a leendő apákkal is kössön szerződést, hiszen a gyermekvállalás, a családalapítás nem kizárólagosan a leendő édesanyák döntése, hanem egy család, egy pár közös döntése. Az, hogy az édesapák több szerepet vállaljanak a gyermeknevelésben, magával hozhatja azt, hogy több gyermek szülessen. Ezt a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének vezetője is kiemelte, hogy ez rendkívül fontos. Tehát nemcsak a pénzbeli juttatások, hanem szemléletbeli kérdések is azok, amelyek több gyermek születését eredményezhetik. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

DÚRÓ DÓRA (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nincs két hete, hogy Badacsonyban megöltek egy embert. Valaki meghalt, egy fiatal borász, Havasi Csaba, aki a barátnőjével és a barátaival egy parkolóban beszélgetett, amikor rájuk támadtak. Ennek a tragikus gyilkosságnak az egyéni, személyes tragédián kívül nyilvánvalóan közéleti vonatkozásai is vannak, ezért az Országgyűlésben is kell erről beszélni. Egyrészt látjuk azt, hogy nemhogy két hét alatt, de 8 év alatt sem sikerült rendet tenni belügyminiszter úr korábbi ígéretével szemben, és azok a súlyos közbiztonsági problémák, amelyek például a Balaton térségét is érintik, azok a mai napig létező valóságot jelentenek. De ennek az egész kérdésnek nemcsak közbiztonsági vonatkozása van, hanem egy olyan kínos problémáról szól, amelyet a kormányzat egész egyszerűen nem akar és nem is tud ebből kifolyólag kezelni.

Továbbra is létezik ugyanis Magyarországon egy olyan szubkultúra, amelyben a bűnözés menőnek számít, amelyben az értelmetlen agresszió divatos, sőt a férfiaktól egyenesen szinte elvárás a börtönviseltség. Úgy gondolom, hogy ez egy nagyon súlyos társadalmi probléma, amelynek közbiztonsági vetülete is van, de szociális vonatkozása is, és rendkívül sok más szakpolitikai kérdés is van, amely ehhez kapcsolódik. A megoldáshoz ugyanakkor nemcsak szakpolitikára, hanem politikai akaratra lenne leginkább szükség, és azért marad el ennek az egész ügynek a kezelése, ennek az egész feszítő társadalmi problémának a kezelése, mert a politikai akarat hiányzik ehhez leginkább.

Önmagában az, hogy ezt a területet, a cigányság területét, a cigánypolitikát Farkas Flóriánra bízza a mostani kormányzat, önmagában mutatja, hogy semmilyen szándék nincsen arra vonatkozóan, hogy bármilyen előrelépés történjen. Szerencsére, ha a kormányzatban nincs is, vannak olyan tettre kész magyar hazafiak, akikben van akarat és szándék arra, hogy megoldják ezeket a problémákat, legalábbis ebben az esetben így tettek és erről tettek tanúbizonyságot a biztonsági szolgálat tagjai is, akik bátorságukkal, úgy gondolom, az egész magyarságnak is példát mutattak.

A badacsonyi hősök közül ki kell emelnem Pétert, aki 45 percen keresztül próbálta újraéleszteni az áldozatot, s itt nyitnék egy zárójelet, amellett, hogy természetesen ezt az elismerést megadjuk neki és a többi munkatársának, az is óriási probléma, és nagyon sok kérdést felvet, hogy egy mentő 45 perc után érkezik ki bárhova Magyarországon. Hallhattuk nagyon sokszor kormányzati szónokoktól azt, hogy szeretnék elérni azt, hogy 15 percen belül Magyarország minden pontjára elérkezzen a mentő. Látjuk, hogy ez egyáltalán nem sikerült, s ebben az esetben ez különösen súlyos, hiszen egy halálesetről van szó.

Szintén a biztonsági szolgálat tagjai voltak azok, akik a rendőrség megérkezéséig feltartóztatták az elkövetőket, és rendkívüli bátorságról tettek tanúbizonyságot, ezért is gondoljuk úgy, hogy állami kitüntetést érdemelnének. S ebben a felszólalásomban is arra kérem belügyminiszter urat, hogy fontolja meg a kormány, sőt egyenesen adományozzon állami kitüntetést a biztonsági szolgálat tagjainak, hiszen olyan példával jártak a magyarság előtt, amely rendkívüli megbecsülést érdemel.

Az ügy részleteit egyébként Toroczkai Lászlótól tudhattuk meg, a Mi Hazánk Mozgalom elnökétől, aki Facebook-bejegyzésében tárta a nyilvánosság elé azokat a részleteket, amelyek a helyszínen történtek, miután Badacsonyban tájékozódott a biztonsági szolgálat tagjaitól arról, hogy mi is történt egészen pontosan.

(20.10)

A magyarságnak rendkívül nagy szüksége van arra, hogy ezeket a hősöket elismerje, és rendkívül nagy szüksége van arra, hogy a kormányzat felismerje azt, hogy az a feszültség, ami a magyarság és a cigányság között fennállt, az az elmúlt időszakban sem csökkent, sőt ez az eset is egyenes következménye annak, ami ebben a tekintetben fennáll Magyarországon.

Még egyszer ezért arra kérem belügyminiszter urat, hogy a hősöket ismerje el, állami kitüntetést adományozzanak neki. Mi a magunk részéről meg fogjuk tenni, hogy a Magyar Életért díjat adományozzuk Péternek, aki ezt október 23-án a Corvin közben fogja átvenni, a Magyar Életért díjat. Remélem, hogy a példamutatása sokak számára fog követendő példaként szolgálni. Köszönöm szépen a figyelmet.

DÚRÓ DÓRA (független): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, hogy mindannyiunk számára magától értetődőnek kell lennie, hogy támogatjuk ezt a kezdeményezést, hiszen valóban a magyarság egyik legnagyobb sorstragédiájáról van szó, amit nem kell félnünk sorstragédiának nevezni. Nem kell ünnepet csinálnunk abból, ami valójában egy gyásznap, és ez, úgy gondolom, rendkívül nagy kisiklatása a nemzetpolitikának a Fidesz részéről, és úgy gondolom, hogy leginkább azért nem támogatják ezt a kezdeményezést, mert ellenzéki indítványról van szó. Hiába beszél arról tehát Pánczél Károly képviselő úr a Fidesz nevében, hogy milyen előrelépések történtek a nemzetpolitikában, valóban történtek ilyenek, jelentős előrelépések is történtek, ugyanakkor, ha azt vesszük figyelembe, hogy például fideszes kezdeményezésre narancsos bált tartottak június 4-én, úgy gondolom, hogy ez önmagában mutatja, hogy a fejekben micsoda nagy zavar van még mindig Magyarországon is, politikusok fejében is Trianonnal kapcsolatban. Ezért igenis van teendőnk a tekintetben, hogy rendet tegyünk emlékezetpolitikában is és kultúrpolitikában is. Itt a 40 év kommunizmus pusztítása egészen elképesztő hatással van még a mai napig is, a ma felnövő generációra is a tekintetben, hogy a történelemhez hogyan viszonyulunk.

Másrészről pedig, ha megnézzük, hogy száz évvel később azok az emberek, akik magyarként saját szülőföldjükön élnek, még mindig nagyon sok tekintetben jogfosztottságban kell hogy töltsék mindennapjaikat, olyan országokban is, amelyek az Európai Unió tagjai, úgy gondolom, hogy ez is arra hívja fel a figyelmünket, hogy rengeteg teendőnk van még Trianonnal kapcsolatban, és ez egy olyan indítvány, ami előmozdítaná ezeknek a problémáknak a megoldását is.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

DÚRÓ DÓRA (független): Köszönöm a szó. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Egy olyan kérdésről szeretnék önöknek beszélni, amelynek az igazságában és a helyességében nagyon mélyen hiszek: az abortusz kérdéséről van szó. Ezt érinti egy javaslatom, amely röviden összefoglalva azt indítványozza, hogy az abortusz előtt az édesanyák hallgassák meg a magzat gyermek szívhangját, és ezt követően hozzák meg döntésüket. Szeretném a felszólalásomban is, illetve a későbbi remélt vitákban önöknek bebizonyítani azt, hogy az abortusz elsődlegesen értékrendi kérdés. Nagyon sokszor halljuk azokat a gyermekvállalással kapcsolatos aggodalmakat, hogy az anyagi jólét befolyásolja azt, hogy ki hány gyermeket vállal, ugyanakkor az én igazamat támasztja alá ebben az ügyben az, hogy például a 37 millió lelket számoló Lengyelországban mindössze évente ezer abortuszt végeznek el, holott hasonló történelmi sorsú és hasonló gazdasági teljesítményű országról van szó, mint hazánk. Magyarországon ugye kevesebb, mint tízmillióan vagyunk és még mindig 30 ezerre tehető nagyságrendileg az abortuszok száma.

A terhességmegszakítások kapcsán nagyon gyakran emlegetett érv, hogy a prevencióra kell a nagyobb hangsúlyt helyezni, és a fogamzásgátlással kapcsolatos felvilágosítás az, amit tovább kell szélesíteni, ami valóban így van, ugyanakkor ebben a kérdésben, ebben az ügyben a forradalom már lezajlott. Minden egyes magyarországi kutatás azt mutatja, hogy 90 százalék fölötti az érintett korosztályban azoknak a nőknek az aránya, akik érintettek a várandósság vagy potenciálisan érintettek a gyermekvállalás tekintetében. Tehát azt mondhatjuk, hogy míg mondjuk, az ötvenes években ugyanez a szám nem érte el az 50 százalékot, ma már 90 százalék fölötti azoknak az aránya, akik valamilyen módon védekeznek. És ha hozzávesszük azt, hogy vannak bizony olyanok, akik akár vallási indíttatásból, akár gyógyszerellenesség miatt tudatában vannak ezeknek a folyamatoknak, de tudatosan nem védekeznek ilyen módon, akkor azt mondhatjuk, hogy nagy előrelépést e tekintetben most már nem fogunk tudni elérni. Amit meg tudtunk előzni a fogamzásgátlás elterjedésével, azt már nagyságrendileg megtettük.

Ugyanakkor ennek van egy olyan további negatív hatása, hogy a gyermekvállaláskor az anyai életkor bizony rendkívüli mértékben kitolódott, most már majdnem 30 évesek a magyar nők, amikor az első gyermeküket vállalják, és 30 évesen egy nő például három és félszer nagyobb eséllyel meddő, mint 20 évesen ugyanez a nő. Tehát a meddőség problémájának a megjelenéséhez is hozzájárult ez a fogamzásgátlási szemlélet.

(19.10)

A harmadik kérdésem, amiről beszélni szeretnék, ez a bizonyos súlyos válsághelyzet és az erre való hivatkozás, amit a jelenlegi magyar szabályozás lehetővé tesz. Felmérések szerint Magyarországon már egy hónappal a terhességmegszakítás elvégzését követően az édesanyák 10 százaléka megbánja, hogy ilyen döntést hozott, egy hónappal később. Egy felfokozott érzelmi helyzetben egy édesanya a saját gyermekéről visszafordíthatatlan döntést hoz, és egy hónappal később már a nők 10 százaléka ezt megbánja. Ez 3 ezer magyar gyermeket jelent minden egyes évben, és minden kutatás azt támasztja alá, hogy az idő előrehaladtával azoknak az aránya, akik megbánják ezt a cselekedetüket, növekszik.

Macedóniában ehhez a szívhangos javaslatomhoz hasonló, közel azonos szabályozást vezettek be, amiről egy macedón országgyűlési képviselő egy budapesti demográfiai konferencián számolt be. Ennek következtében náluk évente 20 százalékkal sikerült csökkenteni a terhességmegszakítások számát, ami óriási előrelépés, úgy gondolom. Nálunk ugyanezt a hatást elérve ez körülbelül 6 ezer gyermeket jelentene évente.

Végezetül engedjék meg, hogy két embert idézzek, akik már megszólaltak ebben a vitában. Az egyik Gavra Gábor lesz, a Hetek szerkesztője, aki azt írta ebben a lapban, hogy „Dúró Dóra mindössze arra tett javaslatot, hogy legalább egyszer az életben kommunikáljon egymással a magzat és a sorsáról döntő anya”. Ennyi az, amit én a javaslatomban indítványozok.

Valamint Sólyom Lászlót szeretném még önöknek idézni, aki azt írta: „A kérdés az, hogy kiterjedjene az ember jogi fogalma is a születés előttre egészen a fogantatásig. A jogalanyiság ilyen kiterjesztésének jellege és hordereje csak a rabszolgaság eltörléséhez hasonlítható, de annál is jelentősebb lenne. Ezzel az ember jogalanyisága elérné elvileg lehetséges végső határát és teljességét.” (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) Ez az, amiért én küzdeni szeretnék. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)

DÚRÓ DÓRA (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, hogy ez az elég heves és érzelmekkel átitatott vita valójában négy kérdéskör köré csoportosul, ez pedig a magyar szuverenitás kérdése, Európa jövőjének a kérdése, az Európai Unió jövőjének a kérdése és a magyar jogállamiság-diktatúra tengely kérdése. Ezekben szeretném az álláspontom kifejteni, ugyanis azt hiszem, hogy valójában ezekről szól ez az egész ügy. Úgy gondolom, az első és legfontosabb a szuverenitásunk kérdése, hiszen bármiről is vitatkozunk, bármiről bármit gondolunk, azért azt hiszem, mégiscsak a hazánk az első. A szuverenitásunk egy elvi kérdés, legyen bárki is a miniszterelnök, legyen bármilyen helyzetben is Magyarország, éppen ezért számomra ebből az elvi álláspontból egyértelműen az következik, hogy a Sargentini-jelentést nekünk érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítanunk.

Lehet, hogy ez egy meghökkentő álláspont, ugyanakkor mégis azt gondolom helyesnek, hogy az ebben leírtak, az ebben foglaltak nem tartoznak Judith Sargentinire. Ez nem az ő dolga. Ugyanakkor nem mondom azt, hogy önvizsgálatnak például nem lenne helye ezekben az ügyekben. De például a korrupcióval, a jogállamiság helyzetével nekünk itt kell foglalkoznunk, a Magyar Országgyűlés képviselőinek itt, ezen a szent helyen a magyar népszuverenitás letéteményeseiként kell foglalkoznunk. De elvi alapon el kell utasítanunk azt, hogy ha valaki, akinek ez nem dolga, ő szeretne különböző politikai indíttatásokból is beleszólni ezekbe a kérdésekbe.

Másrészről, ha érdemileg vizsgáljuk is ezt a jelentést, amely Magyarországról szól, és amelynek bizony nagyon sok megállapítása hazugság, akkor nekünk, magyaroknak az elsődleges kötelességünk, hogy tiltakozzunk az ellen, hogyha a hazánkról bárki hazudik. Teljesen mindegy, hogy ezt külföldön teszi, teljesen mindegy, hogy ezt Magyarországon teszi, de azért mégiscsak az történik, hogy ez az európai parlamenti képviselő részben olyan megállapításokat fogalmaz meg, amelyek nem igazak. Ha a mi országunkról, a mi kormányunkról teszi ezt, nekünk akkor is tiltakoznunk kell. De akkor is tiltakoznunk kell ez ellen, hogyha Orbán Viktor 2003-ban vagy 2006-ban szeretne az Európai Unióhoz szaladgálni. Nekünk nem kell az Európai Unióhoz szaladgálni, akkor sem kellett, és most sem kell. Elvi alapon erre nincs szükségünk, ezt nem kell megtennünk.

Úgy gondolom, hogy a határvédelem is része a mi szuverenitásunknak. Azt, hogy ez a fogalom a határvédelem kapcsán is mennyire benne tud lenni a köztudatban, szeretném egy kis családi történettel megvilágítani önöknek. Talán tudják képviselőtársaim, hogy mi is kivettük ebből a részünket, és amikor a férjem első alkalommal volt a határon tartalékosként, akkor a hároméves kisfiamnak éppen „miért” korszaka volt. A fürdetés közben kérdezte a nagyobbik, akkor éppen négyéves testvérét, hogy hol van apa, mire ő azt válaszolta, hogy a határon szolgál. Akkor azt kérdezte a hároméves, hogy miért, és a négyéves gyermekem elmagyarázta neki, hogy azért, nehogy ellopják Magyarországot.

Úgy gondolom, hogy a gyermekeknek ez az ügye átvezet minket Európa jövőjének a kérdéséhez is. Ebben az ügyben azt kell mondanom, hogy nem értek egyet azzal, ami meg van fogalmazva ebben a javaslatban, mégpedig az, hogy az elmúlt években az Európát sújtó illegális bevándorlás a kontinens legfontosabb problémájává vált. Az illegális bevándorlás eredője egy egészen más kérdés, ez az eredő az, ami valójában hazánknak is és Európa többi országának is a legfontosabb problémája, amiről Salvini olasz belügyminiszter is írt egy Facebook-bejegyzésében, amikor éppen Luxemburgban folytatott egy vitát. Ezt szeretném önökkel ismertetni.

Azt írja Salvini: hallottam, hogy valaki azt állítja, hogy azért van szükségünk a bevándorlásra, mert a mi európai népességünk már elöregedett. Én ezt teljesen másképp látom. Engem azért fizetnek az országom polgárai, hogy tegyem lehetővé fiataljainknak, hogy ugyanúgy újra lehessenek gyermekeik, mint ahogy évekkel korábban voltak.

Nem értek egyet azzal, hogy az afrikai fiatalság színe-virágját kiemeljük környezetéből csak azért, hogy aztán velük pótoljuk azokat a gyermekeket, akiket mi magunk nem hoztunk világra. És ez Európa legnagyobb problémája, nem a bevándorlás. Az, hogy mi azokat a gyermekeket, akiknek meg kellett volna születniük, nem hoztuk világra. Ezért öregedik el a társadalom, s ezért vannak olyan politikusok, akik bevándorlókkal szeretnék pótolni ezeket a gyermekeket.

(15.30)

Ez az a szemléletváltás, aminek le kell zajlania Európában ahhoz, hogy abból a válságból, amibe belekerült az egész kontinens és az Európai Unió is, ki tudjunk lábalni. Nyilván a kormánynak voltak családpolitikai intézkedései, amelyek pozitív irányba mutattak, ezt azért mondom el, hogy nehogy most még egyszer végig kelljen hallgatnunk, hogy mik voltak ezek, nyilván én magam is akceptálom, elismerem, hogy voltak ilyen lépések, de ez még mindig rendkívül kevés.

Az a szemléletváltás, aminek le kellene zajlania hazánkban is a gyermekvállalás vonatkozásában társadalmilag és a politikusok körében is, még mindig nem történt meg. Ebben is óriási felelőssége van a kormánypártoknak. Az, hogy 8 évnyi kétharmados kormányzás után kezdenek el konzultálni családpolitikai kérdésekben, úgy gondolom, mutatja, hogy nem tudják, most már hová léphetnének tovább, hogyan tudnák még inkább a magyar fiatalok gyermekvállalási kedvét ösztönözni.

Ráadásul ezt a demográfiai válságot tovább súlyosbítja az elvándorlás kérdése, amire nemhogy megoldási javaslataik nincsenek, hanem az egész kérdést megpróbálják elbagatellizálni, mintha az nem is létezne, mintha az nem is lenne probléma. Holott, tisztelt képviselőtársaim, minden hatodik magyar gyermek Magyarország területén kívül születik meg. Ez a helyzet. Ez a helyzet. És ezzel a magyar politika egész egyszerűen semmit nem kezd. Semmit az égvilágon.

Azt mondja a miniszterelnök, hogy kalandvágyból mennek el, meg hogy csak néhány évre mennek, és csak nyelvet tanulni. Nem. Családot alapítanak. Vagy nem térnek vissza soha, lehet, hogy egy-két generáción belül elveszítik magyar identitásukat, és mi, a mi magyar közösségünk elveszíti ezeket a gyerekeket, akik nem Magyarország területén, de magyarként születnek meg. Mert önök elvitatják ezt a problémát, és cselekvés helyett inkább a homokba dugják a fejüket.

Az Európai Unió jövőjével is összefügg mindez a kérdés. Úgy gondolom, azért is nagyon súlyos ez a jelentés, mert az Európai Unióban így is rendkívül nagy feszültség van. Óriási törésvonalak azok, amelyek eddig is meghatározták az Európai Unió jövőjét, és a bevándorlás kérdése, úgy gondolom, teljesen új helyzetet fog teremteni az Európai Unión belül. A tagállamokon belül átrendeződnek a politikai erőviszonyok. Az Európai Parlamentben és az Európai Unió különböző intézményeiben átrendeződnek a politikai viszonyok. Ez egy új törésvonal lesz, ez egy új, meghatározó kérdés lesz, amiben az elfoglalt pozíció a következő évtizedekre meghatározhatja Magyarország sorsát.

Ugyanakkor ez az átrendeződés lehetőséget fog biztosítani számunkra arra is, hogy olyan tabukérdéseket megnyissunk, amelyeket eddig nem lehetett. Nem szabad semmilyen olyan ügyet, amit eddig tabuként kezelt az Európai Unió, a továbbiakban tabuként kezelni. A csatlakozási szerződésünk újratárgyalásáig is elmehetünk, mert új helyzet lesz, új világrend jön létre, új szemlélet, új paradigma fog megjelenni az Európai Unióban. És Magyarországnak erre fel kell készülnie, élen kell járnia, a saját érdekeinket felkészülten kell ott már kész koncepciókkal, nemcsak a bevándorlás kérdésében, hanem minden szakpolitikai kérdésben képviselnünk. Nem szabad elmulasztania a magyar kormánynak azt, hogy ezt megtegye. Mert teljesen új korszak fog indulni a bevándorlás miatt az Európai Unióban, és ezt nekünk a saját nemzeti érdekeink, a saját nemzeti céljaink szempontjából ki kell tudnunk használni.

Amikor a demokrácia állapotáért aggódik például Sargentini asszony, akkor aggódhatna azért, hogy Magyarország már lassan 15 éve tagja az Európai Uniónak, de a magyar állampolgárok még nem láttak egy mérleget arról, hogy nekik mit hozott vagy tőlük mit vett el ez az Európai Unió. Miért nem aggódik azért, mert nem tudnak tájékozottan döntést hozni a magyar emberek az Európai Unióval kapcsolatban? Azért is aggódhatna Sargentini asszony, mert Magyarországon az egyik legrosszabb az Európai Unió intézményeibe vetett bizalom. Magyarországon majdnem a legmagasabb az összes tagállam közül az Európai Unió elutasítottsága. Miért van ez így? Miért nem foglalkozik ezzel, amikor arról beszél, hogy Magyarországon milyen állapotok vannak? Hogy a magyar állampolgárokat ez az Európai Unió, és hozzáteszem, a magyar politika sem veszi annyiba, hogy tényleges tükröt tartson az európai uniós tagságunk elé. Hogy lássuk meg, hogy mit kaptunk, és ezért mit kellett feladnunk, akár a szuverenitásunkból, akár a gazdaságunkból. Miért nem csináljuk meg ezt a mérleget pont most, amikor ezek az óriási változások be fognak következni? Sokkal felkészültebben tudnánk ezeket a tárgyalásokat lefolytatni, és sokkal felkészültebben tudnánk ezek elé a változások elé odaállni, ha tudnánk, és mi, európai uniós és magyar állampolgárok látnánk, hogy mi történt hazánkban az európai uniós csatlakozás következtében.

Nem terveztem azt, hogy részletesen beszélek a jogállamiság, diktatúra kérdéséről, de úgy gondolom, meg kell tennem. Azért is, mert ez a része az a jelentésnek, ami az ellenzék részéről talán leghangsúlyosabban jelenik meg. Azt kell mondanom, hogy ténylegesen elég erőteljesen lejt a pálya. Nem lehet elvitatni azt, hogy Magyarországnak egypárti Alaptörvénye van. Nem lehet elvitatni azt, hogy Magyarországon egypárti választási rendszer van. Nem lehet elvitatni azt, hogy vegytisztán fideszes pártkatona ül az ügyészség, az Állami Számvevőszék, az Országos Bírósági Hivatal, a választási szervek, a Médiatanács és a jegybank élén is.

Ugyanakkor nem szeretem azt, amikor akár ellenzéki képviselők diktatúráról beszélnek, mert egy diktatúrában állami erőszakszervek fellépnek ártatlan választópolgárokkal szemben is. Amikor diktatúra volt Magyarországon, akkor itt elvittek embereket a gulágra, tízéveket töltöttek ott állampolgárok úgy, hogy nem láthatták a családjaikat. Ők ténylegesen megszenvedték azt, hogy diktatúra volt Magyarországon. De még 2006-ban is, képviselőtársaim, jogellenesen, tömegesen lépett fel az állami erőszakszervezet Budapest utcáin a saját népével szemben. Úgyhogy ha a demokrácia állapotát szeretnénk vizsgálni Magyarországon, akkor azért ezeket is tegyük mellé! És ne vitassuk el azoknak az embereknek a szenvedéseit, akik ténylegesen diktatúrában éltek, és megszenvedték azt, hogy akár egy évtizedig nem látták a saját családjukat, vagy március 15. előtt hétköznapi családapákért eljött a rendőrség, vagy beszéljünk arról, ami 2006-ban történt Magyarországon! A mai napig fizeti a magyar állam a kártérítéseket azokért a tömeges jogsértésekért, amit a rendőrség követett el. A rendőrség! Egy állami erőszakszervezet! Tehát amikor a jogállamiság csorbulásáról beszélünk, akkor ne alkalmazzunk kettős mércét!

Igaz az, hogy Magyarországra biztonsági kockázatot jelent a letelepedési kötvény. Igaz az, hogy ez teljesen hitelteleníti egyébként a kormány migrációs politikáját nagyon sok tekintetben. Igaz az, amiket én is felsoroltam, hogy csorbulnak azok a jogok, amelyek egy konszenzusos demokráciában nem csorbulhatnának. De ettől még nincs diktatúra.

Úgy gondolom, ahogyan kezdtem a felszólalásomat, Magyarország szuverenitása az, amit elsődlegesnek kell tekintenünk ebben a kérdésben; mégiscsak a hazánk az, amit elsődlegesnek kell tekintenünk. Úgy gondolom, hogy a szuverenitáshoz való elvi hozzáállásom miatt én ezt a javaslatot támogatni fogom. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

DÚRÓ DÓRA (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt időszaknak az egyik legnagyobb érzelmeket kiváltó vitája volt a gender szak megszüntetése, illetve az ezzel kapcsolatos eszmei szembenállások ügye, ezért szeretném, ha ebben a kérdésben is tiszta vizet tudnánk önteni a pohárba. Nagyon fontos arra emlékeztetni, hogy a gender szak indítását 2015-ben, tehát három évvel ezelőtt épp az Orbán-kormány engedélyezte. Tehát ha valamit egészen biztosan számon lehet kérni a mostani kormánynak ezzel kapcsolatos politikáján, az mindenképpen az, hogy 2015-ben még engedélyezte ennek a szaknak az elindítását ugyanezen tényállás alapján egy kormányhatározattal, most pedig, miközben egyébként semmi nem változott ahhoz képest, akkor is már például mérlegelniük kellett azt, hogy mekkora piaci igény van arra, hogy gender szak legyen Magyarországon, most már ugyanerre hivatkozva megszüntetik. Tehát amit 2015-ben még elindítandónak tartottak, azt 2018-ban ugyanezen helyzet alapján már megszüntetnék.

De úgy gondolom, hogy nemcsak ennek a szaknak, sőt elsősorban nem ennek a szaknak a kérdése az, ami elsősorban a társadalmi lehetőségekhez, illetve az egyénnek a társadalomban való érvényesülési lehetőségeihez hozzájárul, hanem sokkal inkább más tényezők azok, amelyek ezt meghatározzák. Az Eurostat felmérése szerint 2017-ben azt a szégyent kellett megélje hazánk, hogy a szegénységből nálunk a legnehezebb kitörni az összes európai uniós tagország közül, tehát a családi háttér leginkább Magyarországon határozza meg azt, hogy az egyénnek milyen életlehetőségei vannak.

Tehát ha a nemiséggel  mint az egyéni lehetőségeket meghatározó kérdéssel  szeretnénk foglalkozni, akkor legalább ugyanilyen mértékben kell hogy latba essen az, hogy kinek milyen a családi háttere.

De mondok egy másik tényezőt: az, hogy ki milyen településen él. Például a felsőoktatásba való bekerülést érdemben befolyásolja az, hogy az ember falusi vagy városi származású, hiszen miközben Magyarországon a falusiaknak csak 10 százaléka tud diplomát szerezni, addig például a budapestieknek nagyjából 40 százaléka. Tehát ismételten arra kell felhívnom a figyelmet, hogy a nemiség nem kizárólagos, sőt nem is elsődleges meghatározója annak, hogy például ki mennyire tud akár felsőoktatási végzettséget szerezni.

Egy olyan helyzetben, amikor Magyarország legnagyobb problémája évtizedek óta az a demográfiai hanyatlás, amelyben sajnos már rengeteg olyan embert elveszítettünk, illetve nem hagytunk megszületni, aki ebből az országból hiányzik, a nemiséggel kapcsolatban ez lenne az elsődleges szempont, amit középpontba kellene helyeznünk. Nagyon fontos azt is tudomásul venniük a politikusoknak, hogy amikor ilyen érzékeny kérdést, ilyen legbelsőbb magánügyet tárgyalunk, és erről a közéletben beszélünk, akkor elsősorban a társadalmi felelősség az, amire a figyelmet fel tudjuk hívni, nem pedig egyéni sorsok felett kell pálcát törnünk.

Ezt fontos lenne a kormánynak is a politikájába és a megszólalásaiba beépítenie, hogy nem feltétlenül csak azok tudnak aggódni akár hazánk sorsáért, akik nagycsaládosok. Az, hogy egy egyénnek hogyan alakul a sorsa, az nem a mi dolgunk, nem a politikusoknak kell ezek fölött ítélkezniük.

Ugyanakkor az életben, meggyőződésem, hogy a legnagyobb identitásváltás akkor történik meg az ember életében, amikor gyermeke születik, mert amikor egy gyermek megszületik, akkor megszületik egy édesanya is, és megszületik egy édesapa is, persze nem abban a biológiai értelemben, ahogy a gyermek megszületik, mégis egy identitásváltás, egy rendkívül nagy lelki és magánéleti változás megy végbe mindannyiunkban.

És erre a szemléletváltásra, ami megtörténik az egyén életében, erre egyáltalán nem válaszol a politika, egyáltalán nem segíti ezt, hogy olyan társadalmat hozzunk létre, hogy ez a szemléletváltás minél zökkenőmentesebben meg tudjon valósulni az egyénekben.

Nem elég tehát az anyagiakra helyezni a hangsúlyt, amelyben ténylegesen voltak előrelépések a kormányzat részéről, fontos lenne a társadalmi szemléletváltáshoz is hozzájárulni, azonban ebben inkább több kárt okoztak, mint amennyi hasznot hoztak. Egy olyan társadalomban is szükség van erre, amelyben a 40 éves férfiak többsége, a 40 éves nőknek pedig a 40 százaléka gyermektelen.

Az utolsó órában vagyunk, a demográfia a legnagyobb problémája hazánknak, ezért sokkal inkább erre kellene helyezni a hangsúlyt.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps az ellenzéki oldalon.)

DÚRÓ DÓRA független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Gulyás Gergely a kormányinfón bejelentette, hogy a kultúrában megszűnik a taotámogatás, ugyanakkor arról is beszélt, hogy a sportban  idézem  rendszerszintű problémát nem látunk, ezért ahhoz a szabályozáshoz egyáltalán nem kívánnak hozzányúlni.Hogy mekkora nagyságrendről is van szó, szeretném érzékeltetni egyetlenegy számmal, ez pedig a 2017-es mérleg, amely azt mutatja, hogy 522 milliárd forint folyt be a látványcsapatsportok klubjaihoz ezen a támogatási formán keresztül, így mindannyian láthatjuk, hogy nem kis pénzösszegről van szó.

Az, hogy Gulyás Gergely nem lát semmiféle problémát ezen a területen, erre szeretnék egy cáfolatot hozni, egy nagyon ismert sportáruházlánc első emberétől, akit az utánpótlássport legnagyobb hazai támogatójának is nevezhetünk egész nyugodtan. Idézet következik tehát tőle: „A társasági adó kedvezményrendszere egyébként nagyon jó kezdeményezés, főleg akkor, ha arra használnák itthon a támogatást, amire kellene. Így például az utánpótlás fejlesztésére kérik a pénzt, majd sok helyen a felnőttcsapatnál az idegenlégiósok bérét fedezik belőle úgy, hogy az említetteket utánpótlásedzőként írják be a rendszerbe.” Gulyás Gergely erről még soha nem hallott? „Magyarországon a taón keresztül befolyt pénzek nagy része elvész  folytatom az idézetet , és a legtöbb támogatás nem véletlenül mindig egy irányba halad, így nem csoda, hogy több sportág teljesítménye visszaesett.”

De ugyanettől az úriembertől hallhattunk egyébként azokról a bizonyos közvetítőkről, akik 15-20 százalékért hoztak volna különböző szerződő partnereket, hogy igénybe vehessék ezt a támogatási formát is. De szeretnék konkrét példákat is mondani arra, hogy az idegenlégiósok hogyan árasztották el ezeket a látvány-csapatsportágakat Magyarországon.

Kezdjük a kézilabdánál! Semmiképpen nem szeretnék most kézilabdázni vágyó siófoki kislány lenni, ugyanis ebben a városban egyetlenegy magyar játékos sem szerepel a Siófok keretében, sőt még az edzőjük is külföldi. Egyébként a Kisvárda egyik mérkőzésén volt olyan pillanat, hogy egyetlen magyar volt a pályán, Orbán, akinek az Adrienn keresztnevet választották a szülei, tehát nem a miniszterelnök lányáról van szó, félreértés ne essék!

(21.20)

De a férfiaknál sem jobb a helyzet. A Szeged és a Veszprém, a két topcsapat esetében három-három magyart találunk mindössze a keretben, de a Komló esetében ugyanitt, a férfi kézilabda-bajnokságban az egyik legutóbbi fordulóban egyetlen magyar sem szerepelt a kezdőben. A dánoknál egyébként tizedannyi külföldi játszik az egész bajnokság tekintetében, mint nálunk, és sikeresebbek is az utóbbi években is.

A focira rátérve, ami miniszterelnök úrnak is a kedvenc sportága, itt is a Kisvárda jár az élen az idegenlégiósok foglalkoztatásában, holtversenyben az Újpest csapatával, ahol mindössze három-három magyar szerepel rendszerint a kezdőben.

Ki kell emelnem pozitív példaként és felüdülésként a nemrégiben lezajlott Paks-Debrecen-mérkőzést, ahol mindkét csapatban kizárólag magyar játékosok szerepeltek.

A röplabdára is rápillantva, az e hónap elején lezajlott női röplabdaforduló beszámolójának alcíme a Nemzeti Sportban az volt, hogy „légiósok áradata”. Itt is, miközben egyszerre hat játékos lehet a pályán, van olyan klubcsapat, amely hét idegenlégióst is foglalkoztat.

Talán a legszembeötlőbb példa a férfi kosárlabda-bajnokság, ahol a 14 csapatos NB I.-ben nincs egyetlenegy olyan együttes sem, ahol a kezdőben elérné az 50 százalékot a magyarok aránya, sőt a Körmend csapatában a legutóbbi fordulóban a kezdő csapatban mindenki külföldi volt.

Tehát úgy gondolom, ezek a konkrét példák is rendkívül szemléletesen támasztják alá, hogy a taopénzeknek az a következménye, amiről Pósfai Gábor is beszélt, hogy nagyon sokszor idegenlégiósokat tartunk el azokból a pénzekből, amelyeket eredetileg az utánpótlás-nevelésre kellett volna, illetve kellene fordítani. Tehát igenis, rendszerszintű problémák vannak, és ezt a kormánynak is és Gulyás Gergelynek is látnia kellene. Köszönöm szépen a figyelmet.

DÚRÓ DÓRA (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! A kormány családpolitikai intézkedései számos olyan jelenséget egyáltalán nem kezelnek, amelyek a társadalomra nézve károsak, például még mindig a legalacsonyabb jövedelmi csoportokban vállalják a legtöbb gyereket, sőt a növekedés üteme is körükben a legnagyobb. Mindez tehát azt jelenti, hogy továbbra is újratermeljük a szegénységet, hiszen a nagy család szégyenszemre önmagában is ezt a kockázatot hordozza magában. A társadalmi mobilitás csatornái pedig gyakorlatilag zárva vannak. A legrosszabbak vagyunk e tekintetben az Európai Unióban. Ha mindezt figyelembe vesszük, akkor kijelenthetjük azt is, hogy a középosztályban sokkal kisebb az előrelépés a vártnál, körükben a gyermekvállalási kedv szinte alig növekedett. A kormányzati intézkedések tehát kevésnek, alacsony hatásfokúnak bizonyultak. Meggyőződésem ugyanakkor, hogy nemcsak az anyagiakban, hanem a szemléletváltásban is komoly mulasztása van a politikának, elsősorban a kormánynak.

Minden kutatás alátámasztja például azt, hogy az apák családi szerepvállalásának növelése nagyban segítené azt, hogy több gyermek szülessen, és kiegyensúlyozottabb családok működhessenek.

(16.40)

Ennek ösztönzésére milyen intézkedéseket terveznek? Amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy a 40 éves korosztály gyermektelenségi aránya megkétszereződött egy nemzedék alatt, amit talán szintén sikerülne visszaszorítani, ha a sikeres nőről kialakított képnek természetes része lenne az anyaság is, ami ráadásul a legszebb női hivatás. Tegyük még vonzóbbá mindenki számára!

Nemcsak az alacsony születésszám, hanem az elvándorlás is hozzájárul a népességfogyáshoz, és egészen elképesztő az, hogy a kormányzat egyszerűen letagadja ezt a problémát, sőt olyanokat hordanak össze, hogy többen jönnek haza, mint ahányan kimennek. Az valóban igaz, hogy a kivándorlás üteme csökkent az elmúlt években, de ez nyilvánvaló volt, hogy az idő előrehaladtával így fog történni, ugyanakkor arról szó sincsen, hogy megfordult volna ez a tendencia, és komolyan vehető kormányzati intézkedések sem a hazatelepülés támogatására, sem a külföldön élő magyarok identitásának megtartására nincsenek.

Kérdezem ezért államtitkár asszonytól: mikor néznek végre szembe ezekkel a problémákkal, és kezdenek el cselekedni? Várom érdemi válaszát. (Szórványos taps a független képviselők körében.)

DÚRÓ DÓRA (független): Tisztelt Államtitkár Asszony! A választ azért nem tudom elfogadni, mert bár elismerem azokat az eredményeket, amelyeket ön is felsorolt, és valóban történtek előrelépések, ezt minden józan gondolkodású parlamenti képviselőnek el kell fogadnia, illetve el kell ismernie, ugyanakkor a megélhetési gyermekvállalás visszaszorítására vonatkozó felvetésemről egyáltalán nem beszélt. Másrészt pedig: az elvándorlás statisztikájára vonatkozó legfrissebb kutatás, a Demográfiai portré  ami szintén a KSH gondozásában jelent meg  szintén rámutat arra, hogy csak egy csökkenő tendenciáról beszélhetünk, azonban az elvándorlás még mindig egy létező jelenség hazánkban.

Szeretném, ha ezekre a problémákra is fókuszálna a kormányzat politikája, és olyan hatékony válaszokat tudnának adni ezekre, amelyek következtében ezek visszaszorulnának, és valóban a felelős gyermekvállalás és az anyaságban való kiteljesedés lenne a jellemző Magyarország minden táján. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a független képviselők körében.)

DÚRÓ DÓRA (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Legfőbbügyész-helyettes Úr! A közelmúltban a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Encs városában súlyosan bántalmaztak egy autóst, aki véletlenül elütött egy felügyelet nélkül az utcán játszó gyermeket. Az autós megállt segíteni, és az ott élők súlyos sérüléseket okozva neki szó szerint meg akarták lincselni. Csak a véletlenen múlt, hogy az olaszliszkai eset nem ismétlődött meg, és itt nem lett halálos áldozat.Ez a fajta bűncselekmény egyes szubkulturális közegekben sajnos egyre gyakoribb. Csak Borsod-Abaúj-Zemplén megyében az elmúlt hat évben évente legalább egyszer megismétlődött: 2013-tól kezdve Ongán, Felsőzsolcán, Sóstófalván, Boldván, Sályon, 2018-ban pedig Encsen történt hasonló eset. De ha nem csak a leginkább sújtott megyét nézzük, akkor idesorolhatjuk a tiszanánai, a gyöngyösoroszi, a nyírmihálydi, a nyírkátai, a mezőfalvai, az ibrányi, a hevesi, valamint a debreceni eseteket is, ahol szintén hasonló cselekmény történt az elmúlt években.

Jó lenne gátat vetni ennek a folyamatnak, de ehhez szükséges a hatóságok olyan hozzáállása is, amely azt üzeni az ezen bűncselekményeket elkövetőknek, hogy a törvény a lehető legszigorúbb módon fog rájuk lesújtani. Csakhogy az Encsi Járási Ügyészség a rendőrség kérésének ellenére, érthetetlen módon szabadlábra helyezte az elkövetéssel gyanúsított személyeket.

Az ügyészség vezetése megfelelő döntésnek tartja az encsi ügyészség eljárását? Kérdezem továbbá, hogy szükségesnek tartanak-e jogszabály-módosítást annak érdekében, hogy a hatóságok szigorúbb fellépésére lehetőség legyen? Várom érdemi válaszát. (Dr. Apáti István tapsol.)

DÚRÓ DÓRA (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt nyolc év alatt sem készült egyetlenegy, a magyar történelem dicső időszakait bemutató film a Magyar Nemzeti Filmalap támogatásával. Újabb évtizedet pazaroltunk tehát el, miközben egyébként a Fidesz-kormány első intézkedése volt a film területén, hogy a Magyar Történelmi Filmalapítványt megszüntette. Pedig ahogy az egyszeri viccben is mondják, igény lenne rá, hiszen minden idők legnézettebb magyar filmje az Egri csillagok, amelynek az idén ünnepelhetjük az 50 éves évfordulóját, ami egyrészről ünnep, és ha az azóta eltelt 50 évet vesszük figyelembe, akkor viszont sokkal inkább szégyenkeznivalónk van.Az igényt mutatja egy valamivel frissebb film, A Lovasíjász megalkotása is, amelyet ugyanakkor nem támogatott a Filmalap, sőt mozikban sem játszották, mégis a megjelenésének az évében többen látták ezt az egy filmet, mint a Filmalap által támogatott összes filmet abban az évben. Tehát hogy ezzel kapcsolatban óriási társadalmi igény van, az ezekből a példákból is nyilvánvaló, mégis a kormányzat egész egyszerűen nem hajlandó ezt a választói akaratot figyelembe venni.

Az, hogy a HVG hasábjain ezt az elvárást még mindig kretén nacionalista giccsnek nevezik, azon talán nem kell csodálkoznunk, ugyanakkor egy magát nemzetinek valló kormány igenis felismerhetné annak a jelentőségét, hogy milyen óriási szükség lenne a fiatalságnak is a nemzeti identitásra, a magyar nemzeti büszkeségre való nevelésére, és ehhez mennyire fontos eszköz a kultúra általában, de ezen belül a film mennyire hatásosan meg tudja ragadni a fiatalokat. Múlt héten beteg volt az ötéves kisfiam, és vele is otthon megnéztük az Egri csillagokat, azóta is a törökök ellen játszik, amikor kardozik a testvérével, és azon vitatkoznak, hogy ki legyen a török, és ki legyen a magyar, tehát már egy négy- és ötéves kisfiúra is ilyen hatással tud lenni egy olyan film, amit 50 évvel ezelőtt forgattak.

Nyilvánvalóan nem lehet elvonatkoztatni Andy Vajna személyétől sem, aki egy világpolgárként, ki kell mondanunk, a magyar nemzeti kultúrától személyiségében is teljesen idegen ember, tehát nem várható el az, hogy amíg ő teljhatalmú vezetője mindennek, ami Magyarországon filmmel kapcsolatos, addig a magyar történelmet hitelesen bemutató filmek készüljenek. Azt pedig, hogy az SZDSZ tovább él, a Filmalap vezérigazgatójának a személyében, Havas Ágnes személyében is láthatjuk, aki köztudottan a volt SZDSZ-nek a köreihez tartozik, ráadásul a Filmalap támogatásaiból a legtöbbet nyert producer az ő volt élettársa, aki 5 milliárd  ötmilliárd  forintnyi támogatást nyert el producerként a Filmalap fennállása óta. Erre azért Budapesten is csettintenek, ahogyan a falusi szleng szól.

Legutóbb a Hunyadi-film verte ki a biztosítékot, illetve annak a forgatókönyve, amelyet Szász Jánosra bíztak, valami szintén felfoghatatlan döntésnek a következtében. Hála istennek, ennek következtében már kormányzati körökben is legalábbis a médiában megjelentek bíráló vélemények, elsősorban a Pesti Srácok és a Magyar Idők hasábjain olvashattunk ilyet. Amikor oldalanként nagyjából 1 millió forintért valaki olyan forgatókönyvet ír Hunyadi Jánosról és a nándorfehérvári diadalunkról, amelyben horvát huszárokkal, lovári pattantyúsokkal és héber tüzérekkel köt szövetséget Hunyadi János, aki egyébként magának a filmnek csak a végén jelenik meg, tehát már majdnem a 90 százaléka lezajlott a filmnek, és a végén jelenik meg maga Hunyadi János, aki a magyar történelem egyik legnagyobb alakja, a nándorfehérvári diadal pedig a magyar történelem egyik legjelentősebb eseménye volt, akkor azért a felháborodásunkat igen nehéz visszafogni. Már csak azért is, mert Hunyadival kapcsolatban van egy olyan ember, van egy olyan író, nevezetesen Bán Mór, aki már letett valamit az asztalra, tisztelt képviselőtársaim, ugyanis az ő eddig megjelent kilenc kötetét több mint 150 ezer példányban adták el Magyarországon. Ez nem kis teljesítmény abban a világban, amelyben most élünk, és ez a regénysorozat sokkal hűebben mutatja be ezeket az eseményeket, mint akár Szász Jánosnak ez a fércmunkája, amelyet az is minősít, hogy egyébként például babgulyást esznek még Amerika felfedezése előtt ebben a forgatókönyvben.

Sokkal inkább kellene tehát Bán Mórra és az ő szellemiségét képviselő írókra és művészekre számítanunk a nemzeti identitás megerősítésében, hogy a magyar embereknek ne Szulejmánról kelljen tévésorozatokat nézniük.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a függetlenek soraiból.)

DÚRÓ DÓRA (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A gyermekvállalás a legszemélyesebb közügy, és sajnos minden kormányzati erőfeszítés ellenére még mindig nem sikerült elérnünk a termékenységnek azt a szintjét össztársadalmilag, ami elengedő lenne ahhoz, hogy Magyarország lélekszámában is ismételten egy gyarapodó nemzetté váljon, ezért a Mi Hazánk Mozgalom természetesen minden olyan javaslatot, előterjesztést támogat, amely a gyermekvállalás fokozottabb elismerését tűzi ki céljául. Ugyanakkor fontos felhívni arra a figyelmet, hogy nem elég csupán anyagiakban gondolkodni, amiről egyébként ez a javaslat is szól, ez kifejezetten a gyermekneveléshez szükséges cikkek adóterhének mérséklését irányozza elő, ami már egy nagyon régi ellenzéki kezdeményezés, és valóban hozzásegítené a családokat ahhoz, hogy egy hosszú távon is kiszámítható jövőképet nyújtson számukra, így a gyermekvállalás biztonságosabbá is tudna válni. Ugyanakkor szemléletváltásra is szükség van, hiszen azok a berögződések, amelyek 30 éve még akár igazak lehettek egy társadalomban, ma nem feltétlenül igazak, gondolok itt például a munkavállalás és a családalapítás összeegyeztethetőségére, sőt arra, hogy meggyőződésem szerint azt is ösztönözni kell, hogy az anyák életkora minél kevésbé tolódjon ki, ami a felsőoktatásban való tömeges részvételnek is a következménye.

Már Kopp Mária lefektette a családbarát felsőoktatásnak az alapjait, amely szemlélet, úgy gondolom, mindenképpen előremutató, ha nagycsaládokban gondolkodnak a magyar fiatalok, és hála istennek, a magyar fiatalok, ha megkérdezzük őket, az európai átlagnál több gyermeket szeretnének vállalni, de ezek a gyermekek sajnos nem tudnak megszületni. Úgy gondolom, hogy minden intézkedés, ami a gyermekvállalás elismerése irányába hat, támogatja azt, hogy ezek a gyermekek meg tudjanak születni, ezért a Mi Hazánk képviselőcsoportja támogatja ezt az előterjesztést. Köszönöm a figyelmet. (Taps a független képviselők sorában.)

DÚRÓ DÓRA (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ennek az „oktatási minimum” programnak a kidolgozása még az országgyűlési választásokat megelőzően zajlott, ugyanakkor nem tudtam a nevemet adni ehhez, és ennek az okait a következőkben ismertetem is önökkel. Három olyan területet emelnék ki, amellyel kapcsolatban nem tudok egyetérteni az ebben foglaltakkal. Az egyik a mindennapos testnevelés eltörlése, a másik a hit- és erkölcstannak szintén az eltörlése, illetve a hit- és erkölcstanórák kötelező voltának a megszüntetése, a harmadik pedig a cigányság integrációjának mindenáron való erőltetése. Mivel most két percben van lehetőségem hozzászólni, ezért nem tudom mind a három javaslatról, illetve pontról kifejteni részletesen a véleményemet, ezért kiválasztanám a mindennapos testnevelést, amellyel kapcsolatban a további teendőkre felhívnám az Országgyűlés figyelmét.

A 2012-es bevezetése óta sokan reménykedtek abban, hogy a mindennapos testnevelés bevezetése majd nagyon fogja ösztönözni a kormányt, hogy az ehhez szükséges infrastruktúrát is biztosítsa, amely egyébként a kormányzat saját bevallása szerint sem állt rendelkezésre akkor, amikor ez a bevezetés megtörtént. Csakhogy az EMMI sajtóosztályának hivatalos tájékoztatása szerint 2012-2017 között országszerte összesen 21 tornatermet sikerült átadni, tehát huszoneggyel nőtt a tornatermek száma, miközben több mint egymillió gyermeknek tették kötelezővé a mindennapos testnevelésórákat, amelynek a következménye az lett, hogy vagy meg sem tartják ezeket az órákat, vagy olyan körülmények között, amelyek nem megfelelő igényességet biztosítanak a gyermekek számára. Tehát ha a bevezetést valóban követné egy ennél jóval kiterjedtebb infrastruktúra-fejlesztés, akkor lenne meg valóban a mindennapos testnevelés hatása, mert a mérések sem mutatják sajnos azt az előrelépést, amit ettől akár a kormányzat is elvárt volna. Köszönöm a figyelmet. (Taps a függetlenek soraiból.)

DÚRÓ DÓRA (független): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Itt a Ház falai között is és a médiában is egyre többször beszélünk a családpolitikáról, illetve a demográfiai helyzetünkről, ami dicséretes, ugyanakkor nagyon ritkán érzi azt az ember, hogy a politikusok valójában a felelősségük tudatában vannak ennek a kérdésnek a kezelésében, és egyáltalán felfognák azt, hogy valójában mekkora problémáról van szó. Nem érzékeli megítélésem szerint a probléma jelentőségét Orbán Viktor miniszterelnök sem, hiszen, amikor arról beszél, hogy 2030-ra kellene elérnünk a 2,1-es termékenységi arányt, akkor  mindjárt bebizonyítom önöknek számokkal alátámasztva  ez valójában rendkívül kevés, és a nemzethalállal egyenlő.

Ellenzéki képviselőktől nagyon sokszor hallani olyan, rendkívül felületes hozzászólásokat, hogy például ez egy probléma, hogy kevesebb gyermek született az adott évben, mint az azt megelőzőben. Persze, ez egy probléma, ugyanakkor, ha megnézzük a szülőképes korú nők arányát, akkor azt láthatjuk, hogy várhatóan jövőre is kevesebb gyermek fog születni, hiszen az anyák létszáma drasztikusan csökken.

Visszatérve a miniszterelnök kijelentésére, miszerint 2030-ra a 2,1-es termékenységi arányszámot kellene elérnünk, azért azt fontos megjegyeznünk, hogy Orbán Viktor elmúlt kilencéves kormányzása idején mindössze 0,2-del emelkedett a termékenységi arányszám. Nagyságrendileg ugyanennyi hátralévő időben ezt meg kellene háromszorozni ahhoz, hogy a miniszterelnök célkitűzését elérjék.

Ráadásul a KSH demográfiai portréjából az is kiderül, hogy a várakozásokkal ellentétben nem a középosztály körében emelkedett a termékenység, hanem elsősorban azoknak az anyáknak a körében, akik legfeljebb 8 általánost végeztek, és már jellemzően tinédzserkorukban világra hozzák az első gyermeküket, tehát a cigányság körében növekedett leginkább a termékenység az elmúlt kilenc évben is.

Minderről Pokol Béla Európa végnapjai című könyvében a következőképpen fogalmaz: a népességfogyás egész Európa gondja, s míg a keleti uniós országokban ezt a cigánykérdés súlyosbítja, addig a gazdagabb nyugati államokban a befogadott muszlim lakosság rohamosan növekvő létszáma és integrációs problémái teszik a kérdést elsőrendű problémává. Ezek a problémák a mindennapokban már több éve érezhetők voltak a széles tömegek számára, azonban a domináns média és a véleményformáló szellemi körök megtiltották őszinte megvitatásukat, éppúgy, ahogy itthon a cigánykérdést illetően, és rasszizmussal vádolták meg azokat, akik fel merték vetni őket.

Ahhoz, hogy a magyarság tízmilliós kívánt lélekszáma 2030-ban is elérhető legyen, ahhoz nem 2,1-re kellene növelni a termékenységi arányszámot, hiszen a szülőképes korban lévő nők, ha mondjuk, a 40 éves korosztályt tekintjük, a mostani 81 ezer helyett már csak 35 ezren lesznek. Tehát egy igen drasztikus csökkenés fog végbe menni a következő tíz évben, így addigra minden szülőképes korú nőnek négy gyermeket kellene vállalnia, tehát négy gyermeket ahhoz, hogy a kívánt lélekszámot elérjük.

(15.00)

Két olyan területet szeretnék kiemelni, amelyben az elmúlt kilenc évben sem történt érdemi változás a kormányzat részéről, elismerve természetesen azokat a családpolitikai intézkedéseket, amelyeknek számszerűleg is kimutatható hatása van. Az egyik a munka és a család összeegyeztethetőségének a kérdése, hiszen reprezentatív felmérések szerint a fiatal nők 70 százaléka szeretné, ha a gyermekvállalás mellett dolgozhatna is, ugyanakkor ezt csak egy vagy két gyermek esetében látják kivitelezhetőnek. Tehát azt látják a mai magyar fiatalok, hogy a munkavállalás és a nagycsalád vállalása egymást kizáró tényezők. Ez óriási szégyen. Az, hogy a munkaerőpiac bünteti a nagycsaládot, ezen nagyon hamar és radikálisan változtatni kell.

25 százaléka a fiataloknak pedig szeretne a családjának élni, de sajnos a nagy többség elsősorban anyagi lehetőségei híján ezt nem teheti meg. Másrészről pedig a kormánypárti média is előszeretettel állít középpontba és mutat be példaként olyan celebeket, akik például tudatosan vállalták a gyermektelen létet. Úgy gondolom, hogy ez nem helyes, és ahhoz, hogy a termékenység tovább növekedjen, és a magyarság megmaradjon, a sikeres nő képének igenis részévé kell tennünk azt, hogy valaki anya és gyermekeket nevel, őket is megbecsülés kellene hogy illesse. Köszönöm a figyelmet.

DÚRÓ DÓRA (független): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Felháborító ez a maszatolás, amit most itt a Fidesz képviselőjétől hallottunk (Közbeszólás az ellenzék soraiból: Így van!), de egyébként az, hogy az úgynevezett rendszerváltás után majdnem harminc évvel mi még mindig itt tartunk, az a Fidesz- és az MSZP-kormányoknak a közös bűne. Mindegyik kormánynak megvolt a felelőssége, megvolt a lehetősége, hogy ezt a kérdést rendezze, és nem tette meg. Hogy miért? Mert mind a kettőnek a soraiban ott ültek és ott ülnek a mai napig az érintettek. A Fidesz nem szégyellt miniszterré tenni egy III/II-es ügynököt, az MSZP nem szégyellt miniszterelnökké tenni egy D-209-es ügynököt és a pufajkás Horn Gyulát. Milyen rendszerváltásról beszélünk, hogyha az úgynevezett rendszerváltás utáni kormányok ezeket az embereket a legfőbb közjogi tisztségekbe ültették? Szégyen! Tehát jobb, hogyha ebben a kérdésben a Fidesz és az MSZP meg sem szólal. (Vigh László közbeszól.)A kommunizmus áldozatainak emléknapját említette a képviselő úr az előterjesztésben. Azt is hozzá kell tenni, hogy ezt sem a Fidesz hozta be egyébként a magyar közéletbe, hanem a holokauszt emléknapját terjesztette be a Fidesz, és egy kisgazda-módosításnak köszönhetően került be egyáltalán a magyar közéletbe az, hogy a kommunizmus áldozatainak emléknapja van ma Magyarországon. Tehát ez sem a Fidesznek és az MSZP-nek köszönhető.

A konkrét javaslat vonatkozásában a személyi kör tágítását javasolná a Mi Hazánk Mozgalom például a KISZ vezetőire, és itt arról kell szólnom, hogy bár tizenkilencedszer nyújtja be az LMP ezt a javaslatot, és természetesen ismételten támogatni fogjuk mindannyian, de most egész másként tekintek erre a javaslatra, képviselőtársaim, mert nem lehet olyan politikát hitelesen folytatni, hogy valakit ki akarok tiltani a közéletből, de egyébként egy összefogással hatalomra is akarom segíteni. Ez a kettő egyszerre hiteles politikaként nem fogadható el. El kell dönteniük, hogy Gyurcsány Ferencet kitiltani szeretnék, vagy vele összefogni szeretnének. (Közbeszólás az ellenzék soraiból: Mind a kettőt!  Arató Gergely: El kellene dönteni, ellenzékben vagy, vagy kormányon!) Köszönöm a figyelmet.

DÚRÓ DÓRA (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Meggyőződésem, hogy a demográfiai probléma nem „egy” fontos probléma, hanem „a” legfontosabb probléma. Nem fogok politikai taktikából más dolgokat is fontosnak vagy ezzel egyenrangúnak nevezni. Meggyőződésem, hogy Magyarország jövője attól függ, hogy sikerüle a demográfiai vészkorszakunkat megfordítani, és ha nem születik elég magyar gyermek, akkor teljesen felesleges bármi másról beszélnünk. Teljesen felesleges a magyar földről beszélnünk, teljesen felesleges az egészségügyről, az oktatásról, mert mindennek az alapja, hogy sikerüle megváltoztatni azt a tendenciát, ami 1980 óta sajnos sújtja hazánkat.Ennek a felelősségnek a tudatában szeretném elmondani a javaslatainkat, előrebocsátva azt, hogy a Mi Hazánk Mozgalom képviselői természetesen támogatni fogják ezt az előterjesztést, ugyanakkor további intézkedéseket is sürgetünk.

Orbán Viktor miniszterelnök azt a célt fogalmazta meg 2030-ra, hogy addigra szeretné a kormányzat elérni, hogy a termékenységi arányszám 2,1 legyen Magyarországon, ami még úgy is ambiciózus cél, hogy ez a célkitűzés lemond a 10 milliós csonka-Magyarországról. Fájó ezt látni és fájó ezt kimondani, még fájóbb lehet elfogadni kormánypárti képviselőknek, ugyanakkor arra felhívnám a figyelmet, hogy az elmúlt 9 év alatt, a Fidesz kormányzása idején a termékenységi arányszám 1,25-ről 1,49-re nőtt, tehát ez egy 0,25-os növekedés. Ahhoz, hogy elérjük a 2,1-et, a hátralévő 11 évben ennek a növekedésnek az ütemét nagyjából meg kellene háromszorozni. Tehát a növekedés ütemét kellene 11 év alatt megháromszorozni ahhoz, hogy újra gyarapodó ország lehessünk, ami nem kis feladat, és ehhez, talán a kormánypárti képviselők is belátják, hogy még mindig kevés az, amit most előterjesztettek.

A „kevesebb gyermek születik” témához én is szeretnék hozzászólni, és egy konkrét számmal szeretném érzékeltetni azt, hogy miért tévút, miért szakmaiatlan és komolyan vehetetlen, ha ezt a mérőszámot, illetve mutatót tekintjük. Ha most, 2019-ben megnézzük, hogy hány 40 éves nő van Magyarországon  azért a 40 éveseket mondom, mert a termékenység tekintetében hol 40, hol 45 éves korig szokták ezt számítani a nők esetében , most 81 ezer 40 éves nő van Magyarországon.

(14.20)

Tíz év múlva, tehát 2029-ben 35 ezer lesz. Tehát ha most, mondjuk, két gyermeket szülne minden negyvenéves nő, akkor ez 162 ezer gyermek lenne, míg ha tíz év múlva minden negyvenéves nőnek négy gyereke lenne, tehát kétszer annyi gyermeket szülne, még akkor is csak 140 ezer lenne. De a társadalom jelen esetben az előző példában nem tudná gyarapodó fejlődési útra állítani saját magát, tehát reprodukálni sem tudná saját magát, mégis takarózhatnánk azzal, hogy 162 ezren születnek, minden rendben van, miközben a másik esetben meg megduplázná generációnként magát, és akkor kevesebb a születésszám, persze.

Tehát igen, az várható, hogy jövőre is kevesebb gyermek születik, meg öt év múlva megint kevesebb gyermek fog születni, mint most, de ettől még a termékenységi arányszám lehet, hogy növekedni fog, és ez az, amit nekünk tekintenünk kellene, hogy egy édesanya hány gyermeket vállal, hány gyermeket hoz a világra, mert ha ez meghaladja a 2,0-t, akkor vagyunk újra gyarapodó nemzet. Teljesen mindegy, hogy hány édesanya van az adott évben, ha a 2-t meghaladja, akkor vagyunk fejlődő pályán ismételten.

Nem esett még szó az anyák életkoráról az első gyermek megszületésekor. A meddőséget említette több ellenzéki képviselőtársam is, ez nagyon fontos, és egyébként összefügg az anyák életkorának kitolódásával, hiszen talán kevesen tudják, de például egy nő 30 évesen  amikor átlagosan most szülik vagy majdhogynem 30 évesen hozzák világra első gyermeküket a magyar édesanyák  három és félszer meddőbb, mint ugyanez az édesanya lett volna 20 évesen. Tehát igenis, a meddőség és az, hogy ez most több százezer magyar fiatalt érint, összefüggésben van azzal, hogy az életkor ilyen mértékben kitolódott az első gyermek vállalásakor. És akkor még az első gyermekről beszélek. Ahhoz, hogy nagycsalád legyen, ahhoz még inkább szorgalmazni kellene azt, hogy korábban, legalább a húszas éveikben legalább az első gyermeket hozzák világra a fiatalok. Erre vonatkozó törekvés ebben az akciótervben nem szerepel.

Tehát szeretném azt szorgalmazni, hogy ennek legyen tudatában a kormányzat, hogy elsősorban a nőknek a felsőoktatásban való szerepvállalása miatt is az életkor kitolódása egy olyan probléma, amellyel a XXI. században kell szembesülnie hazánknak is, és valamilyen választ kell rá adni. Például Kopp Mária adott erre választ a családbarát felsőoktatás megteremtésével. Kérem államtitkár asszonyt, hogy a kormányzat tanulmányozza ezeket a kidolgozott javaslatokat, és tegyen lépéseket azért, hogy ez minél inkább elterjedt legyen Magyarországon.

Nemcsak a meddőség, hanem az egészségügyi kockázatok is nőnek, ha az anya életkora előrehaladottabb, illetve a fogantatás esélye is csökken, tehát később tud megfoganni az adott élet, az adott gyermek, minél idősebb egy nő, ezért is lenne fontos, hogy időben erre sor kerüljön, és ha a családbarát felsőoktatás megteremtésével is sikerülne előmozdítani azt, hogy hamarabb megfoganjon az első gyermek, az a meddőség vonatkozásában is visszaesést jelentene, ahogyan említettem, tehát még költségvetési forrásokat is tudnánk ezzel megspórolni.

Egy másik kérdés a család és a munka összeegyeztetése, amelyben sok ideig sötétben tapogatóztunk, hogy milyen arányban szeretnék az édesanyák azt, hogy otthon maradjanak, milyen arányban szeretnének visszatérni a munkaerőpiacra Magyarországon. Most már készült reprezentatív felmérés ezzel kapcsolatban, aminek talán a legnagyobb jó híre, hogy mindössze 5 százalék mondta azt, hogy egyáltalán semmikor nem szeretne gyermeket vállalni. Ez egyébként Európában nem így van, tehát a tudatos gyermektelenség sajnos Nyugat-Európában sokkal magasabb mértékű, mint Magyarországon. Jól állunk e tekintetben, bár szerintem szükség lenne arra, hogy ezt az 5 százalékot is meggyőzzük, hogy nem tudják, miről maradnak le, ha nem vállalnak gyermeket.

De a maradék 95 százalékból 70 százaléka mondja azt az édesanyáknak, hogy ő szeretne dolgozni a családja mellett, a munkahelyére szeretne visszatérni, azonban ezt csak egy és két gyermek mellett tartja kivitelezhetőnek. Tehát itt van egy óriási megtorpanás: a dolgozó és 70 százalékot kitevő édesanyák és a nagycsalád összeegyeztetése számukra ma Magyarországon nem perspektíva. Óriási tartalékaink vannak e tekintetben, hogyha sikerül rugalmasabb foglalkoztatással és egyébként a bölcsődei fejlesztések megvalósulásával…  mert zárójelet nyitok, 2016-ban már azért egy hasonló bölcsődefejlesztést ígért a kormányzat, amelyből vajmi kevés valósult meg, de nem szeretnék rosszindulatú lenni, reméljük, hogy most komolyabban vehető ez a terv. Szóval, ha e tekintetben sikerül a nagycsalád összeegyeztetését a munkaerőpiaccal megoldani, akkor újabb kívánt magyar gyermekek megszületését tudja elősegíteni a kormányzat.

Itt szeretnék még egy dologról beszélni, a férfi-női esélyegyenlőség tekintetében, fontos azt hangsúlyozni, hogy itt nem nők bérhátrányáról van szó. Egy gyermektelen nő majdnem ugyanolyan karriert tud befutni, mint egy férfi, akinek egyébként a karrierjében vagy a fizetésében általában nem jelent megtorpanást, ha gyermeke születik. De egy anya, neki a fizetésében és a karrierjében jelentős visszaesést okoz az, ha gyermeket vállal. Nem nők bérhátrányáról van tehát szó, hanem anyák bérhátrányáról van szó, ami egészen mást jelent, és egészen más megoldási javaslatokat kíván. Nem a nemiséget bünteti a munkaerőpiac, hanem az anyaságot. Ez egy gyilkos dolog, szégyenteljes dolog! És erre olyan válaszokat kell adnunk, ami ezt az egész szégyent az egész társadalmunkban megszünteti, és ezt a gondolkodásmódot kiirtja. Nagyon fontos, hogy ezzel tisztában legyünk, hogy nem a nemiség az, ami hátrányt jelent, hanem az anyaság, ami sokkal súlyosabb probléma.

Kell még beszélnem arról a kérdésről, amely a KSH demográfiai portréjából kiviláglik, ugyanis a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének a vezetője azt mondta, hogy a termékenység elsősorban a legfeljebb nyolc általánost végzett anyák körében növekedett, akik az első gyermeküket jellemzően tizenévesen hozzák világra. Látjuk jól tehát, hogy a megélhetési gyermekvállalást egyáltalán nem sikerült visszaszorítani, annak ellenére sem, hogy a kormányzat legtöbb intézkedése valóban munkához köti a családtámogatásokat, ez helyes, de mégsem sikerült ezt visszaszorítani.

Itt Pokol Bélát hívnám segítségül, aki az Európa végnapjai című könyvében a következőket írja: „A népességfogyás egész Európa gondja, és míg a keleti uniós országokban ezt a cigánykérdés súlyosbítja, addig a gazdagabb nyugati államokban a befogadott muszlim lakosság rohamosan növekvő létszáma és integrációs problémái teszik a kérdést elsőrendű problémává. Ezek a problémák a mindennapokban már több éve érezhetők voltak a széles tömegek számára, azonban a domináns média és a véleményformáló szellemi körök, éppúgy, ahogy itthon a cigánykérdést illetően, megtiltották őszinte megvitatásukat, és rasszizmussal vádolták meg azokat, akik fel merték vetni őket.”

Szeretném, ha megkímélnének most engem attól, hogy ezen a színvonalon folytassuk ezt a vitát, amin Pokol Béla is beszélt, mert ugyanebben a könyvében világít rá a Fidesz által egyébként alkotmánybíróvá választott egyetemi tanár, hogy a cigányság lélekszáma most is megduplázódik generációnként, és ha ehhez hozzátesszük a termékenységi arányszámból következő következtetést, akkor azt látjuk, hogy a magyarság lélekszáma pedig még mindig majdhogynem megfeleződik. Tehát ezek a demográfiai trendek a cigányság és a magyarság vonatkozásában, ezért javasolja a Mi Hazánk Mozgalom azt, hogy a harmadik gyermektől minden családtámogatást munkaviszonyhoz kössenek. Ez az, amely a felelős gyermekvállalást támogatja, és felelős kormányzati magatartás lenne.

És szeretnék még néhány tévhitre kitérni a tekintetben, hogy mik hangzottak még el ebben a vitában, és mi az, amit egyébként választópolgároktól is gyakran visszahall az ember. Az egyiket több ellenzéki képviselőtársam is érintette: az életszínvonal, a bér kérdése és ennek az összefüggése a gyermekvállalással. Óva intenék attól, hogy valaki nagyon sokat várjon attól, hogy a magasabb életszínvonal majd több gyermek megszületését fogja eredményezni. Elég csak magunkra tekintenünk, itt 199-en ülünk, akiknek törvény garantálja, hogy az átlagbér háromszorosa az alapfizetésünk, mégis, ha rajtunk múlna, akkor sem érnénk el még a 2,1-es termékenységi rátát sem, amit miniszterelnök úr kitűzött célul, tehát magunkra nézve sem állja meg a helyét mindaz, hogy a magasabb életszínvonal vagy az átlagbér háromszorosának garantálása több gyermek megszületését eredményezné.

(14.30)

Ugyanakkor nem csak ilyen szűk példákkal szeretnék élni; Magyarország régióinak az összehasonlításában is éppen ennek az ellenkezője igaz. A legmagasabb életszínvonalon élő Budapesten a legalacsonyabb a termékenység, és a legalacsonyabb életszínvonalú észak-alföldi régióban a legmagasabb a termékenység. Világszerte, ha megnézzük, az afrikai országokban lényegesebb alacsonyabb az életszínvonal, mint akár hazánkban, mégis sokkal több gyermek születik, de Európára tekintve vagy az északi civilizációra tekintve is elmondhatjuk azt, hogy például Németországban, ahol sokkal magasabb életszínvonalon élnek az emberek, még rosszabb a termékenységi arányszám, sőt Japánban, amely az egyik lefejlettebb ország, még a németországinál is lényegesen alacsonyabb a termékenység. Tehát önmagában azt várni, hogy akár béremeléstől vagy magasabb életszínvonaltól több gyermek fog megszületni, ettől óva intenék. Nyilván arról, hogy egy adott társadalmon belül a nagycsalád vállalása vagy a gyermekvállalás mekkora szegénységi kockázatot jelent, érdemes beszélni, de önmagában arra, hogy az életszínvonal emelkedésével több gyermek születne, a statisztikák rácáfolnak.

Minden egyes megszületett magyar gyermekért hálásnak kell lennünk a szüleinek, és ez az a szemléletváltás, amire szintén szeretném felhívni a figyelmüket. Mennyire érzi ma megbecsültnek magát egy olyan édesanya, aki kisgyermekével van otthon? Hányszor hallja azt, hogy ő nem csinál semmit? Bizonyára többször hallja, mint azt, hogy köszönjük szépen, hogy foglalkozol a gyermekeddel. Amíg nem tudjuk a társadalomban elfogadottá, sőt megbecsültté tenni, hogy a sikeres nő részévé tegyük azt, hogy valaki édesanya, és felmutassuk azt, hogy az anyaságban elért sikerek is az élethez, a boldogsághoz hozzátartoznak, és azt tiszteletre méltó cselekednek és munkának tekintjük, addig nem fogunk tudni elmozdulni abból a katasztrofális helyzetből, amelyben már 1980 óta vagyunk.

Kérem képviselőtársaimat, hogy erre legyenek figyelemmel, és a mindennapi életük során is igyekezzenek megbecsülni az édesanyákat és az édesapákat. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)

DÚRÓ DÓRA (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A legutóbb benyújtott határozati javaslatom elég nagy vihart kavart, főleg a homoszexuálisok körében, akiknek egész hada esett nekem, de a Momentum, az LMP és a Párbeszéd sem átallott különböző jelzőkkel illetni engem, illetve a javaslatomat. Pedig az Alaptörvény garantálja a gyermekeknek a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéshez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz való jogát. Ezt szeretném csupán érvényesíteni akkor, amikor egy határozati javaslatban kezdeményeztem azt, hogy a szexuális felvilágosítással kapcsolatos civil szervezetek tevékenységéhez valamifajta minőségi korlátot is nevezzünk meg.A nemzeti köznevelési törvény is szabályozza azt a kérdést, hogy ki vehet részt a gyermekek szexuális nevelésében. A pedagógusnak kifejezetten feladata az, hogy a gyermekek testi-lelki egészségének fejlesztéséről és megóvásáról gondoskodjon és tegyen meg minden lehetséges erőfeszítést. Ehhez bevonhat egyébként civil szakembereket is. Vannak különböző EMMI-rendeletek, amelyek tovább bontogatják ezt a kérdést, de értelemszerűen a biológiatanárok azok, akik fontos szerepet játszanak ebben, illetve az egészségtantanárok, akik tematikus szülői értekezleteket is tarthatnak ebben a témakörben.

A Nemzeti alaptanterv szintén érinti ezt a témát, a családi életre nevelés szerencsére belekerült most már kötelező tartalomként a Nemzeti alaptantervbe. Ott is érintik az iskolákban ezt a kérdést. Tehát látjuk azt, hogy mind alaptörvényi, törvényi, rendeleti szinten és a Nemzeti alaptanterv szintjén is érintve van ez a kérdés, és nagyon szigorú követelményeknek kell megfelelniük azoknak, akik ilyen témákról beszélgetnek a gyermekekkel, illetve a felvilágosításukban részt vesznek.

Nyilván ez is egy olyan téma, amelybe ettől függetlenül be lehet vonni más szakembereket. Felhoznám pozitív példának a drogfogyasztással kapcsolatos felvilágosítást, ahol már szintén miniszteri engedélyhez kötik azt, hogy ki vehet részt abban, hogy a gyermekekkel a drogfogyasztásról beszélgessen. Mindez nem véletlen, hiszen ha ez a kritérium nem lenne, akkor nyakló nélkül bemehetnének iskolákba olyan szervezetek, amelyek például a szerhasználatot népszerűsítenék, amelyek mondjuk, drogosok érdekképviseletére jöttek létre, és így közel kerülhetnének az oktatási intézményekben a gyermekeinkhez. Ennek a példának az alapján kezdeményezi a Mi Hazánk Mozgalom azt, hogy a szexuális felvilágosítással kapcsolatban se lehessen azt megengedni, hogy egyébként sem pedagógiai végzettséggel nem rendelkező, sem szexuális felvilágosítással kapcsolatos, megfelelően alátámasztott, tudományosan alátámasztott ismerettel nem rendelkező civil szervezetek, amelyek például homoszexuális emberek érdekképviseletére jöttek létre, tarthassanak a gyermekeknek kifejezett propagandacéllal foglalkozásokat az oktatási intézményekben.

Tudományos kérdésekben általában nem tartom szerencsésnek, ha a politika állást foglal. Ugyanakkor, mivel most egy támadást kaptam ennek a javaslatnak a kapcsán, mégis kénytelen vagyok tudományos érveket is behozni a vitába, illetve dr. Falus András akadémikus genetikusra hivatkoznék. Az a mondat, illetve az a pár sor, amit ő egyébként a Mindentudás Egyetemén elhangzott előadásában mondott el, rávilágít arra, hogy miért is van szükség erre a javaslatra, illetve arra, hogy ezt az Országgyűlés elfogadja. Idézem dr. Falus Andrást: „Vannak a homoszexualitásra hajlamosító gének, ezek léte ma már egyértelműen bizonyított. Vannak emellett nem öröklődő hatások, például a környezet, családi hatások, amelyek jelentősen hatnak a homoszexualitás kifejeződésére. Ugyanazt lehet mondani, mint szinte minden más tulajdonság esetén: a genetikai háttér megléte fokozott hajlamot és nem végzetet jelent.” Mindez a tudományos érvelés támasztja alá tehát azt, hogy nem mindegy, hogy milyen környezetben, milyen szexuális kultúrával találkozva nőnek fel a gyermekeink.

Úgy érzem, az, hogy ezeket a mondatokat nem én mint pártpolitikus, nem én mint politikus mondtam el, hanem egy akadémikus genetikus, alátámasztja a javaslat létjogosultságát. Igenis, szükség van arra, hogy kontrollálja az állam, a minisztérium azokat a szervezeteket, akik a gyermekek szexuális nevelésében részt vesznek. Bízom benne, hogy támogatni fogják a javaslatunkat. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

DÚRÓ DÓRA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A Mi Hazánk Mozgalom képviselői természetesen támogatják ezt az előterjesztést, hiszen a magyarság legnagyobb problémájaként határoztuk meg a demográfiai katasztrófánkat, ugyanakkor mind a baloldali ellenzéki hozzászólásokat, mind a kormányzatot kritikával kell illessem ennek a javaslatnak a kapcsán is, a vita kapcsán is, és annak a politikának a kapcsán is, amit a családokkal szemben folytattak és folytatnak.Rendkívül színvonaltalannak tartom azt az MSZP, a DK és az LMP képviselői részéről, hogy folyamatosan arról beszélnek, hogy csökkent a születések száma. Akkor lenne önöknek igazuk, ha ez a tendencia csak 2010 óta tartana, de ez a tendencia leginkább arra vezethető vissza, hogy a szülőképes korú nők száma csökken évről évre. 2019-ben például 81 ezren vannak 40 éves nők Magyarországon, 10 év múlva csak 35 ezren lesznek. Nyilvánvaló, hogy 35 ezer szülőképes korú nő nem fog annyi gyermeket vállalni, mint amennyit 81 ezer. Tehát igen, ha önmagában ezt az adatot nézzük, akkor fals képet kapunk arról, hogy valójában milyen trend és milyen tendencia érvényesül Magyarországon.

Ami érdemi, az az egy anyára eső gyermekek száma, a termékenység. Az pedig, tisztelt képviselőtársaim, 2010 óta nőtt; rendkívül kis mértékben ugyan, de nőtt. Ezt elvitatni és a számokkal vitatkozni hiteltelenné teszi és színvonaltalanná teszi ezt a vitát, úgyhogy remélem, hogy erre a későbbiekben nem kerül sor.

2010-ben az egy anyára eső gyermekek száma 1,27 volt, 2018-ban már 1,48  ez egyértelmű növekedés. Ugyanakkor az, amit Orbán Viktor 2030-ra kitűzött, hogy addigra 2,1 legyen ez a bizonyos termékenységi arányszám, ilyen politika mellett teljességgel irreális. Orbán Viktor kormányzásának kilenc éve alatt mindössze 0,2-t sikerült javítani a termékenységen, és ahhoz, hogy 2030-ra ezt a 2,1-et elérjük, ahhoz közel ugyanennyi idő alatt kellene megháromszorozni ezt a növekedést, amire ezek az intézkedések és összességében a családvédelmi akcióterv nem alkalmas. Azért nem alkalmas, mert számos olyan konfliktust kellene felvállalnia a Fidesz-kormánynak, amit egész egyszerűen nem tesz meg. És ennek a nagyszülői gyednek is egy nagyon súlyos korlátját fogja jelenteni az a jelenség, amellyel az elmúlt tíz évben sem kezdett semmit a kormányzat, és az azt megelőző időszakban sem kezdtek semmit, nevezetesen azzal, hogy az anya életkora rendkívüli mértékben kitolódott az első gyermek vállalásakor. S erről nagyon fontos beszélni, hiszen ez több százezer gyermek megszületését lehetetlenítette el, ugyanis az anya életkora érdemben befolyásolja azt, hogy őneki lehete még gyermeke, illetve hány gyermeke születhet meg.

Egy nemzedékkel ezelőtt még nem volt jellemző az a felsőoktatásban, hogy a nők tömegesen vegyenek ebben részt, és nem szeretnék ez ellen beszélni, mert természetesen üdvözlendő az, hogyha továbbtanulnak, hogyha minél inkább képzik magukat a nők is, és nagyon örömteli, hogy erre most már lehetőségük is van, de például az én szüleim időszakában ez sokkal kevésbé volt jellemző, mint akár ma. Manapság már a felsőoktatásban több nő vesz részt, mint ahány férfi, ugyanakkor ezt a társadalmi változást a magyar politika az elmúlt harminc évben nem követte le. Ez hozzájárult ahhoz, hogy az első gyermek vállalásakor egy magyar nő átlagos életkora most már harminc év.

Ugyanakkor a biológiát nem tudjuk becsapni. Kopp Mária kutatásaiból is egyértelműen kiderül, hogy mind biológiailag, mind pszichológiailag az ideális időszak az első gyermek vállalására egy édesanyának a húszas évei, és mi ezt a társadalmi változást nem követtük le politikailag, társadalmilag, ezért megnehezül már az első gyermek világrajötte is több százezer magyar fiatal család számára.

Ezért lett például népbetegség Magyarországon a meddőség, hiszen egy nő harmincévesen 3,5-szer meddőbb, mint ugyanez a nő volt húszévesen. És ennek a következménye az, hogy például Kaáli Géza, akinek az intézete a legtöbb lombikbébi-beavatkozást végzi Magyarországon, arról beszél, hogy ma már minden negyedik pár csak orvosi segítséggel tud Magyarországon gyermeket nemzeni. Lássuk be, ez egy társadalomban nem normális!

És ez összefügg azzal is, hogy a nagyszülő olyan életkorban vane még, hogy szellemileg is és fizikailag is friss annyira, hogy tudja segíteni a gyermeknevelésben, a gyermekvállalásban a fiatalokat. Mert bizony, hogyha mondjuk, egy édesanya 25 évesen vállalja az első gyermekét, akkor ő, ha a gyermeke is hasonló életkorban lesz, már 50 évesen akár nagymama vagy nagypapa (sic!) lehet. De ha ezt csak 35 évesen teszik meg mindketten, akkor már 70 éves kora körül lesz, amikor az unokája megszületik.

Nagyon súlyos társadalmi trend tehát, ami az elmúlt 30 évben lezajlott Magyarországon, és erre megoldási javaslata sem ennek a kormányzatnak, sem a korábbi szocialista kormányzatoknak nem volt. Szükséges lenne tehát, hogy családbarát felsőoktatást teremtsünk a fiataloknak, és családbarát pályakezdést biztosítsunk számukra, mert azt a hátrányt, amit a nők a munkaerőpiacon el kell hogy szenvedjenek, nem a nőiségük miatt szenvedik el, hanem az anyaságuk miatt. A bérhátrány is a gyermekvállalást követően jelentkezik egy édesanyánál. És egy ilyen szemléletű társadalom, teljesen nyilvánvaló, hogy hosszú távon sem fogja tudni fenntartani saját magát. Ha a társadalom, a munkáltató, a munkaerőpiac bünteti azt, hogy te anyává váltál, akkor az nem lesz vonzó számodra. Tehát nagyon súlyosan, nagyon radikálisan és nagyon gyorsan kell beavatkoznunk a munkaerőpiac szemléletébe is ahhoz, hogy ezt a demográfiai trendet meg tudjuk fordítani. De erre sem történt érdemi kormányzati intézkedés.

Egészen elképesztő, hogy a szocialisták szónoka az életszerűséget vonja kétségbe ezen javaslat kapcsán, majd elkezd olyanról beszélni, hogy valaki rábízza a gyerekét olyanra, aki egyébként zsarolja őt. (Korózs Lajos közbeszól.) Hát, ne vicceljünk már! Ha valaki 140 ezer, 150 ezer forintért zsarolja, ráadásul a saját gyerekét egy nagyszülő, akkor majd a gyereke rá fogja bízni a gyermekét, az unokát egy olyan édesanyára, aki egyébként 140 ezer forintért képes őt megzsarolni? Ha már életszerűségről beszélünk, akkor legalább ne ilyen példákat hozzon fel, ami egyébként is teljesen abszurd.

A DK részéről az, hogy az ilyen intézkedések egyenesen ártanak a családoknak, szintén egészen elképesztő. De azt lehet vitatni, hogy elengedően hozzá fognake férni ehhez a támogatási formához, lehet vitatni azt, hogy ki kellene bővíteni azokat, akik ezt igénybe tudják venni, de az, hogy ez árt, az nyilvánvalóan nem igaz. Attól, hogy vannak olyanok, akik nem tudják igénybe venni, attól még összességében az intézkedés nem ártani fog, hanem használni fog, ha kismértékben is, akkor is használni fog, segíteni fog. Látjuk azt, és rendkívül elégedetlenek vagyunk a kormányzat családpolitikájának a hatékonyságával, hiszen látjuk azt, hogy kilenc év alatt mindössze 0,2-del sikerült a termékenységet növelni, holott sokkal többel kellene, sőt még arra a 2030-as céldátumra kitűzött 2,1-es termékenységi ráta sem elérhető, de önmagában is mintegy 6-7 millió fős lakosságra rendezkedne be Magyarország, sajnos.

Ha a nagyszülőkről beszélünk és a nagyszülők családban betöltött szerepéről beszélünk, akkor mindenképpen örömteli, hogy erre az aspektusra ráirányítja a figyelmet ez az intézkedés, ez a tervezet, hiszen fontos, hogy a családban végzett tevékenységét ne csak a szülőknek, hanem a nagyszülőknek is elismerjük, és az ő áldozatvállalásukat anyagilag is jutalmazzuk.

Fel kell hívnom ugyanakkor a figyelmet két olyan trendre, illetve tendenciára, amely gyengíti a hatékonyságát ennek az intézkedésnek is, és a demográfiai helyzetünknek is.

(11.50)

Az egyik ilyen az elvándorlás. Sajnos, azoknak a gyerekeknek, akiknek a szülei külföldön vállalnak munkát, vagy huzamosabb ideig külföldön tartózkodnak, egész egyszerűen nincsen nagyszülői élményük, vagy rendkívül kevés. Ezért is fontos lenne, az érzelmi szempontok miatt is, hogy ezt a tendenciát sikerüljön csökkenteni vagy akár megfordítani.

Ráadásul azok a gyermekek, akik külföldön születnek meg magyar családokban, az ő magyar identitásuknak a megteremtése rendkívül fontos feladat kellene legyen. Tehát ha már nagyszülői élményben nem részesülhetnek, fontos lenne, hogy olyan intézményrendszereket építsünk ki a külföldre, Nyugat-Európába vándorolt magyarok számára, akik tömbben élnek  hiszen sajnos már olyan számról beszélhetünk, hogy tömbben élnek magyarok , hogy a gyermekeiket magyar identitásúvá, a magyar kultúrát ismerővé tudják nevelni. Ugyanakkor ehhez sincsen semmilyen állami intézményrendszer, semmilyen állami kezdeményezés, hogy ezt meg tudják tenni. Pedig ezeket a gyerekeket nagyon nehéz lesz visszahozni Magyarországra, akiknek semmilyen közösségi élményük nincsen hazánkkal, hanem az iskolai, óvodai élményeiket, a barátaikat is már eleve külföldön szerzik meg. Tehát a család magyarrá nevelése mellett fontos lenne, hogy ehhez állami segítséget is kapjanak.

Másrészt szóba kerültek az egyszülős családok, illetve azok, akik például a földrajzi távolság miatt nem tudják majd igénybe venni ezt az ellátást. Van nagyon sok olyan civil kezdeményezés már hazánkban, amely egy úgynevezett pótnagyiprogramra épül, amikor is egy adott település vagy közösség nyugdíjaskorú tagjai segítséget vállalnak és segítik azokat a családokat, akik nem tudnak a nagyszülőkkel kapcsolatba kerülni például a földrajzi távolság miatt, vagy a nagyszülők életkora már nem teszi lehetővé, hogy ők az egészségi állapotuk miatt érdemben tudják segíteni őket.

A szociális rendszer bevonásával, természetesen ellenőrzött keretek között, szeretném, ha az állam felkarolná ezeket a civil kezdeményezéseket, és ehhez hasonlóakat ösztönözne, hiszen nagyon sok egyedül maradt, időskorú személy számára érzelmileg is rendkívül sok többletet jelentene, ha ők rendszeresen gyerekekkel foglalkozhatnának, ha ők rendszeresen közösségbe járnának, ezeket a gyerekeket segítenék, és a szülőknek is óriási érzelmi és logisztikai segítséget tudnának adni, ha az adott településen élő idősek segítenék az adott településen élő családokat abban, hogy a gyermekek akár különórára járjanak, akár olyan élményben legyen részük, amelyekben nincsen különböző családi okok miatt.

Összefoglalásképpen tehát azt tudom mondani, hogy természetesen támogatjuk ezt az intézkedést is, ahogy a Mi Hazánk Mozgalom számára minden olyan intézkedés, amely bármely családot segíti, mindenképpen támogatandó és előremutató, ugyanakkor a káros demográfiai trendek megváltozását vagy érdemi változását ettől az intézkedéstől sem tudjuk elvárni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a független képviselők körében.)

DÚRÓ DÓRA (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kilenc hónappal az alapító nyilatkozatunk elfogadása után máris 114 ezer választópolgár tisztelte meg a Mi Hazánk Mozgalmat azzal, hogy az európai parlamenti választásokon nekünk szavazott bizalmat. Mindez öt évvel ezelőtt az akkori európai parlamenti választásokon már mandátumot eredményezett a Lehet Más a Politikának az alacsonyabb részvétel miatt, és a kilenc hónap, tudjuk, hogy politikai léptékkel mérve rendkívül rövid idő, ezért is tartjuk sikernek ezt a választási eredményt.Szeretnék innen is köszönetet mondani a Mi Hazánk Mozgalom tagjainak, aktivistáinak, támogatóinak, akik a hátukon cipelték az elmúlt hónapokban és az elmúlt egy évben ezt a mozgalmat, és mindenféle viszontagság ellenére nem adták fel a hitüket és a reményüket, hogy sikerre tudjuk vezetni ezt a pártot.

(14.50)

Szeretnék köszönetet mondani a szavazóknak is, akik új pártként bizalmat helyeztek belénk. Az ő támogatásuk fontos számunkra, és az ő támogatásukkal megerősödve folytatjuk a munkánkat. Például a mai napon tudtuk bejelenteni azt, hogy a környezetvédelmi kabinetünk Zöld Hazánk néven megalakult, amelyért szintén köszönet azoknak, akik szakemberként vagy aktivistaként ennek a munkájában részt fognak venni.

Az európai parlamenti választások ugyanakkor a közvélemény-kutatók fekete napját hozták, hiszen akár a Mi Hazánk Mozgalom esetében is rendkívüli mértékben alulmérték a pártunkat, ezzel sokkal inkább befolyásolták a közvéleményt, semmint hogy kutatták volna és reális képet tudtak volna erről adni, hiszen nagyon sok választópolgárt befolyásolt az, hogy folyamatosan 1 százalékra hozták ki a pártunk támogatottságát, miközben kicsit több mint 1 százalékra vagyunk a parlamenti küszöbtől.

De nemcsak a mi eredményünket nem sikerült eltalálni, hanem nagyon sok ellenzéki párt eredményét sem, ugyanakkor az európai parlamenti választás után véglegesen azt mondhatjuk, hogy letisztult a kép az ellenzéki oldalon. Gyurcsány Ferenc lett ismételten az ellenzék vezetője, akinek a pártja toronymagasan végzett az ellenzéki pártok versenyében, és az ő vezetésével fog ezt követően ez az egyesült balliberális tömb működni; ne legyen kétségünk, hogy mindez 2022-ig meghatározza az ellenzéki politizálást, illetve annak lehetőségeit.

Vele szemben áll Orbán Viktor és a Fidesz által működtetett urambátyám rendszer, amely a nemzeti együttműködés rendszerét hozta létre, kiszorítva ebből mindenkit, minden olyan választópolgárt, aki nem ért egyet Orbán Viktorral vagy a Fidesz politikájával.

A harmadik oldal felépítésén most már kizárólag a Mi Hazánk Mozgalom dolgozik, és a harmadik pólus létrehozása a célunk, hogy megalkuvásoktól mentesen tudjuk képviselni azokat az embereket, akik sem Gyurcsány Ferenc és az általa vezetett balliberális tömb politikájából, sem Orbán Viktor és a Fidesz által vezetett urambátyám rendszerből nem kérnek.

Ki kell még emelnem egy nagyon fontos várost, amely mutatja a Mi Hazánk Mozgalom jövőjét az európai parlamenti választási eredmények kapcsán is. Ez Törökszentmiklós, ahol egyedüli pártként álltunk az áldozatok oldalára, és emeltük fel szavunkat az ellen, hogy nem normális, ha valaki fényes nappal egy trafikban csak úgy, szórakozásból megver embereket. Ráadásul ennek a férfinak már a bűnlajstroma korábban is arra predesztinálta volna őt, hogy rács mögött legyen, azonban a rendőrség, az ügyészség és a bíróságok mulasztottak ez ügyben, és szabadlábon élhetett továbbra is ez a férfi.

Törökszentmiklóson már most, a megalakulásunk után kilenc hónappal a Mi Hazánk Mozgalom második helyen végzett, tehát ez egyértelműen kifejezi azt, hogy az emberek, akik ennek a bűnözésnek az árnyékában élnek és ettől szenvednek, igénylik azt a segítséget és figyelemfelhívást, amit kizárólag a Mi Hazánk Mozgalomtól kaptak meg. 15 százalékos választási eredményünk mutatja, hogy igenis szükség van arra, hogy ezzel a problémával, amit sem Gyurcsány, sem Orbán nem oldott meg, foglalkozzon valaki, és hiteles választ adjon a politika színterén.

A cigánykérdésnek nemcsak a bűnözés vonatkozásában van relevanciája, hanem például a demográfia esetében is, és két katolikus püspök is már arra figyelmeztetett, hogy belátható időn belül bekövetkezhet egy második Trianon, hiszen számos olyan megye van, ahol a demográfiai mutatók alapján a cigányság már vagy többségbe került, vagy a közeljövőben többségbe kerül.

Mindezen kérdéseknek az őszinte és megalkuvásmentes képviseletét szintén egyedüliként vállalja fel a Mi Hazánk Mozgalom a jövőben is. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)

DÚRÓ DÓRA (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A legfontosabbal kezdem: a családpolitikai intézkedésekkel, hiszen úgy gondolom, nem érdemes azt vitatni, hogy ismételten növekmény fog bekövetkezni a családpolitikai támogatásokban. Ugyanakkor azt hozzá szeretném tenni, hogy az a fajta termékenységnövekedés, ami várható volt vagy elvárt volt a kormányzat részéről is akár az elmúlt kilenc évben, az bizony nem következett be. Annak ellenére nem történt baby boom Magyarországon az elmúlt kilenc évben, hogy a kormányzat valóban középpontba helyezte a családpolitikát, és úgy gondolom, hogy mind a költségvetési vonzata tekintetében, mind a szakmai intézkedések tekintetében a legfontosabb mégiscsak a hatékonyság, hiszen az önmagában nem fogja megmenteni a nemzetünket, ha többet költünk családpolitikára. Az fogja megmenteni, az fogja újra gyarapodó országgá tenni Magyarországot, ha a remélt gyermekek, a kívánt gyermekek valóban meg is tudnak születni. Ugyanakkor minden szakmai intézkedés és minden költségvetési hozzárendelés ellenére a termékenység érdemi növekedése vagy nagyságrendi növekedése a Fidesz kormányzása idején nem következett be. És ez az a tény, amivel szembe kell nézni, ez az a tény, ami arra kell hogy rávilágítson számunkra, hogy szükséges szemléletbeli változtatás is, amiért ez a kormány vajmi keveset tett, és szükségesek további olyan szakmai intézkedések, amelyek ténylegesen hozzásegítik a fiatalokat, a párokat ahhoz, hogy a gyermekek, akiket terveznek, akiket szeretnének, világra jöjjenek.

Meg kell ugyanakkor jegyezni azt, hogy például a most bejelentett családvédelmi akciótervben is vannak olyan elemek, amelyeknek a költségvetési vonzata elhanyagolható, nemcsak az összköltségvetés tekintetében, hanem ha csak a családpolitikai kiadásokat nézzük. Ilyen például a négygyermekes anyák szja-mentessége, amely egy valóban nagyon szép gesztus, és minden olyan intézkedés, amely az ember élete végéig szól, az nagyon nagy elismerés. És ez valóban fontos, hogy ezt megkapják azok az édesanyák, akik legalább négy gyermeket vállalnak, de azért nagyon kevesen vannak Magyarországon olyan nők, akiknek a fizetése lehetővé teszi, hogy ezt az szja-kedvezményt igénybe is tudják venni, hiszen olyan karriert sikerült felépíteniük négy gyermek nevelése mellett, hogy nettó egymillió forint körül van a fizetésük.

Emellett a nagyszülői gyed költségvetési vonzata szintén ilyen, amiért nem ellendrukker vagyok, vagy nem szeretném megkérdőjelezni a kormányzatnak a jó szándékát ezen intézkedések bevezetésével kapcsolatban sem. Ugyanakkor látni kell azt, hogy ezektől azt a termékenységi növekedést, ami egyébként az önök által kitűzött, Orbán Viktor által kitűzött célnak az eléréséhez is szükséges lenne, ezek az intézkedések továbbra sem fogják elhozni.

Ráadásul beszélnünk kell egy olyan érzékeny témáról, amely a kormányzatnak a kereszténység iránti elkötelezettségét is megkérdőjelezi. Ez például az, hogy a terhességmegszakításnak az egyéni térítési díja még mindig külön soron szerepel a költségvetésben, és az abortusz szabályozásával kapcsolatban semmilyen változtatást nem eszközölt ez a kormányzat sem. Azt mondhatjuk tehát, hogy életpárti felfogást kizárólag a Mi Hazánk Mozgalom képvisel a magyar politikai életben. Gyakorlatilag a Fidesztől a Momentumig egy nagyon széles körű abortuszpárti koalíció alakult ki.

Emellett az életvédő civil szervezetek támogatása is elmarad más országokétól, például akár Lengyelországtól, amely rendkívül hasonló társadalmi felépítésű, mint Magyarország. Tehát Lengyelországhoz képest ebben is rendkívül el vagyunk maradva. Holott, ha közel kerülnek ezekhez a civil szervezetekhez, és megnézik azt az áldozatos munkát, amit ők évtizedek óta kicsiben és nagyban egyaránt végeznek, akkor, úgy gondolom, hogy minden jóérzésű ember, minden, az élet iránt elkötelezett ember támogatásáról kellene hogy biztosítsa ezeket a nagyon sokszor reménytelenségben dolgozó, életvédő civil szervezeteket, például az Alfa Szövetséget, amelyet ki kell emelnem elkötelezettsége okán is.

De van számos olyan nemzeti misszió, amelyet szintén nem támogat a kormányzat, illetve reméljük, hogy a módosító javaslataink végre célba fognak érni. Az idei év egyik tapasztalata az, hogy amire például a Bethlen Gábor Alap megszavaz támogatást, azt sem tartják be. A Felvidéki Magyar Szigettel esett meg az a történet, hogy a Bethlen Gábor Alap 500 ezer forintnyi támogatást biztosított volna ennek a fesztiválnak a megrendezésére. Ugyanakkor, amikor európai baloldali politikusok ezt észrevették, és felhívták erre a figyelmet, akkor a kormányzat egy tollvonással visszavonta a támogatást azoknak a nyomására, akik egyébként már a saját nemzetüket romba döntötték. Őket választotta a kormányzat azok helyett a magyar hazafiak helyett, akik szabadidejükben szerveznek fesztivált határon túli területeken, nemzetpolitikai célokkal. Ez a valóság, az a valóság, hogy ismételten megmutatták azt, hogy inkább feleltek meg az európai baloldal elvárásainak, semmint hogy magyar hazafiakat támogattak volna 500 ezer forinttal. Ötszázezer forinttal! Szégyenteljes, úgy gondolom.

De ki kell emelnem a Nemzeti Jogvédő Alapítvány és Nemzeti Jogvédő Szolgálatnak a tevékenységét, akik hiánypótló módon már közel másfél évtizede védenek hazafiakat, bárhol éljenek a világban, határon túl, vagy elvándorolt magyarokként, ha őket nemzetiségi hovatartozásuk miatt támadás ér, és ők sem kapnak egyetlen fillér állami támogatást sem.

A KDNP szónoka beszélt arról, hogy mennyire elkötelezett ez a kormány a nemzetpolitika iránt. Hát, pont akkor, amikor Marosvásárhelyen az történik az egyetemmel, ami, Úzvölgyében az történik a temetővel, ami, azért látható, hogy ebben a tekintetben sem sikerült a kormányzatnak hatékony politikát folytatnia.

Ráadásul a román parlamentben az egyik képviselő kezdeményezte ortodox főpapok támogatásával, hogy Úzvölgyében ortodox templom épüljön. Ezért is szeretnénk azt, hogy legalább biztosítsa a magyar kormány azt, hogy az ottani magyarok is élhessenek a szabad vallásgyakorlás jogával, és építsünk magyar állami pénzből Úzvölgyében egy katolikus kápolnát azért, hogy ennek a román térhódításnak tovább ne engedjünk. Reméljük, hogy nemcsak a saját maguk által fenntartott szervezeteknek fizetik ki azt a rengeteg pénzt, amit hozzárendelnek akár a nemzetpolitikai célokhoz, hanem az ellenzék által kezdeményezett értelmes célokat is tudják támogatni.

Mindezek miatt a Mi Hazánk Mozgalom a költségvetést természetesen nem támogatja. Köszönöm a figyelmet.

DÚRÓ DÓRA (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A román nagykövetség előtti tüntetéssel is kifejezte a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom azt az elvárását, miszerint közel száz évvel a trianoni békediktátum hatálybalépését követően határozottabb fellépésre van szükség a nemzetpolitikában.Ezen akció keretében a Hatvannégy Vármegye vezetőjének, Barcsa-Turner Gábornak személyesen is sikerült bejutnia a Külügyminisztérium épületébe is, ahol sikerült a petíciónkat átadni a minisztérium munkatársainak. Ezért köszönet illeti őket, és reméljük, hogy ezen petícióban foglaltak végrehajtásában is serénykedni fognak a minisztérium munkatársai, illetve maga Szijjártó Péter miniszter úr. Az úzvölgyi eset tanulsága is rávilágít arra, hogy erre a határozottabb, nemzeti szempontokat figyelembe vevő fellépésre szükség van, és ezért is kértük arra a minisztériumot, hogy a petícióban foglaltakra különös figyelmet fordítson.

Ugyanakkor csalódásunkat kell kifejeznünk azért, mert addig már nem terjedt a Fidesz hazafisága, hogy például azt a költségvetési módosító javaslatot támogassák, amelyet a 2020. évi központi költségvetéshez nyújtottam be, miszerint egy katolikus kápolnát kellene építenünk az úzvölgyi temetőhöz azért, hogy meggátoljuk azt a román térhódítást, ami egy ortodox templom felépítésében fog testet ölteni, hiszen ezt kezdeményezte ott egy román parlamenti képviselő és több ortodox főpap is. Egyértelművé kell tennünk a románok számára is, hogy az úzvölgyi temető a magyar nemzeti örökség része, ott döntő többségében magyar katonák nyugszanak, és bármit tesznek, bármit építenek oda, ez így is marad, ez a temető soha nem lesz a románoké, ez egy emlékhely, amely a magyarokat illeti.

A petícióban 12 pontban foglalta össze a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom azokat a legégetőbb, legsürgősebb, legfontosabb nemzetpolitikai követeléseket, amelyeknek a megvalósítása most már nem tűr halasztást, és ezt az Országgyűlésben is szeretném ismertetni. Egyrészt Beke István és Szőcs Zoltán, akik szintén a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom tagjai, kegyelemben való részesítését kellene kérnie a Külügyminisztériumnak a román államfőnél, másrészről pedig az úzvölgyi magyar katonatemető eredeti állapot szerinti helyreállításához ragaszkodnia kell a magyar külügynek, illetve a magyar államnak ahhoz, hogy békésen tudjuk rendezni ezt a kérdést is. A budapesti román nagykövetnek az az elképesztő pökhendi magatartása, amely botrányos és elfogadhatatlan távolmaradásában öltött testet, egyértelműen magával kellene hogy hozza azt, hogy kitiltjuk Magyarországról, és ezzel is egyértelműen és határozottan megüzenjük a románoknak, hogy ez a magatartás semmiféle jóra nem vezet.

A Hatvannégy Vármegye azt is követeli, hogy nemzetközi szinten vizsgáltassa ki Magyarország Románia állami szintű részvételét és érintettségét az úzvölgyi katonatemetőben történtek esetében, hiszen nagyon súlyos lehetőségek merülnek fel ezzel kapcsolatban is. Nemcsak a budapesti román nagykövet kitiltására kellene sort keríteni, hanem annak a magyarellenes Dan Tanasă nevű soviniszta bloggernek is, aki folyamatosan azzal véteti észre magát a közéletben, hogy a magyar szimbólumokat és feliratokat, ezek jogszerű használatát igyekszik sértő módon eltávolítani.

A Hatvannégy Vármegye követelései közt szerepel az is, hogy a Romániával kötött kétoldalú hadisíregyezményt Magyarország mondja fel, és több módon is hívja fel a nemzetközi közvélemény figyelmét is arra, hogy Románia magyarellenes és soviniszta politikát folytat a magyarok kárára. Arra is kérik a magyar kormányt, hogy a szomszédos államok területéről kitiltott magyar állampolgárok listáját hozzák nyilvánosságra, szavatolják a magyar nyelvű oktatást minden trianoni utódállamban, illetve bírja rá Szlovákiát a magyar kormány arra, hogy szüntesse meg azt a törvényt, amely megvonja a szlovák állampolgárságot mindazoktól, akik más állampolgárságot is felvesznek. Illetve a Beneš-dekrétumok nemzetközi jogba ütköző örökségét is fel kellene számolnia Szlovákiának, valamint hatékonyan fel kell lépni a kárpátaljai magyar állampolgárok kényszersorozása ellen, például úgy, hogy nem támogatják Ukrajna európai uniós csatlakozását. Végül, de nem utolsósorban a trianoni békediktátum századik évfordulója alkalmából különösen aktuális a nemzeti közösségek területi autonómiájának kiharcolása.

Erre kérjük a Külügyminisztériumot, hogy határozottan lépjen fel a nemzetpolitikai törekvések terén is. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

DÚRÓ DÓRA (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ez a javaslat hasonlóképpen botrányos, amilyen botrányos az egyesült balliberális tömb parlamenti viselkedése is. (Korózs Lajos: Ülj már le!) Senkit semmilyen magasztos elv egyáltalán nem vezérel, nem vezérli az ellenzéket sem, és nem vezérli a Fideszt sem akkor, amikor a Ház méltóságáról esik szó. Mindenki csupán a saját hatalomtechnikai érdekeit tartja szem előtt. Ez a javaslat egyébként beleilleszkedik abba, amit az elmúlt kilenc évben is a Házban mind a balliberális ellenzék, mind a Fidesz elkövetett. Valóban igaz az, hogy kiüresítették a plenáris üléseket, és egyre inkább hol a bizottságokba száműztek nagyon fontos érdemi vitákat, legyen szó például magukról a részletes vitákról. Régen az Országgyűlés a plenáris ülésen folytatta le a részletes vitákat is, de most már ez is a bizottságok feladatkörébe tartozik.

(14.00)

Számos beszámoló most már nem kerül a plenáris ülés elé, hanem bizottságokban folytatják le ezt. A Mi Hazánk Mozgalom képviselői minden ilyen esetben elvből nemmel szavaznak, hogy ne delegáljuk bizottságokba nagyon fontos kérdések megtárgyalását. De a legdurvább kiüresítés és a nyilvánosság korlátozása az volt, amikor a tévéközvetítéseket megszüntették, hiszen onnantól kezdve az Országgyűlés nyilvánossága csak részlegesen valósul meg.

De nemcsak eljárási kérdésekkel üresítik ki az Országgyűlést, hanem bizony azzal is, hogy rendszeresen egészen egyszerűen nem válaszolnak ellenzéki képviselők felvetéseire. Vagy olyan választ adnak, aminek tartalmilag semmi köze nincs a kérdésben elhangzottakhoz, vagy egész egyszerűen nem válaszolnak. De azt a gyakorlatot is meghonosították, hogy válaszolnak természetesen a vita legvégén, előterjesztőként, amikor már nincs lehetőségük reagálni a vitában részt vevő képviselőknek. Tehát ha komolyan vennék azokat a magasztos elveket, amelyeket hangoztatni olyan szépen tudnak, akkor valójában ezeket a joggyakorlatokat befejeznék, és érdemi vitákat folytatna az Országgyűlés.

A tekintetben pedig, hogy kinek mekkora a felelőssége abban, hogy idáig jutottunk el, érdemes lenne mindenkinek a saját háza táján söprögetnie legelőször, és magába szállnia, hogy miért alakult ki az a helyzet, ami kialakult sajnos 30 évvel az úgynevezett rendszerváltozás után.

Ez a javaslat továbbmegy ezen az úton, most már a tárgysorozatba-vételi vitákra sem lesz lehetőségünk, még kétperces hozzászólásokkal sem lesz lehetőség lefolytatni ezeket a vitákat a plenáris ülésen. Még ezt is sajnálják majd az ellenzéki képviselőktől, hogy két percben itt hozzászólhassanak olyankor, amikor egyébként önök jelen sincsenek ezeken a vitákon, hozzá sem szólnak rendszerint ezekhez az előterjesztésekhez. De most már ezt a jogot is megvonják az ellenzéki képviselőktől.

Fontos arról is szólni, hogy az a viselkedés, amit mi itt mindannyian, képviselők tanúsítunk az Országgyűlésben, bizony normaként szolgál, vagy legalábbis normaként kellene hogy szolgáljon a honfitársaink számára. Azt már ki sem merem mondani, hogy példát kellene mutatnunk, mert láttuk azt, hogy az önkormányzati választási kampányban mik derültek ki mind balliberális politikusokról, mind egyébként fideszes politikusokról. De az, hogy mi mit tartunk normális viselkedésnek, hogyan kell egy nézeteltérést kezelni, hogyan kell a konfliktusainkat kezelni, az bizony hatással van az egész magyar közéletre.

Az, hogy mi itt lövöldözünk, szétverjük a berendezést vagy egymás arcába dudálunk, bizony nagyon fontos üzenet az egész társadalom felé. Ezért lenne a legjobb, ha nem is kellene arról beszélni, hogy hogyan kell viselkedni a tisztelt Ház üléstermében, hanem egy konszenzus alakult volna ki a tekintetben, hogy mi az, ami megengedhető és mi az, ami nem engedhető meg ezen Ház falai között.

Két mozzanatot ki kell emelnem e tekintetben, az egyik a trágárság megjelenése, a másik pedig a konfliktusok, nézeteltérések rendezése. Hiszen ez az a két kulcspont, ami ennek a törvénynek a megszületéséhez vezetett. A trágárság tekintetében sajnos vissza kell nyúlnunk az őszödi beszédig, hiszen e tekintetben is ez egy fordulópontot jelent a magyar politika történetében. Hiszen ez volt az a pont, amikor olyan tömeges mértékben megjelent egy beszédben és olyan tömegeket elért a trágárság egy politikus szájából, nevezetesen éppen Magyarország akkori miniszterelnökének szájából, ami alapvetően elindította azt a züllést, aminek a kicsúcsosodása vagy legutóbbi megjelenése Hadházy Ákos elfogadhatatlan trágár kifejezéséhez vezetett itt, a plenáris ülésen.

De itt is söprögethetnének a saját házuk táján is a fideszes képviselők, gondoljunk csak L. Simon László verseire, amiket fel sem mert olvasni a tisztelt Házban, és amit egyébként állami támogatással adtak ki éppen akkor, amikor Hiller István volt a miniszter. De a szolnoki polgármester esetét is érdemes itt feleleveníteni, ami szintén rendkívül kellemetlen lehet a kormánypárti képviselők számára is. Lassan odáig is eljutunk, hogy 16-os karikát kell kitenni a parlamenti közvetítésekhez vagy néhány felszólaláshoz, vagy táblamutogatáshoz. Ez semmiképpen nem lehet az az irány, amit követnünk kell.

Hadházy Ákos esete ráadásul azért is különösen felháborító, mert nem is indulatból történt az ő cselekedete, hanem ő előre megfontolt szándékkal, otthon végiggondolva, kinyomtatva, behozva ide azt a táblát, gondolta úgy higgadtan, megfontoltan, hogy ez helyénvaló lehet a magyar Országgyűlésben. Nem arról volt szó tehát, hogy itt valami olyan rendkívüli esemény történt, amin a képviselő úr annyira felzaklatta magát, hogy kicsúszott a száján valami trágár beszólás, hanem ő ezt végiggondolta, és előre megfontolt szándékkal hozta be ide.

A konfliktusok vagy nézeteltérések rendezése kapcsán is nagyon sok mindenben mind a két oldalnak azért magába kellene nézni. Az elmúlt néhány órában is, ahogy követtem a vitát, nem tudtam eldönteni, hogy itt óvodás gyerekek civakodása vagy az Országgyűlés plenáris ülése zajlik. És sajnos a december 12-i esetek kapcsán is, ha mindenki elgondolkodik azon, hogy eltűrnénke óvodás gyerekektől például azt, hogy úgy rendezzék a konfliktust, hogy beledudálnak a másik arcába, akkor nyilvánvalóan nem tűrnénk el ezt tőlük. De az ellenzéki képviselők mégis azt gondolták, hogy ez norma lehet az Országgyűlés üléstermében, és ez a magatartás itt megengedhető. Nem, nem engedhető meg, sem az ellenzék részéről, sem a kormánypárti képviselők részéről.

Talán az egyik legdurvább része ennek a javaslatnak az, amikor azt indítványozzák, hogy lehessen mások helyett szavazatot leadni. Ez valami olyan egészen elképesztő, amire nagyon nehéz tényleg szavakat találni, hogy bárki komolyan felveti annak lehetőségét, hogy a mandátumok sérthetetlenségét és az egyenlő mandátum elvét ilyen durván sértő javaslatot beterjesztenek. Amikor az ember elgondolkodik azon, hogy a közéletben olyan embereket tudnak támogatni, vagy olyan szerződéseket tudnak még mindig kötni, amelyekben Czeglédy Csaba bárkit is átvilágít, akkor ehhez hasonló abszurdumnak tudom azt minősíteni, amikor önök meg azt gondolják, hogy itt mások helyett lehet majd szavazni. Eleve kivitelezhetetlen nagyon sok esetben, és egyébként a viták újabb kiüresítéséről árulkodik. Hiszen az, hogy mi elsősorban és alapvetően törvényhozók vagyunk, ebben a minőségünkben senki és semmi nem korlátozhatja egyetlen képviselőtársunkat sem, egyébként az bárhogyan viselkedik, bármit csinál akár itt, a plenáris ülésteremben, akár bárhol máshol az ő közéleti szerepvállalásai idején.

Például egy interpellációnál képzeljük el, hogy elhangzik egy ellenzéki interpelláció. Ugye, nem predesztináljuk előre azt, hogy az ellenzéki képviselő biztosan nem fogja elfogadni a kormánypárti választ, hiszen azért azt a jóhiszeműséget feltételeznünk kellene, hogy nem előre elrendelt mindenkinek a szavazata, hanem mérlegeli természetesen, majd az egyperces válasz idején kellene akkor meghozni azt a döntést, hogy valaki az ő nevében milyen szavazatot fog leadni. Ráadásul még azt sem tudhatja előre, hogy elfogadjae egyáltalán a választ a kérdező. Tehát ilyen technikai nehézségek is adódhatnak, túl azon, hogy nyilvánvalóan alaptörvény-ellenes.

Meggyőződésem szerint az is alaptörvény-ellenes, hogy a bizottságokban két kézzel szavaznak. Egészen elképesztő! És amikor arról beszélnek, hogy ez egy munkahely, akkor nem bővíteni kellene ezeknek a lehetőségeknek a körét, hanem megszüntetni ezeket a lehetőségeket, hogy ott is más helyett adják le a szavazatot. Mi történik akkor, ha éppen kiegészítik a napirendet valamivel egy bizottsági ülésen úgy, hogy az előre nem látható módon történik, hanem ott, helyben nyújtják be a napirend-módosító javaslatot? Arra vonatkozóan nyilvánvalóan nem fognak tudni megbízást adni. És sorolhatnám, hogy hány logikai bukfenc fog adódni abból, amit itt most beterjesztettek.

Ha egyenlő mércét szeretnénk felállítani minden egyes képviselőre, akkor nem az a megoldás, hogy a nyilvánvalóan elfogult és az egyik párthoz tartozó házelnök kezébe fogjuk adni a döntés lehetőségét. Hogy, hogy nem, a házelnök az ellenzéki képviselők nagy részénél már állapította meg azt, hogy ők olyan mértékben megsértették a Ház tekintélyét, hogy az büntetést érdemel, de hogy, hogy nem, kormánypárti képviselővel még soha ilyen meg nem történt. Nyilvánvaló ebből az arányból is, hogy itt nem egy pártatlan, az Országgyűléstől egyébként független testület döntéséről van szó.

Egyébként, ha megfogadnák bármelyik oldalról a Mi Hazánk Mozgalomnak azt a javaslatát, hogy töröljük el a mentelmi jogot, akkor valósulna meg a törvény előtti egyenlőség valójában. Akkor a politikusok, az országgyűlési képviselők nemcsak egymással lennének egyenlők, és a független igazságszolgáltatás előtt kellene felelnie mindenkinek azért, amit akár itt, akár bárhol máshol cselekszik, hanem ki tudnánk küszöbölni azt is, hogy egyébként más állampolgárokat nem illetnek meg olyan privilégiumok, amelyek még a múlt századból itt maradtak, de ma már semmilyen funkciójuk nincsen, sokkal inkább lett a politikusbűnözés melegágya a mentelmi jog.

(14.10)

Ne pénzmegvonással próbálják meg megrendszabályozni az egyébként milliárdos Gyurcsány Ferencet, mert őneki valószínűleg meg sem fog kottyanni, ha akár egyévi tiszteletdíját megvonják, nem lesz semmilyen hatással rá, viszont már régen börtönbe kellett volna önöknek is juttatni.

Arról a pontról szintén szólnom kell, amikor a közintézmények látogatásának lehetőségét korlátozzák. Értem azt, hogy nem teheti meg azt egy képviselő, hogy ha ő úgy gondolja, hogy ő most ellenőriz egy közintézményt, akkor azt mondja, hogy ő beköltözik oda és a ciklus hátralévő részét majd ő ott tölti, mert ő ellenőrizni szeretné. De ez nem ok arra, hogy a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntsük.

Mi az az alapelv, aminek érvényt kellene szerezni? Az, hogy egy ellenzéki képviselőnek is és egy kormánypárti képviselőnek is legyen érdemi lehetősége arra, hogy a közpénzből működő intézményeket érdemben ellenőrizhesse. Ezért ezt az ellenőrzési jogosultságot biztosítani kell számára úgy is, hogy ne előzetesen egyeztetett időpontban mehessen csak be egy közintézménybe, amikor egy protokolláris beszélgetésen majd rész vesz, és egyébként felkészülnek az intézmény minden egyes részében arra, hogy az ő látogatásakor minél jobb képet fessenek magukról, mert így valójában ez fog történni. A képviselő innentől kezdve nem fogja látni a valóságot, és ennek az ellenőrzési jognak éppen az a lényege, hogy a képviselő a valóságot megismerhesse ezekben az intézményekben.

Számos alkalommal éltem én magam is az intézménylátogatás lehetőségével, gyermekotthonokba, iskolákba, egyéb intézményekbe is tettem látogatást, és bizony egész más az a helyzet, amikor az ember nem előre egyeztetetten érkezik meg  természetesen udvariasan megvárva akár az intézményvezető kötött programjait, de a hétköznap valóságát meg tudom figyelni , mint az, amikor előre bejelentkezve, három hétre előre adnak időpontot  bár megjegyzem, vannak olyanok, akik nem is adnak semmikorra időpontot, és ezzel kapcsolatban nincsen szankció, hogy ők nem tájékoztatják megfelelően az érdeklődő képviselőt , mert bizony ilyenkor, olyan suttogó hírek is eljutottak hozzám, hogy előző éjszaka vittek be például bútorokat az adott intézménybe, hogy úgy tűnjön, mintha azok mindig is ott lettek volna. Tehát innentől kezdve normális körülmények közötti ellenőrzésre, a valóság normális körülmények közötti megismerésére sem lesz lehetősége egyetlen képviselőnek sem.

Tehát összefoglalva azt tudom elmondani, hogy ha akár az egyesült balliberális tömb, akár a Fidesz komolyan gondolná azt, hogy a Ház méltóságát meg kell óvni, és egy olyan közéletet teremtenénk meg, amelyben a képviselő valóban tudná normális körülmények között, az ellenőrzési jogaival élve, a hozzászólási jogával élve az ő feladatait ellátni, akkor ez a törvény elénk sem került volna, nem ilyen botrányos körülmények között tárgyalnánk, és nem ilyen botrányokra adott válasz lenne mindez.

A valódi megoldást pedig a mentelmi jog eltörlése jelentené, amit egyedül a Mi Hazánk Mozgalom képvisel a magyar közéletben. Köszönöm a figyelmet.

DÚRÓ DÓRA (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ennek a kormánynak a ténykedését sorozatosan pedagógustüntetések kísérik, és mindez nem véletlen.Az oktatásban rejlő, illetve jelentkezett problémáknak az eredője és elsődleges oka valójában az, hogy a kormány egész egyszerűen nem bízik a pedagógusokban. Pedig azokról az emberekről beszélünk, akik azért kelnek fel reggelente, hogy már reggel 8 órától a mi gyermekeinkkel foglalkozzanak, az ő útjukat egyengessék, és ők azok, akik nálunk, szülőknél is több időt töltenek el a mi gyermekeinkkel.

Nincs más megoldás tehát, mint hogy bízunk bennük, és a megbecsülésünket, a segítségünket érzékeltetjük az irányukba; mind a politika, mind a szülők részéről ez elengedhetetlen. Nem mindegy, hogy nekik milyen a közérzetük, milyen a mentális állapotuk, milyen a jövőképük, hogyan áll oda egy pedagógus a gyerekek elé, milyen példát mutat nekik, és gondoljunk bele, hogy ők mindennap 20-25-30 gyermekkel kell hogy foglalkozzanak, minél hatékonyabban és minél nagyobb nyugalommal és szeretettel.

Ők azok, akik a gyermekeinkkel való törődést követően sem tehetik le a lantot, hanem bizony adminisztrálnak, kirándulást szerveznek, színházi programok közül választanak, szülői értekezletet tartanak, továbbképzésekre járnak, és a KRÉTA-rendszerrel is nekik kell szenvedni, mert olyan elképesztően működik a kormány által az iskolákra erőltetett informatikai rendszer, amely gyakorlatilag csapnivaló.

Elengedhetetlen tehát az, hogy a kormány a korábbi ígéretét egyébként beváltsa, és a minimálbérhez kösse a pedagógusok fizetését azért, hogy kiszámítható jövőképük legyen, és az értékállóságát ezáltal tudják biztosítani. De emlékeztetnünk kell arra, hogy 2013-ban, amikor a pedagógus-életpályamodellt bevezették, ezt megígérte a kormány, majd amikor eljött volna az ideje, hogy ez alapján ki is fizessék a tanárokat, és valójában ennek anyagi vonzata is lett volna, akkor gyorsan visszavonták ezt az intézkedést, és az elmúlt hat évben mindenféle gazdasági sikerpropaganda ellenére nem tudták bevezetni azt, illetve visszavezetni, hogy valóban a minimálbérrel együtt emelkedjen a tanárok fizetése.

Ez a túlterheltség nemcsak a pedagógusokra jellemző sajnos, hanem bizony a gyerekekre is. Minden józan eszű ember számára teljesen egyértelmű, hogy az óraszámcsökkentés elengedhetetlen, nem tűr most már halasztást. Ráadásul a pedagógushiány és a pedagógiai munkát közvetlenül segítő dolgozók hiánya miatt a tanároknak sokszor olyan munkát is el kell végezni, ami nem is az ő feladatuk lenne, ha lenne megfelelő számú dolgozó.

A tananyagot is csökkenteni kell, mert egészen elképesztő, hogy a gyerekek mennyire túlterheltek, és ez minden évfolyam minden osztályára igaz. Nagyon sokszor ráadásul nemcsak sok a tananyag, hanem egész egyszerűen nem az életkoruknak megfelelő módon tanítjuk meg nekik azt a tudást, amire egyébként kérdéses, hogy az életben bármikor egyáltalán szükségük lesz-e. Fontos lenne tehát, hogy életszerűbben alakítsuk ki az oktatást, és a gyerekek életkorának megfelelően adjuk át nekik az ismereteket.

Botrányos a KRÉTA-rendszer működése is; ez a tankönyvpiac átalakításához hasonló, hogy úgy erőltetnek rá egy informatikai rendszert az iskolákra, hogy az nagyon sok tekintetben rosszabb, mint a korábban a vetélytársak által kifejlesztett rendszerek, olyan alapvető dolgokat nem tudnak benne a pedagógusok eszközölni, mint hogy például üzenetet küldjenek a szülőknek.

Tehát rengeteg probléma tetézi az oktatást, és ha már említettem a tankönyveket, akkor arról is szólnom kell, hogy bizony az ingyenes tankönyveknek a látszata valósul csak meg Magyarországon, hiszen vannak olyan minőségi tankönyvek, amelyek vagy nem szerepelnek a tankönyvlistán, ezért nem is lehet őket megrendelni  ezek nem ingyenesek , vagy ha szerepelnek is a tankönyvlistán, nem férnek bele abba a keretösszegbe, amit meghatározott a kormányzat az egyes évfolyamok, az egyes osztályok számára. Tehát igenis, bővíteni kellene annak a lehetőségét, hogy milyen tankönyveket adunk ingyen a gyerekeknek, mert nem ezt az intézkedést szeretnénk egyébként természetesen ostorozni, hiszen minél inkább csökkenteni kell az anyagiakból eredő terheket a szülőkre, a családokra vonatkozóan, és az ebből adódó különbségeket is, de az, hogy minőségi tankönyvekből taníthassanak a pedagógusok, elengedhetetlen lenne.

(11.50)

Tehát a Mi Hazánk Mozgalom szerint ugyanazokhoz a hibákhoz, amelyeket elkövetett a kormányzat még a nemzeti köznevelésről szóló törvény megalkotásakor, csökönyös módon ragaszkodik, pedig minden józan ember számára világos, hogy változtatásra van szükség. Köszönöm a figyelmet. (Dr. Apáti István tapsol.)

DÚRÓ DÓRA (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Gulyás Gergely is elismerte, hogy, idézem: „Egyes megyékben úgy alakulnak ki teljesen cigány osztályok az iskolákban, hogy a nem cigány szülők elviszik onnan a gyermekeiket.” Eddig az idézet. Tehát nem én neveztem a magyarokat nem cigánynak, hanem Gulyás Gergely, ezt fontos már az elején nyomatékosítani. Mindezen ténymegállapítás ellenére azt is mondta, hogy a kormány, nem pénzbeni juttatás formájában ugyan, de teljesíti kártérítési kötelezettségét. Ezzel párhuzamosan azzal is büszkélkedik a kormányoldal több prominense, hogy megszüntették a szegregációt Gyöngyöspatán. Hogy is van ez akkor, államtitkár úr? A Mi Hazánk Mozgalom szerint a szegregációt nem megszüntetni, hanem törvényesíteni kellene, és akkor nem lenne lehetőség kártérítési perekre sem. Nem trükközni kellene tehát, hanem radikálisan megoldani a problémát az ország egész területén, nem csak Gyöngyöspatán, de úgy tűnik, hogy eddig már nem mernek elmenni. Pedig a probléma nem csak Gyöngyöspatán létezik és nem is teljesen új keletű. Elismerik tehát ugyan, hogy a magyar családok kényszerülnek arra országszerte, hogy más településre vagy egy távolabbi iskolába járassák a gyermekeiket - csak Gyöngyöspatán 86 ilyen gyermek él -, mert bizonyos iskolákban egyszerűen nem tudhatják őket biztonságban a szüleik. A vak is látja, hogy ezeknek a gyerekeknek igenis sérül a tanuláshoz való joga, és a családok többletterhet kénytelenek vállalni, azért, hogy a biztonságukat és a tanuláshoz való jogukat garantálni tudják, és ez ezekre a családokra anyagi terhet is ró. Ők nem érdemelnek kártérítést a kormány szerint? Miért nem vetik fel azt, hogy nekik is járna valami? Vagy önök szerint nem?

Az igazságosság akkor teljesül, ha kimondjuk, hogy a tisztességes, normákat betartó gyerekek jogainak érvényesítése az első, és nem nekik kell szedni a sátorfájukat, hanem azoknak, akik képtelenek a közösségbe beilleszkedni. A kormány miért nem mondja ezt ki? (Dr. Apáti István: Így van!) Miért nem ennek szellemében cselekszenek? A Mi Hazánk szerint szakítani kell azzal a szemlélettel, ami harminc éve uralkodik az oktatásban, mérgezi ezeket a közösségeket, és azokat kell kiemelni a normál osztályokból, akik élhetetlenné teszik azokat. Ha ezt szegregációnak hívják, akkor felőlem nevezhetik szegregációnak. Bármilyen megbélyegzés ellenére valójában ez jelenti a megoldást.

Kérdezem mindezek miatt államtitkár urat, hogy hajlandóke végre a tisztességes családoknak fizetni a kártérítést, és radikálisan megváltoztatni a bűnözőket védő szemléletet, vagy továbbra is marad a felszín kapargatása. Várom érdemi válaszát. (Taps a függetlenek soraiban.)

DÚRÓ DÓRA (független): Tisztelt Államtitkár Úr! A probléma nem a bőrszín, hanem az alulszocializáltság. Az már egy más kérdés, ha szakmai alapon hozzuk létre a szegregációt, annak nyilvánvalóan lesznek etnikai vetületei is, hiszen ez a fajta viselkedésmód a cigányság körében sokkal inkább elterjedt. Álszent dolog az ön részéről az, hogy a szabad iskolaválasztás jogáról beszél, magyarul, felteszik a kezüket.Gyöngyöspatán nem tudjuk érvényesíteni a tanulni akaró gyerekek jogait, de elmehetnek más településre, megvan hozzá a joguk. Igen, államtitkár úr, csak ezeknek a családoknak kell többletterhet vállalni, ami felháborító.

Felháborító az, hogy egy szülő biztonságban szeretné tudni a gyermekét az iskolában, és az önök kormánya nem tudja garantálni minden településen vagy minden iskolában azt, hogy ezeknek a gyerekeknek a biztonsága és a jogai érvényesüljenek, és amíg ezt nem tudják megtenni, addig ezeknek a gyerekeknek kártérítést kellene adni, nem azoknak, akiknek jelenleg készülnek ezt kifizetni, hanem azoknak, akiknek valójában sérülnek a jogai. Mindezekért a választ természetesen nem fogadom el. (Taps a függetlenek soraiban.)

(15.40)

DÚRÓ DÓRA (független): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ahhoz, hogy a börtönbizniszt meg tudjuk fékezni, a Mi Hazánk álláspontja szerint nem elég kizárólag a magyarországi jogszabályokat módosítani, hanem ennél sajnos tovább is kell mennünk. (Arató Gergely: Egyesülhettek a KDNP-vel!)A strasbourgi Emberi Jogi Bíróság fennhatósága alól is ki kell vonni Magyarországot, máshogy nem lehet ezt megfékezni, ugyanis a strasbourgi bíróság egyrészt az önrendelkezésünket is csorbítja, másrészt az elítélteket is védi. Az a kormányhatározat, amely a kártérítések felfüggesztésére vonatkozóan született meg, valójában csak azt tartalmazza a miniszter asszony számára, hogy a jogszabály által biztosított legvégső időpontig a börtönzsúfoltság miatti kártalanítások kifizetését haladéktalanul függessze fel, de utána, azaz a határidőre ugyanúgy kifizetik ezeket a pénzeket.

A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságát megalapozó egyezményt Magyarország 1993-ban hirdette ki egy törvényben, nevezetesen a XXXI. számú törvényben, de ennek az egyezménynek az 58. cikke lehetővé teszi azt, hogy az Európa Tanács főtitkárához címzett értesítésben ennek a felmondása bejelenthető, vagy legalább ennek egy részének a felmondása bejelenthető.

Erre van nemzetközi példa is. Nemcsak Oroszország az, amely kimondta azt, hogy az orosz alkotmánnyal nem lehet ellentétes ennek a strasbourgi bíróságnak a döntése  ezért Oroszországban több ilyen, egyébként éppen kártérítésekkel kapcsolatos döntést sem hajtanak végre, amelyet a strasbourgi bíróság hozott meg , hanem Franciaország is kimondta például azt, hogy részlegesen ezt az egyezményt ideiglenesen ugyan, de felfüggeszti, saját magára vonatkozóan ennek egy részét nem tartja kötelező érvényűnek; illetve Törökország is bejelentette már mindezt.

Ezeknek az ügyeknek a politikai háttérszínezetéhez azért hozzátartozik, hogy a Magyar Helsinki Bizottság például élenjár abban, hogy a strasbourgi bírósághoz forduljon különböző, akár rendőrgyilkossal, akár politikusbűnözővel kapcsolatos esetben, és így harcoljon ki nekik kártérítést. Mi nem tartjuk ezt elfogadhatónak, és nem tartjuk igazságosnak azt, hogy ezek az elítélt bűnözők a különböző körülményeikre hivatkozva több millió forintos kártérítéshez jussanak hozzá.

A kormánypártok nyilatkozatai mind a strasbourgi bírósággal kapcsolatban, mind a börtönbiznisszel kapcsolatban azért egymásnak jelentős mértékben ellentmondtak, főleg akkor került ez napirendre, amikor két bangladesi menekült kapott a magyar adófizetők pénzéből tízezer eurónyi kártérítést fejenként azért, mert a tranzitzónában Strasbourg szerint nem biztosítottak számukra megfelelő körülményeket. Túl azon, hogy önrendelkezési szempontból is rendkívül aggályos, hogy egy strasbourgi bíróság két bangladesi menekültnek magyarországi tranzitzónában való elhelyezésével kapcsolatban hoz ítéletet, azt is hozzá kell ehhez tenni, hogy a magyar önrendelkezés csorbítása mellett itt a magyar adófizetők pénzéről van szó, amelyből ebben az esetben, ennek a 2015-ös ítéletnek az esetében ki kellett fizetni ezeknek az embereknek ezt a kártérítést, ami mindenképpen aggályos.

Fontos azt is hangsúlyozni, hogy az a jogi megoldás, amelyet a Mi Hazánk Mozgalom javasol a strasbourgi bírósággal kapcsolatban, nem jelenti azt, hogy az egyezmény részeit nem tekintjük magunkra nézve kötelezőnek. Tehát olyan jogi megoldás is létezik, amellyel a nemzetközi szokásjog részének tekintett emberi jogok európai egyezményében foglalt emberi jogokat Magyarország magára nézve (Dr. Vadai Ágnes közbeszól.) kötelezőnek fogadja el, de a magyar bíróságok lesznek azok, amelyek ezeket az ítéleteket meghozzák akár ez alapján az egyezmény alapján is.

Tehát mind önrendelkezési szempontból, mind pedig a börtönbiznisz felszámolásának hatékony megoldásaként azt javasoljuk, hogy a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának joghatóságát Magyarország függessze fel, az erre vonatkozó ítéleteket ne hajtsa végre, és ezt a börtönbizniszt ezen a módon is fékezze meg. Nem elég a magyarországi kapukat bezárni, ha Strasbourgban marad erre vonatkozóan egy kiskapu. Köszönöm a figyelmet.

DÚRÓ DÓRA (független): Semmiképp sem személyes sértésnek szánom, de a kérdést inkább a miniszterelnök úrnak szeretném feltenni, ezért most nem fogadom el a miniszter urat.

DÚRÓ DÓRA (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hazánknak olyan kihívással kell szembenéznie, amely sajnos honfitársaink életét is több esetben megköveteli. Vannak már halottaink, vannak, akik intenzív osztályon fekszenek, és ki tudja, hányan lesznek, akik megfertőződnek, akik súlyos állapotba kerülnek még, vagy akár életükkel is kell fizetniük e miatt a járvány miatt. A felelősség tehát nagy, és kizárólag ez az a szempont, amit mindegyikünknek figyelembe kellene vennie, hogy hogyan tudunk minél többet tenni azért, hogy megelőzzük a bajt, és minél kevesebb, akár halálos áldozata legyen ennek a járványnak. Ezt a vitát hallgatva, ezt a vitát nézve az ember azt gondolja, hogy nem a lényegről beszélünk, nem arról beszélünk, hogy az emberek, a honfitársaink, akár világszerte az embertársaink milyen állapotban vannak, és mi a mi feladatunk azért, hogy segítsünk rajtuk. Az az ember érzése, mintha önöknek csak az lenne fontos, hogy vitatkozhassunk egymással. Persze el lehet mondani, hogy a magyar egészségügy katasztrofális állapotban van. Ez ténykérdés. Olyan állapotban éri a magyar egészségügyet ez a járvány, amit nem kívánhattunk volna. Akármit mond a kormányoldal, akárhogy próbálja színezni a valóságot, mindannyian tapasztaljuk, hogy katasztrofális állapotok vannak. Folyamatosan az jön vissza az emberektől a frontvonalból, hogy nincs elég védőfelszerelés, hogy felelőtlenségekkel találkoznak, hogy nem kapnak elég információt arról, hogy mit kellene tenniük, hogyan kellene védekezniük, hogy nekik kell megoldani azokat a helyzeteket, amit egyébként az ország vezetésének kellene megoldania.

(17.50)

Ez mind igaz. De mi nekünk, parlamenti képviselőknek a feladatunk? Akkor lesze gördülékenyebb, jobb a védekezés, ha ezt a törvényt megszavazzuk, vagy akkor lesz, ha nem szavazzuk meg? Ez a legfontosabb kérdés. Minden más ennél kevésbé fontos. A Mi Hazánk képviselői azért támogatták a házszabálytól eltérést is, és azért fogják támogatni ezt a törvényjavaslatot is, mert a honfitársaink élete, az emberélet mindennél fontosabb kell hogy legyen ezekben a napokban. Semmi más nem kelhet versenyre ezzel.

A balliberális ellenzék részéről a demokráciaféltés különösen álságos olyankor, amikor az általuk is támogatott DK-s újbudai polgármester a veszélyhelyzetre hivatkozva magához ragadja a hatalmat, és egyedül dönt arról, hogy például önkormányzati médiacéget hozzon létre vagy önkormányzati parkolási céget hozzon létre. Pont most. Az elmúlt fél évben nem volt erre szükség, amikor a képviselő-testület megszavazhatta volna, de amikor veszélyhelyzet van, és van rá lehetősége, hogy egyszemélyben döntse ezt el, akkor teszi meg László Imre. Egyetlen balliberális ellenzéki párt sem jelezte, hogy megvonja a támogatását László Imrétől azért, mert visszaél azzal a hatalommal, amit a veszélyhelyzetben ráruháznak a törvények. Ez nem hatalommal visszaélés? Ez nem zavarja az ellenzéket? (Kocsis-Cake Olivio bólint.) Kocsis-Cake Oliviót zavarja  várjuk, hogy a Párbeszéd megvonja a támogatását László Imrétől Újbudán. Örülök, ha erre sor fog kerülni. Mert aztán a parkolási cégnek, meg a médiacégnek semmi köze nincs a veszélyhelyzethez. A világon semmi köze.

Ebben a törvényjavaslatban ráadásul olyan garanciák szerepelnek, amelyek kimondják, hogy kizárólag a veszélyhelyzettel összefüggésben gyakorolhatja a kormány ezeket a jogosítványokat. Tehát Orbán Viktor nem hozhat majd létre médiacéget, nem hozhat majd létre parkolási céget. A veszélyhelyzettel kapcsolatban gyakorolhatja ezeket a jogokat.

Ugyanakkor nyilvánvaló és tagadhatatlan, hogy a Fidesznek vannak autoriter hajlamai. Ezt is láttuk már az elmúlt kormányzási ciklusukban is, illetve ebben a ciklusban is számos olyan intézkedésük van, amellyel kapcsolatban joggal várja el az ember, hogy demokratikusabb ügyintézés irányába mozduljanak el. Ezt nem tették meg. Csakhogy nem ez az a pillanat, amikor ezen veszekednünk kell. Nem ez az a pillanat, amikor a Fidesz autoriter vonásai ellen fel kell emelnünk a hangunkat.

Mert itt  még egyszer mondom  emberéletekről lehet szó. Ez az, ami mindennél fontosabb ezekben a napokban, hogy meg tudjuk védeni a honfitársainkat, a szeretteink egészsége minél kevésbé károsodjon. Ezt a szempontot minden más elé helyezve támogatták a Mi Hazánk Mozgalom képviselői a házszabálytól eltérést is és fogják támogatni a koronavírus-törvényt is. Köszönöm a figyelmet. (Dr. Völner Pál tapsol.)

DÚRÓ DÓRA (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! A Mi Hazánk egyetlen ellenzéki pártként támogatta a koronavírus-törvény elfogadását. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.) Ugyanakkor ez a támogatás nem az ön személyének vagy a kormány politikájának szólt. (Derültség és zaj a kormányzó pártok padsoraiban.) Ugyanakkor jelezni szeretnénk, hogy ez nem annak az ideje, hogy a politikai csatározásainkat megvívjuk. A Mi Hazánk álláspontja szerint félre kell tennünk most a politikai nézetkülönbségeket, és mindannyiunknak a cselekvés oldalára kell állnunk. Mi nemcsak az Országgyűlésben tettük ezt, hiszen a Mi Hazánk erőforrásait egy önkéntes bevásárlási akció keretében az idősek szolgálatába állítottuk azzal, hogy segítjük őket abban, hogy az otthonaikban tudjanak maradni. Önöknek is többet kell tenniük az idős emberekért, miniszterelnök úr.

Nagyon sokat beszélnek arról, hogy megszervezzük a róluk való gondoskodást, megszervezzük a védelmüket, és ez helyes, és nagyon fontos dolog. De gondolnak az ő lelkükre is? Gondolnak arra, hogy magyarok százezreit, millióit hónapokon keresztül e miatt a vírus miatt el kell szakítanunk a gyermekeiktől, unokáiktól, otthonaikba bezárva kell tartanunk azért, hogy az egészségüket, az életüket meg tudjuk óvni? És valóban képesek lesznek arra, hogy ők otthon maradjanak?

Arra kérem önöket, miniszterelnök úr, hogy legalább a telefonálást tegyük ingyenessé a nyugdíjasoknak, hogy a kapcsolattartás a szeretteikkel ne legyen pénzkérdés számukra. Ezeket a távközlési vállalatokat be kellene vonnunk a védekezés költségeibe, és minden olyan vállalatnak hozzá kellene járulnia a védekezés költségeihez, amelyek most ráadásul extraprofitra tudnak szert tenni. Idesorolhatjuk a multinacionális hátterű élelmiszer-kereskedelmi áruházláncokat is. Van nyitottság önökben erre, miniszterelnök úr? Várom érdemi válaszát. (Taps a függetlenek padsoraiból.)

DÚRÓ DÓRA (független): Tisztelt Miniszterelnök Úr! Miközben honfitársaink százezrei fognak anyagilag is rendkívül nehéz helyzetbe kerülni, például az általam említett, rendszerint, ahogyan ön is említette, a multinacionális hátterű élelmiszer-kereskedelmi áruházláncok  saját bevallásuk szerint  soha nem látott forgalmat tudtak bonyolítani az elmúlt időszakban. De az iskolának, illetve a munkavégzésnek az otthonról történő ellátásával is ezeknek a távközlési cégeknek óriási lehetősége nyílik már rövid távon is  közép- és hosszú távon szintén  arra, hogy bevételnövekedést tudjanak felmutatni, ezért akár valamilyen hozzájárulással, akár szolidaritási különadóval hozzá tudnának járulni a védekezés költségeihez.

Úgy gondolom, hogy ez elvárható lenne mindenkitől, amikor az egész ország bajba fog kerülni, mind egészségügyi, mind gazdasági, mind lelki értelemben. (Taps a függetlenek padsoraiból.)

DÚRÓ DÓRA (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Gyilkosok jogainak védelme miatt korlátozza a szólásszabadságot a Facebook most ismételten, amikor például a Mi Hazánk Mozgalom kegyeleti rendezvényének a meghívóját osztjuk meg, egyedüli pártként tartunk ugyanis ilyen rendezvényt a Deák téri kettős gyilkosság áldozataira emlékezve. A magyar valóságot a Facebookon nem lehet leírni, csak körbeírni legfeljebb. Erre teszek most is kísérletet. Úgy tűnik ugyanis, hogy abba a liberális véleménydiktatúrába, amelyet kialakítottak, nem fér bele a nagy magyar valóság, nem fér bele abba a világképbe, amelyet igyekeznek a magyar társadalomra ráerőszakolni. Csütörtökön 18 órától gyülekezünk az Országos Roma Önkormányzat Dohány utcai székháza előtt, majd csatlakozunk a szurkolói csoportok gyertyagyújtásához is, hogy lerójuk kegyeletünket, és kifejezzük szolidaritásunkat az elhunytak családjai számára.

A liberális sajtó nem csak a Facebook gyakorlatát követi, hiszen elhallgatni persze egy ilyen gyilkosságot nem lehet, ugyanakkor igyekeznek az áldozatok és a gyilkosok közé egyenlőségjelet tenni. Csúcsra járatja ezt a félreinformálást például az Index, amikor azt írja, hogy két, nagyrészt büntetett előéletű társaság csapott össze. De nemcsak a liberális sajtó számol be ilyen elképesztő csúsztatásokkal erről az egészen egyszerűen lincselésnek nevezhető esetről, hanem például a Fővárosi Főügyészség is képes hivatalos közleményében azt írni, hogy két, fiatalokból álló társaság verekedett össze. Nem, nem, képviselőtársaim, nem ez történt. Két magyar fiatal egy hétköznapi estén Budapesten szórakozni ment, ünnepelni ment, és mind a kettejüket meglincselték, brutális kegyetlenséggel megölték őket. Nem két társaság összecsapásáról van szó  gyilkosságról, lincselésről van szó. És felháborító, hogy ezt nem lehet sem a Facebookon kimondani, sem a liberális sajtóban megjelentetni, de még a Fővárosi Főügyészség közleményében is ezt olvashatjuk.

2020 Magyarországán eljutottunk oda, hogy már nemcsak borsodi falvakban kell idős embereknek rettegésben leélni életük utolsó éveit, hanem Budapest belvárosában a fiataljainkat óvnunk, védenünk, féltenünk kell, mert vannak olyan rajok, amelyek azt gondolják, hogy a gyilkolászás menő. A no-go zónák most már nemcsak Nyugat-Európa nagyvárosaiban, bevándorlókkal terhelt nagyvárosaiban alakultak ki, hanem Magyarországon is kőkeményen jelen vannak.

A büntetési tételek vetületéről is kell beszélnünk, tisztelt képviselőtársaim, ugyanis tudják, hogy hány évesen fog szabadulni az elkövető? Harmincöt. 35 évesen már szabadlábon lehet egy olyan ember, aki elkövette ezt a brutális kegyetlenségű gyilkosságot. Rendben van ez? Ugyanis jelenleg nem ítélhető életfogytiglanra, aki az elkövetéskor nem töltötte be a 20. életévét. Emiatt az elvetemült gyilkos legfeljebb 16 év 8 hónap múlva már újra élvezheti a szabad élet minden örömét. 35 évesen tehát már ismét köztünk járhat, és bárkire vadászhat. Ez egészen kivételesen felháborító szabályozás, minden józan gondolkodású honfitársunk igazságérzetét sérti, ezért a Mi Hazánk Mozgalom a Btk. módosítását, szigorítását fogja kezdeményezni azért, hogy az igazságot érvényesíteni tudjuk ezekkel a bűnözőkkel szemben is.

Várunk mindenkit tehát csütörtökön 18 órától a Dohány utcába, majd csatlakozunk a szurkolók gyertyagyújtásához, hogy közösen fejezzük ki kegyeletünket. Ugyanis két fiatal fiú ünnepelni ment egy hétköznapi estén Budapesten, és mindkettejüket brutálisan meggyilkolták. Isten nyugosztalja Gergőt és Lacit! Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokból.  Dr. Pósán László tapsol.)

DÚRÓ DÓRA (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Mi Hazánk egyedüli ellenzéki pártként támogatta a koronavírus-törvényt, és a veszélyhelyzet visszavonásáról szóló törvényt is természetesen támogatni fogjuk.Úgy gondoljuk, hogy olyan helyzetbe került Magyarország, amikor nincs helye egyszerűen a pártpolitikai csatározásoknak, ezeket most félre kell tennünk, és mindannyiunknak a cselekvés oldalára kell állnunk. Mi ezt megtettük mozgalmi alapon is és az Országgyűlésben is, ezért támogattuk ezt a törvényt, hiszen egyetlenegy legfontosabb kérdés volt, amely megelőzött minden mást, ez a kérdés pedig az, hogy mi mit tehetünk azért, hogy minél több honfitársunk, minél több embertársunk egészségét és életét meg tudjuk óvni. Ez az egyetlen kérdés, amely a mi cselekedeteinket vezérelte, akkor is, amikor itt gombot nyomtunk az Országgyűlésben, és akkor is, amikor a pártunk erőforrásait az elmúlt két hónapban elsősorban az idősek szolgálatába állítottuk azzal, hogy érintésmentes bevásárlási missziót hirdettünk nekik. Tehát bárki az országból felhívhatta a Mi Hazánk Mozgalom központi telefonszámát, és szerte az országban a szervezeteink segítették az időseket abban, hogy minél kevesebbet kelljen kimozdulniuk otthonukból.

De számos más önkéntes mozgalmi akciónk is volt az elmúlt kettő hónapban, illetve olyan javaslatokat is megfogalmaztunk mind az Országgyűlés számára, mind a kormány számára, amelyek részben meg is valósultak, mind pedig más társadalmi szereplők számára. Ilyen volt az idősek ingyenes telefonálásának a kezdeményezése, amelyet két nagy telefontársaság meg is fogadott, és lehetővé tette ezt az idősek, 65 év felettiek számára.

Az Országgyűlésben azt a kérdést kellett feltennünk, hogy akkor hatékonyabbe a védekezés, hogyha támogatjuk a koronavírus-törvényt, vagy akkor hatékonyabb a védekezés, hogyha nem támogatjuk a koronavírus-törvényt. Erről szólt kizárólag ez a vita, erről szólt kizárólag ez a felhatalmazás. Teljesen egyértelmű volt számunkra felelős ellenzéki képviselőkként, hogy a honfitársaink életének a védelme mellé fogunk állni.

Szeretnék köszönetet mondani a Mi Hazánk Mozgalom nevében az egészségügyi, szociális, rendvédelmi dolgozóknak, és köszönet minden embernek, aki bármilyenféle önkorlátozással vagy bármilyen vállalással élt azért, hogy ez a védekezés hatékonyabb legyen. Köszönet a pedagógusoknak, köszönet a gyermeket nevelő szülőknek, mindannyiuknak rendkívüli nehézségekkel kellett szembenézniük az elmúlt hónapokban, és köszönet az időseknek is, akik betartották azokat a korlátozásokat, amelyekre szükség volt. Azt szokták mondani, hogy nélkülük nem sikerült volna. Most ennél még erőteljesebb kifejezéssel élhetünk: valójában miattuk sikerült az, hogy nem követelt több áldozatot ez a járvány egyelőre Magyarországon.

A kormány mindenféle önfényezés ellenére a védekezés során azért követett el hibákat. Nyilvánvaló, hogy számos alkalommal hazudtak, saját maguknak is ellentmondtak a későbbi nyilatkozataikban, amikor például arról beszéltek, hogy azért nem tehetik közzé a területi felosztását a fertőzötteknek, mert ezzel személyiségi jogokat sértenének meg, majd közzétették ezt egy későbbi időpontban. Tehát saját maguknak mondtak ellent e tekintetben is. De a tanárok fizetés nélküli szabadságra küldése szintén egy ilyen hazugság volt a kormányzat részéről, aminek az oka egyébként szintén politikai taktikázás volt. Tehát amikor ezt szemére vetik az ellenzéknek, akkor ilyenkor nem árt, hogyha önvizsgálatot is tartanak e tekintetben.

De a kormánynak nem ezek az apró hazugságok voltak a legnagyobb mulasztásai vagy legnagyobb bűnei a koronavírus-járvány kapcsán, hanem a legmélyrehatóbb probléma mégiscsak az volt, amilyen állapotban a magyar egészségügyi, a magyar szociális rendszert érte ez a járvány.

Önök 10 éve kormányoznak, kétharmados felhatalmazásuk van itt az Országgyűlésben, 10 éve gyakorlatilag bármilyen törvényt hozhatnak, új Alaptörvényt alkottak. Tehát azt a felelősséget, amely önöket terheli Magyarország állapotáért, a magyar egészségügy és a magyar szociális rendszer állapotáért, nehezen lehet akármilyen ellenzéki pártra vagy ellenzéki politikusra fogni. Akik ezekben a szektorokban dolgoznak, mind lelkileg, mind emberileg rendkívül megterhelő munkát kell hogy elvégezzenek nap mint nap, és nem csak akkor, amikor koronavírus-járvány van. Az elmúlt hónapokban ez a megterhelés még erősebb lett, még nagyobb nyomás nehezedett rájuk, és ők, azt kell mondanom, nagyon jól, példamutatóan oldották meg azt a helyzetet, amivel szembe kellett nézniük.

Ez a rendkívüli megterhelés rendkívül alacsony bérekkel párosul ezekben a szektorokban is. Elfogadhatatlan, röhejes az, hogy diplomás emberek a szociális rendszerben vagy az egészségügyi rendszerben alig keresnek többet, mint 100 ezer forintot havonta. Remélem, hogy ez a járvány az önök figyelmét is felhívja erre a tarthatatlan helyzetre, hiszen minden egyes érintett szektorban a létszámhiány és a felkészületlenség tetten érhető volt és megmutatkozott.

(20.10)

A lakosságért is sokkal többet tehetett volna a kormányzat az elmúlt időszakban. A tekintetben is hazudtak, hogy a kormány nem vezethet be hatósági árakat például olyan védőfelszerelésekre, amelyeket külföldről hozunk be vagy külföldről is hozunk be. Ez egészen egyszerűen nem volt igaz, hiszen a lengyelek megtették azt, hogy a maszkokra vonatkozóan hatósági árat vezettek be, tehát ott nem fordulhatott elő az a botrányos helyzet, ami nálunk előfordult, hogy majdhogynem tízezer forintot is elkértek egy-egy maszkért, amikor a járvány Magyarországra is megérkezett. És ezt a hatósági árat önök elmulasztották bevezetni a fertőtlenítőszerekre, a védőfelszerelésekre, de még az élelmiszerekre is. Van rá az Európai Unión belül példa tehát, ahol ezt megtették, egyébként élelmiszerekre Lengyelországon kívül más országokban is bevezették mindezt.

Elfogadhatatlan az a szemlélet is, amely a gazdasági helyzet kezelésével kapcsolatban az önök részéről megnyilvánult, hogy önök például az önkormányzatokat büntették. Ebben a helyzetben az önkormányzatokra is rendkívül nagy felelősség hárult, nekik is cselekedniük kellett, s ilyenkor bizony katasztrofálisan érintette őket az, hogy elvonásokkal kellett szembenézniük, ahelyett, hogy támogatták volna az ő cselekvéseiket, ami által hatékonyabbá tudták volna tenni a védekezést, tehát önöknek sem az volt itt a szándéka nyilvánvalóan, hogy ezt megtegyék.

A bankokat bezzeg rendkívüli kímélettel kezelték ebben a helyzetben is, ami szintén az önök kommunikációjával ellentétes, hiszen szinte ők az egyetlenek, akiknek csak egy bizonyos ideig kell hozzájárulniuk egyáltalán a védekezés költségeihez, ők ezt a pénzt, amelyet most elvontak tőlük, a későbbiekben gyakorlatilag visszakapják. De nemcsak a bankokkal szemben voltak ilyen rendkívül kíméletesek, hanem az óriási puffogtatás ellenére a multinacionális cégek továbbra is hordják ki Magyarországról a százmilliárdokat, és önöknek eszükbe sem jutott, hogy a magyar költségvetést azokból is megerősítsék, segítsék, sőt olyan cégek, amelyek éppen a járvány miatt extraprofitra tettek szert, nem veszik ki a részüket a gazdasági helyzet helyreállításából, talpra állításából.

De nemhogy nem vonták be a bankokat, nemhogy nem vonták be a multinacionális cégeket megfelelőképpen ennek a válságnak a kezelésébe, hanem most tovább sanyargatják a munkavállalókat egy teljesen ide nem illő módon ebben a salátatörvényben, ami szintén elfogadhatatlan, és korábban erről szintén egyáltalán nem is beszéltek.

Vannak még olyan javaslataink a járványhelyzettel, illetve a járványt követő talpra állással kapcsolatban, amelyeknek a megfontolását kérem az államtitkár úrtól. Egyrészt beszéltem arról, hogy a gyermeket nevelő családoknak az iskolák, óvodák bezárása miatt rendkívül megterhelő volt az otthonlét, és bizony nagyon sokan nem tudták megoldani a gyermekfelügyeletet, főleg a járvány vége felé, amikor a szülőknek már fizikailag is vissza kellett menniük dolgozni. Ezért azt javasoljuk, hogy a szülők kapjanak havonta tíz nap pótszabadságot erre az időszakra vonatkoztatva, hiszen a családok ezt nem tudták megfelelőképpen áthidalni.

Azt is javasoljuk a kormányzatnak  ez egy új aspektus, amelyet be szeretnék hozni a beszédembe, és talán erről még nem ejtettem kellő mértékben szót , hogy azok a tudósok, akik a vírust Magyarországon először izolálni tudták, akik ebben részt vettek, kapjanak Semmelweis-díjat, hiszen ez egy elismerésre méltó tudományos teljesítmény volt. Kérjük az államtitkár urat, hogy fontolják meg ennek a bevezetését, illetve ennek a díjnak a számukra történő odaítélését is.

Az a salátatörvény, amelyet benyújtottak, a salátatörvény-jellegéből adódóan rendkívül nehéz helyzet elé állítja az ellenzéket, hiszen számos olyan intézkedés van benne, amelyet támogathatónak ítélünk meg; egyértelmű, hogy azokat a rendeleteket, amelyeket a gazdasági talpra állás érdekében hoztak meg, és valóban segítenek az embereken, azokat minden józan gondolkodású embernek támogatnia kell. Azok a részek azonban, amelyek semmilyen összefüggésben nincsenek a helyzetnek a kezelésével, vagy kifejezetten hátrányosan érintik akár a munkavállalókat, akár az önkormányzatokat, nem támogathatók a részünkről.

Összességében annyit tudok elmondani, hogy az a mentalitás, amelyet a Mi Hazánk Mozgalom a járványhelyzet elejétől kezdve képviselt, az a továbbiakban is fenn fog maradni, konstruktív javaslatokkal fogunk élni, és ránk számíthatnak az emberek, továbbra is mellettük állunk. Köszönöm a figyelmet. (Taps a független képviselők soraiban.) Köszönöm.

DÚRÓ DÓRA (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az előzetes nyilatkozataik alapján azt gondoltam, és majdnem el is hittem, hogy lesz egy olyan probléma, amelyet normálisan meg fognak tudni oldani, de sajnos csalódnom kellett, amikor ezt a javaslatot elolvastam. Az egész problémát ugyanis tüneti kezelésként fogják fel, és arra adnak csupán választ, de a probléma gyökerét egyáltalán nem érinti ez az előttünk fekvő törvényjavaslat sem. Az egész helyzet azért alakult ki ugyanis, mert 30 éve a magyar politika fordítva ül a lovon. Az a kérdés ugyanis, hogy meg tudjuke védeni azokat a gyerekeket, akik nap mint nap elmennek iskolába, és ott normális körülmények között, biztonságban szeretnének tanulni. A jelenlegi helyzetben, az elmúlt 30 évben, mondhatjuk ezt, erre a válasz sajnos az, hogy nem. Egy beismerő vallomás is ez az önök részéről, hiszen ha az elmúlt tíz évben hatékonyan tudták volna kezelni az iskolai erőszakot  mint ahogyan nem tudták , és ez visszaszorult volna, akkor nem lenne szükség ilyen radikális intézkedésre, mert az eddigiekhez képest ez is radikálisnak tekinthető.

Ha jogi kérdést csinálunk az egész ügyből, akkor ott ragadhatjuk meg a probléma velejét, hogy tudjuke a tanuláshoz való jogát biztosítani azoknak a fiataloknak, azoknak a gyerekeknek, akik motiváltak, szeretnének tanulni, és azoknak a szülőknek az igényét ki tudjae elégíteni az állam az ország minden pontján, akik biztonságban szeretnék tudni a gyermekeiket. Mert ez az alapvető kérdés, és igen, ki kellene mondani, hogy az ő jogaik megelőzik azoknak a jogait, akik bűnöző életmódra nevelik a saját gyermekeiket.

Apáti István képviselőtársam már 2011-ben javasolta a büntethetőségi korhatár 12 évre szállítását egyébként azokban az esetekben is, amelyek ebben a javaslatban szerepelnek, de hát jobb későn, mint soha, örülünk, hogy ezt a nemzeti radikális követelést legalább most beépítették ebbe a törvényjavaslatba.

Ha nemcsak tüneti kezelést szeretnénk nyújtani az iskolai erőszak problémájára, hanem szeretnénk megragadni, és valóban szeretnénk felszámolni ezt a jelenséget, akkor ennek a mélyére kellene hatolnunk, és ki kellene mondanunk azt, hogy igen, a szülőknek is van felelőssége, és a szülők felelősségét is meg kell jelenítenünk a törvényhozásban is. Amikor azt javasoltam még az előző ciklusban, hogy a szülők távolmaradása az iskolával való kapcsolattartás tekintetében legyen szintén szankcionálható az iskoláztatási támogatás megvonásával, akkor a kormánypárti képviselők nekem estek, hogy micsoda büntető szemléletet képviselek, és milyen durva ez a szankció, amit szerettem volna bevezetni.

Csakhogy ezeket a szankciókat az életből merítettem, hiszen például Pakusza Zoltán, aki a Mi Hazánk Borsod megyei elnöke, 15 évig tanított Miskolcon egy olyan szakiskolában, ahol a szülők az alapvető együttműködésre sem voltak hajlandók, tehát volt olyan, hogy öt éven keresztül volt osztályfőnöke egy osztálynak, és a gyerekek közül többnek sem ismerte a szülőjét. Tehát öt éven keresztül a szülő egyetlenegy alkalommal sem lépett kapcsolatba az iskolával. Nagyon szép dolog az, hogy különböző tréningekről beszélgetünk, amibe majd be kell vonni a szülőket, csakhogy a nagy magyar valóság az, hogy nemhogy tréningekre nem járnak el, hanem az osztályfőnökkel öt éven keresztül nem állnak szóba. És ez rendszeres volt, hogy a 28 fős osztályból nem jelentek meg öten sem a szülői értekezleteken. Ez a helyzet, amire választ kell adnunk, és igenis alapvető kötelessége a szülőnek is, hogy az iskolával tartsa a kapcsolatot. Ki kell azt is mondanunk, hogy az iskolai erőszak megjelenése ott elterjedtebb, amely iskolatípusokban, és amely régiókban magasabb a cigányság aránya. Ezek pedig a szakiskolák, és az északkelet-magyarországi régió. Ez az oktatási jogok biztosának a felméréséből, tanulmányából is egyértelműen kiviláglik.

Ne beszéljünk mellé! Nagyon sokan körülírták szépen ezt a problémát, de azért lássuk, hogy az iskolai erőszak nagyon sok esetben a magyar-cigány együttélés leképeződése az iskolákban. És ha mélyrehatóan akarjuk kezelni ezt a problémát, akkor nem elég az, hogy iskolaőrséggel próbáljuk meg tünetileg megszüntetni ezt, hanem igenis ki kellene azt mondanunk, hogy azok a gyerekek, akik be tudják tartani a normákat, az ő jogaik érvényesítése az első. Nem nekik kell elmenniük Gyöngyöspatáról sem, semmilyen más településről sem, hanem biztosítanunk kell mindenkinek, hogy a saját településén normális mederben folyó oktatási intézmény működhessen; és csak azért, mert nem tudják elviselni azokat, akik nem akarnak vagy nem tudnak beilleszkedni ezekbe a normákba, nekik el kelljen menniük. Ez igazságtalan, és ezt a rendszert tartjuk fenn 30 éve. És sajnos lesznek olyan esetek továbbra is, amelyekre az iskolaőrség sem fog tudni hatékony választ adni. Ezért, ha nem mondjuk ki ezt az alapvetést, hogy nem engedhetjük azt, hogy a kisebbség háttérbe szorítsa a normákat betartó többséget, akkor nem fogjuk tudni ezt a problémát hatékonyan kezelni.

Sajnos, nemcsak Gyöngyöspatán találkozunk ezzel a helyzettel, bár én magam két hete is jártam ott, és az utcán beszélgetve az emberekkel nem csak az iskolában leképeződő problémákról meséltek sajnos. Ha egy mondatban kellene összefoglalni azt, amit a többségi társadalomhoz tartozó emberek mondtak, akkor azzal a mondattal tudnám leginkább kifejezni, hogy csak próbálja meg valaki az életet velük. És ez nemcsak az erőszakra vonatkozik, hanem nagyon sok minden másra, a lopásokra is. Tegnap délután is beszéltem egy olyan magyar fiatallal, aki az úgymond szegregációs időszakban járt ebbe az iskolába, és ő nemcsak az erőszakos bűncselekményekről beszélt nekem, hanem folyamatos lopásokról, olyan fegyelmezési problémákról, amelyekkel ellehetetlenítették egyszerűen a többségi magyar gyerekek életét Gyöngyöspatán, és nemcsak az iskolában, hanem az iskolán kívül is.

Tehát ha tényleg komolyan gondoljuk azt, hogy elsők azok a gyerekek, azok a fiatalok, akik szeretnének normális életet élni az iskolában, majd aztán később is, akkor ezt sokkal hatékonyabban kell kezelnünk, és ki kell mondanunk azt, hogy igen, azokat a gyerekeket kell kiemelni ezekből a közösségekből, akik nem képesek a normák betartására. Mert ez a fiatal is, akivel tegnap beszéltem, ő már azt mondta, hogy ő már most kezdi az életét, most fog családot alapítani, most dönti el, hogy hol fog élni. És ez a fiatal nem Gyöngyöspatán fog építkezni. Elmenekül onnan, mert ez a helyzet még mindig fennáll; és nem az, hogy azoknak kell éppen hogy kártérítést fizetni, akik ezt a problémát okozzák, akik miatt elmenekülnek onnan dolgozó fiatalok.

Meg kellene fordulnunk a lovon, és ki kellene mondanunk, hogy ennek vége. De ehhez nemcsak iskolaőrség kell, hanem az kell, hogy a normális gyerekek jogainak az érvényesítése legyen az első, és ne engedjük meg azt magunknak, hogy ők meneküljenek el akár Gyöngyöspatáról, akár az ország más településeiről, sajnos.

(15.20)

Az országosan átfogó felmérést, amelyet szakmailag leghitelesebbnek tartok, azt az oktatási jogok biztosa készítette el. Ajánlom államtitkár úr figyelmébe is, és kérem államtitkár urat, hogy ezt ismételjék meg ugyanezzel a módszertannal, mert az rendkívül hatékony és hasznos lenne, ha látnánk azt, hogy az eltelt időben  ez a felmérés 2009-ben készült egyébként , akár 10-11 év elteltével hogyan változott a helyzet az iskolai erőszak tekintetében, az a döntéshozók dolgát is megsegítené. A biztos úr elmondása szerint egyébként ez mindössze 10 millió forintba került, tehát nem is terhelné meg vélhetően olyan nagyon a minisztérium költségvetését, ha ezt ismételten el tudnák végezni.

Ebből még egy aspektust emelnék ki, hiszen elgondolkodtató az, hogy mi egy olyan országban élünk, ahol a gyerekek kétharmada azt mondja, hogy ő már volt iskolai erőszak áldozata. A gyerekeink kétharmada  minden három gyermekből kettő  azt mondja, hogy ő már áldozata volt iskolai erőszaknak. Ez rendkívül megdöbbentő, és szintén arra hívja fel a figyelmet, hogy cselekvésre van szükség. De ezt már 2009 óta tudjuk, és most, 2020-ban még mindig arról beszélgetünk, hogy nem lett jobb a helyzet az iskoláinkban.

Szeretném felhívni államtitkár úr figyelmét a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács szakmai programjaira is, amelyekre egyébként államtitkár úr is hivatkozott. Meglátásom szerint ezek is rendkívül magas szakmai színvonalat képviselnek, és a pedagógusok körében méltán népszerűek, talán túlságosan is népszerűek, hiszen nem finanszíroz annyi továbbképzést az állam az ő esetükben sem, amekkora túljelentkezés van ezekre a konfliktuskezelési és az iskolai erőszakkal kapcsolatos tréningekre. Konkrétan tízszeres a túljelentkezés. Kérem államtitkár urat, hogy erre is biztosítsanak megfelelő költségvetési forrásokat, hogy a tanárok hozzájuthassanak ezekhez a képzésekhez, azért, hogy hatékonyabban tudják ők is kezelni a valóban egyre inkább elterjedő konfliktusokat.

A szülők felelősségéről kell még néhány szót ejtenem, hiszen azt a közhelyet nagyon sokan elmondták, hogy a szülők és az iskola együtt neveli a gyermeket, de én ennél is tovább megyek. Elsősorban a szülő feladata nevelni a gyermeket. Az iskola ezt kiegészítheti, az iskola taníthatja, átadhat ismeretet, szocializálhatja, a közösségbe járó gyermeknek minden ezzel kapcsolatos tudást és készséget segíthet elsajátítani, de azért mégiscsak a szülő az, aki vállalja a felelősséget a gyermekért, vállalnia kell a gyermekei tetteinek a következményét, és a szülő az, aki elsődlegesen felelős a saját gyermekéért. Egy pedagógus, egy iskolapszichológus vagy egy iskolarendőr önmagában kiegészítő jelleggel természetesen kell hogy részt vegyen a gyermek nevelésében, oktatásában, de elsődlegesen a család az, ahol ezeket a normákat meg kell tanítani a gyermekeknek. Tehát a szülők felelőssége elsődleges az iskolai erőszak vonatkozásában is. Ezért lenne indokolt, hogy az ő felelősségüket is megjelenítsék akár az iskoláztatási támogatás megvonásával kapcsolatban.

Arra kérem tehát államtitkár urat, hogy ne álljanak meg félúton, és adjunk lehetőséget a normál fiataloknak arra, hogy a saját szülőfalujukban, szülőtelepülésükön alapítsanak családot, odajárassák a gyermekeiket iskolába, és senkinek ne kelljen elmenekülnie egyetlen iskolából sem, egyetlen településről sem azért, mert vannak ott olyanok, akik nem hajlandók betartani a normákat. A törvényjavaslatot természetesen a Mi Hazánk képviselői támogatni fogják. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

DÚRÓ DÓRA (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Horváth László képviselőtársunk őszinteségről beszélt, és felsorolta azt, amit az elmúlt tíz évben a gyöngyöspatai cigány gyerekek is megkaptak a kormánytól, ingyen tankönyvet, ingyen étkezést, felújított óvodát, felújított iskolát. Én feltenném a kérdést önöknek, hogy mit kaptak azok a gyerekek, azok a magyar gyerekek, akiknek a mai napig másik településre kell járniuk. Ők mit kaptak? Azt, hogy a mai napig az önök tízéves kétharmados kormányzását követően minden egyes nap azzal telik, hogy másik településre kell járniuk. Ez elfogadhatatlan, tisztelt képviselő úr!Tíz éve kormányoznak kétharmaddal, és tudják, hogy a digitális oktatás hogyan valósult meg Gyöngyöspatán? A tanárok által papír alapon kiosztott feladatlapokat egy iskola elé kihelyezett krumplisládába hordják vissza a családok. Nem viccelek, egy krumplisládába hordják vissza a papír alapon kitöltött feladatokat, már aki egyáltalán visszahordja.

Amikor Gyöngyöspatán jártam néhány héttel ezelőtt, akkor délelőtt 11 óra volt, amikor a cigánysorra is ellátogattam. Egyetlen gyereket sem hallottam, egyetlen gyereket sem láttam, aki éppen tanult volna. Ellenben az utca tele volt gyerekekkel. Négygyermekes anyaként én nagyon irigykedtem. Bevallom, nekem nem sikerült az elmúlt két-három hónapban, amikor otthon voltak a gyerekeim, bár csak kettő iskolás, azt teljesítenem, hogy délelőtt 11-re már mindenkit szélnek tudok ereszteni, mert készen vagyunk az összes feladattal, amit a pedagógusok elküldtek. Ott ilyen a tanuláshoz való hozzáállása sajnos ezeknek a gyerekeknek. Nem csoda, ha ennek következtében kialakul a spontán szegregáció.

Itt Hajdu László képviselő úrnak is válaszolnék. Nehogy már azok a családok legyenek a hibásak, akik elviszik a gyermekeiket ebből a környezetből, nehogy már őket vegyük elő! Sőt, ha normális országban élnénk, Gyöngyöspatán azoknak a magyar családoknak járna a kártérítés, akiknek el kellett vinniük a gyermekeiket onnan.

Ők azok, akik mindennap fölkelnek, elviszik egy másik településre a gyereküket iskolába, elmennek dolgozni, majd munka után szintén elmennek egy másik településre a gyerekükért iskolába, és hazaviszik őket, azért, mert ebben a faluban nem tudott az állam fenntartani egy olyan iskolát, amelyben ezeket a gyerekeket biztonságos, normális körülmények között tudhatták volna a szüleik. Ennyire egyszerű a helyzet.

Még olyan iskolarendszert működtetünk, és olyan jogszabályok léteznek Magyarországon tízéves fideszes kormányzást követően is, amelyek lehetővé teszik, hogy kártérítést kapjanak azok, akik miatt el kellett hagyniuk a szülőfalujukat ezeknek a gyerekeknek. Ez valami egészen elképesztően döbbenetes, és egészen elképesztő igazságtalanság! Nem azoknak járna kártérítés, akik a problémát okozták, hanem, ahogyan említettem, fordítva ülünk a lovon!

Ennek az egésznek a demográfiai vetületéről olvashatunk Pokol Béla alkotmánybíró könyvében, aki „Európa végnapjai” címmel írta meg azt, ami arra a diskurzusra jellemző, amely sajnos elfedi a valóságot. Ő a bevándorlás kapcsán írta, illetve Magyarországon a cigánykérdéssel kapcsolatban is a következőket: „Ezek a problémák a mindennapokban már több éve érezhetők voltak a széles tömegek számára, azonban a domináns média és a véleményformáló szellemi körök  éppúgy, ahogy itthon a cigánykérdést illetően  megtiltották őszinte megvitatásukat, és rasszizmussal vádolták meg azokat, akik fel merték vetni őket. Az elfedett, növekvő problémák azonban robbanásszerűen kitörtek az ezredforduló környékén.” Ez a helyzet az iskolai erőszakkal kapcsolatban is. Köszönöm a figyelmet.

DÚRÓ DÓRA (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az Opel 103 milliárd forint osztalékot vitt ki Magyarországról a tavalyi évben, 700 milliárd forintot visz haza az Audi, illetve a Mercedes a teljes magyarországi nyereségét kiveszi osztalékként  olvashattuk nem olyan régen a sajtóban a különböző multinacionális cégeknek a Magyarországon történő nyerészkedését. Ha ezt összehasonlítjuk azzal, hogy milyen bérekért dolgoznak Magyarországon például az ápolók, a rendőrök vagy a tűzoltók, akkor azt látjuk, hogy csak az Opelnek az egyévi osztaléka, amit kivisz Magyarországról, az összes magyarországi ápoló egyévi fizetése, az összes magyarországi rendőr másfél évi fizetése, az összes magyarországi tűzoltó két és fél évi fizetése. Ez a pénzszivattyú, amely Magyarországon működik, nemcsak ezeket az autógyárakat jellemzi sajnos, hanem jellemző az egész multinacionális szektorra, és rávilágít arra, ami a magyar gazdaság nyomorúságát és a magyar emberek gúzsbakötöttségét jellemzi. De nemcsak a pénz az, amely elhagyja Magyarországot ilyen formában, hanem sajnos nagyon sok munkaerő, nagyon sok honfitársunk kényszerült arra az elmúlt másfél évtizedben, hogy részben megélhetési okokból külföldön vállaljon munkát. Ehhez hozzájárult természetesen a devizahitelezés problémája is, amelyet nem sikerült széles körben megoldani.

Az elvándorlás tehát súlyosbítja csak azt a helyzetet, ami Magyarország legnagyobb problémáját jelenti, és igen, a Mi Hazánk Mozgalom vallja, és ki is mondja, hogy a legnagyobb problémája hazánknak az a demográfiai katasztrófahelyzet, amely több mint negyven éve töretlenül, eltérő mértékben ugyan, de sújtja Magyarországot.

Ténykérdés, és ellenzéki képviselőként sem érdemes vitatni, hogy a kormányzat valóban hangsúlyt fektet a családpolitikára, azonban ha megnézzük ennek a hatékonyságát, ha megnézzük azt, hogy a termékenység, amely leginkább mutatja a magyar családok, magyar fiatalok gyermekvállalási kedvét, hogyan alakult az elmúlt időszakban, akkor sajnos szomorú kép tárul elénk. Az elmúlt négy évben ugyanis a termékenységi ráta nem változott Magyarországon, 2016 óta állandó, 1,49 az egy édesanyára eső gyermekek száma a KSH évente közzétett statisztikái alapján. Azt mondhatjuk tehát, hogy rendkívül messze vagyunk még mindig attól a számtól, amely minimálisan lehetővé tenné, hogy Magyarország lélekszámában ismételten gyarapodó országgá váljon, tehát a 2,1-es termékenységi arányszámtól.

Ha szeretnénk hatékonyabbá tenni a családpolitikát, ami, úgy gondolom, nem lehet vita köztünk, hogy a magyar fiatalokat segítsük abban, hogy belakhassák a Kárpát-medencét és családot alapíthassanak, akkor bizony, a költségvetési ráfordítások mellett a szakpolitikai intézkedések felülvizsgálata és kibővítése is szükséges. Elsőként kell említenem azt a bölcsődei gondozási díjat, amelynek az eltörlését kérjük a kormányzattól, hiszen ezt 2012-ben az Orbán-kormány vezette be, ők tették fizetőssé a bölcsődéket az emberek számára, a családok számára, így ez nehezíti az édesanyák újbóli munkába állását, hiszen csak térítés ellenében tudják igénybe venni ezt az ellátást. Márpedig kulcskérdés a magyar jövő szempontjából két terület a családpolitika tekintetében.

Az egyik, hogy megteremtsük a hivatásos szülőség intézményét, hiszen a magyar fiatalok több mint 20 százaléka azt mondja, hogy ha neki az anyagi lehetőségei adottak lennének, kizárólag a családjának szeretne élni, és nagy családot terveznek, világra hoznák az általuk kívánt gyermekeket, de ezt az anyagi lehetőségek hiányában nem tudják megtenni. Ennél is nagyobb számban vannak azok a fiatalok, 70 százalék a Magyar Közgazdasági Társaság felmérése szerint, akik azt mondják, hogy ők dolgozni szeretnének, munkahelyen szeretnének dolgozni, és emellett szeretnének családot alapítani, csakhogy nagy család mellett az édesanyák nem tartják összeegyeztethetőnek a munkahelyüket a családjukkal.

Fontos lenne tehát, hogy e tekintetben szemléletváltás történjen a kormányzat politikájában, hiszen még mindig jól állunk Nyugat-Európához képest e tekintetben is, a magyar fiatalok továbbra is terveznek két-három gyermeket világra hozni, de ebből, láthatjuk a termékenységi arányszámból is, hogy jó esetben sikerül egy gyermeket a családoknak vállalniuk.

Tehát ha ez a szemléletváltás, amelynek természetesen anyagi vonzatai is lennének, hiszen a főállású szülőség bevezetése, megfelelő garanciákkal természetesen, úgy, hogy semmiképpen se a megélhetési gyermekvállalásnak teremtsünk ezzel lehetőséget, ennek költségvetési vonzatai is lennének, pláne akkor, ha valóban a fiatalok 20 százaléka nagyságrendileg élne ezzel a lehetőséggel.

A költségvetésben azért is emeltem ki a családpolitikát mint legfontosabb területet, hiszen hosszú távon, ha nem sikerül ezt a demográfiai tendenciát megfordítanunk, akkor az egész államháztartás, a társadalombiztosítás fenntarthatatlan lesz, ezt nagyon könnyű belátni. Ha nem születik elég magyar gyermek, ha nem lesz elég munkavállaló a későbbiekben, akik ebben az országban a derékhadát fogják képezni az adófizető állampolgároknak, akkor nagyon hamar, ha Magyarország korfájára rátekintünk, nagyon hamar sajnos olyan intézkedésekre fog Magyarország szorulni, amit mindenképpen érdemes lenne elkerülni. Tehát minden eddigi anyagi ráfordítás és szakpolitikai intézkedés mellett arra kérem a kormányzatot, sőt elvárom a kormányzattól, hogy a családpolitika tekintetében a ráfordítások hatékonyságát mindenképpen növeljék, azért, hogy Magyarország ismételten egy lélekszámában gyarapodó ország tudjon lenni. Köszönöm a figyelmet.

DÚRÓ DÓRA (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Egy szürreális időutazáson vettem részt… (A hangosítás megszakad.  Az elnök csenget.)

ELNÖK: Kérem az időt újraindítani! Megvárjuk, míg újraindul az óra. (Megtörténik.) Köszönöm. Parancsoljon, képviselő asszony!

DÚRÓ DÓRA (független): Egy szürreális időutazáson vettem részt, amikor Csenyétére látogattam. Ez az a település, ahova januárban még a mentők sem mertek bemenni, amikor riasztották őket egy életveszélyes állapotban lévő férfihez. De nemcsak ők maguk nem mertek kivonulni a beteghez, hanem még a rendőrök megérkezését követően sem mertek még a településre sem bemenni. Elgondolkodtató mindez, hogy Magyarországon vannak olyan komplett települések, ahova állami dolgozók, ha hívják őket, nem mernek egész egyszerűen bemenni, sőt még a rendőri kísérettel együtt sem. Én természetesen bementem ezt követően is, és döbbenetes képeket láttam, döbbenetes állapotokkal szembesültem. A mentősök azért nem mentek ki a helyszínre, mert már a telefonhívás során halálos fenyegetés érte őket. Ennek ellenére kiérkeztek a település határába, ami már önmagában rendkívül komoly szakmai elhivatottságról tesz tanúbizonyságot, amiért ők hálát érdemelnének.

Ehelyett mi történik Magyarországon? Az állam nemhogy a háláját nem fejezi ki, hanem eljárást indít, a rendőrség feljelenti őket, rabosítja őket, munkavégzés körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés miatt azokkal az emberekkel szemben, akik egy halálos fenyegetést követően kimennek ahhoz a beteghez, akinek a családjából vagy az ismerősei köréből érte őket ez a halálos fenyegetés. Ráadásul rabosították is őket. Azon a mentőállomáson is látogatást tettem, ahol ők a mindennapi munkájukat végzik. Az ott dolgozók elmondták azt is, hogy az egész mentőállomás életét a mai napig meghatározza ez az eset, mindennap beszélnek a bajba jutott bajtársaiknak ezen helyzetéről.

A Mi Hazánk Mozgalom online aláírásgyűjtést indított mellettük, egyrészt azért, hogy érezzék a szolidaritásunkat  ezt a mihazank.hu/peticio oldalon lehet aláírni , másrészről pedig jogi segítségünket is felajánlottuk ezeknek a bajba jutott mentősöknek, és szeretnénk kinyilvánítani, hogy mindent megteszünk azért, hogy érvényesítsük az ő igazságukat. Mert valójában nekik van igazuk ebben a helyzetben, és a feje tetejére állt világ következménye az, hogy még ők azok, akiket rabosítanak, illetve akik ellen eljárás indul ebben az ügyben.

De Csenyéte nemcsak azért érdekes, ami ezen a településen januárban történt, ugyanis ha bemegy az ember, egy teljesen más világba csöppen. Még a legliberálisabb újságokban is olyan tudósításokat olvashattunk erről a faluról, amely szerint még a liberális újságírók sem mertek bemenni a településre, csak a polgármester kíséretében, és bizony, ha ott jár az ember, akkor rádöbben, hogy azok a szabályok, azok a normák, amelyek alapján mi itt élünk, vagy amelyek Magyarország egész területén érvényesek, ezen a településen egész egyszerűen hírből sem tudnak érvényesülni.

Csenyétére beérkezve azt látja az ember, hogy nyakig ér a gaz, a házakról omlik le a vakolat, némelyiknek teteje sincsen, és egész komolyan mondom, hogy ilyen településen még életemben nem jártam, ugyanis egyetlen olyan házat sem láttam, amelyet normális háznak lehetne tekinteni, minden, a település összes épülete romokban hever. Az utcákon nemcsak kóbor kutyákkal, hanem kóbor gyerekekkel is találkozik az ember: 3-4-5 éves gyerekek tucatjával kicsapva az utcára, szülői felügyelet nélkül, koszban, hiányos öltözetben mászkálnak, lófrálnak, semmit nem csinálnak. Olyan autókkal járnak ott az emberek, amelyek egészen nyilvánvalóan nem felelnek meg azoknak az előírásoknak, amelyeknek egy autónak meg kellene felelnie: rendszám nélkül, több autóból összetákolva hozzák létre ezeket a roncsokat, amelyeket egyébként roncsderbin sem lát az ember. Ezekben az autókban nyolcan-tízen utaznak egyszerre, teljesen vígan, mindenféle előírást áthágva. Borzasztó, katasztrofális állapotokkal szembesül az ember.

S ami a legszörnyűbb, tisztelt képviselőtársaim, hogy a polgármester maga elmondta az Informátor kamerájának, hogy a rendőrök valójában nem tudják megfékezni az ott élő embereket, kizárólag ő az, aki hatni tud rájuk, tehát a rendőrök felszólításainak sem tesznek eleget.

Nagyon remélem, hogy ez a szürreális időutazás kizárólag Magyarország múltja, és nem jövője. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiból.)